Gerencsér Hajnalka: A szeretet ereje - Gerencsér Hajnalka,Amíg Kate,SZERETET EGYIK ALAPPILLÉRE,HOGY MINDIG,LEGYEN IDŐNK SZÍVÜNKNEK KEDVES EMBEREK SZÁMÁRA,MEGHALLGATJUK ŐKET,PROBLÉMÁIKAT AZ SZEMÜKKEL,FOGJUK LÁTNI,Tetszett Thomasnak,MENNYIVEL ŐSZINTÉBB ÉRZÉS VAN MELEG,CSILLOGÓ SZEMPÁRBAN,VAGY,SZERETETTELJES ÉRINTÉSBEN,MINT SOKSZOR ÜRES,SOHA MEG NEM VALÓSULÓ ÍGÉRETEKBEN,MÁSOKAT MEGSEBZÜNK,Amikor Kate,Búcsúzáskor Nagyi,SZERETET NEM CSOMAGOLHATÓ BE,LEHET ELKÜLDENI,CSAK SZEMÉLYESEN,ÖLELÉSEK KÖZEPETTE-,ADHATÓ ÁT,SZEM SOSE HAZUDIK,MERT,LÉLEKBEN LEJÁTSZÓDÓ DOLGOK TÜKRÖZŐDNEK BENNE,LÉLEK TÜKRE,MILY GAZDAG JELENTÉSTARTALMAT JELENT SZÓ,IZGATOTTAN VÁRUNK VALAKIT,TUDATJA VELÜNK,HIÁBA VÁRUNK VALAKIT,AKIT SZERETÜNK,NAGYON HIÁNYZIK,RÁNK IDŐT SZAKÍTANI,VÁRHATUNK EGY ESEMÉNYRE,AMELY TALÁN,VÁRHATUNK VALAMIT,AMINEK KEZDETE NEM,TŐLÜNK FÜGG,VÁRUNK BUSZRA,POSTÁN ÉS SOROLHATNÁM,ÉLETÜNK NAGY RÉSZÉT,TÖLTJÜK VÁRAKOZÁSSAL,HIÁBA VÁRNI AZT,EMLÉKEINKBEN ÉL,HISZEM EZ LEGFÁJDALMASABB,Ugye Kate,SÍRÁS FELOLDJA BELSŐ FESZÜLTSÉGET,MEGKÖNNYEBBÜLÜNK ÁLTALA,SZERETET ABBAN IS SEGÍT,HOGY - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Gerencsér Hajnalka: A szeretet ereje

2014-01-12 15:03:03, vasárnap


	III/I. fejezet Kate gyermekkorát egy tanyán töltötte szüleivel, nagyszüleivel. A 3 generáció békében, szeretetben élt együtt. Mindenkinek megvolt a maga feladata, mindegyikőjük munkája egyaránt fontos és nélkülözhetetlen volt. Marie, a nagyi tyúkokat nevelt, sütött, főzött, Jonathan, a nagyapa a lovakat gondozta. Katrin, az édesanya a virágoskertet, a veteményest tartotta rendben. A ház takarítása mellett gyakran varrogatott, kötögetett. Családja ennek köszönhetően sok szép ruhadarabbal büszkélkedett. John, az apa ásott, gondozta az állatokat, de a ház körüli javításokat is ő végezte. Amíg Kate kicsi volt, játszott a gyepen, fésülgette, babakocsiban sétáltatta hajas babáit, virágot szedett. Kergette a táncukat lejtő tarka pillangókat, gyönyörködött pompázatos szárnyaikban. Nyaranta sötétedésig mindig talált magának odakint elfoglaltságot. Telente a család is behúzódott a házba. A meleg szobából csodálták a jégvirágokat az ablakokban, a hópelyhek békés táncát, a hófödtetájat, mely átmenetileg puha takarója lett a kertnek Katrin mindig talált munkát a házban. Ilyenkor picit több idő jutott a lakás csinosítására, de a mesékre, beszélgetésekre is. AZ IDŐ A SZERETET EGYIK ALAPPILLÉRE. FONTOS, HOGY MINDIG LEGYEN IDŐNK A SZÍVÜNKNEK KEDVES EMBEREK SZÁMÁRA. HA MEGHALLGATJUK ŐKET, PROBLÉMÁIKAT AZ Ő SZEMÜKKEL FOGJUK LÁTNI. Kate közben felcseperedett. A sok lemondás, a szegénység együtt érzővé tette. Egyre többet tudott a világról, egyre többet segített otthon. Marie ereje fogyott, egyre nehezebbé vált számára a munka. Könnyebben beteg lett és hosszabb időt töltött az ágyban. Jonathanon is egyre mélyebb nyomot hagyott az idő. Kedvenc lovait már nem tudta gondozni, de nem telt el nap, hogy meg ne látogatta volna őket, ne beszél volna hozzájuk. John vette át a lovak gondozását. Kate leérettségizett, s mivel jól tanult felvették az egyetemre. El kellett távolodnia a szülői háztól. Sokat gondolt rájuk, de egyre kevesebbet tudott hazalátogatni a rengeteg tanulnivaló miatt. Szokatlan volt számára a nyüzsgő városi élet. Alkalmi munkákat szerzett, hogy el tudja magát tartani. Néha takarítást vállalt, máskor gyerekekre vigyázott. Mindig akadt tennivalója. Igyekezett családját is támogatni, de az albérlet, maga az élet, az elvárások bizony sokba kerültek. Az egyetemi évek során megismerkedett egyik csoporttársával, Thomassal. Okos és kedves fiú volt. Sokat beszélt neki a tanyáról, a családjáról, ahova a szíve húzta. Thomas mindig figyelmesen hallgatta. Szemeiben olyan szomorúság tükröződött. Kate sosem faggatta. A fiú félév ismeretség után megnyílt. Elmondta a lánynak, hogy ő nem ilyen szeretetben nőtt fel. Szülei autóbalesetben meghaltak. Olyanok voltak számára, mint a hullócsillagok: rövid ideig időztek nála, de az egész életét beragyogták. A nagyszülők bánatukban az ital rabjaivá váltak. Egyre alkalmatlanabbak lettek az ő nevelésére. A kis Thomas mindenki előtt titokban tartotta milyen rossz is a sorsa otthon. Néha napokig száraz kenyeret evett. Ő mosott, takarított, mert nem bírta elviselni az otthoni állapotokat. Visszaemlékezett, milyen jó is volt régen a szüleivel... Egy szörnyű napon, amikor hazaért az iskolából szörnyű látvány fogadta. Halva találta a nagyszüleit. Sikoltozására a szomszédok siettek át, és azonnal kihívták a rendőrséget, a mentőket. De már nem tudtak segíteni, az alkohol végzett velük. Thomast intézetbe vitték, ahol ugyan rendszeresen mostak rá, ételt-italt kapott, de a szeretet hiányában megkeményedett a szíve. Próbált azonosulni a többi hasonló korú fiúval, de a lelke mélyén ennél többre vágyott: egy igazi szerető családra. Az intézetben nemcsak árvák nevelkedtek, hanem jó néhány sérülten született gyermek is, akikről kegyetlen módon lemondtak a szüleik. Thomas hamar megszerette őket, sokat tanult tőlük. Érdekes volt számára, hogy a vakok a hang színéből következtetnek a lélekre. Tetszett Thomasnak, ahogy a siketek a jelbeszédet nem ismerőkkel - szavak nélkül - értekeznek. MENNYIVEL ŐSZINTÉBB ÉRZÉS VAN A MELEG KÉZFOGÁSBAN, A CSILLOGÓ SZEMPÁRBAN, VAGY A SZERETETTELJES ÉRINTÉSBEN, MINT A SOKSZOR ÜRES SZAVAKBAN, SOHA MEG NEM VALÓSULÓ ÍGÉRETEKBEN, AMIVEL MÁSOKAT MEGSEBZÜNK. A mozgássérültekre az akaraterejük és a találékonyságuk miatt nézett fel. Az ő mindennapjaikat fizikai nehézségek, az épített környezet használhatatlansága és az emberi kegyetlenség szövi át. Thomas 18 éves korában kilépett az intézet falai közül. Mivel jól vágott az esze, felvették az egyetemre. Amikor Kate számára kiderült a fiú múltja, egyre inkább igyekezett vele lenni, pótolni, amit a szüleitől nem kaphatott meg. Hamarosan egymásba szerettek. Közben sikeresen elvégezték az egyetemet. Katet bármennyire is húzta a szíve a tanyára, az esze tudta, hogy az ottani élete befejeződött. Thomassal közös életük ott nem folytatódhat. Egy verőfényes délután meglátogatta Thomassal családját. A fiút hamar megszerették, de megértették, hogy a fiatalok új életet szeretnének kezdeni. Nem a tanyán, hanem a városban. Búcsúzáskor Nagyi így szólt Katehez: - Emlékezz mindig szeretettel ránk! Őrizd meg szívedben azt, amit itt láttál, tanultál tőlünk. Pénzt adni nem tudunk új életetek kezdéséhez, de hidd el a legnagyobb érték az, amit a szívedben őrzöl. Senki nem veheti el tőled. A lelked gazdagsága másokra is kihat. Mindig szeretettel várunk benneteket. Teltek-múltak napjaik. Mindketten sokat dolgoztak, hajtottak. Hamarosan egy garzont vettek, ami első otthonuk volt. Berendezkedtek. Közben beindították első közös vállalkozásukat, egy élelmiszerboltot. Kate varrogatott, kötögetett, ahogy ezt otthon látta. Hamarosan összeházasodtak. A vállalkozás beindult, sikeres volt, de rengeteg munkával járt. Alkalmazottakat nem fogadtak, így minden kettőjükre maradt. Nemcsak a bolt csinosítása, az árubeszerzés, a pakolás, de a vevők kiszolgálása, a pénztári munkák is. Katenek egyre nagyobb lett a honvágya, de csak ritkán tudtak hazalátogatni. A bolt mindig tele volt vevőkkel. Thomas élvezte munkájuk gyümölcsét, s neki honvágya se volt. Keveset pihentek, ezért egyre ingerültebbek lettek, gyakran veszekedtek egymással. A szeretet fénye kihalt a szemükből. Hajtották a pénzt, de se magukkal, se egymással nem törődtek. Thomas egy nyári napon azzal az ötlettel állt elő, hogy egy hétre menjenek el Görögországba. Időközben saját autójuk is lett. Kate titkon a tanyára vágyott. Inkább odament volna, de nem akart veszekedni. A görög táj idegen volt számára. A táj szépsége nem feledtette vele az otthoni szeretetet. Thomas nem fukarkodott a pénzzel. Új ízekre, új barátokra vágyott. Az ő életének csak pici részét fűszerezte szeretet, így ilyen emlékképei nem voltak. Kate egyre gyakrabban gondolt a családjára, a betegeskedő Mariere, aki most hiába várja szeretett unokáját. Esténként ahelyett, hogy sétáltak volna a tengerparton, Thomas barátaival elment felfedezni a környéket. Kate e-mailjeire válaszolgatott a szobában. Már alig várta, hogy visszamenjenek a városba, ahol a bolt révén szinte mindenkit ismert. Fájó szívvel tapasztalta, hogy a fizikai közelség ellenére egyre jobban eltávolodtak egymással Thomassal. A nyaralás után folytatódott a munka. Néha küldtek a tanyára csomagot tele minden földi jóval, amit a tanyán nem is ismertek. DE A SZERETET NEM CSOMAGOLHATÓ BE, NEM LEHET ELKÜLDENI, CSAK SZEMÉLYESEN - ÖLELÉSEK KÖZEPETTE- ADHATÓ ÁT. És tudta ezt Kate is. Egyre nagyobb lelkiismeret furdalása lett. Eszébe jutott a zöld gyep, a tarka pillangók tánca, a beszélgetések, a Nagyi sütije, Katrin, ahogy szorgoskodott kézimunkáin. Az apja, aki nagyon barátságos és megfontolt ember volt és Jonathan, aki úgy szerette a lovait, mintha azok is a fiai lettek volna. Hiába vettek nagyobb lakást, hiába volt már mindkettőjüknek saját autója, hiába jártak márkás ruhákban, ha a legfontosabb: a szeretet hiányzott. És hiába volt már meg mindenük, a versenyszellem túlhajszolta őket. A bolt éjjel-nappal működött. Felváltva aludtak, hogy mindig legyen valaki a vevőkkel. Egyre szélesebb áruválasztékkal rendelkeztek. * Egy szomorú kora őszi délután levelet kaptak a tanyáról. Megírták, hogy Marie átlépte az örök csend küszöbét. Nagypapa is ágynak esett, nem bírta a szíve feldolgozni a veszteséget. Kate szeretett nagyiját eltemették. Egy éve nem jártak otthon, ezért kicsit nehezteltek a lányra. Nem is sejtették, hogy az ő kicsi lányuk egyre gyakrabban jár otthon gondolataiban. Kate szeméből a levél hatására záporoztak a könnyek. A nagyi halála elviselhetetlen fájdalmat jelentett. Thomas pár percre felszaladt a telefonjáért és megijesztette Kate látványa. Próbálta vigasztalni, de Kate vigasztalhatatlan volt. Amíg élt a nagyija-addig is hiányzott, de tudta, hogy bár nincs vele, de a Nagyi szeretetben és biztonságban él, most viszont minden megváltozott. A Nagyival soha többé nem tud beszélgetni, soha nem lesznek közös élményeik. Nem ehet a finom főztjéből sem, nem hallja, ahogy dúdol tyúkocskáinak, vagy hívogatja őket egy jó lakomára. Thomas csóválta a fejét. Még soha nem látta Katet ilyen állapotban. Elolvasta az asztalon heverő levelet, de ő nem ugyanazt olvasta ki a sorokból. Szerinte semmi megbocsájthatatlan nem történt. A Nagyi meghalt, mert idős volt és ez az élet rendje. Ők pedig élük az életüket. Mindenük megvan, nincs ok panaszra. Pár vigasztaló szó után visszasietett a boltba, amely szokásosan most is tele volt emberekkel. Kate ébren, de az ágyban töltötte az éjszakát. Reggelre belázasodott. Rázta a hideg, enni-inni nem tudott. S a lelke...szörnyen fájt. Gondolatai ismét otthon jártak. A tanyán, ahol bár nem volt ez a gazdagság, csak a kis gazdaság, ahol soha nem jutott nyaralásra, viszont mindig volt idejük egymásra és mindig erőt tudtak meríteni egymás szeretetéből. Thomast nem tanították meg arra, hogyan tud gondoskodni beteg asszonyáról. Furcsa volt számára, hogy fel sem kel a máskor mindig tevékeny, mosolygó Kate. Így telt el egy hét. Thomas nem bírt éjjel-nappal egyedül helytállni a boltban. Átmenetileg bezárta, a romlandó élelmiszereket szétosztotta azok között, akik eddig csak zsemlét venni tértek be hozzájuk. Katet orvoshoz vitte. A doktor nem ismerte őket, hiszen még sose jártak nála. Vérvételre, Vizsgálatokra küldte. Pár nap múlva megállapította, hogy a lánynak daganata van. Mivel nagyon legyengült állapotban volt, pár hét erősödés után javasolta a kemoterápiát. Azt mondta, ha egy éven belül nem nő a daganat, akkor szükségtelen a műtét. Kate nyomta az ágyat. Beszélni se volt kedve. Hiába hozta Thomas a finomabbnál finomabb ételeket, gyümölcsöket, hozzájuk sem nyúlt. Sokat fogyott. Thomas megelégelte a dolgot, felöltöztette Katet, akin láthatóan lógott a ruha. Szó nélkül beültette az autóba és a tanya felé vette az irányt. Kate azt gondolta a bolondok házába viszi, hogy megszabaduljon tőle. Kedvtelenül aludt az autóban. Álmában a szép zöld gyepen kergette a pillangókat. Nem sejtette, hogy hamarosan valósággá válik az álma...Homloka egyre forróbb lett. Thomas egyre jobban elkeseredett. Ilyen beteg sose volt. Míg kicsi volt, anyja dajkálta, de a gyógyszer később is pár nap alatt meggyógyította. Most is a fülében csengtek az orvos szavai, amelyből csak foszlányok jutottak el a tudatáig. Daganat... kemo...legyengült állapot...1 év múlva kontroll. Az autó gyorsan haladt. Ahogy közeledtek a tanyához, úgy ritkultak az autók. Sok helyen a házak előtt fapadok voltak. Nők, férfiak ültek, s beszélgettek rajta. Ez jó benyomást gyakorolt Thomasra. Pár perc múlva megérkezett a tanyára az autó. Thomas megsimogatta Kate arcát, mire ő felnyitotta szemeit. Azt hitte lázálom, hiszen végre otthon volt. Összeszedte erejét, Thomasra támaszkodva bebotorkált az udvarra. Kate első pillantása a gyepre esett, ahol oly sok széplelket melengető időt töltött gyermekkorában. A fű magasra nőtt. Meleg őszi délután volt. Kate ereje elfogyott, leült a fűre. Hiába járt erre felnőttként is sokszor, most csak a gyermekkora járt az eszében. Mennyire szeretett itt élni! Milyen szegények voltak és milyen nyugalom vette körül. Gondolatai a magas láz miatt keveredtek az emlékképeivel. Így nem furcsállotta, hogy rajtuk kívül senki sincs kint. Thomas nagyon aggódott Katért. Soha nem látott senkit ilyen rossz állapotban. Kate képtelen volt kommunikálni. Gyenge volt és minden álomszerűnek tűnt. Hagyta hát, hogy folytatódjék az álom. Nem akart felkelni, mert attól félt, elillan. Thomas felállt, lassú léptekkel megindult a ház felé. Komor gondolatok kavarogtak a fejében. Milyen furcsa- tűnődött - egy hete nem dolgozom. Eddig minden percünket a bolti ténykedés töltötte ki, most meg napok óta először jutott eszembe. Az üzleti életet a betegség témaköre váltotta fel. Vajon hogyan tovább? Thomast ahhoz szoktatta az élet, hogy mindent egyedül kell megoldania, de most nagyon tanácstalan volt. Rádöbbent, hogy évek óta alig beszéltek egymással. Lehet, hogy Kate nem is volt boldog mellette? Thomas sokat nélkülözött régebben. Őt boldoggá tette az, hogy saját erejükből szép házuk, autóik vannak. Senkitől nem kellett pénzt kérni: élelemre, ruhára is bőven telt. Úgy érezte Katenek is így a legjobb, de most elbizonytalanodott. Hosszan nézte Katet, aki oly boldog arccal ült a fűben, mintha királyi trónusán ült volna. Se félelem, se fájdalom, se szomorúság nem tükröződött a szemeiben,mint otthon. A SZEM SOSE HAZUDIK,MERT A LÉLEKBEN LEJÁTSZÓDÓ DOLGOK TÜKRÖZŐDNEK BENNE.A SZEM A LÉLEK TÜKRE. Thomas lelkét megedzette a sok veszteség. De olykor még a legerősebb férfiak szemét is elhomályosítják a könnyek. Gondolataiba merülve ért az ajtóhoz. Letörölte könnyeit és ismét elbizonytalanodott. Bekopogjon, mint egy idegen? Benyisson? Nem, azt nem lehet. Ő nem tartozik ide. Régen jártak itt. Akkor mindenki a kertben várta őket. A Nagyi is... Ó, szegény Nagyi! A lavina az ő halálával kezdődött. Eszébe jutottak Katehez intézett szavai a búcsúzáskor. Az utolsó találkozásukkor - igen, már pontosan vissza tudta ezt idézni Thomas - Nagyi egy óriási fonott karosszékben ült és úgy várta őket. VÁRNI. MILY GAZDAG JELENTÉSTARTALMAT JELENT E SZÓ. IZGATOTTAN VÁRUNK VALAKIT, AKI TUDATJA VELÜNK ÉRKEZÉSÉT. HIÁBA VÁRUNK VALAKIT, AKIT SZERETÜNK, ÉS NAGYON HIÁNYZIK, DE NEM TUD RÁNK IDŐT SZAKÍTANI. VÁRHATUNK EGY ESEMÉNYRE, AMELY TALÁN BEKÖVETKEZIK.VÁRHATUNK VALAMIT, AMINEK A KEZDETE NEM TŐLÜNK FÜGG. VÁRUNK A BUSZRA, A VONATRA, AZ ÜZLETBEN, A PATIKÁBAN, A POSTÁN ÉS SOROLHATNÁM.ÉLETÜNK NAGY RÉSZÉT TÖLTJÜK VÁRAKOZÁSSAL. ÉS... HIÁBA VÁRNI AZT, AKI MÁR CSAK AZ EMLÉKEINKBEN ÉL, AZT HISZEM EZ A LEGFÁJDALMASABB VÁRAKOZÁS. Thomas most kezdte átérezni Kate fájdalmát. Nagyi soha többet nem ül a kerti karosszékben, de a szobába se fekszik, és a konyhába se süt-főz. Nagyi már a másik világban sütögeti felejthetetlen ízű lepényeit, tortáit. Ott meséli jóízűen nevetve tündérmeséit, ott eteti tyúkocskáit és ... És ott várja a lelkének kedves embereket. Jaj, Istenem! -nyilallt a fájdalom Thomas szívébe. Ugye Kate nem hozzá igyekszik? Ugye nem azon az úton indult el betegségével? Eddig erre nem is gondolt. A daganat, a kemo olyan szavak, amelyek mindenki számára félelmet keltenek, a jövőtől való bizonytalanság érzését. Hiába a pénz. Ez önmagában kevés. Mi lesz, ha Kate legyengült szervezete nem lesz képes felvenni a versenyt a betegséggel? Hogyan tér vissza az életkedve? És...mi lesz, ha a halálba menekül? Thomas szemét megint elborították a könnyek. Visszanézett. Látta, hogy Kate ugyanott ül és gyönyörködik a felidézett gyermekkori világában. Lehet, hogy ő a Nagyi jelenlétét is érzi, és a lelkek kommunikálnak egymással? Olyan törékenynek tűnik. Pár hete... amikor éjjel-nappal dolgoztak a boltban, ki gondolta volna, hogy ez lesz? Thomast az ajtó váratlan nyílása zökkentette ki szomorú gondolataiból. -Fiam! Édes fiam! Miért nem írtátok, hogy jöttök? Kerülj beljebb! És Kate? Hol van Kate? -kérdezte Katrin. Thomast megnémította az elkeseredés. Némán megölelte Katrint és a fűre mutatott, ahol gondolataiba merülve Kate ugyanabban a helyzetben ült, ahogy Thomas ott hagyta. De ekkor már John is az ajtóban állt. Napsütötte barna karját vőjének nyújtva - kezet fogtak. -Hogy vagytok fiam és hol van Kate? Katrin már semmit nem kérdezett,őt is megnémította a látvány. Kate lefogyva és egyáltalán nem törődve velük ült a fűben. John hol Katrinre, hol Katere, hol Thomasra nézett. Rajta is úrrá lett a félelem. A szemükből is kiolvasta, hogy baj van, valami nagy baj. A szavak ide feleslegesek,s a helyzet megoldására sem adnak segítséget. Katrin felocsúdva a rémület okozta kábulatból, némán megölelte Thomast, akinek az ölelés hatására záporozni kezdtek a könnyei. Katen kívül és Édesanyján kívül őt soha senki nem ölelte meg. Most döbbent rá, hogy milyen értékes a szeretet, mekkora szüksége van rá, és mennyivel többet ér, mint a pénz, amiért idáig éjjel-nappal dolgoztak. Katrin megszorította John munkától érdes kezét. Az apa szemét is elöntötték a könnyek, imádott lányuk láttán. A félelem és a látvány mindannyiukat megbénította. Egymást átkarolva zokogtak. A SÍRÁS FELOLDJA A BELSŐ FESZÜLTSÉGET, MEGKÖNNYEBBÜLÜNK ÁLTALA. A SZERETET ABBAN IS SEGÍT, HOGY SZAVAK NÉLKÜL IS MEGÉRTSÜK EGYMÁST. DE A LEGJOBB GYÓGYÍTÓERŐ IS MAGA A SZERETET. Hosszú percekig álltak így sírva és egymást egyre erősebben ölelve. Az addig szikrázó napsütést felhők zavarták meg. Komor, ijesztő fények jelentek meg az égbolton. Az ég is elkomorult, mintha sírásra készülne... Katrin törte meg a csendet. Vihar készülődik, nem ritka ez errefelé. Be kell vinnünk Katet a házba. Lassú léptekkel, hogy a lányt meg ne ijesszék, a fűhöz sétáltak. Kate homloka nagyon forró volt. Örült, hogy álmában látja a szüleit, a házat és...végre otthon van. Már csak a Nagypapa és... a Nagyi hiányoztak. Kate nem fogta fel, hogy nem álmodik. Örömet szerezne, ha megszólalna, ha kérne...Kate csendben volt, nehogy felébredjen az álomból. A szavak továbbra is értelmetlennek tűntek. Katrin simogatta egyetlen gyermeke arcát és érezte, hogy szinte éget a láztól. A simogatástól Kate szervezete boldogsághormont termelt. Thomas és John óvatosan felállították. Kate lábai ólomsúlyúvá váltak és erőtlenségük miatt nem engedelmeskedtek. A két férfi karjába vette Katet. Katrin gyorsan előrement. Kate egykori szobájában bevetette az ágyat, kiszellőztetett és a ruhásszekrény rejtekéből egy szép hálóinget vett elő, melyet apró pillangók díszítettek. Lemosdatta és felöltöztette lányát. Kate engedelmesen hagyta, hogy lefektessék. Kihívták Kate egykori gyermekorvosát, aki nagyon jól ismerte a lányt. Az orvos örült a viszontlátásnak, megsimogatta Kate arcát. - Láthatóan beteg a lelke- mondta- és ez a test megbetegedéséhez vezetett. A mindig kedves és cserfes lány szótlanul feküdt, nem vett tudomást a körülötte zajló eseményekről. Ébren álmodott. Érezte a felé áramló szeretetet, biztonságot. Thomas is képtelen volt megszólalni. Az orvos megírta a receptet és a család kétségbeesését látva elment a gyógyszerekért. Katrin kiment a konyhába vacsorát készíteni. Húslevest főzött és szendvicseket készített. A megkent kenyereket letette a konyhaasztalra. Johnt és Thomast hívta vacsorázni. A meleg levest bevitte Kate szobájába. Szemei csukva voltak, de nem aludt. Szempillái elnehezedtek, ezért pihentette így a szemét. Katrin felültette az ágyban és óvatosan, lassan kanalazta szájába a jóízű, meleg ételt. Kate szorgalmasan nyelte. Közben a doktor úr is meghozta a gyógyszereket. Katrin lánya szájába tette, majd szívószállal citromos teát küldött utána. Eztán lefektette. Néhány perc elteltével Kate békésen aludt. S mi zajlott ezalatt, a konyhában? John bort töltött Thomasnak, hogy feloldja gátlásait, és kérte, mondja el, hogy mi történt Kate-tel. Thomas csendesen elhárította az alkoholt. Ez mindig nagyszülei alkoholizálására emlékeztette, és képletesen az ő halálukat is ehhez kötötte. Megszorította John kezét, és elmesélte az elmúlt hetek fájdalmas történetét a levéltől a tanyáig. Ettől kicsit megkönnyebbült. Tudta, hogy Johnt is éppoly fájdalmasan érintette. Abban bízott, hogy együtt talán képesek lesznek meggyógyítani Katet. Katrin megágyazott, majd Jonathan szobájába vezetett az útja. Szótlanul megetette őt is a meleg levessel. Apja törte meg a csendet. -Érzem, hogy valami baj van. Mondd el lányom! Katrin odabújt Jonathanhoz, aki gyengéden átölelte. Ez kicsit megerősítette Katrint. Elmesélte, hogy itt van Thomas és Kate, akire elsőre rá sem ismert, úgy lefogyott. Jonathan hosszasan hallgatta lányát, majd mindketten zokogásba törtek ki. Majd kicsit megnyugodva jó éjszakát kívántak egymásnak és Katrin kiment a szobából. Lefeküdtek. * Aztán teltek a napok. Kate egy éjjel különöset álmodott. Álmában egy ismeretlen nő jelent meg. Átkarolta, majd sétálni hívta a lányt. Kate elsírta neki, hogy mennyire hiányzik a Nagyi és a tanya. A hölgy megölelte, majd így szólt: - Képzeld a téged szeretettel körülvevő embereket egy nyakláncnak, mit mindig viselsz.1-1 ember 1-1 láncszem. Sajnos most kihullt az egyik láncszem. A többinek szorosabb kapcsolatban kell állnia, egymást erősítve és támogatva. Ez a szeretetnyaklánc jelképezi az összetartozást. Amíg van egy család,egy közösség, addig soha nem maradunk a gondjainkkal magunkra. Egyik reggel csoda történt. Jonathant unokája ágya mellett találták felöltözve. Mesélt Katenek a Nagyiról, a lovakról, a tanyasi életről, elfelejtkezve a bajáról, hogy pár hete még halni készült. Azt tervezte a nagy út előtt kitől hogyan vesz búcsút. És épp ezt zavarta meg Kate betegsége. Jonathan úgy döntött, ráér még meghalni. Most itt van rá szükség. Itt van az imádott unokája, akit meg kell gyógyítani. Katrin hosszú idő óta először mosolyodott el. A küszöbről nézte a szívének kedves személyeket. Épp a reggelit akarta bevinni. Először Kate szobájába ment. Lánya nyitott szemmel, mozdulatlanul feküdt. Jonathant hallgatva az arcára mosoly költözött. A SZERETET CSODÁT TETT. Eddig hiába kérték, hogy keljen fel, sétáljon ki a kertbe, nézze meg a lovait...és most! Erőt vett magán és meséivel gyógyítja Katet. Ez minden gyógyszernél többet ér! Kiváló hatóanyagai egyenesen a lélekbe hatolnak, és ott minden zeg-zugot átjárnak, feltöltenek szeretettel. Katrin hosszú percekig csendben hallgatta apját, felidézve a sok szép emléket, amiről mesélt. Jonathan olyan érzékletesen beszélt, hogy szinte újraélhették vele mindannyian az egyszer már megtörtént eseményeket. Katrin letette a tálcát egy székre, - ami az ajtónál talán épp ezt a pillanatot várta- . Kilépett a konyhába és mosolygó pillantásával hívta be az éppen reggeliző férfiakat. Amikorra odaértek, újabb csoda várta őket. Jonathan és Kate egymást ölelték és Kate már nem volt lázas. Lassan megértette, hogy Thomas nagyon szereti őt, ha haza hozta. Ha lemondott eddigi elképzeléseiről, a számára fontos dolgokról. És, mint kiderült, már közel egy hónapja itt vannak. Se a fű, se a kert, se a szülők,se az orvos,se a leves,se a szeretet,se a simogatás,se Jonathan meséje nem álom volt. Nagyapa ölelése újabb boldogsághormonokat szabadított fel Kate szervezetében. Ahogy kibújt az öleléséből meglátta, hogy a család többi tagja is az ajtóban áll és rájuk mosolyog. Csak a Nagyi hiányzik...Ő egy bárányfelhőn ülve szurkol, hogy Kate felépüljön. Kate-nek sokszor eszébe jutott az összetartozást jelképező álombéli szeretetnyaklánc. Arra gondolt, milyen szerencsés, hogy gyermekkorában is és most is szerető család veszi körül. Az együtt töltött idő alatt megismerték egymást. Az űrben, amit Nagyi távozásával hátrahagyott tovább kell vinniük mindazt, ami számára fontos volt, a tetteit, vágyait átörökíteni az utókornak. Ezáltal azok szívében, akik igazán szerették, örökre élni fog. Katet minden reggel Jonathan keltette meséivel. A lány napról napra erősebb lett. Már önállóan evett-ivott. Gondolatai is visszatértek, a jelenben élt megint. Erősödésével együtt azonban az orvos szavai is ott csengtek a fülében. Ha megerősödött, jön a kemoterápia, jövőre kontroll, esetleg műtét. A családi összefogás, a tanya, az otthoni környezet meggyógyították a lelkét. Erre egyetlen gyógyszer sem képes. Édesanyja főztje a testét megerősítette. Ebéd után egyre hosszabb ideig fent tudott lenni. Eleinte Nagy karosszékében olvasgatott. Sajnos ez volt az egyetlen kapocs Marievel. Az olvasgatást felváltották a Thomassal tett egyre hosszabb séták. Sokat beszélgettek, jól érezte magát. És ez megint a régi Thomas volt! Feltűnt, hogy Thomas még meg sem említi a boltot. Sokszor találta őket apjával kettesben, mint két cselszövőt. Közben felkerestek egy másik orvost a tanyához közel. Az új helyen meg kellett ismételni a korábbi vizsgálatokat, és sajnos beigazolódott diagnózis. Elkezdődött a kemoterápia. Katet megnyugtatta az a körülmény, hogy a tanyáról járt a kezelésekre. Remekül vette az akadályokat. Néha Jonathannal és Thomassal kilátogattak a temetőbe a Nagyihoz. Ez mindannyiuk lelkének jót tett. Miközben elrendezték a sírt, virágot tettek a vázába, Kate elmesélte, hol tart a kezelés és mi újság van a tanyán. Biztos volt benne, hogy Nagyi látja és hallja őket, valahogyan ő is érezte a jelenlétét. Kate gyermekkorában is mindig kiönthette neki a lelkét. Közeledett Kate születésnapja. Katrin egyik este elmesélte Thomasnak, hogy Kate milyen különleges kislány volt. Soha nem kért pénzért vett ajándékot senkitől, még a Jézuskától se. A szívből jövő egyedi ajándéknak örült a legjobban. Kortársai anyagi csőd közeli állapotba juttatták szüleiket, amikor tetemes összegekért kértek kisvasutat, járóbabát, beszélő macit. Kate emlékei között a legszebb ajándékok a Nagyi tortái, meséi, Katrin varrott rongybabái, a lovaglás Jonathannal, apja szájharmonika játékai voltak. Ezekhez idő és szeretet kellett. Ettől váltak olyan értékessé. HA AZ AJÁNDÉKBAN A PÉNZBELI ÉRTÉKET KERESSÜK, NAGY HIBÁT KÖVETÜNK EL. ÉRTÉKÉT A SZÁNDÉK,A SZERETET HATÁROZZA MEG: EZ A LEGSZEBB KÖZVETÍTŐ ERŐ 2 EMBER KÖZÖTT. AZ AJÁNDÉK SOHA NE AZ AJÁNDÉKOZÓ VÁGYÁTTÜKRÖZZE. AZ IGAZÁN ÉRTÉKES AJÁNDÉK SZEMÉLYRE SZABOTT. OLYAN EGYEDI FORMÁBAN JELENÍTI MEG A MEGAJÁNDÉKOZOTT VÁGYÁT, HOGY EGYSZERRE LÁTJUK AZ AJÁNDÉKOZÓ SZEMÉLYT IS, MEG AZ Ő HOBBIJÁRÓL IS INFORMÁLÓDHATUNK, AMENNYIBEN EZEK SK. AJÁNDÉKOK: EZEKBE MÉG A SZERETETÜNKET IS BELESZŐJÜK. Vajon mennyi időt ad még Katenek a betegsége? Le tudja-e küzdeni? Vajon mi jelentene igazi örömet számára? Kate háta mögött a két titkos cselszövő ezen töprengett. És jött a nagy nap. Katenek ismét kezelésre kellett mennie. Az úton elkísérte Jonathan. Beszélgettek, elterelte Kate rossz gondolatait. Jonathan igyekezett mind több humorral fűszerezni a történeteket. Így gyakran megnevettette Katet. Katrin finom ebédet készített és tortát sütött, azzal várta a családot. Leültek a szépen megterített asztalhoz. Kate nem értette az ünneplés okát. Nem csoda,ha a sok bajban megfeledkezett a saját születésnapjáról. Pezsgő helyett gyümölcslevet ittak, azzal koccintottak. John megköszörülte a torkát, pohárköszöntőt mondott. Utána egy rövid, kellemes szájharmonika szám fültanúi lehettek a jelenlevők. A szép zeneszám után Thomas Katere mosolygott, megfogta a kezét, majd felállt és így szólt: - Kedves Kate! Boldog születésnapot kívánok! Köszönöm, hogy vagy nekem! Az elmúlt pár hét más, talán jobb emberré tett engem. Megváltoztatta a jelen helyzet az értékrendemet. Másként terveztem közös életünket. Nekem egyáltalán nincs mire emlékezni a gyerekkoromból. Azt gondoltam, ha kilépek az intézet falai közül, úgy tudom megteremteni a boldogságunkat, ha sok pénzünk lesz. Megdolgoztunk érte. Sőt! Éjjel-nappal dolgoztunk, s közben elfelejtettünk élni. Elfelejtettünk beszélgetni. Most utólag értékelve boldogok se voltunk. Még arra se értünk rá, hogy az élet száz csodáját észrevegyük. Az utóbbi hetek döbbentettek rá, hogy nem a pénz, sokkal inkább a szeretet, és az egymásra figyelés teszi az embereket boldoggá. A szeretet fényén keresztül minden megszépül, és új értelmet nyer. Hetekig lázas voltál... s mi gyógyított meg?Jonathan meséi, John közelsége, Katrin főztje, a séták, a lovaglás, a beszélgetés, vagyis a szeretet ereje. Napokon át sokat gondolkoztam, szüleiddel megbeszélve a következő elhatározásra jutottunk. Idehozom a bolt készletét, majd feléljük. Eladom a boltot,a lakást és végleg itt telepszünk le a tanyán. Reggelente madárdalra ébredünk és ismét együtt él a 3 generáció. A szüleid fiúkká fogadtak,így már nemcsak a férjed,de a testvéred is leszek,duplán fogok Rád vigyázni. Drága Apa, Anya, Nagyapa! Oly rég volt már, hogy ezeket a szavakat kimondhattam... Ha megengeditek, ezen túl én is így szólítalak benneteket! Köszönöm, hogy a fiatokká fogadtatok! Életem nagy álma vált valóra. Igazi családban élhetek veletek. Szüleim halála óta erre vágytam! Thomas szavai hallatára az egész család elérzékenyült. Jonathan odalépett hozzá, magához ölelte, majd ennyit mondott: - Köszönöm fiam! Nagyon jó ember vagy! A pénz hajszolása csőlátóvá teszi az embereket, amelyben az igazi értékek eltörpülnek, láthatatlanná válnak, elvesznek. Az anyagi javakért küzdő emberek belül üresek. Igazi tartalommal a lelkünk által töltődünk fel. Ha mások javára mondunk le valamiről, azt a lelkünk gazdagodásként éli meg, nem érzünk veszteséget, hiszen a szeretet irányít. Amiről le tudunk mondani, az számunkra nem volt igazán fontos. A szeretet közvetítésére számos alkalmunk nyílik. Ha ezekre odafigyelünk, szebbé válik életünk. Nemcsak történnek velünk az események, hanem lelkileg gazdagodunk. Az emberek értéke mindig belül, a lélekben rejlik. Ez a külsőségektől és az anyagiaktól független. A szeretet mértéke nem függ attól, hogy valaki sovány, kövér, magas, netán alacsony, de a hajszínétől sem. A lelki gazdagság egy olyan többlet, ami a szeretet közvetítésével másokat is gazdaggá tesz. Aki képes arra, hogy önzetlenül segítsen másokat, arra bumerángként visszahat a szeretet. Az önző ember falakkal bástyázza körbe magát, míg az önzetlenség olyan hidat képez a lelkek között, mint a szivárvány: varázsereje van. Én vagyok az élő példa, hogy a szeretet ereje csodákra képes. Érzem, hogy Kate is hamarosan meggyógyul. Jonathan Katehez fordult és átnyújtott neki egy kopott dobozkát. -Kate! Drága kincsem! Ez a Nagyi ajándéka. Halála előtt arra kért, hogy a következő születésnapodon adjam oda. Ez egy családi gyűrű. Még az ő nagyanyjáé volt. Legutoljára a Nagyid viselte. A gyűrűnek hatalma van, mert meghatványozza azoknak a szeretetét, akik eddig viselték. Ez a sok szeretet átköltözik a szívedbe és vigyáz rád. Kate nagyon meghatódott. Felhúzta az ujjára a gyűrűt, megölelte Jonathant, majd így szólt: - Ez életem legszebb napja! Köszönöm, hogy végleg hazaköltözünk és megint egy nagycsalád leszünk! Ennél szebb ajándékot nem kaphattam volna tőled! A tanyán ismét mindenkinek megvolt a maga feladata,és közös munkájuk gyümölcse értékesebb volt minden vagyonnál. John a lovakkal foglalkozott, Katrin a ház körül ügyködött, Thomas a kertet és a tyúkokat gondozta, Kate varrogatott, Jonathan pedig meséivel, tapasztalataival segítette a többieket. Mindenkinek egyformán fontos volt a ténykedése. Sokat sétáltak, beszélgettek. Időközben eltelt egy év. Kate egyre nyugtalanabb lett. Gyakran kiment a temetőbe, elsírta Nagyinak a félelmeit, mivel a családot nem akarta ezzel ijesztgetni. Gyakran forgatta a gyűrűt az ujján, érezte egykori viselői, illetve mindazok szeretetét, akik fontosak voltak neki. S eljött a kontroll napja is. Kate reggeli közben elmondta családjának, hogy mennyire szereti őket és a legértékesebb számára az együtt töltött idő. Az összefogás, a szeretet csodákra képes, a szeretet ereje legyőzi a bajokat. Együtt mentek a kontrollra. Nagyapa vicceket mesélt egész úton, hogy Kate minél többet nevessen, mert a nevetés gyógyít. Sok-sok boldogsághormont szabadít fel. Odaértek az orvoshoz. Vizsgálatok következtek. Kate nagyon félt az eredménytől. Az MRI eredményét kiértékelve az orvos arca derűs lett. Felvonta a szemöldökét és így szólt: Nagyon jó híreim vannak! Eltűnt a daganat. A kemoterápia erre nem képes! Itt valami egészen különös dolog történhetett. Thomas így szólt: - Mióta a tanyán vagyunk, az életünk gyökeresen megváltozott. Szinte naponta újabb és újabb csodák történnek velünk. Először Nagyapa felépülése, aztán Kate erősödése, kaptam egy igazi szerető családot, és most...eltűnt a daganat! Eddig a pénzről szólt az életünk, hajszoltuk magunkat, költekeztünk. Kate betegsége döbbentett rá, hogy a pénz nem az öröm,ellenkezőleg: az elégedetlenség, a boldogtalanság forrása. A csodaszer viszont mindannyiunkban fellelhető. A lelkünk termeli, szeretetnek hívják. De, amíg a pénzt hajszoltuk, vakok és süketek voltunk. Nem hallgattunk a szívünkre. A boldogság,a gyógyulás,sőt maga az élet is lehetetlen szeretet nélkül. Ha szívünkben szeretet van, szavak nélkül is megértjük egymást, ráérzünk arra, ami a másikat bántja. A bennünk lakozó szeretet képessé tesz minket a megoldásra anyagi helyzetünktől függetlenül. A szeretet nélkülözhetetlen. Hiányában elveszettnek érezzük magunkat és betegek leszünk. A szeretet a lélek gyógyszere is. Ugyanolyan éltető, mint a fény és a víz. Az érintés, a gyengédség a szeretet gyermekei. Én-folytatta Thomas, hosszú ideig szenvedtem a szeretet hiányától. Most, amikor Kate szülei a fiúkká fogadtak- nyert értelmet az életem. Hiába nem vagyok már gyerek, akkor is szükségem van a családra, amit sajnos hosszú évekig nélkülöznöm kellett. Jonathant is a szeretet gyógyította meg és az a tudat, hogy Katenek szüksége van rá. A történetekre is, amikre csak ő emlékszik. Igazán gazdaggá a lelkünk tesz minket. A szellemi érték is fontos, de ez nem bennünk van, hanem külső hatásra fejlődik. Sajnos egyik velejárója, hogy minél okosabbak leszünk, annál többre vágyunk, nő az igényünk. Sokszor csak az irigység, a birtoklási vágy az, ami miatt anyagi áldozatokat hozunk. Saját telhetetlenségünk miatt agyonhajtjuk magunkat, ezzel mérgezve testünket, lelkünket. A boldogság titka a lemondás, az igények mérséklése. Pénzre természetesen mindannyiunknak szüksége van, ez nem szégyen. Tanuljunk meg adni, tegyük ezt minél gyakrabban,de csak annak és annyit,amennyit mi szeretnénk,ami nem veszélyezteti létünket. Ne engedjük, hogy mások visszaéljenek jó szívünkkel! Tanuljunk meg nemet mondani, és tanuljuk meg elfogadni mások szívből jövő segítségét! Amíg lelkünket szeretet táplálja, rengeteg lehetőségünk lesz azt időnkkel és szeretetünkkel viszonozni. Épp ez teszi a szürke hétköznapokat színessé, gazdaggá. Ez emel szivárványt a felhők közé, hidat az emberek közé. Ha mi vagyunk a festők, az életünk az a tér, amit színesíteni szeretnénk, a lelkünk az ecset, a színek árnyalatait pedig a szeretet keveri olyan arányban, amilyen mértékben szeretetünket ki szeretnénk fejezni. Mert ez a csoda bennünk van. Ha hallgatunk a belső szóra, kezdődik a varázslat. Értékeljük a tarka pillangók táncát, a csipkeszerű hópihét, az égi pásztor terelgette bárányfelhőket, az esőt, mely az ég könnye- felszabadít és életet ad, a napfényt, mely felderít, s a szelet, mely egy tikkasztó nyári napon elviselhetővé teszi a hőséget. És... és meg kell tanulnunk értékelni a ködöt is. Mert amíg életünk egén csak bárányfelhők úszkálnak a napsütésben, addig azt gondoljuk, hogy ez a természetes. Nem vesszük észre a körülöttünk zajló csodákat, mert azt hisszük, ez örökké így marad. S amikor köd borítja életünket, akkor jövünk csak rá, hogy mennyi szép dolog mellett mentünk el, oda sem figyelve az értékekre. A köd, a bizonytalanság az, ami ráébreszt bennünket, hogy az élet múlandó. Ne csak egyszerűen éljük napjainkat, hanem próbáljunk minél több örömet szerezni mindazoknak, akik fontosak nekünk. Vigyázzunk az egészségünkre és értékeljük az életet! Járjunk nyitott szemmel! Csodáljuk meg az élet műhelyében készülő alkotásokat, mert csak mi válunk szegényebbé az által, ha ezt elszalasztjuk. Egy szeretetteljes nap után engedjünk a naplemente varázsának, mert bár a lenyugvó nap ereje szinte jelentéktelen, de a varázserő a látványban rejlik. (Vége)

0 komment , kategória: novellák, gondolatok, versek

Címkék: boldogsághormont, informálódhatunk, születésnapjáról, megbetegedéséhez, nélkülözhetetlen, szeretetnyaklánc, engedelmeskedtek, alkalmatlanabbak, megkönnyebbülünk, tapasztalataival, alkoholizálására, visszaemlékezett, mozgássérültekre, élelmiszerboltot, mindkettőjüknek, kiszellőztetett, viszontlátásnak, áruválasztékkal, elképzeléseiről, vállalkozásukat, leérettségizett, mindennapjaikat, megajándékozott, beszélgetésekre, elviselhetetlen, találkozásukkor, elhomályosítják, találékonyságuk, legfájdalmasabb, alkalmazottakat, mindannyiunknak, mindannyiunkban, születésnapodon, összeházasodtak, meggyógyították, csoporttársával, tanyán töltötte, maga feladata, lovakat gondozta, veteményest tartotta, meleg szobából, hópelyhek békés, kertnek Katrin, lakás csinosítására, szülői háztól, rengeteg tanulnivaló, egyetemi évek, szíve húzta, egész életét, ital rabjaivá, otthoni állapotokat, szörnyű napon, Gerencsér Hajnalka, Amíg Kate, SZERETET EGYIK ALAPPILLÉRE, HOGY MINDIG, LEGYEN IDŐNK SZÍVÜNKNEK KEDVES EMBEREK SZÁMÁRA, MEGHALLGATJUK ŐKET, PROBLÉMÁIKAT AZ SZEMÜKKEL, FOGJUK LÁTNI, Tetszett Thomasnak, MENNYIVEL ŐSZINTÉBB ÉRZÉS VAN MELEG, CSILLOGÓ SZEMPÁRBAN, VAGY, SZERETETTELJES ÉRINTÉSBEN, MINT SOKSZOR ÜRES, SOHA MEG NEM VALÓSULÓ ÍGÉRETEKBEN, MÁSOKAT MEGSEBZÜNK, Amikor Kate, Búcsúzáskor Nagyi, SZERETET NEM CSOMAGOLHATÓ BE, LEHET ELKÜLDENI, CSAK SZEMÉLYESEN, ÖLELÉSEK KÖZEPETTE-, ADHATÓ ÁT, SZEM SOSE HAZUDIK, MERT, LÉLEKBEN LEJÁTSZÓDÓ DOLGOK TÜKRÖZŐDNEK BENNE, LÉLEK TÜKRE, MILY GAZDAG JELENTÉSTARTALMAT JELENT SZÓ, IZGATOTTAN VÁRUNK VALAKIT, TUDATJA VELÜNK, HIÁBA VÁRUNK VALAKIT, AKIT SZERETÜNK, NAGYON HIÁNYZIK, RÁNK IDŐT SZAKÍTANI, VÁRHATUNK EGY ESEMÉNYRE, AMELY TALÁN, VÁRHATUNK VALAMIT, AMINEK KEZDETE NEM, TŐLÜNK FÜGG, VÁRUNK BUSZRA, POSTÁN ÉS SOROLHATNÁM, ÉLETÜNK NAGY RÉSZÉT, TÖLTJÜK VÁRAKOZÁSSAL, HIÁBA VÁRNI AZT, EMLÉKEINKBEN ÉL, HISZEM EZ LEGFÁJDALMASABB, Ugye Kate, SÍRÁS FELOLDJA BELSŐ FESZÜLTSÉGET, MEGKÖNNYEBBÜLÜNK ÁLTALA, SZERETET ABBAN IS SEGÍT, HOGY SZAVAK NÉLKÜL IS MEGÉRTSÜK EGYMÁST, GYÓGYÍTÓERŐ IS MAGA SZERETET, Kihívták Kate, Megszorította John, Mesélt Katenek, Először Kate, SZERETET CSODÁT TETT, Eleinte Nagy, Néha Jonathannal, Közeledett Kate, AJÁNDÉKBAN PÉNZBELI ÉRTÉKET KERESSÜK, HIBÁT KÖVETÜNK EL, ÉRTÉKÉT SZÁNDÉK, HATÁROZZA MEG, LEGSZEBB KÖZVETÍTŐ ERŐ, EMBER KÖZÖTT, AJÁNDÉK SOHA NE AZ AJÁNDÉKOZÓ, IGAZÁN ÉRTÉKES AJÁNDÉK SZEMÉLYRE, OLYAN EGYEDI FORMÁBAN JELENÍTI MEG, MEGAJÁNDÉKOZOTT VÁGYÁT, HOGY EGYSZERRE LÁTJUK AZ, AJÁNDÉKOZÓ SZEMÉLYT IS, HOBBIJÁRÓL IS, AMENNYIBEN EZEK SK, EZEKBE MÉG SZERETETÜNKET IS BELESZŐJÜK, Thomas Katere, Kedves Kate, Drága Apa, Jonathan Katehez, Először Nagyapa, Én-folytatta Thomas,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]