|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2018-10-16 10:26:36, kedd
|
| |
| |
Fésűs Éva: Őszi bújócska
A nap az égen hunyni ment,
árnyékba bújt a tarka kert.
Magára húzott hűs avart,
bogarat, lepkét eltakart.
Ugrott a huncut gesztenye,
a kosaramba ült bele.
Aztán a dión volt a sor,
sötét pincébe bújt a bor.
A vakond elásta magát,
kaptárba tért a méhcsalád.
A jó kis pók meg színezüst
fonálon gyorsan elröpült.
Tücsök nem szól a fű között,
kemencelyukba költözött.
S mire a nap kikandikált,
egy szál virágot sem talált. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FÉSŰS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-21 09:57:16, kedd
|
| |
| |
Fésűs Éva: Vidám nyárutó
Augusztusban már a nyár
kissé őszben sántikál,
ábrándozik, nem nevet,
falevelet, festeget.
Körte pottyan, totyakos,
már a sün is pocakos,
folton- folt a káposzta,
kofa viszi városba.
Dinnye feje szép kerek,
olyan okos, szétreped!
Nyuszi füle nagyra nőtt,
ha leül is, látni őt.
Szóló szőlő, kilenc tő,
őrzi madárijesztő,
széna, szalma, félkalap,
aki látja, elszalad!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FÉSŰS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-28 15:51:36, szombat
|
| |
| |
Fésüs Éva
Puhalábon
Puha lábon, álomszárnyon
beosont az éjszaka.
Tente nyuszi, tente mackó,
csicsijja
kisbaba!
Bóbiskolnak a virágok,
megitták a harmatot,
szebben égnek, mint a villany
a fényes
csillagok.
A holnapi hajnal elé
elszalad a gyors vonat.
Tarka batyuból az álom
csodákat
bontogat.
A mezőre barna árnyak
szövögetnek szőnyeget,
s a buborék, amit fújtunk,
az égig
föllebeg. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FÉSŰS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-16 17:07:06, hétfő
|
| |
| |
Fésűs Éva:
Téged csodállak
Téged csodállak a csend ritmusában,
mely mint fehér-kék bölcső lengi át
a téli tájat, s ringatja magában
a dalolatlan alvó muzsikát.
Téged szeretlek a nap melegében,
mert tudja forróságod titkait,
s a gyöngyvirág illattá vált szívében,
ha május éjén álmodni tanít.
A pőre fák fekete tintarajzán,
a folyó fénykáprázta tükörén,
tavaszi jázminágon, meggyek ajkán
mosolyod suhanását űzöm én.
Ujjadnak nesztelen, lágy rendezését
őrizgeti a rét selyemhaja,
nyomodban száll a felhő és a szépség,
alélt levélkék röppenő raja.
Iránytű lesz a szárba szökkenő mag,
Téged takar az őszi rozsdaszín;
bogár röptének ívein kutatlak
s habmosta szikla zord vonásain.
S míg nyári délutánok sárga mézén
bódulva szívom édességedet,
ellágyulok egy lepke szárnyszegélyén,
mert azt a kis mintát is ismered.
Te vagy a létem szendergő tavára
fodrot szakítva hulló kődarab,
s Te vagy a váró part, hullám határa,
amerre vágy-köröm mind tágasabb.
Mindenben ott élsz, és sehol se lellek,
de bár szememre fényt vagy éjet adj,
részben s egészben örökké kereslek,
ki szívem fájó üressége vagy.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FÉSŰS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-16 17:04:26, hétfő
|
| |
| |
Fésűs Éva:
A kicsi láng
Táncolt a kályha kormos, mély ölében,
aztán a rácsra mászott,
a hideg vasat izzóra harapta,
úgy ágaskodott, lobogott és lázadt, -
és mégsem szökhetett ki börtönéből!
Csak ég tovább a kályha bús ölében.
Öreg fatuskók pattognak zokogva,
amint tüzétől csókot kap a kérgük.
Táncol a roskadó hasábokon,
bokázik a szenek fekete hátán,
szoknyája színét egyszer kékre váltja,
majd hajlik egyet s újra mélyvörös,
úgy emelgeti, teregeti,
lobogtatja, libegteti, rázza,
pörög, forog, parazsat lép a lába,
feszíti csöppnyi tűzvállát a rácsnak,
úgy bújna ki! - bár tudja, mindhiába!
De forró gyötrelmétől messze űzve,
- míg ő maréknyi hűlt hamura oszlik, -
vágyát a füst tündöklő égre írja.
Szegény szívedre mennyire hasonlít! ...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FÉSŰS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-03 17:21:55, kedd
|
| |
| |
"Kétféle embert ismerek: jó embert és tévedő embert, mert ő sem rossz, csak téved. Lehet, hogy nem helyes, de én nem tudok emberekre haragudni azért,
mert másképpen gondolkodnak. Sőt, fiatal koromtól kezdve érdekel azok véleménye, felfogása, akik másképpen vélekednek, mint én, mert úgy érdekes
és szép az élet, ha többféle szín jelenik meg benne.
A mezőn is sokféle virág pompázik, a Jóisten sem egyformára teremtette őket, mint ahogy az állatokat sem. Össze kell hangolódni a szeretetben.
Ez a titok. Addig nem lesz egyetlen ember sem jó, amíg nem néz szembe önmagával, és fel nem fedezi önmagában a rosszat, s nem próbálja kiszedni a tüskét.
Nem a tömeg, hanem az egyes ember teheti szebbé a világot."
Fésűs Éva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FÉSŰS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-28 14:22:26, csütörtök
|
| |
| |
Fésűs Éva
Az évszakok
Gyorsan jött és ment a nyár;
virágpapucsban szaladt,
telerakta gazdagon
a gyümölcsöskosarat.
Szélcipőben jött az ősz,
fázós fák alatt osont,
míg a gazda szüretelt,
lepergett a sárga lomb.
Hócsizmában jött a tél,
nagy pehelybatyut cipelt;
megcsúszott a tó jegén,
fehér lett a rét, a kert.
Mezítláb jött a tavasz,
s akkora csodát csinált,
hogy kinyílt a gólyahír,
s kikeltek a kislibák!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FÉSŰS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-28 13:16:28, csütörtök
|
| |
| |
Fésűs Éva - Téged csodállak
Téged csodállak a csend ritmusában,
mely mint fehér-kék bölcső lengi át
a téli tájat, s ringatja magában
a dalolatlan alvó muzsikát.
Téged szeretlek a nap melegében,
mert tudja forróságod titkait,
s a gyöngyvirág illattá vált szívében,
ha május éjén álmodni tanít.
A pőre fák fekete tintarajzán,
a folyó fénykáprázta tükörén,
tavaszi jázminágon, meggyek ajkán
mosolyod suhanását űzöm én.
Ujjadnak nesztelen, lágy rendezését
őrizgeti a rét selyemhaja,
nyomodban száll a felhő és a szépség,
alélt levélkék röppenő raja.
Iránytű lesz a szárba szökkenő mag,
Téged takar az őszi rozsdaszín;
bogár röptének ívein kutatlak
s habmosta szikla zord vonásain.
S míg nyári délutánok sárga mézén
bódulva szívom édességedet,
ellágyulok egy lepke szárnyszegélyén,
mert azt a kis mintát is ismered.
Te vagy a létem szendergő tavára
fodrot szakítva hulló kődarab,
s Te vagy a váró part, hullám határa,
amerre vágy-köröm mind tágasabb.
Mindenben ott élsz, és sehol se lellek,
de bár szememre fényt vagy éjet adj,
részben s egészben örökké kereslek,
ki szívem fájó üressége vagy.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FÉSŰS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-21 13:36:24, csütörtök
|
| |
| |
Fésűs Éva - Láttad-e?
Láttad-e az erdőt, láttad-e a völgyet,
mikor megbűvölte május mosolygása?
Mikor a madarak zengve összegyűlnek
új fészek-rakásra,
s tavaszt ünnepelnek lelkendező fecskék,
én is velük együtt dalolni szeretnék.
Láttad-e a mezőt nyárban tündökölve,
hogy a két szemedet is be kellett hunynod?
Amikor a réten minden kis pipacsot
a nap lángra gyújtott,
s kakukk kiabálja: hány esztendőm lesz még,
kibuggyanó kedvvel kacagni szeretnék!
S láttad-e az embert sötét arccal járni,
amint gyöngyvirágot tördel le a lépte?
Ijedten, fürkészve nézek a szemébe,
nézek a szívébe,
mint hogyha elveszett kincseket keresnék,
s mindig csak zokogni, zokogni szeretnék. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FÉSŰS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-19 15:04:52, kedd
|
| |
| |
Fésűs Éva: A lényeg
A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomás az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FÉSŰS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2021. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | |
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
| 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1145
- e Hét: 4459
- e Hónap: 8492
- e Év: 67745
|
|
|
Offline
