|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
|
|
2014-02-18 20:17:25, kedd
|
| |
| |
Visszatérve még az 1956-os népfölkelés előtti időkre: Milonára nézvést ez egyenesen tragikus élethelyzet volt.
Történt ugyanis, hogy 1956-.ban, a nyári szünetben anya elpasszolta a nagybátyáékhoz, akinek a felesége barátnője volt anyának még ,,pesti lány" -korában. Azzal rakta föl a vonatra, hogy:
- ,,Ángyod, majd móresre tanít! Rád fér!"
Szerencsére nem tudta, hogy az mit is jelenthet, de anyát ismerve, sejtette, hogy az nem biztos, hogy jó lesz majd neki. Ennek ellenére ,,ángyika" közel sem volt olyan ellenséges, mint ahogy azt anya előre megjósolta.
Úgy-hogy egészen jól érezte magát náluk. Pontosabban, egészen addig, míg-nem egy alkalommal - amint kint a mezőn őrizte az állatokat és heverészett a virágillatú fűben - motorzúgást hallott. De nem az út felöl jött, hanem föntről és akkor már bálaszerű csomagok hullottak egy repülőről a földre. Egyik bála kiszakadhatott, mert amikor a repülő elhaladt fölötte, sok-sok papírlapocska keringélt a levegőben. Oda is szaladt és már éppen silabizálni kezdte a szöveget, ami ,,Felhívás"-sal kezdődött.
Nem nagyon jutahatott tovább, mert ott termett ángya a nagybátyával és kikapták a kezéből. Mondván,
- ,,Ez nem gyeröknek való!".
*
Évtizedekkel később mondta meg neki ángya, hogy az ő féltestvére repülős katonatiszt volt... Nem tudott ezzel az információval mit kezdeni, mert akkor még -mindig - el sem gondolkodott azon, hogy mit keresett már 1956 augusztusában a legelő fölött az a repülőgép a röplapokkal teli bálákkal? Akkor sem jutott eszébe megkérdezni kompetenséket, hogy ezeknek a röplapoknak a terjesztésért 1957-ben a ,,pesti srácokat" MIÉRT ítélték halálra, életfogytiglanra, vagy évekre börtönre?!
Tényleg NEM jutott el a tudatáig az hogy egyáltalán feltegye a kérdést akár saját magának is!
Majd 1995-ben egy október 23-i megemlékezéskor azt mondta egy katolikus pap, hogy:
- 1956-ot maga a néphadsereg készítette elő!!!
Hüledezésemre azt mondta mosolyogva:
- ,,Akkor voltam sorköteles kiskatona!"
HÁT, AZÓTA MÁR MILONA IS KEZDI ÉRTENI, HOGY Ő ROSSZKOR VOLT ROSSZ HELYEN és ezért van azóta is olyan érzése, hogy CÉLKERESZTBEN van az élete. De más miatt is... Hiszen, évtizedekig - hat éves korától - egy ügyvéd járt ki anyáékhoz ellenőrizni, hogyan bánnak vele és hogyan alakul a sorsa...
*
Visszatérve 1956 nyarához, amikor is a röpcédula hullást követően nagyon ellenségesek lettek vele ángyáék. Reggelente hiába tartotta a bögréjét, nem adtak neki tejet, mondván, hogy
- ,,nem jutott, mert elapadt a tehenek teje..."
Szabályosan éheztették és erején felül dolgoztatták. Ha valamit nem tudott megcsinálni, akkor szidták és csúfolták, hogy:
- ,,Azt a kínyös pösti mindönödet! Hát még ezt sé löhet rád bízni?!".
Ő meg szégyellte, hogy milyen ügyetlen és nagyon-nagyon igyekezett bebizonyítani az ellenkezőjét! Ezért sem lehet azon csodálkozni, hogy a lehetetlent is megpróbálta.
Így volt ez akkor is, amikor nagybátyja birkanyírás előtt lemosta a kút melletti nagy vályúnál a birkákat. Ezt követően ráparancsolt Milonára, hogy
- Mosd ki a vályút és merj a gémeskútból tiszta vizet a lovak itatásához!
Nehéz volt teljesíteni ezt a parancsot, mert nagyon össze lett pancsolva a kút közvetlen környéke. Annyira, hogy úgy csúszkált az agyagos sáros talajon, mintha sűrű olajat öntöztek volna rajta szét.
Így csúszkálva, nekiveselkedett a vízmerítésnek a nagyon-nagyon mély kútból. Tényleg, nagyon mély-fekete korongot látott a kút alján. Csak, amikor leért egy vízcsepp és megmozdult tőle a víztükör, akkor látszott, hogy ott kezdődik valójában a kút vize. Már attól megszédült, hogy belenézett! Nagyon-nagyon félt! De: hősiesen megmarkolta a rudat, csakhogy, mire a merítő leért volna a vízig, elfogyott a rúd és a függesztő-láncot markolászta kapkodva, miközben csúszkált a sárban.
Bizony, majdnem belerántott az a nehéz vízmerő hordó, ami rá volt a láncra erősítve - amikor megmerítve föl akarta húzni... A lélekjelenlétének köszönhetően ösztönösen elengedte a láncot, ami nélküle zuhant vissza a kútba. Még ekkor sem adta föl, hanem levetette a szandált, mert azt gondolta mezítláb lábujjaival jobban meg tudja magát az agyagos sárban támasztani. Így, nekidőlt a kútgyűrűnek és ismét elkapta a láncot, majd szép lassan- óvatosan fölhúzta a teli hordó vizet.
A legközelebbi merítésnél már vigyázott, nehogy megteljen egészen a hordó. Igaz, csak félig volt, de elkezdte fölhúzni. Ma már nem is tudja elképzelni hogyan volt képes ekkora az idegi és fizikai erőfeszítésre?! Mert, bizony, háromnegyedig volt már a vályú, amikor újabb erőpróbát kellett kiállnia.
Volt egy, a disznók által kimélyített sárgödör a kút közelében és az egyik unokahúga ott sertepertélt körülötte, mert nagyon szerette, ha mesélt neki. És akkor is arra kérlelte, hogy meséljen neki. Előtte való napokon mindig kiment hozzá a mezőre, amikor őrizte az állatokat és Milona mesélt... mesélt... Unokahúga talán három, vagy négy éves lehetett akkor. Már nem emlékszik pontosan. Egyszer-csak látja ám, hogy
A kicsi lány belecsúszik abba sárgödörbe és el is merül egy pillanat alatt!
Matriota Milona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-02-18 20:15:19, kedd
|
| |
| |
Milona ült a kompi előtt és megpróbált válaszolni egyik barátja azon kérdésére, hogy:
- ,,...miért nem lehetett megvárni azt a fiút?".
Annyit már leírt, hogy: ,,Kedves Barátom!" de már sokadik estén és éjszakán át nem jutott tovább. Akkor is a válaszok kavarogtak a fejében-lelkében, amikor holt-fáradtan ledőlt ruhástól az ágyra. Órákig nem jött álom a szemére. Majd, megadva magát sorsának, fölkelt és keresgélni kezdett előző írásaiban a válaszok után. Ismét leírta, hogy:
Kedves Barátom!
Azt kérdezted legutóbb, hogy ,,Miért nem lehetett megvárni azt a fiút?".
.... És válaszul leírta élete történetét.
,,MIÉRT NEM LEHETETT MEGVÁRNI AZT A FIÚT?"
1. RÉSZ
A lényeg, hogy Milona egész életében szeretett olvasni, de valami szenvedélyesen... És amiért mindig is túltengett benne a közlési vágy, nem bírta magában tartani a sok tudást, információt...
Vagyis, könnyen tanult tapasztalás által is. A tanyán: nénikéje és nagyszülei mellett gyűjtötte magába - akkor még nem tudta, hogy egy életre szólón - az ismereteket. Mert, bizony az ismeretek tárháza volt az a tanyasi- gazdálkodó életmód!
Milona, pedig semmi mellett nem tudott elmenni szótlanul. Csak mondta-mondta a magáét és egy alkalommal arra kérte nénikéje, hogy:
- ,,Most-már lögyé égy kicsit csöndbe, mer' mögfájdult a fejem!"
Hogy miről tudhatott négy évesen annyit beszélni? Ma sem tudja. Hiszen akkor még nem is tudott olvasni!
Amikor hat éves korában föl akarták hozni a városba, az iskola miatt... elakadt a szava. Nehezen akarta otthagyni nénikéjét. De ,,apuka" addig hízelgett, míg a végén engedett és elindult vele a vonathoz...
Alig léptek be a házba, ott egy nő - akit ,,apuka" úgy mutatott be, hogy: ,,ő anyuka" - visítva ordított apjával is meg vele is, hogy
- ,,Akasztófára fog ez a kölök minket juttatni!"
(A rákosista korszakban voltak és mindenki félt mindenkitől... Milona meg úgy lett papíron a gyerekük, hogy átengedhették a személyi okmányaikat nénikéjének, amikor bevonult szülni a ,,Magyar Királyi II. sz. Női Klinikára". Valószínű, attól rettegtek egész életükben, hogy ez nehogy kiderüljön.
Nagyszülei meg azért tisztelték őket, mert megtették ezt a gesztust szegény, megesett lányukért. Így Milona - mégis a családban maradva - úgy nőhetett föl, mint ,,isten ajándéka" - ahogy ők minden gyermekáldást fogadtak.)
,,Apuka" türelmesen csitítgatta ,,anyukát", aki a megrémült kislány felé fordulva ráripakodott, hogy:
- ,,meg fogsz szolgálni minden egyes betevő falatért!"
Hát, így kezdődött a MIÉRTEK sorozata...
*
Milona, ahogy csak bírt elkezdte a szolgálatra való alkalmasságát bizonyítani. Amikor sikerrel járt, akkor meg az volt a baj! És ez így ment végestelen-végig! Ráadásul, akkor már három éves volt a közös gyerekük, a ,,kishúga", akit neki úgy kellett ellátnia attól fogva, mintha nem is hat, hanem tizenhat éves lett volna!
Sajnos, valami nagyon nem stimmolt sem ,,anyuka" idegeivel, sem a ,,húgáéval"... Mindig kitaláltak valamit az elfogadhatatlan valóság helyett és ezt, aztán úgy adták tovább, és úgy is viselkedtek, mintha az lenne az igazság! Ráadásul, anyának minden áldott napra jutott valami egészségügyi panasza, amivel zsarolta a környezetét és ami miatt kíméltette magát! Akkor, azonban, amikor megjelent az ügyeletes ,,házibarát" kivirult és úgy csiripelt, kacarászott mint egy vidám kismadár. Apa meg kimenekült a galambházba, hogy ne kelljen végig asszisztálnia!
Milona soha nem értette, hogyan lehetett apa annyira gyáva ilyenkor és miért volt olyan bátor, amikor a lányait ,,kellett" ütlegelnie? Anyát, pedig a széltől is óvta, de amiért nagyon nagy volt a szexuális étvágya - anya meg ellökte magától - örökösen voltak a gyárból barátnői... És, amikor kimaradt egész napokra, anya megleste őket és nekimenve megtépte a ,,kurváját", majd bemószerolta apát a vállalati ÜB-n...
*
Ma már tudja, hogy ezeknek a házibarátoknak fedőállásuk volt az éppen aktuális munkahelyük, mert valójában titkos szolgálatosok voltak! Apa azért vonult vissza, amikor ott időztek anyánál. Bizony, közben kiderült, hogy apa 1956-ban nemzetőr volt és számos bírósági tárgyalást is végig kellett szenvednie 1957-ben és az azt követő években. Elképzelni is nehéz, hogyan úszta meg élve?!
Matriota Milona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-02-17 09:54:55, hétfő
|
| |
| |
Áron és a "szerelem",
avagy a ,,vágott-virág" nemzedék szeretetképtelensége
Áron: közös barátunk, kérésemre elmesélte történetét, ami vele esett meg és ami annyira elkeserítette, hogy fel akarta vágni az ereit.
A munkahelyén, egy helyre- hölgyemény felkeltette figyelmét. Amikor bement abba az irodába, ahol a lány dolgozott, le sem tudta venni róla a tekintetét. Annyira ölelnivaló harmóniában váltakoztak az eleven mozgású női testen a hajlatok és a domborulatok, hogy másra sem tudott gondolni, mint arra, hogy karjaiba zárja; és amikor találkozott a tekintetük, úgy érezte: be kell hunyni a szemét, mert az a női szempár parázs-forrósággal égette őt.
Egy idő után rájött arra, hogy újra és újra át akarja élni azt az élményt, amit a nő közelében érzett és minden ukra-fukra odavitte a lába.
Annyira el volt foglalva saját gerjedelmével, hogy észre sem vette, hogy a parázsló szempár gyakran könnytől fényes. Pont egy ilyen alkalommal durálta neki magát Áron, és megfeledkezve feleségének tett örök-hűség-esküjéről, légyottra hívta. És ekkor olyasmi történt, amire Áron nem számított, ami annyira kibillentette lelki egyensúlyából, hogy eljutott a végső elkeseredésig. - "Mert mit ér a férfiember élete, ha férfiasságára már nincs szükség ahhoz, hogy boldoggá tudja tenni szíve(?) választottját!?"
Az történt ugyanis, hogy a hölgyike ott, azon nyomban, a nyitott iroda ajtóban a nyakába borult és ölelte, csókolta, miközben zokogva kérlelte, hogy szeresse nagyon, mert neki nincs senkije, aki szeretné...
Áron csak hebegett és úgy megijedt, hogy hónapokig elkerülte azt a bizonyos irodát. Még a folyosón is lopakodó sietséggel haladt el előtte, majd hamarosan kilépett a cégtől. Azóta képtelen a férfi gerjedelemre... Hát ezért akarta felvágni az ereit.
Bp. 2002. július 6.
*
Áron és az elfojtás
Ahhoz, hogy bárki megértse Áron önpusztító gondolatait, vissza kell menni - legalább gondolatban - a hetvenes évekbe. Ez az egész akkor esett meg vele és a megkívánt lánnyal.
Annak a nemzedéknek, amelyik a 70-es években élte meg ifjúkorát, arról szólt az élete, hogy semmit nem volt szabad, ami természetes volt.
Áronban, amilyen erősen tört föl a szexuális vágy, legalább akkora ellenerőre volt szükség az elfojtáshoz - a visszautasítás miatt, meg amiatt, hogy a lány egészen mást akart tőle.
A lány azt akarta, hogy szeresse is őt, de a férfi nős volt, ami annyit jelentett, hogy a Párt jóváhagyása arra az egy nőre vonatkozott, amelyik a törvényes felesége volt. Ekkor még úgy ,,működtek" a dolgok, mint ahogy az Angi Verában is látható.
Visszatérve Áronra, akinél éppen összegződtek a negatív dolgok, mert az élet más területén is szeretett volna valamit elérni, de a kontraszelektív Párt-politika folyományaként egészen másra kényszerült: mármint, hogy eredményt mutasson fel a személyiségétől teljesen idegen és viszolyogtató munka-területen.
Olyan mértékű frusztáció alakult ki benne, hogy törni-zúznia kellett volna, hogy lehiggadjon. Akkor azonban ezt még nem lehetett börtön nélkül megúszni. Ha valaki meg már megjárta a börtönt az el is áshatta magát örök időkre, vagyis: élő halott lett.
Ráadásul, ezt az elviselhetetlenül negatív életérzést kivetítette a nálánál tíz évvel idősebb, megállapodott feleségére. Ő, viszont elvárta tőle a megszokott szexet. Csakhogy szegény Áronnak a túl nagy elfojtástól már nem is volt többé vágya semmilyen szexelésre. Tehát: egyszerűen nem ,,működött" úgy, hogy ki tudta volna elégíteni az emiatt zsémbessé váló feleségét.
Úgy járt Áron, mintha kigyulladt volna a 100. emeleten lévő lakása és az elviselhetetlen fájdalom elől, ami az égési sebekkel járt, a mélybe akarta volna vetni magát. De ő egy földszintes kis lakásban lakott és ezért gondolt az érvágásra...
Akkoriban nem(sem) lehetett a problémákról beszélni, mert akkor magadra haragítottad a Párt ,,illetékesét": ,,miaznemteccikarenccer?" kérdést szegezve szerencsétlen elégedetlenkedőnek.
(Azért is gondoltam a rendszerváltozás elején, hogy minden körzeti szakorvosi rendelőben kellene működnie pszichológusnak is. Szörnyű, hogy MÉG MINDIG ideggyógyászatra küldik a lelkileg összeroppanó embereket! Talán, ettől merevedett meg a közgondolkodásban az a nézet, hogy aki lelki tanácsra szorul, az ,,BOLOND" és inkább nem panaszkodik...)
Van erre a problémára egy közismert szerelmespár esete: Domján Edit és Szécsi Pál. Mindketten a halálba menekültek az elviselhetetlen életérzés elől.
Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán is hasonlón mehetett keresztül. Latinovits ,,véletlenül kiszállt", Ruttkai, meg belebetegedett és hamarosan belehalt.
Még az oly ,,dörzsölt" ember, mint Gobbi Hilda is azt mondta: ,,nagyon jól lehet élni ebben az országban, csak semmit ne akarjon az ember!" Ezt akkor mondta, amikor már belefáradt abba küzdelembe, hogy legyen a nemzetnek színháza, meg a színészeknek múzeuma és ,,otthona".
A politikai középszer annyira rátelepedett a hatalmával mindenre és mindenkire, hogy egészen egyszerűen nem lehetett hova menekülni előle, csak a halálba. Vagy ,,Delériumországba" (alkoholizmusba) ami megint-csak egy elhúzódó agonizálással volt/van egyenlő.
*
Aztán jöttek a 80-as évek, és nálunk is végbement egyfajta szexuális ,,forradalom" és átestünk a ló túlfelire. Mert ez is - amolyan magyar-módra - történt. Amiért ekkoriban vezették be a vállalatok a GMK-kat, ahol lehetett másodállásban is húzni a belünket, legtöbben nem otthon, hanem a munkahelyükön szexeltek. Miskolczi Miklós meg is írta az erről szóló szociográfiáját, a ,,Mindenki mással csinálja" címmel. A szakmunkások teljesítménybérben ledolgozták a napi kötelező nyooocórát, aztán, a másik nyooocat meg a fusiban és már csak arra maradt energiájuk, hogy a kocsmában emelgessék a poharakat, meg meg...ják az ott található, erre ,,szakosodó" női személyeket. Azt hiszem a Bikini Lojzija is erről énekel, amikor azt mondja: ,,Csókolom! Megszakadhatok?"
József Attila esete: ő, 1937-ben feküdt a sínekre. Akkoriban is a sznob középszert kellett volna ,,kiszolgálni". Az ,,igazat" mondd ne csak a ,,valódit" gondolatával árulja el magát. Azt, hogy mennyire elege lehetett a ,,valódi kutyabőr"-, meg ékköves aranyékszer-, meg szőrmebunda, meg miegymás ,,valódi" úrhatnám polgárból és dolgokból, számos verséből kitűnik. József Attilát is az a szörnyű ambivalencia kergette az őrületesen elviselhetetlen életérzésbe, hogy nem kaphatta meg Flórát!!! Kristálytisztán átélhető minden gyötrelme, amit megírt Illyés Gyuláné a ,,József Attila utolsó hónapjairól" c. könyvében.
József Attila hatalmas intellektualitása sehova ,,nem fért be"! A ,,proletárok" is kiverték maguk közül, amikor szemináriumot akart tartani nekik Csepelen. (Csengey is megjárta ezzel.) Az ,,uraknak" nem volt elég úri, a munkaadóknak, pedig túlontúl okos volt. A verseit sem tudta úgy megjelentetni, hogy az folyamatos megélhetést biztosított volna neki. Egy ilyen ,,lángoló" elme számára elfogadhatatlan az a vegetálás, amire élete utolsó időszakában kényszerült testvére balatoni nyaralójában...
2005. december 14.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-02-13 23:04:47, csütörtök
|
| |
| |
,,Bocsássák meg nekünk az összes bűnünket, nem volt olyan sok, még annál is kevesebb, mint hiszik , ami meg volt az nyugodtan megbocsátható."
(Gyurcsány Ferenc Debrecenben, 2014. január 21-én.)
1.) NEM LEHET MEGBOCSÁJTANI A HAZUDOZÓNAK A HAZUGSÁGOT, MERT AKI EGYSZER HAZUDIK, BÁRMIKOR ÚJRA HAZUDHAT!!!
Éppen ezért, nem lehet megbocsátani az őszödi beszédben megbújó
HAZUGSÁGOT!!!
És azt sem, amilyen agresszív terrorral rárontott azokra, akiket bántott
ez a hazudozás...és sértette becsületben megőszült és beleroppant
életüket!
Azoknak sem lehet megbocsájtani, akik (az akkori parlamenti
többség)ezt követően bizalmat szavaztak Gyurcsány Ferencnek.
http://www.origo.hu/itthon/20061006bizalmi.html
Ebből logikusan következik, hogy sem Gyurcsány Ferenc, sem, pedig azon képviselők, akik akkor bizalmat szavaztak neki, soha többé ne legyenek képviselőnek jelölhetők!
2.) HA VALAKIK EGYSZER MÁR RÁRONTOTTAK A SAJÁT NÉPÜKRE, AZOK BÁRMIKOR MEGTESZIK, HA MEGTEHETIK!!! Mert nem csak a 2006-os rendőrterrort nem lehet nekik megbocsájtani, hanem mindazt, amit mindenféle árulás (osztályárulás, nemzetárulás) címen elkövettek Magyarország többségi lakossága ellen! http://furaila.xfree.hu/43588
3.) Egyáltalán nem lehet megbocsájtani azt, hogy 1989-re lenullázták az országot és a benne élőket! Bizonyíték rá az MSZMP KB 1989-es jegyzőkönyveinek tartalma!
http://furaila.xfree.hu/140848
Jegyzőkönyvek 1989
,,Milyen az ország helyzete 1989-ben, a demokratikus választások előtt, HORN Gyula és társai szerint, MSzMp (ma MSzP) KB ülések jegyzőkönyveinek tükrében. Mit mondanak ma az MSzP vezetők, akik 89-ben tudták milyen állapotban van az ország."
/MSzP KB 1989. évi jegyzőkönyvei I.köt./Bp. Orsz. Levéltár, 1993/
Folytatás itt: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=126643&n=furaila
4.) Majd, egy önpuccsal próbáltak kimászni - minden következmény nélkül - az egészből. Ennek leplezésére kiáltották ki a III. Magyar Köztársaságot.... és írták ki a szabadnak hazudott választásokat.
5.) Hogy minden folytatódhatott az nem volt véletlen, hiszen megkötötték ezekkel a nemzetárulókkal a magukat szabadnak meg demokratának mondók a PAKTUMOT. Amit ELHALLGATNAK azóta is!!!
Az ELHALLGATÁS a legalattomosabb HAZUGSÁG, mert ellene nem lehet védekezni, túlélő életstratégiát kialakítani!!!
Boross Péter, azonban egy emdéefes újságban , 2003-ban írt egy emlékezős cikket, melyben azt írja arról a bizonyos PAKTUMRÓL: (melynek betartatásán azóta is oly szorgosan őrködik)
"...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék."
http://furaila.xfree.hu/256559
6.) Nemhogy 1990-ben NEM VOLT SZABAD a választás, hanem az azóta eltelt 23-24 évben sem! Mert milyen egy választási lehetőség az, amikor a NÉP nem választhat jelöltet saját maga lakóközösségéből, hanem el kell fogadnia a PÁRTOKra oszlott egy-párti előd utódainak JELÖLTJEIT, akikre aztán "SZAVAZHATUNK"!???
Vagyis, szó sem lehet valódi VÁLASZTÁSRÓL!!!
7.) De még mindig nem ez a legnagyobb bűnük, hanem az, hogy felszámolták az osztálytársadalmat, miközben ELÁRULTÁK és valósággal LIKVIDÁLTÁK a munkásosztályt - no meg a parasztságot!
MINDEZ ODA VEZETHETETT VOLNA EGY PAKTUMOK NÉLKÜLI ORSZÁGBAN, HOGY ELSZÁMOLTATÁS ALÁ VONTÁK VOLNA ŐKET. Ehelyett, kifosztották és eladósították az egész országot elprivatizálva a gyárakat, üzemeket a munkásságtól - többnyire magánvagyonaikat gyarapítva!!! Ők lettek a legvadabb kapitalisták és ájtatos templomba járók!!!
MONDJA MÁR KI VALAKI, hogy MEGSZÜNTETTÉK SAJÁT MAGUK A BALOLDALI LÉTJOGOSULTSÁGUKAT!!! Ezért, nincs semmilyen (erkölcsi, jogi) alapja annak, hogy még mindig BALOLDALINAK HAZUDJÁK MAGUKAT!!!
8.) De: ehhez kellett a magukat demokratának valló és a szabadság ígéretével kampányoló "jobboldal" is!
Akik, szintén ál-jobbosok (csak a kommunikációjukban azok) ennek ellenére elérték, hogy Heller Ágnesék ,,fasisztát" sipítozzanak rájuk az EU-ban, meg mindenhol szerte a világon!!!
9.) Ja, erről jut eszembe, hogy a NATO-ba is azért köllött beléptetni soron kívül Magyarországot, no meg az EU-ba is, hogy soha többé ne legyen lehetősége semmiféle elszámoltatásra a magyarságnak!!
Sőt, még az esetleges engedetlenséget is ürügyül lehetne fölhasználni arra, hogy beözönöljenek a NATO égiszén belül - a velük- a logisztikai kp-ok kiépítésére szerződő - izraeli hadsereg műszaki alakulatai. A magyarság meg addigra fölkészülhet a pusztafeszteken a rezervátum életre!!!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=10145&n=furaila&blog
2008-04-20 10:41:32, vasárnap
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-02-12 19:02:21, szerda
|
| |
| |
,,22 két nappal ezelőtt úgy indult útjára ez a petíció, hogy csak egyetlen aláírása volt, a Kezdeményezőé. Ma az aláírások száma már közel 22.000. (Természetes szinten nem számíthattam volna ekkora támogatottságra ennyi idő alatt.)
A célul kitűzött mennyiséghez még majdnem 80.000 aláírás szükséges. Sok ez vagy sem? Abszolút értékét tekintve igen. A kitűzött célt tekintve reális. Viszont az eddig elért eredményhez képest csekély. Hogy miért?...
Mindenki, aki eddig aláírta a kezdeményezést és tud a személyes környezetében még négy főről, aki egyetért a kezdeményezésben foglaltakkal és szívesen csatlakozna..."
ifj. Pályi Zoltán erdőmérnök
http://www.peticiok.com/a/70533
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-02-06 16:44:40, csütörtök
|
| |
| |
II. ÚJKORI GENOCÍDIUM FOLYIK ELLENÜNK
Hogyan válik fokozatosan, a Kárpát-medence a magyarság rezervátumává?
(II. rész)
Példaképpen kövessük nyomon egy újszülött útját, attól kezdve, hogy megszületett a kórházban és már nem szakították el az anyjától... Majd, hazamegy a szülőnő kisbabájával! Hát ez az, ami óriási probléma Magyarországon! Van-e hova "haza"vinni azt a gyermeket?
Mert, az élővilágban többnyire úgy van, hogy előbb elkészítik a születendő utód/ok számára a "fészket". Nálunk ez évtizedek óta úgy van, hogy előbb meg kell szülni (v. "vállalni" előre) a gyermeket, majd a Hivatal, a Bank... elbírálja, hogy adható-e kölcsön az építkezéshez, otthonteremtésre. (Ez olyan, mintha a madarak előbb tojnák a tojásokat, majd fészket rakva, abba összegyűjtenék a közben "kihűlt", tönkrement tojásokat.)
Nem volt ez mindig így!
1945 előtt voltak BÉRLAKÁSOK, amelyeket ki lehetett bérelni. Nem kényszerült bele mindenki az erején felüli építkezésbe, "öröklakás"-vásárlásba. Csakhogy, ezeket az bérlakásokat állami tulajdonba "vették" (ellenérték nélkül kisajátították) és kiutalták... Elfogyva a kiutalandó lakások, panelépítkezésbe kezdtek... Átmenetileg még ez is jobb volt a semminél.
Mi a tanulság? Bérlakásokat kell építeni!
Ki kell találni olyan ösztönzőket, amivel érdekeltté lehetne tenni lakásépítő cégeket bérházak építésére! Itt fel kell tennem egy régóta bennem ágaskodó kérdést: az újgazdag milliárdosoknak miért nem jut, jutott még eszükbe bérházak építésébe fektetni a pénzüket? Így segítve a felnövekvő nemzedékeknek az otthonteremtésben!
Ugyanis, a gyermeknevelés legpraktikusabban úgy oldható meg, ha van egy gondoskodó közösség, a CSALÁD, és van egy HELY, ahol "otthon lehetünk benne..."!
Folytatva az újszülött útját, amikor is az édesanya HAZAmegy gyermekével. Vagyis, hazafuvarozza a párja - mert ideális körülmények között - ott van mellettük oltalmazó, gondoskodó szeretetével. Ez azért is indokolt, mert nincs kiszolgáltatottabb élőlény az élővilágban, mint az emberi újszülött és az őt világra hozó nő! (Hiszen ahhoz, hogy egy csecsemő fel tudjon önállóan ülni, ahhoz kb. 9 hónapra van szüksége. Ahhoz, pedig, hogy felálljon 11 hónap és, hogy járni is tudjon önállóan, legkevesebb 1 évre.)
Nem véletlen, hogy a II. világháború előtti Magyarországon igazi kultusza volt a gyermekvárásnak! Az egész nagy-család várta "Isten ajándékát"! Még a legszegényebbek is megünnepelték az újszülött érkezését!!! Sógor- sógorasszony, koma- koma-asszony, mindenki egy-emberként segítkezett, hogy a lehető legkomfortosabb körülmények közé érkezzen az új családtag!
És: a legfontosabb, hogy az EGYHÁZ is ott állt, készen a fogadásra a gyermek megkeresztelésével! Az egyház a magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltött be. Erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolva.
A másik genocídiális módszer a gyermeknevelés kultuszának elsorvasztása azzal, hogy a pártállam "átvállalta" 1945 után a gyermeknevelést.
Csakhogy az a szocialista iparvárosokban és a fővárosban működő 3 műszakban üzemelő gyári bölcsődékben és óvodákban a spártai katonaállam mintájára valósult meg.
Az állam, mint jövendő TERMELŐESZKÖZT, TULAJDONÁNAK tekintette a GYERMEKET.
- Miközben, nagyszerű pedagógiai kísérletek folytak a család- nevelésben betöltött szerepének hangsúlyozásával!
- Miközben a gyermekintézményekben hangoztatott jelszó volt a jó szülő-iskola kapcsolat kialakítása! Ezek, azonban csak szólamok maradtak ezeken a helyeken!
Majd a rendszerváltozáskor ismét napirendre került a kérdés: ki nevelje a gyermeket?
Azt hiszem kiderült az eddigiekből a válasz:
I.) KÖZVETVE mi, mindannyian, az egész magyar társadalom!
Mert, addig, míg:
- a születendő gyermek anyjának, apjának lehet, hogy nincs éppen állása, jövedelme;
- míg nem valósul meg a teljes foglalkoztatottság;
- pontosabban, míg nem valósul meg a társadalmi munkamegosztás azon formája, melyben mindenki a saját szakmájában, hivatásában annyi jövedelmet tudhat magáénak, amelyből meg tudja vásárolni a más szakmák 1.) szolgáltatásait,
2.) termékeit,
3.) eszközeit...
így jutva a tisztességes haszonhoz az ÁLLAM nem vonulhat ki a gyermekgondozás (eü.), gyermeknevelés (intézményei), oktatás (intézményei) költségeinek átvállalásából! - A családi adózás bevezetésével egyidőben...
II.) KÖZVETLEN szülője kellene, hogy nevelje gyermekét/gyermekeit...
,,,,Minden szülőnek feladata, hogy gyermekével az első levegővételtől kezdődően együttműködjön, és együtt készüljenek a gyermek számára is sok megpróbáltatást hozó feladatra. Amíg a gyermek építi a testét, és építi a Lelkét, majd a Szellemét, bizony sok nehézségen megy át mind a gyermek, mind a szülő." (Írja többek között OmMaat Ré.)
,,A család, mint társadalmi alapminta, magába foglalja az élet születését és az élet fenntartását, ,,melyben megfordulnak a nemzedékek, ahonnan ered a történelem, a nemzeti élet, az emberiség szolidaritása, mindaz, ami az embert emberré teszi."
,,A család az emberpár egymáshoz, továbbá a szülőknek és gyermekeknek egymáshoz való kölcsönös viszonyából áll. Ez az ős, emberi háromság: apa, anya és gyermek az élet háromsága, akkor teljes, ha az egész életre kiterjed." Ebből következik, hogy:
,,Nem elegendő a pillanatnyi találkozás, amelyből az Élet támad, mert a nevelés épp olyan lényeges feltétele az életnek, mint maga a szaporítás." (Ravasz László)
Ez azonban mindaddig nem lehetséges, míg az igazán jól-képzett munkaerőnek nem lesz olyan ára, hogy:
1.) meg tud belőle élni,
2.) otthont tud belőle teremteni,
3.) családot tud alapítani,
4.) és vállalni tudja, hogy asszonyáról, gyermekei anyjáról is tud gondoskodni, amíg a gyerek/gyerekek igénylik a mindennapos gondoskodást, az anyai testi-lelki odafordulást.
II/1.) Hogyan tud MEGÉLNI a bérből-fizetésből egy átlagos magyar család (emberpár)?
A kérdés annál is inkább jogos, mert az eddigi, pártokrata hatalom képviselői úgy rendezkedtek be 1990-et követően, hogy a társadalmi (állami) tulajdonban lévő gyárakat, üzemeket elprivatizálták (többnyire magánvagyonaikat gyarapítandó) a ,,dolgozó nép" feje fölül. http://furaila.xfree.hu/140848
Az így utcára került millióknak, kiket úgy ért a rendszerváltozás, hogy nem rendelkeztek
- sem ANYAGI-
- sem ISMERETI- (tudásbéli)
- sem KAPCSOLATI tőkével,
felkínálták eleinte a munkanélküli segélyt meg átképzést. Ezeken az államilag támogatott átképzéseken - kisvállalkozások gazdasági ügyintézője, virágkötő, műkörmös, meg hasonló - mesterséget oktattak. Aki kisvállalkozó szeretett volna lenni ezeknek a szakmáknak valamelyikében, az induló tőkét megszerezhette volna, ha lett volna önrésze... De nem volt, mert nem is lehetett, mert már az 1980-as években a MUNKÁSSÁG volt a legszegényebb!!!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=126760&n=furaila&blog
Nos, rájuk már nincs gondja a pártokrácia képviselőinek, mert már kint porladnak a velük megtelt magyar temetőkben. Gyermekeiknek, pedig a felépült szupermarkettekben meg a multik üzemeiben gyáraiban lehetett bérmunkát vállalni... Annyi bérért, amiből éppen-hogy meg tud egy GYERMEKTELEN emberpár élni... Ki tudja fizetni a lakbért (vagy a törlesztő részletet) az örökké emelkedő rezsit... stb!!! Nekik ott volt, mint megoldás a STERILIZÁLÁS "lehetőségének" rendeletileg való felkínálása - 2006-tól már 18 éves kortól. http://drtomosvary.hu/muvi-meddove-tetel-sterilizacio/72
II/2.) Az OTTHONTEREMTÉS lehetetlenségei...
Az otthonteremtés el-lehetetlenedése nem volt véletlen, mint ahogy arról már az első részben írtam.
Az első hullám az 1990-es évek elején kezdődött, amikor a tanácsi bérlakások megvásárlásának lehetőségét felkínálták a benne lakóknak... Akik előzőleg - a szocializmus nevezetű társadalmi rendszerben - rászorultsági alapon, havi bérleti díjért kaphatták meg a lakást. Őket, és utódaikat ugyanolyan lenullázott állapotban érte az 1989-es állampuccs, mint amilyenben a magyar állam volt akkor!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=126643&n=furaila&blog
Akkoriban a számítástechnika térhódításával felmérte a Számítástechnikai és Díjbeszedő Vállalat ezen privatizálható állami bérlakásokat és egy olyan módszert alkalmazott azokkal szemben, akik nem tudták megvásárolni az addigi bérlakásaikat, amivel a lehető legrövidebb - törvényesnek látszó - úton az utcára kerülhettek az addigi bérlők. (Ajánlom elolvasásra Matriota Milona Tudósítás Magyarországról című szociográfiájának erről szóló fejezetét a 144-148. old.)
Még ma is utána lehetne kutatni a Közjegyzői Hivatalban - a Díjbeszedő Jogügyi Osztálya által benyújtott - foglalási- és kilakoltatási kérelmeket!!! Ugyanis, MESTERSÉGESEN GERJESZTETTEK HÁTRALÉKOKAT azoknál a főbérlőknél, akik lakásait kinézték maguknak - megvásárlásra - a pénzeszsákok...
Kik lehettek ezek a ,,pénzeszsákok"?
Természetesen, az ANYAGI- KAPCSOLATI- tőkével rendelkezők!
Akik az 1990 előtti időkben a párt által is támogatott FŐNÖKEIK voltak az ELSZEGÉNYEDETTEKNEK! Azok, akik arra biztatták őket még 2004-ben is, hogy ,,merjenek kicsik lenni"!
De, nem jártak jobban azok sem, akik az 1970-es években - a PÁRT, a KISZ és a SZAKSZERVEZET hozzájárulásával - kiérdemelték a lakásvásárlás lehetőségét!
Az akkoriban - futószalagon gyártott házgyári elemekből felépült lakótelepeken - banki (OTP) kölcsönből megvásárolható volt az átlagosan 47-52 négyzetméteres, összkomfortos lakás. Mert, miután összekaparták az önrészt majd aláírták az OTP-ben a gyermekvállalási szerződést legalább 2 gyermekre... akkor megkaphatták az oly nagyon sokáig hiába áhított ,,öröklakást" 30, azaz, Harminc éves hitelre!!! Melynek törlesztő részletét 1990-ben, tízszeresére megemelték a kamatok miatt. Ide tartozik az is, hogy sok esetben a 30 éves törlesztő részlet 2002-ben járt volna le!!!
Ezek az emberek is többnyire otthon nélkül maradtak, miután megszűnt a munkaviszonyuk és ők sem tudták fizetni a törlesztő részletet...
Tehát, az egyszerű emberek ELADÓSÍTÁSA nem csak 1990-ben kezdődött!! Éppen ezért, kijelenthetjük, hogy már ők sem élnek! Pedig ezt megelőzőleg pont ők voltak azok, akik az ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUSBAN, sokszor három állásban is dolgoztak!
Ezt: az utcára, majd a temetőbe küldött nemzedéket követte az iskolázottabbak generációja, akik már a média által sulykolt KOZMOPOLITA* életfelfogásra és életmódra befolyásolva nőttek föl. Igen, kozmopolita, vagyis ,,világpolgár", akit népéhez , nemzete kultúrájához szorosabb szálak nem fűznek, aki bárhol a világon könnyen alkalmazkodik. És, hogy milyen érdekes valóban bárhol a világon jobban megél a magyar ember, mint itthon: a saját hazájában! Bizonyság erre az 1956 utáni és a későbbi emigránsok sorsa. Akik 1990 után hazatérve- és hozva magukkal azt a tőkét, amivel Nyugaton olyan jól boldogultak... itt sorra tönkrementek és már többen ott a nulláról is képesek voltak újrakezdeni és sikerre vinni vállalkozásukat!
Az OTTHONTEREMTŐI szándék azonban nem halt ki a fiatalokból és ezért, kapva kaptak a lehetőségen és sorra vették föl azt a bizonyos deviza-hitelt...lakásvásárlás céljára. Mert, ugye lakni azért annak ellenére is kén valahol, hogy a magyar állam már az új Alaptörvényben sem szavatolja a magyarság számára a LAKHATÁST!
Vagyis, nem alapjog a lakhatáshoz való jog a magyar ember számára!
Visszatérve a DEVIZA-HITELT igénybe vevőkre, akiket nem lenne szabad elmarasztalni, hiszen azzal hitegették őket, hogy hamarosan bevezetik Magyarországon is az Eurót! Ez azonban nem következett be és ezeknek az embereknek olymértékben éltek vissza a bizalmukkal, hogy minél többet törlesztettek, annál jobban növekedett a bank számára visszafizetendő tartozásuk!
Ez egyébként az egész térségben egyedüli Magyarországon! Úgyhogy, itt valami nagyon-nagyon el lett szúrva! Ekkorát csakis SZÁNDÉKOSAN lehet véteni mg a banki világon belül is!!! Ezek ismeretében, mondanom sem kell, hogy ismét tömegesen kerültek utcára és váltak HAJLÉKTALANNÁ vétlen emberek...
II./3.) A CSALÁDALAPÍTÁS társadalmi feltételei
Ilyen össztársadalmi körülmények között kimondhatjuk, hogy családalapításra csakis az 1990 előtt is jómódúvá lett szülők gyermekei gondolhatnak mai napság.
Csakhogy, ők NEM GONDOLNAK családalapításra, mert a fogyasztói társadalom jó fogyasztói és azok is akarnak maradni. Ezért, az 1990 után oly nagy erővel népszerűsített ,,SZINGLI" vagy ,,KOZMOPOLITA" életformát élik, amibe nem fér bele egy, vagy két magatehetetlen kicsi gyermek!
Tisztelet a kivételnek, akik önmaguk, és nemzetük iránti elkötelezettséggel és igényességgel élik életüket!
Ők azok, akik magyar őseik szokásait és hagyományait elsajátították elődeiktől és az önállóság felelősségével szeretnék megélni életidejüket.
Ők azok, akik, ha kell kitelepülnek az elnéptelenedd falvakba és ott megteremtik a saját MAGÁNÉLETI HÁTORSZÁGUKAT, amivel sikeresen túlélhető mindenféle világválság... Ez csakis egyfajta önellátó (autokart) gazdálkodással és háztartásvezetéssel érhető el. Számukra - EGYENLŐRE - nem okoz problémát az otthonteremtés, a családalapítás és ezen belül a legnagyobb boldogság a gyermekáldás... Azért írom, hogy egyenlőre, mert az EU intézkedéseit, törvényeit az előzőekben említett Luganoi tanulmány szerint hozzák és nem kizárt ezeknek az önellátó, önfenntartó településeknek a törvényes tönkretétele... De ne fessük az ördögöt a falra, inkább örvendjünk egyenlőre a magánéleti aranykorukat megteremtőknek!!!
II/4.) Azok, akik VÁLLALJÁK, mert vállalni akarják és tudják - hogy asszonyukról, gyermekei anyjáról is tudnak gondoskodni...amíg a gyerek/gyerekek igénylik a mindennapos gondoskodást, az anyai testi-lelki odafordulást, a következőket írhatom.
Ez sajnos, csak azokban a családokban valósulhat meg, ahol az átlagosnál több jövedelemmel rendelkezik az apa. Vagy, az önellátó gazdálkodással megteremtődött ennek tárgyi lehetősége... Vagyis, olyan CSALÁDI MUNKAMEGOSZTÁSBAN tudnak az önfenntartásukért dolgozni, hogy a gyermek nem lehet akadálya a munkavégzésnek... Sőt, az ő gyermekeik hamar benőhetnek a feladatokba és hamar megtanulhatják az önállóság felelősségét!
Csak, nehogy ők váljanak az elsők közötti REZERVÁTUM-lakókká a saját hazájukban!
Azért áll fönn a veszélye ennek, mert Bajnai Gordon, területfejlesztési törvénybe bújtatva - előterjesztette és MEGSZAVAZTATTA 2008. április 22-én azt a törvényt, amely lehetővé tenné a NATO számára az egész ország területét 11 körzetre osztva - LOGISZTIKAI KÖZPONTOK KIALAKÍTÁSÁRA.
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=10145&n=furaila&blog
2008-04-20 10:41:32, vasárnap
Bajnai megkapta ezért - szinte tálcán a miniszterelnökséget. És, most, hogy újra kampányolhat ezerrel, méghozzá a HAZA és HALADÁS-sal (azóta Egyesületével) összeáll a kép. Boross olyannyira akarta a NATO-t, hogy képes volt az akkori népszavazási küszöböt levinni, hogy érvényes legyen. Mondván, hogy:
- "...oda be kellett lépni!".
Lásd a korábbi képet az újságcikkről!
Erre a PAKTUM minden áron való betartatása miatt volt kizárólag ,,szükség". Hogy soha ne lehessen még csak beszélni sem az általa újjászervezett titkos szolgálatokról - sem az előttiről - sem semmiről, amivel tönkretették Magyarországot és a benne élőket!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-02-04 15:02:50, kedd
|
| |
| |
I. rész
Hogyan válik fokozatosan, a Kárpát-medence a magyarság rezervátumává?
Trianonnal kezdődött... majd a 2. világháború borzalmaival folytatódott, de a végső tőrdöfés a nemzet porba hullását okozta. Ez az utolsó tőrdöfés 2004. december 5-én következett be. "Méltó" befejezése volt ez annak a több évtizedes politikai terrornak, amivel 1945, majd 1956 után néppé degradálta a magyar nemzetet. Amiért felemlegetem mindezt a mai napig, az azért van, mert a 2010-es választásokkal, kétharmados többséggel kormányra került Fidesz sem volt hajlandó fölvállalni az 1945 utáni - bolsevik mintára történő népirtást; sem az 1956 utáni rettenetes VÉRES MEGTORLÁST! Amiért ezekért a nemzet-ellenes BŰNTETTEKÉRT A MAI NAPIG NEM LETT SENKI FELELŐSSÉGRE VONVA! Sőt, az MSZMP-ből kinőtt utódpártok (MSZP, MDF, SZDSZ...) megkötötték azt a máig ELHALLGATOTT PAKTUMOT, melynek betartatásán oly szorgosan ŐRKÖDIK Boross Péter és mindazok, akik érdekében áll. http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=126194&n=furaila&blog
Bizonyíték a Paktumra: http://furaila.xfree.hu/256559
A genocídiális módszer lényege: lepusztítani, hogy aztán kipusztuljon önmagától... Ehhez nincs szükség harci fegyverekre, következésképpen, nemzetközi bíróságokon sem kell elszámolni a NÉPIRTÁS BŰNTETTÉVEL senkinek!!!
Hogyan lehetett elérni, hogy Európa legnagyszerűbb nemzete kipusztulóban legyen?
Például úgy, hogy évtizedek óta megnehezítik az otthonhoz jutás, a családalapítás feltételeit...
Ezzel el lehetett érni, hogy ne tudja sem MINŐSÉGILEG, sem MENNYISÉGILEG reprodukálni önmagát.
1.) Néhány információ a "MINŐSÉGI" reprodukció esetleges körülményeiről
Magyarországon először 1997-ben szereztem tudomást arról, hogy orvos-csoportok kutatják az anya-gyermek kapcsolatot. Mert: "...milyensége lehet a feltétele a harmonikus személyiség kialakulásának, valamint a különböző pszichoszomatikus, pszichovegetatív zavarok kialakulásának is". (Dr. Lázár Imre)
A kutatás során felmerült, hogy az 1945 utáni "technokrata szülés" - az, hogy a szülést követően elveszik az anyától újszülött gyermekét - mennyire ártalmas.
Örömmel írhatom le, hogy ma már a szülést követően ott lehet az újszülött az ágy végében fölszerelt kiságy-rekeszben a szülőanyja mellett.
Egyre gyakrabban hallani arról, hogy "ideológiai válságban van az emberiség ... már mindent kipróbált". Ehhez azt tenném hozzá: igen, mindent kipróbált csak egy valamit nem. Mégpedig az utódokról való gondoskodás problémáját nem tudta megoldani. Pontosabban, azt hogy ki nevelje a gyereket?
Lehet, hogy ez lesz a veszte? Pedig, csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban és akkor okulásul rájöhetnénk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást, vagyis: önmagunk minőségi reprodukcióját!
Pillanatnyilag abban látom a magyarországi problémát, hogy ennek - társadalmi berendezkedésünket tekintve - sem mennyiségi, sem minőségi feltételei nincsenek megteremtve. (Kivéve, az 1998-tól kezdődő négy évet, amikor is a polgári kormányzásnak köszönhetően a család "intézményét" célzó rendelkezések kerültek előtérbe.)
2.) Információk a MENNYISÉGI reprodukcióról:
Magyarország speciális helyzetbe került más tekintetben is:
- míg a magyar-magyar arra kényszerült, hogy lemondjon az utódok világra hozataláról - nehogy elveszítse társadalmi státuszát és ezzel a MINŐSÉGI REPRODUKCIÓ lehetőségét;
- addig a magyar cigányságot oly módon segélyezték, hogy önmaga MENNYISÉGI REPRODUKCIÓJÁBÓL biztosított volt (legalább 6 gyermek életre-hívásával) a család megélhetése!
Ebből is világosan kiderül, hogy generációk maradtak ki a magyar-magyar családokban! Pontosan azért, mert a segélyezésből megélő és önmaga MENNYISÉGI REPRODUKCIÓJÁRA szoktatott magyar-cigányság segélyét is a MUNKAVÁLLALÓ magyar-magyarságnak kellett évtizedekig megtermelnie.
Mi a helyzet napjainkban?
A 2010-es választásokat követően reformprogrammal próbálták ezt a folyamatot megállítani. A segélyhez jutást különböző feltételekhez kötötték. Ezek közül a legfontosabb, hogy csakis azok a szülők (legyen az cigány-magyar, vagy magyar-magyar) részesülhettek a családtámogatásból, akik bölcsődébe, óvodába és iskolába járatják gyermekeiket!
- Ez: egyfelől előnyt jelent a cigányság felzárkóztatásában - anélkül, hogy a szegregáció vádjával megvádolná az EU Magyarországot!
- Másfelől, viszont a jó szülő-gyermek kapcsolatban nagy törést jelent a magyarság számára... Valósággal az 1950-es években elkezdett erőszakos KOLLEKTIVIZÁLÁSI törekvéseket idézi, amikor MINDENKIT megfosztottak a megélhetésétől legyen az akármilyen kézműves- kisiparos, vagy a hagyományos cigány-szakmákat űző vándorköszörűs, vagy foltozó varga... stb!
Mert 1945 előtt a cigányság jól megélt BÉKESSÉGBEN a magyarsággal, míg volt KERESLET a hagyományos cigány-mesterségeket gyakorlók munkájára!!!! Mert, azt mondanom sem kell, hogy NEM a CIGÁNYSÁG TALÁLTA KI MAGA SZÁMÁRA azt a mindenféleképpen megalázó- degradáló SEGÉLYEZÉSI RENDSZERT!
Azzal, hogy a gyárakba és TSZ-ekbe terelték a magyarságot, elveszítették megélhetőségüket a cigányok is...
Most, ismét rendeletileg és törvényekkel KÉNYSZERHELYZETBE került a magyarság, a családi élet rovására.
- Ismét az a cél, hogy minél előbb bevonják a magyarságot a társadalmi munkamegosztásba a szakmunkásképzés erőltetésével már 14 éves kortól... mint az 1950-es években!
- Miközben igyekeznek kitermelni a maguk elit rétegét azzal a segélyezéssel, melyre jogosult lehet már a fölsőfokú oktatásban résztvevő, gyermeket vállaló egyetemi- főiskolai hallgató is...Ezekbe a fölsőfokú oktatási intézményekbe való bejutást lehetővé tevő felvételi rendszert is oly módon alakítják, hogy továbbra is azok (és utódaik) kerülhessenek be ezekbe az oktatási intézményekbe, akik szülei KEDVEZMÉNYEZETTEK VOLTAK A KÁDÁRI és a rendszerváltoztató IDŐKBEN.
Mindezek után kijelenthetem, hogy mára eldőlt az a kérdés is, hogy ki nevelje a GYERMEKET Magyarországon?
Ismét az (állami- és magán-) INTÉZMÉNYEKBE került át ez a FELADAT... ezért, azonban nagyfokú korlátoltság lenne a mostani Fidesz-kormányzást okolni!
Hiszen, mindez eldőlt a 2004. májusi EU-tagságunkkal.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pai_Uni%C3%B3
Az Európa Unióba való felvételünket eldöntő népszavazást megelőzte - az 1990 előtti államszocialista rendszer 1989-re történő teljes BEFUCCSOLÁSÁT http://furaila.xfree.hu/140848 a mai napig ELHALLGATÓ POLITIKUSOK http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=126643&n=furaila&blog
EU melletti KAMPÁNYA.
MAGYARORSZÁG, az azóta eltelt tíz évben, viszont elveszítette maradék- - 1990-ben visszanyert - szuverénitását, mert bizony az Európai Unió úgy MŰKÖDIK, mint ahogy azt Susan Georg a ,,LUGANOI TANULMÁNYÁBAN" megfogalmazta.
Idézet a Tanulmányból:
,,A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés? Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!
Az alkalmazandó módszereknek:
* olcsónak kell lenniük,
* nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá
* az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,
* az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.
Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie.
Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak." (Idézet bezárva.) Részletesebben itt is olvasható:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=121623&n=furaila&blog
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
(Folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-02-01 09:30:58, szombat
|
| |
| |
....Robert Feinsilber...!
1925 elején hiába álltak hosszú sorok a budapesti szegényeknek meleg ételt biztosító ínségkonyhák előtt: a Székesfőváros vezetése beszüntette a működésüket. A helyzet óriási szociális feszültségekkel fenyegetett, hiszen addig naponta 60-70 ezer ember kapott ingyen kosztot a fővárostól. Sipőcz Jenő polgármesternek kapóra jött, hogy egy különös üzletember felajánlotta, hogy a város helyett ő maga fog ingyenes népkonyhát felállítani. A hollandiai vagyonára hivatkozó, török állampolgárságú, de oroszos ruhát viselő öregúr megkapta a város kihasználatlan tábori konyhai eszközeit, s nem sokkal később már az ő Kálvin téri ingyenkonyhája előtt álltak sorba a budapesti nincstelenek. Robert Feinsilber, vagy ahogy hamarosan nevezték,Róbert bácsi, rövid idő alatt megkerülhetetlen szociális intézménnyé nőtte ki magát. A szegények apostolaként írt róla a sajtó mindaddig, amíg 1930-ban tiltott uzsoratevékenység gyanúja miatt ki nem utasították az országból. Önzetlen népbarát volt vagy szélhámos kalandor? A jelek szerint mind a kettő.
Már gyermekkora is kalandok sorozata volt. Zsidó aranyműves családban született 1865-ben az Oszmán Birodalomhoz tartozó Jemenben. Édesanyja mindössze 12 éves volt, amikor teherbe esett egy 13 éves fiútól. A két kiskamasz elhatározta, hogy megszöknek otthonról. Egy Jaffába induló gőzhajóhoz eveztek éppen, amikor beindult a szülés, és a csónakban megszületett kisfiuk. Ha a kis Robert később, nemzetközi vizeken születik, valószínűleg nem kapja meg a török állampolgárságot, ami később megmentette az életét. A szülők Jaffában ékszerészként dolgoztak, majd amikor kis vagyont gyűjtöttek, Hollandiába költöztek tovább, ahol foglalkozásuk után az anya felvette a Feingold, az apa pedig a Feinsilber nevet. A család amszterdami gyémántkereskedőkkel kezdett üzletelni, és hamarosan maguk is tekintélyes vagyont gyűjtöttek. A cseperedő Róbert nem érzett kedvet az aranyművességhez, de az aranyifjak életéhez igen, így szülei pénzén utazgatott a világban. Sorsát oroszországi utazása pecsételte meg: eljutott Lev Tolsztoj Jasznaja Poljana-i birtokára, ahol teljesen az író hatása alá került. Európai ruháját orosz ingre, zsidó vallását pedig egyfajta tolsztojánus kereszténységre cserélte.
Innentől kezdve a szegények és elesettek támogatását tekintette fő céljának. Oroszország után az Osztrák-Magyar Monarchiában telepedett le. Nem tudjuk, mikor került Budapestre, mindenesetre már a 10-es években találkozunk a nevével. Szó szerint embermentő munkával kezdte: a budapesti rendőrfőkapitány alkalmazásában öngyilkosjelölteket kellett lebeszélnie szándékukról. 1916-ban már saját otthont hozott létre öngyilkossági kísérletet túlélt nők számára, a világháború után pedig magyar hadifoglyok felkutatását és hazautazását szervezte Oroszországból. A 20-as évek gazdasági válsága óriási munkanélküliséget és szegénységet hozott országszerte, Budapestre özönlöttek a rászorulók, és mindennapossá váltak a fővárosi ingyenkonyhák előtt kígyózó sorok. Amikor 1925-ben a városvezetés bejelentette, hogy nem tudja tovább finanszírozni az ételosztást, Feinsilber Róbert jelentkezett a polgármesternél, hogy átvenné a népkonyhák üzemeltetését. A Főváros pénzt nem biztosított ehhez, de engedélyt adott szeretetadományok gyűjtésére.
Azonnal megmutatkozott Róbert bácsi zseniális szervezőkészsége. Sorban megállapodott a budapesti piacok üzemeltetőivel és a vendéglősökkel, hogy zárás után összegyűjti az el nem adott, romlandó árut. Később a laktanyák ételmaradékát is ő szállíttatta el. A sorban álló rászorulók közül jóbeszédű fiatalokat választott ki, akiket adománygyűjtő ügynökökké képzett ki. Ők jártak támogatásért a Róbert bácsi címlistájából megadott gazdagokhoz, méghozzá előre tervezett stratégia mentén. Amikor Horthy Miklósné ezer pengőt adományozott, az ügynökök azonnal az arisztokratákat keresték fel a hírrel, akik mind túl akartak tenni a kormányzónén. Amikor egy gyáros nyúlt mélyebben a zsebébe, akkor a nagypolgárok között indított adományozói versenyt. A nem szívesen jótékonykodó, de úrhatnám vendéglősöknek és kereskedőknek pedig azt ígérte, hogy elintézi: beírják nevüket Budapest Aranykönyvébe. Hamarosan már négy helyen mérte a meleg ételt Róbert bácsi, aki néhány év múlva újabb jótékonysági programot indított el. Létrehozta az "Öngyilkosokat Az Életnek Megmentő Irodát", amely egyfajta ingyenes lelkisegély szolgálatként működött. Tíz embere foglalkozott a Turul-madárról lehozott vagy gyomormosáson átesett öngyilkosjelöltekkel, akiket megpróbáltak eltéríteni szándékukról. A sajtó imádta Róbert bácsit, a Magyarság című lap még az életrajzát is megjelentette 1929-ben. Évekig nem kérdezett rá senki, miből tartja fenn az irodát, miből fizeti a szakácsokat, fuvarosokat és ételosztókat, ahogy arra sem, miből telik neki rendszeres külföldi utazásokra és négyszobás lakásra a New York palotában.
A botrány 1930-ban tört ki, amikor egy kereskedő testvérpár feljelentést tett Róbert bácsi ellen azért, mert uzsorakamatra adott nekik nagy összegű hiteleket. A feljelentés szerint Feinsilber Róbert - Londonban élő lánya nevében - 25%-os kamatra adott kölcsön 25 ezer pengőt. Amikor a kölcsönt nem adták meg időre, elárvereztette a testvérek Klauzál téri bérházát. A feljelentés nyomán kiderült, hogy a szegények jótevője a kevésbé szegényekkel nem volt annyira lágyszívű. Rendszeresen adott kölcsön nagyobb összeget, és tiltott hitelezési tevékenységből úgy meggazdagodott, hogy 1930-as vagyonvizsgálata szerint hét budapesti bérház és két családi ház mellett Bécsben 150 ezer pengős, Londonban pedig egymillió pengős megtakarítással rendelkezett. A nyomozás a legnagyobb diszkréció mellett folyt, hiszen egyelten jómódú adós sem akart a lapokban szerepelni. A pletykák így is elindultak: egyesek szerint az adományként felajánlott friss élelmiszer egy részét vendéglősök vették meg, és sokan panaszolták, hogy felajánlásaikért cserébe Róbert bácsi a nem létező Aranykönyvvel és más szívességekkel hitegette őket. Végül vádemelés nélkül zárult az ügy, azzal a nyakatekert indokkal, hogy Feinsilber Róbert török állampolgárként nem vonható felelősségre. Így csak kiutasították az országból.
A szegények maradtak, a "szegények apostola" távozott. Róbert bácsi azonban nem ment messzire, Bécsben telepedett le. Hamarosan Onkel Robert néven nyitott öngyilkosokat segítő irodát, az osztrák rendőrség is együttműködött vele. Egy idő után itt is kitört a botrány: kiderült, hogy pénzzavarba került gazdag kereskedőknek nyújtott magas kamatra hitelt. A botrány nyomán őt felkereső magyar újságíróknak ekkor nyilatkozott budapesti éveiről: "nem a szegényektől loptam, mert nekik mindig megadtam, ami kellett, csak okosan gazdálkodtam azokkal a morzsákkal, amiket a gazdagok juttattak."
Róbert bácsi további életéről keveset tudunk. Török állampolgársága segített neki túlélni a zsidóüldözést, de ekkor már nyoma sem volt egykori vagyonának. 1945 után hajléktalanként keresett szállást, végül egy bécsi asszonynál kapott egy kis szobát. Több mint tíz évet élt még teljes magányban. 92 évesen halt meg egy elmeotthonban. Nem tudhatta, hogy a budapesti szegények, akiknek egykor enni adott, még sokáig emlegették jótevőjükként.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
2014. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
18 db bejegyzés |
| e év: |
136 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 365
- e Hét: 2075
- e Hónap: 10679
- e Év: 46620
|
|
|
Offline
