|
 2/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 49
|
|
|
|
|
|
2010-04-27 13:35:33, kedd
|
| |
| |
Ha a közeledben van, akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő.
A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az
illat is megváltozna körülötted, ha a közeledben van, aki számodra kedves.
Ez az összetéveszthetetlen jelenlét-érzet, amikor az idegenség hirtelen
ismerőssé válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted, a szeretet
biztos jele. Nem kell mindig testi közellét. Minél valódibb egy szeretet,
annál távolabbra hat térben és időben is.
Ha rád gondolok és szeretlek, megjelenhet lelkedben az üzenet.
A város másik pontján is. Néha a Föld másik pontján is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-27 13:34:43, kedd
|
| |
| |
Én csak egy nő vagyok, olyan, mint a többi, aki él, érez, hisz s remél.
Szeretem a társaságot,de olykor elbújok a rákpáncélomba, magányosan,
az olyan emberek elől, kik nem élnek, nem éreznek, nem hisznek s nem
remélnek már.
Szeretek mosolyogni, a fotelemben hátra dőlni, a tavaszi napsütésre
ébredni, szeretem azt a szót, hogy köszönöm.
Oly sok dolog van, mit fontosnak tartok, de a legfontosabb, hogy
szeretem önmagam, minden hibám ellenére.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nőkről 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-26 14:58:31, hétfő
|
| |
| |
Az ember mindig azt hiszi,
van még idő és halogatja a dolgokat.
Aztán hirtelen rájön, hogy nincs több idő.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Az időről |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-26 14:52:24, hétfő
|
| |
| |
Egy pillanat, egy megfoghatatlan
érzés vezetett el hozzád.
Emlékek, amit csak az én szemem lát.
Mond, mi ez a vágy, mi ez a fájdalom?
Csak tűröm csendesen,
hadd fájjon, hagyom.
Egy ösvény, lépcső, magas hegyek,
mond csak még mit rejtenek?
Képek a múltból, érzések a múltról,
mond ugye ez nemcsak képzelet?
Kiáltanék, de nem szabad, nem lehet,
őrzöm a titkot, a mi időnk már elveszett.
Messze vagy nem látlak, én mégis érezlek,
ne félj én nem bántlak, csak álmaidban élhetek.
Rohannék, de nem merek, üzennék, de nem lehet,
lelkem egy része az emléked, szívembe bezárva
titokként őrzöm meg.
Vízesés, barlang múltunknak rejteke,
varázslatos tájak, s nincs már ki felfedje.
Titkot rejt a félhomály, sose látott égi táj.
Vonz a semmi, az ismeretlen,
csak űrt érzek a szívemben.
Kell a válasz, tudom hallasz,
szavaid a lélek muzsikája,
mond ideér-e hozzám valahára.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-26 14:47:56, hétfő
|
| |
| |
Ha végképp elvisz a hallgatás,
s ajkaim belebotlanak a szóba,
tekintetemmel se keresem a jövőt,
és minden elmúlik, ami visszahívna,
csak te leszel még
örökké beváltatlanul -
ősz hajjal, nekem mégis fényesen,
összetört mosollyal, mégis ragyogón:
állsz a fejem fölött,
megértve, nem vitázva,
s arra gondolsz akkor is,
ha már a múlt nem vigasztal,
hogy szép volt, igen, mégis szép.
Nagy István Attila
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csend |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-26 14:47:03, hétfő
|
| |
| |
Mikor leszáll az est, s csendesül a város,
megnyugszik a test és lélek, a fájdalom is álmos.
Puha meleg takarónak lágy ölelő mélyén
Vár egy szebb világ, hol életemet élném.
Álmomban, egy más világban járok,
Hol elhagynak a kínzó valóság foszlányok.
Ott minden szebb és új mesékre várva,
Nem is emlékeztet a rideg valóságra.
Nincs többé fájdalom, keserűség s bánat
Új kapu nyílik meg, s a holnap ott künn várhat.
Várhatnak a viták, s aljas szurka piszkák
Bölcs álom takarja el, sajgó lelkünk piszkát.
Szunnyad a kevélység, gőgös páncéljában,
nem jut be e kapun, ki irigységtől sápadt.
Vadul dörömbölhet mind, ki békességtől félve,
Ostobán hiszi, hogy a gyűlölet felhághat az égre.
Oly világ ez, hol ki szeret, mindenkoron meglel,
Hol ébred a megértés, szeretet és jellem
Bárcsak megoszthatnám véled, bárcsak velem lennél
Bárcsak együtt néznénk , amint a nap felkél
Az én világom mindig derűs, nem hatol be ármány,
Nincs benne bősz gonosz, sem vicsorgó ártány.
Álmodjunk hát együtt! Álmodj jobb világot.!
Emberibbet, szépet. Egy új valóságot.
M. Laurens: Álomvilág
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Álmok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-24 12:00:18, szombat
|
| |
| |
Légy határozott, légy magabiztos ember,
Akár a nap, mely minden napon felkel!
Vakító fénye egyre jobban ragyog,
Csodálva figyelik a lenyugvó csillagok.
Eléri a horizontot, vakítóan reszket,
tiszteli az időt, az ütemezett rendet.
Meleget áraszt, s eléri azt, hogy
szeretet és vágyat bőségesen fakaszt.
Légy törekvő, légy céltudatos lény,
akár a szél, mely életre kél!
Erdőt, mezőt felkarolva halad
a pályán, tiszteli a légkört,
minden egyes útján.
Határtalan sebessége félelmetes lehet,
általa jutnak messzire az emberek.
Légy szerető, őszinte lélek,
Akár a tűz, mely forró lánggal éget
s nem kérhet, hogy vigyázz rá, hisz
szikrából pattanó ereje bárkit elérhet.
Táplálja életét kiszáradt fa ága,
Tért nyit előtted a sötét éjszakába`.
Légy határtalan, kapcsolatra éhes,
Akár a víz, mely csillogóan ékes!
Kietlen tájakon töri meg a csendet,
tisztasága révén tiszteletet keltet.
Tengerei összekötik a szárazföldeket,
Hatalmas a terület mit birtokába vett.
Légy erős, légy bátor,
Tudj elszakadni időnként a mától!
Rugaszkodj el a földtől az égbe,
Légy boldog mindörökké végre,
légy szabad, szeretetre éhes,
érezd, hogy a világ nélküled nem ékes!
Tudj nevetni és sírni is ha kell,
lehullhat Rólad minden súlyos teher.
Használd ki és becsüld az életet,
Egyszer teheted meg, sohase feledd
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nőkről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-24 11:55:21, szombat
|
| |
| |
Ha hozzám jössz, a téren gyere át,
hozd magaddal a mezők illatát,
lépd át a dombot és az árkokat,
bújtass szemedbe délibábokat,
hozd el a tiszta levegő ízét,
hajnal harmatát, a tavak vízét,
madár dalából a legszebb hangot,
déli kongásba olvadt harangot.
Ha eljössz hozzám, úgy gyere szépen
ahogy a csillag ível az égen,
ahogy a szellő suhan a parton,
ahogy a naphoz búvik az alkony;
gyere úgy, mintha nyílna a rózsa,
ahogy a csermely indul a tóra,
ahogy az utak összehaladnak,
ahogy a reggel köszön a napnak.
Ha hozzám jössz, a fények közt gyere,
bújjon ruhádba tavaszok szele,
kísérjen el a csend, a nyugalom,
keress meg engem rejtett utakon,
ahogy két világ egymáshoz szól át;
hozz nekem emlékteremtő órát,
hozd el a szavak másik értelmét,
s ha itt vagy, mindezt szórd, szerteszét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 49
|
|
|
|
2010. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
49 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34592 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1000
- e Hét: 8571
- e Hónap: 30838
- e Év: 163392
|
|
|
Offline
