|
 2/49 oldal 
|
Bejegyzések száma: 480
|
|
|
|
|
|
2016-05-31 12:41:30, kedd
|
| |
| |
Ha a fűszerekről beszélünk, tízből kilenc embernek először a bors jut eszébe. Az egyik legismertebb, legrégebben használt, sokáig aranyárban, "borsos áron" mért fűszer jelentőségét mutatja, hogy még háború is indult miatta.
A feketebors egy több méter magasra megnövő kúszónövény, a Piperis nigris fructus cserje termése, Indiából, Szingapúr és Malabár környékéről terjedt el Ázsia és Amerika számos területére. A legáltalánosabban használt, erősen csípős feketebors a növény éretlenül leszedett bogyója, amelyet mAz enyhébb csípősségű fehér borsot úgy nyerik, hogy a teljesen érett bogyókról tengervízben áztatják le a külső maghúst, majd napon szárítják, végül enyhe dörzsöléssel megszabadítják a sötét burok maradványaitól. A zöld és a piros bors szintén ugyanannak a cserjének a különböző érési fokozatban leszedett termése, amelynek színét páclébe áztatva különleges eljárással őrzik meg.
Egészen más növény (a Pipper longum-offic) termése az Indiában kedvelt ún. "hosszú bors", csak nevében rokon a feketeborssal a likőr alapanyagául is használatos kubeba bors és a gyengébb minőségű asanti bors is. A bétel borsnak is nevezett bétel pedig a csípős illóolajokat nem a termésében, hanem a leveleiben tartalmazza. A borsot ma már Srí Lankán, Thaiföldön, Vietnamban, a Szunda-szigeteken, Madagaszkáron, Nyugat-Afrikában, Dél-Amerikában is termesztik. Egy-egy borscserje akár harminc évig is él.egszárítás után morzsolnak le az ágvégekről, majd megszitálva töltenek zsákokba.
Miért jó?
Mind a fekete, mind a fehér bors tartalmaz aromás illóolajokat, piperint, pirolint, karicint, ezen kívül keményítőt, enzimeket, gyantát, szénhidrátot. Intenzív ízesítőszer, ráadásul nemcsak ízesítésre lehet használni, hanem az étvágy növelésére, élénkítésre is.
Szél- és vizelethajtó, antibakteriális hatását is érdemes tekintetbe venni, sőt, természetgyógyászok reumatikus panaszok, visszatérő láz esetén is ajánlják. Mint a legtöbb fűszerféle, egyben tartósítószer is, így például a töltelékáruk, kolbászfélék készítésénél szinte nélkülözhetetlen.
Egyik jellegzetes összetevője, a piperin miatt a kozmetikai ipar is felhasználja: ez a hatóanyag ugyanis élénkíti, javítja a tápanyagok szállítását a bőrsejteken belül, ezzel frissíti, fiatalítja a bőrt.
Hogyan fogyasszuk?
Az édes ételek kivételével gyakorlatilag mindenfajta étel, levesek, saláták, mártások, öntetek, húsételek, páclevek, halak készítésénél felhasználható egészben, durván darabokra törve vagy finomra őrölve egyaránt. Nemcsak főzéshez, hanem az ételek közvetlen fogyasztás előtti utófűszerezésére is használatos, ehhez tartóban vagy egy kis asztali darálóban készítik a tálaláskor a vendégek elé.
A bors nélkülözhetetlen a konyhában, de a használatával nem árt vigyázni, mert túl nagy mennyiségben fogyasztva kellemetlenül irritálhatja az emésztésben résztvevő szerveket, például a gyomor nyálkahártyáját, illetve a májat, epét, vesét, végbelet. Izgató, élénkítő hatása miatt vannak olyan betegségek, állapotok, amelyekben nem javasolt a fogyasztása. Így például magas vérnyomás, gyomorfekély, epebajok, vékony- és vastag bélbetegségek, irritábilis bélszindróma, gyomorhurut esetén tanácsosabb kerülni. Várandós kismamák is okosabban teszik, ha csínján bánnak a borsszóróval. Kímélő diétákhoz a kevésbé intenzív fehér borsot, vagy pedig borspótló fűszerkeveréket ajánlanak helyette, amely például borsikafüvet tartalmaz.
Érdekességek
A bors azok közé a fűszerek közé tartozik, amelyek még a történelmet is alakították: az ókorban Róma és Alexandria, a középkorban pedig Velence majd Portugália, az újkorban Hollandia és Anglia gazdagságához jelentős mértékben hozzájárult a borskereskedelem. I. Erzsébet idején szabályos háború zajlott a bors kereskedéséért az angolok és a hollandok között. A nagy földrajzi felfedezések hajósai Marco Polo, Kolumbusz, Vasco de Gama, Magellán, Drake nem utolsósorban éppen azért indultak útnak, hogy új, olcsóbb, kevésbé veszélyes, a török birodalmat kikerülő útvonalat találjanak a fűszerkereskedelem számára.
A bors ára - ahogy azt a magyar nyelv egyik kifejezése megőrizte - valóban "borsos" volt, nem egyszer vetekedett az arany árával, sőt, amikor különös nehézségekbe ütközött a beszerzése, előfordult az is, hogy drágább volt annál. A kereskedők, hajósok a távol-keleti felvásárlási ár sokszorosáért vitték a nyugati piacokra a borsot. Jellemző, hogy a középkori német Hanza-városokban nem is "pénzeszsáknak" hanem "Pfeffersack"-nak, vagyis "borsos zsáknak" nevezték a leggazdagabb kereskedőket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gasztronómia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-31 11:43:15, kedd
|
| |
| |
Török kávé. Vagy inkább törökösen főzött kávé, hiszen a görögök görög, a bosnyákok bosnyák kávénak nevezik. Valaha persze mindenhol Európában kis nyeles edénykében, (török nevén dzsezvában) főzték a kávét, de aztán megjelentek a kotyogósok, majd a modern kávégépek, a neszkávéról nem is beszélve, végül French press, cold brew... No de maradjunk a Balkánon. A dzsezványi vízben cukorral összefőzött, előzetesen igen apróra őrölt kávét pici csészébe - azaz findzsába (Bosznia, Törökország, Görögország) vagy bögrébe (Szerbia) töltik és aprósüteményt, de még inkább lokumot (rahat, rahat lokum nevei is ismertek) szolgálnak fel mellé. A zselés édesség kávéval valóban isteni: lehet mogyorós, illetve rózsavízzel ízesített, ám a variációk száma ezeken felül a végtelenhez közelít. A kávézaccot van, ahol megeszik, de hagyományosan jósolni szokás belőle.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gasztronómia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-31 11:37:24, kedd
|
| |
| |
Az asztali örömök nem lehetnek teljesek az ételekhez illő borok nélkül. A magyaron kívül csak kevés nemzet gasztronómiája büszkélkedhet azzal, h ételkülönlegességeihez nagyszerűen harmonizáló borokat is választhat a vendég.
A szőlőtermesztésnek rendkívül kedvez a száraz, napfényben gazdag nyár, a hosszú, meleg ősz és a hegységeink déli lejtőit érő magas napos órák száma, valamint az alföldi kvarchomok visszatükröző hatása. A változatos borminőséget az egyes termőtájak talaja és mikroklímája biztosítja. Vulkáni talaj jó.
Ma 22 borvidéket tartanak számon. Ezek közül 3 található a Nagy - Alföldön. Ez a 3 borvidék teszi ki területnagyság szempontjából a bortermelő vidékek 45 %-át. 15 borvidék van a Dunántúlon, 4 pedig Észak - Magyarországon. A legkisebb Mór és Somló, a legnagyobb a Kunság vidéke.
csongrádi borvidék
hajós-bajai borvidék
kunsági borvidék
ászár - neszmélyi borvidék
badacsonyi borvidék
balatonfüred - csopaki borvidék
balatonfelvidéki borvidék
etyek - budai borvidék
móri borvidék
pannonhalma - sokoróalja borvidék
somlói borvidék
soproni borvidék
balatonboglári borvidék
Mecsekalja borvidék
szekszárdi borvidék
villány - siklósi borvidék
bükkaljai borvidék
egri borvidék
mátraaljai borvidék
tokajhegyaljai borvidék
Balatonmelléke borvidék
tolnai borvidék
Általában:
Szőlőnek kell: magas napfénytartalom:
1800-2000 óra évente
fagytól védett
D-i lejtőre ültetni
vulkanikus talaj
Bor származhat:
mediterrán területekről (olasz, görög):
magas cukortartalom
magas alkoholtartalom
nem túl zamatos (sok napsütés=> nem savas)
É-i típusú borok (Rajna, Moser völgye):
főleg fehér szőlőből
csapadékosabb, kevesebb nap=> alacsonyabb cukortartalom
alacsonyabb alkoholtartalom
savanykásabb szőlő
ízletesebb, zamatosabb
illatos
Mo.: peremhelyzet: kedvező, a 2 terület között, a két bortípus határán van:
meleg, napfényes nyár => magas cukor -és alkoholtartalom
enyhe ősz => sokáig érni hagyjuk, zamatosak
Szőlőfajták:
1860: filoxéra - vész (gyökértetű) =>sok hagyományos fajta kipusztult
utána Amerikából hoztak szőlőfajtákat, direkttermő fajták
hagyományos: Izabella, Nova, Othelló
Mo.-on 80%-ban fehérszőlő
Hungaricum: a világon csak Mo.-on:
Furmint (aszú legfontosabb alapanyaga)
Hárslevelű
Juhfark (somlói borvidék)
Ezerjó (móri borvidék)
Kéknyelű
Leányka (Eger, Balatonfüred)
Kadarka (Eger, Szekszárd)
Kékoportó
Világfajták:
Olaszrizling
Cabernet sauvignon, blanc
Chardonnay
Muscat
Tramini
Merlot
Pinot noir
Kékfrankos
zweigelt
Borvidékek szerepe a turizmusban:
Borutak: Villány - siklós, az első Mo.-on: 1995;Szekszárd, Mecsekalja, Dél - Balaton, Eger, Sopron
Szakmai bortúrák
Tokaji Borút Egyesület: szálláshely kiépítés, minősítés már elkezdődött
A változatosság (a talajnak és a klímának köszönhetően) a magyar borok egyik erénye: Mo. azon kevés országok közé tartozik, amely a klasszikus borstílusok teljes skáláját átfogja a fehérboroktól kezdve a testes vörösboron át a természetes édes borokkal bezárólag.
A szőlőfajtákban is nagy változatosság mutatkozik meg, a magyar és nemzetközi szőlőfajták egészséges egyensúlyban vannak a borkészítésben. Mo.-ot többnyire fehérbortermelő országként ismerik, a mennyiséget tekintve ez igaz is. A Mo.-on készítet borok 75%-a fehér, viszont hírnevet inkább vörösborok készítésében szerzett az ország, főleg a szekszárdi, villányi és egri borok sikerei miatt. Egyre több kékszőlőt telepítenek országszerte, ez mutatja a növekvő igényt
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gasztronómia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-31 11:32:34, kedd
|
| |
| |
Hozzávalók:
80 dkg finomliszt
20 dk rozsliszt (lehet teljes kiőrlésű)
4 dkg élesztő
1 csapottnál több evőkanál só
7-8 dl víz
A készítés menete:
3 dl meleg vízbe belemorzsoljuk az élesztőt, és meleg helyen hagyjuk fél órát
A 2-3 literes kelesztő tálba belemérünk 20 dkg finomlisztet, és beleöntjük az élesztős vizet, fakanállal összekeverjük, lezárjuk, (ha nincs kelesztő tálunk, akkor a műanyag tálat folpack fóliával lefóliázzuk), és meleg helyen hagyjuk kb. fél órát. (Lezárt tál nélkül a kelesztési idő legalább a duplája.)
Egy másik 2-3 literes tálba (ez lehet fém is) belemérünk 20 dkg rozslisztet (kevesebb lehet, de ha több, a kisült kenyerünk sűrű és nehéz lesz), és 60 dkg finomlisztet, továbbá egy evőkanál sót (nem csapott), és összekeverjük kézzel. Utána beleöntjük a kelesztő tálból a kovászt (élesztős liszt, ami ekkor már megkelt, térfogata megnőtt, és úgy néz ki, mintha mindenhol gázbuborékok pattannának szét a felszínén), és 5 dl meleg vizet. Összedolgozzuk a tésztát dagasztó mozdulatokkal. Gyúródeszkán vagy a konyhaasztalon is dagaszthatjuk a tésztát, ahogy kényelmesebb. Annyi vizet rakunk a tésztába, hogy még éppen ne ragadjon. A kész tésztát cipó alakban beletesszük a kelesztő tálba, és rátesszük a tál tetejét, meleg helyre tesszük egy fél órára. Akkor kelt meg a tészta, ha már lefeszegeti a tál tetejét, tehát kb. háromszorosára dagad. (Első kelesztés)
A tésztát kivesszük a tálból, dagasszuk, ismét beletesszük a kelesztő tálba, lefedjük, és meleg helyen kelni hagyjuk kb. fél órát. (Második kelesztés)
A tésztát kivesszük a tálból, dagasszuk. Már abba tesszük, amiben megsütjük. (Ha cipó alakú kenyeret szeretnénk, akkor kapcsos tortaformába, ha szögletest, akkor tepsibe. Ha tapadós bevonatú, amibe tesszük, akkor kenjük ki zsiradékkal vékonyan, akkor a kenyér nem ragad bele, nálunk nem várják ki, amíg meghűl.) A legjobb már betenni a kicsit előmelegített (meleg, de nem forró) sütőbe. Megint kelni hagyjuk fél vagy egy órát.
A sütőbe egy tálkába vizet teszünk, hogy párologjon, és közepes lángon (200°C) megsütjük a kenyeret. (45 perc - 1 óra) Ugyanígy sütjük villanysütőben is. Ha tovább sütjük, csak a héja lesz egyre pirosabb és keményebb.
Gratulálok! Jó étvágyat a finom házi kenyérhez! Remélem, hogy minden - a kenyér készítés közben felmerült kérdésére - válaszoltam.
A kenyérben növelhetjük a rozsliszt arányát 35 %-ra, akkor még olyan puha marad, mint a fehér kenyér.
Készíthetünk fokhagymás kenyeret is, ha a tészta összeállításánál a vízbe belekeverünk 1 teáskanál összezúzott fokhagymát.
Hűvösebb időben a kovász elkészülése fél nap (pl. egy éjszaka), és minden kelesztés 1 óra, így az elkészítési idő 12 óra. Meleg időben a kovász elkészül 1 óra alatt, a kelesztési idő pedig fél óra, tehát az elkészítési idő 4 óra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gasztronómia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-31 11:28:26, kedd
|
| |
| |
A magyar konyhaművészet gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza. Ám manapság egyre ritkábban találkozni olyan fogásokkal, amelyek valóban az évezredes, évszázados hagyományos ízeket mutatják meg. E helyett a pirospaprikás, fekete borsos gulyást, csikós, paprikás imázst próbálják ránk erőltetni olyannyira, hogy már háziasszonyaink konyhájából is hiányoznak az ősi fűszereink, még pontosabban fűszerszámaink, hiszen a fűszerezés minden esetben a harmónia, az egyensúly visszaállítását, a gyógyítást is szolgálja, ha máshol nem is, akkor az emésztőrendszerben. Minden ősi fűszerünk egyben gyógynövény is, ízük harmóniája egyidejűleg szolgál testi, érzelmi, gondolati egyensúlyunk megtalálásához.
Az ősi magyar fűszerekhez, ételekhez való visszanyúlás érdekében mogyoróhéjban tekintsük át a magyar konyha történetét.
Az ősi magyar konyha néhány jellemzője mai napig tetten érhető konyhaművészetünkben, ilyenek pl. a következők:
Az általunk igazán ízletesnek tartott ételekben a pentaton (édes, savanyú, sós, keserű, csípős) ízharmónia jelenik meg, melyből egyik íz sem ,,lóg ki", nem válik dominánssá, s éppen ettől élvezetes (pl. gondoljuk az igazi házi húsleves ízeire).
Legfinomabb ételeink egyetlen edényben készülnek, és
ezek mindig leveses, szaftos fogások.
Nagyon sok az olyan tartalmas leves, ami főétkezésnek is beválik, pl. gulyásleves, babgulyás, palóc leves, stb.
Az ősmagyarok, a nyugati népeket több ezer évvel megelőzve, ismerték és alkalmazták a szárított hús és tejpor készítését. Így egy ősmagyar lovas bőrzsákjában több liter levesnek vagy tejnek megfelelő élelmet vihetett magával. Alkalmazták az aszalást és a füstölést is. A téli szálláshely körül gabonaféléket termesztettek: árpát, kölest, búzát. A főzéshez bográcsot használtak, a sütéshez nyársat. A kásafélékből, a gabonákból tejben, vízben főtt kásákat, később kerek köveken sütött lepényeket készítettek. Ezek a lepények átmenetet jelentettek a kenyér és a tésztafélék között. Az egyik legrégebbi tésztánk a galuska és a csipetke.
Ételeik ízesítéséhez előszeretettel használtak tárkonyt, csombort, kakukkfüvet, fokhagymát, rozmaringot, zsályát, valamint gyümölcsöket (áfonya, fekete ribizke), és virágokat (ibolya, körömvirág, rózsaszirom).
A magyar konyhában mai napig fontos étel-alapanyag a vöröshagyma, káposzta.
A tej savanyításával nyert kötő-, sűrítő- vagy éppen alapanyagok közül is a magyar tejföl és túró nem csupán számos ételünk nélkülözhetetlen kelléke, hanem egyetlen más világkonyhában nem használatos (tejszínt használnak általában).
Mindmáig egyedülálló pl. a kovászos uborka elkészítési módja, máshol nem készítenek ilyen savanyúságot.
A reneszánsz korban Mátyás király konyhája nagy hatást gyakorolt a konyhaművészetre, előtérbe került az élet élvezete, a finom fogások, ízletes lakomák, fantasztikus borok. Ebből a korból már írásos receptek is maradtak fent.
A török hódoltság korában a magyar konyha visszaszorult Erdélybe, és erdélyi konyhaként élt tovább. Az ásványi só elterjedése a konyhában is az erdélyi sóbányáknak köszönhető.
A paprikát Kolumbusz hozta magával Közép-Amerikából, az ebből készült megőrölt fűszer az írásos emlékek szerint a XIX. Században vált használatossá.
A konyhánkban próbáljuk meg hasznosítani a keleti hagyományokon kialakult táplálkozástudomány (makrobiotika) alapszabályait is, melyek a következők:
A mérsékelt égöv népeinek hagyományos tápláléka a teljes gabonafélék (erőt, energiát adnak), a zöldségfélék (gyógyítanak), a hüvelyesek, a gyümölcsök (méregtelenítenek, frissítenek) és olajos magvak. A hideg éghajlaton természetes a hús és a zsiradék fogyasztás. A gabonát (barnarizs, köles, kukorica, hajdina, búza, rozs, árpa, zab) sütve, főzve fogyasszuk. A hüvelyesek fehérjeforrások (bab, lencse, felesborsó). A gyümölcsnek nyugodtan megehetjük minden részét, kifejezetten használunk vele a szervezetünknek.
Mindig a közvetlen környezetünkben termő táplálékot részesítsük előnyben, mert arra van szükségünk, annak energiái vannak velünk összhangban.
Minden évszakban azt együk, ami éppen terem, legfeljebb természetes módszerekkel tartósított táplálékkal bővítsük étlapunkat.
Figyeljük magunkat, és rájövünk, hogy milyen ételre van szükségünk. Amikor az egyik irányba felborítjuk az összhangot, máris jelez a szervezetünk valamilyen másik oldali élelemre vágyással, amivel ellensúlyozza az eltérést. (Pl. húsos ételek után szomjasak vagyunk, zsíros ételre jól csúszik a bor, stb.)
A legtöbb energiát a cserép, öntött vas edényben való főzés hagyja az ételben. Jó még a zománcozott, acél és üveg edény is.
A kukta és a mikrohullámú sütő használatát a lehető legminimálisabbra csökkentsük.
A legjobb a szabadtéri tűz a főzéshez, sütéshez, amelyet kirándulásokkor és kerti partikon engedhetünk meg magunknak, a gáz is a tűz energiáját adja át. A villanyáram nem tűzenergiával telíti az ételt, hanem villamos energiával, ezért ha lehet, ne használjuk.
A főzéshez jó kedvvel, örömmel álljunk hozzá, mert akkor az ételen is érződik majd, hogy ezt jó szívvel készítették.
A főzés a nő, a családanya jelképe. A nő felelős a családi tűzhely melegéért, s ha nem vigyáz rá, a tűzhely kihűl, a család szétesik. A család tagjai akkor tartózkodnak szívesen otthon, ha melegséget, szeretetet, jó főtt ételt (régi mondás, hogy a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út), jó illatokat találnak a lakásban. Nem mindegy, hogy a családanya örömet talál-e a főzésben, sütésben, nem véletlen, hogy a magyar nyelv azt mondja, milyen finom ez az étel, érződik, hogy szívvel készült, igen, jó szívvel, szeretettel. Érdekes módon a magyar szokások szerint a szabadtüzű főzésnél szinte mindig az apa főz, így ha időnként is, de részt vesz a tűz táplálásában.
Fontos, hogy a rég elfeledett fűszernövények ízét és hatását újra felfedezve, szeretettel és szívesen használják azokat az ételek elkészítésénél, hiszen fűszerezni egészséges és pompás élvezet.
A jól elkészített ételt szívesen enni: egészség és életöröm. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gasztronómia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-31 11:26:05, kedd
|
| |
| |
A magyar paprika alatt legtöbbször az élelmiszerként használt, szárított és feldolgozott paprika-őrleményt értünk, amely fűszerpaprika sok magyar étel egyik elengedhetetlen kelléke. A gulyás, a paprikás, a pörkölt, a krumplis-tészta, különböző rántások, bableves, abált szalonna, kolbászok, szalámik, mellett még a tojásételek tetejére is jut belőle, vagy a zsíros-kenyér (köznyelvben zsíros-deszka), pirospaprikával gazdagon megszórva is volt időszak, amikor igen kedvelt napi ételünk volt.
A paprika magyar históriáját tekintve nem rég óta tartozik étrendünkhöz, a sokrétű hazai felhasználása ellenére is, holott a gulyás, a pörkölt a nemzetközi gasztronómia szerint is tipikusan magyar étel. Közép-Európába eleinte termést hozó dísznövényként kezelték, cserépbe ültetve. A füves-könyvek tanúsága szerint a XVI. században került először hazánkba Carolus Clusius (Charles de L'Écluse), németalföldi flamand botanikus és füvésztudós révén, és igen hamar elterjedt. Dísznövényként termesztették, de orvosságnak is javasolták (Fructus Capsici). Gazdasági haszonnövényként viszont már a török hódoltság időszakában vált népszerűvé itthon. Elterjedését, és népszerűségét az egyre bővülő magyar népművészeti motívumok jól jelzik. A paprika mint hazai népi motívum már a XVII - XVIII századi díszítő hagyományként szerepel cifra szűrökön, ködmönökön, keszkenőn, egyes díszesebb korsókon is fel-feltűnik. [2] A kalocsai mintázatban pedig a XIX század derekától fogva mint egyik alapmotívum jelenik meg. Ma már a magyarokról kialakult sztereotípiák egyik alkotóeleme a paprika, a nevet még televízió csatorna is őrzi.
A magyar fűszerpaprikának a titka nem csupán a jó minőségű föld, "élet-gazdag" vizet tároló, leginkább humuszos talaj, a sok napfény, hanem a leszedés utáni szárítás folyamata is. A kapszantin tartalom a fűszerpaprika beérésétől, és leszedésétől számított hat héten keresztül zajló aszalás során megkétszereződik, miközben átlagosan 22-25 % a száradás mértéke. Ezért fontos a természetes körülmények között, füzérekben, világos és szellős, száraz (esőmentes) helyen hetekig tárolni, aszalni. Hagyomány szerint az ipari szárításhoz hazánkban a szárak mentén mintegy kb 170 cm hosszban felfűzött paprikák alkotta füzérek alkotnak egységet, amelyben terméstől függően 300-400 db paprika található, és átlagosan közel tíz kiló súlyt nyomnak szárítás előtt. A szárítás nyomán a paprikában a kapszantin tartalom mellett megnövekszik a természetes növényi só tartalma, a különböző szerves enzimek továbbá többféle nemes olaj tartalma, és nem elhanyagolható a sokat emlegetett C vitamin tartalma sem, amelyek együttesen biztosítják a fűszerpaprika ízét, aromájának erejét, illatát, színét.
A modern technológiák alkalmazása, a korszerűnek számító gépi aszalók, a termelékenység növelése érdekében lecsökkentett természetes aszalási folyamatok, mind a minőség rovására tett engedmények. A jó magyar fűszerpaprika minőségét épp a hagyományokon alapuló feldolgozása biztosítja. Ma sok magángazdaságban visszatértek a régi aszalási technikákhoz, a feldolgozás-technikai fegyelem betartása mellett a végeredmény sok-sok első osztályú minőségű kitűnő magyar fűszerpaprika. A fűszerpaprika termeléséhez hazánkban leginkább a Dél-Magyarország éghajlata, és a Tisza-Maros torkolatvidékének humuszos talaja kedvez. Ezért is lett Szeged a fűszerpaprika termelés egyik fontos központja. Másik nagy termőterület, ennek az éghajlati zónának az északi peremvidékén elhelyezkedő Kalocsa és környéke, ahol a televényes homokos talaj szintén kedvez a fűszerpaprika termeléséhez
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gasztronómia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/49 oldal
|
Bejegyzések száma: 480
|
|
|
|
2016. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
480 db bejegyzés |
| e év: |
5284 db bejegyzés |
| Összes: |
127944 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2944
- e Hét: 19759
- e Hónap: 41862
- e Év: 320087
|
|
|
Offline
