|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2021-07-05 22:15:34, hétfő
|
| |
| |
Te kisgyermek, irigyellek!
Te kisgyermek, irigyellek!
(Ez nem csoda, nem újság:
a vén szemnek irigylésre
méltó a fiatalság)
Így igaz, de irigységre
nem időm iramlása
ingerel, - nem arcod, szemed
hajnalfény-ragyogása.
Nem az bánt, hogy a jövőből
oroszlánrész jut néked,
- nekem elég, ami volt!, már
jóllakatott az élet.
Az sem, hogy dédelgetnek és
bújhatsz lágy asszony-ölbe
s ha felnőssz, tán a Mars körül
röpködsz, hősen, kilőve.
Nem ezt irigylem tőled én,
de azt, hogy csöpp s fogékony
vagy, - s az asztal alatt füvek
között ls elfér vékony
kis tested, - bokrok közt osonsz,
mezítláb járhatsz, - fészket
szedhetsz, és gagyogsz angyali
szívderítő meséket.
S hogy tudsz örülni, sírni is,
de könnyen elfelejted
ami fájt, és határtalan
hittől ragyog a lelked,
hogy örök, nagy csodálkozás
vagy s neked minden újság,
és - magad módján - forgatod
titkok varázsos kulcsát.
Sokszor felnőttek eszén is
túljár ártatlan elméd...
Mi lenne, ha látásod
versben kiénekelnéd,
magad nyelvén, mint ahogy a
madarak énekelnek?
A legnagyobb költő te vagy,
szűz szemű, nyelvű gyermek!
Hová tekinteted veted,
töndöklőbb, szebb lesz minden,
teremthetsz te, új világot,
kis öntudatlan isten,
s benn bárányok és tigrisek
békésen összeférnek,
mozognak a holt tárgyak is,
viszonyulnak, beszélnek,
világodban nincs győlölet,
életmérgező átok,
rovar, fa, állat, roncs öreg
egyformán jóbarátod!
Irigylem mikroszkóp szemed,
mely minden ködön áthat,
valóságot túlszárnyaló
üde fantáziádat.
Ha így látnék, s így szólhatnék
szemeddel és szavaiddal,
vénülőn, de megrakva dús
élettapasztalattal,
én lennék ma a legnagyobb
költő, aki a Szépség
tengerében fürösztgeti
s égbe emeli népét,
s trónjáról az Olimposzon
vén Homérosz leszállna,
hogy helyét méltóságosan
számomra felkínálja.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-05 07:25:32, hétfő
|
| |
| |
Meghallgatni és beszélni
Ahogy az Isten iránti szeretet is azzal kezdődik, hogy hallgatjuk igéjét, úgy a felebarát iránti szeretet kezdete is az, hogy megtanuljuk meghallgatni őt. Isten szeretete irántunk, hogy nemcsak igéjét adja nekünk, hanem meg is hallgat bennünket. Így Isten tettét hajtjuk végre a felebarátunkon, amikor megtanuljuk meghallgatni. A keresztények, különösen a lelkészek gyakran úgy vélik, hogy amikor másokkal együtt vannak, feltétlenül ,,nyújtaniuk" kell valamit, s ez az ő egyetlen szolgálatuk. Elfelejtik, hogy a meghallgatás nagyobb szolgálat lehet, mint a beszéd. Sok ember keresi a meghallgatást, és nem találja meg azt a keresztények között, mert ők akkor is beszélnek, amikor meg kellene hallgatniuk a másikat. Aki azonban nem tud felebarátjára odafigyelni, az hamarosan Istent sem fogja meghallgatni, hanem Isten előtt is mindig csak beszélni fog. Itt kezdődik a lelki élet halála, és végül nem marad más, csak a vallásos fecsegés, a leereszkedő hangnem, amely kimerül a kegyes szavakban. Aki nem tud hosszantartóan és türelmesen meghallgatni, az mindig elbeszél a másik mellett, és ezt végül már egyáltalán nem veszi észre. Aki azt gondolja, túl drága az ideje ahhoz, hogy azt meghallgatásra vesztegesse, annak valójában soha nem lesz ideje sem Istenre, sem a felebarátjára, hanem mindig csak önmagára, a saját szavaira és elgondolásaira.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2021. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
72 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35893 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2208
- e Hét: 7052
- e Hónap: 18927
- e Év: 206729
|
|
|
Offline
