Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/8 oldal   Bejegyzések száma: 72 
Kohut Katalin: Új évre készülve
  2013-12-28 06:54:07, szombat
 
 
Szilveszterkor durrogással
búcsúztatjuk az óévet,
a hangzavar nagy vijjogással
elűzi a fényességet,
lelkivilág nem csendesül,
féktelen az öröm máma,
kívánságunk beteljesül,
titok ez a belső ima,
mert bulizás közepette
kárba vész a szükségletünk,
számba venni volt esztendőt,
tetteink és mit elértünk.
Megvizsgálni a szívünket
naponta is kész lehetnénk,
mámor kioltja lelkünket,
szellemekkel jót tehetnénk,
ők szeretik a durrogást,
féktelenséget, hangzavart,
áldozzunk hát csillogást,
durrogtassunk, ne légy zavart!
Tűzijáték, s magyar himnusz
egymáshoz jól illenek,
ebben van a jó spiritusz,
gondokat ezzel elűznek.
Mulassunk hát, ilyen magyar
csoda ritka a világon,
bár a bulizás így badar,
borral öblögetni fákon
az éltető leveleket,
sörrel a virág ékeit,
s gazdagsághoz bont pezsgőket
minden ünneplő sereg itt.
Malacsült és ördögpatkó
szerencsét hoz, majd meglátják,
ezt eszi Gábor és Palkó,
jövőjüket már meghozták.
Ember tervez, gonosz végez,
hogy mit hoz az új esztendő,
titka ez a sötétségnek,
eljön-e a szép jövendő.
Kívánom, beteljesüljön
mindenkinek szíve vágya,
új esztendőnk felkerüljön
az égi nagy szivárványba!
Színes, pompázatos legyen,
illata, mint méz, fenséges,
emberiség ne Vár-hegyen
várja hiába a szentségest!
Hol a béke a szabadság,
megszabadul az ember ott,
akkor jöhet majd a vígság,
boldog új év hozd otthonod!
Ott a haza, hol az otthon,
vastrágya eszme ülepszik,
s a vágyunk is halkan oson,
egészség, egység növekszik.

2013. december 28.

  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Az elveszett gyermekek lelkei leszálltak űrhajóval
  2013-12-26 08:20:04, csütörtök
 
  Elveszett gyermekek lelkei

1995-ben, a földönkívüliek magát esernyővel védő értelmiség legyőző Szandi helyetti rám szállításakor landolt Piripócs városban egy űrhajó. Ma éjszaka róla álmodtam. A menhely ekkor már javában tisztította Dávid Szörnyeteg koporsója Mónika Shhowban láthatott féktelen elmeosztályával, a román-magyar börtön misztikus kígyós rontásával rima Jeruzsálemet, ami persze nem a mostani Jeruzsálem, melynek szülöttjei ekkor kártalanították magukat. Azok a születésem óta emelkedő, tisztuló Barack néven ismételt Nyomorultak. A régi Jeruzsálem ide volt szabva az országra, reformátusok és németek lettek volna. A Bestia, a menhely médiában is suttogó elektromos dögjével és a börtön a sátánistákkal, élővilág ellenes csapásokkal vannak a lakásomban. Együtt váltják meg a világot, közvetítenek, mennek végig a lakosokon, városokon.

A menhely és az ország fölött a börtön áll, a börtönt vitték ki Piripócs városából, a téglásokat, ezekkel kötöttek frigyet a Talmudos Hitler népei is. Müller Péter Sziámi és a többi menhelyi sorsát a hatvanas évektől hajtják végre rajtunk. A menhely a börtönnel együtt űrhajóval közlekedik, innen van a hirtelen informatikai robbanás is. A földönkívüliek is a Tatárdombon landoltak, valamennyien megtalálták helyüket a Zöld Medeia társaságában.

A bermudások szellemvilága után az Időjelekből, melynek népe tágul -s szűkül, mint Szulák Andrea, X factort és Xénia lázat rendeztek be. A bermudások ellensége az Időjelek egyik írása szerint a Taos tisztulók voltak.

Az elveszett gyermekek űrhajója hirtelen érkezett, hatalmas hidegség vette az űrhajót közel. Éjszaka volt.

Ma éjszaka róla álmodtam, arról, hogy végig néztem a leszállásukat és felvonulásukat, közben hullámzott a mellkasom, erősen kapkodtam a levegőt.
A legfelső emeletről kiugrottak az ablakon a lányok és a fiúk, mielőtt a lelkek elszabadultak volna. Majd különös szörnylények vonultak fel a városban - álmomban inkább falut láttam -, hatalmas energiával támadva mindenkire, akit elért szájuk lehelete csak, az rögtön elájult és meghalt. Süvítettek a levegőben, mint a szél.
Engem Magda Marinko tisztításákor, mert Magdala városából való volt, s a Talmud kutyája, Maria Magdaléna hét tisztátalan lélek által megszállt volt, hét gonosz lélek szállt meg.

Előtte kaptam egy lelket ajándékba, mert nekem csak szívem volt egyedül. Megszállták a gonosz lelkek a testemet, egyik a levegőt kapkodja, másik fal, a harmadik szipog, negyedik kívülről nyomogatja a szívemet, ahogyan a média be is mutatta, míg a hátamon a dög vezérük van melleimet ölelve, mindegyik szenved az emberi test börtönében, ugyanis a menhely így tisztítja és tisztította megtámadásunk óta az egész világon a tisztátalan lelkeket is, melyeket egyedül Jézus volt képes kiűzni a testből annak idején. A Pázsit e mese név alapján Pázsitra, az elsüllyedt világba helyezett Pál apostol népeit is felélesztve ismételték az összes Krisztusos vallási kort a dögökkel. A börtön dögjei vitték el Demjén Rózsit is, betétnek csúfolt földönkívülijeivel kiemelték az Ádámokat is, végtelen szappantisztuló sorozatban. Demjén Rózsi dögjei embereket deformáltak.

Az elveszett lelkek gyermekei az előző világ csapásainak sorozatában is részt vettek, ezért felettébb gonoszak és perverzek, mint az egész Szörnyeteg koporsója, amelyik Dávid képviselete helyett engem 1972-ben álmoskönyveim szerint eltemettek végleg.

2004-ig összegyűjtöttem a cigaretta papírokat, hogy helyettük, a Kata kocsmai Vénuszos elméletet ismétlő alkoholisták és a Lila kocsma népe, az elmeosztályok helyett cigarettáztatnak, mérgeznek, a plakátokat, melyeken a borsodiak kiírták a neveiket, hogy itt ünnepelnek együtt a rendőrségnek, hogy az elmeosztály legyilkolt minket, de ekkor még iszonyatos sorsom lett, a dögök csapásait kaptam meg minden részembe, a hangomat Káli Sándor árnyékoskerti börtön népe helyett végleg elvették, vitték tovább az önkormányzati képviselőket, mint Pelczné Gaál Ildikót neve és szőke haja alapján kiemelve, megtisztítva a Pán-Európai Unióba. 1997-ben mondta egy nagy darab cigányasszony dr. Kiss Kálmán osztályán, ahová befulladással dr. M. helyett vittek be éppen a jungista elméleteket ismételve a Fejezetek a szexualitás történetéből című könyv alapján, hogy fizessék meg az orvosok a betegek cigarettáját és kávéjét. Ekkor olyan rontást kaptam az elmeosztály dögjei miatt a számba, meg a torkomba, mely egyszerűen kibírhatatlan, mert az egyik dögnek az osztályon mozgott a szája és nem volt foga. Még Szulák Andra népét is berendezték.

Az elmeosztály végleges támadása 1995. óta tart. Azóta is tart a pervezrek tisztulása az egész világon, mely Johannesburgban kezdődött születésem után.

2013. december 26.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kohut Katalin: Szeretek!
  2013-12-25 20:23:20, szerda
 
 

Szeretek! Egészen másféle szeretet, mint az anyai, más, mint a szerelem, a beteljesült. Embert szeretek, elfogadva testestül-lelkestül mindennel együtt, ami egyszer is megállított benne. Jól ismerem azokat az érzéseket, melyek felnagyítódnak, amikor a hibákat felismeri az ember, s ez előbb-utóbb váláshoz vezet. Én nem úgy szeretek, hogy bármikor is válásra gondoljak. Teljes bizalommal és tisztelettel. Egészen ismeretlen előttem az ember szeretet, gyermekkoromban tapasztaltam, azóta nem találtam olyanra, akit feltétel nélkül szerethetek, sőt viszonzás nélkül. Egyoldalú a szeretetem, de szeretem az érzést, nem akarom engedni elhalványulni, vigyázok rá, mint óriási kincsre a szívemben, féltő gondossággal ápolom.

Én nem hittem el soha, hogy engem lehet szeretni, túl egyszerű voltam és tapintatos, s ezzel annyian visszaéltek. Sokszor mondogatták nekem, hogy nekem egy kastélyban kellene élnem egyedül, ahol csak a személyzet vesz körül. Ott kiélhettem volna adakozó, mindig másokat szolgáló hajlamomat tettekben is, s senki sem értékelt volna le ezért.

Szeretek! Megterhelt szívem legmélyén szunnyad a parázs. El bírom képzelni, ha hirtelen megszabadulnék, milyen túláradóvá válna, a szeretetem szétáramlana a világban mindenkire. Érdekes a szeretet, egészen más, mint a beteljesült boldogság. Fájva, lemondva is ad életerőt, ad hatalmat ahhoz, hogy a nehézségeket könnyebben viseljem, ad reményt és küzdőerőt is. Harcolok magamért már, a jövőért, amit feladtam végleg. A harcomhoz szükségesek olvasók, s jól tudom, kevés szívhez jut el a mondanivalóm mindarról, ami történt velem. Míg a múlt fel nincs dolgozva, míg börtönben vagyok, nem léphetek át a jövőbe. A szeretet nem adja fel, s bízik, egyszer majd elmondhatom, hogy szeretetem tárgya segített át a nehéz időszakon, s jókat nevetünk majd mindazon az érzelmi hullámzáson, melyeket az utóbbi években átéltem. Nem gondoltam volna, hogy csodálat vezet a szeretethez, a szerelem tüzén is át kell égni, porig égetni főnixként a felfokozott érzelmet, majd ebből építeni fel a véglegeset. Ennyi fokozata hogyan lehet? Üveggömb talán, hogy félteni kell? Nem, nem szabad kioltani, nem engedhetem, szükségem van az érzésre. Lehet, hogy ez is saját önzőségem, mert nekem fontos a szeretet, neki nem, talán már megbánta régen azt is, hogy ismert valaha. Pedig valójában nem ismerjük egymást, csak a jóságot és a tapintatot csodáltam kezdetben, felébresztette régi emlékeimet, felélesztette a szívemet, beleköltözött, s míg élek, bennem él, velem. Együtt éljük a napokat, együtt vásárolunk, együtt fogadjuk a szerelőket, melyek az állandó gondokkal együtt járnak, s így már sokkal könnyebb, nem vagyok egyedül.

Elképzelem, amint hirtelen csoda történik egyszer, s megszabadulok végleg. Abban is reménykedtem, ez lesz a karácsonyi ajándékom, de sajnos a karácsony ugyanúgy telt el, mint máskor, bár a szeretet megváltoztatta a családtagokkal is a viszonyomat. Ha teljes szívemmel fogom egyszer szeretni, s többé nem kiáltok fel bánatomban, általa találom majd meg életem hivatását is, mely a szeretettel függ majd össze, a tanítással, amire egész életemben készültem.

Szeretek! Dédelgetem a szívemben az érzést, olyan, mintha ismét anyává váltam volna, aki fénylőn óvja kisdedét, aggódik érte szüntelen, s közben ringatja énekével, csókolgatja és simogatja. Mennyire törékeny, picinyke és mégis mustármagként hegyeket képes megmozgatni. Majd egyszer, talán bekövetkezik, s akkor majd milliószoros szerelemmel ölelem magamhoz mindazokat, kik kitartottak mellettem, akik tiszteltek és szerettek, bár szívembe nem kerülhettek, mert látom a hibákat, s óvatosságom felettébb erős. Az ilyen ember sokszor csalódott, főleg azokban, akiktől joggal várta volna el a szeretetet, akiknek kötelességük lett volna vele szemben. Fájó emlékezés szívem negyedik rekeszében az általam nagyra becsült emberek arca, kedves hangja, esetleges megrovása, mindaz, ami emberként engedett élnem bármikor. Most, karácsonykor gyertyát gyújtottam értük, bár tudom, hogy egyszeri életűek voltak, s már soha nem lehetünk együtt, nekünk nincsen másik világunk. Addig élnek, míg emlékezem rájuk, bennem élnek tovább, nem engedem őket örökre meghalni, velem vannak minden pillanatban. Mennyire piciny az ember, s mégis óriás, az emberségtől nagyobb hatalom a földön nem lehet. Sokan törekednek arra, hogy emberhez hasonló életet éljenek, s ezt összekeverik a luxussal. Az emberség egyenlő a jósággal, a tisztelettel, a szorgalommal, a becsülettel. Az embernek a szívébe vannak írva az emberiességi törvények, ezért bűnt soha nem követhet el.

Szeretek viszonzatlanul, fogságban, de örök-reménnyel. A szeretetem nem múlhat el, csak átalakulhat, hiszen annyi fokozaton ment keresztül. Szeretek, amíg csak élek!

2013. december 25.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
A beszélő fák
  2013-12-25 13:34:54, szerda
 
 

Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:
- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.
A második fa is elmondta vágyát:
- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!
A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.
Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:
- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos -, és nekifogott, hogy a fát kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.
A második fánál is megszólalt egy favágó:
- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:
- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom és anyagát elteszem.
Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istállóba és megtöltötték szénával.
A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.
A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.
Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istálóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.
Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: ,,Béke veled!". A vihar egy csapásra elmúlt. A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.
Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került istenhez mert Jézus testét hordja magán.
Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe, hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.
Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.		  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
A csodálatos üveggolyók
  2013-12-25 13:33:10, szerda
 
 
A fiú egyik délután találkozott a varázsló hírében álló öregemberrel. Az öreg persze nem volt igazán varázsló, de kétségtelenül nagyon ügyes volt kora ellenére, s különösen érdekes játékokat tudott kitalálni a gyerekek és fiatalok számára.
- Hoztam neked egy kitűnő játékot - mondta az öreg a fiúnak -, nagyon szép és könnyen meg lehet tanulni. Csak színes üveggolyók kellenek hozzá és ügyesség.
A fiú kíváncsian nézte az öreg tenyerében fekvő golyókat és ugyancsak csodálkozott az előbbi szavakon, mert az üveggolyók üveg színűek voltak és nem színesek.
- De hiszen ezek átlátszó üveggolyók és nem színesek - jegyezte meg mindjárt a fiú.
- Kezdjük el a játékot, s meglátod, milyen csodálatos golyók ezek. A játék lényege az, hogy én sorjában dobom, a golyókat, s te nem tartod egy percig sem a tenyeredben, hanem azonnal visszadobod nekem. Meglátod, mikor a levegőben repülnek a golyók, hogy fognak csillogni a napfényben, s mindegyik más-más színben.
Az öreg minden üveggolyónak nevet adott, az egyik volt az Öröm, a másik a Munka, a harmadik a Szenvedés és így tovább. Az elsőt odadobta a fiúnak, s az mindjárt vissza is hajította. Sorjában fölragyogtak mind a levegőben, mintha színes fény világította volna meg mindegyiket. Nagyon szép játék volt.
Igen ám, de egyszercsak eszébe jutott a fiúnak, mi lenne, ha a legszebbet megtartaná magának. S mikor az Öröm golyója hozzá érkezett, szorosan a tenyerébe szorította s nem dobta vissza az öregnek. Izgalmában elfelejtette a következő golyót elkapni, és az csörömpölve egy kőre hullott. Mondanom sem kell, hogy darabokra tört. A fiú akkor vette észre, hogy a tenyerében tartott golyót agyonszorította, a golyó elhasadt és felsebezte a kezét. Közben azonban érkeztek az üveggolyók az öregtől, és egyik a másik után a földre hullott.
Az öregember nagyon elszomorodott.
- Elrontottad a játékot, mert mindig csak magadra gondolsz. Figyelj a játszótársadra is.
Az öreg ekkor odament a fiúhoz, összeszedte a törött üvegdarabokat, melyek kivérezték a tenyerét.
- Látod, mit csináltál? De kezdjük újra új golyókkal - mondta a fiúnak. Előszedte a tartalék üveggolyókat a zsebéből és újra kezdődött a csodálatos játék. A fiú szorgalmasan mindegyiket visszadobta öreg játszótársának, s néhány perc múlva mintha varázslatos, színes pillangók röpködtek volna a mezőn, tele volt az ég és a föld az Öröm, a Munka, a Szenvedés, a Szorgalom, a Vigasztalás és a remény színeivel.
  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Karácsonyi történet
  2013-12-25 13:31:22, szerda
 
  Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagy családban.
Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.

A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra.

A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem.
A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen elárulta, hogy azért pityereg, mert ő egy nagyon nagy dolgot szeretne kérni karácsonyra. Egy olyat, amit még talán a Jézuska sem teljesíthet.

Anyukája megnyugtatta a pityergő kislányt és elmesélte neki, hogy egyetlen egy olyan személy létezik a világon, aki a Földön élő összes gyermek kívánságát teljesíteni tudja. Ez pedig pont az a személy, akinek a levelet kellene írnia.
A gyermek, miután kissé megnyugodott, a következő betűket kanyarította a papírra:

Kedves Jézuska!
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod.
Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tőled. Nagyon szeretem a nagypapámat, aki nagyon nagy beteg, és már a doktor bácsik sem tudják meggyógyítani.
Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni sem mosolyog.
Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagypapa legalább még egyszer rám mosolyogjon.

Teltek múltak a hetek és elérkezett a szenteste. Mindnyájan együtt állták körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig a karosszékében ülve, éppen hogy csak látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében elhatalmasodó daganatoktól már nem tudta.
A rengeteg játék, ruhanemű és csokoládé mellett, persze a nagypapának is jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyűlt a fotelja mellé és mindenki kíváncsian várta, őt, vajon mivel lepte meg a Jézuska.
A nagypapi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rejtett papír.
A következő sorokat kezdte felolvasni a nagymama:

Kedves Jézuska!
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod...

A kislány egyből megismerte a Jézuskának írt levelét.
Felnézett a nagypapára, aki most őt nézte, szájának szegletében egy apró piciny mosollyal. Ez volt a nagypapa életének utolsó mosolya, ami csak a kislánynak szólt.

Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának, mert ő már tudja, hogy az igazán fontos kívánságok az év legfontosabb napján valóra válnak.		  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Vegyék meg a virágomat!
  2013-12-24 16:47:25, kedd
 
  Kántáló, fájdalmas öreg hang vasárnap reggel a Batthyány tér metrómegállójában:Vegyék meg a virágomat! Már nem tudom fizetni a számlákat!
Öreg paraszt bácsi, ezerráncú barázdált arcával, agyondolgozott kérges ujjaival, kopott, de tiszta és még mindig szép vasárnapi ruhában, ahogyan templomba járt egykor, görnyedten, a szégyentől és a megaláztatástól hadarva ismételte a mondatokat. Kezében két kókadt virágcsokor, mely nemrég még pompázott a kis kertjében, amit utolsó erejével rendbe tett télire. A földnek kell a pihenés...

Ezek a kiskert utolsó virágai, a munkához szokott idős ember a fagy elől megmentette a pár szál színes virágot, összeszedte maradék erejét és elindult a két csokorral a fővárosba, hogy a pestieknek eladja őket, és a világnak kikiáltsa, hogy ő már feladta, már nem megy, már nem tudja fizetni a számlákat.

- Vegyék meg a virágomat!

A hajléktalanokhoz, koldusokhoz, az adományt kérőkhöz szokott megkérgesedett szívű fővárosiak először elmentek az öreg mellett. A metróra várva zavartan hallgatták a sírásba torkolló hangot, oda-odapillantottak a hajlott hátú, ezerráncú szép magyar emberre â013 és egyszer csak megtört a jég. Szinte hallani lehetett a darabokra hulló jégdarabokat, amik lehulltak a szívekről.

Először egy idősebb hölgy sietett a bácsihoz és megkérdezte, mennyibe kerül a virág. - 200 forint. - sóhajtotta az öreg. A hölgy a kezébe adta a pénzt, de nem vette el a virágot. Sietve távozott. Az idős ember nyújtotta utána a hervadt csokrot: - Itt hagyta a virágot!
Nem ezt szokta meg életében, minden fillérért megdolgozott mindig. De nem ért rá gondolkodni, jött egy fiatal férfi, kezébe nyomta a kétszázast és sietett vissza a peronra. Aztán egymás után jöttek az emberek, sorra adtak neki pénzt, ki mennyit tudott, csak adták és adták, a bácsi nem győzte elrakni. Senki nem vette el a virágot.

Megjött a szerelvény, hangos morajával megtörve azt az euforikus hangulatot, ami szétáradt a peronon és felolvasztotta a jeget. Felszálltunk a metróra, leültünk és könnyeimen át láttam, hogy a velem együtt felszállók is ott hagytak egy darabot a szívükből az idős embernél, aki megérintette a rossz hírekhez szokott, kibeszélős, győzikés, vacsora partis műsorokon művelődő, plázákban szórakozó megkérgesedett lelküket. 		 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Jókai Mór: A koldusgyermek
  2013-12-24 16:35:10, kedd
 
  Az apját leütötte a hajókötél, a vízbe fulladt. Az anyja mosóné volt; éjszakai munkában meghűtötte magát, forrólázt kapott, meghalt. A kisfiú egyedül maradt, és még alig volt négy esztendős. Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kisfiú elgondolta magában: ,,mármost ki fogja nékem mondani: kedves kisfiam? ki fog énnekem kenyeret adni reggel, este? ki vet nekem már ezután ágyat, ki ad rám tisztát, ha elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg, hogyha valamim fáj?"

A szomszédok is elköltöztek, ki ide, ki oda, idegenek jöttek a régiek helyébe, akiknél, ha megjelent a kisfiú, ha bekérezkedett ajtaikon, azt kérdezték tőle: ,,mit akarsz? mit keressz itt? takarodjál innen!"
El is takarodott szegény, kiment az utcára, ahol senkit sem ismert, megállt egy szögletnél szépen, s úgy nézett a jövőmenő emberek szemébe: nem hasonlít-e valaki az ő apjához, anyjához? hogy azt megszólíthatná.
Hiába nézte azokat, az embereknek más dolguk van, mint az őgyelgő gyerekekre ügyelni. Aki mai világban akar valamit kapni, annak ki kell nyitni a száját. Az igazi koldusgyerek jobban érti a mesterségét; az utánaszalad a cifra uraknak, hozzájok keni-feni magát piszkos condráival; azok aztán csakhogy megszabaduljanak tőle, vetnek neki valamit. Az olyan koldus, aki csak sírni tud, meghalhat éhen.
Meg is halt volna éhen a kis poronty mindjárt az első két napon, ha egy jámbor, öreg gyümölcsárus-asszony nem árult volna ott azon a szögleten, amelyikhez ő szegődött. Ez csak elnézte, mit ácsorog az a kisfiú ottan olyan sokáig. Talán bizony lopni akar? Mikor aztán látta, hogy estig nem mozdul onnan, megszánta.
Kiválasztott számára egy ütődött almát: nesze, fogjad, hanem aztán mármost eredj haza!
A kisfiú hozzá volt szoktatva a szófogadáshoz, s ahogy mondták neki, hogy menjen haza, szépen elindult haza.
Akkor pedig már este volt, és este nagyvárosban minden ház ajtaja be van zárva. A kis árva fiú úgy elsírdogált magában, amikor elgondolta, hogy neki sehova sem lehet bemenni; őreá sehol sem vártak, az ő számára sehol sem vetettek ágyat.
Azután összehúzta magát egy kapu szögletében, s ott nagy sírtában elaludt, álmában megölelgeté azt a követ, ami olyan jó volt, hogy gyenge tagjait a szél ellen védelmezte, s azt mondta neki: ,,édesanyám".
Éjszaka is sokszor felébredt, mikor úgy fújt a hideg szél! s nyögve fordult másik oldalára, mikor olyan kemény volt az ágya!
Másnap megint felkereste a jó kofaasszonyt, aki látva, hogy olyan bús szegényke, ismét nekiadta ételmaradékát. Harmadnap, negyednap megint ott találta a jó öregasszonyt.
Ötödnap pedig hiába várt reá a szegleten, sokan jöttek, mentek az utcán, még többen, mint egyébkor, csak az öreg nem jött ezúttal.
A kis árva fiú végre megkérdezé egy féllábú koldustól (nagyobb urat nem mert megszólítni):
- Hol van most a jó néne?
- Ma nem fog itt árulni, fiam, - felelt neki a koldus - mert ma ünnep van.
- De hát miért van ünnep?
- Mert ma született a Jézus, látod, kisfiam, hogy mennek az emberek a templomba.
Ahová annyian mennek, oda tán neki is szabad bemenni, gondolá a kis árva, s hogyan örült, midőn látta, hogy ebből a nagy-nagy házból, aminél szebb háza senkinek sincsen, nem utasítják ki, nem kergetik el, nem kérdik tőle: mit akar itten? hanem engedik ott gyönyörködni abban a sok szép énekben, s ellenni a sok ékes öltözetű úr között.
Valami nagy tiszteletreméltó ember azután sokat beszélt a népnek, elmondá, hogy született a kis Jézus jászolban, pásztorok között, hogy élt szegénységben, nyomorúságban, s hogy szerette azután is a gyermekeket mindig.
Úgy elhallgatta volna napestig, amit ez a tiszteletreméltó férfi beszélt.
Egész estig mindig talált templomot nyitva; este azután azokat is becsukták, s ő ismét az utcán maradt. Annyi ablak ki volt világítva, az utcákon fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus.
A kis árva úgy el tudta azokat nézni.
Mosolygó asszonyságok jöttek a boltokba, vásároltak azokból a tündéri szépségekből, ki-ki vitte haza, kisfiának, kisleányának - amit a kis Jézus küldött nekik.
Olyan szép a kis Jézus születésnapja!
Csak olyan hideg ne volna ezen a napon! Jó azoknak, akik meleg kályha mellett édesanyjuk keblén hallgathatják a szél süvöltését; de aki nem tudja, hogy hová menjen haza ilyen zord időben!
Ismét csak visszatért a templom ajtajához, ott letérdelt kis kezeit összetéve:
- Édes Jézuska, aki úgy szereted a gyermekeket, ha volna szükséged olyan kis szolgára, amilyen én vagyok, vennél engemet magadhoz...
S a nagy Megváltó meghallá kis szolgája kérését és elvette őt magához, akit senki sem tartott magáénak a földön. Ott elaludt a kisgyermek és felébredt - a mennyországban...

Ti, kik vigadtok s örültök szent karácson napján, emlékezzetek meg azokról, akik éheznek és szomorkodnak!...

1854		  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
A sátoraljaújhelyi hét hegy Pszichografológiában Pázsiton
  2013-12-24 07:18:22, kedd
 
  A Pszichografológiába tett kelet népének és a cigányság felemelésének egyetlen módja, egy nagy közös áldozás születésem óta tart Weöres keleti írásai alapján.
Pázsit e mese szerint Pázsitra költöztették ezeket a régi világ képviselőit, valamennyien elmeosztályról származtak, jelenleg a Rákóczi tériekhez tartoznak.

Kitermelésük már 1958-ban elkezdődött a Keresztöltés pókjával, mai napig tart a helyettük való ember áldozás annak ellenére, hogy főhősük félig nemes, félig cigány származásúnak volt leírva a Pszichében. Ezt is megmentették sorsától.


Weöres Sándor csodagyereknek számított, távol-keleti utazásokat tett. Azt írta: egy másik világ küldte őt. Művei: táncosnők, de profundis. Reménytelenség könyvében megjósolta, hogy nem felfelé, hanem lefelé épül a templom.
Alakmása egy fiktív költőnő: Psiché, amelyik félig nemes, félig cigány. A Pszichét megtaláltam a Katalin névmagyarázóban is leszbikusként.

Weörest foglalkoztatja a teremtés, emberré válás, a megváltás. Ezért írta meg a Theomaghiat, Istár - Ízisz - pokoljáratását,a zöld Médeia-t, Minotaurust, Orpheust, A dob és táncot, A négy koralt, Keresztöltést, Grádicsok énekét, Nasszézus himnuszt, Vénusz-Jézus táncát, A szörnyeteg koporsóját, Mária mennybemenetelét - jelenleg itt jár a magyar média.(2000. március). A zöld Médeia-t Tandori Dezső fordította le, s belehelyezték riadt háziasszony áldozatukat Sylvia Plath Üveggyöngy című könyvébe, mint e könyv része. A Nasszézus himnusz pokoljáratást jelent, istenek leleplezését.

Mindezeket kitermelték, megmentették születésem óta tartó Pán-európai Unió emelésével minden o rszág helyetti ember áldozásommal, valamennyi kiadott könyvön való végighaladással.

A Pszichografológiai valamennyi betegségén végig haladtak, mint az idegösszeomláson, töréseken, ezért törték össze a fülemet, orromat, bal arccsontomat, amit a borsodi cigányság utánozott, ismételt húsz esztendeje. Még a cigarettázást is ez alapján szüntették meg.

A Zöld medeia - Média - helyetti áldozásomat az egészségügy 1998-ban ismételte, mert a médiának vissza kellett volna mennie az elmeosztályra, mivel még a neveiket is főleg Sátoraljaújhely és Sárospatak területéről vették fel, mint Benkő Dániel.
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Karácsony előtti történet
  2013-12-23 16:24:15, hétfő
 
  "Karácsony előtti utolsó napon a szupermarkettbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem. Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet!"



Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötéves forma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?"Az idős hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském".
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ő elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül elindultam felé és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki." Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ő van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak és így ő odaadhatja a húgocskámnak,amikor odamegy. "
A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta. "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról,amelyen éppen nevetett.
Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom,hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"
Oké - mondta. "Remélem, van elég."

Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
"De ő mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.

Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.

Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett.


Ez a család lenne a kisfiú családja? Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt.Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott.Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem.
És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle."

csütörtök, 2007. december 13.

  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
     2/8 oldal   Bejegyzések száma: 72 
2013.11 2013. December 2014.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 72 db bejegyzés
e év: 329 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2032
  • e Hét: 4354
  • e Hónap: 10595
  • e Év: 62861
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.