|
 2/26 oldal 
|
Bejegyzések száma: 250
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 15:18:53, csütörtök
|
| |
| |
Csukott szárnyakkal, borongós nép felett, vajh, hová repülhet az angyal?
Őrizzen minket? Emelje népünket? És elébb rajtunk segítni m'ért nem akart?
Vagy hogy vesszünk egy szálig, állván a trón elé, fénylő magasságban?
Megvallom, itt a földön jobban szeretnék megmaradozni magyarnak,
becsületben szegve mégoly keserves kenyerem, izzadva munkában,
Mert az Istent dícsérni angyali erő kell, görbült gerinccel, üres hassal.
Mi, itt ez bűzhödt árnyékvilág zegzúgos sötétlő, vergődő forgatagában
homályló tekintetünk, kérges tenyerünk égre miként mernénk mutatni csak?
Káromkodék vala, hullék valahány csillag, satnyuló karunk sarat dagaszthat,
s ha jut még két szál nemes deszka, mit ránkvarrott zsákra borítnak,
Emlékünk felett, égi feledéstől vezetve a kóbor kutyák is továbbszaladnak.
Egyetlen szablyasuhintás hangjának nyoma fülemben nemes hang,
mert lelkemből hatalmas, díszes futammal orgonák sípjai elszálltanak
Magunk maradtunk itt a porban, s maradunk. Tiszteltetem az imákat!
De, szavam megkötöm, szívem bezárom, míg a könyörgés éhkoppal jutalmaz.
Nem azért születtünk tudás népének, sorvadni, nyögni minden igák alatt!
Igen, tollatalan szárnyakkal lázadok! Dicsőbb, s nemesb a feladat,
mit születvén minden vérünk szerinti apróság e Hazáért vállalhat.
Mi, akik országot őrzünk, lelket emelünk, dajkálunk ősi mondákat,
ha kell imátlan, bár földig leborulva, alázattal maradunk magnak.
Budapest, 2007. november 28.
Lengyel Károly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 12:26:52, csütörtök
|
| |
| |
Vámbéry Ármin (1832-1913.) szabóinas nagy nélkülözések közepette, önerejéből küzdötte föl magát az egyetemig. Később Eötvös József segítségével megvalósíthatta kitűzött célját: Konstantinápolyban meglapozhatta tudományos munkásságát. A török filológia létrehozása körül hasonló érdemei vannak, mint Kőrösi Csomának a tibeti nyelvtudomány megteremtésében. A török nyelvek vizsgálata érlelte meg benne azt a feltételezést, hogy a magyar nyelv ezekkel közelebbi rokonságban van, mint a finnugor nyelvekkel. E nézeteit azonban, melyek heves vitákat váltottak ki, később ,,helyesbítette". (Mint a továbbiakból kiderül: nem kellett volna.)
És, hol tartunk azóta?
1985-ben, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület létrehozásával, Svájcban élő tudósok egyetemi tanárok, levéltárosok, könyvtárosok, muzeológusok a szabad, előítélettől mentes történelemkutatás eszményét tűzték ki maguk elé.
Fő törekvésük a magyar nép, nyelv- és őstörténet szabad kutatása és tanulmányozása.
Az Egyesület az egyetemes magyarság egyetlen olyan független tudományos kutatóműhelye, ahol a magyar nemzeti történelemkutatás, történelemírás és történelemoktatás továbbmegy. ,,Ez a szilárd, egészséges nemzettudat alapja." ,,...minden nemzet jövőjének kulcsa a saját történelmében található, és amely nemzet ezt a kulcsot elveszíti, az a saját jövőjét veszíti el." ... ,,Tevékenységünkben nagy súlyt helyeztünk a korai magyar történelem tisztázására, .. az e tárgyban elkövetett ferdítések az egyesülő Európában a magyarságot veszélybe sodorhatják; a nagy olvasztótégelyben csak a kemény nemzettudattal rendelkező népek lehetnek sikeresek, maradhatnak életben." (Dr. CSIHÁK GYÖRGY közgazdász-történész, az egyesület elnöke.)
Az elmúlt húsz évben az egyesület munkájában kiemelkedőt alkotott pl. GÖTZ LÁSZLÓ (St. Pölten) aki ötkötetes munkájában kimutatta a nyelvtudomány által képviselt magyar őstörténeti elképzelés tarthatatlanságát.
CSER FERENC (Sydney) összefoglalta könyvében mindazt a tényt, amely a magyar nyelv és nép kárpát-medencei kialakulása mellett szól.
NAGY ÁKOS (Adelaide) kimutatta, hogy a magyaroknál gyakori B-AB vércsoport Eurázsia népeire is jellemző, Európa mai lakóira azonban nem.
MACUMOTO DIDEO (Oszaka) felfedezte a gének szerepét a népek őstörténetében, és megtalálta a japánok ,,hibás" génjeit, amelyeket kimutatott több eurázsiai népnél, köztük a magyarban.
KAZÁR LAJOS (Melbourne) bebizonyította, hogy a japán nyelv is - a magyarhoz hasonlóan - az ural-altáji nyelvcsalád tagja.
A Tárihi Üngürüsz című magyar ősgeszta SÁRKÁNY KÁLMÁN (Budapest) és JUBA FERENC (Bécs) segítségével Budapestről Prágába, BLASKOVICS JÓZSEFHEZ került, aki magyarba ültette a művet.
Az üngürüsz jelent: magyart, avart, hunt, szkítát, s az ősgeszta igazolja, hogy az üngürüszök háromszor jöttek a Kárpát-medencébe.
HENKEY GYULA (Kecskemét) - GÁDOR JÓZSEF (Kecskemét) és SÁNTHA PÁL VILMOS (Csíkszereda) segítségével - felmérte a mai magyarságot, és 40 ezer ember adatai alapján igazolja, hogy 54,3 %-ban törökös embertani formát mutat. (Ezért írtam előbb, hogy Vámbérynek nem kellett volna visszavonnia erre vonatkozó állításait.)
A Science magazin 2000. novemberi számában a világ 17 élejáró genetikusa közzétette az európai génkutatás eddigi eredményét. Eszerint a legrégibb európai gén 35-40 ezer éves, amelynek a legnagyobb előfordulása (60 %-a) a Kárpát-medencében található, míg a nyugat-európai mintában elenyésző. Ezt a gént a magyarok ősei délről hozták, az első csoporttal. Ezzel szinte egy időben megjelent a csoport Szibériában és Amerikában. A tanulmány első szakszerű magyar nyelvű bemutatása SZABÓ ISTVÁN MIHÁLY akadémikus (MTA) érdeme.
Dr. Csihák György szerint Cser, Henkey, a külföldi génkutatók és a Tarihi Üngürüsz adatai oly nagymértékben találkoznak, hogy eldöntik a vitát, miszerint a magyar 35-40 ezer éve őshonos a Kárpát-medencében, és egyike Európa legrégibb lakóinak.
Panorama Worldwide Magazin VII.éf., 6. sz. nyomán
szerkesztette: Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 11:52:57, csütörtök
|
| |
| |
Asztalos Imre asztalosmester ,,üzenete" 1734-ből
A ,,Fiait vérével tápláló pelikán"
"Isten segedelmével munkálota a miskolci Asztalos Imre 1734."
A szerzői önérzettel (név, időpont megadása) megfestett táblaképet a reformáció idején készítette alkotója.
/A noszvaji (Borsod megye) református templom mennyezetének egyik táblája, és a Dobó István Vármúzeumban, Egerben látható./
A fotó megtekinthető itt: http://furaila.xfree.hu/77344
A kettőszázhetvenegy évvel ezelőtt készült ,,népművészeti alkotás" egy mai pártelnök, (pár hónappal ezelőtt még kultuszminiszter(!)) kijelentéséről jutott eszembe. Valami olyasmit mondott, hogy: ,,...a szakképzést meg kell reformálni, mert semmi szükség nincs arra, hogy ipari tanulók műelemzést tanuljanak, miközben azt sem tudják hogyan kell a ,,lapátot" (malteroskanál!) megfogni..."
A szívem összeszorult ettől a kijelentéstől és napokig nem tudtam aludni, miközben azon törtem a fejem: hogyan mondjam el és kinek, amit erről gondolok?
Emberek! Hazám fiai, lányai! Állítsátok meg őt, vagyis őket! Ne higgyetek nekik! Ne engedjétek, hogy tovább rombolják mindazt, amiért ,,szakmunkás" őseink - például, mint a fiókáit saját vérével tápláló pelikánt megmunkáló asztalosmester - megküzdöttek, és amit megalkottak!
Tudjátok meg, hogy a "virágozó" asztalosok abban az időben a városi céhnek, pl.:a miskolci asztaloscéhnek voltak tagjai.
Váltakozva dolgoztak "úri" és "paraszti" megrendelésre, vagyis az "úri-városi", divatos minták és díszítőtechnikák szükségszerűen áthaladtak ugyanazoknak a kezén, akik a parasztok holmiját készítették. 1791-ben a céh kettéoszlott: az új polgári divat szerint dolgozó "német asztalosok"-ra és a régi hagyomány szerint virágozó "magyar asztalosok"-ra.
Az 1734-ben, tehát majdnem 60 évvel korábban, puhafán temperafestéssel készült kép motívumai és témája már mindkettő jegyeit magába foglalta.
A rajta lévő feliratból is arra lehet következtetni, hogy megrendelésre készült.
"Ez a ház Istennek hajléka. Mellynek hűséges Dajkája T. és N. Bossányi Kristina."
Valószínű, hogy T. és N. Bossányi Kristina "hűséges dajkasága" ihlette - a görög monda szerint, de hozzánk latin közvetítéssel került - a kicsinyeit saját vérével tápláló képzeletbeli madár (pelikán), mint az anyai áldozatkészség jelképének megfestésére.
Így lett, az egyébként önmagában is esztétikai minőséget hordozó pelikánból - mint az érintetlen természet részeként "csak" egy, a "melegebb tájakon honos, nagy vízimadár, hosszú csőrének alsó része zsákszerű; halakkal és rákfélékkel táplálkozik"-ból - emberi-társadalmi tartalommal bíró, egy emberi ,,kultúrkör" szemléletmódját tükröző esztétikai tárgy.
Melyik kultúrkörre gondolok? Hála a kép készítőjének, a feliratokból egyértelmű, hogy a református kultúrkörre, mégpedig az 1734-es esztendőben.
Tudnunk kell erről az esztendőről, hogy csak három évvel korábban,
"...az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) - másfél század után - erősíti meg a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását. Ezt követően kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház területi szervezete. És továbbépülnek a református iskolaközpontok. Erősödik Sárospatak és különösen Debrecen szerepe." ,,... a 18. századi műveltségben a magyar protestantizmus az előző századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában is őrzi pozícióit." *
A képet "virágozó" alkotó érzelmi elkötelezettségét a ,,gyermekeiért" vérét ontó pelikánban jeleníti meg, úgy, mint azok, akik a reformációs harcok idején vérüket hullatták és akár az életük árán is kiálltak érzelmeik, eszméik, hitük mellett.
Hogyan teszi ezt?
Az akkori virágozó asztalosmesterek mesterségbeli tudásával, szép simára gyalult puhafára ráfesti, a talán utánzással megkomponált pelikánt és fiókáit.
Talán felötlött benne egy korábban látott kép, témaábrázolás...
Talán éppen ez, a XV. század második feléből való, itáliai, aranyozott ezüstből készült Apostoli kereszt. A kereszt szárvégein, a fölső medallionban látható a pelikán domborműve.
(Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár.) A fotó megtekinthető itt:
http://furaila.xfree.hu/77344
Minden összehasonlítgatási szándék nélkül szembetűnő Asztalos Imre pelikánjának nehézkessége, az ősi erő, a nagyság megjelenítése. (Ezzel ellentétben, a kereszten ábrázolt pelikán könnyed, már-már kecses mozdulattal "ontja vérét".)
A ,,naiv művész" igyekszik a hősiességet, a tett nagyságát a madár erőteljes megjelenítésével is hangsúlyozni.
A testét pikkelyre emlékeztető toll fedi és a nyakán is a toll szinte sárkányszerű pikkelyként meredezik, majd ősi- népmotívumi kunkorban végződik.
A tábla szinte kétharmad részét a pelikán fészkét tartó fa tölti be. A fára is - főleg a törzsére - az erőteljes, megbízható nagyság jellemző, mint a madárra. Koronáját kétoldalt, síkban szimmetrikusan ábrázolt ágak (6-6) képezik. Ezeken az ágakon a levelek a népi ornamentikában megjelenő: rozmaringágak leveleire emlékeztetnek.
Olyanok a levélvégek, mint a "gyöngyös" rozmaring, azonban olyan szimmetrikusak és nagyok, mint egy fenyőkorona ágai.
A fa törzsén kúszó inda, akár a bibliai kígyót is jelképezheti. A fa vastag, majd fokozatosan elvékonyodó törzse két, leveles-indásan ábrázolt halom találkozásából "nő ki". A tetején - az utolsó jobbra és balra széthajló ágon - nyugszik a fészek, benne a három, már tollas fiókával.
A fészek ábrázolása igen érdekes. Keresztben, teljes szélességében kiér az ágak széléig és a két vége csiga alakban, felfelé kunkorodva elvékonyodik. Az egész fészken - két, szinte párhuzamos vonal között - "keresztöltéses" minta fut végig.
A fa ágai alatt, jobb- és baloldalt is köralakban futó, majd az alsó sarkokban összetalálkozó leveles díszítés közepében egy-egy gránátalma látható. A gránátalma, mint motívum - és mint a jelképes történet - itáliai hatásra emlékeztet. (Az indás, leveles, gránátalmás, reneszánsz hatásra elterjedt díszítés a XVIII. századi magyar népművészet fő témái voltak. Megtalálhatók cserépedényeken, hímzéseken, festett bútorokon egyaránt.)
Asztalos Imre a kép hátterének meghagyta a "nyers" fa eredeti színét, majd erre egyetlen színnel - a barnával - festette meg a jelképes történetet. Ez a ,,színábrázolás" hordozza a legfontosabb ÜZENETET az utókor számára!
Hiszen: Jézus Krisztus kereszthalálát nem lehet másképpen, mint a gyász színeivel megfesteni!
Hiszen: Megváltó Jézusunk is ,,vérét ontotta érettünk", hogy ,,örök életünk" legyen!
Egy asztalos, mai szóhasználattal: ,,szakmunkás" 271 évvel ezelőtt mekkora kulturáltsággal rendelkezett!
Hiszen: Asztalos Imre - a ,,virágozó" asztalosmester - a Fiait vérével tápláló pelikán című táblaképének megfestésekor többszörös szimbólumot örökített meg!
Ez is bizonyítéka annak, hogy egy ,,szakmunkás" keze-munkájával képes ,,elmondani" az egész teremtett világot és azt a keresztény ,,kultúrkört", ami meghatározója az emberiség történelmének!
Ez maga a MŰVÉSZET!
Bizonyságul szolgálhat az is, hogy a többi, Asztalos Imre által festett - és ugyancsak a noszvaji templomban látható - mennyezeti kazetták már nem ennyire komorak, sokkal színesebbek, a paraszti bútorfestés motívumaira emlékeztetők.
Fiatalok! A jelen és a jövő szakmunkásai!
Vegyetek példát az évszázadokkal ezelőtt élő asztalosmestereinktől és ,,paraszti" bútorfestőinktől! Tőlük még nem vitatták el azt a művészi képzelőerőt, amivel kézműves őseik rendelkeztek!
Bennünk is megvan ez a képesség, csak olyan társadalmi közegre lenne szükség, melyben elő lehet hívni, mint egy rég elfelejtettnek hitt fotókópiát!
A művészi képzelőerő szárnyalásához szükséges társadalmi feltételeket nem az olyan vezetők fogják megalkotni, akik még a ,,műelemzést" is kitiltanák a szakképzésből!!!
Budapest, 2005. június 17.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 02:03:59, csütörtök
|
| |
| |
HONNAN VESZIK BÁRKIK A BÁTORSÁGOT AHHOZ, HOGY A MAGYARSÁG EREDETMONDÁIT, ŐSI KULTÚRÁJÁNAK MINDEN KINCSÉT KIIRTSÁK A KÖZTUDATBÓL?
Méghozzá az összes tisztességtelen eszközt igénybe véve???
A legfájóbb, hogy ehhez magyar újságíró firkászokat is meg lehetett és lehet nyerni!!!
Az Árpádsávos zászlóról, ha valaki nem tudna eleget, vagy semmit, akkor ajánlom neki a következő könyvet olvasásra: ORBÁN ÉVA: AMIT AZ ÁRPÁDSÁVOS ZÁSZLÓRÓL ILLIK TUNDUNK Megjelent 2007-ben, a Pro Veritas kiadásában.
http://furaila.xfree.hu/64791
De, én is ismét és ismét bemásolom a blogomba azokat a történeteket, amelyeket kitiltottak 62 éve a magyar történelemtanításból! Sőt, az irodalomórákról is!
Mindenki emlékszik pl a FINNEK NEMZETI EPOSZÁRA, A KALEVALÁRA.
Nos,. a KALEVALA a finnek nemzeti eposza és mindenki ismerheti ebben az országban anélkül, hogy üldöznék, vagy büntetnék miatta.
DE KÖNYÖRGÖM ez nem MAGYARORSZÁG VÉLETLENÜL?
Ahol az kellene, hogy természetes legyen: tanítják eredetmondáinkat, ismertetik nemzeti jelképeinket?
Ehelyett még a mai napig - igen a rendszerváltozásnak csúfolt felfordulásban is kitiltott ISMERET A MÉDIÁBÓL, AZ ISKOLÁKBÓL... A KÖZ- ÉS A MAGÁNÉLETBŐL!!!!
EZ EGY ABSZOLÚT BETEGES ÉS MEGVÁLTOZTATNI SZÜKSÉGELTETŐ JELENSÉG, A HATALMI ELIT NEGATÍV DISZKRIMINÁCIÓJA AZ EGÉSZ MAGYAR TÁRSADALOM ELLEN!!!
MINT ILYEN, SÜRGŐSEN MEGVÁLTOZTATANDÓ!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 01:59:50, csütörtök
|
| |
| |
HŐSÖK ÉS KIRÁLYOK
Mesék, mondák a magyarság történetéből
Emese álma
Valamikor réges-régen élt a kék vizű tó mellett, a magyarok régi hazájában egy öregember. Ögyek (Ügek) volt a neve, a feleségét pedig Emesének hívták.
Egyszer Emese elaludt a sátrában, és igen szépet álmodott.
Azt álmodta, hogy leszállott fejére egy turulmadár, a csőrével megérintette szépen, gyöngéden az ajkát; s abban a pillanatban ezüstpatak eredt meg Emese kebléből, de olyan szép patak, hogy gyönyörűség volt nézni. Az ezüstpatak folyt... folyt... nőttön-nőtt, ide-oda kígyózott, s végre valóságos folyam lett belőle. Mind arra folyt, merre a nap nyugszik le...
Ezt álmodta Emese.
Egy öreg, fehér szakállú ember eljött Ögyekhez, (Ügekhez), mintha csak az Isten küldötte volna. Emese elmondotta az álmát, s kérte, hogy fejtse meg neki, mit jelent.
Hát az öregember nagyon csodálatos dolgokat mondott.
- Azt jelenti az álmod, édes leányom - mondotta a bölcs öregember - hogy neked egy fiacskád fog születni, s az fölkerekedik a magyarokkal, s mint az ezüstpatak, megy napnyugat felé. Azért megy, hogy új hazát keressen a magyaroknak. Az új haza szebb lesz, mint ez a mostani. A patakból folyam lett, úgy álmodtad, leányom; a kis magyar seregből pedig, mire az új hazába ér a fiad, erős, nagy nemzet lesz... Áldjon meg az isten téged ezért a szép álomért!...
Emese csaknem sírt örömében, amint ezeket a szavakat hallotta.
És az öregember igazat mondott. Emesének fia született, s ezt a fiút elnevezték Álmosnak. Szép, bátor fiú volt, erős vitéz lett belőle, s mikor férfiúkort ért el, összegyűjtöte a magyarokat, és ezt mondta nekik:
- Halljátok, magyarok! Minket a jó Isten nem arra teremtett, hogy örökké csak halásszunk és vadásszunk. Mi erősek vagyunk, nekünk van kardunk, nyilunk, van paripánk, és van bátorság a szívünkben. Induljunk el új hazát karesni. Ne féljünk senkitől!
Addig megyünk napnyugat felé, amíg a legeslegszebb országot megtaláljuk. Ott
szépen megtelepedünk, s jaja annak, aki reánk támad!
Tetszett ez a beszéd a magyar vitézeknek. Százan, de ezren is kiáltozták:
- Vezess, Álmos, te légy a mi vezérünk!
Így történt, nem másképp, hogy a magyarok lóra ültek, s elindultak a kék vizű tó partjától nyugat felé. Új hazát akartak keresni, s az új hazában hősök akartak lenni.
Ha a kis ezüstpatakból nagy folyam lett, miért ne lehetne a magyarokból majd híres, nagy nemzet?
Álmos vezette őket országokon át, hol erős várak és városok, büszke királyok és fejedelmek voltak. A büszke királyok kicsúfolták a magyarokat, meg is támadták, hogy visszakergessék őket oda, ahonnan jöttek. Csakhogy nem kergették ám vissza!
Erős legények voltak a magyarok, s a büszke királyok elvesztek a csatákban, a magyarok pedig nem foglalták el az országukat, hanem mentek tovább napnyugat felé, hogy még szebb országot, a legeslegszebbet keressék meg.
Évek teltek, évek múltak. Álmos haja is megfehéredett, de az új hazát még nem találták meg.
- Addig nem halok meg, amíg azt a szép hazát nem látom! - mondotta Álmos.
Volt pedig Álmosnak egy hős fia. Árpádnak hívták. Ebben a fiúban telt Álmosnak a legnagyobb gyönyörűsége. Mert Árpád szép, erős, bátor és egyenes lelkű fiú volt. A csatában mindig elöl harcolt, akire lesújtott a kardjával, az többé nem kelt fel a földről. Szerették is Árpádot a magyarok.
Mikor Álmos már kiöregedett a harcból, Árpádot tették meg vezérnek.
Fölemelték őt a pajzsukra, és körülhordozták. A hét főember között úgy tették őt a legfőbb emberré.
Előhoztak egy aranyserleget, s azt egy kőoltárra tették. Aztán a főemberek karddal meghasították a karjukat, a kiömlő piros vért belecsorgatták az aranyserlegbe mind a heten. A hetedik pedig maga Árpád volt.
Szólott ekkor a legöregebb a vezérek körül:
- Ebben az aranyserlegben összekeveredett a vérünk, s ebből a vérből egy cseppet iszunk, és megesküszünk, hogy hűséges vitézei leszünk Árpádnak, a mi fejedelmünknek. Szót fogadunk neki, s amerre visz, oda megyünk mind. ...
És a hét magyar vezér egy-egy cseppet ivott az aranyserlegből, aztán megesküdött a magyarok Istenére, hogy Árpádnak hűséges vitézei lesznek.
...
(Gaál Mózes)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 01:57:56, csütörtök
|
| |
| |
EMESE ÁLMA
Attila nagykirály birodalmának széthullása után a súlyos megpróbáltatások évei nehezedtek a hun és a testvér magyar népre. Némelyek feltehetően hódoltságba, mások függőségbe kerültek. Nagy volt a szomorúság a szabadsághoz és uralkodáshoz szokott őseink szívében. Reményüket mégsem adták föl.
Bíztak a magyarok Istenében! Bíztak abban, hogy Isten akaratából jön majd egy uralkodó, aki ismét eggyé kovácsolja a hun-magyar népet, és vezetésével visszafoglalják őseik földjét, Pannóniát, ahol újra boldogan és szabadon élhetnek. Emlegették is folyvást Isten ostorát, kinek fél világ hódolt. A ő kardja előtt bizony minden nép meghajolt.
Az eszes és kiváló hadvezér, ÜGEK nagyfejedelem uralkodása alatt a Mindentudó mintha lemosolygott volna népére. A kazár birodalom hanyatlásnak indult, és a birodalom határain belül élő testvérnépek függősége meglazult. Azonban még nem jött el a népek egyesítésének az ideje, ami nemcsak a teljes függetlenséget, hanem a régi dicsőség és hatalom visszaállítását jelentette volna. Igaz, az égi fény újjászületsének napján a főtáltos már megjósolta, hogy a tudás népére rövidesen egy dicső kor hajnalodik, amikor minden magyar emelt fővel nézhet a jövőbe.
A jóslatot követő éjszakán ÜGEK felesége, a jóságos és kegyes nagyasszonynak EMESÉnek megjelent álmában Isten szent madara, a TURULMADÁR.
Alakja mintha EMESE bársonyos, acélkékes hajából szövődött volna, s mellén egy emberi arc vonásai rajzolódtak ki. EMESE mélyen meghajolt, fejét lassan fölemelte, és szelíd szemét az ég küldöttjére vetette. Valami különös, fenséges érzés és nyugalom hatotta át egész lényét.
A TURUL lakja ekkor mennyei fénnyé változott, és így szólt Emeséhez Isten követe:
- Néped a megpróbáltatások éveit méltóságosan viselte. Istenét soha nem hagyta el. Ezért az Úr kegyelméből fiad születik, ő és utódai dicső uralkodói lesznek népednek. Ez Isten akarata.
A Turulmadár ekkor nagy sebességgel elszállt, és beolvadt a csillagok sziporkázó fényébe.
Emese felébredt. - Felébresztem Ügeket, - gondolta. Ujja már majdnem a férje vállát érintette, mikor megállt, visszahúzta.
- Talán csak álom volt az egész!? A képzelet pajkos szüleménye!? - semmi más, - gondolta.
EMESE óvatosan felkelt. Vigyázott, hogy ne ébressze föl ÜGEKet. Magára öltötte fehér bársony köntösét és csendben kiment. Leült az udvar közepén álló, lombtalan nagy fa alá. Tekintetét bizonytalanul, elmerengve a hideg és ezernyi csillagfénytől ragyogó égre emelte.
Testét melegség sugározta át, és a szíve alatt fogamzott élet elindult a sorstól meghatározott útjára.
- ÁLMOS!? ÁLMOS legyen a neve, - gondolta EMESE. Arcát önfeledt mosoly ülte meg, és szeme sarkában az örömkönny gyöngyszeme csillogott
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 01:55:34, csütörtök
|
| |
| |
Benedek Elek: HONSZERZŐ ÁRPÁD
A REGÉK VILÁGA
A Dnyeszter menti végtelen síkságon tüzesen sütött vissza a lemenő nap. Ennek a végtelen síkságnak közepe táján, szelíd emelkedésű dombon állott a fejedelem hatalmas nagy sátra, melynek arannyal, ezüsttel szőtt selyme bíborpiros fényben látszott égni a nap ráverődő sugaraitól. A színarany oszlopok, melyeken a sátor pihent, szemet kápráztatóan ragyogtak, s az oszlopok tetején az óriási aranyalmák, mintha pótolni akarták volna a lemenő nap világát: messze bevilágítottak a végtelen, csendes pusztaságba. Nyugat felől gyenge szél kerekedett s megmelengeté a turulmadaras zászlót, mely uralkodni látszott a síkságon meghúzódó nagyobb és kisebb sátrak tengersokasága felett.
Árpád népe készülődött az éjjeli pihenőre. A sátrak előtt lobogott a tűz, s a fejedelem sátrától nézve úgy tetszett, mintha az égnek minden csillaga leszállott volna, hogy itt megpihenve, újra visszaszálljanak az égre s őrködő szemükkel vigyázzanak majd a pihenő, alvó magyar népre. Az agg Álmos egyedül ült a fejedelemi sátor előtt s gyönyörűséggel pihent meg lelke a felséges képen. Az alkonyat csendjében ide hullámzott a tüzek mellől a hosszú, tikkasztó nyári nap után egyszerre megelevenült élet zsibongó morajlása. Asszonyok, leányok forgolódtak a tüzek körül, kipirult arcú fiúk forgatták nagy serényen a nyársra húzott vadpecsenyét a csillogó parázson, míg a férfiak, akik most kerültek haza vadászatról, a tűz mellé heveredve beszélték vadászkalandjaikat. Öregebb rendű asszonyok a sátrak mellett csendesen kérődző tehenek és bivalyok tejét fejték nagy sajtárokba, s a feszült tőgyekből csorgó tej zubogása, mint távoli csendes eső zúgása jutott el a fejedelem sátrához... Az apró, egyszálinges gyermekek settenkedve lesték, mikor telnek meg édes, meleg tejjel a sajtárok, s egyszerre hárman-négyen tartották oda fakannájukat: töltse meg, nannyó! Nekem is, nannyó! Ide is loccsintson egy cseppet, nannyámasszony!
A legtöbb sátor mellett kancák is állottak. Szépen, nyugodtan álltak s tűrték, hogy az asszonynép utolsó cseppig kifejje tőgyükből a forró, meleg, méznél édesebb tejet. Az öregebb rendű emberek, kik kancatejen nevelkedtek fel, többre becsülték azt a tehén, meg a bivaly tejénél. Azt mondták s tartották, hogy a kancatejből lesz az igazi vér. Tüzes álltnak tüzes a teje. Kancatejet ivott Attila, az Isten ostora; azt ittak a vitézei. Bezzeg meg is hódították az egész világot... De lám, hogy csendes vérű tehénnek s bivalynak is issza a magyar, mindenféle népek belekötnek, nincs maradása sehol, örökös vándorlás a magyar élete...
Fel-felkapott egy-egy szót a szél s vitte szárnyán a fejedelmi sátor felé. De a sátor előtt most csak Álmos ült, az agg Álmos, egyedül.
- A kancatej tűzzé-vérré válik - mondotta egy erős hang - a tehén- s a bivalytejből savó lesz. Én mondom ezt nektek, a farkas khán. Hej, ha én!...
Tovább nem mondotta, úgy látszik, bölcsebbnek találta, ha nem folytatja, fűzi szóval a gondolatját.
De az agg Álmos így is eleget hallott. Elkomorodva tekintett a farkas khán sátra felé, mely egy nyíllövésnyire volt a fejedelem sátrától.
- Ihatsz te akármiféle tejet - dörmögte magában Álmos- a véred baskír vér marad. Hűtlen szívvel elhagytad véreidet, te farkasfejű, farkaslelkű cudar, merthogy főkhánnak nem fogadtak el. Hozzánk szegődtél cselédjeiddel s azt szeretnéd, hogy nemzetségszámba vegyünk maréknyi népedet. Mindig fúrsz, faragsz, virrongást szítsz a magyar nemzetségek közt nagy alattomban. Bárcsak a hazádban vesztél volna, kutyalelkű, kutyafejű khán!
Az utolsó szavakat fennhangon mondta az agg vezér, csak úgy zihált a hófehér szakáll alatt. De lelke háborgásának senki tanúja nem volt. Lent a domb aljában óriási máglyatűz körül forgolódtak a férfi s asszonycselédek. A fejedelem legnagyobb fiával, leventével s a nemzetségek főbbjeivel már három hónapja járja az etelközi új hazát, hadd lássa színről színre az ő népét, melyet Lebediából az öt folyó közé vezetett. Vajon ez lesz-e az álladó haza? Vagy csakugyan az van írva a csillagokban, hogy a magyarnak nem lesz addig állandó hazája míg meg nem szerzi Attila földjét?...
(folyt.köv.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-28 12:58:41, szerda
|
| |
| |
Csatlakozás az éhségsztrájkolókhoz
Rendkívüli híradás
Meg nem erősített információink szerint Debrecenben összecsapott a lakosság a rendőrséggel. Korábban beszámoltunk arról, hogy Dr. Nagy Attila debreceni orvos immár második hete éhségsztrájkol. A lakosság szolidaritást vállalt vele és mellé álltak. A hatóság közbeavatkozott és ez vezetett az állítólagos összecsapáshoz. Az információt eddig senki sem erősítette meg, ennek ellenére kötelességünk leközölni, még akkor is, ha később hamisnak is minősül a hír.
Szőnyi Bartalos Mária, az Író Kilencek klubbjának elnöke és tagtársa is csatlakozott az éhségsztrájkhoz.
A Magyar Nemzetért Mozgalom elnökeként ezen események mellett nem mehetek el annélkül, hogy ne csatlakoznék a sztrájkoló emberekhez szolidaritást vállalva. A mai naptól kezdve déli 12 órától este 18 óráig minden nap a Budapesti Vértanúk terén téren egyszemélyben éhségsztrájkba kezdek példát mutatva mindenkinek, hogy kötelességünk kiállni társaink mellett és kötelességünk meggátolni a Kormány ámokfutását. Kérek minden jóérzésű Magyar embert csatlakozzon. ELÉG VOLT!
Balogh Béla
MNM |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-28 12:57:46, szerda
|
| |
| |
Csatlakozás az éhségsztrájkolókhoz
Rendkívüli híradás
Meg nem erősített információink szerint Debrecenben összecsapott a lakosság a rendőrséggel. Korábban beszámoltunk arról, hogy Dr. Nagy Attila debreceni orvos immár második hete éhségsztrájkol. A lakosság szolidaritást vállalt vele és mellé álltak. A hatóság közbeavatkozott és ez vezetett az állítólagos összecsapáshoz. Az információt eddig senki sem erősítette meg, ennek ellenére kötelességünk leközölni, még akkor is, ha később hamisnak is minősül a hír.
Szőnyi Bartalos Mária, az Író Kilencek klubbjának elnöke és tagtársa is csatlakozott az éhségsztrájkhoz.
A Magyar Nemzetért Mozgalom elnökeként ezen események mellett nem mehetek el annélkül, hogy ne csatlakoznék a sztrájkoló emberekhez szolidaritást vállalva. A mai naptól kezdve déli 12 órától este 18 óráig minden nap a Budapesti Vértanúk terén téren egyszemélyben éhségsztrájkba kezdek példát mutatva mindenkinek, hogy kötelességünk kiállni társaink mellett és kötelességünk meggátolni a Kormány ámokfutását. Kérek minden jóérzésű Magyar embert csatlakozzon. ELÉG VOLT!
Balogh Béla
MNM |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-28 12:54:32, szerda
|
| |
| |
A HAZUDÓS KORMÁNYNAK ÉS A HAZUG ÁGNES ASSZONYNAK: a népirtás = gyilkosság
"Hát én immár kit válasszak?" - ha "öngyilkos" akarok lenni! (Üzenem az ismerőseimnek, hogy nem akarok öngyilkos lenni, de azt sem szeretném, ha Magyarországon bárki öngyilkos lenne azért, mert nem tud
kifizetni majdan egy egészségbiztosítós számlát!)
Jelenleg úgy tűnik számomra, hogy a kormány akarja - átgondolatlanul és felelőtlenül - öngyilkosságba kergetni a magyar embereket. Amikor a kormány tagjai nem gondolkodnak megfelelően, akkor kutyakötelessége rájuk szólni az embereknek. Most éppen azért szólok, hogy megakadályozzam az öngyilkosok számának növekedését kishazánkban.
Mivel szétverte a kormány az egészségügyet, már a gyilkosokkal egyenértékű munkát végzett. Felelősséget nem vállal a kormány semmiért, senkiért, még a kormány tetteiért sem; ezért most
gátlástalanul öngyilkosjelöltekké teszi a magyar állampolgárok egy részét, mert a kormánynak elég 5-6 millió szolgaember ebben az amúgy is megcsonkított országban.
Hogyan is van ez?
Hallom, hogy kötelező lesz több biztosító közül választani.
KÖTELEZŐ?!
Ki merészel engem, az állampolgárt kötelezni bármire is ebben a szabad országban? Jó lesz megkérdezni a család orvosát, hogy ő melyik biztosítóval köt szerződést, mert akkor talán néhány vizitdíj
megspórolható, ha netán kórházba kerül az emberke. Mondom: EMBERKE!
Az EMBERKE PÉNZE kell csupán a biztosítóknak, tehát az a lényeg számukra, hogy az EMBERKE FIZESSEN folyamatosan.
Aztán, ha lebetegszik az "emberke", akkor megtalálja a biztosító az ellátás utáni költségtérítés megtagadásának a lehetőségét.
Azt mondja Ágnes asszony, hogy mindenki biztosítva lesz. Nocsak-nocsak, Ágnes asszony! Kiszopta ezt a szöveget a kisujjából?
NEM HISZEK ÖNNEK ÁGNES ASSZONY!
NEM HISZEK A KORMÁNYNAK!
Melyik biztosító fogja biztosítani a jelenlegi: rákos betegeket, a cukorbetegeket, a tüdőbetegeket, a mozgásukban megsérülteket, a siketeket, a látásukban károsultakat, a rokkantakat, a szívbetegeket,
az infarktuson átesetteket, a magas vérnyomásban szenvedőket, a nyugdíjasokat, a pszichés betegeket? Ugyanis esetükben már nem beszélhetünk kockázati tényezőkről, mert önmagukban ők, máris a
"kialakult költségnövelő tényezők" az egészségbiztosítók szempontjából.
Amennyiben a legelején elosztják egymás között a biztosítók a fent említett betegségekkel rendelkezőket, akkor a biztosítók - inmoralitásukból fakadóan csak bevételre koncentrálva - igyekezni fognak hamar megszabadulni az ilyen betegektől és magukra hagyják őket.
EZÁLTAL A KORMÁNY ÁTPASSZOLJA NÉPIRTÁSI TÖREKVÉSEIT A BIZTOSÍTÓKRA!
Még két kérdésem van:
Ki, vagy melyik biztosító fogja felvállalni a gyilkosok, a bebörtönzöttek biztosítását?
A bűnözők biztosítása éppen úgy ingyenes lesz, mint a kormánytagoké és az ellátásuk az adófizetőkre hárul?
Ön Ágnes asszony, és a miniszterelnök meg akarja fosztani az alapvető emberi jogaitól a magyar embereket, mert kegyetlenül, embertelenül, megalázó módon kísérletezgetnek az állampolgárokon kórházbezárásokkal, több biztosítós rendszer szándékos bevezetésével úgy, hogy meg sem
kérdezték eddig az állampolgárokat. Ön, Ágnes asszony az elődjével együtt, és a miniszterelnökkel, de az egész kormánnyal együtt -ÖNKÉNYESEN! - folyamatosan megfosztják a magyar állampolgárok nagy
hányadát a velük született emberi jogaiktól; sárba tapossák az élethez, az emberi méltósághoz való jogukat azzal, hogy mellébeszélnek, nem tájékoztatják folyamatosan a sorsszerűen őket érintő, a számukra életbevágó döntéseikről.
Ja, hogy sajtónak tart tájékoztatásokat Ágnes asszony? Ugyan már! Az egyszerú emberek számára érthetetlen mit fecseg össze-vissza; az értő emberek számára pedig egyértelműen mellébeszélés minden nyilatkozata.
Ezt az ÖNKÉNYT a továbbiakban felejtsék el, és szakmailag az orvosokkal együtt meséljék el az embereknek - ha kell: külön-külön mindenkinek -, hogy mit is akarnak önök a kormánnyal együtt?
Aztán majd a Magyarországon élő emberek eldöntik, hogy ŐK akarják-e, és milyen formában az egészségbiztosítást, mert az Ő pénzükért, az Ő életükkel nem sáfárkodhat senki! NA, EZT TESSÉK MEGJEGYEZNI ÉS ELMESÉLNI AZ ÖNKÉNYES BIZTOSÍTÓJELÖLTEK VEZETŐINEK IS!
Fontos, hogy tudják: Hitelét vesztette már ez a kormány a miniszterelnökkel és Ágnes asszonnyal együtt!
Ne merészeljenek a magyar emberek feje fölött, a magyar nép egészségügyi, és nyugdíjellátásáról dönteni: a magyar nép nélkül!
Ne merészeljék átlépni a magyarság tűrésküszöbét!
Ugyanis a NÉP MI VAGYUNK, s a népet már tovább nem sarcolhatják, nem kergethetik nincstelenségbe, öngyilkosságba!
Az alábbiakban az Alkotmányból idézek az önök számára - emlékeztetőül.
Szőnyi Bartalos Mária
Magyarország
Komárom-Szőny, 2007. november 26.
8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.
61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.
70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/26 oldal
|
Bejegyzések száma: 250
|
|
|
|
2007. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
250 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5377
- e Hét: 6757
- e Hónap: 7704
- e Év: 43645
|
|
|
Offline
