|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2013-09-20 05:45:32, péntek
|
|
|
1867-ben, Szegeden készült menyasszonyi láda.
Tulipános láda, tulipántos láda
Magyarországon az asztalos készítésű menyasszonyi láda legáltalánosabb elnevezése; a 19. sz. első felében tűnt fel a Dunántúlon. Ezt megelőzően a szuszék vol általános. Magyarországon a tulipán ősi ábrázolás, de a feljegyzések szerint a 17. sz.-ban lett gyakori a festőasztalosok munkáin, s a 18. sz. második felétől egyes dunántúli műhelyek bútorain pl. komáromi bútor.
A tulipán főleg ládákon kapott főszerepet. A tulipános láda kifejezés terjedését az segítette elő, hogy a ,,Beszegődtem Tarnócára bojtárnak" c. műdalt (1846), melyben a ,,Fölteszik a tulipános ládámat ..." kezdetű sor is szerepel, Szigligeti Ede beillesztette A csikós c. népszínművébe (1847). Ezzel a tulipános láda megjelölés az ország oly vidékein is meghonosodott, ahol a bútorfestésben nem volt szokás tulipánt alkalmazni.
A magyar népdalokban és tárgyi népművészetben igen gyakori a tulipánábrázolás. Jellé alakult formája megtalálható kapufélfákon, fejfákon, kályhacsempén, cserépkorsón, szűrhímzéseken, kelengyeládákon, szerelmi ajándékokon (a női munkaeszközökön: ,,faragott guzsalytalp", sulykoló, mángorló, stb). Ez a gyakori megjelenés arra utal, hogy egy általános jelentésű jelről van szó.
Olyan női jelképről, mely egyértelműen a szexualitásra, erotikára utal, különösen piros színével. Ezt főleg a szerelmi ajándékokon lehet megfigyelni. Termékenységvarázsló, gonosztávoltartó erejébe vetett hit fűződött hozzá az ókori görögöktől a belső-ázsiai mongolokig. Törökországban az első virágok megjelenésének idején fiatal lányok részvételével tulipán ünnep van: a virág a múlékony, de erős szerelem jelképe lett.
forrás: (https://www.facebook.com/amagyarnyelv) |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2013-09-19 08:47:16, csütörtök
|
|
|
Az ószeres:
Egy kis csacsival és egy kis kordéval kezdte járni a vidéket vándorolt faluról falura ,,annyi mindent összeszedett már ,amit mások már értéktelennek tartottak kis szamara ,alig bírta már húzni és a kis kordé is megtelt gondolta kimegy a piacra hátha sikerül eladni valamit belőle,,és így is lett szinte mindene elkelt annyi kis vagyonkája lett .,hogy kis csacsiját lecserélte és lovat vett és egy nagyobb szekeret,és újra járni kezdte a vidéket,egyre több mindent összegyűjtött aminek egy részét menet közben ,majd a piacokon eladott olyan jól mentek a dolgai hogy alig egy éven belül el tudott költözni a szülői házból saját otthona lett ,,és idővel a lovacska is kényelmes istállóba került ,,és egy nagyobb autóra is futotta sőt egy idő után kis boltja is lett így már az évek óta vidéket járóból ,már inkább csak ritkán elmenő ,és inkább otthon tevékenykedő ószeres lett ,,de a kis üzlet egyre egy jobban működött és egy nap egy kis bulit rendeztek neki a barátok voltak egy páran akik ismerték és kellemes beszélgetés borozgatás közepette kérdezték!
-Drága barátunk ,hát hogy is van ez nemrégen pár éve kis szamaraddal vándoroltál ,és lenéző tekintetek közepette ,,házaltál ,,mond csak hogy csináltad?
-Nem is tudom ezen még nem gondolkoztam egyszerűen csak elindultam ,,és annyi helyet bejártam ,annyi embert történetet megismertem ,és élveztem hogy eszembe sem jutott ,,hogy amit teszek az siker!
-Mire gondoltál vándorutadon ,,hogy sok pénzed lesz ,,vagy féltél ,,hogy lesz e hol aludnod enned valamit??
-Nem ,,én pénzre nem is gondoltam ,,nem féltem ,,valahol tudtam annyi pénz mindig lesz nálam hogy legyen élelmem ,,és azt is tudtam ,hogy lesz mindig egy hely ahol meghúzzam magam ,,nem gondoltam ,,én szinte semmire,,csak éltem és az életem olyan folyásba mederbe vándorolt minden akaratiság nélkül ,,hogy minden tiszta volt sima egyenes,,,nem gondoltam semmire ,csak jöttek a történések egymás után és bármi tárult elém én csak hagytam!
-Nem zavartak a lenéző tekintetek??
-Nem mert volt egy lenéző tekintet vagy épp kettő még csak időm sem volt vele foglalkozni érezni mert szinte a következő háznál ahol megálltam egy mosoly fogadott ,,egy kis történet ezzel kapcsolatban figyeljetek csak:
Egy szép kis faluban eleinte ahogy ti mondtátok be be kopogtattam használt dolgokért és igen ott voltak a lenéző tekintetek ,,de még töprengeni sem volt időm ,mert akkor elértem egy idős hölgy házához a kis néni ,elmondta hogy de jó hogy jöttem mert tele van mindenféle ócskasággal a padlás és egyedül nem tud benne rendet rakni ,,segítenék ??Hát persze felmentem lehordat mindent felrakodtam még azt is amiről tudtam nem fogom tudni eladni de nem számított ,,ám mikor végeztem a drága megkérdezi ,mondja fiatalember van egy kis kályhám lassan megjönnek a hidegek nem segítene a szobába beállítani nem kívánom ingyen meleg vacsora és éjszakai szállás lenne érte a fizetség ,,ha elvállalná ,,hát persze hogy elvállaltam ,hát volt finom ebéd meleg szoba ,és kedves emberrel beszélgettem ,,áá dehogy volt nekem időm a lenéző tekintetekkel foglalkozni!!
-NNa de barátom a pénz azért fontos volt ??
-Nem mert nem törődtem vele megtanultam ,hogy a pénz az van mindig is volt annyi amennyi kellett így sosem aggodalmaskodtam miatta megértettem ,hogy a pénz az mindig van és mindig is volt nem számolgattam nem aggodalmaskodtam miatt egyszerűen csak tudtam ,hogy van és lesz is és hogy a pénz nem Gond!!
-Aha -kiáltották a barátok neked biztos rengeteg érdekes történeted van ,,tudod mit kiáltott az egyik hozok tollat papírt és minden alkalommal amikor csak eljövünk te elmesélsz nekünk egy történetet ,,és én leírom ,,mit szólsz,,??
-Nagyon jó lesz ,,és akkor legyen a címe,,az ócskás meséi!!!
És elindultak a történetek az ócskás meséi ,,és lehet ,,hogy mi is találkozunk vele!
írta:Kiss Zsuzsanna
forrás: / https://www.facebook.com/groups/653862654626152/permalink/681937875151963/ /
|
|
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2013-09-18 19:33:40, szerda
|
|
|
Larry gyermekkori álma a repülés volt. Mikor befejezte a középiskolát, a légierőhöz csatlakozott abban a reményben, hogy pilóta lehet belőle. Sajnos rövidlátó volt, így nem sikerült álmát valóra váltania. Elbocsátották, és kénytelen volt megelégedni azzal, hogy a kertből figyeli a fent elhúzó gépeket.
Egy napon Larrynek pompás ötlete támadt. Elhatározta, hogy mégis repülni fog. Elment hát a helyi katonai boltba és vásárolt 45 meteorológiai léggömböt és több kanna héliumot. A helyesen felfújt ballonok több mint egy méter átmérőjűek.
Otthon Larry szorosan odakötözte a léggömböket vaskos napozószékéhez. A széket dzsipje ütközőjéhez erősítette, a léggömböket pedig héliummal felfújta. Beült, hogy kipróbálja, a szék a dzsiphez kötve lebegett. Larry elégedett volt, hogy a szerkezet működik, így becsomagolt magának pár szendvicset, némi üdítőt, majd magához vette sörétes puskáját - gondolván néhány léggömböt majd kilő, ha le akar jönni - és felkészült a repülésre. Az volt a terve, hogy lassan fellebeg olyan tíz méteres magasságba a kert fölött, és ha megunja szépen leereszkedik.
A dolgok végül nem egészen így sültek el.
Amikor elvágta a kötelet, ami a széket a dzsiphez erősítette, nemhogy szép lassan felemelkedett pár méteres magasságba, hanem ágyúgolyóként lőtt ki a Los Angelesi égboltba, csak emelkedett, emelkedett, egészen 3300 méteres magasságig. Ilyen magasan már nem merte megkockáztatni, hogy ki lőjje a léggömböket. Ezért hát fönnmaradt, félt és fázott 14 órán keresztül.
Aztán tényleg bajba került.
A légáramlatok a Los Angelesi Nemzetközi Repülőtér fő légi folyosójába terelték őt. Először egy pilóta vette észre, aki jelezte a toronynak, hogy látott egy embert napozószékben, puskával repülni. A radar is megerősítette, hogy egy tárgy lebeg 3300 méter magasan a reptér fölött.
Riadóztatták a különleges alakulatokat, akik egy helikoptert küldtek ki, hogy nézze meg miről is van szó. Közben sötétedni kezdett és a légáramlatok tovább vitték Larryt ki az óceán fölé, a helikopter a nyomában.
Az óceán fölött a helikopter utolérte Larryt. Amint a személyzet meggyőződött róla, hogy Larry nem veszélyes, megpróbáltak közelebb menni, hogy kimentsék, de akárhányszor közelítettek, a propellerek keltette szél mindig odébb fújta a léggömböket. Végül is a helikopter magasan Larry fölé emelkedett és egy kötelet lógattak le neki, amin sikerült felhúzniuk. A nehéz manővert ügyesen végrehajtották.
Amint földet értek, Larryt letartóztatta a rendőrség a légtér megsértéséért. Amint elvezették egy újságíró megkérdezte, miért csinálta, mire Larry közömbösen azt felelte:
- Az ember nem ülhet otthon tétlenül.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2013-09-14 15:44:11, szombat
|
|
|
Ügyvéd: Mit mondott a férje, mikor felébredt?
Tanú: Hol vagyok, Mary?
Ügyvéd: És miért lett ekkor dühös?
Tanú: Mert engem Susannak hívnak.
__
Ügyvéd: Aktív szexuális életet él?
Tanú: Nem, csak fekszem a hátamon és nézem a plafont.
__
Ügyvéd: Doktor úr, igaz, hogy ha valaki alvás közben meghal, akkor csak másnap veszi észre, hogy meghalt?
Tanú: Mondja, ön tényleg el tudta végezni az egyetemet?
__
Ügyvéd: Hány éves a fiatalabbik fia, a 20 éves?
Tanú: 20, mint az ön IQ-ja.
__
Ügyvéd: Jelen volt, amikor lefényképezték?
Tanú: Ugye csak viccel?
__
Ügyvéd: Szóval a baba augusztus 8-án fogamzott?
Tanú: Igen.
Ügyvéd: És ön akkor mit csinált?
Tanú: Dugtam.
__
Ügyvéd: Hogy végződött az első házassága?
Tanú: Halálesettel.
Ügyvéd: Kinek a halálával?
Tanú: Hármat találhat.
__
Ügyvéd: Kérem, írja le a vádlottat!
Tanú: Középmagas, bajszos, szakállas.
Ügyvéd: Férfi, vagy nő?
Tanú: Hacsak nem volt épp egy cirkusz a városban, férfire tippelek.
__
Ügyvéd: Doktor úr, hány halottat boncolt karrierje során?
Tanú: Sokat, akit eddig boncoltam, mind halott volt. Az élők túlságosan nyugtalanok.
__
Ügyvéd: Emlékszik arra, hogy mikor kezdte a boncolást?
Tanú: Fél kilenc körül.
Ügyvéd: És Denton úr akkor halott volt?
Tanú: Hát, ha az elején nem is, a végén már biztos halott volt.
__
Ügyvéd: Doktor úr, leellenőrizte a páciens pulzusát boncolás előtt?
Tanú: Nem.
Ügyvéd: Leellenőrizte a vérnyomását?
Tanú: Nem.
Ügyvéd: Leellenőrizte a légzését?
Tanú: Nem.
Ügyvéd: Akkor lehetséges, hogy a páciens még élt, mikor elkezdte a boncolást?
Tanú: Nem.
Ügyvéd: Honnan tudja?
Tanú: Mert a feje az íróasztalomon volt egy tálcán.
Ügyvéd: Értem, de lehetséges, hogy mégis élt?
Tanú: Nagyon kicsi az esély, de ha élt volna, akkor minden bizonnyal ügyvéd lett volna.
__
Ügyvéd: Ugye 3 gyereke van?
Tanú: Igen.
Ügyvéd: Ebből mennyi fiú?
Tanú: Egy sem.
Ügyvéd: És mennyi lány?
Tanú: Bíró úr, kérek egy másik ügyvédet!
|
|
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2013-09-13 07:58:47, péntek
|
|
|
Mit is mondhatrnék?
"Lépj egyet hátra. Nézz magadra. Ember vagy. Gyönyörű. Annyira gyönyörű. És tudod bármi lehetsz. Bárki lehetsz. Ne utáld magad azért, mert valaki összetört, vagy mert a szüleid elváltak, vagy mert a legjobb barátod megbántott, az apukád megütött, az a srác csúnyának, értéktelennek és kövérnek nevezett.
Ne azonosítsd magadat azokkal a dolgokkal, amiket nem tudsz kontrollálni. Sírj, amikor sírnod kell, aztán engedd el a fájdalmat akkor, amikor mennie kell. Ne ragaszkodj a fájdalmas emlékekhez csak azért, mert félsz elfelejteni őket. Engedd el a múlt történéseit. Felejtsd el a dolgokat, amik nem méltóak arra, hogy emlékezz rájuk. Semmit se vegyél biztosra. Az életedet se vedd biztosra. Élj valamiért. Élj magadért. Ess szerelembe. Ábrándulj ki a szerelemből. Ess szerelembe. Ábrándulj ki a szerelemből. Csináld ezt újra meg újra egészen addig, amíg megtanulod, hogy mit is jelent igazán szeretni valakit.
Mondd el az embereknek, hogy igazán hogy érzed magad. Aludj a csillagok alatt. Alkoss. Képzelj. Inspirálj. Ossz meg valami gyönyörűt. Csinálj valami szépet, és pusztítsd el. Találkozz új emberekkel. Dobd fel valakinek a napját. Kövesd az álmaidat. Engedd el az összes borzalmas dolgot az életedből, és csak élj.
És egy nap, tekints vissza a múltba, és ne bánj meg semmit sem."
( idézet: ismeretlen)
Derűs, vidám szép napot mindenkinek.
Fotó: ajandekozas.network.hu
forrás: (https://www.facebook.com/sokszinuvidek)
Péntek 13 története...
,,A da Vinci-kód" hívta fel a figyelmet arra a hiedelemre, hogy 1307. október 13-án, pénteken végeztette ki a nagy hatalmú Templomos Lovagokat IV. Fülöp francia király.
A félelem a tizenhármas számtól az ókorba nyúlik vissza.
A tengerentúlon olyannyira tartja magát ez a szokás, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a felhőkarcolóknak nincsen tizenharmadik emeletük, a kórházakban nincs tizenhármas szoba.
Napóleon és Roosevelt szinte rettegett attól, hogy 13-an üljenek egy asztalhoz, így utóbbi például kéznél tartotta egyik titkárnőjét, hogy ha a vacsoránál valaki lemondaná a meghívást és 13-an lennének, beugorjon, s így elkerüljék a balszerencsét. Párizsban szinte bárki rendelhetett 14. vendéget asztaltársasághoz, és senki nem tartotta ezt szokatlannak.
Az 1960-as években az angol királynő németországi látogatása során a királynő vonatának vágányszámát is lecserélték 13-asról 12-re, biztos, ami biztos.
Amerikában még az 1970-es években is jelentős gazdasági veszteséget is okozott a 13-as szám, mivel minden hónap e napján az emberek nagy része ódzkodott az utazástól, így nem váltottak jegyeket, egyesek nem mentek dolgozni és nem is vásároltak.
Ami a pénteki napot illeti: Bibliai oka van, hogy a pénteket a legszerencsétlenebb napok között jegyezzük. Ezen a napon feszítették meg Jézus Krisztust, és állítólag ez volt a paradicsomi bűnbeesés napja is. Az utolsó vacsorán tizenhárom vendég volt: tizenkét apostol és maga, Jézus. Ezért tartja magát az a hiedelem is, hogy tizenhárom emberrel étkezni egy asztalnál: veszedelem. Más források szerint a Messiást eláruló Júdás személyére utal a szám, mert ő volt az, aki utolsóként ült le az asztalhoz. A középkorban ezen a napon éhgyomorra tüsszenteni nagy szerencsétlenséget jelentett. A péntek - a néphit szerint - a gonosz napja, vagyis nem alkalmas házasságra, vagy arra, hogy új házba költözzünk, új állást vállaljunk, nagy útra induljunk. A pénteki naptól való félelem másik gyökere, hogy a XIX. századig ez a nap volt Európában a hóhérok napja: rendszerint ekkor hajtották végre a nyilvános kivégzéseket. A XX. században az Apolló 13 katasztrófája után mai napig tartja magát az a téveszme, hogy az űrrakéta 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a harminckilences indítóállványról meghiúsult...
|
|
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2013-09-11 05:29:46, szerda
|
|
|
Wass Albert: Te és a világ
Tanítások - útravalóul
Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat.
De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint.
Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban.
Ez a kis írás arra szolgál, hogy megismerd, kendő és festék nélkül, anatómiai egyszerűségében a világot, melybe beleültetett az élet, akár egy palántát. Az igazi világot, melyről látod, a tűz leperzselte az avart s Téged visszaűzött a természet ősi talajába.
Igen, tisztában kell lenned ezzel. Vagy visszatalálsz az igazi világba, a tiszta és egyszerű törvények, világos szabályok és egyenes utak világába, mint ahogy a hóvirág visszatalál gyökeréhez a földbe - vagy elpusztulsz menthetetlenül, korom és hamu piszkában.
Tisztáznod kell a fogalmakat, melyeket összezavartál és egybekevertél az utolsó évszázadok zagyva lázában. Meg kell keressed a gyökerüket, hogy visszatalálj általuk az igazi világba.
Európában születtél, a huszadik század elején. Ez magában véve már annyit jelent, hogy a Nagy Kertész, aki életed palántája fölött rendelkezett, kertjének egy sovány, szélnek kitett sarkába ültetett Téged, ahol fagy, vihar és jégeső között kellett megismerkedned a világgal. És ezáltal azt hiszed most, hogy a világ nem egyéb, mint fagynak, viharnak és jégesőnek egymást követő váltakozása.
Ennek a kis írásnak az a célja, hogy visszavezessen Téged az igazi világhoz. Hogy kézen fogjon, mint testvér a testvért, és sorra mutasson mindent. S megkérjen rá: ne hidd, hogy csúnya és rossz a világ.
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.
Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot.
forrás: (http://www.wassalbert.eu/wasalbert/muvei/novellak/te_es_a_vilag.pdf)
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2013-09-10 09:47:09, kedd
|
|
|
HINTALÓ
( Petrás J.- Back Z.- Szijártó Zs.)
Alattam billeg a hintaló,
Zsebemben csúzli, üveggolyó,
Várakat húzok homokból,
Megvédem minden gonosztól!
Kezemben kard, kard,
Szívemben tűz, tűz,
Ember bízz, és küzdve küzdj!
Sodorjon szél, szél,
Mit bánom én, én,
Aki hitvány mit sem ér!
Lá-lá-lá-lá-lá.
Rossz iskolába kerültem,
Puskák lapultak a zsebemben,
Hittem, hogy minden szép és jó,
De az élet ennél durvább tanító!
Dolgozom, a törvényt tisztelem,
De zsebemben csúsztatva ott van bokszerem,
Bár a dolgok jó oldalát kell nézni,
Azért a rossz arcokra jobb felkészülni!
Tisztességben megvénültem,
De a csúzli és bokszer még mindig a zsebemben,
Alattam, billeg a hintaszék,
És ha újra kezdhetném, ugyanígy élnék!
Link
A dalban végigjárjuk az életet a hintalótól a hintaszékig, úgy, hogy bár az idő elszáll, de az ember mit sem változik belülről, mert a hazaszeretet valahol a génjeinkben hordozva örököltük meg, és adjuk tovább, nemzedékről nemzedékre. Így tudott fennmaradni a magyarság az évezredek alatt. Hordozzuk magunkban Hun Attila jellemvonásaitól kezdve át a történelem viharain keresztül minden megénekelt, vagy elfeledett hősünk életének egy darabját. Ez a dolog megfoghatatlan, mégis meghatározza életünk minden pillanatát, és így válunk mi is a jelen történelmünk és a jövőnk alakítójává. A láncot nem szakíthatjuk meg, nem is tudnánk, hiszen Isten a magyarnak küldetést adott, és kinek-kinek meg kell találnia saját életében azt az utat, amit az Isten és Haza dicsőségére végig kell járnia. Van, akinek hadvezérré, és van, akinek kováccsá kell válnia, de mindegyik fontos, hiszen ne feledjük, volt már olyan csata, ami egy rosszul bevert patkószög miatt veszett el. A nemzet iránti elkötelezettség, nemre és korra való tekintet nélkül buzog fel minden jó magyarban. Voltak, és lesznek is Zrínyi Ilonák, Bulcsúk, Széchényik, Tóth Ilonkák. Nem vagyunk kevesebbek, sem többek példamutató elődeinknél. A hősök ma is köztünk járnak, és, még ha nem is tudjátok magatokról, higgyétek el, hogy egy megfelelő történelmi pillanat minden magyart hőssé avat. Ide születtünk, itt élünk, és itt öregszünk meg, de csak a testünk, hiszen a lángoló lélek mindig fiatal és életerős vidám tekintettel vértezi fel a még oly ráncos szempárokat is. Rettegjen az, ki a magyarra kezet emel, mert karddal s tűzzel veszünk elégtételt. S ha ez a tisztesség nem adatik meg egy nemzedéknek, akkor majd gyermekei megteszik, mert a magyarság nem csak jelen, hanem a kezdetek kezdetétől való, és az idők végezetéig tart. Tehát vetkőzzük le a mások által ránk erőltetett hitvány pesszimizmust, és bizalommal, derűlátóan tekintsünk jövőnkre. A régi idők táltosai tisztában voltak azokkal a hatalmas energiákkal, amik a világot belengik, ezek pozitív, és negatív hatásúak az emberre, vagy akár egy egész nemzetre nézve, szóval, amelyikre jobban vágyunk, azt vonzzuk be.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2013-09-09 09:40:31, hétfő
|
|
|
Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. - Balatonszemes, 1976. június 4.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész.
Latinovits Zoltán levele Évának, Amerikába 1975 július:
Merre csavaroghatsz drágám, és vajon gondolsz-e ránk, akik nagyon egyedül vagyunk, Bagóval egymásra utaltak, tehetetlen. Álmunk a géped maga után húzta, délutáni kék égen fehér csik.
Egyedül vagyok.
Akárhogy is történt és történik: Hozzád tartozom. Azt hiszem, ez el van végezve. Elvégeztetett.
Szemes a régi. Az emberek idegenek.
Nincs nyaralás. Az emlékek miatt, amik most befednek és ellepnek, a múlás miatt, amit percnyi pontossággal mérek fel és nyugtázok. Múlunk és nem mulatunk. Az idő múlatja kedvét rajtunk.
Nincs nyaralás Bagó miatt. Ebben a kis fekete testben egy ősi lélek lakhat, annyira követi az ember ritmusait, kedvét, mozdulatait. Nem vitorlázom nyugodtan, ha nem tudom, mi van vele. És tudom is: vár rám. Gondolataiban biztos megakad, merre lehetsz, de Te az utóbbi időben keveset látogattad őt. Engem szokott meg hétköznapnak, Te voltál az ünnep.
Nyaralás nincs. alvás is csak altatóval. nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is igy akarhatja.
Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Ujraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.
Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk. levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.
Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi szineket. A régi sziveink.
Régi sziveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szive.
Úszom a vizben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A viz csillogása szived csillogása. A szél hártyája a vizen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a viz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vizben, viz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kisért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.
Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!
Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.
Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.
Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.
Fáj a hiányod.
Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva,szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is igy akarod.
Ha van még idő.
Zoltán
Az "Emlékszem a röpülés boldogságára" c. könyvből.
Link
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2013-09-06 10:56:35, péntek
|
|
|
Hosszú éveken keresztül jártam a párommal Európát. Mivel kamionosként dolgozott Tirolban, ott is éltünk. Sok kamionos történetet hallottam - de ez tetszett a legjobban! Egy délvidéki kisváros peremén jártam, próbáltam megtalálni úticélomat, mielőtt lemegy a nap. Az öreg CB az 1-9-es csatornán sípolt, recsegett, s egyszer csak egy kisfiú hangja szólalt meg: - Brékó 1-9, van itt valaki? Gyerünk pilóták, dumcsizzatok Plüssmacival! - Benyomtam a mikrofont: - Vettem Plüssmaci. - Kösz pajtás! - felelte a gyerekhang - Ki van a vonal végén? Megadtam a bécémet, mire rákezdte: - Nem akarok fárasztani senkit odakint a pályán. A muterom azt mondta, az autósoknak az utat kell figyelniük, nem kíváncsiak a karattyolásomra. Csak az az ábra, hogy itt esz a penész tökegyedül és jólesik kicsit locsogni valakivel. Nyomorék vagyok, nem tudok járni. Válaszoltam és megkértem, hogy fűtse fel nyugodtan a mikrofont, én beszélgetek vele, ameddig akarja. - A fateromé volt ez a szerkentyű - tájékoztatott - de most már asszem csak az enyém, meg a muteré, mert a fater meghalt. Egy hónapja, hogy árokba borult. Hófúvásban igyekezett haza. Most a muternak dolgoznia kell, hogy megéljünk. Nekem nem sok hasznomat veszi a nyomorék lábam miatt. Azt mondja, semmi gáz, megleszünk, de néha éjjel arra ébredek, hogy sír. Tudja, van valami, amit nagyon szeretnék. Persze maguk mind túl elfoglaltak ahhoz, hogy velem bajlódjanak. Csak tudja a faterom mindig megkocsikáztatott, mikor hazajött. De ennek már lőttek. Egyetlen brékózás sem zavarta meg a társalgásunkat a mozgássérült kisfiúval. A torkomban egyre nőtt a gombóc, ahogy a saját csemetéimre gondoltam odahaza, Greenwill Townban. - Úgy volt, hogy idén elvisz minket valahová a muterral. Emlékszem, mindig ezt mondogatta: Egyszer a tiéd lesz ez a vén csotrogány, Plüssmaci. Hát én nem ülök többet kilenctengelyesen. De ez az öreg szerkentyű segít tartani a kapcsolatot az összes kamionos barátommal. Na, Plüssmaci most kiszáll a képből és nem nyaggatja tovább, mert a muterom lassan hazajön. Ha erre jár, sikítson, boldogan csevegek magával. - Mielőtt elpályázol, áruld el nekem, hol a kéglitek, kis CB-s barátom! - szóltam bele gyorsan, mire megadta a lakcímét. Én meg egy pillanatig sem haboztam, mert az a rakomány igazán várhat egy cseppet. Semmi perc alatt megfordultam és kilőttem a Jackson Street 229 felé. Ahogy befordultam a sarkon, majd kiguvadt a szemem: három háztömbnyi sorban álltak a kamionok. Nyilván több kilométeres körzetben egy csomó pilóta vette az adást, és csináltak a srácnak egy kis farsangot. Alighogy az egyik hazahozta, a másik már kapta is föl és ment vele egy kört. Akár hiszik, akár nem, én is kivártam a soromat, hogy megutaztassam Plüssmacit. Aztán visszavittem és szépen beültettem a székébe. Ha valmikor, hát azon a napon megtudtam, mi a boldogság. Ott ragyogott annak az emberpalántának az arcán. Szépen felsorakoztunk, mielőtt az anyukája hazajött. Mindenki elköszönt tőle, aztán ment a dolgára. Fülig érő szájjal szorította meg a kezemet: - Viszlát pilóta, találkozunk az éterben. Könnyes szemmel fordultam az autópályára, bekapcsoltam a CB-t és újabb meglepetés ért: - Brékó 1-9 - hallatszott a rádióból - , itt Plüssmaci anyukája. Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak. Imádkozni fogok magukért, mert valóra váltották a kisfiam álmát. Kiszállok, mielőtt elbőgöm magam. Isten óvja mindnyájukat; vigyázzanak magukra és viszlát!
Link
Mindegy hogy melyik volt előbb, a nóta, és abból született a történet, vagy a történetből lett a dal... a lényeg, hogy az ember bízni akar abban, hogy ez akár igaz is lehetne... mert úgy látszik van még a jó dolgokra kereslet
forrás: Facebook
|
|
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2013-09-04 18:45:00, szerda
|
|
|
Egy gyönyörű történet érdemes végig olvasni .
Ez valóban nagyon kevés ANGYALNAK sikerül de én mondom nem lehetetlen ha elég szeretet van a szívedben.
Tanmese - Ördög és Angyal
Ördög és Angyal
Nagy tanácskozás folyt a mennyországban. Valamennyi fehér szárnyas angyal együtt volt. A jó Isten így szólt hozzájuk:
- A pokol leggonoszabb ördögét kell megmenteni. Ki vállalkozik rá közületek?
A kis angyalok szolgálatkészen így feleltek:
- Én is! Én is! Én is!
- Csakhogy nem olyan egyszerű a dolog - folytatta a jó Isten - Aki vállalkozik, és nem képes megjavítani az ördögöt, annak vele együtt a pokolba kell süllyednie.
Erre azonnal visszahúzódtak az angyalok.
- Azt már nem - kiáltották - Ilyen nagy dologra nem vállalkozunk.
- Senki sincsen közületek, aki mégis meg merné próbálni? - kérdezte az Isten.
Ekkor előlépett egy selymes fürtű, liliomfehér ruhába öltözött szépséges kis angyalka és így szólt:
- Én vállalom!
A jó Isten szeretettel megsimogatta és csak annyit mondott:
- Menj hát!
A pokol leggonoszabb ördöge éppen egy fiúval verekedett. Úgy tépázta szegény gyereket, hogy az keservesen sírt-rítt. Az angyalka, aki épp akkor szállt le a mennyországból, oda állt a fiú elé, hogy megvédje őt. Nosza több sem kellett az ördögnek. Haragosan rákiáltott:
- Elmenj innét, mert mindjárt rád kerül a sor!
- Üss inkább engem, csak ezt a szegény fiút ne bántsd.
- Azt éppen megkaphatod - felelte az ördög.
Elengedte a fiút, és az angyalt kezdte ütlegelni. Mikor látta, hogy hagyja magát, türelmetlenül rászólt:
- Ugyan miért nem sírsz már, talán bizony nem érzed eléggé?
- Azért nem sírok, mert nem akarom, hogy a jó Isten meghallja a sírásomat, és téged megbüntessen. - felelte az angyal.
Az ördög erre elengedte és nem verte tovább. Nagy csoport fiút pillantottak meg, akik a mezőn játszadoztak.
- Meglásd milyen ijedten fognak szétrebbenni. - mondta az ördög és köveket hajigált feléjük.
Az angyal erre eléje állt, úgy hogy a kövek mind őt érték el. Egészen véres lett a ruhája.
- De buta vagy - bosszankodott az ördög. - talán bizony nem fájnak neked az ütések? Miért nem engeded, hogy őket érjék a kövek?
- Én azért vagyok itt, hogy mindenkinek a fájdalmát átvegyem - felelte szelíden az angyal.
Az ördög erre fölhagyott a kődobálással. Csakhogy most egy szépséges rózsatövet pillantott meg, hát neki akart esni, hogy letépje az épp hasadni készülő bimbócskát. Az angyal megint eléje állt.
- Inkább a szárnyaimat tépd ki - könyörgött neki.
- Hogyan röpülsz akkor vissza a mennyországba?
A kis angyalka bánatosan nézett reá.
- Ha te nem javulsz meg, nekem nincsen helyem többé a mennyországban. Ez esetben én is a pokolba kerülök veled.
A gonosz ördög nevetett.
-Gyere, csak gyere!
És magával vonszolta. Egyszerre óriási szélvihar támadt. A fák, bokrok csakúgy hajladoztak. Villámlás, mennydörgés rázta meg az eget. Zuhogott az eső. Az angyal a testével védte meg az ördögöt az eső elől. Az ördög csodálkozott ezen.
- Miét nem véded inkább önmagadat? Hiszen rossz voltam hozzád, ütöttelek és köveket hajigáltam feléd.
- Nekem az a hivatásom, hogy jó legyek, mindent eltűrjek és megbocsássak. - felelt az angyal.
Az ördög szégyenkezve kullogott mellette. Így értek egyre közelebb a pokol felé. Nagy piros lángnyelvek csaptak feléjük. Az ördög egyszerre felkiáltott:
- Forduljunk vissza. Nem akarom, hogy te is ide kerülj a gonoszok közé.
De már késő volt. Egész csoport ördög tartott feléjük. Körül fogták az angyal és meg akarták cibálni fehér szárnyait. De az ördög, aki vele volt nem engedte őt bántani. A többi persze nevette őt.
- Eredj, hajíts köveket a játszadozó fiúk közé, mert neked az a hivatásod, hogy rossz légy! - mondták neki.
- Nem megyek! - felelte az ördög - Soha többé nem bántom őket.
- Tépd le a rózsatő hasadó bimbócskáit! - küldték a többiek.
- A rózsatövet sem bántom soha többé! - válaszolta az ördög és nem tágított az angyal mellől.
Erre valamennyi ördög neki esett az angyalnak és ütötték, verték. De az ördög eléje állt úgy, hogy őt érjék az ütések. Már csupa vér volt a ruhája és a vér lemosta róla a fekete színt. Mikor a gonosz ördögök ezt látták, ijedten futottak vissza a pokolba. S alighogy odaértek, hatalmas robaj, dübörgés hallatszott és a pokol valamennyi ördögével együtt eltűnt. Az angyalka pedig nagy diadallal vitte magával a legrosszabb ördögöt, akit ő váltott meg és fölszállt vele a mennyországba.
Link
ISTEN szava így szól : Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.
forrás: ( https://www.facebook.com/gabriella.komlati )
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2013. Szeptember
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
21 db bejegyzés |
e év: |
130 db bejegyzés |
Összes: |
361 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 22
- e Hét: 100
- e Hónap: 281
- e Év: 6297
|
|
|