|
 2/6 oldal 
|
Bejegyzések száma: 50
|
|
|
|
|
|
2011-08-22 17:43:29, hétfő
|
| |
| |
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
Még egy kevés kegyelemidő
Kedd este 7 órakor érkeztem Grosseékhoz. Figyelmünket azon az estén a halottak állapota köttötte le. Úgy tűnt előttem, hogy a Biblia nagyon világosan beszél erről a kérdésről és választ is ad. Halhatatlan-e az ember? Dicsérik-e a halottak Istent? Kaphat-e az ember információkat a halottak birodalmából?
Az első kérdésre így válaszol Pál apostol: "Azé egyedül a halhatatlanság, Aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, akit az emberek közül senki nem láthat..." (1Tim 6:15-16). Egyedül Isten halhatatlan, ami azt jelenti, hogy az ember halandó.
"Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállnak a csendességbe" (Zsolt 115:17), - volt a felelet a második kérdésre. Derült égből villámcsapásként hatott rám és ezer darabra zúzta gyermekkori vallásműveltségemet.
A harmadik kérdésre adott felelet előbb rámutatott Isten szeretetére és igazságosságára, és arra, hogy Isten törődik velünk nyomorult halandókkal. Azt olvastuk róla: "Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. Mint a virág kinyílik és elhervad és eltűnik, mint az árnyék és nem állandó...Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja, ha megszégyenülnek, nem tudja" (Jób 14:1-2.21)
Amikor elolvastam ezeket a bibliaverseket, nagyon megkönnyebbültem és azt mondtam Cirilnek és Cynthiának:
- Milyen nagyszerű az a tudat, hogy halott rokonaink nincsenek sem a tisztítótűzben, sem a mennyekben, és nem látják szenvedéseinket, amit átélünk és hogy a feltámadásig a sírjaikban alszanak.
Isten megértette velem, hogy a halál az élet ellenkezője, s hogy az teljes, öntudatlan állapot. Akkor értettem meg, hogy az az elképzelés, hogy az embernek halhatatlan lelke van, teljesen hamis, főleg amikor elolvastam a hírt Ádám teremtéséről Mózes könyvében: "És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké (1Móz2:7). Tisztában voltam azzal, hogy Isten életet adó lehelete egy eszköz, amely élteti a szervezetünket. Ezen életet adó leheletnek köszönhetjük, hogy lélegzik a tüdőnk, ver a szívünk és ereinkben kering a vérs. Azzal, hogy Isten az Írásokban megmagyarázza, hogy az ember élő lénnyé (élő lélekké) lett, ellentétben az általánosan elterjedt elképzeléssel, hogy az ember halhatatlan lelket kapott, elzárja sátán és angyalai előtt azt a hozzáférhető utat, amit használnak, amikor megjelenésükkor azt állítják, hogy ők az elhunyt rokonok lelkei, akik állítólag elérték létük magasabb fokát.
Az ember halála utáni állapotáról való elmélkedésünk végén teljesen új szemszögből láttam istent. Megértettem azt, hogy a keresztény világ Istent teljes valójában hamisan mutatja be. Ha valaki meg akarná érteni, milyen állapotban voltam azon a héten, egy olyan ember helyzetébe kellene magát beleélni, aki nemcsak hogy nem tanulmányozta még eddig a Bibliát, hanem ez a könyv azelőtt soha, még csak a kezében sem volt! Az ilyen ember számára az élet nem valódi öröm, mert amikor olyasvalamit fedez fel, aminek örülhetne, hirtelen eszébe jut a halál, amely a következő pillanatban mindennek véget vethet. Jóllehet minden ember számára biztosítva van az öröélet, de erről kevesen tudnak valamit. Ha az ember váratlanul találkozik valakivel, aki kezében tartja az a könyvet, amely magától az élet Ajándékozójától származik, és amely minden olyan kérdésre feleletet ad, amelyek őt évek óta foglalkoztatják, aligha érhet el az ember ettől többet!
Rájöttem arra, hogy a Biblia mindenkinek egyenlő esélyt ad a halhatatlanság elnyerésére: "Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen egy szempillantásban az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban és mi elváltozunk. Mert szükséges, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára (...), akkor bteljesül amaz igen, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadala. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (1Kor 15:51-55).
Jézus az Élet Fejedelme amikor ismét eljön, halhatatlanságot ad azoknak, akik Őt elfogadták Uruknak. Ismét életet ad azonak, akik azt Őbenne vagy Őérette veszítették el. A feltámadás az a nag esemény, amelyre a Biblia írói is vártak.
Pál apostol Krisztusért mindent elveszített, ennek ellenére boldog volt, mert övé volt a feltámadás reménysége (Fil3:7-8:10-11, 20-21). Gondolatait a menny felé irányította: "Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket".
Érdekes, ahogy Pál az ázsiai nehézségeiről beszél. Kétségbe volt esve, mégis így ír: "hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat" (2Kor 1:8-9) Az apostol nem állítja, hogy halálakor találkozik az Úrral, mint ahogy azt sokan tanítják. Reménységét a feltámadásba veti.
Amikor a Szentírásban azt kerestem, hogy az igazak mikor kapják meg jutalmukat és a hamisak a büntetést, megtudtam, hogy nem halálukkor, hanem a feltámadáskor. Megleptek Jézus szavai: "Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat, És boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor" (Lk 14:13-14)
Felismertem, hogy Pál Krisztus második eljövetelére irányította figyelmét és tudta, hogy az igazság koronáját személyesen Krisztustól kapja majd. Krisztusnak ez a harcosa élete végéig a hátán horta az ötször 39 korbácsütés sebeinek a helyét (1Kor 11:24). Azonban a feltámadás reménye buzdította őt. Habár Pál tudta, hogy nemsokára találkozik a hóhér pallosával, rendületlenül hirdette azt az üzenetet, amely a hívő emberek nemzetédeit buzdítja évszázadok óta. Ő a jutalomra mutatott, ami az örökélet. "Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró, nemcsak nékem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését" (2Tim 4:6-8).
A feltámadásról szóló egész tanulmány alatt arról tanúskodtam, hogy ha az Újszövetség írói hitték volna, hogy az embernek halhatatlan lelke van, amely az ember halála után a menybe megy, akkor minden bizonnyal megemlítették volna azt, hogy Krisztus ezeket a hívőket magáva hozza, hogy itt ismét egybekapcsolja őket eredeti testükkel. Sehol azonban ezt a gondolatot nem találtam meg. Ellenkezőleg, a Biblia több helyen éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A Korintusi első levélben Pál részletesen ír az igaz holtakról és a feltámadásról és többször említi azt, hogyan támasztja fel Krisztus a halottakat.
Az utolsó és talán a legfontosabb felfedezésemet, ami a feltámadást illeti, a Zsidókhoz írt levél 11. részében találtam. Ez a fejezet a hithősőkről beszél, akik különböző időszakokban éltek, az ő megpróbáltatásaikről és nehézségeikről, de az ő bátorságukról és az örökéletben való reménységükről is, amely örömmel töltötte be őket akkor is, amikor a halállal néztek farkasszemet.
"Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat, mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövetkeztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve. Akikra nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak." (Zsid 11:35-40)
Az volt a vágyam, bárcsak én is rendelkeznék a feltámadásnak és az örökéletnek ezzel a gyönyörű reménységével! De az elmémben hirtelen kipattant gondolat elrontotta lelkesedésemet. Balgaság lenne azt hinni, hogy Isten meg tudja bocsátani gyűlöletemet, amelyet hosszú ideig tápláltam szívemben Vele szemben! Talán jobb lesz, ha egyáltalán nem foglalkozom az örökélet reménységével! Végül is a démonokkal kötöttem szövetséget! Ne is gondolj erre Morneau! Már túl későn van, mondtam önmagamnak!
Tanulásunk végén Cynthia elolvasta Titus 2:11-13 verseit: "Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenését."
Ennek az Igének az értelmezése arra indított, hogy megköszönjem a Grossé házaspárnak baráti készségüket, amelyet irántam tanúsítottak a Biblia tanulmányozása által. Kifejeztem, hogy nagyon szeretnék az Úr eljövetelének reménységében élni, de előbbi életem olyan volt, ami ezt lehetetlenné teszi számomra.
- Van reménység! - mondta Cynthia. - Van egy hatalmas, erős Főpapunk, az igazságos Krisztus, aki a mennyei szentélyben szolgál érettünk. Ő eljött és meghalt a golgotai kereszten, hogy Főpapunk lehessen. Őáltala és egyedül csak Őáltala van számunkra szabadulás.
Arra gondoltam, ha tudna a démonokkal való szövetségemről, biztosan nem mondaná, hogy van remény.
- Van még számodra remény, ez teljesen bizonyos - folytatta -. Jézusban mindannyiunk számára van remény! Amíg az ember él, és Jézus segítségére vágyik, van remény! Be akarom bizonyítani a Bibliából, amit mondok!
A következő igéket olvasta: "Mert nem oly Főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül" (Zsid 4.15-16).
- Megengeded, hogy megnézzem? - kérdeztem, miközben kivettem kezéből a Bibliát.
Hiszem, hogy Isten Lelke valóban megtöltötte az elmémet reménységgel, és Ő vezetett arra, hogy a Bibliát elvettem a kezéből. Abban az időben, amikor még a kanadai tengerészetnél szolgáltam, egyszer egy bajtársamnak, aki a fedélzetről a vízbe esett, mentőövet dobtam. Ő kétségbeesve belekapaszkodott és a segítségével sikerült kimenteni. Most én is hasonló helyzetben voltam.
Felismertem, hogy veszve vagyok, de reményt láttam és belekapaszkodtam.
Elég későn volt már, ezért megkértem Cirilt, hogy még imádkozzon. Megkérdeztem, hogy a következő napon eljöhetek-e ismét bibliaórára. Beleegyeztek, Ciril imádkozott, és én hazamentem.
Ültem a villamosban, a kerekek csattogtak, az ajtók hangosan nyíltak és záródtak, az emberek beszálltak és kiszálltak, a vezető kiabálta a megállók nevét, de én csak néztem ki az ablakon és gondolataim azzal voltak elfoglalva, amit hallottam. Újból és újból visszhangzott elmémben: "Van reménység számodra, ez teljesen bizonyos. Jézusban mindannyiunk számára van remény. Amíg az ember él, és Jézus segítségére vágyik, van remény!"
Egy belső hang azt súgta nekem, hogy van remény a reménytelennek, érdemtelennek, de talán még a démonimádók számára is.
Harminckét évvel későb feleségemmel együtt találkoztunk a Grosse házaspárral a kanadai Torontóban. Ők ugyanis röviddel a megtérésem után elköltöztek az Egyesült Államokba és így az időtől fogva hosszú éveken át nem láttuk egymást. Amikor együtt azokra az 1946-os őszi napokra emlékeztünk, Ciril olyasvalamit mondott, ami felbuzdított, mert abban Isten Lelkének érdekemben való hatását láttam.
- Néhány nappal házasságunk után - mondta -, a bibliaórákon vettem részt, amelyet Warren Taylor, a montreáii angol gyülekezet prédikátora vezetett. Amit mondott, nem volt nehéz elhinni, mivel mindent a Bibliával támasztott alá. Aztán egy este a bibliai szombatról szóló leckét vettük át. Ekkor arra kellett gondolnom, hogy egyszer Halifaxban feltettem nagymamámnak a kérdést, melyik az igazi szombat, amit ünnepelnünk kell. De Taylor prédikátornak ez a bibliaórája sem elégített ki engem egészen. Anélkül, hogy valakinek is mondtam volna, azon az estén letérdeltem, és imádkoztam, kérve Istent, hogy segítsen hittel elfogadni a szombatünneplést. Kértem Őt, tegyen alkalmassá arra, hogy a szombat felől mást is meggyőzhessek.
A következő hétfőn szokásom szerint munkába mentem. Azonban fáradt és nyugtalan voltam. Hirtelen elhatároztam, hogy felmondok. Mivelhogy tudomást szeresztem az új üzemről, amely szakmámbeli munkásokat keres, elhatároztam, hogy szerencsét próbálok ott. Azonkívül, nagyobb fizetést is kaptam. Visszamentem ezért régi munkahelyemre és felmondtam.
Végre elérkezett az idő, amikor az új munkahelyemen munkába álltam. Azon a hétfőn egy olyan munnkás mellett ültem, akinek két különleges szokása volt, hogyha a gép nem j ól működött, rázúdította az átkok hihetetlen sokaságát. Már nem tudom akkor pontosan, mit kértem Istentől, de Ő sohasem feledi el gyermekei imáját. Soha nem gondoltam volna, hogy épp ez a fiatalember itt mellettem kér fel, éspedig sürgősen, bibliaórákra még aznap este. Ne gyanítottam, milyen problémák gyötrik Roger Morneaut, amikor Montreálban a gépje mellett ült.
Az élet Adományozója úgy intézte, hogy a néhány nappal azelőtti álmatlan éjszaka és rövid ima után, amikor Cirillel először találkoztam, segítséget kapjak a lehető legjobb módon.
Amikor Cirilkérte Istent, hogy segtsen neki elfogadni a szombatünneplést, és kifejtette azt a kéését, hogy másnak is beszélni akar róla, az Úr azt válaszolta: "Elkészítettem számodra azt az igazi embert." Azután a Szentlélek rákényszerítette Cirilt, hogy munkahelyet változtasson.
Amikor növekvő nyomást éreztem arra, hogy az életemben megtegyem a legfontosabb lépést, Isten kész volt nekem ebben segíteni. A Szentlélek csodálatosan előkészített minden részletet. Gondolok most Harryra, az én zsidó főnökömre. Az ő kívánsága volt megtudni, hogy melyik egyházhoz tartozik Ciril. Az is különös volt, hogy éppen engem kért meg ennek kinyomozására.
A bibliaórák, amelyeket azon a keddi estén közösen átvettünk, röviden megismertették velem az örök igazságokat. A Szentlélek adott értelmet a megértéshez és így nem volt szükségem az igazság megismeréséhez méyebb teológiai kutatásra, ami hosszabb időt vett volna igénybe. Mivel válsághelyzetben voltam, nem pocsékolhattam az időt! Tudtam, hogy rövidesen szembesülnöm kell a démonokkal! Éppen olyan volt ez, mintha csak egy kevés kegyelemidő maradt volna számomra! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-22 16:30:01, hétfő
|
| |
| |
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
Bibliaóra dohányfüstben
Amikor Ciril bemutatott a feleségének, és néhány percet beszélgettünk, azt mondta, hogy szeretné nekem megmagyarázni az adventista egyházhoz való viszonyát. A gyárban nem volt idő a részletekre. Ő maga tulajdonképpen még nem volt tagja az egyháznak, csak rendszeresen látogatta az istentiszteleteket és a következő szombatra volt kitűzve a keresztsége.
Felesége tudta nélkül - aki adventista volt - elolvasta a házban található összes folyóiratot és könyvet. Mindezt néhány hónap alatt. Szorgalmas olvasó volt. Isten igazságára L.W. Taylor lelkész tanította és így a Bibliát mélyebben megismerte. Úgy döntött, hogy csatlakozik ehhez az egyházhoz, Ciril azt javasolta, hogy ezt a tanfolyamot a felesége vezesse. Nekem ez megfelelt. A Biblia tanulmányozását imával kezdtük.
A bibliai tanfolyam anyagának a címe ez volt: 27 bibliaóra tanítók részére. Minden óra anyaga 15-20 kérdést tartalmazott egy-egy témához. Tetszett nekem a terv, így megkezdtük az első óra tanulmányozását. A címe: Isten Igéje. Nekem úgy tűnt, hogy az első óra nagyon gyorsan eltelt. Nagyon tetszett az, amit Isten kijelentéseiről megtudtam. A második lecke Dániel könyve 2. fejezetéről szólt: a nagy világbirodalmak keletkezéséről és bukásáról, valamint Jézus visszajöveteléről. Ciril azt javasolta, hogy egyezzünk meg a következő időpontban. Én megkérdeztem, nem folytatnánk-e most azonnal. Ők beleegyeztek és így folytattuk.
Különösen a 44 .vers kötötte le a figyelmemet: "És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol... szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké (Dán 2:44).
Amikor elolvastam ezeket a verseket, tudni szerettem volna, hogy Dániel ezen kívül még mit tudott meg Istennek erről az országáról. Tanítóim a Dán 7:27-re irányították figyelmemet: "Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentjei népének, az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgá és engedelmeskedik."
Cynthia azt mondta: hogy ekkor teljesülnek az Úr Jézus szavai: "Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet" (Mt 5:5)
Meggyőződtem arról, hogy Jézus eljövetelekor az emberek feltámadnak vagy elváltoznak.
Nemsokára készen voltunk a 3. óra anyagával is és úgy tűnt, hogy nagyon rövid volt. Ilyenekről azelőtt sohasem hallottam. Szívemet megragadták a hallottak és egyre többet akartam tudni.
- És miről szól a következő lecke? - Már nem emlékszem, mi volt a címe, de tudom, hog yerős volt a vágyam megtudni, mit mond Isten Igéje. És így rábeszéltem őket a további tanulásra.
Újabb cigarettára gyújtottam, jól megszívtam és tudtam, hogy Ciril udvarias lesz és kiüríti a hamutartót. Így készültem a további tanulásra. Ő pedig volt olyan kedves és visszahozta a kiürített hamutartót.
- Ne vesztegessük az időt, hogy ne kelljen túl későn aludni mennetek!
- Úgyis tizenegy körül megyünk aludni!
- Hát ez óriási! - mondtam. - Még csak pár perccel múlt kilenc! Tanuljunk tovább!
Úgy emlékszem az akori reagálásukra, mintha tegnap lett volna. Cynthia férjére nézett. Ő jelezte, hogy folytathatja. Közben azonban már elszívtam utolsó cigarettám felét, ezért megkérdeztem, nem zavarnám-e őket, ha szivarra gyújtanék. Szokásom szerint ezt akkor tettem, amikor úgy éreztem, valami nagy dolgot teszek. Hittem, hogy ez a bibliatanulmányozás a legnagyobb és legértékesebb dolog, amit valaha életemben tettem.
Cril gondolkodás nélkül válaszolt:
- Azt akarjuk, hogy jól érezd magad közöttünk! Tégy úgy, ahogy jónak látod!
És így a szoba nemsokára megtelt kék füsttel.
Meg vagyok győződve arról, hogy akkor Isten előttem járt, és megérttette a barsátaimmal, hogy erősen függök a dohánytól és szükséges, hogy kibírják ezt a kellemetlen füstöt. A cél, hogy megismertethessék velem Jézust és a Szentírás igazságait.
Évekig hálálkodtam Istennek, amiért megállták helyüket ebben a kényes helyzetben. Egymásután hét napig tanulmányoztuk a Bibliát, minden este négy órát. Csak amikor az "Egészséges életmód" című leckéig jutottunk, döbbentem rá, mit okozott nekem a dohány, és mit kellett kibírni a barátaimnak. És ez a téma majdnem a tanfolyam végén volt!
Amikor később megkérdeztem őket, miért tűrték a dohányzásomat, Cynthia azt válaszolta:
- Örültünk annak, hogy hozzánk jöttél. És amikor kimondtad a kérésedet, elhatároztuk, hogy tűrni fogjuk. A fontos az, hogy kész vagy tanulmányozni Isten Igéjét és Jézus Krisztus követője akarsz lenni.
És most még pár szót ahhaoz abizonyos hétfő estéhez! Isten igéje új lehetőségeket mutatott nekem és ivel erről többet akartam tudni, újabb témát kértem tőlük. - Nem vehetnénk át még ezt az anyagot? Azután már hagylak benneteket aludni.
Arcukon meglepetés látszódott. Azután Cirill azt mondta:
- Jó lenne, ha találkoznánk egy másik este és akkor vennénk át a következő anyagot!
- Remélem, el fogok tudni jönni holnap este, ha még élni fogok!
S közben az volt az érzésem, hogy a démoni lelkek el tudtak volna engem tenni láb alól. Ezt azonban nem mondtam el barátaimnak, de ők megértették, hogy számomra ez a dolog sürgős, s ezért hajlandók voltakk velem még ezt a további leckét is átvenni.
Azon az estén, amikor Rolanddal először látogattuk meg az ún. "istenek házát", meg kellett esküdnünk a papnak, hogy arról, amit látni és hallani fogunk, nem beszélünk senkinek. Egy bizonyos szöveget mondtunk el utána, és ígéretünket azzal pecsételtük meg, hogy a fekete gyertya tüzébe lassan füstölőszert szórtunk. A pap hangsúlyozta, hogy a házon kívül be kell tartani a teljes hallgatást, nehogy magunkra vonjuk az istenek nemtetszését!
Valamivel később, amikor meglátogattuk a gyülekezést, ahol a lélekimádók a démonokat dicsérsték, elmondta nekünk a pap, hogy mindenki, aki a lelkeket megharagítja, nagy veszélybe kerüls.s Például említett egy embert, aki hűtlen lett egy látszólag mindennapi dologban. Annak ellenére, hogy ez az ember állítleg megsemmisíthetetlen épületben lakott, a lelkek ezt a házat rágyújtották és az áruló feleségével együtt bennégett. Georg elmondta nekünk, hogy ő ezeket az embereket személyesen ismerte.
Máskor a lelkek a hűtlen tagot a saját lakásán terrorizálták. A lakásban különféle tárgyakat vertek nagy erővel a falhoz, sőt még nagy bútordarabokat is. Egy ilyen férfi sokkot kapott, és amikor ilyen állapotban a szomszédok rátaláltak, kórházba kellett őt szállítani. Ez a férfi majdnem egzavarodott.
Ezekre a tapasztalatokra kellett gondolno, és ezért volt olyan fontos a számomra a Biblia tanulmányozására szánt idő. Azért kértem oly sürgetően a negyedik bibliaórát is. Azt a merészséget, amellyel ilyen körülmények között tanulmányoztam a Bibliát, nem lehet saját igyekezetemnek betudni. Ma úgy látom, ez közvetlen következménye volt annak, hogy aznap nekem a munkahelyünkön Ciril felkínálta Isten Igéjét. Isten Igéje - ez az élet! Neki van hatalma az embert úgy vezetni, hogy kész magára venni még a sötétség fejedelmének a haragját is. Isten azt akarta, hogy halljam az ő szent Igéjének nagy igazságát, és ez meg is történt. A démoni lelkek ezt semmiképpen sem tudták megakadályozni.
Találkozót beszéltünk meg a követkeő este hét órára. Mielőtt elmentem volna, megkértem Cirilt, hogy olvasson valamit a Bibliából és imádkozzon. Elolvasta a Zsoltár 46:2-4 verseit. "Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha a hegyek ömlanának is a tenger közepébe."
Amikor már indultam és kezem a kilincsen volt, Cynthyától tudni akartam a további leckék címét. Az egyik cím így hangzott: "A halottak állapota".
Amikor elbúcsúztam, alig tudtam kivárni az újabb bibliaórát. A valóságban azonban nem az volt a legfőbb gondom. Amikor a villamossal mentem hazafelé, önmagamtól kérdeztem, hogy vajon a követkeő este hét órakor életben leszek-e még. Azon a hétfői estén nem ismertem védekezési módot. Meghalni féltem. Isten Lelke megőrizte az életemet az Úr Jézus érdeméért, még ha én ezt nem is érdemeltem meg.
Amikor az ágyban feküdtem, állandóan a Biblia szavaira kellett gondolnom, amit Cirill olvasott. Amit ezután hallottam, az az ébresztőóra csengése volt. Kedd reggele volt, és nekem korán munkába kellett mennem. A 46. zsoltár szavai azon a napon nekem sokat jelentettek, mert rámutattak Istenre, mint az élet és az erő forrása. Ő az, Aki meg tudja változtatni a legreménytelenebb helyzetet és csodálatos módon megszabadít a megsemmisüléstől. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-21 16:39:51, vasárnap
|
| |
| |
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
Démonimádástól a Biblia tanulmányozásáig
Délután három órakor megszólalt a csengő, amely a szokásos 15 perces munkaszünetet hirdette. A mhelyből kifelé menet az iroda előtt megállított Harry, a cégtulajdonosok egyike, és megkért, hogy menjek be hozzá, mert beszélni szeretne velem.
Amikor beléptem az irodába, megkínált cigarettával és így szólt:
- Bizonyáa láttál már ma reggel egy fiatalemberrel, akinek megmutattam az üzemet. Hétfőn reggel kezdi a munkát.
- Ez igazán érdekes, főnök, de mennyire tartozik ez rám?
- Jól figyelj! Amit mondok, az nagyon fontos számomra. Amióta ez az ember elment, nem tudok másra gondolni. Ez az ember keresztény ugyan, de szombatot ünnepel, a hét utolsó napját. Mielőtt elvállalta volna, elmondta, hogy tekintettel vallási meggyőződésére, szeretné a munkát minden pénteken 15:30-kor befejezni, hogy még legyen ideje felkészülni a szombatra. A munkaidő többi részét a hét többi napján akarja ledolgozni.
- Harry, én ezt hallgatom, de nem értem!
- Látom, nem tudod, hogy a bibliai szombat péntek este napnyugtával kezdődik és szombaton napnyugtával végződik. Mivel én zsidó vagyok, megértettem őt, és azt mondtam neki, hogy kész vagyok vele közös megoldást találni. Nem volt azonban bátorságom megkérdezni, hogy milyen keresztény egyháznak a tagja. Azt szeretném, ha te megtennéd helyettem a következőt: Cirilt a melletted lévő gépre teszem és majd ha egy kicsit megismerkedtek, légy olyan jó és kérdezd meg tőle, melyik egyház tagja és mit hisz. De ne mondd meg neki, hogy ezt én akarom tudni! Légy tapintatos, nem sürgős, ráérsz egy hét múlva is, majd ha erről fogtok beszélni! Nagyon kiváncsi vagyok: keresztény, aki bibliai szombatot ünnepel! Ilyenről még nem hallottam!
Azonnal szükségét éreztem, hogy Harryt szombattal és a hét első napjával kapcsolatban kijavítsam, ezért megkérdeztem:
- Te ne tudod, hogy a hét hetedik napja a vasárnap? Én ezt már gyerekkoromban az iskolában megtanultam. Az apácák megmagyarázták, hogy Isten hat napon teremtette a világot, s a hetedin napon megnyugodott. A Gergely naptárban azonban hibát követtek el. A valóságban a vasárnap van ott, ahol a szombatnak kellene lenni.
Harry elmosolyodott, kihúzta íróasztala egyik fiókját, kivett onnan egy szótárt, megkereste ezt a szót "szombat", és megkért, hogy olvassam el a meghatározást.
- Szombat - a hét hetedik és egyben utolsó napja.
Aztán megmagyarázta, hogy a zsidók sohasem feledkeztek meg erről a hétnapos ciklusról, és hogy a szombat valóban a hét hetedik napja, úgy ahogy az az amerikai naptárban áll.
- Ami a Gergely naptárt illeti - mondta -, végeztek ugyan rajta kiigazítást, ez azonban nem változtatta meg a hétnapos ciklust. Erre a kiigazításra azért volt szükség, mert a naptás és a Nap mozgása között 1600 év alatt 10 nap különbség keletkezett.
Ezután azt javasolta, nézzek át valami jó encikliédiát, és azután mondjam el neki, mit fedeztem fel.
Be kellett valljam a főnökömnek, hogy vallási dolgokban nem tartom magam szakembernek. Megköszöntem neki az érdekes történelmi információt és visszamentem munkámhoz. Közben eldöntöttem, hogy megtudom, milyen a Ciril hitvallása.
Munka közben arra gondoltam, amiről Harryval beszélgettünk és mindjárt munkaidő után elmentem a könyvtárba, hogy ennek utána nézzek. Azután elgondolkodtam: Miért is foglalkozok én a vallással? Hisz ez csak időveszteség. Ennek ellenére nagy nyomást éreztem, hogy ebben a dologban világosan lássak.
A városi könyvtárban néhány perc múlva már előttem is voltak a Gergely naptárról szóló adatok. Ezekből megbizonyosodtam, hogy a főnökömnek igaza volt.
XIII. Gergely pápa elrendelte, hogy 1582. október 4. csütörtök után 1582. október 15. péntek legyen, hogy húsét ünnepe a Nicea-i zsinat által elrendelt első tavaszi holdtöltétkövető vasárnap legyen.
Hétfőn reggel Harry bemutatta az új munkatársat:
- Ciril Grosse-nek hívják, és a hímző szakmában van képesítése. Üdvözüljük őt gyárunkban, és meg vagyok győződve, hogy törekedni fog gyárunk még nagyobb elismerésének növelésére!
Ezután elvezette Cirilt munkahelyére és azt mondta, hogy bizonyára örömmel fog dolgozni az új gépen. Majd hozzám fordult:
- Ciril, bemutatom neked Rogert. Jó barátok lehettek, mert ugyanazt a munkát fogjátok végezni. Roger, légy olyan kedves magyarázd meg Cirilnek, ha valamit nem tudna munkájával kapcsolatban! Ha segítségre lenne szükségetek, akkor szóljatok!
Talán háromnegyed óra múlva nehézségem támadt a gépemmel. Kihagyta az öltéseket. Ez azt jelentette, hogy a munkámat meg kellett ismételnem. Amikor a gép egymásután többször kihagyott, türelmetlen lettem. Elővett rossz szokásom, s ahogy én neveztem, összehívtam a szenteket. Végül kértem a főnökömet, ellenőriztesse gépem beállítását. A főnök átnézte a gépet, igazított a cséve feszítésén, de mindez nem sokat segített.
A tízperces szünet alatt Cirillel kimentünk, hogy friss levegőt szívjunk, és elbeszélgessünk nehézségemről. Kérdeztem, nem tudja-e, hogyan lehetne kijavítani a hibát. Ciril megvakarta az állát:
- Ha már a véleményemet kérd, úgy gondolom, lehetne rá megoldást találni. Roger, van azonban egy kérésem: ne vedd a száda olyan könnyen Isten nevét! A gépek zaja ellenére hallottam szitkozódásodat, de segítségérst nem hallottalak könyörögni.
Kérdésemre adott felelete meglepett, de ő ezt úgy mondta, hogy egyáltalán nem volt bántó. Mindjárt lehetőségét láttam megtudni, amivel Harry megbízott.
- Bocsáss meg Ciril kérlek, ha valami olyet mondtam, ami megbántott. Igazán nem akartam. Hallottam, hogy te istenfélő ember vagy. Érdekelne engem, hogy melyik egyházhoz tartozol.
- Hetednapi adventista vagyok - mondta.
- Remélem, nem veszed rossz néven, ha azt mondom, hoy erről az egyházról még sohasem hallottam. Elárulhatod, miben hisztek?
Ciril elmondta, hogy már maga az egyház elnevezése tartalmaza tanításuk lényegét. A hetednapi adventisták az egész bibliai tanítás keretén belül két alapvető, de elhanyagolt igazságot hirdetnek. Az egyik a szombatnak, mint a teremtés emlékünnepének, a hét hetedik napjának a szentsége. Felhívjk az emberek figyelmét, hogy imádják és tiszteljék azt, Aki teremtette az eget és a földet (Jel 14:6, 7). A másik Jézus Krisztus dicsőséges második eljövetele. Ezt várják, mint Jézus ígéretének teljesedését, amikor a halottak új életre támadnak fel, az élők pedig elváltoznak. Akik Őt várták, azok halhatatlan testben lesznek elragadva az Úr közelében, ahol most helyet készít számukra.
Már majdnem 15 perc telt el, amikor visszamentünk a munkahelyünkre. Azt mondtam Cirilnek, hogy bár nem járok templomba, szívesen meghallgatom, ha beszél nekem vallásos meggyőződéséről.
- Szívesen válaszolok a kérdésedre, Roger.
Ez az októberi nap nagyon szép volt és támadt egy gondolatom.
- Ciril, mit szólnál ahhoz, ha valahol ma együtt ebédelnénk? Szeretném, ha többet mondanál nekem vallásodról.
Ciril belegyezett. Amikor visszatértünk a munkához, csodálkozásomra a gép jól működött. Azon gondolkoztam, amit most hallottam. Az emberiség Teermtője kéri az embert, hogy emlékezzen meg Róla, mint az élet ajándékozójáról, és háláját fejezte ki a teremtés emléknapjának ünneplésével.
Ez különös! Jézus Krisztus visszajövetele pedig meghozza a feltámadást és a halhatatlanságot. Az, ahogyan Ciril ezt elmondta, a valóság hatását keltette bennem.
Az ebédszünet rövidebbnek tűnt, mint máskor. Ciril olyan kívánatosan beszélt Isten Igéjéről, hogy a hatvan perc csak tizenötnek tűnt. Amit hallottam, később megoldotta életem titkait.
- Nagyon megragadott engem, amit mondtál, Ciril, de újabb kérdések is felmerültek bennem. Tudnál ezekre válaszolni?
- Mire gondolsz? - egy kicsit kényelmesebben helyezkedett el. Lehet, hogy segíthetek neked.
Hogy biztos legyek, jól értettem-e szavait, ismételni kezdtem a hallottakat.
- Említést tettél a halottak feltámadásáról. Ha Krisztus eljön, azok az emberek, akik halhatatlanságot kapnak, a mennybe mennek. Azt mondtad, hogy Jézust ezt ígérte tanítványainak. Mondd meg nekem, mi történik azoknak az embereknek a lelkével, akik meghalnak, mit csinálnaka halál és a feltámadás között?
Az épület falának dőltem, a kenyerembe haraptam és azt gondoltam, hogy a válaszra tovább kell várni. Ő azonban ellenkérdéssel válaszolt:
- Roger,nagyon szomorú lennél, ha azt mondanám, hogy nincs halhatatlan lelkünk?
- Nem - válaszoltam -, de ismerek embereket, akik nagyon csalódnának. Mivel tudod alátámsztani nézetedet,
- Az egész Bibliában csak néhányszor fordul elő a "halhatatlanság" szó, de soha sem abban az ételemben, hogy az ember lelke halhatatlan lenne. 1Tim6:15-ban: "Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik". Tehát Istenről van szó. Az 1Koer 15:53-54-ben pedig azokról van szó,akik Krisztus második eljövetelekor feltámadnak: "Mikor pedig ez aromlandó test romolhatatlanságba ötözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik". Ha tehát a Biblia azt mondja, hogy egyedül csak Isten halhatatlan, helyes lenne-e azt állítani, hogy halhatatlan lelkünk van?
Amikor ezeket hallottam, a kenyér majdnem kiesett a kezemből. Nem vártam ilyen magyarázatot, de amit mondott, annak értelme volt.
- Tehát azt állítod - folytattam -, hogy az ember, ha meghal, teljesen porrá változik és nem tudja, mi történik körülötte?
- Igen! Pál apostol a Róma 2:7-ban arra buzdítja a keresztényeket, hogy keressék a halhattlanságot. Ha már a mienk volna, akkor nem buzdítana arra, hogy keressük.
Érvelése nagyon megragadott, főleg azért, mert így még nem hallottam beszélni keresztényt. Még többet akartam tudni, ezért újabb kérdéseket tettem fel.
Beszélt arról, hogy földi szolgálata folyamán Jézus a halált alvásnak nevezte. Lázárral kapcsolatban mondta: "Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem őt. Mondának ezért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. Pedig Jézus annak haláláról besélt, de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár meghalt" (Jn 11:11-14.)
Idézte még 2Tim 1:10 versét, amely azt mondja, hogy a mi Megváltónk, "Jézus Krisztusnak megjelenése által (...) eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által". Amikor arra kértem, hogy ezt magyarázza meg, azt válaszolta Ciril, hoy Sátán és angyalai nagyon örülnek annak, amikor az embereket megtéveszhetik és elcsábíthatják. Attól a naptól kezdve, hogy az első emberpárt Ádámot és Évát sikerült elcsábítania, ami által az összes utódokra átok származott, a gonosz lelkek részletes terveket dolgoztak ki emberek megtévesztésére. Különbö nézetekkel, filozófiai irányzatokkal igyekeznek lekötni az emberek figyelmét, hogy szem elől tévesszék Isten áldását, amit megígért. Sajnos Sátán óriási sikereket arat terveinek megvalósítása által.
Ekkor arra gondoltam, hogy ez az ember ismeri ellenfele harci módszereit. Megkértem, folytassa magyarázatát.
- A Messiás eljövetele a legnagyobb áldásokat hozta. Sajnos, és ezt szintén el kell mondanom, hogy Izrael, amely oly sok isteni kijelentést kapott, a Messiásról hamis elképzelésekkel bír. Amikor Jézus közöttünk volt, a többség nem fogadta be Őt, sőt eljött egy nap, amikor ezt kiáltották: "Feszítsd meg! Feszítsd meg!"
- Isten egyik legértékesebb ígérete a feltámadás és az örök élet reménysége volt. Az apostolok idejében a szadduceusok - a zsidó nép egy művelt osztálya - voltak azok, akik az egyszerű népet arra tanították, hogy nem lesz feltámadás (Acs 23:8). A körülöttük élő nemzetek többségének az volt a nézete, hogy amikor meghalnak, akkor az élet egy magasabb formájába mennek át.
- A 1Tim 1:10 szövegéből kitűnik - folytatta -, hogy Jézus Krisztus nagy áldozata a Golgotán elvette a halál erejét, s ezzel legyőzte az összes hamis tanítást ezen a téren. Krisztus evangéliuma világosan mutatja, hogy az örökélet és a halhatatlanság az igazaknak csak Jézus eljövetelekor és a feltámadáskor adatik, és nem előbb. Isten igéjéből világosan kitűnik, hogy az ember halála után semmit sem tud önmagáról, mert a halál álmát alussza.
- Ciril! Isten Lelke számotokra lehetővé tette, hogy megmeneküljetek a csapdából. Egyházatok minden tagjára gondolok. Nézetem szeint a lélek halhatatlanságának tanítása a legveszélyesebb és legerősebb hazugság, amibe a démoni lelkek belevittek bennünket. Ezért neked nagy okod van a hálára!
Ifjú munkatársam 1Thess4:13-18-at idézte: "Nem akarom toábbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ővele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akikélünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből, és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban, azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön át az Úr elébe a levegőbe, és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annak okáért, vigasztaljátok egymást e beszédekkel."
- Bámulatos, ahogyan te értesz az élethez - mondtam Cirilnek, amikor visszamentünk gépeinkhez. - Akinek ilyen reménysége van, mint neked, az gazdag kincsnek a birtokosa.
Azon a délután éppen egy minta varrára közben - anélkül, hogy valaki észrevette volna - elmém óriási csatatér volt, amelyen kegyetlen küzdelem folyt Isten Szentlelke és a sátáni lelkek közzött. Azonnal világossá vált előttem, miért találtak ki száz meg száz elméletet, hogy az embereket megtévesszék és megcsalják, mindenekelőtt azzal, hogy az emberek halhatatlanok. Ahogy arra magam is rájöttem, ördögi tanításukat azzal támasztják alá, hogy a démonok megjelennek az embernek és azt állítják, hogy ők az emberek elhunyt rokonainak lelkei.
Életemben először ismertem fel, hogy van Isten, aki szereti az embereket Egyúttal azonban rádöbbentem, hogy elveszett ember vagyok. Ha ma erre gondolok, bizonyos mértékben átéltem azt, amit majd egyszer átélnek azok, akik Jeruzsálem falain kívülről fogják nézni a megváltottakat. Az istentelenek ezt kiáltják majd: "Túl késő már...!"
Amikor rádöbbentem arra, hogy lelki szemszögből el vagyok veszve, izzadni kezdtem, annak ellenére, hogy az épületben egészen hűvös volt. Levetettem nyakkendőmet, feltűrtem az ingem ujját kezemet az égnek emeltem, de ez nem segített. Emlékszem, hogy azután a WC-ra mentem. Bezártam magam mögött az ajtót és rettenetes lelki szorongásban leültem, hogy össze ne roskadjak, mert a szédülés kerülgetett. Az arcomon folyt az izzatság, és nehéz cseppekben hullott a földre.
- Túl késő már! - mondtam. - Késő! - Ezt akartam ordítani,de nem voltam képes rá. Istengyűlöletem eltűnt és istentelen életem volt a szemem előtt. Egyúttal megértettem azt, hogy Sátán üldözésének estem áldozatul.
A démoni lelkek a csüggedtség érzetével kínoztak oly mértékben, ahogy azt soha azelőtt, sem azután nem tapasztaltam. Olyan kézzel foghatóan érzékeltem jelenlétüket, hogy nehézségem volt a lélegzéssel. Úgy éreztems, mintha valami megvonná tőlem az oxigént.
Tehetetlenségemben alig tudtam lélegzetet venni és halkan ezt súgtam: "Bárcsak megkönyörülne rajtam az Isten! Ezt nem imádságnak gondoltam, mégis rettenetes érzésem és csüggedésem azonnal elmúlt.
Arcomat lemostam vízzel és visszatértem gépemhez. Munka közben azt jutott az eszembe, hogy az élet Ajándékozója valóban meghallotta súgva mondott kiáltásomat és elűzte a gonosz lelkeket.
Ha ez így van, akkr ezt miért tette? Gyűlöltem Istent és káromoltam Őt. Ezt nem bocsáthatta meg nekem. Más azonban mégsem lehetett, mint a mennyei Isten, Aki - amint most átéltem - megszabadított.
Egy másik gondolat is eszembe jutott, éspedig az, hogy nem is kapok megbocsátást és nem várhatok örökéletet, lehet, hogy a Teremtő fel akar használni arra, hogy általam megáldja mások életét, akiket szeret és akiket be akar vinni az újjáteremtett földre.
Szilárdan meg voltam győződve arról, hogy Cirillel való találkozásom - aki oly sokat tudott az örökkévaló dolgokról - Isten műve volt. Az történhetett, hogy az egek Istene néhány nappal ezelőtt meghallotta segélykérésemet, amikor az ágyon fekve azt mondtam: "Ha van valamilyen Isten az égben, akit érdekel a sorsom, akkor most segítsen nekem!"
"Istenérdeli sorsom! Ő törődik velem!" Ezt akartam kiáltani és megmondani mindenkinek a gyárban, de visszatartottam szavaimat. Mivel éreztem, hogy Istennek gondja van rám, úgy döntöttem, hogy megkérem Cirilt, nem mondana-e el nekem még többet abból, amit a Bibliában talált. Ha Isten engem - méltatlan embert - figyel, akkor mennyivel inkább gondja van jobb emberekre is, akik eddig még nem fogták fel, mennyi mindent készített számukra!
Ha mások örökéletével fogok törődni, akkor talán Isten megszabadít engem a démoni lelkek hatalmából. Talán életem további szakaszában örülhetnék annak, ha másokat értesíthetnék a nagy küzdelem háttteréről és így vezethetném őket a Jézus Krisztus melletti tudatos döntéshez.
Attól a pillanattól kezdve, amikor rádöbbentem, milyen nagyon megtévesztik és megcsalják a démonok az embereket, lázadás vett rajtam erőt. Ebben a pillanatban úgy döntöttem, hogy többé nem közösködöm velük.
A munkaidő végeztével azt mondtam Cirilnek, hogy szeretnék vele menni a villamosmegállóig, hogy beszélgessünk. Amikor egymás mellett lépdestünk, megkérdeztem, hajlandó lenne-e velem a Bibliát tanulmányozni Azt válaszolta, hogy ez számára nagy öröm lenne. Azután feltette nekem a kérdést:
- Nem szeretnéd elkezdeni mindjárt a hét végén? Minden héten lenne egy vagy két óránk!
- Ciril, bizonyos oktból, amit neked most nem mondhatok el, nagyon fontos számomra, hogy még ma este kezdjük el. Én menjek hozzátok, vagy te jössz énhozzám?
Ciril meghívott este hét órára. Bibliaórára! Amikor búcsúztunk egymástól, meglepetésének adott hangot, mivel kitartottam amellett, hogy még ma este kezdjük el a tanulmányozást. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-21 11:36:54, vasárnap
|
| |
| |
Az adventista egyház születésem óta velem volt állítólag, legalábbis az ébredő játszótéri egyházak Időjelek kezdete ótam végignézve azt az életet, amelyet a Mónika Showban bemutatott sátánisták és elme, börtön cigányok hajtottak végre a spiritiszták, az okkultisták, a karmikus szülöttek, Rákóczi tér, elme, bolondok emelésével "ember" áldozásal az okkultisták összes betegségével a Pszichografológia alapján. Az adventisták nem hisznek a karmában, nem hiszik el, hogy vannak olyan emberek, akik már előző életükben is éltek, amire bizonyíték a Mi világunk egyik kötetébe írt Éva és a Fonók előző és következő reinkarnálódása. S-né D. Erzsébet megmutatta fiatalkori fotóját, amin egy torzszülött volt bikiniben, kalapban, kiálló felső benső combokkal, ami reinkarnálódás jeleit hordozta magában, s mint minden karmikus szülött deformációa miatt, ezért is engem bántottak. Erzsébet elhozta nekem Csepregi Itt vagyok című dalát, ami a sajátja volt, s már engem a Parabestia körbevett hatalmas akadályozó energiával, ami azóta is tart. Én tehettem arról, hogy Erzsébet azelőtti életében erkölcstelen életet élt, most csodálatosat kapott a többiekkel együtt. Ezek a karmikus népek is Sátán népei, s még hol van a rengeteg bibliai halálnép? Jézus azt ígérte, egyszer eltörli a halált a földről örökre. Most az egész világ talmudista démonikus és különféle sátáni eredettel bír.
Cseh Károly Kelet tisztuló sorozata ember áldozásra épült, ők a túlélő lírai karám tagjainak vallják magukat.
Ketten a kertben pogány fényű Ádvent verse harminc éves adventi kapcsolatra utal, melyet Pogány Judit és Pogány Balázs miskolciak nevéhez jutva kezdtek, 1991-ben ismétlésben legalább harmadszor. Az advent azt írta: legelőször a gonosz fekete mágiával, veszélyes tudománnyal foglalkozók mennek be Jézus menyországába. Bush bemutatta, hogy még a mezítelen szobrokat is az amerikai zsidóknak le kellett takarnuk, mert "ember áldozással" tisztulnak. Nekem még a mezítelennek megrajzolt Gergely Sándor fantázia Föld-anyás rima Jeruzsálemes cserepek mezítelen alakzatait is fel kellett ruhába öltöztetnem.
Néztük hosszan az ablakon át:
mint mikor szél kezdi ki a nád buzogányát,
úgy bomlik ki az éjből az első nagy havazás.
és mintegy varázsütésre, túl a jegesedő üvegen,
nagypelyhű jegenyékké magasul a hajdani nádas:
harminc nyár óta setteng a nyomunkban.
Homlokunkat hol az ablak hideg keretéhez,
hol egymás lüktető homlokához döntve figyeltük:
leheletünk finom ezüst szívet olvaszt a jégbe,
melyen át percek horgolta
fehér csipketerítők tündökölnek a fákon
és alólunk, mint idetévedt őzek, barnálló törzsek
nézik szelíden tört fényű, tompa
sejtjeinkben hogy gyullad ki sorra
millió ádventi gyertyavilág.
1995-ben ért a börtön médiával az adventista kiadó könyveihez. Egy adventista gyűlésre elmentem, utaltam arra, hogy az egészségügy 1991 óta, mióta a Csanyikban voltam, apokalipszist hajtott végre, erre elmondta az adventi kiadó papja saját bibliai mondatát nekem:
- Menj és mutasd meg magad az embereknek, hogy nem vagy bolond!
Maguk éppen új egyházat építettek, ahol gitárral rendeztek összejöveteleket. A sátán népeit születésem óta emelték, kezdték ezt az adventisták könyvében leírt spiritisztákkal, ezek a zenészeket jelentik, kivéve a régi kommunista hippiket, punkokat. Müller Péter szeretetről ír, de a sátán tudománya tette hírhedtté, bár maga híresnek gondolja magát, hiszen a lelkekkel, a halottakkal beszélget. 2001-ben még javában tartott az Utolsó küzdelem és a Jézus élete könyv végrehajtása a német nyelvű adventi könyvekkel együtt, melyben a parabestiát és brutálist is bemutatták, Satelitet beállította a média, majd ismét jöttek az utcába rendezett barach-osok a 130 éves Izraellel...
1998-tól ismétlik a sátánisták, melyek tűzben vannak körülöttem, tolvajokkal mindent átemelve a másik világba a börtönnel a sátán valamennyi népének ismételt emelését, most Erdélyi László nevéből a miskolci Erdélyi utcát és Erdélyi Mónikát rendezték be, az általa bemutatott cigányság és sátánisták lettek a Játék a tűzzel könyv alapján bemutatott sátán népei könyve alapján bemutatva, mint ahogyan az egykori puszta Katalinjaiból Oláh Ibolya Kati lett valamennyi cigány Katival, Mariannával....
Cseh valamennyi írását ismételték az én általam megírt apokalipszissel együtt, mely szerint minden börtön karmikus nép helyett én voltam egyedül "megáldozva.", erről szól a Főnixes Vagyok Isten (Friderikusz Sándor népe) Anna felébredése ugyanúgy, mint az Én egy pillangó vagyok, a Margréta virág vagyok én... Sajnálatos, hogy a Vörös Oroszlánból lett Szomorúszemű Johanna Annás szereplőkkel novellákkal megírott könyvanyag kézirata bezúzásra került a többi 17 könyvanyaggal együtt, melyhez a Katalin, a szeretet csillaga tartozott 17-es mágikus számával.
A kelet népei az Aranyhálóval kezdték el a pusztítónak való áldozásukat, melynek eladták magukat túlélésük érdekében. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Időjelek - Leplezés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-21 11:17:40, vasárnap
|
| |
| |
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
Kényszerítettek, hogy tagjuk legyek
Ey este, amikor Sátán papjával beszélgettem Roland társaságában, megmagyarázta nekünk, hogy eljött az ideje a lelkek hatalmába vetett hitünk bebizonyításának. Azt állította, hogy a mestertől kapott erre megbízatást.
- Majd önök is kapnak egy ajándékot a sok közül - mondta -, amint készek lesznek nyíltan vallomást tenni a mesterbe vetett hitükről.
Részt kellett vennünk egy sátánkultusz szertaretáson, ahol az összegyülekezett tanúk előtt felszólíottak: valljuk meg, hogy Sátánt nagy istennek tartjuk, a Föld legangyobb uralkodójának, aki kész csodálatos ajándékokat adni a benne hívőknek. Azután olyan ajándékokat kapunk, amilyet csak akarunk. Ezek után hitvallomásunkat azzal pecsételjük meg, hogy egy marék füstölőszert szórunk a Sátán oltára előtt izzó parázsra és meghajolunk előtte.
Barátom egyáltalán nem vonakodott. Rland több okot is említett, miért alkalmas a mai este arra, hogy ezt én is megtegyem, de nekem az volt az érzésem, ezt a lépést még meg kell gondolnom! Szégyelltem magam, de be kell vallanom, hogy gyenge voltam. A jövőbelátás lelkét kértem. Azt akartam, hogy álmomban halljam a következő napi lóversenyen futó győztes lovak nevét és számát. Ezután elmegyek a közvetítőhöz és fogadok rájuk.
Már az első éjszakán volt ilyen álmom. Egészen világosan láttam, hogy melyek lesznek három nap múlva - szombaton - a győztes lovak. A követkeő nap elmentem a közvetítő irodába és íme, a nevek amelyeket álmomban láttam, ott voltak a lovak névsorában, amelyeknek szombaton futni kellett. Mivel nem volt sok pénzem, két futamra csak kis összeget tettem fel, ami 60 dollár nyereséget hozott. A harmadik lóra a nyereség a tét huszoegyszerese volt, mivel ez a ló nem volt esélyes. De mivel tudtam, hogy a lelkek eddig helyesen értesítettek, úgy gondoltam, teszek rá 20 dollárt. A ló győzött és én voltam az egyetlen, aki jól tippelt. Kaptam 420 dollárt, megköszöntem és eltűntem. Most aztán az újonnan nyert boldogság tudatában lépegettem egészen a St. Catherin utcáig, ahol beléptem az egyik legelőkelőbb fésfiruhaüzletbe, és vettem magamnak egy kézzel varrt öltönyt kb. 200 dollárért.
Hasonló élményem volt a következő szombatokon is, és egyszer csak a fogadóiroda tulajdonosa behivatott engem az irodájába. Beszélni akart velem. Mikor elég hosszasan beszélgettünk, látta, hogy a lóversenyekről igazán nem sokat tudok.
- Ez bámulatos! - mondta. - Hogyan lehet a lóversenyekről való ilyen csekély ismerettel így eltalálni a győztest! Megmondhatja nekem, kitől szerzi az információkat?
Amikor látta, hogy semmit sem tud meg tőlem, eztmondta:
- Jó sokba kerül maga nekem! Szeretném, ha elmenne és többé vissza sem jönne! Ha óhajtja, szívesen megadom magának más montreali fogadók névsorát.
Érdekes volt hirtelen vagyonosnak lenni, de a valóságban ez a gazdagság engem nem tett boldoggá. Nem tudom, milyen okból nem voltam megelégedve. Ennek ellenére Roland úgy élvezte, mint soha azelőtt, mert a lelkek fantasztikus módon segítették őt.
Egyik este olyasvalami történt, ami nyugtalanná tett. Miután néhányan bizonyságot tettek arról, hogy mi mindnt tettek meg értük a lelkek, a pap azt javasolta, menjünk le mindannyiszor az imaterembe, hogy köszönetet mondjunk.
- Mennyei nyelven fogunk beszélni! - mondta. - A mester és a legfőbb tanácsadók ezt szeretik.
Ez a kijelentés titokzatosnak tűnt előttem, de úgy gondoltam, jobb lesz, ha most nem kérdezősködö arról, hogy a démoni lelkek hogyan beszélhetnek mennyei nyelven!
Amikor az imahelyiségben ültünk, minden jelenlévő énekes könyvet kapott, valódi keresztény énekeskönyvet. A pap még meg is nevezett három keresztény egyházt, amelyek ezt az énekeskönyvet használják. Miután mindenki elvégezte az oltár előtt azt a bizonyos rövid szertartást, a pap felszólította a gyülekezeteket, hogy egy bizonyos éneket nyissanak fel, és énekeljenek vele. Vagy 20 percig énekelhettek. Én magam egyetlenegy szót sem énekeltem, csak ültem ott meglepődve.
Amikor feljöttünk, hozzám fordult a pap mosolyogva:
- Észrevettem, hogy ön nem vett résézt a lelkek dicséretében. Megmondhatja, miért nem?
_- Egyszerűen nem tudtam ezeket a keresztény énekeket úgy megszentségteleníteni, aohgy azt ön és a többiek tették! Az a tény, hogy nem hiszek Istenben, még nem ok arra hogy a nevét káromoljam.
- Értem, mit érez, de idővel majd alkalmazkodik. Valahogy úgy van ez, mint amikor az ember először lát életében él állatot feláldozni. Először megretten, de amint azt többször látja, ez már őt nem érinti. S ráadásul szeretnénk meghívni önt és Rolandot egy nagy ünnepre, amely a lelkek tiszteletére a laurentíni hegyek köött lesz megtartva. Számunkra ugyanis november elseje nagyon szent nap. A jövő héten, ha együtt leszünk, majd még többet mondok erről.
Azon az estén hazamenet megkértem Georot, magyarázzon meg nekem valamit, amit az istenek dicséretére tartott összejövetelen figyeltem meg. Amikor már elég hosszan énekeltünk, némelyek más nyelven kezdtek énekelni, nem franciául, bár ugyanazt a dallamot énekelték.
Georg elmondta, hogy a lelkek néhányat a jelenlevők közül megszálltak és ezek lelki nyelven dícsérték a Sátánt és tanácsadóit.
- Így képessé tették őket arra, hogy nagyobb hódolttal imádják őket. Az ilyen dicsérő összejövetelnek kettős célja van. Először is az a tény, hogy a sátánimádók keresztény énekeket énekelnek, ezzel Krisztus nevét káromolják. A második cél az, hogy miáltal Istent a legdurvább módon gyalázzák valamilyen értelmetlen nyelven, ezek az emberek megszállottakká válnak és teljesen elkötekezik magukat Sátánnak és főtanácsadóinak. Ez különösen tetszik Sátánnak.
Megragadta a figyelmemet több olyan megjegyzés ai, amelyet élő állatok áldozásával kapcsolatban tettek, ezért megkértem Georgot, mondjon erről valamit. Elmondta, hogy embereik november elején, a leurenti erdő bizonyos helyén mutatnak be áldozatot, de a részletekről kérdezzem meg a papot. .A körülmények azonban nem engedték meg, hogy eről többet is megtudhassak.
Akkor még nem sejtettem, hogy az elbukott angyalok tudnak valamit Isten érettem való munkájáról, aki azt akarja, hogy csakhamar oyan helye jussak, ahol hallhatok az Ő nagy szeretetéről az erre nem méltó emberek iránt. Ezért arra akartak kényszeríteni, hogy mielőbb kötelezzem el magamat a démonimádatnak. Azt akarták, hogy lépjem át azt a küszöböt, amelyen túlról már nincs visszatérés.
Egy szerdán, amikor a démonimádás helyére értem, nem gondoltam, hogy utoljára vagyok itt. Kezet ráztam barátaimmal, akik mindent megtettek azért, hogy jól érezzem mamagat közöttük, és kedvet találjak a lelkeknél. Lehetetlen volt elképzelni, hogy tíz nappal később ugyanazok az emberek kegyetlen ellenséggé válnak, akik megsemmisítésemet tervezik, és hajlandók lesznek nagy összeget fizetni annak,a ki engem meggyilkol. Azon az estén is tapasztalatokat beszéltek, amelyek lenyűgőzőek voltak. Amikor véget ért az összejövetel, a pap még beszélt velünk, és közölte, hogy a lelkeknek nagyon fontos, hogy számunkra hasznosak legyenek. Ha hajlandók lesünk két hét múlva részt venni a titkos szervezetükbe való felvételi ceremónián, akkor közlik velünk, mi a tervük életünkkel. Amikor megkérdeztem a papot, miért kell alávetni magunkat, mielőtt megtudnánk ezt a tervet, azt válaszolta, hogy hinnünk kell a lelkeknek.
- Hit nélkül nem tetszhetnek a mesternek, de ha kedvét leli magukban, az nagy hasznukra válik.
- Kérem, jöjjenek velem - szólított fel bennünket -, szeretném megmutatni önöknek, milyan jutalmakat ad a mester!
Egy olyan helyiségbe vezetett, ahonnan egész este gépírás zaja hallatszott. A pap bekopogott, s valaki azt mondta, "tessék!. Amikor beléptünk, láttuk, hogy egy ember nagyméretű, teleírt leveleket helyez borítékokba.
- Juien, te már láttad ezeket az urakat - mondta a pap -, de nem hiszem, hogy ők ismernék a munkádat! és azt sem tudják, hogy a lelkek hogyan segítették neked, amikor másoknak jót tettél. Azért hoztam őket ide, hogy személyesen beszéd el, milyen tapasztalatod volt a lelkekkel azután, hogy közösségünkbe fogadtunk!
Ez az ember elbeszélte, hogy mint fiatal ügyvéd jövője biztosítása érdekében olyan információkat szerzett amire egy bizonyos ügyvédi irodának szüksége volt. A szerencse akkor mosolygott rá amikor kapcsolatba került a démonokkal. Élete egyetlen éjszakán megváltozott.
Amikor befogadták, közölté vele a lelkek, hogy teljesen kivételes feladatokat bíznak rá. Azoknak kellett segítenie, akik sikkasztottak és nem volt pénzük ügyédre, hogy ne jussanak börtönbe. A lelkek azt akarták, hogy nyisson azonnal irodát és kínálja fel az ügyvédeknek védőbeszédeit a bírósági tárgyalásokra. A lelkek fogják elvégezni helyette a fontosabb munkát. Közölték vele, hogy már leveleket küldtek szét bizonyos franciául beszélő ügyvédeknek egész Kanadába. A levelekbenértesítették őket, hogy minden szükséges iratot megkapnak, ha azokat a pereket, amelyeket a múltban ismerethiányuk miatt elveszítettek, most felújítják. Rövid időn belül jöttek a válaszok. A lelkek azt is elmondták neki, hogy minden szerdán, amikor segítségre lesz szüksége, az imaházban kell dolgoznia. Munkája abból áll, ogy papírt húz a három írógépbe és megvája, amíg a lelkek kidolgozzák a védőiratot. Az asztalon előtte voltak az írógépek és mintegy 50 csomag papír. Elmagyarázta, hogy ezek a papírok olyan gyorsan tele lettek írva, hogy alig győzte az újakat behúzni a gépbe. Minden védőirat információkat tartalmazott olyan esetekről, amelyek a tárgyalást megelőzték, hivatkozott az előző esetekre, amelyek már a bíróságon voltak.
A pap megkérdezte, hogyan fogadták szolgálatát az ügyvédek. Az ember pedig elmondta, hogy nagy lelkesedést váltott ki belőlük, mert az eredmények szenzációsak voltak. A pap kérdésére azt is elmondta, hogy munkájának sok ezer dollár haszna van. Búcsúzáskor meghívott bennünket, hogy amikor az épületben vagyunk, bármikor bemehetünk hozzá, hogy megtekinthessük a lelkeket munkájuk közben is.
A pap megismételte kérését, hogy lépjünk be közéjük. Barátom beleegyezett, de én vonakodtam.
- Sajnálom - mondtam - de én még nem tudok erre feleletet adni. A sátánimádók közé való belépés gondolata foglalkoztatott. Elfogadjam, vagy elvessem?
Az utolsó hónapok tapasztalatai voltak szemem előtt, s elmémet több megválaszolatlan kérdés foglalkoztatta. Nem láttam a helyes megoldást! Ha fel is fedeztem sok érdekességet a természetfeletti dolgokban,mégis úgy éreztem, hogy itt sokkal többről van szó, mint ami eddig elém tárult. Tudtam, hogy nem hhetek feltétel nélkül a démonoknak, hogy Isten igazságtalan volt velük szemben. Hol tehát az igazság? Biztos, hogy nem a keresztény egyházakban, mert erről már tudom kellene!
Szorultságomban az volt az érzésem, hogy segítségre van szükségem a helyes döntéshez. Egyre erősődő tehetetlenségi érzésem arra késztetett, hogy hangosan felsóhajtsak:
- Ha van Isten az égben, akit érdekel a sorsom, akkor most segítsen nekem!
E szavak után oldalamra fordultam és elaludtam. Csak a vekker csörgőjét hallottam. Ezen a csütörtökön mélyen gondolataimba merülve mentem a munkahelyemre.
Röviddel azután, hogy Rolanddal találkoztam és a spiritiszta szeánszokra kezdtem járni, új munkahelyre kerültem, ahova már előbb is szerettem volna bejutni. Varrni tanultam egy női konfekciós ruhakészítő cégnél.
Amikor aznap a varrógép mellé ültem, munkám közben állandóan azon gondolkodtam, hogyan döntök a következő héten. Pénteken délután végül is arra az elhatározásra jutottam, hogy alávetem magam a felvételi szertartásnak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-20 19:06:25, szombat
|
| |
| |
Tegnap a rock-szekér minden vallást létrehozva megismétlő egyik tagja, Szörényi Levente koncertet adott, melynek a címe: Hattyúdal volt.
Az Időjelekbe tették egyik Cseh Károly által átjavított versemet 1992-ben az alábbi szöveggel:
Adj hitet uram, jó Uram,
Szánkban már hűlt hamu a dal;
Vess tisztulni ősi ima
Újjászülő lángjaiba!
Adj hitet, Uram, jó Uram,
Madár-röptű dallamfutam
Emeljen porból, s az ének
Ússzon fenn hattyúfehéren! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Időjelek - Leplezés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-20 17:56:57, szombat
|
| |
| |
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
A lelkek tevékenység közben
Úgy két vagy három héttel a démontisztelők imaházának meglátogatása után újabb lehetsőségem volt a főpappal Sátánról és angyalairól beszélgetnem. Amikor elmondtam neki, hogy úgy gondoltam, itt egy csoport izmos emberrel találkozom majd, elmosolyodott.
- Az istenek imádói éppen úgy különböznek egymástól, mint bármilyen más társaság tagjai. Gyakran visszatükrözik a helyi kultúrát. Ha az ember utazik, azt tapasztalja, hogy a babonaság leginkább az analfabéták között van elterjedve. Ezek az emberek az imádat legalacsonyabb fokának adják át magukat. Ha az emberek ebben az irányban haladnak, a lelkek ennek örülnek, mert tudják, hogy így fájdalmat okoznak nagy versenytársuknak. Ő azt állította, hogy mindeneket magához vonz. Azonban az évszázadok folyamán a lelkek sokszor bebizonyították, hogy tévedett. Milliók és milliók hullanak a sírba úgy, hogy még a nevét sem hallották, nemhogy hittek volna benne!
Mikor Sátán papja beszélt, a karosszékből felállt, s lassan járkálni kezdett fel s alá. Kezeit hátul összefonta, és a földet nézte. Később szemeit felemelre s rám nézett.
- Ami Montreált illeti, jó helyzetben vagyunk. A természet olyan képességekkel ruházott fel bennünket, amelyek messze felülmúlják az ebben a térségben lak emberek millióit. Ezért a mester mindent megtett, hogy a lélekvilág valóságait közölje velünk. Mindegyikünk számára különleges feladata van. - Ne nézzetek rám úgy, mintha nem hnnétek nekem! - fűzte hozzá.
Kétség nélkül az arcomon látni lehetett, mennyire meglep az, amit eddig mondott.
- Bocsásson meg, ha esetleg megsértettem! - kértem. - Hiszem azt amit mondott. Azonban még sok tanulni valóm van a mester akaratáról. Mindaz, amit az önök házában láttam, ahol a lelkeket imádják, az az én számomra teljesen új, és egészen más, mint amit azelőtt hitettek el velem.
- Nem akartam önbe kötni - felelte -, és ön sem sértett meg engem. Valószínűleg néha túl komolyan veszem a dolgokat. Ami azonban azt a módot illeti, ahogy a montreáli emberekről beszéltem, ezt egyáltalán nem dicsekvésképpen mondtam. Ezeket a dolgokat maga a mester jelentette meg nekem.
Ismét leült irodai karosszékébe, cigarettára gyújtott és dohányzott.
- Ami önt és barátját, Rolandot illeti, már egy éve értesültem arról, hogy találkozunk itt az imaházban, de aztán elfelejtettem. Ahogy önöknem nem rég mondtam, éppen chicagói szállodai szobámban voltam, amikor megjelent nekem a lélekvilág főtanácsadója, hogy újra önökről beszéljen, és felszólítson arra, hogy telefonáljak annak a férfinak, akit megbíztam, hogy távollétemben helyettesítsen. Ő mindent el akart rontani, amit a lelkek tettek azért, hogy mi kapcsolatba jussunk önökkel. Felhívtam azért ezt a férfit, sés mielőtt szóhoz jutottam volna, közölte velem, hogy Georg engedélyt kért arra, hogy önt és barátját meghívhassa a dicséret helyére, de ő ezt a kiváltságot nem adta meg. Természetesen közöltem vele, mi a főtanácsadó kívánsága. Felhívtam Georgot és közöltem vele, hogy örülni fogunk, ha önök nálunk lesznek. Ahogy látják, a mester mindegyiküket nagyra értékeli. Ezért ne becsüljék alá önmagukat.
Ez az esti társalgás ismét álmatlan éjszakát hozott. Állandóan a főpappal való beszélgetésem járt az eszemben.
Egy este a barátomnak túlóráznia kellett, s így nem volt ideje felhívni engem még mielőtt a gyülekezetbe ment volna. Amikor a villamossal hazafelé ment, azon gondolkodott, hogy nem kellene elkésnie, ha egyenesen a gyülekezetbe menne. Úgy döntött, hogy leszáll a St. Catherine és a St. Laurent-Boulevard utcák kereszteződésénél és innen telefonál nekem az imaházba. Igen ám, de a telefonszámot otthon felejtette. Csak legalább eszébe jutott volna a cím, hogy érdeklődhetne az információs központban! elővett a zsebéből egy kis jegyzetfüzetet és tollat, de az a szám, amit olyan gyakran látott az épületen, nem jutott az eszébe. Ekkor halkan ezt súgta: "Szükségem lenne a lelkek segítségére!" Nagy csodálkozására egy láthatatlan kéz vezette a kezét, és gyönyörű betűkkel leírta nemcsak a ház számát, hanem még az utca nevét is.
Saját teljesítményének nagyon örült, de az információs központban közölték vele, hoy a telefonszám a jegyzékben nem található. Ebben a pillanatban kérdeztem meg Georgot, mi van a barátunkkal. Ő szintén rágondolt és volt egy ötlete. Azt javasolta, menjünk Gerardhoz, a látnokhoz, ő megmondja, hol van most Roland!
Gerrd néhány varázsige után bezárta a szemét, ujjait halántékára helyezte és azt mondta:
- Látom, amint Roland betér a St. Catherine út és a St. Laurant Boulevard kereszteződésében levő dohányboltba. Az információs központot hívja. A mi telefonszámunkat akarja, de azt mondták neki, hoy az nincs a jegyzékben. Én most a szellem segítségével átviszem reá gondolatomat. Már ott is van. Tárcsázza a számot, hogy Georggal beszélhessen. Készülj, hogy felelhess neki, mert veled akar beszélni!
Georg megindult a telefon felé, amely a helyiség másik felében volt. Mikor a telefont megcsördült, valaki felvette, s az üdvözlés után közölte, hogy Georgot keresik.
Mikor Roland megérkezett hozzánk, boldogan beszélte el a lélekkel való tapasztalatát. Megmutatta nekünk a papíron azt a gyönyörű írást, és azt mondta:
- Berámáztatom. Ilyen szép kézírást még nem láttam. - Azután a paphoz fordult és azt mondta:
- Miért nem adta meg nekem a lélek a telefonszámot is, ha ár a címet megadta?
- Mert ön arra őt nem kérte - felelte. - Az ön hite szerint fog önnel bánni. Az a tapasztalat, amit ma ön átélt, csak gyerekjáték, amellett amit az istenek önök számára terveznek, uraim. Önöknek azonban bízniuk kell, és nagy dolgokat várniuk tőlük. Majd ha néhányszor megtapasztalják a lelkek rejét és műveltségét, remélem, hogy azután elegendő hitük lesz ahhoz, hogy még nagyobb mértékben segíthessenek önöknek!
Úgy két vagy három héttel azután, hogy Rolanddal ebbe a díszes házba léptünk, Sátán papja üdvözölt bennünket, és közölte velünk a következőket:
- Ma este nagyon különleges szeánszot élnek át. Városunkat meglátogatta egy nagyon régi ismerősöm. Ez egy híres professzor, történész. Franciaország legjobb egyetemein tanított, ismeretei, amelyek kiterjednek a történelem legapróbb részleteire is, szakmájában vezető személyiséggé tették. Úgy is mondhatnám, hogy a lelkek tették őt naggyá, akik megjelentették neki a történelem legapróbb részleteit. Ma este Bonaparte Napóleon hadjáratai lesznek részletesen a nyilvánosság elé tárva egy médium által. Jelenleg az imaházban vezeti az istentiszteletet. Engedjék meg, hogy addig is elmagyarázzam, mi fog történni.
Kényelmesen helyet foglaltunk és figyelmesen hallgattuk a papot, aki elmondta, milyen elragadó szeánszban lesz részüsnk. A médium megengedi a léleknek, hogy az ő testébe lépjen és lelkileg-testileg teljesen irányítsa őt. Így ő a lélek eszköze lesz, hogy jobban tudjon az emberekkel társalogni. A múltban a médiumba 6-12 lélek is beleszállhatott. Az egyik lélek ismeri aprólékosan a történelem részleteit, más szemszögből azonban nincsenek értesülései. Egy másik lélek azonban, aki szintén jelen volt az akkori idők eseményeinél, az ő helyébe lép. A lelkek annyira precízek, hogy nemcsak az akkor iidők embereinek szavait tudják utánozni, de hangjukat és előadási módjukat is.
Néhány perc múlva a pap kiment, hogy meggyőződjön, barátja befejezte-e már az istentiszteletet. Csakhamar visszajött és közölte, hogy aki a szeánszon részt akar venni, menjen le az imahelyiségbe.
A pap bemutatta a történészt, majd felszólított hat önkéntest, hogy jöjjenek előre. Ezek közül választottak k a lelkek maguknak egyet az esti társalgás eszközéül. Ez a hat férfi a pap elé állt, aki az isteneket imádta és kérte őket, mutassák meg nagy erejüket. Azoknak a lelkeknek kellett megjelenni, akik vezették és segítették hadjárataiban Bonaparte Napóleont. Az volt a feladatuk, hogy válaszoljanak a történész kérdéseire és ismertessék meg az akkori események részleteit. Amíg a pap rövid szertartást végzett,a lélek az egyik férfiba lépett és beszélni kezdett. Hangja tökéletes párizsi kiejtésű volt, ami figyelmet keltett.
A lélek közölte velünk, hogy ő katonai dolgokra specializálódott főtanácsadó, és a lelkek légiójáért felelős. Mivel a feladat nagyon összetett, szüksége van még további két önkéntes médiumra.
A lélek azt mondta, hogy ezeken a médiumokon keresztül fog beszélni Remi és Alfonz. Annak a férfinak a szemei, akibe a lélekvilág főtanácsadója lépett, nyitva maradtak és negyvenöt percen át még csak nem is pislantott.
A pap a történészhez fordult:
- A lelkek várják az ön kérdését!
A történész felált. Papírköteg és toll volt a kezében. Előbb megdicsérte a lelkeket és elismerte, hogy ők voltak azok, akiktől a múltban fontos információkat kapott, és segítették őt abban is, hogy tudományos téren szakmájában a legjelentősebb emberek egyike lett. Néhány percig beszélgetett a lelkekkel, akiket Remi úrnak, Alfonz úrnak és tanácsadó úrnak nevezett. Azután kérdéseket tet fel nekik, amelyekre készségesen válaszoltak.
A szeánsz egyik lényeges része volt a Napóleon és egyik tisztje közötti beszélgetés. A tanácsadó azt mondta, hogy a pontosság kedvéért jó lesz, ha Alfonz és Remi megismétlik a két férfi beszélgetését Amit hallottunk, az két különböző hangú férfi párbeszéde volt.
- Hát ez fantasztikus! - mondtam Georghoz fordulva.
- Ha gondolod - mondta Georg különös mosollyal az arcán -, várd meg, hogy a lelkek azoknak a halottaknak a hangján szólaljanak meg, akiket te megismertél, s akik már régen meghaltak. Ez aztán a nagyszerű!
Amikor a történész valamennyi kérdésére feleletet kapott Napóleon hadjáratával kapcsolatban, közölte a lélekvilág tanácsadójával, hogy szüksége lenne néhány kiegészítő információra abból a beszédtől, amit Mondreál polgármestere - Camilien Houde - tartott a II. Világháborúba történt belépése előtt.
A főtanácsadó közölte, hogy sem ő sema segítőtársai ebben segíteni nem tudnak, mert tevékenységüket Európára korlátozzák. Azonban távozásuk után más tanácsadó jön, aki megadja a szükséges adatokat.
A médiumnak utóbb kiválasztott két férfi reszketett. Szemük nyitva volt és saját hangjukon megkérdezték, hogy milyen sokáig lesznek még a lelkek hírközlő eszközei. az a férfi, akiben a lelkek főtanácsadója volt, szintén egy kicsit reszketett, szemét bezárta, majd kinyitotta. Egy másik tanácsadó szólalt meg rajta keresztül:
- Örülök, hogy megjelenthetem önöknek azt amit nem ismernek. Jelen voltam, amikor Camilien Houde a franciául beszélő kanadaiak hadseregében levő szolgálata ellen beszélt. Mit szeretne tudni?
A történész ismét köszzönetét fejezte ki a főtanácsadónak a lelkek vezetéséért.
- Mivel ezt a beszédet senki gyorsírással fel nem jegyezte, ezért ennek különféle változatai keringenek. Tsztelt tanácsadó,van lehetősége tisztázni ezt a dolgot előttünk?
- Szívesen megteszem, és előadom az ő beszédét szóról szóra.
Azt ami azután történt, egyszerűen nem tudom megmagyarázni. Asaját fülemnek nem akartam hinni. Hallottam azt a hangot, amelyet néhány éven át, talán százszor is hallottam a rádióban.
Camillien Houde nagyon erélyes politikus volt. Soha nem habozott megmondani véleményét akármiről, vagy akárkiről. A harmincas évek végén a kanadai francia hírközlő szervek figyelmének központi személyisége volt. Mivel Montreál polgármestere volt, tevékenységét szüntelenül figyelemmel követték. Az adóállomások felvették beszédeit, megjegyzéseit és ismételten sugározták azokat, s így hangját mindenki ismerte. És most ismét hallottam ezt a hangot, de gy démoni lélek utánzásában. Körülbelül 20 percig hallgattuk őt.
A fentieket nemrégen elmondtam egyik ismerősömnek, aki azt válaszolta, hogy minden bizonnyal a halott Camillien lelke volt, aki az előadást tartotta, amikor a médium a lélekimádók gyülekezetében az idézet beszédet megismételte. Camillien még élt. Csak 1958. szeptember 12-én halt meg. Amint a démoni lélek mondta, a Houde úr hangjának utánzatát hallottuk.
Amikor Georg azon az estén hazavitt bennünket, elmondta, hogy meggyőződése szerint, ha az ember meghal, akkor valóban halott, és amikor az emberek azt hiszik, hogy a halott lelkével beszélnek, akkor azok nem mások, mint démonok, akik a halottakat utánozzák. Akkor ez a kijelentés érdekesnek tűnt előttem, de nem sokat gondolkodtam felőle. Georg sem boncolgatta tovább a témát, hanem azt mondta, hogy jó lenne, ha a pap egszer magyarázatot adna nekünk erre a kérdésre.
A következő vasárnap lehetőségünk nyílt arra, hogy ezt a kérdést felvessük a papnak. Nagyon érdekesen fejtegette azt, hogy a démoni lelkek hogyan utánozzák a halottakat. Számára ez egy jó példa rra, hogy az emberek figyelmét hogyan lehet befolyásolni. Az volt az érzésem, hogy ez az ember különösen kedvét lelte abban, amikor elmondhatta azokat a történeteket, amelyekben vezető személyiségek megtévesztéséről volt szó.
A pap három vagy négy bibliai történetre hivatkozott, de mivel akkor még nem ismertem a Bibliát, ezekkel nem tudtam mit kezdeni. Csak akkor kaptam fel a fejem meglepődve, amikor Sault és az endori varázslónőt említetette. Elmondta azt, hogy a démonok hogyan tévesztették meg Sault, Izráel királyát, hogy érzéseire hallgatva szembehelyezkedett Isten szavával. Elmondta, hogyan sikerült Sault teljesen elszakítani Teremtőjétől, majd a pusztulásba sodorni.
- A világtörténelemnek abban a szakaszában - mondta a pap -, nem érhette mesterünket nagyobb megtiszteltetés mint az, hogy sikerült Izrael legfőbb vezérét rákényszeríteni a világmindenség színe előtt, hogy térdre boruljon a démoni lelkek egyike előtt.
Ekkor még nem tudtam, hogy éppen az, amit a pap ezen az estén beszélt nekünk, lesz a döntő indíték, hogy néhány hónappal később elhatározzam: szakítok a démonkultusszal! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-19 17:55:45, péntek
|
| |
| |
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
Az istenek imádati helyisége
Amikor Rolanddal harmadszor meglátogattuk a démonimádók összejövetelét, Georg közölte velünk, hogy most jelen lesz a sátán papja is, az ő állítólagos főpapjuk. Épp most jött meg USA-beli útjáról. Georg biztos volt abban, hogy a pap bennünket jóindulattal fogad, és megengedi, hogy az istenek imádstára való helyiséget meglátogassuk.
Amikor beléptünk, bemutattak bennünket néhány személynek, akiket még eddig nem ismertünk. Azután beszélgettünk némelyekkel, akik odajöttek hozzánk, jó estét kívánni, majd bejött a Sátán papja is. Kézfogással üdvözölte a jelenlévőket, röviden beszélt velük és hozzánk indult. Mikor hozzánk jött, Georg ezt mondta:
- Tisztelendő úr, szeretnék magának bemutatni két kedves fiatalembert.
Mikor vele beszélgettünk, meglepett bennünket azzal, amit mondott. Például amikor Georg megjegyezte, hogy a tengerészetnél voltunk, a pap megnevezte a hajónkat, amelyen szolgáltunk, és még több olyan apróságot is, amit különben senki más ne tudott. Be kell ismernem, hogy ez nagyon erős hatással volt rám. Azután elbúcsúzott tőlünk, megjegyezve, hogy az est folyamán még szeretne velünk beszélgetni.
Nemcsak szavai, hanem egész jelenléte valami titokzatos, megmagyarázhatatlant tartalmazott. Szúró szeme, kopasz feje és mély hangja volt, s beszédét időnként gúnymosoly kísérte. Testmagassága is nagy volt. Mondhatnám, hogy kb. olyan nagy volt mint az elhunyt Charles Gaulle tábornok.
Az istene dícséretének egész sora után a pap ismét hozzánk jött és barátságosan elbeszélgetett velünk. Elmondta, hogy az istenek neki rólunk sokat beszéltek, és hogy az életünket úgy óhajtják gazdagítani, hogy nagy ajándékokat kölcsönöznek nekünk. Mikor aztán az emberek többsége elment, meghívott bennünket az istenek imádati helyiségébe.
Hogy jobban leírhassam meglepetésemet, úgy is mondhatnám a sokkot, ami ért, le kell hogy írjam milyen elképzelésem volt Sátánról és az elbukott angyalokról a katolikus nevelés alapján. Az én gyermekkorom idején a felnőttek azt tanították, hogy a Sátán és angyalai a föld alatti pokolban laknak, ahol azon lelkek kínzásával töltik idejüket, akik halálos bűnben haltak meg. Nekünk gyermekeknek úgy mutatták be a Sátánt, mint félig emberi, félig állati szörnyt, szarvakkal, patákkal és tűzlehelettel.
Amikor felnőttem, úgy éreztem, hogy mindez nevetséges, s azt hittem, hogy mindez csak a múlt századi forró fejek találmánya, amelyet csak a műveletlenek és írástudatlanok ijesztgetésére találtak ki. S végezetül kételkedtem Sátán és angyalai létezésében is. Most a lépcsőn haladtunk lefelé a gyönyörűen berendezett helyiségbe, amelyet valódi mesteremberek rendeztek és díszítettek fel. Fényűz süppedő szőnyegek tompították lépésünk zaját, s halk felemelő kellemes zene foglalkozttta elménket. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy engem leginkább az olajfestmények ragadtak meg. A falon kb. 75 darab 70x120cm nagyságú kép függött. Sátán papja azt mondta, hogyha kérdésünk lenne, megfelel rá szívesen.
- Kik azok az előkelő emberek ezeken a képeken? - kérdeztem.
-Ezek azok az istenek, akikről a dicsereteket hallották. A lelkek légiói fölött főtanácsosok uralkodnak. Amikor láthatóan megmutatkoztak nekünk, lefényképeztük, majd a fotók alapján megfestettük őket. És mivel tisztességet érdemelnek, minden kép alá oltárt készítettünsk, hogy az embereknek istentiszteletük alkalmával legyen hol gyertyát, füstölőt gyújtani, s elvégezni a lelkek által megkövetelt szertartást.
Amint lassan haladtunk tovább, egy olyan oltárhoz értünk, amelyen egy bot feküdt rézkígyóval körültekerve. A pap megmagyarázta, hogy az oltár a Nehustán istennőnek van szentelve, akinek erejét csodálatos módon használja az az orvos, akit az első látogatásunk alkalmával hallottunk. Megemlítette a nagy csodákat, amelyeket a rézisten tett Izráel gyermekeiért, amikor füstőlőszert égettek a rézkígyó előtt, amit évszázadokkal azelőtt Mózes készíttetett (2Kir 18:4)
A helyiség végében nagy oltár állt, egy méltóságos alakot életnagyságban ábrázoló képpel. Amikor a barátom erre rákérdezett, a pap azt felelte:
- Ehhez a képhez mindannyian hozzájárultunk.
Büszkén magyarázta:
- Isten velünk.
Ha ma arra a képre gondolok, amit akkor annyiszor megcsodáltam, meg kell mondanom, hogy a személy,aki a képen volt lefestve, magasabb értelem vonalait viseltes. Magas homloka, átható szeme, nagy tisztességet és tevékeny személyiséget keltő alakja volt.
A pap felelete olyan volt,amilyet vártam, és nem volt egészen világos. Bizonyos, hogy nem Jéus Krisztust ábrázolja. Őt biztosan nem!
- Talán azt aarja mondani, hogy ez Sátán valódi képmása? - kérdeztem végül.
- Igen. Önök talán azt kérdezik, hová lettek a ronda állatias vonásai. - Röhögött és hozzátette:
- Elnézést azért, hogy nevetek. Higgyék el uraim, hogy nem magukon, vagy az önök csodálkozásán nevetek. Csak azon vidulok, hogy a démoni lelkeknek sikerült elrejteni valódi személyiségüket úgy, hogy még ma, a tudományos haladás és műveltség korában is a keresztények többsége hiszi a szarvak és paták elméletét.
Majd arcvonásai megváltoztak és gondterhelten azt mondta:
- Nagyon fontos az új generációnak felismerni, hogy a mester és munkatársai nem szellemek!Csak úgy lesznek képesek bolygónk lakosságát irányítani a további évtizedek folyamán.
Most arca bizalmas lett:
- Semmi sem bűvöli el a lelkeket annyira, mint kitalálni a módját annak, hogyan lehet az embereket a Sátán országának tagjává tenni.
Mialatt az oltárokat és a képeket nézegettük, Sátán papja elmagyarázta nekünk, hogy a démoni lelkek valójában a különféle tevékenységek specialistái. Több ezer éves tapasztalattal rendelkeznek, és kegyetlen küzdelmeket folytatnak az emberért a felső hatalmasságok ellen.
Mikor Roland megértette, hogy miért szánnak a lelkek annyi időt az emberek csalására, a pap elmondta, hogy mindenki, akit sikerül a lelkeknek diszkvalifikálni, mint Krisztus országának tagját, automatikusan a Sátán országának lesz a tagja. Ez az ország nemsokára meg lesz alapítva a földön. Azok az emberek, akik Sátán irányítása alatt halnak meg, egy napon feltámadnak. Krisztus és követői azt tervezik, hogy a két nagyhatalom küzdelmét befejezik, Sátánt és követőit tűzzel megsemmisítik. De ez a tűz nekik nem árt mivel képesek azt eloltani, irányítani úgy, hogy az emberek ne éghessenek meg. Hozzátette még, hogyha kételkedem, látogassak el Indiába, ahol megismerhetem a fekete mágia tudományát, és látni fogok olyan embereket, akik tűzzel teli gödrökön mennek át anélkül, hogy akárcsak egy hajszáluk is megperzselődne. Amikor elhagytuk az imatermet, kijelentettem, hogy egészen megzavart az, amit Sátánról és angyalairól most hallottam. Gyermekkoromban katolikus nevelőim azt tanították, hogy Sátán és angyalai a halálos bűnben meghaltak lelkeivel együtt a pokol tüzében vannak. Mi tehát az igazság?
Sátán papja hajladó volt időt szakítani arra, hogy magyarázatot adjon a dolgokra.
- Uraim, látom, hogy az imateremben látottak után kérdések vetődtek fel önökben. Engedjék meg, hogy némi tájékoztatást adjak magunkról. Mi, ennek a titkos társaságnak a tagjai itt Montreálban a sátánimádók válogatott csoportja vagyunk. Majd ha véget ér a nagy küzdelem a mennyei hatalom és nagy mesterünk között, és ő végre megalapítja az országát, mi nagy tisztességeket fogunk betölteni ebben a birodalomban. Ott lesz tekintélyünk és becsületünk. Gazdag jutalomban lesz részünk, mivel annak oldalára álltunk, aki - ma úgy tűnik - alárendelt szerepet tölt be. Érti, mit akarok ezzel mondani? Évrezdedekkel ezelőtt a mi nagy mesterünk a hatalmas világmindenségben volt uralkodó sok lény fölött. Azonban nem értették meg őt és rákényszerítették arra, hogy hasonlóan gondolkodó követőivel együtt hagyják el helyüket. E föld lakói befogadták mesterünket. Mivel kölcsönös egyetértésre találtak, mesterünk ennek a bolygónak jogszerű uralkodójává vált. Az eredeti urallkodókat rákényszerítették jogaik feladásárae és annak elhívésére, amit ő állított. Néhány ember nem tett mást, csak az önfenntartás törvényét alkalmazta, ez természetesen ösztön, amely minden nagy vezérben megtalálható.
- Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ellenfele Krisztus a földre jön, mint ember, hogy az embereket magához vonzza, mesterünk és főtanácsosai egy olyan haditerv mellett döntöttek, mint az elején, csak azt az új körülményekhez igazították. Ez az előrelátó tervezési mód megköveteli minden lélektől, hogy az embereknek óvatosan olyan életmódot tanácsoljanak, hogy mint Krisztus országának tagjai diszkvalifikálják önmagukat. A lelkek meggyőzik az embereket, hogy Krisztus Igéje és a próféták beszéde helyett a saját érzéseik szerint cselekedjenek. Nincs biztonságosabb út az emberi élet feletti uralkodás elnyerésére, mint az, hogy ne is sejtje az ember, mi történik körülötte. A lelkek különféle hazug tanácsokat és gondolatokat ajánlanak és az emberiség ezt készségesen el is fogadja.
A főpap sugárzott az örömtől, mert az, mit nekünk éppen mondott, őt nagyon érdekelte. Megkért, hogy szenteljünk még neki néhány percet, hogy szemléltetni tudja azt, amit nekünk most mondott. Mikor biztosítottuk őt, hogy ez bennünket érdekel és örültünk, ha a lelkek tevékenységéről még többet megtudunk, magyarázatát így folytatta:
- uraim, bizonyára tudnak Salamonról, Izráel királyáról, aki nagy bölcsességgel volt megajándékozva, és akire nagy hatalmú uralkodók tekintettek fel. Akkor ez mesterünknek gondot okozott, elhatározta, hogy minden erejét megfeszítve az egész világot uralma alá hajtja. A világ egy részén - Izráel népén - kívül majdnem az egész világon sikerült bevezetni az istenek imádatát. Mesterünk úgy döntött, hogy a lélekvilág bizonyos tanácsadói rákényszerítik Salamont arra, hogy beképzelt legyen. Azután arra a meggyőződésre kellett őt vezetni, hogy a nemzet érdeke lenne, ha ő szövetségre lépne az őt körülvevő nemzetekkel, sok tanácsadójának akarata ellenére. Mesterünk tervének óriási sikere volt. Mikor eljött az a nap, amelyen Izráel az ő királya - Salamon - példáját követbe meghajolt Astarót szidóniai istennnő, Kemos - moábita isten és Milkon - ammonita isten előtt, akik démoni lelkeket képviselnek, mesterünk érezte, hogy győzelme tökéletes, elérte célját. Az egész világ leborult előtte.
- Remélem, uraim, most már megértik, milyen bölcs és értelmes volt mesterünktől az, hogy önmaga mibenlétét rejtve tartja. Így az ő odaadó eszközei biztosak lehetnek abban, hogy szorgalmuk egyszer jutalmat nyer, amikor látni fogják, hogy a Föld egész nemzedékei előtte állva alázatos szófogadással vallják, hogy mesterük valóban nagy isten.
Elmémben egészen új elképzelés alakult ki az örök valóságokról. Miután még egy kicsit beszélgettünk, Sátán papja megkérdezte:
- Van még valamilyen kérdésük?
Mikor a képeket nézegettük, tekintetem Sátán oltárán akadt meg, amely 2,7 méter hosszú, 90 centiméter magas és 75 centiméter széles márványtömbből volt.
- A mester oltára valószínűleg egy darabból van - jegyeztem meg -, hogyan hoztak ilyen nagy darabot ide le?
A pap elmosolyodott.
- Olyan jól megfigyelte ezt Morneau úr, vagy ezt a gondolatot maga a mester adta önnek, hogy megmutassa az ő nagy erejét? Végezetül is uraim, az egyik tanácsadóm a lélek világából megjelentette nekem, hogy a mesternek különleges terve van mindkettőjükkel. Engedjék meg azonban, hogy előtt rágyújtsak. Ebben a pillanatban egy nagy ablak melletti heverőn ültünk, amelyen át láttuk a fényekkel behintett várost. Az az érzésem volt, hogy a pap közvetlezül élvezte, amikor nekünk élete fő értelméről és a démoni lelkek tevékenységéről beszélt. És mi ráértünk őt hallgatni.
- A mester oltára ugyanazzal a módszerrel lett erre a helyre hozva, amilyet a druida papok használtak kőfalaik építésénél: a lelkek erejével - levitációval, ami testek lebegtetését jelenti. A lelkek megjelentették nekem a druda papok nagy teljesítményét az ókori kelták között, Franciaországban, Angliában és Írországban 2800 évvel ezelőtt. Megmutatták nekem, hogy a drudiák mindig délben és teliholdas éjfélkor nagy homokkőtömböket, amelyek 28 tonnát is nyomtak, repültettek közvetlen az ő kultuszuk helyére.
Néhányszor megszívta cigarettáját, felegyenesedett és folytatta.a
- Mikor tudomást szereztesm az ő teljesítményükről, úgy gondoltam, hasonló dolognak én is örülhetnék. Közöltem ezért embereimmel elképzelésemet: mesterünknek gyönyörű oltárt ajándékozunk szeretetünk jeléül! Ők biztosítottak engem, hogy az oltárt megfizetik, és az imaház hátsó ajtajához való szállítását is elintézik, ha van olyan hitem, hogy a lelkek az oltárt a kijelölt helyre szállítják. Késlekedés nélkül felszólítottam őket, hogy rendeljék meg az oltárt fehér carrarai márványból. A mester oltára nem lehet akármiből.
- Tapasztalatból tudom, hogy a lelkek hatalma nem ismer határt, ha erejüket azok javára kell felhasználni, akik bíznak a mester szavában. És ők az én hitemet gazdagon megajándékozták! Az éjféli összejövetelünk alatt a levegőben berepült az a bizonyos márványoltár, és arra a helyre állt, ahol ma van . Ráadásul uraim, önök ma nagyon megvoltak tisztelve, még ha nem is tudrak róla. Mialatt a mester oltáránál álltunk és azt a gyönyörű festményt nézegettük, amely csak gyöngén sejteti a valódi szépséget, megjelent nekem a mesterss. Ott állt az oltár másik felén úgy három percig s hallgatott bennünket. Azért szólítottam fel önöket, hogy hajoljanak meg, amit meg is tettek. SAz, hogy teljesítették kívánságomat, amint megfigyeltem, a mesternek nagy örömot okozott.
- Lehet, hogy érdekelni fogja önöket, hogy a mesterrel nem találkoztunk már három hónapja, mert az Egyesült Nemzetek Szervezete béketervet készít elő. Ez a mester figyelmét teljesen lekötötte.
Ez egy olyan feladat volt, amelyet senkire sem mert bízni. A földi béke az ő birodalmának nem érdeke, ezért fontos feladata volt, hogy a lelkek légióit utasítsa, mikor mit tegyenek, hogy az emberiség vezetőit megzavarják, és érzéseiket felkavarják. Azok a problémák, amelyeket a lelkek és a vezetők elméjébe helyeztek, annyira foglalkoztatják őket, hogy mire egyet megoldanak, nem marad idejük arra, hogy valamiben megegyezzenek.
Mindabból, amit hallottam az a kifejezés foglalkoztatott, hogy a Sátán ábrázolása a képen az ő valódi szépségének csak gyönge másolata. Elhatároztam, hogy ezt a témát még egyszer felemlítem. Olyan kifejezési módot használtam, amit valamikor helyesnek tartottam, és megkérdeztem:
- Tisztelendő úr, megmagyarázná nekem azt, amit az előbb mondott? Biztos vagyok abban, hogy nem értettem meg mit gondolt azzal, hogy... - és elismételtem az ő mondatát Sátán szépségéről, és vártam a választ.
- Igen, barátaim, a kép, amit láttak, a mestert csak nagyon gyöngén ábrázolja. Mikor egy lélek megjelenik, akkor rendszerint elrejti az ő szépségét és dicsőségét, ami az ő természetes tulajdona. Ha most nekünk például egy lélek láthatóan megjelenne anélkül, hogy bennünket védene az ő fényétől, nem nézhetnénk rá anélkül, hogy ne fájna a szemünk.
- Mikor például az USA-ban jártam szabadságon, chicagói szállodai szobámban megjelent egy főtanácsadó. Nagyon sürgős üzenettel jött, hogy az a személy, akire a felelősséget bíztam Montreálban, meg akarja akadályozni a lelkek igyekezetét, amit azért tettek, hogy önök kapsolatba kerüljenek a mi szervezetünkkel. Erről majd a közeljövőben többet mondok. Olyan erővel sugárzott azonban, hogy nem tudtam ránézni . Néhány tanácsot adott, majd eltávozott. Ennek a sugárzó fénynek az ereje mintegy fél órára elvakított. Néhány perccel később telefonálni akartam, de nem voltam képes feltárcsázni a számot, mert nem láttam a számtábla jelzéseit. A szálloda egyik alkalmazottját kellett rá felkérnem.
A pappal, aki a démonimádás különböző formáiról tájékoztatott bennünket, még sokáig beszélgettünk. Mielőtt azonban hazamentünk, meg kellett esküdnünk arra, hogy a látottakat és hallottakat titokban tartjuk.
A főpap elmondta az eskü szövegét, amit mi utána ondtunk és ígéretünket azzal pecsételtük meg, hogy lassan egy kis füstőlőszert hintettünk a fekete gyertya lángjába. A por elégett, és a helyiséget illattal töltötte be.
Amikor hazamentem és lefeküdtem, képtelen voltam elaludni. Állandóan arra az imaházra kellett gondolnom. Nagyon nehéz volt elfogadom azt a gondolatot, hogy Sátán és angyalai valóban léteznek és hogy a valóságban gyönyörű lények és nem szörnyek. Katolikus neveltetésem annyira eltávolította gondolataimat a valóságtól, hogy jelekre volt szükségem ahhoz, hogy úgy két hónap után elfogadjam azt a valóságot, hogy az elbukott angyalok szép és intelligens lények. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-18 17:13:58, csütörtök
|
| |
| |
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
A természetfölötti világba vezető út
A kanadai tengerészet nagyon vonzott engem, mert egy ismerősöm azt mondta, hogy az neki nagyon tetszik. A királyi tengerészet és légierő oltalma alatt állni a biztonság érzetét adja.
Két és fél évig dolgoztam hajógyárakban és különféle hajókon, ahová leggyakrabban fűtőként rendeltek ki. Jól emlékszem, amikor ezen a helyen dolgozni kezdtem, azt mondtam magamnak: "Reméljük, hogy amíg én ezen a helyen leszek, egyetlen torpedó sem találja el a gőzkazánt." Sokan azok közül, akiket ismertem, a tengerben végezték életüket. Az, amit a tengerészetnél átéltem, még jobban megkeményített Isten és az emberek ellen.
A háború után elég nehéz volt Montreálban jó munkahelyet találni, mert a leszerelt katonák ezrei kerestek ebben a városban munkát. Elhatároztam, hogy kitanulok valami jó szakmát. Nemcsak azért akartam dolgozni, hogy valahogy megéljek. Ezért úgy döntöttem, hogy egy kicsit körülnézek. Szerettem volna biztos lenni abban, hogy amit kiválasztok, az engem valóban érdekelni is fog.
Hogy kihasználjam azt az időt, amíg valami alkalmasat találok magamnak, munkát vállaltam a Windsor Bowling Alleys cég tekepályáján, amely a St. Catherin utában volt. Az akkor az egyik legjobb szórakoztató cég volt egész Montreálban. Egy olyan féfinak voltam a jobbkeze, aki az egész biliárdozó helyiségért volt felelős. A munka nem volt nehéz, sok emberrel ismerkedtem meg, sz az idő gyorsan múlott.
Nemrégen dolgoztam ott, amikor a játékteremben megjelent az egyik volt barátom, akivel a tengerészetnél együtt szolgáltunk egy ideig. Örültünk, hogy életben látjuk egymást, együtt megvacsoráztunk és elbeszélgettünk. Barátomat nagyon érdekelték a természetfölötti dolgok, és ezekről nagy lelkesedéssel tudott beszélni. Elbeszélte milyen szerencsés volt, hogy találkozott és megismerkedett egy halottidéző társaság tagjaival. A spiritiszta médium állítólag ugyanis lehetővé tette Rolandnak, hogy apjával beszélhessen, aki Roland 10 éves korában halt meg. Most pedig az apja ellátta őt olyan tanácsokkal, melyek a jövőt illetik.
Érdekes volt ugyan hallgatni az efféle tapasztalatokat, de mindamellett különös érzésem volt. Azután megkérdezte, nem volna-e kedvem a spiritiszta szeánszot meglátogatni. Lehet, hogy a médium lehetővé teszi neked, hogy édesanyáddal beszélhess. Nem tetszene ez neked?
Egy kicsit csökkent a lelkesedése, amikor megértette, hogy megrémített. Egyáltalán nem tudtam felelni.Néhány másodperc csönd után folytatta:
- Talán csak nem félsz halott édesanyád lelkével beszélgetni? - A kérdést azzal hárítottam el, hogy vájon egy ideig, mert én meg efelől soha nem gondolkodtam.
A szemembe nézett és azt mondta:
- Morneau, te félsz! Látom abból, ahogy reám nézel, a homlokodra van írva. Barátoim, de megváltoztál, mióta nem láttuk egymást! Az a Roger Morneau, akit akkor ismertem, nem ijedt meg semmitől. Emlékszem, mikor együtt voltunk szolgálatban, mint tengerészek, még hat újonccal a hajó fedélzetén. Hozzánk jött a hajóstiszt és azt mondta, hogy a rákövetkező napon szüksége lesz egy önkéntesre, aki az árboc legmagasabb részét befest. Ki hajlandó oda felmászni? - kérdezte. A magasság nem nagy - csak 21 méter. De oda fel csak bátor ember mehet! Aki oda felmegy, annak el kell hagynia az ülőszéket, amelyen felhúzzák, a keresztárbocon (kb. 60 cm széles) hasra kell feküdni, hogy annak a másik felét be tudja festeni. Mindannyiran reggegtünk oda felmenni, ezért nagyon örültünk, amikor te ezt a munkát elvállaltad. Te bátor voltál! És most egyedül hagynál engem, és ne jönnél velem a szeánszra?
E rövid beszélgetés után nem mondhattam nemet. Roger Morneau kellett, hogy legyek, nem lehetett másképp!
Egy este azután barátommal meglátogattuk azt a házat, ahol a médium mint tiszteletbeli vendég volt jelen, és bennünket bemutattak a többieknek. Különleges szerencsénk volt megismerkedni egy házaspárral. A férj hivatásos munkaadó, egy akkor nagyon népszerű Jazz-Band együttes vezetője. Együttese a legelegánsabb lokálokban játszott.
Későn este a szeánsz végén a vendégek már távozni készültek. Ez az ember feleségéhez fordult és azt mondta neki:
- Drágám, mit szólsz hozzá, mehetnénk már, vagy nem? Elég későn van már. Ő azonban éppen a médiummal beszélgetett, s ezt nagyon érdekesesnek találta, eért azt válaszolta:
- Georg, te menj haza, én még egy kicsit maradok és engem majd Belangerék hazavisznek.
Ő belegyezett és velünk elindult.
Amikor már kint voltunk, Georg megkérdezte tőlünk:
- Kocsival vagytok?
- Nem! Egy kicsit gyalog megyünk, majd pedig villamossal.
- Szálljatokbe, elviszlek benneteket!
Az est folyamán arról beszélgettünk, hogy a háború alatt hogyan szolgáltunk a tengerészetnél. A spiritiszta médium ezt igazolta azal, hogy Roland egyik volt munkatársának lelkét idézte, aki egy süllyedő hajón lelte halálát. Mikor beültünk Georg autójába, kérdéseket tett fel háborúbeli munkánkról és arról, milyen veszélyeknek voltunk kitéve. Nemsokára a megállónál voltunk. Georg megkérdezte:
- Mi lenne, ha betérnénk a vendéglőbe valamit enni? Elmondhatnátok még a többi háborúbeli kalandjaitokat. Nagyon érdekelne engem. A vacsorát én fizetem, s aztán elviszlek benneteket haza.
Aztán Georg elvitt bennünket a St. Catherin utca nyugati részébe, amely a helyi inyencek ismert helye volt.
Kocsiját közvetlen egy fekete Cadillac mögé parkolta le egy szűk utcában, amely legkedveltebb vendéglőjébe vezetett.
- Joe itt van - mondta -, a lokál az övé. Rendes fiú!
Mikor bementünk, a fogadó hölgy közölte velünk, hogy egy kicsit várnunk kell, míg valamelyik hely megüresedik. Közben Joe a távolból megismerte Georgot és elébe jött, hogy üdvözölje. Amikor megtudta, hogy szabad asztalra várunk, azt mondta, hogy ez nem szükséges. Pár perccel előbb telefonált egy házaspár, hogy a helyfoglalást lemondják, ezért most menjünk utána. Követtük a tulajdonost, aki elvátoltotta a "foglalt" jelzésű cédulát és leültünk. Jött a pincérnő, akinél coctailt rendeltünk. Közölte velünk, hogy egy kicsit várnunk kell, mert "telt ház" van. Georg dupla adagot rendelt kedvenc italából, hogy így agyonüsse az időt. Aután feleltünk különböző kérdéseire a tengerészetről, majd közöltük vele, hogy érdekelnek bennünket a természetfeletti dolgok.
Elég sokáig tartott, amíg meghozták az ételt, ezért ismét rendeltünk italt. Az alkohol megoldotta Georg nyelvét. Olyan dolgokat beszélt el nekünk, amit tiszta fejjel biztosan nem mondott volna. Például feltette neki a kérdést, eláruhatná-e nekünk, hogyan lett a hivatásában ennyire népszerű.
- Miért ne mondanám meg az igazat, kezdte. Először is elmondom sikerem okát Ez olyan valami, amiről még a feleségem sem tud, ezért meg kell ígérnetek, hogy hallgatni fogtok.
Biztosítottuk őt, hogy amit mond, titok marad.
- Hallottatok már a démonok tiszteletéről?
- Nem! - feleltem - De miért kérded!
Felelet helyett ő kérdezett:
- Mióta foglalkoztok spiritizmussal?
- Georg! Nem értjük, mit akarsz ezzel mondani!
- Amit tudni szeretnék, az nem más, mint az, hogy mióta hiszitek, hogy kapcsolatban vagytok a halottakkal?
- Én nem régen - mondottam.
- Akkor még sokat kell tanulnotok a természetfeletti dolgokról. A spiritiszta szeánszokra való járás felesleges időveszteség. Hogy ne értsetek félre, a szeánszoknak megvan a céljuk. Azonban az főképpen asszonyoknak való időtöltés. Örömüket lelik abban, hogy olyan valaki vezeti őket az életben, aki egykor kedves volt nekik és most halott. Tudjátok, én ma csak a feleségem miatt vettem részt a szeánszon. Évenként néhányszor elmegyek vele, hogy azt érezze, engem is érdekel az ő hobbija. Az én látogatásomnak csakis ez a célja. Ő azonban nem tudja azt, amit én megtanultam, hogyan kell ahhoz az erőforráshoz jutni. Ott vannak csak igazán élményei az embernek! A démonok tiszteletére és a velük való kapcsolatra gondolok.
Mindabból, amit mondott, egy mondat ott motoszkált a fülemben. Megkértem Georgot:
- Megmagyaráznád nekünk azt a kérdést, amit az előbb tettél fel, hogy milyen régen vagyunk ismeretünk szerint kapcsolatban a halottakkal?!
Georg mosolygott, az órájára nézett és azt mondta:
- Túl későn van már arra, hogy ezt megmagyarázhassam, de ha megengeditek, mondok nektek valamit: nem a halottakkal beszéltetek!
Ezután személyes sikereiről kezdett beszélni:
- Évekig úgy volt, hogy szervezetünk és a jazz-együttesünk sikere reménytelen. Azután olyan szerencsés lettem, hogy megismerkedtem a démonkultusszal. E hatalmas erő segítségével kaptam meg mindent, amit el tudtam fogadni. Természetesen, még mielőtt a lelkek érdekemben tettek volna valamit, meg kellett ismerkedni bizonyos szertartásokkal és azokat gyakorolni is kellett.
Arcán széles mosoly jelent meg.
- E naptól kezdve együtteesemmel csak sikert arattunk. Egy éjszaka alatt közismertek lettünk. Nem is nagyon kellett erőlködni, hogy felfedezzenek minket. Nemsokára ünnepeltek lettünk és az egész környék legjobb együttesének számítottunk. a Hírközlő szervek lelkesedtek értünk. Mindenfelé rólunk beszéltek. Hozzáértő emberek a rádióban vitákat folytattak rólunk és nagyon rövid időn belül az élre kerültünk.
Georg ivott az italából, megszívta cigarettáját majd így folytatta:
- Ez idő óta mindenfelé minket akarnak hallani. A pénz csak úgy ömlik. A legnagyobb honoráriumokat kapjuk. Az emberek szívesen táncolnak a mi zenénk mellett. A valójában azonban a lelkek azok, akik ellenőrzés alatt tartanak bennünket,vagyis irányítanak és erőt adnak, és ezt aztán mi átvisszük az emberekre. Nekik tetszik az amit tőlünk kapnak, és ismét visszajönnek, hogy még többet kapjanak.
Elfordult, újabb cigarettára gyújtott. Egy kicsit elmosolyodott és azt mondta:
- Valamit el kell mondanom. Úgy egy hóónappal ezelőtt rádióinterjúm volt, amelyen nagyon szórakoztam. A rádió hat munkatársa beszélgetett velem Mondreálból és Torontóból. Mindaz, amit mondtam, elcsodálkoztatta őket. Én magam is csodálkoztam villámgyors feeleteimen. Soha azelőtt az életben nem voltam úgy tele ötletekkel és humorral. Örültem a nagy figyelemnek, amelyben részesültem. Szinte istenítettek! Igyekeztek engem kifürkészni, de nem sikerült nekik.
Georg ismét az órájára tekintett és megszólalt:
- Barátaim, későre jár. Mit gondoltok, mehetnénk már? - Amíg a számlára várt, megjegyezte:
- Az én sikerem nyilvánvaló, ha elképzelitek e lelkek hatalmas művét, amely akkor válik megfoghatóvá, ha az ember azt a saját érdekében felhasználja.
Roland és én el voltunk ragadtatva attól,amit nekünk Georg beszélt és még a haza vezető úton is kértük, hogy mondjon nekünk többet.
- Szükségét érzem, hogy elmondjam tapasztalatomat, mivel ti is erőt kerestek életetekben, És én tudom azt is, hogy ezt nem találjátok meg ilyen spiritiszta szeánszok látogatásával, amilyeneken ma is voltatok. Ezt kifejezhetem a következőképpen: Miért játszanál egy gyönge futballcsapatbana, amikor a legjobban játszhatsz?
Barátom aztán megkérte őt, árulja el nekünk, hogyan találhatjuk meg az utat ebbe a legjobb csapatba.
- Ti valóban bátor legények vagytok! - mondta Georg, és sokat tettetek az országunként. Én is teszek értetek valami nagyot. Elintézem, hogy ti mind a ketten eljöhessetek a mi lélekimádó összeövetelünkre.
Aztán ránézett mindkettőnkre és mind aki határozatlan, azt mondta:
- Szeretnék még egy pontban világosan látni. Feltételezem, hogy az életben egyiktek sem tiszteli Krisztust? Igaz ez? Azért kérdem ezt mert közöttünk nem lehet olyn, aki hű keresztény Istenhez, még a legkisebb dologban is. Mert ennek katasztrofális vége lehetne!
Biztosítottuk őt, hogy az istenkáromlásban olyan messzire jutottunk, hogy számunkra már nincs visszaút..
- A mai est folyamán ezt én is így értette meg - folytatta -, mivel a felesküdött lelkek titeket részesítettek előnyben a többiek közül. Remélem, kérdésemmel nem sértettelek meg benneteket. A kérdést egyszerűen fel kellett tegyem azért, hogy még egyszer meggyőződjek afelől, hogy minden rendben van.
Míg én vonakodtam a démonok gyülekezetébe menni, barátomnak ez nem okozott gondot. Álláspontját azzal magyarázta, hogy úgyis a pokolba jutunk és örökké égni fogunk, azért jó lesz, ha megismerkedünk egynéhány tűzrevaló társunkkal, még mielőtt odajutunk.
Azt hittem, hogy Georg már nem keres fel bennünket, mert elég részeg volt, amikor bennünket meghívott és hogy reggel már a felét se fogja tudni annak, amit előző napon beszélt. Ennek ellenére néhány nap múlva csöngött a telefon, és meghívott mindkettőnket, hogy legyünk elkészülve, a következő este nyolc órakor értünk jön.
Az a bizonyos felejthetetlen est azzal kezdődött, hogy Georg tájékoztatott bennünket a titkos társaság sok apróságairól, amelyhez tartozott.
Nem volt gyors sofőr és úgy tűnt, hogy még a villamost sem akarja megelőzni. A gyülekezetbe vezető úton talán százszor is meg kellett állnunnk. Így tehát elég időnk volt a közös beszélgetésre, míg elértük a célt. Figyelmeztetett bennünket, hogy ne legyünk meglepődve, ha ott Montreál legjelentősebb és legsikeresebb embereivel találkozunk. Amit mondott, nagyon meglepett, mivel úgy képzeltem, hogy ott züllött, rosszhírű ifjakkal találkozunk majd. Ennek ellenkezője volt az igaz. A jelenlévők mind jól öltözöttek voltak, udvariasnak tűntek és magas intelligenciával rendelkeztek. olyan érzést keltettek bennünk, mintha már ismernének bennünket, mint közülük valókat.
Az összejövetel érkezésünk után 15 perccel kezdődött. A társalgás fesztelen volt. Az emberek majdnem két órát azzal töltöttek, hogy azokról a fantasztikus teljesítményekről beszéltek, amelyeket a lelkek segítségével értek el - főleg olyan üzleti ügyekben, amelyek nyereséggel jártak, mivel a lelkek segítségével látnoki és gondolatátvivő képességük volt és így az embereket döntésre kényszerítették.
Egy asztrológus, aki jövendölni tudott elmondhatta, hogyan csapott be gazdag embereket a pénzügyekben, s ezáltal önmagát gazdagította. Elmondta, hogy egy démon állandóan mellette volt és pontos utasításokat adott, amelyeket csak egyedül ő hallott, hogy mikor és hogyan tegyen be tőkét.
- Ezeknek a gazdagoknak van pénzük beruházásra - mondta - és én tudom, hogy annak egy részét hogyan kapom meg tőlük.
Mélyen meghatva megkérdeztem tőle, nem fél-e néha attól, hogy nyereségrészesedését elveszítheti.
- Én a betétek bizonyos százalékát követelem. Mindnyájan nagyon jól tudjátok, hogy az asztrológia csak csalétek. Efelől nincsenek gondjaim. Az én lélekvilágbeli kísérőm gondoskodik jólétemről. Szeretném ezt szemléltetni: Egy házaspár egy rosszul menő gyárrészleg eladásából el akarta titkolni nyereségem egy részét. Egy bizonyos összegre szóló csekket adtak a kezembe és én elégedett voltam. Ekkor a kísérő szellem azt mondta, kérdezzem meg, mikor hajlandók megadni azt az 1700 dollárt, ami még nekem ebből jár. Férj és feleség megrettentek. A férj azonnal magyarázkdott, hogy nem akartak becsapni és hogy a pént 24 órán belül megkapom.
Minden ilyen sikeres hír után a beszélő a lelket név szerint dícsérte, a sikert neki tulajdonította és a lelket néhányszor élete urána nevezte.
Abban az időben, amikor még közösködtem a lélekimádókkal, megfigyeltem, amikor arról számoltak be, hogy a lelkek hogyan dolgoznak nekik, a démonokra úgy utaltak, mint urukra és istenükre. Az egyik például azt mondta: "Csodálatos volt látni Belzebub isteni erejét működni mellettem." Vagy pedig a kérdésre: "Sámuel, hogy vagy azóta hogy utoljára láttalak? a felelet: "Köszönöm nagyon jól. Az istenek az életemben igazán nagyon csodálatosan segítettek."
Azon az éjszakán felfigyeltem egy személyre. Ez az ember orvos volt, és elmagyarázta, hogy a lelkek hogyan adtak neki erősen hipnotizáló és gyógyító tehetséget. Ehhez járul még a fájdalom megszüntetése és a vérzés elállítása nagy sebesüléseknél. Miután nagy gyógyításairól hírt adott, bejelentette, hogy le kell mennie az imahelyiségbe. "Bocsánatot kérek, barátaim - mondta -, le kell mennem elvégezni bizonyos szent műveleteket, hogy az én istennőm Nehustán adjon új erőt. Függök az ő éltető erejétől, hogy meg tudjam gyógyítani betegeimet." (Nehustán héber szó, rézkígyót jelent. a pusztai vándorlás történetéből. Valószínű, hogy még a Salamon templomában is ott állt. Ezékiás király törette össze (2 Kir.18:4), mivel bálványimádás tárgyává vált.)
Egy órával az összejövetel megkezdése után megjelent egy későn jövő. Sokan köszöntötték és Chamernek (varázsló) nevezték.
Amikor késő este mentünk haza, megkérdeztük Georgot:
- Ki az a jó megjelenésű férfi, aki későn jött? Némelyek Chamernek nevezték. Van ennek valamilyen különleges jelentősége?
- Igen, van, de ezt még most neked nem mondhatom meg. Majd ha több összejövetelen részt veszel, s tagja és része leszel a csoportnak, akkor figyelmeztethetsz erre. Nagyon elragadó ember,. Azt mondják róla, hogy ő Montreál legnagyobb hipnotizőre. Nagyszerűen hatott rám, hogy mindannyian érdeklődtek felőletek. Jólesett ezt látni. Tudjátok, mi nagyon zárkózott csoport vagyunk. Valóban nagyon nehéz volt engedélyt szerezni a ti belépésetekhez. Előbb ezt megtagadták, majd hála az egyik lélek közbelépésének, aki megjelent a vezetőnknek és közölte vele, hogy csatlakozhattok hozzáánk és közösségünk tagjai lehettek. Majd erről még többet is mondok.
Nem volt jó érzés hallanom Georgtól, hogy hozzájuk kellene csatlakoznom, de Roland ennek szívből örült.
- Néhány óra után felkérlek benneteket, hogy lépjetek be az imahelyiségbe - mondta Georg -. Hiszem, hogy el lesztek ragadtatva. az imahelyiségbe csak akkor léphettek be, ha Sátán papja is jelen lesz és csakis akkor, ha a lelkek jóváhagyják!
Az összejövetelek Montreál luxusnegyedében egy magánházban voltak. Amikor a földszinten voltunk, az alagsorból hindu vallási énekhez hasonlót hallottunk. Néhány ember újból és újból lement az alagsorba és mintegy fél óra múlva jöttek vissza. Georg mellém ült és hozzám hajolva ezt mondta halkan:
- Az imaterem lent van az alagsorban. Ma este összejövetel után beszélek róla nektek.
Úgy öt héttel azután, hogy megismerkedtünk a "varázslóval", egy este megkérdeztem Georgot, nincs-e kedve nekünk róla többet mondani.
- Ó, igen, erről az emberről minden tudnotok kell. Először azonban figyelmeztetni szeretnélek titeket arra, hogy általános szemszögből véve mi törvényt tisztelő állampolgárok vagyunk. Nem ismerek közülünk olyat, aki a másik számára nem tenne meg bármit is, hogy neki segítsen. Mi nem fölényeskedünk azzal az erővel, amit a lelkek nekünk adnak. De a varázsló esetében - ő egy kicsit más, mint a többiek. Ő gyenge jellem, s talán épp azért az ő nagy erejét és hipnotizáló ajándékát úgy használja fel, ahogyan nem kellene. Ügyes üzletember, két éjjeli klubja van, így pénzhányban nem szenved. És nagyon jó hipnotizőr. Ha az ember egyenesen a szemébe néz, meg tudja őt ragadni, és hipnotikus állapotba helyezni. Mint két éjszakai vállalat tulajdonosa,, sok cirkusz személyzetével tartja a kapcsolatot. A csoportok többsége 4-6 hétig szerepel egy helyen, és megy tovább. Megtudtuk, hogy a klubjában való fellépés után egyes csoportok szétestek, vagy legalábbis valakit elvesztettek tagjaik közül. S aki kivált a csoportból, az mindig nő volt. Fél évvel ezelőtt a rendőrség razziát tartott egy luxus nyilvánosházban, amelyben az összes prostituált azelőtt mind az ő klubjában volt énekes. Ezek a nők - folytatta georg - sosem jutottak volna ilyen helyzetbe, ha nem hagyták volna magukat hipnotizálni. Akit ő egyszer meghipnitizál, az többé nem tud a hipnotizőr erejének ellenállni. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-17 19:30:48, szerda
|
| |
| |
Nagyon rosszul aludtam éjszaka, többször felébredtem akkor, amikor a hátamon egy hatalmas erő ölelgetett, s már nem kaptam levegőt, nagyon szorosan körbevett, én meg toltam álmomban neki az ágyhoz, hogy agyon nyomjam, de nem sikerült. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Éjszakáim, álmaim |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 50
|
|
|
|
2011. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
50 db bejegyzés |
| e év: |
268 db bejegyzés |
| Összes: |
7245 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1224)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 807
- e Hét: 2694
- e Hónap: 5053
- e Év: 57319
|
|
|
Offline
