|
2021-06-10 10:45:56, csütörtök
|
| |
| |
A bűnre nincs semmilyen elfogadható mentség
Textus: 1Kor 10,13
Mentegetőzések. Kifogások. Mindnyájan szoktunk mentegetőzni. Vannak jó kifogások és vannak rossz kifogások. Sokan akkor mentegetőznek amikor bűnt követnek el. Az első ember aki mentegetőzött mikor bűnt követett el Ádám volt. Amikor Isten azt kérdezte tőle, hogy: ,,talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?" Ádám így válaszolt (1Móz 3,12):
,,Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem."
Nagyon rossz kifogás. Azt kell megértsük, hogy a bűnre soha nincs elfogadható mentség. Ádám két mentséget hoz fel a maga védelmére és közülük az egyik istenkáromló volt. Káromolta Istent a bűnéért. Azt mondta Istennek:
,,Az asszony, akit mellém adtál."
Ezek a szavak iszonyatosak. Soha nem szabadott volna kiejteni őket. Azzal vádolta meg a minden jónak adóját, hogy gonosz. Elképesztő, hogy milyen mélyre süllyedett Ádám olyan rövid idő alatt! Isten hű szolgájából lázadó lett aki Istent vádolta a bűnéért. Ádám Évát is hibáztatta. Azzal vádolta Évát, hogy ő adott neki a gyümölcsből.
Isten nem fogadta el Ádám mentegetőzéseit. Azt mondta neki (1Móz 3,17-19):
,,Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!"
Ádám kifogását Isten elutasította. A mentegetőzése bűnös viselkedés volt.
A lecke amit ebből meg kell tanuljunk az, hogy:
1. A bűnre soha nincs törvényes, jogos mentség.
Ne próbáljunk felhozni mentségeket a bűneinkre. Ne próbáljuk védeni, mentegetni a bűneinket. Hagyjuk abba a mentegetőzéseket, a magyarázkodásokat. Az igeverset amit felolvastam és amit most vizsgálunk, az 1Kor 10,13 versét ha jól megértjük, akkor nem fogjuk mentegetni a bűneinket. Akkor nem fogunk kifogásokat gyártani a bűneinkre.
,,Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni."
Igeversünk egyik világos tanítása az, hogy a bűnre soha nincs egy elfogadható mentség, Ha Isten nem hagy minket erőnkön felül kísérteni az ördög által, ha a kísértéssel együtt mindig elkészíti a szabadulás útját is - akkor ez azt jelenti, hogy soha nincs törvényes (jogos) mentség a bűnre.
Bolondul cselekszel ha megpróbálod mentegetni a bűnödet. Igeversünk azt a változást kellene elvégezze bennünk, hogy soha ne keressünk kifogásokat a bűneinkre. Ha mi próbáljuk mentegetni bűnünket, az nemcsak bolond viselkedés részünkről, hanem ezzel megfosszuk magunkat két dologtól amit tennünk kellene olyankor amikor vétkezünk - meg kellene valljuk a bűnünket Istennek és el kellene forduljunk attól, el kellene hagyjuk a bűnt. Ez az amit tennünk kell amikor bűnt követünk el.
2. Most pedig nézzünk meg néhány mentegetőzést ami feljegyezve van a Szentírásban.
Vegyük figyelembe azt, hogy egyet sem fogadott el Isten közülük. Már láttuk Ádám kifogásait és azt hogy Isten elutasította.
A második személy aki a bűnére mentséget hozott fel Éva volt.
Amikor Isten azt kérdezte Évától, hogy mit tett, akkor ezt felelte Éva (1Móz 3,13): ,,A kígyó szedett rá, ezért ettem."
Az ördög rászedte. De ez elfogadható kifogás volt? A Sátánnak hitt ahelyett, hogy Istennek hitt volna. Isten nem fogadta el a kifogását. Ehelyett azt mondta (1Móz 3,16):
,,Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad."
A Sámuel első könyve 15-dik fejezetében arról olvasunk, hogy Isten megparancsolta Saul királynak, hogy teljesen pusztítsa el az amálekitákat amiatt hogy megtámadták az izraelitákat amikor azok kivonultak Egyiptomból. Sajnos Saul nem hajtotta végre Isten parancsát úgy ahogyan az meg volt neki parancsolva. Életben hagyta a királyukat és az állataik javát. Azután elment Kármel hegyére és ott emlékoszlopot állított magának. Amikor Sámuel rátalált, ezt kérdezte tőle (1Sám 15,19):
,,Miért nem hallgattál az ÚR szavára? Miért vetetted magad a zsákmányra, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az ÚR?"
Saul így válaszolt (24 vers):
,,Mert féltem a néptől, és hallgattam a szavára."
A félelem szörnyű dolog lehet. Sokan követnek el bűnt azért mert félnek. Félnek a szenvedéstől. Félnek a haláltól.
Ami Sault illeti az én véleményem az, hogy nem félt a néptől. Azt gondolom, hogy hazudott. De ez nem számított. Elveszítette a királyságot a vétke miatt. Isten nem fogadta el a kifogását. A félelem nem elfogadható mentség a bűnre.
Isten azt akarja, hogy hűek legyünk hozzá halálunkig. A félelem maga bűnös dolog. Arra mutat rá, hogy hiányzik az emberből az Istenbe és az ő ígéreteibe helyezett bizalom. Jézus ezt mondta a szmirnai gyülekezetnek (Jel 2,10):
,,Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."
Amikor a kémek visszatértek a Kánaán földjének kikémleléséről, sokan Izrael népe közül féltek bemenni az Ígéret földjére. Tíz kém rossz hírt vitt a népnek. Azt mondták a népnek (4Móz 13,31-33):
,,Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk! És rossz hírét keltették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberből áll. Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait: parányi sáskáknak éreztük magunkat, és ők úgy is tekintettek ránk."
Zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Fellázadtak az Úr ellen és arról tanácskoztak, hogy megkövezik Mózest és Áront és visszamennek Egyiptomba.
Rendben volt ez? A félelmük jó kifogás volt? Nem. Az Úr megbüntette őket és nem engedte, hogy akik közülük 20 évnél idősebbek voltak bemenjenek az Ígéret földjére. A népnek 40 évig kellett vándorolnia a pusztában, egy napért egy év volt a büntetés, ugyanis a kémek 40 napig kémlelték ki az országot.
Vagy gondoljunk arra a jelenetre amikor az izraeliták átmentek a Vörös tengeren. Három napig meneteltek a pusztában anélkül, hogy találtak volna vizet. Aztán amikor vizet találtak nem ihattak belőle mert keserű volt. Szomjasak voltak és zúgolódtak Mózes ellen. Helyesen tették? Nem.
Amikor Mózes hosszabb ideig volt a Sínai hegyen mint ahogyan a nép várta, akkor azt mondták Áronnak (2Móz 32,1):
,,Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból."
Helyes volt ez? Nem.
Amikor Saul Sámuelre várt és Sámuel nem érkezett és az ő emberei kezdtek elszéledni mellőle, akkor Saul kezébe vette a dolgokat és égőáldozatot mutatott be - az helyes volt? Nem. Sámuel azt mondta neki, hogy ha nem tette volna meg akkor Isten végleg megerősítette volna a királyságát. (1Sám 13:13)
Helyes lett volna Jóbtól ha megátkozza Istent amikor elveszítette javait és tíz gyermekét? Helyes lett volna tőle ha megátkozza Istent amikor Isten fekélyekkel sújtotta feje tetejétől le egészen a talpáig? Nem.
Az emberek sokféle kifogást felhoznak a bűneikre. Vannak akik azt gondolják, hogy ők különlegesek. Azt gondolják, hogy mivel Isten felruházta őket rendkívüli képességekkel ezért rájuk nem vonatkoznak az általános szabályok. Vannak akik úgy próbálják mentegetni a bűneiket, hogy ezt mondják:
,,Én már csak ilyen vagyok."
Egy keresztyén beszélt egy világi ismerősével, és beszéd közben említette neki, hogy szeretnünk kell a felebarátainkat akik közé tartoznak a szomszédaink is. A világi ismerőse viccesen így válaszolt erre:
,,Nem beszélnél így ha ismernéd a szomszédomat." Gyakori kifogás a bűnre.
C. S. Lewis írja az egyik könyvében:
,,Ha nem hiszünk a tisztességes viselkedésben, miért nyugtalanítana bennünket, hogy kifogásokkal álljunk elő a tisztességtelen viselkedésünk miatt. Az igazság az, hogy oly nagymértékben hiszünk a tisztességességben - érezve a Szabály vagy Törvény ránk nehezedő nyomását -, hogy nem bírunk szembenézni a ténnyel, hogy megszegtük azt, ennélfogva megpróbáljuk áthárítani a felelősséget."
Ezt tette Ádám, ezt tette Éva, ezt tette Saul és van amikor ezt tesszük mi is. Megpróbáljuk áthárítani a felelősséget másvalakire.
Az egyik legrosszabb kifogás amivel az emberek próbálják mentegetni bűneiket az, hogy ,,más is ezt csinálja". Ez majdnem olyan mint azt mondani:
,,Mindenki megy a pokolba, én is oda megyek." Elfogadhatatlan kifogás.
Mások ezt mondják: ,,Nem volt más választásom. Meg kellett tegyem."
Valóban? Igen, válaszolják. Például, 1972 október 13-dikán az uruguayi 571-es légijárat lezuhant az Andok hegységben. A repülőgép egy uruguayi rögbi csapatot szállított. A 45 utasból csak 16-on maradtak életben. Először a túlélők azt az ételt ették amit találtak a fedélzeten. Majd az történt, hogy elfogyott az ételük és hogy életben maradjanak megették a halottakat. A Wikipédia úgy fogalmaz, hogy ,,szükségessé vált, hogy megegyék a holttesteket ahhoz, hogy életben maradjanak". Más szóval meg kellett hogy egyék ahhoz, hogy életben maradjanak.
Kannibalizmushoz kellett folyamodniuk? Nem. Az olyan helyzetben a túlélés a legfontosabb dolog? Nem.
Ez eszünkbe juttatja azt amit a Sátán mondott Jézusnak amikor megkísértette a pusztában. Jézus nem evett 40 napig. A Sátán azt mondta Neki (Mt 4,3):
,,Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!"
Más szóval, a Sátán azt javasolta Jézusnak hogy ne bízzon tovább az ő Atyjában. Ha nem veszi kezébe a dolgok irányítását akkor meg fog halni. De Jézus nem hallgatott a Sátánra. Ezt válaszolta (4 vers):
Meg van írva: ,,Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."
Soha nem szabad vétkezned. Engedelmeskedj Istennek. Még akkor is, ha ez azzal jár együtt, hogy meghalsz. Ahogy Eszter királynő mondta (Eszter 4,16):
,,Ha el kell vesznem, hát vesszek el!"
Némelyek a tudatlanságot hozzák fel mentségül a bűneikre. Első látásra ez jó kifogásnak tűnik. Emlékeztek amikor Jonathán legyőzte a filiszteusok előőrsét? (1Sámuel 14) Elkezdődött a harc a filiszteusokkal és bolondul, valamikor a harc közben Saul azt mondta az embereinek akik vele voltak, hogy naplemente előtt, mielőtt ő bosszút állna az ellenségein ha bárki bármit eszik átkozott legyen az és annak meg kell halnia. Ez egy esztelen parancs volt mivel a katonái harc közben elfáradtak, legyengültek és szükségük lett volna erőt gyűjteni azáltal, hogy esznek. De Jonathán nem volt akkor Saullal. Az Úr harcait harcolta. Nem tudott az apja átkáról. Mézet talált az erdőben és evett abból. A szemei ragyogtak, megerősödött és kész volt újra harcolni.
Később, amikor az apja megtudta, hogy mit csinált, meg akarta ölni mivel az Úr nem válaszolt az imádságára. Azon a napon Saul király nem tett egyebet, mint hogy mindent összezavart, mindent elrontott. Másfelől, Jonathán az Úrra támaszkodott és hős volt. Kezdett leszámolni a filiszteusokkal és félelembe kergette őket. A tettei nagy győzelemhez vezettek. És mégis Saul mentegette a bűnét és meg akarta ölni a fiát. Azonban az emberei nem engedték hogy megtegye. De ezt teszik a kifogások. Halálosak azok számára akik ezeket teszik.
De vajon a tudatlanság elfogadható mentség a bűnre? Nekünk úgy tűnik, hogy igen azonban Isten másképpen mondja nekünk. Az Ószövetség nyíltan beszél a tudatlanság bűnéről. Elismeri a létezését.
3Mózes 4,13: ,,Ha Izráel egész közössége megtéved és áthágnak csak egyet is az ÚR tilalmai közül, és vétkessé válnak miatta, de úgy, hogy a gyülekezet előtt rejtve maradt a dolog."
Vétkessé válnak miatta! A tudatlanság nem elfogadható mentség a bűnre. Ez az amit Isten mond. A tudatlanság lehet enyhítő tényező, de ez nem azt jelenti, hogy az a személy nem vétkes. Bűnös.
De ez nem azt jelentette, hogy Isten a közösséget elpusztítja. Isten gondoskodott róluk. Elkészítette a szabadulás útját. Ezt mondja a 3Mózes 4,14-20:
,,Később azonban kitudódik a vétek, amelyet elkövettek, akkor mutasson be a gyülekezet egy bikaborjút vétekáldozatul. Vezessék azt a kijelentés sátra elé, a közösség vénei pedig tegyék kezüket a bika fejére az ÚR színe előtt, azután vágják le a bikát az ÚR színe előtt. A fölkent pap vigyen be a bika véréből a kijelentés sátrába. Mártsa a pap az ujját a vérbe, és hintsen abból hétszer a kárpitra az ÚR színe előtt. Azután kenje meg a vérrel annak az oltárnak a szarvait, amely az ÚR színe előtt, a kijelentés sátrában van, a vér többi részét pedig öntse az égőáldozati oltár aljára a kijelentés sátrának bejáratánál. Vegye ki belőle az összes kövérjét, és füstölögtesse el az oltáron. Azt tegye a bikával, amit a vétekáldozati bikával szokott tenni, ugyanazt tegye vele is. Így végezzen a pap engesztelést értük, és akkor bocsánatot nyernek.
Még a tudatlanság sem elfogadható mentség a bűnödre.
Ne mentegessétek a bűneiteket. A bűneitek mentegetése mindig a legrosszabb dolog. A bűneitek mentegetése a felelősségetek fel nem vállalása a bűneitekért. Néha ez azt jelenti, hogy olyanok vagytok mint Ádám aki másokat hibáztatott a bukásáért. De a probléma az, hogy felelős vagy a bűnödért. Nincs elfogadható mentség a bűnödre. Isten elkészítette a szabadulás útját és te nem fogadtad el.
3. Ahelyett, hogy mentegeted bűneidet, valld meg azokat Istennek, és forduljál el azoktól, hagyd el azokat.
1Jn 1,9 mondja: ,,Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."
Ha mi mentségeket hozunk fel a bűneinkre, akkor ennek a következménye az lesz, hogy a bűnök kiszívják az életet belőlünk és megrabolnak minket az Isten szabadításának örömétől, aki megakarja bocsátani bűneinket és meg akar azoktól tisztítani.
Jézus meghalt a bűneidért. Amikor vétkezel akkor oda kell menjél Hozzá. Fordulj Hozzá, hogy tisztítson meg bűneidtől. Menj Hozzá, hogy gyógyítson meg. Járulj Hozzá, hogy bocsássa meg bűneidet. Ez az ellenszer a bűnre. Valld meg bűnödet és térjél meg abból Istenhez.
Bárcsak adna Isten kegyelmet nekünk hogy így cselekedjünk. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
Offline
