|
2010-02-26 21:03:06, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966
Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató
Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."
Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)
...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).
Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.
Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.
Huszonnegyedik fejezet Az adósság
Jézus nem indult egyenesen Jeruzsálembe, hanem előbb a nyugati úton Szidón tartományába ment, ahol meglátogatta a határszélen szétszórta élő zsidó közösségeket. Sareptában az eső elől egy föniciai özvegyasszony fügefája alá húzódott. Az özvegy könyörgött neki, hogy gyógyítsa meg a leányát, aki merevkórban szenved. Jézus elutasította kérését arra hivatkozva, hogy az ő kötelessége csak Izrael fiaira terjed ki.
- Mi közöm hozzád, asszony?
- Az én fügefám adott neked menedéket.
- Ezért köszönetet mondok neked. De a gyermekek asztaláról nem szabad a kenyeret elvenni és a kutyáknak vetni.
Az özvegy nem tágított:
- Ne sajnáld a kutyáktól a lehullott morzsákat.
Jézusnak akkor eszébe jutott, hogy mintegy hétszáz esztendővel ezelőtt Illés ugyanebben a városban vitte végbe a kifogyhatatlan olajoskorsó és lisztesvéka csodáját, és akin segített, az is egy föniciai özvegyasszony volt. Erre a gondolatra megenyhült, és meggyógyította a leányt - az egyetlen idegent, akivel kivételt tett, mert máskor sohasem engedett abból a szabályából, hogy kizárólag Izrael fiainak javára tevékenykedik.
Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom valamire, aminek ismerete nélkül nem értheti meg az olvasó Jézus magatartását. Jézus gyógyító képessége nem volt korlátlan. Gyakorlott orvosok jól tudják, hogy a hit által történő gyógyítás - még ha valamely istenség nevében megy is végbe - fizikailag kimerítő aktus, de túlságosan gyakori megismétlése tompítja a szellemet. Egyszer, amikor Jézus népszerűségének tetőfokán állott, a korazini zsinagóga előtt szorosan körülfogta a tömeg. Hirtelen megérezte, hogy belső ereje meggyengült, s felkiáltott:
- Ki érintett meg engem?
Egy asszony bevallotta, hogy gyógyulása reményében megérintette Jézus imaköpenyének szent rojtját, állandó havivérzésben szenvedett, s ezáltal mindig tisztátalan volt.
- Varázslót akarsz csinálni belőlem, te tolvaj? - kiáltott fel Jézus méltatlankodva,majd sietve elmondta azokat a szavakat, amelyek a gyógyulást Isten kegyelméből kérik.
A tél közeledtével eltávozott Szidónból, és Galileán keresztül Szamária felé vette útját. Hogy elterelje magáról a figyelmet, tanítványait kettes-hármas csoportokra osztotta. Csak Pétert tartotta meg maga mellett. Amikor keresztülmentek Kapernaumon, megállította őket a zsinagóga kincstartója az ő kötelességei közé tartozott a templomadó behajtása: ennek az adónak megfizetését követelte tőlük. Mózes Második Könyve a templomadó összegét fél sékelben állapította meg, amit két drahmával volt egyenlő. Minden felnőtt zsidónak meg kellett fizetnie. Ez volt az egyetlen olyan adó, amelynek lerovása alól senki sem mert kibújni, ezért behajtása nem okozott semmi nehézséget. Jézus nem tagadta meg, bár véleménye szerint a Templom papsága bűnös módon kezelte a templomadóból befolyt hatalmas összegeket, de kifizetni nem tudta, mivel minden pénze elfogyott, Joanna és Zsuzsanna segítsége akkor már elmaradt, mert férjük megtiltotta, hogy Jézus missziós körútját anyagilag támogassák.
- Szedd össze a sékelt a halaktól - mondta Péternek. - Addig én itt várok.
Péter egyik barátjától horgászzsinórt, horgot, csalétket szerzett, majd lement a tóra, és kiúszott egy sziklához, amely a parttól némi távolságban emelkedett ki a vízből. Rendkívüli szerencséje volt, mert hamarosan fogott egy nagy testű muszkoszt. Ez olyan értékes halfajta, hogy a goromba halkereskedők egymást túllicitálva igyekeznek megenni. Péter a piacon négy drachmát kért érte, meg is kapta, és még egy óra sem telt el, amikor a négydrachmás pénzdarabot elvitte a zsinagóga kincstartójának házába. Színlelt komolysággal mondta neki:
- Imádságot tettem a horogra, aztán leengedtem a zsinórt. Mindjárt fogtam is egy muszkoszt .Nézd csak, milyen követ találtam a szájában!
Erről a halról ugyanis az a hiedelem járja, hogy ha ellenséges halak tűnnek fel a közelében, kitátja a száját, menedéket nyújtva abban apró ivadékainak, majd a tó fenekéről egy megfelelő nagyságú követ vesz a szájába, aztán becsukja.
Péter szerencséje azonban nem bizonyult tartósnak. Hiába ment vissza a sziklára - több zsákmánya nem akadt.
A tanítványokon a csüggedés jelei kezdtek mutatkozni. Nehezen jutottak ennivalóhoz, és soka közülük hetek óta nem kaptak sehol egy tisztességes ebédet. Ruháik piszkosak és rongyosak voltak, saruikat elnyűtték.
- Olyanok vagyunk, mint a gibeoniták, amikor Józsuához mentek - panaszkodott Fülöp, aki régebben sokat adott arra, hogy öltözéke csinos és elegáns legyen.
Sunemban Jézus azzal vígasztalta őket, hogy aki az Úr szeretetéből elhagyta otthonát, családját, foglalkozását, méltó jutalmat nyer majd a Mennyei Királyságban. Miközben egy parlagon hagyott földön üldögélve sáskababot rágcsáltak, Jézus kijelentette nekik:
- Meg van írva Bárukh Apokalipszisában: ,,Eljön az idő, amikor minden szőlőtőkén tízezer ág lesz, minden ágon tízezer hajtás, minden hajtáson tízezer csomó, minden csomó tízezer mérő bort ád. Ha ennek a gazdag országnak valamelyik polgára kinyújtja kezét egy fürt felé, egy másik fürt felkiált: ,,Ne azt vedd, engem válassz, én zamatosabb vagyok, és velem dicsérd az Urat."
- Akkor majd nem lesz hiányunk borban - jegyezte meg János -, csak legyen elég kancsó.
- Ugyanígy lesz a gabonával is. Minden elvetett mag tízezer kalászt terem, minden kalászban tízezer szem lesz, és őrléskor minden szem tíz font finom fehér lisztet ád. A datolyapálmák, a fügefák, a birsalmafák is hasonló módon, csodálatos bőséggel fogják megteremni gyümölcseiket.
- És vajból meg mézből is olyan sok lesz? - kérdezte magas hangján Tádé, akinek Lebbeus volt a valódi neve, de asszonyos alakja miatt mindenki csak Tádénak hívta. (A szó jelentése: ,,kebles, vagy mellű".) - A gyomrom már nagyon úja a sáskababot meg a száraz kenyérhéjat.
- Ézsaiás vajat és mézet jövendölt a Messiásnak a Királyságában, olyan sok lesz belőlük, mint amilyen sok manapság a mogorva tekintet és a goromba szó.
- Nehéz ezt elhinni. Hogyan bír el a talaj ekkora növekedést?
- Majd meglátod - válaszolta Jézus, és így folytatta: - Amikor Dávid Fia királyi trónusán ül, tizenkét ember tizenkét alacsonyabb trónszéken ülve bíráskodik a tizenkét törzs fölött. Amiről most lemondtak, mindazt százszorosan kapják majd vissza.
A tanítványok szemében felcsillant a reménység fénylő sugara.
- Ha az a tizenkét király a te tizenkét tanítványod lehetne... - sóhajtotta valamelyikük.
- A trónusokat nem én adományozom, és még a Királyság legegyszerűbb polgárának is előbb ki kell innia a keserű poharat, a Messiás Gyötrelmeit. Van-e bátorságotok ajkatokhoz emelni ezt a poharat?
- Van hozzá bátorságunk - felelték a tanítványok, nem is sejtvén, mire kötelezték el magukat.
- Ne féljetek, kicsiny sereg - mondotta Jézus. - Istenünk táplálni fog benneteket.
A szamáriai határon Jakabot és Jánost előre küldte Garizim hegyére,a szamaritánusok főpapjának házába. A következő üzenetet kellett átadniuk:
- A Király kíséretével úton van Jeruzsálem felé. Készítsd elő az ünnepélyes fogadtatást.
Jakab és János át is adták az üzenetet, de a főpaptól az alábbi választ kapták:
- Közöljétek a Királlyal, hogy papjai még nem készültek fel. Ha majd diadalmenetben visszafelé jön Jeruzsálemből, úgy fogják üdvözölni, amint megérdemli.
Jakab és János megvitték a választ Jézusnak, és nagyon méltatlankodtak.
- Uram - kérték -, engedd meg, hogy pusztító tüzet kérjünk az Égtől, hadd eméssze meg azokat a nyomorultakat úgy, ahogyan Illés tette Akházia király tisztjeivel.
Jézus csillapította a felháborodott tanítványokat:
- Nem életek elpusztítására, hanem megmentésére jöttem. Azok gyönge emberek, de a ti hitetek idővel majd erőssé teszi őket. Ha nem vonulhatunk át Szamarián, vezessen utunk Jordán Büszkeségén keresztül.
Átkeltek a Jordánon, és a túlsó parton elterülő erdős vidéken haladtak tovább déli irányban. Azon a tájon ezüst levelű nyárfa, mályva és tamariszkusz nőtt. A lakosok mindenütt összesereglettek, hogy láthassák, mert már hallottak róla bátyjától, a ebjonita Jakabtól. Sokan kisgyermekeiket is magukkal hozták, hogy Jézus megáldja őket. A tanítványok el akarták küldeni a gyermekeket, ahhoz a közmondáshoz tartván magukat, hogy ,,kétéves korától fogva a gyermek olyan, mint a disznó, kedvét leli a piszokban". Jézus azonban megáldotta őket, és kijelentette, aki nem olyan gondtalan és bizakodó, mint a kisgyermek, az nem mehet be a Mennyek Országába. A nagyobb gyermekekről pedig így nyilatkozott:
- Ezek tisztán látják Isten ragyogó fényességét, mert szemüket még nem homályosította el a világ, és hangjuk elfordítja az Úr haragját.
Ezek között a nagyobb gyermekek között voltam jómagam is, a dekapoliszi Agabosz, szír apa és szamaritánus anya fia. Amikor Jézus a fentebb idézett szavakat elmondotta, szívemben felujjongott egy belső hang: ,,Igaz!" Mert valóban, akkoriban az én világomat valami megmagyarázhatatlan, szelíd sugárzás ragyogta be, amely bársonyos vagy selymes fénybe burkolta még a legközönségesebb tárgyakat is, de amióta felnőttem, soha többé nem láttam azt a csodálatos sugárzást. Jézus engem nem áldott meg, mert nem mertem a zsidó gyermekek közé állni, de mélységes tisztelettel köszöntem neki, amit nyájas mosollyal viszonzott. Mivel Jézust akkor láttam először és egyben utoljára, helyénvalónak éreztem, hogy néhány szóval leírjam külsejét.
A közepesnél alacsonyabb termetű, széles vállú férfi volt, mélye ülő szeme úgy csillogott, mint a berill, sápadt arcán mély barázdák, ajka telt és duzzadt, fogai szabályosak és egyenletesek, gondosan nyírt haja is, keze széles, ujjai rövidek. Sántított, és járás közben két botra támaszkodott: vagy egy mandulafa botra, amelyet gyümölcsöket meg virágokat ábrázoló faragványok díszítettek, vagy egy egyszerű szalagdíszítésűre. Amikor leült, és botjait kétoldalt maga mellé tette a földre, engem azonnal megragadott mozdulatainak változatossága és szépsége, majdnem annyit tudott kifejezni beszédes kezével, mint az ajkával.
Jézus azután továbbment a legközelebbi faluba, de apám gondolatait még sokáig foglalkoztatta:
- Van valami az arcában, ami meghitten ismerős és idegenül különös és egyszerre - mondogatta. - Mintha már láttam volna valahol. De hol?... Talán csak álmomban, bár ezt nem tartom hihetőnek. Te is olyan különösnek láttad az arcát, drága Antoniám? Különösnek és mégis ismerősnek?
- Szerintem olyan ember arca, aki meghitten, bizalmasan szokott társalogni istenekkel vagy démonokkal - felelte anyám. - Ilyen szomorúságot és szépséget még csak egyetlenegyszer láttam. Annak az előkelő fiatalembernek volt ilyen arca, aki abban a nagy házban lakott, Pellában. Meleagrosznak hívták,, mesterien játszott a lanton, amellett jósolni is tudott, de epilepsziás volt szegény.
Apám türelmetlenül legyintett:
- Nem erre gondolok! Kísértetiesen emlékeztet valakire, akit valamikor nagyon régen láttam...
Hirtelen megdöbbenés ült ki az arcára.
- Megvan! - kiáltott fel. - Magára Heródes királyra! Az összes istenekre mondom, szakasztott mása az öreg Heródesnek, akit gyermekkoromban láttam, hatvan esztendővel ezelőtt, amikor még nem volt ősz a haja. No de hogy a csudába lehetséges ilyesmi? Ez a názáreti Jézus sokkal jobban hasonlít a mi öreg jótevőnkre, mint saját fiai közül bármelyik!
Jézus megérkezett Jeruzsálembe. Prédikált a gyümölcspiacon, a rézművesek piacán, a városkapuknál, és ugyanakkora sikert aratott, mint amikor először járt Kapernaumban. Az emberek megérezték, hogy hangjából tekintély csendül ki, és gyógyításai még jobban megerősítették tekintélyét. Mivel doktrináját farizeusi értelemben véve józannak találták, sok szegényebb zsinagógába kapott meghívást -, hogy prédikáljon, és mindenütt népes hallhatóság előtt beszélt. A szadduceus papoknak azonban nem tetszett, hogy Isten Országának közeli eljövetelét hirdeti. Ezért állandóan figyeltették, készen arra, hogy letartóztassák, mihelyt a forradalmi tevékenység legcsekélyebb gyanúja merül fel ellene.
A farizeusok, akik a régi próféták örökébe lépve a közerkölcsök őrzőinek szerepét játszották, hallgatólagos megegyezésre léptek a szadduceusokkal. Mivel a főpap Róma akaratából került magas tisztségébe, és hivatalból a nagy szanhedrin elnöke is volt, a farizeusok elismerték, hogy mindennemű forradalmi eszmék elfojtása kizárólag az ő hatáskörébe tartozik. Viszonzásul a szadduceusok elismerték, hogy az eretnek doktrinák elfojtása kizárólag a farizeusi főtörvényszék társelnökeinek feladata, mivel ők voltak a mózesi Törvényeken alapuló zsidó bíráskodási rendszer fejei, azonkívül az egész világon ők szabályozták a zsinagógai istentiszteletek rendjét. A főtörvényszék bírái nem álltak közvetlen kapcsolatban a római főkormányzóval, hanem a nagy szanhedrint használták fel közvetítőül. Volt ugyanis néhány képviselőjük a nagy szanhedrinben,mint például Nikodémus, Gorión fia, és az arimathiai József, ennek a képviseletnek az volt a fő célja, hogy a rómaiak lássák: nem az egész zsidó nép vallja magáénak a szadduceus doktrínát. A farizeusokból kvietistákat faragott Sammáj tanítása: ,,Szeresd a munkát, gyűlöld a hivatali tisztségeket, és ne úgy ismerjenek téged, mint a kormányzat barátját." Volt egy jellemző mondásuk: ,,Ha a fegyverek csattognak az utcán, vonulj vissza legbelső szobádba." Noha a vallás elméleti kérdéseiben, főleg a feltámadás sokat vitatott tanát illetően, gyökeresen más felfogást vallottak, mint a szadduceusok, egy dologban mégis egyetértettek velük - ők is rossz szemmel nézték azt a lázas Messiás-várást, amely szerintük mindig a lustákban, a tudatlanokban és a türelmetlenekben él a legnagyobb hevességgel. Azt tartották, hogy a bölcs ember mindenkor legyen felkészülve a Messiás eljövetelére, de sohase hallgasson a csőcselékre, valahányszor az vadul ordítozza: ,,Itt a Messiás!" ,,Ott a Messiás!" Amikor eljő az igazi óra, és vele eljő a Messiás, az égi jelek félreérthetetlenek lesznek.
A főtörvényszék elnökei ékesszólásáról közismert titkárukat, arimathiai Józsefet elküldték Kajafás főpaphoz, hogy tanácskozza meg vele Jézus ügyét. József igyekezett rábeszélni a főpapot, hogy hagyja békén Jézust:
- Egyszerű ember, és úgy gondolom, jámbor lélek. Abban reménykedik, hogy meg tudja menteni a pusztulástól azokat a zsidókat, akiket különböző okokból nem tartanak méltónak arra, hogy a zsinagógát látogathathassák, vagy akiket helytelen magaviseletük miatt kitiltottak a gyülekezetből - bűnözőket, adó, és vámszedőket, prostituáltakat meg efféléket. Véleményem szerint ezzel értékes munkát végez. Tavaly volt ugyan valami súrlódás közte meg a kapernaumiak meg a koraziniak között, de hát figyelembe kell venned, hogy mennyire szűk látókrűek és türelmetlenek egyes vidéki előljárók. Én a helyükben szabad kezet engedtem volna neki, és áldásomat adtam volna tevékenységére. Elismerem, nem olyan egyszerű dolog rovott múltú bűnbánókat beengedni egy tiszteletre méltó zsinagógába. De Jézus sok embert térített meg, és ezek részére közadakozásból külön zsinagógát lehetett volna építeni valahol. Ez egyfelől Istennek tetsző cselekedet lett volna, másfelől értékes hozzájárulás a politikai stabilitáshoz.
- Nem, nem, József barátom. Abból ítélve, amit Jézusról hallottam, nem hinném, hogy az általad említett megoldást elfogadta volna. Ő rendkívül kihívó módon arra törekszik, hogy a tisztátalanokat ráerőszakolja a tisztákra. Minden rokonszenvem a kapernaumi hatóságoké. Ennek ellenére általánosságban hajlok arra, hogy elfogadjam a véleményedet. Ha nem teszünk lépéseket Jézus ellen, a tömeg előbb-utóbb beleun fellegngzős szónoklataiba, és amikor a zsinagógai vezetők mind látni fogják, miféle társaságot gyűjtött maga köré, becsukják előtte a kapukat. Kérlek, add át tiszteletteljes üdvözletemet tudós és kegyes elnökeidnek, és közöld velük, hogy nem teszek semmilyen fegyelmező lépést e csodatévő ellen mindaddig, amíg magáról megfeledkezve birodalomellenes kijelentéseket nem kezd üvöltözni. Mert ezeket nem hagyhatom figyelmen kívül. Mellesleg szólva, nem gondolod, hogy emberünk kissé hibbant elméjű? Talán azt hiszi magáról, hogy ő a Messiás? Ezt azért kérdezem, mert eszembe jutott, hogy közbekiáltásával megzavarta a tavalyi Fűzfák Napján az ünnepi szertartást.
- A próféták, akik állandóan a mi Istenünk Országának eljövetelét hirdetik, ki vannak téve annak, hogy elméjük megzavarodik. Veszedelmes hivatás ez. Keresztelő János is nagyon viselkedett a vége felé. De azt nem hiszem, hogy Jézus különösebb illúziókat táplálna, mert általában az ilyen törekvéseknek megvannak a maguk árulkodó jelei: a katonai dicsőség hangoztatása, harsány parancsok, zászlók, trombiták meg effélék. Szent Atya, hálás vagyok neked lekötelező szívélyességedért.
- Én pedig a te tudós és kegyes elnökeidnek, amiért téged küldtek hozzám.
Mivel Jézus elsősorban a zsinagógából kitaszított emberekkel foglalkozott, sok pogány-khrésztianosz arra a következtetésre jutott, hogy Jézus felfogása szerint minél nagyobb bűnös valaki, bűnbánata annál nagyobb súllyal esik latba, s annál nagyobb jutalom várja Isten Országában. Ha tehát valaki Énókhnak, az égi nyilvántartónak az általa elkövetett szörnyű bűnök hosszú lajstromát nyújtja át, és bűneit, ha nemrégen is, de őszintén megbánta - magasabb helyre kerül az Isten Országában, mint az a buzgó, istenfélő farizeus, aki életében soha egy hajszálnyira sem tért el a Törvénytől. Ez a nézet Jézus tanításának képtelen eltorzítása. Jézus azért igyekezett megtéríteni a kitaszítottakat, mert kitaszítottak voltak, nem pedig azért, mintha bűneik miatt becsülte volna őket. Meggyőződése szerint Isten Országa nem jöhet el addig, amíg egész Izrael meg nem bánja bűneit. Azoknak a tömegeknek üdvözülése miatt nem aggódott, amelyek rendszeresen jártak a zsinagógába.
- Nekik ott a Törvény, és ott vannak a próféták. Csak arra van szükségük, hogy azok igéit nagy figyelemmel és odaadással hallgassák, és amikor felvirrad az Úr Napja, részesei lesznek az általános bűnbánatnak. De a kitaszítottakat nem oktatja senki az isteni akaratra. ,,A tudatlan ember tiszta lelkiismerettel vétkezik."
Egyetlen olyan esetet sem jegyeztek fel róla, amikor szeretettel nézett volna bűnösökre. Bár egy alkalommal gyengéden tekintett egy gazdag fiatalemberre, de az már gyerekkorától fogva minden tekintetben megtartotta a Törvény előírásait. Ennek mondta:
- Most már csak egy dolgot kell cselekedned. Add el minden javadat, és a pénzt oszd szét a szegények között.
A fiatalember távozott, és azon gondolkodott nagy szomorúan, hogyan fogadhatná meg a tanácsot anélkül, hogy elszakadna barátaitól, és méltánytalanságot cselekedne szolgáival. Távozása után Jézus felsóhajtott, s így szólt tanítványaihoz:
- Láttatok már olyan idegent, aki alaposan felmálházott tevéjét a jeruzsálemi Tűfok-átjárón próbálta keresztülvonszolni? Így van a gazdag ember is az Isten Országával.
Amikor egy zsinagógiai előljáró szemére vetette, hog szellemét a város alja népére vesztegeti, ezt válaszolta:
- Nektek itt Jeruzsálemben az a szokásotok, hogy évenként megnyertek a mi hitünknek egy embert, aki valamelyik új városból vagy népből való. És akkor nyilvánosan örvendeztek a megtérésén, hadd tudja meg a világ, hogy a Törvény kapuja tárva-nyitva áll mindenki előtt, aki szolgálni kívánja az Urat. De vajon tetszenék-e az Úrnak, ha ti bejárnátok Mauretania sivatagjait vagy a Káspi-tenger partvidékét, hogy elfogjátok, körülmetéljétek és a Törvényre oktassátok az ott lakó vadembereket, akik tarkára mázolják arcukat-testüket? Nem tetszenék az Úrnak, midaddig nem, amíg elhanyagoljátok a mi izraelita felebarátaink tömegeit, amelyek elsősorban tarthatnak igényt a ti szeretetekre és buzgóságotokra.
December és január havát Jeruzsálemben töltötte, titokban Nikodémus segítette pénzzel. De egyetlenegyszer sem látogatott el Lázár házába, mivel tudta, hogy Mária ellenséges indulattal viseltetik iránta. Lázárnak pedig rosszul esett ez a mellőzés, és nem kereste fel Jézust a piactereken. A télfordulón, a Felszentelés Ünnepén - az Antiokhosz Epiphanész által meggyalázott Templom újraszentelésének évfordulóján - Nikodémus elküldte fiát Jézushoz, hogy bizalmasan kérdezze meg tőle:
- Ha te vagy a Messiás, miért nem nyilatkoztatod ki magadat? Ha nem a Messiás vagy, akkor kicsoda vagy voltaképpen?
Jézus válasza így hangzott:
- Mondd meg atyádnak, hogy pásztor vagyok, nyájam táplálásával vagyok elfoglalva. A ,,ha" szóhoz semmi közöm, a ,,ha"-k farkasok, amelyek széttépik a felfogadott pásztor juhait.
A tél folyamán Kajafás főpap nyugtalankodni kezdett, mert kémei azt jelentették, hogy Jézus befolyása inkább növekedett, semmint csökkent. Hírt kapott arról is, hogy a leontopoliszi zsidó templom képviseletében küldöttség járt Jézusál február legelején, s utána sietve visszatért Egyiptomba. Kajafást aggodalommal töltötte el ez a jelentés, bár a küldöttség céljáról nem sikerült semmit megtudnia. Nem akarta az ügyet megtanácskozni a főtörvényszék elnökeivel, hanem magához hívatta a templomőrség parancsnokát, és a következő utasítást adta neki:
- Lévitáid ne hajigálják kővel a názáreti csodatevőt. Megígértem a főtörvényszéknek, hogy nem fogom zaklatni.
A parancsnok pontosan megértette szavainak értelmét. Ennek megfelelően adta tovább az üzenetet a lévitáknak, akik azután lementek az óvárosba, hogy így informálják a jebuzeusok vezéreit:
- A názáreti Jézus nem áll többé a főpap védelme alatt. Ha ma este kövek röpülnek rá a Hal-kapunál, és kiűzitek őt a városból, közülünk nem lesz ott senki, tehát letartóztatásom sem lesznek. De arra vigyázzatok, hogy gyilkosság ne történjen.
E bátorítás következtében a jebuzeus bandák este a Hal-kapunál gyülekeztek, s mihelyt Jézus megjelent, kövek és rothadt halak záporát zúdították feléje. Jézus a riadtság legcsekélyebb jelét sem mutatta, és bár egyetlen kitérő mozdulatot sem tett, semmi sem találta el. Csupán ennyit mondott tanítványainak:
- Ha prófétákra követ dobálnak, ők visszavonulnak. De minden kő átokként száll vissza annak a fejére, aki elhajította.
Nyugodtan kivezette őket a Hal-kapun, és továbbment velük a Jordán felé vezető úton.
Egy ideig a Jordánon túli Béth Nimra lett működésének központja, onnan járt ki prédikálni a környező falvakba. De március közepe táján beköszöntöttek életének sötét napjai, és kénytelen volt a Jordánon átkelve visszatérni.
Üzenetet kapott királynéjától, Máriától, Kleopasz leányától:
- Jöjj Bethániába, Lázár fivérem beteg. Te meggyógyíthatod.
Jézus e szavakkal küldte vissza az üzenet hozóját:
- Mondd meg az asszonynak, hogy nem vagyon én orvos. Nincsenek orvosok Bethániában? És egy sem akad Jeruzsálemben?
Az ember három nappal később újabb üzenetet hozott:
- Jöjj azonnal. Lázár fivérem halálos beteg. Csak te gyógyíthatod meg.
Jézus ezt üzente vissza:
- Nem én vagyok az, aki gyógyít. Ha bátyád halálos beteg, hívja segítségül az Úr nevét, az Úr majd megmenti.
Eltökélte magában, hogy nem találkozik Máriával. Sürgető üzeneteit nem vette komolyan, azt hitte, Mária ily módon próbálja rávenni, hogy menjen el házába. Meg is mondta a keriothi Júdásnak:
- A Nőstény keze van ebben.
- Hogyan?
- Azok által sújt le egy férfira, akiket az szeret.
- Ki az a boszorkány? Talán Mária,a Hajbodorító?
- Minden asszony a Nőstény leánya, és a Nőstény az anyja minden boszorkánynak.
Másnap egy másik ember jelent meg Jézusnál. Gyászruha volt rajta.
- Lázár meghalt - jelentette.
- Miként lehetséges az? Van egy álom, amely majdnem olyan mély, mit a halál. Lázár minden bizonnyal alszik.
- Meghalt. Annyi lélegzet sincs benne, amelytől megrebbenne a galambpihe. Már csak Gábriel harsonája fogja felébreszteni.
Hosszú és félelmetes hallgatás után Jézus tanítványaihoz fordult:
- Gyermekeim, visszamegyünk Bethániába.
- Bethánia közel van Jeruzsálemhez - jegyezte meg agodalmasan Máté. - Gondolj a kődobálásra... Intő figyelmeztetés volt az...
- Csak ne félsz, Máté? - szólt rá Tamás. - Én bizony a Mesterrel megyek, még ha az életembe kerül is.
Jézus nem sietett a visszatéréssel, hanem azt a napot, sőt a következőt is imádkozással töltötte.
A harmadik napon estefelé érkeztek meg Bethániába. Jézus megállt a gyümölcsösben, amely egy mérföldnyire lehetett a várostól, és elküldte Júdást, hogy hívja el hozzá Mártát, Lázár nővérét. Amikor Márta megjelent, nyugodtan azt kérdezte tőle:
- Lázár testvérem felébredt-e már álmából?
Márta nagyon haragos volt:
- Miért nem jöttél, amikor hívtunk? Elkéstél! A bátyám halott, négy napja, hogy eltemettük. Már oszlásnak indult a teste. Ó, Jézus, Jézus, óvakodj a nővéremtől! Súlyos vádja van ellened.
- Hozd ide őt.
Márta hazafutott, és Mária fülébe súgta:
- Érted küldött.
Mária elnézést kért a gyászolóktól, akik megtöltötték a házat.
- Ne vegyétek rossz néven, ha most itt hagylak titeket. Egyedül akarok kimenni a sírjához, hadd könnyezzem ott egymagamban.
Kilépett a házból, és Márta kíséretében a gyümölcsös felé irányozta lépteit. Amikor megpillantotta Jézust, görcsös zokogásban tört ki, amelyben a fájdalom keserű haraggal vegyült össze:
- Ha akkor jöttél volna, amikor hívtalak, a bátyám nem hal meg!
Jézus nem szólt rá semmit. Intett a tanítványoknak, hogy hagyják őket magukra.
Mária így folytatta:
- Megtagadtad tőlem a szerelmedet, megtagadtad tőlem, hogy gyermekem lehessen. Mindannyiunkat fényes reményekkel kecsegtettél, hogy hamarosan eljön az Isten Országa, s hogy azt Lázár, te meg én áldott boldogsággal fogjuk élvezni, ha megtartjuk a szüzesség parancsát, amelyet te írtál elő. Lázár most halott, de te meg én még élünk. Neked nincs szeretet a szívedben, mert ha lenne, nem utasítottad volna vissza leghőbb kíánságomat, azt, amire Izrael minden tisztességes asszonya vágyik. De igazságos embernek ismerlek téged. Ha igazságos vagy, fizesd meg adósságaidat. Amivel Istennek tartozol, azt megfizeted, sőt boldog vagy, hogy megfizetheted. Csakhogy nekem is tartozol, adósságos a hús és vér adóssága. Vagy új élettel fizess, vagy régivel --add vissza testvérbátyámat. Miért nem akarod őt életre támasztani? Hiszen úgy mondták nekem, hogy ismered a Kimondhatatlan Nevet.
Jézus mélyen sóhajtott, de még mindig hallgatott. Aztán térdre borulva buzgó imádkozásba merült, majd felállott, és nagyon ünnepélyes hangon a következőket mondta Máriának:
- Így szól az Úr: Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, nem ízleli meg a halált.
- Akkor hát visszaadod a bátyámat?
- Nem adom vissza. Isten adja vissza, ha meg akarja mutatni irgalmasságát.
- A Név kimondása által életre lehet támasztani a halottat. De mi lesz a váltságdíj érte? Illés próféta, amikor az Úr segítségével feltámasztotta az özvegyasszony fiát, sok katona életét adta váltságdíj fejében. Akházia király seregében szolgáltak. És amikor Elizeus próféta feltámasztotta a sunamita asszony fiát, Nenhadádnak, Szíria királyának életét adta cserébe, pedig Benhadád úgy bánt vele, mint édestestvérével.
- Ki avatott be a titkos hagyományba?
- Rosszul tudom talán? De ha jól tudom, ismét megkérdem tőled: ki lesz az áldozat?
- Nem azért jöttem, hogy életet vegyek el.
- De a váltságot meg kell fizetni.
Jézus csak nagy sokára válaszolt:
- Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Jöjj, Mária, mutasd meg nekem, hol temették el a bátyádat.
Mária elvezette a sírhoz. Nem volt messze a sziklába vájt sírüreg, amelyet ciprusok árnyékoltak be. Szája elé ideiglenesen nagy, gömbölyű követ hengergettek, hogy majd a gyász napjainak letelte után végleg befalazzák a bejáratot. A tanítványok utánuk mentek, sejtelmük sem volt róla, hogy Jézusnak mi a szándéka.
Hideg volt, a Nap alacsonyan járt az égen, és a sírbolt fölötti lejtőn három nagy kóbor kutya ült, fogát vicsorgatva, dühödten morogva. Jézus könnyezett. Az ,,életet életért" közismert hagyomány a görögöknél: Admétoszt, Phrai királyát a felesége, Alkésztisz mentette meg a haláltól azzal, hogy helyette a maga életét kínálta fel a Hadésznak, amikor Aszklépiosz feltámasztotta az ephürai Glaukoszt, Hadész követelésére Zeusz Aszklépiosz életét vette el. Ugyanez a hagyomány titokban fennmaradt a zsidóknál is.
- Ó, Seregek Ura, meddig engeded még, hogy a Nőstény gonosz varázserejével megrontsa fiaidat? - kiáltotta Jézus, és úgy zokogott, hogy majd megszakadt a szíve.
Időközben kis tömeg verődött össze, köztük Lázár barátai is. Nem ismervén Jézus fájdalmának valódi okát, megindultan suttogták egymásnak:
- Mennyire szerette a megboldogultat!
Jézus intett a tanítványoknak, hogy hengergessék el a sziklát. Miután az megtörtént, Jézus belépett a sírboltba, letérdelt, és így fohászkodott:
- Uram, légy hozzám irgalmas a Nagy Napon. Amit teszek, a Te dicsőségedre teszem, és megadom a teljes váltságot. Csak szabadítsd ki az én tévelygő Lázár testvérem lelkét arról a sötét helyről, ahová gonosz varázserő csalogatta. Mert meg van írva: ,,Seól csupasz az Úr előtt, nincs takarója előtte".
Majd felállt, és erős hangon kiáltotta:
- Lázár, Kleopasz fia, Teremtőd nevében felszólítalak, jöjj elő a Seólból! Jöjj ki onnan, JIEVOAA nevében! Jöjj ki, és élj!
Hátralépett, és kitárt karokkal megállt. A tanítványokat és a többieket döbbenet fogta el . Egész testükben remegve álltak ott. Szemüket a sírüreg négyszögletes, feketén tátongó szájára szegezték.
Egy ideig nem történt semmi. Azután egy fehér alakot pillantottak meg, amint bizonytalanul botorkált kifelé a sötétből. Elnyújtott, éles kiáltás hallatszott, és a tömeg szanaszét futott ijedtében. Csak Mária, Péter és Júdás maradt ott.
Lázár lassan kitámolygott a sírboltból. Álla még fel volt kötve a kendővel, testét még a mirhaillatot árasztó halotti lepel fedte.
- Íme, a testvéred. Vidd haza. Az adósságot megfizettem - mondta Jézus Máriának.
Péternek meg Júdásnak megparancsolta:
-Vegyétek le róla a halotti leplet, adjatok rá ruhát, aztán hagyjátok, hadd menjen el békességben.
Maga pedig, virágfaragványos botjára támaszkodva teljes testsúlyával, hirtelen megfordult, és elsántikált.
Tanítványainak meghagyta, hogy térjenek vissza Béth Nimrába. Ő maga kerülő úton az edomi Bocrába ment. Körülbelül egy hónapig időzött ott, prédikálva a büszke és heves vérmérsékletű edomitáknak. Csak Júdás volt vele, egyedül neki mondta el, hogy mi történt közte és Mária között.
- Mester, a mi Istenünk könyörületes - mondta Júdás. - Nem biztos, hogy a te életedet fogja követelni váltság fejében. Hátha másé is megfelel.
- Senki sem ismerheti Isten szándékait. Legyen meg az akarata.
- De ki fog akkor uralkodni a Királyságban, ha nem te?
- Ez a kérdés nem tartozik rám. Csak emeljen fel engem az Úr, a végítélet napján.
És szomorúan idézte Jeremiás harmincegyedik részéből ezeket a sorokat:
Meddig bujdosol, ó, szófogadatlan leány?
Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi
a férfiút.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A sánta Jézus -Edom Talmud |
|
|
|
Címkék: közbekiáltásával, legközönségesebb, virágfaragványos, istentiszteletek, birodalomellenes, főtörvényszéknek, apokalipszisában, türelmetlenekben, összesereglettek, látogathathassák, letartóztatásom, elhanyagoljátok, kitaszítottakat, általánosságban, egyetlenegyszer, prostituáltakat, tiszteletteljes, lelkiismerettel, meggyógyíthatod, testvérbátyámat, következtetésre, keresztülmentek, kisgyermekeiket, tisztátalanokat, szadduceusokkal, nyilvántartónak, méltatlankodtak, kincstartójának, körülmetéljétek, édestestvérével, népszerűségének, gyermekkoromban, változatossága, tanítványaihoz, homályosította, ékesszólásáról, halál uralma, szemérem köntösén, nőstény viszonyában, húsvét előestéjén, nyugati úton, határszélen szétszórta, föniciai özvegyasszony, özvegy könyörgött, gyermekek asztaláról, kenyeret elvenni, kutyáknak vetni, lehullott morzsákat, városban vitte, kifogyhatatlan olajoskorsó, gondolatra megenyhült, leányt –, Robert Graves, King Jesus, Cassel-London Seventh Edition Januáry, Terényi István, Gondolat Kiadó Budapest, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Magyar Népköztársaság, Madách Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, Zrinyi Nyomda, Bolgár Imre, Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom, Alexandriai Kelemen, Kommentátorok Edom, Pontius Pilátus, Lexicon Talmudicum, Talmud Zanhedrin, Csak Pétert, Mózes Második Könyve, Sunemban Jézus, Mennyei Királyságban, Bárukh Apokalipszisában, Amikor Dávid Fia, Messiás Gyötrelmeit, Jordán Büszkeségén, Mennyek Országába, Amikor Jézus, Mivel Jézust, Magára Heródes, Isten Országának, Fűzfák Napján, Istenünk Országának, Keresztelő János, Szent Atya, Mivel Jézus, Isten Országában, Isten Országa, Isten Országával, Felszentelés Ünnepén, Antiokhosz Epiphanész, Béth Nimra, Jöjj Bethániába, Talán Mária, Amikor Márta, Amivel Istennek, Kimondhatatlan Nevet, Zeusz Aszklépiosz, Seregek Ura, Nagy Napon, Csak Mária, Jézus Máriának, Béth Nimrába, Csak Júdás,
|
|
Offline
