2019-07-18 08:54:36, csütörtök
|
|
|
|
|
|
Már, ha annak számít, hogy két hete nem bírok kikeveredni egy bedurrant mandulagyulladásból és annak bájos kíséretéből. Gyógyszerre többet költöttem a nyári szünetben, mint sörre. Na, jó. Fagyira. Igaz, valamire úgyis köll szórni a lóvét. Nem sör, nem fagyi. Tabletta, köptető, szippantó ... Majd csak elmúlik!
Közben, meg már előtte is csinálom a nagy rendrakást, szanálást, szortírozást, gyűjteményeim felszámolását. Lélegezzen már fel a ház, a kert, a melléképület, s persze én is. Haladok, haladok, de még mindig elképesztő a mennyiség, amit az ember az élete, a munkája során összegyűjt, szeret, félt, őriz, aztán egyszer csak értelmetlenné, hasznavehetetlenné, feleslegessé válik. Aztán szórja ki, tépi miszlikre, zárja dobozokba, törli a gépéről, stb ...
S, amint ez megvan, abban a pillanatban pont az kellene, pont azt kérné valaki, pont vele álmodsz, stb ..., de ezeket visszahozni már nincs mód. Amit elengedtem, azt már nem hozom vissza. Végül is nem ez a nehéz, hanem az út addig. Mert az eltarthat, akár harminckét évig, huszonhétig vagy tizenkettőig, vagy ötig vagy ...
S mire kicsit jobb lenne a közérzetem, érkeznek az újabb és újabb gondolkodnivalók.
A legújabb Reisinger Attila Veteránok c. könyvében olvasott ,,szenzáció", hogy Szamuely Tibort a mosoni zsidó temetőben temették el anno. Nem részletezve Sz. bűnlajstromát, közelünkben véghezvitt gyilkosságait ( Sopron, Csorna, Nagycenk ...), vérlázító, ha ez igaz.
Ha meg nem, akkor az, hogy ez nyomtatásban megjelenhetett, s most már a megyei napilapban is.
Eldöntendő kérdés, hogy tényleg a mosoni zsidó temető halottja-e Szamuely Tibor? Írtam, beszéltem többekkel. Nem, ez csak legenda írják, mondják. Velük szemben viszont ott az író leírása.
Ha így van, ha úgy van, ez mind Mosonmagyaróvárra, mind a mosoni zsidókra rossz fényt vet. Az utóbbiakra azért is különösen, mert ahogy olvasni, Sz.-t több helyen nem engedték eltemetni, volt, hol kihantoltatták a tetemét és el kellett onnan vinni. A mosoni zsidók meg eltemették? És azóta is őrzik?
Mosonmagyaróvár is nagyon rosszul jön ki a történetből, akár igaz, akár nem. Hírnevének, megítélésének rongálása a ,,sztori", hisz egy megvetett, többszörös gyilkost rejteget évtizedek óta. A történettől el kell határolódni, az igazságot pedig feltárni.
Úgy gondolom az író átlépett egy határt.
Hegyeshalmiként, munkásságát Mosonmagyaróvár polgármestere 2015-ben Polgármesteri Elismerő Oklevéllel díjazta, 2018-ban pedig Győr-Moson-Sopron megye kulturális életében betöltött szerepéért, magas színvonalú prózaírói tevékenységéért Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést vett át a földművelésügyi minisztertől Március 15-e alkalmával.
Jómagam, 2017-ben az 1956-os online kiadvány sorozatom tizedik részét szenteltem neki, az akkor megjelent legújabb '56-os könyve kapcsán, ,,1956-os emlékmegőrzés Reisinger Attila: A Lajta menti forradalom című regénye mentén" címmel. A huszonhárom oldalas kiadvány bevezetésében az alábbiakat írtam: A tizedik rész Reisinger Attila hegyeshalmi író, A Lajta menti forradalom című kisregényéről, annak valós szereplőiről szól. Az író az Aranypor c. térségi irodalmi periodika 2017. tavaszi jubileumi mellékletében rendkívül szerényen és szűkszavúan mutatkozik be: ,,Hegyeshalomban születtem 1947-ben. Jelenleg is ott élek. A hetvenes évek óta írok prózát. Első írásaimat különféle folyóiratok közölték. 2005-től kisregényeket írok. Köteteim alapvetően történelmi-lélektani regények, amelyek elsősorban szülőföldem múltját dolgozzák fel. A cselekmény mindig megtörtént eseményen alapszik; a szereplők, a helyszínek valódiak. Legutóbbi kötetem - A Lajta menti forradalom -, az ötvenhatos mosonmagyaróvári sortűz hatvanadik évfordulójára jelent meg." Reisinger Attilának a 2016-ban megjelent kisregénye a tizenharmadik volt, melyek közül több, szintén az 1956-os forradalom és szabadságharccal kapcsolatos. Az író, a Magyar Írószövetség tagja, Mosonmagyaróvár Polgármesteri Elismerő Oklevelese. Kiadója, a Magyar Napló Legsikeresebb szerzője díjas lett 2016-ban. 2017-ben tizennegyedik könyve Út Nyugatra címmel jelent meg.
Nagyon szomorú vagyok, hogy ennyi kötet, ismertség, elismerés után Reisinger Attila egy olyan történettel állt elő, ami mind vele kapcsolatosan, mind a várossal kapcsolatosan komoly erkölcsi aggályokat vet fel, egyben felveti a kérdést, hogy az eddig feldolgozott szülőföldi múlt, cselekmény, megtörtént esemény, valódi szereplő, valódi helyszín milyen forrásokból, kutatásokból eredtek, s hogy vajon mi lesz a következő ,,dobása"?
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
Címkék: gondolkodnivalók, szabadságharccal, mosonmagyaróvári, hegyeshalmiként, tevékenységéért, földművelésügyi, mosonmagyaróvár, megjelenhetett, hegyeshalomban, kihantoltatták, gyűjteményeim, bűnlajstromát, polgármesteri, legsikeresebb, felszámolását, tizennegyedik, emlékmegőrzés, gyilkosságait, értelmetlenné, kisregényeket, mellékletében, kisregényéről, bevezetésében, évfordulójára, tizenharmadik, kapcsolatosan, polgármestere, megítélésének, szereplőiről, érdemkereszt, minisztertől, szortírozást, írószövetség, feleslegessé, melléképület, tizenkettőig, nyári szünetben, nagy rendrakást, munkája során, pillanatban pont, legújabb Reisinger, mosoni zsidó, megyei napilapban, mosoni zsidókra, utóbbiakra azért, mosoni zsidók, igazságot pedig, földművelésügyi minisztertől, 1956-os online, akkor megjelent, huszonhárom oldalas, alábbiakat írtam, Reisinger Attila Veteránok, Szamuely Tibort, Szamuely Tibor, Polgármesteri Elismerő Oklevéllel, Magyar Ezüst Érdemkereszt, Reisinger Attila, Reisinger Attilának, Magyar Írószövetség, Mosonmagyaróvár Polgármesteri Elismerő Oklevelese, Magyar Napló Legsikeresebb,
|
|