|
2013-11-01 07:35:14, péntek
|
| |
| |
Szuhanics Albert:
Megtelt a temető fénnyel
Eljött a halottak napja,
vetkeznek gyászoló ágak,
seprűt s kis gereblyét fogok,
indul a temető-járat.
Élő fényt talál a bús éj,
mécslángok remegnek fázva,
fényük vén fejfákon táncol,
mély árnyék kúszik virágra.
Csokrai október-végnek,
mintha még nyárutó volna,
vörösben, türkizben égnek,
szirmot bont az őszirózsa.
Megtelt a temető fénnyel,
krizantém díszít sok hantot,
léptem a tömegben rovom,
mégis oly egyedül vagyok.
A régi rokonok, társak,
barátok elmentek sorban,
testük a föld ölén pihen,
elfáradt lelkük most hol van?
A mennyben, örök hazában,
s szívekben emlékként élnek,
szememben könnyek fakadnak,
miképpen a csillagfények.
Mintha a fülembe súgnák,
lelkünk él, figyelünk téged,
vigyázzuk életed útját,
síron túl szeretünk téged!
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
