Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
Márai Sándor: Arról, hogy a szívek összetörnek
  2015-08-26 07:07:23, szerda
 
 

De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket a kávéházi chansonénekesnők énekelnek. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyéragasztani.

Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, ,,szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szellemi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Arról, hogy a dolgokat meg kell várni
  2015-08-25 08:01:52, kedd
 
 

Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Kohut Katalin: Menetelés
  2015-08-25 06:28:18, kedd
 
  Kohut Katalin: Menetelés

Menetelnek a szűzi tisztaságú lelkek,
csak egyetlen igaz jövő útra figyelnek.
A távolból hívogatón szól egy szerenád,
hófehér öleli a szeretet derekát.

2015. augusztus 25.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: A hazaszeretet
  2015-08-24 09:32:31, hétfő
 
 

- Bééla! Úgy látom, nagyon sok hazaszerető él az országban nagy dicsőségben, akik harcolnak látványosan a bibliai ország szétszakítása miatt!
- Ők nem hazaszeretők, drága Vilma! A haza az időtlenített személyiség. Vagyis mindenkinek mást jelent ez a fogalom attól függően, melyik csoportosuláshoz tartozik. Már akkor is, amikor ideszabták a bibliát annak idején, az ország romlásának ezt rótták fel egyedül.
- De hát így annyifelé húznak, amennyi eredetük van!
- Pontosan. A haza a szívben található, a magyar haza pár régi teremtett népből és a megmaradt emberiségből áll eredetileg, ők nem ünnepelnek, mert ellenük szól minden ezer éve már. Őket számolja fel a bibliai nép.
- Tehát nem hazaszeretet miatt ünnepelnek?
- Nem haza, hanem államszeretet, ,,minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret." (Márai Sándor) Ezek csak a dobogókon állnak és a mellüket verik. Nem véletlen, hogy a nemesi vasfüggönyösök segítsége az indiai Láma népből ered.
- Mi történt, hogyan kerültek hatalomra harc nélkül?
- Véráldozással. Különféle izmusokkal készültek a Magyar irodalomban megírt lírai karámmal a végleges felszámolására az országnak. Ilyen volt a kubizmus, az urbanizmus, mely a falvak elnéptelenítését, kitermelését irányozta elő. Miskolcon tíz emeletes bérházakban vannak a szereplők, akiknek a névtárán forgószél formájában folyamatosan végig mentek és bevitték az analfabétákat a városokba, beiskolázták őket. Az avangardisták és futuristák, apokrifek, antiszemiták egy közös nagy ember áldozásban írták meg és tervezték el egész Kelet és a cigányság emberré nemesítését, felemelését. Erre jöttek ide új csapásokként a világ minden részéből.
- Ha jól sejtem, Radnóti és Weöres is antiszemita volt. Furcsa lehetett szembenézni saját elméletük következményével, különösen akkor, ha közös nagy áldozásban reménykedtek. De bizonyára akkor még nem jött el az idejük.
- Itt volt már akkor is, hiszen a magyarokat és az embereket támadta valamennyi művészeti ág lírai karámjával saját torzulásuk, deformációjuk és terheltségük miatt. Kerékbetörték a reformátusként emelt Orbán Viktor helyett az embert a skizopren elmeosztályával, akik valamennyi világ könyvtár berendezett szereplőinek a könyvét hajtották végre egyetlen gyermeken. Ez antiszemitizmus a javából, rasszizmus.
- Pedig magyarnak vallották magukat, sajnálja ezért mindenki őket...
- Az, hogy itt születik valaki a pokol fekete bugyrainak képviselőjeként, nem jelenti azt, hogy magyar. A hazától nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket a szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha - férfiasan, kidüllesztett mellel - megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. (Márai Sándor)
- Igen, a haza a szívben van, emberiességi törvényekkel rendelkező embereké. Felszámolta a sok izmus és vastrágya elmélet képviselője elmeosztályokkal a hazát. Nekik megmaradt az ezer éves államuk, ugyanis azóta járnak körben az apokalipszisükkel szerte a világon.
- Az avantgardisták a Bizottságban azt állították be, hogy a lírai karám tagjai különböző országokat képviselnek, így a szerbeket, ortodoxokkal és az orosz Ízisz elmélet mögé bújt zsidó főpapot.
- Igen és Ízisz egyetlen apokrif szereplője az apokalipszisnek, akinek azt írták meg, hogy felkiált mindenkitől való elpörölése közben, hogy Istenek, Istenek, miért hagytatok el engemet! Soha nem lesz vége a már majdnem 58 éve tartó kislány áldozásnak így, mert végtelen a megszületett és berendezett szereplő gárda, akik a sorsukat rá terhelték. Titokban volt a cselekedetük mostanáig, csupán pár megmentett játékos utalt arra, hogy a magyar csapások iszonyatot követtek el.
- Mesélte az egyik szomszéd, hogy amikor fellázadt a halálára évekig készülő egykori kislány, a terhelt állapota ellenére megpróbálta világ elé tárni helyzetét, még meg is csúfolták, ki is támadták miatta, s hogy a miskolciak egy száraz kenyeret tettek a lábtörlőjére, hogy ez jár neki helyettük.
- Borzalmas ez, hogy a nyomorult barakkosok helyett, melyek az ország csapásai voltak végig nyomorgatták egy életen, megfosztották minden ékességétől, egészségétől, tehetségétől! Csodálom, hogy van aki egyáltalán le tud nyelvből diplomázni, hiszen semmi sem volt engedélyezett számára a vasfüggönyös csapások helyett, az arca nem lesz ismerős és semmi sem lehetett belőle.
- Nem beszélhetnek igazat, mert nagyon sokan vannak és ingyen kapták a sorsukat a dőzsölő életmódjukkal, lopott gazdagsággal együtt. Elméletek képviseletéből nem lehet élni elméletben, s ha lejárt a szerepük, amiért megszülettették őket, vissza kell menniük a gonosz teremtőjükhöz. Egyesek már legalább húszszor elbúcsúztak.
- Hozzájuk képest a rock pokol angyalai képviselői szentek. Hippi, punk, beat zenei csapásokkal indult egyetlen tantárgy ellen az ember áldozás, az árnyékokkal folytatódott. Honvágyuk az lehet, hiszen itt minden jóból kivehették részüket, de ez az ország sohasem volt hazájuk, az ezer éves állandó apokalipszist képviselték. Ha lenne hatalom a megbüntetésükre, ha lenne igazi ember védelem, nagyon sok börtönre lenne szükség, nem lenne ennyi hívük és csápolójuk.
- A haza azoknak az embereknek a személyiségét jelenti, emberi törvényekkel, akiket megáldoztak, akiket utolsó pillanatig nem tudtak rávenni lopásra, csalásra, bár emberi méltóságukat megsemmisítették a méltatlan állandó szenvedtetéssel. A hazát az ártatlan áldozatok jelentik.
- Igen, a káoszos bibliai országnál járnak éppen, s ennek úgy látszik soha nem lesz vége, hiszen a feketék megmentették és elhordoztatták az összes berendezett csapás sorsát és helyzetét. Nekik nincsen hazájuk, hiszen ország ellenesek. Ezt kellene végre valakinek kimondania!
- Az ezer éves királyság állama a Hunnia elmeosztályé, érdekessége, hogy a médiával valamennyi régi város és megye címerén tombolva haladtak végig. Az egész világ érintett a közös nagy tivornyában.

2015. augusztus 24.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Márai Sándor: A gyalázatról és mások fájdalmáról
  2015-08-23 14:40:50, vasárnap
 
 

Az ember, aki vértezetten és az ember rangjához illő módon akarja megállani a helyét az élet kegyetlen ütközetében, helyesen cselekszik, ha nemcsak pártatlanságra és föltétlen igazságosságra, hanem félelem nélkül való büszkeségre, mindenfajta emberi ármánynak és veszélynek megvetésére, mindenféle emberi helyzetnek fölényes szemléletére neveli magát. Fölény alatt nem a nyegle közönyt értem, hanem az értelmes és jellemes ember hidegvérét az élet mindenfajta támadásával szemben. Az emberi aljasságot, nyomorúságot, a balesetek és tragédiák szövevényét, az eshetőségeket, melyek minden pillanatban ólálkodnak körülöttünk, hogy megdöntsék azt, amit magunkban vagy a világban - művünk eszközeivel - építettünk, megzavarják lelkünk nyugalmát, elrabolják azt, amit jogosan szereztünk: mindezt nem lehet eléggé felülről, eléggé közömbösen, hidegen és fölényesen nézni.

Csak akkor nincs jogunk hidegnek és fölényesnek maradni, ha azt látjuk, hogy ártatlanokat gyaláznak és kínoznak, ilyenkor ne kíséreld meg, ember, valamilyen szemlélet, bölcselet, vagy magatartás ormairól, mozdulatlanul és hidegen nézni az emberi nyomorúságot. A magad ügyében maradj előkelő, hideg, érzéketlen és gőgös. A mások nyomorúsága ügyében érezzél, hevüljél, cselekedjél - ne ódzkodjál attól, hogy terhére legyél a hatalmasoknak, kunyerálj, vesztegess, ha kell, kövess el mindent, hogy segíts. A mások ügyében nem lehetsz pártatlanul és hidegen bölcs, sem büszke, sem fölényes. Az ártatlanok fájdalma és megalázottsága kötelez, hogy elhagyd nyugalmad szirtjeit. Akkor, csak akkor, nincs jogod magányosnak és büszkének maradni. Ezt jegyezd meg jól!		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Az emberi jellemről
  2015-08-22 21:15:05, szombat
 
 

A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklődésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben. Minden más, amit megismertünk, csak ismereteinket gazdagította. De lelkünk csak a jellemek ismeretétől lesz gazdagabb. Mert ez a legközvetlenebb emberi tapasztalás, igen, a jellem maga az ember.

S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellemét éppen olyan kevéssé rejtegetheti az ember, mint ahogy testi lényét nem tudja elrejteni semmiféle ködsapka. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.
  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Kezet csak megfogni szabad...
  2015-08-22 20:30:09, szombat
 
  Kezet csak megfogni szabad... Elveszíteni vétek... Ellökni átok... Egymásba simuló kezek tartják össze az Eget s a Világot. Albert Camus  
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Márai: Az élet értékéről és az értéktelenség
  2015-08-21 20:56:44, péntek
 
  Márai Sándor: Az élet értékéről

Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki sem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned.

Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled - feltűnés és hiú szerep nélkül - segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, amikor mindenki kiabál: ,,Igen, igen!" Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.

A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.

Kohut Katalin: Értéktelenné váltam

Márai értékeinek megfelelően éltem, szolgáltam mindenütt legjobb tudásommal: a munkahelyeket, az embereket, az állatokat, a természetet, már amennyi engedélyezve volt belőle. Nem voltam képes szolgálni a hitványságot, a hazugságot és a képmutatást. Azt hittem ezért életem legnagyobb részében, hogy az emberség olyan betegség, amit meg kell alázni, a szőnyeg alá seperni, eltemetni. Gyerekkoromban két barátnő jelölt akadt ott, ahol éltem. Egyik bűnöző családból származott, lopásba vitt bele, amit mai napig nem tudok elfelejteni, másik szexuálisan zaklatott. Azt hiszem, mindkettő olyan nagy bűnnek számított még régen is, amivel nem lehet kiegyezni, együtt élni. A család szeretete nélkülözése és biztonság nélküli életem azt sugallta, nekem kell mindig tűrnöm mások rossz természetét, s nem értettem, hogy valóságosan én viselem a terhüket.
Később a házasság alatt több, mint tíz évig arra vártam naponkénti megalázásaim között emberségem miatt, hogy egyetlen árnyalatnyit nemesedjen a volt férjem, egyszer megbízhatóvá válik és felelősségteljessé. Szeretet nem költözhetett bele szívtelen testbe.
A kommunista párt idejében nevettek engem a jó helyesírásom miatt, szolgálnom kellett az értéktelent, az alkoholista párttitkárokat, ami annyira ellenkezett velem, hogy a párttitkár őszinte szemeimtől dührohamot kapott, s ahogyan mondják az általam soha nem használt szóval: ,,Kicsinált engem".
Jelentem, eljutottam szenvedéseim közepette arra a szintre, hogy nem tudok többé szolgálni, azt hiszem, a halál előtti állapotot már régen elértem. Mivel egész életemben hallgattam, mint általában az emberek szoktak, magukban hordozva minden bánatot, örömöt, most nem tudok már tűrni és tovább szolgálni. Ezért nem nyugszom majd nyugodtan a síromban sem. Addig tekintettek embernek, míg nem lázadtam a körülmények és játék sorsom miatt, míg adtam kedvességet, jóságot, segítséget soha nem számítva viszonzásra. Megszegtem az emberi méltóságot leírásával azoknak az iszonyatos helyzeteknek, amik értek az emberségem miatt ember, vagyis a világ meggyalázása végett.
Itt sokan mondták ki rám, hogy ,,Igen!" és ünneplik a közös nagy ember áldozást. Minden ember formában megszületett árnyék embernek képzeli magát, de én rákényszerültem az igazság kibogozására az elmúlt pár esztendőben, hogy minden rossz tulajdonsággal és deformációs karmikus teherrel született helyett az emberek lettek megvádolva és meghurcolva, megalázva, megáldozva. Nincsen már miből emberséget osztogatnom, elvették rég a méltóságomat, csupán a régmúlt tapasztalataiból csemegézem néha, amikor írnom kell azért szebbeket, hogy egyáltalán legyen, aki szóba álljon velem. Leírták az emberséget velem születésemkor. Értéktelenné váltam. Az én igazságom iszonyatos beolvasássá vált, s én lettem a vádlott. Az igazság nem nemesít, az igazságot szolgálni lehetetlen, s mindig is az lehetett. A világ majdnem teljes egésze sötétség által épült fel, akiknek fáj és elviselhetetlen teher az ember az igazságával. Az igazság katonáit nem a rendőrségen kell keresni, mert ők a fékteleneket képviselik, azokat, akiket politikusnak tettek áldozásból, így a játéknak, a virágok és természet, gazdagság élvezésének részükről, mint akiknek semmi sem jár igazság szerint - soha nem lesz vége. Feltérképezhetetlen szerepeimet, a világtól való elpörölésemet kivizsgálni lehetetlen, meghaladja a józan észt és kivitelezhetetlen. Nincs olyan törvénykönyv, amiben benne van az egész világ minden országával, melyeket megmentettek, egyedül a bibliájuk a csapásokkal. A világ hallgat, a néma döbbenet szava nem hallatszik, csak a féktelen ujjongás és szórakozás, Főnixes Rákóczi tér koncertjei, vastrágyák mulatozásai. Nincs olyan emberjogi szervezet, amelyik az embert képviselné, vagy talán nem is hallottak róla, hogy éltek valaha természetes népek Európában. Egyetlen piciny hangocska hallatszott az amerikai elnöktől Magyarország felé: ,,Mi embereket nem áldoztunk!" Akkor kezdtem megérteni, hogy másságom miatt kerültem rasszizmusként megáldozásra a teremtett világ helyett. A másság neve, mely gyalázatot, nyomort, megalázást érdemel: EMBERSÉG.

2015. augusztus 21.
  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Thököly utcai női szobor története
  2015-08-21 18:39:33, péntek
 
  Tudtad, hogy Budapesten a Thököly úton áll egy ház, melynek ajtó nélküli erkélyén egy női szobor áll? A legenda szerint, az első világháború idején a lakásban egy fiatal házaspár élt. A férfi a háború alatt a fronton harcolt. Ifjú felesége hűségesen várta, míg egy nap a férfi halálhírét hozták, amit a nő nem hitt el. Úgy érezte, hogy férje él, és egy napon hazatér hozzá. Attól kezdve minden napját az erkélyen állva töltötte, és várta, hogy a szeretett férfi hazatérjen.A spanyolnátha-járvány idején a fiatalasszony is megbetegedett. Utolsó leheletéig várta haza szerelmét, végül az erkélykorlátra dőlve, az utcát szemlélve érte a halál.

A reménye viszont beigazolódott: halála után egy nappal férje hazatért a frontról. A megözvegyült tiszt vigasztalhatatlan volt. Mély fájdalmában szobrot állíttatott hűséges kedvesének, az erkély ajtaját pedig befalaztatta, hogy többé senki ne léphessen ki rajta.

 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Kohut Katalin: A haza kenyere
  2015-08-21 07:37:49, péntek
 
  Kohut Katalin: A haza kenyere

Az otthon ott van, ahol a szeretet,
ahol emberség szorítja a kezeket,
s jut az asztalra gyümölcs és kenyér,
nemcsak robotol éhpénzért a tenyér.

Az én otthonom semmi ágon didereg,
enyém a világon az összes kis kereszt,
most sírok nagy feszületre szegezve,
rontásoktól, fekete gyilkoktól sebezve.

Az én hazám áldozata szíves ember,
mimózaként született, tán meghal egyszer,
mert áldás, mikor a szenvedés véget ér,
s megfagy majd a halkan pulzáló vér.

Ennivalóm napfény és víz volt nekem,
míg járatták velem számtalan szerepem.
Ez a véráldozó föld naponta tort ünnepel,
reményem sincs, mert emberség a hitem.

2015. augusztus 21.


  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     2/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
2015.07 2015. Augusztus 2015.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 656 db bejegyzés
Összes: 7244 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 293
  • e Hét: 451
  • e Hónap: 2810
  • e Év: 55076
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.