|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2021-07-20 10:36:18, kedd
|
| |
| |
Asperján György : Volt szerelmek
Volt szerelmek pernyéje, korma
hullong, elkenődik a szívemen.
Emlékszem lázra, gyors habokra,
s a csöndre, mikor a neved lihegem.
Már nem gyúl, mi szép volt a szépben,
s időbe keverten veled sodort.
Nem fáj, hogy csalódtam, reméltem,
mert ha elhagytál, találtam donort.
Más szemét megláttam szemedben,
behelyettesítőn lobbant a vágy.
Ifjan, ki szeretett, szerettem,
mindig mással gyógyult sipák magány.
Mit kerestem, sose találtam,
méhéből kitaszítva szült anyám.
Mocorogtam minden talányban,
ha öleltem, őt remélve talán.
Hittek bennem, s voltam hiszékeny,
mint ki könyörgésben is szédeleg.
Csábítva túltettem szirénen,
s viseltem, ha ki égve égetett.
Régi szavak mostanra fájnak,
gyarapodva lettem mindig kevés.
Áldoznék felelő szabálynak.
de múlt jövő nekem hideglelés.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Asperján György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-26 15:16:36, szombat
|
| |
| |
Asperján György : Búcsúcédulák
A sanda bűn velünk lakik,
kést rántani mindig időben ébred,
bocsánathoz elég koptatni térdet,
s alvó isten erre időt szakít,
ahelyett hogy leckéztetné a férget.
ki a földön égit vakít.
Szívünkben sötétlik a bűn,
s ha nem, az egyház buzgón odalátja,
( akkor is, ha isten nem találja )
s megró, semmit bánjunk meg keserűn,
közben mancsát ráteszi földi tárgyra,
és nyújt vigaszt oly egyszerűn.
Egykoron búcsúcédulák
segítettek bárkinek mennybe jutni,
készpénzért siethetett elfajulni,
ki élt ezzel, s persze nem volt pupák,
bármit tett, röptette a lelki gurtni,
s isten lenyelte a "csudát."
A mennyei otthon teli
lett aljasokkal: az Úrral komáztak,
esténként vele bűnben lakomáztak.
Ha a pápa keggyel ezt megengedi,
isten belátta, ebbe nem pofázhat,
hisz az üdvpénzt nem ő szedi -
Ez a helyzet nem változott,
más alakban él az egyházi bárca,
ki azzal strichel, nyugodt lehet álma,
s vétkezni úgy lel és olyan okot,
hogy nem lesz ő az Úr szemében szálka,
ha fogadja mint boldogot.
Búcsúcédula
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A búcsúcédula a középkori római katolikus egyházban pénzért árusított bűnbocsánati lehetőség volt. A pápai udvar az akkori világ egyik legjövedelmezőbb üzletévé változtatta az üdvösség árusítását.[1]
A katolikus egyház tanítása szerint a búcsú a bocsánatos bűnökért járó túlvilági büntetés (tisztítótűz) részleges vagy teljes elengedése. A bűnök alóli feloldozást egyházi személy adhat, ha a hívő teljesítette az egyház által előírt bűnbánati cselekedeteket (gyónás, megbánás, jóvátétel, böjt, ima, vezeklés, adomány, zarándoklat). Ez utóbbi lehetőségből alakult ki a búcsújárás gyakorlata és a templomokhoz vagy más kegyhelyekhez kötődő búcsújáróhelyek.
X. Leó pápa 1515-ben teljes búcsút hirdetett azoknak, akik a Szent Péter-bazilika befejezéséhez pénzadományokkal hozzájárultak. Ha valaki megvásárolta a búcsúcédulát, akkor a pápa (vagy megbízottja) megbocsátotta a vétkeit, sőt elengedhette az imák elmondásából, böjtölésből és zarándoklatból álló egyházi penitenciát.
A búcsúcédulákkal kapcsolatos visszaélések felismerése arra ösztönözte Luther Márton Ágoston-rendi szerzetest, hogy nyilvános tézisekben foglaljon állást a búcsúk ügyében, és általában az egyház életének kérdéseiben. Luther tanítása szerint a földi halandót sem a gyóntató pap ceremóniája, sem a pénzen mondott mise, sem a pápai búcsúcédula nem válthatja meg a bűneinek méltó, túlvilági büntetéstől, hanem egyedül Isten kegyelme (sola gratia), amit igaz hitével és megfelelő életével érdemelhet ki az ember.
Luther 95 tételében a búcsúcédulák üzletéről: ,,Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.." [2]
Philipp Melanchthon - azóta kétségbe vont - állítása szerint Luther úgy hozta nyilvánosságra a tételeit, hogy azokat kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára 1517. október 31-én. Ez a nap hivatalosan a reformáció kezdete.
A búcsúcédulák pénzért történő árusítását a tridenti zsinat szüntette meg.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Asperján György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-26 15:11:10, szombat
|
| |
| |
Asperján György : Az Apokalipszis lovasai
Az Apokalipszis négy lovasának
nincsen hite és nincsen arca,
csak végben végzetes hatalma,
utat nyitva a pusztító patának.
Halált, pestist ígér a Jelenések
háborút és éhínséget az ének.
Nyihogva tiportak rajtunk néhányszor,
bűnt hozva, s kiszárítva okkal,
rémisztve kénköves pokollal,
minta nem volna elég, ami ránk forr.
Most nincsenek az istállóba kötve,
kicsaptuk őket saját legelőkre.
Rombolni dühvel beálltunk helyükre,
bűn nélkül is vagyunk hatékony,
túlhabzunk bibliai célon,
támadva a Földre, mely üdvre szülte
azt a fészkelődő hétmilliárdot,
aki bölcsőjének ássa az árkot.
Fuldoklunk szennyben. Mérgezett talajban
terem a mérgezett növényzet,
kik gondozzák parancsra félnek,
mert halálnak ágyaznak a parancsban.
Önzés, haszonlesés és gyilkos érdek:
mindent behemzsegnek, mindent fölélnek.
A cél: ember csak egyhatod maradjon,
magát tisztítsa el a többi,
fölössel kár volna vesződni,
csak hasznos találjon helyet a parton.
Mi van, azt nem tolerálja a tőke!
Humánum? A piac nem kér belőle.
A négy lovat, lovast magunk etetjük,
ez adja, az rakja a szénát :
ki tartja, ki szúrja a vénát.
Rövidesen ránk, fölénk nő a tervük,
kik sorsunkba, riadt lelkünkbe látnak,
már döntöttek: - indulhat a négy állat!
Asperján György
Attól, hogy nem hisszük, mert képtelenek vagyunk felfogni az apokalipszist, még valóság lesz, sőt már valóság.Némi ízlelítőt ad belőle a pandémia, bizonyítva, nem tudunk viselkedni, nem tudjuk önsorunkat kezelni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Asperján György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-04 17:34:03, csütörtök
|
| |
| |
Asperján György - Mint élve épp te
Elmesélem neked, most milyen a tavasz,
mikor gyümölcsfák langyos szirma havaz,
felébred, s boldogan futkos sok halk bogár,
fény villan, s eloszlik a hajnali homály.
Míg élek, itt leszel minden tavaszban,
minden érted sírt, idéző szavamban.
Min könnyen, szívesen léptél, hajlong a fű,
s jó a hasznos tájba feledkezni, ha hű.
Emléked varázsa ringat és betakar,
távolra költözött minden zord zivatar.
S ott messzi kedvenced: a gesztenye fasor,
borzong félősen, ha a szél beleszagol.
És nem felednek a szomorú csillagok -
szorongnak, mert létük oly rövidre szabott.
Veled minden múló tüsténkedő örök -
jaj, hol ível szivárvány szemöldököd?
Nézd,nézd, hogy sírdogál a gyönge zápor,
pihenni leült szempilládra máskor,
s mosolytól fénylett a szemed, az arcod -
ki mondja meg, miért kellett meghalnod?
S mit úgy szerettél: éled a halastó,
s a sok nyírfa - a víztükörre hajló.
Add a kezed, sétáljunk a tavaszban,
amit tőled én mosolyogva kaptam.
Menjünk bele az örök, tiszta fénybe -
olyan ez a tavasz, mint élve épp te.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Asperján György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-22 11:40:44, hétfő
|
| |
| |
Asperján György - Sárgát virágzik a repce
Sárgát virágzik a génmódosított,
hebrencske repce;
alakul sandán, bármennyire tiltott,
a biológiai dög-kelepce.
Pollenjétől munkás méh kerge, szédül,
epés a méze:
nekünk szánva, de ellenükre készül,
szétárad bennünk rejtélyes veszélye.
Szél száll, esendő a növény-karantén,
szabálya lázad:
a babrált gén igazít a tarackén.
Szörnyet fogannak manipulált vágyak.
Hatalmat pólyálgat vadult szabadság,
s remélve torzít
gabonát, tengerit, hazudva hagymát,
s kártevőt. A pusztulás lesz rekord itt.
Biót fal, ki ezt nekünk löki részül,
s taszít iszonyba
minket, génjeinkre támadva végül,
terv szerint bennünket létből kivonva. -
Utak mentén fegyverkezik a repce
vak vércse génje,
kész a fertőző, bekódolt szerepre,
sárgán őrjöng s tör más, szelíd növényre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Asperján György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-21 13:05:36, vasárnap
|
| |
| |
Asperján György:Semmit nem jelent
Tudom, hogy semmit nem jelent se most,
se akkor, ha már odaát leszek,
min mentem át, keresve a kezet,
s elfogadva a hallgatólagost.
Hiába a jogos, bántó panasz,
utókorom majd mindent megfelez,
ha fáj is, ez az ítélet helyes,
ki utánunk jön, nekünk nem falaz.
Elnézőn megérteni elfeled,
sorsunkban vájkál, matat és kutat;
vagy közönnyel félrelök alkukat
benne a duracell-emlékezet.
Mit elmulasztunk, végképp eltöröl,
és már nem járhat perelve a szánk;
mi botolva voltunk ember gyanánt,
ha élve nem, holtan sem tündököl.
Legalább ezt tudni megnyugtató,
ha lefogja, aki lát, a szemet,
s marad hálóként az emlékezet.
Ez vagy ennyi se az útravaló.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Asperján György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-28 10:23:15, hétfő
|
| |
| |
Asperján György - Rómeó és Júlia
Elárvul elárul a szerelem,
ha újra s újra kielégül,
nem tud a szíven,a nehéz szeren
ismételni s kialszik végül.
Kifakítják a szép hétköznapok
dúltan egymás képébe vágott
rongy lesz. Hatálya ,ha szűkre szabott
viseli akként a világot.
Gyorsan lobogni: fogyjon a hiány,
Előle bele menekülni,
Teljesítve kábán, bármit kíván,
hévvel égni, égetve hűlni.
Látszólag nincsen ára semminek,
közben azért készül a számla.
A végösszeg nem számít elvinek:
menni, küldeni a halálba.
Míg láng ,nincs célja, magának beteg
s tetszetős, ahogy mániákus,
későn veszi észre a meglepett
talán nem is volt a hiátus.
Aki túléli, csak csodálkozik,
hogy önként s ingyen belepusztult.
Feltámadva már mássá változik
s lesz végtelen öröme unt múlt.
Kit nem ér el, vesztes, s akit igen,
megnyerve lesz majd vele vesztes,
Ez szerepel a lét terveiben,
így jutunk hozzá a kereszthez.
Rómeó s Júlia szép tévedés,
kik élünk, mind erre születtünk.
Nincs aratás, csak könnyelmű vetés.
e gyarló fényért kell szeretnünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Asperján György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-04 18:24:43, csütörtök
|
| |
| |
Asperján György - Mert létezel
Mert létezel magadnak, mintha volnál,
lehetnél vár, vágyott végső teher.
hasznos jóság, hirtelen égi jel,
vagy villanással több a megszokottnál.
Mert létezel: élődnek besoroztál,
minden sejtem a tiéddel iker.
Adoptálj, léted törvényeivel,
halál, ha van nevessek, méla kontár.
Mert létezel: ellened is vagyok.
Kezed fogom, s ami mindig hiányzott,
ím mintha lenne. Nézlek s vagyok áldott.
Mert létezel: én sírni akarok,
kitakarózni, veled tűzbe' hálni,
fájó gyönyörben neved kiabálni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Asperján György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-02 16:25:36, hétfő
|
| |
| |
Asperján György : Szerelem oda-vissza
(Dido és Aeneas szerelme)
Élősködni a másikon,
akár úgy, hogy már mindent neki adva,
Kéjsóvár önzést is tekerni halkra:
mintha a szent volna ikon,
csodálva nézni rejtett éjjelen,
elszánt hittel egyetlen egy velem.
Mert az övé csak, mi vagyok:
Szívet, lelket áldozva ölelésben,
az egészet odadobva a részben,
s végtelenbe veszni gyalog,
s mindenért mindent kapni, mert saját,
fogoly foglárként élni meg magát.
A gyermek, bár közös remény,
benne másikként csókolni magunkat,
áldozat és eszköz, hogy ránk nem unhat,
kivel, kiből lett ő meg én.
S ez oly tökéletes, míg működik,
s iszonyat, amint az érzés szökik.
Fejet emel a gyűlölet,
körben nézve követel vissza mindent,
mit tuszkolva adtunk látszólag ingyen,
s lesz farkas a gyenge öleb:
a becézgetett dajkált szerelem:
seb támad kapart, tályogos seben.
Mi szép volt, lesz utált salak,
setten torz árnyék, mintha lenne végzet:
visszavenni, mit önként elcseréltek,
a múlt selyme rongy s felszakadt,
ömlik a szenny, mit halmoztak együtt
s szépnek hazudott szerelmes hevük.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Asperján György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2021. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
202 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10025 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 285
- e Hét: 2140
- e Hónap: 5890
- e Év: 74810
|
|
|
Offline
