Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Tisztelet az éveknek
  2018-12-04 13:15:38, kedd
 
   
 










TISZTELET AZ ÉVEKNEK


Mottó:

Nem számít, hogy elmúltak az évek,
mert szívedben még zeng az ének,
Míg onnan ki nem fogy a dal,
addig fiatal maradsz, nagyon fiatal!







Ady Endre: ŐRIZEM A SZEMED


Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.










AHOGY IDŐSÖDÖM...


Ahogy idősödöm, a tavasz eljövetele annál inkább elvarázsol.
Ahogy idősödöm, annál több dolog varázsol el.
Ahogy idősödöm, annál több tavasz van mögöttem, mint előttem.
Ahogy idősödöm, annál több időt fordítok arra, hogy jobban értékeljek minden pillanatot és másodpercet.
Ahogy idősödöm, annál inkább felfedezem a teremtmények szépségének csodáját, ami körülöttünk van minden tavasszal.
Ahogy idősödöm, annál többet gondozom a növényeimet, virágaimat és azon kapom magam, hogy beszélek hozzájuk.
Ahogy idősödöm, annál inkább hallgatom a madarak énekét és hogy mennyire különbözőek vagyunk egymástól.
Ahogy idősödöm, egyre több tavaszt kívánok.
Ahogy idősödöm, belátom, hogy amikor fiatal voltam, nem így gondolkodtam.
Ahogy idősödöm, hálát adok Istennek, hogy megengedte, hogy egy újabb tavasz születését meglássam!
Ahogy idősödöm, egyre többet jelentesz nekem kedves barátom azzal, hogy elfogadod szeretetemet!







Akármilyen öregek, csúnyák, megbántottak, elhagyatottak és csüggedtek vagyunk is, amíg szívünkben ki nem alszik az élet parányi szikrája, addig, e kihunyó kis parázs mellett, ott didereg éhesen, kísértetiesen a sóvárgás, elismerés és szeretet után.

Charlotte Bronte: Shirley

Fordította: Szepessy György







Libby L. Allen: ÖTVENEN TÚL...


Ötvenen túl van valami, amit tudnod kell:
a látás romlik, a hallás elszáll,
és amikor tüsszentesz, a hólyag is elenged;
a sétából csoszogás lesz,
a wécé a barátod lesz,
mert figyelmeztetés nélkül
megint ki kell menned;
a tükörben látott ráncok
nem lehetnek a tieid,
azt hiszed idegen van a házban
mert minden eltűnik;
meglátogat a reuma,
a gravitáció is erősebb,
a gyógyszerek listája egyre hosszabb,
de ezek csak az öregedés jelei.

Nézd a dolog kellemes részét,
a fű zöld oldalán vagy,
nem pedig két méterrel alatta;
a mai nem az utolsó napod,
bár lehetnek gyenge pillanatok,
mert a memóriád se a régi;
Legalább a fű zöld oldalán vagy.

A tyúkokkal kelsz, este már nyolckor lefekszel,
figyeled a nyugdíjas kedvezményeket,
aggódsz a súlyod miatt, nem tudsz sietni,
csigatempóban haladsz;
a reggeled fénypontja, amikor megnézed a levélszekrényt;
a korai érkezők menüjét eszed (étteremben)
mert nem vezetsz sötétben;
és a hajad, na az nem őszül, csak világosabb;
éjszaka óránként felkelsz,
már mondták, hogy horkolsz,
és amikor a barátaid megkérdezik hogy vagy,
eldicsekedsz az eredménnyel.
Ha holnap elviselhetetlen fájdalomra ébredsz,
nyújtsd fel istennek, és mondd el ezt a szerény imádságot:

Uram, gyógyítsd meg fájó testemet,
segíts gyenge elmémen,
oldd meg minden gondom,
lassítsd le az idő kerekeit;
noha amikor a tükörbe nézek,
nem tetszik, amit látok,
adj erőt Jézus urunk,
hogy elfogadjam, amilyen vagyok!

Nézd a dolog kellemes részét,
a fű zöld oldalán vagy,
nem pedig két méterrel alatta;
a mai nem az utolsó napod,
bár lehetnek gyenge pillanatok,
mert a memóriád se a régi;
Legalább a fű zöld oldalán vagy.

Egy napon Jézus mellett leszel,
és tested újra egész lesz,
örömmel várd a holnapot,
ne aggódj az öregség miatt.







ALAPSZABÁLY - 60 FELETT


Itt az ideje kiadni a pénzt, amit egész életedben megspóroltál! Ne másnak tartogasd, hogy olyasmit élvezzen, amiről nem tudja mekkora áldozattal járt azt előteremteni és megtakarítani. Ez már nem az az idő amikor befektetésre, beruházásra kell gondolnod, akármilyen kedvező, ígéretes is a dolog, mert az ilyesmi csak gonddal jár és most a nyugalomnak, pihenésnek jött el az ideje!

Ne csinálj gondot magadnak gyermekeid, unokáid anyagi helyzetéből, ne érezd magad hibásnak amiért a pénzed magadra költöd, te minden tőled telhetőt megtettél képzettségük érdekében. Most már ők felelnek magukért !

Túlzás nélkül légy egy picit egoista, tegyél kirándulásokat, utazásokat, mindent, amiről eddig más miatt lemondtál, hogy neki mindene meglegyen.

Élj egészségesen, testi megerőltetés nélkül, csinálj könnyű tornagyakorlatokat, sportolj, táplálkozz egészségesen!

Csak a legszebbet, legjobbat vásárold magadnak, most van itt az ideje pénzed magadra költeni, arra ami tetszik, amit szeretsz! Ne feledd, halálod után a pénzed csak irigységet és gyűlöletet hoz.

Kicsiségeken most már ne izgasd fel magad! Minden feledésbe fog menni, a szép is, amire emlékezni kellene, meg a rossz is, amit gyorsan feledni kellene.

Életkorodtól független, ne hagyd a szeretet tüzét kialudni!

Adj a külsődre és legyél mindig tiszta! Légy hiú: járj fodrászhoz, ápold a körmeidet, menj el a háziorvosodhoz, bőrgyógyászhoz, fogorvoshoz, használj diszkréten kevés parfümöt, krémet.
Ha már nem lehetsz fiatal és szép, légy legalább ápolt.

Ne akarj modern lenni, légy klasszikus! Ne csináltass nevetséges frizurát magadnak, ne öltözz túl fiatalosan - divatosan!

Légy mindig "Up to Date"! Olvass újságot, könyvet, hallgass rádiót és nézd meg a jó TV-műsorokat, menj rá a nemzetközi-hálóra, válaszold meg e-mailjeidet, építsd ki saját szociális hálódat, hívd föl a barátaidat!

Tiszteld a fiatal generáció véleményét, ismertesd velük a te nézetedet, de ne vitatkozz velük akkor sem, ha meg vagy győződve róla, hogy tévednek.

Ne csak emlékeidből élj és soha ne mond, hogy ,,az én időmben", mert a ,,Te időd ma van !"

Állj ellen a csábításnak, hogy a gyerekeiddel, unokáiddal élj! Látogasd őket, de mintha ,,vendég" lennél! Gondoskodj egy bejárónőről ha már nehezen megy, vagy közel a vég! Legfeljebb akkor érdemes fiatalabb emberekkel együtt élni, ha emiatt senkinek sem lesz több munkája.

Legyen egy szenvedélyed mint pl. utazás, vándorlás, főzés, olvasás, táncolás, növényápolás, festés, kártyázás, Internet, vagy gyűjts valamit. Tedd azt, ami tetszik és amit meg tudsz engedni magadnak!

Tanulj mindig valami hasznosat, újat, és ne félj a modern technikától!

Vegyél részt szociális, kulturális rendezvényeken, látogasd a múzeumokat, mozikat, színházakat... fontos, hogy egy időre kimozdulj otthonról, azonban ne haragudj meg, ha valaki nem hív meg! Gondolj rá, hogy amikor fiatal voltál, te sem hívtad meg mindig a szüleidet!

Beszélj keveset és hallgass oda többet! Hiszen a te életed csak neked érdekes. Ha kérdeznek, válaszolj röviden és próbálj meg csak szép és érdekes dolgokat mondani, sohase sajnáltasd magad, beszélj udvariasan és halkan. Ne bírálj és vedd úgy a helyzetet, ahogy van.
MINDEN MULANDÓ!

Ne növeld a fájdalmad és a szenvedésed még azzal is, hogy beszélsz róla. Próbáld meg a legkevesebbet mondani róluk, hiszen rajtad és orvosodon kívül senkinek semmi köze hozzá!

Nevess, nevess sokat, nevess mindenen! Szerencsés ember vagy, hiszen egy életet tudhatsz magad mögött. A halál egy új, ismeretlen fejezet lesz, olyan ismeretlen, mint amilyen az életed volt.
(Kép: https://yandex.com/collections/card/571cd51a994d55002b8f729e/ )


U.I. természetesen 70 felett is hasznosak ezek a jótanácsok.... Sőt... valószínű 80 felett is.







Amíg kicsiny gyermek vagy, akkor kiszolgáltatott vagy a felnőttek számára, s éhes vagy a szeretetükre, gondoskodásukra, és hálás vagy érte, ha megkapod azt.

- Amikor öreg leszel akkor, ismét kiszolgáltatottá válsz a felnőttek számára, és arra vágysz, hogy még téged is szeressenek, gondoskodjanak rólad, mert nincs erőd hozzá, s hálás lennél, ha megkaphatnád azt.







Antóni Sándor: TISZTELET AZ ÉVEKNEK

Tisztelet az elszállt hosszú éveknek,
Becsületes, sok-sok dolgos kezeknek.
Hosszú éveken át szorgalmasan éltünk,
Évek múlásával nyugdíjasok lettünk.
Anyák, Apák családot neveltünk,
Szeretetben, békességben együtt éldegélünk.

Egy év ugyan elszállt felettünk,
A jó istennek ezt szívből köszönjük.
Öregség, ez is egy múló állapot,
Út mit fáradt lábunk koptatott.
Idősek lettünk, mi sok évet takar,
Volt sok tél, ősz és tavasz.

Tisztelettel emlékezünk mindazokra,
Kik nem lehetnek közöttünk otthonunkba.
Mi még itt vagyunk, ünnepeltek vagyunk,
Tisztességben megőszült homlokunk.
Kis falunk bölcsőnk ringatója,
Itt neveltük gyermekeinket a becsületes életmódra.

Elrepültek az évek bizony felettünk,
Nem csak a rosszra, a szépre is emlékszünk.
Ami elmúlt vissza soha nem tér,
De a szeretet szívünkben örökké él.
Ünnepelni jöttünk itt ma össze,
Hálánkat és szeretetünket még szorosabbra kösse.

Köszönetet mondunk azoknak mindezért,
Kik megrendezték számunkra ezt a szép estét.
Idősek napján mikor összejárunk,
Benne szinte egy családban találunk.
Adjon isten még sok boldog évet,
Békességet, otthont, erőt, egészséget.







Aranyosi Ervin: AMIKOR MEGÖREGEDNEK...


Amikor még kicsi voltál,
Ők voltak már a nagyok.
Tanítgattak, így teltek el
egymás után hónapok.
Megmutatták, - mit, hogyan kell,
- felöltözni, rendesen.
Cipőt fűzni, begombolni,
nevelgettek kedvesen.
Megmosdattak, rendbe tettek,
mutatták, hogyan csináld.
Jó példából megláthattad,
hogy működik egy család.
Foglalkoztak lelkeddel is,
irányítva hitedet,
minden jóra tanítottak,
amire csak lehetett.
Erkölcsre és etikettre,
emberségre, ahogy kell,
hogy a zajos nagy világban,
egyedül se tévedj el.

Lassan te is nagyra nőttél,
világképed összeállt,
saját lábra tudtál állni,
ma már tudod, hogy csináld!

Mára Ők megöregedtek,
s felejtenek dolgokat.
Emlékezz majd: foglalkoztak,


egykor veled oly sokat.

Nem mozog már úgy a testük,
fájhat minden mozdulat.
Elromlik a memória,
ami mindent megmutat:
El-eltűnik egy-egy zokni,
cipőt kötni is nehéz,
begombolni a gombokat,
reszketve nem bír a kéz.
Rakoncátlan minden eszköz,
fésű, kanál, mind remeg.
Szerencsés, ha cipők, zoknik
párban összeillenek.
Az étel a kanalukról,
lecsöppenve menekül.
Zsémbesek, és morgolódnak,
nincsenek már remekül.
Most már rád vár a feladat,
nyisd hát meg a szívedet!
Jusson nekik gondoskodás,
melegítő szeretet.
Ne azért, mert elvárható,
ne azért tedd Ővelük.
Csak emlékezz, te rólad szólt
sokáig az életük.
Légy mellettük, ha teheted,
- kis világuk oly rideg.
Öleld Őket szeretettel,
melegítsen a szíved...













Aranyosi Ervin: A NAGYSZÜLŐK SZERETETE


A nagyszülők szeretetét
felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít -
minden apró gyereket.

Szeretettel pátyolgatja,
van ideje játszani,
felnőttnek már igazából -
Ő sem akar látszani.

Tanult régi hibáiból,
s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást -
kap tőle az unoka.

Sokan hiszik, - elkényeztet -
pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg,
rég elvesztett álmait.

Így hát, amit Ők adhatnak,
felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek:
úgy hívják, hogy SZERETET!







Aranyosi Ervin: EGYMÁS MELLETT MEGÖREGEDNI


Nélküled nem lenne teljes a világom.
Hiányozna mindig a másik felem.
Ezért kellett egykor, titkon, rád találnom.
ezért kötött hozzád vonzó szerelem.
Csiszolódnunk kellett, mint a drágakőnek,
ám az igaz érték, mind bennünk maradt.
Elfogadtuk egymást örök kísérőnek,
miközben az idő gyorsan elszaladt...







Aranyosi Ervin: ÖLELJ, SZERESS KORTALANUL


Az ölelés, tudod,
nem köt a korhoz.
A megfáradt szív is,
örömöt hordoz.

Lenni kell álomnak,
lenni kell oknak,
- legyen céljuk
a fáradt karoknak!

Ölelés, és mosoly?
- Várja a lélek!
Érzi, - még itt vagyok,
- érzi, hogy - élek!

Szeretet parazsát
ne hagyd kihűlni!
A lélek fájdalmát
arcodra ülni.

Tárd ki a szívedet,
élj szeretettel!
- Öleljen, örüljön,
míg él, az ember!







Aranyosi Ervin: SZÉPEN IDŐSÖDNI


Van úgy, hogy nem megy már, ahogyan szeretnéd,
bosszankodsz is rajta, gyakran, rendesen.
Ám mi lenne, hogyha mérged félretennéd,
s azt mondanád: - Nem baj, azért is megteszem!

Számodra minden nap, igazi kihívás,
de rég nem vonz a harc, a napi küzdelem.
“Túl kellene élni, - ez pedig megint más
- s lám a cipőfűző is kibabrál velem"!

A magasugrás már, rég nem a Te sportod,
járdára fellépni, az is nagy dolog!
Néha a testedet mázsás súlyként hordod,
s lám, naponta meghalsz, ha úgy gondolod!

Tudod mitől hal meg egy-egy darab benned?
Amit feladsz végleg, miben nem hiszel!
Mikor már nem hajt vágy, amit meg kell tenned,
mit leteszel végleg, s tovább nem viszel.

Mondd csak, néha szoktál vidáman nevetni?
Gyakori vendéged mosoly és derű?
Ez, mi egészséget jobbá tudja tenni,
s nem holmi pirula, ami keserű!

Ne mondd azt, hogy nincsen okod nevetésre,
már az is elég ok, ha látod magad!
Saját sutaságod, botlásod vedd észre!
- Magad kinevetni nehéz feladat?

Mert, tudod ha tudnál magadon nevetni,
rájönnél az élet színes kabaré.
Vígjátékot játszol, s ha vidám tudsz lenni,
tiéd lesz a taps is, csakis magadé!

Nos, ez a vidámság nem is kerül pénzbe,
s napról, napra újra ismételhető.
Így építsz világot, beleülsz a készbe,
aztán minden új nap ezt adod elő!

Ne mondj le semmiről, amit megkívánnál,
spórolásra többé úgy sincs semmi ok.
Engedd meg magadnak, ne maradj a vágynál,
próbálj boldogulni, hidd el, menni fog!

Eljött a te időd, ezt már szánd magadra,
ne kuporgasd pénzed, használd boldogan!
Ébredj nagy tervekkel, minden újabb napra,
s kövesd az ötleted, ami megfogan.

Sétálj, tárd ki szíved, élvezd a világot,
figyeld a sok embert, mindegyik rohan!
Úgy tekints mindenre, mint, ki sose látott
a valóságból semmit, s ne vedd komolyan!

Hidd el, ha a derű lelkedben elárad,
végre szabaddá válsz, mint egy kis gyerek.
Bízz fantáziádban, soha ki nem fárad,
s hidd el boldogulni, igenis, lehet!

Ne korlátozzanak többé rút szabályok,
hidd el idősödni szépen is lehet!
Nem kell értened a rohanó világot,
Hagyd csak ott a múltban minden terhedet!







Atlantic - NYUGDÍJAS DAL

Dalszöveg


Elszáltak az évek felettünk, csendes szívvel nyugdíjasok lettünk
Felnevelve gyermeket, családot, nyugdíjaskény éljük a világot

Nyugdíjasnak nincsen semmi vágya, csak, hogy boldog legyen a családja
Szeretletben, boldogságban éljen, gyermekek és unokák körében

Nyugdíjs klub ahova eljárunk, benne szintén otthonra találunk
Legyen minde együtt töltött óra, szeretet és béke hordozója

Mi lehet a nyugdíjas dal vége, legyen köztünk, s a világon béke
Adjon isten még sok boldog évet, békességet, erőt, egészséget


Atlantic Együttes: Nyugdíjas dal - VIDEÓ

Link











Árvai Attila: TÁMASZOM


Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem

Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek

Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is

Légy kérlek támaszom, minden körülményben
Akkor is légy velem, ha majd megéhezem
Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom
E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom

Légy az én támaszom, mikor szólítalak
Ha az idő tépázta, barázdált arcomat
Megsimítod néha, mikor megihlettél
Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél...

Légy az én támaszom, a Teremtőre kérlek
És ha majd betartod, csak is úgy ígérd meg
Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár
Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál...







Árvai Norbert: VÁRUNK...


"Várunk... Az idő múlik... De mi csak várunk...
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz... És mi csak várunk...
Várjuk... hogy elmúljon a hideg... hogy elálljon az eső... hogy véget érjen a fárasztó nap... hogy elteljen a hét... hogy hazamehessünk... hogy elmehessünk... hogy egy jobb helyen legyünk... hogy elmúljon az unalom... hogy elmúljon a bánat... hogy megértsük... hogy elfelejtsük... hogy megbocsássunk... hogy megbocsássanak... hogy kisüssön a nap... hogy eljöjjön az igazi... hogy viszont lássuk Őt... hogy eljöjjön a nagy nap...hogy eljöjjön a nagy lehetőség... hogy erősek legyünk... hogy megmerjük tenni... hogy változzanak a dolgok... Várjuk... hogy elkezdődjön... várjuk... hogy elmúljon...
Csak várunk... Mindannyian mást... És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat... óráinkat... perceinket... és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni... Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van... amely mindvégig a kezünkben volt... és közben elillan... Várunk... és közben szépen... lassan eltelik az Életünk..."







Bálint Barbara: ELVESZETT EMLÉKEK


Eltelnek lassan a napok, a hónapok, majd az évek
S néha előkerülnek a múltból régi fényképek,
Emlékek érzések, amik szívünk mélyén laknak
Melyek mosolyt és könnycseppet az arcunkra csalnak.

Pillanat mi szép volt, de az idő feledésre ítélte
Én mégis feljegyeztem "Boldog perceim" könyvébe
Ha eszembe jutsz, csak felidézem magamban sorait
Hogy újból láthassam a régmúlt elfelejtett pillanatait.

Nem kőbe papírra véstem, nehogy elkopjon
Olyan helyre írtam, hogy örök nyomot hagyjon
A szívembe karcoltam itt lelt új otthonára,
Amely életem könyveinek kincses könyvtára.







Bendur István: IDŐSEK NAPJÁRA


Aki lélekben fiatal,
Lehet ráncos a teste;
Tavaszi virág homlokán,
Mely nem hervad el este,

Izmos emlékek szárnyain
Még új kalandra vágyik
A lélek-járta utakon
Múltja átszáguld máig,

S még tovább, a jövő felé,
Hol minden ember szabad,
Nincs nyomor, éhség, szolgaság,
S jólét ölekbe kacag,

Nem pénzért fut az egészség,
Ész, szív egysége a fő,
Nem átok a szülő, gyermek,
Mert emberé ott a jövő.

És az öregek megbecsültek,
Bölcsességük útmutatás,
Imára kulcsolt szív-kezekben
Igaz a hit, nem ámítás.

Anyám kevéssel beérte:
Napfény, kispad, keksz, tea.
Boldog volt, láthatta, hogy nő
Okos naggyá az unoka.

Emelt gerinccel, derékkal
Lét életté nemesül....
Égnek csak akkor nyújts kezet,
Ha földi vágyad teljesül.







Beney Zsuzsa: NEM A VÉGSŐ PERC


Nem a végső perc lesz nehéz - a léptek
az út utolsó részén. A magány
mely mentségek és jóvátehetetlen
bűnök tudata közt ingadozik.

Az az egyedüllét amelyben mintha
körülvennének a nem látható
lengő kísértetetek, pedig már messze innen
határtalan távolban forgolódnak.

Sohsem tanultam meg tőlük szeretni.
Hideg ködével fagy rám a hiány,
hiszen Istennel teli éjszakákon
csak a nyirkos föld mélyeit kutattam.







Benke Mária: ELMÉLKEDÉS A NYUGDÍJAS ÉLETRŐL...


A nyugdíjas élet egy új világ
Mit, ki nem ismer, várva vár.
Irigyelnek érte, hogy otthon lehetsz,
nem kell sietned, bármit felvehetsz.
Nem jó, vagy rossz,
ez egész más fogalom...
Más, mint aktív korban, azt fogadom!
Nem kell már rohanni sehová
Új életforma vár
mehetsz, ha akarsz bárhová...
Olvasás, séta, keresztrejtvényfejtés,
bármi, mihez kedved van,
már nem meghatározó a sietés!

Ki kell alakítanod az ,,új" Életed!
Azután már örömmel élvezheted.
Nem kell korán kelni, rohanni,
jó lesz lassan szépen osonni...
Mikor felidézed a meleg szobában,
hogy ilyenkor már futottál javában
a munkába, s törted az eszed,
Mit is kell ma tenned, főtt a fejed.
Ez ma már kis lustálkodással telik,
Jut idő mindenre? - alig.

Minden aktív korú embernek ajánlom,
Hogy érje el e kort egészségben, kívánom.
Élvezze minden percét, mit nyújthat az Élet
S akkor a nyugdíjas ideje is szép lesz...







Bertram Gábor: NONO!


Töröld le a vigyort az arcodról fiam
Régen nem csúfította a lépésem ficam
Frissen futottam a zuhogó esőben
A melleim táncoltak az őszi szellőben

A legények kacsingattak, ha meglátták fenekem
A fülembe sugdosták a nyakadat megeszem
A lábam is formás volt a mosolyom csábító
Ha a térdem megvillant, azt mondták lázító

A szemem még hordozza a régi kalandokat
Az emlék, ha megtalál, felidéz szép napokat
Az idő lassacskán elhervasztja a testet
De a lélek megőrzi, mit egykor színesre festett

Ezért ne nevesd ki a szegény öregeket
Az élet maj eléd is görget nagy köveket
Mire feleszmélnél, hogy mennyi mindent tettél
A tükörben meglátod, hogy te is megöregedtél







Bné Tóth Irén: FALUSZÉLI HÁZIKÓBAN
Emlékezés


Gondolkodom szép emlékről,
gyerekkori életemről,
gondolkodom s emlékezem
erdőszéli házikóról.
Ott éltem én családommal,
faluszéli házikóban,
gondolkodom s emlékezem,
könny csordul ki két szememből.
Udvarbéli kiscsirkékről,
száz libával a ház végén,
gondolkodom s emlékezem,
apró kislányt ezt végezvén.
Édesanyám hangját hallom,
vigyázz rájuk, édes lányom,
legeltesd és itasd őket,
nagyra fognak nőni néked.
Édesanyám messze távol,
intő szavát mindig hallom,
betegen kórházi ágyáról
irányított, bátorított, meg tanított.
Készített a nagy életre,
ha majd egyszer Ő nem lenne,
tudjam dolgom, mit csináljak,
kicsi lányból nagylány lévén
helyt tudjak állni a nagybetűs életben.
Megköszönöm tanítását, biztatását,
felnőtt fejjel megértettem,
értem tette, csakis értem, hogy
helyt álljak a nagy életben!
Csillag-fekete szemével távol figyel,
vajon elégedett velem?
Hálás vagyok, megköszönöm
tanítását, szeretetét és tudását,
gyermekemnek én adom át,
ezzel is emlékezve
dolgos drága két kezére.







Bognár György Mihály: A SZÉP KOR


Ha eljön az idő és némi szerencsével
talán még te is megöregszel,
úgy is mondhatnám,megéled a szép kort,
annak örülsz majd,ha komolyabb gond nélkül
ágyba tudsz bújni minden este hétkor.
És reggel,ha kitúr majd
magából a jó meleg ágyad,
talán lesz olyan szerencséd,hogy
a Nap süti szép barnára a hátad
és élvezheted az esti naplementét,
de vajon
mi ronthatná el mégis kedvedet,
ha csak nem az,hogy elhasznált,
öreg testedet mustrálod egy
szobádban álló hatalmas,
metszett velencei tükörben,
(de nem úgy,mint régen,szűk baráti körben
gyönyörködve egy szép milói-Vénusz ölben)
de immár elhagyva,összetörten.
Hol vannak már a régi barátok?-kérded-
A fiatal, szerelmes férfiak,kik érted
pokolra mentek volna hajdan,
nem hagyva el Téged a bajban,kik
érted éltek és végig reméltek,hogy
egyszer megnyílsz majd előttük,
kiknek az volt a feledhető bűnük,hogy
titokban szeretni mertek Téged,
hisz' te voltál nekik a "Királylány",a Dáma,
ifjúságuk beteljesülhetetlen álma.
És most,hogy a bánat melléd települt
vigasztaljon az,hogy mégsem vagy egyedül,
hiszen emlékeid úgy szőnek körbe,
melléd lopakodva fel a tükörbe,
mint egy vizuális emlékkönyvbe,
s így hát felidézni lelkednek a múltat
csak úgy lehet mégis könnyebb,ha
szomorú,fátyolos szemedből még
kicsordulnak a boldog örömkönnyek.







Borostyán: HA MAJD MEGÖREGSZÜNK...


Ha majd megöregszünk,
és ülünk a vén diófa alatt,
reszkető kezem a tiédbe teszem,
s csak hallgatom szelíd szavad.
Ráncaimat már nem szégyellem,
mondod, neked így is szép vagyok,
arcomról a mélyülő árkokat
naponta többször lecsókolod.
Gyengéden kisimítod lelkem
jajongó gyűrődéseit,
miket belevasalt az élet,
s évtizedek mázsás terhei.
Ha majd megöregszünk,
tudom, nem is kell kérnem,
hogy te fogd le szemem,
amikor utam végéhez érek.







Bódy Irén: AZ IDŐ VONATÁN


Egy pálya útja véget ér, a gyorsvonat megáll,
S a búcsúzó útitárs más vonatra száll.
Az idő vonatán lassan döcög tovább,
S ha kinéz ablakán, nem fut el úgy a táj,
Ahogy elfutott az ifjúság
Ha az ember a múltba egyszer visszanéz,
Szeretné újraélni mindazt, ami szép.
Lassítaná az időt, s megállítaná a legszebb perceket,
De az idő kerekét megállítani nem lehet,
Amilyen hosszú volt az út annyi szépet rejt a múlt!
Ahogy este a nap leszáll, úgy válik múlttá a jelen,
Míg pirkad a hajnal, a jövő csak sejtelem
Az ember a múltba ezerszer visszanéz,
Könnyűnek látszik a búcsúzás,
De búcsúzni mindig nehéz







BÖLCSELETEK AZ ÖREGEDÉSRŐL

Link








Helen Csok: ÖRÜLJ A MÁNAK!


Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!

De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
Örülj, hogy élhetsz!

Nincs fekete és nincs fehér
De az elmúlás mindent elér
Nincs tűz, mely örökké lobogna


Fényét más világok felé ontva
Nincs folyó, mely örökre megmarad
Előbb-utóbb minden forrás elapad.

Nincs érzelem, mely örökké él
A harag idővel megbékél
Nincs az a szerelem, ami el nem vetél
Gyűlölet, melyet nem koptat a szél
Öröm, melyet nem sápaszt a tél
Bánat, melyet nem gúnyol a remény

A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök
Élet, halál - ők is csupán eszközök
Mert a Változás az egyetlen,
Mely mindig tombol szüntelen
Ami meg nem alkuszik soha
Hiába hiszi a sok ostoba
Hogy bármi, ami létezik, úgy marad
Mert mindig lesz új a nap alatt!







Dánielis Éva: AZ ÖREG KEZEK


Öregedő kéz, ráncos és eres,
tétován keres egy fiatal kezet,
s az félrelöki, nem durván, csupán
mert oda sem figyelt egyáltalán.
S az öreg kéz visszahúzódik lassan,
egy élet kínja van e mozdulatban.
Kicsit reszket még, szégyenlős, zavart,
pedig nem kérni, csak adni akart.







Deli Enikő: KEZEK

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Kérlek szépen, meséljetek!
Gyermekként hogyan éltetek?
Öleltetek? Szerettetek?

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Sokat fáradva éltetek.
De hiszem azt is: öleltetek.
Kedves kézben pihentetek.

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Unokákat tereltetek,
Nekik oly sokat főztetek,
Kapáltatok, kötöttetek.

Fáradt, kedves, öreg kezek!
Kérlek szépen: pihenjetek!
Annyi mindent megtettetek!
Pihenjetek, s öleljetek!







Egy 90 éves néni mindennapos imája


KI MONDANÁ EL?


Ki mondaná el Isten a Te szépségedet?
Égen, földön hiába keresem képedet.
A harmatcsepp, a hajnal,
a csergő gyöngypatak szépséged árnya csak.
Leborulok előtted Istenem,
szépségedet ki nem beszélhetem.

Ki mondaná el Isten a Te hatalmadat?
Egy szó ronthat, teremthet színes világokat.
Megfékezed a felhők dörgő villámait,
a bőszült tengerek háborgó habjait.
Leborulok előtted Istenem,


hatalmadat ki nem beszélhetem.

Ki mondaná el Isten a Te jóságodat?
Mi vétkezünk, és Te nyújtod békítő jobbodat.
Megöntözöd esőddel a szomjas földeket.
Értünk hímzed virággal a szép természetet.
Leborulok előtted Istenem,
jóságodat ki nem beszélhetem.


Elmondta 2005. október 27-én a 90 éves délbácskai származású Vasék Mária Valéria
Szegeden, az Idősek Otthonában. Még gyermekkorában tanulta.







Eknéry Lakatosné Irénke: MIKOR MEGÖREGSZEL...


Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!

Mikor megöregszel, akkor majd megérted..!
mert te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.

Hiába gazdag az, kinek lelke szegény..!
mert annak az élete egy fabatkát sem ér.!
Hidd el téged szolgál az életben minden,
ahol szeretet van, ott hiány semmiből sincsen!







Elter József: ÖREGEN


Elszálltak az évek, sajnos megöregedtem
Az évtizedek már elrohantak mögöttem
Az élet vihara már csak suttogó fuvallat
Nem bont már háztetőt, tornyokat, falakat

Szívem még dobog, külső erő hajtja
De annak forrása lassan végét járja
Dobogni még dobog, de már nincs erő benne
Csak gyűjti erejét a végső küzdelemre

Sok-sok régi emlék felvillan az éjben
Aztán szép csendesen elhal a sötétben
Van e lelki vigasz, merre kell keresni
Lehet e még valaha nyugalmat remélni

Várnék segítséget az égre kiáltva
De nem felel senki, csak a szél zúgása
Vadvirágos réten még szaladnék kacagva
De a rét már sivár, s a hang is nagyon gyatra

Nincs már több tavasz, orgonavirágzás
Csak a zord tél, s a végső hervadás
Várom, hogy lesz még egy végső kikelet
De erre már nincs remény és nincsen felelet

Nincs már szárnyalás a holdvilágos réten
A hang szárnyaszegett, s elhalkult már régen
Nem sír harmonikaszó az éj sötétjében
A lágy dallam elveszett már nagyon-nagyon régen

Felsír egy-egy emlék a nagy rohanásból
Az elrohant évek hangos világából
A rohanásból mára csak csoszogás maradt
A hang ereje csak suttogás az utca fái alatt

Pislog már a láng, mely egykor égig ért
Kialszik csendesen, már nem jelent eseményt
Nincs már retúrjegy a végső utazáshoz
Csak egy szál virág a végső megnyugváshoz

Hívogat egy kedves hang a messzi távolból
Boldogságot ígérve csalogat magához
Szedem cókmókomat, s lassan elindulok
Hosszú lesz az út, de majd csak boldogulok.







Erdődy Elek: HA NAGY LESZEK..., HA NAGY LESZEL


Ha nagy leszek anyám... fiad ígéri néked:
Nagyon, nagyon boldoggá foglak tenni téged.
Teérted dolgozom, örökké, szakadatlan,
Hogy visszaadjam azt, amit tetőled kaptam...
Ha nagy leszek anyám : tied lesz napom, éjem,
Hogy régi mosolyod orcádra visszatérjen,
Hogy eltüntessem rólad én a gond-keresztet,
Mely fáradt szép szemed alatt megbújva reszket...
Ha nagy leszek anyám, csak érted fogok élni!
Becézni foglak és a szellőtől is védni,
Hogy megháláljam lelked rám hullott csodáját,
Hiszértem szenveded az élet Golgotáját...
Lábod elé hintek ezer selymes virágot,
Hogy visszaadjam neked boldog ifjúságod,
Hogy visszaadjam azt, amit tőled elvettem:
Te tönkre mentél, s én viruló életet leltem.
Ha nagy leszek, anyám, bíborban fogsz majd járni,
Egész világ tisztelni fog, s csodálni,
Arcodról eltűnik a gond s a néma bánat
Egész világ irigyli majd az én anyámat,
Az édesanyámat.

Ha nagy leszel, fiam, tudom, hogy így kell lenni,
Vágycsillagok után dalolva fogsz majd menni.
Örökre elhagyod fehér hajú anyádat,
Mint virághullatott, elhervadt rózsaágat...
Ha nagy leszel, fiam, majd mindent elfelejtesz,
S ha értem néha tán egy-két könnycseppet ejtesz,
Az élet mégis messze rózsakertbe csábít,
Hol számodra ezer csodás álomvirág nyit...
Ha nagy leszel, fiam, nem fogsz törődni velem,
S míg én remegve várlak árva, bús sötétben,
Egy másik asszonyszív ölel magához téged,
Egy másik asszony hív : a hites feleséged. . .
Ha nagy leszel fiam, emlékezni se fogsz rám,
Fakó lesz vén szemem, és ráncos lesz az orcám,
Mert búsak napjaim keservesek az éjek,
És téged egyre messzebb visznek el az évek...
De szívem boldog lesz ha hírül hozzák mások,
Hogy megtaláltad mégis a földi boldogságot,
Eltűnik minden gondránc és a könnyes bánat,
Ha irigyelni fogják az én fiacskámat.
Édes fiacskámat!...

Ha nagy leszel, fiam... VIDEÓ

Link








Az érzelmek - mint például a szerelem - nem öregszenek meg a testünkkel együtt. Az érzelmek egy olyan világ részei, amit nem ismerek, de ebben a világban nincs idő, sem tér, sem határok.

Paulo Coelho: Brida










Falu Tamás: ÖREGSZEL


Vacsorád kenyér és tej,
Már a tyúkokkal lefekszel.
Esti imád mély sóhaj,
És azt érzed: öregszel.
S szeretnél hazamenni,
Hol gyerek voltál egyszer.

Szeretnél hazamenni,
Hol egyszer gyerek voltál,
De a vén utca eltűnt,
A ház is leomlott már,
Derékba tört az oszlop,
S elhervadt a folyondár.

Homlokodnak bús ráncát
Egy kéz mélyebbre véste.
Azt mondod csöndben: Holnap...
S félve gondolsz a vészre.
Pedig meghaltál tegnap,
Csak nem vetted még észre.










Fecske Csaba: A NAGYMAMÁNÁL


A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!

Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat.

A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.







Gergely Ágnes: ÖREG SZERELMESPÁR


Húsz éve járnak együtt,
húsz álmos, ólmos éve.
Szél szét nem fújja őket,
kötöttek, mint a kéve.

Nincs pénzük, nincs lakásuk,
övék a pesti aszfalt.
Ismernek minden árkot
és kávéházi asztalt.

Ritkán beszélnek; testük
a rebbenést is érti.
A nő borzong (Hideg van)
(Igen) köhint a férfi.

Vasárnap tiszta ingben
két dupla mellett ülnek.
(A széthúzódó szájnak
mindegy: hétköznap, ünnep.)

Ha beteg lesz az egyik,
citromot visz a másik.
Az ágybanfekvő izzad,
a látogató ásít.

Ó, rég nem váltanak már
pillantást, csókot, könyvet.
A szenvedély kiszikkadt,
mint ráncokból a könnyek.

Húsz éve járnak együtt,
húsz álmos, ólmos éve.
Szél szét nem fújja őket,
kötöttek, mint a kéve.

Ballagnak egymás mellett
- egymásról mit se tudva -
csöndes eső szemerkél
elvásott tomporukra.







Moretti Gemma: TÜKÖR...


Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
- a napmosolyú, gondtalant. -

Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
- mely réges-régen tiszta kék volt -
lesz-e még újra égi szép?

Ha tükröd magad elé tartod,


s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő. Számtalan.

Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
barátkozzon a változó éggel,
s tudj mosolyogni, gondtalan.
Mert a lelkedben béke van.







Gém Dénes György: SZÉP ESTÉNK LESZ


Dalszöveg
Szép esténk lesz,
ha egyszer majd megöregszünk,
sose' veszekszünk,
ülünk a kandallónál, s fogjuk majd egymás kezét.
A lámpa ég.

Akkor megköszönném azt a napot,
amikor én megláttalak.
Hogy egy életen át vártam terád -
hálás vagyok.

Emlékszel még az első csókra a Szigeten?
Láz égett szívemen.
Szép volt, gyönyörű szép!

Közben éjfélt üt már a kakukkos óra, térj nyugovóra!
Énvelem őszült, édes párom, csak álmodj tovább!
Jó éjszakát!
Aztán ébredj újra fiatalon, ahogyan én megláttalak
és egy életen át az ifjúság titkunk marad.

Jó éjszakát!
Aztán ébredj újra fiatalon, ahogyan én megláttalak
és egy életen át az ifjúság titkunk marad.


Vámosi János - Szép esténk lesz - VIDEÓ

Link






Gráma Béla: ÖREG EMBER IMÁJA


Fáradt kezem imára kulcsolom,
Leborulok előtted Istenem,
Én,az örökké hazakészülő,
Érzem,hogy fogod a kezem.

Sírással jöttem a világra,
Nem tudok,hogy kellettem-e?
Nekem mindegy volt,Neked nem!
Akkor is fogtad a kezem.

A háború kegyetlen zajában
Jött első szavam,lépésem.
Bombák robbantak az utcánkban,
Akkor is fogtad a kezem.

Felcseperedtem,elfordultam Tőled,
Csábított a hazg értelem
Kik ellenségnek állítottak Téged
Akkor is fogtad a kezem.

Ifjú éveim kábult mámorában
Fetrengtzem,faltam az életet,
Rég megtagadtam etikát,jó modort
De Te fogtad a kezem.

A felnőttkor küszübén álltam,
Megtagadtam törvényedet,
S hagytam,hogy a jegyző adjon össze
De Te fogtad a kezemet.

Felnőttként,komor ábrázattal
Nemzettünk,szültünk gyermeket.
Nemzeti fenntartásra szántuk
És Te fogtad a kezemet.

Lassan tértem a helyes útra
Te nem nézted szégyenemet.
Világot rengető imáimban
Hozzám hajoltál és fogtad a kezemet.

Uram! Itt állok a bősz válaszúton
Ahol már nem én dönthetek,
Megkérlek bocsáss meg mindenért
És ne engedd el a kezemet!







Gulyás Gábor: AZ IDŐ MÚLIK...


Az idő múlik, nyugodj bele,
mindennek van vége és kezdete.
Meggyógyít, ha szomorú Vagy, kedves Olvasó,
Emészti az életet az összes mutató.
Fiatalon nem látjuk, hogy haladna az óra,
Őrült tempója repít el egy-egy dimenzióba.
Születésünk napján megfordul a szerkezet,
Élvezhetjük, amíg a homok lepereg.
Szeretünk szívből, haragszunk egymásra,
De mindenkinek megvan a világban a párja.
Ne harcolj a múlásával, szeresd a perceket,
Örülj, hogy működik, s mindezt teheted.
Rajongj a színekért, nézz meg egy rétet,
Fantasztikus látvány tárul ott elébed.
Egyszerűnek tűnhet az ember számára,
Ülj le a közepére, nyugalomra vágyva,
Hallgasd a madarak őszinte szólamát,
Érezd a természet mesés hatalmát.
Eme helyen a fenevad is szelíddé válik,
Ismerős a mondat? "Légy jó mindhalálig"!
Kandalló, karosszék, mondák, mítoszok,
őszülő haj, s harmonikus állapot.
Unokák a közelben, mosolyogva gondolunk
a mondásra, melytől bölcsebbé válhatunk,
"Nem az idő halad, mi változunk"!







Gyönyvirág 555: ÖREGSÉGÜNK HAJNALÁN


Amikor az ember még csak fiatal,
nem érdekli hóvihar sem, s zivatar,
vígan tekint rá az egész világra,
hideg szél fúj, hó is esik, nem bánja.

Sziporkázik, nevetgél és azt hiszi,
rettenetes sok ideje van neki,
betegség és fájdalom még nem gyötri,
vagy ha igen, gyorsan el is felejti.

Repül gyorsan tíz,húsz,harminc, negyven év,
fordítaná vissza élet kerekét,
mivel a kerék csak előre halad,
néha megtorpan, csak az emlék marad.

Idős korra minden emlék megszépül,
fiatalból ősz öreg lesz, megvénül,
minden perc egy ajándék az élettől,
nem búcsúzik fiatalos lelkétől.

Nem adjuk fel mi a harcot egykönnyen,
letörlünk mi minden könnyet serényen,
boldogok is lehetünk még azt hiszem,
ősz fejünket feltartjuk mi kevélyen!

Szép napunkban jöhet hó és zivatar,
nem fáj semmi mert a lélek fiatal,
maradjon is nálunk még egy ideig,
ráérünk még, nem távozunk mennyekig.







HA EGYSZER MEGÖREGSZÜNK


Amint megöregszünk, ideje, hogy reményt és ihletet merítsünk azon "NAGY emberek" teljesítményeiből, akiknek van bátorságuk szembenézni a kor kihívásaival.

Ilyen például Harold Schaumberg.

Gyakran kérdezték tőlem:
"Mit csináltok ti, öreg fiúk egész nap, most, hogy nyugdíjba vonultatok?"

"Nos, nekem az a szerencsém, hogy vegyészmérnöki képzettségem van, és így sok örömet szerezhetek magamnak azzal, hogy sört, bort és egyéb alkoholtartalmú folyadékokat vizeletté változtatok át."

Legyen hát Harold példakép mindannyiunk számára!

Aki még nem nyugdíjas, irigykedhet...











Hábele Mihályné: ARANY ALKONY


Egyszer te is megöregszel,
hajad fehér lesz, s kezed reszkető....
Az arcodon a ráncok barázdákká válnak.
Ne gondold, hogy rajtad nem fog az idő!
A fiatalság, akár egy tündérálom,
fut vele az idő kereke.

Még süt a Nap, de a láthatáron
kavarog az ősz szürke fellege....
Ha majd tétova lesz a lépted,
megint újra gyermek leszel....
Ábrándos szemmel a távolba révedsz
és csak a szépre emlékezel.

Gyermekeid kirepültek régen.
Éli mindenki a saját életét.
Néha csak egy szikra jut a fényből,
mégis beragyogja szíved rejtekét.
Egyszer te is megöregszel.....
Kezed, ha majd kinyújtod reszketőn,
és egy másik kéz szorosan magához ölel,
- már nem bánod, hogy elszállt az idő.....







Heltai Jenő: AMIKOR MEGÖREGSZÜNK


Szívem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pírja elvész
S a szíved halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szeliden
Fogsz társalogni énvelem.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál MINDENEM.

Ígérd meg azt, hogy szemrehányást
Szíved magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat







Heltai Jenő: NAGYMAMÁCSKA...


Nagypapácska, nagymamácska,
Két fehér hajú öreg,
Akik együtt megvénültek,
Lent a kertben együtt ültek,
Harmatos volt még a regg
Trallala, trallala,
Harmatos volt még a regg.

És megszólalt nagymamácska,
Mint egy régi zongora:
"Rajta, valld be most barátom,
Nem haragszom, megbocsátom,
Nem csaltál-e meg soha?
Trallala, trallala,
Nem csaltál-e meg soha?"

Nagypapácska fejvakarva:
Szól: "Bevallom hát... no jó...
Fordítsd félre most az orcád,
Egyszer voltam hűtlen hozzád,
Egyszer voltam áruló,
Trallala, trallala,
Egyszer... érted, kis bohó?"

"Látod, látod, milyen kár volt"
Mondja most a nagymama -
"Mert az ember gyönge, gyarló,
s az az egy is, te pazarló,
Nékünk mily jól esne ma,
Trallala, trallala,
Nékünk mily jól esne ma!"







Hirth Éva: IMÁDKOZOM


Nem hittem volna, hogy megtörténik velem,
mikor megláttalak, hangosan vert a szívem.
Nem gondoltam volna, hogy az élet alkonyán,
szerelemes leszek, mint egy csacska lány...

Az élettől kaptam még egy esélyt,
az élettől kaptam egy új reményt,
minden nap várom azt a pillanatot,
mikor kéz a kézben, veled sétálhatok.

Oly érzéssel csókolgatod öregedő kezem,
és szemedben látom ...az én szemem...
Hajunkon a tél színei táncolnak,
elménkben, csodás gondolatok szárnyalnak.

Mikor a szerelmes szavakat félve súgod fülembe,
mikor fejem ráhajtom, biztonságot adó melledre,
mikor esténként összebújva ülünk a kanapén,
a jó istenhez, mindennap imádkozom én.

Imádkozom, hogy még adjon nékünk időt,
imádkozom,hogy az időhöz adjon elég erőt,
hogy még sokáig érezzem a kezed melegét,
még sokáig érezzem...szíved lüktetését...







Hirth Éva: MÉG ÉLSZ


Mire a fáradt öregkort megéred,
már semmi örömöt nem érzel.
A lábaid, mint az ólom, nehezednek,
a szemeid előtt árnyékok lebegnek.

A kezed, mikor már úgy remeg,
nem mersz megfogni semmit, mert elejted.
Mikor a hangod akadozik, és zihálsz,
sokáig pihensz ki egy kis sétát.

Mikor a szádból kiesik egy kis falat,
a víz is karcolja a torkodat,
ülsz a kis széken, és kérdezed,
érdemes-e így élned?

Mikor saját gyermekeidnek,
semmit nem mesélsz, mert
attól félsz, hogy
úgy sem értenék.

Talán, ha örülni tudnál az esőnek,
a szomszédnak s a gyerekeknek.
Talán, ha még érdekelne, hogy a kutya ugat,
milyen szépen énekelnek a madarak.

Talán, ha kicsit mások szavára figyelnél,
jó lenne, hisz nem haltál meg még!
Nem mindenki rossz, csak azt hiszed,
sok ember jó, és téged szeret.

Le kéne vetkőznöd a rossz érzéseket,
és hinned kéne!
Hiába öregedtél meg, a családod félt,
és ugyanúgy szeret.







Hogyha szeretsz, add a kezed,
és ne kérdezd, hogy ki vezet,
és ne kérdezd, hogy hova megyünk,
csak azt kívánd, örökre együtt legyünk.

(Love story)










IDŐSEK IMÁJA


Te adj erőt, hogy lépni tudjak,
Ha megbántanak, ne zokogjak,

Te add meg, hogy eltűrjenek,
Hogy hibáimmal szeressenek.

Te erőltesd meg erőtlenségem,
Hogy másként vigyem a keresztem.

Te légy árvaságom erős támasza,
Tudom, hogy te vagy a gyengék gyámola.



Te őrizd meg gyengülő eszem,
Hogy életem nagy teher ne legyen.

Te adj azoknak szeretetet,
Akiknek én adtam életet.

Legyen szívükben jóság, irgalom,
Öregségemet értő szánalom.

Áldd, őrizd őket édes Jézusom,
Hogy találkozhassunk Nálad egykoron.

Vezess, erősíts, oltalmazz,
A végső órámon irgalmazz!







IDŐS EMBER IMÁJA


"Uram ! Vigyázz reám,
hogy öreg koromban is szerethető legyek.
Fékezd meg túlbuzgóságomat,
amellyel azt képzelem,
hogy nekem minden témához,
mindig mondanom kell valamit. "

"Tölts be úgy a te szereteteddel,
hogy vénségemben is
szívesen szóba álljanak velem az emberek.
Tudom, hogy nem vagyok szent,
de azt is tudom,
hogy az öregember örökös zsörtölődése
az ördög munkájának a csúcsteljesítménye."

"Taníts meg arra,
hogy tudjak hallgatni a betegségeimről és a nehézségeimről.
Ezek évről évre növekednek
és velük együtt nő bennem a hajlandóság arra,
hogy mindig ezekről beszéljek."

"Ajándékozzál meg azzal a csodálatos bölcsességgel,
amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek.
Taníts meg arra,
hogy az előítéletektől és irigységtől mentesen
fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát
és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot,
hogy sok jót tudjak mondani fiatalokról."










IDŐS KOR VAGY ÖREG KOR?


Nem mindegy; idősnek lenni, vagy öregnek lenni.
Néhány nyugdíjas egyszerűen korosabbá válik.
Mások viszont öreggé válnak.
Az idősek, sportolnak, utaznak, szórakoznak.
Az öregek nem csinálnak semmit.
Az idős még tud szerelembe esni...
Az öreg csak féltékeny és mogorva lessz.
Az időseknek vannak terveik a jövőre.
Az öregek csak a múltat idézik.
Az időseknek vannak terveik a holnapra is.
Az öregek naptárjában csak a tegnap" szerepel...
Az idős méltányolja az elkövetkező napokat
Az öreg panaszkodik; kevés ideje van hátra...
Az idősek alvás közben álmodnak.
Az öregeknek rémálmai vannak; ébren .
Mikor eljön az idő, választhatsz;
Idős, vagy öreg akarsz - e lenni?

Tudsz-e annyi szeretetet adni, hogy álmaidat megvalósítsad és azt mondod
sem jogod sem vágyad nincs öregnek lenni.
Ez minden, amit neked kívánok az elkövetkező években!
Az idő olyan, mint egy folyó.
A vize soha nem érinti kétszer ugyanazt a partot, mert a víz elfolyik, és
vissza nem térhet.
Élvezd az élet minden pillanatát.
Találj időt az életre.
Ha minden alkalommal azt mondod, hogy nincs időd, akkor soha nem is lesz.
Ha mindig holnapig halasztgatod a dolgokat ,lehet, hogy a holnapot már
nem éred meg !

Nahát ! Akkor ehhez tartsuk magunkat,!
Döntsük el,hogy melyiket akarjuk megélni!







Juhász Gyula: ÖREGEK ALTATÓJA


Aludjatok, vágyak,
Ne zokogjatok,
Csicsíjja, ti bágyadt,
Rekedt sóhajok!
Szállni a magasba
Minek már, minek már,
Te szív, árva, balga,
Pihenj már, pihenj már!

Aludjatok, vágyak,
Vár az alkonyat,
Fáradtak a szárnyak,
A nagy árny fogad,
Szállni a sötétbe,
Minek már, minek már,
A nótának vége,
Pihenj már, pihenj már!







Kandrács Róza: ELHAGYTAM AZ OTTHONOM


Falu közepében
hófehér ház áll szerényen.
Körülötte néma csend,
nem füstöl a kémény sem.
Ott benn minden elpihent,
ablakai sötéten néznek ki,
mint vak ember.
Ajtón zár nem nyikordul,
ki itt lakott, elindult.
Édes, kicsi, öreg ház,
szép kis otthont nyújtottál.
De az évek haladnak,
a testek elfáradnak.
Nehéz már a fásláda,
a fejsze fát nem vágja.
Sok-sok éve jött ide
a családunk röptében.
Menedéket te adtál,
minket be is fogadtál.
Megháláltuk, megcsináltunk,
falaidat rendbe vágtuk.
Boldogság beköltözött,
gyerekek-unokák között.
Itt nőtt fel négy unoka,
kicsi házat siratja.
Ne adjuk el, mamika,
kéri kicsi fiúcska.
Pici kuckónk hová lesz,
tönkreteszik emberek.
Kicsi, fehér, öreg ház,
a szívünkhöz tapadtál.
Új tavasz jön, virrad már,
rendbe tesszük a portát.
Emlék marad örökre,
visszajöhetünk ide.
Átéljük az álmokat,
boldog és rossz napokat.
De a falak, míg állnak,
minket örökké várnak.







KEDVES GYERMEKEM


Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni

Ha leeszem a ruhámat, ha nem tudok rendesen felöltözni légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!

Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot , ne szakíts félbe, hallgass végig.

Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.

Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra

Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban, adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal
Megtanítottalak sok mindenre hogy egyél jókat, öltözködj szépen hogy hogyan nézz szembe az élettel.

Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson és ha még sem sikerül megtennem, ne légy idegesés ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám

Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem
Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni...
nyújtsd a kezed ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.








Kerner Mariann: ÖLELD ÁT A NAGYMAMÁT!


Mikor kicsi voltál, mennyit vigyázott rád,
Esténként mesét mondott a nagyanyád.
Megtanított ékes, igazmondó szavakra,
Vigyázott fénylő, gyermek mosolyodra.

Jó példát mutatott, hogyan kell élni,
Menni előre mindig, és sohasem félni.
Tiszta szívvel, becsületesen dolgozni,
Megtanított téged varrni és foltozni.

Ölbe véve hozzád beszélt, cirógatott;
'Látod kedvesem, ragyognak csillagok,
Mit elérhetsz majd te is drága unokám,
Ha szíved jól él, hidd el az Isten áld.'

Igaz értékekre, tisztességre nevelt,
Hogy mit tudsz jót, azt te is megtegyed.
Meleg étellel, tárt karral várt haza,
Ilyen volt Veled az édes nagymama.

Mára felnőttél,ő közben megöregedett,
Azt, mit akkor ő veled, most te tegyed.
Segítsd a nehéz világban boldogulni,
Ráncos, szomorú arcára mosolyt csalni.

Fogd meg gyengülő, erőtlen kezét,
Könnyítsd meg, mi neki már nehéz.
Szereteted gyűrűjében fájdalma enyhül,
Tiszta szívében a hálaének felcsendül.

Ápold a lelkét, és törődjél vele,
Hisz annyi éven át, rólad szólt élete.
Minden vigasza, reménye a család,
Öleld meg kedves, öleld a nagyanyát!







Kerner Mariann: SZERESD


Amikor azon gondolkozol, hogy egyre idősödő szülőd ápolását idegenre bízod, emlékezz egy pillanatra: ki várt haza kitárt karokkal az iskolából?
Ki volt az, aki megdicsért az első piros pontért?
Amikor azt mondod: nincsen elég időd, kapacitásod, hogy ellásd- gondolj arra hány éjszakát virrasztott veled, mikor beteg voltál!
Amikor nyomaszt a terhe, hogy folyton panaszkodik: jusson eszedbe az első szakításod- ő fogta a kezedet, ő segített elhinni, hogy az élet megy tovább, és erőt adott, hogy elhidd még nagyon boldog lehetsz.
Ha ólomsúlyként nyomja lelkedet, hogy mindent százszor megkérdez hiába, elfelejti: emlékezz a bölcseletekre, amikre gyerekként hiába intett, nem tudott megóvni téged saját kudarcaidtól, bukásaidtól, s ha gödörbe léptél: mégis ott volt veled.
Amikor napok óta nem eszik, ez sem, az sem kell neki- jusson eszedbe hányféleképp próbálta veled megszerettetni a spenótot, még sem kellett, végül mosolyogva palacsintát sütött neked.
Amikor a halálról remegve, elcsukló hangon beszél, mert ez a legnagyobb félelme...emlékezz a benned élő gyerekre, aki oly sokáig nem tudott lámpa nélkül elaludni...
Légy te számára fény az éjszakában, fogjad a kezét! Szeresd!
...mert mikor örökre lezárja jóságos szemét már késő kimutatnod az elmulasztott szeretetet...







Kerner Mariann: ÚGY SZERETNÉK MEGÖREGEDNI...


Úgy szeretnék megöregedni, hogy ne vesszen el,
Ami ma gyermeki kacajjal lelkemben énekel.
Hogy ráncos homlokom mosollyal áldja az időt,
Ne sirassam, ne láncoljam magamhoz a letűnőt.

Úgy szeretnék megöregedni, hogy természetes legyen,
Mint hajnalból az alkony- úgy változik életem.
Délelőttöt délután követ, őszre jő a tél,
Megőszült tincseim borítsa lágyan be a dér.

Úgy szeretnék megöregedni, abban szomorúság ne legyen,
Minden apró emlék, karc - gyémánttá omoljon szívemen.
Mindaz, mit tovább tudtam adni, utánam majd megmarad,
Őrizzenek az életet dicsőítő csendes szavak.

Méltóság és fény játsszon arcomon, derű, hála,
S miként régmúlt időben, ahogy megérkeztem a világra...
Úgy menjek odaátra, telve várakozással,
Szellőként egyesüljek a lassan megnyíló csodával.

Úgy szeretnék megöregedni, hogy minden ujjlenyomatom,
Legyen a szeretet örök virága az árván maradt sírokon...






Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek
Szeress egy életen át, úgy, mint én téged
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.

Ady Endre







Kibédi Ervin: AHOGY A NAPOK RÖVIDÜLNEK...


Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.

S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.

Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.

A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.







Kovács József: MÁR FÁTYOLOS SZEMMEL...


Már fátyolos szemmel mézem az arcod,
Látom mi olyan szép volt valaha csillagom,
S Te megfogod már reszkető kezemet,
Olykor a redőkön egy könnycsepp lepereg.
Emlékeink olykor vissza, visszajárnak,
Mennyi szerelmet adtunk egymásnak.
Oly jó volt veled egy életet leélni,
Emlékeinkkel a múltba visszatérni.
Nem féltük, hogy egyszer megöregszünk.
Csodás éveink ott voltak mellettünk.
Most így vagyunk fiatalok ismét,
Ezt a köteléket nem tépi semmi szét.
Hogy ezt megélhettük meg volt az ára,
Megtanított minket az élet iskolája,
Sokszor az örömtől megrészegülve
Gondokkal is olykor megküzdve,
Jó volt bizony így megöregedni,
Békésen most már együtt pihenni...







Kukuruzsnyák Rebeka: NAGYMAMAKÉNT


Mikor már hajunk ősz lesz, s kezünk remeg,
Végre mellettünk van az, aki szeret.
A gyerekeink már dolgozni járnak.
Családjuk van, saját lábukon állnak.

Mikor unokáink hozzánk tipegnek,
Melegséget adva vénülő szívednek.
Gyengéden átölelnek kis kezükkel.
Felnéznek ránk ragyogó, szép szemükkel.

Mikor sütit sütsz, törekedsz a jóra,
Hiszen ez a szerető nagymamák dolga.
Te nem vagy mérges akkor sem, ha rosszak.
Tudod, hamar elmúlik ez a korszak.

Mikor betegek, féltve őrzöd álmuk.
Igazi angyalok, még sincsen szárnyuk.
Anyák napján verset mondanak néked,
Kimutatván, mennyire szeretnek Téged.

Mikor már hajunk ősz lesz, s kezünk remeg,
Végre mellettünk van mind, aki szeret.
S tán magunkban hálát adunk az égnek,
Hogy ilyen kegyes volt velünk az élet.










Kun Magdolna: ÖREGSÉGBEN, BETEGSÉGBEN


Öregségben, betegségben ugyanúgy szeress,
mint akkor mikor együtt éltük az ifjúéveket,
és minden gátat letaroltunk mi útjainkba állt,
hogy semmi ne gyengítse az élni akarást.

Öregségben, betegségben fogd a kezemet,
el ne hulljak mellőled, mint az őszi levelek,
mert ha egyszer elszakít'na mellőled a szél,
árvult árvaságom sírig könnyezném.

Öregségben, betegségben, meg ne tagadjál,
akkor sem ha önnön nevem magam sem tudnám,
mert lehet, hogy a tudat már nem emlékezik,
de a szívbe égett emléket meg nem törhetik.

Mert az mindaddig a napig élénk színben él,
míg fel nem dereng előttem az Istenáldott fény,
s míg homoksírom csendhullását meg nem fékezik,
azok akik sápadt testem majd földbe temetik.







Kun Magdolna: VELED MEGÖREGEDNI


Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.

Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.

Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.

Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.

Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön-külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.







Doug Lrson: ÖTVEN ÉV FELETT...


Ötven év felett, még közel vagy a nyárhoz,
bágyadt napsugár jár sárgult lombú fákhoz.

Dobban a szíved, egy régi dal nyomában,
ifjúság-varázs a vén nosztalgiában...

Ötven év felett, fél évszázad emléke,
háborgó lelked már legyőzte a béke.



A kis unokád ma néked minden kincsed,
felnőtt gyermeked, szeretve rád tekintget.

Ezüst éveken túl, hitvesed kezében
megnyugszik kezed... sok évtized tüzében.

Ötven év felett, már őszülő hajadban
sötét szál fakad... még van erő a napban!

Életed csodás az őszidő tüzében,
ötven év felett, még virul száz reményben!










Lejkoné Kristóf Olga: NEKED


Ráncok gyülekeznek a homlokomon.
Már rég nem aggódom saját sorsomon!
De parányi fényem átadnám Neked,
Hogy a sötétségben ott legyen veled.

Ha úgy érzed, a sors kedved elveszi,
Nehéz napjaidat tán szebbé teszi.
Ne higgy mindenkinek, csak mert hízeleg!
A szép szó elvakít, ámít, hiteget.

Tudom, majd elcsábít megannyi álom...
Hitem adom, hogy mind valóra váljon.
Nyújtanám kezem is, de már nincs erő.
Törékeny lett, gyenge, ráncos, remegő.

Testem saját terhét még elcipeli,
De szívem lassuló ütemét veri...
Mikor majd nem látod fáradt arcomat,
Magadban bízva vívd elszánt harcodat!







Magyar Ottó: AZ ÉLET ALKONYÁN


Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?

Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?

Ha népes családodból egy szál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?

Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?

Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre bátran körülötted a szépet!

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szél kuszálta fészkük hogyan igazgatják.
Villás farkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.

Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!

Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!
Te békédet is őrzik katona a vártán.
Teérted is felkél Isten áldott napja,
Érted is mond imát kis templomod papja.

tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,
Nyújts segítő kezet a rászorulónak!
Adjál szeretet, mit majd viszonoznak,
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!

Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,
Lapozgass csendesen az emlékek könyvébe!
S ha majd s Sorssal meg tudtál békülni,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.










MEGFONTOLANDÓ SZAVAK AZ ÖREGSÉGRŐL
/Fogadjátok el, hogy minden nappal öregszetek/


Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.

Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.

Végül is úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.

Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.

Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.

Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén...és meg is teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.

Ők is lesznek öregek, ha elég szerencséjük lesz hozzá!

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt.
Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitívnak lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. .

Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha. vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.

Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és a kínaiak szerint erősíti az immunrendszert.

/ A szerző ismeretlen, angolból fordítottam és ajánlom kor és kórtársaimnak./







MEGÖREGSZEM


(Részlet egy idős ír apáca naplójából)


Igen, Uram, érzem, megöregszem. Kérlek, őrizz meg engem mindentől, ami az öregeket kiállhatatlanná teszi. Védj meg a fecsegés hajlamától, ne engedd azt hinnem, hogy éppen én vagyok az, akinek minduntalan mindenkihez szólnia kell.

Add meg a hallgatás örömét, a belátást, hogy időnként nincsen igazam. Szabadíts meg attól a hiú vágytól, hogy mások ügyeit éppen nekem kell rendbe tennem. Tégy engem segítőkésszé, de ne legyek se zsarnok, se izgága. Adj türelmet, hogy meghallgassam mások szenvedését, és tégy pecsétet az ajkamra, ha egyre növekvő fájdalmaimról ejtenék szót.

Add, Uram, hogy higgadt és békességes legyek, ne furcsa, ideges, túl pedáns. Add, hogy belenyugodjam lassú testi-lelki fogyatkozásomba, hogy az embereket és a dolgokat elnézően ítéljem meg, ne pedig megkövesedett előítélettel. Add, hogy ne legyek szenvedélyes bírálója azoknak, akik engem nem szívlelnek. Add Uram, hogy ne őrködjem aggodalmasan jogaimon, hiszen tudom, hogy mindez semmiség a végtelen árnyékában. Add, hogy ne legyek mohó maradék örömeimben, hanem alázatosan engedékeny.

Végül ne engedj elmagányosodnom, hiszen tudod, nekem is szükségem van egy-két jó barátra




-


Meggyesi Éva: MOST MÉG NEM ÉRTED


Most még nem érted, de eljön majd az óra,
hogy elköltözöm, hol nem fáj semmi sem,
valami különös árnyékvilágba,
ahol már minden, minden idegen.

Talán majd írok, mielőtt elmennék
könnyek között egy búcsúlevelet,
s hogy lesz- e majd időm elköszönni tőled,
Ki tudja még? De addig bármi lesz:

Minden ízemmel szeretni foglak,
s aranyló betűkkel írom a neved
szívem mélyére gyöngybetűkkel róva,
mint a legszentebb, legdrágább nevet.

S ha majd rátalálsz a gyűrött papirosra,
amelyen könnyem pacát képezett,
jusson eszedbe: nem volt olyan óra,
nem volt olyan perc, hogy ne szeresselek.

Talán akkor már mindent másképp látsz majd,
s megérted végre mennyi szeretet
áradt belőlem oly féltve hozzád,
minden napon, és minden éjjelen.

Azok a betűk majd úgy szólnak hozzád,
mint egy távoli, bűvös üzenet,
amelyen nem fogott az idő múlása,
s felszínre hozza a szép emlékeket.

Akkor fogod majd elhinni végre,
hogy nem volt, és nem lesz többé senki sem,
ki szívének utolsó dobbanásáig
miattad aggódott, téged szeretett.




-


Meggyesi Éva: MOST SZERESD ŐT...


Most szeresd őt, ki felnevelt téged,
most fogd meg azt a két kezet,
amely oly gyönge, s annyira kérges,
mint a kiszáradt fák töve.

Most öleld át, ki virrasztott érted
annyi álmatlan éjjelen,
imára kulcsolt kezekkel kérve:
Tartsd meg őt nekem! Istenem.

Nem tudhatod, hogy hány könnyet sírt el,
érted, s mennyire szenvedett,
amikor nem tudott neked adni
csak pár szót, értékes kincs helyett.

Ha beteg voltál, ő vigyázott téged,
ha éhes, ő adott kenyeret,
s mikor fáztál a téli fagyban,
ő adott neked meleget.

Ha rossz voltál, mindig elnézte néked,
s akkor is épp úgy szeretett,
amikor éppen megbántottad,
s nem érezte, hogy szereted.

Most szeresd őt, hisz múlik az élet,
oly gyorsan, mint a pillanat,
ma még itt van, de ki tudja, holnap
lesz e, időd, hogy visszaadd.

Azt a jó szót, mit tőle kaptál,
hidd el: nem vár már túl sokat,
csak néhány feltörő tiszta hangot,
amely elhagyja torkodat.

Ne hagyd magára puszta télben,
mert holnap lehet, hogy nem marad
semmi más neked, csak keserű könnyek,
mik végigszántják az arcodat...







Meggyesi Éva: MÚLNAK AZ ÉVEK


Megváltoztam. Múlnak az évek.
Ma már egészen más vagyok,
másképp látom az őszi kertet,
másképp érzem az illatot.

Nemrég még hamvas rózsa nyílott
a sűrű, zöldülő bokrokon,
ma már lehulltak, s ott hevernek
a dértől gyöngyöző pázsiton.

Elhervadtak, ahogyan én is,
bár a szívem még úgy dobog
mint rég, amikor ifjú voltam,
s nem voltak ráncok arcomon.

De a szívem még ugyanúgy érez,
ma is éppen úgy szeretek
minden jót, amely boldoggá tesz,
s megszépíti az életem.

Ha eső mosott, én bőrig áztam,
s habár a testem remegett,
szívemből olyan melegség áradt,
mely messze űzte a hideget.

Ha vihar volt, gyakran megtépázott,
összetörve a lelkemet,
s mégis: annyiszor talpra álltam!
Mindig volt, ami éltetett.

Ha hideg volt, remegve, félve
őriztem azt, akit szeretek,
meleg kabátként átölelve,
hogy elűzzem tőle a hideget.

S most itt vagyok. Hajamra dér hull,
arcomra sűrű köd szitál,
egyedül, mint egy gyönge nyárfa,
amely oltalmat nem talál.

Mégsem félek, hisz van miért élnem!
Van két gyönyörű gyermekem!
S szeretnék értük többet tenni,
hogy ők boldogok legyenek.

Istentől már csak annyit kérek,
csak annyit adjon még énnekem,
hogy tudjak még nekik valamit adni,
amíg a földön megleszek.







Mentovics Éva: A NAGYMAMA TAVASZA


Mondd csak, nagyi: a te hajad
mitől fehér, mint a hó?
- Tudod kicsim, télbe léptem,
de nem bánom, így a jó.

Hajdanában kobakomon
szőke tincset fújt a szél.
Tudod, mikor tavasz táján
a kis bimbó útra kél;

szirma, mint a könnyű selyem,
színe pompás, zsenge, friss,
mint a mezők aranyhaja...
olyan volt rég nekem is.

Később, mikor nyárba léptem,
ragyogott az ég nekem,
s nemsokára anyukádat
dédelgette énekem.

Csodálatos évek jöttek,
nem feledem soha tán,
milyen boldog volt családunk
nagyapókád oldalán.

Aztán, mikor édesanyád
egy ifjúban párra lelt,
a Nap minden sugarával
örömtáncát járta fent.

Hosszú évek teltek, múltak;
fényes nyarak, szép telek...
ezerszínű őszünk múltán
hajamra már dér pereg.

De tudd kicsim, szép a tél is,
mert a tavasz aranyát
mióta élsz, drága kincsem,
a te lényed adja át.







Minden életkornak megvannak a maga örömei, de ezeket sajnos mindig megkésve ismerjük fel.

Pablo Picasso







MIT TEGYÜNK A 60. FELETT... mert az idő nem áll meg?


20 alapszabály:

1. Itt az ideje, hogy felhasználja azt a pénz, melyet egész élete során megtakarított. Saját magára költse el, ne őrizze tovább, hogy azok élvezhessék, akik nem ismerik a megszerzéséhez szükséges áldozatot, s akik általában nem is tartoznak a családhoz: vejek és menyek! Ne feledje, nincs annál veszélyesebb, mint egy elképzelésekkel teli vej. Figyelem! Bármilyen csodálatosnak tűnik, ez nem a beruházások ideje, mindezek csak gyötrelmeket hozhatnak Önnek, és életének ebben a korszakában sok békére és nyugalomra van szüksége.

2. Ne aggódjon tovább a gyermekei és unokái pénzügyi helyzetéért; ne érezze magát hibásnak, amiért a pénzét saját magára költi. Feltehetőleg, Ön a gyermek- és ifjúkorukban minden lehetségest megadott nekik, mint például jó nevelést. Ezért, most már övék a felelősség.

3. Az Ön korban már ne tartson el senkit a családjában; legyen egy kicsit önző, de uzsorás semmiképp. Éljen egészséges életet, nagyobb fizikai megterhelések nélkül. Tornázzon mérsékelten és táplálkozzon helyesen.

4. Minden esetben a legjobbat és a legfinomabbat vegye meg, végül is saját magának lesz. Ne feledje, hogy ebben a korban kiemelt cél az, hogy a pénzt saját magára költse el, kedvteléseire és szeszélyeire. Halála után, a pénz csak gyűlöletet és haragot szít.

5. Kicsinységek miatt ne aggódjon. Az életben minden múlandó, a szép perceket meg kell őrizni, s a rosszakat mielőbb elfeledni.

6. A korától függetlenül, tartsa mindig élve a szeretetet.

7. Minden pillanatban mutatkozzon tisztán, naponta fürödjön meg; legyen hiú, járjon el a fodrászhoz, vágassa le a körmeit, menjen el bőrgyógyászhoz, fogorvoshoz, és mértékkel használjon illatszereket és krémeket. Ha már Ön nem is olyan csinos, legalább legyen jól ápolt.

8. Ne legyen túl modern, igyekezzen mértéktartó lenni. Szomorú idős embereket fiatalok számára készített frizurával és öltözékben látni.

9. Olvasson könyvet és újságot, hallgasson rádiót, nézzen jó műsorokat a tévében, lépjen be az internet világába, küldjön és válaszoljon meg e-maileket, hívja fel a barátait. Legyen mindig tájékozott.

10. Tartsa tiszteletben a fiatalok véleményét, még ha néha tévedésben vannak.

11. Soha ne használja a "bezzeg az én időmben" kifejezést, mert az Ön ideje most van.

12. Ne essen abba a kísértésbe, hogy a gyerekeivel vagy az unokáival éljen, bár néha-néha vendégként ellátogat hozzájuk. Inkább fogadjon házvezetőnőt, aki társasága Önnek és közreműködik az otthoni feladatokban, és csak akkor hozza meg ezt a döntését, amikor már nem bírja tovább, vagy már nagyon közeleg a vég. Nagyon szórakoztató lehet generációjához tartozókkal együtt élni, és ennél fontosabb, hogy nem okoz majd gondot senkinek.

13. Legyen valami hobbija, mint az utazás, a séta, a főzés, az olvasás, a tánc, egy macska vagy egy kutya kölyök nevelése, növények termesztése, a kártyázás, golfozás, internetezés, festés, önkéntes munka végzése, vagy valaminek a gyűjtése. Tegye azt, amihez kedve van, és amihez megvannak az anyagi lehetőségei.

14. Fogadjon el minden keresztelőre, diploma-kiosztóra, születésnapra, esküvőre vagy konferenciára szóló meghívást. Látogasson múzeumot, menjen ki a természetbe..., a lényeg az, hogy mozduljon ki otthonról egy kis időre. De ne sértődjön meg, ha nem hívják meg, mert néha ez nem is lehetséges. Amikor fiatal volt, bizonyosan Ön sem hívta meg a szüleit mindenre.

15. Beszéljen keveset és halljon többet, mert az élete és a múltja csak saját magát érdekli. Ha valaki az ügyei felől érdeklődik, legyen rövid és igyekezzen jó és kellemes dolgokról beszélni. Sose panaszkodjon valamire. Beszéljen halkan és tisztelettel.

16. Ne kritizáljon semmit, fogadjon el minden helyzetet, ahogy van. Minden múlandó. Gondoljon arra, hogy visszatér otthonába, a megszokott életébe.

17. A fájdalmak és a nyűgjei mindig jelen lesznek, még problematikusabbakká teszi azokat, mint amilyenek, ha beszél róluk. Igyekezzen csökkenteni jelentőségüket. Végül is ezek csak Önt érintik, és csak az Ön és orvosa problémái.

18. Idős emberként, minden időben fanatikusként imádkozva és fohászkodva, ne vonzódjon annyira a valláshoz. A jó hír az, hogy hamarosan személyesen fogalmazhatja a kéréseit.

19. Nevessen, nevessen sokat, nevessen mindenen, ön egy szerencsés ember, önnek volt egy élete, egy hosszú élete, és a halál csak egy újabb bizonytalan szakasz lesz, mint amilyen bizonytalan volt az egész élete.

20. Ne izgassa fel magát, ha valaki azt mondja önnek, hogy most nem csinál semmit. A legfontosabb már megtörtént: ön és jó, vagy rossz élettörténete, már megtörtént!

Emlékezzen Mario Benedetti szavaira:

"Ne add fel, kérlek, ne engedj, még ha éget is a hideg, még ha harap is a félelem, még ha lemegy is a nap és eláll a szél. Lelkedben van még tűz, álmaidban van még élet, mert minden nap egy új kezdet, mert most van itt az ideje és ez a legjobb pillanat".

Majd ha 80 évesek leszünk... VIDEÓ

Link











Monok Zsuzsanna: EZÜSTKORI SZERELEM


Ezüstkori szerelem,
olyan, mint a holdsugár,
szemérmesen tündököl,
a múló évek alkonyán.

Ezüstkori szerelem,
akár csak az aszú bor,
érlelő nyár tüzétől,
fiatalos hévvel forr.

Ezüstkori szerelem,
szint úgy édes, mint a méz,
érett íze, aromája,
kristály-tiszta, s ritka szép.

Ezüstkori szerelem,
ajándék az életben,
szép csendesen lángra kap,
s tüzet gyújt a lélekben.

Ezüstkori szerelem,
ragyogó, kék, tiszta tó,
tükörfényes érzésvilág,
alkonyati biztató.

Ezüstkori szerelem,
felfokozott derűt ad,
csalódások emléke,
távoli, mint letűnt had.

Ezüstkori szerelem,
későn érő vallomás,
megszépítőn átível,
férfi és nő alkonyán...










Móra Magda: AZ ÚT FELÉN TÚL...


Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!


Ha elkerülted már a 40 évet

Link



Móra Magda: AZ ÚT FELÉN TÚL

Link



Ua. de képernyő méretben

Link



Az út felén túl - SlidePlayer

Link








MÚLNAK AZ ÉVEK, JÖNNEK A GONDOK


"Múlnak az évek, jönnek a gondok,
Talán ráncosabb már a homlok.
De úgy érzed, a lélek még fiatal, s bohó,
Az ember azonban nem lehet mindig mohó.
Változunk. Ahogy a nappal is éjbe vált egyszer,
Vagy ahogy a Föld megfordul ezerszer.
És hidd el, mégis ugyanazok maradunk legbelül,
A lélekben dúló vihar is egyszer elül.
De sebezhetoek vagyunk. Sérülékenyek és érzők,
Sokszor a velük történteket is csak kívülről nézők.
Átélünk, túlélünk és megélünk dolgokat,
S közben kompromisszumokat kötünk, túl sokat.
És mégis élvezzük az ÉLETET, magát,
Megnyerjük a reménytelennek tunő csatát.
Meggyőzzük azt, akirol azt hittük, nem lehet,
Az ember úgy érzi, többet már nem tehet.
Múlnak az évek, tünnek a gondok,
Simábbnak tűnik már a homlok.
Ha barátaid, s szeretteid most veled vannak,
Megbocsáthatsz minden hibát magadnak!"







Müller Péter: AZ ÖREGSÉG BECSÜLETE...


Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert fáradságos életükkel kiérdemelték, nem is abból a józan előrelátásból, hogy egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre, hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt!

Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték:
nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!


* * * * *


Müller Péter: BENSŐ MOSOLY


Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert fáradságos életükkel kiérdemelték, nem is abból a józan előrelátásból, hogy egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre, hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt!

...Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!







Müller Péter: ÖTVEN FELETT


Ötven év felett, még közel vagy a nyárhoz,
bágyadt napsugár jár sárgult lombú fákhoz.
Dobban a szíved, egy régi dal nyomában,
ifjúság-varázs a vén nosztalgiában...
Ötven év felett, fél évszázad emléke,
háborgó lelked már legyőzte a béke.
A kis unokád ma néked minden kincsed,
felnőtt gyermeked, szeretve rád tekintget.
Ezüst éveken túl, hitvesed kezében
megnyugszik kezed... sok évtized tüzében.
Ötven év felett, már őszülő hajadban
sötét szál fakad... még van erő a napban!
Életed csodás az őszidő tüzében,
ötven év felett, még virul száz reményben!







NAGYAPA, HÁNY ÉVES IS VAGY?


Egy este egy amerikai otthonban az unoka a nagyapjával beszélgetett aktuális eseményekről. Egyszer csak hirtelen megkérdezte:

- Nagyapa, hány éves is vagy?

A nagyapa így válaszolt:

- Hadd gondolkozzam egy kicsit... A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya. Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).

Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek. Nagyanyád és én összeházasodtunk, és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka. A "gay" tisztességes angol szó volt, amely elégedett, vidám és jókedvű embert jelentett, nem pedig homoszexuálist. Leszbikusokról sosem hallottunk, a fiúknak pedig nem volt fülbevalójuk. Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem. Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket. 25 éves koromig minden rendőrt és férfit "uram"-nak szólítottam, minden nőt pedig " asszonyom" -nak vagy "kisasszony"-nak.

Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek. Az én időmben, ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha áldott állapotban volt, a helyükre kísérték, és "ha kellett" megváltották a jegyet és odavitték neki. A férfiak a járdaszegély, a nők a házfal mentén mentek, a lépcsőn a nőé volt a korlát melletti oldal, elsőként lépett be a liftbe és onnan ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, amit akkor is megtett, ha a nő állt fel - hacsak egy pillanatra is - az asztaltól, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját.

Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány és a tisztaságé a férj számára. Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért. A fast food-ról azt hittük, azt akkor eszik az emberek, amikor sietnek. A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.

A time sharing azt jelentette, hogy a család másokkal együtt nyaralt, nem pedig idegenekkel közös nyaralót. Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve. Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH-s rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról). A "notebook" jegyzetfüzet volt. Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken. Gépeknél tartva, nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk. Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek. Ha valamin a Made in Japan szöveg volt, az rossz minőséget jelentett, és nem létezett Made in Korea, se Made in Taiwan, se Made in Thailand, még kevésbé Made in China.

Sosem hallottunk Pizza Hut-ról vagy McDonald's-ról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről. Olyan üzletek voltak, ahol 5-10 centért lehetett vásárolni. Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak. A chip szilánkot, szálkát jelentett, a hardware vasárut, software pedig nem létezett. Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.

És most mondd, szerinted hány éves vagyok?

- Hát, nagyapa, több mint 200! - felelt az unoka.

- Nem, kedvesem, csak 70!







NAGYAPA MONDTA: ˝KISLÁNYOM, CSAK KITALÁLTAM!˝


Ültünk egymás mellett, s te rám néztél
Meséltél egyre csak s meséltél
Akkor én megkérdeztem mire vágytam
Nagyapa azt mondta:˝csak kitaláltam!˝.

Nagyapa a meséid olyan szépek
Mesélj nekem sokáig még, arra kérlek!
És mondd, nagyapa, igazak a történetek?
Kislányom, csak kitaláltam mindegyiket!

Kitaláltad? De miért? Miért nem mesélsz nekem
Igazat vagy valóságot?
Nagyapa mondta: mert a valóság kegyetlen.

Csak kitaláltam a meséket
Hogy neked olyan jó legyen
Ha arcodat nevetni látom
Az jó nekem.

Kitaláltam és meséltem
Szép perceket így szereztem
Ne haragudj kicsi lányom
De az élet már nem álom!

Nem haragszom, Papi, dehogy
Csak csodálkozom rajta
De már értem miért volt szép
A Csipkerózsika.

Az életemben a meséid fognak erőt adni
Hogy tudnék hát jó nagyapó, én rád haragudni?
Majd teljesíteni próbálok, hogy szégyent ne vallj velem
Papi mondja dühösen, hogy Jaj, drága gyermekem!

Az életemet és sorsomat nem látom, előre én
S csak remélem, nem leszek majd egyedül a Földtekén
S csak remélem, igaz lesz, mit egyszer mondott az anyám
HOGY BÜSZKE LESZEL EGYSZER ÉNRÁM, DRÁGA NAGYAPÁM







Dr. Nagy Mihály: NEM ALKONYUL...


A zsalugáter nyikorog a szélben,
s nem a féltékeny télkiáltó károg.
Ne higgy az irigy vénségnek az ágon,
csodás nyáridőn ne gondolj a téllel!

Nekem higgyél! Oly messze van az ősz is,
ilyen korai órán nem alkonyul,
napot takarja csupán sötét ború,
hűs zápor után felfrissül a kőris.

Nézz szét, milyen szép odakint a világ,
nincs nyoma télnek, nem nyílik jégvirág!
Túl józanul élek, sajátos hibám:

látod, már hosszúra nyúlnak az árnyak,
holtan születnek lehetetlen vágyak
múló, csalóka pillanatvarázsban.







Nagy I. Zoltán: ÉLETEM ALKONYA


Ne mondd, hogy ez az utolsó esténk
És ma éjszaka, az álmom majd örökké tart
Hogy életemnek nincsen többé napja
Hogy ez álomból, nincs ébredés.

Ne mondd, hogy számomra nincs több reggel
Hogy szememben többé nem ragyog a fény
És nem vesz körül sok-sok ember
Hogy nem lesz öröm, se bánat, se remény.

Ne mondd, hogy majd semmit sem érzek
Testem kihűl, szívem végleg megáll
Nem dobog majd szívem teérted,
S nem szólok, hiába ölelsz át.

Ne mondd nekem kezemet fogván,
Hogy milyen szép volt eddig minden nyár
Milyen más volt, ameddig éltem
Milyen más lesz majd ezután.

De én akkor, vajon mit érzek
Ha kérdezel, és felelni nem tudok
Soha ne mondd nekem, azt, hogy vége
Soha ne mondd, hogy többé nincs remény.







Ne dühöngj, hogy megöregedtél, van, akinek ez sem sikerül.

George Bernard Shaw örök érvényű igazsága







Nemetine Kodrán Erzsébet: ARCOM RÁNCAI


Borús, szomorú, őszi este,
ha rám tör a magány,
felkeres néhány édes emlék,
jaj, ha tudnék, utána mennék!
De már nem találom az utat,
amely a múltba mutat,
mert nem mérem már az időt,
sem az évet, sem a napot,
sem a holnapot.
Csak még valahogy élek.
De ha a tükörbe nézek,
már kicsit félek,
mert arcom ráncai,
élet-szántotta barázdái
intenek, hogy lassan eljön az óra,
amikor el kell menni, és nincs mit tenni!
Pedig azt mondják,
ott majd vár reánk
egy boldogabb világ!
Mégis arra kérem az eget,
adjon még egy kevés életet,
simítsa ki arcomon a ráncokat,
lehessek csak egy napra még
újra fiatal!







Nyikos Tibor: VIGYÁZZATOK RÁJUK


Vigyázzatok rájuk, kik egyedül maradtak,
akik ősz fejjel ülnek a néma alkonyatban;
és üveges szemükkel néznek a létbe,
keresve valamit a csendes estében..

Vigyázzatok, kérlek a fáradt öregekre,
akik nem kérnek már semmit csak Istentől kegyelmet;
és mondanak egy imát néha magukban,
majd felnéznek az égre egy csillagot kutatva.







Nyiraty Gábor: LASSAN...


Lassan elmúlnak felettünk az évek,
megfakulnak a gyermekkori képek,
a gondtalan mosoly féltő ölelésben,
vadul szőtt álmok a csillagos éjben,
összebújva, édes csókkal,
nem harcolva a holnapokkal.

Lassan fon az idő fejünk felett koszorút,
belefűzve sok vidám percet és szomorút,
s van, hogy már csak nevetünk a múlton,
pedig akkor úgy hittük, nincs ki vigaszt nyújtson.

Lassan változott meg képünk a világról,
tanultunk, mert kellett, a hibákból,
és másképp látjuk már a holnapot,
nem siratjuk szüntelen a tegnapot.

Lassan elmúltak az évek,
de megtanultuk látni a szépet,
hogy nem kell csoda a boldogsághoz,
mert az körbevesz, csak meg kell látnod.







NYUGDÍJAS DAL


Elszaladtak az évek felettünk,
Csendes szívvel nyugdíjasok lettünk.
Felneveltünk gyermeket, családot,
Nyugdíjasként éljük a világot.

Nyugdíjasnak nincsen semmi vágya,
Csak, hogy boldog legyen a családja.
Szeretetben, békességben éljen,
Gyerekeik és unokák körében.

Nyugdíjasklub, hová összejárunk,
Benne szintén otthonra találunk.
Legyen minden együtt töltött óra,
Békesség és öröm hordozója.

Közöttünk már soknak nincsen párja,
Sajnos nincsen, aki hazavárja.
Ránk borul az éjszaka magánya,
Csendben ajkunk nyílik, csak imára.

Anyák, apák családot neveltünk,
Jóban, rosszban együtt éldegéltünk.
Imádkozzunk, kérjük Istenünket,
Özvegyen is segítsen bennünket!

Mi lehet a nyugdíjas dal vége,
Legyen köztünk a világon béke.
Adjon Isten még sok boldog évet,
Békességet, erőt, egészséget!







NYUGDÍJAS IMÁJA


Hosszú szolgálatnak nyugalom a vége,
amikor elértem, felnéztem az égre
hála az Istennek most már megpihenek
nem parancsol senki, magam ura leszek.
Nem lesz többé nekem zsarnokom az óra,
nem pislogok félve a nagymutatóra,
nem kell olvasgatnom mikor üt és hányat
nem kell odahagynom a jó meleg ágyat.
Csak akkor kelek fel, amikor jólesik,
az egész háznépem kívánságom lesik
etetnek, itatnak s vakarják a hátam
ezt a boldog időt, jaj de régen vártam.

Rám virradt az első nyugalomnak napja,
feleségem így szólt, hallja e kend apja:
itt rám villantotta gyanúsan a szemét,
hát most már igénylem fele segítségét.
Elvégre nekem ezt esküvel fogadta
de hát amíg szolgált, nem volt foganatja,
már egy kis pihenés, énrám is rám fér
meglátja nem sok ez, s azután ráér.

Ezelőtt feleség, háziállat s gyermek
én nálam mindnyájan hamarabb felkeltek,
most már négy órakor a házba nem férek
azon a jogcímen, hogy most már ráérek.
Feleségem eddig sohasem volt bajban
még a jövés- menés sem fogott ki rajta,
amióta végleg eljöttem nyugdíjba
minden nap más bajok mutatkoznak rajta.

Emiatt kell nekem legkorábban kelni,
emiatt kell nekem a piacra menni
emiatt vár rám ezer féle dolog
sokszor a szemem, már alig-alig forog.

Amikor szolgáltam, megkímélt mindenki
még a gyermeknek sem volt szabad mukkanni,
most már mindenkinek szabaddá lett a tér
itt is az a jogcím, az öreg már ráér.

Éjjel ha a cica elnyiffantja magát
így szól feleségem, ihol van a kabát
bocsásd ki öregem, várd is meg, Te nem félsz
majd lepihensz azután, Te legjobban ráérsz.

Hogyha üzletekbe vagy piacra megyek
utolsó vásárló biztosan én leszek
elfáradok bele, olyan sokszor kérek
de hát leintenek, várjak, én ráérek.
Ha meg elülhetnék jönnek az unokák,
szilaj borzas fiuk, maszatos kis lánykák
mind az én nyakamba ömlenek szegények
cibálnak s tűrnöm kell mivel, hogy ráérek.

Én édes Istenem! Hátha már ráérek
én üljek azért is, akit elítéltek?
Hol volt ez a sok baj idáig megbújva?
pont csak arra vártak, hogy menjek nyugdíjba.
Mindennek meg van a maga nehézsége
na ha majd meghalok, megpihenek végre.
Csakhogy álmot láttam, ami megmutatja
mi vár odaát, a szegény nyugdíjasra.
A menny kapuja előtt, ott áll egy nagy sereg
fele bosszankodik, fele meg kesereg.
Kérdem, miért áll kívül ennyi szellem utas?
rá mondja egy bakter, ez itt mind nyugdíjas.
Van itt kérem olyan, aki kétszáz éve
kóborog idekint s vár a bemenésre,
mert ha az ajtóig némelyik el is ér
Péter így mordul rá, : kend nyugdíjas, ráér
No, ha valamikor még újra születek
tudni fogom már, hogy mitévő legyek.
Leszek taligás, vagy örök vándor utas
Akármi, csak éppen ne legyek nyugdíjas.


Nyugdíjas himnusz - VIDEÓ

Link











Óbecsei István: SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET


Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat,
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek őket szűk odúkba,
Ne rakjátok őket otthonokba,
Hallgassátok meg panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat,
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Amikor Isten közéjük éltetett.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.







ÖREGAPÓ VALLOMÁSA


Leborulok most is eléd, hajlott háttal öregen,
megcsókolom lábad nyomát, mert még ma is szeretem.
Arcom ráncos, hajam fehér, szemem mégis rád ragyog,
szeretlek, te drága lélek, egyedül tiéd vagyok.

Egymás mellett kéz a kézben leéltünk egy életet,
akadt gond is, ám én mégsem bánom a sok éveket.
Szép volt minden perc és óra, amit szívem sose bán,
ma is áldott minden nap, mit Isten kegyesen mér rám.

Ifjúságom kiskertjének legszebb virága voltál,
szomorú, sötét napokra mindig fényt varázsoltál.
Meglátni és megszeretni téged csodálatos volt,
a két szemed ragyogása mindig új erőt adott.

Minden édes pillanatot megvilágít az a tűz,
amit hajdan megszerettem, ma is karjaidba űz.
Fiatalság heves lángja mindig a szemedben ég,
tekinteted mindent elmond, elolvad tőle jég.

Boldogságom szép virága, maradj mindig meg nekem,
légy az élet és a halál fénysugara lelkemen.
Hogyha eljön az én időm, te legyél majd ott velem,
ahol visszatalál hozzád ifjú, régi szerelmem.







ÖREG EMBER IMÁDSÁGA


Uram, megöregedtem. Erőm elhagy, gyengeségek lépnek fel. Félek önmagamtól.
Nem szeretnék sokat beszélni. Nem akarok mindenbe beleszólni, nem akarok minden alkalommal beszélni, nem akarok minden alkalommal beszélni, minden témához hozzászólni.
Őrizz meg ezektől! Ne gondoljam, hogy nekem kell mindenki másnak a dolgát rendbehozni!
Ha valamit elbeszélek, ne merüljek bele érdektelen részletek végtelen felsorolásába.
Hadd találjam meg a szó végét.
Adj türelmet mások panaszát meghallgatni, de zárd el az ajkaimat, nehogy a magam bajairól és fájdalmairól beszéljek.
Adj belátást, hogy meglássam: előfordulhat, hogy tévedtem valamiben.
Legyek barátságos, megközelíthető.
Az elkeseredett vénember nagy csapás.
Legyek megfontolt, de ne szeszélyes; segítőkész, de nem uralkodni vágyó.
Életem köre egyre inkább beszűkül - Uram, add, hogy legyen mellettem néhány jóbarát!

Ámen


Az öregedésről...

Link








Őri István: ÉNEK A NAGYMAMÁMHOZ


Szemüveg, óra, barnult képkeret,
apró kacatok, néhány papírszelet
hevernek szerteszét az asztalon
s a széken pár ruhadarab
'mi újnak látszik, de több szakadt.
Szent emlékek mind nekem
anyám anyjáé voltak,
kit nagyon szerettem,
ő volt életem...

Erős volt, hatalmas és kemény
ilyennek láttam én, gyerek -
hangja édes-szelíd
s mit mondott: bölcs költemény.

Példakép, kit követni kell
akartam én is szívvel-lelkemmel
forrás, étek, ki táplált engem, s másokat -
gyengéd kezek, szilárd gondolat.

Majd elment, hol jobb lett neki
ki ismerte, mind' könnyezi
de nekem fáj - túl a könnyeken
mert azóta más lett az életem.

Hibát halmoztam hibára fel
hívtam Őt: "Jer, Mama, jer közel!
szükségem van Rád,
sok mindenben kell döntenem
s egyedül nem megy
nincs, ki fogja két kezem..."

Az élet dobált ide s oda
volt puhán-édes, volt mostoha
jártam lent s lejjebb
majd fent a napsütésben is
de nem találtam olyat, mint Te, Mamám
ki vezet türelmesen
s az Élet helyett Élni tanít.

Visszatértem Hozzád,
Ki egyetlen s örök
s újra kérlek,
hallgass meg és vezess!
mert szívem még mindig nyugtalan,
lelkem szüntelen keres
mondd, merre induljak el
mondd, távol-e a cél,
vagy közel?...
mondd, helyes-e,
hogy szívem remél?

Mondj el mindent,
mert Te jobban tudod
a szép világban, a Kapun túl
minden jó, minden ragyog
onnan látsz engem
s mindenki mást
mondd: ki szívemben él,
ki szintén remél,
várhat-e biztatást?...

S ha nem szólsz semmit,
szívem akkor is szeret
hallgatásod elfogadom...
néha majd leülök az asztal mellé,
odébb teszek néhány holmit,
mi a Tied volt hajdan,
s halkan könnyezek.







A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja. Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást.
- De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! - szól a bácsi.
- De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap - válaszol a néni.
A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja, meghatódik a jelenet láttán, és odalép hozzájuk.
- Ne tessék haragudni, önök mióta házasok?
- Éppen 50 éve - hangzik a válasz.
- Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel - mosolyog a fiú.
A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát, és azt mondja:
- Fiatalember, maga ezt ne remélje, hanem döntse el!







Páskulyné Kovács Erzsébet: HOVA SIETTEK ŐSZI DÉLUTÁNOK?


Hova siettek őszi délutánok?
- Ti már csak letarolt utakon jártok
Lábaitok avar, hulló falevél
Eső könnyeitek csapkodja a szél
Komoly a léptetek, megfontolt s biztos
Nem vezet máshoz csak az elmúláshoz.

Hova siettek évek, órák, percek?!
Istenből a múltba ki mehet véletek
Elvisztek vágyat, vigaszt, örömet
Hagyjátok itt a hitet, a lelket
Ha még megmarad, várhatunk jólétet
Hittel remélhetünk örök üdvösséget...

Hova siettek gyermekek és ifjak?!!
Titkos jövőbe, szemlélve sok jókat
Ábrándos vágyatok, délibábos útján
Miért siettek úgy hiú dicsvágy után
El nem érhetitek, nem is maradandó
Csak Krisztustól jöhet az egyedüli jó.

Hova siettek elkésett emberek??
Csalódott múltakból mi maradt veletek?
- Görnyedt hát, fehér hajfürtök komor őszi képe
Itt áll meg az ki a lelkét nem építette
Annak más a vége ki hitt Istenben
A földi lét után él fönn a mennyek







Pethes Mária: ADD A KEZED (Hungarian)


Mielőtt elsodornának a hétköznapok
Mielőtt mindennapos kis háborúinkban
egymáson újabb sebeket ejtenénk
Add a kezed
Mielőtt rádöbbensz
milyen kiábrándítóan
én is csak nő vagyok
Add a kezed
Mielőtt elillan életünk
mint nagyanyám süteményének
mindent belengő fahéj illata
Add a kezed
Mielőtt a simogatás mozdulatát
feledné kezünk
és csak ökölbe szorított ujjaink
merednek nyirkos tenyerünkbe
Add a kezed
S az éjszakák
azok a borzalmas éjszakák
mikor partra vetett sima testű
delfinként szomjazunk a csókra
és riadtan várjuk a feloldozó hajnalt
az elmaradt ölelés mozdulatában
lelkünk sírva egymásért remeg
Add a kezed


DAMMI LA MANO (Italian)


Prima che ci travolgano i giorni consueti
Prima che ci feriamo a vicenda
nelle nostre beghe quotidiane
Dammi la mano
Prima che ti renda conto
che in modo deludente
anch'io sono donna
Dammi la mano
Prima che si dissolva la nostra vita
come il tutto permeante profumo
della cannella dei dolcetti della nonna
Dammi la mano
Prima che le nostre mani scordano
il movimento della carezza
e solo le nostre dita strette in pugno
ergano nell'umido palmo
Dammi la mano
E le notti
quelle notti terribili
quando come sulla riva arenati delfini
dal corpo liscio bramiamo al bacio
e attendiamo spaventati che l'alba ci assolva
le nostre anime tremano piangendo l'uno per l'altra
nel movimento del abbraccio mancato
Dammi la mano







Róna Katalin: ÖREG SZÍVEM..


Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?
Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.
Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr!...













Sárhelyi Erika: UTOLSÓ PECSÉT


Szépen kellene majd megöregedni,
csak úgy magunkhoz ölelni az időt,
ne vegye észre rajtunk kívül senki,
hogy ott állunk már az örök tél előtt.

Mert olykor méltatlanná lesz az élet
- törődik a test és bomlik az elme -,
ha minden nap a káoszban ér véget,
már nem elég az égiek kegyelme.

Mert úgy lenne jó: ha hajlott háttal is,
de vegytiszta tudattal és merészen...
Mert úgy kellene, hogy ne legyen hamis
az utolsó pecsét az útlevélen.







Somogyváry Gyula: AZ IDÖSKORRÓL


Az időskor szép, és az időskor nehéz... De ha azt mondom, hogy idős, az szép, s ahogy hunyorogva, enyhe grimasszal azt mondom öreg, na már az kevésbé, az nélkülözi az időskor tudományosságát, s a tudományosságban meghúzódó hallhatatlan elismerő szavakat.

Öreg azt hiszem lehet valaki fiatalon is. Öreg az aki nem él, aki nem keresi a jót, aki nem akar semmit sem tenni, aki nem nyit a világra, aki csak az ablakon kihajolva szippant az őszi levegőből, de talán azt is csak azért, mert levegőt még neki is kell vennie. Öreg, az aki az ablakon is csak akkor néz ki, ha az őszi napfény oda hívja, sőt kérleli minderre, és körül néz és mivel nem történik vele semmi, a szél szeleburdi járásában keresi a dolgok okát, és hosszú órákon át néz egy elsodort újságcikket, egy lottószelvényt, vagy egy cigicsikket.

Idős ember az, aki bár valójában fiatal, de az élet kegyességének köszönhetően külsőségekben már elkülönülhet a fiataloktól, és így újra és újra belevetheti magát a mindennapokba, és elkövetheti ugyanazokat a fiatalos hibákat, amiket már oly sokszor elkövetett fiatal korában, csak most az élet kegyes legyintésének köszönhetően e hibákat már nem veheti észre a többi ember.

Hiszen míg a fiatalok vakmerőek, bátrak, és ami talán leginkább jellemzi őket, a fiatalok tévednek, az idősek, mivel idősek már bölcsek. Bölcsek mert idősek és idősek mert bölcsek. De ha valakinek a lelke fiatal marad, és talán ez -bár ezt én még nem tudom megmondani- az élet bármilyen kézlendítésének ellen áll, ugyanolyan szenvedéllyel veti bele magát az életbe, és szeret, és ezért remélhetőleg viszont szeretik. Szeret szenvedéllyel és lendülettel, tehát ifjúan szeret, s mit csinálnak a fiatalok, - mint például jómagam ezzel a merengő írással- hibáznak. Aki idős az fiatal, aki öreg az pedig nem él...

Tehát az idő múlása realitás, de az, hogy ezt hogyan fogjuk fel, szubjektív, teljesen egyéni, és talán az egyik legnehezebb feladatunk, hiszen akár sütkérezhetünk is az őszi napfényben, de akár menekülhetünk is a semmiből előbukó hideg szellők elől az ablakunkba könyökölni, és kellő nyomással tudatosíthatjuk ablakpárkányunkban, hogy bár rajta kevésbé fog az idő, de azért még mi vagyunk a ház urai... De ehelyett nyújthatunk támaszt más emberek számára is, olyan ablakpárkányként, amelyen azért a bölcsesség enyhe ráncokban húzódik meg, és amelyre támaszkodva egészen máshogy láthatják majd az őszi tájat, és elfújt cigicsikkek helyén az élet és a boldogság lehet előttük.

Az öregséget pedig csak nyugalomban lehet és szabad élvezni, függetlenül mindattól, ami körülöttük történik, függetlenül az őszi napfénytől vagy az őszi ónos esőtől. Az idősek így értelmezésem szerint könnyebben élvezhetik az életet, mint az öregek. Az időskor azt jelenti, hogy kaptunk időt, kaptunk arra időt, hogy kiteljesedjünk, hogy körbenézhessünk és lássuk, hogy mi vesz minket körül. Hogy nem csak az őszi napfény és az idő néz be az ablakon, hanem a szeretet is.

Az idősek Márai szerint különös egyenruhába bújtak, a szeretet egyenruháját ölthetik magukra, s ez az egyenruha bizony megfakulhat, de mindez csak a szeretet, és az évtizedek örömeinek a jele kell, hogy legyen. Hogy ki tervezte és miért ezt az egyenruhát? Vajon onnan fentről kaptuk az őszi napsugárral egyetemben, hogy ha kapunk időt élni, akkor a szeretet egyenruhájában kell ezt tennünk. Azért kaptuk ezt a ruhát, hogy megbecsüljük, hogy észrevegyük az élet csodáját.

Nem nevezném ezt öregségnek, és nem tudok öregekről beszélni. Mert egyet sem ismerek....

Forrás:Purpremark







Szabó Éva: INDULÁS ELŐTT


Csomagoljunk legyünk útra készen
mielőtt minden eltörik egészen,
hisz oly kevés mit vinni kell
egy ,,megérte" egy ,,hinni kell"
egy szerelemtől fényes pillanat
a sárba süppedt kő alatt
a sötétben egy résnyi fény
Élétől megsebzett remény
mert valami végérvényes rend kell
ha nagy útra készül már az ember
tudván, hogy akkor sem néz hátra
ha nevét valaki még egyszer elkiáltja.







SZABÓ PACSIRTA ÉVA: ELMÚLT MÁR SOK-SOK ÉV


Elmúlt már sok-sok év
ám észre sem vettük,
csak azt,hogy életünk alkonya
egyre közelebb jött.

A múlton gondolkozni
soha nem szabad,
hisz ha nem akarjuk
akkor is velünk marad.

A jövőt nézzük
mert ő van előttünk,
ezernyi szép pillanat
mit még átélhetünk.

Egy gyenge fuvallat
megérinti arcunk,
s akkor vesszük észre,
hogy mi még szeretve vagyunk.

Legyünk hát boldogok
csak így szép az élet,
hiszen a lélek örökké fiatal
csak az ember teste lesz érett.







Szabó Marcsi: KINCS


Elmúltak az évek, de meglátom a szépet.
Ami mellett elmentem, azt most összeszedem.
Nevetek ha baj van és akkor is ha nincs,
azóta már tudom,... az élet óriási kincs.
Sose hittem azt, hogy sorsom a legrosszabb,
de az élet rövid, lehetne még hosszabb.
Vidám vagyok, mert nem teljesen mindegy,
hogy telnek a percek, napok és az évek!
Büszke vagyok arra mind amit elértem,
és, hogy a legkisebb dolognak is örültem.
A múltból, csak az emlékek kellenek,
haladjunk előre, ameddig csak lehet!










Szabó Tímea: TÍZ KÖNNYCSEPP A HALÁLIG


Van egy út, melynek kapuját őrzi a bánat;
Könnyű ide belépni, de nincsen kijárat.
Könnyeiddel kövezed ki minden méterét,
Addig, míg a szív után a test is megtörik.

Az első könny oly keserű, hogy azt hiheted,
Hogy át is éltél mindent, mi fájdalom lehet.
De a második könnycseppnél olyan bánat ér,
Mely sokkalta keserűbb az első könnycseppnél.

A harmadik könnycsepp után visszafordulnál,
Hogy lásd az első kettőnél mily bolond voltál,
De az út csak egyfelé visz, egyfelé enged:
Mindent megtesz, hogy láthassa a negyediket.

Gondolkodsz... gondolataid tisztává válnak:
Te vagy az oka a világ összes bajának,
Minden, ami keserves, az csak a te hibád,
Joggal érdemelted lelked minden bánatát.

Az ötödik könny forrása így hát az önvád...
Ó bárcsak e forrásvizet kiapaszthatnád!
Kapnád vissza megint azt az első édeset,
Hogy ne kelljen hatodjára újat ejtened.

A hetedik könnycsepp után nincs többé család.
A nyolcadik könnycsepp után szökik a barát.
Akkor kapja meg az út a kilencediket,
Ha elveszted, kit szíved a legjobban szeret.

Végéhez ért az út, mely tovább gyötörhetne,
Nem mész tovább, csak vársz a tizedik könnycseppre.
De a tizedik nem jön, mert minden könnyeddel
Megedzetted lelkedet a kínzó közönnyel.

A helyen, ahol egykoron virágoskert állt,
Fertelmes, vad, zord mocsár vert végtelen tanyát.
A helyre, hová egykoron bárki beléphetett,
Senki fiát, semmi pénzért be nem engeded.

Még élsz. Állsz az út szélén, előtted a mély.
Visszatart az ugrástól egy lehelet remény.
Mikor e halvány fény fölött a sötétség nyer,
Akkor ugrasz... arcodon a tizedik könnyel.

Tíz könnycsepp a halálig... csak ennyi az élet.
Ne kövess engem. Okulj. Küzdj, amíg csak lehet.










Szakály Éva: ÉLET VAGY HALÁL..


Uram, ma lettem nyolcvanéves,
túl gyorsan múltak el az évek.
Még oly sokat szeretnénk tenni,
úgy szeretnék nyolcvanegy lenni.

A pár kis tervem, mi még lenne
ha tán több időt igényelne,
s egy év nem lenne elegendő,
add, hogy legyek nyolcvankettő.

Jó lenne még sokat utazni,
újabb helyeket meglátogatni,
halálom perce még tán várhat,
megérhetném a nyolcvanhármat?

Uram, Te látod a világot,
Gyorsan jönnek a változások.
Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy,
Esetleg lehetnék nyolcvannégy.

És ahogy a technika halad,
Sok újat lát, ki élve marad.
Még oly sok minden ideköthet,
Úgy örülnék a nyolcvanötnek!

Az emberiség oly sokat tehet,
A világ oly csodás hely lehet,
Jó annak, aki itt maradhat,
Nem oly sok az a nyolcvanhat!

Tudom Uram, hogy sokat kértem,
Hisz oly szép lehet fenn az égben.
S én mégis arról tervezgetek,
Hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

Elfáradok a hosszú úton,
El is kések majd sokszor, tudom
Tudasd velem, ha meggondoltad
Betöltöm-e a nyolcvannyolcat?

Addigra már oly sokat láttam,
Emlékeimet regisztráltam,
Mily nagy kár lenne, ha elmennék,
Mielőtt nyolcvankilenc lennék.

Már igazán csak egyet kérek,
Uram, ne vedd szemtelenségnek,


Éveim száma kerek lehet,
Ha meglátnám a kilencvenet.

És hogyha ezt már megengedted,
S ezt a lépést értem megtetted,
Neked már úgyis egyremegy,
Könnyen lehetnék kilencvenegy.

Minden szemérmet félreteszek,
Hogyha még egyet kérdezhetek,
Tudom ez a kor hajmeresztő,
De hadd legyek kilencvenkettő.

Úgy megszoktam az életemet,
És hátha lesz még, ki megszeret,
Ki pótolná elvesztett párom,
Ha lehetnék kilencvenhárom.

Addigra már reszket a kezem,
De ha helyén lesz még az eszem,
A magas kortól, és nem félek,
Megadod a kilencvennégyet?

A korra nincsen szabadalom,
Számításom megtalálhatom,
Ha őrködsz egészségem fölött,
Akkor lehetnék kilencvenöt.

Manapság már hallani olyat,
Emberekről készül másolat,
Ezt talán én is megvárhatom,
Segíts át a kilencvenhaton.

Ha még hirtelen meg nem halok
Kis vagyonkámmal rendben vagyok,
Elég lesz tán még egy évig,
Kihúzhatnám kilencvenhétig?

Hála neked, nagy a családunk,
Még pár dédunokát is várunk,
Láthatnám őket? . - ugye ezt mondtad,
Ha megadod a kilencvennyolcat.

Sok évet kaptam, nem egy-kettőt,
Megköszönöm a sok esztendőt.
És még kérem, - tán el sem hiszed,
A kilencvenkilencediket.

Még egy év és akkor valóban,
A népek azt mondhatják rólam,
Ez aztán igen szép kort élt meg,
Hisz tegnapelőtt volt százéves!

Uram az életet te adod,
Úgy veszed el amint akarod.
Nem is zavarlak többet Téged,
ne vedd komolyan, amit kérek,
Csak beszélgetni akartam véled.

Szakály Éva: Élet vagy halál

Link








SZALADNAK AZ ÉVEK...


Itt egy másik ősz
Idősebbek lettünk
Bizony egy évvel újra
Rövidült életünk.

Mindig dolgozunk
Észre sem vesszük
Csak akkor mikor már
Meg is öregszünk.

Szaladnak az évek
Mi meg utána
De sehogy sem érjük utol
Ezért teljesen hiába.

Hamarabb fáradunk
Kicsit lelassulunk
Kétszer meggondoljuk
Mielőtt új munkába fogunk.

De talán az elmúlt évek
Nem voltak hiába
Jutott néha idő
Egy csepp boldogságra.

De én rájöttem
Nem számít a korunk
Mert az a legfontosabb
Hogy egészségesek vagyunk.

Mert ha nincs egészség
Légy bármily fiatal
A leélt mindennap
Súlyos könnyeket takar.

Szaladnak az évek...

Link








Szalay Mátyás: BOCSÁSSATOK MEG KEDVES ÖREGEK


Bocsássatok meg kedves öregek,
Hogy rólatok csak elfeledkezünk....
Mintha nem is volnátok a világon.
Tervezünk,de nektek nem tervezünk,
Házat rakunk, de abban egy zugot
Nem rajzol meg a tervező,hogy ott
Legyen utolsó álmotok nyugodt.
Mintha nem is volnátok a világon.

Ti már fáradtan félreálltatok,
S a világban úgysem számítotok!
A múlté vagytok s a múltat ki nézi?
Kisértetül talán előidézi
Az ember s szembe is kacag vele,
De figyelmet nem pazarol bele.
A múlt helyett inkább jövőt akar,
Ezért feszül a szív, a láb, a kar.

Leguggolunk egy kisgyermek körül,
Lessük hogy alszik, minek örül,
Fabábuját rendben tartjuk neki,
Tízen tanítjuk járni kezdeni,
Verekszünk érte tanítóval
Ha egyszer-egyszer jobban rárivall;
Sztrájkot kezdünk,hogy legyen kenyere,
És a szükséget észre ne vegye,

Feszegetjük a nagy politikát,
Hogy jobb jövőt a gyermeknek mi ád;
Utálunk más országhatárokat,
Eszünk nagy terveket kibontogat:
Mindent, mindent a gyermekért,
Mindent a szebb jövőjű tervekért,
De ellenetek mindig vétkezünk,
Tirólatok csak elfeledkezünk,
Bocsássatok meg kedves öregek.

Ti már fáradtan félreálltatok,
Lecsuklott egykor büszke vállatok,
Régi erőtök megszerényedett,
S a csöndesség lett fő erényetek.
S a csöndességet észre nem veszik,
Vele a világ nem nyer, nem veszít,
A csöndesség,az nem szoroz, nem oszt,
Nem követel és nem hallat panaszt.

A zúgó élet rajta átrohan,
S mit bánja azt a lármázó roham,
Hogy az öregnek milyen a jaja,
A végtelenbe kúszó sóhaja....
Mit bánja azt, hogy öregjeink
Szívén hogy égnek alkonyi színek?
Hiszen figyelme mind a nappalé.
Mit bánja azt, hogy él-e,vagy hal-é
Az egykor érte dolgozott öreg.
Mit bánja azt a törtető tömeg?

Lassan mi is majd elszerényedünk;
Az izmainkban elszegényedünk;
Fejünkre: estünk hóvirága hull,
A szemünk fénye elhomályosul;
Lassan mi is majd összegörbedünk,
És észrevesszük, hogy napunk letűnt.
Bocsánatot kérünk hát tőletek:
Bocsássatok meg, kedves öregek!










Szádeczky - Kardoss György: NINCS IDŐD


Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted,
Tettél-e jót, láttál-e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak ember lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!... Nincs időd!







Jolie Taylor: SIMOGASD AMIG LEHET


Simogasd amíg lehet,
a megfáradt öreg kezeket
Hisz ők neveltek fel téged
Oly sokat fáradoztak érted

Ne engedd el két kezét
Simogasd meg őszülő fejét
Hisz Te voltál neki a mindenség
Húzd magadhoz megfáradt kezét

Most szeresd amíg lehet,
ma még megteheted
Tőlük kaptad az életet
Ott volt veled, míg lehetett

Keblére szorította kócos fejedet
Mindentől óvott, védelmezett
Tiéd volt szívében a dobbanás
Mosoly voltál az ajakán

Ha ráborulnak a hideg éjszakák
Soha meg ne bántsd
Szívedben ő legyen a dobbanás
Hisz te érted sírt, oly sok éjszakán

Simogasd amíg lehet,
a megfáradt öreg kezeket
Ha tudatuk nem a régi már
Te akkor is szeretettel tápláld

Öregedő ráncos kezek
Remegve keresik a szeretetet
Türelemmel kísérd sorsukat,
mert egyszer az életük kettészakad

Akkor már nem tudsz hazamenni
Szülői háznál nem vár már senki
Hiába mondod, hogy szerettelek
Síron túl, már nem hallják meg

Hát most szeresd, amíg él
Öleld magadhoz megfáradt testét
Simogasd amíg lehet,
a megfáradt öreg kezeket







Teréz Anya: AZ ÉLET HIMNUSZA


Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!







Tolvaj Klára: MÁR FÁRADOK


Már fáradok, sokáig nem hittem el,
hogy ilyen nehéz lesz az élet.
Ha tehetem, elbúvok csendes árnyú fák alá,
nézem, hallgatom a mikrovilágot kívül, belül.
A levelet cipelő hangya erejét csodálom,
szeretném átvenni óriási terhét,
de a magamé is egyre nehezül.
Nem csak az öregség,
nemcsak a világ elől
menekülök,
hanem önmagam elől.
Talán belülről szóló hangtól
választ kapok,
a belső káoszból rendet teremtve
újra erős leszek.
A belső önmagamnak ezernyi kérdést
felteszek:
- Hol rontottam el?
- Ki vagyok én, miért születtem,
és egyáltalán, miért ilyen tébolyult a lelkem?
Nem látom tisztán az ösvényeket,
újra elkerül a megoldás, a felismerés.
mert az EGÓ uralkodik felettem:
- Te osztod a kártyát, dobd a lapokat!
- Kihívás az élet nem csak hangulat,
tiéd a világ birtokoljad!
Csak benn szól a lelkemben,
legbelül egy halk hegedű,
miért nem élem az életem,
tisztán, egyszerűn?







Tolvaj Klára: SZENILITÁS


Az élet mellettem elrohant,
futtában belém kapott, megmart.
Néha, hogy ne érezzek, altatott,
kikapcsolta a tudatom.
Sodort magával, mindennap
ajándékozott.
Nekem adott ezernyi tapasztalatot.
Megérintett szelíd érzelmekkel,
majd korbáccsal ütött, hátha belehalok.
Túléltem, itt vagyok.
Bölcsebb lettem,
vagy csak öregebb, akire
rárakódott sok évtized?
Kövületként egymáson sorban
préselte jellemem kemény akaratba?
Csakis akaratba!
Megtanított, hogy erős legyek,
világot nyitott benne az értelem,
utat mutatott a sötét éjszakában,
vakon vezetett, mégis láttam.
Most mégis úgy érzem, valami nincs rendben.
Nem jó, hogy bölccsé öregedtem.
Mert elérnek hozzám a nyomorgó lelkek.
Fáj, ha látom a gyengeséget,
zavar, ha hallgatok sok értelmetlen beszédet.
Sokkol a naivitás, a farokbehúzós szolgaság.
Az élet rohan, nem pihen,
hoz végre majd egy kis szenilitást,
és én végre nyugalmat lelek.







Törő Zsóka: MÚLIK AZ ÉLET


Látod-e, Kedves, múlik az élet,
fekete hajunk lassan fehér lett,
nem szeretünk már tükörbe nézni,
gyakran van okunk jövőnktől félni.

Fogd meg a kezem , erősebb leszek,
ígérem, érted mindent megteszek,
bújj ide hozzám,ölelj át, kérlek,
az élet múlik, szeress, míg élek...







Túróczy Zoltán: TANÁCS


Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...










EGY UTOLSÓ TÁNCOT


Egy utolsó táncot csak ennyit kérek,
Érezzem ahogy pezseg és forr a vérem!
Egy tüzes szambát, forrón perzselőt,
Szerelmesen átölelőt.

Egy utolsó táncot, s többé nem kérek,
Csak még egyszer zokogjon a lélek!


Egy érzékien buja tangót,
Mely fellobbant, akár egy vad csók.

Egy utolsó táncot kérek tőled Élet,
Hogy érezzem, édes-élet mézed.
Egy utolsó, lágy keringőt,
Kábítón szépet, merengőt.

Tollhegy










VAN HÁROM DOLOG...

/Az élet igazságai/


Van három dolog az életben, ami soha nem tér vissza:
a szó, az idő, és az elszalasztott alkalom.
Van három dolog az életben, ami tönkre tehet:
A lustaság, a büszkeség és a féltékenység.
Van három dolog az életben, amit soha nem kellene elveszíteni:
a türelem, a remény, és a becsületesség.
Van három dolog az életben, ami óriási érték:
a család, a szerelem és a barátság.







Végső soron nem is olyan borzasztó megöregedni. A fene se érti, miért nem lehet mégis túlélni.

Vavyan Fable: My Fair Lord







Váci Mihály: VÉGÜL


Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell,
hogy legalább a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják!
- s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék.
Megszelídül a magánytól,
s csak annyi kell végül már, hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?!
- Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást,
azt, ami van, és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.







Várnai Zseni: GONDOLATOK AZ ÖREGSÉGRŐL


A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.

Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek...
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték...
Hibáimnak én nem kegyelmezek!

De te ne bántsd a vént,
te fiatal,
ha botlik is a lába vagy a nyelve.
Így jársz te is,
ha véget ér a dal...
És minden érdem immár elfeledve!










Várnai Zseni: SZOLGÁLJ, SZÍVEM


Csak kis kitartás!- biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok,
estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!







Vona Erzsébet Cecília: ÖTVEN FELETT

Azt hiszed, delelő után alkony következik?
Tévedsz, a verőfényes délután közbe esik!
Világ szépségei Neked még felragyognak,
Ismeretlent a holnap ígéri szebbnek, jobbnak.

Azt hiszed, a virág ősszel örökre múlik el?
De télben megpihen, tavasszal új életre kel!
Észrevétlen, hangtalan nem éghetsz el,
Gyertyacsonk is nagy lánggal lobban fel!

Nem kell várnod, itt a napfényes délután.
Minden évszak, pihenést hoz ezután.
Életed lángja égjen, sokára lobbanjon el!
Holnapok ígérete üdítsen naponta fel.

Ültettél fákat, neveltél sok embervirágot,
Próbáltad jóra bírni, jobbá tenni a világot.
Ha kiáltott a baj, siettél, hogy szűnjön,
Saját fájdalmad mindig kisebbnek tűnjön.

Emberi szívekhez építettél sima utat,
Lelkeddel kövezted ki rajta a hidat.
Dolgoztál értelmes, emberibb életért.
Pihenj most, csupán csak önmagadért!

Pihenj, dalolj, örülj, válts más nézetet,
Éld tovább most már a saját Életed.
Nyugvó napnak is van még fénye, ereje,
Életednek ez a pihentető, nyugodt deleje.

Ne várd még létednek komor alkonyát,
Hisz át kell élned még száz csodát!
Örülj minden napnak, szépnek, jónak,
Sok örömet tartogat még Neked a holnap.







William Butler Yeats: ŐSZ LESZEL S ÖREG
(1865-1939)

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.

Csillag Tibor fordítása







Vörösmarty Mihály: A SZEGÉNY ASSZONY KÖNYVE


Egy szegény nő, Isten látja,
Nincs a földön egy barátja,
Agg, szegény és gyámolatlan,
Ül magán a csendes lakban.
Gyásza nincsen, gyásza rég volt,
Még midőn jó férje megholt;
De ruhája mégis gyászol:
Szíve fél a tarkaságtól.
Dolga nincs, hogy volna dolga?
Kis ebédhez nem kell szolga.
S az ebédnél nincs vendége,
Csak a múlt idők emléke.
Aki maga néz a tálba,
Azt az étel nem táplálja:
Több annak a gondolatja,
Mint amennyi jó falatja.
Gondol vissza és előre
A sok jó és bal időre.
S félig étel, félig bánat:
Mindkettőbe belefárad.

Hejh, nem így volt hajdanában,
Míg nem járt özvegyruhában:
Tele kamra, tele pince
S mindig kézben a kilincse,
És szegénynek és boldognak
Udvar és ház nyitva voltak.
Vendéget nem kelle kérni:
Önként szoktak ők betérni,
Víz' dicsérni, bor' fecsélni,
És a gazdát nem kímélni.
A szegény, kit Isten küldött,
Ide gyakran beköszöntött,
És azon mit innen elvitt,
Lelkében nem tört meg a hit:
Nem hideg pénz, hideg arcok,
Eleség volt az ajándok.
És ha néha úgy történék,
Bár nagy ritkán, nem jött vendég,
Akkor sem lön üres a ház,
Bőven volt az istenáldás:
Jobbra, balra a sok gyermek
Játszottak és verekedtek,
S gondjaiért az anyának
Sok bajt, örömet adának.

Hajh azóta csak bút látott,
Hogy a gazda sírba szállott:
Gyermekei szétfutottak
Napkeletnek, napnyugotnak,
S a szegény nő elhagyatva
Úgy maradt, mint a szedett fa.

Az idő jár, s ő csak megvan,
Hol reményben, hol bánatban,
Szűken teng kis vagyonábul,
És ha néha sorsa fordul,
Gazdálkodni még most sem tud,
Ha neki van, másnak is jut:
Jobb időkből rossz szokása,
Hogy a könnyeket ne lássa,
Megfelezni kis kamráját,
S maga gyakran szükséget lát.

Most ott ül az asztal mellett,
Imakönyvében keresget.
Könyvét hívják Rózsáskertnek,
Melyben szent rózsák teremnek.
Régi, jó, de kopott jószág,
Melyet még csak a barátság
S egypár ernyedt szál tart össze,
Oly igen meg van viselve.
S ím kopognak, és köhentve
Az öreg jó Sára lép be:
"Isten áldja meg, nagyasszony!
Most ugyan csak legjobb itthon.
Jó, hogy ilyenkor ki nem jár,
Majd elvesztem, oly nagy a sár."
"Hát mi jót hoz, Sára néni?"
"Istenem! bár tudnék hozni.
Egy kéréssel jöttem volna,
Ha miatta meg nem szólna.
Oly nehéz most a szegénynek,
Tán jobb volna, ha nem élnek.
Imádságos könyvet kérnék,
Higgye meg, most oly jólesnék.
Mert hiszen ha már az ember
Szépszerint jóllakni sem mer,
Már ha szűken él kenyérrel,
Éljen Isten Igéjével,
Így legalább árva lelkünk
Az imádság tartja bennünk.
Itt, tudom, van heverőben:
Adjon az Isten nevében."

"Jó asszony, felelt az özvegy,
Könyvem nincs több, csak ez az egy,
De ha már úgy megkívánta,
És ettől függ boldogsága,
Vegye egy felét jó névvel,
Én beérem más felével."
S fele ide, fele oda,
Könyvét kétfelé osztotta.

Most a két jó öregasszony,
Hogy semmi jót ne mulasszon,
Fél könyvből, de nem fél szívvel,
Imádkoznak este, reggel,
S ha van Isten mennyországban,
Nem imádkoznak hiában.

1847.







Zagyi G. Ilona: LEGYETEK TÜRELMESEK


Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
elfelejtek már dolgokat,
ha próbálom idézni, de nem megy,
a feledésbe merült, fehér foltokat.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
beszélek, s elakad a szavam,
ha a mondat közepén újrakezdem,
vagy ha ismétlem önmagam.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
nehézkesen, lassan mozdulok,
ha riasztanak az akadályok,
és sokszor visszafordulok.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
túl sokat panaszkodok,
ha nem értek egyet azzal,
amit mondanak az orvosok.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
szenilis leszek és gyerekes,
ha az öregkori hanyatlás
nem lesz hozzám éppen kegyes.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
gyenge leszek, ápolásra szorulok,
akkor is, ha rigolyásnak,
fárasztónak bizonyulok.

Legyetek türelmesek hozzám, ha már
nem boldogulok egymagam,
ne engedjétek el öreg kezem,
legyen akármilyen haszontalan.

Legyetek türelmesek hozzám,
érezzem, nem vagyok egyedül,
érezzem, hogy becsülnek, szeretnek,
hogy nem éltem értelmetlenül...







William Butler Yeats: HA ŐSZ LESZEL S ÖREG


Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.

Csillag Tibor fordítása







AZ ÖREGSÉG EGY AJÁNDÉK


Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni.

Sosem cserélném el az én nagyszerű és csodálatos életemet. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt , amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.

Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem.Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitívnak lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. .
Nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd.

És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya.


Az öregedésről...

Link

























 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Címkék: kilencvennyolcat, fölnevelkedtetek, mindennapjainkat, ablakpárkányként, megmásíthatatlan, kiszolgáltatottá, motorcsónakokból, összeházasodtunk, tudományosságban, légkondicionálót, kiszolgáltatott, nyolcvannyolcat, számológépekről, mechanikusakról, hülyeségeiteken, szemtelenségnek, kiállhatatlanná, elviselhetetlen, megszerényedett, visszafordulnál, túlbuzgóságomat, elmagányosodnom, országhatárokat, alkoholtartalmú, találkozhassunk, szenvedélytelen, videokamerákról, gondoskodásukra, kézlendítésének, megtanítottalak, körbenézhessünk, kilencvennégyet, tudatosíthatjuk, tudományosságát, elképzelésekkel, fogyatkozásomba, kezedet fogom, tavasz eljövetele, teremtmények szépségének, madarak énekét, újabb tavasz, élet parányi, látás romlik, hallás elszáll, sétából csoszogás, barátod lesz, tükörben látott, gyógyszerek listája, öregedés jelei, dolog kellemes, utolsó napod, tyúkokkal kelsz, TISZTELET AZ ÉVEKNEK, ŐRIZEM SZEMED, AHOGY IDŐSÖDÖM, Charlotte Bronte, Szepessy György, Libby, ÖTVENEN TÚL, MINDEN MULANDÓ, Antóni Sándor, Aranyosi Ervin, AMIKOR MEGÖREGEDNEK, Mára Ők, Öleld Őket, NAGYSZÜLŐK SZERETETE, EGYMÁS MELLETT MEGÖREGEDNI, SZERESS KORTALANUL, SZÉPEN IDŐSÖDNI, NYUGDÍJAS DAL, Atlantic Együttes, Árvai Attila, Árvai Norbert, Bálint Barbara, ELVESZETT EMLÉKEK, Bendur István, IDŐSEK NAPJÁRA, Beney Zsuzsa, VÉGSŐ PERC, Benke Mária, ELMÉLKEDÉS NYUGDÍJAS ÉLETRŐL, Bertram Gábor, Tóth Irén, FALUSZÉLI HÁZIKÓBAN, Bognár György Mihály, SZÉP KOR, MAJD MEGÖREGSZÜNK, Bódy Irén, BÖLCSELETEK AZ ÖREGEDÉSRŐL, Helen Csok, ÖRÜLJ MÁNAK, Dánielis Éva, ÖREG KEZEK, Deli Enikő, MONDANÁ EL, Vasék Mária Valéria, Idősek Otthonában, Eknéry Lakatosné Irénke, MIKOR MEGÖREGSZEL, Elter József, Erdődy Elek, NAGY LESZEK, NAGY LESZEL, Paulo Coelho, Falu Tamás, Fecske Csaba, Gergely Ágnes, ÖREG SZERELMESPÁR, Moretti Gemma, Dénes György, SZÉP ESTÉNK LESZ, Vámosi János, Gráma Béla, ÖREG EMBER IMÁJA, Gulyás Gábor, ÖREGSÉGÜNK HAJNALÁN, EGYSZER MEGÖREGSZÜNK, Harold Schaumberg, Hábele Mihályné, ARANY ALKONY, Heltai Jenő, AMIKOR MEGÖREGSZÜNK, Hirth Éva, IDŐSEK IMÁJA, IDŐS EMBER IMÁJA, IDŐS KOR VAGY ÖREG KOR, Juhász Gyula, ÖREGEK ALTATÓJA, Kandrács Róza, ELHAGYTAM AZ OTTHONOM, KEDVES GYERMEKEM, Kerner Mariann, ÖLELD ÁT NAGYMAMÁT, SZERETNÉK MEGÖREGEDNI…, Kibédi Ervin, AHOGY NAPOK RÖVIDÜLNEK, Kovács József, FÁTYOLOS SZEMMEL…, Kukuruzsnyák Rebeka, VELED MEGÖREGEDNI, Doug Lrson, ÖTVEN ÉV FELETT, Lejkoné Kristóf Olga, Magyar Ottó, ÉLET ALKONYÁN, MEGFONTOLANDÓ SZAVAK AZ ÖREGSÉGRŐL, Meggyesi Éva, MOST MÉG NEM ÉRTED, MOST SZERESD ŐT, MÚLNAK AZ ÉVEK, Mentovics Éva, NAGYMAMA TAVASZA, Pablo Picasso, TEGYÜNK, Emlékezzen Mario Benedetti, Monok Zsuzsanna, EZÜSTKORI SZERELEM, Móra Magda, FELÉN TÚL, JÖNNEK GONDOK, Müller Péter, ÖREGSÉG BECSÜLETE, BENSŐ MOSOLY, ÖTVEN FELETT, HÁNY ÉVES IS VAGY, Pizza Hut-ról, NAGYAPA MONDTA, CSAK KITALÁLTAM, HOGY BÜSZKE LESZEL EGYSZER ÉNRÁM, DRÁGA NAGYAPÁM, Nagy Mihály, Nagy, ÉLETEM ALKONYA, George Bernard Shaw, Nemetine Kodrán Erzsébet, ARCOM RÁNCAI, Nyikos Tibor, VIGYÁZZATOK RÁJUK, Nyiraty Gábor, Adjon Isten, NYUGDÍJAS IMÁJA, Óbecsei István, SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET, Amikor Isten, ÖREGAPÓ VALLOMÁSA, ÖREG EMBER IMÁDSÁGA, ÉNEK NAGYMAMÁMHOZ, Visszatértem Hozzád, Páskulyné Kovács Erzsébet, HOVA SIETTEK ŐSZI DÉLUTÁNOK, Csak Krisztustól, Pethes Mária, DAMMI LA MANO, Róna Katalin, ÖREG SZÍVEM, Mondd Jó Uram, Sárhelyi Erika, UTOLSÓ PECSÉT, Somogyváry Gyula, Szabó Éva, INDULÁS ELŐTT, SZABÓ PACSIRTA ÉVA, ELMÚLT MÁR SOK-SOK ÉV, Szabó Marcsi, Szabó Tímea, KÖNNYCSEPP HALÁLIG, Szakály Éva, ÉLET VAGY HALÁL, Tudom Uram, SZALADNAK AZ ÉVEK, Szalay Mátyás, BOCSÁSSATOK MEG KEDVES ÖREGEK, Kardoss György, NINCS IDŐD, Jolie Taylor, SIMOGASD AMIG LEHET, Hisz Te, Teréz Anya, ÉLET HIMNUSZA, Tolvaj Klára, Törő Zsóka, MÚLIK AZ ÉLET, Túróczy Zoltán, UTOLSÓ TÁNCOT, HÁROM DOLOG, Vavyan Fable, Fair Lord, Váci Mihály, Várnai Zseni, GONDOLATOK AZ ÖREGSÉGRŐL, Vona Erzsébet Cecília, William Butler Yeats, LESZEL ÖREG, Csillag Tibor, Vörösmarty Mihály, SZEGÉNY ASSZONY KÖNYVE, Éljen Isten Igéjével, Zagyi, LEGYETEK TÜRELMESEK, ÖREGSÉG EGY AJÁNDÉK,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
05.06. 14:46 Romániában nőtt a turisták száma, a külföldieké azonban csökkent az első ne...
05.06. 14:46 Varga Mihály: idén is folytatódik a lakásépítések dinamikus bővülése
05.06. 14:16 A szülők nélkül élő gyerekekért indít kampányt az SOS Gyermekfalvak
05.06. 14:15 A filmé a főszerep a József Attila Színház jövő évadában
05.06. 14:06 Hét megyében és a fővárosban megnyitott az új Takarékbank
05.06. 14:05 Autóbusszal ütközött egy gépkocsi Esztergom és Dobogókő között
05.06. 13:55 Versenyhivatali figyelmeztetést kapott az ingatlan.com
05.06. 13:45 A Gulágkutatók Nemzetközi Társasága önálló kutatóközpont létrehozását kezde...
05.06. 13:45 Felmérés: a gyermekvállalási korban lévők bizakodva várják az új családtámo...
05.06. 13:36 A fost lansat programul de sprijinire pentru extinderea internaţională a st...
Tudjátok ?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
Kívánhatok kellemes ünnepeket?
Szerintetek lesznek jó karácsonyi filmek a TV-ben?
még több kérdés
Blog Címkék
Menyasszonyi csokor  Rózsaszín rózsa  Posertube  Jó reggelt - kalapban  Kislány pipacsok közt  Évszakok  Boldog, hívő élet  Esőben gif  Virradat  Megismerés és szeretet  Kellemes délutánt  Csodálatosan szép fehér rózsa  Facebookon kaptam  Rózsás csokor  Boldog élet értéke  Nő az ötvenes évekből  Facebookon kaptam  A tőkét már őszi vihar tépi  Facebookon kaptam  Lovas gif  Csend  Menyasszonyi csokor  Jó pasikat Föld minden sarkán...  Rózsák az ablakban  Városnézés  Szép estét  Sárga tulipánok  Délutáni séta  Kellemes délutánt  Epres palacsinta  Menyasszonyi csokor  Fodor András : Pár napja csak....  Nő az 1920 as évekből  Ne ítéld el az atyádfiát  Mai harmónia kártyám  Jó pasikat Föld minden sarkán...  Facebookon kaptam  Kávé  Facebookon kaptam  Szirmay Endre : Egyetlen élet  Aranyosi Ervin: Apró, pici lél...  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  Facebookon kaptam  Szíves üdvözlet  Havas téli kép, piros madárral...  Szép estét  Nő levendulát szed  Kislány pipacsok közt  Szükségünk van Istenre  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  1999-2006-2008-ban miért nem t...  Ne féljetek...  Isten szabadításának öröme  Orchidea  Aranyosi Ervin: Apró, pici lél...  Nő virág csokorral  Facebookon kaptam  Szép csokor  Facebookon kaptam  Szükségünk van Istenre  Menyasszonyi csokor  Vonat hóesésben  Egy palack egészség  Ha valami  Fábry Kornél főtitkár előadása...  Szèp estét kedves látoga...  Sexy nő  Vértanú koszorú  Tévesen megadott büntető  Png virág bakancsban  Fábry Kornél főtitkár előadása...  Kismalac gif  Szíves üdvözlet  Naplemente  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Tavaszi kép  Png nő  Jó reggelt  Feltámadás után: Az Örömút  Facebookon kaptam  Szép napot  Kiskutya gif  Csodálatosan szép fehér rózsa  Posertube  Coffos kislány  Jó reggelt  Facebookon kaptam  Kislány kutyával  Kellemes kávézást  Nő az ötvenes évekből  Facebookon kaptam  Gerbera  Naplemente  Boldog élet  Szép napot  Ferenc pápa katekézise: Jézus ...  Pipacsok  Békés estét - pihentető szép á... 
Bejegyzés Címkék
kezedet fogom, tavasz eljövetele, teremtmények szépségének, madarak énekét, újabb tavasz, élet parányi, látás romlik, hallás elszáll, sétából csoszogás, barátod lesz, tükörben látott, gyógyszerek listája, öregedés jelei, dolog kellemes, utolsó napod, tyúkokkal kelsz, nyugdíjas kedvezményeket, súlyod miatt, reggeled fénypontja, korai érkezők, barátaid megkérdezik, szerény imádságot, tükörbe nézek, napon Jézus, öregség miatt, ideje kiadni, ilyesmi csak, pénzed magadra, picit egoista, pénzed csak, szeretet tüzét, fiatal generáció, szenvedélyed mint, modern technikától, időre kimozdulj, legkevesebbet mondani, életet tudhatsz, életed volt, felnőttek számára, elszállt hosszú, múló állapot, becsületes életmódra, évek bizony, szeretet szívünkben, szép estét, családban találunk, zajos nagy, nagyszülők szeretetét, másik felem, igaz érték, megfáradt szív, fáradt karoknak, lélek fájdalmát, napi küzdelem, testedet mázsás, élet színes, valóságból semmit, derű lelkedben, rohanó világot, múltban minden, évek felettünk, világon béke, igaz barát, pillanat elmúlik, múlt része, jobb helyen, nagy lehetőség, várakozásnak élünk, pillanatnak élni, kezünkben volt, múltból régi, arcunkra csalnak, régmúlt elfelejtett, szívembe karcoltam, lélek-járta utakon, jövő felé, öregek megbecsültek, végső perc, nyirkos föld, nyugdíjas élet, meleg szobában, nyugdíjas ideje, arcodról fiam, lépésem ficam, zuhogó esőben, melleim táncoltak, őszi szellőben, legények kacsingattak, fülembe sugdosták, nyakadat megeszem, mosolyom csábító, térdem megvillant, régi kalandokat, lélek megőrzi, szegény öregeket, tükörben meglátod, nagy életre, nagybetűs életben, nagy életben, szép kort, esti naplementét, , ,
2019.04 2019. Május 2019.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 119 db bejegyzés
Összes: 3819 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 55
  • e Hét: 2585
  • e Hónap: 18571
  • e Év: 172690
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.