Kétezer tízben a demokrácia áldásaiban egyre kevésbé hívő magyarok belekapaszkodtak utolsó szalmaszálukba - a Fideszbe, illetve Orbán Viktorba, mint a hitüket-vesztettek egyetlen reményébe. Mert a Kádár-rendszer kimúlása óta más remény, lehetőség még nem adódott az 1945 óta tartó hol véres, hol csak elviselhetetlen elnyomásunk csökkenése, elmúlása irányában.
Ez, az akkor húszas éveit járó, bátor kisember odaállt 1989. június 16-án a Műcsarnok ravatala mellé, és kijelentette - szinte váteszi módon, hogy az ott álló, hatodik, üres koporsóban nyugszik a rettenetes múltunk mellett a jövőnk is még vagy húsz évre. Igaza lett - sajnos, csak a húsz év nem lett elég! Az ország húsz évig tartó gátlástalan kiszipolyozása, elnyomása kellett ahhoz, hogy ,,tetszettünk forradalmat csinálni" - olyan ,,Európa-konform" módon a szavazófülkékben, amely megdöbbentette és egyszersmind elborzasztotta a globalizmus éltetőit, haszonélvezőit a nagy vízen innen és túl!
Liberális sírásók, bolsi-szimpatizáns bankárok, spekuláns ,,befektetők", vicsorgó média sakálok, filléres-örömlány kollégáik, viperás rendőr-hősök és mindenféle gyülevész ,,haladók" és deviánsok hada támadt rá kormányunkra - és hazánkra. Idegenek és idegen-szívű honi ,,klónok" egyaránt jajgattak, temették a demokráciát - mert az eddigi hatalmukat nem biztosította továbbra is a választók ,,tudatlan, megtévesztett, gyülevész serege".
- Mert, hogy jön ide, az EU álmosítóan marihuána-füstös lankáira egy kétharmados többséggel rendelkező, olyan kormány, amely nemzetének állapotán, anyagi és - talán - lelki gyötrelmein is segíteni akar.
Kóróvá aszalódott, (állítólag volt) nőnemű politikusok szórták átkaikat a magyarokra minden újságírónak vagy éppen az eléjük állított kamerának nem érdekelve, hogy ki mit szól majd hozzá! Emlékezzünk csak Hillary Clinton, Christine Lagarde, Ulrike Janacek, Neelie Kroes vagy éppen Vivian Reding cserzett mosolyára, melyet oly boldogan nyugtázott a ,,kócos lady" Göncz-MaSzoPó Kinga, amint éppen bennünket szapulva rettegnek az Európát minden bizonnyal majd megfertőzendő, ,,nacionalista - fasiszta - antiszemita vírustól", amelyet itt, nálunk tenyésztenek a ,,nem EU-conform tyúkketrecekben", és a szélsőjobbos Orbán kormány szór szanaszét Európában!
Így vált Orbán Viktor egyik pillanatról a másikra Néróvá, Mussolinivé, Hitlerré, Führerré, Sztálinná, Kádár-rendszer visszaállítóvá, Európa-ellenes gnómmá, akit mindenáron meg kell buktatni! Hm..., és hol volt a mellé álló ,,írástudók" eltökélt hada?
- Sehol! Nem volt!
Mert az állandó, lapos és lopva balra kacsintgatás eleve lehetetlenné tesz kemény és bátor kiállást a mieinkért, vagy akár a saját igazunkért a bal-libsik aljaskodásaival, támadásaival szemben.
,,Mert ugyebár sosem lehet tudni: mit hoz a jövő?" És a megfelelési kényszer nagy úr! Ez, sajnos nem csak a ,,véleménygyártókra" érvényes. A tisztességes polgár (általában) ugyanúgy kussol, ugyanúgy hallgat, mint ők. Akkor is, amikor teli torokból kellene tiltakoznia. De nem teszi, mert nem meri!
Miért?
Mert idestova száz éve már, hogy hazánkban csak egy biztos: a teljes bizonytalanság, a jog és a rend hol teljes, hol pedig ideiglenesen részleges hiánya. Ez elkezdődött az első világháború kitörését követve - majd tart még napjainkig. 1918 őszétől kezdve divatos baloldali szórakozássá vált a vélt vagy valós ellenfelek levadászása, kegyetlen verése, megcsonkítása, kivégzése. Erre ,,tett rá még néhány lapáttal" Szamuely Tibor bandája, a vörös-gárdisták, a proletárdiktatúra kéjes hóhérai. (Lásd működésük összegzését Dr. Váry Albert kir. Koronaügyész-helyettes összeállításában: 590 ártatlanul kivégzett magyar ember 133 nap alatt!) Követte a trianoni megcsonkítás, amely ,,törvényes döntések alapján" az ezeréves Magyar Királyságból meghagyott mintegy harminc százalékot a magyaroknak. Következménye lett a koncon osztozkodók ,,bosszúja", amikor több tízezer magyart üldöztek el otthonaikból az új ,,tulajdonosok"! És megindult a kisebbséggé degradált magyarság elnyomása, beolvasztása az elszakított területeken. Magyarországnak pedig megtiltották az önvédelemhez legszükségesebb, minimális haderő és felszerelés megteremtését; a fontos vasútvonalak kettős vágányú kiépítését - szintén a védekezést megnehezítendő; milliók jóvátételi fizetését - no, nem csak a győzteseknek! Hanem az újszülött Kisantant államocskáknak: Romániának, Csehszlovákiának, Szerbiának, és így tovább. Még a sógorok is kaptak néhány ezer négyzetkilométernyi Magyarországot a teljes népességgel együtt (a mai Burgenlandot) Dél-Tirolért cserébe. (Szeretetre méltó ,,rokonság"!)
Könnyű más jószágából jótékonykodni - ugye ,,szövetségesek"?!
Horthy Miklós kormányzó vezetésével 18 év alatt (1920-1938) a csonka ország talpra állt. A pengő Európa egyik legkeményebb valutája lett, az ország gyarapodott. Mert bár Jászi Oszkár, Károlyi
Mihály, és a többiek, a szabadkőművesek, a kommunisták és külhoni szimpatizánsaik ontották ránk a gyűlöletet kívülről, a nemzet gerince nem tört meg!
Hitt önmagában, hitt az ,,isteni örök igazságban, hitt Magyarország feltámadásában!"
A magyar élni akarás, az elszántság párosult egy nemzet-jobbító, nevelő oktatással, modern iskolarendszer kiépítésével, erkölcsre neveléssel. Ez acélozta meg a nemzet gerincét, amelyet az ezt követő évek: a második világháború, a ,,felszabadúlás", az azt követő bolsevik rémuralom, az ÁVH-ás bosszúállás igyekezett pépesíteni egészen 1956-ig.
1956. október-decemberében még egyszer, utoljára magára talált a magyar - és odakiáltott: ,,Elég volt!" - S az elnyomó terror rendszere órákon belül omlott össze. Haszonélvezői, mint patkányok a süllyedő hajóról - menekültek, elbújtak, rettegtek - egészen addig, amíg a szovjet hadsereg többezer tankkal és katonasággal vérbe nem fojtotta ezt a felkelést. Az ifjúság színe-virága, akik nem estek el a harcokban, vagy kerültek hóhérkézre - elmenekült. A külföldre menekült kétszázezer ember többsége fiatal, húsz és harmincas éveit taposó, erőteljes, tanult ember volt, többségében magyar öntudattal.
Bár vérgőzös megtorlás következett ,,jó Kádár János bácsi" vezetésével - a nemzet még hosszú ideig igyekezett tartani magát. - Majd a század hatvanas éveire feladta, mert reményét vesztette, hogy egyszer talán jobb is lehet. Ezt a reménytelenséget aknázták ki a lélektan kufárjai: pszichológusok, pszichiáterek, akik egy-egy obulusért megmagyarázták a rendszer urainak, hogyan kell a reményét vesztett, pesszimizmusba hajló magyarokat végképp megtörni.
Ennek lett az eredménye a kádári tolerancia: ,,Aki nincs ellenünk, az velünk van!" Jelszó, melyet követett a ,,legvidámabb barakk", Hofi Géza és a többi igric által felmagasztalt, monumentális hazugság, az ,,ideiglenes hazánkban állomásozó, testvéri, szovjet csapatok számára" öröklakások építése szerte az országban. - Csoda, ha egyre inkább terjedt az ,,ahogy lehet" - túlélés politikája a nép számára?
A másik, nagy önámító mondóka, mely még napjainkban is arat, a ,,Jobb félni, mint megijedni!" - lélek-, és tartáspusztító felfogása. Így telt el a ,,gulyás-kommunizmus" csendesen fortyogó, több mint három évtizede - mígnem az egész bolsevik világ el nem jutott az összeomlás szélére.
(Kádárt lassan eszegette az Alzheimer-kór) míg a szovjet ,,zseni", Gorbacsov rá nem jött, hogy nem a kommunizmust kell megmenteni, hanem önmagukat - a haszonélvező kasztot, az uralkodó osztályt - otthon is, no meg a ,,béketáboron" belül, mindenütt! Gorbacsov zseniális ötlete nem a glasznoszty meg a peresztrojka volt, hanem a nomenklatúra érintetlenül történő átjátszása a globalizmust éppen ezekben az években kifejlesztő, nyugati pénzuralomnak. 1984-es, rejkjaviki összeborulása Ronald Reagannal sikeres színházi mutatvány volt a karzaton csücsülő, nyakukat nyújtogató népeknek: ,,hadd bámuljanak el, mi minden lehetséges!"
A valódi egyezség évekkel később, George Bush, az Első uralkodása alatt köttetett Máltán, az ott tartózkodó amerikai hadihajókon tartott megbeszélésen. Ez oly sikeres lett és olyan titkosra sikeredett, hogy még mind a mai napig még a Wiki-leaks sem tud róla semmit.
Pedig lenne rá érdeklődő, jóval több, mint Bill Clinton kirándulásaira a szex-iparba a Fehér Ház kies folyosóin.
1989-ben azt hitték, képzelték a hiszékeny magyarok itthon és szerte a nagyvilágban, hogy a fölülről irányított ,,rendszer-igazítás" elhozza az áhított szabadságot, függetlenséget, indulást a békés fejlődés és gyarapodás felé... S talán tízegynéhány éven belül akár utolérhetjük Ausztriát is.
Európa szabad országai pedig boldogan ölelnek keblükre bennünket, sokat szenvedett, keleti testvéreiket! - Nos, nem hozta. Hozta helyette a ,,hálózatot", az SZDSZ-t a nyakunkba, mint a ,,legkeményebb, legkonzekvensebb anti-kommunista szervezetet". El is tartott ez a kemény következetesség egészen az általuk már előre megnyertnek képzelt - meg nem nyert - '90-es, tavaszi választásokig! Hiába suttogott Mark Palmer, az amerikai nagykövet, hiába fújt egy követ Kis János - Tölgyessy Péter - Pető Iván - Magyar Bálint - Mécs Imre bandájával, az elkönyvelt győzelem elmaradt.
Ekkor lendült akcióba a soha meg nem tisztogatott, volt szocialista sajtó, a Moszad, a CIA, az FBI sőt tán még a KBG helyi rezidensei is, nehogy már sikerüljön a magyaroknak a talpra állás!
- Győztek! Nem sikerült! A kissé kétbalkezes, többnyire félénk - de legalább is, finoman fogalmazva - óvatos, magyar kötődésű kormánytól pillanatokon belül elpártolt a rászavazó, meghunyászkodásra nevelt tábor, hiszen elmaradt minden ígéret: tavaszi nagytakarítás, remélt nyugati jólét, és így tovább.
És mindezt persze, ingyen.
Vagyis el-, és leszámolás nélkül, hiszen mi, mindannyian jó magyarok vagyunk, mindegy, hogy melyik szakajtó-aljból származunk.
Egyetlenegy megátalkodott bolsevik vette csak komolyan a beígért ,,nagytakarítást" - ami vagy a felfogó képességére vet némi fényt, vagy a félelmére - esetleg az elvtársi szolidaritás hiányára: nem szólt neki senki, hogy ,,Jani! Nur nicht bekakken! (Ne csináld össze magad!) Nem lesz itt leszámolás!"
Pap Jancsi, a veszprémi rém elővette kiutalt Makarov pisztolyát, és mielőtt végzett volna magával, agyonlőtte hites, bolsi feleségét is. Így együtt vonulhattak Lenin, Sztalin, Rákosi, esetleg Kádár és a többi nagy, Belzebub üstjeiben lassan rotyogók Ítélőszéke elé. Biztosan kaptak ők is egy, jó, meleg helyet, ahol azóta is filozofálhatnak a marxizmus múlandóságán...
Mi meg elkezdtük megtanulni a saját bőrünkön, hogy mit is jelent ez az ,,ingyen, fölülről kapott szabadság és demokrácia".
Szabad rablást a hatalmon lévőknek, lakáj-szintű kiszolgálását minden ide igyekvő ,,befektetőnek". A teljes élelmiszeripar, a mezőgazdaság, a maradék gyárak tönkretételét; állami pénzekből ,,föltupírozott" szocialista bankok eladását az ,,ódzkodó nyugatiaknak" - jóformán semmiért. A cukorgyárak földdel egyenlővé, a cukorrépa termesztők földönfutóvá tételét. A libatenyésztők sorozatos, ,,önkéntes" önkivégzését. A ,,szocialista hátterű" besúgók, talpnyalók, verőlegények milliárdosokká ,,fajulását" - egyik napról a másikra. Pufajkások uralmát a ,,szabad madarak" lenéző, de támogató vigyora mellett:
,,Na és?" - szólt vissza vaskoronája alól Horn Gyulus.
Még mielőtt magunkhoz térhettünk volna, már az ,,öntudatra ébredt proletariátus" ránk szavazta (fejenként párszáz forintért) Medgyessy Péter nemesen dadogó, D-209-es titkos-tisztségét, aki még kisdobosként védte a NATO-t és nemzeti érdekeinket a BM III/akárhányas, beépített tisztje szerepében. De a fincsi koktélok mellett nem szerette az SZDSZ romlott, korrupt világát, ők meg őt utálták meg nagy hirtelen. Elő is húzták a Moszad-tervezte titkos fegyvert, a minden gátlástól mentes, pápai proli gyereket, akit addigra az Apró-klán úgy megtanított hazudni, alakoskodni, gátlástalanul taposni, mintha a régi Frunze vagy Dzserdzsinszki akadémián végzett volna KGB-s tisztként.
Csupán az I.Q.-t nem sikerült följebb tornászni benne. Ő azután megpuccsolta miniszterelnök főnökét úgy, hogy ez a szerencsétlen kém-, vagy kémelhárító azt sem tudta, hogy mi ütötte el. (Pedig, istenbizony nem szokott villamos-megállókban várakozni.) Közben folyt tovább a ,,spontán" és egyéb privatizáció, elkeltek a vízművek szanaszét az országban, elvitték a repülőteret először Angliába, majd búsás profittal Spanyolországba, onnan megkaparintotta a német Hochtief dallamos névre hallgató, reptér gyűjtő társaság. Azt hitték a balgák, hogy a komcsikkal csak jó üzleteket lehet csinálni. Igen, többnyire. De ha jön egy ,,mi kutyánk kölke", mint a volt szovjet Abramovics, aki egy jobb budai lakás áráért kaparintotta meg a Malév többségét, majd eladta a többszöröséért a magyar államnak, és csak a vétójogot tartotta meg magának. Nos, akkor egy ilyen Hoch-tief kissé melléfogott. Mert most már leánykori nevén Ferihegy, a Liszt Ferenc airport inkább csak viszi, mintsem hozná a pénzt. Mindannyiunk üdvöskéje, hőn-szeretett EU-nk meg egy kis magyar feljelentés (Wizzair) alapján pillanatok alatt csődbe kényszerítette a legatyásított Malévet. (Mintha csak a Bajnai Gordont látnánk a Hajdú-Bét libáit fojtogatva. Aki bánatosan ismételgeti, hogy ,,mi nem értettünk hozzá...")
Így csökkenti nálunk az EU a munkanélküliséget és önnön népszerűségét. - Sebaj, kezdjük megszokni... hisz' huszonkét-három éven át nem volt igazán gengszterváltás sem (hiába veri a mellét a Jobbik), mert az obsitos, kihulló, elaggott kádári káderek helyébe csendesen befészkelték magukat utódaik, gyermekeik, akik ugyanabból a cuclisüvegből szítták az államtudományt, mint foxi-maxi doktor szüleik vagy nagyszüleik!
- ,,Tetszettek volna forradalmat csinálni!" - hangzott el már jó korán, a rádöbbenő ébredéskor az antalli sugallat, ami azért eléggé cinikus kis mondatocska volt egy ,,nagy formátumú államférfi" szájából, amikor még a Varsói Szerződés szovjet védelmezői akár százezren is itt táboroztak ideiglenes ,,szálláshelyükön" összes militarista játékszerükkel együtt! A nép meg egyre elkeseredettebben gyűjtötte csalódásait, nézte később, messziről és egyre undorodva egy másik miniszterelnök táncikálása mellett a média-prostik ön-, és szoci-imádatát, a baloldali balfogások elhallgatását, a növekvő nyomor jólétté zsolozsmázását, míg, természetesen minden bajt, a növekvő államadósságot is a jobboldali ellenzék akadékoskodása okozott - mint mondták.
Lassan-lassan oldódni kezdett az az agyi zsibbadás, amely megbénította az amúgy óvatosságra törekvő magyart. A népszavazás elsöpörte az egyre jobban agyelhájasodott SZDSZ-t, aminek a pápai proli-gyerek örült, mert azt gondolta: mostantól én vagyok a király. - Ez nem jött be! Hiába volt a világ legmocskosabb szájú ,,igazság beszéde" a zártkörű MSZP-híveknek. Ez is kitudódott - vagy így, vagy úgy, mint napjainkban a '84-ben frissen másolt sógori, majd később ködösített ,,szakdolgozat".
(Lehet, hogy a Politikatörténeti /volt Munkásmozgalmi/ Intézetben ajnározzák, mint évtizedekig Lenin molyette, naftalinos porhüvelyét a Vörös Téren? Esetleg Mesterházi Attila tette a zakója alá egy baráti whiskyzés alatt, fönn a Szemlőhegyi úton? Ki tudja? Ezek a különleges anyagból klónozott vagy génmanipulált egyedek mindenre képesek. Lásd Rajk László és Kádár János baráti beszélgetését mielőtt Rajkot fölkötötték volna a Szocsiba való nyaraltatása helyett. Pedig ő Rákosinak azt az ígéretet hitte el, nem az akasztást. Emez csak úgy, a Párt jóvoltából ,,jött".)
Sok mindent mondhatunk erre a pápai ,,szak-klónra", a lotyaszájú balett-táncosra, de azt, hogy unalmas lenne - nem! Mint egy profi bohóc, mint egy kései Hofi, igyekszik szórakoztatni a ,,nagyér-deműt", s nem veszi észre, hogy egyre kevesebben nézik, egyre kevesebbnek tetszik a ,,performansz". Reméljük, hogy azért Klárika szerelmes tekintete megmarad neki. Kár lenne azt is elveszíteni. Míg ez a ,,baloldalnak" titulált haramia had lassan megszűnik, és egyre újabb pártocskákat szül a maga szórakoztatására, addig azért sikerült nekik ránk uszítani külhoni elvtársaikat. Melegh-Tabajdi Csaba, Göncz Kinga stb. azért sikeresen ébresztgették a Hungarofóbiát Brüsszelben, Strasbourgban, tejtestvérkéjük, Charles Gatyi Washingtonban, dittó Paul Lendvai Bécsben, egy harmad-osztályú senki meg New Yorkban - míg Kertész Átkos menedékjogért nem folyamodott Torontóban.
Nehéz hónapok szakadtak mindannyiunkra, de főleg Orbán Viktorra és igaz bajtársaira, akikre közvetlenül zúdult a teljes támadás: vörös Danny Cohn-Bandit lila-fejű dührohamától Hillary Clinton ,,cheesy-vigyoráig, vagy Christine Lagarde fagyasztott somolygásáig. S jaj, majd elfelejtettem a portugál maoista Dzsozé M. Barrosó kétszínű vállveregetéseit. Látszott rajta, hogy mennyire hiányzik neki a zsebből előrántható kétélű gyilok Orbán Viktor baráti lapogatása közben. Az IMF még mindig duzzog, hogy a kormányból még senki sem járult hason csúszva eléje alamizsnáért.
Kimaradt ez a kéjes élmény! De, még meddig, vajon?
S most, hogy kizöldellt a természet, magára talált az ,,igazságszolgáltatás" nagyágyúja: a bírói kar. Néhány napon belül sikerült nekik ismét egy hatalmasat rúgni a nemzet igazságérzetébe, csupán azért, mert 62 évüket betöltve nem basáskodhatnak tovább a paragrafusok paravánja mögé bújva. Íme, a nehéz tüzérség:
Pesti Kerületi Központi Bíróság: a megváltó, Vasvári Csaba (Nem Csaba testvér!) - a bíró a napokban döntött: Szilvásy György (titkok maszopó rókaképe), Dávid Ibolya (néhai igazságügyér, az MDF-elszeretője), Herényi Károly (Mi? Mekkora? Az örök csicskás, hiperoxid-szőkék szőke bálványimádója) mind ÁRTATLANOK! Punktum!
Győri Ítélőtábla: vezetője Havasiné Orbán Mária, tanácsvezető bíró a 65 éves Nagy Zoltán; tagjai: Csák Csilla és Takácsné Helyes Klára másodfokon felülbírált: Marian Cosma gyilkosai, Ivan Pesic és Zarko Sesum veszprémi kézilabdázók hentes megnyomorítói - Raffael Sándor, Németh Győző, Sztojka Iván és többi, Enying és környéke vérszomjas, késelésben kéjelgő cigányainak jogos büntetése NEM JOGOS! Túl kemény! Az országot megvédeni ezektől a haramiáktól helytelen, rasszista diszkrimináció!
Minden prókátor tudja, hogy a törvény paragrafusait kényre-kedvre lehet csűrni-csavarni. Igen! A prókátornak, hiszen ebből él. De ez soha, sehol nem vonatkozhat egy bíróra, akinek elsősorban az igazságszolgáltatás a feladata, másodsorban pedig a társadalom, az egyén védelme a rátörő bűnözőkkel szemben! Aki nem ezt vallja, mint bíró, az nem alkalmas még fatelepi portásnak sem!
Tessék fellázadni - önbecsülésünk, lelki békénk érdekében, és az ország biztonsága érdekében is! Mert hiába lenne, lehetne az országnak a világ legjobb rendőrsége (ami, persze csak álom idehaza) ilyen bírói kar mellett nem érdemes még a kapitányságig sem elvinni a fülön-fogott haramiákat. A bíró jóvoltából előbb lesznek ismét az utcán, mielőtt a rendőr lepötyögte a computerén a jelentését.
Offline
