Ilianne,Szulejmán szultán,E eszperente nyelv remek,Csevegj, mosolyogj, gyönyörködj!,Anya, apa, gyerekek: a család,A Nő és a Férfi,Horváth-Varga Sándor,Öt éves a Békemenet,Czóbel Minka,Idézetek, - menusgabor Blogja - Ábrányi Emil,Adamis Anna,Ady Endre,Ágai Ágnes ,Agytorna,Albert Einstein,Albert Einstein,Alföldi Géza ,Alhana,Ambrus Magdolna,Andók Veronika (,Andróczky Lászlóné ,Antoine de Saint-Exupery,Anyák napja - gyermeknap,Áprily Lajos,Arany János,Arany Viktor,Arany-Tóth Katalin ,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila & Emil,Átyim Lászlóné ,B. B. Nala,B. Huszta Irén,B. Radó Lili,Babits Mihály,Bagi Tibor,Bajza József ,Baktai Faragó Aranka ,Balassi Bálint,Balázs Béla,Balázs Sándor Turza /B.A.S.A.,Bálintffy Etelka,,

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

2/4 oldal

Bejegyzések száma: 38

Ilianne

2017-02-19 18:00:05, vasárnap

	ILIANNE Forrás: Pieris.hu - interaktív művészeti portál Link A MA ÜZENETE... A szép nyári őszben, A szívemmel láttalak, Már nem voltál önmagad. Asztal fölé görnyedt vézna tested. Mondd hát, ezt kerested? Meg a kócos jósnőt veled szemben? Hisz körötte csak szürke köd, Mi az, ami úgy hozzá köt? Emlékszel? Pont ott azon a helyen, Kezdődött bennünk a szerelem, A vágy, melyet úgy a sutba dobtál, Pedig vele izgató, olyan vonzó voltál, S én beléd olvadtam néhány perc alatt, Örök reménnyé vált minden pillanat. S jött a ma, a csúfos valósággal, Hogy mégsem velem vagy, hanem a ,,mással". S adósom maradsz egy őszinte vallomással. AZ ARANYLÓ PERCEKÉRT... Sárgán aranyló percek, titkos őszi fények, lassan úsztok velem, s vár ránk a végtelen. Némán járjátok át, lelkem s testem mosolyát, kövessetek, és én úgy érzem, nélkületek már elvérzem. Ti sárgán aranyló percek, néha fázom, s a szívem is belereszket. Fagyott lelkem lángjai vagytok, remélem sokáig velem maradtok... AKAROM... Akarom, hogy a föld összeérjen az éggel! Töltődjön a lélek, erős reménnyel. Vad csatákban győzzön a szeretet, melyből egy új életerő születhet. Akarom, hogy erősebb legyen a múltnál, minden szó, ami elavult már. Jelentsen többet a boldog pillanat, s maradjon örökre velünk, mert nincs szebb, mint érezni azt, mikor lélekmelengető könnyet fakaszt. Akarom még az életet, hordozni a szivárvány alatt, s némán türni, hogy csak így lehet. Akarom tudni, hogy még a mienk minden képzelet... ÁLLJ MEG! Állj meg! Hová rohansz? Sorsod kisér hiába minden. Álmod így elrebben, nem álmodhatod meg szebben. Állj meg! Maradj velem! Még nem mondtam el, hogy volt egy égi jel, mely álmunkat szőtte gondolatból, keserédes lélekcsókból. Állj meg! Kérj tőlem! Ne fuss el újra előlem! Mint ölelő inda, fonódj körém, s ringj tovább az álmunk ölén... ÁLOMBELI ÖLELÉS A hajnali fények halványan osontak be a reluxa szűk nyílásain, és a szobát sejtelmes hangulattal töltötték meg. A nő hason feküdt a francia ágy közepén. Ruhátlan testét vékony takaró fedte, melyen keresztül átsejlett karcsú dereka és kerek csípője. Szemét résnyire nyitotta, s lassan kidugta vékony formás lábait a takaró alól, karjait pedig a feje fölé emelve, hosszan egy jólesőt nyújtózott. A derengő fények még bántották az alig nyitott szemeit, s az elnehezedett pillák álmot küldtek, olyan hajnali igazán jólesőt. Az álom, mint egy kellemes üzenet lassan átjárta a gondolatainak minden zegzugát. A férfi, akit mindig vágyott, kezével lassan leemelte a nő testéről a takarót. Megérintette a vállát, s ujjaival játszva, alig érintésekkel végigsiklott a reszkető test minden vonalán. A nő halkan szisszent, s várta minden ízében az újabb és újabb érintéseket. A simogatásokra válaszként megrándult a lelke is, és forróság járta át minden porcikáját. A férfi fölé hajolt, s arcát belefúrta a haja illatába, majd lágy csókokkal érintetve a nyakát, a magáéhoz vonta a nő testét. A két test úgy simult egymáshoz, mint ahogyan a rózsaszirmok befedik védőn, az alattuk lévőket. A nő szorosan behunyta a szemét, de így is látta a férfi arcának minden kéjes rezdülését. Lassan megfordult az ölelésben és száját szerelme szájához tapasztotta, kezével pedig finoman végigsimította a hátát egészen a fenekéig, majd a gyengédség minden erejével megmarkolta... Az óra erős sikolyára a nő szeme kinyílt. A férfi nem volt sehol, pedig az álom teljesen olyan volt, mint ha valóság lett volna. Az érintések libabőrét, még sokáig ott hordozta a bőrén. Saját karjaival átölelte a még remegő testét, s az ablakon beszűrődő fényben megcsillant az arcán, egy csordogáló könnycsepp. ÁLMODOK... Álmom között vágyad, Selyem puha ágyad. Takarózom veled, Lágyan simít kezed. Finom sóhajok és halmok, Két karodba omlok. Remegésed hevít, Könnyen feljebb repít. Lebegek a fényben, Öled ringó kéjében. Nyelvemen a szavak, Némán sorakoznak. Utat tör a merész, Mélyből jövő gyönyör. Szabad szerelemmel, S többé már nem gyötör. Ölelések csókok Olyan jót álmodok! ÁLOM VAGY VALÓSÁG? Forró a testem, ölelne a karom, Mindennél jobban akarom. Izzó a vágyam, kívánja a tested! Bár nekem adnád az összes ested! Kinyílhatnék, mint egy ékes virág, Forognál bennem, s forogna a világ. Érintenélek hangtalan szerelemmel, S gyengéden vonnálak magamra, Verejtékben ziláló lelkünk, Felszállna újra a magasba. Csak arra vágyom még, Hogy az érintésed fájjon, S vele az álmom, Végre valósággá váljon... ÁRNYÉKKÉNT Csak árnyéka vagyok a múltnak, a szép napok már rég elmúltak. De jönnek újak, s előttem nincs az az út mit kerestem. Lassan bezáródik felettem az ég, s akkor elillanok, mint egy üres árnyék-kép... BELÉD FÁRADVA... Szívemben karc, Nincs tovább harc! Vágytam rád eleget, De hideget adsz, S nem meleget. Keserű vég. Nem kellek még? Vágyak ég veletek! Mást akarok! De téged szeretlek. Megfojtott románc, Nem volt utolsó tánc! Álmaimba rejtelek, Soha meg nem fejtelek, Ott ölellek, csak ölellek... "BOLDOGSÁG GYERE HAZA!" A szívem még szorosan ölel, De ismeretlen veled a jövő, Olykor kínt sugall a képzelet, S a bizonytalanság reményt ölő. Vágyom hallani őszinte szavad, Hogy erősebb legyen az igaz hit, Félek, hogy az idő távolabbra sodor, S bennem üressé vált majd minden színt. Hiába álmodom minden estén, Hogy a lélegzeted szeretve őrzöm, Csak hiányod, mit szemem kémlel, Ha fájva, álmatlan nélküled az éjjel. Szeretlek! Elmondtam oly sokféleképpen. Mondd! Miért nincs rá valós felelet? Mi a célod itt a lelkemmel? S ha szeretsz, miért nem jössz hozzám, Igaz szerelemmel? 'BOLERO' ÉRZÉKI CSATA A ZENÉRE... Lágy hullámzó mozdulatok, Simogató kecses karok. Feléd, egyre csak feléd tartok. Színesedő álom léptek, Ébredő vággyal teli képek. Lassan, lassan hozzád érek. Nyújtózom az éji fényben, S már karom ölelő kehelyében, Ringok veled békességben. Majd heves izgalmaddal, Tested a testembe mar, S lüktetővé válik a vágy, Forog a világ, Kinyílik a virág. Hajlunk mint a fűzfa ága, Mikor azt vad orkán rázza. Villámokat szór tekintetünk, Önfeledten ölelkezünk, Vad táncot jár testünk s lelkünk. Jaj mennyire szeretünk! CSAK TAVASZIG VÁRLAK... Csak tavaszig várlak szerelmem, Hisz minden gondolat kusza és rendetlen. Magad sem tudod már, hogy ki vagy? Hol a kedves, hol a pimasz, Aki játszadozik az élettel, Mert álmodni a ,,más" szavára nagyot mer! A szerelmem örök! A szavaim igazak! De a tiéd a lelkemben nagy űrt hagy! Ha szemembe nézel, a szemed ragyog, Miért vesztesz el mégis minden csillagot? Hűségem semmit sem ér, Százötven százalékért lapátra tettél. A második lehetőség sem inspirált, A "más" terveiből szövögetsz továbbra is új spirált. Aztán elveszik mind, mert hamis, Pont, mint a játék, amit játszol. Azt mondod, szeretsz, És mégis megalázol, Pedig én így is őszintén szeretlek, Egyetlen pillanatra sem feledlek. Tudom, hogy mikor mit érzel, Minden rezdülésed látom éjjel, A szerelmeid tiszta foltja vagyok, Bármit teszel, örökre az maradok. Amikor már késő, tudni akkor fogod, Csak együtt voltunk, és lehettünk volna boldogok. ELENGEDLEK... Elengedlek! Jaj, pedig de szeretlek! Sorsod, sorsom bár csak lenne! Keserű könnyem nem peregne. Tudom, érzed, ahogy a szívem szakad, Mert nem hallhatom kedves szavad, Mert nem érzem már szereteted, S így ki kell, mondjam, isten veled! Elengedlek, a ,,másnak" adlak! A szívemből kifaraglak. Ha benne hagylak, belehalok, Hisz tőled távol, a semmi vagyok. ELFOGYÓ REMÉNYEK... Olyan messze már a boldogság! Úgy fáj, mert nincsen rá orvosság. Üres kínok között még vibrál egy gondolat: - Lélektelenül szakadt meg minden szép pillanat. - Elérhetetlenül távol a gyógyulás. Kéne hozzá egy őszinte vallomás! Egy valódi ölelés, Melyben a lélek is összeér, A szív a szívben örök nyugalmat ígér. De elfáradt két nyár, és benne én is. Fárad az élet, még ha néha szép is. Az idő, melyről hittem, hogy végtelen, Érzem, így szalad el mellettem hirtelen, S vele fogy a remény, és az életem... ESŐCSEPP VAGY KÖNNY? Esőcsepp vagy könny Az arcomon? Néma tavaszi fájdalom? Nem, nem az! Inkább gyengéd érzelem, Igaz remény, Apadhatatlan s szüntelen. Esőcsepp vagy könny? A lelkemben? Igen könny az, A könnyed e rejtekben. Melegsége minden kincsem, Hitem adom érte, hisz másom nincsen. Esőcsepp van és könnycsepp is az arcomon. Édes a sóssal, Harcolok érted a sorssal... ÉDES PILLANATOK VELED... Úgy vártalak már, és te jöttél! Ajkamra édes csókot leheltél. Felforgattad pillanatok alatt a lelkem, S lángba borult parázsló szerelmem. Kedves arcod két kezembe fogtam, Szemedbe nézve, szívedbe hatoltam, S e földön újra, a legboldogabb voltam... AZ ÉN EROTIKÁM... Az esti csendben halkan megszólal a zene. Lágy édes dallam. Érzem ahogy bevésődik a testembe, kitölti az érzékeimet, mint ahogyan az itatóspapírt átszínezi a tinta. A szám megremeg és a szívem egyre erősebben ver. Átjárja a remegés és a vágy az egész lényemet. Mozdulni akarok. Mozdulok is, s közben csukva tartom a szememet. Mozdul a karom, a csípőm, íveket ír a légben. Könnyű lepéssel siklok és forgok a gyertyafényben. Átölelem a zenét, és az is átölel. Kölcsönös szerelemmel a menny kapujában. Kitárom mindenem, S verejték cseppjeimen szikrázik az ablakon át beszűrődő holdfény. Szédülés, édes önkívület, S az aktus felemeli, megfeszíti, majd a földre dobja ernyedten testemet. Eggyé váltunk. Élveztem a zenét, és a zene is engemet... ÉRZÉSEK A KÉRDÉSEKBEN... KÉRDÉSEK AZ ÉRZÉSEKBEN... Hit, remény, szeretet? Elveszett? Elveszettek lennénk? Csak eltűnt szép emlék? Poros érték? Más a mérték? Mással élsz még? Miért nem velem...? Ez szerelem...? GYŐZ A SZERELEM...!? Haragszom, mert nem vagy bűntelen, De haragom felett győz a szerelem! Elhagytál, s mondtad: Meglátjuk, egymás nélkül milyen?! Neked jó? Mert nekem nem! Még mindig hiszem, Hogy győz a szerelem! Így várok rád szüntelen. Nem számít, hogy nem vagy bűntelen! A HITÜNK SEGÍT... Mosolyom és könnyem, Egy igaz remény. Szavaink, s az értelmük Néha kegyetlenül kemény. Bánat és áhított öröm, Együtt a szívemben, A hitünk segít, s egy halk fohász mi rebben. Ma ez csak egy reménysugár, De holnap tudom az élet, A jövő zenéje lesz, S egy újabb ígéret. Tavaszt hozó szikra, Egy mulandó rossz álom, Nincs más a Földön, Amire most vágyom... HÍVLAK! Ott álltam veled szemben, S belül a lelkemben, Ahol a szerelmed vetett ágyat, Közelséged ébresztett újra vágyat. Bele akartam kiabálni a füledbe, Te bolond vagy, hisz így veszünk el örökre! Mit tett veled az a hamis lélek?! Szavaidból néha csöppen a méreg. Máskor, pedig ahogy rám nézel, Az, édes perceket idéz fel! Kuszaság a fejemben minden percben, Az életem alakul, de még sincs rendben, Mert nélküled, csak egy fél vagyok. S a Tiéd is omlik széjjel, Csak szolgálsz egy nőt nappal és éjjel. Hát megéri elveszteni szabadságod és hited? Hisz látható, hogy vele semmire se viszed! Minden éjjel és hajnalban a szívembe lépsz, Nem tudom, honnan jössz, és hová mész? De azt igen, hogy csak nálam van az otthonod, S akkor leszel boldog, ha ezt végre felfogod! Hívlak! Ez az utolsó üzenet! Mely az őszinte érzéseimből született. ÍGY MARAD VELEM... Nem játszom! Igazán érzek. Álmokat látok, Hol nincsenek határok. Kelek a Nappal, Az álom szavakkal. Rejtem magamban, Őrzöm és félek, Csak csendben bízok, És erősen remélek, Még varázslatban élek. Fekszem a Holddal, S a lelkemben oly dal, Melyet örökre, Bezártam a szívembe. Vele alszom, Hisz tőled a dallam. Átkarol az érzés, Ebben a dalban. Tudom, hogy másnak is szól, De csak magaménak hiszem. S így marad velem, Ez a tiszta szerelem. IN MEMORIAM 2013. április 1 Így nem élhet tovább ez a szerelem! Csak játszol és játszottál velem? Aki igazán szeret, az nem dob el soha, Az élet bármily cudar a sors bármily mostoha. Az igaz érzés a szívben, a lélekben születik, Aki fontos, az más szűrőn szűretik. Ostoba a kín, hisz általam szólsz némán. Nem keresel, nem jössz el soha hozzám. Hiába várom az őszinte szót és érzést, Nem kapom, és nem látom a régi féltést. Inkább egy banyát szolgálsz ágyért és ételért, Vele küzdesz kétes álmokért s kétes célokért! Most sincs saját otthonod, csak szolga vagy nála, Én szabadnak hagytalak, csúnyán dobtál, az lett a hála. Mindig veled virrasztok éjszakákon át hajnalig, Nem tudom mégsem, hogy a lelkedben mi lakik. Itt üzensz, hogy vágysz és remélsz engem! De ez az egész csalfa, s nincs így rendben! Nem hagysz tovább lépni, kötsz magadhoz mélyen. Döntened kell végre, hogy én is a saját életem éljem. Társra vágyok, aki nem hagy el és őszintén szeret! Ha úgy érzed még Te vagy, szavaidnak adj teret! Hívj fel, gyere el, akkor itt a helyed nálam! Nem mondtam ki, de mindig erre vágytam. Ha még sem, akkor menj e helyről végleg el! Nekem egy valós lélek és nem egy képzelt szerelem kell! Az "In memoriam 2010. április 7." másnak szóló üzenet, Akkor lett a tiéd belőlem minden szeretet. Akkor fordultam feléd teljes szívemmel, S most lehet meg kell küzdenem ezzel a szerelemmel. El kell engedjelek, ha a boszorka lett az életed álma, De itt maradsz bennem örökre, a szívembe zárva. JÓ ESTÉT NYÁR! JÓ ESTÉT SZERELEM! Hűvös szellő, felemelő. Karom nyújtom, megölelő. Bíbor fényű napom alatt, A lelkem nyugton mégsem marad. Érzem, sötét helyen helyed. Fehér hajú retteneted, Fogva tartód nem ereszted. S becsületed egyre veszted. Nyári ének, tűzben lobban, Mégis fázom egyre jobban. Beléd bújok, testem leszel, Engednélek, S te nem engedsz el. Tűz a réten, fénye éget, Szemem látod, érint téged. Szívem érzed, s dobbanása, Ritmusodnak pontos mása. KETTESBEN A BIZONYTALANSÁGGAL... Hónapok óta éget a láz, A szívemben keserű gyász. A lelkemen fáj még a seb, Nincs lét, mely üresebb. Egyetlen vigasz a sok üzenet, Mely saját szavaimból született, S talán Te vagy ki visszaüzened, De nem erősíted meg a hitemet. Tétova gondolatok között, Várlak, hívlak, s kérlellek, Lépj felém! De Te nem teszed, S lassan elfogy minden remény. Elfáradtam itt a hiába futott körökben, S az időm egyre csak rohan, Nem tudom, mit hoz az élet még nekem, De azt tudom, hogy nélküled boldogtalan. KEZEINK ÖLELÉSE... Még most is reszketek, Mikor a kezemhez érsz. Azt mondtad: a kezeink mindig szeretkezve ölelik egymást, S én szenvedéllyel őrzöm ezt a vallomást. Hűvös ujjaim kapaszkodnak a tiédbe, Lágyan vonod őket tenyered medrébe. Érzem ez a világ legforróbb helye, Mert vágytól ég a kezed szerelme. Játszol és simogatva érinted a karom, Érzed, hogy mennyire, de mennyire akarom, Hogy vágyom a kezedet újra megfogni, S tenyérszerelmünkben eggyé fonódni... LEHETETLEN... James Arthur: 'Impossible' dalának a fordítása Emlékszem sok éve már, Azt mondták egy szerelem vár. Vigyázzak és fenntartással éljem. Én gyenge voltam, s te a fém! Az illúziók tengerén lubickoltam. Pont így éltem. De most, hogy mindennek vége, Elmentél és nem maradt semmi a szerelmed helyében Kiáltsd szerte széjjel A háztetőkről az égbe! Hogy, ami volt, elmúlt, Vége van örökre. Kiáltsd! Boldog voltam S most a szívem törten, Ezer sebből vérzik, S a minden, már lehet, hogy lehetetlen, lehetetlen...! Ha úgy szeretsz valaki mást, Hogy elkövetsz egy árulást, Megsebzel egy szívet és a szíved. Megcsorbulnak a hitek, Hisz jöttek üres ígéretek, Már tudom, tudom, hogy ez így van, és így lesz! S most, hogy már mindennek vége, S megbénítottál örök időkre, Menj előre egyedül az úton! S kiáltsd, s kiáltsd szerte széjjel A háztetőkről az égbe! Hogy, ami volt, elmúlt Vége van örökre! Kiáltsd! Boldog voltam, S most a szívem törten, Ezer sebből vérzik, S a minden, már lehet, hogy lehetetlen, lehetetlen...! James Arthur - Impossible - Videó Link Link MIKOR MINDENT ÁTSZŐ A FÉNY... Mikor mindent átsző a fény, mikor minden csupa remény, mikor igazabb lesz az érzés, mikor fontosabb a féltés, mikor boldogabb a lelkem, akkor jön, mit sosem szerettem. Akkor mint egy villámcsapás, eltűnik a fény áradás, s marad a tapogatózó félelmem, már nem leszel többé velem!? Mikor színes minden pillanat, mi bennem abból megmaradt, mit felejteni nem akarok, csak tovább élni, újra átélni, s hogy kell még, nagyon remélni. Mikor mindent átsző a fény, mikor van még remény, mikor csak az igaz érzés kell, akkor engedjem el? Akkor legyek újra bizonytalan, s a szerelemben hontalan...? Most hogy mindent átsző a fény, azt szeretném: hogy még legyél az enyém...! NINCSENEK SZAVAK... Nincsenek szavak, s félek ezen a világon. Néma űr van a lelkemben, s illattalanok a virágok. Színüket látom csak, de halványul egyre a kép, nyitnám a számat, s ordítani szeretnék. Belekiabálni a füledbe, hogy meghalld a hangomat, de csak írom itt helyette az agyon nyűtt szavakat. Megfoghatnám a kezedet, de nincs meg a közös tér, s fájó lelkemet befedte, ez az illattalan kopár tél... ÖLELÉS Most voltál velem, Most öleltél kedvesem, Simogattál édesem. Álom volt vagy képzeltem? De éreztem a tested tüzét, szíved heves lüktetését. Tudom, csak álom voltál, de mégis jó, hogy rámhajoltál. Lelkem repült veled tova, álombeli ölelésed, nem felejtem soha... ÖLELÉS A TÁVOLBÓL... Két karom erősen ölel át, feledve a világ zaját, bár nagy a távolság, mégis elér hozzád. Érezd ezt az ölelést, mely több mint szeretet, s örömmel tölt el, ha Te is szereted. Majd két karom gyengéden ölel át, átlépve a világ minden határát... ÖLELÉSBEN... Álltunk sebzetten s némán, Átkarolva múltunk és jelenünk. Vigaszra várt lelkünket kitárva, Csak öleltük egymást, S nem volt belőle elegünk. A csend beszélt s a sóhaj, Lágy simogatásom az arcodon, Kezed lett újra a meleg fészkem, S most azt kívánom, Bár lenne erre még alkalom! Forró volt a homlokod, Láz égette, mint a szívem. Ajkad játszott az ajkamon, S minden rezdülése már a kincsem, Mert magamba ittalak, átjártál újra teljesen, S most örök álmot remélek, Melyben így ölelhetlek, még és még... kedvesem... AZ ÖLELÉSED KÉNE! Talán csak az kell, Hogy végre ölelj, Egy teljes éjszakán át, Hogy megmozduljon újra a világom, Már annyira, de annyira kívánom! Talán csak az kell, Hogy mindennél szorosabban ölelj! [ S hogy megtaláljam az elveszett hitem, S hogy érezzem a sírig tartó szerelem milyen. Talán csak az kell, Hogy könnyek helyett verejtékünkbe burkolózzam, S csókodtól szédülve testedet testemre takaróként húzzam. Talán csak lépnem kéne a boldogságért végre, S tiszta lélekkel felnézve a tavaszi égre, Kiáltanom kéne hangosan, ahogyan csak lehet, Velem van az, aki igaz szívből szeret! ÖLELÉSEINK MEMOÁRJA... Ha a nap hideg vagy forró volt, S a testünkben eredő a vágy. Nálad ott volt hívogatón, S puhán a megvetett ágy. Léptem mindig sietett, Hogy érezzelek újra és újra, De az ölelésekben színes élet, Mégis veled veszett a múltba. Mintha örökké érintett volna a kezed, Régről ismerős volt a lélegzeted. S ha a kezem olykor a hajadba túrt, A levegő köröttünk teljesen megvadult. Érinteni vágytam mindened, S befogadni magamba lényed, S ha a testem hevült a végletekig, Öleltelek egészen reggelig, Mert nem tudtam betelni azzal, Hogy az enyém vagy, Lüktető vérem nyugodni most sem hagy. Öleléseink varázsát, Bár hordozhatná újra és újra az élet, Szavamra mondom, Soha semmiért és senkiért, el nem cserélnélek. ŐSZ VOLT... Ősz volt már akkor is, a nap langyosan csókolt, s a szél apró leveleket kergetett. Jöttél a sors hozott, bár akkor már nem szőttem terveket. Elég volt hallanom hangodat, mélyen érintett a szavad, s tudtam nekem elkezdeni, sosem lenne szabad. Már mindent másként látok, az ősz most is gyönyörű. a nap langyosan csókol, s Veled lennem olyan nagyszerű. Sétálj velem tovább az őszi s téli életen, legyél velem tavaszi forrás hűs és végtelen, minden bút feledtető mézédes szerelem P. S. I LOVE YOU Mocskos lettél! Mocskossá tetted a szerelmünk! S én így piszkosul is szeretlek. S én így is piszkosul szeretlek... REMÉNY Néha, mikor fekszem a félhomályban, A lelkem egyszer csak megremeg, Könny nélkül sírom a bánatom, Hogy ne hallja meg senki meg. Tűnt idők árnyékában számolom a napokat, S a néma csend szívemben egyre mélyebb nyomot hagy. Nem mozdulok, bár hívnak a fények, Más amit várok, s már más, hogyan élek. Nem sietek, nem döntök hegyeket, Nem járok a föld felett, S az ég mégis betemet, De van valami, ami felemel. Egy csodás tünemény, Az álmom szülte erős remény... ROXANNE ÉRZÉSEI, KÉRDÉSEI... CYRANOHOZ...? Agymenés fordított szereposztásban és a "sötétben." Ki vagy Te? - mondd! Ki éjek és hajnalok során, Elidőzöl verseim szerelmes során? Múltamból jössz, mi szívemhez közel? Lelkemmel üzensz, így nem engedsz el? Ismersz! Érzem! Hisz az "érzés köztünk pont úgy lobog", Mint a tűz, mi vonzza azt, ki reszket, Szívedből lényem éppen így nem ereszted? Ha arra gondolok, akit kívánnék, A lelkem is beleremeg, De nincs biztos jel, Csak reményem érinted meg. Ha volt hozzám valaha közöd, Ne csak itt, ha nem a valóságban is közöld! S ha te vagy, kiért még most is égek, Engem ölelj inkább, arra kérlek! A játék van, hogy jó érzéssel tölt el, S máskor valami félelem ölel, Hogy a titka olyan völgybe terel, Ahonnan semmi fel, és ki nem emel. Nyílj meg végre! Úgy kell egy biztosabb jel! Ha nem ismered valós lényem, Ne rontsd tovább a még tiszta fényem, Egyszer még a sánta kutyát is utolérem! De, ha nem oly rég a múltam voltál, S tőlem egy másik nőhöz fordultál, Nem szép dolog éltetni bennem úgy a vágyat, Hogy vele osztod meg az ágyad. Ha titok akarsz maradni gyáván, Huss, akkor repülj innen el! Mert úgy, szeretném, hogy vége legyen! Jár nekem ez a kegyelem! Az őszinte, valós szerelmedre vágyok, Nem kellenek tovább a talányok! Ha nyíltsággal jössz, Mindent megbocsájtok, Hisz fél ezer napja csak rád várok! Lassan tél van már! S valahol egy ölelő kar nekem jár. Vágyom rá, hogy a tiéd legyen, De ez a játék így már nem jó nekem! Lelkedbe nézz, hogy a szívembe láss! Nekem nagyon kellesz! S ha én, nem kellek igazán, engedj, Hogy megkapjon más! RÓZSASZÍVEK Bársonyos bíbor színt Őriz a lelkem, Egy dobozba rejtve Gyönyörű szerelmem. Rózsaszívek, Ott alszanak hosszú álmot, Elhagytak egy szép világot. Ujjaimmal simogatom őket, Idézik a régi időket, Hol a sárgából pirossá lett a szirom, Majd üressé vált minden oltalom. Bársonyos bíborszínt Kíván a lelkem, Talán megtalálom benne újra a hitem... A SZERELEM ÖRÖK... A szerelmem örök, S a tiéd. Ha szárnyalása néha alább hagy, Tudd akkor is hogy az enyém vagy. A lelkemből nem űz el, Sem idő, sem bármily jel. A szerelmem erős lánc, Egy hosszan tartó tánc. Egy vad s érzéki tangó, Egy repdeső pillangó. A szerelmem édes méz, Csordultig ér, ha hozzám érsz. Nincs ennél édesebb érzés, Nem múlik el! S ez nem lehet kérdés! SZÍVED A SZÍVEMBEN... Elhagyhatsz százszor és ezerszer. Játszhatsz itt a lelkemmel, De akkor is csak én érzem, Hogy a szíved hogyan ver. Hallgattam az éjszakáink csendjében, Ölelő karjaink vad szenvedélyében. Az utca közepén az esti fényben. Bánatod legmélyében, vágyaid rejtekében. Elhagyhatsz még százszor és ezerszer, De a szívem soha nem ereszt el, Mert összeért az ég a földdel, Táncot járt a lelkünk, Amikor őrülten egymásba szerettünk. Elhagyhatsz örökre! De nem lesz értelme akkor a dalnak, A pénznek, a megszerzett diadalnak. Az űr mely a szívedben már most is fáj, Űzni fog, hogy újra rám találj, S az én űröm folyton keresni fog bárhol is leszel, Érezd végre, A szívem soha nem ereszt el! TAVASZI ÉRZÉSEK... Égszínkék palástját terítette rám a Nap, tavaszi fényétől a lelkem mindig új erőre kap. Szinte, néma volt az utam a parkon át, sehol senki sem várt, sehol senki sem volt, csak néha egy halk madár hang dalolt. Nem voltam mégsem magányos nagyon, mert velem voltál gondolatom. S benned ott volt apró titkaim között, pontosan odaköltözött, egy kedves érzéssel teli emlék, amit újra szívesen megtennék. Égszínkék palástját terítette rám a Nap, s én a tavaszban is megtaláltalak. Megtaláltalak, hisz gondolatom vagy, lelkembe vésett szép, örök és örökebb emlék... ÜZENET Halld a messzi távolból, Hozzád száll egy sóhaj, Hűs őszi szél szárnyán repül, Megrakva lélekcsókkal. Esti harmattól csillogó, Csillagoktól fénylő, Ablakodon besuhanó, Szívedig elérő, Édes-bolondos érzés ez. Üzenete: örökös varázs, Alvó szikra, szunnyadó parázs, S hogy kellesz az álmomnak! Kellesz minden éjjel, Hol hangtalan képeken ölelsz Végtelen szenvedéllyel... VÁROK EGY CSODÁT Csak egy valami érdekel, S várok őszinte reménnyel. Kitárva szívem minden ablakát, Várok egy élettel teli csodát. Ez több, Mit vártam valaha Ez más, Ez lesz a lelkem balzsama. Ettől az élet lesz maga, Gyönyörű és nem mostoha. Meg is halnék egy kicsit érte, Ha eljönne ezért cserébe. Majd angyalszárnyon szállnék, S elcsitulnék, ha kéred, Mert a szívedbe tudom, Örökre beleférek...

0 komment , kategória: Ilianne

Szulejmán szultán

2017-02-18 19:02:04, szombat

	SZULEJMÁN SZULTÁN Amit a történész tud, de az iskolákban nem tanítják. A 150 évről rózsás képek alakultak ki mára!!! Ismerjük meg mi is az igazság! Budáról ellopott iratokat az isztambuli múzeumban magyar kutató nem kutathatja! Az anyagokat nem adják át a mai percig. Kiegészítés: - A török uralom alatt Magyarország népessége kb. 4 millióról 1,5 millió főre csökkent. - A 8. pont miatti szemlélet eredménye, hogy a török katonák kisajtoltak a meghódítottakból annyi jövedelmet, amennyit csak tudtak. - A török hadsereg téli ruhával nem rendelkezett, ezért felénk csak jó időben tudott hadat viselni. A fel- és visszavonulási sebességet ismerve, észak felé nem tudott már lényegesen messzebb hódítani, mert a közeledő őszi rossz idő miatt vissza kellett vonulniuk délre, csak a rendfenntartó embereik maradtak itt. A szultán minden évben más felé hódított. A Habsburgok ellenfelei (Velenceiek, franciák stb) is befolyásolták a szultánt, hogy mikor indítson háborút ellenünk. TÍZ TÉNY, AMIT TALÁN NEM TUDOTT SZULEJMÁN SZULTÁNRÓL Az atv.hu már korábban írt arról a tervről, mely szerint Szigetváron, a török ostrom 450. évfordulóján nem a hős várvédő Zrínyi Miklósnak, hanem elsősorban a hódítóként érkező Szulejmán szultánnak kívánnak - több sajtóhír szerint török és magyar kormányzati támogatással - emléket állítani. Újra felépítenék többek között az úgynevezett csonka minaretet, és zarándokhelyet hoznának létre az ostrom közben elhunyt török uralkodó tiszteletére. Szulejmánra a török történelem - beleértve a mai török vezetést - az Oszmán Birodalom legnagyobb hódítójaként tekint. Ennek az árát azonban elsősorban Magyarország fizette meg: a szultán nemzetünk egyik legkönyörtelenebb pusztítója volt, akinek gyilkos terrorja évszázadokkal megelőzte az Iszlám Állam és más terrorosztagok véres hódításait. A Hetek cikke. 1. Nevéhez fűződik az önálló magyar államiság megdöntése, amely a magyar történelmet évszázadokra kényszerpályára szorította. Miután az általa irányított mohácsi csatában megsemmisítette a magyar haderőt, és II. Lajos király életét vesztette, majd 1541-ben elfoglalta a fővárost, Budát, ennek következtében megszűnt a királyi udvar, így Magyarország irányítása hosszú időre külföldre, Bécsbe helyeződött, ami számos súlyos következménnyel járt. 2. A tények alapján ő tekinthető Magyarország egyik legnagyobb pusztítójának az ország 1100 éves történelme során. Uralkodása a szakadatlan háború és rombolás negyvenöt esztendejét jelentette az országnak. Ilyen hosszú időn át tartó hatalmas mértékű pusztítást az ország egyetlen ellensége sem okozott. A Batu kán vezette tatárjárás egy bő éven át tartott 1241-42-ben. A náci német megszállás, a nyilas rémuralom és a szovjet felszabadítás pusztításai is egy borzalmas esztendőn át tartottak 1944 tavaszától 1945 tavaszáig. Szulejmán első hadjáratát 1521-ben azonnal Magyarország ellen indította. Élete utolsó hadjáratát is ez ellen a föld ellen vezette már súlyos betegen 1566-ban, és Szigetvár ostroma során fejezte be földi pályafutását 72 éves korában. Egyik legfőbb életcéljának Magyarország leigázását tekintette: 1521 és 1566 között hét hatalmas hadjáratot indított Magyarország újabb és újabb területeinek bekebelezéséért. Hadműveletei során falvak százait gyújtatta fel, városok hosszú sorát lövette rommá, égettette fel. Ez történt Szigetvárral is, amelynek első módszeres szétlövetője, felégetője, lerombolója éppen Szulejmán volt. Ezért megdöbbentő, ha az ő tiszteletére akarnak napjainkban dzsámit és minaretet emelni Szigetváron. Szulejmán seregének pusztításairól egybehangzó leírásokat adnak a korabeli török és magyar beszámolók. A szultán győzelmi jelentése az 1526-os hadjárattal kapcsolatban a következőket mondja: "A hit harcosai elszéledvén az országnak minden része és tájéka felé, bárhol találták az alávaló gyaurokat, akár mezőn, akár hegyekben, közülük a férfiakat a kardok és nyilak áldozataivá tették, a nőket és gyermekeket pedig fogságba hurcolták, lakóhelyeiket feldúlták és felégették, s ők maguk megrakodtak töménytelen zsákmánnyal és mindenféle javakkal." 1532-ben Brodarics István, a mohácsi csatát is megjárt királyi kancellár, akit Szapolyai János király a Bécs elleni hadjáratából visszavonuló Szulejmánhoz küldött tárgyalni, a látottak alapján a következőket jelentette a szultáni sereg pusztításairól: "Szörnyen romboltak, égettek és öldököltek, az embereket korra és nemre tekintet nélkül elhurcolták." 3. A szultán emberéletben is hatalmas veszteségeket okozott Magyarországnak. Uralkodásának négy és fél évtizede alatt a nem szűnő háború és pusztítás során magyarok tízezreit ölték meg, és százezres nagyságrendben hurcolták el őket rabszolgaságba az országból. 1530 őszén Oláh Miklós, Mária királynénak, II. Lajos özvegyének titkára a következőképpen számolt be Erasmusnak, a híres humanistának Mehmed bég, nándorfehérvári kapitány Magyarországra betört tízezres seregének pusztításairól: ". a teherbíróbb, életerősebb férfiakat és ifjakat, tizenötezernél többet fogolyként Törökországba indított. Amikor Thurzó a török eltakarodása után kiment, hogy szemügyre vegye, milyen kegyetlenségeket követtek el, több mint ötszáz, részben karddal lemészárolt, részben földhöz csapdosott kisgyereket talált ott holtan. Talált közöttük ötvenet, akik még úgy-ahogy lélegeztek, ezeket - mélyen megrendülve a félholt apróságok iránti szánalomtól és a törökök bestialitása miatt - kocsin várába, Semptére vitette." 4. A szultáni iratokban rendszeresen megvető, becsmérlő hangnemben beszélt Magyarország lakosairól. A Mohács utáni győzelmi jelentésében például a magyarokat a következő szavakkal minősítette: "szemtelen és becstelen magyarság", "alávaló átkozottak","feslett életű gonoszok", "tévhitben élő gazok", a magyar katonákat pedig "ördöggel cimboráló dögök"-nek nevezte. 5. Látványos külsőségek között mészároltatta le magyar hadifoglyok ezreit. A magyar hadifoglyok tömeges lenyakazására a mohácsi csatát követő napon került sor, Szulejmán győzelmi ünnepének keretében. A szultán arannyal bevont trónusán ülve fogadta főtisztjeinek kézcsókjait és osztogatta számukra a kitüntetéseket, majd a vörös szultáni sátor körül felsorakozó oszmán vezérkar tagjai elé odavezették a mintegy kétezer láncra vert magyar hadifoglyot és valamennyiüknek fejét vették. Meg kell jegyezni, hogy Szulejmánnak ez a brutális tette messze felülmúlja napjaink Iszlám Államának eddigi legkegyetlenebb tömeges kivégzését, amelynek során mintegy kétszázötven foglyot nyakaztak le. 6. Az ország lakossága ellen tudatosan alkalmazta a megfélemlítés fegyverét. Ezt nemcsak katonai megfontolásból tette, hanem ezt diktálta számára vallása is. A Korán 8. szúrájának (fejezetének) 60. verse ugyanis arra szólítja fel az iszlám követőit a nem muszlim emberekre vonatkozóan, hogy "keltsetek félelmet bennük!" Seregének szerves részét alkották a könnyűlovas martalóc csapatok, az akindzsik, akiknek a neve is azt jelenti: "égető, dúló". E "hitharcosok" borzalmas pusztításai, brutális kegyetlenkedései nem csupán a zsákmányszerzést szolgálták, hanem azt is, hogy az újabb és újabb területek megszerzését félelemkeltéssel is előkészítsék. Várak, városok feladását is kegyetlen fenyegetésekkel igyekeztek siettetni. A már elfoglalt területek lakosságát is félelemben kívánták tartani. Az adók serény beszolgáltatása érdekében nem egyszer "nyársba vonással", azaz karóba húzással fenyegették meg a késlekedő falvakat, elrettentésül hivatkozva olyan falvakra, ahol már beváltották fenyegetésüket. 7. Az uralma alá került hatalmas területen példátlan és szisztematikus rablás zajlott, amelyhez foghatót se előtte, se utána egyetlen hódító hatalom sem hajtott végre az országban. Minden nemesember, városi polgár és a keresztény egyház is elvesztette a föld tulajdonjogát. Az összes föld egyedüli birtokosa a szultán lett. Az elfoglalt országrész mintegy 80 százalékát katonai szolgálat fejében török lovaskatonák kapták meg, ezek főleg a falvak területei voltak. A meghódított területek legértékesebb része, mintegy 20 százaléka a török kincstár kezelésébe került. Ide elsősorban a különböző városok tartoztak. Mindez többnyire a települések hanyatlását eredményezte. Mivel a török kormányzat számára a jól karbantartott, gondozott város képe nem jelentett értéket, a városok hamar nagyon elhanyagolt, lepusztult állapotba kerültek. Jól mutatja ezt az egykori királyi főváros, majd az egész hódoltság központjává tett Buda állapotát bemutató leírás 1555-ből. A Fugger bankház megbízottja Hans Dernschwam a következőket írta az egykori polgárházak, paloták látványáról: "A házak sorban, egymás után beomlanak. Építkezésnek nyoma sincs, legfeljebb annyi, hogy a lakó meghúzhassa magát az eső és a hó elől. A nagy, tágas termeket, szobákat istállószerűen kőből-agyagból-fából összeeszkábált cellák tömegére darabolták fel. Pincékre nincs szükségük. Ezeket szeméttel töltötték meg. Saját házának senki sem ura és gazdája. A házak egytől egyig disznóólakká váltak. Annyira körülépítették őket, hogy az ember jószerivel rá sem ismer a kapukra és a nagy hintóbejárókra. Ugyanis a házak elé - mi több, a házakhoz tapasztva - ereszalját, zsibárus bódékat építettek, melyekben a kézművesek török módi szerint a nyílt utcán ülnek és dolgoznak. A Fugger urak házában most a török kincstartó lakik. A ház előtt fából épített lóistálló, amely egészen a városházáig elnyúlik." 8. Az általa elfoglalt területeken a megmaradt lakosság súlyos és tartós elszegényítését eredményező gazdasági berendezkedést honosított meg. Egyrészt ő vezette be a szpáhi rendszert. A magyar tulajdonosoktól elvett földek döntő részét katonai szolgálat fejében használó szpáhik egyike sem tudhatta, hogy mikor helyezik át másik birtokra, ezért nem fektetett be a gazdaságába, nem fejlesztette birtokát, hanem abban volt érdekelt, hogy amíg ő használja az adott birtoktestet, addig is minél nagyobb hasznot tudjon belőle húzni. Ez kíméletlen rablógazdálkodáshoz vezetett szerte a hódoltság területén. A szpáhi földesurak a jobbágyoktól nemcsak pénzjáradékot és különféle terményjáradékot szedtek, hanem a legkülönbözőbb egyéb címeken is igyekeztek pénzt kisajtolni tőlük. Így például házasságkötéskor fizetni kellett a menyasszonyért stb. A török földesurak mellett nagy nyomorgatója volt az itt élő lakosságnak Szulejmán török államapparátusa is. Jól mutatja ezt, hogy az állami adó török nevéből a "haradzs"-ból új magyar kifejezés született, a "harácsolni". 9. Tudatos megtévesztéssel, barátságot színlelve, tárgyalás ürügyén hívatta magához 1541-ben a csecsemő János Zsigmond magyar király egyik gyámját, Török Bálintot, hogy ott elfogja és az isztambuli hírhedt Héttoronyba zárassa élete végéig. Kínálkozik a történelmi párhuzam, hogy az 1956-os forradalom idején a szovjetek szintén tárgyalás ürügyén hívatták főhadiszállásukra Maléter Pál honvédelmi minisztert, hogy aztán a tárgyalások megkezdése után Szerov tábornok, a KGB elnöke berontva a terembe fogságba vitesse a magyar vezetőt. 10. Ellensége, pusztítója és elnyomója volt a kereszténységnek. A keresztény templomok egy részét már a hódító hadjáratok során elpusztíttatta. A megmaradottak jelentős részét mecsetekké, illetve dzsámikká alakíttatta, de voltak olyanok is, amelyeket istállóvá tettek. A keresztények kezén hagyott templomok használatáért tetemes összegeket kellett fizetni a török hatóságoknak. A harangok használatát mindenütt megtiltották. Új templom építését, a régiek kijavítását csak hitványabb anyagokból engedték és torony nélkül. Kulcsár Árpád / Hetek (A szerzô történész) Szép halált halt Szulejmán Link https://24.hu/tudomany/2018/11/22/kiderult-a-mohacsi-csata-titka/ Link

0 komment , kategória: Történelem

E eszperente nyelv remek

2017-02-17 14:15:17, péntek

	E ESZPERENTE NYELV REMEK E nyelv remek - mekegett kecske mester, lenyelt egy szem epret, melyet szeret, s ezzel megtelve, kedve remek lett. Amikor eszembe jutott, hogy milyen remek is az eszperente, kutyasétáltatás közben ezt írtam: Eme verset Nektek szenteltem, gyertek velem, mert ezzel lehet lelkem remek, s nevethetek kedvemre. Ugye milyen szuper, hogy a magyar nyelvvel ilyet is lehet játszani? Teljesen értelmes mondat csupa E betűvel. Habár nem könnyű minden szóra kitalálni egy E betűs megfelelőt, de jó mókának tartom és csodálatos, hogy így tudjuk csűrni-csavarni a szavakat. Rengeteg kifejezést, szót, verset találhatunk az interneten, néhányat meg is osztanék Veletek, csak azért, hogy jókedvre derítselek Titeket. Mi is az az Eszperente? Nyelvezet, mellyel emberek rengeteg E-t elzengve mekegnek szellemesen, esetleg ellenszenvesen. Magát az ESZPERENTE nevet egyébként Karinthy Frigyes alkotta az eszperantó alapján. A szavak hasonlósága miatt a mai napig összetévesztik vele, pedig az eszperantó valóban idegen nyelv. Nézzünk néhány példát: Ablak: Egy terem keretezett szeme, melyen beleshetsz e terembe. Ajándék: Szerettedet leped meg vele. Ajánlott levél: Leveled, melyet bejegyeztetsz, s nem veszhet el. Ajtó: Egy terembe ezen mehetsz be. Aláírás: Kezed jegye. Egy lepelre lentre teszed, s ezzel beleegyezel e lepelre lejegyzettekbe. Alkohol: Szesznek ereje, mely embereket megdelejez. Alma: Kezdetben ezt ette meg egy meg egy ember, s lett kegyvesztett. Aranyér: Fenekednek egy megbetegedett ere, melynek neve nemes elemet jelez. Avar: Lepel, melyben leesett levelek hevernek. Ács: Mesterember. Szerkezeteket szerel egybe, melyeknek terhe termeknek fedele. Ágy: Fekhely, melyre testedet leteszed, s elernyedhetsz. Ágy 2: Emelt hely, melyre este tested leteszed, melyben elszenderedsz, estleg betegen fekszel, szerelmeseddel enyelegsz; melyben egyszer megmerevedhetsz. ÁLLATKERT: Ketrecek helye, melyekben ezer beste leselkedve hever. Emberek, gyerekek mennek, nevetnek s esznek pereceket, melyeket eme ezer meg ezer beste szerfelett kedvvel enne meg, de nem lehet. Áram: Delej. Árnyék:- Kegyetlen melegben enyhet lelhetsz e helyen, mert levelek rejtenek el, s fellegtelen eged melege nem perzselhet. Bátorság: Rendelkezel jellemedben e nemes jeggyel? (Persze!) Lelkednek tettereje veszedelmes helyzetekben sem lesz kevesebb, s eszeddel egyetemben cselekszel. Bernáthegyi: Testes, de kedves eb, mellyel hegyekben rekedt, s jeges pelyhekkel betemetett embereket kerestethetsz. E megdermedt emberekbe ebeddel cepeltetett szesszel lehelhetsz lelket. Bélyeg: Egy szeletke, melyet megveszel, s nyelveddel megnedvezve leveledre felenyvezel. Bilincs: Egy meg egy kerek perec, melyet rendnek embere tehet kezedre. BOCI, BOCI TARKA: Tehenek gyermeke, tehenek gyermeke fekete pettyekkel tele, sem szerve, mellyel zengzeteket felvegyen, sem szerve, mellyel legyeket elhessegessen... Bor: Eme remek szesz nekem kedvencem, melynek becses neve : hegynek szeszes leve Borotva: Nyeles penge, serte ellenszere. Bosszúvágy: Szenvedett lelkedben kelt gerjedelem, melynek ereje kegyetlen ellen-tettet kerestet veled, s te ezt remegve, eszedet vesztve keresed. Ceruza: Kezedbe veszed, s hegyezett szenes bele szeletre, lemezre lekenve jeleket tesz. Cenzor: Egy elvetemedett rendszer embere. Keze mellett rengeteg eszme lett eltemetve, s megnyesett jeltengerek kell leplekre levettessenek, mert teljesben e rendszer egyet sem szeret. Cékla: Elveresedett embert e termesztett eledellel neveznek meg. Cigány: Zene teremtette fekete szerzet Cilinder: Fejre helyezett fekete, emeletes henger, melyben egyesek kedvtelve rejtegetnek beste-gyermekeket. Címkórság: Egy beteg szenvedelem, melyben egy embernek neve sleppje rengeteget jelent. Cincog: Egerekkel egy nyelven cseveg. Cipész: Mesterember. Egy zsebes testet szerkeszt egybe, melybe lent tested nyele bele lesz helyezve, s mehetsz vele benne. Citrom: Rezessel szemben ezt eszegesd. Erre nyelve leve megered, zene-szerkezete tele lesz e nedvekkel, s recseg. Család: Nemzet sejtje. Csatabárd: Pert befejezve ezt temeted el. Csavar: Ez egy pecek, mellyel elemeket szerelhetsz egybe. Teste hengeres, s e hengeres testbe tekerten, egyeneletesen emelkedve meneteket nyestek bele. Feje lehet szegletes, s kerek, s e fejjel kell peckedet betekerned. Csámcsogás: Neveletlen ember fej-eleje eledelt nyelvesztve rengeteg megnedvezett eledelt nem fed el. Csecsemő: Cseppecske gyermek. Rengeteget szendereg, s egyetlen eledele mellnek teje. Cseh - Egy medence nemzete, serje nevezetes. CSÓK: Szerelem kedves, gerjedelmes jele, melyben nedvem nedveddel keveredve, egyre-egyre belemelegedve nyelvem nyelveddel tekeregve enyeleg. Teljesen belefeledkezhetek, szemem nem meresztem, ellenben szemfedelem leeresztem, s jelenem pereme, melyen egyebek leledzenek, rettenetes messze dereng, s szellemem felemelkedve mennyekben lebeg. Mellesleg nemegyszer fellelheted szerelmes versekben, jelenetekben s esetekben, melyekben zene mellett nyelved zengedezve rezgetve lelked lengeted. Divat: E trendnek megfelelve feded be testedet. Eszperente: Nyelvezet, mellyel emberek rengeteg \e\-t elzengve mekegnek szellemesen, esetleg ellenszenvesen. Foci: Eszetlen emberek kergetnek egy kerek fekete pettyest, mellyel cselezve keveregnek, esetleg eleshetnek, de eme pettyes egy fejessel e ketrecbe belemenne, ezer ember kedve fellegekbe emelkedne Füves cigi: Gyepes dekk Gőg: Kellemetlen jellemjegy, melyet peckesen felemelt fej jelez. Gyógyszer: ez egy kerek szer, melyet lenyelsz, s ezzel nem leszel beteg. Hamburger: Egy zsemle, melyben egy letepert egyedet lelsz veres cseppekkel Hang: Megrezegtetett elemekben zengzetek, nesz-csemelyek terjednek. Ez eme kellemeknek (esetleg fertelmeknek) legcseppebb eleme. Has: Testednek eleje nemednek szerve felett. Rendszeresen sert nyelve megkerekedhetsz e helyen! Humor: Elme nedve. IKREK: Ketten lettek egyszerre. INKVIZÍCIÓ: Szerzetesek kegyetlen szervezete, mely elrendelhette: egyes emberek szenesedjenek el elevenen. Iskola: Szeptember elseje reggelen ezer s ezer gyerek ment egy helyre, mely helyen nyelveket, neveket, embereket, helyeket s egyebeket tesznek fejedbe. S ezeknek fejedben helyet kell keresned. E nyelveket, neveket, embereket, helyeket s egyebeket eszes emberek, melyek nem szeretnek nem eszes gyereket, helyeznek te fejedbe, eszedbe. S ezt nem felejtheted el. Iskola 2: Csepp gyermekfejekbe e helyen vernek egyszeregyet. Emellett verseket kell beseggeljenek, s nem rendetlenkedhetnek. Kaktusz: Eme egyed meleg helyen ered (s megszeretgetve kezed tele lesz vele) Karácsony: Decembert nem teljesen befejezve rengetegen egybesereglenek szerettekhez. Esznek, csevegnek, s egy nevezetes esetet vereselnek el, mely tele mese-jegyekkel: ezer meg ezer esztendeje szent gyermek kelt Betlehemben. Katona: Felesketett fegyveres ember. KÉPESKÖNYV: Egy megszerkesztett egyed, melyben remek képek rengetege terjeng el, s ezt megszerkesztette egy remek fej KIMONÓ: Kellemes lepel, melyet emberek testekre tekernek. Ezen emberek messze keleten lettek; eme helyen termetes meleg, nemes test megy fel egekbe. Egyebekben egyes jelek, melyeket kezeddel ne keress, ellenben szemeddel megtesztelhetsz, s mely jeleket ezen, egyebekben nem szerfelett termetes emberek teste leple ereget, szemembe bemenve nem veres rezet eszembe fellebbent. Könyv: Keskeny szeletek serege, melyekre rendezett jel-rengeteget tettek. E jeleket szemeddel szedheted eszedbe. Körző: Egy meg egy kezes szerkezet, mellyel lepleken szerkeszthetsz. Egy keze hegyes, ezt megveted egy helyen. Beles keze kereng, s nem megy se messzebb, se beljebb (elvben). Ennek bele lesz lekenve. Lepledre kerek jelet, esetleg egy teljes kerek elemet tehetsz e nyeles szerkezettel. LEPRA: Rendellenes eset, melyben kegyetlen szenvedsz, mert tested egy-egy szeglete testmeleg erjedt nedve megdermedve kellemetlen szeleket ereget, s e gerjedelem e testnek eleve nem kedves, mert elengedhetetlen el kell kezdened kezeddel fel- s le reszelned; eme testszegleted be kell tekerned, mert lebegve remeg, esetleg leeshet. Levegő: Tenger, melyet emberek belehelnek, s messze hegyeket megfest. Mozi 1: Egy terem, melyben rengeteg ember les egy megfeszegetett leplen megelevenedett jeleneteket MOZI 2: Kerekes szerkezet pergetve vet lepelre jeleneteket, melyekben emberek, helyek, szerelmek szerepelnek. Lent emberek eme lepelre merednek, esetleg enyelegnek - kezedet melletted helyezed el; de csengetnek, s megrettensz. (egy terem, melyben rengeteg ember les egy megfeszegetett leplen megelevenedett jeleneteket) Mozi 3: Egy hely tele termekkel, s e termekben fenekeknek teremtett helyekkel. Jegyet veszel, mellyel beengednek, helyedet megkeresed, s letelepszel. Kedvesed melletted, feje tenyeredben, s beceneveket rebegtek. Egy leplet lestek, melyen emberek jelennek meg (persze nem elvenek, mert ezek felvett jelenetek), s feleselnek, szeretkeznek, verekednek. Nem egyszer megnevettetnek, de lehetnek kegyetlenek, s megrettenthetnek. Egyes esetekben emberek mellett, esetleg helyett rengeteg beste szerepel, s csepp gyermekeknek kedvence egy sereg szerzet, melyeket meglett emberek festettek, szellemes, kedves lelket lehelve nem egybe. Jelenleg rengetegen nem mennek el e helyre. Ehelyett tekercseket vesznek, s ezeket egy fekete szerkezettel leperegtetve lelnek kedvet e jelenetekben. Naplemente: Eme helyen ment el egy ember, melynek egyetlen szelleme elveszett mert e hegy lenyelte kendet nyaldki: Nyelveddel seperd fel fenekemet. Olló: Eme egybeszegecselt, megfent kezekkel szelhetsz leplet, s nyeshetsz fejeken megeredt serte-rendeket. Országhatár: Ezen kerettel lerekesztve, emberek egy nemzetbe egyhelyen megtelepednek. Egyszer meg felkerekednek, s ezen kerevetet keresztbe szelve, meglesnek ezermegezer nevezetes helyeket. Pap: fekete lepelbe tekeredett szentember RÁDIÓ: Szerkezet, melyben kedves zene s szellemes csevely kellene legyen, de nem ez megy, mert serceg, recseg, hereg s nyekereg. Rádió: szerkezet, melyben kedves zene s szellemes csevej kellene legyen, de nem ez megy, mert serceg, recseg, s nyekereg RÉSZEG HÁNYIK!: Ezt kell lehelnem, mert rengeted szeszt lenyeltem, s eme cselekedetemet testem belseje szerfelett nem kedvelhette. SEX: Perc melyben egyenes megmerevedett szervedet egy csecses egyedbe vezeted be, s mellette fenekedet fel le emelgeted! Szellentés: Segged szele SZÉK: Hely, melyre feneked lehelyezheted, benne kellemesen eltespedhetsz, tested erre meg erre lengetheted, kezed mellette leeresztheted. Lehet benne rengetegnek eleme megtekerve, egybeszerkesztve, szegelve, esetleg enyvvel megeresztve. Egyes esetekben felemelheted, s fejbe verhetsz vele megveszekedett, ellened hergelt embereket. SZÍNHÁZ: Emeletesre megszerkesztett hely, melyben egyesek egy emelkedettebb, lepellel elrekesztett helyen fejben megjegyzet szerepeket csevegnek; esetleg szerelmes jeleneteket lejtenek. Ezer ember remegve, esetleg nevetve mered ezen jelenetekre, s egyszerre tenyereket hevesen egybever. Ezt befejezve egyszerre elmennek, megjegyezve: ejnye, de kellemesen telt el e remek este. SZŐRSZÁLHASOGATÓ: Egyedek, melyek nem repkednek, ellenben -mert fejlettebbek- zsenge gyermekeket kezdetben tejjel etetnek: ezeknek meztelen teste leple -mely rendesen nevelve meleget rejteget-, ennek egyetlen egyede, melyet eme ember lehellet keskenyre repesztget, mert ezer meg ezer helyes eset mellett fenekedve keres egyet, melyet nem kedvelhet. Temető: Elszenderedettek kertje. WTC: Szeptemberben fekete emberek nem mentek el emeletek mellett mert belementek Vér: Testedben erekben vezetett veres nedv. Sebekben ez serken, de megdermed, s ezzel sebed beheged. Zongora: Kedvelt zene-szerkezet, melyen fekete s nem fekete nyelveket leverve zengzeteket kelthetsz. Lehetsz mestere, remekelve ezreket delejezhetsz meg, s ehhez neved nem kell Ferenc legyen. ÉS MÉG NÉHÁNY SZÉP VERS: /Felteszem Nektek "csent" eszperente verseket, szemezgessetek!/ Petőfi versek - CSUPA E-VEL KELJ FEL NEMZET! /Petőfi Sándor: Talpra magyar/ Kedves felem ne tespedj, nemzetednek kellesz! E perc megfelel, lehet remekebb helyzet nem lesz! Nemzet legyen elrekesztve, esetleg ne? Felelj sebesen erre! Szent Szellemnek jelentem, Fegyenc nem leszek egyszer sem! Fejedelem nemzetet elrekesztett, Nem lett szerencse embereknek, melyek nemzettek, Ezek felett nem rendelkezhettek, Jelenleg kellemesen nem szendereghetnek. Szent Szellemnek jelentem, Fegyenc nem leszek egyszer sem! Rettenet fertelmes ember, Meg kell gebedjen, de nem mer, Ennek nemzete helyett, Beste enlelke kedvesebb. Szent Szellemnek jelentem, Fegyenc nem leszek egyszer sem! Testedre nehezedett tekercset nyesd le, Hegyes szerkezet szebb lesz helyette! Kell neked, mely kezedet nem engedte? Ezer esztendejes fegyver, gyere! Szent Szellemnek jelentem, Fegyenc nem leszek egyszer sem! Nemzet neve lesz zengzetes, Leendett egyszer szerfelett becses. Szennyet, melyet erre kentek, Ezennel lekezelnek! Szent Szellemnek jelentem, Fegyenc nem leszek egyszer sem! Merre emberek, melyek nemzettek, Eltemetve szenderegnek, Gyermekem nem emel fejet, Felettes Szellemhez esengve rebeg szent neveket. Szent Szellemnek jelentem, Fegyenc nem leszek egyszer sem! Nevetve belebetegedtem, ebbe e remek eszperente versbe! Elrejtettem lelkembe, be kellett vernem fejembe. Mert tehetem, eszemmel megjegyzem, ezt el nem feledem! Nekem tetszett e remek vers, s szeretem, szeretem: TELEPSZEGLETEN SZESZELDE /Petőfi Sándor: FALU VÉGÉN KURTA KOCSMA/ Telepszegleten szeszelde csermely mellett elhelyezve, benne kedve tetszelegne, teszem fel, nem esteledne. Egek rendre estelednek, erek, berkek csendesednek. Dereglye sem megy keresztbe, hever e fekete csendbe. Szeszelde bezzeg nem csendes, zeng-peng benne zene rendes. Szesz ereje szerteterjed, embereknek kedve gerjed. Hej, menyecske, kedves lelkem, erjedt hegylevet kell nyelnem! Legyen hetven esztendeje, de meg heves szesz ereje! Zenemester, sebesebben! Kerekedett fene kedvem. Keresetem szerteverem, lelkemet meg eltemetem. Megjelennek rendelettel: csendesebben kedvetekkel! Telep feje heveredne, esetleg elszenderedne! Legyen vele beste lelke, te meg eredj fene helyre! Zene zengjen, szedte-vedte, pendelyemnek lehet veszte! Esmeg mennek, reteszt vernek: Legyenek csendesek kendtek! Szentek lelke legyen velek, kedves egyetlenem beteg. Feleletet egy meg nem tett, berekesztnek szesznyeletet. Zene menten befejezve, s szertemennek csendesedve Ejj de remek, de remek Meglelhetnem e helyet Mert e kedves, szertelen Nyelvezetet kedvelem . Velem sem egyszer esett, De ezerszer, meglehet, Csevejeket, levelet, Csecsebecse verseket, Lelkem s szellem-gyermekem, Nekem kedves embereknek, E nyelven elzengenem . E leleten lelkendezve Fejemben ez' eszperente, Vers-zsenge kerekedett . Egykeveset elmerengtem, De ezzel felszegem merszem, Felteszem, el nem kergetnek, Berzenkedve nem szegeznek Mellemnek fegyvereket Ehelyen megtelepedett Eszperentemesterek, S megengednek egyszer-egyszer Elhelyeznem keresetlen Elmefergetegeket György Emőke: ESZPERENTE VERS Eme remek egy mese Melyen el-elmerengek Eszperente vers lesz ez Egyszer Fekete Elek Becses gyereket nemzett Esdve szerette Etelt De nem ez leve neje Neje meg se sejtette Mert e kerekded szeme Be leve reteszelve Elekje kedves vele Eztet szerette benne De vele nem kecmergett Kedvese neve Etel Kedvenc gyereke meglett Erre Etel rendelte Vegye el legyen neje Eleknek leve neje Nem kell Etel se gyerek S neje mert ezt megtette Nem mereng este vele Se neje se Etele Mehet el Elek szerte E terve befejezve De nem telt benne kedve Szeme megtelve nedvvel... Juhászné Bérces Anikó: MENYEMET KERESEM Menyemet keresem. Legyen Kedves, csendes, Kellemes, jellemes, Szeretetteljes, Egyenes ember, Rendesen neveltetve. Nem emeletes, Nem termetes, Sem testes, Nyelve nem hegyes. Esztendeje kerek, negyede eltervezettnek. Fekete szeme szerelmet teremt, Feje eredetben tele tervekkel. Esze kereke peregve teremt jelent. Vers, zene kedvence. Eredet rege nem nehezen kezelt. Nevetve keres szeretetet, Melyben kedvese esete Elrendeltetett. Gyermek terve nem elvetett. Kedvelt csemege keze tette, melyben benne lelke. Hegy leve eleve elvetve. E kerettel rendelkezve Gyermekem elvesz, S, tetted egyengetve Esengve szeret, s el Nem enged. E tervvel keresem menyem. Ez lehetetlen? Nem. Rendben lesz. Eszem telve ez esettel. Jelentkezz! - Szeretettel. Persze ez nem mese. Magyar Péter: ESZPERENTE ESZMERENDSZER ESZTERREL Nem netezhetek, ez kellemetlen, de el kell felednem, mert ezzel nem fekhetek le egyetlen egyszer sem. Eszter rezgett egyszer ezzel jelezve nekem, mert lehet keresett engem, vele kellene eszmecsere mellett elfelednem ezen ezer e jelet melyet lejegyeztem. Be kellene fejeznem negyed egyre ezt, mert teljesen eszeveszett leszek reggel. Ezer meg ezer e tekereg kerge eszemben, de le kell tennem eme jegyzetemet, mert Eszter lehet kedden nem lesz, mert zene lesz hetente egyszer. Megyek el, de ne feledkezz meg ez egy eszperente vers. Kedves verset felemlegetett ember, nem leszek teljesen egyenes eme verssel, de e-vel rendesen teletettem, mert egyszerre ezer jellel keltem fel Eszter mellett. Ejnye ez nem teljesen helyes, mert Eszter ezennel nem lehet mellettem, de szeretem, meg egyszer ez lesz, de ezt nem emlegetem fel mellette. Ez lehetetlen negyven e-vel feljebb, egyszer befejeztem eme versem, de nem felejtettem el egy e-t sem; ez nem lehet, Eszter rezgett egyet, de nem mellettem, mert Derecske mellett lehet, nem velem, de szeret engem, ezt el nem feledhetem, de el sem veszthetem, mert lelkem teljesen elszenesedne. Szerencse, mert ezer meg ezer ember helyett engem tervezett el keze mellett. Mert ezzel engem egyenesen fellegekbe emel; lehet mert szeretem!? Ezer meg ezer perc telhet el vele, de eszemnek nem tenne eleget ez sem. Megyek lefekszem ezen eszelve, de szeretettel emlegetem Eszteremet! EGY ESZPERENTE SZERELMES VERS Eme versemet neked szentelem, Emese! Egy esetet csevegek el, mely velem S veled esett meg egy delejes este. Ez nem mese gyerekek, megesett Bevezettem eleget, ezennel elkezdem. Egy este leve eme mese kezdete, Egy teremben csevegtem szerelmemmel. Emese szeme szerelmet rejtett, Szeretem eme szerelmetes esteket, Lehetne, teljes estet csevegek vele. De elkedvetlenedtem sebesen, Helyzetem kellemetlen lett eme percben. Eh, kellemetlen? Egyesen rettenetes! Belem fene ette, feszegette fertelmesen, Nem rejtegethettem, elengedtem terhemet. Nem kertelek, megtettem, eme percben Retteneteset szellentettem e teremben. Fejemben ez jelent meg: ezt elcsesztem! Meg egyebeket: mely eledelt ettem? Vesepecsenye? Retek? Egyebek? Mely lehet eme szelek eredete? Helyes feleletet nem leltem fejemben. Leplezve szerelmemre lestem, Szeme elkerekedett, merev, jeges lett. Ez nem jelenthetett egyebet: Belem szele elrettentette kedvesemet. Emese ezzel fejezte be: "Eredj, el veled!" Elrendeltetett, szerelme ellebegett, Emese elfelejtett engem eme este, Embernek nem vett, mert belem szeles. Elrendeztem fejemben eme esetet. Egy helyes feleletre leltem: Meleg lettem. Ezennel eme mese befejeztetett, lehetne: THE END. Let's Go-Eszperente szerelem Link Emberben megjelent Szeretetet lesne szemem, de embertengerben meglelnem s meglesnem lehetetlen lenne, mert termetemmel nem versenyezhetek. Emelkednem kellene, de merre lelhetek erre helyet? Cseles leszek! Gyermekek kedvelt tette ment meg. Egy kertben nevelkedett termetes, levelesre mentem fel s lelestem. ( Nem leestem!!!!!) Levelek rejtettek,de Mesterem meglelt, s nekem jelzett : - "Gyere le! Ezen este veletek eszem..." Engedelmeskedtem, s leereszkedtem. Emberben megjelent Szeretet estvendégem lett. Lelkem felmelegedett, s lelkesen bejelentettem : Becstelen szerzett sékeleket négyszeresen megtérítem! Erre Vendégem bejelentette: Kerestelek, s megleltelek! Lelked megmenekedett! ESZPERENTE EVANGÉLIUM Ember Gyermeke,de nekem Mesterem megmentett egy embert. Eme beteg ember nyelve nem engedelmeskedett, hebegett, s csendben kelt, evett, fekhetett, mert egy fejszerve nem engedett be neszeket, zenekellemeket. Mesterem ezt tette vele: nyelvnedves kezekkel melengette eme engedetlen szervet s beteg nyelve lett ezzel megkenve. Mesterem szeme egekbe lesett, s ezt zengte: "Engedj meg!" S ezen szent percben betegembernek nyelve megeredt . Gyere velem, mert kellesz te nekem. Kezed ne legyen telve egyedekkel, melyeket tengerekben lelhetsz, s megehetsz, esetleg kereskedsz vele. Nem kell megszerezned ezeket! Ezerszer kedvesebb tett lesz ez: ments meg velem lelkeket, elveszett embereket! Szerezz nekem rengeteget, mert Mennyeknek terme lesz ezekkel megtelve egyszer! Read more: http://rejtvenyekkicsiknek.hupont.hu/205/eszperente-ujszovetseg#ixzz8697BMFKL ESZPERENTE REMEKEK: Kedves Emberek, Gyermekek! Szemeteket, mely fejeteken csendben leselget, vessetek szeretettel eszperente versenyre megverselt kedvencekre! Egyebek melett rengeteg remeket ezen weben leshetsz. SZERETETTEL NEVELD Nem kenyerem eme versszedet, De megteszem, mert lelkemnek kedves eme dednevelde, melynek helye Veres legtetelye, s mert eme reggelen nevethetsz e versemen, nekem ez megy fesztelen. Nem kell rengeteg elme. egy percre kell letedd fegyvered, s lelked telve szeretettel megleled, mely legkedvesebb neked. GYERMEKED Eme csemete mely lelkesen, kedvesen, tekereg kebleden. Szeretettel neveld gyermeked, s benne kedved leled! Eme percek sebesen telnek, felcseperedve ezen dedek elszelelnek. S te elengeded, szemedben szeretet cseppel telve. ESZEMENTEK Egy Reggelen felkeltem, gyermekemet etettem, evett egyet, szenderedett, csengettek, lementem, levelemet elvettem, s emellett megleltem, eme versenyt, kedveltem. Fejem vesztve kerestem, eszem, kezem megleltem, nem kell eme fegyelem, versenyezzek lelkesen. Legyen benne szerelem, kellemes, de elvetem. Lehet mese tehenes, lehet kedves egeres, lehetne, de nem teszem. Legyen versem gyerekes! Vedd kezedbe germeked. Nevess vele eleget, szeresd, neveld, terelgesd! Keze legyen kezedben. Nyelve pereg, szenvtelen, rendetlen meg eleven? Ez ne szegje kedvedet. Reggel este vele lehetsz. e perceket ne vesztegesd, mert persze te emellett, kenyeredet keresed. Remegve tekered fejed, gyermekedet, merre tegyed? Erre egyet felehetek: Veresen egy csendes helyen, kertes, hegyes meredeken, egy remek csemete nevelde, telve rendes emberekkel, e helyen te gyermekedet, szeretetben leteheted. Link Eszperente mese /egy eszperente mese, melyet e gyerek helyben jegyzett le./ Link Eszperente szótár Link Eszperente Ószövetség Link Eszperente Újszövetség Link CAFFMANÓK - ESZEMENT REPP Link Ezeket teszteltem decemberben ESZPERENTE NYELVEN Link

0 komment , kategória: Agytorna

Csevegj, mosolyogj, gyönyörködj!

2017-02-17 14:00:41, péntek

	CSEVEGJ...! MOSOLYOGJ...! GYÖNYÖRKÖDJ...! Eszperente, Oszporonto, Öszpöröntő! Gyertek emberek, csevegjetek e helyen eme nyelven! Csevegjetek, fecsegjetek! - Otthon kortyolj bort, tombolj, s mosolyogj! ESZPERENTE SZERELMES LEVÉL Benedek Ede, Pentele, levele Kelemen Etelhez, KECELRE Egyetlen szerelmem, kedves Etelem! Szeretlek! Ezt nem leplezhetem el. Rendelkezz velem, Etelem. Lelkemnek fejedelme, te! Fejemet eltekerted! Delejes szemed lelkem tengerszeme. Tested kecse, lelked becse, nekem legszebb csecsebecse. Egyre epekedem, egyebet nem cselekszem, reggel kezdem s estemet ezzel fejezem be. Meggebedek: e sejtelem fenyeget. Szeress engemet! Repesve lesem ezen levelemre feleletedet, mert kezed el nem nyerendve, menten megrendelem ennen szemfedelem s tetemem csendben eltemettetem. Legyen ez? Helyesled? Ez lehetetlen! Mennybemenetelem elevenen s teveled kettesben legyen meg, szentem! Tervem ez: espereshez vezessem szende jegyesem peckesen, felekezetemnek ezen esperese vele kegyszerekkel, kenetteljesen megeskessen, s mennyezetes fekhelyemet szeretett nejemmel megfelezzem. Kelengye nem kell, egy pendelyben elveszlek! Mert megszerettelek! Melegben jegelt sert vedelhetsz pereccel, fergeteges teleken kemence mellett melegedhetsz. Vesepecsenye lesz rendes eledeled gesztenyedesszerttel, ehhez reggelre telt serleggel hegyleve s meggylelke kevertje. Melegben selyemlepellel, len s kenderlebernyeggel, dermedt telek dere ellen medvebekeccsel fedem be lenge termetedet, te hetyke menyeccske. Mert megszerettelek! Kerek egy esztendeje ennek. Ne rebegj nemet: vedd le keresztemet, s vedd fel keresztnevemet: Benedek Ede neje Kelemen Etel. E nevezettel engem egekbe emelsz fel... Mert megszerettelek! De befejezem levelem, mert csengettek! Kezedre ezerszer lehelve: Ede OSZPORONTO! Heves Ferenc: BOLONDOS DOLOG Otthonom Kondoros. Porondon dolgozom: korongot dobok, s olykor dobolok. Csoportot toborzok, sokszor bolyongok. Most Dorogon volt dolgom, hol koros rokonom, Zsoldos Kolos kosztolt. Kosztom rossz volt; gyomrom korgott, s korcs komondorom, Lompos, nyolc fontot fogyott. Kondoros lombos, Dorog dombos, homokos, kormos; homlokom poros, orrom folyton lobos volt. Otthon jobb! Ott bor csorog, Dorogon por s korom gomolyog, gonosz rokonom folyton dohog. Komor sors! Zsoldos horkolt, komondorom bolthoz sompolygott, s csontot lopott. Konok, okos dog! Potrohos rokonom tombolt, dorongot fogott, s Lomposhoz rontott, hogy poroljon. Mord komondorom morgott. Most fogom botom, s torkolok Zsoldoson. Gomb kopog, csont ropog, pofonok, rokon zokog, toprongyos, s doktorhoz csoszog. - No - mondok -, rossz sorom volt Dorogon. Pokol rostokoljon ott! Gyorsmotoron robogok, tornyos Kondoroson gondos kontyosom s pocok porontyom mosolyog. Bonbont osztok. Bocskort oldok, bort bontok, s kortyolok, fogsorom pontyot morzsol. Zsolt szopott, most pocskol. Lompos koncon mocorog. Kormos dorombol. Bolondos mosoly s koros bor homlokomon zord gondot oldott. Pont. Domonkos Botond ÖSZPÖRÖNTŐ! 1. Hörcsög iszik: Szőrös hörcsög szörpöt szörcsög 2. Hájas szex: Tömör gyönyör 3. Ödön öröksége: Zöld öblös köcsögöt örökölt Ödön. Zöld öblös köcsög fölött bögöly röpködött, s köpött. Ödön hörgött - dögölj bögöly! S rögtön lökött köcsög törött, bögöly döglött. Ödön röhögött Hö-Hö 4. Vörös csősz gyött Gödöllőről, bőrönd mögött vörös nőt dögönyöz ötször, közbö ötöt böfögött öt köcsög sörtől. 5. Csöpp kölyök öt göndör nő között jön!

0 komment , kategória: Agytorna

Anya, apa, gyerekek: a család

2017-02-16 14:15:21, csütörtök

	ANYA, APA, GYEREKEK Európai Polgári Kezdeményezés a házasság és a család védelmében Tegyünk együtt a házasságért és a családért Európában - írja alá Ön is a legnagyobb európai kezdeményezést, hogy az EU házasság-fogalma a minden tagállamban elfogadott definíció legyen: az egy férfi és egy nő közötti házasság és az ezen és/vagy leszármazáson alapuló család. A társadalom így tudja biztosítani, hogy minden gyermeknek legyen édesapja és édesanyja. ÍRJA ALÁ ÖN IS A HÁZASSÁGÉRT ÉS A GYERMEKEKÉRT! Igen, támogatom a házasság és család jelentésének meghatározását az uniós jogalkotásban: a házasság egy férfi és egy nő szövetsége, és a család házasságon és/vagy leszármazáson alapul. Aláírás az alábbi weboldalon: Link Így írjuk alá az AnyaApaGyerekek kezdeményezést - Útmutató, segédlet Link Aláírás papíron is lehetséges: Nyomtassa ki az aláíróívet és segítsen nekünk az aláírás gyűjtésben! A véleménye számít! A kezdeményezést nemcsak az interneten keresztül, de papíron is alá lehet írni (pl. ha nincs internet-hozzáférése, vagy családi és baráti körben, valamilyen összejövetelen szeretne gyűjteni). Ha szeretné az aláíróíven aláírni a kezdeményezést, vagy aláírásokat gyűjteni, töltse le a megfelelő ívet, nyomtassa ki, írja és írassa alá másokkal is, majd küldje vissza a megadott címre. Vigyen magával néhány példányt baráti találkozókra, kirándulásokra vagy családi összejövetelekre, szakítson néhány percet az aláírások összegyűjtésére a házasság és család védelmében. Adja meg másoknak is a lehetőséget, hogy részesévé váljanak ennek az európai vállalkozásnak! A kitöltött íveket kérjük küldje el postán az alábbi címre: Emberi Méltóság Központ, 1253 Budapest, Pf. 40. Ha nagyobb közösségben szeretne aláírásokat gyűjteni, érdemes átgondolni a következőket: Magyarázza el a kezdeményezés lényegét néhány mondatban, például: "Egy európai polgári kezdeményezés kéri a támogatásunkat a házasság és család védelmében. Európában egyre több ország törvényeiben a család már nem azt jelenti, amit régen. Tegyünk azért, hogy az EU ne kényszerítsen az országokra értékrendjükben nem elfogadható fogalmakat. A házasság egy férfi és egy nő szövetsége, ezen és a leszármazáson alapul a család. Kérjük, írják alá az AnyaApaGyerekek európai kezdeményezést a kihelyezett aláíróíveken. Az aláíráshoz szükséges a személyi igazolvány száma, ezt készítsék elő. A következő generáció jövője a mi kezünkben van." Készítse elő a helyszínt: legyen elég asztal, toll és aláíróív. Segítsen az embereknek: a helyes aláíráshoz szükségük lehet egy kis segítségre. Mivel a különböző országok aláíróívei különbözőek, legyen biztos benne, hogy a személyazonosító okmányának országát választja ki az alábbi felsorolásból: Link

0 komment , kategória: Család

A Nő és a Férfi

2017-02-15 21:32:31, szerda

	A NŐ és A FÉRFI Mire vágynak a nők? és Mire vágynak a férfiak? Mire vágynak a nők? A nők férfiakra vágynak Mire vágynak a nők? és Mire vágynak a férfiak? A nők azt szeretnék, ha kényeztetnék, babusgatnák őket a kapcsolatukban, mert ha nem ez történik, akkor elfásulnak, és úgy érzik, túl sokat nyújtanak a párjuknak. Úgy érzik, hogy csak adnak és adnak, míg egyszer csak már nem lesz mit adniuk. Ha azt érzik a nők, hogy törődnek velük és tisztelik, szeretik őket, egyre jobban kivirulnak és minden eddiginél többet és szívesebben tudnak adni önmagukból. Amikor egy nő beleszeret egy férfiba, akkor azt reméli, hogy erős, gondoskodó társra lelt. Ha egy nő hosszabb ideig csak ad, de nem kap viszonzásul törődést, szeretgetést, akkor magányossá válik. Megéli az elszigeteltséget. A legtöbb férfi alig érti, hogy milyen fontos a nő számára, hogy érezze a társa támogatását. A férfiak néha jól látják, hogy a nő egyedül is megbirkózik a feladattal, ezért nem támogatják. Hiszen a férfiak úgy működnek, hogy ha egyedül is meg tudnak oldani egy problémát, akkor nem beszélnek róla senkivel. Ezért nyugodtan hallgatnak, amikor látják, hogy a nő képes megbirkózni a feladataival. A nő viszont - bár az eszével tudja, hogy megoldja a problémáit, de az érzései mégis igénylik a figyelmet, kényeztetést, a szeretet megnyilvánulását. Amikor egy nő zaklatott, kimerült vagy kétségbeesett, akkor fokozottabban vágyik arra, hogy érezze, nincs egyedül. Vágyik a férfi közelségére, a bensőségesség érzésére, egy kis beszélgetésre. Ilyenkor a legfontosabb bizonyítéka a szerelemnek, ha a férfi meghallgatja. Ha ugyanis a nő megoszthatja valakivel az érzéseit, akkor megerősödik abban a hitében, hogy érdemes a szeretetre. Már nem kételkedik, és eltűnik a bizalmatlansága. Segítünk Neked Szeretnéd megosztani valakivel gondjaidat? Tanácsot is szeretnél kapni? Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt. Sok férfitől hallottam már azt a mondatot: minek mondjam minden nap, hogy szeretem, mikor úgyis tudja. Ha nem szeretném, nem élnék vele. Ez óriási tévedés. A nők minden nap igénylik a szeretet megnyilvánulását. Ha sokáig nem kapnak ,,bizonyítékot" a szeretetről, akkor elbizonytalanodnak, úgy érzik, nem érdemlik meg a szeretetet, és gyakran megfogalmazzák, hogy ,,őket talán nem is lehet szeretni". Ez természetesen szélsőséges viselkedésmód, de a nők hajlamosak a szélsőségekre, amikor a szerelemről van szó. Munkám során azt tapasztalom, hogy a legtöbb nő belefáradt abba, hogy mindig csak adjon. Időt szeretne arra, hogy magával foglalkozzon, hogy felfedezze önmagát. Vágyik valakire, akiről nem kell gondoskodnia, aki érzelmi támaszt nyújt neki. Mikor egy nő rájön, hogy túl sokat adott, általában a férfit hibáztatja mindkettőjük boldogtalanságáért. Igazságtalannak érzi, hogy ő lényegesen többet adott, mint amennyit kapott a kapcsolatban. Bár a legtöbb esetben igaz, hogy nem kapta meg azt a figyelmet, törődést és szeretetet, amit megérdemelt volna, mégsem szabad a társát hibáztatni ezért. Be kell látnia, hogy ő is felelős azért, hogy így alakult. Túl sokáig tűrte azt, ami kellemetlen volt a számára, nem húzta meg időben a határokat. Az egyik nagyon fontos tudás egy nő számára, hogy felismerje azt a határt, amelyen túl már nem adhat a párjának anélkül, hogy ő maga ne károsodna. Ha felismeri ezt a határt, nem válik mártírrá, aki bűnbakot keres elrontott életéért, hanem felelősséget vállaló emberként kicsit visszavonul, kevesebbet ad. Megszabja a határait. Lássunk erre egy példát. Harmincas éveinek közepén járó, csinos, ápolt, intelligens hölgy keresett fel, nevezzük Áginak. Elmondta, hogy 7 évvel ezelőtt ,,szerződést kötöttek" a férjével, hogy a férj a munkája mellett főiskolát fog végezni. 3 gyermekük van, és a megállapodás úgy szólt, hogy ő otthon marad főállású anyaként, hogy a család semmiben ne szenvedjen hiányt, amíg az apuka tanul. Az otthonuk legyen a béke és a nyugalom szigete, az anya fogja biztosítani ehhez az érzelmi hátteret. Ettől kezdve a család nem járt kirándulni, fokozatosan elmaradtak a közös programok, a férj eredményesen tanult, a család csendesen alkalmazkodott. A családfő egy idő után elvárta a teljes csendet és a tökéletes kiszolgálást. Vizsgaidőszakban inkább elment otthonról egy rokonhoz, ahol lábujjhegyen közlekedtek, hogy teljes figyelmével tanulhasson. A feleség egyre alkalmatlanabbnak érezte magát, hiszen még a csendet sem tudta biztosítani élete párjának. Négy év múlva meglett a diploma. A feleség és a gyermekek várták, hogy a család ismét együtt legyen, közös programokat szervezzenek, élhessék azt az életet, amelyet négy éven át nélkülöztek. A férjet előléptették. A következő évben azért nem maradt ideje a családra, mert az új feladat lekötötte a figyelmét. Aztán jött az igény: most egyetemet szeretne végezni. Újra indult a tanulás, a feszültség és a távolság egyre nőtt a házaspár között. A gyermekek kapcsolata az édesapjukkal a minimálisra csökkent. Ez a folyamat 7 éve tart. Ági lassan feladta az összes álmát a szép családi életről. Próbálkozott 4 órás munkával, de a férje lebeszélte, ez az életforma nem szolgálja a család érdekeit. A férj hiába ígérte, hogy még két év, és az életük egy kánaán lesz, Ági úgy érezte, késő lesz. A gyermekek addigra megnőnek, és nem volt részük családi kirándulásokban, nyaralásokban, közös játékokban, ünnepekben. Ági a betegséget választotta, hogy felhívja magára a figyelmet. ,,Pánikbeteg" lett, és rosszulléteivel követelte ki , hogy a férje legalább néha rá figyeljen. A férj azonban csak egyre türelmetlenebb lett, Ági betegsége nem hatotta meg. Közös munkánk során megtanultuk meghúzni a határokat. Ági megtanulta, hogy az igényeit a megfelelő módon kifejezze. Egy alkalommal kérte a férjét, hogy hét végén menjenek el kirándulni. A férj azt válaszolta, tanulnia kell, nemsokára kezdődik a vizsgaidőszak. Ági akkor elmondta a ,,varázsmondatot": - Nagyon sajnálom, hogy nem tudsz velünk jönni, de mi a gyermekekkel reggel 8-kor indulunk. A férj megpróbálta lebeszélni, de Ági hajthatatlan maradt. Bár tele volt kétségekkel, félt a rosszulléttől, a férje haragjától, de felszabadult, boldog napot töltöttek el a gyermekeivel együtt. Ági belátta, hogy a férje folyamatosan megsértette az ő határait, tiszteletlenül viselkedett vele, kiabált, morgott, visszautasította a kéréseit, és nevetségesnek minősítette az érzéseit. Igaz, hogy ő meg ott hibázott, hogy nem jelölte ki előre ezeket a határokat, és csak sajnálgatta magát. Ági azóta megtanulta, hogy hol húzza meg a határait. A pánikrohamai egyre ritkábbak. Megtanulta a felelősségvállalást a saját döntéseiért, egyre több önálló döntést hoz, és ezzel kivívta a férje tiszteletét, és megbecsülését. Mire vágynak a férfiak? A férfiak nőkre vágynak A férfiak azt szeretnék, ha folyamatosan érezhetnék, hogy szükség van rájuk. Ha azt tapasztalják, hogy a társuk bízik bennük, és méltányolja az igyekezetüket amely arra irányul, hogy a párjuk kívánságait teljesítsék, egyre erősebbek lesznek, és többet tudnak a másiknak nyújtani. A férfiakat úgy lehet ösztönözni, ha elismerik az erőfeszítéseiket. A férfiak megoldásokat akarnak. Azért akarnak megoldásokat, mert ezzel bizonyítani tudják a hozzáértésüket. Ha egy nő nem fogadja el a férfi megoldási javaslatát, akkor a férfi úgy érzi, megkérdőjelezték a hozzáértését, nem tisztelik eléggé. Ezért tovább már nem is foglalkozik a nő problémájával. A férfiak, ha zaklatottak, akkor egyedül akarnak lenni. Visszavonulnak, magukba fordulnak, és a gondjaik megoldására koncentrálnak. A problémákat osztályozzák súlyosságuk és sürgősségük szerint. A megoldás sorrendje: először a legsúlyosabb vagy legsürgősebb problémával foglalkoznak. A férfiak nyerni akarnak, mégpedig nem csak simán nyerni, hanem azt is akarják, hogy a másik veszítsen. Nézzük például a teniszt. Ha egy férfi meccset játszik, nem elegendő, hogy csak úgy nyerjen. Az ügyességét, rátermettségét, a jobb felkészültségét bravúros labdapörgetéssel, cseles ütésekkel igyekszik bizonyítani. Legalább annyira élvezi azt, hogy a társa veszít, mint a saját nyereségét. Akkor teljes a győzelem érzése, ha fölényes győzelemnek lehet elkönyvelni. Ha egy férfira nagy nyomás nehezedik, akkor feledékenyebb, megbízhatatlanabb, elérhetetlenebb lesz a társa számára. Kapcsolataiból távolodik. Ha ilyenkor próbálunk beszélgetni vele, úgy tűnik, mintha alig lenne jelen. Természetesen azért nem figyel ránk, mert a problémáján rágódik, megoldást keres. Érdemes ilyenkor békén hagyni, és kivárni, míg megoldja a problémát, mert utána megújult érdeklődéssel és nagyobb törődéssel fordul majd a társa felé. Mi történik akkor, ha a férfi nem találja meg rövid idő alatt a megoldást a problémájára? Ilyenkor keres kisebb célokat, amelyeket megvalósíthat. Például újságot olvas, tévét néz, autót vezet, de egy biztos: nem beszélget az őt nyomasztó gondokról. Kicsit felejtenie kell, hogy a kikapcsolódás után újult erővel dolgozzon a problémája megoldásán. Óriási hibát követ el az a nő, aki ilyenkor szóra akarja bírni a férfit. Visszautasítás, ideges szóváltás lesz a vége, és mindkettőjükben a meg nem értettség érzése marad. Még nagyobb melléfogás, ha a nő ilyen esetben tanácsot próbál adni. A kéretlenül adott ,,segítség" megalázó a férfi számára. Azt jelenti neki, hogy nem bíznak benne annyira sem, hogy egészen apró dolgokat meg tudna oldani egyedül is. Ha a nő rámutat arra, hogy párja mit tett rosszul, ezt a férfi súlyos kritikának értékeli. A nőt a segítségadásban a szeretet kimutatásának vágya vezérli, a férfi, pedig támadásnak, fájó kritizálásnak éli meg. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a férfi vágya az, hogy csak akkor kapjon segítséget és tanácsot, ha kér. Sok férfi számára fontos, hogy bebizonyítsa: el tudja érni a céljait. Gyakran tapasztalható, hogy az apró kudarcok jobban bántják a férfiakat, mint a súlyosabbak. Néha a férfiak azt kifogásolják, hogy szívesen segítenének a párjuknak, de nem tudják, mikor tesznek jót, mikor várnak a nők valódi segítséget, és mikor panaszkodnak csak úgy... Valóban csak kevés nő tudja a segítségkérésnek azt a módját, amit úgy neveznek: egyenesen segítséget kérni. Ez így hangzik: Légy szíves tedd meg ezt és ezt. Vagy: Szeretném, ha ezt meg ezt megtennéd nekem. A férfiak a segítségkérés ezen eseteiben hálásak, mert nem kell találgatniuk, mit is akarhat valójában a társuk. Amikor egy férfinak problémája támad, feltámad benne egy ősi ösztön, amely még a magányos vadászatok emlékét hordozza a sejtjeiben. Ez azt sugallja, hogy az embernek vészhelyzetben először magával kell foglalkoznia, és csak utána mással. Érdekes megfigyelés, hogy amikor a repülőgépen a kapitány bemondja, hogy: ,,Hölgyeim és uraim, kérem, tegyék fel az oxigénmaszkot", a férfiak gondolkodás nélkül felteszik magukra, utána, pedig a társaságukban lévő másik személyek segítségére sietnek. A hölgyek ugyanerre a felszólításra először a társaságukban lévő gyermekre teszik fel az oxigénmaszkot, és csak utána magukra. Azt gondolnánk, hogy ez a férfiaktól önzés, pedig csak a logikus, előrelátó, ösztönös gondoskodás. Gondoljunk bele, ha a férfi magára vette az oxigénmaszkot, akkor bárkinek biztonsággal nyújthat segítséget a továbbiakban. Ha azonban először a többiekkel törődik, elveszítheti az eszméletét, és akkor ahelyett, hogy másokon segíthetne, ő szorul segítségre. Ha egy párkapcsolat boldogtalan, egészen biztos, hogy mindkét fél felelős a boldogtalanságért. Ha egy nő túl sokat ad, ezért nem a partnerét kell hibáztatnia. Ugyanez a helyzet, ha a férfi ad túl keveset. A végső tanulság az, hogy hiábavaló dolog mindenért a másikat hibáztatni. Megváltoztatni mindenki csak a saját hozzáállását tudja. A NŐ DICSÉRETE Ragyogj! Ragyogj, mert szeretetre születtél, mert az élet hordozója lettél, Ragyogj, mert érzelmek élnek benned, értelmet adva az életednek. Ragyogj, hogy erőt sugárzó lényed szülője lehessen a reménynek. Ragyogj, mert a közöny sivársága nem vethet árnyat a napsugárra. Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell! Mert lelkedben rejtett csillag tüzel, Ragyogj, mert Isten üzenete vagy! Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb! A FÉRFI DICSÉRETE Szeretünk! Mert nélküled nincs igazi nő! És nincs életre keltő erő, nincsenek rózsák és illatok, szépség és szerelem nem ragyog! Mert nélküled nincs gondoskodó békés otthon és vigasztaló szívderítő, meleg szeretet. Nincs haza! Nincsenek gyerekek! Mert nélküled céltalan az út, minden vágy és ölelés hazug, hontalan vándor a boldogság, nélküled a lét, csak pusztaság Csábítás 50-en túl Link

0 komment , kategória: Életmód

Horváth-Varga Sándor

2017-02-15 20:00:14, szerda

	HORVÁTH-VARGA SÁNDOR Tűzzel fest és kiállítaná Link Link Link AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK Remélni jót és alkotni szépet Boldognak látni minden népet. Megetetni az összes éhezőt Virággal ültetni be a tar mezőt. És meglocsolni a sivatagot Ez-mit az élettől akarok. Békében nevelni sok gyermeket S ne legyen rémísztő a rengeteg. Fény gyúljon fel az agyakban S az ember ne éljen akaratlan. Csak az örömök legyenek nagyok Ez- mit az élettől akarok. Emlékezni arra mi régen volt Becsülve tisztelni az öregkort. Mert tapasztalás tanít jövőt És erős oltalmazhat serdülőt. Hogy városokat ne fedjen el homok Ez- mit az élettől akarok. A vérnek legyen végre értéke S nem kérdezve, hogy kérték-e. Csak adni magadból őszintén Hogy kísérjen a tudás, a fény. S a gyermekek legyenek boldogok Ez- mit az élettől akarok. Kérem, legyen mindennap ünnep Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek. Legyen hit,megértés, szeretet, béke Hisz az életnek van valódi értéke. Így büszke lehetek, hogy ember vagyok Ez- mit az élettől akarok. Horváth-Varga Sándor:Amit az élettől Link AZ ALKOTÓ DICSÉRETE Ajánlás: Gaudi Évinek, ki a barátom, és szobrokat készít. A tehetség bennünk rejlik Csak vannak, akik nem is sejtik Pedig az ember ajándékul kapta Hogy világát formálhatja - Akkor, rég, mikor kiűzetett - És felszabadult a képzelet Azóta is él a kényszer Teremteni aggyal és kézzel Mert alkotni, muszáj, kell Tudva - érezve, ezért létezel S most a szobrokat látva Gondolj a teremtés folyamatára Ez az, amit ő ért el A sáros, agyagos kezével Mikor abból gyúrva képet Megmutat valami szépet S íme, a műveket körül járva Érzed, a lelked is átformálta. ÁLDJA ISTEN Áldja Isten azt, Ki már arcokba verte öklét. Áldja Isten azt, Ki szívekbe szúrta tőrét. Áldja Isten azt, Ki megcsalta az igaz szerelmet. Áldja Isten azt, Ki már összetört sok szívet. Áldja Isten azt, Ki kihasználta a gyengét. Áldja Isten azt, Kinek fájdalmas meglét. Áldja Isten azt, Ki másokat meglopott. Áldja Isten azt, Ki sokakat elátkozott. Áldja Isten azt, Ki valótlant mondott már. Áldja Isten azt, Ki a sült galambra vár. Áldja Isten őket, Mert miattuk lesznek a nagyok. Kiben a hit és szeretet ragyog. Áldja, mert Miattuk tisztul meg a szó. Tőlük tanulva mi helyénvaló. Áldja, mert Csak erénnyel élni nem lehet. Vizsgáljuk meg magunkat emberek! BOCSÁNAT SZERETLEK Elnézést azoktól, akiknek vétettem Nem ellened, hanem érted tettem Szerettem volna segíteni néked, Gondolom indokom megérted Ártottam. Pedig a szándékom jó volt Mégis mindenki csak korholt, Szeretek mindenkit, kicsit és felnőttet Hibámmá az nőtt hogy imádom őket. Akartam neves könnyed ne csorogjon Boldogság csillaga kötényedbe, hulljon Félre értett szándék ez oka mindennek HIBÁM ennyi volt csak bocsánat, szeretlek! EZ VAGY TE ŐSZ A fények már kissé tompák Öreg fák lombjaikat szórják Más arcot mutat minden És néha dér van a kilincsen. Nem, nyargal a fürge szellő Szél fúj, hideg s dermesztő Bár a nap még mosolyát szórja Mikor világítva az útját, rója. Csicsergése nem hallik madaraknak Már itt csak kevesen maradtak És nekik is a tolluk szürke Jó időt várnak eleségért repülve. Vedlik, bundát dúsít a macska Gondolva várva az új tavaszra Ez vagy te ősz. Szomorúnak látszó Dolgos napokat pihenésre váltó. GONDOLATAIM DELELŐN A jó könnyesen és szenvedve A rossz gazdagon, nevetve Éli át létének első részét És ugyanott találnak békét. Az egyik útja simán fut A másiké göröngyös út Mégis egyszer fordul minden S kapnak megváltást ingyen. Tudom eredeti bűn nincsen Az életem az egyedüli kincse Megpróbáltam mindkét utat Az életem fogy nő a tudat. Jártam könnyű sima úton Véreztem lábam a másikon Simán hazudtam nőknek Mondtam igazat szeretőknek. És mindig szeretetre vágytam Csalódtam gyermekben, barátban Ami mindvégig ki tartott hitem Hogy velem van, segít az Isten. Nem hiábavaló a negyven évem, S az utam melyre régen léptem. Meg kell járnom vérző lábbal is, Mert ez az út, ami nem hamis. Mit én szenvedek, a semmi Ahhoz mit viselt fiú, az isteni Panaszra, ha nyílna a szám Mit mondhatna a ,,szűzanyám". Bocsánatot e szenvedés hozott Ám a világ meg nem változott. Elveszni nem hagyom az igét Lelkemben őrzöm uram hitét. Gyermekeim szeretetre neveltem Hogy higgyenek magukban, és istenben Mert a helyes utat az tudja Kit kézen fogva vezet hite, ura. Istenem, mint már annyiszor Kérem fiaimról, lányaimról Meg ne feledkezz soha Hisz hitet sugároz arcuk mosolya. A HÁROM DIÓFA Kézen fogva szépen lassan mennek, S közben csendesen beszélgetnek. Hasonlítanak nagyon egymásra, Ki rájuk néz, ezt azonnal látja. Nem csoda. Hisz apa s gyermeke Erősen mégis óvón fogja keze. A hangok is komolyak ám lágyak, Mint az erős madár szárnyak. Melyek felemelnek a magasba, Mélységes nyugalmat árasztva. Fájdalom és erőlködés nélkül, Miközben lent minden megszépül. Közöttük szinte él a szeretet, Nem játszik egyik sem szerepet. Míg megbeszélnek sorra mindent, Apa gyermeket csendre intett. Figyelj, most elmondom azt neked, Mit majd tőled tanul meg gyermeked. Látod ott az a három fa terem diót, Egy keveset, másik többet, harmadik milliót. Én ezeket apámmal ültettem el, Hogy miért azt most mesélem el. Kell gondolni jövőre és a múltra, Ezt az érző ember mind megtanulja. Az öregebb fából készül neked asztal. Egy életen át együtt leszel azzal. Őrajta fogyasztod megszolgált ételed, És nem esik földre fehérkenyered. Mulatozás bánat körülötte zajlik, Keményfa, ő soha meg nem hajlik. Másikból készül bölcső gyermekednek. S körülötte olyan vidámak lesztek. Látva, ahogy erősödik szépen, Megörökíted néhány kis fényképen. Talán nem is gondolsz arra, Hogy a bölcső volt egyszer diófa. A harmadiknak, nem vidám a sorsa. Ő kísér majd el az utolsó útra. És eltakarva, háláját lerója, Hogy ne legyen nehéz a föld súlya. Itt hirtelen, sokatmondó csend lett, S az apa arcán, legördült egy könnycsepp. Látod fiam, egyszer úgy gondolsz apádra, Mint most én, drága nagyapádra. Ezért most mi is ültetünk hát, Nem egy, de három diófát. És terem, azaz ültetett sok fa, Hagyományként szállva apáról, fiúra. Apa, kisgyermek gödröket ásott, Belekerült csemete, még vásott. Ám mire feladata eljő, Ez a fa is, hatalmassá megnő. És amíg beteljesül a sorsa, Négy szorgos kéz mindentől megóvja. Leültek, nézték. Hogy dolguk elfogyott, És érezték, mindketten boldogok. S az a négy szem, pont úgy csillogott, Mint, éjszakában a tiszta csillagok. Este lett. Hazafelé lassan mennek. Az apa és a kisgyermek. Csendesen beszélgetnek. MAGÁNYOS FARKAS Egyedül él az erdő mélyében Erős, nincs benne félelem Teszi, azt, mit azért kell tenni Hogy mindennap tudjon enni Társa nincs csak vágya néha Szanaszét sok ivadéka De meg nem ismerné őket A sajáterőből felnövőket Este a holdfénybe vonyítja Ő ezt nem így akarta Tanítaná a farkas népet Mondva ősi falka meséket Arra vonul, hol véreit hallja Vonzza társainak hangja De a területet védő hímek Nem örülnek a jövevénynek Visszavonul bár nem gyáva Csak véreit miért bántsa Elfut mélyen a rengetegbe Hogy magányát megkeresse S éli életét mi még hátra van És talán nem is boldogtalan Mert a véréből való gyermekek Lehet, egy szebb jövőt, teremtenek. NOVEMBER 1 Miért gyullad a sok láng ma Mit jelent a halottak napja Nem értettem, s féltem a halált Mely majd értem is jő, és kiált Gyere velem, letelt már az idő Mit számodra engedett a teremtő Kicsi voltam, úgy öt, hat éves Számomra a gondolat is rémes Hogy majd egyszer én nem leszek És elfelejtenek, kiket ma szeretek Mára túl a negyedik x-en Ilyen félelmem már nincsen Van egypár kedves halottam Kikkel ettem, ittam és játszottam Akik neveltek, és fagyizni vittek Elvtársak voltak, vagy éppen hittek Itt vannak ma is, és sok napon Jönnek velem az utamon. Vigyáznak rám. Tanácsot adnak Nem félek, hogy magamra hagynak S amikor értem is jő a kaszás Megkezdődik egy új varázs Együtt leszünk, mint voltunk rég És a gyertya értem is ég Közösen vigyázunk majd arra Ki emlékszik egy távoli arcra Aki valamikor én voltam Mikor az élő embert játszottam Így ma már pontosan tudom A gyertyát magamért is gyújtom AZ ŐSZ A nap csak fényével van jelen A mai fagyos reggelen. Levelek hullanak a fákról Kopasz ágak között, szél táncol. Elmúlt. Pihen minden növény, Barna a szép erdei ösvény. Varjak szállnak, mondják ,,kár" Hogy elmúlt az idei nyár. A dér reggelre mindent átfest, Fehér a fa és az úttest. Melyen én is haladok előre Gondolva a rohanó időre. Nem fáj csak olyan szomorú, Hogy derűre midig jön ború. Sok a gond. Kevés az öröm. Mégis szép vagy ősz. Köszönöm! PARADOXON Szerettem és megcsaltak Csaltam mikor akartak Szerencsémben, reménykedtem Reményemben, szerencsétlen Fájdalomban erősödtem Erőmön az élet túltett Nevetéstől meg könnyezve A könnyektől újra élve Életemtől jót remélve Vágyaimtól felajzódva Feszülésnek van-e haszna Ha az erkölcs nagyon laza Igazságom fájdalmat szült Ma született sírba került Egészséges sosem éhes Éhségétől, nevetséges Örömkönnytől megszeppenve Félelemből elfelejtve Munkájából túl szegényen Koldulásból királyképpen Uralkodva megtaposva Megtaposva aranyozva Nemesfémből piedeszta Emelvényből akasztófa Negyven éve átkos kornak Átkos évek most is forrnak Forró nyáron hűs éjszaka Éjszakának gondolata Gondolatnak szabadsága Szabadságnak nincs hazája Igazságom én kimondtam Mondtam, alszom hát nyugodtan Nyugodtságom elvesztettem Elvesztettem, nem találom, Találj reám édes álom Édes álom van-e otthon Otthonom a paradoxon.

0 komment , kategória: Szép versek és idézetek

Öt éves a Békemenet

2017-02-14 22:45:27, kedd

	ÖT ÉVES A BÉKEMENET 2011. második felétől egyértelművé vált, hogy az új kormány ellen külföldről jövő mérhetetlen és gátlástalan erők szövetkeztek - mondta Bayer Zsolt publicista, a Békemenet öt éves évfordulója alkalmával tartott beszélgetésen. Bencsik András főszerkesztő hozzátette, ,,mindenki főszereplő és hős volt, a menetelés megtöltötte a lelkünket reménységgel", és megmutatta a világnak, milyen elementáris erő támadt a magyar civil társadalomban. Elhangzott, a Békemenet olyan nehéztüzérség, amelyet nem lehet mindenkor bevetni, viszont hatására Barroso is másképp kezelt Orbán Viktorral. 2012. január 21-én világraszóló eseményről adhatott hírt a magyar és külföldi média, Magyarország megelégelte, hogy a brüsszeli szociálliberális elit bürokratái gyarmati polgárként tekintenek a vérüket 1956-ban hullajtó szabadságharcosainkra és azok leszármazottaira - idézi fel közleményében a CÖF-CÖKA az első alkalommal megtartott Békemenet körülményeit. Az öt éves jubileum alkalmával rendezett összejövetelen Bayer Zsolt publicista, Bencsik András főszerkesztő, Csizmadia László, a CÖF-CÖKA elnöke, Fritz Tamás politológus, Stefka István lapigazgató, Széles Gábor médiavállalkozó, valamint Dörner György érdemes művész beszélgetett. Gátlástalan erők szöveteztek Bayer Zsolt arról beszélt, 2011. második felétől egyértelművé vált, hogy az új kormány ellen külföldről jövő mérhetetlen és gátlástalan erők szövetkeztek. Felidézte, ennek hatására született a ,,tétova cikk", amely azt pedzegette, utcára kellene vonulni az ország védelmében. Nemsokkal később jelent meg Bencsik András nyílt levele, amelyből kiderült, egymástól függetlenül gondolták ugyanazt. Bayer Zsolt arról is beszélt, ő volt a legmegdöbbentebb ember, eredetileg hatalmas fegyverténynek gondolta volna, ha csak 20 ezer ember csatlakozik a Békemenethez. Ehhez képest az emberek nem fértek be a Kossuth térre. Bayer Zsolt szerint a liberalizmus az emberiség legígéretesebb ideológiájának indult, annak köszönhetően jöhettek létre a nemzetállamok. Ezzel az ideológiával ,,sikerült annyit bíbelődni", hogy mára a liberalizmus vívmányai köré sorolható az is, hogy Angliában a várandós nőket személyként kell megnevezni, nehogy megsértsék a szülni készülő férfiakat. Mint kifejtette, ,,ezt sikerül a liberalizmusból nem kis melóval összehozni, minden kretén beleadott apait-anyait". Bayer Zsolt szerint tudatosítani kell, a megváltoztathatatlannak hitt globális-liberális világ nem fog örökké fennmaradni, éppen a szemünk előtt omlik ránk. Bayer Zsolt Martin Schulz-cal kapcsolatban arról is beszélt, ha hazánkban egy diploma nélküli személyt akarnak kinevezni állami pozícióra, azonnal ,,összeül a világvége konferencia". Ehhez képest Németországban a kancellári székbe készül beülni egy ,,nyolcelemis vadbarom", aki alkoholproblémái miatt nem tudta befejezni a középiskolát. A liberális világ pedig ,,aprókat sikkant a gyönyörtől", milyen fantasztikus a társadalmi mobilitás. Megjegyezte, ,,a német liberalizmus összeért Rákosi kommunizmusával". Mindenki főszereplő volt Bencsik András a Békemenettel kapcsolatban felidézte, az emberek agyában, lelkében benne volt a tenni akarás, a szervezőknek csak formába kellett azt önteni. Hangsúlyozta, a Békemenetet ,,nem szervezte senki" abban az értelemben, hogy a megjelent mintegy félmillió ember maga akaratából jött el. Mint fogalmazott, ,,mindenki főszereplő és hős volt, a menetelés megtöltötte a lelkünket reménységgel", és megmutatta a világnak, milyen elementáris erő támadt a magyar civil társadalomban. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu Bencsik András a közönség kérdésére reagálva arról is beszélt, a migrációt nem lehet feltartóztatni. Hangsúlyozta, Orbán Viktor évértékelő beszédében is szóba került milyen következményei vannak Európában a népességfogyásnak. Németország is rá van kényszerítve a bevándoroltatásra, mert nincs elég munkás kéz, viszont egyre több a nyugdíjas. A nyugati civilizációnak szembe kell néznie saját betegségével. A Békemenet nehéztüzérség Csizmadia László a Békemenetet az 1956-os forradalomhoz hasonlította, amelyet olyan felkelésnek nevezett, ahol megmutatkozott a ,,szellemi honvédelem" gondolata. Hozzátette, külföldön és belföldön is szép számmal akadnak olyanok, akik képtelenek elviselni, hogy a kommunizmus bukása óta Magyarország nem akar gyarmati sorban élni. Hangsúlyozta, meg kell védeni a magyar nép szuverenitását, és ehhez a Békemenet szolgáltatja a nehéztüzérséget, és bár ,,száraz a puskapor", mégsem lehet mindig bevetni. Csizmadia László arról is szólt, a lengyeleket ma hasonló támadások érik, mint hazánkat a 2010-es évek elején. A hagyománnyá váló lengyel-magyar civil kapcsolatból ugyanakkor mára a szellemi honvédelmet az EU mind a 27 tagállamára kiterjeszteni szándékozó mozgalom bontakozott ki, a V4-ek vezetésével. Ez a mozgalom kíván szembeszállni a berozsdásodott brüsszeli bürokráciával, amely föderatív Európában tud csak gondolkodni, holott az Európai Unió alapítóatyái még nemzetekben gondolkodtak. Merkel már korábban nekilátott Széles Gábor az első Békemenetet az elmúlt 12 év legfontosabb demonstrációjának nevezte. Megjegyezte ugyanakkor, hogy már 2009-ben voltak arra utaló jelek, hogy a nemzetközi háttérerők érzékelték, Orbán Viktor hatalomra kerülése nem lesz előnyös számukra. Sőt, maga Angela Merkel is korábban elkezdte a magyar kormányfő ellenes agitációt a háttérben. A 2017-es évvel kapcsolatban arról beszélt, a globális világban sorra dőlnek a dominók, a liberális gondolkodás lejtőre került, és ez már ebben az évben is érzékelhető lesz. Érdekesnek nevezte a 2017-es évet atekintetben is, hogy az USA és Oroszország közeledni látszik egymáshoz. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu Gergényi pénzen megválthatta 2006 őszén elkövetett bűneit Fritz Tamás a beszélgetés alatt kitért a 2006-os rendőrattakkal kapcsolatban hozott ,,komolytalan" bírósági döntésre, amely Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitányt pusztán pénzbírság megfizetésére kötelezte. Megjegyezte, mindaddig következmények nélküli ország vagyunk, amíg a legfőbb felelős, Gyurcsány Ferenc szabadlábon van. A Békemenettel kapcsolatban ugyanakkor elmondta, Európában is egyedülálló, hogy civilek egy pozitív ügy mellett ilyen nagy számban fel tudtak vonulni. Felidézte, a Békemenet után Orbán Viktor Brüsszelben arról számolt be neki, hogy még José Manuel Barroso is másképp fogott vele kezet. Fritz Tamás arról is beszélt, 2017 nemcsak a lázadás, de a küzdelem éve is lesz, jól körvonalazódik ugyanis a törésvonal a globalizáció és a nemzetállam-pártiak között. Elmondta, a tőkének az a legjobb, ha nincs nemzetállami ellenállás a globális piac nyomásának. Ezzel szemben a V4-ek alulról építkező, demokratikus elveken és szolidaritáson alapuló nemzetállam-közösséget szeretne. ,,Ne essünk révületbe, nem dőlt el a küzdelem" - hangsúlyozta. A Békemenet mentette meg a demokráciát Stefka István a Békemenettel kapcsolatban kifejtette, a magyarok egy béketűrő nemzet, de a sértést, megaláztatást rosszul viselik. Különösen, ha lefasisztázzák. Elmondta, talán soha nem látott tömeg hömpölygött az utcákon, és ez a csöndes vonulás a lelkek, a szellem tüntetése volt, amely gyakorlatilag megmentette Orbán Viktor kormányát és a parlamentáris demokráciát. Dörner György a Keresztény Színházi Fesztivállal kapcsolatban arról beszélt, nem szabad elfelejteni, hogy ötből négy vallásilag üldözött személy keresztény. Hangsúlyozta, a kereszténységet is védeni kell, ugyanis fájó módon Európa elfelejtette a kereszténységét, amelyből kisarjadt. Forrás: PestiSrácok.hu; kezdőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu Link Felejthetetlenül szép demonstrációk részesei voltunk, akik ott voltunk ezeken. Én nagyon büszke vagyok, hogy idős korom ellenére mind a 4 Békemeneten részt tudtam venni. Sokaknál már az első Békemenet akkor ki verte a biztosítékot, és úgy látszik, a mai napig sem tudják elfelejteni! Nagyon örülök és büszke vagyok rá, hogy mi magyarok a bajban ilyen szorosan összezártunk és felsorakoztunk hazánk védelme érdekében. Ezt a védelmi falat nem töri, nem törheti meg senki, mert ez a fal hazaszeretetből, emberi tisztességből és H I T -ből épült, - kősziklára! A Békemenetek csendes méltósága - Magyar Hírlap Link 2017.02.13. Civil Akadémia - Öt éves a Békemenet Link Így történt - Összefoglaló a Békemenetekről Békemenet 2012.01.22 Link Békemenet Link A mi Békemenetünk /Meghívó/ 2012.10.23. Link Ott Voltunk. Virtuális Békemenet Magyarországért /Petició/ Link Békemenet: Budapest, 2012. október 23. Link Békemenet 2013.10.23. Link Újra Békemenet 2014.03.29. Link Békemenet Link

0 komment , kategória: Hazánk - otthonunk

Czóbel Minka

2017-02-14 19:00:08, kedd

	CZÓBEL MINKA Czóbel Minka (Anarcspuszta, 1855. június 8. - Anarcspuszta, 1947. január 17.) magyar költőnő, a szimbolizmus első hazai képviselője. Beutazta Európát, a Sorbonne-on végzett Párizsban. Az 1910-es évektől alig mozdult ki falujából, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy még életében elfeledték Czóbel Minkát, a századfordulós modern líra és Ady egyik előfutárát. Írni sógora, Mednyánszky László festőművész biztatására kezdett. Később szintén ő mutatta meg írásait Jókai Mórnak és Justh Zsigmondnak. Kedvező kritikákat kapott, így 1890-ben megjelent első verseskötete is Nyírfa lombok címmel. Közel másfél évtizedes aktív pályafutása idején a századvég egyik legmodernebb költője. Líráját legtöbben Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő költészete mellett helyezik el a magyar irodalomtörténetben. A korabeli kritika elismerően szól szülőföldjét, a Nyírséget bemutató verseiről, az utókor pedig szimbolizmusát, filozofikus költeményeit értékeli inkább. Ő ír először szabadverseket magyarul, ezeket a költeményeit ritmikus prózának nevezi. Elsők közt írt Magyarországon szabadverseket és vette át a francia dekadensek stílusát, emiatt a Nyugat egyik előfutárának tartják. Több verskötete, egy regénye, egy elbeszéléskötete és egy regényes költeménye jelent meg. A Nyugat nagyjai nem figyeltek föl költészetére, s így érdemtelenül szinte teljesen kiesett az irodalmi köztudatból. Németre fordította Az ember tragédiáját. CZÓBEL MINKA Link Link AVIATIKA Hívnak a lángok, Repüljünk bátran Üdv sugarában, Izzó halálban. Nem ismered még Az örök szerelmet? Lángok közt, fényben, Most rám ismer lelked. Körültünk szikrák Tűzkévék hullnak, Elfödik árnyát Fátyolos múltnak. Félelem szíved Csak meg ne szállja! Lásd, mint repül bátran Egek sirálya, Kék levegőben Sugaras fénybe, Villámot gyújtó Láng közelébe. Én még tovább viszlek - Nem messze odáig - Menyország fényes Tűz-kapujáig. 1911. BÚCSÚ Eljött az ősz, madár is elszállt - Isten veled! Forgó szél elseperte tőlem Szerelmedet! Hogy jött? hogy ment? ki mondhatná meg? Virág ha vész, Fejét lehajtja, fonnyad-szárad, Ez az egész. Előbb, ha szóltál, hangod lágy volt. Mostan szavad Hideg, kemény lett, szívem tőle Majd meghasad. Vágyó szemem réten virágot Már nem talál, A hegyen túl, hózivatarban Zúg a halál. És zúg az erdő minden fája Vihar alatt, Haragos, durva szélvész járja Az ágakat. A nyári ég világos kékje Fejünk felett Szürkére vált - tavaszból ősz lett - - - Isten veled! Today Deal $50 Off : https://goo.gl/efW8Ef CZIGÁNY NÓTA Vasat ütünk, rezet öntünk Öntjük a harangot, Hegedűből, czimbalomból Csalunk édes hangot. Szerelemre orvosságot Tudunk kilenczfélét, A bánatát el nem öli, De elveszi élét. Csillagokból rá olvasunk Ember élet-ködre, - Mindörökre csillagokhoz Van az élet kötve - Vígan élünk, mindig készen Bolondságra, csókra, Csak ha szél fú, húzódunk el Erdei vad módra. Itt a sátor, itt a tábor, Látszik még ma füstje, Holnap más országban csillog Vajdánknak ezüstje. Ha meghalunk, elkezdenénk Az életet újra, Csak ne volna akasztófa, Meg a szél ne fújna ! 1911. CSEND Ne zavarjátok az álmot, az álmot! Mért tépnéd mindjárt a nyíló virágot? Tavaszi légben dallam ha szállna - Zavart ne légyen a hangok álma! Ne csókold ajkát halott leánynak - Az álmok, az álmok oly könnyen elszállnak. 1892. CSILLAGOK Zúg a havas erdő magas koronája Éjszaki szél rajta veszett táncát járja. Elszáradt levelek csörögnek a szélben, Rémek keringnek a nagy fátyolos éjben. Ezer titokteljes, ösmeretlen hangba Belevegyül a holtak rég elnémult hangja. Nevemen szólítnak, halkan rám nevetnek Lágy ölébe hívnak csendes enyészetnek. Már kézen ragadnak - ím, a túlsó végről Lefoszlott fátyol a nagy ködös égről. Előbb csak egy csillag halk sugárú fénye Majd beolvad a köd tiszta csillagfénybe. Ezer csillag ragyog le a havas földre, Hó alatt megmozdul jövő tavasz zöldje, Elszállnak a holtak, ég s föld újra éled - Nem, még nincs ideje - ismét tart az élet. DAL Remegve nyúltam, vágytól égve, A távol csillagok után, Repülni vágytam - úti kedvem Megtört az élet derekán. Hátha csalóka fény az is csak, Mi ottan távol fent ragyog? Hátha csak képzelmünkben égnek Az őrök fényű csillagok ? Oly messze, távol, nem kereslek, Én az eget másnak hagyom, Csak te tekints rám fényes, édes, Szeretve bámult csillagom ! 1890. DON JUAN DALA ,,Szúró tövissel volt benőve, Mely hozzád vezetett, az út, Hervadó rózsák illatából Fonok fejedre koszorút. Érzésem minden drága gyöngyét Hajadra hintem, kedvesem. Csalogánydallal, csillagfénnyel Betakarlak szerelmesen. Csókot kérjek? Szerelmi csókot Hány asszonyajk nyújtott felém! Egy fájóbb boldogságot adjál, Mélyebb üdv légyen az enyém. Szeretni vágyom végre, végre! Ah, engem hány is szeretett, Ne légy te hozzájuk hasonló, Légy az, kit én szerethetek! Tested-lelked szépségét adnád? Adj többet! ez még nem elég! Ha őrülten szerelmed kérem, Légy hideg s tiszta, mint a jég!" 1897. AZ ERDŐBŐL Aranyban járok Acél világban Hervadó erdő Zöld aranyában. S mi távolról jön A levegőbe Megérzi az erdő Megremeg tőle. Gallyak jajonganak Viharzó szélben, Nyöszörgő sírás A fák tetejében. Keringő varjak Távol világból, Jönnek nagy véres Zord lakomából. Az erdő csendje Rémes beszédes, Ne fordulj arra, Kerüld el édes! Arany levelek Mint könnyek árja Egyenként hullanak Utolsó díszül Elhagyott megtört Halott virágra. AZ ERDŐ HANGJA Kik az erdőn vélem jártak, Már csak ködbe olvadt árnyak, Ki elfáradt, ki elkésett, Ki a multba elenyészett. De hogy elmult a sok álom, Az erdőt csak jobban látom, Nem ütközve emberhangba, Érthetőbb az erdő hangja: A patak zúg, - fák zúgása, Madárszárnyak suhogása, Bogár rajnak libbenése Sűrű szálú mohnövésbe. Megroppan dült fák galyába Eliramló vadnak lába, Szél megrezzen a fűszálban, Kígyó siklik selymes lágyan. Megcsendül naponta újra Ezerszálú arany húrja A beömlő napsugárnak, Csillagfénynek, holdvilágnak. Nincs az erdőn tegnap, holnap, Mind egy csöndbe összeolvad, Nagy hatalmas néma ének: Ezerhangú örök élet. ERDŐK Nem erdő, melynek nincs dala, virága, Mit tavasz nem díszíthet. A komor fenyves, váltig zöldben állva, Nem más csak néma díszlet. Nem suttog a lomb, ág nem hajlik ágra, A fák élnek maguknak, Mint emberek közt zordon nagyravágyók S borongó életuntak. Oh, más az erdő, odalenn a Nyíren Az aranyos homokban, Mint szép menyasszony ezüstfátyolával Áll ott a nyírfa, lombban. És halk csevet, bizalmas suttogás van, Így szoktak a leányok, Fehérre fátylat, reszketőt ha öltve A boldogságra várnak. Megbújva lomb közt, csillog, mint a tükrön A rezgő ezüstfátylon, Majd kósza módra, játszik itt a napfény A vadvirágos páston. Derűbe fürdik meg a nyírfaerdő, Azért üdébb a bája - Mint tiszta szívnek nincs mit rejtegetni, Csak fénye van, nem árnya. De más az erdő televény földjében Az ős Pannoniának, Ha lombos koronájuk hordva fennen Tölgyóriások állnak. Száz kart feszítve, készen a birokra, Ha megdördül az alj-ég, A tölgyben mintha erős, viharedzett Férfiak lelke laknék. Ki zúg ijesztőn versenyt a viharral Teljében az erőnek? S ki zsong szerelmes, enyhe suttogással Lágyabban, mint a tölgyek? És van-e érzés szívből ajkra szálló, Melyre ne volna hangja? A tölgybe', mintha egy szerelmes férfi Ábrándos lelke lakna. S mit óva rejt a kandi napsugártól Smaragdzöld enyhe sátor, Üdén tenyésző százszorszép virágok S édes szerelmi mámor. Boldog madarak laknak ott dalolva Balzsamot hord a szellő... Oh, van-e szebb e kerek egy világon Tenálad tölgyfaerdő! ESTE FELÉ Sűrűsödnek az árnyak Már a fejem felett, Egyenként hullanak Lassan a levelek. De szebb a mély alkony, Mint volt a friss hajnal, Bódító illattal, Hangos madár-dallal. Szebb az alkony, - tisztább Titokzatos fénye, Kevesebb a vágya, Forróbb a reménye. EZÜST NYÁRFÁK Mintha csak egyedül Lennék e világon, Körültem nagy nehéz, Meleg nyári álom. Száz fehér virággal, Száz tündér mesével A napsugár tüzes, Arany szemével. Merre terjed szárnya A nagy boldogságnak?... - Hát a fehér felhők Hova, merre szállnak? - Keletről nyugatra, Elfújta már a szél... Megzörren a gyenge Ezüst nyárfa-levél - EUNOIA Az egy, hatalmas, végtelen nagy Isten Lebeg a végnélküli Nirvanában. Elszenderül - a nagy, kimondhatatlan, Kétségbeejtő magasztos magányban. Elszenderül, - és teremtő erővel Álmában megteremti most az álmot, Megálmodja magát, eget és földet, Meg az egész, nagy, végtelen világot. Oly mélységes, hatalmas lett az álma, Hogy mind e változandó álomképek, Folytatva az örök nagy Isten álmát, Azt álmodják: hogy léteznek, hogy élnek. Az Isten álma szép, magasztos, tiszta, De belefoly a nagy harmóniába Elferdítőn, zavartan, visszatetszőn A sok teremtett álomképek álma. Hova fejlődik még e vad zavargás? Ilyen alakban meddig tart még itten Az árnyak képződése, szétfolyása? Mikor ébred már fel az öreg Isten? Eunoia Link ÉJI ÉNEK Fonjad, fonjad koszorúdat, Táncra hí a csendes éjjel, Átlátszóan sötét, hosszú Fátyol-szárnyad bontsad széjjel. Harmatos virágos réten Elsiklik a hold sugárja, Fénybogarak jönnek, szállnak A fehérlő holdvilágba. Csak nagy, hosszú fátyol-szárnyad Ne kerüljön ember-kézbe, Ember keze durva, érdes, Összetépne ijedtébe. Hogyha egyszer összetépne, Mindig csak a földön járnál. Nincs szomorúbb szárnya-tépett, Földön járó boszorkánynál. Fonjad, fonjad koszorúdat, Táncra hí a csendes éjjel, Sima-röptü, sötét, hosszú Fátyol-szárnyad bontsad széjjel . . , 1897 ÉJJEL Hófehéren árad a hold sugárja, Sötétlő kert feketéllő lombjára, Fekete lomb sűrűjéből kiválik Egy madár szárnya. Hófehér gyep felett körözve száll el, Betéved majd fekete lombok közé, Össze vonja a fényt és árny sötétjét Szárnya röptével. Hangtalan száll hófehér holdfény szála, Hangtalan száll fekete madár szárnya, Csöndes kertben álmatag éjjel titkos Varázslatába. FEHÉR SYMPHONIA Ömlik a holdvilág Fehér sugára Csöndes fehér kis ház Meszelt falára. Nagy fehér liliomok Fehér napfényben Fehér illat szállong A nyári légben. Lassan simulnak el A fehér árnyak, Az égben fent fehér, Nagy angyalszárnyak. Fehér lelkek mind Hogy mennybe térnek Az Isten nagy fehér Szívéhez érnek. HANGTALAN ÉNEK Mi szép az álom, álomba járok, Csak fényes álmot, mást ugy se várok. Kavicstól félek, kavics élétől, Lelkem felébred, szívem megrémül. Álomban járó tágra nyitott szemmel, Túlnant kívánó, kék szerelemmel. Csak hang ne szálljon! hangok ha érnek Eltünt az álom, elnémul az ének. Mi szép az ének ha nincsen hangja, Nappali éjnek zúgó harangja. Még nem jött az óra - szemed se nézzen - Csak az egy szóra, légy mindig készen! HARMATHULLÁS Bűbájos éj! bódítón száll a légben Hársfáknak holdsugáros illata, Holdfénytől, csillagfénytől, fénybogártól Tündöklő lett az árnyas éjszaka. Az ismert, napvilágos, földi élet Varázslatos homályba elmerült, Lelkünk felett az éj ezüstös fátyla Megnyugtatón, gyöngéden elterül. Egy angyal hosszú fényes fátyolszárnya Siklik most el az alvó felett, Hajlongó fűszálakra hinti, szórja A tündöklő, nagy harmatcseppeket HOLLÓ SZÁRNYAK Egyedül, egyedül sötét rengetegben, Fényes csillagos ég magasan felettem, Az óriás bükk is, hogy fénylik, hogy ragyog, Ága közt fennakadt, tündöklő csillagok. Mostan belevegyül a nagy éjszakába Örök elmúlásnak sűrű, fanyar átka: Látom, hogy foszlik mindenről az élet, Létre, öntudatra, ugyan minek éled? Ha csak azért úszik percekre napfényben, Hogy letűnjék ismét örök sötétségben? Ha csak a "faj" minden ezen a földtekén, Mért él, mért szenved, mért létezik "egyén"? Mért oh, mért ez élet, ha mégis halál van? Csend! - Hát tudjuk mi fény van az elmúlásban? HOSSZÚ ÚTON De nehéz így fel a hegynek menni! Álmaimban nem kísérhet senki. Hogy bírjam el e nagy boldogságot, Ezt a nehéz gyönyörű nagy álmot? De szomorú lenn a völgybe lenni! - Álmaimban nem kísérhet senki. Hogy bírjam el e szomorúságot, Ezt a nehéz gyönyörű nagy álmot. Fehérednek körültem az árnyak, Párás, ködös, fátyol-felhők szállnak, Hogy elvesztem e nagy fehér ködbe Álmaimmal egyedül, örökre. 1893 JÓ ÉGIEK A nagy Pán jó, sípjával hí örömre Virágot, fűt, fát, embert, állatot, Piros rózsát szór - hinti életünkbe A dalt, a fényt, az édes illatot. És jó Urunk, az áldott Jézus Krisztus, Ki nemessé tevé az életet, Ki égi szeretetnek balzsamával Meggyógyítá a szenvedéseket. Szerelme láng, szánalma tiszta csillag, Igéje hamvas liliomlevél, Megérti, minden szenvedő e földön, Kicsinyhez, nagyhoz egyformán beszél. És Budha jó,bánat s öröm helyébe Nyugalmat nyújt engesztelés gyanánt, Nemlét fátylát kegyelmesen borítja Örömre, fájdalomra egyaránt. KŐRISBOGÁR Lehullt az orgona virága, Elérkezett a nyár, Bokrok felett zöld-aranyszínben Száll a kőris bogár. "Kőrisbogárszín zöld ruhámat Ma adjátok reám. - Mondjátok, kertünk csalogányi Elhallgattak talán? Csalogánydalt nem állja szívem Sem rózsák illatát Oly nyugtalanná háborítják A csöndes éjszakát. Télen jobb volt - tükrös kertemben Körülvett a magány, Csak hó világa áradott be Palotám ablakán. De aztán a tavasz hogy önté A fényt, az illatot Beteg lettem, ha csak egy percre Nyiták az ablakot - - - - - - - Mért hívtok most ismét kertbe? Tudjátok, jobb nekem Tükörfalas, tág palotában, Nyugodtabb életem"... Lemén a kertbe szép királylány, Arca oly hófehér, Mint temetők hervadt virágán A hamvas őszi dér. Arany szövésű zöld ruhája Csillámlik zöld gyepen, De idegen már itt a kertben A nyárban idegen. Egy padra omlik - gyönge, fáradt - - - Felette szállnak Zöld-aranyszínű röpködéssel A kőris-bogarak. MAGÁNYOSAK Hatalmas szürke szikla Magas kopár hegyen, Felette tiszta csillag Sötétlő kék egen. Bár létük közel hozva - Egymást nem ismerik, Szavuk nincs - némák árvák S magános mindenik. Éjente felviláglik A tiszta fénysugár, S éjente távol égről A szikláig leszáll. De magányos a csillag, Mert nem is tudja tán, Hogy fénye visszacsillan A szikla oldalán. S a szikla meg nem érzi A tiszta sugarat, Örökre, mindörökre Csak magános marad. MADÁRREPTE Hófehéren árad a hold sugárja, Sötétlő kert feketéllő lombjára, Feketéllő lomb sűrűjéből kiválik Egy madár szárnya. Hófehér gyep felett körözve száll el, Betéved majd fekete lombok közé, Összevonja fény és árny sötétjét Szárnya röptével. Hangtalan száll hófehér holdfény szála, Hangtalan száll fekete madár szárnya Csöndes kertben - álmatag éjjel titkos Varázslatába. MEGNYUGVÁS ÉNEKE. Tavasz ébred a világon, Bimbó fakad száraz ágon, Zöld levél, virág lesz rajta, - Ha az Isten úgy akarja. Visszajöhet régi kedved, Embertársad megszerethet, Orvoslás jön minden bajra - Ha az Isten úgy akarja. A felhőket miért nézed? Édes boldogság a részed, Könnytől-ázott földnek sarja, - Ha az Isten úgy akarja. Világos lesz élted napja, Tiszta szíved gondolatja, Kétség lelked már nem marja - Ha az Isten úgy akarja. Fáradt vagy már, - nézz az égre! Az a nap is eljön végre: Elringat a halál karja - Ha az Isten úgy akarja. 1855 NOVEMBER Sárgul a lomb, sárgul az erdő, - Ki útra kél, ki szendereg, Idegenek lettek a földön A régi, váró emberek. Idegen lett szavuk hangzása, Tekintetük, mozdulatuk. Deres a harmat csillanása, Felhők borítják a napot. Örök múlt, távozó jövője. Bölcsőt rejtő sírja felett Reszketve hullanak őszi ködbe A fáradt, sárga levelek. OTTHON Csakhogy visszajöttem a szép, régi helyre, Mintha minden léptem új gyökeret verne A jó áldott földbe. Mintha új erővel kezdődne az élet, Mintha visszatérne mind, ami a múlté lett Ezer új alakban. A finom por-réteg csak úgy száll, mint régen, A csillag mint hajdan, úgy jön fel az égen, Minden csak a régi. Úgy szántják a földet, a rozs úgy kél rajta, A fiatal ákác is csak az a fajta Mint a régi törzsek. Már hogy ne szeretném ezt a kedves tájat! Csak itt pihenhet meg lelkem ha kifáradt, Széles e világban. Hiszen itt nyílt minden szeretet virága, Itt szövődött minden arany álom fátyla, Bűbájos szálakból. Lefoszlott a fátyol sok más szép vidékről, De itt álmom mindig még az égbe kékül, Úgy ma, csak mint régen. ÖRÖKRE, MINDÖRÖKRE. Ha érzésed, ha vágyad van, Temesd el hűs magányba, Megfejthetlen titok marad A boldogság talánya. Hiába űzöd - elvonul Csalóka, szürke ködbe, S te tőle távol elmaradsz Örökre, mindörökre. Ha életed reménytelen, Ha többé már nem kérded: A holnap, a titkos jövő Még mit tehetne érted? Ne gondold, hogy nyugalmat lelsz, Hisz' életedhez kötve A föld röge, a föld pora, Örökre, mindörökre. De csendesen, csak csendesen, Egy távol fényre várunk, Ez örök éjjelünk talán? Vagy örök napsugárunk? Egy fehér fátyol szállt le rád, Szemed már el van födve - Pihenhetsz édes-csendesen Örökre, mindörökre. 1855 SÁRGA RIGÓ Csöndes a kerteknek minden bokra-árnya Álomlátó dél hullámos hevén, Sötét foltot tép a nagy nyárfa ága, Álomlátó dél hamvas-kék egén. A kerti fákon szilvák, almák érnek, Érnek mind jobban, hogy a nap halad, A málnabokrokon alig-alig térnek Piros bogyót csipkedő madarak. Csend mindenütt,- a ház úrnője alszik, Eltünt napszámos, el kertészlegény, Körül csak tücskök cirpelése hallszik, Két pille játszik a kert közepén. Lassan megrezdül most a bokrok alja, Levélzet-árny az úton megremeg, - - Óvatosan néz,- hogy senki se hallja, Felvillannak a fényes, zöld szemek. Nevetve rázza meg nagy gyümölcsfáit A kert ura: ő nagy-felsége Pán, Nevetve dobja érett kék szilváit Felvisító sárga rigó után. SUGARAK Szép holdsugár! Éltünk felét, a titokzatos éjet, Hullámozd be tiszta fehér fényeddel, Hintsd el ezüstös sugáraidnak fátylát Bokrok, fák, álmodozó levélzetére, Mesés fehér virágok hókelyhébe. Öntsd el a sivatag égő homokját S fenn, ember-sohasem-járta-sziklavölgyben A végtelen, magános, jégmezőt. Tűzz rá városok kémény-erdejére Templomtornyokra, híd-ívezetekre. Sikolj el zúgó távol nádasoknak Rejtett vizén, Magános elfelejtett temetőknek Fehér márvány keresztei felett, Szép holdsugár, szép holdsugár, szép fehér holdsugár! * Jó gyertyaláng! Tűzhely meleg sugárja, világítsál Bizalmasan boldog-boldogtalannak, Barátságos, ragyogó sugaraddal. Örömet hints gyermekek játékára, Öregek nyugodalmas ősz fejére. Vigasztalón, biztatón világítsd meg Az aggalmakkal telt beteg szobát. Világítsd be tündöklő sugarakkal Tánctermek illatos, fényes világát, Csillanj meg örömteljes sugarakkal Gyémánt kövek ezerszínű tüzében, Ártatlan, boldog, ifjú szép szemekben, S halott arcára hosszú gyertyaszálak Szép meleg, tiszta sugárt hintsetek! Jó gyertyaláng! jó gyertyaláng!jó, meleg gyertyaláng. * Nagy villamfény! Hogy a nyomasztó bűn s betegség, terhes Zivataros nehéz lég megtisztuljon, Szeld át az ég komor nehéz felhőit! Nyilalj át megtisztító izzó fénnyel A zivataros komor szíveken! Nagy villamfény! nagy villamfény! hatalmas villamfény! * Csillagsugár! Arany szállal szövődj át álmainkon, Hozd el földünknek távol földek álmát, Csodás, idegen, nagy világok álmát, Csillagsugár! csillagsugár! fényes csillagsugár! * Lidérctüzek! Kísértetes varázslat tünde fénye, Mesés, megfoghatatlan bűvös lángok, Izgatóan táncoljátok keresztül Bűvös igézet tündér-éjszakáit, A rémület csodálatos világát Boszorkányok rejtelmes szép országát, Lidérctüzek! lidérctüzek! bolygó lidérctüzek! * Szép napvilág! Életadó, fényes világosságod Árassza el a föld minden határát, Fényes zöld színt adjál fának, bokornak. Öltöztesd ezer színbe a virágot, Az állatnak adj csillogó szőrt s tollat, Az embert érleld széppé és erőssé, Mosd vidámra és ártatlanra szívét. Az élőknek életerejét tartsd meg, S a holtakat ébreszd fel új életre, Szép napvilág! szép napvilág! szép áldott napvilág! * Oh Szentlélek! Fényesség, melyet földi szem nem láthat, Töltsd el lelkünk sűrű nehéz homályát Magasztos, tiszta fehér égi fénnyel! Engedd, hogy lelkünk fehérebb legyen, Mint a liliom legtisztább virága, Világosabb, mint izzó villám fénye, Tündöklő fehér, erős és világos, Oh legtisztább, legnagyobb, legfehérebb égi fény! Oh Szentlélek! SZÁNALOM Édes uram Isten, de magad maradtál! Szíved nagyságából ezer kincset adtál Az égnek, a földnek, a nagy mindenségnek, Téged szeretni erény-e, vagy vétek? Földi embernek még akadhatna társa, Csak te légy elhagyva, az örök magányba? Szánlak oly egyedül, szánlak oly árván, - Felszállok én hozzád a fehérség szárnyán. SZÁZ SZÁL GYERTYÁT Dalszöveg - Szövegíró: Czóbel Minka Esik eső sűrű cseppje sötét felhők szállnak, Szomorúan verdesik a ragyás csárda falát. Tört ablakán süvít a szél, benne ócska lámpa, Meg-meginog hosszú drótján, füstös már a lángja. Vendég ide, hogy is jönne, ily cudar időbe', A csaplárné is alszik már, künn a kármentőbe'. Hej! azok a jómadarak most már nem is járnak, Vége van már, réges-régen a betyárvilágnak. Ámde mégis ajtó nyílik, lassan belép rajta. Őszült ember, meglátszik, hogy régi betyár fajta. A csaplárné is nagyot néz, hogy még egyszer hallja: Kocsmárosné! Száz szál gyertyát, száz itce bort ide az asztalra! Száz szál gyertyát, száz itce bort ide az asztalra, Utána a legszebb kislányt, egymás után sorba, Kérje meg a szolga bírót, a vármegye ispánját, Ha nem hozzák rájuk döntöm, ezt a ragyás csárdát. A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja: Kocsmárosné! Száz szál gyertyát, száz itce bort ide az asztalra! Bessenyei Ferenc: Száz szál gyertyát / Szövegíró: Czóbel Minka Link A SZÖRNYETEG Hová ragadja földi embert gőgje! Hogy a hány isten még leszállt a földre - Egyet kivéve - mind, de mind megölték, Megcsúfolták, szétzúzták, összetörték. Látjátok, ott, görög-liget homályba' A szépség uj feltámadását várva, Széttört istennők fehér márvány teste. A Golgothán már feltűnik keresztje Az ártatlan, szelid istenfiának. Csak tolakodnak, nőnek mind az árnyak. A kereszt árnya ott lebeg már régen Kénkő szinti, világos esti égen. Veres barátok hosszú szőrcsúhába', Hajón indulnak éjszakfény hónába, Csak neki, ismeretlen tengereknek! Éjszak ködébe, istent űzni mennek. S hol még egy isten csendes erdő-mélyen Lakozhatnék, az ember nagy kevélyen Földjét feldúlja, szép fáit kivágja Romhalmaz lesz az istenek tanyája. Romhalmaz lesz a szív is, mely merészen Isten lakása lett - csatára készen. Üldőbe fogja minden embertársa: ,,Mért lett ez jobb ? mért egy isten lakása ?" De egyszer - tán pokol tüzéből forrva ? Egy hamis isten szállt a földi porba. Nem volt magasztos, nem riasztá széjjel A tömeget nagy emelkedettséggel. Egy furcsa borjú volt. - Idomtalan Nehézkes teste tiszta színarany. Vihogva bámúlták az emberek, Imádkozott s tömjént szórt a sereg, Új istenöket sűrűn körülállván. - A borjú tündökölt vakitó sárgán. Előbb tán nem is élt, csak bambán nézett, De aztán lassan rászállt az igézet. Most, mintha nőne, kitolúl fejéből Két hosszú szarva, tűz ömlik szeméből, Jelképe lesz az állati erőnek, Kérődző száján tigris-fogak nőnek: Eleséget kér, emberhúsra vágyik. A tömeg sápad, megrémül halálig S magok közül választnak kettőt-hármat Szent áldozatnak - de a szörnyű állat Meg nem elégszik. Reszket, ing az állvány, Leugrik róla most a szörnyű bálvány Szőre bozontos lett, a háta görbe, Tehetetlen - otrombán fordul körbe. Már óriás bikává öltözött, Érczkörme csattog a sereg között, Fogával tép, szarvával öklel, rombol, Lelkével süt, vad őrületben tombol, Körméhez véres czafatok tapadnak. Az emberek rémülten megszaladnak, Nem használ semmi, mint egy tűzvihar A szörnyeteg tüszköl, rájuk rivall: ,,Imádjatok hát, áldozzatok nékem, A földön Én vagyok s más nincs az égben!" Leborul a sereg, reszketve, félve, Rajtuk tapod a bika körme-éle. Kitépi lelküket, veszett tánczát Vonagló testükön Őrjöngve járja. Ez az arany-borju Földpusztitó, lélekölő, Könnytől patakzó Véres orgiája. 1893. ULTIMA RATIO Hogy mért hervadnak a virágok? - Ne kívánj többet, mint egy álmot, Az álom élet édessége: A boldogság, a csend, a béke. Hogy mért magányos minden lélek? - Szíved álmát ki érthetné meg!... Mit láthatnál az izzó napban?? Örök, szent, a változhatatlan. Szellőre megmozdul a lég is. - Te élsz, s boldog vagy mégis, mégis, Hisz' elkísér fanyar magányba Lelked átlátszó, fehér álma. ÚJ HÉLOISE Nincs közöm e földhöz - messze útra készen - Érzem, nemsokára elhagyom egészen; Nincs földi szerelmem, nincsen földi vágyam, Titkos kezek vetik már halottas ágyam . A nagy, csöndes éjben fehér pelyhek hullnak. Puha hó fedi el emlékét a múltnak. Szállnak, lelkemben is, fehér gondolatok. A nagy havas éjben ismét "itthon" vagyok. Ékem? nem éltem-e? - - Mi is ez az élet, Mely észrevétlenül álmok közé téved? Színes volt az álom - - beletisztult képe A nagy, véghetetlen, örök fehérségbe. ÚTON Utolsó házai csendes faluvégnek - Minden kis ablakban piros mécsek égnek. Kivilágítanak sötét éjszakába, Letaposott utcza fehérlő havára. Amott a hegy felett, tiszta fehér fényben, Ragyogó nagy csillag a távol kék égen. Bizalmas e mécsfény - ott emberek laknak - Betérek hozzájuk, hátha befogadnak? Ugyan, mért térnék be? Engem ott ki várna? Csak a csillag után! Tisztább a sugárja. 1893. VALLOMÁS Ne mondd még a csillagnak sem, Halkabban, csak halkan ! Oly csöndesen szólj hozzám, hogy Szavadat se halljam. Csókod ajkam ne is érje, Szikratűztől félek, Lángba borít egy világot Szívem, ha felébred. Hagyjuk, hagyjuk szívünk felett Ezt az arany álmot, Ezt a titkos, meg nem értett Fehér boldogságot. VIRÁGFOLYAM Kivirított már a bodza A gyalog is, meg a másik El is szórta virágait Piros hajnal-hasadásig. Egymásután a virágok Jönnek, mennek, száguldanak, Egész tavasz, egész nyáron, Mint egy széles virág patak. Előbb ibolyáktól kéklik, Illatozik levél-habja Majd orgonát gyöngyvirágot, Mind mind magával ragadja. Liliomok, rózsák jönnek Gyorsan illó füzértáncba, Búzavirág, pipacs merül Nem pihenő rohanásba. Még százezer könnyű virág. - Végre csak sárgult levelet Hullat az ősz hideg habja Behorpadó sírok felett. Ezek is majd tovább folynak, Elfújta már őket a szél, Csak hómezők felett rohan A nyugtalan ördögszekér. ZÁRDA-KERTBŐL Mint nagy fehér pókok fonódnak, szállnak Hópelyhek le, halvány elszürkült égről A fehér földre. - Minden szín, melegség Kifonnyadt a bealkonyult vidékből. Éji madár visít, - majd csend lesz újra, Csak nesztelenül, halkan lassan szállnak Fehérlő pelyhek. - Szürkévé fakultak A tompa, sűrű, széles fehér árnyak. ZÚG A HARANG... Zúg a harang, de csendesen, Csak úgy lassan, szegényesen, A ki húzza, az is tudja: Nincs ki érte megfizessen. Megkérdezem elmenőbe': - Ki jut most a temetőbe? Azt felelik az emberek : - Senki - csak egy czigánygyerek. 1890. CZÓBEL Minka (1854-1947) 1943-ban, a második világháború rémségeinek és szorongásainak kellős közepén észrevétlenül és rég elfeledetten meghalt egy nyolcvankilenc éves, Szabolcs megyei öregasszony, akit Czóbel Minkának hívtak. Igaz, körülbelül egy évvel előbb Debrecenben egyetemi disszertáció jelent meg életéről, műveiről és jelentőségéről (Kiss Margit írta), de természetesen a legszűkebb szakmaiakon kívül ezt sem vette észre senki. Czóbel Minkáról akkor már évtizedek óta nem beszéltek, nem írtak, verseit nem olvasták. S mindmáig sem szoktunk visszaemlékezni rá, hogy a modern magyar költészetnek, Adynak és a Nyugatnak az egyik legfontosabb előfutára volt, sok olyasmit kezdeményezett a XIX. század végén, ami abban az időben merőben új volt nálunk és csak a Nyugat nemzedékénél vált irodalmi gyakorlattá. Czóbel Minka pedig túlélte kortársait, túlélte utódait, túlélte utódainak utódait, és vénséges vénen úgy múlt el, hogy szinte már senki sem tudott arról a hajdani lobogó leányról, aki magyarul, franciául, angolul, németül verselt, magyar klasszikusokat fordított nyugati nyelvekre, nyugati moderneket fordított magyarra, először szólalt meg magyarul a franciás dekadencia hangján, szinte előzmények nélkül elkezdett magyar szabad verseket írni. Helye a klasszikusaink között volna - és már életében ismeretlenné öregedett. A mi nagyon igazságtalan kritikánk és igazságot nehezen tevő irodalomtörténetünk is kevés jelentékeny költővel volt oly méltánytalan, mint Czóbel Minkával. Történelmünk folyamán úgy alakult, hogy a XVI. és XVII. századbeli költők java része a főurak közül került ki, a XVIII. század és a XIX. század első felének költői túlnyomó többségében köznemesi származásúak voltak, a XIX. század második felének és a XX. század első felének költői főleg polgári és kispolgári származásúak, és csak a mi nemzedékünkben került sor a munkás- és parasztszármazású költők tömeges jelentkezésére. Ezt így szabta meg a magyar társadalom hatalmi viszonyainak alakulása. A XIX. században a nagybirtokos főurak ugyan a hatalom teljességében voltak, de a kultúrabeli kezdeményezés már nem az övék. És a század második felében már túlnyomó a polgári elem. És ekkor lép be az irodalomba egy arisztokráciával rokon, nagybirtokos família leánya, a Szabolcs megyei Anarcs-puszta úri kisasszonya, aki egyenes dédunokája volt báró Orczy Lőrincnek, a hajdani generális-költőnek, a népies hangvétel egyik fontos irodalmi kezdeményezőjének, aki idős fővel odaállt Bessenyeiék fölvilágosodott mozgalma mellé. A család tehát a felvilágosodás hagyományait örökölte, a műveltség otthonos volt az isten háta mögötti Anarcs-puszta úri kastélyában, és Minka kisasszony a legjobb nevelést kapta. A falusi gyerekektől tanulta a magyar anyanyelv ízeit, árnyalatait, miközben a szüleivel németül és franciául beszélt; de mire felcseperedett, megtanult angolul is. Amint felnövekedett, világot is láthatott. Élt Ausztriában, utazgatott Franciaországban, ahol hosszasabban időzött a Provence-ban, ismerte az olasz tájak és városok szépségeit. És otthon is, külföldön is szüntelenül nézett, olvasott, tanult, gyönyörködött a szépségekben. Sógora, Mednyánszky László, nagy festő volt, de irodalomban jártas, művelt ember is, aki báró létére meghasonlott a maga úri világával, és részvéte egészével fordult a szegények szenvedései felé. Az otthoni nevelés és Mednyánszky művészeti-irodalmi-világnézeti hatása együtt formálta Czóbel Minka egyéniségét. Ifjúkorától fogva verselt, és kedvtelve fordított idegenből magyarra, magyarról idegen nyelvekre. Amikor már felnőtt leány volt, Mednyánszky megmutatta a verseit Jókainak, aki ekkor - a hetvenes években - a hazai irodalom legnagyobb tekintélye volt. Jókait elbűvölte a jól verselő leány, és biztatta: folytassa, ahogy kezdte. Czóbel Minka jókedvvel és jó reményekkel került irodalmi körökbe, és összebarátkozott Justh Zsigmonddal. Közös izgalmuk volt a modern francia irodalom. A nagyon jó ízlésű Justh igen nagyra tartotta mindazt, amit Czóbel Minka az irodalomban csinált. Fontosnak látta műfordítói munkásságát is. A franciául igen jól tudó és Párizsban megforduló Czóbel Minka figyelmét alighanem a franciául még nála is jobban tudó és a párizsi irodalmi körökben otthonos Justh hívta fel a naturalisták mellett azokra, akiket dekadenseknek neveztek. A dekadencia szó hanyatlást jelent: a századvég dekadensei megérezték a hagyományos polgári világ hanyatlását; nem tudták, mi következik, de azt igen, hogy valami a vége felé jár. Ennek az elmúláshangulatnak a legnagyobb hatású, legzeneibb hangú, leggazdagabb hangulatvilágú költője volt Paul Verlaine, akinek költészete később Adyra és a Nyugat nemzedékére oly jelentős volt. Nos, Verlaine-t Czóbel Minka fedezte fel a magyar olvasók számára, ő fordít először nálunk Verlaine-verseket. De Verlaine mellett a kor más divatos-modern költőit is tolmácsolja. Ezzel párhuzamosan lefordította Az ember tragédiáját németre és Petőfi jó néhány versét angolra. Ha csak ennyit tett volna, akkor is jobban kellene emlékeznünk rá. De Czóbel Minka mindenekelőtt költő volt. Költészete festőien színes, verselése zenei. Ő az impresszionista festőktől tanult látni, és a francia dekadensektől tanulta a hangzás árnyalatait. (Példaképe, Verlaine, a francia költészet egyik legbravúrosabb verselője.) Czóbel Minka költészetében a valami elmúlásának dekadens érzelemvilága kapott hangot. Helye ott lett volna Reviczky körében, hiszen kortársak voltak, és törekvéseik sem idegenek: az újak felé néző, közben Baudelaire-t fordító Reviczky nem lehetett idegen az újakat hozó és Verlaine-t fordító költőnőtől. De a nagyvilági életet élő földesúrleány és a nyomorgó pesti poéta sehogyan sem került össze. Így Reviczkynek, a nyomorgónak a hatása döntő a következő nemzedékre, Czóbel Minka, az úrleány pedig pusztába kiált. Holott Czóbel Minka még tovább is lép a modernség útján, mint Reviczky. Szűknek érzi a tervezett formájú verseket. Ő egyenest Walt Whitmantől, a szabad vers fő klasszikusától tanulta a felszabadított ritmikát, és elkezd magyarul - ahogy ő mondja - "rhytmicus prózá"-t írni. A magyar szabad versnek addig alig-alig volt előzménye. Valamikor nagyon régen Kazinczy, ez a lázas kísérletező, ezzel is kísérletezett, utána csak Petőfi próbálkozott sikerrel ezzel is, de játékos kísérleten túl költői gyakorlattá csak Czóbel Minkánál változott a szabad verselés. És olyan jól érezte a szöveg szabad hullámzását, hogy lírájában talán éppen szabad versei a legszínesebbek és legzeneibbek. Helye közvetlenül a Nyugat költői előtt lehetne, törekvései már a Nyugat irányába mutatnak. Ifjan kortársa volt Reviczkyéknek, akikkel közös irodalmi céljai lehettek volna. Idővel párhuzamosan írta modernséget előkészítő verseit az Ignotus-Heltai-Makai fémjelezte budapesti városi költészettel, amely ugyanúgy fordult el a provincializmustól, mint ő. De az utak nem találkoztak. Czóbel Minka az arisztokraták rokona volt, de az érzelmeiben demokratikus költőnő ugyanúgy nem kellett az arisztokratáknak, mint sógora, Mednyánszky, a demokrata báró. A nagyvilági úri kisasszony nem kellett a vidéki és görcsösen vidékies úri világnak. A dekadenseket közvetítő és szabad verseket író költőnő nem kellett a hivatalos akadémizmusnak. De a gazdag földesúrnő idegen maradt az irodalmat formáló fővárosi nyomorgó poéták számára. A századforduló öntudatos polgárainak nem kellett a bárók unokája. Így történt, hogy amikor végre Ady szellemi vezérségével és Ignotus irányításával megindult a Nyugat - még csak észre sem vették, hogy az ő legközvetlenebb elődjük az akkor már ötvennégy éves költőnő. Ettől kezdve végképpen nem volt jelen az irodalomban. És nem is háborgott ellene. Évtizedeken át visszavonultan élt a szabolcsi birtokon. A világ megfeledkezett róla, ő megfeledkezett a világról. Csak nagyon kevesen tudták, ki volt. A halála óta eltelt öt évtized óta a nevét is alig említették. Czóbel Minka (Anarcs, 1855. jún. 8. - Anarcs, 1947. jan. 17.) : költő. Orczy Lőrinc dédunokája. Költői tehetségére sógora, Mednyánszky László hívta fel Jókai és Justh Zsigmond figyelmét. Versei és más írásai az 1890-es évek elejétől kezdve jelentek meg a korabeli folyóiratokban. Költészete a múlt század végén kitűnt erősen intellektuális jellegével, festői és zenei kvalitásaival. Szabadversszerű kísérletei az elsők közül valók. Több verskötete, egy regénye, egy elbeszéléskötete és egy regényes költeménye jelent meg. A Nyugat nagyjai nem figyeltek föl költészetére, s így érdemtelenül szinte teljesen kiesett az irodalmi köztudatból. Németre fordította Az ember tragédiáját. F. m. Nyírfalombok (versek, Bp., 1890); Fehér dalok (versek, Bp., 1894); A virradat dalai (versek, Bp., 1895); Kakukkfüvek (versek, Bp., 1901); Donna Juanna (drámai költ., Bp. 1901); Opálok (versek, Bp., 1903); Pókhálók (elb., Bp., 1906). - Irod. Kiss Margit: Cz. M. és a Nyírség (Nyíregyháza, 1941)

0 komment , kategória: Czóbel Minka