Dáma Lovag Erdős Anna versei, - menusgabor Blogja - Ábrányi Emil,Adamis Anna,Ady Endre,Ágai Ágnes ,Agytorna,Alföldi Géza ,Alhana,Ambrus Magdolna,Andók Veronika ,Andróczky Lászlóné ,Antoine de Saint-Exupery,Anyák napja - gyermeknap,Áprily Lajos,Arany János,Arany Viktor,Arany-Tóth Katalin ,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila & Emil,Átyim Lászlóné ,B. B. Nala,B. Huszta Irén,B. Radó Lili,Babits Mihály,Bagi Tibor,Bajza József ,Baktai Faragó Aranka ,Balassi Bálint,Balázs Béla,Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./,Bálintffy Etelka,Balla Zsuzsanna,Balogh József,B,

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom

Blogom,

Képtáram

Képtáram,

Videótáram

Videótáram,

Ismerőseim

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 1

Dáma Lovag Erdős Anna versei

2022-05-16 20:00:29, hétfő

	DÁMA LOVAG ERDŐS ANNA VERSEI Csornán, l944.O3.l3.-án születtem. Általános iskolám Mosonszentjánoson végeztem. Már itt írtam verseket. Gimnáziumi éveimben Mosonmagyaróvár, ill. Budapesten irodalmi pályázatokon Országos I. díjam miatt felvettek a bölcsész karra. A Sors fintoraként mégis automatikai-Villamos mérnök lettem, elektromos vezető tervezőként mentem nyugdíjba. Éltem Budapesten, Szegeden 17-17 évet. Majd családommal Mosonmagyaróvárra költöztünk. Költészettel 1994 óta foglalkozom ismét,volt tanárom és gimnáziumi osztálytársaim indítatásaként. Azóta 54 Antológiában jelentek meg verseim. 6 verseskötetem jelent meg.: ,,Jelet hagyni", "Őzek tánca", Kőbe vésett szavak", ,,Keresztre feszítve", "Rendületlen hittel", "Híd két part között" címmel. /URÁNUS,CSERHÁT MŰVÉSZ KÖR kiadásában/ Eddig pályázatokon, ill. azokon túl: 42 díjat, elismerést, oklevelet kaptam verseimre és irodalmi munkásságomra. Eddig 13 országba jutottak el versesköteteim. (Dáma Lovag Erdős Anna) Dáma Lovag Erdős Anna versei Link Ihász - Kovács Éva: ÍGY LÁTOM ŐT Erdős Anna költőtársamnak Így látom Őt a kedves Szépet Körötte fák, millió képlet A végtelenség él a lelke mélyén Hogy kimondhassa Íme a vers az élmény S a kékszemű ég biztatja Ő érzi Hogy e tájat így kell megidézni S a szép világ mely körülveszi létét Hogy fölmutassa az Ő szép vidékét És harangokat tekercsel a létben Mert szívében csupa jóság fészkel Virágozzék mint a lét virága Új koszorút fonva homlokára S világító szép napot a nyárból S nyújtson vigaszt az égi hold vándor Mikor versek fölé hajlik egy asszony Üdvözlöm Őt - semmi ne aggasszon Lelkesedés töltse el a földet Így élünk mi És így élni könnyebb Köszöntöm Őt Bár oly messze él még Elém hozzák rőt falevél érmék Látom ahogy írja a vers-stancát Köszöntöm Őt - a jó Erdős Annát AKI SZERETI A MAGYAR FÖLDET Aki tavasszal Csokorba szedte az ibolyát Aki hallotta zsendülni A határt Aki megmerítkezett A nap melegített dézsában Akinek volt Tarlóval szúrt lába Kinek pelyvával lett Tele szeme-szája Csak az érezheti Igazán a kenyér ízét Az ihatta a tiszta Forrás vízét Akinek napsütötte Keze, lába Az tudja mi a parasztember Imája Csak az vet keresztet A kenyérre Az kéri az esőt A szomjas anyaföldre Csak Ő érti Mi az, ha a földet eladják! AZ A HÁROM JÚNIUS NEGYEDIKE! Együtt zúdul a magyarra szenvedés! Vagy hitében felemelkedés! Együtt siratjuk Trianon-i évfordulót! Éneklünk összefogva siratót! Más ez a nap mint a többi! Egy szép ország szét szakadás Egy nagy Dunai áradás! S egy Pünkösdi egymásra találás! Szűz Mária édesanyánk segíts nekünk Trianoni fájdalmában vérzik szívünk! Könnyeink záporát nincs ki letörölje Édes hazánk teste darabokra tépve! Pedig hívő lélek a magyar Szeretetet oszt, háborút nem akar Lelkében a Pünkösdöt ünnepli Európa határait védte, védi Kárpátokkal ölelt szent földje De sok támadás éri, érte! Senki nem áll ki mellette Elnyomást szenvedte, míg bírta tűrte! Most e három évforduló figyelmeztet! Össze kell fogni magyar léleknek! Nem veszünk el, ha fogjuk egymás kezét! Közösen kérjük a Szűzanya segítségét! Mert hiába zúdult az özönvíz az országra! Mint a tenger, jött a Duna árja! Egy emberként ment menteni mindenki a gátra! Tanított minket az összefogásra! Most, mikor indultok Trianonra emlékeztetni! Pünkösd ünnepén Csíksomlyón imádkozni! Áldjon meg benneteket a Magyarok Istene! Legyen veletek a hit, a szeretet, s a BÉKE! BOLDOGSÁG TE VAGY NEKEM Boldogság nekem a tél csendje A tavaszi virradat zenéje A pacsirta trillázó éneke A virág nyitogató méhek zümmögése A gyors patak vidám csobbanása A nyári nap érlelő ragyogása Az őszi bágyadt napsugár búcsúzása Szívemet éltető természet körforgása De mind ez csak veled Soha, soha nem nélküled Lelkemnek magasröptű szárnyalása Bíztató szavaidtól ihletet várja S ha nem vagy velem Árva, s nem nyílik szívem Nem látom a tavasz, nyár, ősz, tél Ezernyi csodáját Nem hallom a madár boldog dalát Nem érzem a tavaszi szellő simogatását Beborul, komor lesz az ég Vad, zord felleget űz a szél Dörgő villámok cikáznak felettem Szivárvány színében sem gyönyörködik lelkem Szívem bús magányba szédül Nem látom a csillaghullását az égről De ha hallom kedves hangod A tavaszt a hideg tél után elhozod A madár is vígan zengi énekét Virág nyílik, virágos az erdő a rét Lelkemben egy új dal muzsikál Egy dal, ami csak is feléd száll A boldogság ismét veled rám talál. BÚSAN SZÓL A HEGEDŰ Felültek a fákra a fellegek Egy hegedű szól, kesereg Egy hegedű az éjszakában Valakit sirat bánatában Ó mily szomorúan, mily búsan A magány dala benne van Megfájdul a szív is bele Komor fellegek szállnak felette Ó te szomorú hegedű Ne sírj oly búsan Jön még borúra derű Szólsz még boldogan Néma az éj, elhalkul a dala Elcsitul lassan a szív fájdalma Csendes a hegedű, elpihent a vonó Alussza álmát, nem zokog a szó CSEND VARÁZSA Eljött a csend A nap nyugovóra tér A csend palástja takarja az éjt Elcsitul minden fájdalom Alszik a madár a fészkén Nyargaló szél lecsendesedik félvén Hogy felébreszti az alvót Halkan dúdol neki altatót Csend van a szívekben Néma minden hallgat az éjben Néha egy vonat kattogása Egy megkésett bagoly huhogása Töri meg a csendet Nem akarja felébreszteni az embert Aludjatok véget ért fáradt rohanástok Az éj varázsát küldi rátok Lelketekben szunnyad a fájdalom A bú és öröm sem zavar álmodon Álmodjatok szépet, hogy szeretnek téged Álmodjátok, szép a világ Hogy holnap szebb nap virrad rád S béke lesz, s szíved boldogság öleli át EMLÉK KÉPEK ANYÁK NAPJÁN Drága Édesanyám megyek hozzád De nem csókolom édes orcád Temetőben pihensz régen Fájó emlékkép vagy már nekem E képeket most össze szedtem Édes mosolyod nem feledtem Szigorú is voltál néha Szíved szeretetét nem feledjük soha Hat gyermeked akik sorban : Orsolya a gondoskodó Mikor elmentél, ő volt az anya pótló Teréz: Ő messze, idegenbe elment Hullott érte könnyed, szomorítottad szívedet Fájt az is mikor én elmentem Tanultam Budapesten György öcsémet magammal vittem Vágytunk utánad mind ketten László öcsénk szíve tiszta, Ő volt idős napod gyámolítója Sándor öcsénk mosolyogta Nem hagylak el Édesanyánk soha. Jöttek évek, hosszú sorban Velünk vagy csak álmainkban Visszatértünk, de már későn Takar már Édesanyánk, Édesapánk a szemfedő Emlékképek összegyűlnek Hol kicsik, nagyok ölelkeznek Imáinkba foglalunk bennetek Áldja meg az Isten jó szívetek! AZ ÉLETEM FÁJA Verset írok az életfámról HETVENEDIK ágáról Mert minden évben egy ága kihajtott Minden tavasz szép virágot hozott HETVENEDIK tavasz Rügyezik már a fámon Nem sokára virágba borulását látom Virágból termés lett, éveim során Négy is volt belőle Kettő korán lehullott a földbe Két szép gyümölcsöt fel neveltem Ő értük boldog az én lelkem /fiaim/ Két szép termésem életem büszkesége Szerető szívemnek gyönyörű termése Életfámat tavasz, nyár, ősz, tél éltette Napsugár és szellő leveleit érlelte Záporeső, hol zivatar is vonult el felette Szivárvány színekben életem festette Zivatar ágaim tördelte Hajlott törzsem,míg engedte A jó magyar földben Gyökereim a mélybe, élhettek benne Tavaszi zápor megöntözte Éltető napsugár ragyogott felette Így múltak az évek, év gyűrűk körötte Hol sima,hol göcsörtös ágaim növelve Így telt el HETVEN tavasz felette Ezt a HETVENEDIK tavaszt Jó Istenem megköszönöm neked Életfám virágzik, virággal köszönhetek Verseim voltak virágai a tavasznak Hogy hány tavaszt adsz még nekem Te tudod csak igazán én édes Istenem Meddig tart még tavaszt váró életem Ha eljön életfámnak utolsó tavasza Arra kérlek csak, ne zivatarral Csendben aludjak el, mint ki téli álmát alussza Csak azt vegyék észre, ha ágaim virágát nem hozza Gyökereim engedjék el nehéz törzsemet Halkan zuhanjanak le, öleljem magyar földemet Megmarad utánam pár kis, friss hajtásom Ők lesznek,kik emlékeznek /unokáim/ Éltem ezen a szép világon FÉNYBEN ÚSZOTT, MOST KOLDUS SZEGÉNY! Fényben úszott, Most koldus szegény! Kifosztottan áll az élet peremén Se háza,se vágya eltűntek már Kezéből az idő homokot szitál Elmúlt az élet, pergett tova Magány köszönti, nincs otthona Dolgos éveit a múlt tagadja Kivert, magány utolsó rokona Míg fényben úszott, volt vagyona Vasalt inge, cifra palota Dáridó is kijutott néha nap Körül táncolta érdek had Most koldus szegény, porba hullt Kikacagja a fényes múlt Ha akad sátor, pad az otthona Űzi hajtja az isten ostora Volt háza, otthona, kis vagyona Kuncog a forint, gurult tova Öregen már nem kell senkinek Ami vagyona volt, az mindenkinek Fény helyett komor sötét ráborult Utolsó pénze koporsóra jut Az anyaföld tisztességgel befogadja Legyen nyugodt örök álma FÜLEMÜLE SZERENÁD Tavaszi légbe belezeng az ének Egy kis énekes dalolni kezd Száll a fellegekbe Istenhez a dala Itt a tavasz, boldogan dalolja Dalolj, dalolj te szürke kis énekes Éji dalod szerenádot zeng Aki hallja boldog éneked Veled örül már itt a kikelet Nyílik a lila orgona virága Ibolya csokorban integet Gyöngyvirág harangozza fejét Így üdvözli fülemüle énekét Tavaszi napsugár ébreszti a földet Virág özön, virág illat éltet Boldog tavaszi zsongás árad Fülemüle zengi az esti szerenádját S a dal felemeli az emberi lelket Ezt a csodát megköszöni Istennek Mert ő teremtette ezt a csodás harmóniát Fülemüle zengheti a szeretet himnuszát Szólhat boldogan az éji szerenád GITÁROM SZÓLJ MOST DALBAN Gitárom szólj most dalban Békét hozz a nagy világra Ne engedd elveszni embereket Háborút ne hozz senkire Sírj csak gitárom hangosan Szél vigye zenémet országokba Hallja minden ember fia Ne ontsuk egymás életét soha Gitárom pengjen szózatként Világ figyelj e dalra Emberiséget ne engedd háborúzni Kínok közt kiirtani a népet. Szólj, szólj gitárom, mint a harsona Isten áldása legyen rátok Szívetek dobbanását halljátok Békét akarjatok a világra! GYÖKEREINK MAGYARORSZÁG Gyorsan folyó patak partot mossa Sodró, morajló habok futnak tova Szaladnak, mint édes hazánk fiai Akik nem lelnek nyugalmat Kergeti őket a nincstelen kín Pedig magyarnak lenni büszkeség! Hiába tépázzák fánkat irtó szelek Magyar megmutatja mindig! Benne hinni, s bízni lehet! Nem tudják kitépni a gyökeret! Ne szaladjatok, tiétek nem a nagyvilág Itthon vár benneteket a föld, s édesanyád Magyar nyelvet másra nem cserélheted! Sem álmaidat, míg magyar a gyökered Sem gondolataidat, sem hitedet! Mert a hit, s lélek, mely fogva tart Kínok közt is az nyújt neked kart! Magyar szíveddel száll a gondolat Soha nem felejt a magyar tudat! Ha más nyelven is szól az akarat! Szülői házat soha ne hagyjátok el! Mert kihűl a családi fészek Elveszik otthonod, s vele reményed! Kakukk költözik tolakodva bele Szaladhatsz, hogy elvedd jussod tőle! Gyors patakból hömpölygő folyó lesz Elszakad az árral hazád fájának gyökere Hiába szaladsz, hiába jössz Későn érkezőt elönt a vízözön! Szíved nyugalmat sehol nem talál. Pedig magyarnak lenni büszkeség! Ez formálja tudatod, amerre mész S ha hited, házad, hazád veszély fenyegeti Magyar lélek helyét a világban nem leli Haza húzza idegenből is gyökerei! S mégis, ha hömpölygő áradat Hazátok fájának gyökerét tépázza Elveszik a föld, a nép, amibe kapaszkodna Nem lesz hit, sem haza, ami haza várna! Mert az áradat gyökerestül kicibálja! HA FELHŐ LENNÉK Ha felhő lennék magas kék égen Szállnék, repülnék szabadon, szépen Bárányfelhőként a nap rám ragyogna Úsznék a kék égen rátok mosolyogva Ha esőfelhő lennék, sűrű cseppekben esnék Isten áldása lennék. Minden vetést, virágot jól megöntöznék Ha rossz kedvem volna, sötét felhő lennék Rossz felhőtársaimmal összezörrennék Ha ragyogó napsugár rám ontaná sugarát Egyből tovább szállnék, kék égen tova repülnék Akkor jönnék csak, ha rám szükség lenne Áldott legyen a földnek könnyeimnek cseppje Tavaszi záporral öntözném a tájat Elvetett mag kikeljen, nehogy elszáradjon Szomorú kedvemben mindig borús lennék Eltakarnám a napot, lássátok szomorú vagyok Jó kedvemben a felhőkkel kergetőznék Napsugaras égről gyorsan eltűnnék Legyen az embereknek szép, meleg napjuk Vidámak legyenek, mert szép a nyaruk S miután az égen elvégeztem dolgom Lehullanék a földre, sokak örömére Fájó könnyem áldás legyen emberre, növényre Esőként földbe szállnék, megsemmisülve Komor felhő, nem jó az senkinek Inkább a földet öntözöm meg Mielőtt elmegyek, sűrű könnyeimtől Viruljon a tájék, mielőbb köddé válnék Esőcseppjeimmel a földbe örökre bebújnék HIDAT VEREK Hidat verek folyókon át Összeköti jobb, bal partját Suhog a víz, rohan az ár Túl parton valaki vár Hidat verek, hozzád megyek Karjaimmal átölellek Kedves szóval örvendezek Ti elválasztott magyar testvérek Áll a szobor folyó partján Szent Kristóf figyelmeztet talán Rohan a folyó, sodor az ár Magyar testvér a túloldalon vár Hidat verek, átölellek Könnyebb lesz együtt az élet Mert a hidunk, utunk közös köztünk Testvér, testvér együtt megyünk Hosszú a híd rajta megyek Jössz felém én átölellek Nem választhat többé minket Sem folyó, sem patak, s más akarat Hidat verek népek között Rohanó folyó, s széles fölött Hogy egymás kezét ne engedjük Szeretetben Isten velünk Ne legyen többé soha Ha életünk mostoha Magyart, testvért elválasztja Lehet Lajta, Duna,Tisza, Dráva Hidat verek szeretetből Szilárd vasból, s kövekből Hogy sorsunk közös legyen Testvér, testvért ne feledjen Közös hidunk, ha megépül Nem tart vissza jöhet az ár Szívünk ismét egymásra talál Szabad út lesz, nincsen határ HORTOBÁGY DICSÉRETE . . . Ó te szép Magyarország Csodálatos tája Nincs a világon senkinek Ilyen mesés Hortobágya Kilenc lyukú hídnál Legel a szürke gulya Vágtat a híres ménes, Mint lángparipa Nap korongja ontja bő melegét Nagy forróságban délibábos ég int feléd Szürke tehén csorda ballag az itatóra Vágtat a híres ménes, friss víz jó volna Daru madár,hívja a párját Túzok madár érte nagyot kiált Nagy méltósággal lépeget a gólya Fácán rikolt, mintha ő lenne e táj Egyedüli lakója Pacsirta szép énekével ad rá feleletet Kútágas messziről a szomjazót csalogatja Odagyűlik a pásztorok,csikósok csapata Mert a hőséget ők is alig bírják Friss vízzel töltik meg az állatok itatóját Mire eljön az este,nap nyugovóra tér Távolból furulya szó mesél Csárdában öreg dudás játsza a nótát Prímás húzza, pénz jár a vonónak /Bura Zsigmond/ Hajnal pírja hasad, csend ül a tájra Tüzesen kel fel a nap koronája Nyargaló ménes jön amott,nagy port kavarva Felveri a nyugalmat, mert ő így akarja. Természet órája tudja a dolgát Pontos időre állítja mutatóját Tavaszra nyár jön, ősz köszön a télnek Csodás forgatagban zajlik az élet HOZZÁM TARTOZOL Hozzám tartozol Mint fűhöz a harmat Mint naphoz a fény Mint fához a levél Hozzám tartozol Mint zivatarhoz A villám Mint virághoz az illat Mint édes mosoly A gyermek arcán Belőled lettem naggyá Mint búzából a kenyér Mint anyából a gyermek S ha már nem vagy nekem Veled halok meg Hogy a másvilágon is Együtt legyek VELED Mert Te ott is Hozzám tartozol KÉT REMEGŐ KÉZ Kéz a kézben elindultak Kórházból a kapun túlra Halk szavukat csak Isten hallja Tudod kedves légy türelmes Van négy szép gyermekünk Szívünk telve, szeretünk Ha néha kevés volt kenyerünk Megosztottuk,nevettünk Boldogság lakott velünk S óvatosan bandukoltak Szorították egymás kezét Lassan léptek ,mosolyogtak Másik ráemelte szemét Ó te kedves bolondos öregem A múló időben is jer velem Hát elmúlt az idő feletted,felettem Úgy száguldott észre sem vettem Lassan ,lassan megöregedtem Még foghatom fáradt,dolgos kezed A világ is szép,de csak veled Eljöttél értem,s én haza megyek Megalkudtam az Istenemmel Most te jössz értem Veled megyek, értelme van, eddig éltem Reszkető kezüket egybe fogva S mosoly arcukat el nem hagyta Kilencven évesen mentek a hosszú útra. S én néztem utánuk vágyakozva Szívemben megnyugodva Két ember az örök szeretetet megmutatta. KÖNYÖRGÉS A BÉKÉÉRT! EMBER! TE ISTEN teremtménye! Nézz fel,nézz az égre! Nézd milyen tiszta, békés az égbolt Ragyog a napsugár, nevess rá békjót Béke van, szeretet a szívekben Ne oltsd ki fegyverrel belőle ! Bízzál magadban, ne a fegyverekben Békéért könyörgök Hatalmasok szívetekbe! Békét a gyermekért, ki ma született Békét az anyáért, ki nem ártott neked Békét a fiatalért, ki nem megy a csatába Nem akar halni, nem akar hiába! Békét az aggért, aki gyermekeiért retteg Háborúban mindene, s élete veszhet Békét könyörgök a Hatalmasoktól Lágyítsa meg szívét az Isten, ha háborúra gondol! Békéért könyörgök a hadba indulónak Ne nyisson tűzet más ember fiának! Békét kérek a Földnek, s minden lakójának Kicsiknek, nagyoknak, ártatlan hadba indulónak Háború csak vér, bosszúálló lélek! Sátán irányítja, hogy egymást megöljétek! Békét könyörgök az országnak, melyet leigáznak Siralom völgye lesz minden fiának! Rakéták,torpedók hada ne álljon csatába! Ártatlan ember élet ne oltasson hiába! Békét kérek a földnek, amit szántanátok A városnak, a falvaknak, mindennek, amit ember alkotott! Békéért könyörgök lelketekért, ti acsarkodó felek Ebben a háborúban nem lehettek győztesek! Háború csak fájdalmat, siralmat hordozza Nem lesz Isten áldása se lelkedben, se otthonodban! Békét könyörgök végül nemzetemnek Féltve kérlek benneteket vágóhídra ne menjetek! Mert elég volt már a sok áldozat évszázadok óta Áldást kérek a meggondolt béke hozóra! Békéért könyörgök végül szívetekbe A felbujtót az Isten nyugtassa meg Elég volt az áldozat,a hiába ontott vér! Békét könyörgök a világnak a sok szenvedésért! LASSAN ELJÖN A TAVASZ Lassan eljön a tavasz Pattannak a rügyei a fáknak Szívemből búcsúzik a tél Örülök a lágy napsugárnak Cinkosan kacsint már a nap Ibolya virág illata árad Kertek is a tavaszra vártak A madarak csivitelve szállnak Március köszönti már a tájat Lelkünkben is felébrednek a vágyak Szép emlékei életünk tavaszának Örülünk a nap ragyogásnak Egyedül csak én ülök némán Várom a tavasz beköszönt rám Elhozza szívembe a reményt S kigyújtja a tavaszi fényt LETESZEM VERS KOSZORÚM Leteszem vers koszorúm Leteszem szomorún A haza hős fiai hantjára Emlékezek vers virággal Október hónap te hősök gyásza Emlékeztetsz minket az örök fájdalomra Aradi tizenhárom vértanúságára A nemzet miért borult gyászba Aradi vértanuk, s névtelen hősök Akikre emlékezve vers koszorút kötök Minden virággal rájuk emlékezem Áldottak legyenek ők, és hős nemzetem Mert bátran mentek ők a csatába A haza hívta őket nagy bajában Összefogtak ők harci diadalban Életüket adták, hogy éljen a haza Októberi hónap, te hősök hordozója Ne követelj több gyászt a szegény magyarra Leteszem szóvirág koszorúm, tisztelve A hősök emléke míg él magyar ember Nem lesznek feledve. MÁS EZ AZ ÜNNEP Március 15.-e Ragyog a napsugár Virágba borultak a mandulafák Így köszönt Nemzeti ünnepünk ránk Más ez az ünnep!!! Mint,mikor hóviharral tört ránk Magyarok Istene figyelmeztetett Bajban van hazánk!!! Március 15.Te Nemzeti ünnepünk! Nyisd szeretetre szívünk Mutasd meg van még reményünk Van még reményünk, hogy összefoghatunk Ha akarjuk, egy célért indulunk!!! Viszály nem győzi le akaratunk!!! Mert hős múltú nemzetünk Sokat szenvedett Összefogva a szabadságból Meghalt,de soha nem engedett Eljött megint,ragyog a napsugár Március 15. Nemzeti Ünnepünk Összefogásra szólítva vár !!! Mert a hőseink értünk is életüket adták a csatában Csak a nemzet ne sínylődjön rabságban Hősök az a Aradi 13, és a többiek Szelleme feltámadva és kiáltva : ,,Talpra Magyar" fogj össze !!! Mert ha nem, elveszel mindörökre !!! S akkor hiába volt fájdalom,minden Oly sok szenvedés Hiába haltak hős fiaink a honért Ha lehajtott fejjel mi beleegyezünk Tűnjön el alólunk földünk! Vándorbotra jut az a sok ész, tudás! Mert nincs bennünk hit, s összefogás!!! De még van remény, hogy egyet akarjunk! Így hőseink előtt tisztességgel fejet hajthatunk!!! MEGTARTALAK Megtartalak, mint fa a levelet S akkor engedi el, ha itt az idő Mint égbolt a gomolygó felhőt S akkor hull le, ha esik az eső Megtartalak, mint holdat az éjszaka Akkor búcsúzik, ha jő a pirkadat hajnala Mint virág a reggeli harmatcseppet Az élteti, az ad neki életet Megtartalak, mert szomjazom rád Mint nyári melegben a búzamező Erős napsugárnál nincs egy felhő Mely enyhet ád, s megmentő Megtartalak, mert szeretlek téged Nem tudom elengedni lényed Megtartalak, mert önző a lélek Soha nem akar feledni téged Megtartalak, mint madarat a fészek Ha zivatar közeleg félnek Ha vad eső is zúdul rájuk Nem félnek, betakarja őket szülő szárnyuk Megtartalak, míg tart ez a kis élet Mert egyedül szomorúan félek Félek, hogy elveszítelek téged Elengedni nem tudlak, míg élek Megtartalak, mint szőlőszemet a fürtje Ha ősszel megérik, akkor van szüretje Hideg dér megcsípi az ágat Elengedlek örökre, mint levél a fákat S ha végleg elengednélek Szomorú magányom a távolba réved Szürke felhő eltakarja előlem a napot Örökké várok rád, míg meghalok MI ÖSSZETARTOZUNK /Nemzeti Összetartozás Napja/ ,,Mint bontott kéve Szét hullt nemzetünk" De mi összetartozunk Összefog anyanyelvünk Szívünk Nem győzhet rajtunk Ádáz támadás Vágtathat fölöttünk Villámok hada,felhő vonulás Nem lehet minket széllel kergetni Viharok harcába felül fogunk kerekedni Mert mi összetartozunk !!! Magyarok vagyunk Fogjuk majd egymás kezét Felemeljük az égig Istenhez érjen fel a kezéig S áldást kérünk tőle E szét zilált, elfogyó nemzetre Áldást kérünk tőle Áldja meg a magyart Szűnjön szenvedése Összetartó nemzet ne legyen elveszve Mert tudjuk mi, mind ahányan vagyunk Nem feledjük soha földünk, otthonunk Szét hullott a nemzet apró darabra De csak a föld szívünk soha Mert mi összetartozunk Ha menny és föld is leszakad Szívünk egy ritmusra ver S örökre magyar marad Míg Isten áldása velünk S egy az akarat !!!!!!! Mert mi összetartozunk !!! MONDD KEDVESEM! Ó március, te kikeleti varázs Ragyog a fény csábítva int felém Érzi e a szíved, amit én Új életre kelt március reggelén Ó, mondd kedvesem Érzed már jön a tavasz csendesen Virág nyílik, rügy pattan, ébred az erdő Simogatja szívedet a szellő Virág szirmokat nyitogat a napsugár Selymesen melengeti őket, s táncot jár Csobban a patak, rohanni van kedve Ó, kedvesem érzed-e a tavaszt szívedben? Millió nyíló virág int feléd Illatukkal csodás az erdő,a rét Méh zümmög, szorgosan súgja Nyíljatok kedveseim itt a tavasz újra Hallod-e a madarak kórusát Neked küldöm e csodás melódiát Lelkünkben is egy új dal muzsikál Mert tavasz van, s madár dala száll Ó, kedvesem boldog e dal Úgy szárnyal, mint egy diadal S a virágok neked is nyitják szirmaikat Neked üzenek,ugye boldog vagy? Mert eljött a szép tavaszi varázs Öröm, szeretet látomás Szívem dala száll feléd Köszöntsük a tavasz virradat reggelét "MONDOTTAM, EMBER: KÜZDJ ÉS BÍZVA BÍZZÁL!" (Madách Imrére emlékezve:"Az ember tragédiája") 1862. Ó, Istenem, mily nagy ez a küzdelem! Mily nagy súlyt ültetsz vállukra, Jövőbe látó költőknek, a váteszeknek Mily nagy feladatot adtál, hogy írjanak! Írja meg a valót, a szépet, vagy a poklot, Mert most készülsz ránk zárni a kaput. Lucifer nem nyugszik, életet követel, Mit Isten alkotott, pokol nyeli el? Mily nagy feladatot ruháztál a költőkre!? Írjon mindenről, lásson a jövőbe! Figyelmeztessenek bennünket időben, Ne irigykedjünk, tartsunk végre össze!!! Sok költő fogott tollat Madách Imre óta, Írják soraikat magukra gondolva. Nemzetet a veszedelemtől ritkán óva Tragédiánkat kevesen látják, vagy nem akarják! Szegény nemzetünk, bíz sokan elhagyják! Sorsára, hagyatva vívja a saját harcát, Ki lesz majd, aki a sorsunk új fejezetét megírja? Az élet színpadán a nemzet jövőjét megmutatja, Ki lesz, ki a bajból a nemzetet kivezeti, Ki lesz, ki költők sorsát vállára veszi, Keserű szívvel a nemzet jövőjét megénekli? Mert sötét fellegek gyülekeznek nemzetünk egén! Hogy pokol lesz-e vagy mennyország, ki lesz, ki megfejtené? Megírtad költőtárs "Az Ember tragédiája-t" Mégsem figyeltek rád, országunk licitálják. Küzdelmes sors, az kijutott bőven, Szétdarabolt nemzet jövője sem felhőtlen. Bizakodva tekintünk fel az égre, Sorsunk jobbra fordulását Istentől remélve. Oda jutottunk, már egymásban sem bízunk, Szétesett családunk, veszélyben otthonunk. Elmentél költőtárs, csillagként ragyogva, Költészetednek, művednek ki lesz folytatója? Ki mutatja majd meg a helyes utat nekünk, Hisz hit nélkül, bizalom nélkül elvész nemzetünk?! Szép magyar nyelvnek ki lesz a pallérozója, Ki lesz Istennél, aki értünk szépen szólna? Kérd az Istent Te is ott fent közbejárással, Enyhüljön meg felénk ily sok szenvedés láttán! Mindig a magyart áldozták a harcok oltárán, Védjen meg bennünket, ne hagyjon árván! Küzdünk mi mindnyájan erős küzdelemmel, Békével tűrünk, bizakodó reménnyel, Ne engedje, hogy ifjúságunk világgá szaladjon, Csak a fiatal és a gyenge öregje maradjon! Mire születtünk, mindig csak küzdelemre? Reménységet kérj e meggyötört nemzetnek, Ne legyen győzelme Lucifernek az Isten felett! S az emberek figyeljenek az Isten intő szavára, Ne jusson a nemzet ismét a poklok kínjára! MOSONMAGYARÓVÁR GYÁSZNAPJAI /1O.26/ Még mindig halljuk éneküket! Könyörögve kérték Istenüket Daluk reménykedve szállt Adjon Isten szabad hazát! De a fegyver szava elnyomta a dalt Száz torokból szakadt a jaj Golyószóró,kézigránát kaszált Hozott fegyvertelen emberekre Kegyetlen halált Mosonmagyaróvár népe Gyászolsz-e már ? Szíved mélyén őrzöd A Hadúr diadalát ! Gyásznapot hirdet az egyik Még mindig helyesel a GAZ Élőnek nem nyújt vigaszt A megbocsátás elmarad! És a holtak nem beszélnek De nyílik sírjukon virág Gyertyák lángja lobban Kegyelmet még nem ad a Világ! Még mindig halljuk éneküket Hangjuk az Istenhez szállt Sírhalom jutott nekik Nekünk fájdalom és néma gyász! Lenn a sírban ott pihennek Nekik szól a kegyelet Élő még mindig siratja A fájó,múló emléküket! NE HAGYJ ITT TESTVÉR!" Ne hagyj itt Testvér, megfagyok Segíts felállni, mert meghalok Szóltak a könyörgő hangok Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok És csend, fagyhalál Mindenütt amerre kaszált Az áldozat már nem beszél Aki bír még útra kél Arra, Magyarország felé Már nem ágyú támad Nem szól a Sztalin orgona Szél és a fagy üldözi a katonákat Nem tudják merre a ,,Haza" S ki hazajutott,éhezve,fázva Rongyosan ,megcibálva Csak az tudta,mi veszett el oda kin A túlélőnek megmaradt a kín S a ,,Testvér"nem felejtett soha Szólt fülében az ágyú szó,s" Sztalin orgona" Csend honol azóta is,néma csend Isten tudja csak,mi lakozik a szívekben bent ,,Ne hagyj itt Testvér"meghalok Elcsitultak,elnémultak az áldozatok Már csak alig él egy-két katona Az ő szemükben még ott lobog a keresztek sora S a Don kanyarban néma csend honol Az Isten tudja csak ,mily sok áldozat Alussza álmát a jeltelen sír alatt Csak ő tudja miért kellett veszíteni sok magyart Elmentek az évek,csendben ,el Róluk csak a kegyetlen szél énekel Hogy fagytak meg hős fiak Áldozatként ott túl ,a Don alatt De eljön majd az idő Mikor megint fúj a szél A hősök tetteiről egy igaz legenda kél Az utókor róluk hősként beszél. NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ HANNÁCSKÁMNAK Mint a tavasz virága Nyiladozol szépen Szívem boldogsága vagy Én gyönyörűségem Nyíljanak hát neked Virágok a kertben Örömöt adsz nekem Boldog tőle a lelkem Oly szép virágcsokrot Nem tudok én adni neked Mint az én szívemnek Jelent a te szereteted Kívánom boldog légy Drága kis virágom Lelked jóságát ismerjék meg Ezen a világon Szüleid kertjében Nyiladozzál szépen Áldom a jó Istent Unokámnak téged adott nekem Tavasz van, nyílik sok virág Eléd viszem minden virágát Idősödő karommal átölellek Sok boldogságot kívánok neked. NEKED SZEDTEM Neked szedtem Csokorba ibolyát Fehéret és lilát Ott remeg a szívem benne Ibolya kis közepébe Terítve volt a fák alja Ember szívet csalogatta Gondoltam te is megörülsz tőle Ha illatozik majd kezedbe Neked szedtem, rád gondoltam Ibolyától boldog voltam Itt a tavasz ő is tudja Örömöt hoz az otthonba Neked szedtem ibolyámat Ne nyomja szíved a bánat Öröm költözzön a lelkedbe Ha a csokrom veszed a kezedbe OLYAN VAGY NEKEM Olyan vagy nekem Mint a lámpa fénye Életem sötétjében Világítasz még nekem Ott túl a fény özönén S hangod sem hallom én Mégis világít, mint lámpafény Olyan vagy nekem Hol tavaszi virágzással Hol nyári nagy meleggel Hol őszi lombhullással Hol téli zúzmarával Jössz felém, s bántod szívemet Olyan vagy nekem Mint tavaszi zápor után Az égen a szivárvány színe Vagy nyári zivatarban Az ég csattanó zengése Mint augusztusi éjszakában A csillagok hullásának fénye Hol nyári nagy meleggel Hol őszi lombhullással Hol téli zúzmarával Jössz felém, s bántod szívem Reményem vagy nekem Mint a nap ragyogása Majd ősszel sűrű köd hullása Melyen nem láthatok át soha Csak hangod hallom a sötétben De már nem látom utam a messzeségben Reménytelenség vagy nekem Mint zimankós égnek sűrű hóesése Nem várom már kedves szavad Didergő télben megfagy a gondolat De még levegő vagy, ki kicsit éltet Mert levegő nélkül megfagy a lélek Ó ÉN ÉDES HAZÁM! Ó én édes Hazám Hogy tudsz szárnyak nélkül repülni Megcsonkított karod Hogy tud átölelni Gyermekeid a távolból Hogy tudod csendben haza hívni Hogy tudsz mély szakadék felett Hidat átvezetni Ó én édes Hazám Ki szánja meg gyötrő sorsodat Ki vigasztalja meg szomorú fiaidat Ki védi meg gyenge magzatodat Lesz-e még benned erő s akarat Fel emeled-e még fejed Mozdítod-e még gyenge karodat Fény felé fordítod-e még arcodat Ugye látszat, az hogy beteg vagy Már lábadozik tested Belső tüzed lángja nemsokára Életerővel perzsel Tavasz jön már újra! Hozza a lángot Erőt ad neked igaz ifjúságot Zászlóvivő reményt, boldogságot Ó, HOL A SZÍVED MAGYARORSZÁG!? Ó, hol a szíved Magyarország?! Hol a boldogság vár ránk? Budapest vagy Dobogókő? Csak ne mossa könnycsepp eső De látom bizony könnyed hullik Bánatod az csak nem múlik Az emberek egyre bántják Kufároknak eladják! Drága hazám Magyarország! Ki gyógyítja meg szíved bánatát? Össze kellene már fogni! Ne csak mindig acsarkodni Édes hazám Magyarország Érzem én szíved bánatát Nem látom a régi színed! Bánattól alig ver a szíved! Mert hol dicsérnek, hol eladnak Hangja itt nagyobb a gaznak Hazugságtól jár a szája Földjeidet licitálja! Ó, te szegény Magyarország! Szíved is elorrozzák Vigyáz arra, ki szeret téged Ne ülj fel szavára az ellenségnek! Ó, te szegény édes hazám! Fáj a szívem a sorsod láttán Kufárok civakodnak, marakodnak Kifosztva magadra hagynak Ne hallgass a hamis szóra A téged külhonban árulóra Ne keseregj, emeld fejed Arra hallgass,aki szeret!!! Ó, hol a szíved Magyarország?! Megvédjük, bár hol van, vigyázunk rád Istent kérjük segítsen meg Hogy a jó emberek megvédjenek!!! ŐSI FEJFÁK A SÍRKERTBEN /fejfa kerítés a Búcs-i temetőben / Szomorú emlékek Mindig visszatérnek Fájó szívvel üzennek A jövő nemzedéknek Mit üzen a néma Sorba állított fejfa Nincs már neve sem Ki nyugszik alatta Neve sincs magyarnak Ősi keresztfának Üzenő jele van A jövő fiának Akik itt nyugszanak Ősi magyar földben Emlékük fenn marad Minden eljövendőben Sirassatok minket Gyúljon értünk gyertya Hősként is itt nyugszunk Fejfák alatt sorban Fejfák alatt némán De mégis megüzenve Életünk nem lesz soha elfeledve Tiértetek éltünk bízva a jövőben Járom a sírkertet,szívemen bú,bánat Látom sorakozni néma fejfákat Tisztelettel gyújtom szavakból gyertyákat Lelkemet értetek szorítja bánat Nyugodjatok hát ősi magyar földben Támadjatok fel ha végítélet zörget Adjatok erőt nekünk az élőknek Bánattól a szívünk ne szakadjon meg! PETŐFI SÁNDOR EMLÉKE ÉL Ó nagy költője a nemzetnek Hányszor támadsz fel Hányszor temetnek Talpra magyar itt az ideje Hányszor tagadnak meg Szívükből kivetve Sírodat megtalálva Hányszor sírnak,sírodat megásva Támadj fel újra,mert itt az idő Magyar nemzetedre ismét Ráhajlik a szemfedő Ismét kifeszítik a szent lobogót Magyart,székelyt,te add meg a jelszót Talpra magyar,vagy ne siránkozzál Nemzeted sírjánál ne imádkozzál Állj fel ismét romjaid alól Itt a tavasz,ismét kivirágzol Talpra magyar,szólítsd újra nemzeted Nem magyar,aki bajban kesereg Ne hagyjátok,hogy a megszenvedett földet eladják Karvalyok lepjék el ismét a hazát Hányszor álltunk fel talpra mi magyarok Hányszor ontott hősként vért fiatok S mindig felálltunk,ha vészek dobáltak Megmutattuk erőnk,tudásunk a nagyvilágnak Petőfi él,ismét megtalálták Tavaszi légben lengeti a nemzet zászlaját Ti ne értenétek,ismét március van Eljött a tavasz ,ismét megújultan Nem hagyjuk a nemzetet a földbe taposni Önmagunkért megint talpra fogunk állni Zöldell a vetés,az arat majd,ki vetette Nem lesz a magyar senkinek szolga népe Petőfi él,újra feltámad Talpra állítója lesz e szomorú hazának Mert a hősök az istennél szót szólnak Ne engedje vesztét a szegény magyarnak Nyújtsa neki karját,hogy fel tudjon állni Ne legyen járma, ne lehessen leigázni Mert a hitében mindig bízott a magyar Mindig talpra állította ,ha jött a zivatar Tavasz van,Petőfi tavasza Lelkünk újra kivirulva Zászlóink lobognak a szélnek Reményt ad-e szomorú nemzetnek Talpra kell állni itt mindenkinek Mert összefogunk, s egyetértünk valahára Mert Petőfi szellemét a nemzet megtalálta Békét üzen a nagyvilágba REKVIEM AZ ÁSOTTHALMI TANYÁKÉRT /Tűzvész:1993.-ban/ Kidőlt,bedőlt kicsi ház, omladozó fala Látszik rajta szebb napokat megélt, szorgos volt a gazda Kerítése fonott fűzfából, átsüvít rajta a szegénység Udvara rendezett, tele rőzsével és fával Öreg ember tipeg,vödörrel kezében, Meg-meginog,megáll a nagy szélben Hajlott a háta,mint a tanyáé Látszik már nem bírja a vödröt Hátán cipel,vagy nyolcvanöt esztendőt Vízért megy a szomszéd fúrt kútjához Lábai csoszognak,alig ér el az udvarhoz Jókorát iszik a csobogó vízből, S megtörli bajuszát,s hátradől Kifakult kalapját leveszi fejéről Letörli homlokát,s megnyugszik belől. Nem zavarja senki,csak a méhek zaja Őzgida szalad át az úton,ő megbámulja Mert ide jár ő évtizedek óta Szomszéd engedi,neki van ártézi kútja. Nyugalmát nem zavarja senki,itt nincs politika Ámulva,bámulva nézi az eget,lesz-e eső Mert bíz a nap nagyon éget ! Egyszer csak meglátja a házán Tűzkakas kukorékol,kegyetlen hangján! Futna szegény haza,de lábai nem bírják Látja leégni, szalmatetős kis házát ! Mire odaér,ég ,mint a pokol A szél a pörjével már a fenyvesben lohol S nincs megállás ég már a másik tanya Menti életét,aki csak tudja ! Szél feltámad,nincs kegyelem sehol Rászakadt mindenre a menny és a pokol Jön a segítség,a tanya nincs sehol! A ,,Szent család" képe a hamuba hull Küzdenek az emberek,hogy a tűzet eloltsák Megsemmisülve dőlnek össze a tanyák! S vége,mindennek vége! Kegyetlen sors,fájó annak ,aki megélte! Egy traktor szikrája csiholta a tűzet Nem volt ily nagy tűz,mire ember emlékezett ! Fájó,holdbéli a tájék,minden hamu,üszök,az élő fa ég Az öreg ember csoszog a hamuban Elered a könnye,mint,ha patak volna Siratja a semmit az éveket Itt nevelt fel kilenc gyereket! Felemeli a hamuból a ,,Szent család" képet Ez maradt meg csodaként,a többi szénné égett! - Elfogytak a tanyák,rossz idő jár erre! Még az Isten is haragszik,tűzzel felperzselte ! Kihalnak az öregek,mind reményt vesztve ! Nincs már itt dolguk mennek a temetőbe. Árvák a tanyák,senki se gondol vele Elcsitult,elpihent gazdájuk örökre! SZERETET FORRÁSA Mint szomjas madár Vizet keresve inni szeretne Úgy vágyik a szívem a szeretetre Mint vadgalamb Csalogatja párját turbékolva Lelkem csak a szeretetet siratja Keresem a szeretet forrását Mindenütt amerre járok Pilis erdejébe táblára találok Táblával van jelezve Merre induljak fák rengetegében Szeretet kútját, ha rá találok Szomjazó lelkemmel forrásából ihatok Kereshetem azt a forrást már rég nem találom Ifjúságom óta elnyelte már a vadon De mégis zarándok útra indulok Új tavasz virágaitól felvidulok Remélem a szeretet forrást megtalálom Kútjából hozok neked is, nem sajnálom Hogy merre induljak, útjelzők jelzik Hol találom meg a forrás vizeit Szeretet kútjában arcom megmoshatom Fáradt lelkem felvidíthatom S a szeretet kútjánál nem jártam hiába Nekem is nyílik most a tavasz virága Fáradt lelkem átkarol benneteket Mert itt vagyok veletek, s szerethetek S már nem is kell hozzá jel, sem útjelző tábla Szívem aki szereti megtalálja Tavaszi virágillattól ujjong a lelkem A szeretet forrását megint megleltem SZÉKELY KISLÁNY Tipeg, totyog, meg-meg áll Okos szeme csak úgy ragyog Áll a baba, arca mosolyog Ruhácskája díszes székely Ezt nézzétek, büszkén lépdel Megnövök én nem sokára Édesanyja féltve vigyázza Nézzétek ti jó emberek Hogy nevetek,hiszen megyek !!! Pár hónapos őkelme Göröngyös az út előtte De gondos hittel, szeretettel nevelve Ő lesz szülei szeme fénye Honnak-honleányi büszkesége!! Tiszta kék ég ragyog rája Arany a nap sugárkája Vezeti őt Édesanyja Tipp-topp jár büszkén előre Vigyázva lépj baba,de ne félve S múlik idő eljár gyorsan Gyermek kislány felnő hamar Szíve székely, magyar dala Csinos rajta a szőttes ruha Székely honban büszkén hordja Mert lelkében is székely magyar Jöhet száguldó zivatar, sötét felhő Így tanították, hogy ha megnő Az Isten is örömét lelje benne Mert Édesanyja hűségre nevelte SZÍVEM TELE CSILLAGOKKAL Havasi gyopár te csillagok virága Mennyből Isten küldött boldogságra Megdobban a szíve, ki rád tekint Elfogja az öröm, s boldog lesz megint S szíve szikrázó csillagokkal telve Boldog lesz a lelke Sziklák magaslatán nyílt virág Elérhetetlen vágy Az legyen csak boldog ki meglát Isten csillagjait magasra repítette Ne tudjon leszakítani gyarló ember Ragyogj,fenn magasan,magányosan Hirdesd tiszta hited Csak az igazán a tied Kinek csillagokkal van eltelve szíve Fehér szirmaid a tisztaság színe Annak nyílj, ki megérdemelte Szívem tele csillagokkal Bársonyos fehér gyopárral Tudom te az enyém soha nem lehetsz Tudom te csak fenn a csúcson szeretsz Magányos csillagjaid csak annak adod Ki megmássza érted a magaslatot Havasi gyopár Isten jókedvében azért adott Gyönyörködjenek benned ott fenn az angyalok. SZÓLALJ HEGEDŰ, TÖRÖTT HEGEDŰ Tavasz nyitott, erdőn jártam Egy hegedűre rátaláltam Margarétás zöld fű között Hegedű volt, törött Szólaltattam, hangját csaltam Nekem is szól, talán halkan Virágos réten gerle hangján Búgó, kedves dallamán Szólj csak hegedű Szívem oly keserű Tavasz dalával szólj hozzám Szólj hegedű, víg nótám Margarétás, virágos rét Ez a tavasz gyönyörű szép Sírj csak hegedű, új nótát Szívemnek víg nótát S régi dalra jön derű Hegedű hangja gyönyörű Szívem kitárom Elhozza boldogságom Mert lelkem csupa dal Ismét fiatal Énekem zengve száll Dalol velem a sok madár Virágos tarka rét Viszi a szellő lágy zenét Halkan dalolom Hegedű szóval szárnyalom S mindent feledek Bút mi betemet Ifjúságom vissza jár Hegedű dala messze száll TANÚHEGYEK VAGYUNK Szép magyar hazám Változatos tája Síkság,dombok, hegyek világa Van-e még a világnak szebb virága Dombok fölé tanúhegyek nyúlnak Romvárak tanúi a megélt múltnak Lankáikon szőlő sorok futnak Termő aranya a jó magyar bornak Virágos a mező, tarka a rét Erdők sokasodnak, szerte szét Zúgó patakok nagy folyókká lesznek Tavasz hozza a madár sereget Mi is tanúi vagyunk a szép rónaságnak Leírói a szeretett magyar tájnak Vágtató ménes rohanásnak Legelő gulyák tarkállásának Túzok rikoltásnak, daru búcsúzásnak Balaton hullámain csónak ringatásnak Boldog dalt daloló vidám ifjúságnak Táncoló jókedv, kurjantásnak Reggelig tartó igazi mulatságnak Már csak tanúhegyei vagyunk Mind ez gondtalan világnak Egyre nehezebb napok járnak Búsulunk a félelem keltő mának Felfordult világ, idegen népek Hitünket,otthont,hazát nem ismernek Pusztító háború elől menekülnek Szép hazám téged arcul ütnek TAVASZI VARÁZSLAT Ó millió virágos tarka rét Hallod a dalt, dúdol a szél Méhröptű zümmögő dalát Az örök tavasz óda dallamát Ó érzed-e a tavasz varázsló illatát A szellő lágy fuvallatát A napsugár selymes simogatását A virágözön halk nyitását Ó látod-e a fehér gém figyelő sétáját Pipacs,szarkaláb,búzavirág nyílását A mező tarkálló virágát A madarak párja hívogató táncát Ó látod-e az erdő mélyén virágok nyitását A fák, bokrok virág színének tobzódását Mind, mind téged köszöntenek Tavaszi varázslattal téged körülvesznek Mert nincs szebb mikor a természet Mély álmából újra éled Isten áldása, nekünk ajándéka Boldogság ez, mit ember szíve is megérez! TAVASZ VAN, GYÖNYÖRŰ Harmat cseppje hullott Kertem virágára Mint, ha téged siratna Nagy bánatában Napsugár kacsintott Táncot lejtette Tavaszt köszöntő gerlének Nótás volt a kedve Csak a szíved volt szomorú Lelked marta keserű bú Tova szállt boldogság Hiába siratod Vágyó szívednek,csak sírhalom Elmúltak az évek Szeretetet feledve Azt szeretted igazán Ki nem érdemelte Vígan füttyent a rigó Fütyülni van kedve Hisz itt a tavasz csuda jó Párját meglelte Virág is kinyitott Harmat csepp hullott kelyhére Csak a te szíved szomorú Örömöt nem érdemelte Elmúltak a hosszú évek Téged már elfeledve Kikacagó szavai Gúny van lelkébe Harmat csepp hullik Kertem virágjára Bús szíved szomorú Ég a szíved tája Elmúltak az évek Téged itt feledtek Kacagva sorsodon Öregnek neveztek Természet vigasztal Minden kis virága Ha ránézel, szíved meleg járja Van még az életednek Öröme boldogsága Szépet szerető lelkednek Egyedüli vígsága Méh röptű tavasznak Örömök zsongása Tavaszi zápornak Szivárvány ragyogása Tavasz van gyönyörű Neked magyarázzam Idősödő lelkednek Felvidulása. TEMETJŰK A TELET - MOHÁCS Itt a farsang vége, tél ideje lejár Szeretnénk ha csend helyett dalolna a madár Rőzsét gyújtunk magasan lobogjon Hogy a tél tőlünk messze szaladjon Más monda is járja Törököt űzték ki, aki betolakodott Mohácsra Bárányok bundáját magukra aggatták Török fusson ijedten, ameddig csak lát! S futott a török fejét, eszét vesztve Hős magyar vitézek nagy örömére S futott a török, a tél is együtt vele Így szól a monda, így szól a rege ,,Busójárás"-ról, mert ez lett a neve Emlékezünk mi történelmünkre Dunán csónakon, s vonulnak beöltözve Ijesztő maszkkal, bárány szőrökbe De jó lenne ily jó kedvvel mulatni Gondjainkat, bánatunkat a Dunába dobni Hideg telet így elkergetni Tavasz hírnökét előcsalogatni Rakd azt a máglyát, magasan lobogjon Szívekben keserűség helyett szeretet gyúljon Gond és bú kerüljön el minket Maradjon nekünk a "Busójáró" jó kedv! TURUL MADÁR ÚTRA KÉSZÜL Turul madár útra készül Száll a fellegekbe Oda hagyva fészket hazát Karmában viszi kardját nagy sietve Turul madár száll az égen Billegeti szárnyát Keserűen repül messze Siratja hazáját Turul madár ne szállj messze Nincs jó fészked idegenben Szíved ott is keseregne Magyar hazát nem feledve Turul madár gyere vissza Légy a magyar új vígasza Ősi hazánk hű madara Szíved máshol hazát nem találna Turul madár száll az égen Levelet hoz a csőrében Távoli üzenet van benne A magyar, a hazáját nem feledi idegenben Mert igaz haza, hol bölcsőt ringat Egy van csak a bús magyarnak Szíve mindig haza vágyik Ha sorsa jó is, szomorkodik Turul madár szállj te haza Fészked vár,ha más szét zilálta Ha a sors gonosz itt te hozzád Egy a hazád Magyarország! Hozd a kardod,vigyázz reánk!!! VIGYÁZZATOK! Vigyázzatok tépi már a sátán Láncait, mérgében ledobván! Küldi felétek vad hadait Elpusztítani ami szép, ami hit! Vigyázz hazám szép Magyarország! Fiaid megtévesztik, földed licitálják Mondjatok NEM-et e sötét áradatnak! Ne engedjétek, hogy eltapossanak! Állítsátok meg ezt a vad veszedelmet! Határon innen nem, túl mehet! Elég volt már évszázadok harca! Mindig más hozta a veszedelmet a magyarra! Vigyázzatok, lelketekben a félelem ver tanyát! Előlük nem lesz senki, ki védheti otthonát! Elveszi hitedet, zsarolja lelkedet! Pénz az úr, útjából mindent eltemet! S akkor hol lesz helyünk? E összekarolt Európában, ha elvész Istenünk? Hazátlan marad, ki hazáját megtagadja! Nem lesz hova fejét nyugodtan lehajtja! NEM, NEM, NEM, elég volt Európa! Rákentetek mindent a magyarra! Jó lelkű, dolgos nép a magyar! Határt emel, utolsó kincsét nem adja! Vigyázzatok, egymás ellen ne uszítsatok! Közben elveszik hitetek, nyugalmatok! Nem, nem lesz szolga ez a nemzet Ha a sátán rá is szemet vetett! Eljött az idő, most vigyázzatok! Védjétek hazátok, hitetek, otthonotok! Ez az idő nem jön vissza soha! Elvesztek, ha figyeltek a felbujtók szavaira! NEM, NEM, NEM ! Nem kell e szent földnek az idegen! Itt az idő, hogy összefogjatok! Hogy hazátokért ismét kiálljatok! Emeljetek magas kerítéseket! Ne adjátok földetek, s hitetek! Vigyázzatok drága hazánkra! Mert, ha nem, keserű lesz tévedésetek ára!

0 komment , kategória: Dáma Lovag Erdős Anna

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 1

2022.04

2022. Május

2022.06

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas


						1

2	3	4	5	6	7	8

9	10	11	12	13	14	15

16	17	18	19	20	21	22

23	24	25	26	27	28	29

30	31

Blog kereső

Bejegyzések
ma:	0 db bejegyzés
e hónap:	24 db bejegyzés
e év:	227 db bejegyzés
Összes:	4840 db bejegyzés

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Ma: 1811
e Hét: 12889
e Hónap: 35377
e Év: 213252

Szótár

Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.