|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
|
|
2011-12-31 13:02:49, szombat
|
| |
| |
Házasságkötés és "nászút"
14. r.
Talán, november végére tudatosult bennem ez az egész. Attól fogva csak az érdekelt, hogy jól érezzem magam új ,,szerepemben".
Úgy gondoltam a gyereknek is jó az, ami az anyukájának. Nekem, pedig az volt a legfontosabb, hogy a tanulmányaimat befejezzem, és tanítónőként éljem le az életemet.
Annyian neveltek akkoriban egyedül gyereket!
Egy tanítónő miért ne tudná fölnevelni a saját gyerekét is, miközben nemzedékek sorát oktatja és neveli az iskolában?
Még örültem is a felismerésnek, hogy lesz majd egy kis emberi lény, akinek szüksége lesz rám. Rám lesz szüksége! Az én szeretetemre!
,,Most, majd megmutatom én - anyukának és az egész világnak - hogyan kell egy gyereket szeretni, nevelni!"
Nem tudom, hogy miért, de fel sem vetődött bennem, hogy majd mit csinálok akkor, ha gyerekkel együtt kizárnak a házból. Hova megyek akkor? Talán azért, mert tele volt a fejem az emancipációval kapcsolatos propaganda dumával. Azt hittem, hogy az állam majd kiutal nekem egy lakást a gyerekre való tekintettel. Viszem majd bölcsibe... és így tovább és így tovább.
Mintha anyuék tudták volna, hogyan is gondolkozom, mert közben ,,mindent" elrendeztek Berczével. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy ott legyek a megadott időpontban például a menyasszonyi-ruhakölcsönzőnél, vagy az anyakönyvi hivatalban... Bercze egy napon mondja:
- Nem akarod meghívni a barátnődet az esküvődre?
Elmentünk a barátnőmékhez látogatóba. Akkor még, abban a házban laktak, ahol a szüleivel élt. Övék lett az a szoba, ahol a zongora volt előzőleg. Szépen be lett rendezve. Nagyon barátságos volt.
Irénke és férje - egy erős testalkatú bokszoló - kedvesen fogadtak engem és a ,,vőlegényem". Én még mindig azt hittem, hogy ez csak egy rám osztott szerep, amit el kell játszanom. Játszani, meg nagyon szerettem és nem is volt semmi gond, míg Irénke azt nem mondta, hogy:
- ,,...Na jó, mi most elmegyünk egy kicsit sétálni! Legyetek jók!"
Kétségbe voltam esve, hogy semmit nem ért! Aztán, beletörődőn beláttam, hogy mégsem mondhatom - a ,,vőlegényem" jelenlétében, az esküvőm előtt egy héttel, hogy: - ,,Én nem akarok ezzel az emberrel kettesben lenni!"
De, még ezt követően is bíztam valami csodában, ami azonban csak nem következett be.
Amiért nem voltam még tizennyolc éves, kötelező volt elmenni házasságkötés előtti nőgyógyászati vizsgálatra. Életemben először voltam nőgyógyászaton. Azt hiszem, azt mondta az orvos:
- ,,De sietős!"
Mert éppen iskolanapon volt a rendelés és félórai várakozás után bekopogtam.
Nem akartam egyetlen órát sem mulasztani. És, ezt el is mondtam neki.
Soha nem felejtem el a döbbenetet az arcán!
Amikor megvizsgált, közelharcot vívott velem - én meg magammal, hogy széttárjam a két combomat! Már kiabált velem.
- Lazítsa el magát, mert így nem tudom megvizsgálni!
Nagy nehezen megvizsgált és azt mondta:
- ,,Sérült, gyógyulófélben lévő szűzhártyamaradvány. Most már értem, miért olyan sietős: grav. II-III.!"
Mondta, gúnyosan elhúzva a száját, majd hozzátette:
-,,Azt hiszem az iskolát is egy időre elfelejtheti!".
Eljött a ,,nagy" nap: december 30-a. Szinte visszafojtott lélegzettel vártam a ,,Csodára", miközben izgatottan sürögtek-forogtak körülöttem anyuék.
Erőszakkal kellett rám adni a menyasszonyi ruhát, mert nem akartam fölvenni. Mondtam, hogy várjunk vele még egy kicsit, mert lehet, hogy nem is lesz rá szükség...
Nálunk volt Feri nagybátyám felesége: Ida asszony is, aki egyébként ,,nagy-maister" volt az élet dolgaiban. Ő észrevette, hogy nem stimmel velem valami. Nem úgy nézek ki, mint aki tudja, hogy most mi történik vele, vagy körülötte.
Lehet, hogy szólhatott anyunak, vagy valami olyasmi történhetett(?), ami miatt anyu hirtelen felém fordult és elkezdett gyóntatni:
- Szereted te a Jancsit egyáltalán? Nem csak ez miatt mész hozzá?
És ekkor úgy bökött a mutatóujjával a hasam felé, hogy megrémültem tőle.
Ez a mozdulat döbbentett rá a bennem fejlődő kis élet iránti felelősségemre. Megszólalni sem tudtam. Csak azt éreztem, hogy el akarok innen menni, de úgy hogy soha többé vissza se jöjjek az életben!
- Csak ,,ezért", nem kell férjhez menni. Szépen elmegyünk az orvoshoz, és utána ugyanúgy élhetsz, mintha meg sem történt volna!
Ekkor már nem bírtam tovább hallgatni, hogy úgy beszél az én kicsi magzatomról, mintha az csak egy felesleges kismacskaivadék volna és határozottságot erőltetve magamra, kijelentettem:
- ,,Szeretem Jancsit, és hozzá akarok menni feleségül!"
Ennek ellenére, vagy pont ezért, a bénultságom csak nem múlt el.
Mintha hibernálódott volna a ,,Lelkem" és a testi működésemben is zavar támadt volna miatta...
A házasságkötő teremben derült ki, hogy otthon hagytam a személyi igazolványomat... Valaki elment érte taxival.
Én meg közben csak Jóskára gondoltam és arra, hogy ő úgyis hamarosan megjelenik, és nem hagyja, hogy ezek elraboljanak tőle!
Már éppen elhatároztam, hogy kikiabálom:
- ,,Jóska úgyis érzi, hogy ez az egész csak egy cselszövevény miatti színjáték, ami itt történik!"
De nem jött ki hang a torkomon.
Azonban, a személyi igazolványommal közben megérkezett az a valaki és Jóska még mindig sehol!
Kezdetét vette a szertartás. Végeérhetetlennek tűnő beszédcirádát tartott az anyakönyvvezető, akiről azt sem tudom, hogy férfi volt, vagy nő?
Tényleg nem voltam magamnál! Arra emlékszem, hogy valami nagyszerű szerelemről beszélt, ami a mi szívünket most összeköti, meg ehhez hasonlók és én komolyan közbe akartam szólni.
Aztán eszembe jutott anyu, amint arra készül, hogy megölje a még meg sem született gyerekemet!
Aztán még fényképészhez is kellett menni, ahol egyre csak azt akarták, hogy úgy bújjunk össze, mint a szerelmesek. Legszívesebben elmagyaráztam volna a fényképésznek, hogy ez az egész nem komoly. Ezért, csak kattintgasson, de minél gyorsabban, ha már egyszer valaki megbízta vele.
Azon az estén még egy vacsora is volt ,,otthon".
Egyszer csak látom, hogy apu sír. De úgy, hogy rázza a zokogás. Felugrik, kimegy a szobából. Bercze akkor már rég otthagyott minket. Biztos elege lett az egészből.
Én meg csak ültem ott, mint egy darab fa.
Hallottam, hogy kint veszekednek valakik az udvaron. Feri nagybátyám csitítgatja őket...
Aztán lefeküdtünk aludni. Bercze erre előkerült és mindjárt élni akart férji jogaival. Majd a nászúton... mondtam.
Másnap reggel utaztunk Szilvásváradra. Gyönyörű fehér volt a táj. Meg volt fagyva a Szalajka patak fátyol-szerű vízesése.
És meg volt fagyva az én szívem is...
De, nemcsak a szívem, hanem az egész testemet átjárta a dermedtség.
Valami nagy buli volt éjjel az üdülőben, és én nem értettem, hogy minek örülnek annyira az emberek?
Most jövök rá, hogy szilveszter estére készültek!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-31 12:03:37, szombat
|
| |
| |
Amikor totális erőszakkal legyőzettem...
Nehéz időszak következett mindannyiunk életében.
Jóskának már az érettségire és a felvételi vizsgára is készülni kellett. Nekem, pedig mint végzős szakmunkás-tanulónak, a második félévtől - a szalagon, teljesítménybérben - kellett dolgozni.
Amiért anyu nem akart velem egy munkahelyre, az - állandó, délelőttös műszakban üzemelő - műhelybe kerülni, a két műszakosba helyeztek.
Veszélybe került délutános héten az esti-gimibe járás!
Barátnőm is kimaradt, mert közben, várandós lett.
Az ipari iskolát még befejezte. Egymás mellett ültünk, és soha nem felejtem el az átszellemült arcát, amint a hasára tette a kezét és érzékelte a magzati életjeleket! Néztem a szép arcot, amit még szebbé tett az anyaság.
- Add a kezed, hogy te is érezd!
Suttogta, és akkor már ketten éreztük a pici végtagok hullámzó mozgását a domborodó anyapocakon.
Irénke példát adott nekem természetességből. Úgy ült a nagy pocijával az iskolapadban, mintha ez lett volna a legtermészetesebb dolog a világon!
A szakmunkásvizsgát is együtt csináltuk végig. Amikor kész lettem a munkadarabommal - egy rakott szoknyával, amin nem volt semmilyen gomblyuk, külön kellett volna különböző gomblyukakat készíteni.
Nekem, azonban a gimnáziumban is év-végi vizsgáim voltak. Aznap, éppen három tantárgyból.
Irénke tudta ezt és odasúgta:
- Menj csak, majd én csinálok neked is...
A szakmunkás bizonyítvány kiosztásakor találkoztunk legközelebb. A vizsgabizottság visszaadta a munkadarabokat, a szoknyával együtt, a külön elkészített gomblyukakat is.
Lélekben azóta is hálás szívvel gondolok barátnőmre.
Aztán, a szakmunkásvizsga után mégis odahelyeztek, ahol anyu dolgozott. Vagyis, ő csak papíron, mert többnyire betegállományban volt.
Örültem az álladó egyműszakos munkarendnek. Azt hittem, hogy befejezhetem a gimnáziumot! Nem így történt...
Sokat sírtam Jóska miatt, mert nehéz volt megtanulni a hiányával élni. Már három éve tartott ez az állapot. Nagyon tiltottak tőle a szüleim és örökösen becsmérlőn beszéltek róla és a családjáról. Én, pedig tudtam, éreztem a lelkemmel, hogy nekem nincs mitől tartanom - tőlük biztosan... Anyuéktól azonban annál inkább...
Egy alkalommal kizártak a lakásból, amikor a délutános műszakból csak éjjel fél tizenkettő körül villamosoztam ,,haza" Pacsirta telepre. Valami rendőrségi kiszállás és kihallgatás volt a műhelyben - állítólagos lopás miatt. Teljesen felforgatták a műhely megszokott rendjét. Műszak végén, este tízkor, egyesével engedtek be minket az öltözőbe...
Bemásztam a kapun, miután a kulcsommal nem tudtam kinyitni. Sajnos, a lakásajtó is zárva volt és a kulcsommal azt sem tudtam kizárni. Síri csönd és sötétség ült a házon. Rögtön tudtam, hogy apu elment éjszakai műszakba dolgozni. Györgyi és anyu nem tudom, hogy hol voltak.
Csöngettem, de hiába. Az előkertben összekuporodva meghúztam magamat az orgonabokor tövében. Egy idő után nagyon fáztam. Ezért, visszamásztam az utcára és elindultam. Róttam a köröket.
Nagyon féltem, mert abban az időben hamar bevitték az utcán grasszáló lányokat a rendőrségre és eljárást indítottak ellenük, ,,üzletszerű kéjelgésre való felbujtás gyanújával".
Reggelre szörnyen kimerülten álltam a villamosmegállóban. Szinte, a földből nőtt ki Bercze - és, mintha engem várt volna uzsonnával a kezében. Elsírtam magam és úgy meséltem el neki, hogyan jártam. Mondta:
- Ismerem ezt, mert árvagyerek-ként nőttem föl!
Másnap, nagy kiabálásra mentem ,,haza". Apa valami miatt otthon volt, pedig nem telt le a éjszakás hét. Csodálkoztam, hogy nem ment dolgozni és egy új zárat szerelt föl éppen a kapura. A sötétben a húgom világított neki elemlámpával.
Majd, amikor kész lett, dühösen a kezembe nyomott egy kulcsot.
- Aztán erre jobban vigyázz!
Csak álltam előtte kukán... Nem is értettem, hogy akkor most mi van? Ki veszítette el a kulcsát? Mert nekem megvolt. Akkor is ott volt a zsebemben, de nem vettem elő... hanem meglepetten csak álltam ott a rettenetes indulatok kereszttüzében.
Annyira megdöbbenek - amikor nyilvánvaló hazugsággal vádolnak - hogy leblokkolok. A mai napig ez történik velem ilyen alkalmakkor.
Akkor is, azt sem tudtam hirtelen, hogy miről is van szó?
El kellett volna mondani, hogy megvan a kulcsom és meg is kellett volna mutatni akkor, azon nyomban, mert később már hiába kerestem. Akkorra már valóban eltűnt...
Nem bántam különösebben, mert volt egy vadi' új kulcsom! Tényleg vigyáztam rá, de még mindig nem eléggé!
Azt hittem, hogy ezzel a zárcserével elmúlt a veszély is... Annak veszélye, hogy ismét az utcára kerülhetek.
Ettől fogva megbíztam Berczében.
Történt ugyanis, hogy egy alkalommal megvárt iskola után. (Mert elkezdtem a második évfolyamot a dolgozók gimnáziumában.)
Szeptember volt, és még mindig tombolt a nyár. Hazafelé jól esett a magabiztos invitálása, bementem vele egy kerthelyiségbe. Ott, jaffa szörpöt ittam, amiről akkor még azt sem tudtam, hogy narancsból készül.
Még nem voltam tizennyolc éves, és nem ismertem a vendéglátós italkínálatokat sem.
Ettől elég idétlennek éreztem magamat a magabiztos Bercze mellett. Azt sem tudtam, hova tegyem kezem-lábam, olyan setesután mentem utána az asztalok között.
Úgy rendelt Bercze, mint aki tudja ezt és azt is, hogy nagyon szomjas, és éhes vagyok.
Amikor letette a pincér (aki haverja volt Berczének) az asztalra a szörppel(?) teli poharat, Bercze viccesen felfelé mutatott, mondván:
- ,,Ott repül a kismadár!"
Belementem a játékba, mert azt hittem, hogy fel akar vidítani és odanéztem, ahova mutatott.
Azt hiszem, ekkor tett bele valamit az italomba. Mert, amikor jóízűen meg akartam inni, éreztem, hogy nem esik jól. Meg is jegyeztem:
- Ez nagyon keserű.
Majd, hirtelen olyan rosszul lettem, olyan gyengeség fogott el, hogy éreztem, a következő pillanatban le fogok fordulni a székrő. Még felálltam, hogy elinduljak haza, vagy valahova, ahol vigyáznak rám. Még emlékszem, hogy Bercze elkapott és mondta, hogy "hazaviszlek husikám"...
Csakhogy Bercze nem hazavitt, hanem teljesen máshova. Valami- füves- gazos területen botladoztam mellette, amint valósággal vonszolt magával...
Majd, mintha feküdnék a hátamon és ökölbe lett volna szorítva a kezem. Nem értettem miért van benne gaz, vagy fűcsomó és ekkor hirtelen magamhoz tértem a fájdalomtól. Majd újból elsötétült előttem a világ és nem tudtam semmiről. Így arról sem, hogyan kerültem ,,haza".
Másnap reggel arra ébredtem, hogy forog velem az ágy, miközben zuhanok egy sötét mélységbe. Segítségért akartam kiáltani, amikor rémületemben kinyitom a szememet meglátom a reggeli napsütésben az ablak előtt anyut és Györgyit, amint egy bugyit nézegetnek és azon kuncognak, hogy:
- ,,Megtörtént a dolog! Ez a Jancsi legalább tökös gyerek, nem úgy, mint a Pista!"
Ettől fogva örökké lehajtott fejjel jártam és éjjel-nappal sírtam. És, nehogy azt higgye bárki, hogy anyu egyszer is megkérdezte volna, hogy mi bajom van!
Valami miatt ő - mindig is úgy kezelt engem, mint egy alantasabb élőlényt, akinek nem is jár más. Ő, így érezte igazságosnak.
Elmentem egyszer a barátnőmhöz, hátha tud nekem segíteni. De láttam rajta, neki is megvan a maga gondja-baja, és nem hozakodtam elő a sajátommal.
Már második alkalommal nem jött meg a menstruációm. Nem tulajdonítottam jelentőséget ennek sem, mert volt úgy, hogy csak minden harmadik hónapban jött meg. Most sem foglalkoztatott a dolog különösebben, mert nem is voltam teljesen tisztában azzal, hogy mi történt velem valójában azon a grundon.
Az biztos, hogy Bercze közeledését visszautasítottam és utáltam a váratlan felbukkanásait.
Gyanús kezdett lenni, hogy a derékbőségem is teljesen megváltozott. De ez csak addig érdekelt, míg öltözködtem, mert közben memorizáltam a leckét, amit arra az iskolanapra kellett tanulnom és arra koncentráltam, nehogy otthon hagyjam valamelyik füzetemet, vagy tankönyvemet!
Benne voltam egy életprogram megvalósításában úgy, hogy észre sem vettem: azon a szeptember eleji éjszakán gellert kapott az életpályám és ettől a gellertől átkerültem egy másik pályára, ahol mások kezdték el élni az én életemet.
*
Októberben, egy este leszállok a villamosról, és amint befordulok a mi utcánkba, majdnem belebotlok Jóskába. Nagyot dobbant a szívem. Aztán eszembe jutott az ártatlanságom, amire annyira vigyáztunk. És, amitől közben, olyan brutális gátlástalansággal megfosztott valaki más. Tudtam, hogy nem mondhatom el neki. Akkor zuhant rám annak felismerése, hogy soha többé nem mondhatok el neki semmit!
Egy szó nélkül sarkon fordultam és elindultam a szomszédos utca felé. Gondoltam, majd az ellenkező irányból közelítem meg a házat. Eszembe jutott az az éjszaka, amikor kizártak és ugyanígy kerülgettem a ,,szülői" ház környékét és üvölteni tudtam volna! Beleüvölteni a világba az árvaságomat!
Amikor befordultam az utcánk másik végén, Jóska - szemből jőve - elállta az utamat.
Már katonai egyenruhában volt. Ebből arra következtettem, hogy fölvették a ,,tiszti akadémiára". Úgy akart köszönteni, mintha misem történt volna!
- Hol voltál mostanáig? Miért csinálsz úgy, mintha tegnap köszöntünk volna el egymástól?
- De, hiszen megbeszéltük, hogy a felvételi...
Udvariasan el akarta venni tőlem a könyvekkel, füzetekkel degeszre tömött táskát. Én azonban, egy határozott, könnyednek tettetett mozdulattal elrántottam a súlyos terhet, így adva a tudtára, hogy nincs szükségem a segítségére.
,,Nekem ne akarja a táskámat cipelni, amikor a lelkemre nehezedő terhet észre sem veszi! Mi ez ahhoz képest?" - gondoltam - a sírással küszködve.
- Nem érdekel, hogy veled mi volt, vagy van, mert téged sem érdekelt, hogy velem mi történt az elmúlt hónapokban!
- De most itt vagyok - mondta meglepetten...
Erre, úgy öleltem át a két karommal, hogy amelyikben a táska volt, azzal - véletlenül - alaposan hátba vágtam.
Majd rájöttem, hogy mit tettem, leeresztettem a táskát, de még akkor sem engedtem el.
Nyakába borultam és úgy szorítottam, az egyik karommal, ahogy csak bírtam.
Ekkor, már ott voltunk a jól ismert kapu előtt. Hirtelen elengedtem, és kikaptam a kapukulcsot a zsebemből. Villámgyorsan kizártam a kaput, majd egy hirtelen fordulattal bent is voltam. Ugyanolyan gyorsan szerettem volna bezárni, mint ahogy kinyitottam, de nem tudtam, mert Jóska a kapuajtó és a kerítés közé tette a lábát.
- Mivel bántottalak meg, hogy ennyire haragszol?
- Semmivel! Te, semmivel. Engedd a kaput becsukni!
Annyira féltem, hogy nem lesz erőm azt a sok mocskot magamban tartani, ami tavasz óta történt velem, hogy ,,rövidre akartam zárni" a találkozásunkat. Azt hiszem, ráléptem a lábára, hogy elvegye. Akkor, azonban a kezét tette oda a szűkülő résbe. Ezt már csak akkor vettem észre, amikor tiszta erőmmel rácsaptam a kapuajtót. Annyira fájt, hogy legszívesebben egyenként megcsókolva minden sérült ujját, kértem volna tőle bocsánatot!
De: tudtam, hogy nem tehetem és csak annyira nyitottam ki a kaput, hogy kiférjen a keze.
(folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 19:31:07, péntek
|
| |
| |
Szocializmus, "Új Gazdasági Mechanizmus" és a Prágai Tavasz...
(Helycserés-támadásos diktatúra)
A szocialista (ember) bizony azt jelenti a világon mindenhol, hogy a szocializmus híve.
Vagyis, olyan társadalmi berendezkedést jelent, amelyben a termelőeszközök köztulajdonban (,,társadalmi" tulajdonban) vannak és az egész társadalom jólétét szolgálják.
Kivéve azokat az állampolgárokat, akiket származási alapon kikiáltanak a szocializmus ellenségének... Őket az élethosszig tartó - és utódaik által MEGÖRÖKÖLHETŐ - NEGATÍV MEGKÜLÖNBÖZTETÉSsel (diszkriminációval) büntették és a társadalom peremére száműzték!!!
Őket érte munkás-paraszt státuszban a rendszerváltozás és ők lettek a potenciális vesztesei is annak.
Miért áldozta fel ezt az újproletár réteget a magát rendszerváltoztatónak és továbbra is szocialistának nevező politikai párt mégis?
Talán azért, mert a szocialistának nevezett társadalmi bürokrácia is kitermelte - folyamatos ,,helycserés támadással" - a maga elitjét és az őt elvtelenül kiszolgáló bürokratáit... Pontosan jól tudta és tudja, hogy ez az "elit" - akár jobboldalinak, vagy akár baloldalinak vallja magát - addig szerezheti- és tarthatja meg a hatalmat, míg lesz szavazótábora.
Vagyis, míg lesz aki beszavazza őket a hatalomba...
Ezért oly fontos számukra az összes tudatformáló média... Tudatosan telepednek rá a média minden csatornájával és eszközével az újproletárok növekvő tömegeire... Méghozzá olyan erőszakosan, hogy lehetőleg ne legyen még idejük, vagy alkalmuk sem az embereknek elgondolkodni a hallottakon és hallottakon. Nehogy észrevegye a tengersok ellentmondást, a hazugságot.
Marxista megfogalmazásban a szocialista - kommunizmus első szakaszában - a kizsákmányolás megszüntetésére- és a tőkés társadalom megdöntésére törekszik. Ezzel azonban teljességgel összeegyeztethetetlen a Magyar szocialista Munkáspárt és az őt követő jogutód-párt a Magyar Szocialista Párt 1989-es és azt követő tevékenysége...
A szocialisták alapvető célul jelölik meg a szélesebb tömegek, az alsóbb rétegek anyagi viszonyainak megjavítására irányuló (tisztázatlan elvi alapokon álló) törekvést. Csakhogy, itt akkora az ellentmondás, hogy az csak annak nem szúr szemet, akinek nem érdeke eme ellenmondás tisztázása.
Márpedig, NEM ÉRDEKE egyetlen - a hatalomban vagy annak közelében sündörgő - pártnak és pártkatonának, vagy velük együttműködőnek sem az új-proletárok tömegei érdekeinek VALÓDI felvállalása és parlamentáris képviselete.
Azért NEM ÉRDEKE egyetlen pártnak sem, mert ez a réteg már nem azonos azzal a proletariátussal, amelyik MEGVALÓSÍTOTTA 1945 UTÁN A PROLETÁRDIKTATÚRÁT, HANEM SZOKKAL inkább AZONOS, AKIKEN MEGVALÓSULT az a bizonyos proletárdiktatúra!!! Í
Így aztán nem lehet azon csodálkozni, hogy miért növekszik egyre ennek az új proletariátusnak a tábora. Hiszen, nem történik az ő érdekükben semmi azon kívül, hogy zajlik a hatalomért folyó hazudozás nagyüzemi médiatámogatottsággal...
Ezért sem volt érdeke sem az MDF-nek sem a Fidesznek, hogy leleplezze az MSZMP-t 1989-ben, amikor is oly ,,békésen" átadták a hatalmat.
Pedig, a magukat rendszerváltoztatónak hirdető pártoknak is tudniuk kellett arról az igazságról, hogy ha nem teszik ezt, akkor be kellett volna jelenteni Magyarország fizetőképtelenségét és be kellett volna vallani, hogy már az 1970-es évektől kezdődően az újproletárok (az általuk ,,dolgozóknak" nevezettek) bérét is az IMF-től fölvett kölcsönökből fizették.
Na, nem azért, mert ez az új dolgozók tömege nem lett volna elég szorgalmas és nem termelte volna meg a jóléthez elengedhetetlen szükségleti javak tömegét!!!
Ó NEM! Nagyon is sokat dolgoztak, hiszen 1968-ban MAGYARORSZÁGON is többen meg akarták reformálni az ,,ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS"-sal a szocializmust. Csakhogy, Kádár János kiment - a kidolgozott program jóváhagyását kérve - a Szovjetunióba, ahol Brezsnyevék hallani sem akartak semmiféle ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUSRÓL!!!
Kádár hazajött és amiért bölcsebb volt, mint Dubcek, kacsintott egyet és azt mondta: ,,Elvtársak! Csináljuk meg gebinben!"
Ettől fogva lehetett a vállalatoknál másodállási szerződéssel pluszban dolgozni a kötelező nyolc óra után még 8-at... A TSZ-ek kiosztottak némi háztáji földet családi művelésre, aminek köszönhetően fellendült a gyümölcs- és zöldségtermesztés a kisállattenyésztés... Elárasztotta Magyarország minőségi terményeivel és iparcikkeivel egész Európát és még a tengereken túli országokkal is nagyon jó kereskedelmi kapcsolat alakult ki... Ezzel aztán teljességgel felpuhult a diktatúra és...
Vitatkoznék Kun Miklóssal, mert ő elhallgatja mindezt a Prágai Tavaszról szóló könyvében. Jogosan megteheti, hiszen nem a magyarok 1968-as szocializmust gazdaságilag és kulturálisan is megreformáló törekvéseiről szól az ő könyve.
Kun Miklós könyve a Prágai Tavaszról szól:
http://www.youtube.com/watch?v=hxyLx5hyNGI&feature=related
Lehet, hogy az ,,új gazdasági mechanizmus"-ról nekem kellene írnom egy könyvet?
Bp. 2011. december 30.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 19:21:04, péntek
|
| |
| |
Megszállás a "Prágai Tavasz" ürügyén
1968-ban, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának január 3-5-i ülésén felmentették Antoni Novothyt, a párt akkori főtitkárát, s helyére Alexander Dubceket, a Szlovák Kommunista Párt főtitkárát választották meg. Ez ellen való tiltakozásként létrejött a független nyilvánosság, a szabad közvélemény újjászületett. Spontán módon autonóm szervezetek és intézmények keletkeztek az országban. Legfőbb követelésük az állami függetlenség volt, s ezzel próbáltak nyomást gyakorolni a bizonytalankodó új CSKP-vezetésre. A ,,prágai tavasz" fogalma egy nép szabadságmozgalmát, a polgári társadalom megvalósulásának kezdeményezését jelentette, miközben politikusai közül mindenki ragaszkodott a Párt vezető szerepéhez és a régi politikai rendszer megmaradásához. Olyannyira, hogy segítséget kértek a Varsói Szerződés tagállamaitól egy esetleges ,,ellenforradalmi fordulat veszélyének" elhárításához.
A ,,prágai tavasz"-mozgalomnak öt szocialistának nevezett ország (Szovjetúnió, Lengyelország, NDK, Magyarország és Bulgária) 200ezer főnyi csapatai 1968. augusztus 20-i bevonulása vetett véget.
http://www.youtube.com/watch?v=xNw0x-W6oBw&feature=related
A CSKP ugyan elhatárolta magát az ország megszállásától, de a népi mozgalom hamar lehanyatlott, szertefoszlott az éledező polgári szolidaritás is, a helyére pedig mélységes kiábrándultság és csalódás lépett.
Maguk a ,,prágai tavasz" hősei arra kényszerültek egy év múlva: 1969. augusztus 22-én, hogy ,,törvényen kívül helyezzenek" mindent, amit korábban ünnepélyesen kinyilvánítottak.
Talán, mindezek ismeretében sikerülne megértenünk mindazt az ellenségeskedést a szlovákok részéről, amivel a magyarokhoz viszonyulnak.
A rendszerváltozással megvalósulhatott mindaz a törekvése minkét népnek - amikor létrehozták Cseh- és külön a Szlovák Köztársaságot - amit a Magyar Néphadsereg harckocsi századának segédletével 1968-ban levertek.
Micsoda paradoxona, vagyis ellentmondása ez is a magyarság sorsában, hogy mindez nem jöhetett volna létre a környező országokban, ha nem következik be az 1989-es ,,magyar fordulat"?!?
Vagyis, az un. ,,szocialista táborba" kényszerülő országok és államok mind kivívták függetlenségüket, csak egyedül a magyarnak nem sikerült ezt megvalósítania. Hiszen Magyarországon annak - a cseh- és szlovák nemzethez tartozók szemében - az olyan gyűlöletessé vált Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódjának tekinthető Magyar Szocialista Párt van még mindig hatalmon, amelyik már rég csak a nevében szocialista.
Bp. 2011. december 30.
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 19:14:11, péntek
|
| |
| |
2011. december 18-án meghalt Vláclav Havel,
a Prágai Tavasz ,,mozgalom" egyik nevezetes alakja
Vláclav Havel - a ,,bársonyos forradalom" http://ujszo.com/barsonyos-forradalom vezéralakja - az 1968-as Prágai Tavasz leverését követően, összesen öt évet töltött szocialista börtönben, ahol tüdőgyulladást kapott, ami súlyosan károsította egészségét. (Index)
Prágai tavasz 1. http://www.youtube.com/watch?v=MjUrmbonopQ&feature=related az 5. perctől kezdődően beszélnek 1968-ról, a Prágai Tavaszról.
Prágai tavasz 2. http://www.youtube.com/watch?v=lUoRyQrav6A&feature=related az 50. másodpercet követően látható a rétsági harckocsizók hazatérése.
Prágai Tavasz 3. http://www.youtube.com/watch?v=sPFGTMP3pSI&feature=related
Ebben az utóbbi filmrészletben hallhatunk visszaemlékező - már idős, nyugállományú katonatiszteket, akik nagyon igyekeznek egy barátságos kiruccanásként beállítani a magyar - akkor sorköteles kiskatonák - részvételét Csehszlovákia 1968. augusztus 20-i megszállásában.
Pontosabban, a két ,,előadó" meg sem említi a sorköteleseket, hanem csak az akkori ,,tartalékosok" mozgósításáról és ,,helytállásáról" beszél.
Pedig, ezekre - az akkor 19-20 éves (mai napság, ha megélte, éppen nyugdíjba menő) - SORKÖTELES katonai szolgálatukat teljesítő - NEM HIVATÁSOS katona-ifjakra nagyon nehéz életpálya várt, mert megpecsételődött a sorsuk egész életükre!!!
Ők azok, akiket - ,,leszerelésüket" követően - tartalékosként, 50 éves korukig (1998-1999-ig) nyilvántartásban tartottak és egész életük aktív korszakában mozgósíthatóak voltak!!! (A család évtizedeken át kerülgethette a zöld zsákot a teljes menetfelszereléssel és frászban volt a hirtelen mozgósítások és un. továbbképző táborok miatt.) Rendszeresen berendelték őket un. továbbképzésre és nem mehettek külföldre 1968-at követően 5 élvig!!!
Majd később, őket irányították mindenhova, ahol a Varsói Szerződés tagállaminak - akár stratégiai szempontból - fontos ,,természetátalakító" munkába be kellett segíteni és ahol mindenféle konfliktust meg kellett ,,oldani"! Ott aztán összeszedtek mindenféle titokzatos betegséget, amibe hamarosan belehaltak!
Azok, az akkori sorköteles katonák, főleg, a harckocsizók, a mai napig - ha még életben vannak - miért nem mesélhetnek minderről?!?!? Mert még most sem beszélhetnek!!! Hol van itt a szólásnak a fennen hirdetett szabadsága?
Amikor az ehhez a korosztályhoz tartozókkal találkozom és rákérdezek, hogy részt vett-e a ,,Prágai Tavasz" leverésében, egészen biztosan, hogy elmismásolja a választ! Pedig, most már legalább 23. éve el kéne mondani - legalább az utódaiknak - hogy miért olyan hallgatagok és szomorúak aug. 20-án?
Bp. 2011. december 30.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 05:16:43, péntek
|
| |
| |
A szalagavató
Ismét ,,megacéloztam" magamat. Ezt ma úgy mondják: ,,bekeményítettem".
Szükségem is volt rá, mert két iskolában és a munkahelyemen is helyt kellett állnom!
Most már kettőnkért is tanultam és kettőnk közös jövője miatt is szerettem volna tanítónő lenni!
Jóskáék, decemberben tartották a testvér-osztállyal közös szalagavatót a helyi kultúrházban. Már hónapokkal előtte próbálták a táncokat. Jóska engem nevezett meg párjának. Feltétel volt, hogy hetente kétszer ott legyek a próbákon, majd a kölcsönzőből vételezett, hosszú estélyi ruhában táncoljam vele végig a szalagavató nyitótáncát!
Anyu kijelentette, hogy neki nincs pénze a kölcsönzési díjra és verjem ki a fejemből az egészet! A műhelyfőnöknő sem engedett el a próbákra. Ezért aztán Jóskának a táncklubos lány lett a partnere.
Én már akkor, tizenhat évesen teljesítménybérben dolgoztam, mint utolsó éves ipari-tanuló.
Amint megkaptam a Wesselényi utcai műhelyben az ösztöndíjamat, vettem kétszer fél méter anyagot szoknyára és egy alkalmi blúzra. Két éjszaka és egy nap alatt varrtam meg.
Jóska anyukája jött értem, és ő volt a "gardedamom" azon az estén.
Ott ültem mellette, mint egy hamupipőke.
Jóska és partnere - egy szép, szőke, loknis hajú lány - volt az első pár. Gyönyörűek voltak! Jóska, olyan daliás-délcegen táncolta a palotást, hogy a korabeli katonatisztek is megirigyelhették volna! Édesanyja csak úgy ragyogott a büszkeségtől!
A nyitótáncok után kezdetét vette a bál. Marika néni elment az öltözőbe, hogy segítsen a fiának elpakolni a díszmagyart (?).
Ahogy ott ücsörögtem egyedül, már javában rákezdte a zenekar a rock-it, a twist-et és az akkor divatos, andalító, olasz slágereket játszani.
Én, meg ott ültem romjaimban. Nem látszódhatott rajtam, mert sorra kértek föl - teljesen ismeretlen srácok táncolni. (Itt ismertem meg a Berczét. Nem tudom, hogyan került oda a haverjaival, mert ,,zártkörű" volt a rendezvény.)
Mire Jóska átöltözött, már kézről kézre adtak, úgy táncoltam. Azt hiszem, belém bújt az ördög! Ki akartam táncolni minden keserűséget magamból. Biztos voltam benne, hogy Jóska ettől fogva hanyagolni fog!
Nem így történt! Fölkért táncolni és komolyan bosszankodott, amikor lekértek tőle. Azon nyomban szólt Tóni barátjának, hogy kérjen vissza. Hajnali négyig tomboltam. Még tovább is bírtam volna, de a zenekarnak lejárt a munkaideje. (Bezzeg, ilyenkor soha nem voltam rosszul - még fáradt sem!)
Mi is elindultunk hazafelé. Jóska boldognak látszott. Én is elég felpörgött állapotban voltam, de a lelkem mélyén tele voltam szorongással.
Már nem volt kérdéses számomra, hogy el kell engedni!
Megéreztem, hogy előbb-utóbb, de mindenképp le kell róla mondanom!
Ilyen körülmények között érkezett el barátnőm esküvőjének napja. Nagyon szép menyasszony volt! Amint ott álltunk Jóskával, már tudtam, hogy én soha nem leszek az ő menyasszonya. Annyira fájt ez az érzés, hogy végigbőgtem a szertartást. Nem is emlékszem semmire az egészből!
(folyt.köv.)
Matriota Milona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-29 23:19:59, csütörtök
|
| |
| |
Jóska megkérte a kezemet...
Igaz, nem "hivatalosan", de az a nyáreleji beszélgetés felért egy lánykéréssel!
Elérkezett a következő- a harmadik tanév az ipari szakmunkásképzőben..
Ettől fogva jártunk barátnőmmel egy osztályba az ipari iskolában, meg a dolgozók esti gimnáziumának első osztályába is.
Ez a tanév volt Jóskának is az utolsó a ,,nappali" gimnáziumban.
Megvárt egy alkalommal- késő este az esti- suli után. Már hazafelé mentünk a mi utcánkban, az Ábrahám Gézában. (Ez az utca nagyon régi papírokon Álmos utcaként szerepelt. Sokáig azt hittem, hogy az álmosságról kapta a régi nevét, mert olyannyira nem tudtunk, nem tudhattunk semmit Álmos vezérről sem...)
Nagyon szerelmes voltam. Remegtem a gyönyörűségtől, ha csak megfogta a kezemet. Amint félúton megállított, nekem a torkomban dobogott a szívem, mert azt hittem meg akar csókolni. Kissé csalódott voltam, mert ehelyett fontoskodva beszélni kezdett - mondván - nagyon ,,fontos" dolgot szeretne megbeszélni velem...
-Be kell adnom a továbbtanulási jelentkezési kérelmemet. Szeretném tudni, te mit szólnál ahhoz, ha katonatiszti főiskolára jelentkeznék?
Csak álltam ott csodálkozva és hallgattam, mint egy kuka.
Végigfutott az agyamon, hogy "ez a fiú semmit nem tud arról a politikai játszmáról, amibe a szüleink, rokonaink az 1956 utáni suttyom-terrorral keveredtek".
"Nem vette észre, hogy kettős kényszer: családi- és politikai alatt roskadozok. Semmit nem sejtettem arról én sem, hogy miért tiltanak tőle, mondván: ,,vörös, mint az apja"! Elképzelni nem tudtam, hogy miért mondják ezt, amikor Jóskának sötétszőke volt a haja az apukájának, pedig őszes-fehér?
Fel sem merült Jóskában még a kétely sem, hogy nem írta alá az esti gimibe való jelentkezési kérelmemet a KTSZ elnöke, mondván: ,,Nincs szükségem érettségizett varrónőre!"
Hogyan is gondolhatott volna erre, hiszen még a csapból is folyt víz helyett, hogy: ,,Tanulni, tanulni, tanulni!" mert a ,,Tudás hatalom!"
Csakis az idős igazgató bácsinak köszönhettem, hogy ennek ellenére fölvett a dolgozók gimijébe.
Nem mondhattam el senkinek, mert szégyelltem, hogy otthon mennyire ellenezték a továbbtanulásomat!
Anyuéknak az a háromévi inaskodás is örökkévalóság volt, míg megszereztem a szakmunkás bizonyítványt!
Hogy mondhattam volna el: alig várják, hogy visszaadjanak a ,,feladónak" Kunszentmiklósra!? Hogyan is beszélhettem volna minderről, amikor én is csak a megérzések és sejtések bizonytalanságában vergődtem!"
Álltunk és hallgattunk egy darabig, majd Jóska volt az, aki ismét beszélni kezdett.
- Most, hogy te is továbbtanulsz, hogy tanítónő lehessél, ez nagyon jó, mert majd össze lehetni egyeztetni kettőnk hivatását... Mert én számítok rád a jövőben.
Ezért, tudnom kell, mit gondolsz a választásomról.
Összeszoruló torokkal suttogtam neki:
- Legyél csak katonatiszt, hiszen téged az Isten is katonának teremtett!
,,Otthon" aztán átsírtam az éjszakákat alvás helyett. (Akkor még csak sejtettem, hogy nekem soha nem lesz olyan jó a ,,káder-lapom", amivel egy akkori katonatiszt összekötheti a magáét. Mert, abban az időben káderlapok kötöttek házasságot káderlappal.)
(folyt.köv.)
Matriota Milona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-27 19:18:16, kedd
|
| |
| |
MAGYAR LOVASSZÍNHÁZ
http://www.lovasszinhaz-komarom.hu/2011/honfoglalas.php
A Honfoglalás film alkotói Koltay Gábor, Koltay Gergely és Szűts István, valamint a Lovas Színház vezetői hisznek abban, hogy ez a gyönyörű téma színpadra alkalmazva hatalmas sikert arat majd és elviszi hírünket a világban. Célunk, hogy a magyar fiataloknak megmutassuk hogyan vert gyökeret népünk, itt Európa szívében...
TV1: 2011. december 27-én, 17.25-kor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-25 23:15:26, vasárnap
|
| |
| |
A magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltöttek be a különböző vallások egyházai, mert az erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolták. A X-XI. századtól, a magyarság egységesen a katolikus vallást követte, a XVI. századi protestantizmus térhódításáig. Másfél százados harc után, az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) megerősíti a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását. Kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház területi szervezete és tovább épülnek a református iskolaközpontok. Az állam katolikus jellege azonban megmaradt.
Ennek ellenére, a XVIII. századi műveltségben a magyar protestantizmus az előző századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában őrzi pozícióit. A képzőművészetben, a népi motívumkincs a táblafestő- ,,virágozó" asztalosmesterek jóvoltából, bekerül a református templomokba. Az egyházi zene a középkortól kezdve hatott a népzenére. A prédikációs irodalom példázatai jelentkeznek a paraszti mesékben és mondákban. Az egyházak bizonyos vallásos tartalmú dramatikus játékok kezdeményezői és elterjesztői voltak.
A karácsonyi ünnepkör
Így volt ez az első nagy ünneppel, a karácsonyi ünnepkörrel is, amely az adventtel kezdődik.
Első napja az András-naphoz (nov. 30.) legközelebb eső vasárnap.
András-nap volt advent előtt az utolsó olyan nap, amikor még mulatni lehetett. Ilyenkor kezdik meg a disznók ölését, és tartják a disznótori összejöveteleket.
Advent kezdetét néhol éjféli harangszóval jelezték, ettől kezdve tilos volt minden hangos, zenés szórakozás. A lányok és asszonyok fekete, vagy sötét színű ruhában jártak a templomba.
A legismertebb karácsonyi játék a betlehemezés, melyet az egész magyar nyelvterületen ismertek, és a városban is játszották. A templomi misztériumjátékról már a XI. századtól szólnak feljegyzések, majd később kiszorult a templomból, és a XVII-XVIII. században iskolákban, vallásos egyesületekben adták azokat elő.
A betlehemesek felszerelésüket már advent elején kezdték készíteni, tanulták a verseket, énekeket, és karácsony előtt sokszor tíz napig is állandóan járták a falut, sőt egy-egy csoport a szomszéd településeket is felkereste.
A betlehemet általában 16-18 éves fiúk, legények adták elő, csupán a matyóknál jártak lányok és a templom formájú betlehemet, melyet belülről istállónak rendeztek be, itt egy idősebb asszony hordozta.
A szereplők közül elöl jár a kengyelfutó, aki az erdélyi Tordán ilyen kezdetű verssel kér bebocsátást: "Dicsértessék a Jézus Krisztus" "Ünnep van ma, fényes ünnep" "A keresztények között..."
Az ilyen beköszöntő után általában Jézus születésének rövid leírása következik, majd József elmondja, miként próbált eredménytelenül szállást szerezni, végül a pásztorok hódolnak a kis Jézus előtt. Ezek után következik a komikum, a pásztorok tréfás vetélkedése, kócolódása, s miután megtörtént a megvendégelés, a betlehemezők együtt éneklik el az áldást:
"Nosza, nosza jó gazda,
Bocsáss minket utunkra,
Házadra, magadra,
Szálljon Isten áldása!"
Természetesen számos más változat, variáció is előfordulhat. Például a bábtáncoltató betlehemek, ahol a ,,gyertyaszedő" vonul be a színpadra, aki összeregöli, majd megköszöni az adományokat.
Ambrus (dec. 7.) a méhészek és mézeskalácsosok védőszentje. Ezt a napot a két háború között még a fővárosban is megünnepelték, és templomi zászlók alatt felvonulást tartottak.
A Miklós-nap (dec. 6.) megünneplése fiatalabb népszokásaink közé tartozik. Így a gyermekek megajándékozása a magyar falvakban csak az előző évszázadban kezdett terjedni. Az alakoskodásokat, vagyis a fehér szakállú, piros csuhájú Mikulás-jelmezbe öltözést is nyugatról vettük át.
A Mikulás ünnep szándéka és értelme: a később szentté avatott myrai püspökre, a gyermekek barátjára való emlékezés és az ő tisztelete. A püspök ismert volt jótékonyságáról, segítőkészségéről. Halála után a városatyák, akik a temetéséről gondoskodtak, megállapodtak abban, hogy minden évben, a neve napján felöltözik valaki Miklós püspöknek és az ő nevében megajándékozza a gyermekeket.
A Luca-nap (dec. 13.) a Gergely-féle naptárreform előtt az év legrövidebb napja. Ez az oka, hogy a magyar parasztok innen számították a nappalok hosszabbodását.
Ezen a napon az asszonyok nem dolgoztak. Ekkor kezdtek hozzá a férfiak a Luca-szék készítéséhez, melynek egyes darabjait más-más fából, egy-egy nap faragták ki, úgyhogy éppen a karácsonyi éjszakai misére készüljön az egész el. Aki erre ráült az éjféli misén, az meglátta a nagy szarvú boszorkányokat a templomban, de már szaladnia is kellett hazafelé, nehogy felismerjék!
Dunántúlon ezen a napon a gyerekek sorba járják a házakat, és mondókával varázsolják meg a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. Az egész ház népének versben kívánnak minden jót a napjainkban is ismert mondókával:
"Luca, Luca, kitty, kotty!
Sáp, sáp, rud, rud, kukuriku!
Annyi csirkéjük legyen,
Mint égen a csillag!
Annyi pénzük, buzájuk legyen,
Mint földön a füszál!
Akkora kolbászuk legyen,
Mint az országutja!
Akkora szalonnájuk legyen,
Mint az uccakapu!
...
Luca, Luca, kitty, kotty,
Kukuriku!"
December 15-től kezdve a szálláskeresés is elterjedt vallásos szokás, melyben kilenc család állt össze, és sorba mindennap máshova vitték a Szent Család képét, mely előtt énekeltek és imádkoztak. Majd egy szegényebb családot megajándékoztak, mintha azt a Szent Családnak adnák.
A karácsony
Az egyik, népi hagyományainkban leggazdagabb ünnepkör karácsony: dec. 25-26. Az egyház ezeknek a szokásoknak egynémelyikét egyenesen megszentelte és a vallás ünnepei közé beiktatta, másokat hallgatólagosan elnézett, ismerve fontos funkciójukat a nép életében.
Az óegyház döntése óta a karácsony hangulatban, jelképekben, népszokásokban, egyént, családot, társadalmat átjáró ihletésben egyre gazdagodott.
A jelképek élén a betlehemi csillagot kell mondanunk, amely ott ragyog, hívogat és utat mutat a magyar református templomtornyokon.
Az alma, amely az ókori szimbolikában Isten hozzánk hajló szerelmének, magának a Kisdednek a jelképe. Bizonyságul szóljon a népi versike:
"A kis Jézus arany alma,
Boldogságos Szűz az Anyja."
A dió is ősi Krisztus-jelkép: a Megváltó anyja méhében, majd a sziklasírban rejtőzött, hogy utána az embereknek karácsonyi üdvössége, majd húsvéti eledele és öröme lehessen.
A legelterjedtebb karácsonyi jelkép a karácsonyfa. (Mai formájában német-protestáns eredetű.)
A karácsonyfa, Krisztus Urunkat jelképezi:
- gyertyái arra emlékeztetnek, hogy a halál árnyékának völgyében fény ragyogott fel jövetelével;
- édességei arra, hogy elhozta számunkra a bűnbocsánatot;
- örökzöld levelei, pedig arra, hogy örök életet ajándékoz.
A magyar karácsony hangulatához hozzátartozik, hogy a karácsonyfán legyen szaloncukor, és karácsonykor legyen hó, legyen ,,fehér" a karácsony.
A már említett karácsonyi szokásokon kívül még számosat lejegyeztek jeles folkloristáink.
Például Bálint Sándor (1904-80), aki egy életen át kutatta a keresztyén ünnepek néprajzát. Szerinte ez a gondolat, hogy: "az élet forrása megnyílt ez éjjel", a karácsony lényegére utaló hasonlat.
Ez a forrás nem más, mint a kútból, forrásból karácsony éjjelén frissen merített víz.
Ehhez kapcsolódó népszokás legősibb formáit találhatjuk például, a Bereg megyei Fornoson, ahol a falun kívüli kúthoz mentek a fonóban gyülekező leányok és legények éjféltájban. Fenyőkoszorúkkal díszítették a kutat. Aki éjfél után elsőnek oldotta föl a guzsvesszőt, az merítette azt az aranyvizet, "amelyben Jézus fürdött".
Tornyospálcán, karácsony éjfelén viszik az eladó lányok a jó kútról az aranyvizet, hogy reggel abban mosdván, szépek legyenek.
Kissárréten azt tartják, hogy éjjel 11 és 1 óra között aranyos víz folyik a Kőrösön. Ha ebből iszik a jószág, "nem áll beléjük nyavalya".
Az őrségi Kercavidék reformátusai is fenyőágakkal díszítik a kutat, s karácsony és újév reggelén olyan vizet isznak, amelyet éjfélkor merítettek.
Úgyszintén ősi szokás szalmát helyezni az asztal alá. Ez a betlehemi istálló idézése, noha a kutatók szerint ősi pogány vegetációs vonatkozása van.
Karácsony másodnapján, Szent István (dec. 26.) napjához kapcsolódik az egyik legnagyobb múltú magyar szokás, a regelés, regölés. A nyelvtudomány megállapítása szerint a regek a középkorban királyi, főúri mulatságok lehettek, melyeken a regősök mulattatták uraikat.
A szó maga összefügg a sámán révülését jelentő szóval, így feltételezhetően, legalábbis részben a honfoglalás előtti időkig követhető, míg másik oldalról a különféle európai alakoskodó játékokkal tart kapcsolatot.
A regölés szokását a Dunántúlon, főleg annak nyugati felében, továbbá Székelyföld egyes részein a múlt században még csaknem kétszáz községben ismerték.
Gyerekek, fiatal legények főleg állatbőrbe öltözve járták a falut. Félelmetesen hangzó láncos botjukat rázták, s köcsögdudájukkal nagy zajt csaptak és házról házra járva ilyen szöveggel köszöntöttek:
"Megjöttünk Szent István szolgái,
hideg, havas országból,
elfagyott kinek a füle,
kinek a lába,
a kendtek adományából
akarjuk meggyógyítani.
Mondjuk-e, vagy nyomjuk?"
Ha a ,,mondásra" engedélyt kaptak a ház gazdájától, akkor kezdenek bele az énekbe:
"Itt is keletkezik,
Egy csodató,
Aztat körülveszik
csodatevő szarvasok.
Ezer ága boga,
Ezer misegyertya
Gyulladva gyulladjék,
Altatva aludjék
Az új esztendőben!
Adjon az Isten ennek a gazdának
Egy hold földön száz mérő buzát!
Régi rejtem, régi rejtem
Sej, regü rejtem!...! (Nyögér, Vas m.)
A második részben a legények és leányok kerülnek sorra, akiket összepárosítanak: összeregölnek. Akikre így sor kerül, azokról azt tartják, hogy a következő farsang után összeházasodnak.
Az aprószentek-napi (dec. 28.) korbácsolás a régi egyházi eredetű szokások közé tartozik, egészen az ókorig követhetjük nyomát. Ilyenkor a gyerekeket megvesszőzték, annak emlékére, hogy Heródes király a kisdedeket megölette.
Egy XVIII. századi feljegyzés írja Erdélyből: "Ezen a napon gyermekecskéket jó reggel vesszővel megütögetik az Atyák vagy mások, annak emlékezetére, hogy gyermekek szenvedtek a Krisztusért..."
(A régi magyarok az újévet kiskarácsonynak nevezték. Az óegyház a karácsony nyolcadába emléknapokat iktatott: dec. 26. István diakónus emlékezete, harmadnapra János evangélista emléknapját, negyednapra az Aprószentek ünnepét.)
Bóna Máaria Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-10 08:19:07, szombat
|
| |
| |
A Magyarok Háza a magyaroké marad!
www.tahsz.com
http://www.tahsz.com/news.php
http://www.youtube.com/watch?v=JJq-l5-XhjQ
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2011. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | |
| 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | |
| 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | |
| 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | |
| 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
17 db bejegyzés |
| e év: |
399 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 154
- e Hét: 7152
- e Hónap: 8099
- e Év: 44040
|
|
|
Offline
