Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Hogyan kezdjük a napunkat Istennel?
  2020-05-31 22:47:26, vasárnap
 
   
  I. prédikáció
Hogyan kezdjük a napunkat Istennel?


,,Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat;
jó reggel készülök hozzád és vigyázok"
(Zsoltárok 5:4)



Valószínűleg úgy gondolkodnátok, hogy ez goromba kérdés, ha feltenném nektek azt, őszintén kérdezzétek meg magtoktól: mi hozott benneteket ide ezen a korai reggelen? Mit kerestek itt? Bármikor is közeledünk Istenhez, az úrvacsora vétele alatt (függetlenül attól, hol tartózkodunk éppen), világos válaszunknak kell lenni arra a kérdésre, amit Isten tett fel a prófétának: ,,Mit csinálsz itt, Illés?" (1 Kir. 19: 9). Ugyanúgy akkor is, mikor az istentiszteletről térünk haza, válaszolnunk kell a kérdésre, amelyet Krisztus tett fel azoknak, akik Keresztelő János igehirdetésén vettek részt: ,,Mit látni mentetek ki a pusztába?" (Mt. 11: 7).

Furcsa látni ennyi embert, akik itt összegyűltek: a mezők valóban beértek, és készek az aratásra. Szeretném remélni, hogy nem pusztán azért vagytok itt, hogy ellógjátok ezt a csodálatos reggelt, vagy nem kíváncsiságból vagytok itt, mert eddig reggeli igehirdetések nem voltak itt; hanem is azért jöttetek ide, hogy hálát adjatok Istennek és kapjátok az Ő kegyelmét, hogy egyiken és másikon keresztül is közösségben legyetek Vele. Ha azt kérdezitek tőlünk, szolgálattevőktől, hogy mi mit keresünk itt, reméljük, hogy őszintén azt tudjuk felelni (ha Isten ad nekünk erőt), hogy segítsünk nektek a továbbiakban is. ,,Békességes a te jöveteled?" - kérdezték Sámueltől Betlehem vénei (ld. 1 Sám. 16:4). Ily módon, lehetséges, ti is ezt kérditek tőlünk; amire mi ugyanúgy felelünk, ahogyan a próféta felelt rá: ,,Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak" (ld. 1 Sám. 16:5), hogy hívjunk benneteket ehhez az áldozatbemutatáshoz.

Amikor hallgatni fogjátok ezeket a prédikációkat, lehetőségetek lesz folytatni reggeli csendességeteket. Személyes imádatotokon, valamint családi áhítatotokon kívül, melynek nem szabad felcserélődnie vagy kiszorulnia, segítségül hívhatjátok Isten nevét az ünnepélyes gyülekezés közepette is. Ez a közös imádság éppúgy kötelességetek, mint a prédikáció hallgatása. Azt mondják, hogy a reggeli szolgálat alapvető célja az imádságra való gyülekezés volt azokban az időkben, mikor a nemzet szenvedett a polgárháború rettenetes és pusztító forgószelétől. Nektek éppúgy lehetőségetek van az Isten Igéjével való személyes kapcsolatra; nektek való tanítások tanítás hátán, mércétek mérce hátán. Oh, mikor Ő ébresztget benneteket reggelről reggelre, akkor, ahogyan a próféta mondja, füleitek is képesek felébredni és kitisztulni, hogy halljanak, hasonlóan a tanítványokhoz (Ézs. 50: 4)!

De ez még nem minden! Vágyakozzunk arra, hogy az elhangzottak olyan hatást gyakoroljanak rátok, hogy mindig legyetek hatása alatt; hogy ez a reggeli prédikáció buzdítson minket a mai naptól komolyabban viszonyulni a reggeli alkalmakhoz; hogy ez a reggeli istentisztelet képes legyen szokássá, életstílussá válni; hogy a mindennapi csendességetek legyen számotokra mindennél inkább tehermentes, és, ha lehet azt mondani, egyre természetesebb.

Ahhoz, hogy segítsek rajtatok, szeretném bemutatni előttetek szent Dávidnak példáját (ld. Zsolt. 5: 3-4). Ő hozott egy határozott döntést általánosan arról, hogy az imádságban lesz foglalatos és ez által fog élni: ,,... mert én hozzád imádkozom!" Továbbá, meghatározta az ehhez megfelelő időt is - ez a reggel: ,,jó reggel halld meg az én szómat". Mindazonáltal Dávid komolyan odaszenteli magát nemcsak a reggeli imádság kötelezettségének, hanem annak is, hogy ezt háromszor fogja tenni naponta, ahogyan ezt Dániel is tette. ,,Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom" (Zsolt. 55: 18). Sőt mi több, ő nem gondolja, hogy ez elegendő lenne, és ezért hétszer dicséri az Urat (Zsolt. 119: 164). De reggelenként - különösen, különös módon és odafigyeléssel.

Biblikus alapelv

A bölcsességünk és kötelességünk abban mutatkozhat meg, ha minden napunkat az Istennel kezdjük


Gyertek, vizsgáljuk meg ennek a gondolatnak teljes kibontakozását a felolvasott szövegben (Zsolt. 5: 3-4)!

1. Jó dolog az, amit nekünk meg kell tennünk: Istennek hallania kell a hangunkat, ezért imádságainkat Feléje kell küldenünk, és szemeinket Reá kell függesztenünk.

1.) Ahhoz, hogy beteljesítsük ezt a jó dolgot, elő van írva és előnkbe van adva a megtartásnak megfelelő idő; és ez az idő - a reggel, ás újra csak a reggel; azaz minden reggel és mindig reggel - ez a rendelt idő minden napra.


Első.

Azt a jó dolgot, amelyre minket Dávid példája okít, egy szóval is meg tudjuk nevezni - az imádság. Ez felelősség, kötelezettség, amelyet a fény és a természet törvénye is diktál nekünk, amely világosan mondja: ,,Vajon kell-e az embereknek Istenüket keresniük?" Krisztus Evangéliuma még jobban meg akar erre tanítani, mint a természet, mivel az evangélium világosan kijelenti nekünk, hogy miért kell imádkozni, Kinek a nevében, és Kinek a segítségével kell nekünk imádkoznunk. Arra hív minket, hogy bátran járuljunk a Kegyelem Trónusához, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe Krisztus áldozatán keresztül. Ezt nemcsak reggel tehetjük meg, és kell megtennünk, hanem minden más időben is. Azt olvassuk, hogy hirdetni kell az evangéliumot ,,alkalmatos és alkalmatlan időben" (ld. 2 Tim. 4:2), de sehol nincs mondva, hogy az imádság valamikor is alkalmatlan lenne, mert az imádság sosem alkalmatlan. A kegyelem és jóság trónusa mindig elérhető, ahol az alázatos imádkozók mindig fogadva vannak - ők nem tudnak alkalmatlan időben jönni. Gyertek, nézzük meg, Dávid hogyan fejezi ki saját döntését az istenfélelemben való életre, betöltve ezt a kötelességet. ,,Jó reggel halld meg az én szómat" - Dávidnak e szavait kétféleképpen lehet értelmezni.

1. Mint ígéretet saját magának, hogy Isten által irgalmasan lesz fogadva. ,,Halld meg" - azaz: ,,halld meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád" - Dávid hitének ilyen hangja van, amely Isten ígéreteire van alapozva, hogy az Ő füle mindig nyitva lesz az Ő népe kiáltása előtt. Úgy imádkozik: ,,Hallgass meg, Uram...", és ,,Ügyelj az én kiáltásom szavára...". És választ fog kap imájára. ,,Te meghallgatod, nem kételkedem, hogy Te meghallod; és habár még nem kaptam meg, amit kértem, meg vagyok győződve, hogy imádságom meg van hallgatva, el van fogadva, és meg van róla emlékezve; hozzá van csatolva az aktákhoz, és nem lesz elfeledve". Ha magunkba nézünk, akkor megértjük, hogy Isten tapasztalatokon keresztül felkészítette szíveinket; most már képesek vagyunk feltekinteni, tudunk előre nézni és bizonyosan azt mondani, hogy Ő az Ő füleit felénk fordította.

Teljesen meg lehetünk ebbe bizonyosodva, és ebben a meggyőződésben kell imádkoznunk, hitünk teljes meggyőződésével, ahol Isten csak imádkozó szívet talál, ott Ő mindenhol imát meghallgató Istenként fog jelen lenni. Még ha az imádság hangja csendes hang lesz, gyenge hang lesz, annál inkább, ha nyitott szívből jön, - ez az a hang, amely Istennél meghallgatásra talál, amelyet Ő megelégedéssel hallgat; ez az Ő elégedettségének forrása; és Ő erre kegyelmes feleletet ad, mert Ő meghallgatta imáidat, Ő látta könnyeidet. Ezért amikor imádságban találtatunk, akkor azok azon az alapon állnak, amin nekünk is állnunk kell. Nekünk ezen az elven kell élnünk, meg nem billenve és nem kételkedve, hogy amit csak kérünk Istentől, mint Atyánktól a Közbenjáró Jézus Krisztus nevében, az be lesz teljesítve vagy úgy, ahogyan mi kértük, vagy más módon - ez az ígéret (Jn. 16:23). Ez az igazság alá van támasztva a szentek tapasztalataival minden időkben; attól kezdve, amikortól az emberek segítségül kezdték hívni az Úr nevét. Jákób Istene még sosem mondta Jákób magvának, hogy ,,Hiába kerestek Engem", - és most sem kezdi Ő ezt mondani. Amikor Istenhez jövünk imában, és helyesen jövünk Hozzá, akkor meg lehetünk győződve arról, hogy, nem nézve az ég és föld közötti távolságot, nem nézve arra, hogy érdemtelenek vagyunk arra, hogy bárki is észre vegyen minket, vagy jóindulattal forduljon felénk, Isten annál inkább hallja hangunkat, és Ő nem veti el imádságainkat, és nem rejti el előlünk irgalmát.

2. Ezt úgy is lehet értelmezni, mint Dávid Istennek tett ígéretét, hogy állandóan Isten színe elé fog járulni, ahogyan ezt el is döntötte. ,,Jó reggel halld meg hangomat", azaz: ,,Én szólni fogok Hozzád, mert Te füleidet hozzám hajtod minden időben, még időm végén is. Egyetlen nap sem telik el úgy, hogy Te ne hallgattál volna meg engem". Isten nemcsak a magaslatokon hallja meg hangunkat, ahogyan némelyek gondolják azok közül, akik szeretnék, hogy imáik meghallgatásra találjanak (Ézs. 58:4). Anna akkor kapta meg vágyakozásának tárgyát, amikor hangja sem hallatszott; ezen azt értjük, hogy Isten meghallja a szív szavát (1 Sám. 1:10-13). Isten ezt mondta Mózesnek: ,,Mit kiáltasz hozzám?", habár nem is olvasunk arról, hogy ő akár egy szót is kimondott volna (2 Móz. 14:15). Az imádságban az ember a lelkét emeli fel Istenhez, és szívét kiönti Előtte. Sőt mi több, ami a szív igaz szeretetének kifejezését érinti, a szavakat arra lehet használni, hogy gondolatainkat rendbe szedjük, és kifejezésre juttassuk kívánságainkat. Jó Istenhez nemcsak tiszta szívvel, de alázatos beszéddel is közeledni - így kell felemelnünk ajkunk gyümölcseit Hozzá.

Ugyanakkor Isten megérti a szív nyelvét is, és ez az a nyelvezet, amellyel Istent meg kell szólítanunk - Dávid nemcsak így imádkozik: ,,Halld meg, Uram, az én szómat", hanem így is: ,,Értsd meg az én szívem gondolatait" (Vö. ,,Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted" (Zsolt. 19:15)).

Azt kell tennünk ezért minden imádságunkban, hogy Isten felé fordulunk. ,,Írnunk" kell Neki: azt mondjuk, hogy hírt kaptunk barátunkról, mikor levelet kapuk tőle. Vigyáznunk kell arra, hogy Isten minden egyes napon halljon minket.

1. Isten várja és előírja ezt. Habár Neki nem hiányzik személyünk és szolgálatunk - ez nem hoz Neki semmi hasznot, - ettől függetlenül Ő előnkbe helyezte a könyörgés és magasztalás állandó hálaáldozatának kötelességét.

a) Ily módon Ő emlékeztet minket hatalmáról életünk felett, és a Neki való engedelmességről, amit mi hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ő azt kívánja, hogy az imádság által leboruljuk Előtte és féljük nevét, hogy ezekkel a gyakran ismétlődő cselekedetekkel megerősítsük kötelességünket rendelkezéseinek és törvényének megtartásában, hogy képesek legyünk mind jobban és jobban ráébredni fontosságukra. Mivel Ő a mi Urunk, nekünk magasztalnunk kell Őt, hogy az állandó Előtte való alázatos leborulás és az Ő tökéletes akaratának alázatos elfogadása egyre könnyebb legyen számunkra. Hódolatunk kifejezése által tanuljuk csak meg az engedelmességet.

b) Ilyen formán megmutatkozik az Ő szeretete és együttérzése felénk. Ez elegendő bizonyíték az Ő felénk való gondoskodásáról és nagylelkűségéről. Ezzel mintha azt mondaná nekünk, hogy ,,Engedjétek meg Nekem, hogy olyan gyakran halljam hangotokat, ahányszor csak szükséges; hívjatok segítségül Engem szükségetek és nyomorúságotok minden idejében" - ez elég arra, hogy Ő megmutassa megelégedését nekünk, és rólunk való gondoskodását. Ő a szerető atyához hasonlóan, akinek gyermeke messze van tőle, kötelessé teszi neki, hogy: ,,Engedd meg Nekem, hogy minden nap halljak felőled, minden postafordultával, még akkor is, ha nincs kérésed Felém". Ez mutatja, hogy az igaz ember imádsága Istennek gyönyörűség, zene füleinek. Krisztus azt mondja az Ő galambocskájának: ,,Mutasd meg nekem a te orcádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!" (Én. 2:14). Éppen Menyasszonyához, Egyházához fordul Krisztus ily módon a könyv betetőzéseképpen: ,,Oh te, aki lakol a kertekben! A te társaid a te szódra figyelmeznek; hadd halljam én is" (Én. 8:13). Milyen szégyenletes számunkra, hogy Isten jobban kívánja, hogy imádkozzunk, mint mi.

2. Minden nap van mit mondanunk Istennek. Sokan nem értik ezt, ez az ő bűnük és szerencsétlenségük: Isten nélkül élnek a világban, és azt is gondolják, hogy élhetnek Nélküle. Nem látják be a Tőle való függésüket, kötelességüket az Ő irányába. Ezért nincs is semmi, amit ők Neki mondhatnának; Ő nem hallja őket többször, mint amennyit a tékozló fiú atyja hallotta az ő fiát, aki elhagyta az atyai házat, és messze országba költözött. Ők megvetően kérdik, hogy: ,,Ugyan, mit tehet a Mindenható értünk?" Ezért nincs mit csodálkozni azon, ha azt kérdik ezek az emberek, hogy ,,Milyen hasznunk lenne abból, ha imádkoznánk Hozzá?" Lényegében azt mondják a Mindenhatónak, hogy ,,Eredj el tőlünk" - és ez fogja okozni pusztulásukat. Én azonban abban reménykedem, hogy ti jobb állapotban vagytok, kedves barátaim, hogy ti nem azok közül valók vagytok, akik vakmerőek, nem ismernek félelmet, és visszafogják imáikat. Ti készek vagytok elismerni, hogy sok minden van, amit a Mindenható képes értetek tenni, hogy van haszna a Hozzá való imádságnak, ezért döntsétek el, hogy közeledtek az Istenhez, hogy Ő még inkább közeledjen hozzátok.

a) Minden nap van mit mondanunk Istennek, mint Barátunknak, Akit szeretünk, és Akinek jelenlétében jó nekünk. Nem mehetünk el egy ilyen barát háza mellett, hogy ne mennénk be hozzá, még akkor is, ha nincs semmi konkrét megbeszélnivalónk vele. Az ilyen barát előtt megnyitjuk lelkünket, elismerjük, hogy szeretjük és értékeljük őt, és jókedvvel, örömmel osztjuk meg vele gondolatainkat. Ábrahám isten barátjának neveztetett, és ez a méltóság ér minden szentet: ,,Nem mondalak többé titeket szolgáknak, - mondja Krisztus, - titeket pedig barátaimnak mondottalak" (Jn. 15:15). Az a nagy titok, amit Ő megoszt az igazakkal, felhív minket, hogy ismerjük meg Őt és járjunk Vele, mint ahogyan a barátok járnak a barátokkal. A hívőknek közösségben kell lenniük ,,az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal" (1 Jn. 1:3). Tényleg nem lenne semmink, amit mondhatnánk Istennek?

Vajon ez nem elégséges ok arra, hogy a Kegyelem Trónusához járuljunk, hogy el legyünk ragadtatva az Ő végtelen tökéletességétől, amelyet sosem fogunk annak teljes mélységében megérteni, és sosem tudjuk eléggé áttekinteni? Nem elég ez arra, hogy mindez megelégedettségünk forrása legyen? Ez vajon nem elég ok az örömre, hogy láthatjuk az Úr szépségét, dicsőítjük Őt, imádhatjuk az Ő nevét? Vajon nekünk nincs semmink, amit elmondhatnánk Neki, elismerve az Ő leereszkedő kegyelmét és jóindulatát irántunk, amit mi ne fejezhetnénk ki az Őiránta való szeretettel vagy a Neki való engedelmességgel? ,,Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged" (Jn. 21: 17).

Istennek, mint barátunknak, minden nap van mit mondania a Szentíráson keresztül, amelyben meg kell hallanunk az Ő hangját, az Ő gondviselésén és tudatunkon keresztül; Ő kész minket meghallgatni függetlenül attól, hogy akarunk-e Neki valamit feleletként mondani vagy sem; és nagyon barátságtalanok vagyunk, ha nem felelünk. Amikor azt mondja nekünk, hogy ,,Keressétek az én orcámat!", akkor vajon nem úgy kellene szívünkkel Neki felelni, mint annak, akit mi szeretünk: ,,Keressük a Te orcádat, Uram"? Amikor azt mondja nekünk, hogy ,,Forduljatok hozzám, lázadó fiak", akkor nekünk nem azt kellene-e felelnünk, hogy ,,Itt vagyunk, Uram, megyünk Feléd, mert Te vagy a mi Istenünk"!? Ha Ő a tanítás és feddés által szól hozzánk, akkor nem kellene erre engedelmességgel és hitünk megvallásával felelni? Ha Ő ilyen vigasztaláson keresztül szól hozzánk, nem kellene-e magasztalnunk Őt? Ha ti szeretitek Istent, akkor nektek mindig van valami, amit kiönthettek Előtte, ha a kegyelem betöltötte a szíveteket.

b) Minden nap van mit mondanunk Istennek, Urunknak, Akit mi szolgálunk, és Akivel nekünk közös ügyünk van. Gondolkozzatok azon, hogy milyen sokrétű és fontos az ügy, amely közöttünk és Isten között van, és késznek kell lennünk annak elismerésére, hogy sok minden van, amit elmondhatunk Neki. Mi állandó függőségben vagyunk Tőle, minden reményünk Benne van, állandó kapcsolatban vagyunk Vele. Ő az Isten, Akivel nekünk közös ügyünk van (Zsid. 4: 13).

Vajon mi nem tudjuk, hogy a boldogságunk össze van kapcsolva az Ő jótetszésével? Ez az élet lelkünk életben tartója; én nem jobb-e, mint testünk léte? Vajon nem kellene-e jönnünk az Istenhez, hogy keressük jóindulatát, könyörögjünk szívünk teljes nyíltságával, hogy Ő megvilágosítsa arcának világosságával egész életünkön? Könyörögnünk kell Krisztus igazságosságáért, mert egyedül csak ezáltal remélhetjük, hogy elnyerjük Isten szerető jóságát

Hát nem tudjuk, hogy ingereltük Istent, hogy bűneink által az Ő haragja és átka alá vetettük magunkat, és hogy csak minden nap szaporítjuk vétkeinket? Vajon nincs elég alapunk arra, hogy jöjjünk Hozzá azért, hogy megvalljuk vétkeinket és esztelenségünket; hogy bocsánatért esedezzünk Krisztus nevében, Abban a Krisztusban, Aki a mi békénk, Aki megbékéltetett minket az Istennel és megújította szövetségünket Vele, hogy az Ő erejében járjunk, és többé ne vétkezzünk?

Hát nem tudjuk, hogy minden nap van mit tennünk Istenért és a saját lelkünkért - annak a napnak munkáját, amely arra a napra szól? Vajon nem kell jönnünk Istenhez, hogy könyörögjünk Neki, mutassa meg nekünk, hogy mit is kell tennünk, hogy Ő igazítson el minket ebben, és erősítsen meg minket ehhez? Vajon nekünk nem kell keresnünk Őt, hogy fogadjon el minket és segítsen nekünk, hogy azért munkálkodjon bennünk, hogy akarjuk azt, és úgy akarjuk azt, és úgy cselekedjük azt, ami helyes és jó, hogy folytassuk az Ő ügyét ezen a földön? Hasonló helyzetben van a szolga az ő urával való kapcsolatában.

Hát nem tudjuk, hogy állandóan veszélyben vagyunk? Életünk és békességünk veszélyben van: körül vagyunk állandóan véve betegségekkel és halállal, amelynek nyilai jó délben úgy repülnek, ahogyan éjjel is. Hát tényleg nincs mit mondanunk Istennek, amikor kimegyünk és bejövünk, lefekszünk és felkelünk? Vajon nem kell kérnünk az Ő védelmét, hogy az Ő oltalma alatt legyünk? Sőt annál inkább vágyakozik a lelkünk erre: éppen lelkünkre áhítozik ordítva a gonosz, aki erős és ravasz ellenségünk, és keresi azt, akit elnyelhetne. Vajon nem kell jönnünk az Istenhez, hogy elrejtőzzünk az Ő kegyelmében, és felöltözzük az Ő teljes fegyverzetét, hogy ellent tudjunk állni a Sátán minden ravaszságának és ádázságának, hogy a nem várt kísértés ne ragadjon minket bűnbe, és az erős ellenség ne tudjon diadalmaskodni felettük?

Hát nem tudjuk, hogy mindennap meghalunk, hogy a halál állandóan ügyködik bennünk, és ítéletre von minket, ami meghatározza örökkévaló állapotunkat? Vajon ilyen helyzetben nincs mit mondanunk Istennek, felkészülve arra, ami a továbbiakban vár minket? Hát nem mondjuk, hogy ,,Uram, taníts meg minket bölcsen számlálni napjainkat!"? Vajon nem kell jönnünk Istenhez, hogy megítéljük magunkat, hogy később ne ítéltessünk meg, és törekednünk kellene arra, hogy dolgaink igazak és jók legyenek?

Hát nem tudjuk, hogy annak a Testnek tagjai vagyunk, amelynek Feje a Krisztus? Nem akarunk nyugtalankodni azon, hogy élő tagoknak bizonyuljunk? Vajon nem kellene készülnünk az Ő visszajövetelére és az Előtte való számadásra, hogy Ő közbenjárjon értünk, mint Egyházának tagjaiért? Vajon semmi mondanivalónk nincs Sionról, Jeruzsálem lerombolt falainak védelmében? Vajon nem kellene-e könyörögnünk békességért és jólétért népünk számára? Vajon egy családnak tagjaiként - hacsak nem vagyunk csecsemők - nem kellene nyugtalankodnunk testvéreink problémái felett?

Hát nincsenek nekünk rokonaink, barátaink, akik kedvesek számunkra, akikkel megosztjuk örömünket és bánatokat is? Vajon nekünk nincs mit mondanunk felőlük Istennek? Vajon senki sem beteg közülünk, vagy kerüli a baj? Senki sincs kísértésekben, vagy nincs nyomott hangulatban? Vajon nincs szavunk a Kegyelem Trónusa előtt, hogy könyörögj könnyebbségért és vigasztalásáért számunkra?

Most foglaljuk össze az egészet és gondolkozzatok el azon, van-e mit mondanotok minden nap Isten számára, különösen a szerencsétlenség napjaiban, amikor Istennek azt kell mondanunk, hogy ,,Elviselem, elszenvedem". Amikor megérted a helyzetet, akkor csak azt fogod mondani Istennek, hogy ,,Ne büntess meg engem".

3. Ha nektek van mit mondanotok Istennek, akkor mi akadályoz meg benneteket abban, hogy mindezt elmondjátok Neki? Abban, hogy beszéljetek Vele nap mint nap? Miért nem hallja Isten hangotokat, amikor nektek sok mindenetek van, amit megoszthatnátok Vele?

a) Ne legyen a távolság akadálya annak, hogy nem keressük Őt. Lehetőségetek van beszélgetni barátaitokkal, de Isten távolabb van, nem tudjátok elérni és megtalálni Őt. Nem tudjátok, hogy ,,küldjetek levelet" Neki, ezért sok Felé való kérésetek kimondatlan marad. A távolságnak azonban nem szabad gátat vetnie az Istennel való közösségünkben, és habár igaz, hogy Isten a mennyben van, mi meg a földön, Ő annál inkább közel van hozzánk, imádkozó gyermekeihez, mindig. Amikor segítségül hívjuk Őt, Ő hallja hangunkat bárhol is lennénk. Dávid azt mondja, hogy ,,A mélységből kiáltok te hozzád" (Zsolt. 61: 3). Sőt mi több, Jónás azt mondja, hogy ,,A Seol torkából sikoltottam és meghallgattad az én szómat" (Jón. 2: 3). Mindig előttünk van a megnyílt ég. Undique ad Carlos tantundem est Via. Magasztalás Annak, Aki saját vérével szentelte az új és élő utat a Szentek Szentjébe, Aki létrehozta a kapcsolatot az ég és a föld között.

b) Ne engedjétek, hogy a félelem meggátoljon benneteket abban, hogy azt mondjátok, amit mondani akartok Istennek. Gondoljatok bele abba, hogy nektek egy nagyhatalmú úrral van ügyetek, aki sokkal magasabb pozícióban van tőletek, vagy olyan szigorú és rideg az alattvalóival szemben, hogy féltek beszélni vele, és nincs emberetek, aki bevezethetne benneteket hozzá, vagy egy jó szót szólna érdeketekben, ezért félreteszitek ügyeteket. Ilyen azonban nem történhet az Istennel való beszélgetésben, nem lesztek ilyen bátortalanok, mert bátran jöhettek a Kegyelem Trónusához, mert ott nektek szólásszabadságotok van, engedélyetek, hogy kiöntsétek lelketeket. Az Ő együttérzése az alázatos imádkozók felé olyan nagy, hogy az Előtte való félelem sem tudja visszarettenteni őket az imádkozástól. Isten nem akarja, hogy a félelem megbénítsa őket. Isten nem akarja, hogy ijesztgessétek magatokat, hanem éppen ellenkezőleg, Ő azt akarja, hogy felbátorodjatok, hessegessétek el a szolgaság lelkét, hogy ne a félelemben éljetek, hanem a fiúság lelkét öltözzétek fel, amely sok olyan dicsőséges előjogot hoz nektek, amellyel csak Isten gyermekei rendelkeznek. De ez még nem minden. Mi rendelkezünk Azzal, Aki bemutat minket, beszél rólunk, és közbenjár értünk a Mennyei Atya színe előtt. Vajon védelem nélkül valók-e a gyerekek atyjuk előtt? Éppen ez a két változhatatlan ígéret - lehetetlen, hogy Isten hazudjon - nagy vigasztalásunk lehet (ld. Zsid. 6: 18); nekünk nemcsak jó kapcsolatunk van Istennel, Akitől teljesen függünk, hanem mienk a Mennyei Védőügyvédünk tekintélyt parancsoló közbenjárása is, Akinek nevében jöhetünk az Atyához.

c) Az a tudat, hogy Ő tud szükségleteinkről, és tudja, hogy mit akarunk Neki mondani, ne akadályozzon minket abban, hogy imádkozzunk Hozzá. Igen, nektek egy ilyen Baráttal van dolgotok, de hibás azt gondolni, hogy nektek nem kell ez felett nyugtalankodnotok, mert Ő már mindent tud és mindenről értesült, hogy ti miben szenvedtek szükséget, és ezért nem kell Vele megosztanotok mindezeket. Az igaz, hogy minden szükségetek Isten előtt van, Ő tényleg ismeri szükségeteket és terheiteket, de Ő ezt tőletek akarja hallani. Isten megkönnyebbülést ígért nekünk; de az Ő ígéretei harmóniába vannak egymással: ,,Még arra nézve is kérni hagyom magam Izrael házának" (Ez. 36: 37). Habár imádságaink által semmi új információt nem tudunk adni Neki, mégis imádkoznunk kell Hozzá. Való igaz, hogy semmi nem tud hatással lenni az Ő terveire, amit elmondtunk, vagy nem tudja kierőszakolni az Ő irgalmát, de ez az ima képes ránk hatással lenni és segítséget nyújt nekünk, hogy olyan állapotba kerüljünk, amely segítségével el tudjuk fogadni az Ő kegyelmét. ,,Kérjetek és adatik nektek" (Mt. 7: 7) - ez az Ő irgalmának érthető és elérhető feltétele. Azért van adva, hogy megtanítson minket a kegyelem megfelelőképpen való elfogadására. Krisztus nem véletlenül kérdezte a vakokat, hogy ,,Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?" (Mt. 20: 32). Ő tudta, hogy mit fognak kérni Tőle, de az, aki megérinti az aranypálca végét, késznek kell lennie kérése, könyörgése elmondására.

d) Ne engedjétek, hogy bármilyen más ügy megakadályozzon benneteket abban, hogy elmondjátok Istennek a szükségeiteket. Lehetséges, hogy olyan ügyetek van, amelyet együtt kellene tennetek barátaitokkal, de nem tudjátok elvégezni, mert nincs rá elegendő időtök, mert van valami, ami még ettől is fontosabb számotokra. Ezt azonban nem mondhatjuk egy olyan dologgal kapcsolatban, amelyben nekünk Istennel van ügyünk, mert az, vitán és kétségen felül olyan ügy, amelyet mindenek előtt meg kell tennünk, mely mindennel szemben elsőbbséget élvez. Boldogságunk szempontjából egyáltalán nem fontos, hogy a világban elismertek legyünk, vagy elérjünk egy bizonyos társadalmi megbecsülést. De elengedhetetlenül fontos, hogy békességünk legyen Istennel, hogy megnyerjük az Ő kegyelmét, és az Ő szeretetében találtassunk. Ezért semmiféle világi elfoglaltság nem szolgálhat arra, hogy felmentsen minket az Istennel való közösség alól, hanem éppen ellenkezőleg, minél fontosabb egy világi elfoglaltság, annál inkább szükségünk van arra, hogy Isten elé járuljunk imádságban, és az Ő áldását kérjük erre az ügyre, hívjuk Őt a dolgok betöltésére. Minél inkább imádkozunk, és minél inkább közeledünk az Úrhoz, annál inkább fognak virágozni dolgaink.

Most könyörgök nektek, Isten hallja többször hangotokat; akkor is hadd hallja hangotokat, amikor ez csak sóhajtás (Sir. 3: 56). Ez az élet jele még akkor is, ha nem tudjátok, miért is kellene imádkoznotok, a Szentlélek kimondhatatlan fohászkodással közbe fog járni értetek (Róm. 8: 26). Szólítsátok meg Őt még akkor is, ha ez úgy lenne, mint Ézsaiásnál: ,,Mint a fecske, és a daru sipogtam (Ézs. 38: 14). Szólítsátok meg Őt gyakran, Ő mindig meghallgat benneteket. Hallgassátok, Ő mit mond nektek, és ügyeljetek arra, mit mondotok Neki. Mikor választ írtok egy hivatalos levélre, magatok elé rakjátok; úgy kell Isten Szavának is vezetnie óhajotokat, és ez imáitok várakozási alapja. Nem várhatjátok, hogy Ő kegyelmesen meghallgasson benneteket, ha a ti fületek süket arra, amit Ő akar nektek mondani.

Látjátok, hogy van elegendő okotok, hogy Istennel beszéljetek, ezért gondoskodjatok arról, hogy Őt jobban megismerjétek és megtartóztassátok magatok attól, ami Neki nem kedves. Erősödjetek meg az Úr Jézusban, Aki által bátran jöhettek Isten elé! Hangotok legyen harmóniában az ima témájával, nyelvetek legyen tiszta, hogy valóban méltók legyetek a Megváltó nevére hivatkozni (Sof. 3: 9)! Az imádsághoz fogva ne feledjétek el, hogy Istenhez fordultok, ezért győződjetek meg róla, hogy lelketek tele van istenfélelemmel. Ne siessetek ajkaitok kinyitásával, ne beszéljetek mindenfélét Isten előtt, hanem gondoljatok meg minden szót, mert Isten a mennyben van, mi pedig a földön (Péld. 5: 1). Ha Ő nem hívna minket közösségre, és nem biztatna minket ebben, akkor az isteni dicsőség felé fordulásunk nem lenne más, mint megbocsáthatatlan nagyképűség olyan emberek részéről, mint amilyenek mi vagyunk (1 Móz. 18: 27). Ezért arra kell törekednünk, hogy őszintén beszéljünk; teljes szívből, mert életünk érdekében és életünkért könyörgünk Hozzá.

4. Istenhez kell imáinkat irányítanunk. Neki nemcsak egyszerűen hangunkat kell hallania, hanem úgy kell Hozzá fordulnunk, hogy mérlegeljük és átgondoljuk szavainkat. Az eredeti szövegben a ,,jó reggel hallgasd meg az én szómat" a ,,Tehozzád emelem fel lelkemet" jelenti, ezért hozzá kell tenni, hogy ,,Szeretetemet Feléd fogom irányítani", amely teljesen összhangban van a ,,Hozzád emelem, Uram, lelkemet" (Zsolt 25: 1). Más szóval, ,,Szeretetemet Feléd fogom irányítani, szeretve Téged, hogy szeretetem Feléd szálljon". Milyen csodálatos az, hogy ,,Imámat Feléd fordítom"!

a) ,,Amikor imádkozom, Hozzád emelem imáimat" - Dávid ezekkel a szavakkal húzza alá mind a gondolatok folytonosságát, mind az imádság értelmes betöltését. Az imádsághoz komolyan kell viszonyulnunk, mint azok, akiknek fontos dolguk nyomják a szívüket, amelyek sok mindent előre eldönthetnek. Ezért nem szabad viccelni, félvállról venni az imát. Amikor imádkozni jövünk, nem hozhatjuk az oktalanok áldozatát, akik nem azokról gondolkodnak, amit el kell végezniük vagy érniük, hanem bölcsekként kell eljárnunk, akik jól összeszedett szavak által próbálják elérni céljukat. Imádkozva kell megemlékeznünk Isten dicsőségéről, és valódi boldogságunkról. Olyan jól van felépítve a kegyelmi szövetség, hogy Istennek tetsző dolog összekapcsolni benne az Ő céljait a mienkkel, hogy dicsőségének keresése közben megtaláljuk saját boldogságunkat is. Az az ember, aki így vezeti imáit, hasonlatos ahhoz az emberhez, aki íjjal lő: először a célra tartja íját, utána aztán erős kézzel és éles látással rendelkezve, pontosan célba talál. Ez arra készteti a szívet, hogy közeledjen Istenhez; és ahhoz, hogy valóban közeledjen hozzá, meg kell szabadulni minden más gondtól. Mint az, aki egy szemmel céloz, bezárva a másikat; ha mi imáinkat Isten felé irányítjuk, akkor látásunkat el kell szakítanunk minden más dologról, elkalandozó gondolatainkat össze kell szednünk, hívni őket a közeledésre és a jelenlétre, mert elengedhetetlenül szükséges, hogy elvégezzék feladatukat, amelyre szükségeltetnek, és amely mind közül a legméltóbb dolog. Ily módon ezt kell mondanunk a zsoltáríróval egyetemben: ,,Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem" (Zsolt. 7: 8 ).

5. ,,Amikor felemelem az én imádságomat, akkor Feléd fordítom azt".

a) Ez a kijelentés szándékunk őszinteségéről beszél az imádság során. Nem kell imádságunkkal emberek felé fordulnunk, hogy dicséretet vagy helyeslést kapjunk tőlük, mint azt a farizeusok tették, akik kinyilvánították szándékukat, azért adtak alamizsnát, hogy jó hírnévre tegyenek szert, és ezt saját hasznukra fordítsák később. Valóban, el is vették jutalmukat. Az emberek dicsérték őket, de Isten gyűlölte büszkeségüket és képmutatásukat. Imádságaink nem lehetnek esztelenek, mint azoké, akik azt mondták: ,,Ki láttat velünk jót?" (Zsolt. 4: 7). Ugyanígy imádságban nem fordulhatunk a világi kincsek felé, hajszolva a presztízst és a gazdagságot, mint azok, akikről ez mondatott: ,,És nem kiáltanak hozzám szívükből, hanem ordítoznak ágyasházaikban; a búza és a must miatt gyűlnek egybe; ellenem fordulnak." (Hós. 7: 14). Ne engedjétek, hogy imáitok forrása és központja testi ,,én"-etek legyen, mert annak fókusza csak Isten lehet. Lelki szemeitek hadd összpontosuljon Reá, mint a Hozzá való könyörgésetek forrására és céljára; hadd legyen lelketek ilyen állapotban, amikor ti Krisztus nevében fordultok Hozzá, hogy dicsőítsétek Őt, legyen az megszokottá számotokra; és minden gondolatotok hadd összpontosuljon Felé, tisztuljon és szentelődjön meg, és ha szükséges - szűnjék meg. Megváltónk nagyon világosan tanított az Úri imádság első kérésében minket: ,,Szenteltessék meg a te neved" (Mt. 6: 9). Ezzel meghatározzuk célunkat és minden egyebet, ami nekünk feltétlenül szükséges ennek elérésében; ezzel imádságunk Isten dicsőségére és szentségére irányul, amelynek vissza kell tükröződnie mindenben, amelyben Ő kijelentette magát, és éppen azért az Ő nevének megszentelése miatt kívánjuk, hogy jöjjön el az Ő országa és legyen meg az Ő akarata, hogy legyen eledelünk és tartsa meg életünket, és bocsássa meg bűneinket. Az Isten magasztalására való állandó törekvés az az őszinteség, amely az Evangélium betöltése. Csak a bárhol és bármikor kifejeződni akaró értelmezés tölti meg fénnyel az egész testet és lelket. Isten által csak az ilyen imádság van irányítva.

b) Istenhez való imádságunk beszél a mi valódi törekedésünk állandóságáról. Nekünk Isten felé kell fordítanunk imádságainkat, azaz, úgy kell Reá gondolnunk, Akivel az imádság által állandóan kapcsolatban vagyunk. Úgy kell irányítanunk imádságainkat, ahogyan beszédünket is irányítjuk, amikor olyan ember felé fordulunk, akivel közös ügyeink vannak. A Biblia az a levél, amit Isten küldött nekünk. Az imádság pedig az a levél, amit mi küldünk Istennek. Tudjátok, hogy a levél feladásához elengedhetetlen, hogy fel legyen rajta tüntetve a címzett címe, és fontos, hogy a cím pontos és helyes legyen. Másképpen nagy valószínűsége van annak, hogy a levél nem oda jut, akinek címezték, ennek következményei pedig nagyon siralmasak lehetnek. Amikor nap nap után imádkoztok, tehát levelet küldtök Istennek, nem tudjátok, mit fogtok veszíteni, ha a levél nem jut el a címzetthez. Mit tesztek azért, hogy imáitok eljussanak Hozzá?

c) Soroljátok fel az Ő címeit, ahogyan akkor teszitek ezt, amikor egy tiszteletreméltó emberhez fordultok. Forduljatok úgy Hozzá, mint a magasságos Jahvéhoz, mindenek Istenéhez, Aki áldott örökké, Aki a Királyok Királya és az Urak Ura. Forduljatok úgy az Úristenhez, mint a kegyelem és az irgalmasság Istenéhez. Hadd teljen meg a szívetek és a szátok szent imádattal és Iránta való elragadtatással, amikor az Isten címeire gondoltok, amelyeknek szent félelmet kell gyakorolniuk értelmetekre, hogy képesek legyetek szívből imádni Őt, mély istenfélelemmel és ünnepélyes remegéssel. Úgy fordítsátok Feléje imáitokat, mint ahogyan a dicsőség Istene felé kell fordítani, Aki hatalmas, Akinek nagysága elérhetetlen; hogy ne merjetek könnyelműen viselkedni Előtte vagy kigúnyolni Őt azzal, ahogyan beszéltek Vele.

d) Fordítsatok figyelmet a Vele való rokoni kapcsolatra. Mivel ti az Ő gyermekei vagytok, ne ezt a szempontot ne veszítsétek el, és ne toljátok félre, amikor az Ő nagyságát imádjátok. Meséltek nekem egy emberről, aki lejegyezte saját élményeit. Amikor ezek a jegyzetek megtaláltattak sok egyéb dologgal együtt halála után, akkor azt olvasták benne, hogy személyes imádságai során szíve megtelt szeretettel Isten iránt, amikor elkezdte felsorolni címeit, méltóságát, amelyek nem mindennapian nagyságosak és csodálatosak, Őt nagynak, hatalmasnak és rettenetes Istennek nevezte. Miért is ne tennénk mi is így a mi Atyánkkal? Hisz Krisztus arra tanított minket, hogy - mind az Ő tanítása, mind az Ő példája által - úgy forduljunk Istenhez, mint Atyánkhoz. A fiúság Lelke is arra tanít, hogy ,,Abbá, Atyám!" (Róm. 8: 15). A fiú, mégha tékozló is, amikor visszatér, mehet az ő atyjához, és azt mondhatja neki, hogy ,,Atyám, vétkeztem", és habár ő már nem méltó, hogy fiúnak neveztessen, annál inkább nevezheti őt alázatosan atyjának. Amikor Efraim siratja magát, mint féktelen bikát, Isten úgy sír felette, mint drága fiú felett, aki az Ő kegyelmes gyermeke (Jer. 31: 18,20), és ha Isten minket nem szégyell, akkor gyertek, támaszkodjunk az Ő rokonságára!

e) Keressétek Őt imáitokkal a mennyben. Megváltónk az Úri imádságban erre tanított minket: ,,Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben" (Mt. 6: 9). Ú nincs korlátozva a mennyek által, mert az egeknek egei sem képesek Őt befogadni. Meg van írva, hogy Ő felállította ott trónszékét, amelyről irányítja egész királyságát, de amelyik ugyanúgy az Ő kegyelmi trónusa is, amely felé hittel közeledhetünk. Nekünk mindig úgy kell elképzelnünk Istent, mint Aki a mennyekben lakozik, ellentétben a pogány istenekkel, akik kézzel csinált templomokban lakoznak. A menny egy magaslati hely, és nekünk úgy kell Hozzá fordulnunk, mint olyan Istenhez, Aki mérhetetlen magasan lakozik felettünk. A menny a fény forrása, és Hozzá úgy kell fordulnunk, mint a fény Atyjához. A menny a jövő helye, látnunk kell az Ő tekintetét, amit ránk függeszt, látva az emberek fiait. A menny a tisztaság helye, és nekünk imádságban látnunk kell Őt, mint szent Istent és dicsőítenünk Őt, mikor megemlékezünk szentségéről. A menny az Ő erejének alapja, és nekünk t kell éreznünk függőségünket Tőle, mint Attól, Akinek minden hatalom a kezében van. Amikor a mi Urunk Jézus imádkozott, akkor szemeit az egekre emelte, hogy rámutasson a forrásra, ahonnan azt a kegyelmet várhatjuk, amiben állandóan szűkölködünk.

f) Adjátok át az Atyának ,,leveleiteket" az Úr Jézuson keresztül, Aki az egyedüli Közbenjáró Isten és az ember között. Aligha jut el a címzetthez, ha nem adjuk át Krisztus kezébe, Aki az a ,,másik angyal", Akinek adva volt ,,sok tömjén, hogy tegye minden szentek könyörgéseihez az arany oltárra" (Jel. 8: 3). Az, amit az Atyától kérünk, az Ő nevében kell kérnünk; amit szeretnénk megkapni Tőle, az Ő kezéből kell kapnunk, mert Ő a mi bizonyságunk Főpapja, Aki közbenjár értünk, és kegyelmét adja nekünk (Zsid. 5: 1). Bízzátok Reá ,,leveleiteket", és Ő gyorsan, gondosan továbbítja azt, és mindent megtesz, hogy kéréseink lefogadtassanak. George Herbert Táska c. versében, szívhez szólóan írja le a sebet Krisztus oldalán, amelyet Ő akkor kapott, mikor a kereszten függött, ilyen üzentet adva Krisztus szájába:

Ha kívánsz valamit küldeni vagy leírni,
Nincs táskám, de helye van:
Átadok Atyám kezébe mindent,
Átadtam tekintetének,
Küldeményed célba ér - hidd el Nekem.
Gondoskodom róla, hogy elhelyezd,
Helyezheted szívemre is;
Ha jövőben barátaim közül
Használni akar Engem abban, -
Ajtóm mindig nyitva áll,
Átadok mindent, mit Ő küld
Nem azért, hogy veszteséget okozzak;
Átadnak minden csüggedést Nekem
És a kétségbeesés elmúlik.

6. Magasra kell emelnünk tekintetünket, egészen a mennyig.

a). Tekintetünket imádságaink felé kell emelnünk, mint akik Ahhoz fordulnak, Aki végtelenül magasabban áll felettünk, Aki Magasságos és Szent, Aki az elérhetetlen fényben lakozik; mint az, aki minden jót és tökéletes ajándékokat vár, amely felülről jön, a fény Atyjától, mint az, aki az ima által akar belépni a Szentek Szentjébe, és igaz szívvel akarsz közeledni Hozzá. Nem kellene-e szemeinket az egek felé emelnünk, és mindenre, ami itt van lent, az Arra, Aki képes nekünk adni az igazi lelki áldást - Jézus Krisztus? Az ember fiainak lelke haláluk után felszáll a mennyekbe (Préd. 3: 21), hogy visszatérjen újra Istenhez, Aki azt adta, ezért lelkük megemlékezik származása forrásáról, minden imájukban az eget ostromolják, Istenhez törekednek jönni, a mennyei lakhelyet keresik, ahol az Ő szeretete és kincsei el vannak rejtve kiválasztottai számára. ,,Emeljük fel szíveinket kezeinkkel együtt egyetemben Istenhez az égben" (Sir. 3: 41). Régebben egyes gyülekezetekben elfogadott dolog volt, hogy a lelkész ilyen szavakkal hívja imádkozni az embereket, hogy ,,Sursum Corda", azaz ,,Teljes szívetekből"; Hozzád, oh Urunk, Hozzád emeljük lelkünket!

b) Örömmel és elégedettséggel kell figyelnünk imáinkra. Amikor szemeinket az egekre függesztjük, ez a szellemi frissesség jele, ahogyan a befelé való tekintés a csüggedés jele. Úgy kell az egekre tekintenünk, mint azok, akik az ima által fordulnak Istenhez, nyugodtan és megelégedve, az Ő bölcsességével és jóságában való teljes meggyőződéssel, türelmesen várva a feleletet. Amikor Anna imádkozott és szemeit az egekre emelte, nagyon megbékéltnek látszott: ,,És elment az asszony az útjára, és evett, és az arca nem volt többé szomorú" (1 Sám. 1: 18). Az ima a jó keresztyén szívének megkönnyebbülése; amikor imádkozunk, akkor - mint azoknak, akik kegyelem által tudták meg, hogy az tényleg így van, - szemeinket az egekre kell emelnünk.

c) Úgy kell figyelnünk imáinkra, hogy figyelmet fordítunk arra is, mit felel Isten az imáinkra. Az egekre kell függesztenünk tekintetünket, amit azok teszik, akik kilőtték a nyílvesszőt és követik a röppályáját, hogy meglássák, bele találtak-e a célba vagy nem? Magunkba kell néznünk, és meg kell vizsgálnunk magunkat, milyen állapotban lelkünk aztán, hogy imádkoztunk, mennyire felelnek meg imáink Isten akaratának, és mennyire tudják betölteni az Ő akaratát. Körbe kell néznünk, és meg kell vizsgálnunk, hogy a Gondviselés ránk nézve hogyan működik. Ha imáinkra választ kaptunk, akkor hálát adhatunk érte, ha nem, akkor meg kell vizsgálnunk, mi állhat ennek útjába, aztán tovább, kitartóan kell várnunk. Ily módon, az őrtornyon kell várnunk, hogy megtudjuk, Isten mit mond nekünk (Zsid. 2: 1). Késznek kell állnunk, hogy meghallgassuk Őt, várva azt, hogy Isten békés feleletet adjon, hogy helyes döntést hozzunk, és ne essünk újra esztelenségbe (Zsolt. 85: 9). Így kell fenntartanunk Istennel a közösséget, reménykedve, hogy bármikor is emeljük szíveinket Hozzá, megláthatjuk az Ő arcának fényét. Valamikor gyorsan érkezik a válasz: ,,Ők még beszélnek, és én már meghallgattam" (Ézs. 65: 24), gyorsabban, mint bármely postán keresztül. Ha azonban a válasz nem érkezik meg rögtön imáink után, akkor várnunk kell.

Jertek, tanuljuk meg úgy küldeni imáinkat, úgy emelni fel szemeinket az egek felé, hogy belsőképpen Istennel legyünk kötelességeink végzésekor, egész lelkünket beletéve ebbe, mivel semmit sem tudunk tenni Nélküle! Ne boruljunk le imádatra a külső udvarba, ha a kárpiton túlra hívnak minket!

Második.


Ebben a szövegben (Zsolt. 5: 4) a jó dolog pontos ideje a reggel. A zsoltáríró, úgy tűnik, aláhúzza, hogy ,,jó reggel", azaz nagyon reggel - amikor a reggel csak épphogy kezdődik. Hadd legyen ez a jó reggel az imádságotok egyik ideje! Láthatjuk, hogy a törvénynek megfelelően a pap minden reggel egy bárányt hozott áldozatul, az énekesek minden reggel felálltak, hogy énekelve dicsőítsék az Urat (1 Kr. 23: 30). Ilyen felállított rend volt a szentélyben, ahogyan Ezékielnek is be volt mutatva látomás által (Ez. 46: 13-15). Ez világos előképe annak, hogy ugyanígy kell a lelki papoknak minden reggel hozni a lelki áldozatukat, nem is akárhogy, hanem a megfelelő időben - ahogyan feljön a reggel. Minden egyedülálló keresztyénnek és minden családfőnek háznépével együtt kell imádkoznia minden reggel, mert nyomatékos okunk van erre.

1. A reggel a napnak első része, és ez megfelel, hogy Az, Aki az Első, mindenből az elsőt kapja, mert Neki szolgálnunk elsősorban. Még a pogány is mondja, hogy ,,A Jove Principium" - azaz, bármit tennél is, kezdjed istennel. A világ Tőle vette kezdetét, mi is a sajátunkat; és ezért, bármihez is kezdenénk, gondoskodnunk kell arról, hogy Őt magunkkal hívjuk. Napjainkat Istennel kell kezdenünk, az Ő szolgálatára kell időnket használnunk. Engedjétek meg Krisztusnak, hogy beteljen fiatalságotok harmatával, amely megjelenik a hajnalpír feljövetele előtt (Zsolt. 110: 3). Mindig az első gyümölcsök illetik az Urat, ahogyan a nyáj első fajzása, amelyről az Ószövetségben olvashatunk. Magasztaljuk Őt a reggeli és esti imában, Aki az Alfa és Omega, az Első és az Utolsó; Vele kell kezdenünk és befejeznünk napunkat, elkezdenünk és befejeznünk éjszakánkat, mert Ő az, Aki a Kezdet és a Vég, mindennek Elsődleges Oka és Befejezése.

A bölcsesség azt mondja, hogy ,,Akik jó reggel keresnek engem, azok megtalálnak"; azaz, korán az életükben, reggel a napjaikban; mert ezen keresztül odaadjuk Istennek azt, ami az Övé, minden dolguk feletti elsőbbséget. Ezen keresztül megmutathatjuk, hogy arról gondolkodunk, hogy az Ő tetszését keressük, az Ő színe elé járuljunk, és teljes szívvel Őt keressük. Az, amit igaz szívvel, őszintén teszünk, az Írásban úgy van megírva, reggel kell tennünk (Zsolt. 101: 8 ), mert a szorgalmas emberek - jó reggel ébrednek fel. Dávid odaszánásának erejét és forróságát így fejezte ki: ,,Isten! Én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged" (Zsolt. 63: 2).

2. Reggel vagyunk éberek, telve élettel, ekkor vagyunk legjobb formánkban. Amikor lelkünk éber az éjszakai álom és pihenés után, a maga nemében új életet kezdünk, a fáradtság pedig az előző nap gondjává válik. Izrael Istene nem bóbiskol, és nem alszik; sőt amikor az Isten különösen megmutatja magát népének, azt mondják Róla, hogy Ő olyan, mint aki álomból serken fel (Zsolt. 78: 65). Ha valamikor is képesek vagyunk valami jót tenni, hát akkor ez az idő reggel van, ezért is lett szállóigévé az Aurora Music Amica, azaz ha a reggel a múzsák barátja, akkor meggyőződésem, hogy a reggel nem kisebb barátja a kegyelemnek sem. Mivel Az, Aki az Első, mindenből először részesül, és Az, Aki Jobb, mindenből a jobbat érdemli; azután, mikor a legmunkaképesebbek vagyunk, annak kell szentelnünk magunkat, ami a leghalaszthatatlanabb dolog.

Az Isten imádása az a feladat, amely a lélek legjobb erőinek odaadását követeli, amikor az a legjobb állapotban van; és tényleg méltó arra, hogy a legmegfelelőbben legyen kihasználva és beosztva. ,,Magasztald, én bensőm, az Ő szent nevét" - mondja Dávid. De ez nem elég. Ha van valamilyen ajándékunk, amivel tisztelni tudjuk Istent, akkor erre a legalkalmasabb idő a reggel lesz (2 Tim. 1: 6). Amikor lelkünk éber, és telve vagyunk új energiákkal, akkor ,,Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!" (Zsolt. 57: 9). Ezért jertek, törekedjünk arra, hogy erősen kapaszkodjunk Istenbe!

3. Reggel vagyunk a leginkább szabadok az emberektől és a dolgoktól, általában ez a legmegfelelőbb idő az elvonulásra, hacsak nem vagyunk hasonlatosak azokhoz a restekhez, akik ágyukon feküdnek, még egy kicsit szeretnének tovább aludni, szunyókálni, míg a munka nem hívja őket. ,,Oh, te rest, meddig fekszel?" (Péld. 6: 9-10). Ez azoknak a bölcsessége, akiknek sok dolguk van világban, akiknek aligha akad egy kis ideje az egész nap alatt magukra, de még inkább arra, hogy reggel Istenre szánjon időt (annyira körülveszi őket a hiábavalóság), hogy hite dolgaira szánjon időt, hogy szolgálatra szánjon időt, amelyre az Úr elhívta, hogy jobban belemerüljön, és céltudatosabb legyen azok elvégzésében.

Amikor nyugtalanok vagyunk afelől, hogy imádjuk Istent, akkor leginkább alá vagyunk vetve az egykedvűségnek és a belső lehangoltságnak, mégis akkor tudunk a legjobban összpontosítani. Pál apostol azt mondja, hogy nekünk különösen gondoskodnunk, kell arról, hogy az Úrhoz járuljunk, és ne vegye ettől el a figyelmünket (1 Kor. 7: 35). Ezért az az egy nap a hétből, az az első nap, - ,,az Úr napjának reggele" - amely Isten dolgaira van rendelve, elkülönítve más (fizikai) munkától. Ábrahám mindent a hegy lábánál hagyott, amikor a csúcsra igyekezett, hogy Istent imádja. Ezért hadd jöjjünk mi is reggel közösségben lenni Istennel, és szenteljük annak a másik (lelki) életünk gondjainak magunk, mielőtt elmerülnénk e földi élet dolgaiban! Az Úr Jézus példát mutatott nekünk ebben: azért, hogy az Ő egész napja Isten dolgaival teljesen be legyen töltve és gondoskodjon az emberi lelkek felől, korán reggel ébredt, jóval előbb a nap feljövetelénél, jóval azelőtt, hogy mások felébredtek volna, hogy elmenjen egy csendes helyre imádkozni (Mk. 1: 35).

4. Reggel új áldásokat kapunk Istentől. Gondoskodnunk kell arról, hogy mindezért Neki hálát adjunk. Isten folyamatosan jót tesz velünk, elhalmoz áldásaival minket. Minden nap van okunk arra, hogy hálát adjunk Neki, mert minden nap áldásaival halmoz el minket, de különösen reggel. Ezért, mikor kegyelmének gyümölcsét az Úr nekünk adja, amely minden reggel megújul (Sir. 3: 23) - habár ugyanaz marad, amely a mienk volt egy nappal azelőtt is, de megfosztatunk tőle, ezért kívánkozunk utána, ezért újul meg - hálánkat fel kell emelnünk Felé, istenfélelmünket és a többi őszinte érzelmünket is, amelyek az oltáron levő áldozathoz hasonlóan minden reggel frissnek kell lenniük (3 Móz. 6: 12).

Ha az éjszaka szerencsésen telt, nincs-e okotok a Kegyelem Trónusához járulnotok, hogy hálát adjatok érte? Mennyi jóságnak kell egybeesnie, hogy az szerencséssé tegye az éjszakát? Látnunk kell a jóságot, amely nekünk van ajándékozva, amely másoktól meg van tagadva: sokaknak nincs hol lehajtaniuk fejüket (még Urunknak sem volt hol lehajtania: ,,A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hova fejét lehajtania" (Mt. 8: 20)), de nekünk van házunk, amelyben élhetünk, csendes és békés lak, lehet hogy egy régi kastély; van ágyunk, meleg és kényelmes, lehet hogy elefántcsontból való, szép, talán olyan, amelyben fesztelenül érezzük magunkat a Sionon. Nekünk nem kell vándorolnunk a pusztában és a hegyeken, menedékekben és barlangokban, mint amire Isten legnagyobb szentjei kényszerülnek, akikre nem volt méltó a világ. Sokaknak van ágyuk, hogy megpihenjenek, mégsem mernek, vagy tudnak benne nyugodtan feküdni barátaik nyomorúsága vagy ellenségeiktől való félelem miatt. Mi azonban nyugodtan fekhetünk, és nem lesz senki, akik félelemre tudna minket kényszeríteni, mert nekünk nincsenek félelmeink, amely kapcsolatban lenne a karddal, a háborúsággal vagy az üldözéssel. Sokan lefeküdnek, de nem tudnak aludni, forgolódnak egyik oldalukról a másikra pirkadatig testük fájdalma vagy lelkük szenvedése miatt. Kimerítő éjszaka az osztályrészük, és ez nem szűnik meg számukra. De mi lefeküdtünk és félelem nélkül aludtunk, álmunk édes és frissítő volt, mint kellemes pihenő a munkánk és gondjaink közepette. Ezt az álmot Isten adta nekünk, úgy adta nekünk, mint szeretteinek. Sokan lefeküdnek, és álomba merülnek, de sosem kelnek fel újra, halálba aludva az ő testük lesz saját sírjuk is. De mi elaludtunk és felébredtünk, kipihenten és felfrissülve, élénken és újra jól érezve magunkat, mert Isten a mi őrizőnk (Zsolt. 3: 6).

Kellemes reggelünk volt? Kellemes-e nekünk a fény - a nap fénye, szemünk fénye, megörvendezteti-e ez a mi szívünket? És nem kell-e nekünk elvégeznünk kötelességünket Előtte - Az előtt, Aki kinyissa szemeinket és a reggel pírját megnyissa előttünk? Van-e ruházatunk, hogy felöltözzük reggel, ruhánk, hogy melegítsen minket nappal? (Jób 37: 16). És ruhánk cseréje, amely nemcsak szükséges, de a szépségünket is szolgálja? Mindent megkaptunk Istentől; ez az Ő gyapjúja és az Ő lenje, amelyek azért adattak, hogy elfedezzük vele meztelenségünket. Éppen ezért reggel, mikor felöltözünk, a legmegfelelőbb idő, hogy Neki hálát adjunk mindezért. Mindazon által azt gondolom, hogy mi nem tesszük ezt állandóan, mint ahogyan tesszük ezt az evés idejében, mikor leülünk az asztal elé, habár ugyanannyi okunk lenne a hálaadásra. Egészségesek vagyunk, lelkünk jó állapotban van? Régen voltunk ilyen helyzetben? Halát kellene adnunk a folyamatos áldásokért, mint ahogyan az elkülönítettekért is vagyunk, amik különösen azokat érintik, akik betegek vagy fájdalmaik vannak. Álljunk meg és gondolkozzunk el azon, hogy mennyire érdemtelenül kapjuk mindezeket!

Valószínűleg megtapasztaltuk a különleges kegyelmet abban, hogy Isten megtartott minket és családunkat a tűzvészektől és tolvajoktól, vagy más veszedelmektől, amitől tartottunk, valamint más előre nem látható bajoktól; lehet hogy szomorúságunk egész éjszaka tartott, de reggelre eljött a vigasztalás és az öröm. Mindez hangosan arra hív minket, hogy elismerjük Isten nagylelkűségét. Az öldöklő angyal valószínűleg messze volt, és az éjjel repülő és sötétségbe vesző nyílvessző mások ablakába volt engedve, elkerülve otthonainkat. Legyünk Istennek hálásak a szövetség véréért, amellyel meg van hintve ajtófélfánk; a jó angyalok szolgálatáért, akiknek köszönhetjük, hogy megvédettünk a gonosz angyalok fondorlatától, e világ sötét hatalmaitól, akik valószínűleg a vadállatokhoz hasonlóan zsákmányt keresnek, és amikor Isten megengedi, van is hozzá erejük. Minden dicsőség a Mindenható Istené!

5. Reggel új áldásokkal bírunk, amelyek Isten dicsősége és hatalma előtti imádatra vannak adva. Nemcsak Isten bőkezű ajándékaira kell figyelmünket fordítanunk, amelyek kellemesek és hasznosak számunkra (erre csak az együgyű lelkek korlátozzák hálaadásukat), hanem az Ő gondviseléséből fakadó minden bölcsességért és erőért, amelyek együttesen munkálják a földkerekség javát, megnövelve az Ő tisztelete méltóságát. A Zsoltárok 19 úgy tűnik, reggeli gondolatmenetet tükröz. Arra hív fel minket, hogy szemléljük, hogyan beszélik az egek Isten dicsőségét, Akinek cselekedeteitől hangos a szárazföld; nemcsak elismerni az előnyeit, amit ezeknek a fényétől és hatásától kapunk, hanem a tisztességet is, amelyet lényei mutatnak Neki, Aki kifeszítette az égboltot függönyhöz hasonlóan, elrendelte oszlopait, és rendjét, amelynek köszönhetően fenn is állnak a mai napig, mert ők az Ő szolgái. Nap a napnak mond beszédet, éj az éjnek ad jelentést a világ Teremtőjének és hatalmas Kormányzójának örök erejéről. A fény és sötétség szabályos változása (az elsődleges rendnek megfelelően, amelyet felállított az Úr, csak felváltva uralkodhatnak), arra szolgálhat, hogy megerősítse hitünket az isteni kijelentés ama részében, amelyben megmutatja nekünk a teremtés és az ígéretek történelmét, amely Isten által volt adva Nóénak és fiainak (1 Móz. 1: 4-5, 8. 22), valamint az Ő szövetségét a nappal és éjszakával (Jer. 33: 20).

Reggel nézzétek meg, hogy a pitymallat milyen pontosan a saját helyét és idejét, figyelemmel kísérve, hogyan fonja körül a fény a föld szélét, amely átváltozik, mint az agyag a formázó kéz pecsétje alatt (Jób 38: 12-14). Nagy hatással volt rám egy jóravaló és tisztelt igehirdető kifejezése, amelyet nem olyan régen hallottam, mikor Istennek adott hálát a reggeli áldásokért. ,,Hány ezer mérföldről, - mondta ő, - utazik a fény hozzánk szegényekhez, bűnösökhöz, sajnálatra méltó emberekhez, akik igazságosan lennének eltemetve a fénytelen éjszakában". Tekintsetek fel és nézzetek a napra, mint vőlegényetekre, mint vidámra és dicsőségben öltözöttre, aki ágyasházából kilépve ereje teljében, örömmel futná le a távot. Figyeljétek meg, milyen fényesek a sugarai, milyen édes a mosolya, és milyen erős a sugárzása! Ha pedig nem hallatszana ezeknek az örök természeti igehirdetőknek a hangja, akik folyamatosan magasztalják az Isten dicsőségét, - szánalmas, hogy lehet ajak és nyelv, amelyben nem hallatszik az imádat hangja, amelyben visszhangoznék ezeknek az igehirdetőknek a magasztalása, megadva benne a dicsőséget Annak, Aki ilyenre csodálatos módon alkotta meg a reggelt és az estét, hogy azok örvendezzenek. Bármit is tesznek mások, Ő hadd hallja meg hangunkat, amely jó reggel dicsőíti Őt. Jertek, kora reggeltől magasztaljuk Őt!

6. Reggel friss gondolataink vannak (vagy szélsőséges esetben kellene lenni) Istenről, és kellemes gondolataink az Ő nevéről, amit imában Elé kell tárnunk. Megemlékezünk-e Istenről az ágyunkban fekve, mint ahogyan tette ezt Dávid, aki az éjjeli őrségváltás idején is Róla elmélkedett? Amikor felébredünk, hozzá hasonlóan mondhatjuk-e, hogy még mindig Istennel vagyunk? Ha igen, akkor jó okunk van ajkunk szavaival a Kegyelem Trónusa felé fordulni, hogy Isten elé hozzuk szívünk gondolatait, ami Neki az oltáron fekvő kellemes illatú áldozat lesz. Ha ,,fölbuzog szívem szép beszédre", akkor legyen olyan a nyelvem, mint a gyorsírónak tolla, hogy kiöntsem szívem Isten előtt (Zsolt. 45: 2).

Isten Igéje nálunk van, amit forgathatunk szívünkben, amiből minden reggel olvasnunk kell belőle. Isten ezen keresztül szól hozzánk, nekünk pedig elmélkednünk kell rajta éjjel és nappal. Ha így teszünk, akkor ez a kegyelem királyi székéhez repít minket, és sok jó okokat ad nekünk arra, hogy Elé járuljunk. Ha Isten reggel az Ő jóságából szól hozzánk, hogy szíveinket elérje, akkor ez arra kényszerít minket, hogy egyenesen Felé fordítsuk imáinkat.

7. Tartanunk kell attól, hogy reggel rengeteg hiábavaló és bűnös gondolatot kell visszavernünk, amelyek elfoglalták az éjjel gondolatainkat. Ebből kifolyólag fontos, hogy virradatkor imában Istenhez forduljunk szabadításért. Úgy néz ki, hogy az Úri imádság lényegileg reggelre van rendelve, mivel a mindennapi kenyerünkről való tanítás van benne. Utána még inkább azt kell imádkozni, hogy ,,Atyánk, bocsásd meg bűneinket" (Mt. 6. 12), mivel a napi hajtásban csak növeljük vétkeinket erkölcstelen szavainkkal és cselekedeteinkkel, romlott elképzeléseinkkel, fantáziánk szentségtelen és kormányozhatatlan csapongásával. Kétségtelen, hogy a ,,balgatag dolog gondolása bűn" (Péld. 24: 9). A balgatag gondolatok gonosz gondolatok; az ó-emberünk szülöttei, minden bűn kezdete. Mily sok haszontalan gondolat lakik bennünk! Ki képes meglátni az összes ostobaságát? Számuk több mint a fejünkön levő hajszálunk száma. Olvasunk azokról, akik ,,hamisságot gondolnak, és akik ágyasházukban gonoszságot cselekednek, és végrehajtják azt, mihelyt megvirrad" (Mik. 2: 1). Nagyon gyakran nyugtalan és felindult az értelem a gyanúsan riasztó gondolatoktól az éjszaka folyamán; meg van fertőzve illetlen és parázna gondolatokkal, meg van részegedve büszke, becsvágyó eszmékkel, be van savanyodott és kimart a vad és bosszúálló indulatoktól, vagy jobb esetben el van fordítva a hitbeli és kegyes gondolatoktól ezernyi butasággal. A szívből származik minden gonosz gondolat, amely nyugovóra tér és velünk együtt ébred fel. Éppen ebből a romlott forrásból, amelyet bárhová is megyünk, magunkkal viszünk, ömlenek ki teljesen természetesen a gonoszságok. ,,Mert a sok álomban a hiábavalóság is, és a beszéd is sok" (Préd. 5: 7).

A hibázás lehetőségének vagyunk alá vetve, míg bűnvallás által nem újulunk meg, amelyre minden este és minden reggel gondot kell viselnünk. Vajon nem nyugtalankodunk-e azon, hogy megvalljuk Istennek, Aki ismeri szívünket, hogy szívünk elfordult Tőle, nem panaszkodunk-e Neki gonosz, ellentmondó és lázadó szívünkre, amely hajlamos a hitehagyásra, hogy ez által elnyerjük Krisztus vérében a békességet, és imádkozzunk, hogy szívünk gonosz gondolatai megbocsáttassanak nekünk? Mi nem kezdhetünk veszélytelenül hozzá a napi dolgokhoz, akármilyen megbánatlan és meg nem bocsátott bűn terhe alatt.

8. Reggel elindulunk a napnak dolgait végezni, ezért imában Isten jelenlétét és áldását kell keresnünk. Az Írás arra biztat minket, hogy bátran járuljunk a kegyelem királyi székéhez, nemcsak a kegyes megbocsátás miatt, hanem azért is, hogy jóságos segítséget kapjunk minden szorult helyzetünkből. Van-e más időnk a szükség idején kívül? Kihagyhatjuk-e ezért a reggel i ima idejét? Arról olvashatunk, milyen kötelességeket helyez ránk a törvény nap mint nap (Ezsd. 3: 4). Ennek következtében minden reggel jönnünk kell az Úrhoz, imádkoznunk kell az Ő kegyelmes gondviselésért életünkre nézve, hogy kegyelmes Lelke munkálkodjon bennünk, és hatást gyakoroljon ránk.

Lehetséges, hogy családunk van, amelyről gondot kell viselnünk, gondoskodnunk kell javukról. Jertek azért minden reggel, emeljük fel családunkat minden reggel imában Istenhez, kegyelmes kezébe adva a vezetést és a cselekvést. Ha megtesszük, akkor családunkat az Ő gondviselésének gyámsága és védelme alá helyeztük. Jób korán reggel felkelt, hogy égőáldozatot mutasson be gyermekeiért; nekünk is utánoznunk kell őt, családunk tagjait az imáinkban és könyörgésünkben Elé hozni (Jób 1 :5). Ilyen módon, az áldás forrásának kell lennünk otthonunkban, szeretteink között.

Valószínű, hogy küldetésünket betöltsük. Imádkozzatok Istenhez bölcsességért és kegyelemért, hogy helyesen vezessük őket Isten félelmében, hűséggel megállva benne. Akkor tudjuk Őt hittel kérni, hogy sikeresek legyünk a véghezvitelben, hogy Ő megerősítsen és megtartson minket ügyünkben akkor is, mikor megfáradunk, hogy gondolatainkat a megfelelő dolgokra tudjuk összpontosítani; és adjon vigasztalást a dolgok elérésére nézve. Ha el kell utaznunk valahová, mindenek előtt Istenre kellene tekintenünk, várva az Ő velünk való jelenlétét, és ne menjünk oda, ahová hitből nem tudjuk Őt is elhívni magunkkal.

Világos, hogy lehetőségünk van arra, hogy tegyük a jót, és részesüljünk a jóban. Forduljunk előbb Istenhez és kérjük, hogy felelősen bánjunk a Tőle kapott ajándékokkal. A képességekért, az akaratért, és a bátorságért, hogy ajándékainkkal ne éljünk vissza ostoba módon. Minden napnak megvannak a maga kísértései. Némelyeket világosan előre látunk, de lehet, hogy sokkal több olyan van, amelyre nem is gondolunk és ezért nem is nyugtalankodunk felette, hogy becsületesek vagyunk-e Isten előtt? Imádkozzunk, hogy ne essünk kísértésbe, hanem mindet vissza tudjuk verni; hogy bárhová is kerülnénk, legyen bölcsességünk jót tenni, ne botránkoztassunk meg másokat, el tudjuk fogadni a jót, és ne legyünk megítélve általuk

Nem tudjuk, mit hoz az elkövetkezendő nap; reggel kevesen gondolunk arra, hogy milyen újdonságot fogunk hallani napközben, milyen események fognak ránk ömleni az éj bekövetkeztéig, ezért könyörögnünk kell Istenhez kegyelemért, hogy átvigyen minket a próbákon és a nehézségeken, amit most nem láthatunk előre, mint azokon is, amit előre láthatunk; azért, hogy az állhatatosságunkban be tudjuk tölteni Isten akaratát. Amilyen lesz a nap, olyannak kell lennie az erőnek is. Észrevehetjük, hogy ez elég az adott napra, a nap gondjaira, mert amilyen butaság a holnapi nap gondjaival foglalkozni, annyira bölcs dolog a mai nap eseményeivel foglalkozni. Az isteni kegyelem adjon nekünk erőt minden jócselekedethez és szóhoz, és tökéletesen erősítsen meg minket minden gonosz szóval és tettel szemben, hogy ne gondoljunk semmire, ne mondjunk semmit, és ne tegyünk semmit az egész nap folyamán, amit valamilyen okból sajnálnánk, hogy újra megismétlődne éjjel!

Alkalmazás


Első.


Mindezek emlékeztessenek minket mulasztásainkra, mert a mulasztás bűn, amely ítélet alá kerül. Milyen gyakran előfordul, hogy vagy megvetjük a reggeli csendesség fontosságát, vagy félvállról vesszük azt! Reggeli csendességünket vagy nem végezzük, vagy képmutatóan tesszük azt; az áldozat vagy nem tökéletes, vagy széttépett, vagy hibás, vagy beteg: vagy teljesen hiányzik az ima, vagy nem jó az irányultsága, és nincs felemelve az Ő színe elé. Habár Istentől kapunk reggeli áldásokat (mert Isten, mint Atya, telve van jósággal és irányunkba való gondviseléssel), és van reggeli csendességünk, mégis megszégyenítő módon teljesítjük fiúi kötelezettségeinket Atyánk felé.

Alázzuk meg őszintén magunkat Isten előtt ezen a reggelen, bevallva bűneinket és vétkeinket, azt, hogy milyen gyakran raboltuk el a reggeli csendesség hasznát! Isten eljött ezekért a gyümölcsökért belső szobánkba, de semmit vagy majdnem semmit talált, figyelt és hallgatott, de mi nem mondtunk igazat, vagy eleve nem fordultunk Hozzá. Valamilyen semmiség miatt kész volt a kifogás, hogy félre tegyük a csendességet, és attól fogva, hogy az imádat félre lett téve, egyre hidegebbek és hidegebbek lettünk Istenhez, és lassan megfeledkeztünk Róla!

Második.

Könyörgök, hogy ebben a kérdésben fogadjátok meg a tanítás szavát! Tudom, hogyan hatna mindez lelketek kivirágzására, ha állandó és őszinte lenne a csendességetek, ezért hangsúlyozom ezt számotokra teljes komolysággal! Bár minden reggel hallana Isten benneteket, bár minden reggel felemelnétek hangotokat Hozzá!

1. Legyen csendességednek helye lelkiismereti ügyeid között! Ne csak azért óvd, mert ez szokásoddá lett, mert szüleidtől örökölted, hanem azért, mert ez a kötelességed is, amelynek teljesítésére magától Istentől kaptunk parancsot. Határozz meg erre egy időpontot, és légy következetes benne! Azok, akik eddig teljesen elhanyagolták a csendességet, vagy gyakran kihagyták, mától tekintsenek úgy rá, mint legfontosabb napi teendőre, és legelragadóbb napi vigasztalásra. Ennek megfelelően ezt állandó gonddal és körültekintéssel tegyék.

Nincs egy ember sem, aki jó értelemmel rendelkezik, felmentve ez alól a kötelezettség alól: ami egyeseknek mondva van, az érvényes mindenkire. Imádkozzatok, imádkozzatok, legyetek benne és fordítsatok figyelmet rá. A gazdag emberek nem szoktak hozzá úgy a kétkezi munkához, mint a szegények; a szegények ugyanúgy adnak alamizsnát, mint a gazdagok, de azoknak is, ezeknek is egyformán kell imádkozniuk. A gazdagok nem feljebbvalók ebben a kötelességben a szegényeknél, és a szegények se alábbvalók a gazdagoknál. A fiataloknak sincs elég korán az imádsághoz, és azok is, akiket a bölcsesség régen megtanított erre, annál inkább kell tenniük, nehogy esztelenekké váljanak, azt gondolva, hogy nekik nincs okuk az imádságra.

Senki ne mondja, hogy nem tud imádkozni. Ha az éhhalál fenyegetne benneteket, alamizsnát kérnétek, és könyörögnétek az ételért. Ha azt látjátok, hogy nem vagytok tökéletesek a bűn miatt, képtelenek lennétek könyörögni kegyelemért és irgalomért? Keresztyének vagytok? Sohase mondjátok, hogy nem tudtok imádkozni, mert ez éppoly abszurd kijelentés, mintha a katona azt mondaná, hogy nem tudja, hogyan kell a kardot fogni, vagy hogy az ács képtelen használni a szekercéjét. Miért lennétek elhívva a Krisztussal való közösségre, ha nem azért, hogy Rajta keresztül kapcsolatban legyetek az Atyával? Nem tudtok úgy imádkozni esetleg, mint mások; akkor imádkozzatok úgy, ahogyan tudtok, Isten így is elfogad bennetek.

Senki ne mondja, hogy neki nincs ideje reggel az imádságra. Merem állítani, hogy képesek vagytok más dolgokra időt szakítani, amik ettől kevésbé fontosak. Akkor jobb, nektek az alvástól elvenni az időt, minthogy ne legyen időtök az imádságra, mert hogyan is tudnátok nagyobb haszonnal és megelégedéssel eltölteni az időt, ha nem az imádsággal? A nap folyamán minden dolgotokban sikeresek lesztek, ha az Istennek való közösséggel kezditek a napot.

Senki ne mondja, hogy nincs hely, ahol el tudná magát különíteni az imádságra. Izsák kiment a mezőre, hogy imádkozzon; a zsoltáríró pedig a felsőházban járult Isten elé. Ha nem tudjátok ezt megvalósítani egy hasonló belső helyen, ahogyan azt szeretnétek, akkor is tegyétek meg. A lényeg abban van, hogy ne kérkedésből tegyük, amikor nincs lehetőség az egyedüllétre. Emlékszem, amikor fiatalember voltam és Londonba utaztam egy vándorszínház kocsiján, Jakab király idejében, volt egy úriember a közösségben, aki nem félt magát bemutatni, mint jezsuitát. Az úton sokat beszélgettünk, miközben dicsérte a pápista országok szokásait. Ott a templomok ajtói mindig nyitva vannak, hogy az emberek képesek legyenek bármikor bemenni és elmondani imáikat. Mondtam neki, hogy ez nagyon úgy néz ki, mint a farizeusok gyakorlata, akik a zsinagógákban imádkoztak, és elutasították, nem értettek egyet Jézus rendelésével: ,,Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba" (Mt. 6: 6); ne a nyitott ajtajú templomba, hanem a te belső szobádba menj, és az ajtót bezárva imádkozzál az Atyához. Amikor sarokba szoríttatott ezzel a ténnyel, bizonyos hevességgel azt felelte, hogy ,,Meg vagyok győződve, hogy Önök, protestánsok, sehol nem imádkoznak. Mivel én sokat utaztam kocsin sok protestáns országban, sokat laktam velük egy szobában, a fogadókban, figyelmesen vizsgálva őket, és sehol senkit nem láttam imádságban sem este, sem reggel, kivéve egyet, az is presbiteriánus volt". Reménykedem abban, hogy amit mondott, több volt abban a düh, mint az igazság; de úgy emlékszem erre, mint egy célzásra, hogy habár nem tudunk mindig félrevonulni csendességünkkor, ahogyan szeretnénk, mindazonáltal nem hagyhatjuk ki, hogy hanyagságunk miatt sem, nehogy bűnnek minősüljön az, vagy megszólás oka legyen.

2. Éljétek meg csendes perceiteket, ne legyetek benne örömtelenek, hanem legyetek lélekben buzgók, az Úrnak szolgálva. Őrizkedjetek attól, hogy csendességetek formálissá silányuljon, és ne keményedjetek meg a megszokott szolgálatok során. Szent komolysággal teljesítsétek kötelességeteket, és belső békességben legyetek az Úrral. Nem elég az imádságotokat egyszerűen elmondani, hanem saját imákat kell mondanotok, úgy kell imádkoznotok, ahogyan ezt Illés tette (Jak. 5: 17). Tanuljatok meg imádságaitokban tusakodni, ahogyan Epafrás tette ezt (Kol. 4: 12), és észre fogjátok venni, hogy a dologszerető kéz ebben meggazdagít minket. Isten nem az imádságaitok hasznát nézi, és nem azért hallgatja meg, mert szépen tudtok beszélni. Isten belső őszinteséget vár, és az igazak imái kellemesek Előtte. Amikor imádkoztok, bátraknak és odaszentelteknek kell éreznetek magatokat Isten szolgálatára, akik bíztok Benne, hogy vigasztalásotok és javatok a csendességben ne olyan legyen, mint a reggeli köd, amely gyorsan felszáll, hanem olyannak kell lennie, mint a hajnalpír, amely egyre fényesebben és ragyogóbban világít. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Matthew Henry prédikációi  
Címkék: csendességeteket, kinyilvánították, tapasztalataival, megkönnyebbülése, elégedettségének, legmegfelelőbben, kötelességeteket, istenfélelmünket, tiszteletreméltó, csendességünkkor, meztelenségünket, postafordultával, visszajövetelére, tökéletességétől, nyugtalankodnunk, engedelmességgel, igazságosságáért, esztelenségünket, szerencsétlenség, botránkoztassunk, odaszentelteknek, nagylelkűségéről, rendelkezéseinek, galambocskájának, megkönnyebbülést, visszarettenteni, betetőzéseképpen, engedelmességről, körültekintéssel, istenfélelemben, istenfélelemmel, összpontosuljon, kötelességünket, meggyőződésével, elégedettséggel, cselekedeteitől, napunkat Istennel, korai reggelen, úrvacsora vétele, istentiszteletről térünk, mezők valóban, csodálatos reggelt, próféta felelt, ünnepélyes gyülekezés, közös imádság, prédikáció hallgatása, reggeli szolgálat, imádságra való, nemzet szenvedett, polgárháború rettenetes, próféta mondja, elhangzottak olyan, Keresztelő János, Sámueltől Betlehem, Isten Igéjével, Mindazonáltal Dávid, Krisztus Evangéliuma, Kegyelem Trónusához, Szentek Szentjébe Krisztus, Közbenjáró Jézus Krisztus, Jákób Istene, Amikor Istenhez, Dávid Istennek, Ugyanakkor Isten, Habár Neki, Mivel, Éppen Menyasszonyához, Jézus Krisztussal”, Kegyelem Trónusa, Magasztalás Annak, Szentek Szentjébe, Mennyei Atya, Mennyei Védőügyvédünk, Isten Szavának, Szeretetemet Feléd, Imámat Feléd, Nekünk Isten, Királyok Királya, Urak Ura, Hisz Krisztus, Amikor Efraim, Keressétek Őt, Urunk Jézus, Közbenjáró Isten, Bízzátok Reá, George Herbert Táska, Átadok Atyám, Jézus Krisztus, Sursum Corda”, Amikor Anna, Jove Principium”, Napjainkat Istennel, Magasztaljuk Őt, Elsődleges Oka, Izrael Istene, Aurora Music Amica, Mivel Az, Legyünk Istennek, Mindenható Istené, Nemcsak Isten, Megemlékezünk-e Istenről, Isten Igéje, Imádkozzatok Istenhez, Habár Istentől,
Új komment
Név:
E-mail cím: ( csak a blog tulajdonosa látja )
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
még több kérdés
Blog Címkék
Emberi ész  Nyomorúság  Angyalok Jézussal  Az első " pofontól " tágra nyí...  Hit ...  A pusztában  Jézus hív, Jézus szólít , vár!  Küldtél Uram  A négyféle tiszteletet  Facebookon kaptam  Szinte csak pántok  Jó éjt !  Sajnálat  Körülmény  Gébárti-tó  A reményről  2020.08.09 szentmise  Facebookon kaptam  Esik az eső  Jó reggelt kedves látogatóimna...  Családi ereklye - Apukám 1958....  Új fürdőruha modell  Megtanultam......  A négyféle tiszteletet  Egy szép gondolat.......  Facebookon kaptam Annuska bar...  Orvosi vizsgálat  Kellemes napot kívánok!  Facebookon kaptam  Magyar foci.......  Szeressük egymást gyerekek.......  2020.08.09 szentmise  Szent Lőrinc diakónus és vérta...  Neoton-familia:Szeret vagy nem...  Duba Gyula - Judózik a szerelm...  Emberi ész  Az első " pofontól " tágra nyí...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Amikor egy ember egy másikat b...  Jó éjszakát  Film után könyv  Követés  Png nő  Kondra Katalin versei  Vidám napot ! ........  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Amikor egy ember egy másikat b...  Szinte csak pántok  A reményről  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Facebookon kaptam Krisztina b...  Megtanultam......  Hűtlenség.......  Család és boldogság  Facebookon kaptam  Megértés  Png nő  Emberi ész  XI. kerületi önkormányzat átal...  Kellemes hetet  Miért olyan egészséges a parad...  Jó reggelt, kellemes ébredést!  Becsüld meg az életed......  Kondra Katalin versei  A sárga fürdőruha kiemeli a ba...  Vannak olyan perceim  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Szép estét, jó éjszakát ! .......  Mai napi mosoly Nektek ..........  Pusztacsatár kegyhely - Zala m...  Szent Klára szűz 08.11 - a t...  Idézetek Paulo Coelho - A fény...  Követés  Egy szép gondolat.......  Facebookon kaptam  Szép napot kívánok  Emberi ész  Facebookon kaptam  Szent Klára szűz 08.11 - a t...  Naplemente  Soha ne engedd!  Egy szép gondolat.......  Png kutya  Hit ...  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  Nehézség  Harmónia......  Facebookon kaptam  Követés  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Torinói lepel : Jézus arca rek...  Facebookon kaptam  Kellemes hetet  43 fővel emelkedett a beazonos...  Szép estét, jó éjszakát ! .......  Nekem a Balaton a Riviéra 
Bejegyzés Címkék
napunkat Istennel, korai reggelen, úrvacsora vétele, istentiszteletről térünk, mezők valóban, csodálatos reggelt, próféta felelt, ünnepélyes gyülekezés, közös imádság, prédikáció hallgatása, reggeli szolgálat, imádságra való, nemzet szenvedett, polgárháború rettenetes, próféta mondja, elhangzottak olyan, reggeli prédikáció, reggeli alkalmakhoz, reggeli istentisztelet, mindennapi csendességetek, határozott döntést, imádságban lesz, ehhez megfelelő, reggeli imádság, gondolatnak teljes, felolvasott szövegben, megtartásnak megfelelő, természet törvénye, embereknek Istenüket, evangélium világosan, segítségével kell, evangéliumot &#8222, imádság valamikor, imádság sosem, alázatos imádkozók, istenfélelemben való, meggyőződésben kell, imádság hangja, alapon állnak, elven kell, szentek tapasztalataival, emberek segítségül, magaslatokon hallja, szív szavát, lelkét emeli, szív igaz, szavakat arra, szív nyelvét, imádság által, gyakran ismétlődő, állandó Előtte, szerető atyához, igaz ember, könyv betetőzéseképpen, atyai házat, ilyen barát, barátok járnak, hívőknek közösségben, kegyelem betöltötte, boldogságunk össze, élet lelkünk, saját lelkünkért, napnak munkáját, napra szól, lelkünk erre, erős ellenség, halál állandóan, családnak tagjaiként, szerencsétlenség napjaiban, távolság akadálya, távolságnak azonban, mélységből kiáltok, föld között, félelem meggátoljon, nagyhatalmú úrral, alattvalóival szemben, félelem megbénítsa, szolgaság lelkét, félelemben éljetek, fiúság lelkét, gyerekek atyjuk, ilyen Baráttal, kegyelem megfelelőképpen, aranypálca végét, olyan dologgal, világban elismertek, bizonyos társadalmi, világi elfoglaltság, dolgok betöltésére, élet jele, daru sipogtam, hivatalos levélre, imádsághoz fogva, isteni dicsőség, eredeti szövegben, szavakkal húzza, gondolatok folytonosságát, imádság értelmes, imádsághoz komolyan, oktalanok áldozatát, kegyelmi szövetség, , ,
2020.07 2020. Augusztus 2020.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 127 db bejegyzés
e év: 2628 db bejegyzés
Összes: 28527 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 841
  • e Hét: 10797
  • e Hónap: 48117
  • e Év: 705312
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.