|
 2/19 oldal 
|
Bejegyzések száma: 180
|
|
|
|
|
|
2011-09-28 09:08:40, szerda
|
| |
| |
Megtanultad a számokat, Susie? - kérdi a tanárnő.
- Ühüm - mondja Susie, az apukám megtanította nekem.
- Mi jön a három után?
- Négy - feleli Susie.
- Nagyon jó.
- És mondd csak, a hat után mi következik?
- Hét.
- Nagyszerű - mondja a tanítónő
- Apukád remek munkát végzett.
- No, és mi jön a tíz után?
- A bubi.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: PNG képek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-09-27 09:39:32, kedd
|
| |
| |
Szabó Lőrinc
Az erdő arcot cserélt.
Tájai vonzottak már,
színváltozásai
s nem a képzelt kalandok.
Ami csak gyönyörű volt benne
és ami nagy, sorra tárulkozott.
Legjobban a nyár tetszett,
a fény százezer nyila
a sötét bozót alján,
fent meg a zöld lomb
végtelen hullámtorlasza,
a rab gomolygás.
A vén fák alatt
néha kísérteties
hangulat állított meg
főleg, ha egymagam
s túl messzi mentem:
Még valaki van itt,
éreztem s vártam
az Idegent,
és féltem tőle,
s oly nagy lett a csend,
mintha valami isteni titok
készült volna rám szólni:
vacogott a testem lelkem,
kihátráltam a szekérútra,
s igyekeztem haza.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Természet 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-09-26 12:22:06, hétfő
|
| |
| |
Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyör?szép hazám!
Lerajzolta képed szívem közepébe,
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!
Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba,
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!
Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld teremte,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Hazám hazám 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-09-25 18:31:06, vasárnap
|
| |
| |
1 banán
4 evőkanál málna
2 dl tej
1 dl joghurt
1 evőkanál juharszirup
Elkészítés:
Az összes hozzávalót turmixgépbe tesszük és alaposan összekeverjük.
Hidegen kínáljuk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Frissítő - Hűsítő 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-09-25 18:21:06, vasárnap
|
| |
| |
Nem szeretem az őszt. Nyirkos, ködös, esős reggeleire még csak rágondolva
is önkéntelenül összehúzom magamon a pulóveremet. Diákkoromra gondolok:
szinte csontjaimig hatolt a ködös hideg, s órák kellettek, mire szinte "kiengedett"
testemből a fázósság. Szinte sóvárogva várom az egyre gyengülő nap melegét,
ha néha-néha kaphatunk belőle egy kevéskét, de már nagyon jól tudom, a nap
melegítő sugaraiból minden nappal kevesebb jut majd, s végül kiteljesedik a
hideg uralma. Kapaszkodom valami reménysugárba, s keresem benne a jót,
s nem értem Petőfi mit látott benne olyan szépet, melyet versbe is öntött.
Ma hajnalban azonban megértettem valamit: az üzenetet, melyet Isten ezáltal
az évszak által küldött el nekem. Egy valami biztos: ősszel a legpompásabbak
a fák! Sokat utazom, s a minap is megtelt a szívem hálával, hogy az Úr ilyen
csodásat alkotott. Ahogy halnak, csendben elbúcsúznak a levelek a fák ágairól,
utolsó - mint egy búcsú üzenetként - káprázatosan gyönyörűvé teszik a tájat.
Mindenütt aranysárga, bordó, rozsdabarna színűbe öltözik ilyenkor a természet.
Isten üzenete számomra egy apró kis gondolat, mégis megragadott, mert egyre
szaporodó éveimre nézve elszomorodás helyett belső békességre int.
Volt idő, mikor kétségbeestem, mikor rádöbbentem, hihetetlen gyorsasággal
rohannak felettem az évek. Lassan megöregszem, elenyészem és elmúlok erről
a földről, noha tudom hová megyek - hisz mennyei Hazám felé igyekszem - mégis
elöntötte szívemet a félelem: Istenem milyen lesz az öregkor?! Mi lesz, ha már
"más övez" fel engem?! Milyen öröm várhat egy idősödő embert?! Belső derű,
vagy emberektől való lassú elhagyattatás?! Magány?!
Aztán ez a rettegés elmúlt a szívemből. Isten mélyebbre ásott bennem, tisztított,
formálta jellemem, s ragaszkodóbbá tette szívem
Ő maga felé jobban, mint bármikor azelőtt.
Ma hajnalban még tovább vitte bennem munkáját Szelleme által: beszélgetett
velem, s lélekben elém hozta azokat a gyönyörű leveleket, amelyeket hetek óta
szinte minden nap megcsodálok.
A levél nem csak úgy egyszerűen hull le a fáról. Ha zöld színében hullna le, a
fa betegségét jelezné. Amikor a természet még telve van élettel, fürdik a nap
melegében a fa teljes egészében áramlik a gyökérből a tápanyag. Minden apró
ágacskába, s levélkébe jut belőle bőven. Aztán közeledik az ősz. S a természet
- Isten drága teremtési rendjének megfelelően - felkészül az elmúlásra, a hidegre,
a télre. A télre, mikor mindennek el kell csendesülnie, pihennie. S a fák is
készülődnek. Készülődnek, hogy az elcsendesedés után újjá éledjenek, s rügyet
fakasszanak, új leveleket, termést, gyümölcsöt hozzanak! De a mostani levelekre
már soha többé nem lesz szükség. Azok valóban elenyésznek, elhalnak. Igen,
a fák is készülődnek. Egyre inkább egy helyre koncentrálja a tápanyagot
önmagában: a gyökérzetbe. Mintha csak tudatosan arra gondolna: mind többet
össze kell gyűjtenem, egy helyen tárolnom, hogy tavasszal minden erőmmel
áramoltassam egész testembe, s belőlem így új élet, gyümölcs születhessen!
S ahogy az éltető tápanyagból egyre kevesebb jut a levelekbe, azok szépen lassan elváltoznak.Elváltoznak színeikben. Ettől, a levelek lassú elmúlásától kapnak a fák
Istentől olyan csodálatos ruházatot!
S lassan hajnalban megfogalmazódott a csendes imádság bennem: Uram! Bárcsak
így múlhatnék el erről a földről én magam is: ahogy mind kevesebb lesz bennem az
életből, annál több lenne bennem Szentlelkedből! S venne az egész valóm már
ezen a földön lelkiképpen ilyen pompás a Mennybe készülő öltözetet! Bárcsak
kiteljesedne bennem a Tőled kapott öröm, békesség és reménység! S az életem
drága Igéje meghatározóvá lehetne számomra, hogy aki csak rám néz, s lassan
elmúló testemet látja, egyben a bizonyságot is láthassa rajtam
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ősz 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-09-25 18:16:33, vasárnap
|
| |
| |
Ezek a napok, melyeknek nincs nevük és címük a naptárban, s mégis érezzük,
hogy piros betűsek: a búcsú napjai, mikor észrevesszük, hogy megszabadultunk
valamitől, egy állapottól, életszakasztól, mely zavaros volt és veszedelmes, terhes
és nyűgös, s most egyszerre vége, s valami más kezdődik helyében, az élet új
változata, amely talán jobb lesz. Mitől búcsúzunk e napokban? Nem tudjuk
pontosan. Minden olyan, mint tegnap volt, éppen olyan érthetetlen és reménytelen
- s mégis eltűnt valami, árny vagy ármány, s fellélegzünk.
Márai Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 6. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-09-25 18:15:43, vasárnap
|
| |
| |
Barátaim azt hiszik, hogy fekszem, nem tudják,
már járni tanulok megadóan, Isten oldalán.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-09-25 17:56:15, vasárnap
|
| |
| |
Mara Belcseva:
Szeretem őt, mutassa bármely arcát!
Ha sír a hegy, kedves mikor nevet.
Mikor dühöng, s haját szelek kavarják,
szórva esőt, aranyló felleget.
Kedves nekem, ha bóbiskol a ködben,
álmában földereng a bíbor szilfalomb,
aranyló nyírfa nő, míg alszik, álma közben,
árnyékos oldalán meg vén fenyő búsong.
Oly szép az is, ha felhőktől takartan
csak a tehén kolompját hallani,
távolból szól, mint szívben régi dallam.
De szép az is, mikor fejszék kopognak,
s fenyők rőt szálait vonszolja valaki,
a városokba háznak, koporsónak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/19 oldal
|
Bejegyzések száma: 180
|
|
|
|
2011. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
180 db bejegyzés |
| e év: |
2969 db bejegyzés |
| Összes: |
34592 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1815
- e Hét: 9386
- e Hónap: 31653
- e Év: 164207
|
|
|
Offline
