|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2015-02-04 11:20:26, szerda
|
| |
| |
...az még a 80-as években kezdődött, annak a szocialistának mondott rendszernek - a saját vezetői általi - becsődöltetésével...
Erről tanúskodnak az 1989-es emeszempé kábé jegyzőkönyvi kivonatok is.
Tessék csak megnézni ennek bizonyítékát: az 1989-es MSZMP KB ülésein készült jegyzőkönyvek itt látható KIVONATOLT RÉSZLETEIT! Azt külön kiemelem, amelyikben azt rögzítették, ahogy Medgyessy aggódik Magyarország fizetőképtelensége miatt.
http://furaila.xfree.hu/234611 (2012-01-12-i bejegyzés)
valamint a másolatát:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=126643&n=furaila&blog
Az egyetlen (emeszempé) párt oly mértékben telepedett rá Magyarország minden üzemére, gyárára és intézményeire - a FÜGGETLENÍTETT kisz- párt- és szakszervezeti bizottságaival, annak minden infrastrukturális hátterével és az alkalmazottaik bérével - hogy FELÉLTÉK ezen üzemek, gyárak, és intézmények MINDEN nyereségét... És, már az 1970-es évektől kezdődően - mindent - attól a rothadónak hazudott Nyugattól fölvett kölcsönökből kellett fizetni!!! Egyik bizonyíték a máig érvényben lévő 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza! Ez alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében.
Bővebben itt olvasható:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=94720&n=furaila... (2012.01.08-i bejegyzés)
Naaaaaaaaaa ennek ELFEDÉSÉRE volt szükség az un. RENDSZERVÁLTOZÁSRA!!!
A III. Magyar Köztársaság kikiáltására és az un. szabad választások kiírására.
És elindult a munkásosztályra és a parasztságra épített szocialista rendszer FÖLSZÁMOLÁSA.
Vagyis, a "dolgozó népet" képviselő hatalom tulajdonában lévő gyárak, üzemek KIÁRUSÍTÁSA... és ezzel a munkás-parasztság lepusztításos kipusztítása...
Mert, bizony az első és szabadnak hazudott párt(ok) megegyezthettek egymással, hogy senkinek nem eshet bántódása, aki esetleg sáros volt a szocializmus becsődöltetésében.
Bizonyíték a 2003-as Antall Józsefre való megemlékezés, melyben dicséri a megemlékező azt, hogy Antall József megkötötte azt a bizonyos "paktumot", imígyen:.
http://furaila.xfree.hu/256559
"... Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék."
Azért is érintett különösképpen fájdalmasan ez a mondat, mert a "tudatlanság" és a "félismeret" úgy szerepel benne, mint olyan tényezők, amelyek kizárják egész tudatlanságban tartott és hazugságokkal sulykolt népet a felelősségteljes döntésképességből !
Ugyanis, azt az üzenetet jelenti az a bizonyos egyezség, hogy az előző rendszer kompetensei biztonságban lehetnek - részben illegalitásba vonulva - továbbra is (vissza)élhetnek az előzőleg elraktározott információk és "tudás" adta előnyeikkel! Ők azok, akik nálunknál is jobban tudják, hogy ki az, akit el ,,kell" lehetetleníteni, aki elől el ,,kell" venni minden lehetőséget!
Közben, a média bevonásával továbbra is jobb- és baloldali pártoskodásról szól a hatalmi harc, mellyel sikerült a társadalmat teljesen megtéveszteni és megosztani!!! Ezzel biztosítva a mindkét irányultságúnak kommunikált - de valójában egy tőről fakadó és érdekeltségű politikai elit HATALMÁNAK ÁTMENTÉSÉT és megerősítését.
Ezzel az "oszd meg és uralkodj!"-elvét követő politikai játszmával sikerült végérvényesen kettészakítani Magyarország népét!!! Ezen népnek alig nevezhetők - kétféle nyájjá válva - ott bégetnek és ordítoznak a maguk vezérürüje mellett és a másik oldal verzére ellen...
A vezéreik meg továbbra is sütögetik hatalmi pecsenyéjüket az eu és a nato fedezésében...
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-02 13:31:35, hétfő
|
| |
| |
E sorozat megírását Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! c. verse ihlette
https://www.youtube.com/watch?v=AyForoF8ong
A 4. rész folytatása:
De nemcsak dolgoztunk azon a tanyán, hanem pihentünk is, méghozzá legtöbbet az Úr napján, vasárnap.
Onnan lehetett tudni, hogy közeledik a vasárnap, hogy előtte való nap már a készülődés jegyében telt.
Bent a házban, nagymama mosta, vasalta az ünneplő ruhákat. Amelyik ételt lehetett, megfőzte- megsütötte előre, hogy semmi akadálya ne legyen a vasárnapi templomba menésnek.
Nagyapa tiszta almot hordott a jószágok alá és bekészítette az istálló szénatartójába a szálas takarmányt, hogy másnap reggel csak a jászolba át lehessen rakni az állatok elé. Majd szép fényesre csutakolta a lovakat és felsöpörte vesszősöprűvel a tanyaudvart.
Nagymama, és nénikém a házban és a ház előtti kertben rendezkedett a cirokseprűvel. A szemétlapátra seprésénél az én feladatom volt a lapát igazgatása és megtartása úgy, hogy a lehető legtöbb szemetet lehessen felseperni egyetlen lendülettel. Ezzel megtanultam odafigyelni nemcsak arra, amit csinálok, hanem a másik emberre is, akivel együtt dolgozom!
Másnap, többnyire napsütéses időre virradtunk. A reggeli készülődés izgalmában sem türelmetlenkedett senki körülöttem.
Azóta sem értem azokat az embereket, akikkel később összehozott a sors, hogy miért olyan türelmetlenek a gyerekekkel, ha útra kelnek? Talán, mert nem ismerték azt a nyugalmi forrást, ami nagypapáét táplálta.?
Ő és övéi, ugyanis olyan Isten-hívő emberek voltak, akik fennen hirdették: "Istentől van minden földi javunk." (Zsoltárok 127.) Még a gyermek is: "...az Úrnak öröksége: a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom." (Zsoltárok 127:3.)
A GYERMEKre, vagyis rám is úgy tekintett, olyan türelmes szeretettel viszonyult hozzám, mint "Isten jutalmára". Ez engem, méltó viselkedésre ösztönzött. (De sokszor gondoltam erre felnőtt koromban, amikor pedagógiából az ösztönzőkről, a "motivációkról" tanultam!)
A szép, tiszta ruhámban vártam, míg nagyapa befogott az utazáshoz átalakított szekérbe és az "ünneplős" lószerszámot ráadta a lovakra. Azután, ha egy kicsit is hűvös volt, bebugyoláltak szúrós pokrócba. A nagysuba nagyapáé volt.
Útközben nénikém oltalma alatt álltam, pontosabban ültem és rácsodálkozhattam a Kunság száz természeti csodájára. Mert csodaként éltem meg a távoli tocsogóban méltóságteljesen lépegető nagy, fehér-fekete gólyamadár látványát; a kis, mozgó pontra lecsapó és áldozatával egy pillanat alatt felröppenő héja szívszorító, ragadozó vadászatát.
Ilyenkor, még kisebb koromban, rémülten bújtam nénikémhez, aki nagy nyugalommal mondta, hogy:
- "Ez az élet röndje."
Ezzel megtapasztaltam azt, hogy az is az élet rendje, ha félek: odabújhatok egy biztonságot sugárzó fölnőtthöz! A tanyán ezt az igényemet is teljességgel kiélhettem anélkül, hogy kényeztettek volna.
Amikor megérkeztünk a városba, "leparkoltunk" a templom közelében lévő piactéren. A lovak kaptak egy-egy teli abrakos tarisznyát, hogy közben ők se unatkozzanak.
Amikor úgy mentünk, hogy nagymama nem jött velünk, akkor egy olyan templomba mentünk,
http://furaila.xfree.hu/265085
ahol mindig ugyanoda - sárga(réz) táblával megjelölt helyre ült nagyapa és nagy megtiszteltetés volt, hogy - lány létemre - mellé ülhettem.
Itt lehetett érteni, hogy mit prédikál a pap és mit énekelnek a hívek. A falak hófehérek voltak. Alig vártam, hogy megszólaljon az orgona. Gyönyörűséggel hallgattam. Nagyapa, ahogy megrezegtette a hangszálait, vele rezgett a bajusza is. Meghatódom, ahogy visszagondolok ezekre az énekekre, mert először találkoztam a figyelmesség szép gesztusával is. Ugyanis, előfordult, hogy a másik oldalamon ülő, elém tartotta a zsoltáros könyvét, mert azt hitte, hogy csak azért nem énekelek, mert nincs miből... Ott ülve közöttük, azon bánkódtam, hogy nem lehetek igazán részese az együtténeklés örömének, mert nem ismerem a szöveget. Akkor erősödött meg bennem a vágy arra, hogy tudjak írni, olvasni, ezért aztán alig vártam, hogy iskolás legyek!
Az istentisztelet szertartása után, a templomból kifelé menet és a templom előtt üdvözölték az emberek (a férfiak süveget, kalapot emelve) egymást: - "Áldás, békesség!" - "Hogy vagy sógor, vagy ángyika?", vagy kinek mi dukált. Szó esett még időjárásról, termésről, vásárról és hazakocsiztak, hazakocsiztunk, ki-ki a maga portájára.
Amikor nagymama is velünk volt, akkor sokkal díszesebb templomba mentünk. A falakra színes képek voltak festve és a napsugár is színes üvegablakokon próbált besütni. Itt nem értettem, hogy mit beszél a pap, de az orgonaszó ugyanúgy zengett és ugyanolyan gyönyörűséggel töltött el. Énekelni is csak a pap és egy másik bácsi: a kántor énekelt nagyon szépen, de érthetetlen nyelven. Távozóban "Dicsértessék!"-kel köszöntek el egymástól az emberek.
Itt nem illett a "Hogy tetszik lenni?" kérdésre részletesen válaszolni.
Ezeken a templomos vasárnapokon is találkozhattam egyfajta szépséggel. Gyönyörködhettem a színes freskók és festett üvegablakok mitikus alakjaiban, az orgona- és zengő énekszóban.
De, legfőképpen az EGYÜTTLÉT - Isten házában Vele és a Benne-hívőkben - MEGTAPASZTALÁSA jelentett nagyon sokat.
Ma már tudom, hogy minden "világi" "közösség"-ben ezt az Együttlétet és Szépséget kerestem, mindhiába!!! Azt is tudom, hogy ezeken a templomos vasárnapokon szerzett élmények érzelmi patronként működtek bennem életem válságos időszakaiban.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-01 08:13:49, vasárnap
|
| |
| |
E sorozat megírását Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! c. verse ihlette
https://www.youtube.com/watch?v=AyForoF8ong
A 3. rész folytatása:
Egy életre szólón belém ivódott, hogy vannak munkák, amelyeket soha nem lehet elhalasztani, mert az állatokat el kellett látni ünnepnap is. Már ekkor tudtam, amit később, a TSZ-ek vezetői sem, hogy a legeltetést nem lehet munkaidőhöz, munkarendhez igazítani.
Nyáron például délben, amikor "magason állt a nap", betereltük az őrzött állatokat az "enyhelbe", itatni és delelni. Közben, nagymama elkészítette az ebédet és mi: a pásztorok is megebédeltünk és deleltünk, vagy szundítottunk egyet, vagy összeszedtük az öregebb - koratermő - gyümölcsfák elhullajtott gyümölcsét. Ebből aztán nagymama nagyon finom pitéket sütött a kemencében.
http://furaila.xfree.hu/265085
A kemencét is föl kellett fűteni valamivel. Többnyire - még az előző évi napraforgó szüret után visszamaradt napraforgószárral, vagyis - a "tutyéllaszárral". Ott, a tanyán azt is megtanultam, hogy semmi nem mehet veszendőbe, mert "...minden földi javunk Istentől való", ezért mindent "újrahasznosítottunk"!
A délutáni, 3 órás vonat érkezésekor hajtottuk ki az állatokat ismét.
Amint látható, a tanyán nem volt munkarend, meg munkaköri leírás és mégis, az egész család egy jól bevált családi munkamegosztásban dolgozott.
Esténként, amikor "elültek" óljaikban a pulykák, nénikém megszámolta őket és nagyon büszke voltam magamra minden alkalommal, mert híja nélkül megvolt, mind a százöt! Ez is bizonytja, hogy a felelősségem valódi volt, mert közben megtanultam 105-ig számolni! Pedig még iskolába sem jártam!
A kiscsibéinkről nem lehetett ugyanezt elmondani, mert gyakran volt fogyatkozás a létszámukban. A héja le-lecsapott időnként rájuk. Pedig úgy kiabáltam, hogy: "kurhéjja!", ahogy a torkomon kifért. Nénikém még a kendőjét is lekapta és azt lengetve próbálta a ragadozó vadorzót elijeszteni. Többnyire sikertelenül.
A korábban elültetett paprika és paradicsom palántákat is folyamatosan gondozni kellett. Nénikém kapával kikapálta a körülöttük elszaporodó gazt. Nekem, pedig megmutatta, hogy melyek azok és segítettem kihúzkodni, amit nem lehetett kikapálni, mert annyira közel volt.
Ezzel nemcsak azt tanultam meg, hogy az elültetett palántákat később, folyamatosan gondozni kell, hogy sok termést hozzon, hanem közben megtanultam megkülönböztetni a GAZt, a HASZONnövénytől!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2015. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
13 db bejegyzés |
| e év: |
163 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 33
- e Hét: 1743
- e Hónap: 10347
- e Év: 46288
|
|
|
Offline
