Belépés
dandej.blog.xfree.hu
Isten szeret! Jézus él! Jézus Krisztus, Isten Fia! Grád Károlyné
1952.12.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
Ne félj, fiam!
  2008-10-29 18:29:10, szerda
 
 
Kacsó Sándor : Ne félj, fiam!

Szennyes őszben kis fiam kezét
Kezemben tartom, sétálgatunk,
Kis homlokot, nagy homlokot
És azt, ami benne rajzik,
Egyformát takar kalapunk.

Piheg a kis hang, hogy a ködben
Fülemig ér s agyamra száll...
Jaj, kis madár, de karma van!
Ahogy leszáll, kapaszkodik
S végignyilall rajtam a fáj!

Igaz, apán? Megtörténhetik
Hogy nem lesz már reggelre tejem?
Ne félj, fiam! - jajdulok én -,
Ha kell, hát megteszi apád,
A villanyfát is megfejem.

Sűrűbb a köd, de mi csak megyünk,
keményen fogom a kis kezet,
S új kis madár röppen felém,
Éles karma, csípős csőre
Karmolja, tépi szívemet.

Édesapám, az is lehet még,
Hogy almát többé nem eszem?
Ne félj, fiam, míg engem látsz!
Ha úgy fordul, kinyújtózom
S a száraz fát is megszedem.

Hangom mint harang kong a ködben,
De édes parancsot zeng szava.
Furcsa mámor ölel körül,
S kinövök a szürke ködből,
Mint zord óriás homloka.

Ne félj, fiam! Előre bátran!
Ezer rút gond-féreg kell nekem,
A szürke köd száz tengere
S száz tél gonosz varázslata,
Amíg a harcban elesem.

Ne félj, fiam, mert ha sokáig
Áll itt a köd s a hó a hegyen,
Hogy el ne késsék, puszta kézzel
Pattintom meg a rügyeket,
S az eget kékre meszelem.
(1943)





NE FÉLJ FIAM PPS Link



Erdélyi és csángó költészet Link
 
 
0 komment , kategória:  Versek*Idézetek  
"Ő meghalt mindenkiért"
  2008-10-29 18:25:25, szerda
 
  HELYETTES ÁLDOZAT

"Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21).

Sokan úgy néznek Jézus halálára, mintha Ő együttérzésből halt volna meg a bűneinkért.
Az Újszövetség azt mondja, hogy bűneinket magára vette, mégpedig nem együttérzésből, hanem azonosulva velük. "Bűnné tette" Isten értünk. Elvette bűneinket halálával; halálának magyarázata pedig Atyja iránti engedelmessége volt és nem a velünk való együttérzés. Isten visszafogadott minket, de nem azért, mert engedelmeskedtünk, vagy mert megígértük, hogy bizonyos dolgokról lemondunk, hanem Jézus haláláért és semmi másért. Mondjuk, hogy Jézus Krisztus eljött kijelenteni nekünk, hogy Isten Atyánk és mi gyermekként szerethetjük Őt. Az Újszövetség azt mondja: azért jött el, hogy elvegye a világ bűnét. Azoknak jelenti ki az Atyát, akik Őt Megváltóul elfogadták. Jézus Krisztus soha nem mondta magáról, hogy a világnak jelenti ki az Atyát, hanem hogy botránykő a világ szemében (Jn 15,22-24). A János 14,9 tanítványainak szól.

Az Újszövetség sehol sem tanítja, hogy mivel Krisztus meghalt értem, ezért minden kötetezettségem alól kibújhatok. Az Újszövetség azt tanítja, hogy "Ő meghalt mindenkiért"
(nem az én halálomat szenvedte el), és én csak az Ő halálával azonosulva szabadulok meg a bűntől és részesülhetek az Ő igazságosságában. A helyettes áldozatnak az Újszövetség két oldalát említi: "Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk" és "hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21). Nem tehet Krisztus értem semmit, amíg el nem fogadtam, hogy bennem kiformálódjék.



--------------------------------------------------------------------------------

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből



 
 
0 komment , kategória:  Áhitatok minden napra  
Elég
  2008-10-29 10:09:13, szerda
 
  Nemrégiben végighallgattam egy anyuka és a lánya beszélgetését a reptéren töltött közös idejük utolsó pár percében.

Bejelentették a járatot.

A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta lányának: Szeretlek, és eleget kívánok neked. A lány így válaszolt: Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre nem is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu

Megpuszilták egymást, majd a lány távozott. Az anya odasétált ahhoz az ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt látszott, hogy szüksége van, és vágyik is arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni privátszféráját érdeklődésemmel, de ő örült nekem és ezt a kérdést szegezte hozzám: Köszönt el ön valaha is valakitől úgy, hogy tudta, ez a végső búcsújuk?

Igen, válaszoltam én. Bocsássa meg érdeklődésemet, de mitől ez a végső búcsújuk?

Öreg vagyok, és ő olyan messze lakik tőlem.

Kihívásoknak nézek elébe, és az, az igazság, hogy a következő utam vissza már a temetésemre lesz mondta ő.

Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent?

Mosolyogni kezdett. Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett továbbadva. A szüleim mindenkinek mondták. Egy pillanatra elhallgatott és úgy nézett ki, mint aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd még jobban mosolyogni kezdett. Amikor azt mondtuk, Eleget kívánok neked azt kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen neki a jó dolgokból. Majd, felém fordulva, az alábbi jókívánságot osztotta meg velem, mintha emlékezetből idézte volna:

Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.

Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.

Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.

Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.

Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.

Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.

Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra.

Ekkor sírva fakadt és elsétált.

Azt mondják, egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába megbecsülni, egy napba szeretni; viszont egy egész életbe elfelejteni.

Csak, ha kívánod, küldd ezt a történetet tovább azoknak az embereknek, akiket sose fogsz elfelejteni, és annak se felejtsd el visszaküldeni, akitől te kaptad. Amennyiben senkinek se küldöd el, azt jelentheti, hogy annyira sietsz az életben, hogy a barátaidról megfeledkeztél.

Hagyj ARRA is IDŐT,HOGY ÉLJ.

Minden számomra fontos ember számára

ELEGET KÍVÁNOK NEKTEK.

Az élet nem mindig az a buli, amire vágytunk.


Ám, ha már úgy is itt vagyunk, táncoljunk!

 
 
0 komment , kategória:  Gondolatok  
Zúgolódás nélkül!
  2008-10-28 22:26:38, kedd
 
 



Mindent zúgolódások és tétovázás nélkül cselekedjetek!
(Fil 2, 14)

Ha Isten gyermekei panaszkodnak, olyanok, mint a kormos lámpák. Gyógyító fény helyett fojtó füstöt árasztanak. Az apostol azt szeretné, ha a hívő keresztyének mint csillagok fénylenének a világon, ez elfordult nemzetség között, amelyben élnek. Nem külsőképpen szakadtak el tőle, de alapvetően mássá kell lenniök, mint a körülöttük levő világ. Ott a zúgolódás, panaszkodás, zsörtölődés és kritizálás otthonos. Isten gyermekei mindent mennyei Atyjuk kezéből fogadnak el, még a nehézségeket és szenvedéseket is. Aki az igazságban jár és gyűlöli az igazságtalanságot és fösvénységet, az megkapja kenyerét és vize sem fogy el (Ézs 33, 15-16). Amikor Izraelre ránehezedett a drágaság, Illés próféta nem zúgolódott együtt a néppel. Bízott az Úrban. Az utolsó időkben még keményebb próbák várnak Isten népére. De zúgolódhat-e egy gyermek apja ellen, akinek szeretetéről és bölcsességéről mélyen meg van győződve?

Isten gyermekeihez nem a zúgolódás, hanem a hálaadás illik. Mindenben, amit végezniök kell, mennyei Atyjuktól kapott feladatot látnak. Az Ő szolgálatában tudják magukat, hogyan zúgolódnának hát azon, hogy túl sok a terhük? Nem lenne ez lázadás az Úr ellen, aki pedig oly kimondhatatlanul jót akar az övéivel? Amit saját akaratunkból vállalunk, az természetesen nagyon terhessé, sőt elviselhetetlenné válhat. Aki azonban minden cselekedetét alárendeli Isten akaratának és csak neki szeretne tetszeni, annak nem szabad zúgolódnia, mégha néha nagyok is az igények vele szemben, vagy elmarad a hála, amit talán megérdemelne. A tartós zúgolódás haragossá, mogorvává tesz.

Isten gyermekei mindent zúgolódás és tétovázás nélkül tegyenek, azaz aggályoskodás és töprengés nélkül. Helyes, ha először mérlegeljük az elvégeznivalót és azután látunk a dolgokhoz, de ha a folytonos átgondolástól nem jutunk a cselekvésig, ez szánalmas dolog. Ha bizonyos vagy abban, hogy valaminek Isten akarata szerint meg kell történnie, akkor ne gondolkozz sokat, ne adj helyet okoskodásoknak, ne tartóztasson fel és ne fordítson vissza semmi. Cselekedj határozottan! Debora énekében azt olvassuk Rúben törzséről, hogy Rúben nagy volt az elgondolásokban és a tervezésben. Számolt és tervezett, de nem vett részt a szent harcban. Isten gyermekei derűs, tetterős emberek.



--------------------------------------------------------------------------------

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből

Tájképek Link
 
 
1 komment , kategória:  Áhitatok minden napra  
...szolgái imádják Őt ,
  2008-10-27 10:41:33, hétfő
 
  Imádni, látni, nevét viselni

, látni fogják az Ő arcát, és az Ő neve lesz a homlokukon" (Jel 22,3.4).

A dicsőség honában három áldásban lesz részünk: „Szolgái imádják Őt." Odaát nem nyomorít már bennünket másféle szolgálat, nem parancsol nekünk már más úr. Csak az Úr Krisztusnak szolgálunk, Őt imádjuk szüntelenül, tökéletesen, fáradság és tévedések nélkül. A menny annyit jelent a hívők számára: az Úr Krisztust imádni, maradéktalanul az Övé lenni. A hívő léleknek ez lesz az egyetlen vágya az örökkévalóságban.

„Látni fogják az Ő arcát." Ez teszi gyönyörűségessé a szüntelen imádatot, ez lesz szolgálatunk kézzelfogható jutalma. Megismerjük az Urat, mert teljes valóságában látjuk majd Őt. Krisztus Jézus arcának látása a leghűségesebb szolgáknak járó legnagyobb jutalom, amit csak kérhetünk és kaphatunk Istentől. Mózes is mi nagyobbat kérhetett volna, mint azt: „Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18).

„Az Ő neve lesz a homlokukon." Amíg az Urat nézik, neve felíródik homlokukra. Ez azt jelenti, hogy Krisztus elfogadja őket, ők pedig elfogadják Krisztust. A kegyelem belső, elrejtett jele Krisztussal való kölcsönös kapcsolatunk nyilvánvaló jelévé válik.

Add Uram, hogy ez a három dolog már itt elkezdődjék az életemben, hogy aztán egyszer majd kiteljesedhessék dicsőséged honában! Ámen.


--------------------------------------------------------------------------------

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből



 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Isten szolgája
  2008-10-26 21:37:57, vasárnap
 
  KICSODA AZ ISTEN SZOLGÁJA?

"Amint engem küldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20,21).

Jézus Krisztus úgy küldi el szolgáját, mint ahogyan Isten küldte el Őt. Ennek az elhívásnak nem az emberek rászorultsága a döntő, hanem Jézus parancsa. Istenért való szolgálatunkban az ihlető erő forrása mögöttünk van, nem előttünk. Manapság hajlunk arra, hogy ihletettségünkben előre nézzünk, hogy mindent elsöprően sikerre vigyük elképzeléseinket. Az Újszövetségben a felülről való sugalmazás mögöttünk van: az Úr Jézus az ihletettségünk forrása. Eszményünk az, hogy hűek maradjunk hozzá és az Ő vállalkozásait vigyük véghez.

Soha nem szabad figyelmetlenül elhanyagolnunk kapcsolatunkat az Úr Jézussal és nem szabad mellőznünk az Ő szempontjait. Az Úrért végzett munkában nagy veszélyt jelent, ha Isten hívását túlharsogja az emberek rászorultsága, és végül az emberi rokonszenv teljesen háttérbe szorítja azt a gondolatot, hogy Jézus küldött engem. A szükség oly nagy, olyan zavaros a helyzet, hogy értelmünk minden ereje meginog és csődöt mond. Elfelejtjük, hogy az Istenért tett minden szolgálatnak egy nagy indítéka van: nem az emberek felemelése, sem nem a népek nevelése vagy rászorultsága, hanem elsősorban és legfőképpen Jézus Krisztus parancsa: "Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket."

Amikor visszatekintünk Isten embereinek életére, hajlandók vagyunk ezt mondani: "Milyen csodálatosan mély volt a bölcsességük! Milyen tökéletesen megértették, hogy mit akart Isten!" Pedig az okos gondolkozás Isten gondolkozása volt, nem emberi bölcsesség. Mi hitelt adunk az emberi bölcsességnek, holott az isteni vezetésnek kellene hitelt adnunk, amelyet a gyermeki lelkületű emberek életében látunk, akik elég "bolondok" voltak arra, hogy bízzanak Isten bölcsességében és természetfeletti felkészítő hatalmában.

Gal 1,10. Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek?
Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni?
Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.

--------------------------------------------------------------------------------

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


 
 
0 komment , kategória:  Áhitatok minden napra  
Nap leánya
  2008-10-25 20:52:01, szombat
 
 
Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány. Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot.
Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét.
Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta: én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám. Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon.
Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében,
kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának: nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám. A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni.
Azt mondták róla: Ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.
Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található.
Megkérdezték tőle: Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást.
A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben,
csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.
Mert a rosszból lehet jót csinálni és érdemes is, ám fordítva nem úgy működne, nem igaz?


Diaporama/ PPS -ek Link

Link Videoplayer képgalériák Link Növényem Link


 
 
0 komment , kategória:  PPS-Videó-Dia  
Felfelé-vezető
  2008-10-24 22:54:45, péntek
 
 



Leleszi Balázs Károly: Felfelé-vezető

˝Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az Ő szent helyén?˝
(Zsoltárok könyve 24,3)



Nem tudom mikor történt: gránit-keménnyé vált a szívem.
Konok volt, engedetlen, akaratos, magátszerető, de szív volt.
Ezért hát e idegtépő vezeklés. E borzalmas csapás. -
S mégis: bizonyos, hogy szeretni szeretnék a legjobban.
Másfajta szeretettel.

Most csak csend van. Világon-túli némaság.
Ez teljessé varázsolja a magányt, a régi madártalan hajnalokat.
Bizonyos, hogy Te minden kóró-életre igényt tartasz.
Előtted minden könnycsepp önmagát igazolja.
Igazolja, hogy tisztultabban kibuggyant egy másik szemében.

Ez után vágyakoztam, de mikor néha mélymagamban összetalálkoztunk,
Az Ige csillagfényében, félelmetes szem-pillanatokban,
Nem ismertem fel szelíd arcodban, az életet átformáló lényeget.
Mindig mások dobták el a világ cifra játékszereit.
És én miért nem, miért nem mertem soha fölemelni szemeim?
Miért mindig csak mások haladtak az ösvényen, a Hegyre-vezetőn,
Imákat mormolva, reménykedve, süketen és vakon?
Tudtam:
Talpra szökkenek, vagy gránitszívű maradok, mert jaj, legyőznek
Engem a vaksötét hétköznapok és akkor nem tudhatom meg, milyen
Erőt-adó is lehet, a Hegyen-lakni, Ővele.

Most mélyebbről fakadó,
Metsző csend van. S ilyenkor minden eltékozolt, hiábavaló
Szívverés, egy véres verejték.
És ilyenkor egyszerre csoda történik!
Egyszerre látok s megyek, nagyot kiáltok dacosan és ércesen,
Messze hangzón, mint a sziklák közt száguldő patak: Uram, Jézus!
Külső és belső kínomat, nyomorúságomat, csak a Te kereszted
Válthatja meg, csak így válhatok ártatlan kezűvé és tiszta szívűvé,
Csak így lehetek mindenkivel egy a szeretetben -
a Hegyen.

Titanic Link



 
 
0 komment , kategória:  Leleszi B.Károly művei  
Üres kosár
  2008-10-24 22:53:03, péntek
 
 
Egy fiatal fiú megkérdezte az öreg lelkészt. Mi az élet értelme. A lelkész a kezébe adott egy kosarat ezzel:
- Eredj le a folyóhoz, és hozz nekem vizet.
A fiú engedelmesen megmerítette a kosarát s jött vissza, de persze közben kifolyt minden víz a kosárból.
- Eredj másodszor is hozz vizet...
- Atyám, hiába járok, mindig üres marad a kosár -panaszolta a fiatal fiú.
- Igazad van, mondta az öreg, de nézd meg: milyen tiszta lett közben a kosár!

Ez az emberi többletünk: miközben az Úrra nézve engedelmesen járjuk a néha üresnek látott útjainkat, tapossuk a semmit sem cséplő taposómalmokat, végezzük az unalmas ismétlődő rutinmunkákat, aközben emberré leszünk, megtisztulunk.


Istenes versek Link

 
 
0 komment , kategória:  Gondolatok  
Csak menj tovább!
  2008-10-24 22:42:58, péntek
 
  Sándor Ernő: JEREMIÁSSAL MONDOM

Uram, én nem tudok beszélni,
engem ne küldj el, félni, félni
tudok csak...
Nyomorultan
rettegek én az emberektől.
Ifjú vagyok még, látva-látod,
nyelvemen görcs van, dadogások...
Nem akarok próféta lenni!
Nem akarok semmit sem tenni!
Ó hagyj magamra!
Jaj, rettenetes
ez a Te küldetésed,
ez a Te elhívásod!

Adj nekem valami szebbet,
valami mást,
emberibbet,
valami csendes boldogságot.
Nem könyörült gyermekfejemnek.
Kemény volt, küldött, mennem kellett.
Imé, igémet adom szádba.
S mentem. Azóta egyre járok,
nyelvemen görcs van, dadogások,
szívemben félelmek remegnek.

Uram, ugye már Te is látod,
hogy igazam volt?
Az én szájamból
Igéd sem kell az embereknek.
Keménynyakú ez a Te néped,
tudod Te is.
Valaki más tán bírna véle
jobban, mint én, fáradt cseléded.
Uram, figyelsz rám?
Bocsáss el szépen
s bocsásd meg ezt a hatvan évet.
Az Úr felel:
(s szívem reá remegve dobban)
Csak menj tovább!
Ott van a tűz a csontjaidban.




 
 
0 komment , kategória:  Versek*Idézetek  
     2/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
2008.09 2008. Október 2008.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 70 db bejegyzés
e év: 612 db bejegyzés
Összes: 10080 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 632
  • e Hét: 3202
  • e Hónap: 10909
  • e Év: 60474
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.