|
2007-03-03 13:54:50, szombat
|
| |
| |
10 javaslat Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek
péntek, 2007. március 2.
Tisztelt Miniszterelnök úr!
2006. szeptemberében, amikor nyilvánosságra került az Ön öszödi
beszéde, a teljes szöveg hallatán úgy értettem, hogy a továbbiakban nem
szándékozik hazudni.
Valóban nagy elhatározás kellett ehhez.
Akkor fogalmaztam meg 10 javaslatot Önnek, még 1-1 mondatban.
Mivel egyik barátom úgy tudta közzétenni a neten, hogy sokan
felfigyelhessenek rá, a reagálások miatt kénytelen voltam teljesebbé
tenni javaslataimat.
Ezt csatolom most, mint az Állástalan Diplomások Országos Bizottsága (ÁDOB) javaslatát.
Lehet, hogy kissé kócos, de az első gondolataimat fogalmaztam bele. Vegyük úgy, hogy ,,mindig az első ötlet a legjobb!"
Amennyiben kiegészítésre, kidolgozásra érvekre, vitára volna szükség, készen állok rá.
Nem vagyok elfogult, a realitásokkal számolok.
Tisztelettel:
József Róbert
Az ÁDOB képviselője
10 javaslat
Gyurcsány Ferenc Miniszterelnöknek
2006. őszén kiderült, hogy "a királymeztelen".
A májusi beszéd kiszivárgása csak a látványt jelentette, a választáspatt-helyzete az igazi felsmerés. A gyermeknek tartott nép nem tudott
dönteni a pártok között. Ez nem magyar helyzet, mindenhol a világban
válságba került a rendszer. Nagykoalíciók, kisebbségi kormányzások,
újra kiírt választások jóformán mindenütt. A pártok lejáratódnak, a
kormányzás megbénul.
A nemzetállam fogalma értelmetlenné, tartalmatlanná vált. Mi változott?
Megkezdődött a globalizáció.
Persze nem most, de a hatása most érzékelhető leginkább.
A világ kétpólusúvá válik, a gazdasági világhatalommal szemben a
magánemberek állnak. Minden közbülső szerveződés mûködési zavarokkalküzd. A nemzetállamok és csoportosulásaik (pl.: Európai Unió)
igyekeznek megtartani-megszerezni a nemzetközi befektetőket. A másik
oldalon a civil szervezetek próbálják az azonos problémákkal küzdő
emberek érdekeit képviselni, érvényesíteni.
A felsorolt 4 szint között téblábolnak a pártok. Tenni semmit nem
tudnak, mivel nem rajtuk múlnak a dolgok. Egyetlen céljuk a helyi
hatalom megszerzése, megtartása. Amelyik benne van, a multikat
szolgálja, amelyik kisebbségben van, cselekvési lehetőség híján,
demagógiával próbálja az embereket megnyerni.
Mivel a választó polgárok 4 évenként kétszer 5 percig élhetnek
demokratikus jogukkal, nekik ígérget, hazudik minden párt.
Tudják, hogy hazudnak, hiszen már kialakultak a koalíciós struktúrák,
amelyekre hivatkozva győzelem után tehetik az ígéreteik ellenkezőjét.Kénytelen is hazudni, mert ez a létérdeke a politikai elitnek.
A politizálás szakma, és nem igazán van belőle visszaút a polgári
szakmához.
Hazudni kell, mert egy ország sem képes egyedi úton járni, bezárkózni.
Az 5 szint közül melyik az igaz?
1) A nagytőke?
Minél nagyobb egy gazdasági vállalkozás, annál kevésbétud igaz lenni. Egyre inkább a haszon kerül a fő helyre. Ezért élenjáró
a technikai fejlesztésekben, ami azután a világgazdasági válságokhoz
vezet. Így volt a gőzgép, a robbanó-motor, az elektromos áram, az
atom-energia, és legújabban az informatika esetében. A következő, a
gén-, nanotechnológia lesz. Minden fejlődési lépcső drasztikusan növelia termelékenységet, és csökkenti az emberi munka-igényt. Tehát, nő a
kínálat, és csökken a fizetőképes kereslet. A haszon növelésének két főútja: a bevétel-növelés és a kiadás-csökkentés.
A globalizálódás mindkettőt megcélozza.
Az új piac megszerzése együtt jár a hazai gazdaság lerombolásával, a
saját termékek erőltetésével. Ez az újdonság varázsa elmúltával
kipukkad, és megpróbálják a régi megszokott termékek (többnyire rossz
minőségû) újraélesztését. Fontosabb célja a globalizációnak, a
ráfordítás-csökkentés.
Ez vonatkozik minden költség-tényezőre, a munkabértől kezdve a vám-,adó-, hitel-, csúszópénz-költségekig.
Hol ebben a hiba?
A piac mûködéséhez a kereslet és kínálat találkozása kell.
Minél nagyobb tömegû a gyártás, annál több vásárlóra volna szükség.
A vásárláshoz viszont pénz kell! (A hitelhez még több!)
De hol van pénz?!
2) Az állam? A nemzetállamok a végüket járják. Orwellrémálma, a nagy uniók, hatalmak integrálják be őket. Az Európai Uniónál
látjuk, nem is szívesen foglalkozik az állammal, inkább előírta a
régiók kijelölési kötelezettségét. Persze ezt is magyarmódra tettük,
3-3 megye alkot egy-egy ,,statisztikai" régiót. El lehetővé teszi azállandó harcot a régióközpontért. Semmi köze ahhoz a még méltányolható
szemponthoz, hogy viszonylag homogén földrajzi-természeti-etnikai
területeket jelöljenek ki régiókként. Ennek az lenne a ,,veszélye", hogynem lehetne uralni őket.
A liberális gazdaságpolitikusok erőltetik az ,,olcsó állam"-ot. Ezlehetne az adócsökkentés indoklása. Az államot azért hozták létre, hogy
az uralkodó réteg végrehajtó - erőszakszervezete legyen. Ha ezt is
meggyengítik, saját szolgáikat bocsátják el, és nem tudják ,,kordában
tartani a népet".
Az állam az inkompetencia csúcsa. Mivel mindenkinek van főnöke,
képtelenek gondolkodni. Ráadásul, 4 évenként más-más pártok követelményeit
kell kiszolgálniuk.
Az állam szempontjai ellentétesek az emberi szempontokkal:
Mindent a költségvetés, a ,,gazdaság" érdekének rendel alá.
Pl.: Az egészségügy, az állam számára kihasználatlan ágy számokat,
privatizálható kórházakat jelent.
Az embereknek egészséges táplálkozást, életet, sportot, megelőzést,
szûrést, ad abszurdum kórházi ápolást, megfizethető, hatásos
gyógyszereket. ( Szó sincs a 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről
végrehajtásáról.)
Ugyanígy, az iskolai osztálylétszámok, épületek kontra a gyermek
fejlődése.
Természetes ezután, hogy semmi értelme bármit is várni az államtól.
3)A politika? Természetesen nem igaz, ahogy feljebb volt erről szó.
Mindamellett, a többpárt-rendszer óriási előnye, hogy egymást leplezik
le a hatalmon lévő és az ellenzékbe szorult pártok. Mikor, melyik, hol.
De ez a jelző nélkül emlegetett ,,demokrácia", gyakorlatilag parlamentidemokrácia, mert a 386 képviselőn kívül senki nem számít. Õk, viszont,miután befejezték köpködős hozzászólásukat, kint röhögcsélnek a büfében
,,ellenfelükkel".
A ,,rendszerváltáskor" az új parlament egyik első döntése a
visszahívhatóság megszüntetése volt. A mentelmi jogról, és az
elszámolásra nem kötelezett költségtérítések, már szót sem érdemelnek.
A másik, minden új választás után, a saját fizetésük megállapítása.
Ezzel tudatosítják a képviselőkben, hogy a fizetésüket nem a választóik
adják (dehogynem, kötelező adóként), hanem maguk ítélik meg maguknak.
Tehát, a választási kampánybeli ígéreteket felejtsék el, majd 4 év
múlva dönthet a nép. Addig pedig frakciófegyelem van, a kikiáltó
bemondása szerint kell a gombot nyomogatni. Hogy mi értelme van egy
orvos szavazatának iskolaügyben, és viszont, nem tudjuk. A politika
egyetlen funkciója, lehessen tudni név szerint, kinek kell fizetni a
csúszópénzt.
4) A civil szféra? Mostanság a társadalmat 3 szektorraosztják: Gazdaság - Állam - Civilek. Az emberek persze kimaradnak. Ezegy foglalkoztatási szemléletû felosztás. Mint feljebb írtuk, a
gazdaságnak szüksége van fizetőképes keresletre. Az USÁ-ban nem lehet
sikeres az a vállalkozás, amelynek nincs állami megrendelése. Ez
valószínûleg nálunk is így néz ki. Ugyanis, ebben is ellentétes a
megközelítés. Fentről azt nézik, mennyi lesz a kiadás, és ehhez
igazítják az adó, stb. bevételt. A háziasszony, a másik oldalon, azt
nézi, mennyi a jövedelmük, ebből mire telik most, mit halasszon
későbbre.
A civil szféra túlnyomórészt a gazdaság, a pártok és az állam
kreatúrája. A gazdaságé, hogy legyen hova adni az adományt, amit azután
le lehet vonni az adóból. A pártoké, hogy ne csak a parlamentben, az
utcán is mûködhessenek, legyen szakértőjük, és ,,tömegbázisuk". Azállamé, mert a közhasznúság azt jelenti, hogy a szervezet állami
tevékenységet lát el. Ez nem a köz, hanem az állam haszna. Le lehet
építeni az állami szervet, nem övék a felelősség, ha baj van,
kevesebbért is megoldják a civilek. A Nemzeti Civil Alapprogram
kollégiumai csak a közhasznú szervezeteknek engednek projektekre
pályázni. Természetesen ezek tárgya is állami feladatokhoz kötődik.
Megint a felső-alsó nézőpont: Az állam azért ad pénzt a civileknek
foglalkoztatásra, hogy csökkentse a munkanélküli létszámot, és legyen a
gazdaságnak kire rásózni az áruját. A civilek szeretnének valami
szépet, hasznosat tenni (magukért és célcsoportjukért), és ehhez
igényelnek embert. Az 1 éves foglalkoztatás még a betanuláshoz sem
elég, ráadásul a kötelező féléves továbbfoglalkoztatásnak semmi forrása
nincs, hiszen, a civil szervezet nem vállalkozhat.
Ugyanakkor, ez az a csoport, amely képes kreatívan gondolkodni.
(Kivéve, ha tudomásul veszik a hierarchiát, amely ugyanúgy megöli a
kreativitást, mint a többi kategóriákban.) Tehát, új gondolatot a
civilek hoznának, ha találnának pályázati kiírást, amelybe
begyömöszölhetik.
5) A nép? Az ,,istenadta". Milyen kegyetlen is azisten! Mennyivel egyszerûbb lenne, ha a nép nem volna! A politikusok
jól elvannak egymás közt, az állami hivatalnokhoz nem jönne ügyfél
(akinek ügye van, az fél!). Sajnos, a gazdaság, viszont a nép pénzére
ácsingózik, tehát nem lehet
kiirtani.
1995.-ben a Gorbacsov Alapítvány által szervezett fermonti
összejövetelen a ,,globális agytröszt" egyetértett abban, hogy a
munkaképes korú lakosság 20 %-a elegendő a világgazdaság lendületének
fenntartásához. (Mostanában, 10-11 % nálunk a gazdaságban alkalmazottak
száma) Sokkal több időt fordítottak a fennmaradó 80 %-ra, hogy mit
lehetne velük tenni, hogy ne menjenek ki az utcára. Zbigniew Brzezinski
varázsszava nagy sikert aratott: ,,tittytainment". ,,Magyarázata szerint,a szórakozást jelentő ,,entertainment" és az amerikai szlengben a nőimellet ,,cicit" jelölő ,,tits" szónak a keveréke. Ezzel nem valamiféleszexszimbólumra utalt, hanem sokkal inkább a tejre, amely a szoptató
anya melléből árad. Az elkábító szórakozás és az elégséges táplálék
megfelelő keverékével lehet majd elérni, hogy a világ frusztrált
lakossága ne lázadjon föl, hogy elégedett maradjon."
/Hans-PeterMartin, Harald Schumann: ,,A globalizáció csapdája (Támadás a demokrácia
és a jólét ellen)" Perfekt Kiadó, Budapest 1998./
A TV-k teli vannakolyan reklámokkal, amelyek csak a nagypénzûeknek szólnak. Nem is
sejtik, milyen érzést okoznak az eleve kihagyottaknak. A filmek teli
erőszakkal, hogy megtanítsanak félni. Csak a filmen a milliárdost ölik
meg a vagyonáért, Pesten az öregasszonyt az 50 Ft-jáért. Az ,,átkosban",a Kádár rendszerben büntették a munkanélkülit. Közveszélyes
munkakerülőnek nevezték. Mára már nem nézik le a munkanélkülieket az
emberek, tudják, ez az ő sorsuk is lehet. Csak az állam játszik a
szavakkal. A munkáltatót nevezik munkaadónak, pedig az az alkalmazott,
akit munkavállalónak neveznek, aki pedig a munkanélküli. A
munkanélkülit nevezik álláskeresőnek ahelyett, hogy azt mérnék fel,
mennyire nincs állás! A munkanélküli az a parazita, aki semmi értéket
nem hoz létre. Bürokraták, politikusok, részvényesek. Az öszödi beszéd
meghallgatásakor kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc nem kíván többé
hazudni. Elhittem neki, bár ilyen tényleg nem volt a
világtörténelemben, hogy ezt egy politikus bevallja. Ezért, 10 pontos
javaslatot fogalmaztam meg neki.
A kifejtésüket, jó félévvel később, most teszem hozzá.
1. Elsősorban atársadalomra támaszkodjon! Az országot csak a lakosság mozgósításával
lehet rendbe hozni. Az emberek tudják, mit kellene tenni a saját
megélhetésük érdekében. Ez mindennapi feladat számukra. Sem a gazdaság,
sem az állam nem igényel többlet munkaerőt. Sőt. Ezért kell nagy
fontosságot tulajdonítani a közvetlen munkavégzéseknek, amelyek
pénzzel, vagy természetbeni ellenszolgáltatásokkal egyenlítődnek ki.
Ahogy Szabó Lőrinc mondta: ,,Nincs pénz, és enni kell!" Mennyivelhasznosabb a ,,titty"-t munkával megszerezni, mint segélyeket adni, ésbugyuta filmsorozatokat nyomatni. Ráadásul, a munkával eltöltött idő is
értékesebb, mint a TV-nézés, vagy az életfogytiglani értelmetlen
tanulás. A bolognai nyilatkozat után alakuló kompetencia-alapú képzés
döcögősen, ugyan, de meg fogja változtatni az emberek készségeit, az
öntevékenység irányába. Addig is minden eszközzel támogatni kell a
közvetlen munkavégzéseket úgy egyéni-családi, mint önszerveződő
szövetkezési szinten. Ez visszahat a kompetenciák kifejlődésére, a jó
példák erejével.
2. A jelenlegi parlamenti rendszer helyett konkréttémákra, minden érintett rétegből szerveződő, alkalmi
"tárgykőr-parlamentek"-re építsen! A ,,parlement" franciául azt jelenti,,,beszélve". A mai parlament-rendszerben már semmi más nem maradt, minta beszéd. Nincsenek a képviselők közt tisztán hozzáértők, még a
bizottsági helyek is aszerint dőlnek el, kinek nincs még
fizetés-kiegészítése.
A tárgykör-parlament mandátuma csak a feladat megoldására szól. Nem
igényel az átlagbérnél többet, legyen motiváció a mielőbbi megoldásra
annak, akinek az átlagnál több van, és tisztességes jövedelme annak,
akinek kevesebb, vagy egyáltalán nincs jövedelme.
Egyébként sem indokolható, hogy a lakosság felső és alsó 10 %-a között
10-szeres a bérszorzó. Japánban 4-szeres, és sokkal nagyobb a fejlődés
üteme. A jól gazdálkodó háziasszonyok egyesülete sokkal reálisabb és
olcsóbb költségvetést tudna összeállítani (ha
volna ilyen).
A képviselőknek, ha marad ez a rossz rendszer, a választókerület
átlagbérét kellene adni. Így lehetne valódi képviseletet elérni.
3. Ahelyi feladatokat a helyiek oldják meg! ,,Messziről jött ember azt mond,amit akar!" Hogy mit kéne tenni, mire lenne szükség, a helyiek tudják.
Jól látszott a fideszes önkormányzati vezetőkön, hogy a helyi feladatok
nem a Fideszhez kötődve oldódnak meg. De át kell gondolni a
pályázatkiírások tartalmát is. Fent volt szó a nézőpont-különbségről.Ne akarjuk az állam által fontosnak vélt feladatokat szájbarágósan
megkövetelni! Az Európai Unió egyik sikertörténete a Leader+ program.
Bevallják, hogy nem tudják, hogy az adott településen, kistájon mi az
alaptevékenység. Csak azt javasolják, hogy annak feldolgozására,
csomagolására, eladására integrálódjon mindenki. Az OFÁ-nál (Országos
Foglalkoztatási Közalapítvány) volt régebben ,,Alternatív program"-rakiírás. Ha igaz, idén újra lesz. Nem kell fentről kitalálni, amit
minden helyi tud.
4. A költségvetés nem az országé, hanem az államé.Társadalmasítani kell! Az állam által beszedett adók túlnyomó része az
állami dolgozók fizetésére kell. Amit mi megtermelünk, abból
nyomorgatnak minket. Miért ne lehetne pl. az egészségügyi intézményeket
átadni a helyi lakosság tulajdonába? Volt már Magyarországon kárpótlás.
Azért nem jár, hogy a szakszervezetektől először ,,önkormányzatokba"kényszeríttették, ahol már az állami és munkáltatói oldal le tudta
szavazni a szakszervezeteket? Azért nem jár, hogy arra hivatkozva, hogy
,,a társadalombiztosítás állami feladat", államosították a dolgozókösszedobott pénzén alapuló kasszákat 2001.-ben? A felszabadulás előtt,
az OTI gazdálkodott, bérlakásokat épített, és megőrizte a nyugdíjak
értékét. A kibocsátandó kárpótlási jegyekkel mindenki ott venne
tulajdonrészt, ahol gyógykezeltetni akarja magát, a családját. Persze
ez áll az iskolákra is. Addig, amíg orvos, pedagógus e két tárcánál a
miniszter, az egészségügyből betegségügy lesz, az oktatásból butítás. A
közrend érdekében fizetnek az emberek a helyi rendőrőrsnek, a
tûzoltóknak. Az gazdálkodjon, akinek kötődése van az eredményességhez.A helyi lakosság! Fizessenek az önkormányzatoknak, ha szükségesnek
tartják az adókat, akik a megfelelő százalékot visszatartva továbbítják
a többit az államnak. Sokkal olcsóbb ez így, mint fordítva, amikor az
állam adja ki csonkítva és késve az önkormányzatok járandóságát.
5. A"gazdaság" többet vesz ki a költségvetésből, mint amennyit befizet. Ezt
meg kell fordítani! 2006. büszkesége, az ország leggazdagabb embere, az
OTP tulajdonos-vezérigazgatója volt. 6 év alatt meghatszorozta a
vagyonát. Miből? A fedezetként megszerzett házak, ingatlanok
eladásából. Mert olyan őrületes kampány van-volt a hitellehetőségekre,hogy a bebolondított emberek sorra váltak fizetésképtelenné. A
,,gazdaság" évi 20 %-kal növelte a profitját, miközben az adóterhei évi2 %-kal nőttek az elmúlt 15 év alatt. Rengeteget beszélnek a GDP
alakulásáról, de egy szó sem esik, a GNI-ről, az országon belül maradó
nemzeti termékről. Kit érdekel az a pénz, amit a külföldi befektető
kivon az országból? Az az érdekes, ami itt marad, forog. ,,A pénz,
olyan, mint a trágya! Akkor használ, ha szétszórják!"
6. Gerjeszteni,támogatni kell a hasznos társadalmi önszerveződéseket! A közös
probléma, ügy, közös felelősség hozza össze az önszerveződéseket. A
meghirdetett társadalmi párbeszéd a pártokkal, egyes körültekintően
kiválasztott civil szervezetekkel folyik. Alapvető cél, hogy megértsük
egymást. De nem a fenti bikkfanyelven, hanem, közérthetően,
alulnézetből. Mert, ha feje tetejére van fordítva a probléma, hiába
beszélnek róla a ,,fejesek", attól még megoldás nem születik. A
,,tárgykör-parlamentek"-nek minden szinten van létjogosultságuk. De, haaz egyesülési törvény hierarchiát követel, megszûnik a kreativitás, az
önkéntesség. Felőlem, uralkodhat, aki akar, azon, aki hagyja magát. De
ne a civil szférában!
7. '56 konstruktív oldalát, a
munkástanács-mozgalmat kell fontosnak tartanunk! Az 1956.-os forradalom
egyetlen konstruktív, előremutató és egyértelmû
vonulata a munkástanács volt. Az 1989.-ben újraéledt mozgalmat az MDF
sárga szakszervezetté silányította. Az 1989. október 23-án kiadott
alkotmányban még benne van a 12. paragrafus (2) bekezdése: "Az állam
elismeri a termelői önigazgatás és önkormányzat tulajdonának
létrejöttét és mûködését."
Ezt a passzust a 3 oldalú kerekasztal-tárgyalásokon a BAL (Baloldali
Alternatíva Egyesülés) javasolta, és Tölgyesy Péter fogalmazta meg.
Természetesen az MDF-SZDSZ paktum első pontja volt a kihúzása. Most, 50
évvel 56. után ideje lenne visszatenni. Ugyanis, amikor elzúg felőlünk
a globalizáció, (kivonulnak a multik) csak az itt maradó dolgozók
önszerveződése oldja meg az infrastruktúra hasznosítását, és az
önfoglalkoztatásukat. Az 56-os munkástanácsok alapelvei tartalmazzák
egy önszerveződő közösség fontos jogosítványait. Ezt kellene figyelembevenni, előírni a (szociális) szövetkezeteknél is. Tehát, a
munkástanácsok!
8. A végre megszületett szociális szövetkezet -
törvényt emberi megfogalmazással, több kedvezménnyel, egyszerû
pályázati kiírásokkal kell közismertté tenni! Szociális szövetkezetet a
kényszer hoz létre. Akik eddig nem tudtak elhelyezkedni, kénytelenek
valahogy biztosítani maguknak és családjuknak a szükségleti javakat.
Mivel, kb. 6 hónap után beáll egy szocializációs állapot, elég nehéz
őket újra munkában gondolkodtatni. Ez komoly tréning jellegû tanulástjelent, sok közbenső sikerélménnyel. Ebben vannak pozitív
tapasztalataim. Ugyanakkor a tréning hatása hamar elszáll, ha nincs
helyi patronáló, aki rágja a fülüket a tréningen összeállított
munkaterv végrehajtásáért. A tartalmi lényeg, hogy az általuk közösen
kitalált, megtervezett témakörben gondolkodnak, és azt próbálják
büszkén másoknak ,,eladni".
Szegény emberekről van szó, nincs komolyabb technikai eszközökre
pénzük. Egy német vállalkozó alapított egy sörgyárat Afrikában, melynek
technológiáját, receptjét igyekezett minden idegen ,,anyagtól"
megtisztítani. A sör ára 8-ad, 10-ed része volt a hagyományos nagyipari
sörnek, ugyanakkor, a szükséges dolgozók száma megnégyszereződött. Ez
az ,,anyagtalanítás" alapvető, ha minél több embert szeretnénk munkáhozjuttatni, és nincs forrás ,,korszerû" technikára.
9. Tegyék lehetővé azüres infrastruktúrák (üzemépületek, lakások, bolthelyiségek, földek
stb.) társadalmi-gazdasági hasznosítását! Magyarország tele van
elhagyott, romos épületekkel, üres bolthelyiségekkel. Ezek nyilván
valakinek a tulajdonát képezik, és eladásra, vevőre várnak. Nem
csorbítva tulajdonjogukat, sőt a ,,belakás" általi állagmegóvás,-javítás még növeli is az értékét, természetesnek tartom, hogy
bizonytalan időre a szociális szövetkezetek, civil önszerveződések
megkaphassák ezeket az ingatlanokat. Látva az ingatlanpiac
túlkínálatát, még azt is el tudom képzelni, mire eladásra kerül a sor,
a szervezetnek lesz pénze is ahhoz, hogy ők vegyék meg.
10. Azállamapparátus léte a lakosságtól függ, csak addig van rá szükség, amíg
meg nem szûnik az emberek félelme a szabadságtól! A fenti pontok abba
az irányba mutatnak, hogy a társadalom öntevékennyé önszerveződővé,
önadózóvá válik, és egyre kevésbé lesz állami funkció. Ha a lakosság
megoldja ügyeit, és a jogszabályok valóban a jogokról és nem a
kötelezettségekről szólnak, megtalálják helyüket a társadalomban, és
,,..a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán". Ezesetben, azállam teljesíti történelmi feladatát, és elhal.
Természetesen, ez így kissé bizonytalan, nehezen hihető kijelentés.
A kiinduló pontom egyrészt a munkák változása, másrészt az
inkompetencia, amiről fentebb írtam.
Az állami intézményeket racionalizálni kell. Fel kell mérni, melyek a
szükséges feladatok, mennyi a munkaigényük. Ebből kiderül, hány főrevan szükség az adott feladat elvégzéséhez. A teljes érintett körnek a
felmondással együtt közzé kell tenni a pontos feladatmegfogalmazásokra
a pályázati felhívásokat. A pályázás része a saját programterv
megfogalmazása. Ennek alapján lehet eldönteni, hogy a pályázó
kompetens-e az adott feladatra. A pályázat jeligés kell, legyen! Ne
érzelmi okok döntsenek, hanem a kompetencia!
Budapest, 2007-02-27
József Róbert az Állástalan Diplomások Országos Bizottsága. ÁDOB képviselője
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: önkormányzatokba, foglalkoztatásra, kényszeríttették, létjogosultságuk, kötelezettségekr, begyömöszölhetik, célcsoportjukért, szakszervezetekt, pályázatkiírások, azállamapparátus, szövetkezeteknél, eredményességhez, megfogalmazással, társadalmasítani, termelékenységet, munkavégzéseknek, csoportosulásaik, meghallgatásakor, munkanélkülieket, munkáhozjuttatni, szektorraosztják, osztálylétszámok, visszahívhatóság, költségtérítések, vezérigazgatója, hozzászólásukat, választókerület, frakciófegyelem, régióközpontért, végrehajtásáért, infrastruktúrák, fejlesztésekben, munkavégzéseket, életfogytiglani, tulajdonjogukat, kötelezettségét, teljes szöveg, reagálások miatt, első gondolataimat, első ötlet, realitásokkal számolok, májusi beszéd, látványt jelentette, igazi felsmerés, gyermeknek tartott, pártok között, pártok lejáratódnak, nemzetállam fogalma, hatása most, világ kétpólusúvá, gazdasági világhatalommal, nemzetközi befektetõ, Gyurcsány Ferenc, Tisztelt Miniszterelnök, Állástalan Diplomások Országos Bizottsága, József Róbert, Gyurcsány Ferenc Miniszterelnöknek, Európai Unió, Európai Uniónál, Nemzeti Civil Alapprogram, Gorbacsov Alapítvány, Zbigniew Brzezinski, Harald Schumann, Perfekt Kiadó, Ahogy Szabó Lõ, Foglalkoztatási Közalapítvány, Alternatíva Egyesülés, Tölgyesy Péter,
|
|
Offline
