|
2019-02-06 20:00:47, szerda
|
| |
| |
CSEKE ERIKA
Cseke Erika (Baja 1987.03.15 - ), Sükösdön él, Baján az Eötvös József Főiskolán Gazdálkodási és menedzsment szakra járt. Nővére, aki fotósként és divattervezőként dolgozik New Yorkban, nagyon régóta rágta Erika fülét, hogy modellkedjen. A fiatal lány most, hogy rászánta magát egyáltalán nem bánta meg. Szerinte fontos, hogy az ember több lábon álljon, így a fotózások és a reklám munkák bőven elférnek közgazdászi álmai mellett.
Mivel családja több szállal is kötődik New Yorkhoz, ő is többször járt már az Egyesült Államokban. Nyelvet tanulni és világot látni természetesen nagyon jó. De hogy vajon választaná-e lakhelyéül a tengerentúlt, még bizonytalan. Elsősorban hazánkban szeretne elhelyezkedni és szerencsét próbálni.
A nyelvérzék a fontos
Link
Honlapja
Link
ANYA
Otthonomtól messze
A zord tájon
Honvágyammal égve,
Viszontlátást remélve
Élek évek óta.
Minden gondolatom
Hozzád száll anyám;
Gyönyörű s szeretett Mamám!
Hiányzik az ölelés
Mit tőled kaphatok,
Hiányzik csókod
Mely nélkül lassan meghalok!
Kísért a múltból kedves pillantásod.
Szivárványos mosolyodat idézve
Játszik velem álmom.
Hangod lágy érintésével
Alszom el, merülök álomba.
Szereteted oly messziről is
Mindig megtalála.
Gondolatban most is fogod kezem,
Gyámolító szavad vándorol velem.
Melengető bizalmaddal kelek,
S tudom egyre jobban s örökké Szeretlek!
ÁRVA GYERMEK
Árva gyermek jár az ég alatt,
Szívében még ott van egy utolsó pillanat:
Szegényes szobácska óvó melegén,
Alszik a kicsi édesanyja kebelén.
Álmodik egy szebb jövőt,
Mely támogatja anyját és őt.
Álmából riadva fájdalom nyilal kicsiny szívébe -
Hiány támad tiszta lelkében.
Anyjára néz, csukott szemét látja,
Akaratlanul is sírásra görbül a szája.
Csókot lehel hideg homlokára -
Kérlelőn szól hozzá: Kellj fe!...
Könnycsepp csordul le arcán -
Remegő hangon mondja: Ne hagyj el!...
Árva gyermek jár az ég alatt
Anyjához vágy, ki rá vár a föld alatt.
Megáll a sír mellett
Egy utolsó imát mond el a föld felett...
Lefekszik anyja hideg sírjára
S visszagondol álmára.
Lassan érzi nem fázik teste
Lecsukódik lassan piciny barna szeme.
Szíve kihül s egy utolsót dobban
S máris ott van anyja oltalmazó karjában.
BARÁTOK 
Mikor megszületünk, s meglátjuk a világot
Nem kérünk,de remélünk egy barátot.
Barátot ki segít a bajban
Veled tart mind jóban,mind rosszban.
Nevet veled, letörli arcod
S szól hozzád, ha könnyes a szemed.
Sok barátod lehet, de legjobb csak egy
S ő sokaknak manapság igen nagy kegy.
Abban a világban, hol csak a pénz dominál
Nem ér semmit a jó logikád.
Számításból hű barátod soha nem lesz,
Mert az ilyen nem ad semmit, csak elvesz.
Szerencsés az ember, ha meglátja párját
Ki barát akar lenni, s nem lesi a báját.
Szerencsés, ha időben rátalál arra,
Ki nem hagyja faképnél az első kisebb bajban.
Nem lesi azt, hogy hol tehet neki keresztbe
Nem lop rosszat a legkisebb örömbe.
Örüljünk hát a legjobb barátnak
Ki életünk végére olyan lehet, mint egy családtag.
Ha egyedül is vagy az utolsó utad előtt
Biztosan ott fog állni ő a hátad mögött.
Előbb vagy utóbb követni fog téged abba a másik világba,
S tudni fogod, ha meglátod nem éltél hiába!
CSAK EGY RÖPKE GONDOLAT
Van úgy, hogy tudod mit és kit akarsz,
Mégis hamis tényeket szavalsz.
Tudod, miért van oda szíved,
De arra, hogy harcolj nincs hited.
Látod mi az, amit veszíthetsz
És ha veszítheted, veszíted.
Makacs vagy mégis, mert elhiszed
Kitörölheted az emlékeidet.
Hiába mondják rossz az út,
Amin jársz és csak botorkálsz
Te nem ismersz mást csak a bosszút,
Mellyel, mint hímes tojás bánsz.
Boldog vagy, ha:
Láthatod másnak könnyét,
Érezheted fájdalmas sóhaját,
S taposhatod összetört szívét,
Mégsem enyhülsz, mert elszáll a bosszú alkalma.
Szánnak téged nem szeretnek,
Ez a két dolog az, amit összekeversz.
Nem tekintenek lassan embernek,
És eljön az idő, hogy egyedül a porban heversz.
De én ott leszek veled,
A vég órájában is fogom a kezed.
Fogni fogom kezed, hisz én vagyok az egyetlen,
Az egyetlen, aki igazán szeretett az életben.
EGYEDÜL VAGYOK
Egyedül vagyok
S bár rám talál az álom,
Nem találom helyem
Az egész világon.
Egyedül vagyok
Nincs én nekem párom,
Sebzett bár a szívem
De szerelemre vágyom.
Egyedül vagyok
Hideg van, s úgy fázom,
A sok mindent, mit elkövettem
Óh, én úgy bánom!
Egyedül vagyok
Istenem, úgy félek,
Bocsásd meg ha vétettem
Adj erőt, hitet kérlek!
Egyedül vagyok
S úrrá lesz rajtam a szánalom,
Nem voltam ilyen
Minek is bánkódom?!
Egyedül vagyok
S tudom mégsem vagyok egyedül,
Sok oly ember él a világon
Kinek szíve egyszer már kihűlt.
Egyedül vagyok
De teszek ellene,
Nem hagyom el magam,
Mert bennem él a remény szelleme!
EGY TANÁCSTALAN LÁNY LEVELE
Megszokott már nálam, ha bánat ér
Lelkem egy versben nyugovóra tér.
Ha örömöt kellene éreznem,
Mindig ráébredek, hogy valójában vétkeztem.
Szerettem hajdan egy fiút,
de miattam, a szakításon kívül nem volt kiút:
Hiába éreztem azt, amit éreztem
Kimondani soha nem mondtam, talán féltem.
Féltem attól, ha elhagyja szám e pár kis sor
Eltűnik, elszáll, mint a kámfor.
Ezért inkább hallgattam
S végül egyedül maradtam.
Sírtam és emlékeimben sokáig élt,
és titkon makacs szívem mindig remélt.
3 évvel később,
Valamennyivel komolyabban
Ledöbbentem egy váratlan fordulatban.
Ő keresett, gondolt rám, nem felejtett el
Gyorsabban verő szívemre riadtam fel.
Megbeszéltük a találkozót és alig vártam,
Hogy eljöjjön az a nap, mely talán páratlan.
Megláttam őt, felém jött
És egy pillanat alatt sirattam a jövőt.
Tudtam, hogy ha úgy érzek, mint régen, ha látom
Az érzésekhez nem kellenek régi álmok.
A mai napig gondolok rá, és arra vágyom,
hogy gyorsan teljen el a nap, mikor nem látom.
Ha találkozunk olyan, jól érzem magam
Nincs abban a pár órában egy rossz szavam.
Rossz az elválás, főleg úgy, hogy más is várja,
hogy most nem én vagyok a párja.
Mostanában sokat jár azon az eszem,
hogy ha ,,anno" nem rontok, milyen lenne a jelen.
Lehet még mindig az ő karjaiban lennék,
És nem szakadt volna meg az a sok emlék.
Rá kellett jönnöm, nekem Ő lehet az a valaki
Kivel egy egész életen át szeretnék maradni.
Ő lenne az, kinek a boldogító igent kimondom
és minden gondom, örömöm megosztom.
Egyszerűen csak vele tudom elképzelni az életem
Tőle szeretném, ha születne gyermekem.
Vele akarok élni
és mellette akarok végleg nyugovóra térni.
A legrosszabb a felismerésben, hogy
neki bevallani nincs merszem.
Ha elmondanám, mit érzek, lehet vége lenne.
Milyen vicces az élet eme fejleménye.
Régen mondanom kellett volna, most nem szabad
Így csak az álom, s néhány együtt töltött óra marad.
A remény azért titkon bennem él,
S imáimban szívem is, lelkem is többet kér...
EMLÉKEDRE 
Kicsi korod óta velünk voltál,
Mindig ebben az udvarban játszottál.
Láttalak felnőni,
Melletted soha nem kellett félni.
Szerettél s mi is szerettünk
Megsimogatni soha nem feledtünk.
Nagy, barna szemeiddel néztél a világba
Gyors léptekkel szaladtál az utcára.
Hűséges voltál és barátságos
Aznap mégis elhagytad a családot.
Elmentél, és azóta fáj a szívem,
Visszavárlak a nap minden percében.
Van úgy, hogy még most is látlak
Gondolataim mindig feléd járnak.
Ha kinézek az udvarra
Szemem mindig odavisz, arra a pontra,
Arra a pontra, ahol aludtál,
Arra a pontra, mely most oly üresen áll.
Hiába várlak s be kell látnom,
Hogy nem teljesülhet álmom-
Álmomban még mindig ott vagy,
Azon a helyen, ahol szoktál.
Álmomban, ha hazajövök,
Megnyalod kezem. 
Ha kimegyek az udvarra,
Ott vagy, s jössz a hátam mögött.
Ugatsz, ha valami nem olyan,
Mint a megszokott,
S eszed a gyümölcsöt is, de csak akkor
Ha én is ott vagyok.
Tudom, nem foglak látni többé,
De emlékeimben ott leszel örökké.
Szememben mindig meg fog csillanni egy könny
De boldog vagyok, hisz tudom ott vagy fönn.
Nagyon jó kutya voltál,
Jobbat nem kívánhat senki-
Hiányzik az, amilyen voltál,
Ezt nem pótolhatja semmi-
Mindig is hiányozni fog
A lényed, a játékod s szemed,
Mindig is remélni fogom,
Hogy egyszer hazahoz a szíved.
Így, versen keresztül azt üzenem neked,
Hogy e csacska szív Téged soha nem feled!
Hiányzol!
HALÁLTÓL REMEGVE
Itt vagy velem,
Tudom s érzem.
Mégis sírok,hisz
Összetört szívem.
Elmentél egy napon
S ígérted sietsz nagyon.
Bár jöttél volna lassabban
S még most is itt lennél karomban.
Vártalak s reméltem
Ajkad érintésére ébredek -
Eljött a reggel, de Te nem voltál sehol,
Az egész házban oly nagy csend honolt.
Hirtelen összeszorult szívem,
S eltörött benne valami
Megremegtem mégis hittem,
Hittem, hogy véletlen ez a valami.
Hívtalak egyszer, kétszer, százszor...
Azért sem haragudtam volna, ha csak játszol -
Váratlan megcsörrent a telefon,
S a boldogság ült az arcomra.
A hang ki beleszólt egy férfié,
De szomorúan tudatosult benne, nem a szerelmemé.
Kérte, nyugodjak meg s üljek le
Rossz érzés volt, mely belenyilallt szívembe.
"Baleset történt..." mondta a hang
"Súlyos baleset..." folytatta.
Görcs fogta meg lelkem,
S könnytől ázott a szemem.
Jól vagy... ezzel próbált nyugtatni,
De hazudik, ezt hangján hallani.
Siettem hozzád, rohantam,
Reméltem csak álmodtam.
Hozzád érve csukva volt szemed,
Teljesen össze volt törve a tested.
Tartottam magam, mert ébredeztél,
S rögtön felőlem kérdeztél.
Megfogtam kezed,
S ettől nyugalmat sugárzott szemed.
Rám néztél s kértél ne sírjak,
Hisz mindig van új nap.
Megint lecsukódott szemed,
S kezemből kicsúszott kezed.
Zokogni kezdtem, hisz tudtam vége,
Nem nézel fel soha többé az égre.
Rád borultam s sírva kértelek,
Nem keltél fel, hiába mondtam féltelek.
Arcod békés volt és nyugodt,
Nem léted akkor is egy űrt hagyott.
Ma már csak álmomban vagy velem
S ott tudod fogni kezem.
Álmomban boldog vagyok,
S remélem egyszer végleg ott maradok!
KÍVÁNLAK
Kívánlak, s nem tagadom
Érezni akarom forró ajkad ajkamon.
Fogni akarom azt, ami engem lázba hoz
Mely minden vágyat csak felfokoz.
Kívánlak s érezni akarlak testemben
Nem látod?- Ég a vágy szememben.
Érted égek, s arra kérlek
Ha nem kapok többet: egy éjszakát had kapjak tőled!
Érezni akarom tested testemben
Eltölthetnénk egy szép estét kettesben.
Fekhetnénk akár egymás mellett zihálva,
Vagy akár egymáson testünk imádva.
Ketten lennénk s a vad éjszaka
S egy csodás szex gondolata...
Egész éjjel akár az ágyon kívül...
Bárhol, hol testünk felhevül...
,,KÖRNYEZETVÉDELEM"
Csodás álom lenne,
Újra ott járni,azon a tájon,
Hol semminek nem volt vége
S a legszebb volt a világon.
Érezni a friss levegő illatát,
A tiszta patak üdítő zamatát,
A simogató szél fuvallatát,
mely előtte egy virágos réten járt.
Látni a szivárvány másik oldalát,
A madarak égen bejárt útvonalát,
A bárányfelhők játékos vonulatát,
mely tápláló esőt ád.
Hallani az eredő patak csobogását,
Az ébredő természet halk dallamát,
A madarak nyugtató s lágy dalát,
mely elnyomá a zúgó város zsivaját.
Félelmetes látomás e sok gyönyörű közt a rút,
Mely nem hoz mást csak az embert meg a bút.
De feledni sajnos nem lehet,
Hisz már beszennyeztük az egész életet.
Érezheted a levegőben a füstöt,
Vízben a mérget,
Szélben a gyász szagát.
Láthatod a gyárak komor oldalát,
A belőlük felszálló gyászos borzadályt,
S az általuk szennyezett felhők oszlopát.
Hallhatod az általuk létrejött zajt,
S a végtelenbe nyúló zsivajt,
Mely elhomályosít minden természetes dalt.
Így élük a XXI. Század küszöbén,
A mindenkit s mindent megemésztő üst szélén,
Mely a jelen pillanatban sajnos nyerésre áll,
S a sírhelyünk mellett kacagva vár.
LENNÉK BÁR...
Lennék bár piciny sziget
egyetlen lakója,
Kit rég nem látott emberi tekintet -
Ó, csak bár ne fájna annyira.
Lennék bár végtelen óceánnak
cél nélkül bolyongó tutaja,
Mit madár használ vándorútja pihenő pontjának -
Ó, csak bár ne fájna annyira.
Lennék bár az égboltnak
egyetlen este feltűnő csillaga,
Mely alatt milliók álmodnak -
Ó, csak bár ne fájna annyira.
Lennék bár száguldó paripa,
kit nem tartóztat karámfa,
S nyugodtan rohanhat a világba -
Ó, csak bár ne fájna annyira.
Lennék bár vak embernek,
utolsó színes pillanata,
Mely hosszú, sötét éjeken ringatja álomba -
Ó, csak bár ne fájna annyira.
Lennék bár maga a Mindenható
ki azt teszi, mit szíve óhajt,
S minden búra, bajra vigasztaló -
Akkor biztos nem fájna annyira...!
MEGSZEMÉLYESÍTÉS
Képzelet az, mit nem foghat kéz
Képzelet az, mit egy kép is megidéz.
Képzelet az, mivel egy ideje élek
Képzelet az, mi nélkül lassan már félek.
Remény az, mi soha el nem hagyhat
Remény az, mi szívedből soha ki nem fogyhat
Remény az, miért én mindig harcolok
Remény az, kiről mindig álmodok.
Hit az, kiért meghalni érdemes,
Hit az, kit felülmúl a képzelet
Hit az, kivel elmehetek bárhova
Hit az, ki nem áll el mellőled soha.
Elfogadás az, mi megfogja két kezed
Elfogadás az, mi kitart s nem feled
Elfogadás az, miért bármit kaphatok
Elfogadás az, mi nélkül sokat sírhatok.
Szeretet az, kiben megtalálható e négy dolog
Szeretet az, kivel mindenki boldog
Szeretet az, kiről bármit elmondhatok
Szeretet az, kinek szívemből egy nagyrészt fenntartok.
PILLANAT
Az életben volt sok oly pillanat mely,
Szép és édes, mint a pirkadat.
Az életben volt sok oly pillanat mely,
Veled tart, mint egy gondolat.
Az életben volt sok oly pillanat mely,
Felidézi arcodat.
Az életemben van sok oly pillanat mely,
Elűzi azt, mi Belőled itt maradt.
Az életemben van sok oly pillanat, mely
Újra előhozza bennem a titkokat.
Az életemben van sok oly pillanat, mely
Melyben végre mással tölteném napomat.
Az életemben lesz sok oly pillanat mely,
Miatta csal szívembe gondokat.
Az életemben lesz sok oly pillanat mely,
Melyben Övé minden mozdulat.
Az életemben volt, van s lesz oly pillanat mely,
Tőled oly boldog s szerelmes hangulat.
SZERELMES LEVÉL
Írok neked, bár nem kapod meg soha,
S mit igazán érzek, nem tudod meg soha.
Több verset is írtam már hozzád,
De mikor látlak, kiszáll belőlem a bátorság.
Gondoltam hát, írok egy levelet
Személyeset, szerelmeset, verseset.
Nem biztos, hogy minden sora rímelni fog
Hisz nem költő akarok lenni, hanem boldog.
Történt egyszer tehát
Hogy megláttam egy helyes pasi ,,pofiját"
Tetszett nekem, hát megjegyeztem
S éveken át dédelgettem.
4 múlva mit tett a sors éppen velem
Ezt az arcot pillantotta meg a szemem.
Velem beszélgetett, engem kérdezett s látott
Azt hittem találok benne egy vagány barátot.
Telt-múlt az idő: a barát szerelem lett
Néha boldoggá, de többször szomorúvá tett.
Beismertem neki tehát mit érzek iránta
Ettől kezdve még nagyobb lett szívem bánata.
Láttam őt lánnyal, kívántam őt oly nagy vággyal
Mely elégette józan eszem -
Mindenkiben őt kerestem
Szomorkodva, hisz szerelmem soha nem feledtem.
Még mindig oly nagy hévvel égek
De tudom, hogy bármit hiába is remélek.
E kis történet után talán tudod kiről, szól életem
Kire gondolok s kiről, álmodok minden percemben.
Kit látok, kit várok, kire vágyok
Ki miatt gyötörnek könnyes álmok.
Ki nem lehet enyém, a sors kit nem nekem teremtett
Ki iránt érzek igazi, feledhetetlen szerelmet.
Te vagy az életem, az álmom, a szerelmem
S épp miattad írom verses levelem...
Levelem, melyet soha nem látsz, nem olvasol
Nem tartasz kezedben, s nem dugdosol.
Nem kell neked is szenvedni, hisz tudom, nem érzel semmit
S nem kell látnod könnyes szemem félelmeit.
Félelmeket, melyek felemésztenek, s letörnek
Hisz most Te vagy a fénypontja életemnek.
De most befejezem irományom
De ébren tovább álmodom álmom:
Te vagy az, kit álmomban viszont látlak
S ott végre enyém vagy, nem csak messziről kívánlak!
TANÁCS
Sok baj van az emberi szívvel,
Soha nem tudni mit, miért művel.
Egyszer segít, máskor romba dönt,
De egy biztos, nem tart soha fönt.
Ha azt hiszed, tudsz felejteni,
Ne bízz, mert egy pillanattól is tudsz szenvedni.
Elég, ha látod az imádott személyt,
S szíved gonoszságból ad egy kis reményt.
Ne bízz benne soha, mert tudja, mit szeretnél,
De nem veszi figyelembe, ha Te épp valakit felednél.
Mindig ad egy pofont igaz,
Ha kezded elhinni, hogy játéka igaz.
Ezért van az, ha felnősz
Rossznak látod a világot.
Ezért vagy búskomor, ha jön az ősz,
Főleg akkor, ha pont nem a Tiéd az Imádott.
Nem lehet rögtön Tiéd, akit akarsz,
Néha tud izgalmas is lenni a harc.
De egyet soha ne feledj:
Kimutatni az érzéseidet!
VÁGY
Érezted már hosszú éjjelen,
mily nehéz álmodozni éberen?
Ha nem volt még ilyen neked
Segítek, hogy felébreszd az érzékeidet:
Látod őt, ahogy közelít feléd,
S szép lassan eléred kezét.
Magához húz, súg valamit a füledbe
S szája megharapásával hat az érzékeidre.
Gyengéd, de valahol mégis vad
Tested minden porcikájára forró csókot ad.
Végigsimít s játszani kezd kezével
Tudom, jólesik, hogy szinte felfal a szemével.
Simogat, csókol s lassan felszabadít,
Eközben gyengéden ruháid béklyójából is kiszabadít.
Elönt a forróság, tested fellángol
És elmédbe is lassan behatol.
Élvezitek egymást, s bár veled van,
Több is történik, benne van gondolataidban.
Ülj le és légy kicsit csendben
Hunyd le szemed s lásd őt a sötétben.
Őt kitől beindul fantáziád
S magával ragad a vágy.
Ez a vágy,
Mikor nem fogad magába más, csak az ágy.
Vágysz rá, kívánod
Halkan bár, de a nevét kiáltod.
Hiába volt képzelet csupán minden,
Érzed az érintést, érzed őt a zsigereidben.
Vele álmodsz, gyönyörű képeken,
S itt egybeforrtok egy őrült, jó sexben.
Csókolod, simogatod és élvezed,
Ahogy játszik veled a képzelet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Cseke Erika |
|
|
|
|
|
Offline
