|
2011-03-29 10:22:36, kedd
|
| |
| |
Reményik Sándor: Öröktűz
Egy lángot adok,ápold,add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És örök tűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok,ápold,add tovább,
És gondozd híven.
Egy lángot adok,-én is kaptam azt
Messziről,mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot,mely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Veszta-szűz.
Földindulás volt,megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam,s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát,
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén ég,ragyog
A viharfújta,széllengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.
Egy lángot adok,ápold,add tovább;
Csillagokkal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktüzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok,ápold,add tovább,
És gondozd híven ...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: lidércfénnyel, széllengette, csillagokkal, földindulás, templomában, öröktüzzel, imádkoztam, csillaggal, viharfújta, hazavittem, eltemette, messziről, megindult, templomot, eltemetni, reményik, találtam, forraszt, gyertyát, összefűz, álmodik, viharok, mennyei, vigaszt, éjszaka, gondozd, öröktűz, jártam, mélyén, tovább, ragyog, hittem, szívem, sírról, lelkem, sándor, lángot adok, mennyei vigaszt, örök-égő lángot, lelkem lett, fehér Veszta-szűz, Reményik Sándor, Szent Sírról,
|
|
Offline
