Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Kohut Katalin: Szüret
  2011-11-01 09:37:25, kedd
 
  Megcsípte a dér a szőlőfürtöket,
Szaporán jártak a kezünkben
A kések, vígan mulattuk időnket,
Töltöttük a puttonyos vödröket.

Szemünkbe tűnt a borongós ősz
Sárga-barna színpompájával, s köd
Lepte el a tiszta eget, eleget
Kóstolgattuk a mustot, s szemeket.

Viccelődtünk, mókáztunk pajkosan,
Hordták nekünk a pálinkát komótosan,
S mi egyre pirosabbak lettünk,
Felmelegedett meggémberedett testünk.

Hamar végeztünk a szüreteléssel,
Majd a mustot szőlőpréssel
Nyerve kóstolgattunk egy keveset,
Hordókba kerültek a levek.

Siettünk a munkával, este várt ránk
A szüreti mulatság, a bál,
Ahol szavaltunk bor verseket,
Nótáztunk a híres borokról eleget.

Tudásszomjunkat kielégítette
Vetélkedő a nemes borokról, s nyerte
A főnyereményt a legjobbak egyike,
Villányi bort emelt a kezibe'.

Szép nap volt, örök emlék,
Méltán híres szőlő nemzetség
Aratta a győzelmi mámorát,
Kóstolgattuk az Isten borát.

2011. október 13.
  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Szüret
  2011-11-01 09:32:25, kedd
 
  Szüretelni meneteltünk kezeinkben vödörrel.
Az égbolt kéksége kísért, s a napsugár.
Vittünk magunkkal házi zsírt kisbödönnel,
Fasírtot, süteményt és hozzá házi pálinkát.

Lélekmelegítőt fogyasztottunk egy kupicával,
Szétosztották köztünk a kiskéseket,
S indultunk a tőkéket metszeni harmadával,
A puttonyba öntöttünk a terméseket.

Gyorsan telt a nagyhordó szőlővel,
S míg a gyerekek aszút szemezgettek,
Addig-addig fordult a puttonyos ember,
Míg a szőlőfürtök a kád tetejéig nem értek.

Jött a finom bográcsgulyásos ebéd,
Gyerekek örömére az édesség,
Majd a pincéből a több éves termés
Ajándéka, az igazi bor-csemegék.

Délután már tekertük a présgépet,
S folyt a zamatos édes nedű,
Cukor sem kell hozzá, jó évet
Zártak a gazdák, s hegedű

Került elő izibe, kezdődött a nóta,
Bekerült a hordókba a nemes itóka.
A mustot mindenki megkóstolta,
Egy-egy üveggel el is raktározta.

Már csak az aszú maradt szüret végire,
Abból lesz majd asszonyok kedvence,
Íze, mint méz, szelíd legényke
Készítette elő az aszút télire.

Igaz a mondása a jövendölésnek,
Áldás-békesség válik a javukra,
Urak, hölgyek végül útra kelnek,
Vödrökben ajándék szőlőt visznek.

Csábos a szép lány, még szebb az asszonynép,
Piros orcájuk, akár a rubint ég,
Megcsókolta szájuk a szőlő-nemzetség,
Urak dicsérik otthonuk nagy kincsét.

2011. október 8.

  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Gyászos szüret
  2011-11-01 09:30:52, kedd
 
  Gyászos szüret 1971

Megbeszélték a felnőttek,
Hétvégén majd szüretelnek,
S ekkor jégeső verte el a termést,
Szinte egyedül apa szőlőjét.

Nagymama ágynak esett:
,,Jaj, a termés odalett!
Miből fizeti Öcsi tartozását,
Ki küldi reá az égnek átkát?"

Háromszori szívinfarktussal
Távozott a szeretet, s azzal
Búcsúzott el örökre:
,,Vigyázzatok a gyerekekre!"

Másnap reggel a család
Kínkeservesen nyeste galád
Szőlőtőkéket megmaradt szemekkel,
Melyből még fizetség is kell.

Apa a borházban maradt,
Hívta őt egy távoli hang,
Háromszor is szólította,
Mikor fejét alvásra hajtotta,

S mivel titkos tudományt
Nem ismert még (ez adomány),
Átment a szomszédhoz kérdezni,
Miért szólongatja, nem hagyja aludni.

A szomszéd részeg volt a bortól,
Mámorban feküdt le jókor,
S apa nem tudta a hármas szám
Háromszori szívhalál.

Másnap sírt az orgonabokor alatt,
Hogy senki ne lássa: könnyre fakadt,
Csak azt hajtogatta egyre,
Ha itt lett volna, meg lett volna mentve.

Így örök emlék ez a szüret,
Az aggódó szív megpihent,
A szeretetteljes, jóságos ember
Mindörökké, s míg élek él bennem.

Gyászos szüret, az embernek víg napja
Sohasem jöhet, s kapja
A sorstól a gaz csapásokat?
Nem értem most sem az okokat.

2011. október 7.


  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Bezzeg a Teri!
  2011-11-01 09:28:22, kedd
 
  Soha nem jártam falun, csak átutazóban, mikor túráztunk. Amikor apa megtudta, gyermekfejjel férjhez készülök, óva intett:
- Te nem ismered a parasztokat!
Nem fogtam fel, mire vállalkoztam városi lány létemre. Menyecskének mentem Bodrogközbe, ahol az asszonyok már férjhez menésük után fekete kendőben jártak, a harminc évesek öregnek látszottak. Nekem is mondta anjukom:
- Fiam, már megesküdtetek, kösd be a fejedet kendővel, mert megszólnak az emberek!
- Ki ne tanáljon már ilyet! - válaszolt a férjem anyjának. - Nem megyünk a református templomba!

A nagymama híres uradalmi szakácsnő volt azelőtt, addig ő vezette a háztartást, naponta többfélét sütött-főzött. Mikor odaköltöztem, ágynak esett, de a nyáriban ülve adta az utasításait, dirigált. Egyszer azt mondta nekem:
- Lányom, menj el a törekesbe, hozzál csatkát a tűzre!
- Nem csutkát, nagymama? - kérdeztem.
- Még azt sem tudod, mi az a csatka?
Hosszas udvari felderítés, kérdezősködés után kiderült, kukoricacsutka volt az a csatka, mint ahogyan gondoltam.

Anjukomat városi ülnöknek nevezték ki, a bíróságra járt a városba, hogy a tíz év nyugdíja meglegyen, így rám maradt a főzés feladata.

Naponta szemlesütve szégyenkeznem kellett, mert a nagymama hangosan kiabálta mindenki előtt:
- A Kiszsiga felesége nem tud főzni, sütni, városi létére nem ért az semmihez!
Ha vékonyan tisztítottam a burgonyát, azt kiabálta:
- Nektek ott városon spórolni kell, itt kell a disznónak a krumplihaj!
Apósom azt mondogatta:
- Ha a parasztok nem szarnának, a városiak nem ennének!

Naponta mostam az udvaron géppel - télen is -, s később csúfoltak is a munkatársaim:
- A mosónők korán halnak!

Hajnalban keltem, s mikor szólni akartam férjemnek, azt kiabálta a nagymama:
- Menyecskének gyüttél ide, neki nincs miért felkelni, azzal, hogy megesküdtetek, nem változott semmi!

Amikor tészta kellett, szóltak Terinek, két házzal arrébb lakó talpraesett menyecskének, hogy jöjjön át meggyúrni a levesbe és haluskának valót.
Terinek fürgén járt a nyelve, nemcsak a keze. Arrafelé a menyecske nemcsak cselédet jelentett a ház körül, hanem lefetyelő fehérszemélyt is.
Én némán álltam a rosszalló tekinteteket, Teri hatalmas önbizalmával szembe néztem, ahogyan fölényesen mutogatta, hogyan kell gyúrni.
- Bezzeg a Teri, süt-főz, takarít, ellátja az egész házat! Jól járt ám vele az ura, de nemcsak ű, hanem az egész család! - dicsérte a nagymama.

Albérletbe költöztünk a városba, mert apósomnak gondja volt még azzal is, hogy olvasok, égetem a villanyt. Ők a könyveket a budiba hordták, azt használták papírként. Minden nap ki kellett sepernem a szobákat, mert a földre cigarettáztak, hiába tettem ki mindenhová a Hollóházáról hozott porcelán hamutálakat, s mikor ezt férjem szóvá tette, azt kiabálta apósom:
- Ha a házam közepébe szarok is, akkor is az én házam, azt csinálok, amit akarok!
Orrukat a nyáriban a földre fújták, zsebkendőt sem használtak. Hányingerrel küszködve takarítottam naponta a mocskot.

Egyszer csak anjukom eljött meglátogatni, s megkért engem, menjek ki két hétre hozzájuk ellátni a ház körüli teendőket, mert a másik menye, akinek nagy házat építettek, nem vállalta. Kéthetes balatoni beutalót kaptak, életükben először mozdultak ki a megyéből.

Kiutaztam a két gyerekkel. A nagyapával megvetettem naponta a kenyeret, másra boltból nem kellett költeni. A tyúk fejét nagyapa baltával levágta, s mikor már nem mozgott, forró vízbe tettem, letollaztam, szétszedtem.
Majd nekiálltam a tészták gyúrásának. Kiöntöttem a lisztet, sót, tojásokat ütöttem hozzá, majd vízzel összegyúrva sikeresen kinyújtottam a tésztákat, egymás után több deszkára valót. Mikor félig megszikkadt, összevagdaltam a kiskockákat, majd a nagykockákat haluskának, megliszteztem, tálakba helyeztem őket.

Csodájára járt a család főzési tudományomnak, mindenki meg akarta kóstolni ételeimet. Nekem jólesett az elismerés, de jól tudtam, nem az számít, mit mondanak mások, hanem az, mit érzek én, amikor saját főztömet kóstolom, s juttatok belőle annak, akinek csak lehet.

Így tanultam meg a tészta gyúrást, mely olcsóbb és finomabb, mint a bolti késztészta, valóban élvezet enni a magunk által gyúrt tésztából készített húslevest és galuskákat.
Beégtek a szívembe a Bezzeg a Teri! kezdetű mondatok élesen, ma már nem engedném, hogy az írástudatlan emberek megalázzanak azért, mert gyermekfejjel nem tudtam főzni, s nem mennék falusihoz férjhez a középkorba, melyben a hetvenes években még éltek. Mára kitágult a világuk, forradalmi változáson esett át nemcsak falu, puszta, tanya népe, mára híresek, nevesek lettek szülöttjei. Terit is elérte a kiemelés, először pártiskolába küldték, s ott férfiakkal ismerkedett. Lett is híre a faluban, hogy Bezzeg a Teri! megcsalta az urát. Feltámadtak a falun élők, megváltoztak az erkölcsök.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: ....égő gyertya
  2011-11-01 09:21:51, kedd
 
  Szívemben égő gyertyalángok

Szívem töviskoszorús volt egykor,
Jégcsappá dermedt,
S a jeget körbeölelik a halottakért
Gyújtott gyertyalángok,
A meg nem értett halál
Miatti kételyekkel.

Míg élek, emlékezem,
Gondoskodnom kötelesség
Emlékükről, megőrizve
A nagybetűs Emberségért
Emelt fehér igazság zászlaját.

Egyszer - azt ígérték -
A háztetőkről is az igazság
Szavait fogják kiáltani,
Az ártatlan szenvedőkért
Felemeli szavát a világ.

Emlékezem nehéz terhekkel,
Felidézem szeretteim arcát, hangját,
Tetteit, mozdulatait.
Igaz barátaim mind meghaltak,
Nem marad más, csak közöny,
Könyörtelenség, gyalázat.

Ebben a cudar világban
Egyetlen kívánságom,
Hogy elégtételt adjanak szavaim,
Méltó emléke legyen
Minden igaztalan halálnak.

Nem könnyű, nehéz szavakba
Önteni a történéseket,
Mennyivel egyszerűbb lenne
Most is boldogan élni
Egymás mellett békében!

A gyász napjait naponta megélem,
Ahogy szaporodnak az emlékek
A mindig újabb haláloktól.
A szív nem dobog többé,
A tüdő leáll, megszűnik az élet,
Ennyi egy ember élet.

Még azt sem mondhatták el,
Hogy megélték az öregséget,
Volt idejük felkészülni
A végleges elaluvásra.
Jó lenne hinni: az embernek
Is lehet egykor feltámadása.

2011. október 29.




  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2011.10 2011. November 2011.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 268 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1178
  • e Hét: 3500
  • e Hónap: 9741
  • e Év: 62007
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.