|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2018-11-07 18:22:39, szerda
|
| |
| |
Kustra Ferenc:
Holdfény, az ősi jel
Öreg Hold aluszik,
Napsütésben semmit sem lát.
Most még napfény az úr!
Kedvesem, a Nap, alant jár,
Ásítva szívem estre vár.
Este olyan derűs,
Felhő nincs, meleg még maradt.
De már Hold is látszik.
Nyári est meleget áraszt,
Sarlóm ezüstös fényt fakaszt.
Jól beesteledett.
Tóban víz kissé hullámzik.
Szép holdfényárnyékok.
Sugaram tó vizén siklik,
Árnyékom tovalopódzik.
Magányos és sötét
Az éjszaka holdsugárral.
Izzadós lett... este.
Felhő eltakarja arcom,
Harcolok, izzok, nem hagyom.
Holdfény sugara csak
Úgy befesti a kerteket.
Halk, halvány árnyékok.
Ezüstport szerteszét hintek,
Kertek szürkéskékek lesznek.
Az éjjeli holdfény
Az erdőbe bekukucskál.
Holdsütötte tájak.
Fénylábam erdőkig nyúlik,
Faágon bagoly ocsúdik.
Egy gyors hullócsillag
Nagy huncutul csak elrohan.
Hold meg ezüsttel fest...
Kishúgom mellettem suhan,
Csak tudhatnám, hová rohan?
Fűtenger özöne
A holdfényben úszó tájban.
Vaddisznó már fekszik.
A mezőt csillámmal hintem,
Füvét harmattal díszítem.
Fénylők a csillagok,
És patakban türköződnek.
Holdsarló is látszik.
Ezer kistestvérem úszik
Tó tükrén, árnyékuk látszik.
Ég türkiz-kékes volt...
Hold ezüsttel átfestette.
Felhők most nincsenek.
Derűs éjben hátam mögött
Végtelen kékkel ügyködök.
Öreg Hold csak ballag,
Mint létnek harmóniája.
Sok-sok ezüst fényt szór.
Jó itt fenn csak szépet tenni.
Késő, búcsút kell inteni.
Kezd már pironkodni
A hajnal, csendesen ébred.
Holdfátyol eltűnik.
Elfáradtam, el kell mennem,
Ébred kedvesem... Reményem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUSTRA FERENC |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-06 18:48:58, kedd
|
| |
| |
Kustra Ferenc -
Borongós a kedvem...
Borongós a kedvem, de fölvidít
Az ősz, mert mutatja szép színeit.
A szép színek bár gyorsan elmúlnak,
Borongós hangulatra jól hatnak.
Most a szépet, már dzsekiben nézem,
Lelkem fázósan vándorol, érzem.
Képzeletem nem ragad le hűsnél,
Vidám vagyok, mintha ülnék tűznél.
Nemsokára elmúlik az ősz is
És jő a tél, mint apokalipszis.
Ezeken lélekben átfutottam,
Borongós voltam, de fölvidultam.
Vecsés, 2010. október 2.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUSTRA FERENC |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-03 13:31:10, szombat
|
| |
| |
Kustra Ferenc:
Búcsúzni elegánsan
Búcsúzni csak elegánsan szabad.
Az élet rövid, úgyis elszalad.
Minek a sírás, minek a zokszó,
Itt mindenki csak földi halandó.
Élet olyan mint egy nagy színjáték,
Ne legyen könny arcunkon, nem játék.
Hiába bár sok öröm vagy a könny,
Felvonás után lemegy a függöny.
Élet igen sok felvonásból áll,
Történjék bármi, soha meg nem áll.
Naponta kell búcsúzni, elválni,
Élet megy tovább, nem tudsz megállni.
Ember kevesebb minden búcsúzásnál,
Mindig ott hagy magából búcsúzónál.
Könny és zokszó, bár őszinte, nem segít,
Könny és zokszó csak elválást nehezít.
Vecsés, 1998. október 28. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUSTRA FERENC |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-03 08:26:22, szombat
|
| |
| |
Kustra Ferenc:
Egyedül a ködben
Elmegyek s ha elmegyek, vastag ködbe veszek,
Út közben nincs gond arra, mit iszok, mint eszek.
A vastag köd rám telepedett, mint a tájra,
Reszket ember, mint kutya, minek nincsen háza.
Szegény ördög vagyok, inkább koldus! De egy úr.
Az élet rosszul bánik velem, csúful, rútul.
Köd az élet, áthatolhatatlanul vastag,
Nem megkerülhető, mint réten az asztag.
Úgy látom, hogy nem vagyok e világra való,
Betörni nem tudok, itt nincsen trójai faló.
Lelkiismeretem tiszta, mindent megtettem,
De soha senki nem mondta; pártolt emberem.
Egyedül a ködben, hol nincsen irányadó fény,
Csak megyek a vakvilágba, mint szegénylegény.
Ha az ember élni akar, szolgálnia kell,
De ahhoz elfogadás kéne; szeretettel.
Hibás vagyok, többször is elszúrtam életem,
Most meg már nem maradt más, csak a köd lételem.
Majd nekimegyek valaminek, rácsapódók,
A mély átláthatatlan ködben, szertefoszlok.
Vecsés, 2000. március 15. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUSTRA FERENC |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-27 18:17:23, szombat
|
| |
| |
Kustra Ferenc:
Sör dicsérete
Szép sárga színe,
Kesernyés az íze.
Van, ki szereti,
Van, ki megveti.
Gyorsan öntöd habosra,
Rajta fehér habocska.
Pikoló az kisadag,
Korsó meg a nagy adag.
Habzik, mint a tenger,
Ez jó kedvvel tölt el.
Korsót fogjad marokra,
Nehogy kiöntsd asztalra.
Idd a dicsőített sárga lét,
Pezsgő- habos söröcskét.
Emésztésben mindig segít,
Még egy korsót... a mindenit!
Budapest, 1997. február 11.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUSTRA FERENC |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-27 08:10:16, szombat
|
| |
| |
Kustra Ferenc:
Köszönöm, hogy szerethetlek
Hazánkat eső veri, vihar dúlja.
Hazafi arcunkat a könny áztatja...
Magyar! Harcolj a szép kis hazánkért,
Istenért, hazáért, a családért!
Óh, hazám, köszönöm, hogy szerethetlek,
Ez tán' elűzi sötét fellegeket...
Köszönöm, hogy a fiad lehetek,
Jó gyermekedként, mindent megteszek...
Magyar vagyok, én ide születtem,
Magyar vagyok, ide köt életem,
Magyar vagyok, itt élek, itt halok,
Magyar vagyok és az is maradok!
Vecsés, 2011. szeptember 17.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUSTRA FERENC |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-27 08:05:43, szombat
|
| |
| |
Kustra Ferenc
Ha megöregszünk... (MINDENKI!)
Fiatalon még nem számít semmi,
Akkor még érzed... tán` vagy valaki.
Hatvan felett Ajándék minden év.
Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet,
Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett.
Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz,
Kellene minőség, de az ár... mit nem támogatsz.
Jársz még volt barátokkal kirándulni,
Szeretsz még havonta színházba járni,
De bizony lassan már nem lesz kivel,
Régiek hullanak, nagy számszerivel.
Ráérsz, még gusztálod a másik nemet,
De sajnálatos, hogy épp` az élet nemet
Mond olyan vágyakra, miket fiatalos tettek
Éltettek, s téged férfivé vagy nővé tettek.
Itt már gyorsan elmúlnak a hónapok,
Itt már az ifjúkori vágyaid mulandók!
Teletömnek gyógyszerrel és a nyugdíjadat
Majdnem csak arra költöd, rongálod májadat.
Van benne jó is, mert elmúltál hatvan éves,
És így már kezdesz bölcs lenni, mint éltes.
Már jól látod a dolgokat, helyesen ítélsz,
De mit érsz vele, ha már nem lehetsz ítész...
Hetven felett Ajándék minden hónap.
Eddig legalább két sarokig, messzire láttál,
Már mostanra szemüveg kell, hogy kétháznyit lássál.
Még egyszer van, ki szervez osztálytalálkozót,
Gyereked elvisz, hogy ne add elő csoszogót.
Orvosnál találkozol, beszélgetsz korodbelikkel,
Így a legnagyobb téma, hogy hogyan állsz a gyógyszerekkel.
Láttok ám valakit, de ti őt nem ismeritek meg...
Majd odajön, köszön, ki... csodálkozva tudjátok meg.
Még te teszed ki a kukát az utcára és látod,
Érzed, megint eltelt egy hét... már szinte ezt várod...
Testedzésként néha még mész, sétálsz egyet,
De már csak ritkán, és nem nyersz versenyeket.
Valamit emeltek a nyugdíjadon,
De ez alig több mint vastag vérdíjon
Élni az életed, és nélkülözni otthon
A meleget, mert fűtésed... hideg az otthon.
Még főzöl néha, de az ételt már el-elsózod,
Hogy a kutya egyen, neki mindet odadobod.
Újságot még járatsz párat, néha hátra nézel,
De mára már nincs értelme... tán` közömbösséggel.
Még tartod magad, foglalkoztatnak a nagy dolgok.
Filozofálsz magadban, otthon... évek vonszoltok!
Kicsit még nosztalgiázol, hogy voltak a szerelmek,
De már nagyon nehezen jutnak eszedbe... részletek.
Nyolcvan felett Ajándék minden hét.
Bizony már nem vágyódsz színházba,
Sőt, pénzhiány kiölte vágyadba
Kezdesz általában rosszul emlékezni,
És mindazt, amit a boltba akarsz venni
Jobb, ha nyomtatod és elteszed,
Mert idő... úton elfelejted,
S ha állsz a pult előtt és nézel,
Vennél... itt kiderül, nem emlékszel.
Újságok már nagyon nem érdekelnek,
S benne a mocskos politikai vetületek.
Még gondolsz a Balatoni nyaralásokra,
De oda már el nem jutsz, hagyod másokra.
Iskolatársakat, barátokat már nem ismered meg,
Tönkrementek, úgy néznek ki, mint sok beteges öreg.
Már nem is nézel hátra, emlékeid elhamvadnak,
Erőlködsz, hogy emlékezz, de agysejtjeid lankadnak.
Eszedbe jutna, milyen fiatalkori nagy tetteid voltak,
Szerelmek, csínytevések, de agyad szerint ezek már holtak,
És hiába erőlködsz, nevek már csak nem jutnak eszedbe,
A szerelmek, barátok arca elvész: múlt évtizedekbe.
Kilencven felett Ajándék minden nap.
Itt összes, minden bajod előjön,
Már csak szárazság van a bőrödön.
Nincs már hamud se, de azt mamunak
Mondod, már nem tudod, kik a nagyurak.
Már csak örülsz, hogy lyuk van a fenekeden...
Elmélkedsz eszedbe nem jutó emlékeken...
Alig látsz már, erős a szemüveged,
De még a regényolvasást erőlteted.
Már bizony lassan nem érdekel semmi.
Nem vagy unott, de a legjobb jót aludni.
Már nem emlékszel a fiatalkori osztálytársakra
És a szerelmeidre, a barátokra, munkatársakra.
Indián táborban úgy hívnának: "öreg trotty"...
Nevedet koroddal megszolgáltad, mint öreg ponty.
Vigyáznod kell, el ne ess, mert felállni
Bizony nagy dolog, már nem akármi.
Orvoshoz sem mész már, ki kell hívni,
Persze ha van lehetőség finanszírozni.
Már azt sem veszed észre, ha kihűl a vacsorád,
Rád már bizony nem várnak gyertyafényes nagy zabák.
Mondják, mindent rágjál meg ötvenszer.
Fogad nincs, ínyed fáj, csak nyelsz tízszer.
Van már dédunokád is, de ő más kor, gyermek,
Ő nem látogat, ő már más... egymástól messze estek.
Elfutottak éveid, érvénybe lép a régmúlt,
Igazságok, hazugságok, remények... mind elmúlt.
Száz év felett Ajándék minden óra.
Már nem teszel semmit,
Már nem keresel fel senkit,
Már nem mész sehová,
Már nem mész, nincs hová.
Már nem olvasol, már nem látsz rendesen,
Család ad enni, ha van neked. Kedvesen
Rád mosolyognak, nézed... süketülsz, hangosan
Szólnak, de már nem hallod, rád hagyják pajkosan.
Ülsz, a szakadt huzatú fotelben, nézed a TV-t,
De már nem látod, nem érted a lényegét.
Fogad nincs, ínyed rágod, már csak mammoghatsz...
Elmúlt, nincs partner, kit nagyon megmammogtatsz...
Szép vagy csúnya életed volt, mit számít,
Már nem is emlékszel, sors már nem ámít.
Harminc év múlva már senki nem fog emlékezni rád,
Még akkor se, ha nagy dolgot műveltél, ha volt csodád...
Sudár fa, bír mindent, napsütést és vihart,
De öregszik és lassan levelet sem hajt.
Később már ágai letörnek, odvas lesz belseje,
Rászáll egy fekete varjú és ledől a semmibe...
Szerencsés vagy, ha nem is tudod meg, hogy
Eljött a vég, hogy nincs tovább, élet elfogy...
Vecsés, 2012. február 5.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUSTRA FERENC |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-26 18:10:11, péntek
|
| |
| |
Kustra Ferenc:
Este van...
Este van;
Leszáll a csendes éj,
Sötétség vajh' mit regél?
Este van;
Lassan vége a napnak,
Retesz háznak, ólaknak.
Este van;
Uralkodik a sötétség,
Jöjjön elő a merészség.
Este van;
Nem kevesen tévéznek,
Mások végre pihennek.
Este van;
Sötétben indult a gonosz,
A bűnös oszt és szoroz.
Este van;
Az állatok elülnek,
Mind elcsendesednek.
Este van;
Már nem volna remény,
De előjön a holdfény.
Este van;
Megint eltelt egy nap,
Holnap is virrad nap.
Budapest, 1997. április 26. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUSTRA FERENC |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-26 17:18:05, péntek
|
| |
| |
Kustra Ferenc:
Borongós a kedvem...
Borongós a kedvem, de fölvidít
Az ősz, mert mutatja szép színeit.
A szép színek bár gyorsan elmúlnak,
Borongós hangulatra jól hatnak.
Most a szépet, már dzsekiben nézem,
Lelkem fázósan vándorol, érzem.
Képzeletem nem ragad le hűsnél,
Vidám vagyok, mintha ülnék tűznél.
Nemsokára elmúlik az ősz is
És jő a tél, mint apokalipszis.
Ezeken lélekben átfutottam,
Borongós voltam, de fölvidultam.
Vecsés, 2010. október 2.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUSTRA FERENC |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-26 16:36:01, péntek
|
| |
| |
Kustra Ferenc:
Szeretet
Van, ki szeret, van, kit szeretnek.
Ez bizony része az életnek,
De van, ki nem tud szeretni
És aki nem mutatja ki.
Nem tud örömet szerezni,
Aki azt nem mutatja ki,
Pedig része lenne életnek,
Látni, érezni, hogy szeretnek.
Budapest, 1997. május 2.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUSTRA FERENC |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2021. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | |
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
| 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1397
- e Hét: 3068
- e Hónap: 13421
- e Év: 72674
|
|
|
Offline
