|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2011-11-12 17:24:01, szombat
|
| |
| |
Tasnádi Varga Éva: Őszi vers
Esti virágok
csöndben csukódnak,
udvar fénylik
mézsárga holdnak.
Némák a fák is,
levél se rebben,
tücskök beszélnek
szép őszi kertben.
Kút vize hallgat,
néha megloccsan,
bogárhad alszik
fázó bokorban.
Halkan harangoz
katángok szára:
-Hó hull fejünkre
majd nemsokára!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-11-08 22:46:18, kedd
|
| |
| |
Lehetséges-e két embernek úgy és annyira ismernie egymást, hogy tudjanak arról, mi rejtőzik, mi bújik meg a másiknál a titokzatos mélységekben, a sötétben létező én redőiben és bugyraiban? Nem lehetséges. És ebből nem is származna baj, összeütközés, ha... Ha nem alakulnak úgy a körülmények, hogy ez a rejtőző én kénytelen megmutatkozni.
Bihari Klára
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bihari Klára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-11-06 13:34:53, vasárnap
|
| |
| |
Nem akarok többet...
Nem akarok többet, mint egy nyugodt percet,
mikor a tűz lángja teám alatt serceg.
Máris időtlenné válik a pillanat,
ezer év telhet el egyetlen perc alatt...
Nem akarok többet, mint egy meghitt órát,
mikor felragyognak a bölcs lelkű hórák.
Csend ül a jobbomon, a balomon béke,
egy órája ülök... s talán ezer éve...
Nem akarok többet, egy önfeledt napot,
amelyen lelkemben újra gyermek vagyok.
Biztonságot érzek anyám, apám mellett,
s időtlen időkig lennék boldog gyermek...
Nem akarok többet... kicsit nyugton lenni,
legalább fél órát ne zavarjon senki!
Csak a csend és béke járja át a lelkem,
s megkerül elvesztett, nagy kincsem... türelmem.
Szuhanics Albert
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szuhanics Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-11-05 19:39:36, szombat
|
| |
| |
Utolsó levél
Őszi levél bágyadtan lóg a fán.
Kapaszkodik, maradna még talán.
Az elmúlás sápadt képére ül,
ereje fogy, s hitében elmerül.
Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár,
és nem hiszi: - neki csak ennyi jár.
Maradna még, - az elmúlástól fél.
Kapaszkodik az utolsó levél.
Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül,
kinek a sors ezt hagyta örökül.
Neki a földön annyi dolga van!
- Aki elmegy, az mind boldogtalan!
Mert Ő bizony még őrzi ezt a fát,
mert nélküle szegényebb a világ.
Őrzi a fényt, lelkében a napot,
az életet, mit egykor megkapott.
Az élete, mint szép film úgy pereg,
és újraél gyönyörű perceket.
Rügybontó tavaszt úgy idézi fel,
mint születést, ha jött az égi jel.
Majd jött a nyár, lángoló szerelem.
virág is nyílt az apró levelen.
Gyümölcse érett, leszedték róla már,
elárvult lelke a megváltóra vár.
Eljött az ősz, a színe megfakult,
sok társa már réges-régen lehullt.
Kapaszkodik, - soha nem adja fel,
ígéret kell, hogy új tavasz jön el,
s ő visszatér, s megújul teste tán,
rügyként születő levél lehet e fán.
Fülébe súgja ígéretét a szél,
és földre hull az utolsó levél.
Aranyosi Ervin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2011. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
21 db bejegyzés |
| e év: |
302 db bejegyzés |
| Összes: |
9041 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 200
- e Hét: 4161
- e Hónap: 13183
- e Év: 80948
|
|
|
Offline
