A Sátán fogadószobájában - Kocsis,Giovanni Papini Góg,Vigilia Könyvkiadó,Giovanni Papini,Iljics Vladimír, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A Sátán fogadószobájában

2007-01-16 22:17:52, kedd

	A Sátán fogadószobájában (A múlt. És a jövő?) Kocsis L. Mihály 2007. január 16. 00:00 "Majdnem egy hónapig törtem magam utána, míg végre sikerült. Egyedül azért jöttem Oroszországba, hogy megismerjem ezt az embert, és nem akartam távozni, mielőtt beszéltem volna vele. Úgy gondolom, a maga nemében a közül a három vagy négy kortárs közül való, akiket érdemes meghallgatni. Míg bejutottam hozzá, kb. 20 000 dolláromba került, amit népbiztosok feleségeinek ajándékul, a vöröskatonáknak borravalóul és az árvaházaknak alapítványul kellett adnom, de nem sajnálom!" - Így kezdődik Giovanni Papini Góg című híres könyvének Leninnel foglalkozó fejezete, amely a múlt század harmincas éveinek elején (1931) jelent meg (magyarul a Vigilia Könyvkiadó gondozásában olvasható). Giovanni Papini korának meghatározó szellemisége volt, 1881-ben született és 1956 októberében halt meg, a csodálatos Firenzében. Firenzében élni és meghalni (úgy gondoljuk) önmagában is ajándék, ami ehhez jön, szinte csak ráadás. Élete első szakaszában "az olasz avangárd radikális eszméinek harcos képviselője, szubjektív idealizmus, antiklerikalizmus és ateizmus, valamint misztikus nacionalizmus jellemezte" (hogy hivatkozzunk a mindenkori irodalom- és tudománytörténet skatulyáira). Nem csak megérintette, de egyik vezető alakja volt a kibontakozó olasz futurizmusnak, miközben teljes mellszélességgel kiállt hazája háborús erőfeszítései mellett (I. világháború). A húszas évek fordulóján azonban történt vele valami! A lélek mélyéig hatoló megtérési élmények nyomán visszatért fiatal korának keresztény hitéhez és a katolikus egyházhoz, igaz, az egyház élete végéig erős fenntartással kezelte munkásságát, köztük a Jézus-életrajzok sorában szinte műfajt teremtő Krisztus történeté-t (1921), valamint a Szent Ágoston életéről szóló könyvét is (1929). Mint ahogy a Sátán, a gonosz problémájával foglalkozó műveinek neognoszticizmust képviselő szellemisége is ellentétben állt (szándékai ellenére!) az Egyház hitével és tanításaival. "Azt mondták, hogy Iljics Vladimír beteg és fáradt s a legintimebbeken kívül senkit sem fogadhat. Hogy nincs már Moszkvában, hanem egy közeli faluban egy korábbi urasági villában lakik. Pénteken este legyőztem az utolsó akadályokat is és telefonon értesítettek, hogy vasárnapra vár. Leninnek azt mondták, hogy az én tőkém a Nep-et a kezdeti nehézségein keresztülsegítheti, mire ő beleegyezett a látogatásomba." Papini részletesen leírja a fogadtatást. Lenin feleségét, egy kövér, hallgatag asszonyt, "aki úgy nézett rám, mint ahogy az ápolónők szokták az újonnan érkezett beteget mustrálgatni". Lenin egy kis verandán ült, egy tervezetekkel teleszórt asztal mellett. "Úgy hatott rám, mint egy halálraítélt, akinek még megengedték, hogy életének utolsó óráit békében elbabrálgassa. Mongol vágású, ismeretes feje olyan volt, mintha régi és száraz sajtból lett volna faragva, aszott és mégis olyan petyhüdt volt. Nyálas ajkai között a koponya balfogsora már kivigyorgott. Hatalmas és csupasz koponyája olyan volt, mint egy barbár építmény, amit valami őskori szörnyeteg homlokcsontjából illesztettek össze. Gyanakvó és fürkésző szemei, mint valami ragadozó madáré, szinte eltűntek véres szempillái mögött. Kezei egy ezüstirónnal babráltak: látszott, hogy nagy és erős kezei vannak, igazi parasztkezek, amelyeknek összeaszottsága azonban már a halál közeledtét jelezte. Sohasem fogom a füleit elfelejteni, amelyek mintha elkopott elefántcsontból lettek volna és messzire kifeszültek, mintha még az örök hallgatás előtt a világ utolsó hangjait akarták volna felfogni." A társalgás első pillanatai meglehetősen kínosak voltak a látogató számára. Zavarában valamiféle bókkal kezdi, gratulációval a "nagy műhöz, melyet ő Oroszországban véghezvitt". A házigazda arca torz, szarkasztikus mosolyba rándul. "- De minden készen volt! - kiáltotta Lenin váratlan, majdnem brutális lelkesedéssel. - Minden készen volt, mielőtt még megérkeztünk volna. A külföldiek és az ostobák azt hiszik, hogy itt valami új dolog történt. Ez az elvakult polgárság tévedése. A bolsevikiek nem tettek mást, mint alkalmazták és kifejlesztették a cárok által megkezdett kormányzást, amely egyedül való az orosz népnek. Százmillió barmot nem lehet kormányozni bot, korbács, titkosrendőrség, terror, akasztófa, katonai törvényszék, börtön és kínpad nélkül. Mi csak a társadalmi osztályokat cseréljük ki, amelyek uralmukat erre a rendszerre alapították. Ezek hatvanezer nemes és talán negyvenezer magasabb rangú hivatalnok voltak, alig haladták meg a százezres létszámot. Ezzel szemben ma körülbelül kétmillió proletár és kommunista van. Ez haladás, mégpedig nagy haladás, mert a kiváltságosak száma tízszer olyan nagy, de 98 százaléka a népnek ettől a változástól nem nyert semmit. Egészen bizonyos lehet afelől, hogy ezek semmit sem nyertek, és így is kell annak lennie, én is ezt kívánom, s különben is abszolút kikerülhetetlen." De hát, dadogja a látogató, de hát, Marx és a haladás? És minden más? Lenin csodálkozva néz rá. "- Önnek - folytatta -, aki befolyásos ember és külföldi, mindent meg lehet mondani, úgy sem fog hinni önnek senki. De emlékezzék csak vissza arra, hogy Marx maga a teóriák tisztán eszközszerű és fiktív értékét hirdette. Oroszország és Európa helyzetét tekintve, kénytelen voltam a kommunista ideológiával élni, hogy célomat elérhessem. Más országokban és más időkben valami mással kísérleteztem volna. Marx csupán zsidó burzsuj volt, aki feltornászta magát az angol statisztikákkal és titkos imádója volt az indusztrializmusnak. Semmi érzéke nem volt a barbárságok iránt, azért alig egyharmad ember. Egy sörbe és hegelianizmusba áztatott agy, amelyre csak barátja, Engels fröccsentett egy pár zseniális gondolatot. Az orosz társadalom teljes cáfolata Marx próféciájának. Éppen ott, ahol szinte semmi burzsoázia nem volt, ott győzött a kommunizmus." És később még hozzáteszi: "Az emberek, Góg úr, félénk vadállatok, akiket egy olyan kíméletlen vadnak kell lefékeznie, mint amilyen én vagyok. Minden más fecsegés, irodalom, filozófia vagy hasonló muzsika az ostobák számára. És miként a vadak, a bűnözőkhöz hasonlítanak, minden kormányzás legfőbb ideájának kell lennie, hogy országát egyetlen nagy börtönné alakítsa át. A régi cári virgács a politikai bölcsesség utolsó szava. S ha jól meggondolja, a rabélet a legalkalmasabb az átlagemberek számára, akik ha nem is szabadok, végre is a felelősség veszélyétől és kellemetlenségeitől meg vannak óva és nem tudnak többet rosszat elkövetni. Abban a pillanatban, ahogy egy ember börtönbe kerül, ártatlan életet kénytelen élni. Sőt nincsenek gondolatai és gondjai sem, mert vannak, akik gondolkozzanak és parancsoljanak helyette. Testileg dolgozik, de lelkileg kipiheni magát. És tudja, hogy lesz mit ennie és hol aludnia, akkor is, ha nem dolgozik, akkor is, ha beteg, a nélkül, ami a szabad embert gyötri mindennapi kenyerének és éjszakai fekvőhelyének megszerzésében. Az én álmom az, hogy Oroszországot egy mérhetetlen nagy börtönné alakítsam át, és ne képzelje, hogy ezt egoizmusból mondom, mert e mellett a rendszer mellett a legnagyobb rabszolgák és áldozatok éppen a vezetők és a börtönőrök." Lenin azt is elmagyarázza vendégének, hogy a bolsevizmus háromszoros háborút jelent: "a tudományosan képzett barbárok háborúját a rothadt intellektuelek ellen, Kelet háborúját Nyugat ellen, és a város háborúját a vidék ellen. És ebben a háborúban a fegyverek megválasztásánál nem leszünk kényesek. Az egyén olyan valami, amit el kell nyomni, olyan találmány, amit azok a naplopó görögök és germán fantaszták találtak ki. Aki ellenáll, azt kivágjuk, mint egy rosszindulatú kelést. A vér a legjobb trágya, amit a természet szolgáltat nekünk." A vér a legjobb trágya. A kommunizmus oroszországi történetében százmilliója halottja egyértelműen bizonyítja ezt. "- De nehogy azt higgye, hogy kegyetlen vagyok - nyugtatja meg látogatóját a világ proletáriátusának atyja. - Unom már mindezeket az agyonlövéseket és akasztásokat, amiket az én rendeletemre visznek végbe. Gyűlölöm az áldozatokat, különösen, mert arra kényszerítenek, hogy legyilkoljam őket, de nem tehetek másként! Szinte epedek az után, hogy egy mintabörtönnek, egy békés, jól szervezett fogháznak legyek az igazgatója. De mint minden börtönben, úgy itt is vannak nyugtalan és engedetlen elemek, akik bután a régi ideológiák és gyilkos mitológiák után vágyakoznak. Ezeket mind ki kell irtani! Nem engedhetem meg, hogy néhány ezer beteg ember milliók jövendő boldogságát veszélyeztesse. És mindent összefoglalva, a régi érvágás nem volt rossz kúra. Van abban valami kéjes érzés, hogy az ember úrnak érzi magát élet és halál fölött. Mióta az öreg Istent meggyilkolták - hogy Franciaországban vagy Németországban-e, már nem tudom -, bizonyos elégtételt érez az ember. Ha úgy tetszik, én olyan helyi félisten vagyok, aki Ázsia és Európa között telepedett le, de néhány szeszélyt elvégre is megengedhetek magamnak. Vannak gyönyörök, melyeknek titka a pogányság összeomlása után eltűnt. Az emberáldozatokban volt valami jó: mély szimbólum, fennkölt tüntetés és üdvös ünnepek voltak. A hívők himnuszai helyett a bebörtönözöttek és a haldoklók ordításait hallom felém özönleni, és biztosítom, hogy ezt a szimfóniát nem cserélném el Beethoven kilencedik szimfóniájával. Ez a közelgő boldogságot hirdető himnusz!" ("A Sátán akkor a legravaszabb, amikor azt állítja magáról, hogy nincs." Mint említettük: Papinit élete utolsó évtizedeiben majd a Gonosz szerepe foglalkoztatja leginkább.)

0 komment , kategória: Általános

Címkék: mellszélességgel, megválasztásánál, fogadószobájában, tudománytörténet, franciaországban, homlokcsontjából, legintimebbeken, statisztikákkal, hegelianizmusba, bebörtönözöttek, vöröskatonáknak, titkosrendőrség, elefántcsontból, kifejlesztették, összeaszottsága, kikerülhetetlen, parancsoljanak, megszerzésében, intellektuelek, mintabörtönnek, gondolkozzanak, legalkalmasabb, szimfóniájával, oroszországban, veszélyeztesse, kényszerítenek, németországban, foglalkoztatja, agyonlövéseket, próféciájának, fenntartással, problémájával, oroszországba, erőfeszítései, összefoglalva, meggyilkolták, hónapig törtem, maga nemében, három vagy, vöröskatonáknak borravalóul, múlt század, csodálatos Firenzében, olasz avangárd, mindenkori irodalom-, kibontakozó olasz, húszas évek, lélek mélyéig, katolikus egyházhoz, egyház élete, gonosz problémájával, legintimebbeken kívül, közeli faluban, Kocsis, Giovanni Papini Góg, Vigilia Könyvkiadó, Giovanni Papini, Iljics Vladimír,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]