Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
"Nyisd ki a szemed a szépségnek körülötted, nyisd meg az elméd az élet csodáinak, nyisd meg a szíved azoknak, akik szeretnek és mindig légy hű önmagadhoz!&... Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Schmidt Lívia: Az elmúlásról halkan...
  2018-11-26 23:14:18, hétfő
 
 




Schmidt Lívia:
Az elmúlásról halkan...


Nem siet sehová álmos, őszi fényben,
csak hömpölyög lassan a gyönyörű Körös,
homályos tükröt tart, s a pompás enyészet
önmagát csodálja a vízfolyam fölött.

Én is hosszan nézem - a zavaros mélység
nyugalmával sodró, teljesen befogad,
horizont határán minimál a lépték -
csöppnyi eget rajzol egy lusta gondolat.

Szélfútta lombok közt táncolna most kedvem,
hajamat kócolná a gyengéd, hűvös szél -
kezemet is fogná, mint akit szerethet,
de elkerül - még vár - a parton üldögél.

Hanyatt fekszem addig, csak halkan figyelek,
ahogy pörögve hull a fákról a levél,
mint szitáló eső, oly tétován neszez -
pőre ágon babrál egy tétlen szívverés.

Mozdulni kellene együtt avarágyon -
borzolni, meggyűrni a fájó csendeket,
nem marad utánunk semmi - csak egy lábnyom,
hiába színez ki - a bomlás eltemet...

Mezőberény, 2018. október 14.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - SCHMIDT LÍVIA  
Schmidt Lívia: Most alszol...
  2018-11-01 14:26:33, csütörtök
 
 




Schmidt Lívia:
Most alszol...

Kicsi kápolna, szürke kőkereszt,
a lélek már lázad - engedi a test...

Mama! Most alszol, csendben elmentél,
gyökerem megvágva - mintha lebegnék...
vonzanak, hívnak a fényes fellegek,
alakod tovatűnt - bús, könnyű lehelet -
könnyebbek a könnyek is, de nem úgy a
szavak, nehézkes a levegő, súlya fojtogat,
te elmentél, most alszol, égi úton jársz...
Mit üzen a szél? - tollpiheként szállsz -
aszott tested mélyén gyenge, rab madár
anyag-börtönében megváltásra várt.
Most alszol, elmentél - mit üzen a szél?
Szabad vagy, szabad - az Úrhoz megtértél,
égi utakon, a mennyországban jársz,
a fényben békét, megnyugvást találsz.
Hamvaid, emléked velünk itt marad,
gesztenyefák őrzik örökkön álmodat...

Kicsi kápolna, szürke kőkereszt,
a lélek már szárnyal - bezárva a test...

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - SCHMIDT LÍVIA  
Schmidt Lívia: Csend ül
  2018-11-01 14:17:46, csütörtök
 
 





Schmidt Lívia:
Csend ül



Csendes a sírkert,
csend ül a szívekben,
mind, ki erre lépked,
magában kiált -
csend fénye táncol
a rideg márványon,
csendillatot árasztva
néz a tél-virág...
Az opálos fényben
csend ül a fákon,
lombjukat pergeti
lassacskán a szél,
a lehulló levelek, a
szirmok és a könnyek,
mind-mind az enyésző
avarban alél...
Csend ül a hantok közt,
s a nagy-nagy nyugalomban,
egy fejfa mellett éppen
angyal szárnya moccan,
ki oltalmazón itt jár -
az élőkre vigyáz...
csend ül a temetőn - az
apró mécslángokban
megannyi lélek
sóhaja lobban és ring
örök-éjen is át...

Mezőberény, 2017. október 30.





 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - SCHMIDT LÍVIA  
Schmidt Lívia: Ősz
  2018-10-30 10:50:52, kedd
 
 





Schmidt Lívia:
Ősz



Tizenhét falevél

az őszi kertben
még lábam elé pottyan
egy csepp ragyogás

*

úgy simul hozzám
csendes szelídséged mint
babakék sálam

*

foszló bóbiták
gyenge testét csipkedi
a hajnali szél

*

ritkuló berek
tépett levélmintáján
ásít az idő

*

páracsendeken
könnyedén egyensúlyoz
az őszülő est

*

kiégek lassan
mint ez a rozsdába fúlt
hamvadó világ

*

őszi akvarell -
lehulló levelek közt
szitál az eső

*

kései pompa -
színevesztett völgyekben
őszike virít

*

páragyöngyöt hint
pókhálófonalakra
a hajnali köd

*

fázós esteken
jó lenne belebújni
pillantásodba

*

már sorsot húzott -
pőre ágon ül fakón
egy rezgő levél

*

mályvacserjelomb
hervadásában halvány
nyáremlék bujkál

*

madár sem reppen
már az őszbe forduló
lombok csendjéhez

*

esőtől ázott
fényes macskaköveken
imbolyog az ősz

*

tóparti nádas
zizzenő levelein
nyugalom moccan

*

kopott flaszteren
zörgő faleveleket
simogat a szél

*

belül is őszül
sejtszinten dérvirágok
ezrei nőnek

Mezőberény, 2018. augusztus - október

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - SCHMIDT LÍVIA  
Schmidt Lívia: Szeretni kell...
  2018-10-29 23:40:03, hétfő
 
 





Schmidt Lívia:
Szeretni kell...



Szeretni kell az őszt,
még akkor is, ha már:
rozsda-ette ruhát
ölt magára a táj.

Táncolva ringnak a
sárguló levelek,
pókhálót reptetnek
gyengéden a szelek.

Pezseg még az élet,
míg a nap leszáll,
mosolya ott bujkál
az öreg körtefán.

Elmennek a fecskék,
elviszik a nyarat,
fészkük rejtekében
pár tollpihe marad.

Szeretni kell az őszt,
még akkor is, ha már:
pőrére vetkőzik
a ködben úszó táj.

A levelek már nem,
csak a fák suttognak,
búcsúzkodnak szépen:
találkozunk "holnap"!

Halkulóban minden,
pihen a természet,
nedves avar bomlik,
sorsa az enyészet.

Szántásban a varjak
- visszavonhatatlan -
már közeleg a tél,
kertek alatt ballag...

Mezőberény, 2015. november 12.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - SCHMIDT LÍVIA  
Schmidt Lívia: Kéken-fehéren
  2018-10-29 23:36:47, hétfő
 
 





Schmidt Lívia:
Kéken-fehéren



Egyszer, mikor angyal voltam...
...a nap aranyát hajamba szőtte,
könnyű szellőként felhőről-felhőre
szálltam - mosolyom a földig ért...
Szeretet dallamát dúdoltam lelkébe
bús árvának, tengődő szegénynek,
kéken-fehéren - hold ezüstje kísért...
Csordultig megtelt a szívem - a fény
volt minden kedves kincsem, csillogó
sugarait tenyerembe rejtve, gyógyító
kezem szenvedő betegre simítottam...
...egyszer, mikor angyal voltam...

Mezőberény, 2016. március 6.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - SCHMIDT LÍVIA  
Napfény-szimfónia
  2018-10-29 23:35:05, hétfő
 
 




Schmidt Lívia:
Napfény-szimfónia


Néztem, ahogy felkel a Nap,
megpillantottam az első kis sugarat,
mely felszökött egy diófaágon,
csiklandozva az utolsó leveleket,
- csak kacagtak, csak nevettek -
majd hirtelen csend lett... mintha
a világ lélegzetvisszafojtva
várta volna a csodát...
Én is figyeltem, csupán egyetlen veréb
vette a bátorságot - a merész - és
harsányan csivitelni kezdett,
akár egy türelmetlen gyermek,
ki ugrándozva kéri: - Na, mi lesz már?
Meleget akarok! Siess, siess, megfagyok!
...mindez egy pillanat műve volt...
Végre...! Jött a többi... száz és száz...
Az aranyos-ragyogás átkarolt mindent,
mi él - feltámadt lassan a szél -
és a fény, az éltető nap fénye
táncot járt az őszben:
repkedő rovarok áttetsző szárnyán,
puha mohaszőnyeg csillogó gyöngyein...
Kopaszodó ágak színpompás díszeit
csodálva - kísérte az utazókat,
s a selyemszálak, mint megannyi apró
csónak, lebegtek, úsztak a horizont felé...
Felhők fodrába bújva picit megpihent,
majd széjjelhasítva a kék eget,
lajtorjáján újra leereszkedett...
Hiú leányka képében tiszta tó
tükrén nézegette magát, jöttének
örvendeztek az úszkáló vadkacsák,
és a zizegő nádas hullámzó erdeje...
Elidőzött sűrű bundákon, percekre
talán elnyomta az álom, míg
nyújtózkodó macskatestek
szívták, gyűjtötték magukba a
napmeleget. Későre járt... még
megsimította arcomat, átsuhant
agyamon egy mézédes gondolat,
mely betöltötte millió sejtemet -
olyan finomra hangolt, és mégis
olyan egyszerű, precízen
komponált zenemű...
...én a része voltam,
átéltem a varázst...
Búcsúzó sugarait rézvörös
lombokra szórta, lehunyta
izzó-parázs szemét,
csendben ment, betakarta az ég...
Nyomán bíbor felhők ballagtak halkan -
a legszebb ajándék, amit kaphattam...
Őrzöm, mint örökölt, féltett imát,
ezt az őszi, napfényes szimfóniát...

Mezőberény, 2016. november 1.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - SCHMIDT LÍVIA  
Schmidt Lívia: Kérlek...
  2018-10-29 23:33:29, hétfő
 
 





Schmidt Lívia:
Kérlek...



Ne félj, anya! Minden rendben...
Csak a szív ver hevesebben,
tudod, most kicsit izgulok,
de te legyél csak, légy nyugodt!

Amíg alszom - szemem zárva,
megérint egy angyal szárnya,
és elönti szép lelkedet -
a végtelen-jó szeretet.

Gondolsz rám, míg rád gondolok,
álmomba még be-belopok
egy kedves szót, mosolyt tőled,
illatod, mit pillék szőttek...

Könnyű lépted, szemsugarad
belém égett, velem marad...
Hosszú órák - pillanatok,
igaz hited, erőd adod...

Átsegítesz nyűgön-bajon,
megsimítod fáradt arcom...
Vagy nekem - ezt köszönhetem,
kézen fogsz, így vezetsz engem.

Ne sírj, anya! Nem fáj nagyon...
Hogy legyőzzön, sosem hagyom!
Látod? - Nevetni is tudok...
Kérlek, legyél csak, légy nyugodt...

Mezőberény, 2016. december 13., Anyának betegágyamból...
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - SCHMIDT LÍVIA  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2021.04 2021. Május 2021.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 18977 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 612
  • e Hét: 1776
  • e Hónap: 8050
  • e Év: 57708
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.