| Farkas Árpád: Simogatás Ha a szavak bennünk néha elégnek, tovább süt, simogat, duruzsol a kéz. Halk áramlásban nyugalom lakik. Kibontja ujjaim - tenyerem szirmait, s míg arcodat puhán átlengi valami virág - átveszi kezem minden hangulatát. Az eddig tapintott dolgok most bőröm alatt égnek, az eddig simogatott arcok most arcodhoz érnek, s... |
Következő