|
 2/130 oldal 
|
Bejegyzések száma: 1291
|
|
|
|
|
|
2008-02-29 21:49:00, péntek
|
| |
| |
Per előtt - itéletre várva!
"S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél,
S elvész becsületem!"
/Bánk Bán/
A nemzeti oldalhoz tartozás jogcímét valahogy kiérdemelni vélők döntő többsége még mindig a kár felsorolásával, számbavételével van elfoglalva. Ha végére látszanak érni - mégha ez lehetséges is lenne -, kataton, eszelős módon kezdik újra, egymásnak mondogatva veszteségeink. - Mert akit felelősségre vonnának érte, annak legkisebb gondja, hogy hallja és nem engedi, hogy más: a sok tévelygő millió meghallja. - Pedig az állandósult, lázas leltározás mellett pusztulásunk jelei egyértelműen ott vannak a régóta járt, az utóbbi években gyorsított ütemben végigmasírozott úton! És mégis, a töretlen lendületű leltározók bíznak a magasztos eszmékben és hitekben panaszáradataik közepette, ráolvasnak bajainkra, esetleg felszólítanak és peticióznak - a "demokrácia szabályira" emlékeztetve a bennünket gyorsított iramban terelőket...
Émelyitő és dühítő impotencia akkor, amikor stratégia kell és taktika, de mindenekelőtt sok-sokszázezer, aki azt megvalósítja! Kiállás, mégha egész élete is pecsételődik meg a nemzetért kállónak. - De van-e életre, jövőre esküvő szent alkú és fogadalom: pecsét nélkül? - Mert eddig élt életének többé nincs értelme. Mint magyar, abba csak beleszakadhat, megőrülhet vagy átbukva az '50-en - máshol még életerős emberként -, nálunk kihull a létből végképp. Ha már nincs veszíteni valója, ha már halni kell - gondolná az ember -, legalább megkísérli nemzettestvérei oldalán, hogy emberhez, magyarhoz méltóvá tegye a mostani torz, "halottas" magyar létet. Mert új alkú kell, pecséttel rajta, melynek neve: magyar sorsközösség!
És mégis, felháborító, hogy az ún. nemzeti oldal - melyen vajon hányan tesznek magukkal számvetést, kérlelhetetlen szigorral, hogy mit is jelent a szó: nemzeti? -, nos felháborító, hogy éppen azt az erőt hagyja magára ezen, állitólag jóval milliót meghaladó "tábor", amelyik mellé százezrével kellene kiállnia: a Magyar Gárdát! Csak a jellemtelenség, valamint a gondolkodói tisztesség és őszinteség alapvető hiánya miatt lehetséges, hogy tudva tudott gyávaságuk okozta cselekvésképtelenségük dacára tovább kárálnak, sipítoznak, sopánkodnak a sír fele vivő úton is. Mert tudniuk kell, hogy azon az úton vannak, afelé tart a mára árnyékká fogyott nemzet.
Csoda-e hát, mégha olyannyira visszatetsző is éppen a román, szerb, szlovák részéről - hiszen az ő kezük is benne van külső-belső kifosztásunkban, a magyar élet ellehetetlenedésében! -, mégis: csoda-e, ha megvetnek bennünket, látva a tehetetetlenséget a fokozódó kiszolgáltatottság közepette? Mert korábban, kopogtató, félszeg idegenként, csak félve tiszteltek, alázatosan kértek, majd követelőztek és amikor étvágyuk nem akart csillapodni sorsuk ajándékaitól, gyűlölni kezdtek bennünket. De most már megvetnek! Megvetnek, mert éppúgy tűrjük a csonkaország parazitáitól kapott, mint az elszakitott testvéreinkre általuk mért ütéseket. Megvetnek, látva a szinte néma tűrést, amint a jóléti csekk és bűnözés jóvoltából az elesettségében mégiscsak lassan milliósra dagadó cigányság kőkorszaki bandáit - mint hajtókat, vadászaton(!) -, használja ellenünk, megfélemlitésünkre: a szerzésvágyában, ország- és világhódításában kielégithetetelen étvágyú zsidóság! Használják likvidálásunkra az ezeréves nomád ösztönei hívásának ellenállni nem képes és így önmagát a magyar életközösség peremére rekesztő, majd a jelen urai által neki vetett koncon bőszülve, ököllel és baltával dörömbölő: a magyarnál különbb jogot követelő - de kötelességet évszazadokon át kerülő - cigányságot.
Csoda-e hát, hogy ocsmány hírűnk kél még tolvaj szomszédaink körében is, amikor a "nemzeti oldal" kajánul vagy - tétlenségét, közönyét takargatva - szenvelegve, magára "keresztvizet" hányva tűri, hogy letiltsák, törvényen kivűl helyezzék, bűnösnek titulálják a jelenleg egyetlen radikális nemzeti erőt Magyarországon? - Mégha olyannyira népszerűtlen is az a "szomszédok" körében. - Azt a bátor kezdeményezést, melyből a magyar ellenállás maradék szigeteit körülfolyni, s megfojtani készülő szennyárt megállitani képes össznemzeti mozgalom megszülethetne: a Magyar Gárdát!
Felfogja-e végre a nemzeti oldal erkölcsben és érzékben még talán sérületlen része, hogy nem elég kiáltani, ha csizma tapos a magyar nyakra, de sápítozás, lapítás helyett - ha már padlón vannak! - követni kell a felegyenesedő bátrakat és hadrendbe állni? Felfogják-e, hogy a megfélemlítésünk végett márc.12-re - három nappal szabadságünnepünk előtti dátumra - időzített Magyar Gárda kirakatperen csak egyetlen itélethozatalnak van helye - ha létezik még ebben az országban a Kölcsey, Petőfi, Széchenyi és Kossuth értette, s örökül hagyta szellem? Felfogják-e a jogtudomány címzetes művelői, az egyetemes emberi jogok és a csak bennünket, magyarokat - többezer éves múltunk okán - megillető jogok mellett, ha félszegen is, de azért ki-kiállók, hogy többé már nem a kérdezés ideje járja? Megértik-e, hogy a "virtuális", csak papiron létező: a "patyomkin-demokrácia" helyébe "faktuálist", valódit teremteni ebben az országban nem lehet többé a katedra tekintélyével, a toll erejével! - Van úgy, hogy el kell dobni az utóbbit, hogy majd hitele legyen újra...!
Mert most a megint a magyar élletérbe furakodott idegenek akarnak itéletet hozni a bátrak felett, holott saját perükben: a vádlottak padján kellene töredelmes vallomást tenniük fél évszázadot meghaladó országpusztító ámokfutásuk tetteiről... Történelmünkben páratlan tolvajlásukról! Szorúlt-e elég a Petőfi, Vasvári, Arany, Kossuth vagy Széchenyi által ránkhagyott szellemből legalább százezerbe, hogy végre pert üljön a Fővárosi Biróság falain kivűl - ha már kivert kutya a jog e földön? Hogy a falakon belül beleborsódzanak a taláros-vajákos szélhámosok a felismerésbe: megállhat a Rákosi, Kádár, Aczél által bejáratott és a sorsunkkal hazardírozó utódaik által lendületben tartott szerencsekerekük! A Fővárosi Bíróság falain belül, ahol a pusztán az élniakarásunk szimbolizáló Magyar Gárda lététől habzó szájú Igazságügyi és Rendészeti Miniszter: Draskovics Tibor akar példát statuálni szervilis bírái által. - Draskovics, ez a hétpróbás kerítő és hasbeszélő. A szocionista hazugságok tupírozgatása küldetéseiben megkopaszodott foghijas szélhámos. A selypítő bűntárs, akit máshol - ha szerncsés! -, vasbaverve vinnének el a népítélet szíhelyéről. És ő csak megnyitná a sort... - De nálunk lesz-e akár ötvenezer nemzeti radikális március 12-én, a Magyar Gárda perén, ahol a szocionista hatalombitorlók szájkosár- és gyűlölettörvényeik fedezékében, az utolsó magyar talpalattnyi föld megszerzéséig és feljajduló kiáltás elfojtásáig akarják bebiztosítani zsivány hatalmuk?
Abbahagyja-e végre a "kataton leltározást" a nemzezi oldal? El mer-e indúlni végre, a Magyar Gárda által már taposott ösvényen, a demokráciához vezető úton? Ehhez mindenekelőtt önrendelkezési jogot kell kikövetelnie, mert "minden szabadságjognak ez az alapja, a pillére. Nélküle nincs demokrácia, nincsenek alapvető emberi jogok"! Mert amit a nemzetközi jogász Eva Maria Barki, az idegenbe szakított magyar nemzettestek - a nemzetiségek - védelmében mondott, igaz egy nemzet életében is! "Mégis, egy önrendelkezési jogot kivívni nem lehet egy parlamenti beadvánnyal, egy petícióval! Faktumot teremteni nehezebb azoknak, akik ki akarják harcolni az önrendelkezési jogot. De....amikor egymillió ember az utcára ment Lipcsében, Ukrajnában, Kijevben, ők voltak a hatalom." - És ugyanúgy ők voltak a hatalom a cseh "bársonyos forradalom" idején...
Míly itéleteket tartogat a sors márc.12-re, de méginkább március 15-re, az azutánra? Felébred-e értelmiségünk-, s a nemzeti oldal java és elindul-e az idegen érdekek dzsungelében a Magyar Gárda által vágott parány ösvényen? Az önrendelkezés immár talán csak vér árán visszahódítható és járható útján. És a Magyar Gárda kirakatperében fölszáll-e "a páva a vármegye-házra", a sok-sok rendőrcellára a legújabbkori ávosterroral begyűjtött "sok szegény legénynek szabadulására"? Hirdeti-e még nap-szédítő tolla, hogy "másképpen lesz holnap...másképpen lesz végre, új arcok, új szemek kacagnak az égre"? Vannak-e elegen, kik töprenkedés helyett merik, mit tudnak: láng kell, hogy csapjon "az ódon, vad vármegye-házra" - hogy a magyar lélek ne üljön tovább leigázva...?
Azoknak, akik majd évszázadnyi szemfényvesztésükhöz nem átallottak lépten-nyomon Ady sorait zászlajukra tűzni, Adyval válaszolunk: "Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, vagy marad régiben a bús magyar élet"! Ez hát a tétje és üzenete ennek a márciusnak és csak az érti, kinek lelkéből, nemcsak szájáról fakad a magyar szó!
Balla József
2008.febr.29. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-29 21:14:21, péntek
|
| |
| |
Megszívatnák a minimálbéreseket - tudjon meg mindent a szuperbruttósításról!
Hivatalosan 1,2 millióan dolgoznak a minimálbérért
Hírszerző összeállítás
2008-02-29 12:47
Világosabb, egyszerűbb és igazságosabb közteherviselést szolgálhat a bérek szuperbruttósítása - mondta Vértes András, a GKI Gazdaságkutató elnöke a társaság sajtótájékoztatóján. A szuperbruttósítás ötletét ezt megelőzően a miniszterelnök vetette fel egy konferencián. A GKI a 2009-től érvényes szuperbruttó minimálbért is kiszámolta: 113 ezer forint a javaslatuk.
Hetek óta folynak a találgatások szakértői körökben, hogy miképp volna lehetséges az adórendszer módosítása a szűk költségvetési keretek között, illetve hogyan lehetne a magyar gazdaságot versenyképesebbé tenni. Kedden, egy szakmai konferencián a miniszterelnök három lehetséges, 2009-ben megvalósítható adóváltoztatási koncepciót vázolt fel. Ezek közül az egyik a bérbruttósítást alkalmazná. Az elképzelés hátterét a GKI Gazdaságkutató elemezte.
Bevezetőként egy rövid látleletet adtak. A hazai foglakoztatásban a közteherviselés rendszere hihetetlenül és feleslegesen bonyolult. Elképesztően drága a közepes és magasabb képzettségűek legális foglakoztatása. A rendszer maga egyszerre oka és következménye a nagymértékű szürke és fekete foglalkoztatásnak. Mindezek miatt egy bér- és bérteher-reformot dolgoztak ki, melynek előnyeit is előrevetítették.
A nettó keresetek alakulása 2009-ben a közteherváltozások és a béremelések hatására. Forrás: GKI
A GKI 2009-től bevezethető adóváltoztatási javaslata 400 milliárd forintból oldható meg, amelyből 300 milliárd forintot a járulékcsökkentés, 100 milliárdot a bérkompenzáció jelent. Ha 400 milliárd forintnál kevesebb forrás áll az államháztartás rendelkezésére, akkor két év alatt lehet megvalósítani a változtatásokat - jelezte Vértes András, hozzátéve, hogy a GDP-arányos adóterhelés 1-1,5 százalékponttal csökkenhet a szuperbruttósítás után.
A GKI szuperbruttósítási javaslata a romló versenyképességből, illetve a vállalkozások által fizetett teljes bérköltségből (bruttó bér és a munkáltató által fizetett járulék összege) indul ki.
Rendkívül magas az elvonás
Magyarországon a közteher, azaz a teljes átlagos elvonás nagyon magas: az átlagbér környékén átlagosan 2006-ban 51 százalék volt, az idén megközelíti az 54 százalékot. Ez a mutató, a bér-adóék, amely a bérköltség százalékában fejezi ki a teljes elvonást (szja plusz járulékok), amely 2006-ban Magyarországon 51 százalék volt, az EU országok között a harmadik legmagasabb, miközben Lengyelországban 44 százalék, Csehországban 43, Szlovákiában 39 százalék.
A nettó keresetek alakulása 2009-ben a közteher változások és a béremelések hatására (2008=100) Forrás: GKI
Az szja sávhatárok miatt 2007-ben már az átlagkereset 75 százalékánál, azaz havi 140 ezer forintnál felugrik az adóék 72 százalékra, vagyis például 140 ezer feletti keresetnél 10 ezer forintos emelés 72 százaléka közteherre megy el - magyarázta a GKI elnöke.
1,2 millióan dolgoznak minimálbérért
A bérreform a gazdasági növekedésben kulcspozíciót elfoglaló foglalkoztatottak bérköltségeit kívánja csökkenteni azok rovására, akik alacsony jövedelmet vallanak be és a közterhekhez nagyon csekély mértékben járulnak hozzá - indokolta a GKI elnöke, és hozzátette, hogy manapság közel 1,2 millió munkavállalót foglalkoztatnak minimálbéren.
A GKI bérreformja jelentősen átrendezi a nettó jövedelmeket: az adókulcscsökkentés a dupla minimálbér feletti jövedelmeknél számottevő, ebben a körben a nettó kereset 5-23 százalékkal nőhet, ugyanakkor szuperbruttó béremelésre nem kerül sor.
Bérreform, szuperbruttó minimálbér
A dupla minimálbér alatti jövedelmeknél tehernövekedésre kell számítani, ugyanakkor az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak 15-23 százalékos szuperbruttó emelést javasol a GKI, megjegyezve, hogy azoknál a cégeknél, amelyeknél nagyon alacsony az átlagbér - rendezett adó- és munkaügyi kapcsolatok esetén - költségvetési támogatást igényelhetnek.
A szuperbruttó minimálbér 2009-es értékét 113 ezer forintban határozták meg. Emellett a jelenlegi bérek technikai szuperbruttósítása úgy valósulhat meg, hogy a bruttó bért 1,32-vel felszorozzák és hozzáadnak 1.950 forintot (EHO).
Költségvetési szféra Forrás: GKI
A GKI 2009-től bevezetendő személyi jövedelemadó javaslata szerint évi 750 ezer forintig fennmaradna az adómentesség (adókedvezmény), az adójóváírás megszűnik, az átlagjövedelem másfélszereséig az szja-kulcs 20 százalék, efölött az átlagjövedelem három-négyszereséig 30 százalék, majd 35 százalék lenne. Az szja-hoz kötődő négy százalékos különadó megszűnik.
(Forrás: GKI, MTI)
http://www.hirszerzo.hu/cikk.megszivatnak_a_minimalbereseket_-_tudjon_meg_mindent _a_szuperbruttositasrol.58317.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-29 21:09:09, péntek
|
| |
| |
Gyurcsány Ferenc látogatásáról
Orosz lapok szerint, bukhat a Déli Áramlat
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök csütörtöki moszkvai villámlátogatásáról és a Déli Áramlat gázvezetékről szóló kormányközi megállapodás aláírásáról szólva a pénteki orosz lapok Vlagyimir Putyin elnök szavait emelték ki, amelyek szerint a Déli Áramlat ellátása gázzal biztosított, miközben a tervezett Nabucco vezeték mögött egyelőre nincs gázforrás.
2008.02.29 10:27, MTI
A Kommerszant című tekintélyes gazdasági szaklap is erről írt első sorban, hozzátéve: Gyurcsány Ferenc mindazonáltal hangsúlyozta, hogy a gázszállítás terén Magyarország nagyobb versenyt szeretne, mivel jelenleg nem piaci mechanizmusról van szó, hanem sokoldalú nemzetközi együttműködésről. A Kommerszant azonban szakértőket idézve felhívta a figyelmet arra, hogy a tranzitországokkal kötött megállapodások még nem garantálják a Déli Áramlat határidőre való megépítését, ugyanis az építkezéshez Ukrajna hozzájárulására is szükség van, mivel a vezeték Fekete-tengeri szakasza nagyrészt Ukrajna kontinentális talapzatán haladna.
Mihail Korcsjomkin, a Kelet-Európai Gázelemzés (East European Gaz Analysis) cég igazgatója a lapnak nyilatkozva úgy vélte: a Gazprom ugyanazt a hibát követte el, mint a Balti-tengeren építendő Északi Áramlat esetében: megállapodott az importőrökkel és bejelentette a vezeték építését, s csak eztán kéri majd az építkezéshez szükséges engedélyeket a "sértett" tranzitállamoktól, amelyeknek gazdasági övezetén a vezeték átmenne.
A Déli Áramlatnak Ukrajna és Románia felségvizein kell áthaladni: szóba jöhetne még Törökország, de Ankarát 2006-ban kizárták a Déli Áramlat projektből. "Ilyen módon Ukrajna újabb nyomásgyakorló eszközhöz jut a Gazprom és Kijev között egy hete újra kiéleződött gázvitában, amelyben az orosz monopólium ezúttal március 3-ra helyezte kilátásba a gázcsap elzárását, ha Ukrajna nem fizet" - írta a lap. Emlékeztetett arra, hogy Julija Timosenko ukrán kormányfő felvetette januárban egy további Európába vezető alternatív vezeték, a Fehér Áramlat ötletét, és az ukrán kormány forrásait idézve azt írta: amennyiben Európa támogatja az ukrán Fehér Áramlatot, lehet szó az orosz Déli Áramlat nyomvonalának gyors engedélyezéséről, mivel Ukrajnának viszont orosz felségvizeken kell átvinnie vezetékét.
"Ellenkező esetben Ukrajna nemzeti érdeke nem a Déli Áramlat támogatását diktálja" - írta a lap ukrán forrását idézve. Az illetékes orosz minisztérium szakértőjét idézve azonban rámutatott: Kijev nem tilthatja meg a Déli Áramlat építését, de egyeztetni kell vele a nyomvonalat és a környezetvédelmi vonatkozásokat, amelyek elbírálására az ukrán törvények szerint legfeljebb egy év áll rendelkezésre.
A The Moscow Times című angol nyelvű napilap rámutatott, hogy a Nabuccót általában a Déli Áramlat potenciális riválisának tekintik, mivel nagyjából azonos kapacitással ugyanazokba az európai országokba irányul. A lap azonban idézte az OMV osztrák kőolaj- és földgázipari konszernnek a Nabucco kérdéseiben illetékes szóvivőjét, aki azt mondta: Európában az előrejelzések szerint robbanásszerűen növekszik majd a szükséglet, és mindkét vezetéknek helye lesz.
A The Moscow Times rámutatott: a Nabucco terv - amelyet az EU és az Egyesült Államok támogat - egyelőre nem halad, mivel nincsenek még megállapodások a legfontosabb gázszállító országokkal a vezeték gázzal való ellátásáról. A lap idézte Szergej Kuprijanov Gazprom-szóvivőt, aki csütörtökön elmondta: a konszern egy másik lehetséges változatot is vizsgált a Déli Áramlat északi ága számára, ezt azonban elejtette, mivel Románia nem mutatott kellő érdeklődést.
http://gazdasag.ma.hu/tart/cikk/c/0/7008/1/gazdasag/Orosz_lapok_szerint_bukhat_a_ Deli_Aramlat |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-29 20:59:16, péntek
|
| |
| |
Szökőgondolat (02.29)
Gondolkozzunk! Magyarországon, Európában, a világon elhatalmasodott a Mammon-féreg. Emberek agyában, hétköznapjaikban, álmaikban lázálom, a paradicsomi állapotok utáni vágy, az agyonreklámozott nihil-kapitalizmus. Hiszik értelmes és természetesen inkább értelmetlen emberek, hogy rendszerek csak csupán kapcsolati tőkén keresztül működtethetők. Nem így van.
A kapcsolati tőke, mely kölcsönös vonzástörvények alapján alakul ki, a legválogatósabb fajtából való és természeténél fogva behálózza a világot, egy egyszerű ok által vezérelve: Az ok a legerősebb érdek szolgálata. A világ berendezkedése, mivel az életre épül, az életérdek leghumánusabb szolgálata kellene hogy legyen. Ám "szarvashibát" vétett az emberi fejlődés, mivel utódai másolják, utánozzák őseik cselekedeteit, így apáról fiúra száll a bűntudat, tehát mondhatjuk Káin óta gyilkos az ember, testvérgyilkos. A lelkiismeret malmai elől előre menekülő tudat kialakítja saját kapcsolatrendszerét, amely a bűntudat elnyomása-elfojtása által érzetélvező hajszává alakítja a létidőt. Nem engedheti meg magának sem a tőkével rendelkező hatalom, sem a bűnözői körrel rendelkező "gagyielit", hogy a túlélésre berendezkedett többség lélekrombolásba-önpusztításba kényszerítse érdekeit. A régi magyar társadalom volt az, amely önellátó gazdálkodás (paraszti kultúra) által úgy, ahogy függetleníteni tudta magát a világhatalmi kényszerek alól. A hatalmasabb érdek, kultúrpolitikai maszat mögé bújva, igába kényszeríthette a lelki gondolkodás-gondoskodás szakrális rendjét (eszmeáramlatok). Azaz a kapcsolati tőke behálózhatta ugyan az egymás alá, fölé rendelt társadalmi viszonyokra épülő országok gazdaságát, ám egy egymás mellé rendelt, azonos súlyú önellátó gazdálkodásból nem tudna kivonni nyereséget. A mesterségesen kialakított környezet, egy mesterséges kapcsolati tőkét halmozott fel, ami lassan felemészti önmagát.
A fiatalság, mint mondják-várják forradalmiságát, nem teljesítheti a kor misszióját, hisz a szülei által kialakított mesterséges kapcsolati tőkén hizlalja nihilizmusát, és-vagy a törvényszerűségnek nem ellentmondva felismerte, hogy az ő érdekkapcsolata őseivel látszatérzetté vált. Nehéz megtagadni, egy elhibázott alapértékekre épülő társadalmat, ha az alapértékeket szüleink alakították ki.
Fog-e változni a világ? Milyen érdekérvényesülés terjesztheti ki szárnyát az életen?
A hiba nem az ön készülékében van tisztelt olvasó. Ön jól látja-érzi, lélekben értelmezhetetlen rombolás jellemzi a jelent. Az önös érdekek fölé növő egyszerű ember ismeri lelkében a folyamatot, ami felül tudja emelni a győzelmi kényszer mámorán. Emberszeretet lakik a szívében és ismerve a lélek "tükörben fürdőző mániáját"; a testben beteljesedett szellemszerelem utáni vágyát, egyszerűen kedves figyelemmel övezi születésétől fogva embertársát. Kialakul egy oly kapcsolati tőke, ami egymás tiszteletére alapozva dicsőíti a testbe zárt lelket. A segítségnyújtás oly természetes cselekedet pl. az indiánoknál (ne mindig magyarkodjak), hogy lelkükbe rögzült reflexé vált. Az életérdek felismerés reflexe kell, hogy beépüljön a társadalomba és kialakítja a mellérendelő ember önelégült és önmegtartóztató kapcsolatrendszeri társadalmát. A tízparancsolat biztosíthatna olyan szellemkapcsolati tőkét az ember számára, amely által léleknyugalommal párosult létidőt élhetne a földön. A magunk fölé helyezett "vallás" életerőt kölcsönöz a lélektől a testnek és tudat alatti helyes reflexet automatikusan meghatározza, meghatározná.
2008.02.29.
Gavallér János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-29 20:49:39, péntek
|
| |
| |
Miért kell megszabadulnunk a vizitdíj intézményétől?
Webdoki 2008. február 29. 15:28, péntek - Dr. Hanyecz Vince
Neves kanadai egészségügyi közgazdászok szerint a vizitdíj (illetve
általánosságban minden igénybevételi díj)
nem más, mint
"elhibázott és cinikus törekvés a betegek megadóztatására és/vagy az
egészségügyi ráfordítások
emelésére, a központi költségvetés terhei egy részének áthárításával."
A Magyar Orvosi Kamara kezdetektől fogva egyöntetűen a vizitdíj
- kórházi napidíj intézménye (nevezzük a továbbiakban az egyszerűség
kedvéért csak vizitdíjnak)
ellen volt, és van a mai napig is.
Ez az úgy nevezett co-payment, azaz magyarul hozzájárulás típusú technika
ugyanis
alapvetően sérti a szolidaritás elvét.
Legyen bármilyen kis ösz-szegről is szó, csak azokat terheli, akik betegek,
és minél betegebbek, annál inkább, hisz egyre többször szorulnak orvosra.
Akik mégis - mindenféle demagóg érvekkel - ezt a rendszert erőltetik, jól
tudják, miért teszik.
A most elfogadott üzleti több biztosítós rendszert előíró törvény
szellemének ágyaztak meg vele,
hadd szokja a nép, az istenadta, fizessen, aki beteg!
Ez a nyilvánvaló próba, a tűrőképesség próbája, és a nagyobb dolgok
előszobája egyaránt.
Nem szabad annyiba hagynunk tehát semmiképpen!
Bár nem érdemes túl sok szót vesztegetni rá,
nézzük meg, beigazolódott-e mindaz, amit a vizitdíj kiagyalói vártak,
ígértek?
A betegforgalom csökkent ugyan itt-ott, ám ez nem egyértelmű eredmény.
Például mifelénk
(Nyugat-Magyarországon vagyok háziorvos) inkább nőtt.
Nyilván a nehezebben elérhető szakellátás (várólisták, előjegyzés
hosszabbodása, stb.) miatt is.
Azt sem vizsgálta senki, hogy ahol valóban kevesebb volt az orvos-beteg
találkozás, mi állhatott a háttérben.
A mi információnk szerint az ország bizonyos régióiban egyértelmű
összefüggés volt érzékelhető
a szegénység, a gyenge fizetőképesség, és a csökkenő forgalom között.
A Gfk Hungária 2007-es lakossági egészségfelmérése egyértelműen azt mutatja,
hogy a vizitdíj az alacsony iskolai végzettségű,
kis jövedelmű rétegek (tehát a szegények)
orvoshoz fordulását sokkal jobban akadályozza, mint a gazdagokét.
Amíg a teljes lakosság 18%-ának döntését befolyásolja a 300 Ft-os vizitdíj,
addig ez az arány a 8 általánost, vagy ennél kevesebbet végzettek esetében
28%,
az egyetemi, főiskolai végzettséggel ren-delkezők esetében pedig 9%.
Jövedelmi helyzet szerint az eltérés még ennél is nagyobb:
a 90 ezer Ft-nál kevesebbet keresők esetében 26%,
amíg a 150 ezer Ft feletti jövedelmű-ek esetében 6%.
Hasonlóan nagy különbségek figyelhetők meg a vizitdíj miatt elhalasztott
orvoshoz fordulásokban.
A válaszadók 15%-a mondta, hogy nem fordult orvoshoz a vizitdíj miatt,
de ez az arány a 8 általánost, vagy ennél kevesebbet végzettek esetében 25%,
az egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkezők esetében pedig 10%;
a 90 ezer Ft-nál kevesebbet keresők esetében 21%,
amíg a 150 ezer Ft feletti jövedelműek esetében 9%.
Mit jelentenek ezek az adatok?
A felmérés eredményei egyértelműen igazolják azt, hogy a szegényeket sokkal
jobban sújtja a vizitdíj,
mint a gazdagokat,
pedig a jól ismert ösz-szefüggés szerint
a szegények betegebbek, mint a gazdagok,
az indokolatlan orvoshoz fordulás pedig nagyobb mértékű a gazdagok, mint a
szegények esetében.
A vizitdíj beve-zetése tehát az indokolatlan ellátásokat csak jóval kisebb
mértékben szorította vissza,
mint amennyire akadályozta a valóban ellátásra szoruló,
szegény betegek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését.
Azt sem hihette senki komolyan, hogy az ingyenesség érzetét kell
megszüntetni.
Csak a gyengeelméjű nem tudja manapság idehaza, hogy Európa szerte mi
magyarok fizetjük
az egyik legtöbb adót és járulékot, ahhoz képest pedig egyre kevesebbet
részesülünk a közjóból.
Senki nem hiszi, hogy bármi - így különösképp az egészségügyi ellátás -
valaha is ingyen lett volna.
A becslés helyességét erősíti, hogy az OECD 2003-ra és 2004-re hasonló
nagyságrendben jelölte
meg a betegek által fizetett önrész alakulását a teljes egészségügyi
kiadásokban
2003-ban 397 milliárd, 2004-ben 433 milliárd forint.
Ez európai léptékben is igen jelentős mértékű önrész arányt jelent akár a
közkiadásokhoz,
akár a teljes egészségügyi kiadásokhoz viszonyítva.
Az OECD felmérése szerint a huszonkét adatszolgáltató ország között
Magyarország negyedik a sorrendben,
csak három országban fizetnek nagyobb arányban a betegek saját zsebből az
egészségügyi szolgáltatásokért.
Másképp, százalékosan kifejezve ez azt jelenti,
hogy nálunk a közfinanszírozás kiegészítéseként az egészségügyi
finanszírozási források
29,5 %-át a betegek saját zseb-ből fizették már 2004-ben is,
az utóbbi évek "reformját" megelőzően.
(Pl. gyógyszer költség formájában.)
Éppenséggel az alig másfél esztendeje történt 2%-os munkavállalói
járulékemelés
(ami a fizetendő összeg másfélszerezését jelentette!) teremthetett volna
számottevő növekményt
az ellátás számára,
ha nem a válságban tengődő nyugdíjkasszát támogatták volna meg vele előbb
informálisan,
idéntől pedig már teljesen legálisan átcsoportosítva a kasszák között.
A hálapénz témája csak arra jó, hogy a választókat vérmérsékletük szerint
"kedélyborzolja",
hangulatot szítva az orvosok ellen, és egyben megosztva azokat.
Jellegénél fogva nyilvánvaló, hogy arról hiteles adatot szerezni
gyakorlatilag nem lehet.
Honnan veszi tehát bárki, hogy csökkent volna a mértéke éppen most,
amikor a kegyetlen pénzügyi megszorítások okozta várólisták szinte tálcán
kínálják
a korrupció lehetőségét, beteget és orvos egyaránt csábítva.
Ha valamiért csökkent a paraszolvencia mértéke,
hát az egyedül az emberek elszegényedése, illetve a pénz fokozatos
elértéktelenedése.
Ehhez pedig a vizitdíjnak vajmi kevés a köze.
A Magyar Orvosi Kamara néhány hete közleményt adott ki, a népszavazás
időpontjának kitűzése táján,
eloszlatni igyekezve számos félreértést, szándékos ferdítést.
Eszerint:
Az elmúlt egy esztendő tapasztalatai egyértelműen arra utalnak, hogy kórházi
napidíj tekintetében
a bevétel nem jelentős, különösen az anyagi ráfordítások és az
adminisztrációs többletterhek figyelembevételével.
A kormányzati propagandával szemben a vizitdíj a teljes egészségügyi
kiadásokhoz képest
rendkívül kis bevételt eredményez a szolgáltatóknak.
Az Egészségügyi Minisztérium becslése szerint hozzávetőleg 15 milliárd
forint származott 2007-ben a vizitdíjból.
Ha a KSH 2005-ös szakértői becslését vesszük vetítési alapnak a teljes és a
magán egészségügyi kiadásokra vonatkozóan
(1870 milliárd forint teljes kiadás, 555 milliárd forint magán kiadás,
forrás:
KSH szakértői anyag, TÁRKI),
akkor a vizitdíjból származó bevétel
a teljes kiadások arányában mindössze 0,75%-ot,
a magánkiadások arányában 2,55 %-ot jelentettek 2007-ben.
Ezek az arányok valójában még kisebbek, hiszen mind a teljes-, mind a magán
egészségügyi kiadások
ennél magasabbak voltak 2007-ben (hivatalos statisztika még nem elérhető).
Ebből látható, hogy a beszedett vizitdíj finanszírozási jelentősége az
egészségügy jelenlegi
finanszírozási igénye szempontjából jelentéktelen.
A betegekre várt "nevelő hatás" sem érzékelhető, mint ahogy előre jeleztük,
az eszköz e tekintetben is alkalmatlan.
Ugyanakkor sem a fekvőbeteg, sem a járóbeteg szakellátás területén e
bevételek nem jelentettek
semmiféle jövedelmi pluszt az ott dolgozóknak!
Az alapellátás területén egy esztendeje, a háziorvosok nagygyűlésén
jeleztük,
hogy az alulfinanszírozottság a praxisok működését alapvetően veszélyezteti,
sürgős intézkedésre, a havi OEP finanszírozás minimálisan megduplázására
lenne szükség ahhoz,
hogy a betegellátás mindennapi - egyre növekvő - fizikai költségei mellett
a praxisban dolgozók legalább közalkalmazotti szintű bérezésére is elegendő
fedezet álljon rendelkezésre.
Ehhez mérten a vizitdíj intézménye jelentett ugyan némi sürgős segélyt a
túléléshez, azonban:
- aránytalanságot szült a praxisok között anyagilag - a létszámtól függően a
havi vizitdíj bevétel
néhány tízezertől, akár néhány százezerig is szór -,
holott az alapvető működési költségek és a team létszáma jellemezően nem
függ az ellátandó betegek számától,
- nem javított érdemben az orvos és a szakszemélyzet jövedelmi helyzetén -
magát makacsul tartó tévhit, hogy a vizitdíj az orvos jövedelme lenne,
ami nem igaz, az a praxis teljes bruttó bevételeként jelenik meg,
- forgalomtól függően folytonosan változó mértéke bizonytalanságot szül a
bevételek tervezésénél,
- nem pótolja a visszavont amortizációs díjat
- összességében meg sem közelíti a fentiekben vázolt minimális anyagi
szükségletet a praxisok számára."
Alig pár napja a kormányfő évértékelő beszédében több száz milliárdos adó-
és járulékcsökkenés lehetőségét prognosztizálta a jövő esztendőre.
Ám legyen!
De ne feledjük!
Az egészségügyet tartósan elégtelen forrásból nem lehet fenntartani.
Mérlegelni kellene talán, vajon nem fontosabb-e eme nemzetstratégiailag
nélkülözhetetlen ágazat
életben tartása, fejlesztése?
Csak összehasonlításul: az egész alapellátásra fordított összeg
- amit minimum duplázni kellene fentiek szerint - nem éri el az évi 70
milliárdot sem!
Tehát volna miből, volna mit, csak helyes döntést kellene hozni végre!
Mi hát a teendő?
Az eddigi fejtegetésekből egyértelműen kitűnik, a vizitdíj-napidíjrendszert
meg kell szüntetni,
helyébe stabil, értékálló és értékkövető, költségérzékeny, járulék és
adóalapú finanszírozásra van szükség.
Mivel minderről a jelenlegi döntéshozók nem hajlandók hallani, erőszakos,
hamis demagógiával,
nyíltan és erőszakosan (a betegellátó helyeket sem kímélve!)
kampányolnak önös érdekeik szerint
(nem átallnak a bevételek visszapótlásától való elzárkózással fenyegetni
miniszteriális szinten,
ami a háziorvosok között félelmet keltve máris megosztottságot szült),
a választóknak minden okuk megvan arra, hogy sorsuk irányítását a maguk
kezébe vegyék,
és az alkotmányos népfelség jogával élve maguk döntsenek fontos ügyeikben.
Most, március 9-én a vizitdíj-napidíj-tandíj ügyében,
még az idei ősszel pedig az üzleti, több biztosítós rendszer elutasítása,
az egységes, társadalmi egészségbiztosítás építése érdekében, ügydöntő
népszavazás keretében tehetik meg ezt.
El kell menni szavazni!
Mindenkinek!
Rólunk, gyermekeinkről, unokáinkról van szó.
A felelős döntés csak széleskörű társadalmi bázison nyugodva lehet hiteles
és időtálló.
dr. Éger István
a MOK elnöke
(A cikk némileg rövidítve a Magyar Nemzetben jelent meg.)
Forrás: MOK honlap
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-29 19:53:22, péntek
|
| |
| |
Kordon-ügy: ,,Orbán Viktor és 79 társa"
Folytatódhat a kordonbontó fideszes országgyűlési képviselők ,,rendzavarás és garázdaság" szabálysértési ügye a bíróságon, miután jogerős határozat született egy, a Kossuth téri kordon jogszerűségét vizsgáló közigazgatási eljárásban - döntött a Fővárosi Bíróság.
,,A határozatot, miután írásba foglalták, megküldik a Pesti Központi Kerületi Bíróságon az Orbán Viktor és 79 társa ellen rendzavarás és garázdaság szabálysértése miatt folyamatban lévő ügyben eljáró bírónak, aki ezt követően megteszi a szükséges intézkedéseket" - írta a Fővárosi Bíróság Sajtótitkársága az MTI kérdésére írott válaszlevelében.
Csütörtökön döntés született egy, a Kossuth téri kordon jogszerűségét vizsgáló perben. A közigazgatási pert Hermán Péter indította a Budapesti Rendőr-főkapitányság ellen, a perben a keresetet jogerősen elutasította a Fővárosi Bíróság.
A Fidesz országgyűlési és európai parlamenti képviselői tavaly február 2-án bontották le a Kossuth teret övező kordont, ezután három nappal a Budapesti Rendőr-főkapitányság feljelentést tett Orbán Viktor pártelnök és 79 társa ellen rendzavarás és garázdaság szabálysértése miatt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság azonban tavaly július 6-án felfüggesztette az eljárást, a bíróság akkori közlése szerint két közigazgatási eljárás jogerős elbírálásáig.
Az eljárás során egyébként valamennyi érintett fideszes képviselő lemondott mentelmi jogáról. A fideszes képviselők kordonbontását követően a tavaly október 23-a óta kihelyezett kordont visszaállították, azt végül március 19-re virradóra bontotta le a rendőrség. A kordonok kihelyezésének jogszerűségével kapcsolatban jogi és politikai vita bontakozott ki.
A Kossuth Lajos téren felállított kordon miatt a Magyar Helsinki Bizottság az Alkotmánybírósághoz fordult, a szervezet a rendőrségi törvénynek azt a szakaszát támadja, amely alapján öt hónapra lezárták a Parlament előtti területet.
gondola.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-29 19:22:15, péntek
|
| |
| |
Az angol nagykövetnek hazudozott a főcigány
2008. február 28. 19:32HunHír.Hu
A Magyarországon tapasztalható "szélsőséges megnyilvánulásokról, a Magyar Gárda mögött meghúzódó társadalmi jelenségről", valamint a cigány fiatalok diplomáciai képzéséről folytatott rövid eszmecserét Kolompár Orbán, az OCÖ elnöke és Gregory John Dorey, Nagy-Britannia nagykövete.
Az OCÖ elnöke arra kérte Gregory John Doreyt, Nagy-Britannia és Észak-Írország Magyarországon akkreditált nagykövetét, hogy "az angol kormány segítségével lépjen fel politikailag az egyre terjedő cigányellenesség és a szélsőséges megnyilvánulások ellen".
Az OCÖ elnöke azt mondta: a szélsőségesek és a cigányság közötti feszültség tovább már nem növelhető, ezért attól tart, rövid időn belül eljöhet az a pillanat, amikor "már nem tudja visszafogni a cigányságot, s így akár nyílt összecsapás is történhet a magyarországi szélsőségesek és a roma társadalom tagjai között".
http://hunhir.hu/?pid=hirek&id=10133 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-29 19:18:59, péntek
|
| |
| |
Fenyvesi, a salgótarjáni "Dr. Bubó"
2008. Február 29. 14:13
Abcúg.hu
Noha több kérdésre azután sincs válasz, hogy a bíróság megszüntetette a Salgótarján fideszes alpolgármestere ellen folytatott büntetőeljárást, az biztos: az érintett maga ismerte el, hogy nem doktor, és az is biztos, hogy hét éven át közszereplőként hazudott a salgótarjániaknak - mondta a diplomabotrányt kirobbantó szocialista politikus.
Fenyvesi Gábor, Salgótarján fideszes alpolgármestere ellen öt rendbeli közokirat-hamisítás bűntette és négy rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vádat az ügyészség, mert a politikus úgy használt doktori címet, hogy felsőfokú végzettsége sincs.
A bíróság viszont tárgyalás nélkül szüntette meg a büntetőeljárást arra hivatkozva, hogy a vádirat szerint Fenyvesi Gábor névviseléssel összefüggésben követett el okirat-hamisítást, de a doktori cím nem része a névnek, így az alpolgármester nem követett el bűncselekményt.
Huszár Máté, aki az MSZP salgótarjáni önkormányzati képviselőjeként tavaly márciusban robbantotta ki a diplomabotrányt, a döntés ismeretében azt mondta: bár ő bejelentő volt az ügyben, a hírről a sajtóból értesült, nem kapta meg az iratokat, így nem tudja, hogy az ügy érdemi részével foglalkozott-e az ügyészség.
Foglalkozott-e azzal, hogy Fenyvesi Gábor egy középiskolában tanított, vizsgáztatott, bizonyítványokat írt alá, és mindezért anyagi ellenszolgáltatást kapott, miközben nincs államilag elismert felsőfokú végzettsége? Foglalkozott-e azzal, hogy 2002-ben polgármester-, 2006-ban képviselőjelöltként csapta be a választókat doktorként fellépve, vagy hogy alpolgármesterként úgy írt alá dokumentumokat, kötelezettségvállalásokat, hogy azokon nem a saját neve szerepelt? - kérdezte. Ma még nincsenek válaszok, de az biztos: Fenyvesi Gábor maga ismerte el, hogy nem doktor, amikor múlt év nyarán töröltette okmányaiból a titulust, és az is, hogy hét éven át közszereplőként hazudott a salgótarjániaknak - tette hozzá.
Salgótarján alpolgármestere egy államilag nem akkreditált miskolci magánegyetemet végzett el 1999-ben, és 2001-től használt doktori címet. A magánegyetem elnöke arról tájékoztatott, a rendőrségen is elmondta, hogy hallgatóikkal nyilatkozatot íratnak alá, amelyben tudomásul veszik, hogy az iskola nem ad diplomát.
A Salgótarjáni Városi Bíróság megszüntető döntését 19 oldalon át indokolta, ebben azt is leírják: "A bíróság csakis a vád tárgyává tett magatartások értékelését végezte el, kizárólag büntetőjogi szempontból. A jelentős közérdeklődést kiváltó eset előzményeivel, politológiai, erkölcsi megítélésével, tanulságaival nem foglalkozott."
Forrás: hvg.hu
http://www.abcug.hu/index.php?com=news&cat=8&id=1517 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-29 19:16:05, péntek
|
| |
| |
Olvasó: Gondolataink védőbeszéde - a gyűlöletbeszédről - cigány I.-II.
hubatka, p, 2008/02/29 - 08:44
Tisztelt Bíróság!
Tudom, miért vagyok itt. Tudom, mivel vádolnak.
A vád ellenem gyűlöletbeszéd. A vád ellenem, hogy magyar gondolat vagyok, magyar értelem, magyar érzelem.
hirdetés
Magyar nyelven, édes szép magyar anyanyelven működöm és fogalmazódom meg arra kényszerítve ezt az embert, Koós Attilát, a magyar társadalom egy tagját, Akinek része vagyok s egy vagyok Vele, hogy hangot adjon nekem, megszületett és megérett valóságomat közölje másokkal élő szóban, élő betűkben.
Tisztelt Bíróság!
Nem ártatlan vagyok, hanem igaz.
Ha pedig igaz vagyok, lehetek-e bűnös?
Ha igazként lehetek bűnös: a törvény, amely engem vádol, igaz lehet-e?
A törvény hamis, álszent- ezt vallom.
Lehet-e egy nemzetnek olyan törvénye, amely nem a nemzetet szolgálja?
Nem lehet.
Lehet-e egy nemzetnek olyan törvénye, amely a nemzet tudatára, hagyományaira tekintet nélkül van, sőt: megtöri, megalázza vagy figyelmen kívül hagyja az igazságot?
Nem, nem lehet.
Tisztelt bíróság!
Azt gondolom: a cigány a magyar nemzet testén, lelkén és kasszáján élősködő kultúrszemét, régi idők régi seregeinek itt feledett tábori hulladéka.Társadalmunknak, országunknak nincs szüksége a terjeszkedő, fertőző szennyre és betegségre, mely az ország testében rombol.
Tovább megyek: azt vallom, nemzetünk anyagi és erkölcsi védelmében a Hazánkért felelős választott vezetőknekkötelessége lenne ettől az élősködő, parazita tábortól megszabadítani az országot.
Bűn az, amit gondolok? Bűn vagy igaz? Mert ha igaz, hogyan lehet bűn?
Tisztelt bíróság!
Az igazságom megfoganása-é a bűn, vagy annak kimondása?
Ha az igazság megfoganása bűn, akkor az nem bűn-é, amely igazságom megfoganására késztetett?
Vagyis: ha az én igazságom kimondásához, ami bűn, az vezetett, hogy tapasztalatok és sok száz éves statisztikák ezt a bizonyosságot keltik bennem, amely gondolatból megfogan a bűn- úgy nem nagyobb bűnös-é az én igazságom tárgya, a cigány?
Tisztelt Bíróság!
Én Koós Attila részeként, sőt: merem állítani, mivel gondolata vagyok, lényének és létének megfogalmazója és tulajdonképpeni értelmének a külvilág számára egyetlen valós és értelmezhető formája: hiszem, hogy létem e személy rovására nem írható, tartalmam nem inkább Ő, mint a tapasztalás alakította- sok beleszólása valóságomba nincs, mert nyelvére a szót én adom a külvilágból érzékelés hatására, a megélt és megtapasztalt információk feldolgozása után mintegy reakcióképpen, vágyait, hitét én alakítom egyé magammal- mégpedig egy nagyobb törvény késztetésére, amelynek neve erkölcs. A reakcióim illetékességét pedig ez adja: önvédelem.
Tisztelt Bíróság!
Ha az ítész a törvényt foganatosítva, de tudva azt, hogy helytelenül cselekszik, a saját lelkiismerete ellen is való törvénynek engedve jelent ki bűnösnek egy megnyilvánulást, amely erkölcsi alapon igaz: nemde nem igazságot tesz,hanem hazugságot gyámolít?
Mert ha igazságot tenne, a rossz, lelkiismerete ellen való törvényt figyelmen kívül hagyná mérlegelési jogánál fogva, s az igazságot szabadítaná fel a vád alól - a hazugságot és az erkölcstelenséget pedig üldözné és kényszerítené megváltozni az ítéletével?
Könnyű ám a gondolatra címkéket ragasztani s az igazságot is gyermekségnek, tudatlanságnak feltüntetni azáltal: álmodozás, naivitás
Pedig az igazság épp úgy igazság a homokozóban, mint a tárgyalóteremben.
Én, a gondolat együtt nőttem fel ezzel az emberrel.
A tapasztalások hatására kérdések fogalmazódtak meg bennünk, általam, amelyekre a válaszok megint csak általam, bennünk fogantak meg, ismét csak a tapasztalások reakciójaként.
Tisztelt Bíróság!
A cigány az cigány.Az én számomra nem roma és nem más hangsor: cigány.
De cigány volt a cigány minden általam ismert magyar vagy magyarul alkotó Óriás nyelvén, tollán, tudatában is.
Hát miért akarnak a magyar nyelvre gyeplőt vetni?
Hát nem értik, hogy jogtalan bilincsben az igaz lélek dacos virágot terem?
Azt mondják, a szót: cigány, a magyar ember negatív jelzőként használja. Lehet másképp?
Ez sérti a megnevezett kisebbség öntudatát.
Hát megváltozik-e a cigány természete azáltal, ha én hokedlinek hívom?
Hát nem a cigány tette a saját nevét szégyenné ebben az országban?
Hát nem a cigány tette-e viselkedésével e betűsorhoz a színeket, szagokat és érzelmeket - kellemetlen, kerülni célszerű és elviselhetetlen, összeférhetetlen jellemével borzolt érzéseket, melyek előjönnek e szó előhívásával a magyar tudatában?
Hát én változzam-e meg a cigány helyett?
Mi haszna a nemzetnek, az országnak az én változásomból, ha a cigány nem változik?
Hát nem ugyanazok az utálatos mellékízek csapódnak már a "roma" szóhoz, mintha azt mondanám "cigány"? Csak ebben már gyűlölet csírázik- mert a magyar igazság lázad az elnyomás, a hazugság és az aljasság ellen.
Lázad és ki fog törni. Akkor majd ráébred a cigány, jobb lett volna nem a nevén változtatni, hanem a lakóhelyén.
Mert túl messzire ment, túl sokat engedett meg magának a magyarral szemben a magyar hazájában.
Gondolataink védőbeszéde - a gyűlöletbeszédről - cigány II.
"Quo vadis, Koós Attila?
Nyom nem csupán mögötted mélyül,
de az űrbe sárguló kamilla
pelyhe is pörgő csönd szemébe szédül,
s ha volna tér itt idelenn, ha lenne
csoda vagy tudomány ájult csendje
íriszedbe vésve-fúrva,
mondd: születnél embernek újra?"
(hód)
Egy újságíró legfőbb tulajdonsága, hogy jól informált, naprakész.
Ez bizony rám nem jellemző.
Bizonyos szinten ezt nem is hiányolom, magamnak nem tudom bűnömül felróni.
Olykor az a kósza érzésem támad a jelenlegi magyar politikával(?) kapcsolatban, hogy - legyen az bel- vagy külpolitikai szituáció - ha egy hetet átalszom, sem maradok le semmiről.
Ebben a bazi nagy parlamentáris demokráciában nem követhet el akkora bűnt a miniszterelnök - tudjuk ezt Őszöd óta - amibe belebukhatna; nem derülhet ki olyan orbitális csalás, ami elsöpörne egy minisztert - a kérdés legfeljebb az lesz, a frakció mögé áll-e vagy sem. Hm...itt tart a mai magyar politikai erkölcs...
Belefér itt, kérem, minden. Ha nem lenne bántó ártatlan gyermekekre nézve, azt mondanám, olyan ez a magyar politika, mint egy homokozó.
Itt mindenki azt csinál felelősségvállalás és tényleges következmények nélkül, amit akar.
Hogy játszik az ország népével, vagyonával egy csapat dilettáns!
Nem bántani akarom én a jelenlegi kormányt, sem az ellenzéknek nevezett valamit, sem a jó sorsukkal elégedett meghúzódva ücsörgőket: egyszerűen ilyenek. A kommunistákról mindig is tudtuk, hogy fasiszták; a liberálisokról, hogy antiszemiták; a demokratákról, hogy a borukban több igazság van, mint a szavaikban.
Hogy ez a szerencsétlen magyar nemzet el van hitetve, ábrándos szabadság-illúziókkal elkábítva...sosem hiszem, hogy a nép a hibás.
Abból kell választani, ami van: az pedig egykutya, mert a Házban hirtelen mindegyikből egyszerre szent lesz. Védett, titkosított, maga felé hajló kezekkel.
Rendszerváltás? Semmi nem változott, csak a szegény lett szegényebb, bizonytalanabb, megfélemlített.
A terroristák, gyilkosok, rablók, útonállók, banditák, gazemberek, hóhérok, csalók és maffiózók már nem utcákon, tereken, kocsmában vagy éttermi asztaloknál, fürdő gőzében osztják fel egymás között a területeket, hanem a Parlamentben. Már a látszatra sem ügyelnek. Félelmetes.
Legálissá vált a feketemunka, az emberkereskedelem, hiszen a törvényeket éppen azok diktálják, akik dolgoztatnak, akik haszonélvezői a nép nyomorának: gyönyörű ígéretű parlamentereink, akiket már ezer szállal fűz magához a háttérből irányító maffia.
Fogy a magyar, mert rabszolgaságban kevésbé szaporodik a nép. Ez nekik nem számít. Magasabb érdekek szemében nincsenek személyek, csak statisztikák.
Profit van.
Nincs Nemzet, nincs Haza a T. Ház keringőiből letekintve, csak Profit.
Nincs Ember, főleg nincs magyar ember, csak Érdek van.
Nincs Család és nincs Isten.
Biznisz van, Bót. Üzlet.
Minden áron.
Szóval, ha átalszom egy hetet, elárulom, mit mulasztok ebben az országban: felvert port, amely valami nagyobb disznóságot rejt ködével; Néhány adok-kapokot a kosár körül, ami sohasem arról szól, amiről hangzik; esetleg megalakul a parlamenti félhomályban egy újabb cigány, zsidó vagy arab koalíció a már meglévőkhöz, mert miért ne?
Cikkem első része néhány általam nagyon szeretett és tisztelt igazán nemzeti érzelmű hazafiból a következő reakciót váltotta ki: amit a cigányokról mondasz, igaz, de tedd hozzá azt is, tisztelet a kivételnek...mert az is van, nem is kevés...
Hát nem teszem.
Azért nem teszem, mert ha némely tiszteletre méltó cigány származású egyént sért a véleményem, az változtassa meg a népét, s majd az én véleményem is megváltozik.
Vagy egyszerűbb-e gyűlöletbeszéd-törvénnyel befogni a magyarok száját, mint a cigányokat a beilleszkedésre rávenni? Az elfogadás nem feltétlenül a befogadó változását kell jelentse, sőt: a beilleszkedés közel sem betelepedés, rátelepedés.
A gyűlöletbeszéd-törvény nem a vélemények változását fogja eredményezni, hanem ez szül majd csak igazán gyűlöletet.
Nem azért nem szeretem a cigányokat, mert más a kultúrájuk, a bőrük színe vagy a nyelvük, hanem azért, ahogyan viselkednek. A tapasztalatok érlelték bennem a véleményt - hát nem a tapasztalatokat kellene megváltoztatni? Inkább a véleményt betiltani? Most már kezdek gyűlöletet érezni, mert én szabad ember vagyok, szabad magyar. Ha nem mondhatom el bármiről, amit gondolok, nem vagyok szabad ember. Ha millió magyar nem mondhatja ki, amit gondol a saját életéről: nem szabad a nép.
Vannak határok, beismerem, amelyet innen is, onnan is hajlamosak átlépni - egy embert nem szabad elitélni faji hovatartozása miatt, csak ezért kirekeszteni - főleg bántani nem szabad.
De vannak erre alkalmazható, élő törvényeink; s mikor egy gyűlöletbeszéd-törvénnyel olyan sérelmeket felsoroló ajkakra is bilincset tesznek, amely igaz és jogos fájdalomtól habzik elő, akkor felteszem a kérdést: ez az én Hazám? Ez az én népem vérrel szerzett földje? Hát hol legyen igazam, hol legyen jogom sírni, panaszkodni, káromkodni és jogos jussom követelni az igazságban, ha nem itt, értem is halt Őseink csontjai fölött?
Gyűlöletbeszéd...tulajdonképpen híven tükrözi ennek a posztkommunista diktatúrának a módszereit: ácsingózás a hatalom után, zűrzavar és félelemkeltés a nemzet megosztása által, nemzetiségek egymásnak uszítása, a tömegek manipulálása. A Maszopnak nagyon könnyű a cigányságot az érdekei szerint mozgatni, felhasználni. Egy hazátlan, saját kultúrájának, szokásainak rabláncai közt tengődő és vergődő nép, mely nem is lenne oly elveszett (hiszen ritka jó eszű és képességű egyéneket süllyeszt később vissza magába a szokás-törvény és a fajukban oly erős család-akarat), ha a cigányság saját testéből sarjadó hatalmaskodók tudatukban még inkább el nem szigetelnék ezt az egyébként is társadalmi perifériára szorult etnikumot.
Borsodban, Szabolcsban de Pesten is a Nyolcban, Kőbányán egy-két cigány család igencsak jól megél népe földönfutó voltából.
Még a zsidó is úgy van vele, hogy kamatot nem szed a saját fajtájának adott segítsége után - beszedi azt tízszeresen az idegenen. Elítélendő? Ha magyaron csattan, igen - ha idegenen: mi közöm vele?...
De a rafkós cigány saját népe fiait, családjait hajtja az igája alá a kamatos pénzekkel. Cigány családok, pulyákkal állnak sorban a falvakban a polgármesteri hivatalok előtt segélyosztáskor - a hivatali dolgozók, a polgármester szeme láttára adják ugyanazon mozdulattal tovább az egész összeget a kamatos embernek, aki aztán nagy kegyesen ad vissza abból - kamatra...
Hogy megérdemlik a sorsukat?
Nem. Semmi esetre sem. Sem a pulyák, sem az anyák nem ilyen sorsot érdemelnek.
De azt ugye tudni kell, hogy a cigány-társadalom egészen másképp épül fel és más törvények működnek bennük, mint egy magyar családnál az megszokott. Sem ezt, sem azt kívülállóként elitélni nem lehet, de mivel magyar vagyok, had mondjak valamit:
amíg a cigányság a maga kisemmizőit, nyomorgatóit népe sajátján belül ki nem tagadja, addig a cigány nép zöme változni nem fog, sem a sorsuk, sem a megítélésük.
Ez pedig nem jön el soha. Így hát amikor a "tisztelet a kivételnek" megjegyzést rábiggyesztjük egy cigány származású, életmódjával és természetével tiszteletet teremtő egyénre és családjára, ugyanazzal a címkével visszatoljuk Őt oda, ahonnan Ő kiszakadni kívánkozott, ahová Ő tartozni nem akar - vagyis kirekesztünk egy öleléssel.
Hogy miért van olyan sok bűnöző cigány?
Egyrészt, mert a büntetések számukra nem riasztó erejűek.
Másrészt a családból egyfajta szabadosságot hoznak magukkal a közösségekbe, mely tetteikért elsősorban nem a saját felelősségüket táplálta beléjük, hanem akár korlátlan öntörvénykezési jogot, amely felhatalmazza őket bármire - hisz' majd maguk mögött tudhatják a családjukat, s mint részvétteljes közösséget, akár az egész cigányságot (lásd a magyarok kárára elkövetett cigány-lincselések, mikor törvényen kívüli tudatban egy egész közösség, szinte az egész cigányság nevében ütöttek agyon embereket. A majdani elhatárolódások - én hiszem - csupán szavak érték és bűnbánat nélkül.) Kemény szavak? És milyenek voltak az emberéleteket kioltó ütések? Ugye, soha nem felejtjük Olaszliszkát?
Harmadrészt a cigány hatalmasságoknak is érdeke a tanulatlan, tudatlan, érzelmileg felborzolt és magyarellenességben, gyűlöletben nevelt és tartott cigány.
Mert tudjuk meg, a cigány jobban gyűlöli a magyart, mint a magyar a cigányt. Mert a cigány úgy van nevelve, hogy gyűlölje és használja ki a magyart, míg a magyar élne inkább békében, de nem tud, mert azt kell tapasztalnia, hogy a cigánytól félnie kell és féltenie a szeretteit, a családját.
Negyedsorban az ilyen törvények, mint a gyűlöletbeszéd-törvény, ezek roppantanak csak igazi szakadékot magyar és cigány között!
Mert innentől fogva MÁR NEKÜNK IS GYŰLÖLETBEN KELL NEVELNÜNK A GYERMEKEINKET.
Egész a törvényig a magyar a lelkiismereténél fogva különböztette meg az embereket, s csak szavában bántotta, ha bántotta a környezetét; a hétköznapi kapcsolataiban, az ÉLETben csak mint jó ember és rossz ember tett különbséget, s élt a "tisztelet a kivételnek" ki nem mondott de vallott fogalma.
Azonban a törvény kikényszeríti majd: magyar van és cigány.
Minden cigány ezentúl potenciális feljelentője lesz a magyarnak, hiszen akár ok nélkül is képes lesz meghurcoltatni a törvény által egy magyart, s ő maga, illetve a törvény mondatja majd ki a magyarral hangosan: gyűlölöm a cigányokat.
A szegények kiszolgáltatottságának, nemre, korra és fajra tekintet nélkül alapvető felelőse a hatalom.
A hatalom bűnös, nem csupán a nyomor ilyen fokú dühöngéséért Magyarországon, de a gyűlölet szításáért, gerjesztéséért és táplálásáért is.
A hatalom, amely szándékosan generál külföldi segédlettel vagy irányítással oly nyomorúságos szegénységet, mely apró, csekély ajándékok és szép ígéretek fejében hajlandó fenntartani hatalmon egy perverz ideológia bábjait.
Bűnszövetkezetben elkövetett országrablás, nemzetírtás és züllesztés a vádam ellened, magyar Kormány, magyar Országgyűlés.
(Koós Attila - Szent Korona Rádió)
http://szentkoronaradio.hu/node/27742 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-29 19:14:38, péntek
|
| |
| |
Dr. Nagy Attila: Kiajánlás - szemnyitogató nem csak orvosoknak
Honvéd, p, 2008/02/29 - 12:29
A ,,kiajánlás" fogalma valószínűleg a szocializmus mellékterméke. Amikor a valutaváltás állami monopólium volt, a külföldi utazáshoz szükséges pénzeszközt feketén kellett megvásárolni, vagy az egyébként minimális keretet ily módon kiegészíteni.
hirdetés
S hogy ne legyen gond a vámosokkal, az itthoni forintbefizetés után legbiztonságosabban a határon túl lehetett felvenni a felárral is terhelt konvertibilis valutát. Ez a forintkiajánlás, ami természetesen törvénybe ütköző cselekedet volt, noha a kényszer szülte. Napjainkban pedig törvényes keretek között (lásd az egy hete aláírt egészségbiztosítási törvényt) lehet kiajánlani az állampolgárok forintjait, akár kiüríteni az államkincstárat. Előre megfontolt szándékkal (értsd megtervezetten) lehet a magyar adó- és járulékfizetők minden vagyonát ismeretlen befektetők kénye-kedve szerint átruházni, és ehhez a mindenható média is segédkezet nyújt. Most, amikor az apró forintokból befizetett milliárdoknak kél lába, erről a szemünk előtt zajló köztörvényes lopásról kellene vezércikkekben tudósítani.
Hétfő, hétfő, csütörtök - így sűríthetők tíz napba a fentiekkel kapcsolatos legfontosabb történések: február 11-én a magyar parlament megszavazta azt a törvényt, aminek hátterében jelentős civil ellenállás bontakozott ki, sőt erre az időpontra már a népszavazás kezdeményezéséhez szükséges több mint kétszázezer aláírás is összegyűlt! Egy hét múlva, szintén hétfőn megtörtént a törvénynek a köztársasági elnöki aláírása, bizonyítván, hogy az elnök e folyamatba sem decemberben, sem most nem kívánt érdemben beavatkozni. Az ezt követő csütörtökön pedig Budapesten a Best Western Hotel Hungáriában megrendezésre került az a konferencia, amely az új biztosítási rendszer informatikai hátterével foglalkozott. Természetesen e rendezvényt jó előre megszervezték, de a címadás a bizonyíték, hogy várták a törvény megszületését és jóváhagyását, legyen annak időpontja akár a múlt év decembere, akár a mostani február.
A konferenciát rendező Computerworld anyaga remélhetőleg mihamarabb hozzáférhető lesz, akár a Világgazdaság nyomtatott hasábjain is, de ennek lényegéről is hírt kell adni. Az összefoglaló lehet akár kétmondatos is:
1. Túlfejlett számítógépes világunkban a jelenlegi magyar egészségügyi adatnyilvántartás elégtelen, ami önmagában is alátámasztja, hogy egy bizonytalan, az üzleti világ farkastörvényeinek alárendelt egészségbiztosítási rendszerbe való átlépés több mint életveszélyes.
2. Az előadásokból az is kiderült, hogy megalapozatlan, gazdaságilag öszvér jellegű rendszerről van szó, melyben nem tudjuk ki a hajóskapitány és kik a kormányosok. Ezt a parlamenti szavazók ugyanúgy nem ismerték, ahogy a nevezetes lisszaboni európai alkotmánytervezetet is olvasatlanul hagyták jóvá.
Az egészségbiztosítási informatikai konferencián képviseltette magát az amerikai Arthur Andersen cég hasonnevű magyarországi ,,fiókja", teljes nevén AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt., melynek jelenlegi elnöke az a Kornai Gábor (született 1952-ben), aki Kornai Jánosnak, a külföldön karriert csinált közgazdásznak a fia. Ehhez tudni kell, hogy a magyar egészségügy reformja az általa írt forgatókönyv (és megjelent könyv) alapján zajlik. A Kornai & Kornai életrajzok bővebben olvashatók e sorok írójának korábbi cikkében (A Kornai-Molnár jelenség). Ha az idősebb Kornai egy életpálya során lehetséges minden rendszerek túlélője (értsd a világháború előtt, után és 1989 után is) akkor fia, K. Gábor kora alapján még csak az 1989 előtti és utáni politikai és gazdasági rendszerek sikereiben részesülhetett. Ő 1971-77 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója, két évtizeden át az akkori Konjunktura és Piackutató Intézet (Kopint-Datorg) munkatársa. 1990-től pedig az Arthur Andersen Consulting Kft. különböző szintű igazgatója, az AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Kft. majd Rt. igazgatója, elnöke. 1998-tól a Pécsi Tudományegyetem tiszteletbeli docense, majd 2001-től ugyanott a Közgazdaságtudományi Karon tanszéket is csináltak neki Vezetési Tanácsadás címmel.
Noha ő maga is inkább üzletembernek vallja magát, mintsem tanárnak, de a néhány órás kurzusaiért kinevezték tanszékvezetőnek. Ifjabb Kornai személyes érdemének tekinti, hogy az AAM-et a legnagyobb létszámú magyarországi vezetési tanácsadó céggé tette, munkájuk eredményeképpen valósultak meg többek között Magyarországon a parlamenti, az önkormányzati, kisebbségi választások, illetve az EU-népszavazás és az EU-Parlamenti választások.
E történet másik olvasata, hogy az ország bajainak forrása az a folyamatos félretájékoztatás, melynek következtében az ország lakossága a fentieket ,,önként és dalolva" megszavazta. Az Arthur Andersen cég 2002-ben az Enron-botrány egyik főszereplője volt, most a magyar egészségbiztosítás üzletéből is ki akarja venni a részét a további ismeretlen vállalkozókkal együtt. A történet aktualitását adja a napjainkban zajló SZDSZ-botrány, ami a tavalyi választás meghamisításától indult. Ennek tisztázása, a reformnak csúfolt SZDSZ-es egészségügyi garázdálkodás megállítása felnyithatja az orvosok és a magyar lakosság szemét is.
Ennek nyomán a hazugságok és félrevezetések teljes politikai láncolata tisztázható. Az üzleti alapú egészségbiztosítás megfékezésére reményt adhat, ha a fentiek alapján a tisztábban látó biztosítók a zavaros rendszerbe mégsem ugranak bele.
Dr. Nagy Attila
orvos, közíró
(Szent Korona Radio)
http://szentkoronaradio.hu/node/27749 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/130 oldal
|
Bejegyzések száma: 1291
|
|
|
|
2008. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1291 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 286
- e Hét: 6018
- e Hónap: 17129
- e Év: 170625
|
|
|
Offline
