|
2018-07-10 07:23:19, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Kovács István:
Sodomában
Durva gőz, ércek dacos akarata röpít,
nincs kiért álljunk,
nincs mire várjunk,
temetőktől temetőkig hiába várnak
vén halotti árnyak,
kendőnk egyre lobog a múltnak.
Dalunk szelek viszik, megszűrik erdősűrük
s visszazugják fenségesen bokrok, fák, vizek.
Ólomlábon sóbálvány Lótok járnak itt,
összebújnak titkukat őrző öregek módján,
kik nem akarják hinni, hogy inaikból
elillant az erő, mint hegyek lábáról
a hajnali köd.
Marasztalnak asszonnyal, borral, pénzzel
s kacagva dobják legszebb virágukat
a múltnak.
A mi vonatunk robog és dalunk száll.
Sem megállni, sem visszanézni nem lehet,
aki közülünk kiáll,
sötét rebbenéssel átcsap fején az idő.
Erdélyi Helikon, 1932.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács István |
|
|
|
Címkék: marasztalnak, visszazugják, összebújnak, rebbenéssel, visszanézni, asszonnyal, fenségesen, temetőktől, temetőkig, megszűrik, virágukat, ólomlábon, erdősűrük, sóbálvány, sodomában, közülünk, legszebb, titkukat, inaikból, elillant, megállni, vonatunk, helikon, várjunk, hajnali, lábáról, álljunk, akarata, akarják, pénzzel, múltnak, kendőnk, erdélyi, kacagva, halotti, módján, Kovács István, Erdélyi Helikon,
|
|
xMagazin
Offline
