|
 2/20 oldal 
|
Bejegyzések száma: 198
|
|
|
|
|
|
2016-02-27 20:25:21, szombat
|
| |
| |
Mondják, öregségünkben emlékezetünk is szemünk példáját kezdi követni, amely a közvetlen közelből elébe táruló dolgokat mind homályosabban, elmosódó foltokban látja, a távoli tárgyaknak azonban legapróbb részleteit is híven megmutatja, olyannyira, hogy ha örökösen e távoli tárgyakra szegeznénk tekintetünket, akár azzal is ámíthatnánk magunkat, hogy képességeink az idővel nemhogy hanyatlanának, hanem inkább még erősödnek is. Éppígy emlékezetünk is előrehaladott korunkban tétován, mintha esti szürkületben, tapogat csak a tegnapi nap eseményei, nevek s arcok után, melyek csak az imént akadtak utunkba legelőször, holott gyermekségünk s kora ifjúságunk képei tisztán s árnyéktalan világossággal állanak előttünk.
Rakovszky Zsuzsa |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Videók |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-26 21:21:30, péntek
|
| |
| |
Beke Zsuzsa
Őrizz meg
A félelmek útjain,
a sötétség vermében,
megfagyott mosolyokban,
haldoklók arcában
őrizz meg!
Széttépett testekben,
megcsonkult elmékben,
arcodat keresem,
szemedet figyelem,
őrizz meg!
Kettőnkért harcolok,
neked sem mindegy,
melletted maradok,
vagy elveszítlek,
őrizz meg!
Elégett lelkek,
vajon miért szülted
őket, téged soha
nem kerestek, nem is
ismerhettek,
őrizz meg!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-26 21:11:20, péntek
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin
Éjjeli séta
Emlékszel? Ragyogott reánk egy csillag
S mi hosszasan úsztunk hullámzó fényében,
Midőn égető karjai átöleltek
És halált sugalló szorítással vigyáztak ránk.
Elbűvölt minket, majd mámoros vágyak
Bíztató, hívó hangja szólt az Égben
S titkokat súgva ígért szépet,
Leplezve rejtett vágyaink elfojtott sorát.
Néztelek. S még nem tudtam, mit hoz a Holnap,
Csak hagytam, hogy tompuljon testem ereje,
S legyen úrrá rajtam a titkos Végzet,
Melynek fátyla fölöttem lebegett éveken át.
Boldogok voltunk, mint gerlepár a házak
Magasló tornácán, kik örülnek a fénynek,
A napsütés, a felhők énekének,
Simítva szárnyaik fáradt és megtépett csonkját.
Bennem élsz. Síró emlékek zuhannak
Búsan lábaim elé, s fájón lepihennek
Lelkemben remények sugara él,
S elhagyott testemet édesen öleli át.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-26 21:03:41, péntek
|
| |
| |
Érzés
Azt hiszed, hogy mindent tudsz,
s vélt tudásoddal uralkodsz?
Fejedben sok-sok kósza gondolat,
elveszted néha Te is a fonalat?
A tudás betölti múltad, jelened,
mégsem tudhatsz sosem eleget...
Elfelejtesz hinni, vágyni, remélni,
az élet örök-múló húrjain zenélni...
Tudsz, teszel, irányítasz, akarsz,
s észrevétlen mindent eltiporsz?
Ha elszámolsz holnap magaddal,
Veled, Neked azután mi marad majd?
Bánat, könny, üresség, szomorúság,
kínzó-gyötro fájdalom, magányosság...
Nem marad semmi, ami boldoggá tehetne,
ami vígaszod hûsíto forrássa lehetne...
Ha egy pillanatra feladod uraság-énedet,
figyelmesen hallgatva érzo szívedet,
a csend halkan beszélni fog Hozzád,
s Te felöltöd szép, ünnepi lélek-ruhád.
Új kalász fakad a kietlen pusztaságon,
s gyümölcs terem halottnak hitt fákon,
életre kel a rét, tisztás, erdo, mezo,
zsenge fûtol zöldell majd újra a legelo.
Élo lesz, amire lelked fûszerét hinted,
ha másokkal megosztod egyetlenegy kincsed,
megváltozik minden ebben a zajos világban,
egy gyertya fénylik majd a sötét éjszakában.
Ha egy vagy a szeretettel, hittel, reménnyel,
Benned mások lelki magja csíraként életre kel,
kovász leszel a lét élteto, omlós kenyéréhez,
szíved szól észrevétlenül mindenki szívéhez...
Mind-Egy
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-26 20:56:16, péntek
|
| |
| |
Wass Albert:
Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a földön.
Szerelem-Isten:
a szívemet
Neked őrzöm.
Te vagy a világ
örök meséje.
A mi szerelmünknek
Te vagy az eleje,
Te vagy a vége.
Belőled indul
minden szépség.
Égő oltárod
minden reménység.
És visszatér
hozzád a Halál.
Te állsz a bölcsőnél
és a ravatalnál.
Mégis az ember
megtagad Téged.
Bocsásd meg neki,
ha ellened vétett.
Bocsásd meg neki,
hogy törpe a lelke,
hogy nem elég szent
a szerelemre.
Ha a szentséged
porig alázza
és prófétáidat röhejjel űzi
ki a világba,
bocsásd meg neki,
hogy olyan gyenge,
hogy bár szeretne,
imádni nem mer:
bocsásd meg neki,
hogy csak ember.
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség,
Te vagy az Élet.
Ő és Én,
Két kóbor táltosod,
imádunk Téged.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/20 oldal
|
Bejegyzések száma: 198
|
|
|
|
2016. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
198 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 390
- e Hét: 1038
- e Hónap: 4380
- e Év: 57088
|
|
|
Offline
