|
 2/15 oldal 
|
Bejegyzések száma: 142
|
|
|
|
|
|
2007-04-23 19:21:50, hétfő
|
| |
| |
A JUSTITIA BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE
(12. szám.)
I.
A magyar labdarúgás hanyatlása és a 2012-es labdarúgó EB rendezési jogából való ,,kiseprűzésünk" akkor kezdődött, amikor (a kimagasló képességű) Albert Flórián csípőre tett kézzel álldigált (meccs közben, sorozatosan) a pályán, mégis mindig beválogatták a nemzeti tizenegybe. Azzal folytatódott, hogy részben dilettáns politikusok (pl. Deutsch-Für, Gyurcsány és Lamperth sportminiszterek) irányították verseny-és tömegsportot, részben elvtelen ,,támogatók" (pl. Torgyán, Szabadi) dotálták a gyenge teljesítményt nyújtó labdarúgókat.
II.
A Gyárfás&Gyurcsány jósda (labdarúgó EB-vel kapcsolatos) hurráoptimizmust sugárzó prognózisa olyan ,,stabil" alapokra támaszkodott, mint Kóka ,,dübörgő gazdasága", Demszky ,,négyes metróépítése", Molnár-Horváth ,,egészségügyi reformja", vagy Szekeres ,,haderő-korszerűsítése". A magyar pályázatra kapott zéró szavazat annullálta azt a 150 főre megrendelt pazar ünnepi falatozást is, amelyre a figyelmes illetékesek idejekorán felkészültek, de (talán ezért) nem maradt idejük a szakmai tevékenységekre.
III.
,,Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka"! Akik 14000 (azaz tizennégyezer) oldalas pályázati anyagot küldenek be egy (tetszőleges témakörben, tetszőleges bizottságnak), azok minden más ostobaságra vagy gonoszságra képesek!
IV.
Dávid Ibolyának a New York-i Magyar Házban tartott ,,élménybeszámolója" során - 2005. október 23-ról -, az jutott eszébe, hogy ,,elindult egy tank, és előkerültek a Molotov-koktélok".
Beszűkült agybéli kapacitásából törölve lettek a gumilövedékek, a kardlapozó lovas rendőr rohamok, a vízágyúk, a ,,viperák", a könnygázfelhők, a zászlótaposók vagy a farkaskutyák.
Ilyen visszataszító csúsztatással is le lehet járatni a hazug Gyurcsány ellen tüntetőket, lehet mentegetni a brutálisan fellépő rendőröket, élvezve a tíznapos ,,kéjutazást" és néhány USA-ba szakadt gyászmagyar tapsikolását.
V.
Gyurcsány nyilatkozott a Kádár kontra Nagy értékelés tárgykörében, kihangsúlyozva, hogy ő - ,,személy szerint"-, Kádár helyett ,,Nagy Imre mellé áll", hibáit elismerve, de érdemeit olyan meggyőzően ecsetelve, hogy hallgatósága már-már attól tartott, hogy az MSZP hazug elnöke arra is kész, hogy Nagy Imre mellé feküdjön...
Prof. Dr. Bokor Imre
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-23 19:15:02, hétfő
|
| |
| |
Polgárháború nem lesz, hanem volt
Nyiri János 2007. április 23. 00:00
Sokan félnek, hogy a hazai politikai feszültség polgárháborúhoz vezethet.
Ez súlyos félreértés, amelyet a fősodratú sajtó terjeszt, mert a
kormányoldal
a bizonytalanság fenntartásában, a háborús pszichózisban érdekelt.
Lássuk először a történelmi szálat.
A dolog 2001-ben kezdődött, amikor a baloldal egyre idegesebben szemlélte a
millenniumi ünnepségek
kapcsán sarjadó nemzeti reneszánszot.
Az év végén, az Orbán-Nastase-megállapodás aláírásával a Fidesz úgy érezte,
hogy nagyot lépett előre.
Több fronton is győztesnek hitte magát a polgári oldal.
A millenniumi ünnepségeket gyakorlatilag minden magyar településen
megtartották, mégpedig Nemeskürty Istvánék ötletével, azaz
zászlóadományozással.
Márpedig a zászló nem anyagi érték, hanem kizárólag érzelmi.
Minden magyar faluban, városban, fővárosi kerületben rendbe tettek néhány
négyszögölt, ahol egy zászlórúdra felhúzható a millenniumi, később a magyar
lobogó, kitakarítottak egy sarkot valamelyik intézményben - és a
szívekben! -, ahol ismét helyet kaphatott a magyarság mint gondolat.
Az összetartozás érzése, amely anyagi érdek nélküli, nem haszonelvű,
hanem ellenkezőleg, nemes, altruista attitűd.
Ezt fejelte meg a "státusztörvény", amelyet a magyar országgyűlés szinte
teljes egységben fogadott el, megszavazták az MSZP-sek is!
A törvény végrehajtásához dűlőre kellett jutni a szomszéd országokkal is, és
Szlovénia,
Horvátország, Kis-Jugoszlávia után a legnehezebbnek ígérkező partner,
Románia is elfogadta a kedvezménytörvényt.
Ma már tudjuk, Gyurcsány Ferenc büszke rá, hogy ekkor jutott eszébe a
megfelelő "válasz",
a riogatás 23 millió románnal.
És amikor az Orbán-adminisztráció 2001 karácsonyán ünnepelni vonult, a
baloldali média beindult.
Hosszú hadjárat vette kezdetét, amelynek lényege a gyűlöletkeltés volt.
Kezdődött a 23 millióval, és miután érzékelhető volt a hatás
(a társadalom elkezdett félni, ami az egyik primer ösztönreakció), rákaptak
a módszerre.
Következett a hideg polgárháború.
Elkezdtek mindent és mindenkit gyalázni, vádolni, rágalmazni.
Az SZDSZ Lop-Stop feliratú táblákkal járta az állami intézmények
főbejáratait,
és mindenütt közölte, hogy odabent tolvajok dolgoznak.
A lopás Mózes óta az egyik legnagyobb, ún. "halálos" bűn.
A megvádolt tízezrek szóhoz sem jutottak a döbbenettől.
A rendszerváltozás óta eltelt bő évtizedben elképzelhetetlen volt ez a
tónus.
A rágalmazások legfrenetikusabbika a "köteles beszéd" volt.
Kiderült, hogy bárkinek bármelyik mondatát ki lehet forgatni.
És a Fidesz rosszul reagálta le a történteket.
Kövér esetében azt mondták, hogy nem szabad félreérthetően fogalmazni.
A bomlasztó, gyűlöletkeltő MSZP-SZDSZ-kampánnyal szemben a "viseljünk
kokárdát"
szeretetkampányát hirdette meg a köztársasági elnök, ami olaj volt a tűzre.
(Hogy miért, ez egy másik dolgozat tárgya lehet.)
A gyűlölködés kormánybuktatást eredményezett - és négy mérgezett évet.
Kezdődött az APEH, a KEHI, a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság, a
ProWare nevű "magánávó"
meg a Keller-féle "közpénzügyi" államtitkárság által folytatott
vizsgálatokkal,
gyalázkodó nyilatkozatokkal és általános megfélemlítéssel.
Folytatódott a néptől pénzen vásárolt népszerűséggel, ami az önkormányzati
választáson is baloldali sikert generált.
De ez nem volt elég.
Kormánypénzen életben tartott médiumok gyalázták Orbán Viktort, a
jobboldalt,
a konzervatív világszemléletet és általában mindazt, amiről a kampányban még
azt mondta
Medgyessy Péter, hogy
"Mindent megtartunk az Orbán-kormány intézkedései közül, ami jó".
A tudatos lebontás évei szépen alámostak mindent, legjobban az állam
pénzügyi alapjait.
Közben volt hadjárat, veréssel, Szász Károly ellen, Járai Zsigmond ellen,
Polt Péter ellen,
az energetikai hivatal vezetője ellen,
egyáltalán minden ellen, ami az MSZP-SZDSZ-bizniszkormányzást megzavarhatta.
És folyt a gyűlölködés rendületlenül, sőt folyik ma is, amikor immár öt
teljes évet abszolváltak
ismét kormányon a balosok.
Pedig lett volna mód abbahagyni, hiszen amíg 2002-ben nem nyertek a
szocialisták,
csak véletlenül győztek, addig 2006-ban vitán felül megnyerték a választást.
És mégsem hagyták abba.
És nem hagyják abba most sem, és nem mutatkozik semmilyen jel sem arra,
hogy valaha abba fogják hagyni.
Talán a permanens forradalom lenini elmélete dolgozik bennük tudat alatt.
A 2006-os választás eredményei egyfelől arra jogosították fel az
MSZP-SZDSZ-t,
hogy tovább kormányozzanak, másfelől arra kötelezték őket a láthatatlan
főnökeik,
hogy hajtsák végre a leépítési folyamat következő fejezetét.
Az idei "reformok" ugyanis az immár legyengült társadalom életfontosságú
rendszereit kezdik elsorvasztani. Azonban végre kell hajtani ezeket a
"reformokat", hogy 2010-re a társadalom az újabb leépültségi
szintet már "normálisnak" fogadja el.
Egy képpel: amikor a jól táplált embert bevitték az Andrássy út 60.-ba,
általában úgy gondolta,
hogy ő majd keményen és hősiesen.
Aztán rövidebb-hosszabb "kezelés" után az elsöprő többség behódolt, és egy
pohár vízért is hajlandó volt.
Ahogy nincs jogunk elítélni az Andrássy úton meghurcoltakat, ugyanúgy nem
lesz jogunk
2010-ben sem elítélni azt a két és fél millió embert sem, aki majd
jóváhagyja a leépítés újabb fázisát.
Egyesek azért fogják szeretni a rendszert, mert még kevésbé kell részt
venniük a közteherviselésben,
még kevésbé kell félniük a versenytől az üzleti életben,
mások pedig azért, mert örvendeni fognak egy pohár víz ígéretének is.
A középosztály pedig szépen sorvad tovább, mert nem képes önálló
megélhetésre állami támogatás nélkül,
és nem képes kormányra jutni sem.
Az állam viszont a gazdagokat fogja versenytámogatásban részesíteni,
és a megvehető szavazatokkal kecsegtető rétegeket fogja segélyezni.
Magyarországon a hideg polgárháború tavaly októberben véget ért,
a középosztály újabb történelmi vereséget szenvedett.
Ideje végre felírni a jegyzőkönyvbe az eredményt.
Ne tévesszen meg senkit sem, hogy az erőszak mennyisége dinamikusan
növekszik a társadalomban.
Az elszegényedés mindig kiváltja ezt a reakciót, de ez nem rendszerkritika,
sosem fog a fennálló kormányhatalom ellen fordulni.
Szimpla lopások, rablások, fosztogatások vannak és lesznek nagyobb számban,
de ez egy esetleges változás szempontjából nulla.
Legfeljebb a kormánysajtó a Fideszre keni.
Az 1945 után létrejött elit a következő nagy európai összeomlásig meg fogja
őrizni pozícióit
Magyarországon, és csak az emelkedhet magasra, aki lepaktál velük.
Több millió embernek ismét a cselédsors a perspektívája, de ez nem zavarja
őket,
mert ennek óriási hagyománya van a magyar társadalomban, a magyar lélekben.
Aki pedig nem akar azon az áron emelkedni, hogy "ezeknek lefekszik",
az vagy elmegy, vagy idővel belerokkan.
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-23 18:49:51, hétfő
|
| |
| |
BAYER ZSOLT Az igazi kérdések
Győrben már hónapokat kell várni egy epe- vagy egy aranyérműtétre, a
várólisták egyre híznak,
mindeközben a kórház műtői üresen állnak.
Ez a kétségbevonhatatlan és megkérdőjelezhetetlen eredménye az elindított
egészségügyi "reformoknak".
Az egészségügyi "reformokat" az SZDSZ indította el...vagy mégsem?
Az egészségügyi "reformokat" nem az SZDSZ indította el.
Az egészségügyi "reform" a kormánykoalíció közös bűne.
Ennek a velejéig rothadt rablókoalíciónak ez a diszkrét bája: az SZDSZ már
1994 óta megpróbál úgy tenni,
mintha igazából nem lenne semmi köze az MSZP-hez, az MSZP pedig megpróbálja
eljátszani a szociálisan érzékeny baloldali pártot, aminek igazából semmi
köze a neoliberális szabad demokratákhoz.
Nincs ilyen.
Közös a bűn, közös a felelősség.
Most majd éppen a Horváth Ágnes.
Horváth Ágnes ugyanott fogja folytatni, ahol Molnár Lajos abbahagyta.
Senkit se érdekel most ez, ne is részletezzük.
Inkább tegyünk fel néhány igazi kérdést:
1.: Igaz-e, hogy a magyarországi szcientológia {egyik} központja
Veresegyház?
2.: Igaz-e, hogy Somody Imrének van köze a szcientológiához?
3.: Igaz-e, hogy Horváth Ágnes Somody embere?
4.: Igaz-e, hogy Horváth Ágnesnek is van köze a szcientológiához?
Ha mindez nem igaz, akkor Horváth Ágnes egyszerűen, saját jogon lesz
közellenség.
Mert az lesz.
Pontosabban már most az.
Mindaz, amit képvisel, amit eddig tett s amit ezután fog tenni, mindaz, amit
képvisel:
súlyos és antagonisztikus ellentétben áll ennek az országnak és ennek a
nemzetnek az érdekeivel.
Hiába kérik ki maguknak ezek az ilyesféle megállapításokat és mondatokat,
attól még mindez tény.
Tényleg másképpen nézne ki ez az ország, ha nem lenne SZDSZ.
Ám ha Horváth Ágnesnek köze van a szcientológiához,
vagy - ne adj'Isten! - szcientológus, nos, akkor sokkal súlyosabb a helyzet.
Kultúrállamokban a szcientológiát elüldözik a kormányok, az állam, a
hivatalok közeléből.
Félik, rettegik és üldözik.
Kultúrállamokban nincs érintkezés állam, hivatal és szcientológia között.
Ezért kell megtudnunk sürgősen a választ ezekre a kérdésekre.
Mert tudnunk kell, hogy csak az SZDSZ ellen harcolunk, vagy immár a
szcientológusok ellen is.
Mert ne gondolja senki, hogy a szcientológia az pusztán szegény Tom Cruise
bohóckodása.
De nem ám!
A szcientológia veszedelem.
Méreg.
Igazi XXI. századi métely.
Egy széthulló civilizáció - a széthulló nyugati civilizáció - egyik pestise.
Szóval nagyon nem mindegy, miért fogjuk ezután Horváth Ágnest utálni.
{Magyar Nemzet Képeslap}
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-22 20:35:37, vasárnap
|
| |
| |
A nemzeti-jobboldalnak új stratégiára van szüksége!
A 2002-es választási vereség után az egypólusúvá vált nemzeti-jobboldal 2006-ban sorra kerülő országgyűlési képviselői választásokon ismét választási vereséget szenvedett, annak ellenére, hogy a magyar történelem folyamán ez a politikai oldal 60%-os eredmény felmutatására mindig is képes volt. Ez az erő ezen a politikai oldalon ma is létezik, csak kiaknázatlan. A 2002-es és a 2006-os választási vereség után számos elemzés látott napvilágot, amely arra kereste a választ, hogy miért veszítettünk. A választási kudarcok legfőbb oka abban keresendő, hogy a nemzeti-jobboldalon dominánssá váló egypártrendszer teljes egészében nem képes lefedni a potenciális választói réteget a magyar társadalom tagoltsága következtében. A jobboldali egypártrendszer kialakításában a legnagyobb szerepet az a Fidesz Magyar Polgári Szövetség vállalta, amely eddig már többször váltott köpenyeget az éppen aktuális politikai érdekei alapján. 2002 és 2006 már bebizonyította azt, hogy ez az út járhatatlan. A tábor egy, de sikeresek úgy tudunk lenni, ha a zászló több.
Az egypólusú nemzeti-jobboldal létjogosultságát a kialakulásában kulcsszerepet játszó politikai erő minimális eredményeivel próbálja igazolni. Ezek az eredmények a 2004-es EP és a 2006-os önkormányzati választások. De ezek az eredmények nem az egy a zászló egy a tábor stratégia sikerességének köszönhető, hanem a posztkommunista-liberális hatalommal szemben megnyilvánuló társadalmi elégedetlenségnek. Ha politikai érdekek alapján nem kerülnek száműzésre a valódi nemzeti erők ( FKgP,MIÉP) az Országgyűlésből, amely érdek kivitelezésében megvalósult a baloldali és a jobboldali liberalizmus nagykoalíciója, akkor nem kerül hatalomra Medgyessy Péter és az ország polgárai nem szembesültek volna a Gyurcsány-jelenséggel.
Egyetlen politikai erő nem képes hosszabb távon integrálni a nemzeti-jobboldal egészét tagoltsága következtében. A mi társadalmunk tagolt, ennek következtében a nemzeti-jobboldalra is ez a tagoltság a jellemző. A társadalom különböző rétegekre tagolódik, amelyeknek más a politikai, kulturális és történelmi tradiciója. A nemzeti-jobbolfdal jól elkülöníthetően négy fő rétegre osztható fel:kisgazdákra, nemzeti radikálisokra, kereszténydemokratákra és polgári demokratákra. Ezek a politikai értékrendek a társadalom azon rétegét tudják csak megszólítani, amely réteg nyelvezetét értik, értikvilágához történelmileg és kulturálisan egyaránt közel állnak. Egy gazda vagy kisgazda értékrendű szavazót nem tud megszólítani egy polgári demokrata erő, mint ahogy egy nemzeti radikálist sem. Ezeket a választókat csak az a politikai erő képes integrálni, amely ő értük van és ő értük tevékenykedik. Ha ilyen politikai erő az éppen aktuális politikai közéletben nincsen, akkor ezek a potenciális választók inkább otthon maradnak. Őket nem lehet még egy emberként elvinni a szavazóurnákhoz.
A tény és számadatok függvényében kijelenthető az, hogy a nemzeti-jobboldalon új stratégiára van szükség. A jobboldali egypártrendszer megbukott. Az új nemzeti-jobboldali stratégiának több pilléren kell nyugodnia az érdekében, hogy a jövőre nézve több cikluson át biztosítva legyen a kormányzati pozíciója, amely elvezethet egy megújuló élhetőbb Magyarország megvalósításához. Ennek kivitelezése érdekében is először minden egyes volt vagy valós sérelmet félre kell tenni. Ha a belső feszültségekkel megterhelt sérelem orientált politika rövid időn belül nem lesz a múlté, azzal csak saját erőinket emésztjük fel önmagunk által ahelyett, hogy minden erőnket a posztkommunista-liberális rezsim leváltássára fordítanánk. A sérelem orientált politika felszámolása, pedig megteremtheti azt a lehetőséget, hogy a nemzeti-jobboldalon fellelhető politikai erők saját magukat felépítve önállóan meg tudjanak jeleni. Így ismét elfoglalhatná a magyar politikai arénába a kisgazda gondolatkör, a nemzeti radikalizmus és a kereszténydemokrácia az őt megillető méltó helyett. Ehhez persze szükség van arra, hogy minél szélesebb körbe megismertessük a nép jólétét szolgáló nemzeti erők programjait. A nemzeti-jobboldal csak úgy tud a jövőre nézve kormányzati pozícióba kerülni, ha minimum kettő maximum négy lábon áll.
A nemzeti-jobboldali közösségnek nincsen már ideje arra, hogy egy újabb bekövetkezett választási vereség által bebizonyítsuk azt a Fidesznek, hogy a több lábon álló nemzeti politika a siker egyedüli záloga. Az, hogy a közvélemény felkutatások mérései alapján ma a Fidesz nyerésre áll az még nem jelenti azt, hogy győzni is tudna. Ugyanis a posztkommunista-liberális hatalom médiafölényének és nagyságrendekkel nagyobb anyagi lehetőségeinek következtében bármikor képes a közvéleményt a maga javára fordítani. Ezt nem lehetne megtenni akkor, ha a több lábon álló nemzeti-jobboldali politika ma létező kategória lenne. De nem az, mivel bizonyos politikai körök a feltörekvő és a meglévő nemzeti-jobboldali pártokba, mozgalmakba ellenségképeket látnak, amelyeket tudatosan lehetetlenítenek el. Ma már biztosan állítható, hogy a nemzeti-jobboldalnak új stratégiára van szüksége, amelyet egyedül a balról jabbra küldött ellenzékinek mondott erő képtelen felfogni. Ezek után felmerül a kérdés, hogy kinek az érdekét is szolgálja ez az erő. De mi nemzeti-jobboldaliak hittel, erővel és kitartással készek vagyunk arra, hogy megvalósítsuk a több lábon álló nemzeti-jobboldalt, amely a győzelem egyedüli záloga.
Harangi Fülöp sk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-22 20:08:58, vasárnap
|
| |
| |
Ámokfutók, lövöldözők, össznépi deviancia
2007-04-21. 11:51:18
Mostanában gyakrabban hallani ámokfutókról, lövöldözőkről, és a
társadalomban
előforduló legkülönfélébb deviáns magatartásokról.
Egy kis elmélkedés:
Hogy válik valakiből ámokfutó, lövöldöző?
Szükséges rossz-e a társadalomban a bűnözés, vagy elkerülhető?
Vannak talán, akik eleve bűnözőknek születnek?
Hisz már egészen kisgyermekkorban, óvodában és iskolában is vannak
gyermekek,
akik megbontják, zavarják a rendet, a csoport munkáját, tanulását.
Elképzelhető, hogy ők eleve olyan beprogramozottsággal születnek, hogy
károsak lesznek majdan a környezetükre?
Nem valószínű.
Sokkal valószínűbb, hogy a kisgyermek nyugodt fejlődését zavarja valami.
Kié a felelősség a devianciák kialakulásában?
A felnőtt korosztály?
De ki a felnőtt korosztály?
Kiket nevezhetünk valódi felnőtteknek?
Hiszen az ember gyakorlatilag élete végéig tanul, fejlődik, ha elég nyitott
a világra.
Mindig van számára új.
Ebből a szemszögből nézve sohasem növünk fel teljesen.
Mondhatnánk, hogy a felnőttkor arra az időpontra tehető, amikor az ember
szaporodásképessé válik,
leválik a szülőktől, és elkezdi önálló életét.
De mily rövid idő ez, gondoljuk csak el!
Alig húsz év!
Vajon elegendő-e ez arra, hogy életbölcsességünk teljében új egyedet
kezdjünk felnevelni?
Nem igazán.
Ám szerencsére előttünk is élt már sok-sok milliárdnyi ember a Földön, akik
évszázadokon,
évezredeken keresztül sok-sok tanulságos írást hagytak ránk.
Ezekből kiderül, hogy a deviáns magatartásforma a legősibb időkre nyúlik
vissza.
Már a Biblia is jelzi, hogy Káin irigységből agyoncsapja fiútestvérét,
vagy hogy Éva a gonosz lélek kísértésére Ádámot ráveszi a tiltott gyümölcs
fogyasztására.
A Bibliai tanítás az, hogy az emberi természet Ádám és Éva óta hajlik rossz
cselekedetek
elkövetésére.
Adott kedvezőtlen körülmények kiválthatják az emberekből, hogy ne a jót
cselekedjék, hanem a rosszat.
A deviáns viselkedés
Ma úgy fogalmazhatjuk meg, hogy - a deviáns viselkedés olyan magatartás,
amely
eltér a társadalmi normától, és a normaszegő pedig a társadalom
fennmaradása, működése
szempontjából káros.
Ilyen deviáns viselkedési forma például minden személy,- és társadalom
elleni bűncselekmény,
a gyilkosság,
az öngyilkosság,
az alkoholizmus,
a kábítószerezés,
a prostitúció,
a homoszexualitás,
a mentális betegségek jó része,
fekete mágiák követése, és még sok egyéb hasonló.
A közvélemény a felsorolt deviáns magatartásformákat általában egymástól
függetlennek tekinti,
de a szociológia felfedi, hogy e viselkedésformák közös gyökerekre
vezethetők vissza.
Ezek közé az okok közé tartoznak a gyermekkori szocializáció hibái, később
pedig a felnőttkori
családi, társadalmi feszültségek.
A deviáns magatartásmódot megerősítheti, és segítheti a gyenge társadalmi
kontroll, és az ellenreakció hiánya.
Magyar társadalomkutatók is keresik a hazai deviancia okait.
Rájöttek, hogy időnként olyan hatások érik a társadalmunkat, amelyek újra és
újra elkeseredést
okoznak az emberekben, olyan sebeket okozva, amelyek kiváltják a deviáns
magatartásformákat.
Ilyen hatás volt például az 1945-ben végbement erőltetett iparosodás, a
parasztság szétverése, a nagy belső vándorlások, a természetes közösségek
szétrombolása, vagy az 1990 után létrejövő,
(és az azóta is tartó) nagy társadalmi változások, amelyek újabb áldozatokat
követelnek.
Mindezek mellett fokozza a bajokat az a tény, hogy nem eléggé fejlett ma a
deviancia gondozása
hazánkban.
Nem elegendő a mentálhigiénés segítés, és nem elegendő a szociálpolitikai
támogatás.
Ma már ott tartunk, hogy bezárják a mentálisan betegek gyógyintézményeit.
(Valljuk be: ezek után mentálisan beteggé téve az addig egészséges ellátó
személyzetet is.)
Az utolsó intézményrendszert pedig, az egyházakat,- ahol még felkarolják a
deviáns és sérült embereket,- nem megfelelően támogatják.
Mielőtt erre kitérnék, vegyük még egyszer sorra a deviáns
magatartásformákat.
Alkoholizmus
Magyarországon mintegy 50.000 alkoholistát gondoznak intézetekben, de teljes
létszámuk lehet akár egymillió is. Tudvalévő, hogy az alkoholista ember
akarata meggyengül, és lassacskán megszűnik a képessége életének
irányítására is.
Az alkoholizmus tönkreteszi a családokat, és hatására növekszik a bűnözés
is.
Ma már a nők és a fiatalkorúak körében is növekszik a számuk.
Alkoholizmus több okból alakulhat ki.
A régi magyar kultúrában még az alkoholfogyasztás férfiak körében
alkalmakkor szinte természetes, sőt kikényszerített magatartásforma volt.
Sok esetben a fiúk számára a lerészegedés a felnőtt férfikorba érés
szimbólumát jelentette.
Ma már azonban az alkoholista emberek szocializálódását megzavaró tényezőket
figyelhetünk meg, mint például szülő halála, szeretetlen családi légkör,
verés, elhanyagolás, később házassági konfliktus, karrier megtörése, vagyon
elvesztése, stb.
Kábítószerezés
A kábítószerezés viszonylag új jelenség hazánkban, de a nyugaton évtizedek
óta jelenlévő probléma hozzánk is elért.
Míg 1968-ban alkohollal beszedett gyógyszerekkel, vagy szipuzással
kábították magukat a fiatalok, 1992-ben egy
középiskolában megkérdezett diákok 24 százaléka bevallotta, hogy már
kipróbált valamilyen kábítószert.
A kábítószer szedésének hatásai súlyosabbak, mint az alkoholé.
Teljes akaratlegyengülést, személyiségtorzulást, szervi károsodást, és
halált vált ki.
Öngyilkosság
Magyarország a huszadik század eleje óta vezet az öngyilkosságokban.
1995-ben például minden negyvenedik ember így fejezte be életét.
Az öngyilkossági kísérletek száma pedig legalább ötszöröse a
halálesetekének.
Az öngyilkosok háromnegyede férfi.
Az öngyilkossági okok elsősorban a személyiség integrációjában lévő zavarok,
és az elmagányosodás.
Köztörvényes bűnözés
Magyarországon a köztörvényes bűnözés is növekedik.
Ennek okait találgatják, de valószínű, hogy a bűncselekmények elkövetése
egyenes arányban áll a
megnövekedett társadalmi problémákkal,
a liberális gondolkodás terjedésével,
az országhatárok átjárhatóságával,
a munkanélküliséggel és
a bűnüldözés gyengeségével is.
Az elkövetők 90 %-a férfi.
Növekszik a külföldiek és a fiatalkorú elkövetők száma is.
Prostitúció
Egy ENSZ határozat kimondja, a prostitúciónak alávetett nők, és a gyermekek
rabszolgasága összeférhetetlen az emberi személy méltóságával, és az
alapvető emberi jogokkal.
A prostitúció ma világjelenség.
Tökéletesen strukturált gépezettel rendelkezik.
A banditizmus és a szervezett bűnözés világához kapcsolódik.
Évente többmilliárd dollár nagyságrendű pénzmozgással jár, így tehát nincs
hatás nélkül a politikára sem. Megvehető funkcionáriusok védelmezik szerte a
világon.
Magyarországon 10-20 ezerre tehető a prostituáltak száma.
A mentális betegségek
A mentális betegségek okait sokáig kizárólag öröklésre, biokémiai zavarokra
vezették vissza.
Ma már nyilvánvalóvá vált, hogy ez is összefügg a társadalmi problémák
növekedésével,
a munkanélküliséggel, és a szegénységgel.
A neurózisban és a depresszióban szenvedők száma a gazdagabb rétegekben
jóval kevesebb.
De kiváltó okok között szerepelhet az elvárosiasodott életforma is, a
magány, a szorongás, és
a frusztráltság.
A deviancia és a vallás
A deviancia intézményes segítséget kíván mind az állam, mind az egyházak
részéről.
A deviáns magatartásformák szoros kapcsolatban állnak az egyéni
létkérdésekkel is,
mint például az élet értelme, motivációja, siker és sikertelenség kérdése,
továbbá az ember közösség és
szeretetigényével.
C.G.Jung korunk nagy pszichológusa mondja, hogy 35 éven felüli neurotikus
betegei között eggyel sem találkozott, akinek végső nagy problémája ne
vallási probléma (!) lett volna.
Valóban megfigyelhető, hogy manapság Magyarországon egyre gyakrabban keresik
fel
krízisbe jutott emberek a plébániahivatalokat.
Életek múlhatnak ilyenkor azon, hogy a lelkipásztorok kellő empátiával, és
odafigyeléssel
krisztusi szeretettel tudjanak fordulni a szenvedő emberek felé.
Minthogy a deviancia a legtöbb esetben a szeretet és a közösség hiányára
vezethető vissza, a meleg
keresztény plébániai közösségek rendkívüli jelentőséggel bírnak a
megelőzésben és a rehabilitációban.
A vallás a nép ópiuma?
Valóban a nép ópiuma a vallás, és hamis dolgokat tanít az Egyház?
A kommunizmus megvalósítása, (de még az elképzelés megvalósításának
lehetősége is, -minthogy
kihagyja belőle az ember alapvető, sajnos rosszra hajló természetét-) sokkal
irreálisabbnak bizonyultak az évek során, mint gondoltuk volna.
Kipróbáltuk, megpróbáltuk!
Ennyi év távlatából ma már értelmetlen áltatnunk magunkat a kommunizmus és a
szocializmus nemesnek, szépnek tűnő, de teljességében megvalósíthatatlan,
hamis eszméivel!
Ideje visszatérnünk Isten törvényeihez.
Az Egyházak mai munkája mérhetetlenül becses, mind a lelkek mentésében, mind
tanítási,
gyógyítási, karitatív tevékenységük által.
Népünk érdekében sürgős és halaszthatatlanul fontos feladatnak tűnik ma,
hogy az egyházak megfelelő elismerést és kiemelt anyagi támogatást kapjanak.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a liberális, és ateista-kommunista-szocialista
alapokon kormányzó fiatal
politikusaink tehetségtelen népromboló politikát űznek.
Intézkedéseik révén elősegítik, fokozzák, sőt, ki is váltják az össznépi, -
úgy is mondhatnánk
társadalmi léptékű - devianciát!
Tehetségtelen politikájuk révén állástalanok ezreit sokasítják,
munkahelyeket, pszichiátriai intézményeket, betegkórházakat zárnak be,
kisvállalkozókat lehetetlenítenek el, és ha így haladunk tovább, teljes
testi-lelki nyomorba süllyesztés közepette végső pusztulásra ítélik
népünket.
-Halasi Éva-
Felhasznált segédirodalom: Tomka Ferenc: Új evangélizáció
[Forrás: Halasi Éva]
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-22 19:51:37, vasárnap
|
| |
| |
Ha majd elönt az ár
MKDSZ 2007. április 22. vasárnap 00:00
Reform, vagy népirtás, kérdi egy publicista, és valóban - tűnődjünk el egy
pillanatra.
Mi folyik itt?
Miért?
Egyszerű és logikus kérdésekre nem kapunk választ, hónapok óta, miközben,
kisebb-nagyobb háborgás után, mindent elfogadunk.
Nyomkodjuk, ahol van, a vizitdíj-automatát, vagy várunk türelmesen annak
elkönyvelésére.
Hogy szúr a szívünk, sebaj, hiszen már az orvos előszobájában ülünk - ha
összeesünk, biztosan segít.
Biztosan?
És ha nem tud - helyben?
Ha mentőt kell hívnia, és a mentősöknek kiérve még telefonálgatniuk kell,
hogy hová is vihetik épp a beteget.? De ezt is amolyan toposzként említem,
bevált mondatfordulat ez, amolyan ellenzéki riogatás.
Mert hiszen honnan lehetne tudni azt, hogy egy beteg, ülő helyzetből, egyik
percről a másikra, földre huppan, és meghal.
Meg sem várva a blokkot; hát milyen egy türelmetlen ember az ilyen.
Komolyan - álljunk meg egy pillanatra.
Mi készül itt?
Volt egy miniszter, akinek nem tudjuk, mi volt a dolga, hiszen elkezdett
valamit, de az új helyzet sikerét vagy kudarcát már nem ő viseli.
Attól még messze jár a rendszer, bármelyik végétől; egyszerre csak a botot
érezzük.
De ő már elgyalogolt.
S az utódjában azt kellene ünnepelnünk, hogy minden idők legfiatalabb
egészségügyi minisztere.
Aki, államtitkárként, stopperral mérte, hogy egy vizitdíj-nyugta kiállítása
csak öt percet vesz igénybe
(tette ezt akkor, amikor még sem a blanketta, sem az elszámolás módja nem
volt hitelesítve);
s legutóbb, miniszterjelöltként, úgy mondott zárszót egy egészségügyi
konferencián,
hogy fogalma sem volt arról: korábban ott mi is hangzott el.
Nevetséges.
És félelmetes.
Igazából - szégyenletes.
A főváros főpolgármestere uniós vitába keveredik: mondd valamit, Brüsszelből
hazatérve, majd készségesen elismeri, hogy nem azt mondta, nem ott, nem
annak, és neki sem azt mondták, nem ott, nem akkor.
De alapvetően nem hazudott.
Mondja, faarccal, és én szinte csak magamon lepődöm meg: hogy még össze
tudok rezzenni az ilyesmin.
Hogy egy magyar politikus Európa szemébe hazudik, és helyette én szégyellem
magam.
Vagy itt van a futball EB utózöngéje.
Becsaptak bennünket.
Kérem - azért, kedves Szőke Szikla, hidd el: az nem felmentés, hogy
odaálltál egy politikai oldal mellé, elkötelezted magad, dobogós emberként.
Az nem felmentés az alól, hogy megkérdezzem tőled: emlékszel még arra a
bizonyos, nagyon régi mondatodra?
"A mi időnk lejárt".
Hát - ez van most.
A mi időnk lejárt.
Mert futballunk nincs, befektetőink nincsenek, a düledező stadionjaink
lelátói üresek, és a nemzetközi futball sportdiplomáciájában sincsenek jeles
tetteink.
De legalább összefogás, az van?
Idézek egy címlapcímet: Felcsút Akasztó nyomában.
S a cikk természetesen azt taglalja: micsoda hiábavalóság is
futballakadémiát létrehozni,
nyilvánvalóan politikai szándékok mentén.
És, te, emiatt nem sírtál a képernyőn.
Miért.?
Nem érdekel.
Tudod mit, tudjátok mit, tudják mit: tényleg nem érdekel.
Négyes metrót Brüsszel épít nekünk, futballstadionokat az UEFA, repülőteret
a már nem is tudom, ki fog fejleszteni, de nem mi, mert eladjuk hetvenöt
évre, Európa kulturális fővárosa leszünk,
de ezért az illető város évtizedekre eladósodik, s hát valljuk be, kicsit
mulatságos lesz,
amikor az odalátogató tájékozatlanabb turista a fizetőeszközről azt hiszi
majd: az alkalomhoz készült,
kedves idegenforgalmista ötletként.
Afféle emlékpénz, mert hát egyébként szerte a kontinensen másfajtával
fizetnek.
De komolyan, úgy gondoljuk már át: mi is történik velünk?
Szellemi és fizikai önvédelmünk - annyi, meg egy bambi.
Miben bízunk?
Hogy, ha majd elönt minket végképp az ár - átbiciklizünk azon is.?
Tamási Orosz János
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-22 19:08:01, vasárnap
|
| |
| |
Ukrán betegség
Pelle János 2007. április 22. 12:14
Senki sem tud kiigazodni azon, ami ma Ukrajnában történik, holott mindenki
tudja,
hogy a helyzet veszélyes, és az egyik legnagyobb területű és lélekszámú
európai államot, Magyarország észak-keleti szomszédját polgárháború és
felbomlás fenyegeti.
Körülötte az összes ország tehetetlen, az Európai Unió is csak a vállát
vonogatja.
A 2004-es kijevi válság során egyes külföldi politikusok a hatalmas
szomszédot,
Putyin Oroszországát vádolták, s az Egyesült Államok felelősségét is
feszegették
-, napjainkban nyoma sincs ilyen hangoknak.
Igaz, napirenden van Ukrajna belépése a NATO-ba, de ez pusztán
biztonságpolitikai kérdés, valószínűleg
semmi köze sincs ahhoz, ami a határain belül zajlik.
Pártok, társadalmi mozgalmak és karizmatikusnak tűnő politikusok tűntek fel
az elmúlt években a semmiből, akikkel szemben 2004 decemberében még állást
foglalt a külföld:
voltak rokonszenvesek, "reformpártiak", és konzervatívak, "moszkovita
oligarchák" képviselői.
De már senki sem veszi a bátorságot, hogy eldöntse, kik a "jók", és a kik a
"rosszak",
a narancsszínű, vagy a kék zászlókat lobogtatók.
Teljes a zűrzavar, hatalmi vákuum van kialakulóban, bellum omnium contra
omnes,
ahogy egykor a rómaiak jellemezték az anarchiát.
Pedig az események meghatározó szereplői most is a 2004-ben feltűnt
személyek és mozgalmak:
egyrészt a Mi Ukrajnánk nevű párt, élén a mérgezést túlélt Viktor Juscsenko
államfővel és a formás menyecskével, Julia Timosenkóval, aki saját Blokkja
élén domborít a kijevi radában.
A narancsos "forradalmárokkal" szemben áll a másik Viktor, Janukovics
miniszterelnök, aki a Régiók Pártját vezeti, a jobbára kelet-ukrajnai, orosz
nemzetiségű szocialisták és a kommunisták támogatásával.
De mi van a kiéleződő szenvedélyek és az elhúzódó tömegtüntetések mögött?
Mi a valódi tétje annak, hogy egyszerre tartják-e meg parlamenti választást
és elnökválasztást, vagy nem?
Anyagi érdekek állítják szembe a két ellentétes tábor tagjait, ami
kapcsolatban lehet az országot
behálózó kőolaj- és gázvezetékek tranzitszállításaiból származó, amúgy
kézen-közön eltűnő, óriási jövedelmekkel?
Vagy a nacionalizmus "szülési fájdalmai" rángatják görcsbe azt az országot,
ahol napjainkban születik meg,
ha igaz, az a nemzetállam, melyről egyes lelkes értelmiségiek már több mint
egy évszázada álmodtak, és amelyért annyian ontották a vérüket?
Miért nem képesek konszenzusra jutni a hatalmas ország és közel ötvenmilliós
népe érdekében a politikai erők, holott, tömérdek a kínzó, orvoslásra váró
társadalmi és gazdasági probléma, a rohamosan zuhanó népszaporulattól a
terjedő kábítószer fogyasztásig, a munkanélküliségtől a szervezett
bűnözésig?
Valahogy az érzésem, hogy az, ami most Ukrajnában történik, a legsúlyosabb
megnyilvánulása annak a kórnak, mely a térség összes országában, így nálunk
is fellelhető.
Az "ukrán betegség" új formája nem a testet gyengíti le, hanem a közösségi
szellemet, az érzelmi energiákat. Nemcsak egyéneket, de tömegeket sodor a
"minden mindegy" állapotába, mely elválaszthatatlan a kilátástalan
gyűlölködéstől, az öncélú acsarkodástól.
Hajdan az "ukrán betegség", melyet a keleti frontra vezényelt magyar katonák
és munkaszolgálatosok
jó része elkapott, a vérhas egyik elhúzódó válfaja volt.
A betegek belei a kór miatt naponta többször is kiürültek, s ők egy-két
héten belül legyengülve meghaltak. Másként pusztít a "mentális ukrán
betegség" az "új Európa" polgárai, köztük a magyarok között.
Ők szellemileg erőtlenednek el, elvesztetik a hitüket mindenféle eszmében,
viszolyognak a pártoktól és vezéreiktől, a túlélésen kívül semmi sem érdekli
őket.
Nincs sem egyéni, sem pedig közösségi jövőképük, arra meg végképp nem
hajlandók,
hogy bármilyen áldozatot hozzanak a társadalom problémáinak megoldásáért.
Sorscsapásként éljük meg a konvergencia-programot, az adók és a járulékok
állandó emelését, nem bízunk a politikusokban, illetve a társadalom
intézményeiben.
Ha a rendszerváltás idején még volt valamiféle illúziónk arról, hogy a
gazdag és nagylelkű nyugat majd a keblére ölel bennünket, mára nyoma sincs.
Ma már úgy tűnik, a "vasfüggöny" évtizedeken keresztül viszonyítási pont
volt, a nyugatiak világnézetét meghatározó tényező.
Eltűnése után az európaiak egyszerűen nem ismerik ki magukat az állandósuló
zűrzavarban.
Azok, akik nyugaton éltek, megtanulták értékelni a szabadságot, amit ma már
maguk sem becsülnek túl sokra.
Míg akik keleten, azok bajaik okát találták meg a falban, illetve az azt
rájuk kényszerítő szovjet politikában,
s az tartotta bennük a reményt, hogy egyszer mégiscsak felszabadulnak.
Az ukránok, akik századokon keresztül éltek együtt a lengyelekkel, a
zsidókkal és az oroszokkal, most hirtelen maguk sem tudják, hogy mihez
kezdjenek: az előbbieket részben elüldözték, részben kiirtották,
de mit kezdjenek az utóbbiakkal, akik szegről-végről a rokonaik?
Hány nemzedéknek kell felnőnie, amíg a "létező szocializmus" poshadt
melegéhez szocializálódott
társadalom elsajátítja az amerikai wild west pionírerényeit?
Vagy ezek fölött is eljárt az idő, és mi már csak két életforma között
választhatunk:
vagy csődbe ment vállalkozók leszünk, vagy pedig alkoholba menekülő
segélyezettek?
Az egyik életpálya végén a szívinfarktus, a másikon a májcirózis vár ránk,
de mindkettő az "ukrán betegség", a mentális csőd szövődménye.
A külpolitikai elemzők közül senki sem veszi a bátorságot, hogy állást
foglaljon az ukrán belpolitikai
válságában.
Bíznak benne, hogy előbb-utóbb felülkerekednek a társadalom egészséges erői,
az értelmiség pedig megtalálja a kiutat a krízisből.
Talán akadnak új politikusok, akik képesek leküzdeni a régi politikusok
által gerjesztett általános
undort és viszolygást, új értelmet adva olyan kifejezéseknek, mint "nemzeti
szolidaritás",
"társadalmi felelősség".
Jó lenne, ha a bomlás hangjain, a recsegésen és a ropogáson kívül más hangok
is hallatszanának végre
Kelet-Európából.
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-22 17:18:57, vasárnap
|
| |
| |
Főúttörő tűzközelben: Rácz Péter ismét próbálkozik?
2007. április 20., Forrás: Magyar Nemzet
A Fővárosi Bíróság már bejegyezte azt az ifjúsági támogatások megszerzésére
létrehozott szervezetet, amelynek célja az ifjúságnevelésre adható állami
támogatások elnyerése. A háttérben lapértesülés szerint a megszűnőben lévő Magyar
Úttörők Szövetségének ügyvezető elnöke, a nem jogerősen másfél év felfüggesztett
börtönre ítélt Rácz Péter és élettársa, Butor Klára, az MSZP pártigazgatója áll.
A Magyar Úttörők Szövetségének több vezetője - köztük a hűtlen kezelés miatt nem
jogerősen másfél évi felfüggesztett börtönre ítélt Rácz Péter és élettársa, Butor
Klára, az MSZP pártigazgatója - alapítványt hívott életre az ifjúsági támogatások
megszerzésére, ahhoz kapcsolódó programok végrehajtására - tudta meg a Magyar
Nemzet. A szervezet képviselői nemrég Gyurcsány Ferenccel is tárgyaltak.
"Ahogy azt gondoltuk is, a Magyar Nemzet nyomozásba kezdett a Színtér Alapítvány és
a Grund Klubhálózat ügyében. A kérdések sorában egyrészt firtatják az
úttörőszövetséggel való kapcsolatot, az esetleges személyi átfedéseket, valamint
azt, hogy állami pénzekre pályázott-e a Színtér Alapítvány. Azt javasoljuk, hogy a
nyilatkozatok elől lépjetek el". Ez áll többek közt abban az elektronikus levélben,
mely a Magyar Nemzet mai számában olvasható cikk szerint a szerkesztőség birtokába
jutott. A levelet, tudta meg a lap, a vezetőségi tagoknak írta két alapító, Rácz
Péter, a megszűnőben lévő Magyar Úttörők Szövetségének ügyvezető elnöke és Nagy
Nóra volt MSZP-s képviselő.
Ráczék támpontokat is nyújtottak az "ellépéshez". Ami az egyéni szerepvállalásokat
illeti, az bizonyára kezelhető válasz, miszerint az úttörőszövetséggel megszűnt
(már akinél egyáltalán volt korábban ilyen) a közvetlen kapcsolat, azonban a
gyerekekért és fiatalokért érzett felelősség megmaradt, ezért gondolták az
alapítvány munkájában részt vevő magánszemélyek, hogy önkéntes munkában szívesen
tesznek valamit a felnövekvő korosztályért - fogalmazták meg a lap szerint a
segédletben.
Mindennek előzménye, hogy a Magyar Nemzet megtudta: a javarészt egykori
úttörőszövetségi vezetőkből verbuválódott alapítvány a Grund Klubhálózattal együtt
a közelmúltban azért jött létre, hogy a múltja és a hozzá kötődő gyanús ügyletek
miatt nehezen vállalható szövetség helyett legyen olyan szervezet, amely indulhat
az ifjúságnevelésre adható állami támogatások elnyeréséért. A lap információi
szerint az egyik fő forrást a kormány most induló Legyen jobb a gyerekeknek!
elnevezésű új programja biztosítja majd.
Úgy tudni, hogy a témában két hete szűk körű megbeszélést is tartottak az MSZP
Vérmező utcai irodájában, amelyen részt vett Gyurcsány Ferenc
miniszterelnök-pártelnök, Juhász Ferenc elnökhelyettes, Rácz Péter, Nagy Nóra és
Butor Klára, a szocialisták pártigazgatója is - írja a lap.
Rónai Judit, az MSZP sajtófőnöke a lap megkeresésére kijelentette: Gyurcsány
Ferencnek nincsen mondanivalója a találkozóról.
Arra a kérdésre, hogy milyen tervei vannak a miniszterelnöknek Rácz Péter volt
főúttörővel, és rá kívánja-e bízni a kormány ifjúságpolitikája megvalósításának egy
szeletét, Gyurcsány sajtófőnökén keresztül azt üzente: személyi javaslatait mindig
időben teszi meg - olvasható a lapban.
Butor Klárától, a Színtér Alapítvány kuratóriumi elnökétől - aki egyébként
szocialista informátorok szerint Rácz Péter élettársa - a Magyar Nemzet
megtudta, hogy a Fővárosi Bíróság már bejegyezte a szervezetet, de a munka még csak
most kezdődik, jelenleg a konkrét programok és elképzelések egyeztetése zajlik.
- Az alapítvány a megalakulása óta még nem nyújtott be pályázatot, s ilyen
jellegű bevétele sem keletkezett - nyilatkozta Butor, aki másik állásában az
MSZP pártigazgatója, korábban pedig az úttörőszövetség programigazgatója volt.
Hozzátette: ha megkezdik működésüket, természetesen pályáznak majd a különféle
állami programokra.
Helyet foglalt a Színtér Alapítvány vezetőségében Nagy László, Nyíregyháza
szocialista alpolgármestere, a Magyar Úttörők Szövetsége ügyvivő testületének volt
tagja, valamint a szövetség egy másik egykori tisztségviselője, Kovács Csaba.
A Grund Klubhálózat vezetője, a lap információi szerint, Nagy Nóra (ő Nyakó István
MSZP-s szóvivő felesége). Nagy az egyesületről elmondta: azt magánszemélyek
alapították azzal a céllal, hogy segítse a gyermekek és fiatalok közösségeinek
szerveződését, mindennel foglalkozik, ami a gyerekeket érinti, érintheti. - A
klubhálózat nem kapott feladatot a kormánytól semmilyen területre vonatkozóan, így
az ifjúságpolitikája megvalósítására sem - közölte Nagy Nóra, megjegyezve,
,,örül", hogy érdeklődnek az egyesület után. Hozzátette: ,,Biztos
kicsi a világ, sok a közös ismerős, hogy már tud rólunk, hiszen még nem csináltunk
semmilyen nyilvános rendezvényt, programot, így a sajtó képviselői sem kaptak még
tájékoztatást." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-22 12:27:54, vasárnap
|
| |
| |
Bolsevik image
1919. április 21. - Húsvéthétfö
Határozatot hozott a kormányzótanács, hogy front mögötti bizottságokat kell
működtetni a rend és fegyelem biztosítása érdekében.
A létrehozandó bizottságok elnökévé Szamuely Tibort nevezték ki.
Emlékeztetőül: azóta, hogy Szamuelyt leváltották hadügyi népbiztosi
tisztségéből, a közoktatási népbiztosság propaganda osztályát vezette,
egyúttal Budapest lakásügyi diktátora volt. Az április 21-i megbízással
akkora hatalomhoz jutott, amilyenről Kun Bélán kívül senkinek fogalma sem
volt. Szándékosan elmellözték mind a front mögötti bizottságok, mind Szamuely
Tibor hatáskörének pontosabb szabályozását. Ekként Szamuely további
tevékenysége szó szerinti értelemben éppúgy, mint a gyakorlatban korlátlanná
vált.
A kormányzótanács által egyhangúlag jóváhagyott írásos felhatalmazás csak
ennyit tartalmazott:
"A forradalmi kormányzótanács Szamuely Tibor népbiztost megbízza a tiszántúli
Vörös Hadsereg mögött a rend és a fegyelem fenntartásával és felhatalmazza
őt: e célra, ha szükséges, a forradalmi törvényszék mellőzésével is bárminemű
eszközt igénybe vegyen.
Budapest, 1919. április 21.
A forradalmi kormányzótanács."
* * *
Húsvéthétfőn teljes iramban működtek egész Budapesten Cserny József
különítményei, hogy letartóztassák a túszok listáján szereplő személyeket. Aki
idejében hírét vehette a veszélynek, elmenekült az őrizetbe vétel elől. Egy
ilyen menekülési eset Károlyi Mihály visszaemlékezéseiben is fellelhető:
"Családommal visszavonultam a Buda felett emelkedő Svábhegyre, onnan kisértük
figyelemmel az ország (...) sorsát. Csendes magányban
éltünk... gyermekeinkkel, Cora kutyánkkal és egy tehénnel, amely a család
tejszükségletéről gondoskodott és naphosszat békésen legelt a szalonunk előtt
elterülő gyepen. (...) A kormány... védelmül három őrt rendelt ki a villa
őrzésére. Elég nyilvánvaló volt: ez a védelem egyúttal arra szolgál, hogy
engem és látogatóimat megfigyeljenek...
Egy éjszaka, amikor az őrök már szundítottak, meglepő látogatást kaptánk:
Apponyi Albert fia, Apponyi György lopózott a villába, és suttogva közölte,
apja odakint bebocsátásra vár. Ezt a házat tartotta a maga számára a
legbiztosabb búvóhelynek, mert úgy gondolta, nálam, aki éveken át politikai
ellenfele voltam, senki sem fogja keresni. Nem lett volna bölcs ebben a
vörösök által ellenőrzött kis villában hosszadalmasán rejtegetni Apponyit,
hiszen mindenki ismerte rendkívül magas, szikár alakját, sasorrát és hosszú,
festői szakállát. Még a személyzet elől is rejtegetni kellett. Bezártuk tehát
a feleségemével szomszédos szobába...(...)
Néhány nap múlva aztán eljött érte a fia, és szárnysegédem segítségével, egyik
bundámba burkolózva, késő éjszaka átvitték nővérem, Pappenheim Siegfriedné
Budapest környéki birtokára."
* * *
Az olyan közismert személyiségeket, mint gróf Apponyi Albert, természetesen
automatikusan vették fel a túszok listájára, de az elfogatásra szántak
többségét a telefonkönyvből szemelték ki. így jött létre Szántó Rezső 485
személyes névsora, figyelembe véve azt is, hogy mennyi szabad hely van
Budapest rabtartó intézményeiben, főképp a Markó utcai börtönben és a
Gyűjtőfogházban.
* * *
Debrecenben történt: Reinheimer Rezső huszonhét éves, a debreceni
mezőgazdasági gépgyár művezetőjéből lett különítményes valamiért gyűlölte
Rubin Farkast, a gyár negyvenhat éves igazgatóját. Április 21-én késő este egy
egész raj különítményes élén rátört Rubin Farkasra és letartóztatta fiával,
Rubin L. Ákossal együtt. Éjféltájban hajszolták őkét bántalmazások közepette
a Kossuth utcai temető felé. A temető bejáratánál Reinheimer föbelőtte az
apát. Eközben a fiú elszaladt. Vad lövöldözéssel eredtek nyomába, de sikerült
megmenekülnie.
1919. április 22. - kedd
Egy trafikban megtalálták ifjú Dobsa Miklós igazolványos irattárcáját és
késedelem nélkül eljuttatták a család címére. Még abban a percben rohant az
édesanya a vörösőrségre, a Szovjetházba, a Zrínyi utcai főkapitányságra. Sehol
semmilyen útbaigazítást nem kapott. Mindenütt azt mondták neki, hogy soha nem
hallottak ilyen nevű fiatalemberről, fogalmuk sincs, hol tartózkodhat. És ez
igaz is volt. Mert akik hivatalból meghallgatták az anyát, azok vagy nem
tartoztak a politikai nyomozócsoporthoz és a különleges karhatalomhoz, vagy
szolgálaton kívül töltötték a húsvéti ünnepeket.
***
Ellenforradalmi szervezkedés ügyében folytatott tárgyalást a budapesti
forradalmi törvényszék. Cserny József és két ítélő társa, Gombos Ferenc
negyvenhárom éves és Horváth Károly huszonhét éves csepeli fémmunkások a
következő személyekre mondtak halált: Nikolényi Dezsőre, dr. Stenczel Jánosra,
Sághy Tiborra, Sághy Lászlóra, Szalkay Ferencre, Papp Zoltánra, Wisinger
Győzőre, Móricz Sándorra. Ennyi embert azonban nem mertek kivégezni a
kormányzótanács véleménye nélkül, s időközben Romanellei olasz ezredes, az
antant budapesti megbízottja is tiltakozott Kun Bélánál a forradalmi
törvényszék halálos ítéletei miatt. Kun Béla visszautasította ugyan Romanelli
tiltatkozását, de a kormányzótanács enyhített az ítéleten. Nikolényi Dezső
rendörfogalmazó és dr. Stenczel János halálbüntetését jóváhagyta, a többit
súlyos börtönbüntetésre változtatta.
***
Halálra ítélte és kivégeztette Nyíregyházán a forradalmi törvényszék Kovács
István huszonkilenc éves banktisztviselőt, tartalékos
főhadnagyot. Letartóztatását, elítéltetését Pogány József és Szamuely László
parancsolta meg Budapestről. Ugyanis a Károlyi-rendszer idején, még 1918
decemberében merényletet kíséreltek meg Nyíregyházán az odavalósi
Szamuely fiúk ellen, akik bátyjuk, Tibor hazatérése után szélsőséges
forradalmi mozgolódást támasztottak a városban. Az ellenük szervezett
merénylet vezetését Kovács Istvánnak tulajdonították, ezért kellett
meghalnia.
A nyíregyházi forradalmi törvényszék vádbiztosa dr. Kovács Miklós negyvennnégy
éves ügyvéd volt, tagjai pedig Margittai János huszonnyolc éves napidíjas
hivatalnok, Körtvélyesi József huszonöt éves szobafestő és Pál Dezső
harminchat éves géplakatos. Siettették mind a tárgyalást, mind a halálos
ítélet végrehajtását, mert az előrenyomuló románok bármelyik percben
elérhették a várost. Sok vagyonos embert és konzervatív felfogású
értelmiségit tartottak fogva a megyei börtönben azzal az indoklással, hogy
valamennyien lehetséges ellenforradalmárok. Ezeket az életükért rettegő
foglyokat mind leterelték a börtönudvarra, a kivégzés helyszínére, hogy
lássák Kovács István agyonlövését. A kivégzést végrehajtó vörös karhatalmisták
sortűz után az áldozatukhoz rohantak, rugdosták, köpdösték és szidalmazták
őt. S hogy minél teljesebben fejezzék ki megvetésüket a kivégzett főhadnagy
iránt, teteme mellé állították, s úgy lőtték agyon a rablásért halálra ítélt
Budai Rongyos Jánost.
* * *
Kun Béla levele Leninhez:
"Igen tisztelt Lenin elvtárs! A valóságos mozgalom egyetlen lépese fontosabb
tucatnyi programnál. Ezt Marxtól tanultam, de nem hízelgés, ha bevallom, hogy
e mondat igazi értelmét öntől tanultam meg. Csatoltan küldöm Önnek a magyar
proletár forradalom egy történelmi dokumentumát... Ez a program bolsevik
program, és cselekedeteink nem kevésbé bolsevik cselekedetek. Mindenekelőtt
le kell szögeznem, hogy ... a mi forradalmunk igazi kommunista forradalom
volt. Gyümölcsein fogják megismerni. A magyar forradalomban kétségkívül fog
még vér folyni, éppen elég. Már kezdi emelgetni fejét az ellenforradalom, de
még mielött felemelné, le fogjuk vágni ezt a fejet. (...) Helyzetünk
kritikus. De bármi történjék is: minden lépésünket a világforradalom érdekei
fogják vezérelni. Egy pillanatig sem gondolunk arra, hogy a nemzetközi
forradalom egy részének érdekeiért feláldozzuk a világforradalom
érdekeit... Nekünk még nagyobb nehézségeink vannak, mint annak idején Önöknek
Oroszországban; de kérem, hogy legyen irántam továbbra is bizalommal. Én
sohasem fogok jobbra tolódni, baloldali kommunizmus viszont azért nem
lehetséges nálunk, mert annyira baloldaliak vagyunk, hogy további balratolódás
lehetetlen.
Budapest, 1919. április 22. Őszinte híve Kun Béla" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-22 11:22:59, vasárnap
|
| |
| |
"Lehetőség a magzatgyilkossággal szemben"
2007-04-21 19:53 hírTV
Anyaotthont nyit ősszel Csobánkán a Szent Ferenc Alapítvány. A fiatal anyák, párok menedékét az egykori csobánkai árvaházban rendezik be, amelynek felújítása már elkezdődött.
Böjte Csaba atya, ferences rendi szerzetes elmondta: olyan anyáknak nyújtanak majd menedéket, akik miután megszülték gyermeküket, nincs hol lakniuk. Azt szeretnék, ha a megszületett gyerekek jó eséllyel indulnának az életben, és a szülők nem az abortusz mellett döntenének.
- Kétezer évvel ezelőtt Jézus az utcán született, egy istállóban. A mai ember azért már nem annyira szegény, hogy azért kelljen valakinek abortálni, vagy azért kelljen elvenni a gyerekét, mert nincs, ahol lakjon, ahol gondozza a gyerekét. A magzatgyilkossággal szemben ezt a lehetőséget szeretnénk felkínálni - mondta Böjte Csaba atya. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/15 oldal
|
Bejegyzések száma: 142
|
|
|
|
2007. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
142 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 988
- e Hét: 4752
- e Hónap: 8497
- e Év: 161993
|
|
|
Offline
