|
 2/66 oldal 
|
Bejegyzések száma: 653
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 20:07:40, péntek
|
| |
| |
2008-07-24
Szégyen
Álláspont
A honvédelmi bizottság tegnapi ülésén végre megtudtunk néhány részletet arról, hogyan halt meg Afganisztánban a két magyar tűzszerész. Előre megfontoltan, célzott támadásban végeztek velük az ellenállók. Nem "baráti tűzben", nem valamifajta félreértés miatt haltak meg, még csak nem is balesetben.
Magyarország átlépte a maga Rubiconját. Hadban állunk. Mostantól mindenki számára nyilvánvaló, hogy Afganisztán veszélyesebb hely, mint Irak, hiszen az előbbiben módszeresen és - sajnos, a jelek szerint eredményesen - vadásznak a magyar katonákra.
Ez a hír persze nem új, a Honvédelmi Minisztérium kármentő tevékenysége viszont érdemes a figyelmünkre. Néhány nappal ezelőtt Bocskai István szóvivő önérzetesen utasította vissza lapunk honvédelmi forrásokból is megerősített állítását, miszerint a tűzszerészek nem kaptak megfelelő kiképzést. Tegnap aztán Szekeres Imre honvédelmi miniszter és Havril András vezérkari főnök bizottsági beszámolójából kiderült, hogy Nemes Krisztián védőfelszerelés nélkül közelítette meg a helyszínt. Ha jól értettük az elmondottakat, a csalétkül kihelyezett bomba mellett elrejtett taposóaknára lépett rá a magyar tűzszerész. Vagyis nem a távolból semmisítette meg a gyanús tárgyat, hanem védőfelszerelés nélkül megközelítette, ami a szakértők egységes véleménye szerint elemi hiba. És erre mondja azt a minisztérium, hogy szakmai vétség nem történt.
A Magyar Hírlap tehát már napokkal ezelőtt megírta, hogy súlyos mulasztás, kiképzési hiányosság idézte elő Nemes Krisztián halálát. Védőfelszerelés nélkül bombát hatástalanítani, egyáltalán háborús terepen intézkedni olyan, mint futballcipő nélkül futballozni.
De a java még csak most következik. Lázár János fideszes bizottsági tag hiába kért nyilvános ülést, a kormánytöbbség ezt megtagadta. Zárt ajtók mögött számoltak be a további részletekről. Majd tíz évre titkosították az ügyet.
Ami itt zajlik, az a hozzátartozók, a katonatársak, a közvélemény semmibevétele. Szégyen a javából. Azon nem csodálkozunk, hogy az elhallgatás zsigeri reflexe ma is működik - ha a bizottság előtt megjelent Szekeres Imre és Havril András földre szegezett tekintetét látjuk, bizonytalan előadását hallgatjuk, ez afféle evidencia. Az a valódi szégyen, hogy a nagy ívű vizsgálat nem talált felelősöket.
A kormány és a minisztérium tehát éltükben és holtukban sem védi meg a külföldön állomásozó katonákat. Idáig jutottunk. Egyszerűen arról van szó, hogy a HM politikai vezetése a saját bőrét menti. Egyenes beszéd helyett kiküldik az újságírókat a teremből, részletes beszámoló helyett titkosítanak. Az információ szabadsága helyett a szőnyeg alá söprés módszertanában hisznek.
Így aztán maradjunk annyiban, hogy biztosat továbbra sem tudunk a két tűzszerész haláláról. Ha valaki fontosnak tartja, tíz év múlva kutathatja a témát.
Szentesi Zöldi László
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 20:03:15, péntek
|
| |
| |
Hollai Hehs Ottó (Németország)
http://members.chello.hu/kapu/nyugati_szemmel/hollai.htm
A demokrácia hanyatlása, avagy civilizációnk jövője
Tiszteletre méltó Sir W. Churchill mondotta volt hajdanán, hogy a demokrácia nem tökéletes államforma, de egyelőre nem találtunk jobbat. Hozzáteszem, nem is kerestünk. Az angol miniszterelnök azt bírálta, ami náluk angoloknál jól-rosszul, de azért mindig működött, sokáig az egész világon mintaképül szolgált. Egyes történészek Cromwell forradalmát tartják az angol demokrácia melegágyának, de ha egy ,,népuralom" lefejezések, tömegek kiirtása és általában a véres erőszak árán jut hatalomra, nem a legideálisabb. Tudnivaló, hogy a cromwelli forradalom ugyancsak könyörtelen volt, kérdezzük meg erről az írek véleményét.
No de a demokráciát nem az angolok, hanem a görögök találták ki, sok-sok évszázaddal Cromwell előtt. A rendszer náluk sem volt tökéletes, nagy gondolkodóik már kezdetben bírálták, és rossz államformának tartották. Igazi népuralomról a görögöknél sem lehetett szó. Az akkori görög városállamokban (a poliszokban) csak az eredeti törzsi lakosságnak, a démosznak volt szavazói joga, a többséget a rabszolgák, a szomszédos területekről érkező ,,vendégmunkások", az asszonyok és kiskorúak alkották. A döntés tehát már akkor sem a tömeg, hanem egy aránylag kisszámú ,,elit" kezében volt. Ez azóta sem változott.
Szókratész, az európai kultúrtörténet talán első nagy gondolkodója, a vezetőktől, a közélet szereplőitől elsősorban értelmet, komoly tudást, szakismereteket követelt, eleve ellenezte a többség döntéseit, mai szóhasználattal antidemokrata volt. Talán ez okozta vesztét, hogy a méregpoharat ki kellett ürítse, s így ő lett első áldozata annak a rendszernek, melyet a nyugati civilizáció történelmi fejlődése során a legmagasabbra értékelt.
Gyengéi mellett - a maihoz képest - a görög demokrácia még jól működött. Az államrend irányítását a görögök igyekeztek az erkölcsnek, az igazságosságnak alárendelni. A Szókratész utáni nagy gondolkodók (mint Platón és Arisztotelész) az állam igazságot osztó szerepét elvárták, de az emberek közötti egyenlőtlenséget mindig kihangsúlyozták. Ha valaki már születésénél és természeténél fogva különbözik a másiktól, akkor a társadalmon belül se lehet egyenlő. A ,,bölcsek" tehát nem voltak feltétlen hívei a demokráciának, de még mindig jobbnak tartották, mint a zsarnokságot.
Ezzel már el is érkeztünk az alapkérdéshez: a demokrácia csak azért jó, mert elébe helyezhető a diktatúrának? Jó volna, ha ilyen egyszerűen tudnánk a kérdés felett napirendre térni.
Még egyszer térjünk vissza a görögökhöz, ahol a városállamok demokráciájának optimális működését elsősorban a nagy tömegek hiányával indokolhatjuk. A legnagyobb görög városállam, Athén lakossága Kr. e. 450 körül sem volt több, mint 40 ezer lélek. A kis városállamokban átlag 5-8 ezer polgár élt. A demokrácia ilyen ,,kis területen" jól tudott működni. A tudós görögök nem ismerték, vagy ha igen, nem vették tudomásul, hogy a világ másik végén - mondjuk a távoli keleti országokban - már milliós tömegek is éltek együtt, ahol a görög demokráciához hasonló rendet nem lehetett elképzelni.
Minél kisebb a törzsi - mai értelemben politikai - egység, annál könnyebb ezt irányítani, annál könnyebb az ún. népuralmat biztosítani. Ha a görög városállamokban a rabszolgák is szóhoz juthattak volna, a demokrácia nem lett volna életképes.
Európában a feudalizmus hanyatlása idején, az ,,elszigetelten" élő angol polgárság környezetében született meg a felvilágosodás, de nem annyira a cromwelli forradalom vérengzései, inkább a nagy angol és francia gondolkodók szabad eszméi révén győzedelmeskedett az új eszme, mely csíráját képezte a későbbi európai demokráciának.
Sajnos világunkban nem minden tökéletes. Az új rendszert már kezdetben bírálták, talán épp azok, akik kitalálták. A felvilágosodás egyik fő apostola, Rousseau állította, hogy a demokrácia igazán jól csak a kisebb közösségekben, kisebb államokban - mint pl. Svájc - működik tökéletesen. (Mennyire igaza volt, ma irigyeljük őket.) Nagy általánosságban el lehet mondani, hogy az európai modern konzervativizmus soha nem fogadta el teljes egészében a demokratikus kormányzatot. A legtöbb bírálat a véres francia forradalom után hangzott el, amikor már látni lehetett, hogy a ,,korlátlan népakarat" hova sodorhat egy országot. Csak néhány példa: A nép alkalmatlan önmaga kormányzására. Ha a tömeg kormányoz, az erre hivatottak szenvednek az elnyomás alatt. A ,,népkormányzat" nem összetévesztendő egy egészséges demokráciával. A nép sohasem tud úgy dönteni, mint az egyén, és valójában a nép ,,döntése" egy vagy néhány ember véleményét tükrözi, ennek értelmében a demokrácia a tömegek manipulálásán alapszik.
Vajon a demokrácia nem egy pénzügyi oligarchia akaratát érvényesíti? Ha egy fogalom ennyire általános érvényű, mint a demokrácia, jelenthet-e még valami komolyat? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok születtek már a 18. századtól napjainkig, ám az európai demokrácia eddig mindig kiállta a tűzpróbákat, győzedelmeskedett a legveszedelmesebb diktatúrák fölött.
A demokrácia felmagasztalása különösen a II. világháború után volt erős, mikor Európa a náci diktatúra szörnyűségeitől megszabadult. Hasonló nagy volt a fellélegzés a nyolcvanas évek végén, mikor a hidegháború befejezésével Kelet-Európa nemzetei a népi demokrácia helyett ,,valódi" nyugati demokráciát kaptak.
A mai 21. századi modern Európában a demokrácia térhódítása, eredményei, buktatói és jövőbeli sorsa szoros összefüggésben van az egész nyugati civilizáció sorsával. Legalábbis sokan ezt állítják. A gyakran emlegetett amerikai gondolkodó, Francis Fukuyama 1992-ben írt könyvében (A történelem vége és az utolsó ember) a történelmi haladás befejezéséről ír. Elmélete szerint a hidegháború megszűntével az ideológiák harca befejeződött, a liberális demokrácia győzelmének korszakát éljük, a történelem végéhez érkeztünk, nincs tovább. Fukuyamát inkább a múlt igazolja, a jövőt ő sem láthatja. A fejlett ipari országokban már a kezdettől fogva a demokratikus államrend uralkodott, mert a piac igazi liberalizálódása csak ebben a demokratikus környezetben volt lehetséges. A nyugati demokrácia elterjedése más civilizációkban azonban kérdéses, Fukuyama állítása - ha igaznak bizonyulna - csak a mi keresztény civilizációnkra lehetne érvényes. A világot globalizálni szeretnénk, de ez csak akkor sikerülhet, ha a liberális demokrácia (és természetesen a gazdasági liberalizmus) az egész világon teret hódít. Ám ez nem valószínű, hogy így lesz, egész másra számíthatunk, a történelem tehát nem áll meg.
Fukuyama azóta módosította állítását, új könyvében (Poszthumán jövőnk - alig egy évvel az első után jelent meg) már egy olyan jövőről beszél, ahol a biotechnológiai fejlődés távlatai kiszámíthatatlan változásokat hozhatnak, még az emberi természet is megváltozhat. A történelem tehát továbbgördül, ki tudja, hol kötünk ki. Ilyen értelemben ,,fuccs" lehet a demokráciának is.
Nem is annyira a jelenlegi rendszerrel, mint inkább a távlati jövővel foglalkozik egy másik amerikai, Samuel P. Huntington, aki alig egy évvel Fukuyama könyve után jelentkezett, és határozottan cáfolta ennek állításait. Huntington 25 évvel idősebb társánál, talán nagyobb a tapasztalata, és feltehetően konzervatív alapgondolkodású. A civilizációk összecsapása című írása 1993-ban jelent meg, óriási vitát váltott ki, majd három évvel később a szerző könyvet írt a témáról A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása címmel. A tanulmány azóta is az érdeklődés középpontjában áll, a globális politika szakértői nem szűnnek meg vitázni Huntington elméletét illetőleg. Az amerikai politológus nem hisz feltétlenül az új neoliberális demokrácia világszintű sikerében. Szerinte a különböző kultúrák (az ő szavával: civilizációk) közötti ellentétek kiéleződése jelenti a jövőben a legnagyobb problémát. Ha visszatekintünk az utóbbi évekre, az események Huntingtont, és nem Fukuyamát igazolják.
A globalizáció napról napra veszít népszerűségéből, az emberek legnagyobb része úgy érzi, nem a demokrácia, hanem egy új diktatúra, a pénz diktatúrája uralja világunkat. A globalizáció hívei általános gazdasági fejlődésről beszélnek. Szerintük a pénz és az árutömegek világszerte szabad áramlása emeli az átlagos életszínvonalat, ugyanakkor a multikulturalitás, ami szintén a globalizáció eredménye, megszünteti az etnikai és faji feszültségeket.
A valóság egészen más. A szegények és gazdagok közötti különbség növekedése világszerte tapasztalható, és aránylag vékony réteg élvezi csak igazán a globalizáció pozitív hatását. A nemzetek feletti óriás vállalatok kezében van a teljes gazdasági, így lassan a politikai hatalom is. A kisember mindennapjai már nem számítanak, a profit növelése a legelső és legszentebb cél. Az általános elszegényedés szociális feszültségeket okoz, a sztrájkok és tiltakozások világszerte szaporodnak, az átlagember nem mindig az igazi bűnösöket okolja, hanem környezetében keresi a bűnbakot.
A multikulturális társadalomnak (egyelőre) semmi esélye nincs. Csak az egészen magas kultúrájú és anyagi biztonságban élők tűrik el a másság jelenlétét. Az átlagember elsősorban saját magát, családját, környezetét, hazáját, nemzetét szereti. A ,,másság" a világon mindenütt még mindig gyanús!
Félő, hogy Huntington tézise igaz. A jövőben nem az ideológiák, hanem a kulturális, civilizációs identitás kérdései kerülnek előtérbe, a konfliktusok ezen a területen várhatók. Mi, nyugatiak, már régen tapasztaljuk, hogy a világban hosszú ideig tartó meghatározó és vezető szerepünk hanyatlóban van. Erről - a Nyugat hanyatlásáról - már sokan írtak, bizonygatták, vitatkoztak róla, ma ezt ténynek el kell fogadni. A mai világpolitikát már nem csak Washingtonból, Londonból vagy esetleg Brüsszelből irányítják, ez mindjobban sokpólusú és sokcivilizációjú. Egy egyetemes világtársadalom megteremtésének nyugati elképzelései nem reálisak, és forrásai más civilizációkkal való konfliktusok kialakulásának. (Itt elsősorban az iszlámra és Kínára kell gondolni.) A globalizáció nyugati találmány, s olyan értékekre esküszik, melyek más civilizációkban nem mindig népszerűek. A Nyugatnak, ha legalább mai életszínvonalát és évszázadokon keresztül összegyűjtött kulturális értékeit meg akarja tartani, el kell fogadnia, hogy kultúránk (civilizációnk) bár egyedi, különlegesen értékes, ám nem lehet egyetemes. Az egyetemességre (pillanatnyilag) semmi esély nincs (és talán nem is szükséges).
A kérdést feltehetjük: demokráciánk ténylegesen hanyatlóban van-e, és ha igen, milyen lesz a jövő civilizációja? Mint a modern nyugati társadalom ,,begyakorolt" politikai rendszere, a demokrácia jól-rosszul, de mindmáig működött. A diktatúrákkal szemben lehetőséget adott az egyén érvényesülésének, a szabad véleménynyilvánításnak, egy bizonyos, igazságosnak tűnő, társadalmi harmóniának. Igyekszik a szabadságjogokat, az emberi jogokat biztosítani, küzd a faji, vallási és szociális megkülönböztetések ellen. Ez mind együtt nem is kevés, és érdemes megvédeni. Korunk meghatározója azonban elsősorban a nagy kezdőbetűs Tőke. A piacok, a termelés módszerei és ritmusa, a fogyasztói társadalom szokásai az egész világon kiszélesedtek, életünket egy új erő, a globalizáció irányítja. Még nem tudjuk pontosan, hova vezet ennek további erőltetése és még szélesebb kiterjesztése, ám bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a globalizáció válságban van.
A demokrácia tökéletlenségeit már hosszú idők óta bíráljuk, de bizonyos hibái, hiányosságai az utóbbi évtizedekben mindjobban felszínre kerültek. Nem nehéz párhuzamot fölfedezni a globalizáció előretörése és a demokrácia hanyatlása között. Íme néhány példa: A pénz uralma erősen befolyásolja a pártok munkáját. Amelyik pártnak több pénze van, nagyobb esélyt kap a választási küzdelemben, elsikkadnak tehát az elvi igazságok. A választási kampányokra rengeteg időt és rengeteg pénzt (adófizetői pénzt) áldoznak, a valódi problémákra mind kevesebb idő jut. A média szerepe már lassan nem az igazság felfedése, inkább a tömegek manipulációja. Sajtószabadság nem létezhet ott, ahol a médiumok tulajdonosai bizonyos politikai körök érdekeit képviselik. A média egy egészséges demokráciában független kellene maradjon. Manapság csak akkor lehetsz politikus, ha anyagi támogatás áll a hátad mögött (lásd amerikai elnökválasztás és ennek európai lemásolása). Minél szegényebb vagy, annál kevesebb beleszólásra van esélyed a közéletben. A demokratikus világot ma nem a tudás és a szakértelem, hanem a pénz, a Tőke irányítja.
A globalizáció még nem győzte le teljesen a nemzetállamokat. Paradox módon épp a globalizáció ajándékának tekinthető tömegkommunikáció révén az egyén tapasztalata és tudása megnőtt, s nem fog beletörődni sorsába, védekezni fog a pénz diktatúrája ellen. A mind erősebben felnövő civilszervezetek egységes ellenállása és a tisztán látó értelmiség soraiból kikerülő vezetők még menthetik a menthetőt. A globalizáció bukásával betegeskedő demokráciánk is talpra állhat, elkezdődhet a történelem folytatása.
Talán ez lehet civilizációnk jövője.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 19:59:38, péntek
|
| |
| |
Ebbe az Új Magyarországba mi belegebedünk!
http://magyarsors.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2858&I temid=107 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 19:58:19, péntek
|
| |
| |
"Az Önök pártja a keresztényi értékrenddel szögesen ellentétes tüntetés mellé állt"
John Emese levele a kereszténydemokraták vezetőihez
Hírszerző információ
2008-07-25 18:49
Nyílt levélben fordult Semjén Zsolthoz és Bagdy Gáborhoz az SZDSZ fővárosi frakcióvezetője a Turul-szobor védelmében tartott csütörtöki szélsőjobbos erődemonstrációval kapcsolatban. John Emese szerint a KDNP felsorakozott a félfasiszta tüntetők mögé, hogy egy hatályos bírósági döntés ellen demonstráljon, és megakadályozza annak végrehajtását.
"Az Önök pártja tegnap nemcsak a keresztényi értékrenddel szögesen ellentétes tüntetés mellé állt, hanem jelenlétével azt is demonstrálta, kiáll azok mellett, akik megkérdőjelezik a demokratikus jogállam normáit" - olvasható a liberális várospolitikus levelében.
John Emese szerint a Turul-szobor ügye arról szól, "hogyan viszonyulunk a hatályos törvényekhez - a szobor eltávolításáról ugyanis a Fővárosi Bíróság hozott ítéletet". Az SZDSZ fővárosi frakcióvezetője úgy fogalmazott: a KDNP ennek tudatában sorakozik fel félfasiszta tüntetők mögé, hogy demonstráljon egy hatályos bírósági döntés ellen és megakadályozza annak végrehajtását.
Tarlós mondta
A szabad demokrata politikus úgy véli, hogy a jogi konzekvenciák levonása helyett a KDNP és szövetségesei igyekeznek szimbolikus kérdést csinálni az esetből. John Emese idézi Tarlós Istvánnak, a KDNP-vel frakciószövetségben működő Fidesz fővárosi frakcióvezetőjének két évvel ezelőtti, a Turul-szobor ügyében kifejtett álláspontját:
Rendőrsorfal és kordonok a Turul melletti csütörtöki tüntetésen (Fotó: Járdány Bence)
"Szomorúan olvasom a Jobbik közleményét a Turul-szoborral kapcsolatos állásfoglalásukról. Elsősorban azért, mert megoldás helyett konfrontálódásra törekszik (...) polgármester viszont nem követhet el, és nem pártolhat jogsértéseket (...) ezt az említett építmények elhelyezése előtt figyelembe kellett volna venni az illetékeseknek" - írta Tarlós István 2006-ban az akkori XII. kerületi polgármester, Mitnyan György tevékenységére utalva.
"Hiszem azt, hogy a demokratikus értékeket magáénak valló, Budapestet otthonaként szerető politikus nem vehet részt olyan tüntetésen, ahol igyekeznek a város békéjét megzavarni és annak lakóit megfélemlíteni. Bízom benne, hogy a tegnapi botrányos tüntetés segít Önöknek abban, hogy levonják az ügy konzekvenciáit, és a jövőben nem vesznek részt hasonló megmozdulások szervezésében" - írta John Emese Semjén Zsoltnak és Bagdy Gábornak.
Szállj, csak szállj
Amint arról lapunk is beszámolt: csütörtökön a Jobbik és a XII. kerületi KDNP szervezett "erődemonstrációt" a Hegyvidéken építési engedély nélkül, tehát törvényellenesen emelt Turul-szobor védelmében. A húszas évek irredenta rendezvényeit idéző tüntetésen körülbelül kétezren jelentek meg, és egyértelművé tették, hogy mindenáron megvédik a szobrot a bontástól.
A Turul eltávolításáról jogerős bírósági döntés van, az elsőfokú építési hatóságként eljáró I. kerületi jegyző ennek ellenére fennmaradási engedélyt adott a szobornak. A másodfokon eljáró közigazgatási hivatal azonban a fennmaradási engedélyt megváltoztatta, a XII. kerület kérelmét pedig elutasította. Az I. kerületi jegyző lépése miatt a közigazgatási hivatal vezetője elvette az ügyet a várkerülettől, és a ferencvárosi jegyzőt bízta meg a hatósági feladatokkal. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 19:54:00, péntek
|
| |
| |
Az igazság megteremthető - avagy A hirtelen megkerült háborús bűnös
2008.07.24.
E helyt ismét Borhídi professzor úrra kell hivatkoznom, aki szerint az összeesküvés az nem elmélet, az már maga a gyakorlat.
,,Az igazság megteremthető". Ezt egy bosnyák utcai járókelő mondta a kamerába abból az alkalomból, hogy Radovant állítólag elfogták.
Tudják a helyzet az, nem tehetek róla, de valamiféle furcsa, rossz érzés, amolyan déja vú-féle fogott el, amikor tegnap meghallottam a nagy hírt. Szaddam Husszein, meg Oszama Bin Laden jutott az eszembe. Husszeint, a hajdan palotákban dőzsölő dúsgazdag diktátort egy félig földbe ásott veremből húzzák elő a G.I. JOE-k. Oszamát meg, a szerencsétlent, aki - ha a hagyomány állításának hinni szabad, naponta szorul művese kezelésre valahol a barlangok mélyén - a fél világ üldözi, 'oszt még sem tudják, vagy talán nem akarják (?), elkapni. Persze jól is néznénk ki, ha egyszeriben csak úgy ukk-mukk-fukk oda lenne a mumus, akivel lehet ijesztgetni meg riogatni a békés honpolgárok millióit.
Valóban. Az igazság megteremthető. A kérdés csak az, kik teremtik meg, mikor és mi célból?
Most egyszerre hirtelen kézre került az első számú háborús bűnös. Vajon mi történt? Most érett meg a helyzet az eurokrata befektetői körök számára, hogy Szerbiát is bekebelezzék?
Nem tudom, csak kérdezem. Mindenesetre nekem már gyanúsak az ilyen hirtelen sikeres elfogási akciók. Majd figyeljük a gazdaság híreit is, mi következik ezután.
Mindenesetre ma már bemondták a hírekben, lehet, hogy nem is tegnap kapták el Karadzsicsot, hanem már jóval előbb, csak hát most érett meg a szituésön arra, hogy a széles nagyvilág elé tárják ezt az örvendetes tényt. Meg még azt is mondták, hogy állítólag ez kedvez Szerbia érdekeinek.
Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, felhívnám még egy aprócska jelzésértékű momentumra a figyelmet. Hipp-hopp, azonmód megnyikkant a nagyságos és fényességes Európai Unió bővítési biztosa Olli Rehn úr is, mer' hogy ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megnyikkanjon. Szóval mondom, Jó Ha Figyelünk!
Valahogy túl műviek, túl mesterkéltek, túlontúl megrendezettnek, megcsináltnak és kidolgozottnak tűnnek ezek a nagy elfogások, megfogások és a hozzájuk fűzött magyarázatok. Mintha előre meg lenne írva a forgatókönyv.
A történelem eseményeinek újabban egyre gyakrabban napvilágra kerülő valódi változatai arról árulkodnak számunkra, valahányszor valamilyen túlságosan klappoló, hogy úgy mondjam, sima üggyel találjuk szemben magunkat, mindannyiszor gyanakodnunk kell, s valószínűleg joggal, hogy a háttérben egész más erők mozgatják a szálakat, s azt, hogy valójában mi történt, nagy valószínűség szerint majd csak évtizedek múltán, vagy akkor sem tudhatjuk meg.
Persze erre maximum unottan legyintene egyet a szocialista nagyváros öntudatos polgára sok millió, a tudatlanság állapotában tartott konzumidióta barom honfitársával egyetemben. Még csak említésre se méltó a dolog, eddig is mások mondták meg a frankót. Azonban, hogy ez most mégsem így történik, annak nem Belgrádban, sokkal inkább székes fővárosunkban, Degesz uram kutyaszaros világvárosában, Butapesten kell keresnünk az okát. Ez az ok pedig nem más, mint Stier Gábornak a Magyar Nemzet Online változata honlapján megjelent írása.
A mű címe: ,,Egy (rém)álom vége". Két rövid, jelzésértékű részlet:
,,...Ő nem kijátszotta azt a bizonyos nacionalista kártyát, hanem hitt is benne. Mégpedig fanatikusan.
(...)
Szerbia azonban tombol, örül. Legalábbis a többség, hiszen az ország új irányba fordult. Igazából a legutóbbi elnökválasztás volt a fordulópont. Ekkor már tudni lehetet, hogy a Nagy-Szerbia álmával fémjelzett korszaknak vége. Az azóta felnőtt új generáció a háború helyett az életet választotta, és ha nem is a legjobb szívvel, de Európa irányába indult. A csevapcsicsa, a bor és a tűz mellé hagyva a költők, a hazafias dalok világát, a mámort követő géppuskaropogásból azonban már nem kér.
Kevesebb ideológiára és jobb életre vágyik. Mint a majd másfél évtizedes vargabetű előtt. Ez a hangulat érlelte meg azt az alkut, amelyet a hatalom kötött most a világgal."
Mintha csak a nagyságos és fényességes Európai Porta fogadatlan prókátorát hallanánk.
Az írás ugyan kitűnő, magam is élvezettel olvastam, mégis valahogy rossz előérzetem támadt. Hiszen rögtön itt az első kérdés: kit nevezünk ma nacionalistának? Egy uniformizálódó, globalizálódó világban vajon nacionalistának számít-e az, aki első helyre a hazája, a nemzete érdekeit? És ha vajon nacionalista, akkor csak amolyan sima, mezei nacionalista, vagy már fanatikusnak számít-e?
Aztán meg az is eszedbe juthat, hogy megkérdezd: Mennyire nacionalista az illető? Mi az, ami még, ha sok szódával is, de elmegy?
Ha hiszel benne, mármint a nacionalizmusban (a nemzetedben?), ráadásul fanatikusan, akkor nagy gáz van! De legalábbis Stier Gábor szerint. És e tárgykörben vajon mit mond a szalonképes, azaz az eurotrendi média-megnyilvánulás? Gondolom sejted a választ.
Mi, akik már a kerítésen belülről szemléljük kifosztásunkat, csendesen csóváljuk a fejünket azon, milyen új irányt akarnak venni a szerbek. Mi már tudjuk, amit ők még nem tudnak. Inkább elfele kellene igyekezni, mint befele. Csak hát úgy tűnik szerb barátaink nem elég okosak ahhoz, hogy más kárán tanuljanak. Persze a háború helyett talán minden más jobb lehet. Elsőre. Csak aztán nehogy visszafelé süljön el a kapanyél, és délvidéki barátaink szomorúan tapasztalják meg, hogy békeidőben is szemrebbenés nélkül földönfutóvá lehet tenni őket. Mert akkor aztán lesz, ne mulass!
Persze az is érdekes kérdés, ki kivel kötött alkut? Ki hatalmazott fel kit, hogy alkut kössön. Ki a hatalom és kinek a megfelelő alkatrészével veri azt a bizonyos sokat emlegetett csalánt, amikor megköt egy ilyen alkut? És melyik világgal köttetett az alku? Az elsővel, a másodikkal, a harmadikkal vagy a sokadikkal?
Hát igen. A kulisszák mögött állandóan rejtve maradó titokzatos hatalom, amely kilúgozott, egyenesre fésült és glédába állított mesékkel próbálja meg darab ideig történelem címszó alatt hülyíteni az emberiséget, úgy tűnik ezúttal is kitett magáért. A (média)gépezet - szokás szerint - olajozottan működött. A már jól ismert luxus limuzinokból a már jól ismert 42-fogas amerikai fogpasztamosollyal kiszálló nagyemberek közlik a tisztelt nagyérdeművel, hogy újabb mérföldkőhöz érkeztünk, újabb feladatot pipálhatunk ki az elvégzendő feladatok listáján, újabb gyarmatot kebelezhetett be a Birodalom, s ha tetszik, újabb sikert könyvelhettünk el a terrorizmus elleni háború véget nem érő küzdelmeiben stb., stb., stb.
Stier Gábor azt írja, a szerbek ,,kevesebb ideológiára és jobb életre vágynak". És persze ennek a jobb életnek a záloga csakis és kizárólag az Európai Unió lehet. Ugyan mi más is lehetne, nem igaz? Hiszen már a csapból is az Európai Unió folyik.
Tudják, az az Európai Unió, amelyik szabályoz, szabványoz, kvótákkal korlátoz, a meghirdetett egyenlőség ellenére olykor-olykor kétsebességes Európáról, néhanapján pedig másodrendű állampolgárokról ejt el néhány keresetlen szót.
Így néz ki belülről ez az omladozó gyarmatbirodalom, amely úgy áhítozik egy-egy sikerélmény után, mint Gyurcsány Ferenc a három igenes népszavazás után, amikor március 9-ére március 10-e következett.
Addig is, míg két művesekezelés között kézre nem kerül a mumus, vagyis az első számú közellenség, Oszama Bin Laden, érjék be azzal, hogy a nagy valószínűség szerint ez idáig is ismert tartózkodási helyű belgrádi illetőségű Radovan Karadzsics székhelyét a szerb fővárosából áthelyeztették vele a nagyságos és fényességes Európai Porta valamelyik szigorúan őrzött bűntetésvégrehajtási intézetébe.
Persze az is könnyen lehet, hogy a felvételeken csak egy hasonmást láttunk, az igazi pedig már régen alulról szagolja az ibolyát.
Egyet azonban sose felejtsenek el! Az igazság megteremthető. A kérdés csak az, kik teremtik meg, mikor és mi célból?
És hogy mindez esetenként mennyibe kerül? No, hát abba bele se merek gondolni! Ha szeretnének nyugodtan aludni, Önök se tegyék!
Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
www.johafigyelunk.hu
FÚSZ
Szívből remélem, hogy
bovit, 2008, július 24 - 16:48
Szívből remélem, hogy egyszer azok is "elkapásra" kerülnek majd, akik a jelenkor emberiségét egyfajta rabszolgaságban tartják. Kihasználva az emberi gyengeséget, emberi hiszékenységet. Emberi jóságot.
Ezzel együtt nyomort, betegséget hoznak az emberiség "egyes részeire". Őhozzájuk képest bizony át kéne gondolni az emberiség ellen elkövetett nevezetes bűnök definicióját.
Ugyan így. Magyarországon akik "nagy jóságukban tetszelegve" fogyatékosoknak okoznak nehézségeket, közben pedig számolatlanul veszik át az államtól a hatalmas összegeket,(fogyatéksok részére) pompában és az önteltségtől tetszelegnek.
bekő ferenc
http://fusz.hu/node/8854 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 19:51:19, péntek
|
| |
| |
2008-07-25
Légből kapott támogatások
Álláspont
A magyar közigazgatás működésének 22-es csapdájával most a gazdák szembesültek. Az Európai Unió Magyarországtól csaknem tízmilliárd forintnyi agrártámogatás megvonását helyezte kilátásba, mivel szerinte az agrárkormányzat 2004-2005 fordulója óta nem frissítette maradéktalanul a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszert (Mepar), vagyis a megművelt földekről készült légi felvételeket.
Brüsszelben már rég nem bíznak a magyar földnyilvántartási rendszerben. Pedig a légi felvételek alapján kellett volna meghatározni, kinek mennyi területalapú támogatás jár. A szaktárca államtitkára szerint viszont a kiadott légi felvételek csak segédeszközök. Vagyis a gazdálkodó felelőssége, hogy az uniós támogatások igénylésekor milyen területet jelöl be. Igaz, korábban az ezredfordulón készült képek alapján kellett támogatást igényelni.
Ezek után most már csak azt kellene eldönteni, hogy a légi felvétel minek a segédeszköze. Az unió ugyanis nem véletlenül bizalmatlan a hazai földnyilvántartással szemben. Ember legyen a talpán, aki megállapítja egy osztatlan terület olykor többtucatnyi tulajdonosából, hogy ki is az igazi gazda. Mire átrágná magát az uniós ellenőr az összes széljegyzeten, addigra infarktust is kapna. Ráadásul még ellenőriznie kellene azokat a parlagon hagyott területeket is, amelyek helyrajzi számát néhány ügyeskedő beszerezte, majd támogatást igényelt és kapott azok után, holott a valóságban a közelükben sem igen járt - ez a tendencia volt az egyik oka a területalapú támogatások folyamatos zsugorodásának.
Ha tehát a földtulajdon nyilvántartását még a szakember sem tudja kibogozni, akkor nem kellene azt sem elvárni a gazdálkodótól, hogy a Mepar szerint négyzetcentiméterre ismerje az általa művelt és támogatható földterületet. Mert a gazda arról mit sem tehet, hogy a kormány olyan rendszert tett a támogatás alapjául, és nyilvánított segédeszközzé, amelynek frissítését képtelen elvégezni, közben megtéveszti a gazdákat, önmagát és Brüsszelt is. Az unió nyilván egységes szabályok alapján dolgozik minden tagországban, és büntet azért, ha beigazolódik, hogy többen vettek fel ugyanarra a területre pénzt. A magyar termelőknek azonban valószínűleg az fogja betenni a kaput, ha a brüsszeli ellenőrök nemcsak a birtokokról kérnek majd számadást, hanem arról is, milyen alapon veszik fel a támogatást.
A gazdák többsége tehát hiába járt el jóhiszeműen, mégis rajtuk akarják leverni az állami mulasztást. A történet nem egyedülálló, ellenben jól tükrözi a magyar viszonyokat. A gazdáknak nem lennének gondjaik, ha a rendszerváltás óta eltelt két évtized alatt rendezték volna a tulajdonviszonyokat. Lám, a kormányzati következetlenség mára a gazdasági fejlődés legfőbb akadályává vált.
Szalontay Mihály
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 19:50:26, péntek
|
| |
| |
Nagy, színes és fém - mi az?
Szóról szóra
"Felbecsülhetetlen értékű síremléket loptak el az ország második legnagyobb sírkertjéből, a Debreceni Köztemetőből. A féltonnásra becsült, öntöttvasból készült obeliszk a nagy múltú debreceni Sesztina-családnak állított emléket. Az eset után a temetőben megerősítették a biztonsági szolgálatot." (Független Hírügynökség, július 23.)
Amit még tudni lehet, hogy az obeliszk hetven éve állt a temetőben és Csokonai Vitéz Mihály síremlékének kicsinyített mása volt. A súlya fél tonna. Ötszáz kilogramm. Kilogrammonként negyvenhat forint. Összesen 23 ezer. Ennyi a piaci értéke, se több, se kevesebb. Közben persze ne is essék szó az eszmei értékről, mert az felbecsülhetetlen. Idáig süllyedtünk. Ennyi pénzért képesek vagyunk meggyalázni egy család sírhelyét. Persze csodálkozni már ezen sem csodálkozunk, csupán csóváljuk a fejünket és sóhajtozunk, jó mélyet szippantunk ebből a mocskos levegőből.
De a tolvajlás nem áll meg itt. Korábban a csermelyi temetőből lopták el mind a három lélekharangot. Most nincs mivel jelezni, hogy valaki meghalt, valaki továbbindulna, például a földet az éggel összekötő képzeletbeli hídon. Bár a tavaly nyáron Pinkamindszent mellett tevékenykedő kisnyugdíjas valószínűleg azt is ellopná, ha már képes volt lángvágóval napokon keresztül darabolni egy vasúti összekötő hidat. Az ő egytonnás zsákmánya - amit nem tudott értékesíteni, mert elkapták - piskóta ahhoz képest, hogy néhány orosz "szakembernek" sikerült "zsebre vágnia" egy tizenegy tonnás hidat. (Jézusom, mégis hogyan?!) És persze a szobrok: Antall József, Babits Mihály vagy éppen Hofi Géza.
2007 decemberében a parlamenti pártok abban állapodtak meg, hogy jogszabály-módosításra van szükség a színesfémtolvajlás visszaszorítása érdekében. Kondorosi Ferenc, az Új rend és szabadság kormánybiztosa és felettesei azóta halogatják a szabályozást. Februárra, majd szeptemberre, végül decemberre ígérték. Hogy lesz-e, senki sem tudja - bár én eddig sem bíztam benne. Közben átlagosan kétóránként lopnak színesfémet.
Kénytelen leszek lemenni az udvarra, és behozni a szobámba apám évek alatt összegyűjtött vasscsöveit, vashordóit és mindenféle egyéb fémhulladékait. Mégiscsak jobb azon ülni.
Pion István újságíró
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 19:49:11, péntek
|
| |
| |
Tízszázalékos áfa az élelmiszerekre - újra 25 százalék lesz a normál kulcs?
Dátum: 2008-07-25 06:11:19
Egy 10 százalékos, köztes sáv megteremtése is bekerülhet a kormány áfamódosítási tervei közé - mondta Szanyi Tibor, az MSZP szakpolitikusa az MR1-Kossuth Rádiónak. Kérdésre válaszolva elképzelhetőnek tartotta, hogy például az élelmiszerek áfája is ide tartozna. Szanyi Tibor hozzátette: adócsökkentés helyett inkább adóátrendezésről lehet szó, ami azt jelenti, hogy bizonyos területen kedvezményt érvényesítenek, és ennek kompenzálására más, nagyobb teherbírású szegmensekben emelik az áruforgalmi adót. Minderről legkorábban szeptemberben dönthetnek.
A szocialista politikus a Népszabadság értesüléseire reagált, amikor azt mondta: felmerült, hogy a kormány áfamódosítási terveit többek között azzal ellensúlyoznák, hogy bizonyos termékekre, például az élelmiszerekre 10 százalékos, köztes kulcs vonatkozna. A napilap arról írt, hogy a kormány a szociálisan érzékeny területeken megtartaná a 20 százalékos áfát, más területeken azonban ismét 25 százalékra emelné azt. Eltörölnék az úgynevezett szolidaritási adót, ugyanakkor differenciált áfaemelés lépne életbe.
A napilap tudomása szerint a miniszterelnök a közelmúltban zártkörben arról beszélt, hogy a szociálisan érzékeny területeken - például az energia terén - maradna a 20 százalék áfa, míg a többi területen ismét 25 százalék lenne a mértéke.
Az adótervekről több fordulóban, szigorú titoktartás mellett tanácskoznak a kormány és a szocialista frakció vezetői. A következő fordulót ma tartják - írta a Népszabadság.
(MR) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 19:44:30, péntek
|
| |
| |
Visszaélések az M6-os építésénél?
Sajtóértesülés szerint elképesztő pazarlás folyik az M6-os autópálya Szekszárd és Bóly közötti szakaszának építésénél. A Portfolio.hu azt írja, hogy a kialakult feketepiacon 9-10 ezer forintért kínálják a beton köbméterét, 220 forintért pedig a gázolaj literjét.
Többen is elmondták, hogy építkezésről mindent be lehet szerezni, ami mozdítható - állítja az internetes portál. Tegnap az épülő M6-osnak éppen ezen a szakaszán omlott be az egyik alagút, Bátaszék térségében, de nem sérült senki. Egy építészmérnök ugyanakkor a távirati irodának azt mondta: a jelenlegi technológiával nem szabad folytatni a térségben az autópálya alagútjainak építését. Posta Péter annak idején éppen azért távozott a gazdasági minisztériumból, mert nem értett egyet az alagutak építésének tervével.
(MR)
Dátum: 2008. July 25. Friday, 19:25 Szerző: polgarinfo
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 19:40:33, péntek
|
| |
| |
A Párttitkár elvtárs levele Ságvári elvtársról
2008-07-25 17:26 barikád.hu
Elvtársak!
Pártunk és kormányunk mindíg nagy figyelmet fordított a baloldali és munkásmozgalmi hagyományok ápolására, és mindíg fontos feladatunknak tartottuk, hogy az ifjúság számára kiemelkedő munkásmozgalmi teljesítményt felmutató elvtársaink jó példáján keresztül követendő mintákat, életutakat és eszményképeket adjunk a jövő nemzedékének!
És elvtársak, most tegyétek szívetekre a kezeteket (a baloldalon van a szívetek, maflák, ahol a párttagkönyvet hordtátok a Rákosi elvtárs alatt) és mondjátok meg, hát lehet jobb példát állítani az ifjuságunk elé, mint a Ságvári elvtársat?
Mert csak gondoljatok bele, hogy milyen is volt ez a kíváló elvtársunk? Egy idegroncs üldözési mániás pszichopata volt elvtársak, aki beteges élvezettel művelte a kommunista tevékenységhez azokban az időkben hozzátartozó konspirációs, meg rejtőzködési meg egyéb gyerekjátékokat, és szentül meg volt győződve arról, hogy amit csinál az olyan fontossággal bír, hogy ha ő nincs, akkor a Lenin mauzóleum se fog fölépülni!
És elvtársak mindenki tuggya, aki egy kicsit utánajárt, hogy a Ságvári elvtársat a szülei figyeltették meg, ettől volt üldözési mániája! A szülei egyébként az Endrénkkel együtt jómódú polgárcsaládként élték a burzsuj kapitalista életmódjukat, csak ez az ideggyenge Endre (a 32 neve közül az egyik) gyerekük bántotta őket, mer sehogy se tudott beilleszkedni a társadalomba, a korosztályába tartozó fiúk és lányok hülyének nézték, és állandóan ilyen zorró meg batman filmeket nézve egy hős ellenállónak képzelte magát, és állandóan szorosan a fal mellett közlekedett, mert azt hitte, hogy ezzel jobban szolgálja a pártot.
Azt a pártot, amelyik nem is nagyon foglalkozott vele, mert a pártban is látták, hogy egy ilyen szerencsétlen ideggyenge lúzer csak bajt hozhat rájuk!
És elvtársak nem szabad megfeledkezni arról se, hogy ugye milyen hősies körülmények között vesztette az életét ez a példakép elvtársunk! Merugye elvtársak az a két rendőrnyomozó, akik beültek abba kocsmába inni egy korsó sört, azoknak fogalma se volt, hogy ki az a Ságvári, ők csak szerettek volna egy kicsit pihenni egy jó sör mellett.
És ugye azokban az időkben úgy voltak idomítva ezek a rendőrnyomozók, hogy ha valaki egyszercsak elkezd lövöldözni rájuk, akkor ők visszalőnek, mer azér van pisztolyuk ugye, meg egyébként sincs a világon olyan ország, ahol ha egy rendőrre rálőnek, az azt nem viszonozza! Meg egyébként is ez a kötelességük is volt, mer aki olyan elmeházi szökevény, hogy egy zsúfolt kocsmában elkezd lövöldözni, az még másokban is kárt tehet, és ezt nekik meg kell akadályozni!
És ugye elvtársak a Ságvári elvtársunkon egyszercsak elhatalmasodott az üldözési mániája, és elkezdett lövöldözni ezekre a rendőrnyomozókra, akik visszalőttek (mer egy fasiszta rendőrnyomozó az ilyen) és lelőtték a kíváló elvtársunkat, a Ságvárit!
De meg is bünhődtek érte elvtársak, mert pártunk számonkérőszéke halálra itélte és kivégeztette azt a gaz rendőrnyomozót, aki egy korsó sör mellett ülve nem hagyta magát agyonlőni egy ilyen kíváló elvtárs által, mint a Ságvári elvtársunk!
És akkor most elvtársak a munkásmozgalmi hagyományokat ápolandó, gondoljatok bele, hogy milyen kíváló dolgokat lehet felsorolni a mai fiatalságnak, amit a Ságvári elvtárs példáján megtanulhatnak!
- becsületes munkával nem jutsz semmire, állj be a párt ifjusági rohamosztagába
- az állandó üldözöttség érzése boldoggá tesz
- mindenki szerezzen magának illegális úton fegyvert, mert az biztonságérzetet ad
- ha van fegyvered, akkor azonnal kezdj el lövöldözni arra, akinek nem tetszik a pofája (ha visszalő az illető, akkor nem volt szerencséd)
Elvtársak! Hát nem ezeket kell megtanítani a mai fiatalságnak? Ha nem ezeket tanítjuk nekik, akkor még esetleg becsületes állampolgárok is lehetnek belőlük!
És elvtársak ne feleggyük, hogy ott van ugye Hiller Pifti elvtársunk, meg Szekeres elvtársunk, meg Újhülye elvtársunk, akik mind Ságvári elvtársat ajánlják példaképnek a mai szociÁLdemokrata fiatalság számára!
Ugye milyen igazuk van elvtársak?
Éljen a Ságvári elvtárs! Éljen a párt!
Párttitkár elvtárs,
aki megemlékezett Ságvári elvtársról
barikád.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/66 oldal
|
Bejegyzések száma: 653
|
|
|
|
2008. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
653 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 450
- e Hét: 1937
- e Hónap: 13048
- e Év: 166544
|
|
|
Offline
