Horváth Sándor: Üzenet testvéreimnek,A Televízió,Assisi Szent Ferenc: Imádság,Assisi Szent Ferenc imája,Erőss Zsolt emlékére,Bodza szörp,Házi szúnyog csapda,ByeAlex,Aludj jól,Imádunk útra kelni - A napsütötte Toscana, - menusgabor Blogja - Ábrányi Emil,Adamis Anna,Ady Endre,Ágai Ágnes ,Agytorna,Albert Einstein,Albert Einstein,Alföldi Géza ,Alhana,Ambrus Magdolna,Andók Veronika (,Andróczky Lászlóné ,Antoine de Saint-Exupery,Anyák napja - gyermeknap,Áprily Lajos,Arany János,Arany Viktor,Arany-Tóth Katalin ,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila & Emil,Átyim Lászlóné ,B. B. Nala,B. Huszta Irén,B. Radó Lili,Babits Mihály,Bagi Tibor,Bajza József ,Baktai Faragó Aranka ,Balassi Bálint,Balázs Béla,Balázs Sándor Turza /B.A.S.A.,Bálintffy Etelka,,

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

2/4 oldal

Bejegyzések száma: 39

Horváth Sándor: Üzenet testvéreimnek

2013-05-25 17:06:48, szombat

	Horváth Sándor: ÜZENET TESTVÉREIMNEK Motto: Mit mondhat nekünk orosz, angol, francia, Ha általuk lettünk a népek koldusa - Mikor a pokol a földre leköltözött, Gúny tárgya lettél a koldus népek között. Szakadt bőrcafatra vertek ólmos bottal, Bosszúért lihegve, vicsorító foggal - Ötvenhatos rabként vörös poklok mélyén - Megtagadva bérenc rabtartók szeszélyén - Ahol minden hazafinak bitó volt a bére, Gyilkolt a gyűlölet beteg szenvedélye - Mementó voltál a világ szégyenére, Mégsem kiáltottál igazságot kérve - Ott, ahol erény a Trianoni gazság, Ott, nincsen számodra, és nem lesz szabadság! Magyarnak maradni, bármi legyen sorsod, Ha hontalan életed könnyezve hordod - Magyarnak maradni, ha támadnak orvul, Ha sebzett szívedből a vér is kicsordul - Magyarnak maradni, bölcsőtől a sírig, Add meg Uram nékünk a Béke igéit - E hazától távol, elhagyottan, árván, Balsorsos tört végzet sötét éjszakáján, Ha guruló arannyal kísért is a sátán, Maradj meg magyarnak - magyar múltad árán! Magyarnak maradni - ezer éves jussal! Ország tolvajok közt, kínnal, könnyel, jajjal - Felírjuk sebeink a lángoló égre, És esküszünk pártus Istenünk sebére: Magyarnak maradni - akkor is megérte, Ha hűségünknek, most, koldusbot a bére - Magyarnak maradni - isteni küldetés! De ha áruló vagy, kísérjen megvetés. NTK Horváth Sándor, Kaposvár

0 komment , kategória: Magyar sorsot - magyar kézbe!

A Televízió

2013-05-24 22:11:14, péntek

	A TELEVÍZIÓ Közzétéve Február 9, 2011 \| Szerző: Szabad Gondolat A TELEVÍZIÓ Első rész: Amikor bekapcsoljuk a televíziót Egykor egy uralkodó azt mondá: oszd meg és uralkodj (angolul: devide and rule)! Igen, ez volt a jól bevált ősi módszer: megosztani, széthúzást, ellenszenvet kelteni az emberekben egymás iránt. Miután ez megtörtént és a bárányok szétszéledtek, kellőképpen gyűlölték egymást, kezdődhetett a farkasok lakomája. Többé nem a szelíd pásztorkutyák irányították a nyájat, hanem a farkasok. Ezek meg természetesen nem a szokványos módon, ugatással tették ezt, hanem terrort gyakorolva, megfélemlítéssel, erőszakkal, gyilkolással. Azt mondják, a történelem ismétli magát. Nos én nem vagyok az az ember, aki elhisz valamit csak azért, mert egyesek azt mondják, ugyanis sok mindent lehet mondani, sok mindenben lehet hitetni az embereket. Ezért úgy döntöttem, hogy én magam vizsgálom meg a helyzetet. Nem kellett túl sokat vizsgálódjak ahhoz, hogy rájöjjek, hogy igenis igaz, hogy a történelem ismétli önmagát. Ennek igen egyszerű az oka, ami nem más, mint az emberi figyelmetlenség, az, hogy az ember nem képes tanulni a saját hibáiból. Ezért ugyanabba a gödörbe rendszeresen beleszáguld. Többször is megnéztem a Napfény Íze című magyar-amerikai koprodukciót, ami részben pont erre a tényre hívja fel figyelmünket. De mindhiába, mert a néző hajlamos az egész történetben kizárólag csak a drámát látni, ahelyett hogy meghallja annak üzenetét. De térjünk csak vissza az uralkodásra. Jól láthatjuk, hogy az uralkodás, az uralkodni vágyás divatját nem múlta. Ma is sokan arra törekszünk, hogy hatalmat szerezzünk, majd azt gyakoroljuk ha többre nem futná, akkor legalább a közvetlen környezetünkön, a családunkon. Szánalmas, de jobb szembenézni önmagunkkal, ami egyébként emberi fejlődésünk első határozott lépését jelenti, mintsem hogy egy életen keresztül azon fáradozzunk, hogy feljebb és feljebb kerüljünk a hatalmi ranglétrán, ezzel kizárva egy harmonikus, könnyed földi lét lehetőségét. Itt hirtelen eszembe jutott, és szeretném hangsúlyozni, hogy nem aggódok senki miatt, mert nagyon sokszor láttam már, hogy a hatalmasok, a hatalomra vágyók pont a hatalom által vesznek el, amíg az alázatosak, az elfogadók, a szeretetteljesek felemelkednek. Ezzel újat természetesen nem sikerült mondanom, mert meg vala írva, hogy kard által vész aki kardot ránt. Saját bajunk, saját felelősségünk ha meghallgattuk a tanítást, de nem hallottuk meg üzenetét. Most, hogy tudjuk, hogy manapság is vannak hatalmasok, hatalomra törekvők, nézzük csak meg, hogyan is nyilvánul ez meg modern világunkban. Hatalom: egy olyan központosított egység amely folyamatosan irányítani akarja a tömeget hétről hétre bővülő törvénycsomagjával, újabbnál újabb szabályokkal, annak érdekében, hogy jó-maga (a hatalom) még jobban erősödjön, növekedjen. Jól lehet látni, hogy a legtöbb új keletű törvény távol áll attól, hogy az embert szolgálja, ellenkezőleg: az ember beleegyezése nélkül születnek teljesen önkényesen, hogy a felső tízezer kényelmét folyamatosan biztosítsa. Nehéz észrevenni, hogy minél jobban növekszik az önkényes törvények és szabályok halmaza, annál jobban csökken a megértés, a józan ítélőképesség, az egyéni felelősségvállalás. Más szavakkal: az egyén egyre inkább arra kényszerül, hogy átruházza a felelősséget a hatalmat gyakorló egységre, hogy egyre kevesebbet gondolkodjon, ez által egyre robotiasabb életet folytasson. Ennek nagyon jó bizonyítéka az, hogy amikor valami rosszul sül el az egyén életében, rögtön az Istent szidja, vagy a kommunistákat, vagy a vad kapitalistákat, vagy a bankokat, vagy a zsidókat. Közben elfelejti, hogy ő volt az, aki odaadta másnak a gyeplőt, hogy saját lovait más hajtsa. A hatalom eszköze Feltevődik a kérdés: mi volt a csapdában a szalonna, aminek illatára mi belesétáltunk és póráz került a nyakunkba. Válasz: több csali is volt, nemcsak egy. Olyan illat kavalkád terjengett a csapda felől, hogy szinte lehetetlen volt nem belesétálni. Sőt, úgy igazából nem is sétáltunk, hanem rohantunk feléje. A MÉDIA Micsoda erőteljes eszköz....a legalattomosabb fegyver. Nem kell hozzá lőpor sem. Pszichológia a hajtószere (tömegmanipuláció). Vegyünk rögtön egy példát, ami segíthet megérteni miről is van szó. Egy anyuka, a háziasszony, a feleség, meg annak férje, az apuka, a családfő. Mivelhogy gazdasági válság van, több mint valószínű, napi több mint nyolc órát, heti több mint 5 napot dolgoznak azért, hogy az úgynevezett ,,létminimumot"(ami napról napra növekszik) megteremtsék. Ez azt jelenti, hogy miután nagyon fáradtan hazamennek (ha aznap egyáltalán sikerül hazaérni), nem marad már energia másra, mint egy utolsó szemrehányó számonkérésre (miért nem ezt, meg azt, meg amazt tetted, merre jártál ennyi ideig, stb.?) , a gyerek katonai szigorral történő számonkérésére, megfenyítésére, utána egy-két kötelező házi munkálatra. Ez mind hozzátartozik a napi kötelezően végrehajtandó feladatokhoz. Egy perc nem jutott még sem az édesapának, sem az édesanyának saját magára, hogy egy kicsit elcsendesedjen, hogy megértse az elmúlt napok jó és rossz történéseit, hogy megértse, mit jelent, hogy az Istent szerető embernek még a rossz is a javára válik, hogy a rossz is értünk van, hogy felnyissa szemeinket, hogy a jobbik utat választhassuk. Nem, erre soha nincs idő! Áldozatokat kell vállalniuk! - gondolják ők. Igen, valóban erre tanította őket a társadalom, hogy folyamatosan fel kell áldozzák magukat, lemondjanak lelki békéjükről a ,,nagy külső jóért" a köz javáért. Hullafáradtak mindketten, már csak kevés energiájuk maradt a nap végén. És ekkor kerül elő a távirányító. Bekapcsolják a televíziót (lehetőleg ki-ki a maga televízióját). Anyuka megnézi Maunikát, utána Balázskát, utána a valóságsót, utána a kedvenc Argentin sorozat aktuális epizódját, nem beszélve az irdatlan mennyiségű reklámról ami közben beömlik, amelyek elmondják, hogy milyen szereket, milyen konyhagépeket, milyen fogkrémeket, milyen más háztartási cikkeket, milyen hajfestékeket, milyen parfümöket kell használjon ahhoz, hogy ő is teljes értékű része lehessen az őt körülvevő társadalomnak. Apuka megnézi a világ sporteredményeit, megnézi a hírek ismétlését amit reggel felkelés után is megnéz majd, nehogy valamit elfelejtsen belőlük. Tudomásul veszi, hogy nagyon veszélyes az iszlám, de Amerika majd jön és rendet tesz, de azért félni kell az úton, mert minden muzulmán megjelenésű ember egy potenciális terrorista és bombát rejthet a ruhája alatt. Tudomásul veszi, hogy a madár- és a sertésinfluenza rohamosan terjed, ezért az oltást önmagaddal és a társadalommal szembeni kötelességed beadatni magadnak és az egész családodnak! Természetesen meg se forduljon a fejedben, hogy az oltás mit tartalmazhat, mert akkor te is a társadalom ellenségévé válsz, hogy megmerted kérdőjelezni a gyártó hitelességét, aki az emberiségért aggódva napról napra fejleszt ki újabbnál újabb szintetikus gyógyszereket amelyeket életünk végéig kell szednünk, mert vagy függőséget okoznak, vagy az orvos úgy írja fel. Tudomásul veszi, hogy a kínai, természetes növénykivonatból készülő gyógyszereket betiltották mert veszélyesek. Valóban nagy veszélyt jelentenek az itthoni gyógyszergyártókra nézve, mert a természetes gyógynövénykivonatok ténylegesen gyógyítanak és nem okoznak függőséget, így azok a szintetikus orvosságok, amelyeket életfogytiglan kell szedni, a polcon maradnak (érdekes módon az angol úgy hívja őket, hogy ,,drugs=drogok") Az újságból azt is megtudja, hogy a románok a magyarok ellenségei, mert.....(Természetesen ugyanezt olvassa a román is csak fordítva). Megtanulja a TV -ből, hogy manapság senkiben nem lehet bízni: sem a szomszédban, sem a munkatársban, senkiben. Mindenki egy potenciális rosszakaró. (Erre tanított minket a teremtőnk is egyszülött fia által, igaz-e?) A délutáni hírek sikeresen kiölték belőle az utolsó cseppnyi bizalmat ami még volt benne az embertársaival szemben. És igen, minden igaz lesz, valóra válik a rémálom, megtörténik vele is, ugyanis már egy ideje csak abban hisz amit a televízióban és az újságban mutatnak. Ennyi volt, vége a napnak. Anyuka meg apuka a valóságsó és a focimeccs esetleg az alkohol kölcsönözte boldogság illúziójában búcsúztatják a napot. Egy perc idejük nem volt önmagukra, egymásra, a gondolkodásra, a közös elmélkedésre, a szeretet őszinte megélésére, a gazdasági helyzetük, a rabságuk megértésére. De nem is volt szükség, mert a televízió választ adott minden kérdésre. Az általa betáplált információt, parancsokat robotként hajtják végre holnap is. És ha feltevődik a kérdés, hogy mi a baj, bekapcsolják a televíziót és szembeloccsan a válasz, egy minden görcsöt feloldó nyugtató reklámával társítva. Ja és ha netán alkalmunk adódna egy embertársunkkal személyes kontaktust létesíteni, ami lassan már felelőtlen időpazarlás számban megy a mai nyugati társadalomban, akkor hála a jóságos televíziónak, van amiről beszélgetni: Mónika, Balázska, Kik győztek?, Irak, gyilkosság egy bukaresti nyomornegyedben, robbantások Izraelben, Marco megcsalta Juanitat, ezert Juanita rágyújtotta a házat Marcora, oltattad be magad sertésinfluenza ellen, ki esett ki Megasztárból, láttad e már az új pedikűr katalógust, melyik bank ad jobb hitelt stb.stb.stb.... Így lesz anyuka meg apuka ideális segítőtársa a hatalomépítőknek, az uralkodni vágyóknak. Így válik anyuka meg apuka elsőosztályú robottá, amely kérdezés nélkül végrehajtja az utasításokat. Így fog az ostornak a vége anyukán meg apukán csattani. Így kerül be anyuka meg apuka a húsdarálóba a többi anyukával meg apukával együtt, hogy ott összeőröljék őket, majd miután onnan kijöttek, egyforma téglákká legyenek formálva, amelyek már teljes mértékben alkalmasak arra, hogy beépítsék a nagy falba, a hatalom falába. A legszörnyűbb a történetben az, hogy bár a legtöbben azt gondolnák, hogy ezért maga a hatalmat gyakorló egység a hibás, a szomorú valóság az, hogy igazából csak 2 személy a hibás: anyuka meg apuka, akik kényelemből, hiú vágyak által vezérelve lemondtak gondolatuk szabadságáról, átruházták a felelősséget másokra, akik természetesen örömmel fogadták azt, hisz így jutottak újabb nyersanyagforráshoz a nagy fal, a hatalom falának építésében. Furcsán hangzik, mégis hangsúlyoznám az uralkodók nagyon fontos szerepét társadalmunkban, melynek következtében megszületik az anyukában ás az apukában a testi és lelki fájdalom, aminek eredményeképp megtörténhet az ébredés is, amennyiben a remény sugara még él bennük. A hatalmat gyakorlók csak egy dologért felelősek! Az nem más, mint saját hatalom-általi haláluk, melynek okozói jó maguk valának. Második rész: Miután kikapcsoljuk a televíziót Szóval, mi is történik, ha kikapcsoljuk a televíziót és egy darabig úgy is hagyjuk? Röviden és tömören: elkezdjük a saját életünket élni. Valaki azt mondta, hogy aki az újságot olvasva él, mások életét éli. Nem kell sokat kutatni, hogy ennek igazságát mi is tisztán láthassuk. Megszűnik a manipulatív reklám- és hírözön. Mivel a médián keresztül nem gondolkodik már senki sem helyettünk, arra kényszerülünk, hogy mi gondolkodjunk saját magunkért. Mi ítéljünk, mi döntsük el, hogy mi a jó és mi a rossz nekünk, mi az egészséges és mi az egészségtelen számunkra. Az újság és a televízió nem adja többé szájunkba a gondolatokat megemésztve, megrágva, hogy bunkó, utasításokat gondolkodás nélkül végrehajtó robotokká váljunk. Többé nem hiteti el velünk, hogy a foghagyma, aminek gyógyhatása már ősidők óta ismert és folyamatosan használjuk a nátha meg más betegségek megelőzésére meg leküzdésére, hirtelen megváltoztatta tulajdonságait és drog hatása lett. Nem hiteti el velünk, hogy a gyógynövénykivonatok amelyeket szintén évezredek óta megállják a helyüket és hatékonyan gyógyítanak, hirtelen veszélyesek lettek, ezért nem szabad őket importálni, használni. Említettem az előbb is, hogy valóban veszélyt jelentenek ezek a természetes szerek, mert a szintetikus, függőséget okozó pirulák a polcon maradnak, mert a betegek természetes módon meggyógyulnak. Televízió hiányában lassacskán elfelejtünk félni a szomszédainktól, néha-néha szóba elegyedünk velük és érezzük, hogy nem is olyan rossz dolog ez, nem is olyan rossz ez a szomszédbácsi mint gondoltuk. Ráadásul szívesen segítene is nekünk, ha szükség. Újra megnő a bizalmunk felebarátunkkal szemben, öröm lesz megint a közös együttlét. Érezni fogjuk, hogy jóleső érzés kölcsönösen, önzetlen módon kiegészíteni egymást, újra az egység része lenni, megtapasztalni, hogy a legnagyobb erő a szeretet, amely felett semmilyen féle hatalomnak nincs ereje. A mobiltelefont is egy kicsit lehalkítjuk, legalább munka után és bekopogtatunk a barátunkhoz csak úgy spontánul, ahogy régebb volt az szokás. Nem élünk a nagylelkű telefontársaságok kínálta havi 1500 perc 5 euróért lehetőséggel és nem gyilkoltatjuk havonta több mint 1500 percen keresztül agysejtjeinket a telefonkészülék által kibocsátott hullámokkal. Ez által is kicsit csökkentjük annak lehetőségét, hogy rákban haljunk meg mint szinte mindenki manapság. Azokkal a személyekkel akik fontosak számunkra lehetőleg személyesen tartjuk a kapcsolatot, ez által meg csökkentve annak a lehetőségét, hogy nem kívánt személyek szóról szóra figyeljék és rögzítsék a beszélgetéseinket, mert ugyebár erre is van egy nagyon hasznos törvényünk. Csak azt nem tudom ki érdeke volt eme törvények megszületése, és ki szavazta meg őket. Én nem emlékszem, hogy szavaztam volna rájuk.Én csak arra emlékszem, hogy egyszer csak jött mint a végzet és a nyakunkba akaszkodott. Természetesen tiltakoztunk is utána egy darabig, de mit értünk vele? És úgy általában mit szoktak érni a tiltakozások? Ki hallgatja meg őket? Ne Gondolkodj! Bólogass! Fogd be a szád, vakul higgy benne, hogy a hétről hétre bővülő uniós vagy uniómentes törvénycsomag érted van! Pontosan ilyen robotokra van szüksége a hatalomnak. Helyezd kényelembe magad a kedvenc fotelodban, kapcsold vissza a televíziót és higgy el mindent amit hallasz, amit látsz, rettegj, ne merj kimenni a házból. Ha ki is mész gyorsan igyekezz vissza a televízió elé. Az utcán ne állj szóba senkivel, mert kilencvenkilenc százalék, hogy akivel személyes emberi kontaktust létesítesz, az vagy terrorista vagy alkaida vagy madár vagy sertésinfluenzája van. Szaladj vissza a teleavizóhoz meg az újsághoz, és várjad, mikor jön Amerika, hogy elhozza neked a mennyei mannát, megszabadítson a terrorizmustól, meg a különböző járványoktól. Mondok most valamit, amit talán egy későbbi cikkben bővebben is kifejtek: öld ki a terrorizmust önmagadból és megszűnik a terrorizmus kint is, öld ki a hazugságot önmagadból és kint is őszintébb lesz a világ, töröld ki a gyűlöletet önmagadból és nem lesz már értelme, hogy gyűlöletet tapasztalj kintről. Ugyanígy, barátkozz meg a szeretettel odabent, hogy kívülről is azt tapasztalhasd. Ne félj szeretni önmagad, tisztelni a benned élő Istent, mert így leszel képes örömet és szeretet adni felebarátodnak is. Ha mindig sanyargatod, feláldozod önmagadat valami külső dologért, nem lesz soha benned harmónia, lelki béke, így nem leszel képes soha arra, hogy őszinte, szívből-jövő, önzetlen szeretetet sugározzál mások felé, ami nem lebénítja, fogva tartja, birtokolja a másikat, hanem felemeli, felszabadítja őt. Harmadik rész: A televíziótól távol, Isten országaiban (utolsó rész) Nem is tudom már hányadára vettem nyakamba az utat, amikor elindultam autóstoppal Gyergyószentmiklósról Gibraltár felé. Úgy érzem nem lenne elegendő a Szabad Gondolat tíz egymásutáni számának mind a nyolc oldala, hogy leírjam azokat a gyönyörű élményeket, amelyekkel megajándékozott az a 11 nap ami alatt desztinációm felé tartottam. Nagyon gyakori kérdés amelyet feltesznek a kíváncsiskodók: ugyan biza nem féltél egyedül nekivágni ennek a hosszú útnak? Válaszom erre a kérdésre: az első alkalommal féltem, mert indulás előtt egy pár nappal még jókat tévéztem, folyamatosan informálódtam a nagyvilág eseményeiről, a veszélyforrásokról. De nagyon hamar megtapasztaltam, hogy ahogy a félelmem háttérbe szorítom és megnyitom a szívem kicsi ajtóit a világ felé, úgy a világ szintén kitárja hatalmas kapuit előttem, szeretettel magába fogad és folyamatosan vigyáz rám, mint egy jó édesanya gyermekére. Így történhetett, hogy mindkét Gibraltári utam (Kétszer voltam Gibraltáron. Egyszer motorral, egyszer meg autóstoppal) gyönyörű élményekkel, tapasztalásokkal lett tarkítva. Legutóbb 2009 novemberében indultam útnak Gibraltár felé stoppal. 11 nap alatt nemcsak, hogy meglehetősen könnyen kaptam stoppot minden ,,végállomásnál", hanem folyamatosan szállást és ennivalót is adtak nekem, teljesen ingyen. Nem egy még azt is megkérdezte, hogy pénzem van-e, mert ha nincs, szívesen ad legalább ételre valót. Ilyenkor tudomásukra hoztam, hogy nem azért stoppolok, mert nincs pénzem, hanem azért mert szeretek így utazni. Különben is miért fogyasszon egy autó 10 liter üzemanyagot egy személlyel, amikor 2 vagy annál több személlyel is nagyjából ugyanannyit fogyasztana. Utóbbi esetben az út sem annyira unalmas sem a sofőrnek sem nekem, mint egyedül. A szabályt természetesen betartom akkor is, amikor én vagyok a sofőr. Nekem teljesen mindegy, hogy fehér vagy fekete, román vagy roma vagy éppen magyar. Ha megtehetem, segítek rajta, ugyanúgy ahogy rajtam is segít a világ mindenkor, amikor a szükség hozza. Sokszor szerencsésnek becéznek, hogy ezeket a tapasztalatokat megélhetem. Ilyenkor kijavítom a tévedést. Nem hiszek a szerencsében, de annál inkább a gondviselésben, mert megtapasztaltam és működik. Különben is meg volt minden írva. Az a mi bajunk megint, hogy meghallgattuk a tanításokat, de az üzenetet elfelejtettük meghallani bennük. Arra bátorítok mindenkit, hogy kevesebb tanítást hallgasson és többet ültessen a gyakorlatba. És amikor mindent gyakorlatba ültetett, menjen és vegyen még magához a tanításból, hogy azt is gyakorlatba tudja ültetni. Első Gibraltári utam után átléptem a szomszéd kontinens földjére is, Afrikába. Meglátogattam Marokkót, amely Allah híveivel van tele, ahol európai embernek a szabályok szerint félni szokás. Bevallom, az elején kicsit eleget is tettem a szabálynak, amíg megint sikerült háttérbe szorítani a félelmet és előtérbe a nyitott szív hangját. Egyenesen lenyűgözött az emberek vendégszeretete. Volt úgy, hogy megálltam tankolni a motorral és kiderült, hogy nincs elég marokkói pénzem. Azt mondták, nem baj, behozod majd ha legközelebb erre jársz. Természetesen rá volt írva az arcomra, hogy ebben az életben nem valószínű, hogy megfordulok még annál az elhagyatott sivatagi benzinkútnál. Egy helyi pásztor meghívott a házához. Nem voltam biztos benne, hogy okos dolog azt elfogadni vagy sem, de vele mentem. Meglepő módon esze ágában sem volt kinyírni, helyette inkább ennem adott és mesélt az életükről. Természetesen ott is tapasztaltam rosszat. Egy ott szerzett kanadai barátomnak eltűnt valami nagyon értékes elektronikai kütyürűje. Igaz európaiak lévén, egyből az iszlámra gyanakodtunk. Nemsokára ki is derült, hogy egy kanadai srác lopta el, aki arra használta fel a honfitársi bizalmat, hogy kirabolja őt. Ugyanígy Indiában a 140 fős szobában egy orosznak ellopták a laptopját, másoknak telefonjai tűntek el. A hindu takarítónőre gyanakodott a keresztény európai, amikor kiderült, hogy egy másik orosz, földi szentet játszó fiatalember a tettes. Most pedig ugrok egy néhány évet az időben, egészen a máig. Nagyon sok a muzulmán bolttulajdonos ebben a kis Indiai faluban, Puttaparthiban. Üldözöttségük ellenére mindig vidám mosollyal fogadnak, behívnak a boltjukba leültetnek és a szomszéd vendéglőből Masala Teát hozatnak. Szívesen hallgatják történeteimet és toldják hozza a sajátjaikat. Tudják, nincs nekem náluk elkölteni való pénzem, de mégis szívesen teszik amit tesznek. Bármikor használhatom az internetjüket. Elmondják, hogy tudatában vannak, hogy a nyugati világ utálja őket és félnek tőlük a sok televíziós rémhír miatt, de ettől függetlenül vallási és emberi kötelességük minden ember fiát egyformán szeretni, ha kell segíteni, megvendégelni. Meséli az egyik, hogy a Korán tisztán fogalmaz: ,,If you kill one human being, you kill the whole humanity/ If you save one human being, you save all humanity." Magyarul: Ha megölsz egy emberi lényt, az egész emberiséget ölöd meg. Ha megmentesz egy emberi lényt, az egész emberiséget mented meg. Ezek után én hajlamos vagyok a televíziót kikapcsolva tartani és a tapasztalataim alapján tájékozódni ebben az érdekes sokszínű világban. Valahogy nem megy nekem, hogy egy felső utasításra kardot rántsak és felnégyeljek valakit azért, mert nem fehér, nem keresztény, mert másfajta életvitelt folytat, mint amihez én hozzászoktam. Bocsássa meg nekem a világ, hogy nem tudok amerikai katona lenni, aki felső utasításra szitává lövi az iraki gyerekeket, asszonyokat, akit majd kitüntet az őt kiképző társadalom és majd a temetésén búcsú lövések dördülnek a hős emlékére. Mielőtt elindultam volna Indiába, olyan kérdéseket kaptam, hogy nem elég cigányt látsz te itthon is? Miért kell azért Indiába menni? Oltattad-e be magadat? Nem félsz ott maradni? Igen, ez India a televízión keresztül nézve. A nyomor, a járványok, a piszok, a szenny, a veszély országa, ahova európai csak megfelelő előkészületek után mehet. Ott lenni majd csak óvatosan! Még az első napokban megismerkedtem Shrinivasszal, akiről megtudtam, hogy régebb Dudaiban dolgozott, most meg otthon van egy kis magánvállalkozása. Két napot tölthettünk egymás társaságában, mielőtt ő eleget téve apai kötelességének, Sai Baba áldását kérte két hete született fiára és visszatért Bangaloreba. Ez alatt folyamatosan együtt jártunk mindenhová, közben kíváncsian ismerkedve egymás ,,másságával". Meglepődtem, hogy ami után étkeztünk, nem hagyta, hogy kifizessem a részemet. Ez nemcsak az első alkalommal történt így, hanem folyamatosan kikérte magának, hogy elfogadjam a meghívását, ugyanis én most Indiában vagyok, így az ő vendége vagyok. Gondoltam magamban, jönnél te hozzánk azzal a kökény fekete bőröddel kissé szakadtabb ruhában....Egész máig hajlamos voltam azt hinni, hogy azért lehettem folyamatosan a vendége mert ő egy tehetősebb indiai. Tegnap este találkoztam egy csapat 10-15 év közötti fiatal sráccal, akik kíváncsian vették körül a nem hétköznapi megjelenésű, fehér bőrű kendős fiatal embert. Kérdezgettek mindenről, válaszoltam is mindenre épp úgy, mintha egy csapat velem egykorú fiatallal beszélgetnék. Mondták, hogy külföldi pénzérméket gyűjtögetnek hobbi szinten, ezért adtam nekik, ötvenbanisokat meg húszforintosokat. Cserében kínálták nekem a rúpiát, amiből volt nekem is, ezért nem fogadtam el. Erre egyik előhúzott zsebéből egy indiai cukorkát, amit hálásan megköszöntem és ott helyben el is fogyasztottam. Kicsit úgy éreztem, ez a fele inkább az én dolgom kellett volna legyen. Abban egyeztünk a srácokkal, hogy másnap reggel tízkor találkozunk. Így is történt. Jókat társalogtunk, fényképeket mutogattam nekik a laptopon, fényképezkedtünk. Egyfolytában öleltek, azt ismételgetvén, hogy valahogy más vagyok, mint a többi európai. Mondom, ugyanolyan vagyok mint ti: testvérek vagyunk, csak más-más anyától születtünk. (You`re my brother from another mother.) Nagyon hamar elröppent egy óra az ismerkedéssel. Közben nyitották az éttermek és úgy döntöttünk, közösen megyünk kajálni. Gondoltam, hogy most legalább alkalmam nyílik nekem is, hogy meghívjam ezeket az aranyos teremtményeket egy ebédre. Igen-ám, de amire odaértünk az étteremhez, megmakacsolták magukat és ragaszkodtak hozzá, hogy ők fizessék a kajámat. Összevették apró pénzeiket, de úgy sem volt elég, ezért egyikük megállított egy hindu hölgyet és kért tőle még valami aprót. Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak, a torkom összeszorult, éreztem a melegséget a szemeimben és elfordultam. Miután visszaállt a belső egyensúly, azt mondtam, gyerünk kajálni, utána meghívlak titeket fagyizni, amit örömmel el is fogadtak. Nyolcszáz fős étteremben, a Dél Indiaiban kajáltunk természetesen kézzel evőeszközök nélkül, ami tele is volt éhes emberekkel. Evés közben elmondták a srácok, hova érdemes a környéken ellátogatnom, megtudtam, hogy India a hetedik legnagyobb ország ugyan, de népesség tekintetében Kína után a második helyen áll. Miután végeztünk a ,,curry"-vel, gyors léptekben elindultunk a fagyi felé, mert nemsokára indulni kellet a fiuknak a vonatra. Kegyetlen látvány volt, hogy a cukrászda be van zárva, így még egy fagyit sem vehettem ezeknek a ,,gazdag" ,,szegényeknek". Gyorsan megadták a címeket, hogy amikor majd Észak fele tartok, meglátogassam őket. Még egyszer, utoljára megöleltük egymást és elszaladtak a szobáik felé apró lábaikkal.... Úgy éreztem, jobb ha minél hamarabb ágyba bújok és megpihenek, mert ha véletlenül még egy ilyen élmény talál érni, az már túl sok lenne a mai napra. Nem tudom, én mennyit tudtam adni nekik, de látszólag nagyon boldogak voltak a társaságomban. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy hálából azért ami történt, megosztom veletek ezt a kis történetet, a teremtés eme csodálatos megnyilvánulását, hogy akinek szüksége van rá, annak segítsen a kőfal lerombolásában ami fekete árnyékot vet az emberi szívre. Kedves olvasó! Arra szeretnélek kérni téged, ha tetszik a történet, vagy úgy érzed, kaptál tőle valami jót, oszd meg másokkal is, hogy az üzenet máshová is eljusson, másokat is elgondolkodtasson. Link

0 komment , kategória: Irodalom - Próza

Assisi Szent Ferenc: Imádság

2013-05-24 21:09:44, péntek

	Assisi Szent Ferenc: IMÁDSÁG "aki (én-ként) meghal, az felébred az örök életre!" Uram, tégy engem a békéd eszközévé, hogy szeretetet hozzak oda, ahol gyűlölet van, hogy a megbocsátás szellemét hozzam oda, ahol széthúzás van, hogy harmóniát hozzak oda, ahol hamisság van, hogy hitet hozzak oda, ahol kételyek vannak, hogy örömöt hozzak oda, ahol szomorúság lakik. Uram, add meg nekem, hogy én vigasztalhassak ahelyett, hogy engem vigasztalnának, hogy én értsek meg másokat ahelyett, hogy arra vágynék, engem értsenek meg, hogy szeressek inkább, minthogy engem szeressenek. Mert aki elfelejti magát, az találja meg, aki megbocsát, annak megbocsátanak, aki meghal, az felébred az örök életre!

0 komment , kategória: Vallás

Assisi Szent Ferenc imája

2013-05-24 21:05:51, péntek

	ASSISI SZENT FERENC IMÁJA Uram, adj türelmet, Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni. Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek, hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, hogy összekössek, ahol széthúzás van, hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik. Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem, nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek. Mert aki így ad, az kapni fog, aki elveszíti magát, az talál, aki megbocsát, annak megbocsátanak, aki meghal, az fölébred az örök életre. Assisi

0 komment , kategória: Vallás

Erőss Zsolt emlékére

2013-05-23 22:31:46, csütörtök

	ERŐSS ZSOLT EMLÉKÉRE Néhány nappal ezelőtti hír: MAGYAR CSÚCSHÓDÍTÁS A HIMALÁJÁBAN Feljutott Erőss Zsolt és Kiss Péter a nepáli Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsára. A magyar hegymászók ezzel a világ 12., nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsát hódították meg. A RÉSZLETEK: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/magyar-csucshoditas-a-himalajaban/ Link 2013.május 22: Nem találják Erőss Zsoltot és Kiss Pétert Nem találták Erőss Zsoltot és Kiss Pétert - akik hétfőn jutottak fel a Nepál és India határán álló 8586 méteres Kancsendzönga csúcsára - a mentésükre küldött serpák sem a IV-es táborban, 7600 méteren, sem a környékén, jelentette az alaptábor szerdán délelőtt. A Magyarok a világ nyolcezresein a következő közleményt adta ki: "A 2013-as Kancsendzönga (8586 m. Himalája, Nepál) Expedíció két csúcsmászója, Erőss Zsolt és Kiss Péter, a csúcsról való ereszkedés közben 8000 méter körüli magasságban eltűnt!" Egy spanyol expedíció meg nem erősített hírei szerint Erőss Zsolt kedden jelentette, hogy társa, Kiss Péter vélhetően lezuhant. Ez lehet a magyarázata, hogy az alaptáborból sokáig látcsövön követték Erőss útját, társát viszont nem látták, reménykedtek abban, hogy közben elérte a felső tábort, és ott pihen. Link Bayer Zsolt: Annyit tudunk, hogy ketten eltűntek odafönt a Himaláján. Eltűnni odafönt a Himaláján annyi, mint meghalni. De ameddig nincs bizonyosság, marad az örök, elpusztíthatatlan reménykedés. Bayer Zsolt - Odafönt Soha, soha sem fogjuk megtudni, milyen lehet odafent a hegyen. Pedig örök szimbólumunk a hegy. A Varázshegy éppen úgy, mint a ,,nagy hegyek". A nagy hegyek, amelyekre fel kell mászni. Mondják, Petrarca egyszer felmászott egy hegyre - csak azért, mert ott volt. Mondják, így kezdődött a reneszánsz. Hirdetés Petrarca Laurát látta a csúcsról is - de Laurán keresztül persze az egész világot. A csúcsról lehet mindig látni az egész világot. Ezért reneszánsz emberek a hegymászók... És mi sohasem fogjuk megtudni, milyen lehet a hegyen. Egyedül a hegyen. Amikor eltűnik a társad is mellőled, s egy ideig aggódsz még őérte is, azután már nem. S legvégül magadért sem. ,,Nagyon legyengültem, nem tudok továbbmenni, Péterék előttem, lejjebb vannak hatvan-száz méterrel. Próbáltam fényjeleket adni, de nem ért semmit." Hétfő este nyolc órakor jelentkezett be utoljára rádión Erőss Zsolt, és ezek voltak az utolsó szavai. Kiss Pétert nem is látták többé. Erőss Zsoltot még igen, másnap távcsővel figyelték egy ideig az útját lefelé a Kancsendzöngáról. Aztán Erőss Zsolt lekuporodott, és azóta nincs hír őróla sem. A Kancsendzönga azt jelenti, ,,a hó öt kincse". A titokzatos mélységű keleti ember számára ez az öt kincs: arany, ezüst, drágakő, vetőmag, szent könyv. A titokzatos mélységű keleti emberből többnyire hiányzik a ,,kalandvágy" pusztító génje, s messziről tiszteli a hó öt kincsét. Erőss Zsolt, Kiss Péter és a többi reneszánsz ember pedig odamegy, hogy birtokba vegye. Birtokba vegye néhány percre, pillanatra, iszonyatos erőfeszítések árán, hogy aztán elinduljon lefelé, s belekuporodjon a hóba - meghalni, elmenni, elköszönni, elbúcsúzni, elrepülni, elaludni... De a világot látva... A reneszánsz ember öt kincse: teljesítmény, győzelem, örökkévalóság, siker, hírnév. S mindezekért muszáj felmenni a hegyre. Történjék bármi is, de muszáj. Hiába a figyelmeztetés: ha nem marad erőd lejönni, ne hódítsd meg a csúcsot! Ugyan ki tudja ezt betartani, ki tudja megállni, hogy ne menjen végig az úton, ha már egyszer olyan közel a cél... Erőss Zsolt és Kiss Péter végigment az úton. Este hatkor értek fel a ,,hó öt kincse" egyikére, és nem maradt erejük visszatérni. És mi sohasem fogjuk megtudni, mit éreztek odafent a hódítás pillanataiban. Sohasem fogjuk megtudni, mit éreztek odafent a halál pillanataiban. Sohasem fogjuk megtudni, mekkora a csend odafent a hegyen. Mekkora is igazából Petrarca csöndje, Hans Castorp csöndje, Kiss Péter csöndje, Erőss Zsolt csöndje. ,,A 2013-as Kancsendzönga- (8586 m, Himalája, Nepál) expedíció két csúcsmászója, Erőss Zsolt és Kiss Péter a csúcsról való ereszkedés közben 8000 méter körüli magasságban eltűnt! Kollár Lajos, 2013. 05. 22." Így zárul az expedíció vezetőjének tegnap kiadott közleménye. Ennyit tudunk a csöndek helyett. Annyit tudunk, hogy ketten eltűntek odafönt a Himaláján. Eltűnni odafönt a Himaláján annyi, mint meghalni. De ameddig nincs bizonyosság, marad az örök, elpusztíthatatlan reménykedés. S nyilván a családtagoknak lesz a legborzalmasabb együtt élni ezzel a rettenetes, hiábavaló reménységgel. Hogyan is hangzik egy gondolat a Bakancslistában? Így: ,,A buddhisták szerint mindig visszatérünk, magasabb vagy alacsonyabb szinten, attól függően, hogy hogy éltünk. Látod, engem itt veszítenek el. Úgy értem, mit kell tennie egy csigának, hogy feljebb lépjen a ranglétrán? Húzzon egy tök egyenes nyálkacsíkot?" Ó, igen... A Bakancslista két zseniális színésze, Jack Nicholson és Morgan Freeman az elkerülhetetlen halál képébe röhög, amikor összeírják a maguk bakancslistáját. És megteszik mindazt, amit nem tettek meg életükben, mert... Mert csak. Mert az ember általában nem teszi meg életében azt, amit szeretne. De a Bakancslista két főhősét a halál belekergette a boldogságba. Húztak egy tök egyenes nyálkacsíkot - aztán oda temettették magukat a nagy hegy tetejére, hogy lássák örökre a világot. Erőss Zsolt és Kiss Péter nem várta meg, hogy a halál kergesse fel őket a hegyre, hogy belenézzenek a mindenségbe. Felmentek, belenéztek a mindenségbe, és halálukat lelték. Kísértették a sorsot. Öt kincsért. Teljesítmény, győzelem, örökkévalóság, siker, hírnév. Megszerezték mindet. De a Westerplatte lengyel védőinek emlékművén ez áll: ,,A hírnév a bátorság árnyéka csupán." Ne feledjük ezt sem, de ne ám... Ti pedig, ott fenn a hegyen, álmodjatok örökkévalóságot minekünk is... Link Palya Bea búcsúja Erőss Zoltántól /2013-05-23 20:48 / Megható, személyes hangú, csodálatos Facebook-posztban búcsúzik a magyar énekesnő a legnagyobb magyar hegymászótól. Drága Zsolt, felkavar ez most, hogy elmenni látszol. Félóránként rámegyek az Indexre, hátha azt írják, "Erőss Zsolt csodával határos módon életben maradt", és akkor a cikk majd taglalja, hogy erődnek utolsó cseppjeivel levánszorogtál a sátrakig, vagy valami ilyesmi, és egyedül a kisujjad utolsó perce fagyott el. Képek jönnek rólad, Hildáról, a gyerekekről... a színes csíkos hordozóban hoztátok Csomát koncertre, és arról beszélünk, hány kiló már, ő meg csak kacag a karjaimban. "Magos hegyen nem mehetek félelem nélkül....", ezt énekeltem neked tavaly Kapolcson, te meg mosolyogtál persze. Aztán az esti buliban keleti zenék szóltak, te a babzsákban hátradőlve beszélgettél, a legtermészetesebb módon fogtad a térded fölött a csonkolt lábadat, és semmi szégyen nem volt benned, el is felejtettünk zavarba jönni. Majdnem mentem egyszer veled hegyre is, de akkor épp más csúcsokat másztam, talán lemezbe daráltam a húsomat vagy valami ilyesmi. A picit már nagyobb Csomát dajkáltam nagy hassal, Gréta a műlábadat ölelte épp, Hilda megint színesben, idilli volt a jelenet, és egy pillanatra átfutott rajtam ez a "mi van ha...", de rögtön el is hessegettem. Szerettem, ha találkoztunk, szerettem, hogy neked is a természet a mániád. Hegy-nézésű lettél, a tekintetedet elmélyítették a végtelen magaslatok, az arcodat megedzette a nap, a szél. Az otthonosság érzése mellett ijesztő borzongás is átjárt, ahogyan a nálad nagyobb erőkkel lejtett merész táncodra gondoltam. Erőss, erős... De fura, hogy most rólad írok, hogy ilyen közel vagy... Én vajon milyen megmászhatatlan csúcsoknak megyek neki, hányszor fárasztom túl magam, játszom-e a veszéllyel, visszajárok-e embertelenül gyönyörű körülmények közé... Volt, hogy én is zuhantam, volt, hogy fulladtam, volt, hogy izgatott és inspirált a veszélyzónában való mászkálás. De Lilivel ez azt hiszem megváltozott, vagy csak hosszú időre jegeltem a szélsőségeimet. Igen, a kisgyerekeidre gondolva düh és fájdalom mar belém, miért, miért. De én nem vagyok te, és csak sejthetem, hogy a hegy milyen nagy erővel hív, és sejtem azt is, ennek a hívásnak nem lehet és szabad ellenállni. De talán azért írtam ezt az egészet, mert a legnagyobb félelmem az, hogy Lilinek nem tudok ott lenni, amikor ő szeretné. Minden jól van, ahogy van. Nyugalmat neked Zsolt odafent, Hilda, nektek erőt és barátok ölelő karját idelent. Forrás: Palya Bea Facebook-oldala Link ,,Mindenki kísérti a sorsot, aki él. Van, aki azzal, hogy felmászik a hegyre, valaki azzal, hogy fel sem áll a fotelből." /Erőss Zsolt / Imádkozzunk érte, és ne adjuk fel a reményt! A Kancsendzönga (Kanchenjunga) immár a székelyek hegye. Bevették tövétől hegyéig, s többé nem tágítanak. A lábát Dardzsilingből Kőrösi Csoma Sándor teste és lelke vigyázza s a csúcsára Erőss Zsolt vitte fel kitűzni székely lobogóját. Mostantól onnan fentről Kiss Péterrel - együtt székely és magyar - egy csapatként személyesen őrzik... Nem mentek hiába... Hegyek, hősök, halottak Föld S. Péter újságíró - 2013-05-27 ,,A család és a barátok mellett azok a nálánál fiatalabb és kevésbé gyakorlott emberek is hittek benne, akik vele együtt mentek a magas hegyek közé." George Mallory 1924-ben halt meg társával, Andrew Irvine-nel együtt a Mount Everest csúcsain, holttestüket egy 1999-es expedíció tagjai találták meg. Mallory, aki halála előtt öt évvel lett a Mount Everest-expedíció tagja, arra a kérdésre, hogy miért akarja megmászni a csúcsot, egy, azóta számtalanszor idézett mondattal felelt: mert ott van. A ,,Magyarok a világ nyolcezresein" expedíció két eltűnt hegymászója közül Erőss Zsolt a híresebb. A Kancsendzönga másik magyar halottja, Kiss Péter mindössze 27 éves volt - gyakorlott hegymászónak számított ő is, bár ekkora magasságokban korábban még soha nem járt. Tragédiájuk azokat is megrázta, akik nem ismerték őket személyesen. Sajnálunk mindenkit, aki meghalt - akár saját hibájából ér valakit a baj, akár véletlenül, netán mások aljassága miatt, a halál mindig szomorú. S bár ma elsősorban Erőss Zsoltot gyászolja Magyarország, számomra a fiatalabb ,,kolléga", Kiss Péter halála a megdöbbentőbb. Erőssről ugyanis szinte mindent tudunk, amit újságszinten tudni lehet. Elolvashattuk, hogy Erdélyből jött, a hegymászás az ottani csúcsokon vált számára a szenvedélynél is fontosabbá: ez lett az élete. Megszállott volt, aki a cél érdekében semmitől sem riadt vissza. Még attól sem, hogy egy 2010-es balesetét követően egyik lábának amputálása mellett döntsön. Megmenthették volna a lábát, de akkor ,,csak normális utcai viseletre", azaz járásra használhatta volna. Neki ez kevés volt, a műlábat választotta az igazi helyett, mert azzal újból tudott hegyet mászni. Erőss Zsoltot a saját hite és megszállottsága vitte a halálba. Szép ezt így leírni, ám önmagában messze nem elegendő: az ember ugyanis nem csupán önmagáért felelős. A ,,szakmában" Hópárducnak becézett hegymászó két kicsi gyereket hagyott maga után, akik még fel sem fogják, hogy apjukat ezentúl már csak fényképről vagy filmekről láthatják. Felesége, aki szintén számos hegyen járt már, mindenki másnál hamarabb érezte, hogy tragédia történt. Ha valaki, ő saját tapasztalatából tudta, hogy mit bír el az ember, és mi az, amit már nem. Erőss Zsolt már életében legenda volt a hegymászók között. Éppen ezért kell kimondanunk: legendának lenni nem csupán elismerés, de felelősséggel is jár. A család és a barátok mellett azok a nálánál fiatalabb és kevésbé gyakorlott emberek is hittek benne, akik vele együtt mentek a magas hegyek közé. Erőss mellett korábban öten haltak meg mászás közben - a most vele együtt eltűnt Kiss Péter volt a hatodik. Róla és a hegy többi magyar halottjáról, köztük azokról, akik éppen Erőss megszállottságán felbuzdulva vágtak neki a csúcsoknak, méltánytalanul kevesebb szó esik. Kiss Péter és a többiek, akik fiatalon haltak meg a hegyen, már soha nem érhetik el azt, amiről álmodtak. Most, amikor az ország Erőss Zsoltot gyászolja, gondoljunk az egyik legismertebb hegymászó ma már halott társaira is. Azokra, akik az ő példáját követve indultak el az irdatlan magasságok felé, és akik már sohasem valósíthatják meg az álmaikat. Nem keresik őket a tévéstábok, ezért nem is válaszolhatják a nekik már soha fel nem tehető kérdésre azt, amit Mallory mondott annak idején a hegyről: mert ott van. A nepáli Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsa látszik viharban. Fotó: MTI Aki mindenkinél magasabbra jutott Nagy érdeklődéssel olvasom az Erőss Zsolt és Kiss Péter eltűnése kapcsán megjelent kommentárokat. Legutóbb talán Erőss Zsolt három évvel ezelőtti balesete váltott ki ekkora érdeklődést a közvéleményből. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy sokan, akik sosem jártak magashegységben, sosem léptek ki a komfortzónájukból, milyen könnyen mondtak erkölcsi és szakmai ítéletet a tragédiát szenvedő két hegymászó felett. Felelőtlenek, önzők, rossz döntéseket hoztak - hangzanak a sommás ítéletek a hirtelen a magashegyi mászás avatott szakértőivé váló újságíróktól, bloggerektől. És természetesen ismét előkerült a sokat hangoztatott érv: egyáltalán mi értelme hegyet mászni? Minek mentek oda? Miért nem maradtak otthon? Akkor nem történt volna baleset. Bevallom, nem tudok elfogulatlan lenni a kérdésben. Amatőr hegymászóként mélységes tisztelettel tekintettem Erőss Zsoltra és mindazokra a hegymászókra, akik életük kockáztatása árán, etikusan, a természet iránti alázattal, csúcsokat meghódítva szereznek dicsőséget maguknak és hazájuknak. Épp ezért számomra sosem volt kérdés, miért mászik hegyet az ember. A hegymászás épp olyan sport, mint a futball, az autóversenyzés, a boksz vagy a vitorlázás. A kitartásról, az áldozathozatalról, az összetartásról és nem utolsósorban a kockázatvállalásról szól. Mindezeket a tulajdonságokat azonban olyan intenzíven sűríti magába, ami a hegymászást megkülönbözteti minden más sportágtól. Erőss Zsoltot épp az emelte ki a középszerű hegymászók vagy az oxigénpalackos turisták tömegéből, hogy kész volt megfizetni a sikerért a legmagasabb árat. Sokan épp ezért kárhoztatják, sokan pedig - köztük én is - ezért tisztelik. Teljesítménye azonban túlmutat a meghódított csúcsok számán. Élete első komoly mászóeredményeit szegényes felszereléssel, nehezen megspórolt pénzén érte el egy olyan ország polgáraként, amelynek jóformán semmilyen hegymászó-tradíciója nem volt. Ami tradíció ma létezik, azt Erőss és társai teremtették meg az elmúlt húsz évben. Nélkülözhetetlen tapasztalatokkal gyarapították a magyar hegymászást, hogyan kell profi magashegyi expedíciót szervezni, kitaposva ezzel az utat a következő generációk előtt. Önmagában ez a teljesítmény is tiszteletet parancsoló, de Erőss ennél is többet tett. Szerénységével, három évvel ezelőtti balesetét követő gyors talpra állásával és nem utolsósorban az utána elért csúcsmászásaival példát mutatott küzdeni tudásból és akaratból. Erőss mindenféle heroikus pátosztól mentesen tovább folytatta azt, amihez a legjobban értett. Mászott tovább. Csak az örökké cinikus ellendrukkerek és hivatásos fanyalgók estek ki a szerepükből: egy pillanatra elhallgattak. Nem tudjuk pontosan, mi történt egy hete a Kancsendzöngáról történő ereszkedés közben. Egy biztos, Magyarország elveszítette eddigi történetének legnagyobb, legsikeresebb hegymászóját. Vajon hány kortárs magyarról mondhatjuk még el, hogy saját területén a valaha élt legnagyobb tehetség? Nekem hirtelen csak Erőss Zsolt neve jut az eszembe. Link Vangelis -- Himalaya Link A Himalájában eltűnt Erőss Zsolt kalandjai a Békási-szorostól a tragikus Kancsendzöngáig. Mount Everest, Nanga Parbat, Erdély, és persze barátok, mászótársak a világ körül. Nagykép.

0 komment , kategória: Tragédiák - katasztrófák

Bodza szörp

2013-05-23 21:24:13, csütörtök

	Nyár eleji üditő - BODZA SZÖRP Nincs jobb üdítő a nyár eleji bodzalénél. Nagymamám receptje: 7 liter vízhez 4 nagy bodzavirág, 2 citrom karikára vágva, egy kiskanál citromsó és egy kiló cukor. Ez így áll 48 órát. Ezután jön a fortély: 15 dkg cukrot megolvasztunk (karamellizáljuk) és úgy, forrón beleöntjük a lébe. Majd még egy borospohár ecet is jön bele. (Igen ecet, és ennyi). A karamellától és az ecettől egész különleges íze lesz, nem ecetízt érzel, hanem inkább ahhoz a pezsgő ízhez közelít, ami a bolti üdítőkben szénsav formájában bizserget, de távolról sem annyira böfögtető. Klikk a fotóra.

0 komment , kategória: Süssünk - Főzzünk

Házi szúnyog csapda

2013-05-23 21:02:06, csütörtök

	HÁZI SZÚNYOG CSAPDA Kertes házban élők, tóparton nyaralók, hétvégi kertben tartózkodók figyelem!!! Hasznos lehet nagyon! Szükséges elemek: 1 csésze víz 1/4 csésze barna cukor 1 gramm élesztő 1 2 literes palackba. Útmutató: 1.. Vágjuk le a műanyag palackot a felénél. 2.. Keverjük el a barna cukrot forró vízzel. Hagyjuk kihűlni. Amikor a kihűlt, öntsük a palack alsó felébe. 3.. Add hozzá az élesztőt. Nem kell keverni. Szén-dioxidot állít elő, amely vonzza a szúnyogokat. 4.. Helyezd a tölcséres részt, fejjel lefelé, az alsó palackba, szigetelő szalaggal, vagy celluxszal rögzítsd őket, ha szükséges. 5. Tekerd a palack alsó felét valamilyen fekete anyaggal, így a felső rész maradjon átlátszó , és rakd oda , ahol sokat tartózkodtok! (Szúnyogok is állítják, hogy sötét helyen jó a pihenés... forrás: kiralykonyha.csapata.hu Link

0 komment , kategória: Egészségünk érdekében...

ByeAlex

2013-05-22 20:28:59, szerda

	ByeAlex GYŐZÖTT Már a névválasztását sem értettük, amikor meg A Dal válogatóján a maga valóságában is szembesültünk vele, nem mondhatnám, hogy javult volna a róla alkotott kép. Erdei manóra emlékeztető külsejével, hajléktalanéra hajazó sapkájával, divatosnak nem mondható SZTK-keretes szemüvegével nem tűnt igazán sztáralkatnak. És ByeAlex dala sem olyan volt, mint amire számítani lehetett. Csillogásra készültünk, látványos külsőségekre, mert itt mindenki fesztiválnótával indult. Ami amúgy érthető, az Eurovízió - merthogy erről van szó - már régen nem a dalokról szól. Még csak nem is az előadókról, leginkább az országokról meg arról, hogy készüljön egy sokak által nézett show. Az emberek - és a hirdetők - szeretik az ilyesmit. ByeAlex és a dala igazolta azt, amit már az első pillanatban sejtettünk. Hogy a Kedvesem című dal előadója nem olyan, mint a többiek. Kilóg a sorból, nem is próbált igazodni soha, nem akart egy lenni a sok énekes közül. Antisztár a javából, és a dala is antidal. Semmitmondó, bugyuta szöveg, épp olyan, mint az élet: sekélyes és mély egyszerre. Meg is osztotta az országot rendesen. Amiben persze nincs semmi meglepő, mi, magyarok bármikor képesek vagyunk egymásnak esni, legyen az fontos, vagy lényegtelen ügy, miért épp ByeAlex ne osztotta volna meg a közvéleményt. Különösen, hogy sokak meglepetésére kiderült: a Kedvesem képviseli Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon. Nem csoda, hogy a hazai zenei világ kiakadt: a legtöbben éveken át gyűrték az ipart, becsülettel szállították a slágereket, és akkor jön ez a könyvelőnek öltözött filozófus, a hülye sapkájával, a szánalmas szemüvegével, ércesnek nem mondható énekhangjával, egy butuska dallal, amely nem szól semmiről, csak arról, hogy milyen jó neki, mert van egy kedvese, aki bárhol is jár, az még annál is jobb. Én magam jól szórakoztam az egészen, mert biztos voltam benne - és az vagyok ma is -, hogy ByeAlex és alkotótársai nem gondolták komolyan ezt a nótát. Talán egy átmulatott, alkoholos italokkal súlyosbított éjszakán jutott eszükbe, hogy ökörködjenek egy kicsit. Néhány üveg bor, négy-öt sör elfogyasztása után íródott a dal és a szöveg, hogy aztán másnap, már kijózanodva, hideg és tiszta aggyal, tökéletesítsék a rosszat. Mert a Kedvesem című dal - talán maga az előadó sem tiltakozna ez ellen - olyan rossz, hogy az már jó. Nincs ebben ellentmondás, vagy ha igen, akkor az csak látszólagos: Európa vevő lett ByeAlex dalára, mert nem a látványos külsőségeket, a szép dallamot, a szokványos szöveget, hanem a bátorságot jutalmazták. ByeAlex tizedik lett, és ezzel győzött. Bebizonyította ugyanis, hogy nem kell beállni a fősodorba. Elég, ha tesszük a dolgunkat, fityiszt mutatunk a megszokásnak, görbe tükröt tárunk a világ elé. Akinek van füle hozzá, kihallhatta ByeAlex és a Kedvesem üzenetét: azt, hogy nem kell mindent komolyan venni, és tudni kell, hogy mi az, ami vicc, és mi az, ami komoly. Nem túl mély gondolat, valljuk be. De hol van az megírva, hogy mindig mélyenszántónak, szépnek, vagy éppen tökéletesnek kell lenni? Földes S. P. ByeAlex Kedvesem Link Ua: Eurovíziós Dalfesztivál - Döntő Link Kedvesem (cover rus. ver.) Link ByeAlex, aki minden idők legjobb harmadik magyar eredményével a tizedik lett Emmelie de Forest, a nyertes dán lány

0 komment , kategória: Zene, zene, zene...

Aludj jól

2013-05-22 19:58:54, szerda

	Bradányi Iván: Aludj jól A hold egy sárga tányér Az éjjel abroszán, Az első csillag ráér, Még el sem indult tán. Az álom-manó zsákja Lassan szétreped, S a résen át a mákja Arcodra pereg. Aludj jól, Álmodj szépeket. Repülj, szállj, Föld és ég felett. Nem kell más, Csak hunyd le két szemed, Aludj jól És álmodj szépeket. Az alkony ezüst hídját Alig látni már, Összehajtja szirmát Egy fáradt rózsaszál. A rét, a domb, az erdő Altatót susog, Egy tovatűnő felhő Az álomvonatod. Aludj jól... Szép estét...varázslatos álmokat Link

0 komment , kategória: Életképek

Imádunk útra kelni - A napsütötte Toscana

2013-05-21 22:08:33, kedd

	Imádunk útra kelni - A NAPSÜTÖTTE TOSCANA Link Az Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesülete május 12 és május 17 között szervezte idei első nagyobb terjedelmű 6 napos kirándulását. Úti célunk ezúttal a tavalyi évhez hasonlóan ismét Itália volt, de ezúttal Toscanába látogattunk el. Toscana az olasz reneszánsz szülőföldje, kiemelkedő alkotásokkal az építészet, festészet és szobrászat területén. Ősi települések falai, templomok, tornyok, síremlékek tanúskodnak a kultúra egykori gazdagságáról. Toscana a művészetek és az irodalom igazi kulturális központjává volt, ehhez olyan személyiségek járultak hozzá tevékenységükkel, mint Dante, Giotto, a humanista Petrarca és Boccaccio. A firenzei művészetek kiemelkedő korszaka a 13-16. századra tehető, kiváló mesterek sokaságát mutatta fel. Többek között Giotto, Leonardoda Vinci, Michelangelo, Raffaello Santi, Cimabue, Angelico, Lippi,.Botticelli, Ucello, Bartolomeo, Pisano, Robbia, Vecchio alkotásainak sokszínűségében gyönyörködhetünk Firenzében és szerte Itáliában. Útban Toscana felé először Triestben terveztük az első programunkat, de ezt el kellett halasztanunk, mert félő volt hogy a szálláshelyünkre időben nem tudunk megérkezni. Ez rövidesen be is igazolódott, a hozzánk950 km-re fekvő csodálatosan szép és tüneményes kis üdülő és fürdővárosba, Montecattini Termébe csak este 8 körül érkeztünk meg. Másnap Firenzében, a reneszánsz kor "Athénjében, a Mediciek városában kezdődött a már előre is látszódó zsúfolt programunk. Városnézésünk a varázslatos panorámájú Michelangelo téren kezdtük, majd az Arno folyó partján sétálva értünk el a Santa Groce /Szent Kereszt/ ferences rendi templomba, Firenze panteonjába. Michelangelonak, Dantenak, és más híres firenzeiek síremlékei láthatók itt, Dante szobra ugyancsak. Ódon házak között sétálva Piazza Signoria téren megtekintettük Firenze politikai központját, az egykori és mai városi előljárók épületét. Az Arno folyóra az aranykereskedőiről híressé vált hídról tekintettünk alá. Majd következett a Mercato firenzei kézműves piac, a nagypolgári palota és Dante egykori szülőháza, a Santa Maria székesegyház. a keresztelőkápolna, majd a középkori Itália leghíresebb családjának rezidenciája, a Medici palota és a családi kápolna. A következő napon egész napos kirándulás során Sienába látogattunk el és megismerkedtünk a középkori hangulatát ma is őrző városkával. Siena egy szinte érintetlen reneszánsz kori város Toscana szívében. Meglátogattuk a San Domenico templomot, Sienei Szent Katalin szülőházát, majd a gótikus templomépítészet gyöngyszemét. A Duomo-t és a Keresztelőkápolnát. A középkori városépítészet egyik legnagyobb remeke Siena főtere. A kagylóformájáról és lovasversenyeiről ismert Il Campo, a Torre Mangia harangtorony és a gótikus Városháza megtekintése is a program része volt, sétáltunk a hangulatos és zegzugos utcákban, fagylaltoztunk a Nannini cukrászdában, bátrabbak megmászhatták a harangtornyot, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra és a környező dombokra. Sokunknak Siena tetszett a legjobban. Délután hazafele ellátogattunk a középkori hangulatú tornyairól híres San Gimignano (Tornyok városa) egy dombtetőre emelt középkori városkába. A középkorban 72 torony védte a városkát, ebből 13 ma is látható. Tökéletes állapotban maradtak fenn a középkori építészet emlékei, a városfal, és a lakótornyok, melyek a város nevezetességei mind a mai napig. Sétánk során meglátogattuk a város Dómját is. Sátánk során mintha a középkorba csöppentünk volna vissza. A 4. napon felkerestük Pisát, a sokak számára a ferde harangtornyáról ismert egykori tengeri kereskedő nagyhatalom központját. A méltán híres ferde tornyon kívül még számos csodát is rejt a város: a Ferde Torony tőszomszédságában a Dóm és a Keresztelőkápolna, vagy a Campo Santo - Temető. Mindez egy helyen, egy zöldellő fűvel borított téren várt ránk, a Csodák terén. (Campo dei Miracoli, azaz Csodák tere/ A délután folyamán Empoli környékén uzsonnával egybekötött bor és oliva kóstolás következett egy parasztgazdaságban, ahol megismerkedtünk az extra szűz oliva olaj készítésénak a technikájával, megkóstoltuk a híres toszkán borokat és a helyi specialitásokat /sonka, szalámi, cantucci/, a kóstoló végén vásárlási lehetőséggel. Ezután még a városfalakkal körbezárt Luccába látogattunk. A városfalon belül kellemes sétát tettünk a különös hangulatu épületek között, a középkori gazdag kereskedőváros szűk utcácskáin. Meglátogattuk a 11.századi székesegyházát és ellátogattunk a híres zeneszerző Puccíni szülőházához. Az 5 napon visszatértünk újból Firenzébe. Az első nap főleg a várossal ismerkedtünk, most lehetőségünk volt az Uffizi Képtér megtekintésére. A Képtár a világ leggazdagabb és legérdekesebb gyűjteménye, ahol a képeket és az alkotásokat kronológikus sorrendben találjuk, így mindenki számára nyomon követhető volt a festészet fejlődéstörténete olyan alkotók művein keresztül, mint Angelico, Verocchio, Giotto, Leonardo da Vinci, Michelengelo, Raffaello, Botticelli. Lippi , Mantegna... A Galleria dell Accademia-ban megcsodálhattuk Michelengelo híres Dávid szobrát és a művész néhány egyéb alkotását is, amelyek jelentős szerepet játszottak a 16.század történelmének alakításában... Utolsó napunkon elköszöntünk ettől a szép toszkániai tájtól, aminek még külön érdekessége, hogy 65 %-át erdő borítja. Mi viszont valamennyien rengeteg új ismerettel gazdagodtunk. Mindenkinek azt kívánjuk, hogy legyen alkalma ide eljönni.Talán mások érdeklődését is kiválthatja - azokét, akik már jártak ezeken a csodálatos részeken és azokét is, akik még nem jártak erre. TOSCANA Toszkána (olaszul: Toscana) Észak-Olaszország közigazgatási régiója, az Appenninnek völgyeiben terül el, a hegyvonulat védi az északi szelek elől. Toszkána az olasz reneszánsz szülőföldje, kiemelkedő alkotásokkal az építészet, festészet és szobrászat területén. Az etruszk időszakból az egész régióban igen értékes kincsekre bukkanhatunk. Ősi települések falai, templomok, tornyok, síremlékek tanúskodnak a kultúra egykori gazdagságáról Fiésole, Cortona, Chiusi, Volterra, Pupolonia, Vetulonia, Sovana területén. Kevesebb emlék maradt fenn a római korból: Cosa falai Ansedonia mellett, Pisa thermái, Luni, Lucca és Arezzo amfiteátrumai, Volterra arénája és thermái, Fiésole temploma illetve színháza és fürdője. Tuscany, Italy - Videó Link Útban Toscana felé - át az Appennineken - képek FIRENZE Firenze Toszkána régió székhelye és kulturális központja. Az Arno folyó két partján, annak völgyében elterülő város nagyon hosszú múltra tekint vissza. Hosszú ideig a Medici család uralta. 1865-1870 között az Olasz Királyság fővárosa volt. Számtalan történelmi és művészeti látványosságnak ad otthont. A várost a ,,reneszánsz bölcsőjeként" is emlegetik. Történelmi belvárosát 1982-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. 1986-ban Európa kulturális fővárosa volt. Videó Link Képgaléria SIENA Siena Toszkána régióban, az azonos nevű megye székhelye; három összefüggő dombon fekszik, Firenzétől 70 kilométerre. A nagy idegenforgalmat lebonyolító kereskedő- és iskolaváros lakóinak száma 54 498. Európa legnagyszerűbb gótikus városa. Sienát a hagyomány szerint Senus, Romulus unokaöccse alapította. Bevárosát az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. Az ősi város mai arculata ugyanolyan, amilyennek a 13. és 14. században tervezték és formálták. Siena - Patrimonio UNESCO Link SIENA Link Képgaléria SAN GIMIGNANO San Gimignano (Tornyok városa) egy dombtetőre emelt középkori város, mely Toszkánában, Olaszországban Sienától északnyugatra, Firenzétől délnyugatra található. Tökéletes állapotban maradtak fenn a középkori építészet emlékei, a városfal, és a lakótornyok, melyek a város nevezetességei mind a mai napig. Gazdasága 1348-ig virágzott, mikor az európai pestisjárvány következményeként csaknem egészen elnéptelenedett, majd helyét és nagyságát Firenze vette át. A város fejlődésének megtorpanásának is köszönhető, hogy napjainkig fennmaradtak a középkori vár maradványai, konzerválódott a középkori városstruktúra, megőrződtek a több mint 600-700 éves templomok, lakóházak, lakótornyok és ennek következményeként San Gimignano mind a mai napig az Olaszországba utazó turisták egyik fő célpontja. A középkorban 72 torony védte a városkát, San Gimignano 13 lakótornyának sikerült túlélnie a történelem viharait, és így a város szimbólumaivá válniuk. San Gimignano Link San Gimignano, Italy: Towering Hill Town Link Képgaléria PISA Pisa az egyik legrégebbi olasz város. A tengertől 7,5 kilométerre fekszik az Arno folyó két partján. 2005-ben már 90 482 lakosa volt. Pisában született Galileo Galilei. A sokak számára a ferde harangtornyáról ismert Pisa, egykori tengeri kereskedő nagyhatalom központja. A méltán híres ferde tornyon kívül még számos csodát is rejt a város: a Ferde Torony tőszomszédságában a Dóm és a Keresztelőkápolna, vagy a Campo Santo - Temető. Mindez egy helyen, egy zöldellő fűvel borított téren vár ránk, a Csodák terén. (Campo dei Miracoli, azaz Csodák tere/ Pisa Link Link Képgaléria EMPOLI - MONTAIONCINO Montaioncino Empolihoz közeli település. Hires borairól, borkulturájáról, és vendégszeretetéről. A parasztgazdaságban működő farmon kiváló borokat és olivaolajat készítenek. Uzsonnával egybekötött bor és oliva kóstoláson vettünk részt , ahol megismerkedtünk az extra szűz oliva olaj készítésénak a technikájával, megkóstoltuk a híres toszkániai borokat és a helyi specialitásokat /sonka, szalámi, cantucci/, a kóstoló végén vásárlási lehetőséggel. Montaioncino - Florence Wine (eng) 37 Link Képgaléria LUCCA Lucca közel százezer lakosú, nagyon hangulatos város Toszkána északi részén. Kevésbé ismert, mint Firenze és Siena, sokan úgy autóznak el mellette Pisába menet, hogy nem is tudják, milyen kis gyöngyszemet hagynak ki. Lucca történelmi városrészét egy 4 km hosszú, több száz éves fal veszi körül. A falon gyönyörű sétányt alakítottak ki, ahol a helyiek futnak, bicajoznak, görkoriznak, vagy éppen kutyát sétáltatnak. Luccában sok helyen lehet kerékpárt bérelni néhány euróért, így mindenkinek javaslom, hogy tekerjen körbe a falon. Egyébként a történelmi városközpont kis utcáin a helyiek többsége is kerékpárral közlekedik, így városnézésre is remek módszer, főleg a délutáni órákban, a szieszta idején, amikor szinte kihalnak az utcák. Az esti órákban viszont mozdulni sem lehet a fő bevásárló- és sétálóutcán, Luccában nincsenek világhírű, gyerekkorunk óta ismert látnivalók. Inkább a város hétköznapi élete, történelmi hangulata, egységes arculata a megragadó. A sikátorszerű utcákon órákig lehet bolyongani, minden sarkon vár ránk valami meglepetés: elbűvölő kis piazzák, gyönyörű homlokzatú templomok, tornyok, helyi finomságokat áruló kis boltok, antik piac, eldugott kis éttermek. Lucca egyik fő látnivalója a Piazza Amfiteatro, egy ovális alakú tér, melyet középkori épületek vesznek körül. A tér helyén eredetileg egy I. századi római amfiteátrum állt. A piazza ovális alakja jól látható a Guinigi toronyból (Torre Guinigi), ami Lucca másik fő látványossága. A torony érdekessége, hogy fák találhatók a tetején. A Piazza Amfiteatro mellett másik kedvenc terem a Piazza San Michele. Tulajdonképpen ez az igazi központi tér, Lucca szíve. Az itt található San Michele templom homlokzata egyszerűen gyönyörű, és a fehér márvány épület nagyon jól mutat a háttérben álló színes házakkal. Legnevesebb szülötte Giacomo Puccini, a Turandot, a Bohémélet, a Pillangókisasszony komponistája. Háza egy pici utcában található, a Piazza San Michele közelében. A San Giovanni templomban minden este 7-kor Puccini koncertet tartanak, melynek során a szerző olyan híres operáiból hallhatunk áriákat, mint a Turandot, a Tosca, a Bohémélet és a Pillangókisasszony. Videó Lucca Link Link Link Link Lucca Summer Festival 2013 Link Képgaléria Lucca, Piazza Anfiteatro MONTECATINI TERME A fürdőváros - ahol szálláshelyünk is volt közel egy hétig - Firenzétől alig 30 km-re található. A csodás kis fürdőváros rengeteg élményt kínál, igazi üdülőparadicsom hangulatos szép rendezett tiszta utcáival és parkjaival és csodálatos panorámájával. A fogaskerekűvel pedig felmehettünk rövid látogatásra Montecatinibe. Központi elhelyezkedése révén remekül alkalmas szinte az összes toszkanai város megtekintésére. Az a vendégszeretet pedig, amit a szálloda tanusított felénk, egyedülálló volt a maga neméb en. Utolsó esténken olyan meglepetést okoztak a vacsora során, hogy biztos nem felejtjük el majd egyhamar. A Montecatini név az egész világon ugyanazt juttatja az emberek eszébe, szorosan összefonódik - szinte szinonímaként - a luxussal, a csillogással, a nagyvilági élettel. Egy időben ez a név valóban egyet jelentett a - sokak számára elérhetetlen - pompával. Ma egy teljesen ,,átlagos" pihenőhely, ahol a túlkínálatnak köszönhetően az árak szolidabbak lettek, a szolgáltatások színvonala is sokszínű, minden kategóriát betakar. Az átlagos persze még véletlenül sem akar negatív lenni, egyszerűen csak azt fejezi ki, hogy többé nem az álom kategóriája. A villák továbbra is csodálatosan elegáns építmények, a parkok, sétálóutcák rendezettek és tiszták, az éttermek különlegesek, a bevásárlóutcák a legjobb divattervezők butikjaitól csillognak. A hotelek a spa és wellness minden különlegességével várják a gyógyulni és újjászületni vágyókat. Videó Montecatini Terme - Tuscany - I Like Italy Link Montecatini Terme Link 2012 Giro Donne Stage 4 - Montecatini Terme - Montecatini Alto Link Miss Italia 2011 a Montecatini Terme Link Videó Speciale Miss Italia 2011, Montecatini Terme. 2° video Link Képgaléria Képgaléria /összes kép/ /A képtár az első képre kattintva indul, utána egyesével váltható, vagy a jobb felső részben a Vetítés jellel automatikus/ Link

1 komment , kategória: Világjárók