|
 1/6 oldal 
|
Bejegyzések száma: 59
|
|
|
|
|
|
2024-03-14 20:00:40, csütörtök
|
| |
| |
ÉLJEN A MAGYAR SZABADSÁG 
Az ünnepről
1848. március 15-én - az európai forradalmi hullám részeként - Pest-Budán is kitört és vér nélkül győzött a forradalom a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás jelszavaival (,,egyenlőség, szabadság, testvériség"). Megszületett a modern parlamentáris Magyarország, és megkezdődött a szabadságharchoz vezető folyamat, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
A ,,Pilvax-kör" (többek között Petőfi, Jókai, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula) előző este határozta el véglegesen, hogy a bécsi forradalom nyomán cselekvésre szánja el magát. Március 15-én délelőtt mozgósították az egyetemi ifjúságot, felolvasták a 12 pontot, amelyet később Landerer és Heckenast nyomdájában a Nemzeti dallal együtt, cenzori engedély nélkül kinyomtattak (így született meg a sajtószabadság).
Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál tartottak nagygyűlést, majd a tízezresre duzzadt tömeg a hajóhídon átvonult Budára, ahol a megrettent Helytartótanács életbe léptette a 12 pontban foglalt követeléseket, és szabadon bocsátotta az állítólagos sajtóvétség miatt bebörtönzött Táncsics Mihály újságírót, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a betiltott Bánk Bán előadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.
A szabadságharc bukása után valamennyi társadalmi réteg titokban ápolta március 15-e emlékét, pedig a megtorlás évei alatt nemcsak a forradalom vívmányainak megemlítése volt tiltott, hanem a Kossuth-szakáll, a piros-fehér zöld szín és a Rákóczi-nóta is.
Az 1867-es kiegyezést követően szabadabbá, de az osztrák-magyar együttműködés érdekében óvatosabbá is vált a megemlékezés. 1898-ban, a fél évszázados évforduló alkalmából hallgatólagosan elfogadták március 15-e megünneplését, állami ünneppé azonban az 1848-as törvények szentesítésének napját, április 11-ét tették.
Március 15-e 1928-ban vált hivatalos keretek közt megtartott nemzeti megemlékezéssé. A kommunisták az 1950-es években eltörölték (az 1956-os forradalom több ponton felelevenítette 1848 eszméit), majd később újra visszaállították a szigorúan meghatározott keretek közti megünneplését.
A rendszerváltozás után az Országgyűlés nyilvánította hivatalos nemzeti ünneppé az 1991. évi VIII. tv.alapján, amelyet a 2012-es Alaptörvény is megerősített.
A nemzeti ünnepen Magyarország lobogójának felvonása után a forradalom kiemelt helyszínein (a Nemzeti Múzeumnál, a budai várban) emlékeznek meg a forradalomról.
Link
Szeleczky Zita - Föl a Szent háborúra
/A verset Petőfi Sándor 1849-ben írta a szabadságharc idején. Szeleczky Zita ezt aktuálisnak találta a II. világháború alatt, ahol egy előadáson elszavalta.
Link
1848. március 15.
Link
,,Kossuth Lajos azt üzente..." Így szólt a Múzeumkertben a Kossuth-nóta /2024.03.15./
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-22 20:00:57, vasárnap
|
| |
| |
"Ez konkrétan háborús helyzet volt" - Tank, rendőrattak, szemkilövés 2006. október 23-án
1956 dicsősége után beleégett az ország emlékezetébe 2006. október 23-a is, amikor Gyurcsány Ferenc parancsára szétverték a békésen ünneplő tömeget, ártatlanokat vertek és aláztak meg, kilövették emberek szemét. A Csakazértis című könyvben jelent meg mindeddig a legrészletesebb és leghitelesebb beszámoló arról, mi is történt valójában, szemtanúk beszámolói alapján. Sorozatunk második részében Varga Lajost, a Valton Security ügyvezető igazgatóját idézzük.
Közeledik október 23., amikor az 1956-os hősökre, a magyar forradalomra, a szabadságért vívott küzdelemre emlékezünk. Ezt tették azok is, akik a forradalom 50. évfordulóján, 2006. október 23-án gyűltek össze. Senki sem gondolta, hogy ez a nap ismét a véres terrorról, szemkilövetésről, ártatlan emberek megfélemlítéséről és meghurcolásáról fog szólni. Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde ugyan óriási dühöt és csalódottságot váltott ki még azokból is, akik rá szavaztak, hiszen mindenki becsapottnak érezte magát, az az ünnepnap mégis békésen kezdődött - és rettenetes véget ért.
A Csakazértis című könyv hitelesen és pontosan, szemtanúk elbeszélése alapján számol be a történtekről
A Csakazértis című kötetben jelent meg az eddigi legrészletesebb és leghitelesebb beszámoló arról, mi történt 2006. október 23-án, fényképekkel, visszaemlékezésekkel, az aznap történtek pontos és részletes térképével. Sorozatunkban most Varga Lajos, a Valton Security ügyvezető igazgatója visszaemlékezését idézzük a kötetből.
,,Ez konkrétan háborús helyzet volt"
,,Az utolsó pillanatig - vagyis késő éjjelig - ott voltunk a kollégáimmal az Astoriánál. Miután mindenkit kimenekítettünk a környékről - beleértve az összes politikusunkat -, nekünk még ott kellett maradnunk, hiszen a színpadot, a technikai eszközöket és a kordonokat nem volt lehetőségünk összepakolni ott, a nagy őrületben. Hiába tudtuk, hogy a tömeget ránk tolja a rendőrség, nem tudtuk félóra alatt eltüntetni a technikát. Az volt a taktikánk, hogy magunkra zártuk a kordonokat. Amennyire lehetett, magunkra szűkítettük a teret és védtük az eszközöket, hogy azokat ne használják fel a tüntetők. Addigra már igencsak elfajult a helyzet, és minden, ami az útjukba került, abból barikádot építettek. Itt pedig elég értékes kivetítők, hangládák, kábelek, színpadi elemek voltak, amelyek komoly sérülést is tudtak volna okozni, az anyagi kárról nem is beszélve. Nekünk az a dolgunk ilyenkor, hogy ameddig tudjuk, védjük meg. Több mint ötven ember védte azt a részt.
Békés megemlékezést tartott a Fidesz, ezt verték szét a rendőrök Gyurcsány parancsára Fotó: Csakazértis
Először a tüntetők értek oda, akik megpróbálták a barikádot szétszedni. Próbáltuk velük megértetni, hogy egyrészt mi egy oldalon állunk, másrészt ezeket a technikai eszközöket nem fogjuk nekik odaadni. Hosszas huzavona után elengedték, aztán megértették, de közben a rendőrök folyamatosan lőtték ránk a könnygázgránátokat. Elsősorban a tüntetőkre, de mivel ott álltunk egymás mellett, mi is kaptunk belőle rendesen. Pattogtak a bombák a sátor tetején, s ezeket el is kellett oltanunk. Mindenki sállal a szája előtt létezett, mert majd' megfulladtunk. Mi ugyanis nem tudtunk odébb menni. Hiába tolták a rendőrök az embertömeget, mi maradtunk egy helyben.
Mindenki fuldoklott a könnygázgránátoktól, pedig az emberekkel szót lehetett volna érteni
Fotó: Kovács Tamás
A kábeljeinkkel akarták elgáncsolni a lovakat
Tényleg háborús helyzet volt. Amit a tömeg maga előtt talált, azt felkapta és dobálta. Vagy épp azokból épített barikádokat. A Rákóczi úton a Blaha Lujza tér felé több hangállásunk is volt, ami több kábellel volt táplálva. Az egyik ilyen kábelt a tüntetők keresztben áthúzták a Rákóczi úton azért, hogy ha jön a lovasroham, azt felrántják, a lovak elesnek, és akkor majd jól meg tudják támadni a rendőröket. A kollégáim az utolsó pillanatban vágták el a másik oldalát, és mire odaértek a rendőrök, addigra lehullott a földre, ezért nem történt nagyobb baj. Csupa ilyen szituációval volt dolgunk abban a pár órában.
Vérző fejű emberek, sírás, üvöltözés, kiabálás, folyamatos lövések, tehát tényleg háborús helyzet volt.
Sokan súlyosan megsebesültek Fotó: Kovács Tamás
Sok év kellett hozzá, hogy ezt minden érintett kollégám feldolgozza.
Visszatérve a kronológiához: a tömeg egy idő után továbbhömpölygött, s akkor megkaptuk a rendőröket. Ők meglepődtek, hogy mi egyáltalán ott vagyunk. Különös helyzet alakult ki, mert az Astoriánál kettévált a rendőri egység: az egyik fele tolta az embereket a Blaha Lujza tér felé, a másik fele pedig az Erzsébet híd felé, közvetlenül nálunk pedig patthelyzet alakult ki. A kordon egyik végében álltak a rendőrök, a másik végében a tüntetők, a járdán pedig szabadon lehetett mászkálni, mert elsősorban az úttestre koncentráltak. Ott egy állóháború alakult ki. Néha egy-egy rendőr előreszaladt, lőtt a puskájából egy könnygázgránátot, amit a szél jól visszafújt ránk. Egy idő után megkértük őket, hogy ezt hagyják abba, mert annak semmi értelme, hogy vaktában lövöldöznek, aminek a nagyját egyébként is mi kapjuk.
Megkértem a tüntetőket, hogy álljanak arrébb és szó nélkül megtették
Furcsa volt, hogy a rendőrség területért felelős biztosítási parancsnoka ott állt előttünk mellénnyel a szája előtt, mert ő sem kapott levegőt, és ő is tehetetlen volt. Látszott, hogy nagy a káosz, mert ez az ember sem tudott a beosztottjaival beszélni. Mire odaértek a rendőrök, meglepődve tapasztalták, hogy mellettünk áll a vezetőjük. Ebből is látszott, hogy abszolút nem volt koncepció és főleg összhang a rendőri vezetés között. Ez az egész eltartott egy óráig, mire erősítést kaptak, de közben a járdán elkezdtek visszaszivárogni az emberek.
A rendőrök minket kértek meg, hogy ne engedjük át őket.
Odamentem az emberekhez és kértem őket, hogy picit álljanak hátrébb, mert útban vannak. Azonnal megtették, a rendőrök pedig csodálkoztak, hogy mivel értem ezt el. Mondtam nekik, hogy bármilyen meglepő, de emberi szóval. Közben a Hír TV folyamatosan közvetítette az eseményeket és felettünk az erkélyről volt egy kameraállás, ahol élőben vették a fejleményeket. A kollégák látták a tévében, hogy mi oda beszorultunk, elkezdtek hívogatni, hogy jönnek segíteni. Ám ennek semmi értelme nem lett volna. A technikai értékeknél sokkal fontosabb az emberi élet, ne veszélyeztessünk még többet, épp elég az, hogy mi oda beszorultunk. Néhány óráig nihil állapot volt. Egyik oldalon a tüntetők voltak, akikkel jól elbeszélgettünk, a másikon a rendőrök, akik elkezdtek bekéredzkedni hozzánk WC-re. A mi toi-toi-ainkat használták. Aztán amint megkapták az erősítést, elkezdték azt a maroknyi tömeget áttolni az Erzsébet híd felé. Egy idő után nálunk megszűnt minden, a járókelőket igazoltatták az ott maradt rendőrök. Még a kerékpárokról is leparancsolták az embereket.
Tüntetők az egyik oldalon, a rendőrök a másikon, a békés megemlékezők pedig közéjük szorultak
Fotó: Beliczay László
Hajnalban leszedtek a rendőrök a robogóról és elő akartak állítani
Amikor hajnalban már úgy értékeltem, hogy teljesen megszűnt a vészhelyzet és az éjszakás kollégákat már ott hagyhatom, elindultam a robogómmal haza, amivel egyébként is érkeztem. Budán lakom, s mivel tudtam, hogy az Erzsébet hídon barikád van, ezért a Kálvin tér irányába indultam el. Az első száz méternél megálltam a rendőröknél és szépen, emberi hangon megkérdeztem, át tudok-e menni a hídon vagy ott is barikád van. Erre a kérdésre agresszívvá váltak, leszállítottak a robogóról, azonnal odaszorítottak egy gumilövedékes puskát a fejemhez, hogy adjam meg magam. Azt hitték, a molotov koktélos motorosokkal vagyok és a rádiómon keresztül adom az információkat a többi tüntetőnek. Mondták, hogy épp előállítás alatt vagyok és már hívták is a rabszállítót az Astoriához. Szürreális volt az egész, hiszen néhány órával azelőtt még hozzánk kéredzkedtek be WC-re, most meg akadályoztak a szabadságomban. Kértem, hogy hadd telefonálhassak a főnöküknek, hogy tisztázhassam magam. Nem engedték. Az egész olyan volt, mint a filmeken. Amikor fel kellett tennem a kezemet, gyorshívásban beütöttem a telefonon az utolsó számot, amit korábban hívtam. Épp az egyik rendőri vezetőé volt, de beleszólni már nem tudtam. Az volt a szerencsém, hogy a telefonon keresztül hallotta, hogy éppen intézkednek velem szemben a rendőrök. Letette, újra hívott. Akkor közöltem az intézkedő rendőrökkel, hogy épp az alezredes úr hív, felvehetem-e. Először nem engedték, majd rövid gondolkodás után mégis megengedték. Az alezredes csak annyit kérdezett, hol vagyok, és hogy van-e hova letennem a motort. Mondtam, hogy visszatolom a bázisunkhoz, az Astoriához. Amikor odaértem a bázisunkhoz, akkor kapták rádión a parancsot, hogy engedjenek el engem, mert az úgy jobb lesz. S akkor nagyon flegmán, mindenféle bocsánatkérés nélkül elengedtek. Mintha valami kegyet gyakoroltak volna.
Nagy kerülőutak árán, a Margit hídon hazajutottam. A családom már nagyon aggódott, de a nappaliba nem engedtek be otthon, mert olyan büdös volt a ruhám a könnygáztól, hogy a teraszon kellett levetkőznöm és leslagoznom magam. Féltem-e? Igazából időm sem volt félni, inkább az embereim testi épségéért aggódtam. Az elsődleges szempont mindig az emberi élet megvédése, második szempont az anyagi javak megóvása. Inkább azon gondolkoztam végig, és a cselekedeteimet is az határozta meg, hogyan tudom a kollégáim testi épségét megóvni, s aztán hogyan védjük meg a technikát. Látszott, hogy ez az egész teljesen értelmetlen, mert kegyetlen ostobaság úgy lőni az emberekre, hogy azok hazamennek, ha szólnak nekik. Az emberek csak dacból nem mentek haza, mert nem megfelelően szóltak hozzájuk.
Felfoghatatlan volt számomra, hogy 2006-ban ilyen történhetett Magyarországon.
Emberek egymásnak esnek azért, mert nem tetszik valakinek a pártállása. És mindezt nem kommunikációval oldják meg, hanem tettlegességgel. Azt mindenképp hozzá kell tennem, hogy akit a rendőrség űzött vadként kezelt, azok nem focihuligánok voltak. Mivel egyébként is általában nagy tömeggel dolgozunk, talán ezért is tudtuk jól kezelni az akkor történteket."
Azóta sem kért bocsánatot senki
Nyitrai Zsolt: ,,Nagy kérdés volt, hogy az erős sokkhatás után miként lesz képes a nemzet felállni abból a kábulatból. Hosszú volt az út addig, amíg egyáltalán Békemenetet lehetett szervezni. Ezért tartom óriási bűnnek azt is, hogy az akkor történt rendőrattakért és a Gyurcsány-féle terrorért azóta sem kért senki bocsánatot, pedig nagyon sokan megsérültek a rendezvény résztvevői közül. Ez egy olyan súlyos megcsúfolása volt az ünnepnek, a szabadság vérbe fojtása, hogy ezt valószínűleg soha nem fogjuk tudni elfelejteni."
Link
Szabó László Dezső: OKTÓBER 23.
Egy bomba robbant a szívemben:
tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, és mit se várva
Egy eszme indult el velünk.
az idő ősködéből pattant,
És telt vele a csillogó este:
Ezrek és ezrek az utcákon,
Nem lehet ráismerni Pestre.
az égen száz csillag hunyorgott,
Lenézett egy-két vörös fényre;
Csattant, kiáltott a jelszó:
a rabságnak már legyen vége!
Egy autó oldalán fityegtem,
És alig hittem a szememnek:
Rendőr sehol, s házak tövéből
asszonyok, lányok integetnek.
,,Ruszkik haza!" - dörren az orkán,
,,Sztálint ledöntjük!" dübörögtek;
ömlött a nép, torok kiáltott,
a jelszavak meg mennydörögtek
Százfejű szörnyek mesévé váltak,
a provokátort meg kikacagták.
a szobor előtt a nagy téren
Régi világuk megtagadták.
Kemény csapás volt mindazokra,
akik előtt tapsoltak egykor!
Álltak és néztek várakozva,
Ezer és ezer, százezer sor.
Diadal szállt végig a téren,
S mint tűzvész, orkán ült a tájra:
a magasságban zúgni kezdett
Hegesztőpisztoly kékes lángja.
Motorok zúgtak, erőlködtek,
Megingott végre a Gyalázat:
,,Ledöntöttük a Sztálin szobrot!"
Verték, döngették a vázat.
,,a Rádióhoz, stúdióba!"
,,Vesszen Gerő, a gaz áruló!"
a forró éjszakában indult
Véres útjára száz golyó.
Én is rohantam, és jött Csepel,
Katonák, lányok, asszonyok,
Rendőrök, munkások, ezren, ezren,
Igaz és bátor magyarok.
És sztrájk is indult. Árva népünk
Kezébe vette végre sorsát.
Másnap már vérben fürdött minden,
De feltámadott Magyarország!
aranybetűkkel, vérrel írva,
Új, nagy fejezetet nyitottunk
Ország-világ történetében:
Szabadságunkat marokra fogtuk!
Új eszme ragyog fenn az égen,
Dátum született a világon,
Mely tűzbe hoz ma minden szívet:
Szabad október 23!
1956 - In memoriam Pesti Srácok
Link
1956-os Forradalom és Szabadságharc
Link
Wittner Mária 1956-ról
Link
1956 - In memoriam Pesti Srácok
Link
Boldog István az Avanti Ragazzi di Buda-val emlékezett 1956 Hőseire
ROMER - ELŐRE MIND PESTI SRÁCOK • OFFICIAL VIDEO • 2010
Link
Videó - A Lazio ultrái megemlékezése - Felcsendült az Avanti ragazzi di Buda - Lazio - Előre budai srácok!
Link
1956 kommunistáinak leszármazottai itt élnek közöttünk
Link
Versek, idézetek
Link
1956 emlékére - Események 1956-os fényképek Versek /Konc Gábor blogja/
Az 56-os előzmények, A harcok. és A megtorlás - röviden
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-06 22:15:13, péntek
|
| |
| |
OKTÓBER 6 - AZ ARADI VÉRTANÚK NAPJA - 1.
A kivégzés
Október 6-án hajnali kettő és három óra között a papok felkeresik a halálraítélteket. Aulich Lajos Horatius verseit olvasgatta, Török Ignác Vauban várépítésről szóló könyvét bújta, Láhner György fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid még aludt. Többen még utolsó soraikat vetették papírra búcsúlevelükben. Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - vezették a kirendelt katonaság közé. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, majd midőn a parancsnokuk kardjával intett, a lövések eldördültek, Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos lövést Kiss Ernőre is.
Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok a következő sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Ez utóbbi vértanú büntetését - saját apja közbenjárásának köszönhetően - súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra búcsúztak el egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich kezét.
Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az Újépületben gróf Battyhányi Lajos volt miniszterelnököt. Batthyány a kötél általi halál általi megaláztatást elkerülendő öngyilkosságot kísérelt meg a felesége által becsempészett kis levélbontó késsel. Ezt a néhány méteres közelségben levő őrök jelenlétében úgy kísérelte meg, hogy fejére pokrócot húzva, egyetlen jajszó nélkül először saját szívébe szúrt, majd felvágta karján és nyakán az ütőeret. Ám tettét észrevették, sebeit bekötözték. Ezeket a gróf letépte, így végül a félholt ember kezeit összekötözték. Lichtenstein herceg saját felelősségére az ítéletet golyó általi halálra változtatta. (Akkoriban ehhez még egy hercegtől is komoly bátorság kellett.)Kivégzése helyén áll ma a Batthyányi-örökmécses.
A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa- oszlopokat is.
Október 6.
Link
OKTÓBER 6. - 2.
Amennyi könny van a szemekben,
Hulljon ki lassan, permetegben,
S elsírva mind, kezdd újra még;
Siratni őket nincs elég!
A dátum, ami kevés magyarázatra szorul.
A százhatvankét évvel ezelőtt történt esemény mára szomorú emlékezésre ad okot.
Miután Világosnál letették a fegyvert, befejeződött az es szabadságharc.
A császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg
12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukás után kerültek az osztrákok fogságába.
Az aradi vértanúk
Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):
Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok,
Török Ignác, tábornok,
Lahner György, tábornok,
Knezić Károly, tábornok,
Nagysándor József, tábornok,
Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,
Aulich Lajos, tábornok,
Damjanich János, tábornok,
Gróf Vécsey Károly, tábornok
Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):
Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),
Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,
Kiss Ernő, tábornok,
Schweidel József, tábornok
Batthyány Lajos kivégzése
"Egy nagy és szép ügy hősi vértanúja, aki lelkét visszaadta Istennek,
de emléked örökké élni fog sziveinkben, emléked élni fog az utolsó
magyar legutolsó lélegzetvételéig."
Julius Jacob von Haynau
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után Haynau mint Magyarország teljhatalmú parancsnoka vezette a magyar forradalmárok elleni megtorlást.
Október 6-án kivégeztette az aradi vértanúkat és ugyanezen a napon a pesti Újépület udvarán Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány (,,minisztérium") elnökét. Az évi végrehajtott halálos ítéletek egy aradi kivégzéssel értek véget.
Az aradi vár
"Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsú csókja:
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom."
Október 6 - 2.
Link
Október 6 Az aradi vértanúk emléknapja
Link
Emlékezzünk méltó módon 1848- 49-es forradalom és szabadságharc hőseire!
Ajánlom mindenki figyelmébe, különösen a politikusoknak a 13 mártír tábornok utolsó szavait!
Aulich Lajos (1793-1849) honvéd tábornok
,,Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot."
Damjanich János (1804-1849) honvéd tábornok
,,Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt."
Dessewffy Arisztid (1802-1849) gróf, honvéd tábornok
,,Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata."
Kiss Ernő (1799-1849) honvéd altábornagy
,,Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük."
Knezić Károly (1808-1849) honvéd tábornok
,,Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."
Láhner György (1795-1849) honvéd tábornok
,,Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom."
Lázár Vilmos (1815-1849) honvéd ezredes
,,Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."
Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849) gróf, honvéd tábornok
,,A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."
Nagy Sándor József (1803-1849) honvéd tábornok
,,De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."
Poeltenberg Ernő (1808-1849) lovag, honvéd tábornok
,,Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide."
Schweidel József (1796-1849) honvéd tábornok
,,A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot." *
Török Ignác (1795-1849) honvéd tábornok
,,Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam." *
Vécsey Károly (1803-1849) gróf, honvéd tábornok
,,Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.
Batthyány Lajos gróf búcsúlevele feleségéhez, Zichy Antóniához:
Drága Nőm!
Hiába reménykedtünk az emberségesség utolsó szikrájában, amikor azt véltük, hogy még egyszer látjuk egymást, ezt is megtagadták Tőled; és ezért ezekben a sorokban ismétlem meg Neked mélyen átérzett kifejezését forró hálámnak és tiszta szerelmed minden kincse iránti csodálatomnak, amelyet megérdemelni sohasem tudtam; és oly igaz, mint az, hogy a halál küszöbénél állok, hogy csupán ennek a bűnnek a tudata az, amit a sírba magammal viszek. Istennek még örömet és kárpótlást kell adnia Neked, te Angyal, és ha akad férfi, aki méltó a te szívedre, ó! akkor az önfeláldozásnak Rád oly jellemző túlzásával ne taszítsd el őt magadtól. Elnézéssel és szerelmünk első éveire gondolva emlékezzél rám
A gyermekeket áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék, nem kell szégyellniük atyjukat az én halálomnak a gyalázata előbb vagy utóbb azokra hull vissza, akik engem igazságtalanul és hálátlanul meggyilkoltak. Ebben az ünnepélyes órában megesküszöm, hogy a király és a monarchia elleni árulásnak soha egyetlen gondolata nem férkőzött lelkemhez, és hogy a hazához nem kevésbé hű voltam; ugyan ki hiszi el ezt most! És ezért halok meg; a törvény, a király esküje volt vezérfonalam, és sem jobbról, sem balról nem hagytam, hogy visszaéljenek velem. Viam meam persecutus sum (a magam útját jártam.), ezért ölnek meg engem. Ennyit a gyalázatos politikáról a Te vigasztalásodra, ámbár erre nincs szükséged, hiszen egyedül csak Te voltál az, aki mindig bízott bennem. Hagyd el ezt az országot a gyerekek kedvéért; az ő jövőjük csírájában volna megfertőzve. A Te vagyonod elég lesz nekik; jobb egy szegény sors, mint alamizsna azoknak a kezéből, akik őket árvákká tették. Az én szeretett szegény, jó nővérem! Menj mindjárt hozzá. Kölcsönösen szükségetek lesz egymásra, és bizonnyal támogatjátok egymást. Szegény kis Jancsimat figyelmedbe ajánlom, feltétlenül gondoskodjál róla, megszolgálja ő azt körülöttem. Azt a gonosz gyalázatot, melyet ezek nekem szántak, remélem, elkerülöm, erre a célra már régóta egy mentőeszközt hordok magamnál! És még egyszer egy búcsúcsókot. Isten Veled! Úgy halok meg, hogy csak a Te képed van a szívemben, a Te neved az ajkamon! Viszontlátásra!
Lajosod
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-08-19 22:15:12, szombat
|
| |
| |
AUGUSZTUS 20. - A SZENT ISTVÁN NAP TÖRTÉNETE
Augusztus végéhez közeledve, az iskolai tanév kezdetére készülődve a legtöbb magyar család számára az utolsó igazi nyári kikapcsolódást szokta jelenteni az augusztus 20-i ünnep. A rendszerváltás óta ez a nap vált a legfontosabb magyar állami ünneppé. A történelem során azonban igen sok és különféle tartalom kötődött hozzá, amit érdemes áttekinteni. Mikor és hogyan alakult ki a Szent István-napi nemzeti ünnep?
A kezdetek
A szentekkel kapcsolatban általában könnyű dolgunk van, hiszen ünnepnapjuk szinte minden esetben haláluk - azaz égi születésük - napja. István esetében azonban ez nem pontosan így történt, bár a két nap (halála napja és ünnepnapja) nincs messze egymástól. Közismert a király Hartvik püspök által lejegyzett legendájából származó hagyomány, amely szerint István halálos ágyán Magyarországot Szűz Máriának ajánlotta. A Szűz Máriával való kapcsolat azonban nem merül ki ennyiben, szintén a Hartvik-legendában szerepel, hogy István halála napjáért könyörgött is: ,,Közelgett éppen a jeles ünnep, ugyanazon Örökszűz Mária mennybevitelének az angyalok és az emberek előtt nevezetes napja; nagyobb irgalom reményét remélte, ha e nap örömei közt bomlana fel teste, ezt külön könyörgésekkel kérte; sóhajtozás s könnyek árán el is nyerte. Eljött hát az az áldott nap, melyet halála csakhamar még áldottabbá tett; körben állt a papság s a püspök atyák, az ispánok vezérlő kara s tömegestül a szolgák; középen feküdt a király, Isten kedveltje, a lelki szentség kenetét felvette, mi urunk Jézus Krisztus testének-vérének útravalójával felüdített szent lelkét [...] az Örök Szűz s a szent angyalok kezébe letette, hogy az el nem múló égi boldogság nyugalmára vezessék." Ennek megfelelően tehát ma is úgy tartjuk, hogy Szent István 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hunyt el.
Szent István felajánlja Magyarországot Szűz Máriának, Benczúr Gyula festménye
Forrás: Wikimedia Commons
István kultuszának kezdeti elemét jelentette, hogy Székesfehérváron évről évre halála napján tartották a törvénylátó napokat, ám a döntő elem mégis 1083-as szentté avatása volt. Szent László ebben az évben a magyar keresztény hagyományok elmélyítésére tudatosan több szentet is (például Szent Imre, Szent Gellért) kanonizált - közülük a későbbiek során leginkább Szent István emelkedett ki. A ma is ,,használatos" ünnepnap innen datálódik, ugyanis a kanonizálásra (korabeli kifejezéssel: ,,oltárra emelésre") augusztus 20-án került sor, az István által építtetett székesfehérvári Szűz Mária-bazilikában. A későbbiekben följegyeztek több csodás gyógyulást is István sírjánál. Nem véletlen, hogy a király iránti tiszteletből a későbbi középkori uralkodóink is a legtöbb esetben mellé, Székesfehérvárra temetkeztek.
A Szent Jobb
Az ünnepnek egy másik fontos eleme a ,,Szent Jobb", a király kézereklyéje már a középkor óta. A középkorban a kézereklye a Bihar megyei Szentjobb község melletti monostorban volt elhelyezve, amely fontos zarándokhellyé vált. A Szent Jobbot a 15. században vitték Székesfehérvárra, ahonnan a török korban - nem teljesen ismert módon - került Dalmáciába, egészen pontosan Raguzába. Már a törököt kiűző I. Lipót is (akiről kevesen tudják, hogy a török kiűzése után Szent István mintájára ismét fölajánlotta az országot Szűz Máriának) vissza akarta szerezni az értékes ereklyét, ám hosszú alkudozás után csak Mária Terézia tudta ezt elérni 1771-ben. A Szent Jobb júliusban érkezett vissza Budára, óriási ünnepségek közepette, sőt az ünnepségeket a jövőre nézve is elrendelte, így Mária Terézia tekinthető a Szent István-nap alapítójának, bár az ünnep ma megszokott elemei közül a Szent Jobb-körmenet csak a 19. században vált rendszeressé.
A Szűz Mária-kultusz és a Szent István-nap
Szent István ünnepének formálódását végigtekintve nem lehet elfeledkezni arról, hogy az ünnep évszázadokon át erősen összefonódott a Szűz Mária-kultusszal is, hiszen maga a király imádkozott azért, hogy Nagyboldogasszony napján haljon meg, illetve ő ajánlotta fel az országot Szűz Máriának. Európában több nemzetnél - köztük a magyaroknál is - kialakult Szűz Máriának az adott népet és országot védő szerepéről szóló elképzelés. Magyarországon a Patrona Hungariae és a Regnum Marianum kifejezések írják le ezt, más-más jelentéstartalommal. Előbbi kifejezés Magyarország fő vallási védnökeként fogja fel Máriát, míg az utóbbi kifejezés sokkal inkább politikai jellegű, az István-legendáktól kezdve bizonyítja az ország szuverenitását a különböző középkori hatalmakkal szemben. A protestantizmus visszaszorítása érdekében a 17. századtól kezdve a ,,Regnum Marianum" új, ellenreformációs tartalmat nyert. A 18. század végétől a nemzeti öntudat kialakításában és a felvilágosodás elleni küzdelemben volt fontos szerepe, míg a Horthy-korszakban a Szent István-i Magyarország revíziós gondolatát is alátámasztotta. Jól látható tehát, hogy a középkorban Szent István ünnepe jelentősen összefonódott a Szűz Mária-kultusszal, majd az újkor folyamán fokozatosan elkülönültek egymástól, és István ünnepe egyre inkább világi, állami tartalmat nyert.
Képeslap a Szent Jobb körmenetről
A Szent István-nap állami ünneppé válik
Egy évszázaddal később, 1891-től lett munkaszüneti nap augusztus 20., ám támogatottsága nem volt egységes, ugyanis a protestáns felekezetek kevésbé lelkesedtek egy alapvetően katolikus gyökerű ünnepért. A Horthy-korszakban új lendületet vett Szent István kultusza és ezzel ünnepnapja is: minthogy a revíziós gondolat egyik alapvető hivatkozási pontja volt a Szent István-i birodalom, így kiemelt, revíziós vonatkozású eseménnyé is vált augusztus 20. megünneplése. Ekkor - a két világháború között - vált az ünnep állandó elemévé a tűzijáték is. A kultusz csúcspontját 1938 jelentette, amikor a király halálának 900. évfordulóján megtartották a Szent István-emlékévet, s ugyanekkor emelték a szent király napját nemzeti ünneppé.
Az ünnep egyéb népi hagyományai
Augusztus 20-ához (illetve az akörüli napokhoz) számos népszokás kötődött az évszázadok során. Ilyen például a ,,két asszony közének" nevezett népi hagyomány Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisasszony (szeptember 8.) között: az időszaknak varázserőt tulajdonítottak, ekkor kellett gyógyfüvet szedni, s ekkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. Bár az aratás kezdetét hagyományosan június végére, Péter-Pál napra (június 29.), a végét pedig július közepére (az apostolok oszlása, július 15.) tették, az aratás végéről és az új kenyérről megemlékező aratóünnep mégis - részben kormányzati támogatással - kezdett augusztus 20-ához kötődni. A századfordulótól az állam is bátorította ezt a hagyományt, mely fokozatosan vált országosan is elterjedtté, ezért már a Horthy-korszakban országszerte tartottak aratóbálokat vagy ,,a magyar kenyér ünnepét". Az ünnep ezen eleme a II. világháború után vált kiemelten fontossá, hiszen a Szent István-napnak tagadhatatlanul vallási (a Horthy-korszak óta pedig revizionista) tartalma is volt, amit a berendezkedő új rendszer igyekezett súlytalanná tenni.
A szocialista ünnep Forrás: Wikimedia Commons
Augusztus 20. a második világháború óta
Közismert, hogy végül az egész ünnepnek teljesen új tartalmat adtak 1949-től: erre a napra időzítették a népköztársasági (sztálini típusú) alkotmány hatályba lépését, így augusztus 20. a kommunista diktatúra idején ,,az Alkotmány ünnepévé" vált. Ezzel párhuzamosan Szent István ünneplése teljesen elhalványult, Szent Jobb-körmenetet utoljára 1947-ben lehetett tartani, még Mindszenty bíboros vezetésével. Az '50-es években a tűzijáték is átkerült április 4-ére (a felszabadulás ünnepére, mely hivatalosan a magyar állam legfontosabb ünnepének számított), és csak a '60-as évektől tartották ismét augusztus 20-án. Az ünnep pedig egyre több szórakoztató látványossággal, valamint kitüntetések, díjak átadásával bővült.
Augusztus 20. eredeti tartalmát Szent Istvánra és az államalapításra emlékezve a rendszerváltással nyerte vissza. Ekkortól indulhatott újra a Szent Jobb-körmenet is. Az országgyűlésben komoly vita zajlott róla, hogy melyik nemzeti ünnep (március 15., augusztus 20., október 23.) legyen a magyar állam fő ünnepe, míg végül a honatyák augusztus 20. mellett döntöttek (erről az 1991:VIII. törvénycikk rendelkezett). Mindez pedig a 2011-ben kihirdetett Alaptörvényben is kiemelt helyen szerepel. Napjainkra az aratóünnep motívuma is szépen beleilleszkedett az ünnepnap tartalmába: ország kenyerét és ország tortáját is választanak ez alkalomból. Az elmúlt évtized egyik fontos új elemeként jelent meg a Szent István-rend átadása. A kitüntetést még Mária Terézia alapította, ám 1946-ban megszüntették. Az új Alaptörvény hozta ismét létre a rendet, melyet 2013 óta adnak át az ünnepnapon.
SZENT ISTVÁN KIRÁLYHOZ 
Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga!
Ki voltál valaha országunk istápja!
Hol vagy István király? Téged magyar kíván,
Gyászos öltözetben teelőtted sírván.
Rólad emlékezvén csordúlnak könnyei,
Búval harmatoznak szomorú mezei.
Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
Nem szünnek iszonyú sírástól szemei.
Virágos kert vala híres Pannónia,
Mely kertet öntözé híven Szűz Mária.
Kertésze e kertnek István király vala: 
Behomályosodott örvendetes napja.
Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid,
Hozzád fohászkodunk árva maradékid.
Tekints, István király szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet régi országodra.
Reménységünk vagyon benned s Máriában,
Mint magyar hazánknak hív királynéjában.
Még éltedben minket ennek ajánlottál,
És szent koronáddal együtt feláldoztál.
Névtelen (16. sz.)
Szenvedélyesen szeretjük Magyarországot!
Link
Isten éltessen, Magyarország!
Link
Magyarország az én hazám
Link
Ez az ország a hazád: rockopera - részlet
Link
Vadkerti Imre - Fehér Nóra: Hazám, hazám; Isten ujja megérintett
Link
Nagy Szilárd feat. Ragány Misa - Drága Hazám (Augusztus 20.) - hivatalos klip
Link
Kormorán zenekar - Húzd a harangot; Finálé
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-03-14 21:30:11, kedd
|
| |
| |
1848. MÁRCIUS 15
A pesti forradalom előzményei
- 1848 február 23-án Párizsban kitört a forradalom.
- Nemzeti forradalmak céljai a függetlenség és a feudalizmus felszámolása.
- Szent Szövetség összeomlott.
- Bécs március 13.
- Pest március 15.
- Milánó március 18.
- Velence március 22.
1847 - 1848-as országgyűlés Kossuth követelései - Ellenzéki Nyilatkozat
Párizsi forradalom hírére - felelős magyar kormány megalakítása, függetlenség megteremtése
Bécsi forradalom - az országgyűlés mindkét táblája támogatja
Kossuth követség élén Pozsonyból Bécsbe indul
1848. március 3.
- Felelős magyar minisztérium
- Alkotmány az egész birodalomnak
1848. március 15.
"Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek: nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek.,,
(Petőfi)
Felsőház
Alsóház
Kossuth elhajózik a királyhoz
Törvényjavaslat elfogadása
Pilvax
Bánk bán - kokárda
Nemzeti Múzeum
Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatása
Helytartótanács
Nemzeti Színház
Az udvar emberei meghátrálnak
Közbátorsági Bizottmány
Landerer és Heckenast
Kossuth törvényjavaslata
Jókai elmondja a 12 pontot
Márciusi ifjak gyűlése
Várbörtön Városi Tanács
Táncsics kiszabadítása
Bécs
1848. Március 15. Pest - Buda
Pest
Délelőtt:
Pilvax kávéház (Petőfi - ,,Márciusi ifjak" pont - Nemzeti dal
Egyetemisták, városi polgárság
Városba érkező parasztság (József napi vásár)
Landerer nyomdája (12 pont, Nemzeti dal)
Délután:
Nemzeti Múzeum (Nemzeti dal)
Nemzeti Színház (Erkel: Bánk bán)
Buda
Helytartótanács (helyőrség)
Budai vár (börtön - Táncsics)
A nap eseményei Indulás Pilvax kávéház Egyetem Nyomda Nyomdában
Nagygyűlés
Városháza
Budai vár
Nemzeti Színház
8 óra: Petőfi indul Dohány utcai lakásáról
8 - 9 óra: Felolvassák a 12 pontot és a Nemzeti dalt
9 - 10 óra: Az egyetemisták megnyerése
11 óra: A Landerer és Heckenast nyomda lefoglalása
12 óra: A 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatása
15 óra: A 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatása
16 óra: Ünnepi nagy gyűlés a Nemzeti Múzeum előtt
17 óra: Megalakul a forradalom irányító szerve a Közcsendi Bizottmány
18 óra: A Helytartótanács a követeléseket elfogadja Táncsics börtön-ajtaja megnyílik
19 óra: Ünnepi előadás a Nemzeti Színházban
Események helyszínei
Pilvax kávéház
A nyomdánál
Követelések írásban, szóban
Nemzeti Múzeum
Táncsics Mihály kiszabadul
Első független és felelős kormány megalakulása
Batthyány Lajos miniszterelnök
Áprilisi törvények:
Függetlenségünket biztosítják
Felszámolják a feudalizmust => kötelező jobbágyfelszabadítás állami kártalanítással
Hiányosságai:
Nemzetiségi jogok hiányoznak
Cenzusos választójog
A szeptemberi fordulat
1848. aug.
- Az udvar rendezte az ügyeit Itáliában
- Bécs módosítani akarta az ápr-i törvényeket
1848. szept.
- Széchenyi idegszanatóriumba kerül (Döbling)
- lemond a Batthyány kormány
- megalakul az OHB az ország védelmére
. újoncozás megkezdése - honvédzászlóaljak
. eltörlik a szőlődézsmát
. Kossuth bankó kimutatása
1848. szept.11. Jelacic átlépte a határt
A szabadságharc kezdete
1848. szept.11 - Jellasics serege átlépi a határt (Dráva) → a szabadságharc kezdete
OHB - Országos Honvédelmi Bizottmány felállítása
- elnök: Kossuth Lajos
- cél: a forradalom vívmányinak megőrzése/ honvédel.
. A horvátok rablásai népfelkeléshez vezettek
. István nádor lemond a tisztségéről
1848. szept. 29. Pákozd (Móga János ↔ Jelasic)
1848. okt. 6. Bécs - újabb forradalom
1848. okt. 30. Schwechat - Windischgratz győzelme
1848. dec.2. - V. Ferdinánd lemondatása
Ferenc József az új császár (és király is)
általános offenzíva Magyarország ellen
(Windischgratz ↔ Görgey Artúr)
Link
Link
Európa térképe - 1848
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-22 19:30:18, szombat
|
| |
| |
AZ 1956-OS HŐSÖK KIVÍVTÁK AMERIKA TISZTELETÉT 
Az amerikai média a magyar nemzet hőstetteiről írt 1956. novemberében. Fél évszázad elmúltával a sajtó már nem ilyen pátosszal szólt a forradalomról. Hornyák Tiborral, az 56-os Rab Parlament elnökével, az 56-os Szövetség alapító elnökével a többi között erről is beszélgettünk.
- Leslie Pain, amerikai újságíró, New York-i riporter írta 1956. novemberében, hogy nagyon nehéz, vagy talán teljesen lehetetlen is ezeknek az embereknek a nemeslelkűségéről képet alkotni. Bárhol jártak is a felkelők, a munkások, vagy a diákok, sehol nem történt fosztogatás. Betört üvegű kirakatok, tele keresett árukkal érintetlenül álltak. Ezt nem mi írjuk magunkról, hanem egy amerikai írta akkor a helyszínről. Vajon megfelelt ez a valóságnak? Hornyák Tibor, az 56-os Rab Parlament és az 56-os Szövetség alapító elnöke.
- Teljes mértékben. Erre nagyon büszkék is vagyunk mi 56-osok, mert egyikünk neve mellé sem tudták odatenni, hogy egy forint is ragadt valamelyikünk kezéhez. Én, mint 56-os elnök ragaszkodtam az alapítástól kezdve ahhoz, hogy aki nálunk 56-osnak jelentkezett, annak mindnek a börtönelbocsátó levelében csak az szerepelhetett, hogy fegyverrel, vagy eszmeileg harcolt 1956 igazáért. Semmiféle ún. kabátlopást, amit ezek megpróbáltak és megpróbálnak még a mai napig is valamelyikükre rásózni.
- Ugyancsak amerikai újságíró, George Kennen, a Saturday Post 1956. november 24-i számában írta, hogy a magyarok néhány nap alatt a kommunizmusra létezése óta a legnagyobb csapást mérték, megmutatva a világnak, hogy egy nemzet nagysága nem anyagi, vagy számszerű erejéből adódik, hanem szelleméből és hagyományaiból. Ez megint csak nem túlzás, nem szépíti meg ez a valóságot?
- Nem, mégpedig a következőért. Annak idején a '48-as szabadságharcból menekült katonatisztek voltak, akik vezették az amerikai sereget győzelemre Amerikában. És erről nem szabad lenne elfeledkezni az amerikaiaknak, nem. Mi egy nemzet vagyunk, büszke is vagyok rá.
- Sok ilyen idézet van még amerikai újságíróktól ebben a VII. emeleti lakásban, amely egy 1956-os szellemi központként működik. Valószínűleg nem olvasták ezeket az idézeteket 1990-ben a rendszerváltó Parlament tagjai, de első törvényükként, amelyet csaknem egyhangúlag szavaztak meg kimondták, hogy 1956 nem népfelkelés, nem sajnálatos esemény, hanem forradalom volt. Jól tették-e, hogy beavatkoztak egy történelmi szakkérdésbe?
- Igen jól tették, mert meg kell, hogy mondjam, hogy büszke vagyok arra, hogy Magyarországon én beszélhettem elsőnek a Hősök terén, 1988-ban, ahol én elmondtam a valós történelmet és követeltem, hogy nemcsak forradalom, hanem szabadságharc volt 1956-ban és követeltem, hogy határozzák meg, hogy '56-ban igenis forradalomból szabadságharc lett Magyarországon. Az is volt és az is maradt.
- De fontos volt-e, hogy törvényhozás mondja ki azt, hogy forradalom történt 1956. októberének végén és novemberének elején?
- Igen, nagyon fontos volt azért, hogy az utókor így fogadja el, mert az utókor tudjuk azt, hogy hiteles dolgokat fogad el.
- A törvényhozás annak idején, 1990 tavaszán ezt lelkesen megszavazta és utána ennek megfelelően cselekedett-e? Az '56-os hősök megkapták-e a magyar államtól az elégtételt azért a hősiességért, amit vállaltak?
- Nem, sőt mondok mást is. A mai napig se kaptuk meg. Ez a szennyes valóság. Hiteles adatokat közlök, amit átadok itt az interjúnál, hogy 16 700-an voltunk '56-osok, akik tíz év feletti börtönre lettünk ítélve és börtönben voltunk. Ezzel szemben, kérem szépen, a helyzet az, hogy ma már mindössze talán négyszázan élünk ebből a 16 700-ból és még a mai napig sem kaptuk meg a tisztes, becsületes elégtételt ahhoz, hogy a 60-70 ezer forintos nyugdíjunkat, ami abban az időben egy segédmunkásnak kellett, hogy legyen, ahhoz nekem, vagy hát többünknek szédületes harcot kellett folytatnunk a kormányokkal szemben, hogy ne haljon éhen a családunk. Kérem szépen, így lett aztán lassan feljebb emelve a nyugdíj, ami máig sem mondható semmi különösebbre, de el akarok mondani egy szörnyűséget, hogy hadd tudja meg a világ, amiről még idáig nem beszéltem különösebben. Az az eset velem történt meg, hogy engem nemcsak a pufajkások, hanem az orosz katonák tartóztattak le engem, a magyart. Egy egyszerű szoba-konyhás, spejz nélküli lakásban laktam a Gellért utcában Újpesten, és kérem szépen, a földszintes ablakon be lehetett lépni, jöttek, betörték az ablakot, ott jöttek be a pufajkások, az ajtót berúgva az orosz katonák és ott volt két értékem, a házassági évfordulómra kapott két herendi szoborka, ami első dolga volt az orosznak, mielőtt nekem kitaposták volna a fogamat, meg agyonvertek volna, hogy zsebre rakták, elvittek a hajamnál fogva, meg a négy fogam kitaposva nem engedtem szétbontani a bordáim, amit az orosz teherautón csináltak velem.
- De azért kedves elnök úr, azt is el kell mondani, hogy sok orosz hős, kivégeztetett oroszok által azért, mert a magyar forradalom mellé álltak, mint kiskatonák.
- Így van és én temettettem el őket a 301-es parcellába, hatvankettőt méghozzá. Itt Újpesten voltak, velünk harcoltak együtt az újpestiekkel. Ez a 62 egyenruhás orosz katona.
- Tehát nem lehet azt mondani, hogy az orosz nép vétkes, hiszen orosz hősök is voltak, akik vérüket adták a magyar szabadságért.
- Nem, az orosz nép nem vétkes, az még máig is hiszem, hogy hős volt, a szovjetek voltak bitangok, az ún. szovjetek, akik a KGB emberei voltak.
- Az utóbbi 16 évben két polgári többségű és két baloldali többségű parlament volt az országban, ezek tettek-e valamit azért, hogy 1956 hazai elfojtóit szembesítsék azzal, amit cselekedtek?
- Nem tettek semmit, sőt a mai napig sem, hiába volt minden követelés, én magam három terjedelmes könyvben megírtam minden disznóságot és a magyar Legfelsőbb Bíróság elnöke pontosan megírta a könyvében és kiadta, hogy mit követtek el velünk szemben, a magyarokkal szemben a szovjet KGB-sek és mit nem követtek el a mai napig sem a kormányon lévő urak.
- Hogyan lehet ez, hiszen a Washington Star 1956. november 11-i számában azt írta, hogy Budapest népe puszta kézzel szembeszállt a szovjet tankokkal és a külföldiek nem értik honnét és miért volt az a halált megvető elszántság, ami annyi erőt adott a pesti srácoknak, hogy retirálásra kényszerítették az idegen megszállókat. Ez a hősiesség miért felejtődött el az utóbbi 16 évben?
- Azért felejtődött el, mert a hatalomba máig is olyan személyek is szép számmal vannak, akik annak idején a másik hatalomba is ugyanúgy részt vettek, azért van ez. Bízom benne, hogy rövidesen lesz elszámoltatás, mert ez a nemzet el kell, hogy számoltassa azokat a bűnösöket, akik ezt az országot a nyomorúság határára tették és teszik a mai napig is, mert csak egy példát mondjak Önnek, hogy létezik az, hogy ebben az országban 30-40 ezer forintos nyugdíjasok vannak, mire elég az?
- Nem lehet teljesen elítélni a hivatalosságot, hiszen több százmillió forintot áldoz arra, hogy méltó emlékmű kerüljön a Városligetbe, amely 1956. hőseire évszázadokig emlékezteti majd az utókort?
- Ez nem emlékmű, aminek semmi helye ott nincs. Van emlékmű, méghozzá csodá- latos, a Tabánban. Az amerikai 56-osok fizették és építtették azt a 12 méteres gyönyörű emlékművet, ami- nek a tetején egy 2 méteres hatalmas turulmadár van. Szó sem lehet róla, hogy ahhoz valaki hozzá merjen nyúlni, az emlékeztet 56-ra, az a valódi.
- Ugyancsak az amerikai Washington Star írta 1956. novemberében, hogy a nyugat örökké lekötelezettje marad a magyar népnek. Ennek a kis népnek az önfeláldozása lidércnyomás- tól szabadította meg a nyugati demokráciákat, amelyek eddig a szovjet veszély Demoklész kardjának árnyékában éltek és megmutatta, hogy a Szovjetunió nem sebezhetetlen. Erre az akkori amerikai lelkesültségre érdemes-e a mai magyarokat emlékeztetni?
- Igen, megmondom, hogy miért. Puszta kézzel szembe mertünk szállni a szovjet tankokkal, akkor azt mondta az akkori amerikai elnök, hogy kis nemzet ne ugráljon. Akkor volt a szuezi válság, ők akkor egyszerűen ezt válaszolták és tették a saját érdekükben azt, amit ott tettek és ez mindig fog fájni.
Molnár Pál beszélgetése nyomán
,,1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt - bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel."
John F. Kennedy (1960)
,,1956-ban a magyar nép rövid 12 napra kivívta saját függetlenségét. Ezek az elszánt hazafiak úgy lázadtak fel a hatalmas szovjet birodalom ellen, hogy alig volt más fegyverük, mint a szabadság puszta szeretete."
Condoleezza Rice (2006)
Magyarország a szabadság győzelmét képviseli az elnyomás felett, és Amerika büszke, hogy Magyarországot a barátjának nevezheti.
George W. Bush
,,A szabadságharcosok álma ötven évvel a forradalom után megvalósult, Magyarország elfoglalta méltó helyét a független államok között. A vasfüggöny lebontásában játszott szerepével Magyarország más országokat is segített abban, hogy részesülhessenek az önállóság áldásaiból."
Arnold Schwarzenegger (2006)
,,Mindannyian emlékezetünkben őrizzük a magyar népnek a szabadságáért, de egyben a mi szabadságunkért is hozott áldozatát. A remény sosem hal meg, ha a szabadság szenvedélye fűti; azé a szabadságé, amely a Francia Köztársaság jelmondatának első helyén szerepel, és amelyről tudom, hogy oly drága a magyar nemzet szívének."
Jacques Chirac (2006)
A magyar felkelés letöréséhez több mint 200 ezer szovjet katonára volt szükség, de a magyar nemzet szellemét és reményét nem lehetett legyőzni."
Barack Obama (2008)
1956 - In memoriam Pesti Srácok
Link
1956-os Forradalom és Szabadságharc
Link
Wittner Mária 1956-ról
Link
1956 - In memoriam Pesti Srácok
Link
Boldog István az Avanti Ragazzi di Buda-val emlékezett 1956 Hőseire
ROMER - ELŐRE MIND PESTI SRÁCOK • OFFICIAL VIDEO • 2010
Link
Videó - A Lazio ultrái megemlékezése - Felcsendült az Avanti ragazzi di Buda - Lazio - Előre budai srácok!
Link
1956 kommunistáinak leszármazottai itt élnek közöttünk
Link
Versek, idézetek
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-19 19:30:42, péntek
|
| |
| |
SZENT ISTVÁN EREKLYÉI
Szent Istvánhoz köthető ereklyéink mindig nagy érdeklődésre tartottak számot; érthetően, hiszen nemcsak vallási, hanem nemzeti tartalom is kapcsolódik hozzájuk. A Szent István-ereklyékkel kapcsolatban azonban mind a mai napig sok a rejtély, noha több tudományterület számos kutatója keresi a választ a nyitott kérdésekre.
Első királyunk ereklyéi közül a Szent Jobb a legismertebb, ám ezenkívül is számos Szent Istvánnak tulajdonított ereklyét őriznek magyarországi és európai templomokban. Közülük sok már csak egészen apró csontdarab, ami az ereklyék feldarabolásának és adományozásának következménye.
A legendák tükrében
István királyról három legenda maradt ránk: a nagylegenda, a kislegenda és a Hartvik püspök által írt. Legkorábbi a nagylegenda, mely még István szentté avatása előtt keletkezett, s nem szól a szentté avatásról, de a király temetéséről sem. A kislegendában és a Hartvik-legendában találunk olyan részeket, amelyek témánk szempontjából érdekesek. István király szentté avatásával a Hartvik-legenda foglalkozik részletesebben.
Hartvik püspök Kálmán király idejében élt, a király parancsára írta meg Szent István életrajzát és szentté avatását, s ehhez a nagylegendát és a kislegendát használta fel, szerkesztette egybe, helyenként ,,szükség szerint" kiegészítve az elbeszélést úgy, hogy az Kálmán király hatalmi törekvéseinek megfeleljen. A legendák történelmi pontatlanságai, idealizáló törekvései mellett tehát még a tudatos ,,történelemhamisítást" is figyelembe kell vennünk, s a legendában leírtakat nem fogadhatjuk el automatikusan tényként, azok igazságtartalmát minden esetben mérlegelnünk kell.
Az azonban valószínűsíthető, hogy Hartvik a szentté avatás leírásához felhasználta az eseményeknél jelen lévő szemtanúk elbeszéléseit. A legenda ugyanis nagyon szemléletesen írja le a király sírkamráját elárasztó talajvíz kimerésének és visszaáramlásának azonos vízszintet eredményező eseménysorát, melyben az akkori emberek természetszerűleg csodát láttak - valójában a jelenség egy fizikai törvényen, a közlekedőedények törvényén alapul, és éppen ez teszi hihetővé az elbeszélést.
Hartvik püspök István királyról szóló legendája a következőképpen beszéli el az eseményeket: a királyt 1038-ban a székesfehérvári bazilikában temették el, ,,szent testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték". Ezt a sírt 1083-ban István király szentté avatásakor felnyitották. A szentté avatási szertartás része volt ugyanis a halott maradványainak felemelése a sírból. ,,...elmozdítva a padlóból kiemelkedő márványtáblát, végül is lementek a koporsóig, s annak felnyitásakor az édes illat oly hévsége árasztott el minden jelenlevőt, hogy azt hitték, az Úr paradicsomi gyönyöreinek közepébe ragadtattak. Maga a koporsó színültig volt kissé vöröslő, szinte olajjal kevert vízzel; benne mint olvasztott balzsamban nyugodtak a drága csontok; ezeket a legtisztább gyolcsba gyűjtötték, s a gyűrűt, mely a boldog férfi jobb kezére volt húzva, a folyadékban sokáig keresték. Mivel ezt nem találták, némelyek elkezdték a király parancsára a vizet ezüstüstökbe és -hordókba méregetni, hogy ha kiürítették a szarkofágot, bizonyosabban megtalálják a gyűrűt. De csodálatosképpen minél több folyadékot mertek ki, annál több áradt helyébe s töltötte meg a koporsót. Látva a csodát, a kimert vizet visszaöntötték a helyére, de a visszazúdítással sem telt meg jobban a koporsó."
Később az egyházi kincsek őrzője, egy Merkur nevű szerzetes előállt István király épen maradt jobbjával, amelyet bihari birtokán őrzött, és egy csodás történetet adott elő, miként került az hozzá. Az ereklyét hitelt érdemlően azonosította a rajta lévő gyűrű. Mivel a csodás történet amúgy is jól jött, László király nem vonta azt kétségbe, s Biharban monostort alapított a Szent Jobb tiszteletére, amelynek első apátjává Merkurt tette. Ebben a monostorban őrizték azután a középkorban a Szent Jobbot, a körülötte kialakult mezőváros neve pedig Szentjobb lett.
A sír titka
A Hartvik-féle szarkofágos eltemetés nyomán azt a díszes szarkofágot, amelyet azóta is ,,Szent István-szarkofágként" tartunk számon, legelőször Varjú Elemér hozta kapcsolatba István királlyal 1931-ben, e kérdésben azonban a kutatók álláspontja nem egységes. A szarkofág személyhez kötése azért jelent nehézséget, mert 1970-71-ben Kralovánszky Alán feltárt a bazilika főhajójában egy, a templom korai időszakából származó, kővel bélelt sírgödröt, amelyet Szent István sírhelyeként határozott meg. A művészettörténeti kutatás a ,,Szent István-szarkofág" korát faragványainak gondos elemzése alapján az István szentté avatása körüli időre teszi, s lehetséges, hogy a szentté avatáskor a sírból felemelt ereklyék számára készült. A sírláda gazdag díszítése mindenesetre ellentmond sírgödörben történő elhelyezésének.
Györffy György elmélete szerint István király holttestét eredetileg nem földbe ásott kősírban helyezték el, hanem a templomba lépők számára látható módon a díszes szarkofágban. Majd a király halálát követő trónviszályok idején (valószínűleg 1061 körül) a sír feldúlásától és kifosztásától tartó fehérvári kanonokok kiemelték a testet a márványszarkofágból, és a bazilika közepén egy föld alatti kősírba rejtették. Györffy szerint a király jobbját a második eltemetés alkalmával választották le a testről, mert annak épen maradásában csodát láttak, István királyt pedig már életében is szentként tisztelték. A leválasztott jobbot ereklyeként a káptalani kincstárban helyezték el, majd innen vihette el azt Merkur.
Györffy kettőseltemetés-elméletének legerősebb pontja, hogy elfogadható magyarázatot ad a Szent Jobb épségben maradására. Hartvik legendája ugyan nem említi a király második eltemetését, sőt arról tudósít, hogy ,,a boldog test ugyanazon a helyen negyvenöt évig nyugodott", vagyis 1083-ig. Györffy szerint azonban az István királyról szóló kisebbik legenda szavai utalhatnak a kettős eltemetésre: ,,Majd, hogy elszaladt sok esztendő, akár a népben megsokasodott gonoszság, akár az egyházban történt valamely meghasonlás miatt, e szerfölött gazdag kincs a földben lappangott, és a halandók tudomása elől elrejtve, egyedül az Úr szeme előtt mutatkozott."
Más elképzelések szerint 1038-ban bekövetkezett halálakor István királyt föld alatti sírba temették, s ezen a helyen nyugodott a test egészen az 1083-as szentté avatásig, ahogyan azt Hartvik legendája írja. Ebben az esetben Merkur a sírból, közvetlenül a szentté avatás előtt vihette el az ereklyét. Kralovánszky azzal érvel, hogy a földbe helyezett, kőlapokból összeállított sírt is joggal lehet szarkofágnak nevezni, s nem látja indokoltnak az ereklye leválasztását jóval a szentté avatás előtt, amikor annak lehetősége még nem vetődött fel. Nehezebb viszont megmagyarázni, hogyan maradhatott meg épségben a jobb a vízzel elárasztott sírban.
Az eltemetés módjára vonatkozóan tehát több elképzelés is létezik, s így a Szent Jobb épségben maradását is többféleképpen lehet magyarázni. A két elmélet Merkur tettét is más-más színben tünteti fel. Első esetben az ereklye elvitele lehetett akár annak megőrzésére irányuló, jó szándékú cselekedet is, a második esetben viszont egyértelmű ereklyelopásnak lehet csak minősíteni.
Az ereklyék sorsa
Az ereklye őrzésére alapított szentjobbi monostor középkori pecsétjein egy könyökben meghajlított egész kar látható, mely a ma ismert, jóval kisebb ereklyének nem felel meg. Elterjedt nézet szerint a pecséteken látható ábrázolás ,,bizonyítja, hogy az eredeti Szent Jobb ereklye nem csupán az [...] ökölbe szorított kézfejből, hanem az egész jobb karból állott". E vélemény szerint később a kar felső részét leválasztották, és a leválasztott karrészt a Lengyelországba került karereklyével azonosítják, amelyet valószínűleg az 1370-ben létrejött magyar-lengyel perszonálunió alkalmából adományozott Nagy Lajos Lengyelországnak. Ennek a karereklyének a hollétéről ma nem tudunk semmi biztosat, a második világháború idején nyoma veszett.
Bécsben egy másik, díszes tartóba foglalt ereklyét őriznek, mely az ereklyetartón olvasható felirat szerint István király karcsontja, s időnként ezt az ereklyét is összefüggésbe hozzák a Szent Jobbal mint arról esetlegesen leválasztott részt. Valójában azonban egy jobb sípcsont van az ereklyetartóban, a felirat tehát téves, így a Szent Jobbal ez az ereklye nem hozható összefüggésbe, de István király csontjaihoz tartozása nem kizárt. Mindenesetre az ereklye ,,aprózódásáról" és adományozásáról szóló elméletek egyáltalán nem valószínűtlenek, szokás volt például országok közötti kapcsolatok megerősítésére ereklyéket adományozni, de azért is, hogy az ereklye minél több helyen kifejthesse csodatévő hatását. Ereklye birtokában templomot is lehetett alapítani.
A tatárjárás idején a Szent Jobbot (más kincsekkel, ereklyékkel együtt) valószínűleg Dalmáciába menekítették, onnan azonban a történeti adatok tanúsága szerint vissza is hozták. Írott források szerint a 15. században a Szent Jobbot ismét Székesfehérváron őrizték, a szentjobbi monostor ugyanis ekkorra már hanyatlásnak indult.
A török hódoltság idején azután az ereklye sorsáról nem tudunk biztosat. Lehetséges, hogy a törökök kezére került a város kirablása során, s az értékes ereklye kereskedők közvetítésével jutott el Raguzába (ma Dubrovnik), az ottani domonkos szerzetesekhez. Tény, hogy felbukkant Raguzában egy István királynak tulajdonított mumifikálódott kézereklye, melyet a raguzai szerzetesek körében fennmaradt hagyomány szerint török kereskedőktől vásároltak meg. 1590-ből származik az első adat az ereklye raguzai őrzéséről: a domonkosok ekkor határozták el, hogy az ereklye számára ereklyetartót készítenek, 1618-ban pedig leltárba vették.
Azt, hogy ténylegesen a Szent Jobbról lehet szó, valószínűsíti az a körülmény, hogy a raguzai domonkosok a karereklyével együtt egy Szent István-koponyaereklyét is őriztek. Tudjuk, hogy 1440-ben Székesfehérvár volt az egyik koponyaereklye őrzőhelye is, a két ereklye tehát együtt kerülhetett Raguzába. Az a tény viszont, hogy az ökölbe szorult kézről hiányzik a gyűrű, kérdésessé teszi a hitelességet. Hartvik leírása szerint ugyanis a kézen eredetileg rajta volt a gyűrű, s ha valóban rajta volt, az ökölbe szorult kézről azt az ereklye sérülése nélkül egyszerűen lehúzni nem lehetett - de elképzelhető, hogy esetleg más módon eltávolították.
Mária Terézia 1769-ben a koponyaereklyét, 1771-ben pedig a Szent Jobbot is visszaszerezte Raguzából. A koponyaereklyét ma Székesfehérvárott, a Szent Jobbot pedig Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik.
A Mária Terézia által visszaszerzett koponyaereklye valójában a Raguzában őrzöttnek csak egy darabja, a domonkos szerzetesek az ereklye egy részét megtartották s a ma Dubrovniknak nevezett városban jelenleg is őrzik. Ebből az ereklyéből kapott 1988-ban a Pannonhalmi Apátság is egy darabot. Dubrovnikban őriznek még egy István királynak tulajdonított ép állkapcsot is.
A természettudományos vizsgálat
A Szent Istvánhoz köthető ereklyék közül ez ideig a Szent Jobbon és a székesfehérvári koponyaereklyén végeztek természettudományos vizsgálatokat.
A Szent Jobbot ma a Lippert József által tervezett kettős ereklyetartóban őrzik. Külső része egy gótikus kápolnaszerű, ezüstből és üvegből készült tartó, belső része egy üveghenger, ezekben van látható módon elhelyezve az ereklye. A mumifikálódott, ökölbe szorult jobb kezet a kéztőnél aranyfoglalat veszi körül, melybe az ereklye erősen bele van rögzítve. Az ereklyét hármas díszes szalag futja lazán körbe, mely a kézről levehető. Az ököl üregében textilgöngyöleg található, mely a Szent Jobb alapját képező fehér terítőhöz hozzá van varrva.
A Szent Jobbot eddig három alkalommal vizsgálták. Legelőször 1951-ben, ekkor ugyanis az ereklyén penésztelepszerű jelenséget észleltek, s ennek azonosítására, illetve az esetleg szükséges konzerválási feladatok elvégzésére Bochkor Ádám orvost mint szakértőt hívták meg. Vizsgálatai nem csupán a penészesedésre szorítkoztak, hanem részletesen szemrevételezte az ereklye állapotát. Észrevételeit 1960-ban a Vigilia folyóiratban közzé is tette: ,,A Szent Jobb akkori állapotát az alábbiakban ismertetem az anatómiai viszonyok figyelembevételével. A vizsgált testrész ököltartásban lévő, mumifikálódott jobb kéznek felel meg. A hüvelykujj ráfekszik a mutatóujj első ízpercének orsói (radiális) oldalára. A hámréteg mindenütt a körmökkel együtt hiányzik, a körömágyak jól látszanak. Az irha, ahol nem hiányzik, mindenütt keményen rászáradt a csontos alapra, és sötétbarnán elszíneződött. Az irharéteg néhol berepedezett, a kézhát közepe táján kb. 5 forintnyi területen hiányzik. A középcsontok (metacarpus) felett a szalagszerűen elvékonyodott és a csontokra ugyancsak rászáradt feszítő inak egy-egy részlete látható. A tenyér irharétege ép, sárgásbarna, penésztől mentes. A kéz hátát és az ujjak feszítő oldalát szürkésfehér, bolyhosnak látszó penészréteg fedi. Az ebből vett kaparék nagyító alatt egy penészgombafajnak (Aspergillus niger) bizonyult. A penésztelepeket letisztítottuk és utána a kezet mindenütt konzerváló folyadékkal bekentük."
Bochkor Ádám megállapította, hogy István király 1038-ban bekövetkezett halálától az 1083-as szentté avatásig eltelt 45 év ,,éppen elegendő idő ahhoz, hogy a holttest teljes felbomlása megtörténjék". A Hartvik-legendában leírt jelenségeket, a koporsó felnyitásakor szétterjedő ,,édes illatot" és a koporsót elárasztó vizet a következőképpen magyarázta. ,,A kellemes illat valószínűleg a balzsamozáskor használt illatszertől származott, a rózsaszínű víz pedig az a hullalé lehetett, amelyet a szétbomlott vörösvérsejtek festékanyaga színezett halvány vörhenyesre." A legenda szavai azonban inkább talajvízre utalhatnak, mint azt Kralovánszky Alán megállapította: a folyadékkimerés, majd -visszaáramlás azonos vízszintet eredményező jelensége a közlekedőedények törvényét tükrözi, vagyis a víz a talajból áradhatott a sírba. Ha valóban bomlástermékekből származott volna a koporsót megtöltő folyadék, kimerésekor nem áramolhatott volna a helyébe újabb mennyiség.
A jobb kar mumifikálódását és megmaradását a vízzel teli koporsóban Bochkor azzal magyarázta, hogy ,,a kéz a halottnak hanyatt fekvő helyzetében a legmagasabban fekvő testrésze lehetett, amely a koporsó alsó részében elhelyezkedő hullalé maceráló hatásának s így a teljes széteséshez vezető felbomlásnak nem lehetett kitéve". Bochkor tehát a Hartvik-legendában leírtakból indult ki, mely szerint a király holtteste 45 évig, a szentté avatásig ugyanazon a helyen, egy föld alatti kősírban nyugodott.
A második vizsgálat
1988. április 6-án a Szent Jobb ereklyetartóját ismét felnyitották, s az ereklyét vizsgálatnak vetették alá. Az antropológiai vizsgálatokat Szentágothai János és Nemeskéri János professzorok végezték, megállapításaikat a Szent István-bazilika Plébániai Hivatalában őrzött jegyzőkönyv tartalmazza. A vizsgálatok csupán szemrevételezésből, az ereklye állapotának felméréséből és mérésekből állottak, melyekhez különböző erősségű nagyítókat, 25-szörös nagyítású preparálómikroszkópot, a mérésekhez fém tolómércét használtak. Az ereklyét a kéztőnél körülvevő aranyfoglalatot nem távolítottak el, mert ez a művelet az ereklye sérülése nélkül aligha lett volna lehetséges. Szintén nem távolították el az ököl üregébe tömött textildarabot, mert az a Szent Jobb alapját képező terítőhöz oda van varrva. Ezekből a körülményekből s a kézfej ökölbe szorult helyzetéből adódóan az ereklye bizonyos részei nem (vagy nehezen) voltak hozzáférhetők, illetve takarásban voltak.
Az ereklye részletes anatómiai leírását és állapotának felmérését Szentágothai János végezte, aki megadta a bőrhiányok pontos anatómiai helyét, leírta azokat a területeket, ahol a bőr alatti struktúrák (inak, csontok, ízületek) láthatóvá váltak. Megállapította, hogy a láthatóvá vált ízületekben kóros elváltozást nem észleltek, s ,,a kéz ujjainak helyzete is a természetes beszáradás következményének tűnik". A Bochkor Ádám-féle leírással ellentétben a hüvelykujj körme megmaradt. Azokon a tenyéri és ujjbegyi területeken, melyeket be lehetett látni, Szentágothai bőrlécrajzolatok maradványait figyelte meg. Fémtől eredő elszíneződést a kézen sehol nem talált. Végül megállapította, hogy ,,a Szent Jobb a közepesnél csak valamivel kisebb férfikéz - a körülményekhez képest igen jól megtartott - múmiája". Vizsgálatának tanulságául megemlítette, hogy alkalmas tükörrendszer segítségével nagyobb területeket lehetne tanulmányozni.
A kézereklye méreteit Nemeskéri János vette fel, a mérési eredmények azonban a kézfej mumifikált voltából, valamint ökölbe szorított helyzetéből következően nem tekinthetők abszolút értékűnek.
A székesfehérvári koponyaereklye
A székesfehérvári koponyaereklye antropológiai szemrevételezését 1971-ben Éry Kinga végezte, a vizsgálat eredményeit 2009-ben közölte, itt azok rövid összefoglalását adom.
Az ereklye egy felnőtt ember agykoponyájának boltozati darabja, amely a csecsemőkori nagykutacs területét is magában foglaló homlokcsonti, valamint jobb és bal falcsonti részből áll. A koponyadarab a koronavarrat és nyílvarrat rövid szakaszait tartalmazza.
Színe a csont külső felületén sötétebb, belső felületén világosabb barnás, oldalain még világosabb, sárgásbarnás árnyalatú. A csontdarabot az elülső, a jobb és a hátulsó oldalon fűrésszel vághatták ki egy koponyából (erre az egyenes, éles vágási felületek utalnak), bal oldali pereme korhadt, egyenetlen. A koponyadarab jobb hátulsó sarkánál látható lépcsős, éles szélű alakzat további, a már kivágott ereklyecsontból utóbb történt kifűrészelésekre utalhat.
A csont külső felszínén a varratok közepes mértékű elcsontosodásából hozzávetőlegesen 43-47 éves; a belső felszínen a varratok teljes mértékű, rég lezajlott záródásából hozzávetőlegesen 58-72 éves elhalálozási életkor becsülhető. Az elhalálozási életkor tehát 43-72 év közé vagy a külső és belső varratszakaszokból kapott életkorok becslési határértékeit felezve 51-60 évre tehető.
A koponyadarab annyira kicsi, hogy a nem meghatározásához nem nyújt kellő támpontot. A csont vastagsága és a külső felszín simasága sem férfi, sem női halottra nem utal egyértelműen.
Az ereklye ,,valódiságát" az embertani vizsgálat természetesen igazolhatta, azonban néhány adat hozzájárulhat a személyhez kötés feltételezéséhez. István király születésének időpontját a történészek 975-re vagy egy-két évvel korábbra teszik, így 1038-ban bekövetkezett halálakor a király 60-65 éves lehetett. A csontból 43-72, illetve 51-60 évre becsült elhalálozási életkor ehhez többé-kevésbé illeszkedik, illetve annak számottevően nem mond ellent. Az ereklyecsont a székesfehérvári királyi bazilika legmélyebb sírjaiból előkerült csontvázakhoz hasonlóan barnásra színeződött. A csontok elszíneződését a terület mocsaras altalaja okozhatta. A sötét talajvíz István király sírkamráját is elárasztotta s a benne fekvő tetemet barnásra színezhette. Az ereklyecsont a bal oldali csontperem korhadtságából ítélve vélhetően sírból származik.
A harmadik vizsgálat
1999. április 14-én és 21-én újabb vizsgálatokat végeztek Réthelyi Miklós vezetésével, ez alkalommal komolyabb felszerelést használva. A vizsgálatok jegyzőkönyvének kivonatos összefoglalása a Szent István-bazilika Plébániai Hivatalának Irattárában megtalálható.
Az ereklye felszínét endoszkóppal vizsgálták, ez nagyobb felületek megfigyelését tette lehetővé, hozzáférhetővé váltak azok a területek, melyek csak kívülről vannak takarásban. Az ököl üregében lévő textildarabot azonban ez alkalommal sem távolították el, mint ahogy az aranyfoglalatot sem, továbbra is maradtak tehát beláthatatlan részek. Megállapították, hogy a körmök minden ujjon megtartattak. Több területen felfedeztek a kültakaróban részben pontszerű, részben zegzugos lefutású rovarjáratokat, melyek már a mumifikáció bekövetkezte után jöttek létre. Az ereklye tenyéri felszínén a csukló irányába húzódó párhuzamos, csillogó, vörösesbarna, gyantára emlékeztető csíkokat, valamint egy-két megfolyt cseppalakot észleltek, melyeket az ereklyét a foglalatba rögzítő anyag maradványainak tartottak.
Az ereklyét röntgenvizsgálatnak is alávetették. Megállapították, hogy kóros csontfolyamatra, sérülés okozta csontelváltozásra, deformitásra, csontritkulásra utaló jel nem látható. Az aranyfoglalat az alatta lévő területet a röntgenképen leárnyékolja, tehát azt ily módon sem tudták vizsgálni. A foglalat méretéből azonban arra a következtetésre jutottak, hogy az ereklye valószínűleg magában foglalhatja a kéztőcsontokat, vagyis a kezet a csuklóízületnél választhatták le.
Réthelyi Miklós az 1999-es vizsgálatok eredményeiről beszámolva azt írja, hogy az endoszkóp által beláthatóvá tett felszínek ,,vöröses-lilás-barnás elszíneződéséből és textúrájából arra lehetett következtetni, hogy ez az elváltozás a halál utáni balzsamozás maradéka". Réthelyi tehát éppenséggel feltételezi, hogy az ereklyét valamilyen módon balzsamozhatták.
A Szent Jobb eddigi vizsgálatai elsősorban arra irányultak, hogy állapotát felmérjék s az esetleges további károsodásoktól megóvják. A vizsgálatok mind olyan jellegűek voltak, melyek az ereklyét nem károsítják. Lehetőség van további vizsgálatok (például anyagvizsgálatok, genetikai vizsgálat) elvégzésére, ezek azonban mind mintavétellel járnának.
A Szent Jobb az Aranyvonattal Székesfehérvárra érkezik, 1938. június 1.
További lehetséges vizsgálatok
Az ereklyékkel kapcsolatban felmerül azok hitelességének kérdése. Szent Istvánhoz tartozásukat mai ismereteink alapján nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni. Különféle anyagvizsgálatokkal lehetne az ereklyék korát meghatározni (pl. radiokarbon-vizsgálat), vagy megállapítani, hogy az ereklyék egyáltalán egy személyhez tartoznak-e (DNS-analízis).
Az ilyen vizsgálatok azonban mintavétellel járnak, s alaposan mérlegelni kell a várható hasznot és kockázatokat. Fontos szempont lehet például, hogy egy adott vizsgálathoz milyen mennyiségű minta vétele szükséges. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a DNS idővel bomlik, egy adott mintában található DNS mennyisége és minősége, illetve kimutathatósága azonban nemcsak az eltelt időtől, hanem egyéb körülményektől is függ (pl. hőmérsékleti és pH-viszonyok, amelyeknek a minta ki volt téve; szennyezőanyagok jelenléte).
Ha bebizonyosodna, hogy az ereklyék kora István király idejére tehető, s azok valóban egy személyhez tartoznak, ez az ereklyék hitelességét nagymértékben valószínűsítené. Ahhoz azonban, hogy a személyazonosságot teljes bizonyossággal kijelenthessük, szükség lenne egy biztos összehasonlítási alapra, amely lehetne például egy közvetlen, vér szerinti hozzátartozó hiteles maradványaiból vagy István királynak egy minden kétséget kizáróan hiteles maradványából nyert DNS.
Forrás:
Link
Az Aranyvonat és a Szent Jobb
Link
ISTEN ÉLTESSEN MINDEN MAGYART!
Több mint ezer év történelme köt össze minket magyarokat. Augusztus 20-án, Szent István napján erre a közös múltra emlékezünk újra együtt.
ISTEN ÉLTESSEN MAGYARORSZÁG!
Augusztus 20. Szent István ünnepe. Megmaradásunknak, fennmaradásunknak az ünnepe s annak, hogy úgy élhetünk, ahogy 1000 évvel ezelőtt, a szokásainknak, a hagyományainknak megfelelően létrejött a magyar állam. Létrejött az a konstrukció, amelyet nem tudott sem az idő, sem a viszontagságok hosszú sora megszüntetni.
Amit Szent István alkotott maradandónak bizonyult, ugyanis 1000 éven keresztül biztosította létünket, fennmaradásunkat minden körülmények között.
Nagy öröm számomra, hogy erről a korról újabb és újabb ismereteket tárunk fel, hozunk létre. Szent István keresztény államának korszakából rengeteg hiányzó ismeretünk van, amit szükséges pótolni.
Szent István egyik gyönyörű építészeti alkotását a székesfehérvári Nagyboldogasszony királyi kápolnát a történelem során lerombolták, és az ott eltemetett szent királyaink és nagy királyaink csontjait szétszórták.
Nem alakulhatott ki emiatt az a nemzeti kegyhely, amely szimbolizálta Szent István állam és egyházszervező munkáját. Nem zarándokolhattunk egy nemzeti kegyhelyre, amely hasonlóan az EL Escorial-i-hoz, Westminsterhez, bécsi kapucinusok templomához, Wawelhez és más nemzeti kegyhelyekhez összegyűjtik fizikailag is az embereket, de a nemzet gondolkodását mindenképpen.
Ez volt a magyarázata, hogy 6 évvel ezelőtt elindítottam az Árpád-ház királyainak a kutatását, amelynek a célja az volt, hogy az Árpád-ház személyeinek az azonosítása után és az ott fekvő Árpád-házi leányági uralkodóink személyének az azonosítása után, helyre lehessen állítani eredeti formájában a székesfehérvári koronázó templomot, ahol 1541-ig minden magyar királyt megkoronáztak, és közülük nagyon sokat ott is temettek el.
Javasoltam a kormánynak a Magyarságkutató Intézet létrehozását, nem csak az archeogenetikai vizsgálatok elvégzésére, hanem a kor komplex vizsgálatára, minden tudomány összefogására ami ezzel foglalkozik: archeogenetika, történelem, régészet, antropológia, klasszika-filológia és mások.
Nagy öröm számomra, hogy a Magyarságkutató Intézet rendkívül pontosan és rendkívül gyorsan nagyon magas tudományos igénnyel halad előre annak a tervnek a megvalósításán, amit 6-7 évvel ezelőtt kidolgoztunk. Nem csak az épület fizikai helyreállítására gondolok, hanem arra, amiről Wass Albert írt, hogy ,,Építsünk régi kövekből új hazát". Építsünk fel mindent,amit a történelem lerombolt, nem csak fizikailag, nem csak épületeket, hanem a gondolatainkból is.
Akkor megvalósítjuk azt, amire Szent István gondolt, az együvé tartozásunkat, a közös életformánkat, a küldetésünket ebben az országban, a Kárpát-medencében, és Európában.
/Kásler Miklós/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-06-18 21:45:30, szombat
|
| |
| |
A MAGYAR SZABADSÁG NAPJA
1991 júniusának második felében hagyták el hazánk területét az utolsó szovjet katonák. Az Országgyűlés ehhez kapcsolódva június 19-ét nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig a Magyar Szabadság Napjává nyilvánította.
1990. március 10-én írták alá Moszkvában azt az egyezményt, amelynek értelmében a Szovjetunió kivonta csapatait Magyarország területéről. A két ország külügyminiszterei, Eduard Sevardnadze, illetve Horn Gyula által szignált megállapodás rendelkezéseinek értelmében a hidegháborút ekkorra nyilvánvalóan elvesztett szuperhatalomnak 1991. június 30-ig kellett kivonnia a személyi állományt, a fegyverzetet, a haditechnikai eszközöket és az anyagi eszközöket. A személyi állományba a katonák mellett az ,,ideiglenes állomásozáshoz" kapcsolódóan Magyarországon tartózkodó civil személyek is beletartoztak. Moszkva emellett vállalta, hogy a csapatkivonásokig hátralévő időben korlátoznak hazánk területén a szovjet erők kiképzési és harci tevékenységével kapcsolatos minden mozgást.
A csapatkivonási műveletek gyakorlatilag azonnal megkezdődtek. A szovjet fél március 12-én kezdte meg a Déli Hadseregcsoport katonáinak kivonását a hajmáskéri harckocsizó alakulatok elindításával. Az első vonat, amely a személyi állomány tagjait vitte haza, március 13-án indult útnak szintén Veszprém megyéből, kocsijaiban a gépesített lövészek egy zászlóaljával. Párhuzamosan folytak a pénzügyi elszámolásról szóló tárgyalások is a két ország között: ezen a téren számos különböző megoldási javaslat felmerült, de végül 1992-ben, Antall József miniszterelnök és Borisz Jelcin orosz államfő jóvoltából kompromisszumos megoldás született, amelynek értelmében mindkét ország lemondott az egymással szembeni követelésekről. Vagyis a szovjet csapatok által hátrahagyott vagyonelemekért - ez több mint 500 ezer tonnányi felszerelést, hatvan laktanyát, tíz légiforgalmi bázist és 5750 épületet jelentett - cserébe Magyarország nem követelt plusz pénzeket a több évtized során hazánkban az itt állomásozó katonai egységek okozta károkért a Szovjetuniótól.
1596081342
A csapat- és eszközkivonás természetesen óriási infrastruktúrát mozgatott, hiszen mintegy százezer katonát és polgári személyt, körülbelül huszonhétezer technikai eszközt és több százezer tonna egyéb anyagot, felszerelést kellett elszállítani. Ehhez Mándokon és Tornyospálcán katonai rakodóbázisokat hoztak létre, ahol a hazánkban rendszeresített nyomtávú szerelvényekből széles nyomtávú szovjet vagonokba pakolták át az eszközöket és a lebontott laktanyák bizonyos épületelemeit. A teljes műveletsorozat mintegy másfél ezer vasúti szerelvényt - összesen csaknem 35 ezer vasúti kocsit - vett igénybe. A szállítások során a Magyar Államvasutak nagyjából egymilliárd forintnyi árbevétellel gazdagodott.
A folyamatos munkálatok az ütemezésnek megfelelően haladtak, sőt, a szovjetek végül kicsit még előbb is befejezték a csapatkivonást a tervezettnél: az előirányzott 1991. június 30. helyett két héttel korábban, június 16-án távozott Magyarországról az utolsó szovjet katonavonat Záhonynál, rajta az ekkorra felszámolt rakodóbázisok felszerelésével. A Déli Hadseregcsoport parancsnoka, Viktor Silov altábornagy három nappal később, június 19-én 15.01 perckor hagyta el hazánk területét ugyanezen a határállomáson keresztül, civil ruhában és diplomata-útlevéllel. A csapatkivonás ugyanakkor csak a megállapodásban foglaltak szerint, 1991. június 30-án fejeződött be hivatalosan.
Az Országgyűlés tíz évvel a kivonulást követően, 2001. május 8-án fogadta el az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a Magyar Szabadság Napjáról szóló előterjesztést, amely június 19-ét nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig a Magyar Szabadság Napjává nyilvánította.
(Draveczki-Ury Ádám)
Link
Aranyosi Ervin: FOGJUNK ÖSSZE MAGYAROK!
Össze kéne fognunk, eggyé kéne válnunk,
egyetlen hazánkért közös célt találnunk.
A széthúzás helyett, egy irányba menni,
közös akarattal felemelőt tenni.
Elszórni a jövő szép, termékeny magját,
elűzni szívünkből a múltunk haragját!
Megnyitni a szívünk, vágyunk motiváljon,
a kiváló mindig az élünkre álljon!
Ám ne a hatalom vezesse a léptét,
magyar Kánaánba kísérje a népét!
Csak az járjon élen, ki szolgálni képes,
ki pártatlanul is szólni tud a néphez.
Legyünk önállóak, függetlenek, büszkék,
kik a szabadságot zászlajukra tűzték.
Ne legyünk másoknak alárendelt nemzet,
akit más hatalmak könnyen megvezetnek!
Csodás ez az ország, megvan benne minden,
segítsünk magunkon, s megsegít az Isten!
Össze kell csak fognunk, egymásért kell élnünk,
elhibázott múltat, holnapra cserélnünk!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-11-03 21:30:27, szerda
|
| |
| |
November 4 - Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének gyásznapja
Egyedül voltatok az egyenlőtlen
harcban a zsarnok ellen.
Segélykéréstek a "szabad világhoz"
visszhangzatlan maradt. -
süketítően dörögtek a fegyverek...
S maradt végül a haldoklók jaja.
(Sava Manolova-Ubgerer 1956 október hőseihez 'Glória Victis')
Lánctalp alatt nyögött a föld,
gyászruhába felöltözött.
Lövés dördült, halál kaszált,
megrémisztés célba talált.
(Juhászné Bérces Anikó)
1956 november 4-e súlyos tragédiával köszöntött ránk. Hajnali 4 órakor megkezdődött a második szovjet intervenció. Háború hadüzenet nélkül. Így lett november 4-e az 1956-os forradalom és szabadságharc véres leverésének napja, az idegen hatalom ellen küzdő nemzet gyásznapja.
Október 28-tól - amikor Nagy Imre elismerte a felkelés jogosságát és győzött a forradalom és szabadságharc - november 3-ig békés és reményteljes újrakezdésre készülődött az egész ország, a szovjeteket kiszolgáló törpe kisebbség kivételével. November 4-e vasárnapra esett, és 5-én hétfőn már dolgozni mentek volna az emberek.
De a háttérben, a nemzetközi erővonalak ismét tragikussá alakították a magyarság sorsát. A két nagyhatalom, Amerika és a Szovjetunió vezetői háttéralkut kötöttek. Az USA vezetőinek /Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter/ döntése, miszerint az USA nem avatkozik be a magyarországi eseményekbe, vagyis az oroszok szabad kezet kapnak, megpecsételte a magyar forradalom sorsát.
A harc kegyetlen volt, egyoldalú és rövid. Budapest így is mély sebeket kapott, a fiatal pesti srácok és a többi bátor harcos hiába próbáltak ellenállni, az orosz fölény ismét győzedelmeskedett, mint 1848-ban. A hősök kiöntött vérétől áztatott pesti kövek, a rommá lött házak halálos csendje jelezte a levert magyar forradalmat és szabadságharcot.
A Szovjet Hadsereg a novemberi harcok idején 7.250 főt vett őrizetbe s közülük 860-az hurcolt a Szovjetunióba.
Annak ellenére, hogy Magyarországon a monarchia korabeli Csemegi-kódex és az annak általános részét lecserélő 1950. évi II. törvény volt érvényben - mely szerint halálbüntetés például csak emberölés után volt kiszabható - mégis 1956 decemberétől sorra születtek a halálos ítéletek. A rendszer a jogszerűség látszatát megőrzendő törvényerejű rendeletekkel alapozta meg az ,,ellenforradalmi elemek" likvidálását. A megtorlás olyan mérvű és embertelen volt, amelyre a magyar történelemben addig nem volt példa. A harcban elesettek mellet a kivégzettek, a bebörtönözöttek, az elhurcoltak száma és a menekülő áradat ijesztő és döbbenetes volt. Ilyen volt az emberarcú szocializmus.
A különböző bíróságok 1956 november 4. és 1963 szilvesztere között 22621 személyt marasztaltak el. Az első halálos ítélet már december 15-én megszületett. Az utolsót pedig 1961. július 15-én hirdette ki a Legfelsőbb Bíróság. A három ekkor elítélten augusztus 26-án hajtották végre az ítéletet.
A Bíróságok összesen 367 embert ítéltek halálra, közel kétharmadukat, 269 főt egyértelműen '56-os szerepvállalásuk miatt. Ez több mint kétszerese az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcot követő megtorlás halálos áldozatainak. Sőt az 1945-1950 között működő népbíróságok által végzett fővesztések számát is meghaladja.
Az elmúlt több mint 60 év alatt napvilágra került adatok, a túlélők, a szemtanúk beszámolói az egyik oldalon, az igazi bűnösök és árulók elhallgatása, sőt felmentése a másik oldalon. Ez mind 56 szomorú hagyatéka.
1956. november 4. - A gyilkosok napja
Pontosan 65 esztendővel ezelőtt ugyanezen a napon a világ legnagyobb armadája Kádár és Münnich árulása nyomán, valamint az Egyesült Államok és csatlósaik jóváhagyásával, iszonyatos katonai túlerővel támadta meg hazánkat, hogy eltiporja a magyar nemzet jogos, igazságos és hősies szabadságharcát.
A szovjet vöröshadsereg totális háborút indított hazánk ellen, miután a magyar katonai vezérkart csapdába csalta és elfogta.
A magyar szabadságharcosoknak esélyük sem volt az ekkora túlerő elleni harcra, ennek ellenére hosszú napokon át vállalták a véres küzdelmet hazánk, nemzetünk és szabadságunk védelmében.
A november 4-i támadást súlyos és véres megtorlás követte. Magyarok százait küldte bitóra Kádár, Münnich, Biszku, Apró megtorló gépezete. Félelem és elkeseredés lett úrrá a nemzeten. Zázezrek menekültek külföldre, családok szakadtak szét, és estek áldozatául a tomboló terrornak.
Emlékezzünk ma a HŐSÖKRE, gyújtsunk értük egy szál gyertyát és ne feledjük el soha azt az áldozatot, melyet értünk és szabadságunk reményéért hoztak.
De ne feledkezzünk el a gyilkosokról sem, kiknek utódai ma is itt élnek köztünk, akik az elmúlt évtizedekben a jóllakott kommunista vezetők hátán felkapaszkodva az ország vezetői és elárulói lettek. Bár 2010-ben menniük kellett, de most újra a hatalmat akarják '56 árulóinak követői vagy éppen leszármazottjai. Ott vannak az ellenzéknek nevezett moslék-koalíció soraiban, nyilasokkal összebútorozva. Ellopták a NEMZET vagyonát és továbbra is ígéretekkel halmozzák el a magyarságot, mert még mindig elvárják a néptől, hogy higgyen az nekik.
1956 története még nem ért véget. A háború folytatódik. A belső ellenség lopakodva és aljas módon dolgozik. Míg közöttünk vannak, nem lesz békesség az országban. Ezt tudnia kell minden MAGYARNAK.
Isten áldja NEMZETÜNKET és büntesse a hazaárulókat!
Sz. Á.
Nemzeti InternetFigyelő
1956. november 4. - A gyilkosok napja
Link
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének gyásznapja
Link
Az 1956-os forradalom és szabadságharc
Link
Az 1956-os forradalom ritkán látott képeken
Link
Csurka István, a színművészeti nemzetőr parancsnoka így idézte fel a szovjet betörést (Videó!)
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-22 20:00:35, péntek
|
| |
| |
1956 KOMMUNISTÁINAK LESZÁRMAZOTTAI ITT ÉLNEK KÖZÖTTÜNK
Soha nem látott, megdöbbentő rendőrségi felvételek a 2006. október 23-i rendőrterrorról
Link
1956 kommunistáinak leszármazottai itt élnek közöttünk
Link
15 éve voltak a véres utcai összecsapások Budapesten
Link
1956 kommunistái ugyan jórészt meghaltak, de leszármazottjaik, szellemi, anyagi örököseik itt élnek közöttünk - hangsúlyozta a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára pénteken a budapesti Bem téren.
Soltész Miklós az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen elmondta:
ezek a leszármazottak azok, akik 15 évvel ezelőtt, a forradalom 50. évfordulóján az ünnepet meggyalázták.
Szemeket lövettek ki, békés tüntetőkre és ünneplőkre támadtak - hangsúlyozta az államtitkár, hozzátéve: ők azok, akik rabosítottak fiatalokat, egzisztenciájukban megfenyegették őket, jogalap nélkül kutattak át autókat és otthonokat.
Ők azok, akik sohasem kértek bocsánatot, sem a 65 évvel ezelőtti, sem a 15 évvel ezelőtti gyalázatért - jelentette ki Soltész Miklós, aki az ünnepségen részt vevő fiatalokhoz szólva azt hangsúlyozta: rajtatok múlik, hogy sem a jelenben, sem a jövőben ne ismétlődhessen meg ez a gyalázat.
Soltész Miklós azt mondta, a fiatalokon múlik, hogy a neomarxista eszmék semmiféle hangzatos ideológiában ne nyerjenek újra teret. Ne engedjétek, hogy országaink, nemzeteink, családjaink jövőjéről mások döntsenek - szólított fel az államtitkár.
A brüsszeliták már a spájzban vannak - fogalmazott A tizedes meg a többiek című magyar film szállóigévé vált mondatát átalakítva, hozzátéve:
ne engedjük, hogy szabadon garázdálkodjanak.
A Bem József-szobornál tartott ünnepségen az államtitkár felidézte, 65 évvel ezelőtt ezen a téren ötvenezren gyűltek össze: fiatalok, idősebbek, diákok, munkások és értelmiségiek egyaránt. Aznap és a következő napokban már fegyveres összecsapások is voltak a forradalmárok és a kommunistákat védők között. Sebesültek tucatjait, százait kellett ápolni.
Egy 16 éves lány, a mosonmagyaróvári Magyar Katalin is egy mentőautón szolgált. Ő 14 napig hozott áldozatot másokért, de november 7-én egy szovjet tank szétlőtte a mentőautót, amelyben dolgozott - ismertette Soltész Miklós, kiemelve: ez a lány nem futamodott meg, ahogy más fiatalok sem. 65 évvel ezelőtt ezekben a napokban fiatalok ezrei küzdöttek a szabadságért - emelte ki.
Az államtitkár elmondta: a harminc év alattiak közül több mint ezren meghaltak, csaknem 14 ezren megsebesültek. A forradalom leverése után több száz emberre várt halálos büntetés, köztük sok fiatalra is.
A brutális megtorlásról szólva az államtitkár példaként említette a 16 évesen fiatalkorúnak számító Mansfeld Pétert, akinek esetében megvárták, amíg 18 éves lett, s akkor hajtották végre a halálos ítéletet.
Az ünnepség elején egy határon túli diák, Szilágyi Zsolt egyetemista mondott beszédet, utalva arra, hogy a koronavírus-járvány miatt tavaly elmaradtak az október 23-i megemlékezések, örömét fejezte ki, hogy újra személyesen találkozhatnak itt a Kárpát-medence minden pontjáról. Megjegyezte, szüleiket, nagyszüleiket megkérdezve mindenkinek lesz egy története 1956-ról. Azt hangsúlyozta: kötelességük, hogy megismerjék a történeteiket,
hiszen 1956 eseményei hatással voltak minden magyarra.
1956 hőseinek áldozata képes volt megváltoztatni a világot - jelentette ki az egyetemista, hozzátéve: erre emlékezni kell, ezt ünnepelni kell.
Fáklyás megemlékezés
Az ünnepség résztvevőinek többsége a Műegyetem elől induló fáklyás felvonulással érkezett a Bem térre. A menettel a forradalom egyik meghatározó eseményeként számon tartott október 22-ei műegyetemi diákgyűlésre emlékeztek. Ezen a hallgatók pontokba szedve fogalmazták meg követeléseiket, és arról is döntöttek, hogy a lengyel nép melletti szolidaritás jegyében másnap, vagyis október 23-án a Bem térre vonulnak. A mostani, több ezer ember, többségében fiatalok részvételével megtartott felvonulást három korabeli Csepel teherautó vezette fel, a platókról pedig korhű ruhába öltözött fiatalok integettek. A menet résztvevői közül többen nemzeti színű és a forradalmat jelképező lyukas zászlókat lengettek. A fáklyás felvonulás és a Bem téri megemlékezés társrendezője a Rákóczi Szövetség volt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 59
|
|
|
|
2021. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
36 db bejegyzés |
| e év: |
320 db bejegyzés |
| Összes: |
4837 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./ (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc ( (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva ( (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás ( (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (148)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. (0)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (0)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (20)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (68)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 1206
- e Hét: 4373
- e Hónap: 26861
- e Év: 204736
|
|
|
Offline
