|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
|
|
2012-11-13 23:15:03, kedd
|
| |
| |
A születés
Tér és idő egybefolyik,
nem sikolt már az elmúlás,
a test súlytalanná válik,
feltárul majd a másvilág.
Sok vizek felett lebegni,
hol szférák zenéje dalol,
oly' csodás itt megpihenni,
a világkerék zakatol.
Tán nem is a végzet útja,
mely a földünk felett lebeg,
bűntelenségnek a kútja
ott látható, vizek mellett
Hol az örök élet honol
lelkem picinykét megpihen,
szereteted ha rám omol
öröm lesz majd születésem.
2012. november 13. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-13 10:01:59, kedd
|
| |
| |
Kohut Katalin: A Sradivari hegedűs álruhában
Egy hegedűtok volt a kezében, benne egyetlen kincse, melytől soha nem vált volna meg. Ha a járókelők, akik átnéznek rajta, mint egy ablakon tudnák, hogy eredeti Stradivari hegedű van az ócska, piszkos tokban, biztosan kirabolták volna. Senki nem tudja, csak az aluljárók népe, jó messzire megy, hogy szórakoztassa az átutazókat, adjanak számára pár forintot, hogy napi ennivalóját megvehesse, megigyon pár pohár meleg teát, kávét, hogy ébren tartsa megdermedt tagjait. Élni kell, túlélni a dermesztő téli hideget. Az élni akarás egyetlen túlélő ösztöne, mióta az utcát járja hajléktalanok módjára, vagy valamilyen csodára vár?
Sok ember meghallgatja játékát, páran megállnak előtte és csodálkoznak muzsikáján, néhány zeneszakértő is akad közöttük, de egy sem hívná meg magához, vagy megkérdezné, hogyan jutott ilyen siralmas állapotba.
A koldus megáll egy élelmiszer bolt kirakata előtt. Gyomra hangosan jelzi a test kívánságát. Azután belép, s mindenki megdöbben kopott, rongyos ruházata láttán, mintha azt akarnák, hogy őt ki se szolgálják. Alázatosan megáll a gőgös eladó előtt és egy kér tíz deka szendvicshez való szalámit, vásárol hozzá két zsemlét a közösből, melyet naponta oly' sok kéz megtapogat, válogat a portékából.
A pénztáros undorodva veszi át tőle a pénzt. A férfit ez nem zavarja, megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy az emberek ennyire közönyösek és lenézőek a segítségre szorulókkal szemben.
Mikor négy napja elhatározta, hogy koldusnak öltözve bejárja a várost, nem tudta, mire vállalkozik. Tél van, megdermed minden tagja, s már a hajléktalanok szállásán is ki akarták rabolni. Furcsa világ ez, a koldus koldust rabol, de miért lenne ez másképp náluk, mint a gazdagoknál? Ott húz mindenki hasznot a másikból, ahol tud, csak a gazdagság eltakarja a szem elől a másik megkárosítását, ritkán kerülnek törvény elé ügyeik. A pénz egyfajta védelem, az igazság régen a pártját fogja, övék a jog, a törvény és a tisztelet.
Ismét az aluljáróba indul, s kiveszi a drága hegedűjét, muzsikálni kezd. Ekkor egy fiatalember lép melléje, s hangosan tapsolni kezd. - Bravó, bravissimo Mester! - kiáltja. A tömeg megáll egy pillanatra, a csodálkozástól kikerekednek szemeik. A fiatalember örömmel üdvözli a művész tehetséget, nem ismeri, de a játéka emlékezteti valakire, aki ugyanilyen csodálatosan használja hangszerét. Nem tudta, hogy vele áll szemben, csak színpadról hallotta játszani.
Ekkor adakozni kezdenek az emberek, egyre több pénz hull földre helyezett kalapjába.
Mi történt? Megtudták, hogy a koldus tehetséges, s a művész szíve felmelegedett látva, mégis csak jók az emberek, azt, aki kitűnik valamivel a koldusok közül, többre értékelik nyereségeskedés reményében, vagy önhibájából utcára került semmihez sem értő társainál.
A világ soha nem változik, az emberek, bár sietve járnak-kelnek, csak akkor figyelnek fel valakire, ha valaki felhívja rájuk a figyelmet. Így történik meg, hogy naponta millióan éhen halnak, mert éppen senki sem figyelt rájuk, pedig elég egyetlen egy hang, egy tábla egy vak ember elé, vagy bármilyen segítés ahhoz, hogy napi betevője a koldusnak is meglegyen.
A menedékhelyek létesítése kevés, mert köztük is vannak gonoszak, akik lopásból, erőszakból élnek. Az önhibájukon kívül koldussá lett embereknek munkára lenne szükségük, megtudni, mit dolgoztak, hogy az ennivalóra valót megkereshessék, s legalább egy albérleti kis szobácska árát kifizethessék. Ez lenne az egyetlen megoldás - gondolkozott el a hegedű művész.
Aznap este már nem aludt az utcán. Megtudta, milyen a szegénynél is nyomorultabbnak lenni, elhatározta, megírja a Koldusok lelkesítő indulóját.
A hangjegyek villámgyorsan rajzolódtak ujjai alatt, fejében hallotta a hangszeres muzsikát, s miután befejezte gyorsan kottázását, kórusművet is írt szöveggel zenéjéhez.
A próbák idején mindenki csodálkozva hallgatott, ilyen szép, lelkesítő, ugyanakkor gyászos indulót még soha nem hallottak. A bemutató napján kiplakátolták a városban, hogy ingyenesen lép fel a híres hegedű művész, meghívja a város összes koldusát az előadásra. Nem tolongott a tömeg, az előkelő dámák és urak elmaradtak, de a nép tódult be az ajtókon együtt pár koldussal, szociális intézmények vezetőivel, akiknek szintén elküldték a meghívókat.
A gyerekkórus a színpadra állt, a művész bemutatta kísérőzenekarát és a kórust, majd a műve címét: A koldusok indulója következik.
Ne járd az utcát reménytelen,
Vár rád is munka és segítség,
Fontos vagy, csillanjon a szem,
Tiéd lesz a jövő és az egészség...
A három szólamú kórusmű gyermekhangokkal csoda volt a kísérő zenekarral együtt, s a szakszervezetek,szociális hálózat üzemeltetői fejében megvalósuló tervek elérték céljukat. A koldusok lelkesen távoztak, örömük határtalan volt ezen a különleges téli hangversenyen, boldogan tekintettek a jövőbe, reményük óriássá nőtt.
2012. november 13.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-12 17:27:28, hétfő
|
| |
| |
Bevonultak a németek. Némelyek hátborzongató csontvázjelekkel látták el magukat, fejükre sisak volt húzva, mint egy fordított bogrács. Divat volt a magyar és német katonáknál a cigaretta, talán a feszültségüket vezették le vele. Így mentek Oroszországba is, ahol falvakat gyújtogattak, istállóba terelve az asszonyokat, gyermekeket, rájuk gyújtották, majd lesben állva várták, ki fog kimenekülni, azokat halomba lőtték. A partizánok legtöbbször későn érkeztek. A férfi lakosság és fiatal fiúk mind partizánnak álltak. Némelyik falu lakosságát levetkőztették mezítelenre, hogy amint a Bibliában meg van írva, ,,láthassák szemérmöket", utána géppisztollyal lelőtték őket a velük kiásatott gödrök mellett.
Juliannát lágerbe rendelte egy udvarias német tiszt szakácsnőnek. Magdi, a leánya vele élt ekkor. Megadták a német tisztek a tiszteletet a magyar nőknek. A foglyok finom ellátásban részesültek ennivaló tekintetében. Magdinak minden este az anyja mákos teát adott inni, ez régen olyan volt, mint egy altató tea. Igen ám, csakhogy az agyi ereket szűkítette. Magdi téblábolt a lágerben, barátkozott a foglyokkal, akik ajándékokkal lepték meg. Hamar elmúlt egy esztendő, bevonultak az orosz katonák, akik feltehetően nem a partizánok közül kerültek ki, nem tisztelték a magyar asszonyokat. Juliannát huzigálták egyik ágyból a másikba, többen megerőszakolták. Magdi végignézte anyja tehetetlenségét, a mákos teától és az anyai méltóság sárba tiprásának látványától egy életre szóló sérüléseket szenvedett. Anyjával már alig beszélt, némán éltek egymás mellett, míg az terhes lett egy orosz katonától. Fiát nevelőnőre bízta. Magdi gazdag apja halála után Árvaházba került. Szeme előtt folyamatosan pörögtek az események, az orosz katonák látványa a kislánynál sajgó fájdalmat okozott, bár értelmével még alig fogta fel, mi is történt valójában, s nem értette, miért kellett meggyalázni az anyját, akivel a háborúig békességben éltek, bár apja társadalmi helyzete és családja nem engedte, hogy anyjával éljen, elváltak szülei.
Az Árvaházban sok háborús árva élt, volt, aki apját, anyját is elveszítette. Magdi infantilis maradt, tudata beszűkülése nem engedte a komolyságot. Ha szólt hozzá valaki, élénk hisztériával reagált, alig lehetett lecsillapítani, vékony hangján visítozott, ahogyan a torkán kifért. Kapott állami ruhácskákat, gesztenyebarna haját szoros copfba fonták.
A háború után sokan keresték a gyermekeiket, akik hazatértek a frontról, életben maradtak, meg a nagyszülők unokáikat. Benő Magdit egy magyar férfi vette észre először az Árvaház kerítésébe kapaszkodva. Csodálatos kislány volt, festeni sem lehetett volna szebbet! Mikor megtudta a nevét, szíve megolvadt: egy igazi finn-ugor család leszármazottja ez a csöpp gyermek, ritka kincs manapság az ilyen tiszta magyarság.
Rögtön örökbe is fogadta. Csupán tizenkét esztendő volt közöttük, a férfi ekkor töltötte be a huszonkettedik esztendejét. Családja odalett, egy bomba éppen a házukba csapódott be, apja és anyja, testvérei meghaltak. Egyedül állt a világban, ezért is sétálgatott naponta az Árvaház körül. Családot szeretett volna, szeretetben és magyarok között élni, gondoskodó hajlama megengedte, hogy egy kisleányt magához vegyen. Tanítónak készült, a neve Dana Gyula volt. Az Árvaház megengedte neki hosszas kivizsgálás után a leány örökbe fogadását.
Magdi jelentette onnantól számára a családot, a biztonságot. Kezdetben azt hitte, a némasága mögött bizalmatlanság áll, nem értette, miért nem közeledik hozzá. Félt tőle az anyja sorsa miatt. Ha valamit kért tőle, Magdi hisztérikusan kitört, visítozott, tört-zúzott. Amikor egy divatos télikabáttal meglepte, a kabátot a lány benyomta a mosogató dézsába. Máskor, amikor szépen kért tőle valamit, szép fürtjeit nyomta bele a zsíros vízbe. Ilyenkor Gyula finoman megfogta a leányzót és akarata ellenére a hisztiző leány haját megmosta, bár az végig ellenkezett, rikácsolt vékony hangján, ahogyan a torkán kifért.
Mondogatták is a szomszédok, vissza kellene vinni ezt a leányt, mert csak bajt hoz rá, kiborítja, tönkreteszi további életét, vele soha nem fog harmonikus, szép családi életet élni.
Magdit időnként elvitte az édesanyjához, hogy ne szakadjon el végleg tőle. Már az orosz katonától született fia, Jancsi nagyobbacska lett, az anya éppen állapotos volt egy hadifogságba hurcolt cipésztől. A szülőágyon saját bátyja gratulációja egy nagy pof volt. Három gyermek, s mindhárom más apától! Igaz, hogy a háború áldozata lett, s egymaga keresetéből tartotta fenn gyermekeit, kivéve Magdit, akivel továbbra sem tudott szót érteni.
Magdinak lettek barátnői az iskolából, legjobb és leghűségesebb barátnője Jenei Magdi lett. Teltek-múltak az évek, Magdi óvónőnek jelentkezett barátnőjével. Hidegvérű, de hirtelen teremtés volt, innen is hamar kitették, mert lepedőből font kötélhágcsón ereszkedett le a diákszálló ablakából a fiúkhoz, akikkel csak flörtölni tanult meg, de másra igazából soha nem lett volna képes. Odamondogatott mindenkinek, bár az értelem messze elkerülte, valamilyen kislányos butaság volt, ami jellemezte minden mondatát, de a fiúkat ez kielégítette, azt hitték, vagány lányra leltek.
A nevelőapa idegrendszerét naponta megtépázta a leányzó, de úgy gondolta, nem adja fel, tökéletes szépsége levette a lábáról, s még valami, ami hozzá fűzte a magyarságérzete mellett: csodálatos dalai, amiket egykor az anyjától leshetett el. Úgy érezte, kötelessége van a magyar leánykával szemben, akinek valamiképpen vissza kellene adni a méltóságát.
Elvitte egy pszichiáterhez. A kamasz leány ellenkezett, cirkuszolt, ajtót csapdosott, kicibálta a növényeket is az udvaron, majd ugrált rajtuk visítozva, de nem volt mit tenni, mennie kellett.
A pszichiáter közölte a diagnózist: hisztéria, infantilis fékezetlenség, neurózis.
Magdi hetente járt beszélgetésre a pszichiáterhez, aki nagy nehezen kiszedte belőle apja haldoklásának, anyja megerőszakolásának, a láger történéseinek történetét, majd terápiát javasolt a leánynak, bentfekvéses intézetben.
Magdi hiába ellenkezett, mennie kellett. Először volt távol Gyulától, a nevelőapától.
A pszichoterápiás intézetben énekével hívta fel magára a figyelmet. Kiderült, hogy nagyszerű énekesnő, s szeret szerepelni. A rengeteg beszélgetés, saját hibáival való szembesítés, a rajz és ének terápiák meghozták a várt eredményt: Magdi egy szerény, szolgálatkész, udvarias hajadonná vált. Már felfogta értelme, mennyire sokat köszönhet Gyulának, megértette apja és anyja sorsát, hisztériái elmaradtak, hirtelen felindulásaival együtt.
Nemsokára híres táncdalénekes lett, aki örömét lelte az énekben, elvarázsolta a színpad a szép ruhákkal együtt. Rivaldafénybe került, s Gyula fellélegzett. Már Magdit útjára bocsáthatja, saját sorsát rendezheti ezután. Úgy érezte, itt az ideje a nősülésnek, az igazi család megalapításának, ahol a sok évi hisztéria után teljes nyugalmat talál majd. Kötelességét elvégezte, Magdit visszaadta az életnek, a hivatásának.
Esküvője csendben történt, egy nővért vett el, aki Magdival is sokat törődött, ismerte féktelen természetét. Családi házuk maga lett a nyugalom szentélye, két gyermekük is hamar megszületett, s ezt a szeretet-varázst csak Magdi nyugtalan vibrálása törte meg látogatásai idején. Magdi soha nem ment férjhez, nem volt képes a flörtölésen kívül másra továbbra sem, nem volt képes szerelemre, mintha a szívét valami kioltotta volna. Gyula gyermekeit szerette sajátjaiként, nekik hordta a szebbnél szebb ajándékokat. Gyula és felesége örökké mellette álltak a háttérben, biztonságot nyújtva labilis személyiségének.
2012. november 7. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-12 10:59:48, hétfő
|
| |
| |
+A szeretet ünnepén azt kívánom én, legyen boldog minden ember az egész földtekén! (Kohut Katalin)
Hófehérbe öltözött a világ. A fák és bokrok nehezen tartották ágaikon a kőkeménnyé fagyott, vastagon rájuk hullott havat. Már egy hónapja havazott, most igazi mennyből jött karácsony vár az ünneplők seregére. A gyerekek önfeledten szánkóztak, egyesek síelni is megtanultak, a vakító fényességen szálltak a hegytetőkről síléceikkel, könnyűnek érezték magukat, mint a madarak.
A Kelemen családnál is készültek az ünnepre disznóvágással.
Hajnalban a gyerekeket felébresztették, mert ők is részt akartak venni a családi szertartásban, ami minden éven ilyenkor hagyománnyá vált náluk.
Zsuzsika, az egyetlen leánya volt Kelemenéknek, de mivel a sors jó szívvel áldotta meg őket, magukhoz fogadtak egy menhelyi kisleányt, Julist. Kelemenné a Csecsemőgondozóban dolgozott, onnan átjárogatott gyönyörködni a nagyobb gyerekekben, így ismerte meg a szótlanná dermedt, csendes kislányt. Időnként beszélgetést kezdeményezett vele, a kislány tőmondatokban, halkan válaszolt. Kelemenné azt gondolta, majd náluk megváltozik, a gondtalanságtól, a család szeretetétől kicsi szíve lángra lobban és boldog lesz, mint a többi gyermek.
A malac visítozásra ébredt a környék. A lányok ketten tartották a tálat a hentesnek segédkezve a szívből patakzó vért felfogni. Zsuzsika kicsit rosszul lett a látványtól, de Julis természetesnek vette, hogy így kell a disznót levágni.
Azután jött a sertés szőrzet leégetése, majd a darabolás. A belsőségek kiszedése után a hentes ügyes kézmozdulatokkal szétvágta a disznó részeket, majd következett a megfőzött májból, rizsből jól fűszerezve a hurkatöltés, a megfőtt húsból a finom fokhagymás kolbász bélbe nyomásával együtt. Sercegett hatalmas kondérban a zsírszalonna, finom tepertő és sokáig elálló házi zsír lesz belőle, mindenki kedvence hagymával és zöldségekkel. A disznósajttal hamar elkészültek. A kocsonya is főtt már, a húsvéti sonkára valókat füstölőkbe helyezték a szalonna darabokkal együtt. Hosszú volt a nap, hamar eltelt, s míg falatoztak a finomságokból, észre sem vették, hogy a Nap már hanyatlóban van, sietni kellett a maradék hús elrakásával. Hűtő még nem lévén nagy kádakba helyezték a sovány húsokat és jól besózták őket.
Fáradtan tisztálkodott a család, de azzal a jól eső nyugalommal hajtották fejüket álomra, hogy megvan a karácsonyi lakomához való és még húsvétra is marad a finom sonkából.
Két nap múlva az apa és anya dolgozni ment, a kislányok téli szünetüket élvezték otthonukban.
Énekeltek karácsonyi dalokat. Zsuzsi tanítgatta Julist, mesélt neki a Jézuskáról, aki másnap érkezik és a jóknak ajándékokat helyez a karácsonyfa alá. Julis nem értette, milyen mindig jónak lenni, de hallgatta Zsuzsi történeteit előző vilia ünnepségeikről, közös vacsoráikról, a szeretetről. Mi a szeretet? Valamilyen tárgy, vagy fogalom? Milyen érzés lehet szeretve lenni? Vidáman énekelték a Mennyből az angyalt, az Ó gyönyörű szép titokzatos ég kezdetű dalt.
Azután Zsuzsi verseket szavalt, tanította mostohatestvérét, mert ő a menhelyben ilyen szépségekkel csak nagy ünnepkor találkozott.
Más játékon gondolkoztak. Azt mondta Julis Zsuzsinak:
- Játsszunk disznóvágásosdit!
- Jó - egyezett bele Zsuzsi, nem gondolván rosszra, de nem értette az új játék lényegét.
Julis ekkor kiment a konyhába, hozott magával egy nagy darab kést, majd szíven szúrta vele a kés látványától megdermedt Zsuzsikát.
A kislány a földre hanyatlott, körötte piroslott a test életben tartója, a vér.
Ekkor Julis, ahogyan a hentestől látta, levágta a haját, lábait, kezeit, hogy milyen erővel tette ezt, nincs rá magyarázat. Miután Zsuzsi testét feldarabolta és kibelezte, testrészeit egy kádba helyezte és besózta.
Este hazajöttek a szülők, nevetve nyitottak be a kapun, hiszen hozták magukkal a karácsonyi ajándékokat, a sütéshez, főzéshez valókat. Keresték a lányokat. Kérdőn fordultak Julishoz:
- Zsuzsi hol van, miért nem jött elénk?
- Besóztam, ott van a kádban! - felelte a szótlan leány.
A szülők a kádhoz szaladtak, szívük egy pillanat alatt megszakadt, mikor meglátták a leányukat feldarabolva, mint egy malacot.
Az állami hivatal azonnal elvitte a leányt a rendőrségi jegyzőkönyv felvétele után, melynek ideje alatt Kelemennét injekcióval nyugtatózták le. Így lepte meg a családot a tisztaság, a szeretet ünnepe.
2012. november 12.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-12 07:24:14, hétfő
|
| |
| |
Kohut Katalin: Régi divat visszatért
Egykor az emberek
Fürdeni nem szerettek,
Nem volt fürdőszoba,
Csak égi csatorna.
Így történt meg az eset
Naponta szenvedett
A kislány emiatt,
Bőre vörös maradt.
Visított naponta,
Anyja meg nem mosta.
Jöttek a rokonok,
Csodakenőcs hozók,
Vazelinnel kenték
Túlérzékeny bőrét,
Megrótták az anyát,
Nem füröszti a lányt.
Új divat kelt szárnyra,
Német országába',
Egyhetes a fürdés,
Spórolnak? Ez kérdés.
Drága a vízköves,
Folyóvíz, szennyvizes,
Mi régen ingyen volt,
Koszosan szomjat olt.
A fürdő szép lehet,
Kék, márvány erezet,
Ha fürdés nincs benne
Nincsen így értelme.
A kosz az embert eszi,
A bőrt sok baci lepi,
Mert nagy vízsugárral
Tisztulunk aurával.
Fénysugár és tiszta víz
A természetben kincs,
Ki a tisztát nem szereti,
A rüh és tetű megleli.
Élősködő sereg
Emberről lepereg,
Ha tiszta, takarít,
Naponta mosakszik.
2012. november 12.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-11 20:42:34, vasárnap
|
| |
| |
Kohut Katalin: A nagyzenekar
Harsan a kürtszó, lankad a szív szó,
Nem lelkesít most az induló,
Trombita harsog, zsoldos a műsor,
Fúvósaink kápráztatnak.
Nagybőgő dünnyög, hegedű zokog,
S megérinti lelked a muzsika,
Férfias zongora kíséri a lantot,
Pengeti egy ifjú nemes ujjaival.
Fagott, brácsa, még duda is akad,
Messziről kongat egy nagyharang,
Dobpergőn veri Pista a ritmust,
A nagyzenekar ma tapsot arat.
2012. november 11.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-11 18:12:29, vasárnap
|
| |
| |
Kohut Katalin: Lélek társak
Emlékére a papoknak, akikkel kapcsolatot tartok. Ferenc testvér azt felelte egyszer hangom elmenésére, most elvétetik tőlem minden.
Egyetlen festményem
A sok vallás közt,
Lélkek szállnak fényben
Kereszt, s víz között.
Folyó örök jelen
Szimbóluma rég,
Víz alatti létet
Földnek nevezék.
Zoltán lélek-társam,
Szeretem nagyon,
Megvigasztal engem,
Szeret, s én hagyom.
Ferenc általában
Megró amiatt,
A jóslás tanával
Élni nem szabad.
Minek megyek gyónni,
A hitem oly' kevés,
Meg nem is értheti,
Lélek-hit enyém,
Egyetlen festményem
A sok vallás közt,
Lélkek szállnak fényben
Kereszt, s víz között.
Megkérdezte: Hogy van,
Mi történt Önnel?
Versem megmutattam,
Szemem telt könnyel.
Meghallgatta dalom,
Majd megkérdezte:
Fájt, hogy szólt gitárom?
Sajgott - ismerte
El szívem, tanultam
Fehér kottakönyvből
Gitárral, s daloltam
Vígan és fejből.
Lélek társak vagytok,
Szívem veletek,
Kitárom az ablakot
Futnék felétek.
Egyetlen festményem
A sok vallás közt,
Lélkek szállnak fényben
Kereszt, s víz között.
Tudom jól, ha lélek
Takarítva van,
Szentélye a létnek,
Megrontva hamar.
Segítség itt nincsen,
Ha megtörténik,
Gonosz hét személlyel
Beléköltözik.
Egykor Pál apostol
Űzte ezeket,
Sötét mindent eltol,
Fogja kezedet.
Egyház elfeledte
Régi jó tanát,
Lélek ellensége
Minden, ami árt.
Egyetlen festményem
A sok vallás közt,
Lélkek szállnak fényben
Kereszt, s víz között.
2012. november 11.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-11 16:29:30, vasárnap
|
| |
| |
Kohut Katalin: A hintaló
Volt egyszer egy hintalovam,
Rajta vadul vágtattam,
Testvéremen jót nevettem,
Lóra ülnie nem lehetett.
Öcsém felbőszült miattam,
Mögém osont ő hamar,
Meglökte a fehér lovat,
Összetörtem arcomat.
Ömlött a vér az orromból,
Visítozott a torkom,
Bátyám éppen arra haladt,
A bűn így rajta maradt.
Apa elverte jól a fenekét,
Bátyám sírt is ezért,
Nem tudta, más vétke miatt
Kapott ütés-nyomokat.
Öcsém magában nevetett,
Ilyen hogyan lehetett?
Bírta lelkiismerete,
Fura gyerek-csemete.
Kopott fehér hintalovam
Múlt-emlékemben rohan,
Nagyapa nekem faragta,
Örökségbe rám hagyta.
2012. november 11.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-11 11:49:23, vasárnap
|
| |
| |
Kohut Katalin: Végrendelet
Itt hagyom rátok szeretetre szomjazó szívemet,
Születésemtől folyton megrebbenő tekintetemet,
A komoly, tanító nézést, a szerelmes áhitatost,
A megértő, aggódó, szerető pillantásokat.
Itt hagyom általatok nem ismert jellememet,
Személyemet , igazságot szomjazó hitemet,
Minden kudarcért önmagát vádló lelkiismeretemet,
Szavaimat, melyek hegyeket nem mozgattak meg,
A szél tudja csupán, mit fájón üzenek:
Szerettelek, megértettelek némán Benneteket.
Itt hagyom rátok utolsó szavaimat,
Melyekkel vádolom rám erőszakolt sorsomat,
Földi ítélőszék nem döntheti már el talán,
Itt éltem, itt várt rám a Halál.
Itt hagyom a legfájóbbakat, a betegség-átkokat,
Darabokra tépett hétszínvilág álmomat,
A látnokok rég észlelték a titkot:
Rontás sötétlik tükrömben, s mikor beletekintek,
Szemeznek velük a gyászos seregek, itt hagyom Veletek.
Itt hagyom a be nem töltött hivatásokat,
Sziszifuszi életem nem tűri a homoksarat,
Várat építettem, de mindig összedőlt,
Kártyafigurákkal játszottak együtt.
Itt hagyom rátok az örök-szerelmet,
Örök-asszonyinak hívtak - nem ismertek,
A szerelem holtodiglan frigyemként köttetett,
Szívem egyetlennel soha nem ünnepelt.
Itt hagyom rátok az anyai érzést,
A nyelvi játékokat, az énekhang képzést,
Tőlem minden elvétetett,
Én csak torz és csúf lehetek,
Emlékem ne fájjon majd Nektek,
Megszabadulok és elmegyek.
2012. november 10.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-11 11:48:02, vasárnap
|
| |
| |
Rózsában a mindenség
Imajó
Írta: Kohut Katalin
szerelmes szívem
szomjazza igazságot
föld-békét várok
a világot szolgálom
tettem túl kevés
az akarás oly' nehéz
egy szál rózsában
rejtőzik a mindenség
2012. november 10. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
2012. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
29 db bejegyzés |
| e év: |
229 db bejegyzés |
| Összes: |
7244 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1223)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 656
- e Hét: 2543
- e Hónap: 4902
- e Év: 57168
|
|
|
Offline
