Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 246 
Mefisztó röhögött
  2007-09-30 23:15:46, vasárnap
 
  Akkor majd
("Náci" munkatársaimnak)

Akkor majd újra szólok,
ha szabad lesz a szó ott,
és nem mondhatja, náci,
aki a köldökéig lát ki.
Abban az eljött korban
siromon kopja koppan,
és árpádsávos zászlók
őrzik álmomat. Rárót
és Retyezát zöldje fénylik :
fűben fürdik a mén itt.
Abban az új, de ős-világban
boldog lesz az, akire vártam,
akinek csillagos szemében
elszántság lesz, szemérem.
Akkor a pártütőnek
börtön jár majd tetőnek,
ahonnan mondhatja : "Én nem
igy akartam. Löktek és féltem."

-- Tavaszvölgy tava, 2007. aug. 28. --


A mendemondák

A mendemondák korában élünk,
a szó szabad, de nem miértünk.
Sajtócézárok tesznek arról,
hogy másként értsenek a hangból
azok, akik alig figyelnek :
a nemet átfestik igennek.
Ma már nyakig elönt a posvány,
a megsevzett öreg oroszlán
fenekén ülve kurrog, vagy hallgat.
Lekonyit fület, bajszot és farkat.
Ha majd a bozót lánggal ég itt,
feledni fog urat és égit,
elönti újból a régi hullám,
átgázol tűz-vizen, hullán :
király lesz újra, tort ül pusztán.

-- Ipanema, 2007. szept. 7. --


A kajmán szája

A kajmán szája
nem nyilik kekszre és teára,
a nyakát kell megfogni,
hogy ne tudjon nyafogni.
Nálunk felkent társa
beszél a választók hasába,
megtanult hadarni,
szive és szava talmi.
Hátsóját rúgnám lábbal,
amikor fentről kárt vall,
hogy lábát a "tisztelt házba"
be ne tegye hiába.

-- Ariaú tornyok,
2007. szept. 10. --


Hoigy komolyra

Hogy komolyra forditsam a szót most,
és arról beszéljek, ami jó és fontos,
elvágom folyását a léha beszédnek,
tanitani kell még nemzetet és népet.
Lehet, hogy igy vénen és igy pontra ponttal
átugrom a glóbust, a földünk még forral
háborút és békét, szinezett meséket.
Hadd kérdezzem én meg : a bárány még béget,
nem szúrták sziven még, nem folyik a vére,
alabástrom testek vágóhidján él-e

-- Loja, 2007. szept. 17. --


A semmiből

A semmiből mindent, eget és poklot,
a vég és kezdet ködben gomolygott.
Az első emberpár, ha tudta voilna,
hogy felhő jön és jön majd bomba,
jobb lett volna a fára visszamenni.
A majom ember, az ember semmi.
Hullafoltok kúsztak fel a hegyre,
a Sion vérben fürdött. Feszületre
szegezte azt, aki megbocsátott.
Teremtett egy kéklő, más világot.
A jobbra balt, a balra jobbot
vezényelte hátulról, és osztott
pénzt és szerencsét, igát és láncot.
Mefisztó röhögött és karikázott.
Azóta gyűlölöm azt az istent,
aki a rossznak helyet adott. Nincs fent.
Szivéből száműzte a szeretet-szálat.
Állat vagyok, vagy ember ? Állat.

-- Cuenca, 2007. szept. 17. --


Uram, áldd meg

Uram, áldd meg ezt a földet
fiatalnak és öregnek,
és az évek egymásrafolyását
tartsd tarsolyodban, hogy lássák
azok, akik hisznek és szeretnek :
Te nem vagy a vég, csak a kezdet.
Mert itt lett az IGE szóvá,
a földgolyó öröknyarú koronggá,
ahol az elmúló évek
az első emberekről regélnek,
akik azért jöttek a világra,
hogy szájukat nyissák imára,
és ne legyen kezükben fegyver,
éljenek békében, szerelemmel.
Uram, Te voltál az ALFA,
a fény. Minden madárcsicsergő
tavasszal rügyeket pattintottál.
Vártad.
Nem Te vezényled a katonákat.

-- Bogota, 2007. szept. 20. --


Ne engedj

Ne engedj soha annak,
aki hátadba szúr és vallat.
Az Abu Ghraib börtöne véges
és Guantanamo is szemét lesz,
amikor a a csendből zaj lesz és már-már
az Apokalipszis lova lép a járdán.
Ahogy foszlanak képek és bokrok,
a hasbeszélő búcsúja kong ott.
Mert eltünnek akkor az árnyak,
a tankok taposta föld kalász ad,
és integetnek felülről felhők :
megfogant, megszületet és felnőtt.
Korkovádó igy néz a szemekbe.
A viz csillog. Az őrt-álló lehetsz te.

-- Washington D.C., 2007. szept. 21. --
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Levelek Lovas Istvántól
  2007-09-30 14:37:35, vasárnap
 
  Lovas István nyílt levele az SZDSZ-nek és más kártékony elemeknek
2007-09-29. 09:18:01

Alfred Gusenbauer
osztrák kancellár
Bécs

Tisztelt Kancellár Úr!

Ön szeptember 16-án egyértelmuen nemet mondott arra az elképzelésre, hogy –
amerikai mintára - hozzanak létre európai uniós kékkártyát, amelynek
birtokában az EU-n kívüli országokból érkezo külföldiek megkötés nélkül
vállalhatnának munkát a közösség államaiban.
Álláspontja az, mint mondta, hogy Ausztriának magának kell eldöntenie, kit
enged be és kit nem a munkaeropiacára.
Ebben teljesen igaza van.
De szeretném álláspontját két, nemigen hangoztatott érvvel is kiegészíteni.
Az egyik érvet Robert Putnam, a Harvard Egyetem világszerte ismert
politológusa szolgáltatja, aki A magányos tekézo (Bowling Alone) címu, a
közelmúltban megjelent tanulmányában – amelynél rémültebben kevés dolgot
hallgattak el a liberálisok – arra a következtetésre jut, hogy minél
heterogénebb egy közösség, annál inkább zárkóznak magukba az emberek és
annál kevésbé kívánnak aktívan részt venni a közösségük mindennapi életében.
Hatalmas apparátussal elvégzett kutatásai azt mutatják, hogy a másság
(sokféleség, diverzitás) bizalmatlanságot és passzivitást eredményez.
Vagyis a külföldiek beáramlásával Ausztriában szétszaggatnák a társadalomnak
azt az egészséges szövetét, amelyet minden, ellene irányuló liberális
kísérlet dacára sikerült megorizniük.
A másik érv csupán látszólag futurisztikus, de valamilyen oknál fogva a
bevándorlást oly mértékben eroltetok ezt sem hozzák fel, pedig ok állítólag
nagy, jövobeli távlatokban szeretnek gondolkodni.
Ez pedig a robotok növekvo szerepe az elkövetkezo években.
Világszerte már – csak a háztartásokat tekintve - legalább 15 millió robot
muködik. Sot, a ruhaipar is kezd robotoknak való ruhákat gyártani azoknak,
akik – bármily hihetetlen – de érzelmi kapcsolatot fejlesztenek ki a
sokfajta rutinmunkát elvégzo, emberformájú robotokkal.
A gyárakban pedig már régóta és egyre nagyobb számban alkalmaznak robotokat.
A technikai fejlodésnek vajon mi más célja lenne, mint az ember életének
szebbé és könnyebbé tétele?
Vajon a robotok mind szélesebb köru használatának nem ez a célja?
Márpedig ha olyan munkákat robotizálunk, amelyeket korábban emberek végeztek
el és – mint ez a fejlett országokban általános – olyan fajta munkákat,
amelyeket addig a helyi nyelvet nem, vagy rosszul tudó, szakképzetlen
bevándoroltak végeztek el, mi akadályozza meg, hogy a jövoben a tragikus
európai demográfiai mutatók miatt állítólagosan egyre szorítóbb munkaero
hiányt nem lehetne messzemenoen pótolni robotokkal?


A nyugati közvéleménynek

Tisztelt Közvélemény!

Magyarországon sikerrel hallgatta el a média a Financial Times/Harris az ön
(mármint ön, közvélemény) kutatásának a közelmúltban nyilvánosságra került
eredményét, mert az nem illett e média prekoncepciójába.Nálunk ilyen a
sajtó.
Ugyanis ez a sajtó önt úgy állítja be, mint amelyik - szemben a magyar
„provincialitással” -, boldogan öleli magához a globalizációt, azt olyan
természetesnek tekinti, mint a patak csörgedezését, és amely még többet
kíván belole, ha már valamit akar vele kapcsolatban, mert megérti: csak így
lehet versenyképes egy globalizált világban.
Az ön (közvélemény) globalizációra vonatkozó eredménye most alaposan
megrázta megrendelojét. De azért nem hallgatták el.
Ennek a lényege: mind az Egyesült Államokban, mint pedig Európában az
emberek jelentos többsége az eddiginél jobban meg akarja adóztatni a
gazdagokat és maximalizálná a vállalatirányítók gigászi fizetését, mert az
adott vélemények szerint ezek meg nem érdemelt jövedelmek és a globalizáció
negatív hatásait testesítik meg.
A megkérdezetteknek szintén óriási többsége – vagyis a „közvélemény” – a
globalizációt túlnyomórészt negatív eronek tekinti és a gazdag országok
polgárai kormányaiktól várják fel azt, hogy enyhítsék azon csapásokat,
amelyek szerintük a „ feltörekvo országokkal” folytatott kereskedelem
liberalizációja révén keletkeznek.
A megkérdezett britek, a franciak, az amerikaiak és spanyolok mintegy
háromszor nagyobb arányban jelentették ki, hogy a globalizációnak negatív
hatása van országukra.
Jó, hogy ismét megszólalt.


Bencze József

r. altábornagy

országos rendorfokapitány

Tisztelt Rendorfokapitány Úr!

Az irányítása alatt álló rendorség ismét bebizonyította, hogy feladatainak
nem tud eleget tenni.
A Kabai-ügyrol van szó.
Vagyis arról, hogy a Hírtévének és a Magyar Nemzetnek az együttmuködése, és
nem az önök munkája eredményeként találtak rá egy körözött bunözore, Kabai
Károlyra, Veres János pénzügyminiszter egykori üzlettársára, aki az eladás
alatt álló Lipótmezon keresett magának menedéket.
Sot: rendoreit alig lehetett kirángatni Kabaihoz.
Ez nekem azt mutatja, hogy olyan ügyekben, amelyekben – beszéljünk nyíltan,
altábornagy úr – a politika jelen van, önök igen gyenge teljesítményt
nyújtanak.
Ezért a következot ajánlom: ha már nem tudják vagy akarják osztrák vagy
svájci kollégáik segítségét kérni, hogy azonosítsák Balla Irma debreceni
fideszes képviselono gyilkosát, illetve gyilkosait, forduljanak bizalommal a
Hírtévé vagy a Magyar Nemzet újságíróihoz.
Biztos vagyok benne, hogy ok ennyi ido alatt már megállapították volna azt
is, vajon a brutálisan meggyilkolt politikust valóban saját laptopjával
verték-e agyon. Arra is természetesen várom válaszát, hogy kik támadtak
ököllel Vörös Tamás józsefvárosi fideszes képviselore.
S még egy.
Mivel Orbán Viktor, a Fidesz elnökének szeptember 18-án elmondott beszédének
utolsó mondata így hangzott: „Ezért mi senkit sem hagyunk az útszélén, mert
számunkra egy az ország”, nyilván az ellenzéki párt helyeslésével és
támogatásával találkozik az a kérésem is (amelyet ok eddig nyilván
feledékenységbol és idozavar miatt nem vetettek fel), hogy vizsgálja ki:
mely rendorök felelosek a tavaly osszel a Magyar Rádió udvarán rendezett
vérfürdoért.

Simicskó István

(KDNP)

Tisztelt Simicskó Úr!

Önnek teljesen igaza volt, amikor júniusban javasolta a Honi Gárda
felállítását.
Csak abban nem, hogy javaslatát már elfelejteni látszik.
Ugyanis a 2002 óta rendre felvetett, majd nyom nélkül elfeledett javaslatok
korrodeálják a jobboldali választóknak pártjaikba vetett hitét.
Kíméletbol nem sorolok fel belolük néhány tucatot.
Nem tudom, hogy a jövoben nem lenne-e érdemes egy javaslatot alaposan
végiggondolni, mielott nyilvánosságra lépnek vele?
Vagy nem lenne-e érdemes olyan tevékenységekbe fektetni energiát
következmények nélküli és ad-hoc javaslat-pufogtatások helyett, amelyek
választói táboruk kohézióját elosegítik?
Mondok egy példát.
Sajnos túl rövidre sikerült otthon létem alatt egy véletlen folytán egy
fideszes önkormányzatnál jártam.
Ahogyan bementem a polgármester irodájába, a váróhelységben lévo asztalon a
Népszabadság aznapi számát láttam meg. Ez volt az egyetlen napilap.
Tudja, ha én az ön helyében lennék, a következot tettem volna már a tavalyi
választások után: megbíztam volna egyik emberemet, hogy telefonálja végig a
jobboldali önkormányzatok vezetoit, és megkértem volna oket, rendeljék meg a
Magyar Nemzetet és a Demokratát. Csendben. Vagyis pont fordítva, mint
ahogyan önök szokták: nagyot kiabálnak, majd megijednek a balliberális média
pofonjaitól és retirálnak.
A feladat elvégzésével megbízott emberemnek egy hetet adtam volna.
Utána további három hetet az eredmény ellenorzésére.
Majd további három hetet a szúrópróbaszeru helyi ellenorzésre.
Miközben minden feladatfázis elvégzésérol beszámoltattam volna.
Ez egy összeg-összeg játék lett volna: nem csak a jobboldali napilap és e
hetilap példányszáma nott volna, és így nott volna a bevételük, ami jobb
információ-szolgáltatást tesz lehetové, de az önök üzenete is nagyobb kört
ért volna el.
Arról, hogy mekkora potenciál lett volna ebben (majdnem azt írtam lenne, de
idoközben eszembe jutott, hogy önök az ehhez hasonló, jött-ment ötletekre
nem vevok), annyit, hogy a szintén tíz milliós Csehországban a jobboldali
Mladá Fronta Dnes háromszáz ezer példányban kel el, a szintén jobboldali
Lidové Noviny nyolcvan ezerben. Nálunk az országos politikai lapok
összlétszáma alig haladja meg a kétszázezret.

Tamás Gáspár Miklós

publicista

VII.

Na végre tudtam egy kis helyet szorítani neked a már annyiszor megígért
folytatásra.
Mielott példaként kiválasztott, súlyos hibáktól hemzsego cikkedre a jövo
héten visszatérnék, egy kis rettegnivaló a Slovenská pospolitostól, mint
szintén megígértem.
Tudod milyen felhívást jelentettek meg szervezetük honlapján? Ezt: „Nem
vagyunk borfejuek, nem vagyunk rasszisták, mi vagyunk a Slovenská
pospolitost. Nem hagytunk fel ideáljainkkal, mi mindig a szlovák nemzetért
harcolunk. Elég ellenségünk van, minden oldalról szüntelen támadások érnek,
belülrol úgymond ’saját’ kisebbségeink rágnak szét. Ezt csak ti együgyuek,
saját nemzetük feketefoltjai, az amerikai imperialisták szolgái nem
látjátok”.
Talán tudod, hogy e szervezet ho vágya, hogy az országot „megtisztítsuk a
bevándorlóktól, a kisebbségektol, foleg a magyaroktól és az állandóan büdös
és megromlott kisebbségektol”.
E szervezet tagjai Orségre! felkiáltással köszöntik egymást, amit Andrej
Hlinka Gárdájától örököltek.
Talpig feketébe öltöznek.
Nyakukba fehér kettos keresztet akasztanak, és az azt magába foglaló fekete
zászlóval együtt igen sokakat emlékeztetnek az 1939 és 1945 közti szlovák
államban hivatalos katonai elitalakultként muködo Hlinka Gárda
egyenruhájára.
Szerintük „a nemzet ellenségei” jelzot érdemli ki mindaz, aki nem szlovák.
Elsosorban a magyarok.
Havi magazinjukban, a Hlasban valamelyik szlovákul tudó ismerosöd
segítségével biztosan olvashatsz olyan félelemkelto cikkeket, ami miatt
azonnal a nyilvánossághoz fordulhatsz. Természetesen a pozsonyi
közszolgálati televízióban is.
Amennyiben persze odaengednek.
De ha észak helyett inkább délre mennél rettegni és felháborodni, ajánlom a
Vajdaságot.
Szabadkán sokan mutatnak neked olyan szerb nyelven írt falfirkát, hogy
„Halál a magyarokra!”, vagy „Öljük meg a magyarokat”.
De ilyen feliratokat a bácskai Péterrévén is láthatsz, ahol fél év alatt
több mint húsz magyar fiatalt vertek és aláztak meg.
Nem kellene fellépned a szerb közszolgálati televízióban a magyarok
védelmében?
Netán félsz?
Vagy netán nem érdekel a téma?
Persze Nyugat felé is érdemes lenne utaznod, hiszen két német
törvényhozásban is jelen van a német sajtóban „nácinak” nevezett NPD. Ami az
itteni, a Magyar Gárda karitatív tevékenységet folytató tagjaitól rettegoket
valamilyen okból nem zavarja.
De mehetnél még tovább: Franciaországba is, ahol zsinagógákat gyújtanak fel
vagy rabbikba nyomnak kést.
Egy kis fellépés a párizsi tévékben?
(folyt. a jövo héten)

SZDSZ

A múltkoriban amúgy félálomban azon tanakodtam, vajon esetleges eltunésük
esetén maradna-e önök után bármi, ami alkotás és ami másnak is hasznot hoz,
illetoleg akár az idelátogatóknak is mutogatható?
Gondolatban végigfutottam teljesítményükön.
Kezdve attól, ahogyan réges régen Makovecz Imre sevillai pavilonját – egy
igazi alkotást – és ot, az önök dühére a világon legismertebb magyar
építészt, tehetsége miatti irigységükben és olajkút mélységu gyulöletükben
húzták-vonták sarukban; és ahogyan kajánul írtak arról, hogy a magyar
„kórházipar” terén talán legjobban muködo intézetének, a pécsi
szívklinikának vezetojét, Papp Lajost a kilencvenes évek elején összeverték.
17 éves történetükben nem találtam semmit, ami kielégítette volna a
felállított, feltételes ismérveket.
Az önöket túlélo, talán leginkább látható nyom az adófizetok zsebébol
elkészült, törött, rozsdásodó idokerék, amelyet egy boldogabb korszakban
valaki belerúgna a Dunába, míg figyelmezteto táblát helyezne el: „Hajózni
itt undorító és veszélyes”.

(Lovas István - Demokrata, 2007. szeptember 27.)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Amit vitatok...
  2007-09-30 14:33:56, vasárnap
 
  "Lakitelek volt a meghatározó indító pontja annak a folyamatnak, amely elvezette Magyarországot az 1990-es, első szabad választásokig, majd tovább a NATO és az Európai Unióba történő csatlakozásig. "Vagyis elvezetett minket oda, hogy Magyarország hosszú idő után újra a nyugati világ része lett" - mutatott rá a Fidesz elnöke.

"A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja, nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe" - olvasott fel egy idézetet Orbán Viktor a hajdani Lakiteleki Nyilatkozból, hozzáfűzve: ezek a gondolatok ma is szóról szóra aktuálisak, és sokakban felveti azt a kérdést, hogy nem volt-e hiábavaló a rendszerváltás és a rákövetkező 17 esztendő."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az a pásztor, aki elszámol
  2007-09-30 14:13:38, vasárnap
 
  Szent Mihálykor az a pásztor, aki elszámol
2007. szeptember 30. 03:10

Nem lehet ezt az országot sohasem úgy tönkretenni, hogy ha a polgári, nemzeti erők összefognak, akkor közös erővel ne tudnák azt újra felemelni - jelentette ki Orbán Viktor a Lakiteleki Találkozó 20. évfordulóján.
Kapcsolódó cikkek:

"Ma rosszabb a helyzet, mint húsz esztendővel ezelőtt"
Új rendszerváltás szükséges
Új rendszerváltás szükséges
A lakitelki nyilatkozat ma is időszerű
A lakiteleki találkozó 20. évfordulóján nincs mit ünnepelni

"Lakitelek történelmi helyszín,és mondjuk ki büszkén: az egész közép-európai történelem szempontjából sorsdöntő események zajlottak itt" - kezdte beszédét Orbán Viktor a lakiteleki rendezvény záróelőadásán. Mint mondta, Lakitelek volt a meghatározó indító pontja annak a folyamatnak, amely elvezette Magyarországot az 1990-es, első szabad választásokig, majd tovább a NATO és az Európai Unióba történő csatlakozásig. "Vagyis elvezetett minket oda, hogy Magyarország hosszú idő után újra a nyugati világ része lett" - mutatott rá a Fidesz elnöke.

"A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja, nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe" - olvasott fel egy idézetet Orbán Viktor a hajdani Lakiteleki Nyilatkozból, hozzáfűzve: ezek a gondolatok ma is szóról szóra aktuálisak, és sokakban felveti azt a kérdést, hogy nem volt-e hiábavaló a rendszerváltás és a rákövetkező 17 esztendő.

Orbán Viktor ezzel szemben úgy véli, hogy nem szabad a keserűségnek és csalódottságnak komolyan helyet adni a gondolatainkban, mert "ha nem a demokratikus megoldást kerestük volna a rendszerváltáskor, akkor ma Magyarország a mainál is is kilátástalanabb helyzetben lenne. Egyszerűen azért, mert akkor nem tudnánk többé ragaszkodni a demokráciához, akkor ma már senki sem tudná megmondani ebben az országban, hogy ki az, aki demokrata és ki az, aki nem, ki az, aki tisztességes és ki az, aki nem, kire számíthatnak az emberek és kire nem" - mutatott rá.

Mint mondta, a rendszerváltók sok tekintetben naívak voltak, de nem amiatt, hogy józan megoldásokat kerestek, hanem azzal, hogy azt hitték: a negyven év alatt felépített diktatúrát néhány év alatt le lehet bontani. "Nem vettük észre, hogy nem egy nagy fába vágtuk a fejszénket, hanem egy hatalmas erdőbe" - mondta Orbán Viktor.

A Fidesz elnöke kijelentette: ma is velünk van az alapvető kérdés, hogy Magyarország a Kelethez vagy a Nyugathoz tartozik-e. "Sötét korszakban élünk ma Magyarországon, hiszen napról napra újabb és újabb bizonyítékok kerülnek felszínre. A maffiapolitika korában él ma Magyarország. Ez a tény azt mutatja, hogy még nem sikerült véglegesen visszakapaszkodnunk a nyugati demokráciák világába, a múlt erői újra és újra igyekeznek visszahúzni bennünket" - jelentette ki Orbán Viktor. Hozzáfűzte: mi nem a nyugatiak, hanem magunk miatt akarunk a Nyugathoz tartozni, mert függetlenek és erősek akarunk lenni. Magyarországnak nincs semmi keresnivalója Keleten, mert ott semmilyen babér nem teremne országunknak, csak alárendeltség és kiszolgáltatottság.

Mint mondta, Európában új európai politika születését láthatjuk, és most zárul le a "Nincsen jó és rossz, csak attól függ"-korszak. Európa arra készül, hogy más szellemi alapokra építkezzen, s mondja ki országról országra, hogy van jó és rossz, van igaz és hamis, van helyes és van helytelen. Egész európa rájött arra, hogy a szélsőséges liberálizmussal nem lehet célba érni,és a pénz nem mér mindent jól, s így az egészséget, a kultúrát és az oktatást nem lehet piaci elvre helyezni.

Orbán Viktor elmondta, hogy a Keresztényszociális Unió hétvégi, müncheni kongresszusán - amelyre ő is meghívott vendég volt - Angela Merkel kancellár asszony úgy fejezte be a beszédét, hogy "büszke vagyok arra, hogy németnek születtem, büszke vagyok arra, hogy Németországban élhetek, és szeretem a hazámat." A Fidesz elnöke leszögezte: ahhoz, hogy egy ilyen gondolatot ki lehessen mondani, Németországban a jobboldal győzelmére volt szükség, s ez az új hangulat, ez az új hang Európában.

Rámutatott arra is, hogy Oroszország újabb megerősödése és soha nem látott gazdasági ereje miatt is változás történik Európában, és az Unióban ma már másképp tekintenek a szovjet időkből itt maradt elvtársakra, azok hálózataira, és az Oroszországhoz hasonló politikai jelenségekre. Ez egy valóságos kihívást és fenyegetést jelent Európa számára, amely Közép-Európából kiindulva elérheti az Uniót és a szövetségek katonai erejét is. "Európában, bizony, elszaporodtak Putyin pincsijei, és ezt már mindenki kezdi veszedelmesnek látni" - mutatott rá Orbán Viktor.

Mint mondta, Közép-Európában új küzdelem kezdődik, és új harctereken folyó küzdelem indul meg a diktatúra maradványainak lebontásában. Az elmúlt másfél-két esztendő során lelepleződött egy politikai folyamat, amely nem csak politikai hazugságokról, vagy az aktuális kormány lelepleződéséről szól, hanem sokkal többről. Néhány évvel ezelőtt arról igyekeztek meggyőzni Magyarországot, hogy egy fontos generációváltás kezdődött meg a baloldalon, egy fiatalabb, korszerűbb, nyitottabb és európaibb a réginél. "Mostanra kiderült, hogy az új baloldal valójában nem más, mint egy újfajta milliárdos klikk, amely bevezette Magyarországon a maffiapolitikát, amely pillanatnyilag teljesen eluralta a közéletet. Ez az új baloldal lényege és semi több" - jelentette ki Orbán Viktor.

Hozzáfűzte, hogy az új baloldal három tekintetben mutatta meg az igazi arcát: lerombolta a rendszerváltás erkölcsi fundamentumait, tönkretette a gazdaságot, és elindította a hatalommal való visszaélés politikáját. Egyfajta Zuschlag-modellt építenek ki, amelynek az a lényege, hogy központilag szervezik meg a Magyarország és a magyar polgárok erőforrásainak ellopását. Azokat a pénzforrásokat is maffiamódszerekkel tüntetik el, amit a magyar emberek életszínvonalának emelése, Magyarország történelmi léptékű felzárkózása érdekében küldenek az Unióból.

"Ezért jutottunk oda, hogy 20 évvel a Lakiteleki Találkozó után az ott elhangzott mondatok tekintélyes része igaz. Magyarország ma szociális válságban tengődik. Lehet, hogy a cél nem az, hogy Magyarországon szociális válságot idézzenek elő, de pontosan tudják, hogy annak a maffiapolitikának a következménye, amit folytatnak, szociális válsághoz vezet. És ez a tény hidegen hagyja őket" - mutatott rá a Fidesz elnöke.

Mint mondta, a szociális válság nem rövid lejáratú válság, hanem olyan történelmi korszak, amellyel hosszú évtizedekig kell számolnia egy nemzetnek, ha egyszer belesüllyedt. Társadalmi csoportok végzetesen lecsúsznak, összeforraszthatatlanul kettészakad a társadalom, a törvény elgyengül, a feketegazdaság elhatalmasodik, elfogy a közbiztonság és megszűnik a közellátás. Mindezek következtében pedig a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy tömeges elvándorlás indulhat meg Magyarországról, a legjobb erőink hagynak itt bennünket, és azok, akiknek a munkája tartaná felszínen ezt az országot. Orbán Viktor rámutatott: a szociális válság azt jelenti, hogy Magyarország újra a Kelet felé halad. Az olyan országok felé, mint Oroszország, ahol a legtöbb Rolles Royce-ot adják el, de ahol a szegénytenger a legszélesebb.

A Fidesz elnöke kijelentette: ezért aktuális ma Lakitelek. Ha van valahol magyar koncepciójú Nyugat, ha vannak olyanok, akik értik azt a mondatot, hogy "csak akkor lehetsz jó magyar, ha európai vagy", akkor az a lakiteleki sátorban összejöttek közössége, a nyugatos gondolkodású, nemzeti elkötelezettségű erő. Azok, akikből kialakult az a politikai nemzedék, amely Magyarországon véghezvitte a rendszerváltoztatást, akik az ország nyugatos kultúrájú és nyugatos vonzódású gondolkodói. Azok, akik kimondták: Magyarország ahhoz a Nyugathoz tartozik, ahol a keresztény kultúrára, és a "szabadság-egyenlőség-testvériség" eszméjére épül a demokrácia, nem pedig arra a keleti típusú áldomokráciára, ahol a hatalom önkénye működik, s ha érdekei úgy kíváják, akár erőszakkal is.

"Szeretném Önöket, itt, Lakitelken meggyőzni arról, hogy méltóan a húsz évvel ezelőtti történések szelleméhez, nyugati megoldást válasszanak Magyarország számára. Ne engedjék, hogy a magyar nemzeti oldalt belelökjék, vagy belecsalják egy olyan helyzetbe, amellyel kiírjuk magunkat a számunkra éppen kedvezően most megújult európai fősodrásból. Ezért én egy olyan megoldást javaslok a helyzet megoldására, ami nyugati. Ez a népszavazás. Ahogy mi nevezzük: a szociális népszavazás" - jelentette ki Orbán Viktor.

Orbán Viktor leszögezte: azt nem tudja megmondani, hogy pontosan hogyan fog bekövetkezni a válság megoldása. De hogy be fog következni, azt tudja. Azt is, hogy miért. Azt is, hogy nagyjából mikorra tehető, amikor be fog következni. "Akkor, amikor egy katarktikus, megtisztító erejű élményen mennek át Magyarország polgárai, s ami egy új kezdetet tesz lehetővé. És ez nincs már messze. Ez a pillanat akkor következik majd be, amikor sokmillió magyar egyszerre rájön, hogy nincs egyedül. Ez lesz a népszavazás elsöprő győzelmének a pillanata, amikor mindenki rájön, hogy mi a népakarat" - mondta a Fidesz elnöke.

Orbán Viktor emlékeztetett rá, hogy a mostani ünneplés éppen Szent Mihály napjára esik. Szent Mihály napjakor alakult meg a Medgyessy-kormány utáni első kormány. "A jelekből tudni kell olvasni. Mifelénk Szent Mihály napjára van egy mondás, és aki ezen a napon alakít kormányt, nem hiszem, hogy ki tudja vonni magát a hatása alól. Ez a mondás úgy hangzik: Szent György napján, kihajtáskor mindenki lehet pásztor, de Szent Mihály napján, behajtáskor csak az pásztor, aki elszámol. Meglehet, hogy az elszámolás a mi ízlésünk szerint kicsit halasztódik, de abban mindannyian hihetünk, hogy el fog következni. Magyarországon a dolgok nem mehetnek így tovább" - szögezte le.

Orbán Viktor több eseményre is emlékeztette a jelenlévőket. Többek között arra, hogy alig három évvel az 1987-es Lakiteleki Találkozó után elmentek az oroszok Magyarországról, nem volt többé kommunista diktatúra, és szabad parlamenti választások voltak. 1994-ben, amikor a rendszerváltó erők egyike átállt az előző rend híveinek és utódainak táborába úgy tűnt, hogy az egész polgári oldal jövőjének befellegzett 20-30 évre. De már 1996-ban létrejött a Polgári Szövetség, és 1998-ban megnyerte a választásokat. "Higgyenek abban, hogy 2008 tavaszán ismét be fog következni egy változás, amely alapvetően változtatja meg a hangulatunkat, és egy új kezdetet indít el Magyarországon" - mondta Orbán Viktor.

Hozzáfűzte: a polgári oldalnak nem azt a kérdést kell feltenni, hogy tudnának-e valamit kezdeni a helyzettel, hanem a helyes kérdés úgy hangzik, hogy újra meg tudnák-e tenni? Hiszen a polgári oldal a Bokros-csomag után egyszer már kivezette az országot a fenyegető szociális válságból, miután visszaadta az alanyi jogon járó családi pótlékot és a GYED-et, és eltörölte a tandíjat.

"A helyes kérdés tehát az, hogy megtudnánk-e ezt újra tenni? És erre a válasz az, hogy meg tudjuk tenni abban az esetben, ha Önök éppúgy hisznek abban a gondolatban, amiben én. Hogy nem lehet ezt az országot sohasem úgy tönkretenni, hogy ha a polgári, nemzeti erők összefognak, akkor közös erővel ne tudnák azt újra felemelni" - jelentette ki Orbán Viktor.


(Az eseményről készült képriport a www.orbanviktor.hu honlap "Fotógalériák" rovatában tekinthető meg.)


orbanviktor.hu - fidesz.h
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A lakiteleki nyilatkozat ma is
  2007-09-28 22:47:54, péntek
 
  A lakitelki nyilatkozat ma is időszerű
2007. szeptember 28. 17:18

A jelenlegi kormány minden erkölcsi alapját elveszítette, ténykedése nem a nemzet felemelkedését szolgálja - mondta az MTI-nek adott interjújában Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke, az MDF egyik alapítója.
Kapcsolódó cikkek:

A lakiteleki találkozó 20. évfordulóján nincs mit ünnepelni

Az MDF megalakulását is eredményező lakiteleki találkozó huszadik évfordulóján emlékezünk, de nem ünnepelünk, mert az akkor elfogadott nyilatkozat ma is időszerű
A lakiteleki találkozó huszadik évfordulóján emlékezünk és emlékeztetünk, de nem ünnepelünk, mert nincs mit ünnepelni - mondta Lezsák Sándor, akinek a háza udvarán felállított sátorban 1987. szeptember 27-én 180 értelmiségi elfogadta azt a nyilatkozatot, mely az Magyar Demokrata Fórum megalapítását is jelentette. Az MDF alapítója emlékeztetett arra, hogy a Lakiteleki Nyilatkozat, amelynek végső szövegezése a találkozó szervezőinek munkája, a helyszínen csiszolódott, majd a jelenlévők nagy többséggel elfogadták.

A nyilatkozat minden mondata ma is időszerű. És nem azért, mert általános nemzetpolitikai, gazdasági, társadalompolitikai igazságokat fogalmaz meg, hanem azért, mert azt éljük meg ma is, hogy a nemzet önismerete megdöbbentően hiányos, népmozgalmi erejében megroppant, erkölcsében, önbizalmában és tartásában megrendült, és azt, hogy összeomlással fenyegető gazdasági válságnak nézünk elébe - fogalmazott Lezsák Sándor.

A politikus a veszélytudat hiányának nevezte, hogy a magyar etnikumot továbbra is széttagoltság sújtja, hogy nincs közösen vállalható jövőképe az országnak, a nemzetnek. Véleménye szerint az ország tele van helyi és országos konfliktusokkal, a családok és az ország eladósodása megsokszorozódott. Szinte beleborzong az ember, ha végiggondolja, hogy mindez milyen drámai következményeket hordoz - tette hozzá.

Az MDF alapítója emlékeztetett arra, hogy a lakiteleki sátorban olyan emberek ültek együtt, akik felismerték, hogy drámai változások előtt van az ország, és el tudták fogadni a nyilatkozatot, meg tudták tenni azokat az első közös lépéseket, amit ma a rendszerváltoztató folyamat kezdetének nevezünk. Ha a világpolitikai történéseket nézem, 1987-1988 kegyelmi állapot volt, kivételes történelmi lehetőség, hiszen a világpolitikai erőtér átrendeződése miatt a nagyhatalmak el voltak foglalva egymással, de 89-ben már érezhető volt, hogy a kelet-közép európai változásokat alárendelték a nagypolitika taktikai, gazdasági küzdelmeinek - mondta a politikus.

Lezsák Sándor szerint Nyugat-Európa vezető politikusai nem érzékelték, hogy tulajdonképpen mi is történt és mi is történik Magyarországon. Erre az egyik legjobb példa, hogy a kormányalakításra készülő Antall Józsefet 1990-ben Kohl német kancellár még arra próbálta rábeszélni, hogy Horn Gyulát nevezze ki külügyminiszternek - idézte fel az Antall-kormány megalakulása előtti egyik jellemző epizódot az MDF alapítója.

Lezsák Sándor leszögezte: a rendszerváltó politikai erőket kijátszották egymás ellen. Mint mondta, a mára politikai hidegháborúvá fokozódott megosztottság gyökerei is erre az időre nyúlnak vissza. A politikus a jövő kirablásának nevezte azt, ami ma történik. Szavai szerint nem lehet mindent piacosítani, mert akik az állam erejét gyöngítik, azok kiszolgáltatják az országot a bizonytalanságnak, torzítják a nemzet közösen vállalható jövőképét. A politikus felidézte, hogy az MDF-nek volt valódi rendszerváltó programja, és elkészült annak megvalósíthatósági tanulmánya is, de csak a töredékét sikerült megvalósítania, mert nem kapott kétharmados többséget a választóktól.

Az Országgyűlés alelnöke reményét fejezte ki, hogy "a politikai és gazdasági válság megoldására elkészült nemzeti program a mielőbbi választások után" megvalósulhat, és a most együvé szerveződő, a pártérdekeket a nemzet jövőjének alárendelni képes új többség ki fogja vezetni az országot drámai helyzetéből.

A jelenlegi kormány minden erkölcsi alapját elveszítette, ténykedése nem a nemzet felemelkedését szolgálja - zárta nyilatkozatát Lezsák Sándor.

MTI - fidesz.hu


***


A mostani MDF parlamenti képviselői közül senki sem volt ott húsz esztendeje Lezsák Sándor kertjében. A hét alapító közül ma már senki sem tagja az MDF-nek. Többeket közülük kizártak a pártból, mások önként léptek ki.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Érdekes írás olvasható...
  2007-09-28 22:33:31, péntek
 
  Magyarok a nemzet ellenségei?

Cikk: http://hirklub.hu/?cat=story&parent=74&id=5061

Érdekes írás olvasható az Új Szó, amúgy liberálisnak tartott egyetlen
magyar felvidéki napilapban, mely a Magyar Gárdával foglalkozik,
összehasonlítva azt, a szélsoségesen magyargyulölo Slovenská Pospolitost'
nevu szervezettel, melyet 2006 márciusában tiltottak be Szlovákiában. Az
említett szlovák szervezet egyébként tevékenységét és célkituzéseit tekintve
semmilyen módon nem mérheto a Magyar Gárdához, mivel az egyértelmuen a
kisebbségek, elsosorban a magyarok Szlovákiából való eluzését tuzte ki
célul.

A „Szlovák gárda" 1995-ben alakult meg, majd tagjai 10 év elteltével
2005-ben pártot is alapítottak Szlovák Testvériség Nemzeti Párt néven. A
társaság szellemiségét a következo mondat huen tükrözi: „Nem vagyunk
borfejuek, nem vagyunk rasszisták, mi vagyunk a Slovenská Pospolitost'. Nem
hagytunk fel ideáljainkkal, mi mindig a szlovák nemzetért harcolunk. Elég
ellenségünk van, minden oldalról szüntelenül támadások érnek, belülrol
úgymond „saját" kisebbségeink rágnak szét."


A szervezet célkituzései között egyéb pikáns gondolatok is
elofordulnak. Példának okáért honlapjukon magukat nem nevezik rasszistának,
ellenben elismerik: legfobb vágyuk az, hogy Szlovákiát „megtisztítsák a
bevándorlóktól, a kisebbségektol, foleg a magyaroktól és az állandóan büdös
és megromlott kisebbségektol." A szervezet tagjai a fenti mondat ellenére
azért nem tartják magukat rasszistának, mert népirtásról nem beszélnek,
csupán a szlovák nemzetet szeretnék védeni.



A szlovák gárda tagjai szerint továbbá minden olyan személy, vagy
népcsoport amely nem szlovák, a „nemzet ellensége" jelzot érdemli. A
magyarokra méginkább vonatkozik ez a jelzo, mert azoknak „egyetlen céljuk az
ország déli régióinak visszacsatolása Magyarországhoz."



Tény, hogy a szlovák hatóságok 2006 márciusában feloszlatták a fentebb
boncolgatott szervezetet, ám az is tényként kezelheto, hogy a Slovenská
Pospolitost' nem hasonlítható össze célkituzéseit tekintve a Magyar
Gárdával. Ha már hasonlítgatunk, a szélsoséges mivoltát tekintve a szlovák
szervezet leginkább a Vér és Becsület nevezetu magyarországi szervezethez
mérheto, ám a magyar hatóságok ezt a képzodményt - csakúgy, mint
Szlovákiában - feloszlatták.



A Magyar Gárda célkituzéseit is érdemes górcso alá venni. A szervezet
alapító okiratában polgár- és rendvédelmi feladatok mellett, a tagok
fizikai, lelki és szellemi kiképzésérol esik szó. Többek között
hagyományorzo, a magyar kultúrát és történelmi emlékeket ápoló
tevékenységet, valamint katasztrófaelhárítási feladatokat is végeznének a
jövoben.



A célkituzések között egy szóval sem szerepel kisebbségek
eltávolítása, más nemzetek gyulölete, ám kétségtelen, tényleges
tevékenységüket még nem ismerjük, mivel viszonylag rövid ideje muködnek. A
Gárdát sok vád éri azzal kapcsolatban, hogy a környezo országokat
veszélyként értékeli, ám azért ebben a tekintetben érdemes megvizsgálni
mondjuk a román védelmi stratégiát is, melyben a NATO keretein belül elvileg
szövetséges Románia, Magyarországot biztonsági kockázatként értékeli a még
mindig élo területi viták vonatkozásában.

Nagy András
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Magyar Szociális Fórum linkje
  2007-09-28 22:26:14, péntek
 
  Szíves figyelmükbe ajánljuk a Magyar Szociális Fórum elérhetőségét (linkjét), melyen az MSZF
és Kerekasztalának hivatalos anyagai szerepelnek. Kérjük, használják és tegyék hozzáférhetővé
másoknak is!

http://www.partfuggetlen.hu/Civil/Magyar_Szocialis_Forum/

Simó Endre, az MSZF szervezője
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elég a ránk kényszerített titk
  2007-09-28 13:54:01, péntek
 
  Lakitelek: elég a ránk kényszerített titkosszolgálati tévékből és rádiókból!
2007. szeptember 27. 14:15 | Forrás: STOP

A lakitelki tanácskozás 20. évfordulója nem az ünneplésről szólt. Az egykori szervezők és résztvevők inkább azt hangoztatták: naivak voltak, hiszen nem látták: sokkal mélyebb és alaposabb kifosztás és elnyomás következett be az oroszok kivonulása után, mint amilyen az egykori elnyomók országlása során volt.

"Nem tudni pontosan miért gyűltünk itt össze. Szorongásos, homályos indítékaink lehetnek arról, hogy nagy veszély fenyeget minket. Egyenként és a magyarokat együtt. A nagy veszélyt is nehéz megfogalmazni, de a róla való sejtésünk tragikusabb, mint a gazdasági és politikai válság." Csurka István e szavakkal vezette fel 1987-ben a lakitelki tanácskozást.

E szavak Makovecz Imre szerint profétikusak voltak. Az építész úgy vélekedett, hogy mindannyian naivak voltak 1987-ben, hiszen azt hitték, hogy miután elmentek az oroszok elég összeállni, és majd csak lesz valahogy. Naivak voltak a lakitelkiek mind a 181-en, mert nem látták előre, hogy mélyebb és alaposabb kifosztás és elnyomás vár az országra, mint az oroszok alatt bármikor.

Makovecz gyújtó hangon beszélt arról, hogy a beszéd ideje lejárt, s elég volt a toleranciából. Szerinte ugyanis a politikusok nem országot építenek, hanem karriert. S az országot olyanok vezetik, akiknek a fővárosa nem Budapest, hanem Brüsszel. Az építész úgy fogalmazott: mindannyiunknak elege van a ránk kényszerített titkosszolgálati tévékből és rádiókból. Makovecz a 20. évforduló kapcsán radikális Lakitelket sürgetett.

Elmaradt a számvetés. Ezt már Kiss Gy. Csaba mondta. A Lakitelki Nyilatkozat egyik aláírója hozzátette: nem számoltattuk el "őket", s ebben mindannyian hibásak vagyunk. Az irodalomtörténész hiányolta, hogy ellentétben Lengyelországgal, Magyarországon nem hozták nyilvánosságra a titkosszolgálati emberek listáját. Így azt sem lehet tudni, hogy Lakitelken kik dolgoztak 1987-ben "nekik". Kiss Gy. szerint ugyanakkor tisztában kellene azzal lenni, hogy kiket zsaroltak árulásra, besúgásra kényszerítve őket, s kik működtették a rendszert.

Kiss Gy. szavaiból az derült ki, hogy szerinte semmi sem változott az elmúlt 20 évben. Az irodalomtörténész ennek alátámasztására a Lakitelki Nyilatkozatból idézett. "A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi ereje megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe."

Lezsák Sándor szerint sincs mit ünnepelni. A Magyar Demokrata Fórum egykori alapítója szerint messze van még az az idő, hogy rendben menjenek a dolgok, mint ahogy 1987-ben akarták. A politikus arra kérte a 181 egykori lakitelkit és ismerőseit, hogy gyűjtsék össze a rendszerváltás kordokumentumait, röplapjait, mert, ha nem teszik meg, akkor "összegyűjtik mások, s abban nem lesz köszönet". Hasonló szellemben nyilatkozott Kiss Gy. Csaba, aki szerint a kisebb és nagyobb történelmi munkákban meghamisítják az 1987-es lakitelki eseményeket.

Lakitelek
A lakitelki találkozóra 1987. szeptember 27-én került sor. Az eseménynek több mint 180 résztvevője volt. A tanácskozás "A magyarság esélyei" címet viselte. A rendezvényen hangzott el először, hogy a demokratikus szocializmus történelmi zsákutca, és többpártrendszerre van szükség. A lakitelki találkozó szervezői (Bíró Zoltán, Csoóri sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Lezsák Sándor, Kiss Gy. Csaba) a szeptemberi találkozást nem egy folyamat végének, hanem kezdetnek tekintették.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Száz szlovák személyiség írta
  2007-09-28 13:52:34, péntek
 
  Andrej Hlinka nem fogta össze a nemzetet...
...AKKOR AMIKOR ÉLT,
EZÉRT MOST SEM FOGJA!
2007. Szeptember 27. FENET

Mintegy száz szlovák személyiség aláírta már azt a petíciós felhívást, amelyet Slota SNS pártja által parlamenti jóváhagyásra előkészített törvénytervezet ellen tiltakoznak, amelyben a kétes multú Hlinkát akarja dicsőíteni. A szakmabelieknek erről más a véleményük, ezért emelik fel hangjukat.

Ennek kapcsán készített a Pravda napilap rövid interjút Ivan Kamenec történésszel, aki bevezetőként megjegyezte: ne emeljünk glóriát, ne írjuk jóvá érdemként az államalkítást annak, akinek a múltja megkérdőjelezhető.

Van e értelme annak, hogy olyan törvényt fogadjon el a parlament, amely történelmi személyek érdemeit taglalja?

A totalitárius országok kivételével, sehol máshol a világon nem szentesítik törvénnyel a történelemhez való viszonyt. Ez (értsd: Hlinak kétes érdemeinek törvénybefoglalása) független attól, hogy Hlinkáról vagy más történelmi személyiségről van szó. Hasonló ez, mint amikor az első szlovák állam kormánya alkotmányba foglalta a Szlovák Hlinka Néppárt vezető szerepét, amit aztán 1960-ban automatikusan átvett a kommunista párt is folytonosságként.

Jót tesz az, amikor a politikusok a történelmen keresztül mutatják fel aktivitásukat?

Aki közvetlen kezdeményezője az ilyen törvény elfogadásának, tiszteletben kellene, hogy tartsa a törtébnelmi tényeket, ami, sajnos hiányzik belőlük. Csupán szőlőszemeket csipegetnek belőle, holott a történelem összetettebb mint a kis szorzótábla.

A petícióban ön kritizálja Andrej Hlinka hajlamait a nem demokratikus módszerek alkalmazására.

Hlinkáról feltétlenül kijelenthetjük, hogy alkatánál fogva távolról sem tartozott a demokraták közé, mi több, a legkevésbé volt toleráns. Ezért az olyan érdem utólagos megítélése, miszerint a nemzet apjának akarják nevezni egyes képviselők, egyenesen visszatetsző.

Hlinka tehát nem volt az a személyiség, aki összekötötte a nemzetet?

Természtesen hozzájárult az első Csehszlovák köztársaság megalakíításához, pontosabban az abba való betagolódáshoz, a közös állam létrehozásához. Az viszont, hogy Hlinka külön akarta volna a szlovák államot, egyszerűen nem igaz, zárta rövid nyilatkozatát Kamenec történész.
(déva, FENET)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Belülről látta
  2007-09-28 13:49:07, péntek
 
  Topolánszky Gyurcsányról, Zuschlagról és Ocsovairól
2007. szeptember 27. 03:26 HVG

Debreczeni József könyvében Gyurcsány Ferenc felidézi az ifjúsági és sportminisztérium élén eltöltött időszakot, és kábítószerügyekben illetékes helyettes államtitkárát, Topolánszky Ákost "elsőrendű szakembernek, tisztességes köztisztviselőnek" nevezi. Fájlalja, hogy 2003 októberében menesztették a minisztériumból, amiért az akkori közigazgatási államtitkárt teszi felelőssé. Topolánszky, aki ma a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatóhelyettese, most az egykori tárcán belül kialakult informális hierarchiáról, a "visszautasíthatatlan" követelésekről, a pályázati pénzek elosztását eleve meghatározó politikusi előzsűriről beszél, és feltárja kirúgásának valódi körülményeit.

hvg.hu: A Zuschlag-üggyel kapcsolatban hírbe került a minisztérium is, amelynek ön helyettes államtitkára volt.

Topolánszky Ákos: A Zuschlag-ügy pontos részleteit nem ismerem, nem is akarok róla véleményt mondani, hiszen az ifjúsági szakterület pénzeit érinti. Ennél fontosabb általában beszélni arról, hogyan alakul a politika viszonya a közszférához, a költségvetési források elosztásához. A belülről gyenge demokráciákban - és Magyarország ezek közé sorolható - a politika erős nyomás alatt tartja a közszférát, benne azokat a szereplőket is, akiket pedig a rendszernek meg kellene védenie az ilyen nyomásgyakorlással szemben. A helyettes államtitkár a törvények és a jogszabályok szerint nem számított politikai szereplőnek: én is esküt tettem arra, hogy a nemzet érdekében, tehát semmiképpen sem pártpolitikai érdekek alapján szolgálom az országot. Az utóbbit a köztisztviselői törvény expressis verbis ki is zárja. (Azóta a helyettes államtitkárokat felváltották a szakállamtitkárok, akik inkább politikai szereplőnek számítanak, vagyis a kiszolgáltatottságuk nőtt.) A közszférával szemben a politikai szféra megrendelőként jelenik meg, és kijelöli a kormányzati cselekvés irányait. De a politikusoknak semmiképp sem lenne szabad megengedni, hogy aktuális pártpolitikai érdekeket kiszolgálva utasításokat adjanak a köztisztviselőknek. Az ilyen helyzet a hazai források és a külföldről - így az EU-ból is - érkező pénzek szétosztásakor melegágya lehet a korrupciónak. Ez elfogadhatatlan.

hvg.hu: Hogyan alakultak mégis az időközben megszüntetett Gyermek-, Ifjúsági és Sportmininisztérium (GYISM) alá- és fölérendeltségi viszonyai, kik voltak a főbb szereplők?

T. Á.: Ocsovai Tamást, aki szintén helyettes államtitkár volt, jól ismertem, sokat beszélgettem vele, ismertem problémáit is. Pártpolitikai vonalról érkezett, valószínűleg azért is választották ki, mert erre a posztra politikai marionettfigura kellett. Tudtam, hogy nincs szabad mandátuma, mint ahogy azt is, hogy ha kérnek tőle valamit, szakmai érvekre nem hivatkozhat. Kulcsfigura volt viszont Mesterházy Attila, az akkori politikai államtitkár, aki meglehetősen agresszíven vezényelt Ocsovainak, közvetítette számára a mindenkori igényeket. A minisztérium felügyeletét a parlament ifjúsági és sportbizottsága látta el, amelyben Zuschlag János és az ügyében most elhíresült társai kivétel nélkül tagok voltak. A politikailag kézivezérelt Ocsovai az ifjúságpolitikai területen működött, ahol naponta kellett volna vállalnia a konfliktust Zuschlaggal, akivel nekem gyakorlatilag nem volt kapcsolatom, inkább csak a bizottsági ülésekről emlékszem rá. Mindig amolyan politikai ripacsként viselkedett. De ott voltak a többiek, köztük Arató Gergely, Újhelyi István és Rácz Péter, az úttörőszövetség elnöke. Utóbbi akkor javában pereskedett, sőt a bíróság már el is marasztalta a csillebérci tábor kétes ügyei miatt. Ezek az emberek folyamatosan jöttek-mentek a Hold utcában, körüldongták Szilvásy Györgyöt, aki egy ideig közigazgatási államtitkár volt a GYISM-ben, és Gyurcsányt, a minisztert. Ocsovai nemcsak a miniszter utasításait hajtotta végre, de az MSZP ifjúsági tagozatának vezetői is dirigáltak neki, hiszen megrendelőként jelentkeztek. Ők egyébként engem is igyekeztek sarokba szorítani, a politikai vezetésen keresztül is számon kérték rajtam a döntéseimet, például a drogprevenciós pályázatok értékelését. Állandóan szememre vetették, hogy a párthoz közel álló politikusok által képviselt városok és régiók nem kapnak pénzt erre a célra. Mesterházy ezen a területen túllépte az ésszerű és jogos mértéket, és ezt nagyon rossz stílusban tette. Súlyos büntetése, hogy most frakcióvezető-helyettesként azt a miniszterelnököt kell naponta megvédenie, akivel emlékezetem szerint a minisztériumban még nagy csatákat vívott, mert igen eltérő nézeteik voltak. Persze lehet, hogy azóta megkedvelte a főnökét.

hvg.hu: Személy szerint önt is utasították a politikusok?

T. Á.: Az én helyzetem sok tekintetben különleges volt a Jánosi György, majd Gyurcsány vezette minisztériumban. Tudták rólam, hogy pártpolitikai értelemben nem vagyok utasítható, és őrzöm az integritásomat. A nyomás ugyanakkor erős volt, ezért magamnak is el kell számolnom saját lelkiismeretem előtt olyan helyzetekkel, amikor nem tudtam elég karakán lenni. Voltak azonban olyan szakterületek, ahol a nyomásgyakorlás ipari méretekben történt. Arra talán büszke lehetek, hogy kis kompromisszumokkal ugyan, de sikerült ezeket az éveket átvészelnem. A kis kompromisszumokért azonban elnézést kell kérnem.

hvg.hu: Mondjon a nyomásgyakorlásra néhány példát!

T. Á.: Számos jut eszembe. A kábítószerügy külön és sajátos területet alkotott, amely kevésbé volt kitéve a politikai érdekeknek, mint a rendkívül széles szervezeti világgal bíró sport- vagy ifjúságpolitika. De azért én is találkoztam nehezen megtagadható kérésekkel. Ilyenek voltak azok az alkalmak, amikor Mesterházy emelt hangnemben számonkért. Emlékszem, a magyar média egyik legbefolyásosabb szereplője, Gyárfás Tamás részére kellett volna négymillió forintot juttatnom. Az ő cége számos pályázatot nyújtott be, és nyújt be azóta is különböző minisztériumokhoz, a legkülönbözőbb ügyekben. Neki "illett" adni, tudta mindenki. Egy drogprevenciós médiaműsor tervével a kábítószerügyi pályázatokon is jelentkeztek. Ilyen esetekben egy szakértői bizottság végezte el az értékelést, és én - elveimnek megfelelően - ezt a listát változtatás nélkül továbbítottam a minisztérium politikai vezetésének aláírásra. A bizottság úgy értékelte, hogy a Gyárfás-féle anyag szakmailag nem megfelelő, és lepontozta. Amikor a döntés nyilvánosságra került, Gyurcsány felhívott telefonon, és elmondta, mennyire kellemetlen neki, mert Gyárfás engem nála feljelentett többoldalas, kézzel írott levélben, reklamálva, hogy nem kapta meg azt az összeget, ami neki jár. Végül ismereteim szerint Gyárfás - a felmentésemet követően - megkapta a pénzt. Én ugyanis továbbra sem voltam hajlandó a kifizetésre, utódomnak, Gábor Edinának azonban már nem volt lehetősége a miniszteri kérést elutasítania.

Már Jánosi minisztersége alatt az akkor közigazgatási államtitkárként dolgozó Szilvásy bevezette a közigazgatási double checking, a kettős ellenőrzés rendszerét. Ekkor jött létre a GYISM-ben a pályázati pénzek elosztásának "előzsűrije". Ezt Szilvásy legközelebbi munkatársai, az úttörőszövetség egykori funkcionáriusai végezték, akiket ő mindenhová magával visz; jelenleg a kormányzati negyed építésénél bábáskodnak. Két emblematikus figurája ennek a csapatnak Rákosi Ferenc és Alács Tibor, akik már akkor is a minisztérium legjobban fizetett politikai tanácsadóiként cenzúrázták - tehát nem köztisztviselőként belülről, hanem politikai megbízottként kívülről - a szakmai helyettes államtitkárok munkáját és döntéseit. Ők egy támogatási szerződés elkészítését megelőzően, már a gondolat megszületésekor előzsűrizték a szakmai vezetők döntéseit, engedélyezték, hogy egy támogatási igényt egyáltalán megtárgyaljanak-e, vagy eleve utasítsanak el. Ez a nagyon aggályos működési mód gyakorlatilag gúzsba kötötte a szakmai munkát, és bevezette az alapvető bizalmatlanság "intézményét".

hvg.hu: Hogyan fogadták Gyurcsányt, amikor a minisztérium élén landolt?

T. Á.: 2003 márciusában foglalta el az irodáját, és ezután meglehetősen sokat beszélgettünk. Új idők új dalaival érkezett, igyekezett hatékonnyá tenni az GYISM működését. Naponta tartott miniszteri értekezletet, ami nagyon jót tett az információcserének. Hangoztatta, hogy vissza kell ugrasztania az agarakat, azaz korlátozni kell a politika megrendeléseket, távol kell tartani a lobbistákat. "Mi itt közpénzekről döntünk, ebbe a pártpolitika ne üsse bele az orrát", mondta nekünk. Gyurcsány, akinek ekkor még nemzetegyesítő illúziói voltak, bizonyos értelemben közvetítői szerepre törekedett az MSZP és a Fidesz között, erről nyíltan beszélt. Hangoztatta, hogy a közigazgatási teljesítményeket mérhetővé kell tenni, és vezetőknek tízmillió magyar állampolgárból a legjobbakat kell választani. Ettől mi, köztisztviselők lelkesek lettünk, hihetőnek tűnt az akarása. Ebben az időszakban Gyurcsány és Mesterházy között - utóbbi egyértelműen a pártpolitika kiszolgálója volt - konfliktus alakult ki. A helyzet gyorsan megváltozott, Gyurcsány átpozicionálta magát, s már sokkal kevésbé gördített akadályt a politikai igények kielégítése elé a minisztériumban. 2003 végétől már a kormányfői szerepre készült, hosszabb időre elvonult a minisztériumi munkából, hogy Medgyessy utódjaként térhessen vissza.

hvg..hu: Ezek szerint Gyurcsány egy ideig valóban el volt szánva, hogy kitakarítja a politika Augiász istállóját.

T. Á.: Igen, kétségtelenül olyan embernek ismertem meg a későbbi miniszterelnököt, mint aki rendelkezik a demokrácia gyakorlásához szükséges intellektuális felkészültséggel, lehetett volna belőle akár elvi demokrata, nagy történelmi személyiség is. Sajnos azonban, a működése később ezzel ellentétes irányultságokat mutatott fel, közigazgatási értelemben is.

hvg.hu: Milyen körülmények között történt az ön menesztése a minisztériumból?

T. Á.: Ennek a történetnek most csak a politikai kultúra állapotai miatt van jelentősége. Eltávolításomnak nyilvánvalóan politikai oka volt. Hálás lehetek azért, hogy felmentésem ellen a szakma egésze, addig nem látott egységben, egy napon belül tiltakozott, és követelte a minisztertől döntése megváltoztatását. Szakmai okai tehát nem lehettek a döntésnek. Akkor egy napon át tárgyaltam Gyurcsánnyal az ügyről, aki hosszasan kereste a mentségeket. Többek között egy technikai érvre hivatkozott, amit a Debreczeni-könyvben is megismételt, vagyis hogy ő átengedte a döntés jogát a Szilvásyt felváltó Benedek András közigazgatási államtitkárnak, hiszen neki kell eldöntenie, kivel hajlandó dolgozni. Akkor ezt mondtam neki: "Nézd, Feri, szerintem egy demokrata ilyen helyzetben két dolgot tehet. Az egyik, hogy elfogadja a döntést, amennyiben törvényes alapon utasítják rá. Ezt én megteszem. A másik lehetőség viszont az, hogy ha szembesül vele, tudja, hogy rossz döntést hozott, akkor megváltoztatja azt." Erre azt felelte, hogy nem tudja megváltoztatni a döntést.

Gyurcsány azt is elmondta, azért akar a magyar közigazgatás történetében először pályázatot kiírni a helyettes államtitkári posztok betöltésére, hogy a legjobbat találja meg. Biztosított, hogy szakmai téren velem teljesen elégedett, ezért biztatott, hogy pályázzam meg a helyemet. Közbevetőleg megjegyezte, a másik két helyettes államtitkártól, mindenekelőtt Ocsovaitól szívesen megszabadulna. Természetesen a pályázat elbírálása után Ocsovai maradt a helyén, én viszont mentem. Utóbb elmondták, többek között a miniszter is, kik voltak azok a vezető szocialista politikusok, akik követelték, hogy távozzak a minisztériumból. Nyilvánvaló, hogy a már másik, nagyobb szerepre készülő Gyurcsány nem akarta vállalni velük a konfliktust, és a pályáztatás alkalmat adott az eltávolításomra. Ettől függetlenül, a szakmának tett ígéreteiből egy sem teljesült, még csak részleteiben sem.

hvg.hu: Ezt hogy érti?

T. Á.: Ha egyszer mód adódnék, megkérdezném tőle, miért hagyta ott minisztériumát úgy a miniszterelnöki székért, hogy a tárca mindhárom területe rendkívüli veszteségeket szenvedjen a következő költségvetési évben: sportcélokra 20-25 százalékkal kevesebbet fordított 2005-ben a költségvetés, mint 2004-ben, ifjúsági területre több mint harminc, a kábítószer elleni harcra pedig több mint 50 százalékkal kevesebb pénz jutott. Ezt a költségvetési cunamit azóta sem tudta sem kiheverni, sem ledolgozni a három terület. Közben Gyurcsány, már mint miniszterelnök, régi minisztériumát azonnali hatállyal felszámolta. Az ügyeket a régi gárda töredéke intézi az utódminisztériumokban. Az ifjúsági és kábítószerügyeket például a korábbi államtitkári szinttel szemben a döntéshozóktól minden tekintetben fényévnyi távolságra eső osztályszinten kell megpróbálni képviselni. El lehet képzelni, milyen eredménnyel történhet ez.

Manapság a közigazgatás értékeléséről, teljesítményének mérhetőségéről nagyon sok szó esik. Magam is nagy híve lennék a tényeken alapuló (tehát nem politikai kommunikációs eszközökkel operáló) értékelési rendszerek bevezetésének. Véleményem szerint ennek alapvető eszköze az adott terület szervezeti pozíciója, költségvetési helyzete, koncepcionális megalapozottsága (van-e elismert stratégiája, programja, road mapje), valamint a döntéshozóktól való távolsága. Gyurcsány úgy amortizálta le egykori minisztériumát, hogy bármelyik mérőeszközt használjuk is, az súlyosan deficites helyzetet mutat.

A kormányszóvivő reagál az interjúra

Hazugság, amit az interjú sugall, mert Gyurcsány Ferenc soha senkit nem utasított arra, hogy megsértse köztisztviselői esküjét, soha nem kívánta meg nem engedett eszközökkel befolyásolni a döntéseket - mondta Daróczi Dávid, kormányszóvivő. Az interjú ráadásul önmagát leplezi le - tette hozzá. Éppen az a tény, hogy a volt miniszter állítólagos utasítását az egykori helyettes államtitkár saját bevallása szerint is minden következmény nélkül megszeghette, világosan bizonyítja, hogy nem is történhetett ilyen, érdemi következményeket kilátásba helyező utasítás - közölte Daróczi.

Pelle János
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 246 
2007.08 2007. Szeptember 2007.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 246 db bejegyzés
e év: 2982 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 78
  • e Hét: 701
  • e Hónap: 3827
  • e Év: 35557
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.