Dáma Lovag Erdős Anna:
Üdvözlégy Őfelsége Szent Korna
/Batsányi-Cserhát Művész Társaság
Készítői:Lovag Kapu Lajos-Dáma-Lovag Kapu Julianna/
Zászló lobog,,halk zene szól
Himnuszunk,állunk vigyázban
Őfelsége Szent Korona !
Boldog lehet,aki kezében tarthatja !
Fény áradat ,halkul a szó
Dicsősség neked,köszöntünk
Felállva,így méltó !!!
Érezzük a jelet,közöttünk van Ő
A századok múltán is joggal,féltve őrző
Tiszteli Őt felnőtt ,gyermek
Szent Koronánk szívet reszket
Szavam eláll,meghatódok
Örülök,hogy közelébe vagyok
Ó Szent Koronánk parancsoló
Te lelkünket felmagasztaló
Megvédtük mi minden szélben
Vihar jött ránk, vad villám csattog
Mi akkor is ha szegény,de hű magyarok
Nem engedjük,hogy elvesszél
Ha ádáz harc dúlt,jött a veszély
Mi,akik őrzőként állunk melletted
Hitünk erős,elveszni nem enged
Magyaroknak hite csak benned van
Nem veszíthetünk el nagy viharban
Mert,ha elvész közülünk egy a strázsán
Ott áll a következő védelmező a vártán
Költő dicsér,hangja méltón kísér
Ó Te szent ereklye életed mit megért
Igaz fogyunk lassan mellőled el
De mindig lesz költő,aki megénekel
Hitünk benned nem fogy soha
Ó Te magyarság védelmező Őfelsége Szent Korona !
Őfelsége Szent Korona !
Aki hitünk,népünk egybe tartja
Köszöntünk,hogy eljössz közénk
Felszentelve másolatként-
Isten áldja a készítő Művészek kezét !
Lelkünknek erőt Te adod
Tartsatok össze ti szomorú magyarok!
Igaz most egünk beborulva
Ellenségeskedés jár a magyarra
Tisztul majd az égbolt felettünk
Hitünk benned mindig vigaszt nyújt nekünk
Hitünk benned nem fogy el soha !!
Üdvözlégy örökké Őfelsége Szent Korona !!!!
Dáma Lovag Erdős Anna:
Mióta elmentél szomorú a lelkem
/ Lovag dr.Ihász Kovács Éva költőhöz/
A köd rászállt a hegyek csúcsára
Cseppekben csillogott a harmat a virágra
Felhők fölött elbújt a nap
Kerestelek ott fönn,de nem találtalak
A mennyből,mint ha angyali szózat szólt volna le
Fényt hozott a menny üzenete
A hírt az angyal szeretettel hozta
Üdvözlettel jött hozzánk a nap sugara
Lelkem fázott,,nem találtam a fényt
Egy kis mennyei sugár világított
Szívem ettől felmelegítvén
De komor felhők taposták a napot
Látom már nem jön tőled remény
Nem halljuk üzeneted,nem jön a fény
Nem lesz meleg szívünk rejtekén
Fázott a szívem,a felhőkre néztem
Didergő homályban üzeneted kerestem
Az eső csendben eleredt,
Siratta a felhő az elmúlt szeretetet
De földre szállt le egy angyal
Megvigasztalta halkan elhagyott szívemet
Lesz még fény,s jön tőled üzenet
Emléked átkarolja a szívünket
Öröm ragyog fel arcunkon
S az angyali fény felszárítja könnyeinket
Küldöd felénk angyali üdvözletedet
S én megköszönöm az angyalnak hálás szívvel
Reszkető szívemet felmelegítette reménnyel
Hogy az embereknek eljuttassa a fényes napot
S elzavarja felettünk lévő hideg bánatot
Elfújja a széllel a zord felleget
Elűzi a gondot,megvédi a szeretetet
S a hideg télen is kisüt majd a napsugár
Felmelegíti a tavaszi földeket,rügyeket
Lesz még meleg nyár érleli kenyeret
Lesz még remény ,hazánk felől el űzi a felleget
Hogy a szegénynek is jusson öröm a bánat helyett
Legyen meleg takaró,fedél feje felett
Megvigasztalja az éhes ,síró gyermeket
Elküldöd az angyalt ,söpörje el
Hazánk felöl a gonosz szellemet
S mióta elmentél ,vigasztal a remény
Munkálkodsz ott fenn Isten szeretetén
Hogy ránk is ragyogjon a nap az Isten egén
Szegény hazánkban jöjjön el az új remény.
2O13.11.13.Mosonmagyaróvár......Dáma Lovag Erdős Anna
Mi van veled Medve pajtás??
Mi ez a felfoghatatlan változás
Szójátékot játszottunk szüli napodon
Tanúnak hívtatok-vállalom !
S aztán,csend,valami fura csend
Mennyire készültünk a Cserhátba
Bánatunk közt ünnepeljünk
Eljött a szonettek királya
Beteg szíved szárnyakat kapott
Hisz mindenki várt,jól tudod
Várták,hogy szereteted osztod szét
Együtt gyászoljuk Évánk és Bence elvesztését
Karod már nem nyújtod ölelésre
Helyetted jött bénító hír,üzenete
Döbbenten állunk előtte
Megállt Medve szív verése
Azóta is csak némán állunk
Elment a mi költő társunk
Szavakat keressük ,nem találjuk
Könnyünk mossa le fájdalmunk
Te vitted el a ,,szerelmet a túlsó partra"
Érted eljött Charon ladikja
Szívünk itt áll kifosztva
Üdvözletünk szíved már nem hallja
Megfosztva,döbbenten állunk előtted
Elvitted magaddal a még megíratlan szonettjeidet
Elmentél,így szonettek vigaszt nem adnak
Lehajtott fejjel a halálnak adtad magad
S most itt maradtunk reményt vesztve
Szívünk bánattól miattad telve !
Vigaszt nem ad csak a szonett király verse
A szeretet örök,ez utolsó üzenete
Megkérdeztem a lelki Atyát
Mondd Te,aki lelkünkbe látsz
Mikor ébredünk fel,itt a szabadság?
Meddig tart az új korszak váltás?
Mikor mondjuk ,végre már!
Sok szenvedés után,szabadság vár!
Mikor változnak meg gondolataink?
Mikor múlnak régi szenvedéseink ?
A sok kérdésre csak hallgatott
Láttam rajta ,nagyon gondolkodott
Én forró fejjel örültem itt a változás!
Ő csendes volt,nem szólt ,várt !!
Kérdeztem,tíz,húsz évnek kell eltelnie
Érezzük szabadok vagyunk végre ??
Mennyit kell a változással a hazának szenvednie?
S a pap,okosan,lassan beszélt
Minden kérdésemet mérlegelt,átélt
Lassan mondta,s kérdezte : - szabadok?
Ez a szó,szépen hangzik,mint az érc hangja
Csak megélni más,másként mondja
Szabadság,remény,boldogság
Nincs zsarnok,nem igáz le más
A valóság,mit teszünk vele ?
Szabadság van,de nincs a népnek kenyere!
Bizony hosszú idő a változás !!!!!
Lehet harminc,negyven év,nem vitás
Mert a gondolatnak kell itt megváltoznia
S a tett,ami a gondolatot követni fogja
Egyet akarjon a nemzet,s ne csak gazdag
S nincstelen szegény legyen !
Egyet akarjon a szív és összetartás népemen!
S lelkesedésem alább hagyott !!!
Tényleg mit teszünk mi szabadok vagyunk,magyarok?
Mit teszünk,hogy a nap ránk ragyogott ???
Lesz-e egyszerre bőven kenyerünk ?
Lesz-e otthonunk,meleg szobánk,fűthetünk ?
Lesz-e földünk,ami magunknak vetünk ?
Nem szólhat bele senki,mit tesz nemzetünk !!??
Azóta az idő kereke lassan ,de eljárt
Az Atya nem élt tovább,tíz,húsz év is tova szállt
Az élet őt igazolta,nehéz a változás !
Ő a lelkekbe olvasott, látott,s nézett tovább
S mit tettünk mi,nagy szabadok ,
Loholtunk s változtunk a világgal
Eladó volt a becsület ,a szeretet !
S a pénz csillogó,csalfa remény
Kifosztva állunk a semmi peremén !
S jön a hideg,hova lesz az a sok szegény?
Kinek lakását dobra verte az új remény?
Mi lett a földjeinkkel,idegen licitálta !
Fogyunk,s bezárnak a tanyák,s falvak iskolája!
S most,megkövetlek kedves ,lelki Atyám !
Kell a szabadsághoz az a húsz, negyven év talán
Mire rádöbbent a nép ,kifosztott hazánk !
Üres a gyár udvar,ledőlt a kéménye !
Nincs a szorgalmas munkásnak kenyere !
Boldogulni akarsz,vár a nagyvilág !
Ami lelkesedés volt bennünk a szépre,jóra vágy
Elveszett valahol ,csend van,nép békés hallgatag
Mi ellenségei lettünk egymásnak hazug vezetők miatt!
S szólhatnak már a harangok,misére hívnak !
Vigyázzunk rá,nehogy a poklok kapuja nyíljanak.!!!!!!
Úgy féltem a hegyektől
Ridegen néztek rám
Nem hallottam a szavaid
Pedig a tied visszhangoznám
Magas csúcson áll egy kereszt
Szellő körötte lágyan lengedez
De he jön a jég,zápor,villám
Akkor is áll rendületlenül néz rám
Most már nem félek a zord hegyektől
Mióta láttam ott fönn a keresztet
Jöhet zápor,jég,villám,én akkor is szeretlek
Mert erőt adott nekem a hegyen a kereszted
Hol vad hegyekből forrás zúg alá
Kristály tiszta víz,mint a szíved
Bátor lettem,s nem hagylak el
Viszem,ha nehéz is vállamon a keresztet
Ha a zöld vizű tóba betekintek
Megnyugtatja mélység szívemet
Hiába vagy hűtlen hozzám
Látom tükörképét a néma keresztnek
Mint viharban a sas madár a hegytetőről
Odahagyta fészkét ,messze elrepül
Sas madárként szegény szívem menekül
De mégis visszatérek nem hagyom fészkem egyedül
S képzeletben megfürdök a csobogó patakban
Mely tisztára mossa bánatom
Ne lássa senki rólam,hogy feladom
Mint a csúcson a kereszt sorsom én is vállalom.
Vártam Rád
Mikor dalolva rohant a patak
Napsugár tündérlányai benne kacagtak
Mikor a lila ibolya nyitotta kelyhét
Orgona illattól tele volt a lég
Vártam Rád
Mikor a pipacs virága virított a mezőn
A búzát érlelő nyár rám köszönt
Forró napsugár felmelegítette a lelkemet
Boldog voltam,azt hittem valaki szeret
Vártam Rád
Mikor üres lett a fecske fészke
Elrepült belőle messze délre
S pókháló ringatott harmat cseppeket
Álmos napsugár fonta erdőket,berkeket
Vártam Rád
Mikor hó és zúzmara lepte el a tájat
Meleg kandalló fűtötte szobámat
A szél orvul,vadul támadt
S jégvirág nyílt az ablakomban
Vártam Rád
De Te nem jöttél felém
Talán csak képzelet voltál
Megtévesztő csalfa remény
Csak álmomban voltál a fény
Késő,már nem várok Rád
Ne is jöjj, hiába kopognál
Szívem bezárta ablakát
Nem jön válasz,nem jön felelet
Nem is vagyok már
Összetörted váró szívemet
Dáma Lovag Erdős Anna:
Mikor a bodza bokor énekelt
Gyermek korom szép emléke
Jutott most eszembe
Mikor az udvaron a bodza bokor
Énekelt kedvére
Na ne csodálkozzatok
Nem olyan igazi dallamot
Sok kis madár dalolt ott
Korán reggel csivitelve
Köszöntötték a napot
Ó,de szép volt,hogy csicseregtek
Az a sok kis madár egyszerre
Az ember hogy hallotta ,jó lett a kedve
Bodza bokron megbújtak a lombokon
Napkeltét köszöntötték oly nagyon
Én meg ahogy megcsodáltam
Huss a kórus tova szállt
Csak ez az emlék dallam maradt
Ami néha visszajár!
Hol van már az a bodza bokor
Hol van a sok kis madár
De a ház az ott áll szerényen
Emlékeim és a ház is vissza vár
Hajnal hasad,felszáll a pára
Szarvas agancsokon csillan a fény
Badacsony erdejében szarvas viadalra hív
Ki az első,aki győzelemért vív
Tisztáson óvatosan gyülekeznek
Mutatják trófeájuk,milyen szépek
Rozsdabarna falevél hull le a fáról
Mondhatna regét a szarvasok diadaláról
S felbődül az első kész a diadalra
Szántja a földet idegesen agancsa
Lábával nagyokat dobbantva
Hívja az ellenfélt diadalra
Fák között a mókus rémülten kacsint
Földindulás,ki lesz a győztes itt
Harsog a hegyoldal ,visszhangzik a hangja
Agancsok törnek a nagy viadalban
Őzek a közelben rejtőzködve nézik
Szarvasbikák az elsőbbséget elintézik
Lesz itt nem sokára vadász trófea
A győztes az agancsos fejét büszkén tartja
Vaddisznó csörtet ,szőlő sorok közben
Feltúrja az utat,ami vezet az erdőbe
Rókák is nézik a viadalt,de őket nem zavarja
A kerteket addig ő megvámolja
Mire a nap lebukik a hegyek ormán túl
Elnyugszanak a kedélyek ,elcsitulván
S én nem tudok e tájjal betelni vele
Azon,hogy az ember hogy szerethet így bele
Dolgos emberek lakják a vidéket
Kiket összeköt itt a munka és a szeretet
Eljár fölöttük is a természet órája
De ide az embert a természet mindig visszavárja
Dáma Lovag Erdős Anna:
Én láttam....../1956.nov.4./
Én láttam elbukásod
Ó szent FORRADALOM !!
Még fiatal voltam,de elmondhatom
Értettem minden jaj szavát
Láttam a menekülök áradatát
S láttam a szenvedő anyát,apát
Ki siratta távozó hős lányát ,fiát
Ó,mily keserű éveket zártam a szívembe
Megértettem,hogy minden el van veszve
Láttam,s hallottam a tankok dübörgő hangját
Megint hősként elvérzett Magyarország !!!
Azután csend és fájdalom
Zokogás bent az otthonokon
Családok apa nélkül egyedül
S a börtönök megteltek belül
S mégis láttam,éveim-e pár évtized alatt
Erős vagy TE,s bátor,ha nem hagyod magad
Erős és bátor,győz az akarat
De csak megint akkor,ha fiaid egyet akarnak !!!
Segítséget soha ne várj senkitől
Állj talpra,csak a gyáva menekül
Munkával védd meg e szent földedet
Ne engedd,hogy hazád,s földje idegené legyenek!!!
Fussatok,hát,ha futni akartok
Gyáva népnek az Isten nem ad hazát
Idegen földön szolga sors vár rád
S otthontalan leszel,a nagyvilág nem a hazád
Mert,ha nem fogsz össze
Rosszabb,mint a tankok özöne
Kezedből a lét kihullik,mint a homok
Sirathatod a hazád,mert ő lesz eladott
S akkor futhatsz messzire
Hisz oly nagy a világ
Sehol nem találsz hazára
Mert idegen föld nem a hazád
A a FORRADALOM elbukása a szívedbe vág
S az áldozatok vére az égre kiált
Romba döntött házakat felépítették akarattal
De,ha önként adod fel,elveszik hazád
Offline
