Ez a Mi országunk ,Isten hozott, Vologya!,Te vagy a mindenem,Mese az erdőről,Igaz mese a vadászról,A pásztor és a bojtár meséje,A sikló halála,Modern Valentin napi versek,Bálint vagy Valentin?,VIRÁGos idézek, - menusgabor Blogja - Ábrányi Emil,Adamis Anna,Ady Endre,Ágai Ágnes ,Agytorna,Albert Einstein,Albert Einstein,Alföldi Géza ,Alhana,Ambrus Magdolna,Andók Veronika (,Andróczky Lászlóné ,Antoine de Saint-Exupery,Anyák napja - gyermeknap,Áprily Lajos,Arany János,Arany Viktor,Arany-Tóth Katalin ,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila & Emil,Átyim Lászlóné ,B. B. Nala,B. Huszta Irén,B. Radó Lili,Babits Mihály,Bagi Tibor,Bajza József ,Baktai Faragó Aranka ,Balassi Bálint,Balázs Béla,Balázs Sándor Turza /B.A.S.A.,Bálintffy Etelka,,

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

2/5 oldal

Bejegyzések száma: 41

Ez a Mi országunk

2015-02-18 21:29:57, szerda

	EZ A MI ORSZÁGUNK "Ne tagadd meg a fajt, - miből eredtél, lángoló vért, - miből születtél, a föld mely éltet s eltakar, ha magyarnak születtél, hát maradj MAGYAR !" "Nem az a Magyar, aki annak születik, hanem az aki tesz is érte." Magyarország Alkotmánya a Szent Korona Eszme Alapelveiben megfogalmazott Szabadság Alkotmánya 1. § Magyarország örökké szabad. (Hungaria semper libera) 2. § A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságot élvez. (Una et eadem libertas) a) A Szent Korona tagja az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol él a világon, valamint az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona Országának területén élnek. b) Államalkotó nemzet az, amely elfogadva a Szent Korona értékrendjét, kultúrájának helyet talált a Szent Korona Országának területén. 3. § Ami a magyar földön, föld alatt és föld felett van, a Szent Korona által jelképezett egyetemes magyarság elidegeníthetetlen, örök tulajdona, amelyet csak a Szent Korona tagjai birtokolhatnak. (Sacra Corona radix omnium possessionum) A birtokos jogai azonosak a tulajdonjoggal, kivéve: a.) Nem semmisítheti meg a birtokot. b.) Nem változtathatja meg a birtok rendeltetését. c.) Csak a Szent Korona tagjára ruházhatja át (örökítheti) a birtokjogot. 4. § Minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja. (Sub specie Sacrae Coronae) 5. § Mindazzal szemben, aki megsérti a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni. (Ius resistendi et contradicendi) A Szent Korona Szolgálat Zászlója "A régi szimbolikában a négy ezüst sáv (vagy egymás felett négy vonal) mindenütt a világon áradást, kiáradást, átvitt értelemben leszármazást jelöl. Akik ezt a zászlót tartják magasba, azok a Szent Korona leszármazottjai. Átvitt értelemben, a Szent Korona Égi eredetijének a kiáradása, vagyis a Korona teste a nemzetünk." Ne féljünk használni jelképeinket, ugyanis ezek a szakrális tárgyak úgy hatnak ellenségeinkre mint a tömjénfüst az ördögre. Nekünk viszont energiát adnak, és erőt meríthetünk az összetartozás felemelő érzéséből. A közelmúltban összefutottam egy barátommal aki többek között arról beszélt, hogy valószínűleg éppen azok a honfitársaink nem olvassák a nemzeti tábor honlapjain megjelenő írásokat, akiket szeretnénk meggyőzni az ország jelenlegi tragikus helyzetéről. Miután elbúcsúztunk egymástól azon töprengtem, hogy ugyan van abban igazság amit mondott, de még is óriási jelentősége van ezeknek a nemzeti oldalaknak, hiszen minden lehetőséget meg kell ragadni ahoz, hogy ellensúlyozni tugjuk a butítómédia fölényét. A megvásárolt, magyar, közszolgálatinak hazudott média kézben tartói a múltból merített tapasztalataik révén jól tudják, hogyan kell manipulálni az emberek nagy részét. Amiről nincs tudósítás az nem létezik. Sajnos sokan, csak ilyen fogságba ejtett hírforrásokból akarnak vagy tudnak tájékozódni. Nem véletlen, hogy a jelenleg még működő, szinte mindenki által fogható földi adók közül csak egy a magyar, és az is szocionista szolgálatban áll. Ezek a kanálisok elnyelik a valóságot, és az idegenvezérelt hatalmi erők utasítására, az igazságot bemocskolva, elhallgatva mérgezik a társadalmat. Tudják, hogy hatalmukat a demoralizálás és a megosztás jól ismert cionista fegyvereivel képesek megőrizni. Éppen ezért félnek az egységtől, az összefogástól és a valódi információk kiszivárgásától. Csak akkor vagyunk számukra veszélytelenek, ha nem akarunk kitörni abból a fizikai és szellemi karámból amit számunkra építettek. Ha nem hagynánk, hogy folyamatosan egymásnak terelgessenek minket, és elindulnánk egy irányba, szét tudnánk feszíteni a karám gyenge, hazugságból épült rácsait. Ezzel tisztában vannak a böszmék, és éppen ezért gúnyolják, mocskolják összetartozásunkat erősítő jelképeinket, éppen ezért próbálják kiradírozni történelmünket, bűnös népnek kiáltanak ki minket, hogy úgy érezzük megérdemlünk minden csapást amit aljasul ránk mérnek az igazi bűnösök. Ne veszítsük el önbizalmunkat, próbáljuk új, baráti kapcsolatokat teremteni és ne hagyjuk, hogy folyamatosan egymásnak ugrasszanak minket, mert nem lesz energiánk az igazi harcra! Ne féljünk használni jelképeinket, ugyanis ezek a szakrális tárgyak úgy hatnak ellenségeinkre mint a tömjénfüst az ördögre. Nekünk viszont energiát adnak, és erőt meríthetünk az összetartozás felemelő érzéséből. Tegyük ki bátran házainkra, lakótelepi lakásaink ablakába az Árpád-sávos és Nemzeti lobogóinkat, ragasszuk fel autóinkra az összetartozás jeleként a Nagymagyarországot ábrázoló matricákat. Legyünk jól láthatóak egymás, és a sötétebbik oldal számára is, így bátoríthatjuk a velünk egyetértő, de még túl óvatos honfitársainkat! Ha érezzük és éreztetjük, az összetartozás erejét nem lesznek képesek eltüntetni ezt a pusztulásra ítélt NEMZETET! B.L. Link Wass Albert: Átoksori kísértet Részlet Az új urak, akik a szemétből másztak elő valahonnan, olyan diktatórikus kiváltságot élveznek, amilyen a régi uraknak sohasem volt. Ezen kívül mind a felelősségtudat, mind az emberi méltóság tisztelete ismeretlen számukra. Mit törődnek a kommunisták azzal, hogy mi lesz az országgal holnap, vagy a jövő évben, vagy tíz év múlva? Ők csak saját magukkal törődnek, és mert tisztában vannak azzal, hogy miképpen használhatják ki a jelen perceit a legjobban és leggazdaságosabban a maguk egyéni céljaikra. Az egyetlen ok az irigység és a gyűlölet volt.? 1947 Vadkerti Imre: Ez itt az én hazám Link Vadkerti Imre - Hazám, hazám Link

1 komment , kategória: Magyar sorsot - magyar kézbe!

Isten hozott, Vologya!

2015-02-18 17:30:22, szerda

	ISTEN HOZOTT, VOLOGYA! 2015. február 17. 08:45 G. Kirkovits István - Hunhír.info Tudom, Vologya, kicsit ciki, hogy tegezlek, de maradjunk annyiban: azt hiszem, a szabadságukhoz egész életükön keresztül ragaszkodó emberek között egyértelmű lehet a tegeződés. Kérdezhetnéd, miért nem tisztellek meg azzal, hogy anyanyelveden köszöntelek legalább pár szó erejéig. Nos, be kell vallanom, hiába tanultam oroszul 13 éven keresztül, bizony alig emlékszem valamire. Hogy miért? Azért, Vologya, mert kötelező volt tanulni egy megszálló állam nyelvét, és ami kötelező, ami felülről irányított, az sohasem lesz szerethető, kedvelt, vagy elfogadható. Én akkor így is lázadtam egy idegen hatalom ellen, amely hazámra telepedett. Hatalom ellen, berendezkedés ellen. És most egy hatalom, egy berendezkedés képviselőjét üdvözlöm szívemből. Nem én változtam, a világ változott, és az az egykoron utált valami változott, amely most számomra a szabadságot is jelképezi. Tudod, Vologya, az orosz embereket csak hallomásokból ismertem, halvány emlékképek élnek bennem arról, hogy megjelennek utcánkban a csillagos tankok, apám nyakába vesz és fedezékbe vonul, lohol velem, aztán a kötelezőség időszaka, amikor isteníteni kellett mindent, ami szovjet, ami keleti, ami ahhoz a rendszerhez kötődik, amelyben te is születtél. Én nem akartam idegen rendszert isteníteni, nem akartam elfogadni azt, hogy mások, idegenek mondják meg, hogy mit tehetek, hova utazok, mert az élt a köztudatban, hogy ami nálunk van, az nektek köszönhető. Igaz, gyermekkorom kedvenc helyszínén, ahol erőitek állomásoztak, füstös kocsmák mélyén találkoztam egy pár katonatiszttel, akik nem tűntek emberbőrbe bújt farkasoknak, és a több centi vodka emberközelbe hozta azt, amit a lelkemben embertelennek tartottam. Tudod, Vologya, én a rendszereteket tettem felelőssé azért, hogy nem utazhatok a hőn áhított Nyugatra, nem vehetek részt a színes hippifesztiválokon, és ha megcsonkított hazám nyugati végei felé tartok, leszednek a vonatról. Haragudtam rátok, Vologya és borgőzös állapotban ezt ki is fejeztem, aztán el is csendesítettek pár hónapra az állítólag a szuronyaitok árnyékában tevékenykedő honfitársaimnak köszönhetően az erre rendszeresített helyen. Aztán sikerült átlépnem végül is a szögesdrótot, pár évet csavarogni a szabad világban, amire annyira áhítottam, aztán hazajönni akkor ide, amikor ti elmentetek. Mikor megérkeztem, még bennem volt a félsz, hogy visszatértek, aztán új szelek kezdtek fújni Magyarország egén. Vologya, én bevallom neked, ami itt alakult 25 év alatt, az sokkal szabadságkorlátozóbb, sokkal irányítottabb és felülről vezényelt, mint amikor a háttérben ti voltatok. Sokkal vadabb kötelezőségek, és most lehet, hogy nem kell emlékműveket kötelezően koszorúzni, vagy idegen nyelveket tanulni, de sokkal jobban meghatározzák, hogy kit szabad szeretni és gyűlölni, kire szabad emlékezni és kit kell megvetni, és sokkal jobban be akarnak hatolni a lélek rejtett bugyraiba. Tudod, Vologya, én választhattam, hogy az úgynevezett szabad világban élek, vagy visszatérek ide, az általam remélt szabad világba, amiről azt hittem, hogy semmi külső erő fejlődésébe, irányulásába bele nem szólhat. Aztán a több évtizedes csalódás után már időrendben is megjelentél te a színen vagy öt évvel ezelőtt, és egyre inkább kezdted azt megtestesíteni, amire a régi keleten, majd az elért nyugaton elgondoltam. Vologya, a választás lehetősége nagy erő. Én úgy érzem, hogy most te vagy az az ember, aki jelenthet valamit egy olyan másik embernek, aki egész életében semmi más nem akart lenni, csak szabad. Ott van országod, amely egyre szimpatikusabb, és azért, mert abba az irányba halad, ami pont az ellentéte annak, mint amibe minket belekényszerítenek. Ez a Nyugat, amelyet most annak neveznek, egy rohadó világ, Vologya, amelyben minden föloldódik, minden, amit az ember génjeiben hordoz és takar, helyette egy összekuszált massza az egész, kötelezően irányított fájdalommal és mindennek a felrúgásával, ami érték, rend és tradíció. És ott vagy te, akit kineveztek most patás ördögnek, mert nem akarsz ennek az erőszakos szemétdombszemléletnek megfelelni, és szembeszállsz egy olyan birodalommal, amely százszor jobban robottá tenne mindenkit, mint ahogyan azt a te országod akkori vezetői tették. Vannak persze olyan kérdések, amelyek a múltból nyugtalanítanak, mondhatni fájdalmasak, de az idő oldja a sérüléseket, az idő közel hozhatja egymáshoz a vélt, vagy valós ellenségeket. Biztos lennének vitáink a múlt értelmezéséről, biztos mindketten ragaszkodnánk saját igazunkhoz, de most ott tartunk, hogy legfontosabb kérdés a jövő. A jövő, amely gyermekeink sorsát rendezheti, határozhatja meg, és a felgyorsult időben gyors választásra kényszerít. Rabok legyünk, vagy szabadok minden szempontból. Most te nekem a szabadságot képviseled. Isten hozott magyar földön. Link Az évszázad történelmi pillanatát szülte meg hazánkban Putyin látogatása Felejtsünk el mindent gyorsan a keddi nappal kapcsolatosan, amely gazdasági szerződésekről, világpolitikai játszmákról, sőt még világrendek harcáról szól. Az orosz elnök látogatása elleni liberális őrjöngés és a hétfői csürhevonaglás reakciójaként kedden egy olyan történelmi pillanat következett be Magyarországon, amelyre az elmúlt száz évben nemigen lehetett példa. Az orosz nagykövetség előtti szimpátiatüntetésre és az esti belvárosi vonulásos gyertyagyújtásra olyan eltérő világnézetű, vallású, történelemszemléletű, politikai irányultságú, társadalmi állapotú emberek közös térben való létezésére került sor, ha csak rövid időre is, amely egészen a mai napig elképzelhetetlennek tűnhetett minden gondolkodó ember számára. Az orosz nagykövetség előtti tömegben szemlátomást ott volt a magyar nemzeti érzelmű nyugdíjas, a volt munkásőr, a korábbi Hollán utcai antirasszista tüntetés hírportálunk által is felismert arca, a bős-Nagymarosi vízlépcsőért foggal-körömmel kiálló reális zöld, a thürmerista, az egykori német-magyar fegyverbarátság erejében hívő, a magyar nacionalista vagy a szélsőjobbos. Ott volt ifj. Hegedűs Loránt református lelkész, valamint az ateista. Ha hozzávesszük a Magyarországon élő orosz anyanyelvűeket és azokat az Ukrajnából ideköltözötteket, akik az ukrán kormánycsapatok által támadott régiókban tudják szeretteiket, akkor tényleg azt mondhatjuk, hogy nemzetközi is volt ez az együttlét. Minden bizonnyal más körülmények között ezek az emberek a legjobb esetben is legfeljebb passzív ellenállással viszonyultak volna egymáshoz, de az, hogy minden korábbi ellentétet, beidegződést alárendeltek valaminek, az ebben az őrjöngő, gyűlölködő időszakban hihetetlenül felemelő. A kulcsszó pedig nem volt más, mint egy alapvető emberi igény: a békevágy. Nem a harc, a háború és a sok-sok járulékos vesztesége, lelki-szellemi-ideológiai síkon, hanem egyszerűen az, hogy megőrizve mindenkinek a maga valóját, nem kéne már minden pillanatot a gyűlöletnek és a szembenállásnak uralnia a világban... Link Az orosz népet nem lehet már megvezetni: az egekben Putyin népszerűsége Az oroszok 74 százaléka ismételten Putyinra szavazna, ha most lennének az orosz elnökválasztások. Az orosz vezető egy alatt HARMINC százalékkal erősített az orosz emberek körében. Az orosz társadalom elsöprő többsége a jelenlegi gazdasági válság és az ukrajnai konfliktus ellenére teljes mértékben kiáll a putyini politizálás mellett. Orosz vezetőnek a legújabb kori történelemben még nem volt ilyen magas a bizalmi indexe. A társadalmi és politikai kutatások intézete vezetője, Dmitry Badovskiy leszögezte: a felmérések szerint a népesség 85 százaléka kitart Putyin bel- és külpolitikája mellett, és csak hét százalék elégedetlen vele, A Közvélemény Alapítvány szerint 85 százalékon áll Putyin bizalmi értékelése, ez a mutató 2014-ben 75 százalék volt. Link Putyin leleplezi az USA a 2001. szeptember 11-i merényletekben játszott szerepét? Link Obamával tárgyalni olyan, mintha egy galambbal sakkoznék. A galamb fellöki a figurákat, rászarik a táblára, majd peckesen körbejár, mintha megnyerte volna a játszmát." /Putyin/ Itt van Putyin és Orbán bejelentése Link

0 komment , kategória: Média

Te vagy a mindenem

2015-02-16 19:45:10, hétfő

	TE VAGY A MINDENEM Kun Magdolna: TE VAGY A MINDENEM Szavaidban találom a rétek vadvirágát, Könnyeid hullatnak rám aranypermetet. Hangod az, mely utat nyit a mennyország felé, Mikor két karod ölelésébe némán elveszek. Szíved dallamától dobban ábrándozó szívem, Mikor együtt csókolózunk a nyári ég alatt, S ha összekulcsolt kezünkre enyhe szellőt fúj A szemlesütve vágyakozó esti alkonyat. Te vagy nekem az ébredő nap bíborszínű fénye, Az esthomályban burkolt álompillanat, Te vagy a szívszerelem legtisztább érzése, Mikor ajkamra álmodod a rózsaszirmokat. Úgy szeretlek téged, mint a kiszáradt meder, Mely esőcseppből éleszt vízkristályokat, Hogy az arra járó napnak gyémántot ragyogjon, Mikor vándorútja során mellette elhalad. Csodavizű forrás vagy, ha mesére szomjazom, Tündérszárnyú varázs a bódult éjszakákon, Melyben szikrázó lángfényed átfonja a testem, És tűzvillantó táncától ringat el az álom. Gáspár Bettina: TE VAGY A MINDENEM Drága kincsem, te vagy a mindenem, Azt akarom, hogy itt legyél velem. Nyár volt, mikor összejöttem veled, Itt van a tél, most egyedül kelek. Te vagy számomra az élet Amikor nem vagy itt, úgy félek. Minden perc üres nélküled, Álmaimban karjaid közt kelek. Szeretlek: ezt a szót súgod nekem. Tordai Mihályné: TE VAGY A MINDENEM Látlak minden percben, akkor is, ha nem vagy velem. Behunyom két szemem, lelkemmel ölellek át, nem tudok élni nélküled. Csak bolyongok szüntelen, üres a nagyvilág. Kínzó vágyam gyötrelem, te vagy a mindenem... Várlak, hiányzol nagyon. Kell a csókod, szerelmesen ölelő két karod, szíved dobbanása. Szeretlek nagyon! Rólad álmodom, tiéd éjjelem, nappalom, feléd száll minden sóhajom, légy szerelmem édes álma, tiszta vágyam valósága a fény s ragyogás. Képzelet szárnyán repülök hozzád, szerelmem csak tiéd. légy a kedvesem, ölelj, csókolj, erről álmodom, szívem csak tiéd, lelkemben minden érzés szemem fénylő ragyogása, ajkam forró csókja, bennem a vágyakozás. Halld meg távoli sóhajom, te vagy éjjelem, nappalom. Légy vágyaim napsugara, Életemnek örök párja. Egyszerűen mondom Mikor az ábránd csillogó szemed tükrében újra mosolyt játszik s benne a nap is kacéran szépítkezni vágyik, akkor ott, abban a percben megköszönöm neked, hogy szivárványszínében én is fény lehetek. /Kun Magdolna/ Rejts el engem Befészkeltem magam szíved közepébe, ott van a szerelem, az élet menedéke. Rejts el engem benne, ne tudja meg senki, hogy a világ legjobb embere engem tud szeretni. Te vagy a mindenem Link Te vagy a mindenem - Szép idézetek Link A szeretet annyira szép // Egyveleg /Ezzel szeretném megköszönni, azt a sok-sok figyelmességet, kedvességet, melyet Tőled kaptam!/ Link

1 komment , kategória: Lelkem szirmai

Mese az erdőről

2015-02-15 20:00:33, vasárnap

	Wass Albert: MESE AZ ERDŐRŐL . . . . Tudnod kell, kedvesem, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalát, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket. Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon vele az emberek közé, és mindenkinek a szívébe tegyen egy kis darabkát. A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet. Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre. Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták szíveiket nagy, súlyos lakatokkal. Gyűlölet, irigység, rosszindulat, kapzsiság őrizték a lakatokat. Isten angyalai hiába mentek egyiktől a másikig, a szívek nem nyíltak meg, s ők nem tehették beléjük a Jóisten ajándékait. A Jóisten pedig, aki mindent lát, látta ezt is és nagyon elszomorodott. Mert tudta, hogy baj lesz ebből. Háborúság, nyomor és pusztulás. Gyűlölet lakozik majd az emberek házaiban és jajgatástól lesz hangos a föld. S ahogy a Jóisten ott szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik angyal, akiről bizony meg is feledkezett volt, és ezt mondta: Hallgass meg engem, édes, jó Istenem! Lám, odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet, meg a békességet, de ők bizony nem érnek velük semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velük az emberek szívét! A Jóisten rácsodálkozott a kicsi angyalra, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön. Próbáld meg, lelkecském, - mondta kedvesen a Jóisten, ahogy kívánod, neked adom az erdőket. Azon a régi napon tehát Isten angyala lejött, hogy megszépítse az erdőt. Kacagtak a fák, a virágok és a rétek. Kacagtak a manók és a tündérek, és fent a szikla tetején. Csak öreg Csönd bácsi nem kacagott, hanem megrázta bosszúsan hosszú zuzmószakállát, úgy, hogy a kicsi csigák alig tudtak megkapaszkodni benne. Összehúzta köpenyét és messzire elhúzódott onnan, be az erdők legsötétebb mélyébe, mohos fák és még mohosabb sziklák közé. Így na, - mondotta elégedetten az angyal, mert tetszett neki, hogy az erdő megéledt. Így na, most már rendben van minden. Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy most is él. A szellő, akit ruhája ráncaiból rázott elő az angyal, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy mint ma is, éppen úgy. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat mindarra, amit tudni jó és hasznos. Mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy tündérke lakott, hogy minden madár idejében megtanulja a maga dallamát, és senki az erdőben mérges bogyót ne egyék. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, mesélt a forrás. A Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában, és lógatta a lábát. Akárcsak ma, éppen úgy. Az angyal pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse három társát: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát. Gyertek, - mondta nekik, az erdő majd megnyitja az emberek szívét, és ti elhelyezhetitek benne a magatok kincseit. Bevitte őket az erdő mélyébe, ott a legszebb tisztásra, amit azóta is Angyalok Tisztásának neveznek. Ott megpihentek és várták az embereket. Jött az első. De hiába daloltak a madarak, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák, és hiába mesélte legszebb meséit a forrás, az ember nem látott és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát, és elment vele. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra se. Rontó-ember volt. Az angyalok nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó-ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent, amikor elment zárt szívvel, hidegen. Ez volt az első harmat a földön. Az estéli harmat. Angyalok könnye. Aztán jött a második ember. Jött, de ő se látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán az élő, csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő-ember volt, közönyös ember. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt a második harmat az erdőn. A hajnali harmat. Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén, és sírtak. Siratták az embereket, akik nem látják meg a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok, a tündérek a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt. És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta: Istenem, milyen szép... És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy, rozsdás lakat. Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak. Egy sárgarigó felröppent a legmagasabb fenyő tetejére, és vidámat, nagyot füttyentett. És erre egyszerre megszólalt minden madár. Kacagtak a virágok, és kacagott a patak. Tündérek táncoltak a fák alatt, bukfencet vetettek örömükben a manók. A szellő megcsiklandozta a fák leveleit, és fent a sziklán tavaszillatú madárdalokat énekelt a visszhang. Milyen szép! - mondta még egyszer az ember. Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe beletették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan, fönt az égben, fehér felhőtutajon a Jóisten ült, maga. És alámosolygott a földre. Így volt ez bizony, lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye? Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted egy rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt is az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniük kell. A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündér les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek. De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen rád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről. Csönd bácsi, az öreg, ő csak a fák közül, vagy egy szikla mögül les reád. Kacagsz vagy énekelsz? A napsütötte sziklacsúcson egy kék ruhás lányka ül, lábait lógatja, és hangodra vidáman visszakacag. Te már ismered őt is ebből a meséből. Csönd bácsi nagyobbik leánya, Visszhang a neve. Haladj bátran, egyre mélyebben az erdő közé. A fák alatt láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi embernek zárva marad a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruhájukat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha, és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról-ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép, És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Te minderről semmit nem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek, körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül és jóságosan alámosolyog. Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszok hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon. Csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem. (Erdők könyve) Wass Albert: Erdők könyve Link Wass Albert: Mese az Erdőről Link

0 komment , kategória: Wass Albert

Igaz mese a vadászról

2015-02-15 18:00:42, vasárnap

	IGAZ MESE A VADÁSZTÓL Pikáns mesék Egyszer réges-régen élt egy özvegyasszony - na jó, elvált volt, de ilyen opció a mesékben nem szok' lenni. Elhagyta az ura, és a szegény asszony - nevezzük így, mert az ura elvitte majd minden vagyonát - ott maradt a két kis hercegnőjével egymagában az elvarázsolt kastélyban. Sokáig emésztette a bánat a szegény asszonyt, de egyszer csak megjelent álmában egy jó tündér és ezt súgta neki: ,,Ne búslakodjál te szegény asszony! Az élet olyan rövid bammeg, hogy nincs erre idő, már 35 is elmúltál, nemsoká nyakadon a klimax meg a reuma, eriggy aztán keressé' magadnak egy jóféle férfiállatot! Amikor felébredt álmából az asszony, dörzsölte a szemét, dörzsölte, de nem látta sehol a jó tündért a szobában, viszont nem feledte a szavait, így elhatározta, hogy megfogadja a tanácsát. Na, de hol keresse ő azt a férfiállatot? - jött az elméjébe a gondolat, hisz a két hisztis hercegnőcske lefoglalta minden egyes percét, meg aztán ez egy modern mese és dógozni is kellett neki. Akkoriban született a nagy varázslat, amit internetnek hívtak, és a szegény asszony gondolt egyet, és elindult (virtuális) világot látni... Látott is csodát, nem egyet... mindenféle társkereső oldalakon megfordult, mindenféle jött-mentekkel találkozott, csókolgatta a békákat sorra, de a királyfi csak nem akart megérkezni az ő életébe. ,,Nem kell nekem szőke herceg fehér lovon - sóhajtotta a szegény asszony, - elég, ha lófarka lesz... ;-) Ment mendegélt a virtuális térben, míg egyszer csak összefutott a vadásszal. Szép szál ember volt ez a vadász, magas, izmos, daliás. Kicsit mán öregecske volt, mert vagy 12 évvel is öregebb volt a szegény asszonynál, de jófajta volt, és olyan dumát nyomott le a szegény asszonynak, hogy konkrétan ledumálta róla a bugyit. Egy kicsi testi hibája volt mindössze ennek a vadásznak, nevezetesen, hogy nős ember vala. De elgondolkodott az asszony és azt mondta: ,,Amíg az igazit keresem, miért is ne játszadozhatnék kicsit az esélyesekkel is, nemde bár? ;-) Így hát a szép szál vadász jött, látott és győzött,s meghívta az asszonyt a kerek erdő közepén található luxus vadászházába. Egy napon terepjáró állt meg a ház előtt, és a mi asszonyunk hoppsz, bepattant, s elindultak a mesebeli házikó felé. Mentek mendegéltek a hetes számú főközlekedési úton, majd egyszer csak egy jobbra ívelő éles kanyarban befordultak egy erdei útra... s csak mentek, mentek... Kezdett beparázni a szegény asszony, az út végeláthatatlannak tűnt, sehol egy ház, csak a sűrű sötét erdő. ,,Uram atyám" - gondolta magában a szegény asszony, - ,,Hova visz ez engem? Nem lehet, hogy a Hófehérke féle vadász ez és az én mostohám is a szívemet akarja általa?" Gondolatban lezajlott előtte mindenféle perverz gondoat, s fohászkodott az úrhoz, hogy nehogy valami bérgyilkos legyen újdonsült lovagja. Gyorsan elővette a telefonját írt egy sms-t a barátnőjének, hogy hányas kilométerkőnél van, s ha nem jelentkezne záros határidőn belül, akkor tudják, hol keressék, talán ez a perverz vadász megöli őt és elássa az erdőben. Ekkor kapott teljesen új megvilágítást a barátság fogalma a szegény asszony olvasatában, mert a barátnőtől kapott válasz sms-ben ez állt: ,,Ne aggódj! Nem fog elásni! Túl nagy gödör kell hozzá!" :-) Ebben a pillanatban azonban egy tisztásra értek és megállt az autó. A tisztáson gyönyörű vadászház állt vala, udvarában úszómedence, s minden luxus, mi szem-szájnak ingere, s ahol, ha nem a szegény asszonyt dugja a vadász, akkor gazdag külföldi turisták szállnak meg. Körbemutogatta a kacsalábon forgó palotát, majd a legbenső, hetvenhetedik szobában álló hatalmas franciaágyra vetette az asszonyt, s elővette a fegyverét. Teljesen átlagos fegyver volt, így nem kerekedett ki az asszony szeme, legalábbis addig nem, míg a sokat próbált vadászunk be nem vetette francia nyelvtudását. Akkor azonban még a szava is elakadt a mi szegény asszonyunknak és átadta magát a férfiállat kényeztetésének, aki a francia szavak mestere volt, s a fegyverét is igen jól forgatta, jó sok töltény volt a tárában, mondhatni olyan hatlövetű volt. Tetszett a dolog a vadásznak is, tetszett a szegény asszonynak is... így hát sűrűn járkált ide az erdőbe, mondhatni természetrajongó lett. Nagyon kedves ember volt a vadász, hol szarvas kolbásszal várta újdonsült ágyasát, hol erdei gombával, amit szintén kétkedve fogadott az asszony. Volt, hogy őzmájból készült lakomával fogadta kedvesét, és olyan is volt, hogy elvitte magával éjszakai lesre. Hónapokig tartó szenvedélyes vadászélmények után a szegény asszony találkozott egy újabb esélyessel, aki miatt elhagyta a vadászt... De a vadász nem adta fel, őt nem olyan fából faragták, és néha-néha újra bepróbálkozott. Legutóbb épp tán fél éve , amikor is a szegény asszonynak már nem hogy megint férje volt, hanem amellett szeretője is, méghozzá a szeretők között az igazi, vagy legalábbis annak hitt. Pedig mindig szíve csücske volt a vadász, mert egy kedves, nagy, bohém, vidám mackó volt, és nem utolsó sorban jó szerető... A szegény asszony nagyon sajnálja, hogy nem találkozott vele legalább egy kávéra, egy beszélgetésre, s talán örökké bánni fogja... Mert a vadász, a kedves, nagy mackó, a mosolygós bohém, a Férfiállat, a hatalmas szívű Casanova pár hónappal ezelőtt ismeretlen okból egy elmebeteg pillanatában maga ellen fordította a fegyverét, s azon nyomban meghalt! Isten nyugosztalja! Link

0 komment , kategória: Pajzán történetek&mondák

A pásztor és a bojtár meséje

2015-02-15 11:30:54, vasárnap

	A PÁSZTOR ÉS A BOJTÁR MESÉJE Élt valamikor a Hargita és a Csíki-havasok közötti területen három ember. Mindhárman kecske és juh terelgetésébe kezdtek, miután a Hargitán túli üvegpaloták ablakai betöredeztek a gazdasági válság viharában. A három ember tudomására jutott, hogy a jószágokra megélhetést biztosító állami szubvenció kérhető az államtól. Terelgették is nyájukat északról délre és keletről nyugatra, míg egyszer csak össze nem találkoztak. Beszélgettek is egyet, aztán újra terelgették a nyájaikat hol keletre, hol délre. Közben számolgattak-írogattak, míg egy szép nap újra össze nem találkoztak. Szó szót hozott, számítás számítást eredményezett, s végül úgy döntöttek, hogy érdekeik itthon és uniós szinten is azt kívánják, hogy dolgozzanak össze. Terelgették a nyájat - immár közös erővel - előre a víz irányába, aztán fordítva. Egy szép napon újra szóba elegyednek, szó szót hozott, számítás számítást, és ki is egyeztek: egyik napon az egyik hajtja a sereget, másik napon meg a másik, s minden közbeeső napon egyikük pihen. Vagy huszonnégyszer fel is kelt, és le is bukott a Nap az égről, gond egy szál sem akadt. Aztán egy szép nap az egyik pásztor odaszól a másiknak, s a másik is visszaszól. Addig-addig aprították a szavakat, míg nagy bonyodalom kerekedett. Meghallotta ezt a harmadik pásztor, aki addig csak távolról figyelte a történteket, s gondolta, lesz ami lesz, megpróbál igazságot szolgáltatni a két pásztor között. Odaér a nagy nyájhoz és annak két pásztorához. Aztán nagy tárgyalásba kezdenek: beszéd beszédet hoz, számítás újabb számítást, s addig forgatják a szavakat, míg a harmadik pásztor is a másik kettőhöz nem csatlakozik teljes seregével. Aztán újabb huszonnégy nap békés terelgetés következett. Mígnem az utoljára csatlakozott pásztor a következővel áll elő. Pásztorok-pásztorok, talán mégiscsak túl nagyra gyarapodott így ez a nyáj, egyikünk sem tudja már átlátni egyedül az egész sereg baját. Bólogat egyik is, másik is - de újabb tárgyalásba nem szívesen kezdenének, mígnem az egyik kiböki, főpásztort kellene választani. Meg is választják a főpásztort, majd újabb hónap után visszaválasztják. Többszöri visszaválasztás után a főpásztor bejelentette: mától én vagyok a pásztor, ti meg a bojtárok, aki megérti ezt, velem terelgetheti nyáját, aki nem, annak le is út, fel is út. Teltek-múltak a napok, a dolog egyre jobban fúrta az egyik bojtár oldalát. Gondolta, farkasbőrbe bújik s próbára teszi a pásztort. Mit ad Isten - aznap többször is farkasok támadták meg az addig békésen legelésző nyájat. A kutyák azt sem tudták, merre meneküljenek, amikor meglátták a farkasbőrbe bújt bojtárt. Este azonban nem csak a kutyák, de a főpásztor is szagot fogott. Gondolta, nem baj, másnap ő is farkasbőrbe bújik, s úgy várja a farkas érkezését. Na, aztán hiába várta: farkasok se jobbról, se balról nem érkeztek, mi több, időközben rájött, hogy a korábbi támadó nem más volt, mint az egyik bojtár. Dühében aztán uzsgyi, le sem vetette az álcát, úgy farkasként támadott a bojtárra. Az meglepettségében szóhoz sem jutott, csak nézte, amint a farkasbőrbe bújt pásztor egy-két mozdulattal kiborítja a székéből. Miután a bojtár vagy háromszor fordult át nyaka körül, a farkasbőrbe bújt pásztor letépte magáról az álcát, most már emberként, de még mindig farkastorokból ordította: örökre jegyezzétek meg, ki itt a pásztor. Akinek ez nem tetszik, az velem egy nyájat ne akarjon terelgetni se keletre, se nyugatra, se délre, se északra. A bojtár azóta is tudja, ki a pásztor. Vagy tizenkét nyár óta már nem bújt farkasbőrbe, de azért reméli, egyszer még megérheti, hogy igazi farkas tépi le a pásztor bőrét és akkor... a mese folytatódik.

0 komment , kategória: Pajzán történetek&mondák

A sikló halála

2015-02-14 21:45:11, szombat

	A SIKLÓ HALÁLA A kis Johnny hat éves volt, és mint más korabeli fiúk nagyon kíváncsi. Más fiúktól sokat hallott már az udvarlásról, és érdekelte, hogy ez mit is jelent, és hogyan is folyik. Egy nap megkérdezte az édesanyját, aki ahelyett, hogy elmagyarázta volna arra kérte, hogy este bújjon el a függöny mögött, és maga nézze meg, hogy hogyan udvarolnak a nővérérnek. Johnny el is bújt és másnap elmesélte, hogy mit látott: A nővérem és a fiú egymás mellett ültek és csendesen beszélgettek, aztán egyszer csak lekapcsolták a villanyt. A fiú megölelte és megcsókolta a nővérem, amitől rosszul lett, mert elég furcsán nézett ki az arca. Ezt a fiú is biztosan észrevette, mert benyúlt a nővérem blúza alá, hogy megkeresse a szívét, mint az orvosok szokták. Ő persze nem volt olyan ügyes, mert sokáig kereste és csak nagy nehezen találta meg. Ő is biztosan rosszul lett, mert minketten nyöszörögni kezdtek meg nagyokat sóhajtozni. A fiú másik keze annyira fázott, hogy azt is bedugta a nővérem blúza alá és mindketten elterültek az ágyon. Remegtek a láztól, amit onnan tudok, hogy láz volt, hogy a nővérem azt mondta a fiúnak: - Ez nagyon meleg! És ekkor rájöttem, hogy mitől lettek hirtelen ilyen rosszul. Valahogy egy nagy sikló került a fiú nadrágjába, ami kiugrott és kinyújtózott tlejes hosszára. A fiú erősen megmarkolta, hogy távol tartsa mindentől, és nehogy elszabaduljon. Amikor a nővérem meglátta egy kicsit megrémült, kikerekedett a szeme, eltátotta száját, és azt mondta: - Óh Istenem! Lehet, hogy segítenem kellett volna neki, mert nekem már volt ilyennel dolgom lent a folyónál. Aztán erőt vett magán, és megprópbálta megölni a siklót. Le akarta harapni a fejét, de halkan felsikoltott, mert az biztosan megharapta őt. Aztán gyorsan mindkét kezével megragadta, és erősen tartotta, amíg a fiú elővett egy szájkosarat a zsebéből, és ráhúzta a siklóra, hogy még egyszer meg ne haraphasson senkit. A nővérem lefeküdt, széttárta lábait, és erősen a combja közé szorította, úgy mintha egy ollóval akarná megölni. A sikló azonban ellenállt, erősen mozgott és ficánkolt, de a nővérem nem engedte el. Nyögött és sikoltoltozott, de persze nem bírt vele. Az meg mintha ki akart volna jönni, a fiú is alig bírta rajtatartani a szájkosarat. Szerintem úgy akarták megölni, hogy egyszerűen maguk között összelapítják. Néhány perc múlva már nem mozogtak tovább, és nagyokat sóhajtoztak. Amikor a fiú felült, megbizonyosodhattam, hogy a sikló megdöglött, mert csak úgy erőtlenül lógott rajta és még a bele is kifolyt. A nővérem és az udvarlója persze nagyon kifáradtak ebbe a csatában. A fiú újra megölelte és megcsókolta a nővérem, összebújtak, amikor kiderült ,hogy a sikló nem halt meg. Újra életre kelt és tovább harcolt. Szerintem ezek a siklók olyanok lehetnek, mint a macskák, mert nekik is több életük van. Most a nővérem taktikát változtatott, teljes súlyával ráült, hogy összenyomja. A sikló persze megint ellenállt, le-fel mozgott néha előjött, máskor elbújt. Lehet, hogy egy fél órába is beletellt, mire megölték. Azt onnan tudom, hogy meghalt, hogy a fiú a végén letépte a nyálkás bőrét és a WC-be dobta és le is húzta! Az anyuka ekkor elájult...

0 komment , kategória: Pajzán történetek&mondák

Modern Valentin napi versek

2015-02-13 20:00:12, péntek

	MODERN VALENTIN NAPI VERSEK Olvasgassatok néhány humoros és igazán modern Valentin napi verset a Szerelmesek Ünnepén: A nevetés is garantált! Valcsi napcsi reggelén kipattant a szememcsim, Ráébredtem ezredszer, hogy lemerült a telcsim. Hogy újra feltöltődjön, már nagyon is várom, Mert biztosan hívott párszor, micimaci párom. Egyből arra gondoltam, milyen jó lesz nekem. Ajcsiját a szerelmemnek a Plázában veszem. Nézek neki vörös lufcsit, plüssöt s finom csokikát, Kapok én is virágot, meg vastag számra csókicát. Szemöldököm tetkós ívét kihúzom majd erősen, Csinálok egy fincsi pacalt, kenyérrel és velősen. Felveszem a legszebb toppom szilikon cickómra, Hogy mit kezd vele vacsi után, rábízom fickómra. Persze csak úgy kaphat bebocsájtást testembe, Ha némi kis ajándékot csempészik az estembe. Egy kicsike ékszer, vagy szolcsi, spinning bérlet, Aztán ha ez mind meglesz, már hozzám is érhet. Nem is tudom miért imádom a Valentin napot, Talán mert a f*szimtól jó sok mindent kapok? Be kellene vezetni még sok-sok Amcsi ünnepet, Ha lesz ilyen megmozdulás, én mellette tüntetek. Na de most sietek, mert ajcsikát kell vennem, Estére még apucinak tipp-toppnak is lennem. Jajj már megint itt a nagy nap, nem is tudom mit tegyek, Napok óta töröm agyam, hogy kedvesemnek mit vegyek. Hihetetlen hogy ma estig milyen nagyon szeretünk, Az sem baj, hogy eképpen bármelyik nap tehetünk. Nagyon fontos ünnep ez, betárazzuk bukszánkat, Minél frankóbb ajándékért rójuk ma az utcákat. A Valentinos gagyi boltos dörzsölheti tenyerét, Egy nap alatt megkeresi egész éves kenyerét. Szives lufcsi, plüss macika, gyertyafényes vacsora, Kérdem én, hogy mért csak ma estig tart a csoda? Vezényszóra szeretünk, mert ma nagyon muszáj, Akkorára nő a szívünk, mint egy panamai uszály. Útálom az egészet, mert egy képmutató szeretet, Vegyél inkább minden nap egy cerbona szeletet. Érdekes egy dolog ez, mert szeretsz, de mennyire? Jövő héten csütörtökön készülsz e majd ennyire? Azt mondom a szeretetet igazán úgy kapod, Ha úgyérzed minden nap van Valentin napod. Nem zavar a gagyi ünnep, a többi mellett elfér, Helovínkor kést ragadunk, s tökbeles az erkély, Leszünk mi még pulykás nemzet, mikor hálát adunk, S előbb utóbb rájövünk, hogy milyen birkák vagyunk. De addíg is ünnepeljünk, és szeressünk ám baker, Benne van a naptárban, hogy azt nagyon ma kell.

0 komment , kategória: Nőnapra & Farsang

Bálint vagy Valentin?

2015-02-13 19:00:18, péntek

	BÁLINT VAGY VALENTIN Hazánkban Bálint napját manapság egyre többen csak Valentin napként emlegetik. Ezen a napon - amelyet még világszerte a szerelmesek napjának is neveznek - megajándékozzák szeretteiket az emberek. Magyarországi népszerüsége alig 19 esztendőre tekint vissza. Természetesen a Valentin napnak is mint minden ilyen jellegű ünnepnek megvannak a követői és az ellenzői is. Február 14. Bálint, avagy Valentin napja, a szerelmesek ünnepe, amikor az emberek világszerte levelezőlapokkal, virágokkal, édességgel és apró ajándékokkal lepik meg kedvesüket, szeretteiket. Szent Valentin (Szent Bálint) ünnepe 496-tól szerepel a naptárban, de mai formájában szerelmesek napjaként Magyarországon csak 1990-től ünneplik, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar néphitben nem volt e nap korábban is ünnep. Igaz, másféle. A szerelmesek napjának őrületére, néhány éve még legyintettünk, de aztán egyre kevésbé tudtuk magunkat távol tartani Szent Valentin szenvedélyétől, akit keresztény hite miatt üldözött Claudius császár. Börtönbe vetette, ahol beleszeretett őrzője vak lányába, kinek látását sikerült vissza adnia. Hitét nem tudták megtörni, ezért halál várt rá. Szerelmétől nem búcsúzhatott el, egy lapra ennyit írt: a te Valentinod. Emlékére az angolszász területeken Valentin napján képeslapokkal, titkos levélkékkel köszöntik egymást a szerelmesek. A Valentin-nap hallatán azonnal és megmásíthatatlanul egy bizonyos kép kezd cikázni a gondolatim között: fröccsentett, "minőségi" műanyagból formázott, cuki székletbarna mackók negédes vigyorral ölelnek közre egy lehetetlenpiros, recésszélű, aránytalanul nagy szívecskét. Körülötte lüktetve fel-feltűnő felirat: love, meg true és forever. Majd amikor az izgalom a tetőfokára hágott, és az érzelmek kellőképpen túlcsordultak, jöhetnek a lassan szállingózó, csillogó konfettik is. És az idei legnehezebb kérdés: vajon meg tudom-e majd állni ezek után, hogy meglepjem a nejemet egy ilyen csodával? Február tizennegyedike, itt van hát a nap, amire karácsony óta egyre fokozódó izgalommal készülnek a trafikosok és a virágárusok. A nap, amikor minden, ezidáig eladhatatlan giccses széptermék értékkel lesz felruházva, és a "merszí" eladási lista számai soha nem látott magasságokba törnek. A telefonvonalak füstölnek a sok szerelmes sms-től, és ezen a napon minden szívecskés feltöltés minimum dupla lájkot ér. De vajon tényleg erről szól február 14-e? Tényleg az ész nélküli pénzköltés és a profit a Valentin-nap lényege? És hol marad a szerelem? Pedig milyen csodálatos és megismételhetetlenül gyönyörű dolog a szerelem! Kiirthatatlan nyomokkal formázza az ember lelkét, személyiségét! Még, ha csak egy rövid megálló is az életben ez a végtelen, már-már szélsőséges érzés, a jelentősége akkor is örökre szól. Ha belegondolok, valóban megérdemel egy saját napot a 365-ből! A "profitorientált", habos-babos Valentin-nap az 1800-as évek hozománya. Nagy-Britanniában a 17. században ugrott meg a népszerűsége, az amerikaik körében pedig az 1700-as évektől terjedt el a kézírásos "valentine"-ek ajándékozásának szokása. 1840-től Esther A. Howland "jóvoltából" indult útjára a Valentin-napi lapok tömegszériás gyártása. Németországban a II. világháború után terjedt el az a szokás, miszerint a szerelmesek virággal köszöntik egymást. Ez a fajta megközelítés a magyarországi köztudatba a rendszerváltás idejében került be nyugatról. Pedig szép magyar ünnepeink között, mint Bálint-nap, igen régről ismert, már a középkori naptárakban, misekönyvekben is fellelhető volt. Ez idő tájt Bálint a legkedveltebb keresztnevek közé tartozott, és a magyar népkörben számos hiedelem, valamint liturgikus hagyomány fűződött alakjához. Bálint vagy Valentin? Kinek hogy... A magyar néphagyomány szerint Bálint napja, a Valentin nap csak egy amerikai szokás majmolása, egy ránk erőltetett nap. És egy giccsparádé is. Minden évben ki kell hát birnunk. Nem szeretnék ünneprontó lenni, ezért elnézést kérek azoktól, akiknek más a véleménye. Mert nem csak ezen a napon kell szeretnünk egymást! A szerelem a legnagyobb betegség, hiszen amíg minden más nyavalya egy embert dönt ágynak, a szerelem alapból kettőt. ,,Ha a csókok esőcseppek, tengert küldök neked. Ha az ölelések falevelek, erdőt küldök. Ha a szerelem örök, az örökkévalóságot küldöm neked." ,,Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban, olyan vagy nekem, mint egy édes virág! Többet érsz nekem, mint az egész világ" Ilyen vagy ehhez hasonló nyáltengerben úszkáló sms-ket, üzeneteket kaphatunk a nyugatról érkezett giccsparádé napján. Gondolom, mindenki tudja, hogy mire gondolok... aki nem, annak egy kicsit segítek: "I love you" feliratú plüss szív, elcsépelt zenélős teddy maci(k)... nos, vajon mit ünneplünk ilyenkor? Hát persze, hogy azt a hamis, illúziókba ringató, buta vigaszt nyújtó ünnepet, amit Valentin napnak nevezünk. Valóban szerelemről, érzékiségről, meghittségről beszélhetünk? Közhely, de viccesen akár azt is lehetne mondani, hogy a szerelem a legnagyobb betegség, hiszen amíg minden más nyavalya egy embert dönt ágynak, a szerelem alapból kettőt. Vagy inkább már az ingerküszöbünket is súroló kegytárgyakról? Biztosan mindenki találkozott már bazinagy ,,szeretlek" feliratú babarózsaszín szívekkel vagy épp csókolózó egerekkel, tehenekkel, nyulakkal, jegesmedvékkel jégbe karcolt jókívánságainkkal. Hm? Hányinger! Mondjuk, ki bátran: ez mind a gagyizmus filozófiája. A témára visszakanyarodva: kell ez nekünk? Kedves Hölgyem! Uram! Őszintén! A szívecskés boxer, a szives lufcsi, plüss macika, no és a tűzpiros szexi csipkés bugyi jelképezi mindazt, amit érzünk? Valóban egy nap létezik minderre? Arra, hogy apró ajándékkal lepjük meg a számunkra fontos személyeket? Arra, hogy akár tárgyak nélkül fejezzük ki hálánkat és köszönetünket a Másik felé? Arra, hogy viselkedésünkkel, lényünkkel és minden megnyilvánulásunkkal a tiszteletet és szeretetet sugalljuk? Arra, hogy megbecsüljük a Másikat? Arra, hogy örömöt szerezzünk szeretteinknek? S végül, de nem utolsósorban arra, hogy szavakkal vagy azok nélkül is kifejezzük, mennyire fontosak számunkra? Nem hiszem... Bálint vagy Valentin - Napi Poén - Drágám, nem köszöntöttél fel Valentin napon. - Miért, ki vagy te?! Máté Péter-Egyszer véget ér... Link A Valentin-nap története Link Nem ünneprontásként - de tény! - Tudod, mi lesz február 14-én? - Persze, Valentin nap! - Szerintem meg Drezda bombázásának 71. évfordulója. Egy várost romboltak porig az amerikaiak 1945 február 14-én!!! Egy város semmisült meg teljesen! Nők, gyermekek, és idősek! Nekik azon a napon Valentin az égő poklot jelentette! Rájuk is fogunk emlékezni majd...? - vagy szépen elfelejtünk mindent...? Ne feledjük SOHA!!!

0 komment , kategória: Névnap- szülinap

VIRÁGos idézek

2015-02-12 18:45:12, csütörtök

	VIRÁGos idézek Az a férfi, aki nem visz virágot az asszonyának, nem is ember, mert a virág olyan, mint egy mosoly, az emberek pedig mosolyogjanak egymásra, ha szeretik egymást. Gyurkó László Mindig elárasztották ékszerekkel, de virágokkal soha. Pedig a virág sokkal többet jelentett volna neki. Ám valahogy ösztönösen megérezhették, hogy ő nem olyan, mint egy virág. Sokkal inkább gyémánt és nem rózsa. Csillogó jéghidegség árad belőle, és nem illatos törékenység. Soha egyetlen férfi sem küldött neki rózsát Azt mondom, a szeretet az egyetlen, amit nem kell mutatni. Tévedhetetlen jele van, amit behunyt szemmel, szavak s virágok nélkül is azonnal észre lehet venni. A szeretetből ugyanis meleg árad. Nem hideg, nem is perzselő forróság, hanem meleg. Testmeleg. Belépek egy lakásba, és érzem, hogy itt szeretik egymást. Müller Péter Az élet ott, ahol fakad, tiszta, édes gyönyör, amely magában az életben van. Nem elmenni a forrástól annyi, mint szűziesnek lenni. Az etruszkok asszonyaik sírkövére virágot faragtak, se nevet, se mást, se kort, se rangot. Mit mond a sírkő? Aki itt fekszik, virág volt, élni tudta azt, amit a bölcsek csak gondolni. Hamvas Béla Valahányszor új napsugarat látok, egy falevél friss zöldjét vagy egy bimbózó virágot, anyámra gondolok és arra, hogy talán nem lesz már itt, hogy mindezt ő is újra lássa. És a következő napra gondolok, a következő évre, amikor majd az élet megújul, mintha nem lenne emlékezete. A világ megy tovább, én is élek tovább, csak ő nem. Diane Wei Liang Nem, nem, itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem, minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, fehéren villámló nyirjeseket, az elveszett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemeim előtt. Így talán könnyebb lesz. Nyirő József Hol lehetsz? Ha te már látsz engem, ne hagyj itt, mint hallgatag virágok. Újra kérlek, nyílj ki közelemben s szólalj meg, ha közeledben járok. (...) Csak remélem türelmetlenkedve, hogy te már a nyomom megtaláltad, s csillag-hosszan élsz, hogy életedbe én is mindenképpen eltaláljak. Lászlóffy Aladár Örök életre szerződtünk, hiszem, vagyis merem, Hogy megtaláltam benned, akire vágyom: a másik felem. Napról-napra erősebben lüktet ez a szív, Bízom benne, az érzés összeköt, akár egy híd. Annyi apró öröm ér, büszkén kürtölöm a világnak, Jobb ember lett belőlem, virágot a virágnak. Hősök együttes

0 komment , kategória: Gyönyörű virágok&idézetek