|
 2/12 oldal 
|
Bejegyzések száma: 112
|
|
|
|
|
|
2015-11-27 23:14:06, péntek
|
| |
| |
Műveden építs mindennap valamit, mindennap. Néha csak javítsd egy részletét, néha, mikor erőtlen vagy, csak rendezgesd, tedd helyére a rendetlen sorokat és oldalakat. De mindennap építsd egy mozdulattal.
Ez a dolgod. De műved építése közben ne feledkezz meg lelkedről sem. Azt is építsd mindennap. Alázattal és figyelemmel Úgy, hogy tanulsz valamit, tisztázol egy nézetet, ellenőrzöl egy szenvedélyt, vagy indulatot. Mindennap építsd lelkedet, mint ahogy művedet építed az időben. A kettő, a mű és lélek, nem ugyanaz. Vannak kitűnő művek, s beteg lelkek mögöttük. Te építsd mind a kettőt, mint ahogy a régi közösségek egyszerre építették a templomot, melyben imádkoznak majd, s a hit szabályait, az eszme szerkezetét, mely szerint hisznek és imádkoznak majd.
És add meg testednek, szegénynek, azt a szomorú kielégülést, mely nélkül az állat benned fenevad lesz. Vess koncot neki. Veregesd meg, csitítsd, vigasztald. Ez az órarend. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-27 23:12:32, péntek
|
| |
| |
Lehet, hogy a magány összetöri az embert, mint Hölderlint, mint Pascalt, mint Nietzschét; de ez a bukás és törés még mindig méltóbb a szellemi emberhez, mint a vegyülés a világgal, ami emberi, édes-gonosz vonzásával fertőz és gödörbe taszít. Zuhanj mélyebben a magány szakadékába; elpusztulsz így is, de bukásoddal tartást adtál lelked és műved végzetének. Nincs itt mód az alkura, s nincsenek epikureusi fél-bölcs és sunyin óvatos megoldások sem, a kerttel és barátokkal: ha felelni akarsz a világ kérdéseire, csak a magányból felelhetsz, mely teljes, mint az élet és a halál. És nem igaz, hogy ez a mély, sűrű magány emberellenes; az emberek ügyét akkor szolgálod teljesen, ha elvonulsz ügyeik elől.
Maradj magányos és emlékezz. Maradj magányos és figyelj. Maradj magányos és felelj. Ne reménykedj: nincs más megoldás. Maradj magányos, ha belepusztulsz is. Még mindig jobb, mint élni az ő feltételeik szerint. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-27 20:46:29, péntek
|
| |
| |
Kohut Katalin: ,,A bennem rejlő tűzmadár"
Hanyatlom.
Testem eszi a kór fekélye,
pusztít és megszüntet,
lopja az életet.
Tartom magam.
A családnak kellek még,
utolsó pillanatig
őrzök, gondoskodni akarok...
Nem veheti el senki
anyaságomat, szerelmemet.
Néz rám, s magam is a tükörben
szemezek csonttá aszott testemmel,
a halál által árnyékolt arcommal.
Szeretném, ha a szívemet látnád...
Másképpen tekints rám, kedvesem,
nem kívánom a szánalmat,
sem a félrenéző pillantásokat!
Most másállapotban vagyok,
érzem a ki nem mondottakat.
Búcsúzom naponta.
Zokogásom bennem reked,
vigasztalnom kell...
nagy a veszteségetek,
mindig Veletek leszek,
csak a bennem lévő tűzmadár
átszárnyal az időfolyóra.
Erőm, örömöm és hitem
a hagyaték.
2015. november 27.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-27 19:09:41, péntek
|
| |
| |
Azon a pompázatos és élményekkel teli nyáron felhőtlenül boldog voltam. Akkor ismertem meg Pétert. Vártam rá egy életen keresztül türelmesen, s válás után húsz évvel nem gondoltam arra, hogy valamikor is szívem ideáljára bukkanhatnék. Őszintén szólva nem is foglalkoztatott, már lemondtam az igazi, őszinte szerelemről. Először életemben láttam egyszerre a külsőt és a belsőt is. Talán ehhez is fel kellett nőni.
Elhatároztuk, hogy együtt töltünk pár napot a hegyekben, tiszta vizű tavacska mellett. Még el kellett intéznem pár apróságot, kivettem szabadságot. Vásárolni készültem, s tusolás közben észrevettem egy dudort a hónaljamban. Majdnem elájultam a felfedezéstől. Irány a házi orvos, majd a mammográfia.
Kétszer ismételték meg a vizsgálatot, majd közölték, hogy keressem fel a legközelebbi kórházat, ahol szövettant vesznek.
Péter hívott:
- Szervusz egyetlenem, készülődsz?
- Igen, lassan mindennel készen vagyok - feleltem, de a hangom árulkodott a belső viaskodásról.
- Mi a baj? - kérdezte, ő is észrevette a változást. Érdekes, hogy míg boldog az ember önfeledten csacsog kissé kislányos kristályhangon, melybe időnként belevegyül egy-egy zenei hangfoszlány. Igen, a szerelem is olyan, mint a zene, a szívet teljesen elvarázsolja.
- Akkor holnapután hajnalban indulok, majd érted megyek...
- Várj, Péter, lehet, hogy el kellene halasztanunk most az utazást...
- Nem értem, mi történt Irénke?
- Korainak tartom még a nászutazás-féle nyaralást, halasszuk későbbre!
- Egy világ dőlt most össze bennem! Majd később beszélünk! - felelte Péter, kissé dühösen. Férfi ésszel nem érthette, hogy nagy baj történt. A férfi a vonakodásra különféleképpen reagál: lehet dühös, vagy csalódott, mindkettő az imádott lényről lehámoz egy láthatatlan csodálat-lepelt.
Mostopathia műtét elvégzése vált szükségessé, mivel jóindulatú volt a tumor. Üzenetet hagytam a telefonon Péternek, hogy ne keressen egy darabig. Inkább válaszok nélkül hagytam, minthogy beavassam a drámába, ami engem ért. Ez a nőiség és a hormonok tragédiája, a kialakult betegség titkolásával mindenki előtt. Jól tudtam, hogy őszinte beszélgetéssel lehet, hogy megmenthető a szerelem, mégsem akartam, hogy Péter lássa, hogy milyen elesett vagyok és kiszolgáltatott. Ilyenkor kellene egy jó pszichológus, aki segít feldolgozni a terheket, vagy bárki, akivel meg lehet osztani a félelmeket.
Pár nap múlva megműtöttek, majd kemoterápia következett. Már a harmadik után alig bírtam magam vonszolni, annyira legyengültem. Száműztem magam körül még a legapróbb porszemet is, nehogy fertőzést kapjak valamitől. Gesztenyeszín dús hajam szálai hullani kezdtek. Hányingerem ellen gyógyszert szedtem. Eltűntek nőies idomaim, lefogytam. Nézegettem magam a tükörben: igen, ilyen a beteg ember! A gyógyulás fontosabb mindennél! - biztattam magamat, s nem hajtottam álomra a fejem anélkül, hogy valamivel meg ne örökítsem a napjaimat. Naplót vezettem, melyben leírtam állapotomat, érzéseimet. Sötét és halálos gondolatok kísértettek.
Festettem, de csak vízfestékkel és temperával. Kezdetben csak kopasz fákat és asszonyokat, testükbe rajzolt fekete góc jelével, őszt az elmúlással. Nem tagadom, felvetődött a halál gondolata, főleg, amikor összeaszott csontjaimra tekintettem. Túlélni - ez volt egyetlen gondolatom. Péter telefonjaira nem válaszoltam, talán le is írt már engem, ahogyan általában a férfiak szokták azokat, akikben csalódnak. Többé nem része az életüknek.
Elővettem a gitáromat és bús dalokat énekeltem, közben potyogtak a könnyeim.
Elhatároztam, hogy betegségemet megosztom másokkal és azt is, hogyan éljük váljunk túlélőkké! Sírva búcsúztam azoktól, akiknek áttétes lett a rákjuk, s már nem tudtak rajtuk segíteni. Úgy gondoltam, hogy az élet utolsó napjait szebbé kell tenni mindenáron.
Meghirdettem a betegeknek egy optimista klub-foglalkozást. Kaptam hozzá helyiséget az egyik művelődési háztól. Kevés összeadott pénzzel indultunk. Festettünk, zenéltünk, énekeltünk. Több volt a bús dal, de órák végére már vidámakra tértünk észrevétlenül. Tartottuk erősen magunkat. Nagyon jól éreztük magunkat ahhoz képest, min mentünk keresztül. Megfigyeltem a festményeknél, hogy ugyanúgy belerajzolják testükbe a rákot sötét színekkel, ahogyan én is tettem. A gyógyulás reményére viszont mindig feltűnik a szivárvány, vagy a szabad madár szimbóluma. Már szinte minden művészeti ágra kibővítettük az órákat. Egyesek verseket írtak, ezt hangosan és örömmel olvasták fel a többieknek. Minden vers a fájdalomról és a reményről szólt. Hogy még nagyobb legyen a siker élményük, megjelentettem a verseket az egyik hetilapban, ahol az irodalmi rovat szerkesztője régi ismerősöm volt. Már közösen harcoltunk a gyógyulásért, hittünk magunkban, a bennünk rejlő erőben, mely ilyenkor úgy tört elő bennünk, akár főnix madárból a varázslatos tűzerő. Halálos kórral küzdöttünk, de az élet igenlés és életszeretet győzedelmeskedett. Egyre többen lettünk, a helyiség kicsinek bizonyult. Már naponta tartottam klub foglalkozásokat, volt, amikor többet is. Könyveket cseréltünk, bölcsesség gyűjteményeket olvastunk az élet nagy kérdéseiről. Visszatérés volt ez a természethez, a természeteshez, mely nemcsak gondolatban valósult meg, hanem tettekben is, mint az étel fogyasztásban. Vitamindús ételeket fogyasztottunk, mellőztük a vörös hús fogyasztását, csökkentették a cigarettázást. Az elveszített természetes egészség fegyverével, a természet minden erejével felvettük a harcot a végzetes kór ellen.
A súlyosabb rákokkal küszködőknek megaranyoztuk utolsó napjaikat, emberhez méltóan búcsúztak el az élők közül. A temetéseken, ha tudtunk, részt vettünk közösen vásárolt virágcsokorral és felolvastuk írásaikat, vagy idéztük az elveszített klubtagunk fontosabb gondolatait. Hatalmas baráti csapattá kovácsolódtunk, mi lettünk a tanácsadók és pszichológusok is egyben. Megtanultuk kezelni a családtagokat, akik még mindig képesek voltak az igazságot elleplezni, nehezükre ment a búcsúzás a súlyosabb betegektől. Megmagyaráztuk nekik, hogy utólag semmit sem lehet átadni, addig gyönyörködjenek egymásban, míg megtehetik. Meg a legfontosabb a szeretet gyógyító ereje.
Elérkezett az utolsó kemo kezelés ideje. Megünnepeltem egy szelet tortával. Útközben vettem magamnak egy szál bordó királynői rózsát. Tudtam, hogy lelkesítenem kell a kedvemet, mert az élet mégis kegyes volt hozzám, hiszen rosszabbul is végződhetett volna a daganatos betegségem.
Egyik nap új rákos beteg érkezett a klubba. Bemutatkozott. Ismerősen hangzott a név: özvegy Málikné. Nagyon le volt gyengülve. Beszélgettünk, megnyugtattam, majd a foglalkozás végére megérkezett a fia, Péter. Szemben álltunk egymással, ő kissé lehorgasztott fejjel, mint aki bűnbánatot érez. Már ekkor felvállaltam magam a betegségemmel, bátran álltam tekintetét. Mindent tudtunk egy pillanat alatt. Ő azt, mi történt velem, miért nem jelentkeztem, s én azt, hogy csalódottsága után elfelejtett. Ennél őszintébb és igazabb egyetlen beszélgetés sem lehetett volna. Szívünkből a szeretet nem múlott el egyetlen pillanatra sem. Én az erőmet köszönhettem neki, ő pedig a munkájában ért el sikereket. Gazdagabban és győzelmesen kezdtük el új életünket.
2015. november 27.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-26 20:39:49, csütörtök
|
| |
| |
Ne bántsd megegyezéseiket. Erre épült fel az emberi világ. Tűrd el és viseld el, hogy megegyeztek bizonyos téveszmékben, ködös vágyképekben, kínos és szomorú rendtartásokban. Valószínűleg nem lehet másképpen. Ne bántsd hitüket, hamis elképzeléseiket, tunya és kényszerű megegyezéseiket.
Csak tudjad, hogy amikor nem bántod őket, még nem egyeztél meg velük. Hallgass, de úgy, mint aki nem tehet másként. Ha úgy hallgatsz, mint aki beleegyezik, nincs többé ellensúly a világban. Úgy kell hallgatni, mint aki kínpadon is hallgat. Ez nagyon nehéz. Elhallgatni az igazat mindig nehezebb, mint kimondani a hazugságot. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-26 20:38:25, csütörtök
|
| |
| |
Goethében, mint minden igazi nagy emberben, a koturnusos* és patetikus fenségen túl, mellyel elénk áll, van valami nagyon földi, romlott értesültség is, valami, amit pesti szóval ,,link"-nek neveznek. Néha lejön az Olümposzról, elénk áll, kezét a két frakk kivágásába rejti, á la Napoleon, aki máskülönben pontosan így vegyítette a patetikust és a romlottan-értesültet, pislog, hallgatja az embereket, s pillantásán, köhintésén érezzük, hogy a lángész, aki máskülönben az istenekkel társalog, pontosan tud mindent az emberekről, krajcáros gondjaikat, filléres szenvedélyeiket ismeri, tudja a kéjnők címét, akiknek pénzt kölcsönöznek uzsorakamatra - s megjegyzi e címeket! -, tudja, mit csinálnak éjjel egyedül a szobában, mit éreznek, sunyi számítással, mikor könnyeznek és esküdöznek... mindent tud! Mert beavatott. Mert lángész. Mert ,,link". E finom romlott földi értesültség nélkül nincs igazi emberi nagyság. Mindezt tudja, aztán megfordul, visszamegy az Olümposzra, s fuvolázik és mennydörög.
*koturnus (gör.): a tragikus szerepet játszó görög színészek erősen magasított cipője |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-25 22:50:54, szerda
|
| |
| |
Sikered van? Vigyázz. Minden siker gyanús.
Örülsz, megdobog a szíved, mert forró tenyereket ütnek össze egy színház félhomályos nézőterén? Tudjad, hogy ami a te lelked része e sikerben, mindaz szerény és mulandó. A színház testiség is, nem csak nagy szavak és igaz tirádák, nem a színház izzadt trikók, festék, lámpák, jegyszedők és fizetett hírnökök szövevénye is. A kirakatban új könyved színes fedelét látod? Fordítsd el fejed, mert minden siker félreértésekből áll össze tüneménnyé. Igen, sikered van, fodrászod is hajbókolva köszön, varróleányok ajkán a neved, delnők szorítják szívükhöz műved, mord férfiak komoran paroláznak - de te csak vigyázz! Mert amit a világ elismer, mindig csak az és annyi, ami rokon benned a világgal. S ez kevés. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-25 22:49:34, szerda
|
| |
| |
Csak addig van jogod élni és írni, amíg munka közben, előtt vagy utána, de akár napközben is, egy kávéházban vagy villamoson, megborzadsz néha az írás felelősségétől, megrettensz e végzetes feladat nagyságától és iszonytató következményeitől, amíg a végzetet érzed minden emberi szó mögött, a végzetet, amely kijelölt téged, éppen téged az életveszélyes szerepre, elmondani az emberek helyett, jól, vagy rosszul, mit ők is tudnak, de nem mernek mindig és minden következménnyel kimondani. Csak addig van jogod írni, mint ahogy a papnak is addig van csak joga büntetni és feloldozni, amíg hisz és úgy érzi, hogy személyesen felelős Istennek. Ha nem borzadsz meg egy napon, akkor nem vagy többé senki és semmi; legföllebb sikeres író, semmi más. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-25 07:59:27, szerda
|
| |
| |
1967. óta beköszöntött a nyomor a Nyomorultak izraeli kezdete óta az emberré nemesítésnek. Addig könyvet, kottát, vagy ruhát kaptam általában a névnapomra. Bár a szépségemben gyönyörködtem egész nap, énekeltem a tükörben, hogy "Ki a legszebb a világon, csakis a Katika", mellette nagyon szerény voltam. Nem érti ezt senki, nem is értette, hogy én a szépségben gyönyörködtem, nemcsak a magaméban, hanem máséban is. Ha tehettem volna, körbevettem volna magam csodálatos és szép hangú kislányokkal. Ki gondolta volna, hogy a sérült karmikusok, gyogyósok, református bolondok, elmebetegek emelése történik az én áldozásommal? Megelégedtem egy egyszerű sláger kottával, nekem az volt a legnagyobb ajándék, hogy újabb dalokat tanulhattam. Egész nap énekeltem, amikor elhallgattam, már nagy teher volt rajtam. Tanítják az optimizmust, holott az ember született optimista, mert a legnehezebb helyzetben sem adja fel az életét, a legnagyobb szegénységben, nyomorban is életben tartja az embersége, bár hangsúlyozom, hogy egyszeri életű embereknek semmi közösségük nem lett volna az elmeosztály apokalipszisével, hogy az embereket támadják végig minden fogyatékosságuk, nemi elfajulásuk miatt.
Nem gondoltam volna, hogy én vagyok az egyetlen Halak szülött, aki nem könyvből lett berendezve, s valamennyi Halak születésem óta az áldozásomból él, s ugyanígy a világon az összes Katalin. Ma van a névnapja a mindig tiszta jelentésű Katalinnak, Alexandriai Katalin református kerékbetörésének napján Orbán Viktor helyett.
1967 és 1985. között nem nagyon kaptam ajándékot, illetve a Rákóczi tértől, akik a Kukó cigányság helyett űztek férjhez, a nagyobbik lányomat a 18. születésnapomon. Nem tudtam, hogy a Vörös Oroszlános halál református Nagy Anna helyett vele akarnak majd eltartatni a világ végi teljes jeruzsálemi csapás begyűjtés közben és után. Ez Miskolc városa, amelyik betegnek nyilváníttatott, miután már 90 év óta támadja az embereket, nemesedve, erkölcsös életre kényszeríve a csapásait, melyek mint írtam, a világ csapásait jelentik.
Az esküvőm előtt Dudás Ica azt híresztelte, hogy mi Kukó cigányok vagyunk. Ezeket a részleteket kellene összeraknom, kérdem én a Kelet művészeti együttes tagjaitól, akik szaporodnak, jólétben élnek, híres-nevesek, s nem segítenek nekem abban, hogy elmondják az igazságot.
Nehéz olvasmány ez, amiket két év óta felhalmoztam, én nem tudnám elolvasni. Ha nekilátnék törölgetni, akkor mindent letörölnék, de akkor soha nem lenne változás. Hatalmas erő ez, árvízzel, égzengéssel, elemi károkkal jár. 1983-ban a Szabó István névhez érve az ezer éves református karmikusoknál egyszerűen átszúrta a szívemet, odaszegezett az ágyhoz születésnapi ajándékként. Az orvosok és rendőrség tudta, hogy most engem össze fognak zúzni, de páran mondták csak, hogy költözzek el Borsodból jó messzire.
Minden évben valamilyen csapást kaptam névnapra és születésnapra, akár most is. Tegnapelőtt elromlott az áprilisban hétezer forintért vásárolt televízióm, Orion márkájú. Majdnem az összes pénzemet kiadtam a javításra. Nagy hőt kapott a tévé a szerelő szerint. Este lefeküdtem a meglepetésén az elmeosztálynak várva a csodát ismét, hátha történik valami és valamilyen erő kiszedi belőlem a mozgó rontásokat. De senki nincsen. Ez természetes a romániai csapásokból álló médiának, hogy anyám után engem is végig gyilkol és csonkít egy életen. A mostani ajándékom még a miskolci elmeosztály skizoprenjeitől - mely már húsz éve tart - a csontsorvadás a szájban, ínyevő baktérium. Vissza nem fordítható folyamat, akik eddig ezt a csapásukat megkapták, mind meghaltak. Ez is természetes Miskolc városának, az 58 éve tartó emberek ismételten történő áldozásával együtt. Itt akarja lezárni az egész világ tisztítását, megváltását, az elme sorsának elhordoztatását. Bűn embernek születni, még a méhemet is kihalatták, az elmeosztály szül és sikeres az összes az országban és a világban.
Volt férjemtől soha nem kaptam ajándékot, legfeljebb azt, hogy hajnalban, mikor részegen hazajött mulatásából odavágta nekem, hogy genyó. Nem vagyok irigy, nagy fájdalommal nézem a genyónak berendezettet már megöregedve, hogy róla is szól az egész életem, valamint a szőke feleségéről. Irigykedve nézem az Ágikat, melyekkel indult a Rákóczi tér és Pszichografológia. Szeretnék most szőke lenni, vagy bármelyik név, vagy könyv berendezett, bár én nem viseltem volna el, hogy utazgassak, dőzsöljek, miközben valaki szenved helyettem. A primitívebbek, mikor megtudták, hogy az ország berendezésének, az ember áldozásnak leplezését kezdtem el iszonyatos állapotban, küldözgetik a leveleiket mindenkinek rólam, híresztelnek, hogy rágalmakat találtam ki. Nem lesz ennek így sohasem vége. Nem népszerű az áldozattal együtt érezni, hiszen eddig is boldogan élte mindenki az életét, semmit sem tudva a sikereikről. Akik meg tudtak róla már régebben is, hallgatnak, hogy éljenek, mert az elmeosztályuk hatalmas erővel bíró szörnyetege gyilkol a Mónika Show féktelenjeivel. Már hozzájuk képest a nyakamban Csernobilkor legyőző Sátán ártalmatlannak látszik, bár ismét megfenyegettek struma műtéttel áprilisban. Hogy akarják kiműteni belőlem? Megáll a józan ész, mint az enyém két éve, mikor láttam, mennyien tudtak az ember áldozásról. Az ember, akit kiközösítenek, akit szégyellnek, akit lenéztek, akivel azt tettek, amit akartak - féltékenységből és irigységből.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-24 18:50:50, kedd
|
| |
| |
Ez a költészet egyetlenegy emlék anyagából készült, mint ahogy a világ egyetlen kötetből készült. Ez az emlék nem Anna, nem. Ez az emlék a bánat.
A dolgok alján, a tavak alján, a nők és a férfiak vágyai alján van a bánat. Úgy mozgatja a világot, mint a szél, mint a fény. Fekete fény ez. És mindenünnen árad, nappal és alvás közben is. A költő lelke megtelt ezzel a fekete fénnyel. Úgy emlékezett a bánatra, mint a Teremtmény a létezés élményére. Úgy szerette ezt a bánatot, mint a szeretők halott kedvesük emlékét, eszelősen. Úgy dédelgette, úgy vitte karjai között, mint az őrült anyák halott kisgyermekük puha testét. Csukott szemmel beszélt erről, mintha örökké egy másik, fekete égre nézne, mely messze van, nem fent, a világ felett, hanem a mélyben, az emberi öntudat alján. Úgy hívta, úgy dalolt neki, úgy szerette ezt a bánatot, ahogy csak szenvedélyeit szereti az ember - mindig csak szenvedélyeit, soha nem azt, akire törnek és vágynak a szenvedélyek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/12 oldal
|
Bejegyzések száma: 112
|
|
|
|
2015. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
112 db bejegyzés |
| e év: |
656 db bejegyzés |
| Összes: |
7246 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1225)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 1639
- e Hét: 3961
- e Hónap: 10202
- e Év: 62468
|
|
|
Offline
