Leszállt egy angyal és megkérdezte, mit kívánok. Azt suttogtam, nem vágyok másra, csak valakire, akinek kócosan, elnyűtten is szép vagyok. Aki nevet a vicceimen, és megosztja velem a reggeli kávét. Aki beáll mellém a zuhany alá, és lemossa rólam a nap fáradalmait. Aki nem bírja ki, hogy ne érintsen meg, ha elmegy mellettem. Akit érdekel, hogy vagyok, és aki nagyon jól tudja, hogy amikor ellököm, akkor van a legjobban szükségem rá. Valakire vágyom, akinek végre első lehetek, akinek nem ciki bármikor fogni a kezemet, aki tudja, hogy az életében akar tudni, és nem bizonytalan, aki velem tervez. Valakire, akit nem kell figyelnem a szemem sarkából, hogy mikor lép le, mert nem fog. Valakire, akinek igazán fontos vagyok.