|
2006-07-03 22:09:35, hétfő
|
| |
| |
Éjjeli menedékhely --- a gondolatoknak.....
Az idő az oka mindennek... fogy , percről-percre kevesebb lesz....
Erről jut eszembe: A TÉKOZLÓ IDŐ
De jó lenne,ha az idő megállna néha
És bámulná az életet,mint valami csodát,
Takarékoskodna az évekkel,-nem lenne léha,
S leseperné magáról a hosszú út porát.
Most úgy üdvözöl,mint egy régi cimbora,
Pedig egykoron elfutott előlem hirtelen,
Azt gondoltam- ez biztos az élet fintora,
De már tudom- uralkodik testen, s életen.
Mindent átkarol, mint egy hűséges szerető,
Ám az éveket űzi, s nevetve tolja két kézzel,
Ez Ő- a rohanva járó, tomboló , tékozló idő,
S mire észbe kapsz - utána már csak sírva nézel.
de az éjszaka a szépet is felidézi-- " Nem a szexulis kielégülésből fakad a szerelem, hanem a szerelem teszi lehetővé az igazi szexuális kielégülést "
  
Az erotika nemcsak testi vágy, hanem éppolyan mértékben becsvágy is. A partner, akinek fontosak vagyunk, aki szeret bennünket, az nem más, mint tükör, vagyis mércéje annak,hogy kik, és mik vagyunk, mennyit érünk.
Utolsó sóhajtás:
Elfogyott a szó, elfogyott a lélek
Ahogy remegő kezemmel kezedhez érek
Csak hallgatom a szíved gyorsuló zaját
Erekben lüktető érzések folyamát.
*
Jobb, ha nem szólsz, hisz nekem nem kell mindig szó,
Beszéljen a csend, mely bársony, s átható
Most érj csak hozzám szeliden merengve
Csendesen ölelj lüktető kebledre.
*
Remegne a hangod, tudom, ha most szólna
Eltörne a csend törékeny hajója,
Ne űzd el ! Tégy most mást,
Rejtsd el magadban az utolsó sóhajtást.
*
 milyen is az ember.. a nő:)
szép álmot hozzon megint az álom manó :)) kicsi manókám:)
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
