|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2024-10-09 04:53:31, szerda
|
| |
| |
Az utolsó ölelés fáj, legesleginkább,
mert akkor jövünk rá, hogy nincs tovább.
Véget ért egy fejezet, az élet azon része,
aminek nincsen újabb ismétlése.
Az utolsó ölelésben minden benne van.
A sok megélt perc, ami pótolhatatlan.
Pótolhatatlan, mert nem jön többé vissza
az-az idő, ami áthullámzott rajta.
Az utolsó ölelésben belehal a szívünk.
Szorító fájásától sosem menekülünk,
hiszen szívünket nem hagyhatjuk hátra,
mikor annak túl nagy fojtó szorítása.
Az utolsó ölelésben sírjuk el, azon éveket,
melyeknek a vége könnyhullatás lett.
Aztán hiába kezdünk el egy újabb életet,
azok a régi könnyesek még ott kísértenek.
Mikor utoljára öleljük meg, akit szeretünk,
legyünk erősek, és sose könnyezzünk,
mert ha mosollyal búcsúzunk nem fáj annyira,
hogy akit most itt hagyunk, nem jön már vissza.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 7. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-08 05:37:10, kedd
|
| |
| |
A kávé az az ital, amely
a világ összes reggelét
melegséggel tölti meg.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-08 04:56:51, kedd
|
| |
| |
Ne hagyj semmit későbbre.
Később kihűl a kávé. Később elveszted az érdeklődésed.
Később a nappal éjszakává változik.
Később az emberek felnőnek.
Később az emberek megöregszenek. Később az élet elmúlik.
Később megbánod, hogy nem tettél meg valamit, amikor megvolt rá az esélyed.
Az élet egy röpke tánc, az előttünk kibontakozó pillanatok finom egyensúlya,
ami soha nem tér vissza ugyanúgy. A megbánás keserű tabletta., amit nehéz
lenyelni. Szóval ne hagyjunk semmit későbbre.
Ragadd meg a pillanatokat ahogy jönnek, kitárt szívvel és kitárt karokkal.
Mert végül nem azt bánjuk meg amiket megtettünk, hanem azt, amiket nem.
A kimondatlan szavakat, a beteljesületlen álmokat.
Életfestők
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bölcs gondolatok 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-07 05:00:52, hétfő
|
| |
| |
Sokszor hisszük, hogy majd akkor leszünk boldogok, ha új munkát kapunk,
ha lesz elég pénzünk, ha jó társra találunk vagy elérjük az összes álmunk.
Aztán történik valami és rájövünk, ott, abban a pillanatban voltunk boldogok,
amikor kopogott az eső az ablakon és látszólag nem történt velünk semmi.
Abban a másodpercben, ott, abban a szürkeségben voltunk igazán boldogok.
(Todorovits Rea)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-05 04:58:04, szombat
|
| |
| |
Gondolj rá sokat. Hamarosan rájössz,
hogy ami benned fáj, csupán emlékezés.
És mert emlékezés, nem is fáj talán.
Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt,
ahogyan emlékezel rá.
Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép.
Gazdag vagy általa.
Senki nem rabolhatja el Tőled azt, hogy
amire emlékezel, az gyönyörűen szép.
Wass Albert
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 8. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-04 05:45:39, péntek
|
| |
| |
Anyám házát már rég elkerülöm,
mert oly gazdátlan lett, mint ki árván született,
s mint kinek nem maradtak emlékei sem,
mely egykor gyermekéveit szépítette meg.
Bocsáss meg anyám, hogy megtagadtam mindent,
ami kezed által éledt, szívedből szakadt,
de hidd el nincs annál kínzóbb tudatállapot,
mint mikor haldokolni látom szülőházamat.
Ami számított, amiért érdemes volt élni,
mind elvitted anyám, mind-mind veled ment,
arra az elérhetetlen csillagközi útra,
ahol álmodó szemedben már égi fény dereng.
Csak az emlék maradt a házról, kertről, fákról,
csak az visz még haza némely napokon,
hogy újra tisztán lássak minden elsírt könnyet,
mely értem záporozott fáradt arcodon.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 6. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-01 05:44:44, kedd
|
| |
| |
Mi voltunk, azok a gyermekek,
akik mezítláb járták a földeket,
és az erdőket, mezőket, réteket,
akkor is, ha a Nap heve égetett.
Mi voltunk, akik kukoricát fosztottunk,
s közben szép meséket hallgattunk,
és mi voltunk, kiknek tarló szúrta lába,
mérföldeket ment, soha meg nem állva.
Mi voltunk, akik az öreg diófa alatt,
gyermeki szívvel szerelmet vallottak,
miközben az elcsent szőlőfürtöket,
testvérként elosztva együtt ettük meg.
Mi voltunk, kik együtt mentünk bálba,
együtt jöttünk haza, órákat sétálva,
és együtt álltunk meg, megvitatni azt,
kinek milyen lett a házifeladat.
Mi voltunk, akiknek megengedték azt,
hogy egészen késő estig elkószáljanak,
mert tudták, hogy egymásra vigyázni fogunk,
és egymás érdekében mindig kiállunk.
Bárcsak még meglenne a régi összetartó erő,
és az egymással eltöltött, múltban hagyott idő,
amire majd életünk végéig úgy emlékezünk,
hogy közben-közben kicsordul könnyünk.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 6. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2024. Október
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
10 db bejegyzés |
| e év: |
1290 db bejegyzés |
| Összes: |
35301 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 237
- e Hét: 2408
- e Hónap: 5715
- e Év: 343151
|
|
|
Offline
