|
 2/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
|
|
2017-05-22 03:56:32, hétfő
|
| |
| |
'56 megítélése napjainkban volt a témája a vasárnap látott,hallott Szemtől szembe c. műsornak az M1-en. (Politika, gazdaság, migráció, sport. Történjen bármi a nagyvilágban, a Szemtől szembében bemutatjuk, elemezzük, megvitatjuk. Minden hétköznap és vasárnap este a nap és a hét legfontosabb eseményeit és azoknak hátterét, összefüggéseit tudhatják meg nálunk, elemző és szakértő vendégeink segítségével. Adás: hétköznap 17:35, M1- mediaklikk.hu)
Meghívott vendégek Szakály Sándor történész, a VERITAS Történetkutató Intézet igazgatója és Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója voltak.
A műsor meghallgatható:
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-05-21 17:58:10, vasárnap
|
| |
| |
Május 20-án reggel, hosszan tartó betegség után, 84 évesen elhunyt Arany Tibor, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnökségi tagja - tudatta az elhunyt családja.
Arany Tibor huszonhárom esztendős korában részt vett az 1956-os forradalomban és szabadságharcban. Emiatt menekülnie kellett. Embert próbáló erőfeszítések árán sikerült átszöknie a határon.
45 évig élt Amerikában, de ott is minden tőle telhetőt megtett itthon maradt bajtársaiért - fáradtságot nem ismerve és anyagi áldozatokat is hozva - mindenkor megtartotta magyarságát. Csak testben hagyta el az országot, lélekben nem.
Egyik létrehozója volt a Pesti Srác Alapítványnak, s hazatelepülve első útja Erdélybe vezetett. Nagyajtán saját költségén rendbe hozatta Moyses Márton szülőházát, és emléktáblát helyezett el azon 2005. május 15-én.
Életét és tevékenységét a Jött, mint a vadvirág a réten címmel interjú-kötet örökíti meg.
hirado.hu
Megj: Tibor bácsit én is személyesen ismertem. A Jött, mint a vadvirág c. könyve dedikálva a polcomon van. Nyugodjék békében!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-05-21 11:58:17, vasárnap
|
| |
| |
Kedvenc '56-os weboldalaim közé tartozik az emlékév hivatalos felülete a magyarforradalom1956.hu
Innen sok minden aktualitást, hírt le lehet tölteni.
Elvileg a legvégén majd 1561-et legalább, mert az oldalon ennyi nyertes pályázat szerepel. Ha ezek mind megvalósulnak akkor már csak tudósítani kellene róluk.
De ez eddig sem volt így, mert például Mosonmagyaróvár nyertes pályázatai közül sem jelent meg mindegyikről írás, képpel.
Én az ilyeneket mindig nagyon rosszul viselem, mert ötvenhatunk lekicsinylését látom benne.
De nem vigasztal az sem, hogy például a legutóbb megvalósult levéli Gulyás Lajos emlékszoba átadásáról sincs fenn szöveg és kép.
Tulajdonképpen 276 bejegyzés van összesen az Aktualitások, Hírek menüpontban.
De ebben benne vannak a közlemények, a felhívások, a nyilatkozatok is.
Remélem a 277. Levél lesz!
Gulyás Lajos emlékszoba Levélen
Az 1956-os Emlékbizottság megbízásából a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány által kiírt KKETTKK - 56P - 02 jelű ,,Büszkeségpontok" pályázaton a Levéli Református Egyházközség 2.500.000 Ft támogatást nyert Gulyás Lajos református lelkész emlékszobájának kialakítására.
Gulyás Lajos (1918-1957) levéli református lelkész, '56-os mártír, akit a mosonmagyaróvári 1956. október 26-ai sortűz utáni tevékenységéért a győri 1957-es koncepciós perben halálraítéltek.
Az emlékszoba átadására 2017. április 29-én került sor.
Emlékezetét családja mellett Levél község és a mosonmagyaróvári Gulyás Lajos Kollégium is őrzi.
Az emlékszoba átadásán a református egyház, a helyi önkormányzat és a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület is képviseltette magát.
Az emlékszoba a levéli református imaházban, Gulyás Lajos néhai szolgálati helyén került kialakításra.
(Ujhelyi Imre tér 18.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-05-20 18:32:28, szombat
|
| |
| |
A híradások és a meghívó alapján 2017. május 19-én, a Múzeumi Világnap keretében a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum névadással és névtábla avatással illette az épület nyitott részének lefedésével kialakított kiállítórészét. Az esemény zenei esttel zárult.
A meghívó, a leírások és a képgalériák azonban nem tartalmazták azt, hogy az eseményre, egy, a névadóra emlékező kiállítást is rendeztek.
Ennek okát nem tudom. Csak azt, hogy ennek helyszíne nem a frissen nevesített kiállító terem ( ott most egy másik tárlat látható), hanem az a kiállítórész, melyben 1996-tól egy állandó 1956-os kiállítást hozott létre a Szigethy Alapítvány, melyet ideiglenesen ( 2016.okt.21-2017.febr.28) a múzeum ötvenhatos emlékévi nagy kiállításának keretében lebontottak, tárlóiban és vitrineiben Simon Zsuzsanna rendezésében 1956 mosonmagyaróvári és környéki emlékezetét mutatták be 1989-2016 között.
A nagy '56-os kiállítás lebontása után ( 2017.03.01.) azonban ez az ötvenhatos kiállítórész, négy nagyméretű álló -, két fekvő vitrin és falfelületek nem születtek újjá, hanem rendezés alá helyezték őket és üresen tátongtak, egészen addig, míg fel nem töltötték Pusztai Rezső, néhai múzeumigazgató relikviáival.
Hogy ezek után mikor lesz újra állandó '56-os kiállítása a Hansági Múzeumnak azt meg sem próbálom megjósolni.
Azt viszont biztosan tudom, hogy a múzeum weboldalán eddig sem szerepelt az '56-os állandó kiállítás, de Pusztai Rezső sem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-05-19 06:33:29, péntek
|
| |
| |
Letölthetők a mosonmagyarovar.hu weboldalról a 2017.évi pályázati alapok nyerteseinek listái.
A korábbi évekhez képest idén egy új alappal bővült a kör, s mindjárt a legnagyobb összegű is lett.
Ez a Köznevelési Alap 8 milliós kerettel.
Mellette a Közművelődési -,a Sport - és az Egészségvédelmi Alap jóval kevesebb összeggel rendelkezett.
A Köznevelési Alap a helyi iskolák és óvodák részére biztosított pályázati lehetőséget támogatások szerzésére.
Végignézve a listát, azon, a helyi KLIK iroda által koordinált pályázatok között majdnem minden iskola szerepel, többen többször is, összességében vagy egyszeriségében nem kevés támogatással a neve mögött.
Ami minket, a Gulyás Lajos Kollégiumot érinti, mondhatom extrán magas, 150 ezer forintnyi támogatást kaptunk jövő tanévi budapesti kirándulásunkra, melynek keretén belül nem egy '56-os emlékhelyet, egyéb múzeumot, építészeti remekművet is meglátogatunk majd.
A város nagyon kitett magáért. Köszönet érte.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-05-19 04:52:49, péntek
|
| |
| |
A mosonmagyaróvári Moson Megyei Műhely c. tudományos és kulturális folyóirat 2012-2017 összevont számában olvasható Dr. Nagy Miklós 2014. évi ötvenhatos könyvének bemutatóján elhangzott köszöntő beszéd, Balázs Szalay csornai történelem tanár előadásában. A könyvbemutatót az Óvári Gazdászok Szövetsége szervezte a Cselley-házban.
A beszéd 2016. július 15-e óta olvasható és letölthető a Százötvenhat beszéd Ötvenhatról című blogomból. De most ide is kimásolom:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Megjelentek!
Kérem higgyék el, amikor azt mondom, óriási megtiszteltetésnek érzem,
hogy itt állhatok Önök előtt. A csornai gimnázium történelem tanáraként már
régóta figyelemmel kísértem Nagy Miklós élénk közéleti tevékenységét, amikor
2008-ban megkerestem levelemmel: elmondaná-e mire emlékszik a csornai 56-
tal kapcsolatban. Ebben a témában ugyan nem sokat tudott segíteni, hiszen ő itt
volt részese az eseményeknek, de kivitt az andaui hídhoz, megmutatta a határ
osztrák oldalán felállított műalkotásokat, felmentünk a kilátóba, és akkor, ott -
talán nem túlzás azt mondanom-, barátság szövődött kettőnk között.
Az ő segítségével ismerkedtem meg olyan egykori csornai vagy csornai
kötődésű akadémistákkal, akik emlékeik elmondásával segítették kutatásomat,
pl. Bognár Csaba, Bognárné Cser Ágnes, Pálfy Loránd és Tóth László. Mert
bármilyen furcsának tűnik, több kapcsolódási pont is van Mosonmagyaróvár és
Csorna között. Az itteni vérengzésnek esett áldozatul a csornai Kovács István
kőműves és Németh Károly segédmunkás. Az akadémia hat hősi halottja között
volt Horváth Gyula is, aki 1935-ben Csornán látta meg a napvilágot, de a
tragédia idején már Szanyban éltek. Másnap végzett a népharag Stefkó József
határőr hadnaggyal, akinek holttestét a csornai temetőben földelték el. Az óvári
tragédia híre hozzájárult ahhoz, hogy Csornán észhez térjenek a szembenálló
felek, hiszen nálunk is a határőrség felé indult volna a tömeg.
Csornán a Mosonmagyaróvár felé kanyarodó út mellett áll a vidéki
Magyarország egyik legnagyobb 1956-os emlékműve, melyet széleskörű
összefogás eredményeképpen 2007-ben avattak fel. Szokatlan formájával,
anyagával és jelképeivel hűen fejezi ki a forradalmat megelőző diktatúra
embertelenségét és a forradalom emberségét. A kereszt alapzatú talapzat a
szenvedést szimbolizálja, míg a hegyesre vágott sínek a töviskoszorúra utalnak.
A kútszerű tömlöc a bebörtönzéseket, az aranyozott gömb a Napot, a fényt és a
reményt jeleníti meg. A börtönrácsból felnyúló kezek, melyek 1956-os
csornaiak kézlenyomatait mintázzák, a szabadság utáni vágyat érzékeltetik. A
felhasznált szürke kockakő megidézi az 50-es évek kilátástalan hangulatát, de a
forradalmárok barikádjaira is utal. A vasúti sínek egyszerre emlékeztetnek
azokra, akik kénytelenek voltak elmenekülni az országból, illetve azokra a
vidékiekre, akik vasúttal szállítottak élelmet a fővárosba.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
1956 kiemelkedő év volt a művelődéstörténetben. Ebben az esztendőben
készült el az első endoszkópos fényképfelvétel és a ma is használt hajszárító, a
tárcsafék ekkor váltotta fel a dobféket, ebben az évben találták ki a mesterséges
intelligencia kifejezést, fedezték fel, hogy az embernek 46 kromoszómája van.
Ezek mind fontos kultúrtörténeti lépések az emberiség történetében, de mi,
magyarok 1956 említésekor az 58 évvel ezelőtt zajlott forradalomra és
szabadságharcra emlékezünk. Ilyenkor fejet hajtunk az 1956-os forradalom és
szabadságharc neves és névtelen hősei előtt. Mosonmagyaróváron pedig sajnos
rengeteg kioltott élet iratkozott fel a mártírok névsorába.
Az 1956-os forradalom a modernkor egyik legmegrendítőbb szabadságért
vívott harca volt. E forradalom nemcsak Magyarországon, hanem
világviszonylatban is mélyen befolyásolta az akkori és a későbbi történelmi
eseményeket, folyamatokat. Azokban a napokban az egész szabad nyugati világ
feszülten, reménykedve, csodálkozva és csodálva, virrasztva ,,drukkolt" a
magyar népnek. Még ma is sok helyen és több milliónyi ember számára a
magyar forradalom egyet jelent a szabadság iránti vággyal, az érte feltétel
nélküli áldozathozatal képességével és a határtalan hazaszeretettel.
De miért is került sor a forradalomra? Miért csatlakoztak 58 évvel ezelőtt
a tüntetőkhöz az akadémia tanulói?
Magyarországot a második világháború végén elfoglalta a győztes szovjet
Vörös Hadsereg, aminek hatására a 40-es évek végén, az 50-es évek elején
mindent szovjet mintára kellett tennünk. Erre már sajnos készen állt egy árulásra
kész vezető réteg. A túlzott iparosítás, a mezőgazdaság tönkretétele, a torz
gazdaságpolitika súlyos helyzethez vezetett.
Az országot vezető kommunisták minden társadalmi csoportot
megsértettek - a parasztokat, a munkásokat és az értelmiségieket egyaránt. A
szavak elvesztették eredeti jelentésüket. Amikor azt mondták, hogy népi
demokráciát építünk, azt értették rajta, hogy reszkessen mindenki a párttól. A
békemozgalom háborús készülődést, a parasztság támogatása kuláküldözést, a
szovjet-magyar barátság a Vörös Hadsereg megszállását, a növekvő jólét pedig
egyre fokozódó elszegényedést jelentett. A beígért szebb jövő, szabadság és
jólét helyett lett börtön, félelmetes hajnali csengetés, lefüggönyözött ablakú
fekete autók és sorban állás az üres boltok előtt. Társadalmi egyenlőséget
hirdettek, de ezt nem a szegény rétegek felemelésével, hanem a jobb helyzetben
élők lesüllyesztésével érték el. Emberi közösségek bomlottak fel, hiszen sokan
feleslegesnek, sőt ellenségnek érezték magukat, olyannak, akinek nincs helye az
újjáépülő országban. Mennyi alkotóerő veszett kárba, hány diák jövőjét vágták
el azzal, hogy az iskolai anyakönyvbe neve mellé X-et tettek, ami az
osztályidegenséget jelentette.
A kommunista párttól függetlenül működő szerveződéseket felszámolták.
Nem tűrték az ellenvéleményt, nem volt szólásszabadság, s megszűnt a
demokrácia. Akik szót mertek emelni, azokat bebörtönözték. Törvénysértések,
koncepciós perek ideje volt ez. A forradalom kitörését megelőző időkben az
igazságtalanság és a megtorlás minden harmadik embert érintett valamilyen
formában: 400 jogerős halálos ítéletet hoztak, és tízezreket börtönöztek be, vagy
költöztettek ki otthonaikból. Akik ezt tették velünk, akarva-akaratlan, tudatosan
vagy tudattalanul, de a sötét oldalon jártak, és a nemzet árnyékba borult.
Magyarországot teljesen elszakították Európa nyugati felétől, a határokat
vasfüggöny zárta le, az iskolákban pedig a megszállók nyelvét, az oroszt kellett
tanulni. A nemzeti hagyományokkal szakítva megváltoztatták a címert és a
szovjet diktátor, Sztálin dicsőítésére 18 méter magas szobrot emeltek a
lerombolt Regnum Marianum templom helyén. A diktatúra mindkét jelképét
1956. október 23-án semmisítette meg a forradalmi tömeg: a szoboróriást
ledöntötték talapzatáról, míg a nemzetidegen címert kivágták a zászlóból.
1956 kinyitotta Magyarországot. A lehulló vasfüggönyön keresztül
újságírók és forgatócsoportok özönlöttek be Nyugatról. A mosonmagyaróvári
gyász megnyilvánulásait külföldi fotóriporterek örökítették meg, s nem sejtették,
hogy fotóik alapján fognak bebörtönözni, sőt kivégezni embereket. Az óvári
gazdászok beszámolóiban is olvashatunk a külföldi segélyszállítmányok
fogadásáról.
Forradalmunk és szabadságharcunk már a modern médiakorszakban
zajlott, így rengeteg képünk van az eseményekről. Azokban a napokban
Magyarország képe megváltozott, és a nekünk oly sok jót nem hozó XX.
században soha nem voltunk olyan kedveltek a világ közvéleménye előtt, mint
akkor.
Tisztelt megjelentek!
Gyakran hallani azt a vélekedést, hogy a fiatalok közönyösek a
közügyekkel szemben, forrófejűek, önzők és dologtalanok. Nem lehet rájuk
számítani, és csak az érdekli őket, hogy meglegyen a szórakozásuk. Köszönik,
nem kérnek az 1956-os ünnepekből, az emelkedett gondolatokból, az országos
ügyekből. Ennek ellenére a különböző felmérések azt mutatják, hogy az 1956-os
eseményekre utaló kérdésre, vagyis arra, hogy mit ünneplünk október 23-án, a
megkérdezettek fele határozott választ adott. Sokan emlékeztek valami
pontokra, de a legtöbben, közel 60 százalékuk arra a jelszóra, hogy "Ruszkik
haza!" A megkérdezettek 57 százaléka szerint a forradalom oldalán résztvettek a
mai fiatalok példaképei lehetnek.
A tudással tehát nincs nagy gond, de a nemzeti büszkeséggel már
hadilábon állunk. Előfordult már, hogy azt mondta nekem egy diák, mikor
elkezdtük a magyar történelmet tárgyaló témakört, hogy ,,Jaj, de kár, mert mi
olyan lúzerek vagyunk, mi mindenhol csak vesztesek voltunk". Vajon az a diák,
aki ezt mondta, tisztában volt vele, hogy a számítógépes világból származó lúzer
kifejezést olyan személyekre használják, akik sikerek elérésére alkalmatlanok és
kilátástalan jövőjűek, aminek tükörfordítása: ,,vesztes"?
Mi most hiába gondoljuk, hogy egy nemzet, mely 1100 éve él Európa
közepén, nem lehet vesztes, a fiatalok, a mai akadémisták nem kis része
keserűen látja az ország, és benne a saját jövőjét. 1956 megünneplése arra is jó
alkalom lenne, hogy szót értsünk a fiatal generációval. Óriási az országos és a
helyi politika felelőssége abban, hogy a közbeszéd értelmes célok
megvalósításáról szóljon, mert fiataljaink nemcsak a közélettől, hanem az
országtól is tömegesen fordulnak el. Ahogy 1956-ban is tömegesen távoztak az
országból, köztük sok óvári gazdász is. A véres péntek után az akkori intézmény
hallgatóinak mintegy 30%-a - köztük Miklós is - új hazát választott magának.
Az 1956 szeptemberében beiratkozott 283 akadémista közül 82-en hagyták el az
országot. Tudásukkal és szorgalmukkal az akkori NSZK, Svájc, Kanada, USA,
Svédország, Dánia, Ausztria, és Kolumbia fejlődését szolgálták.
Tisztelt hallgatóság!
A most bemutatásra került kötet is érdekes, de a szerzője is megérdemli a
figyelmet. Dr. Nagy Miklós 1935-ben született a rábaközi Acsalagon. Az elemi
iskolát szülőfalujában és Bősárkányban végezte, majd a soproni Berzsenyi
Dániel Gimnáziumban érettségizett. 1955-ben felvételt nyert a
mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára. II.éves hallgatóként a
forradalom eszméi mellé állt, és részt vett az október 26-i tüntetésen, ahol
kézigránátszilánk-sérülést szenvedett. Társaitól támogatva, sebesülten ért haza,
ahol még nagyobb tragédiával kellett szembesülnie. Elhunyt szeretett édesanyja.
Néhány nap alatt gyökeres fordulatot vett élete. 1956. november 11-én elhagyta
az országot, s Ausztrián keresztül az akkori Nyugat-Németországba került.
Tanulmányait a würzburgi egyetemen végezte el, majd Regensburgban kapott
állást a Bajor Élelmiszervizsgáló Intézetben. A doktori vizsgáját a Müncheni
Technikai Főiskolán tette le.
Miklós a távolból sem felejtette el hazáját. Magyarságát soha nem
felejtette el, és ahol csak lehetett segített a Németországban szerencsét próbáló
honfitársain. Egy rábaközi parasztcsalád gyermekéből igazi európai polgár lett.
Munkája mellett, a saját eszközeivel és lehetőségeihez mérten mindent megtett
azért, hogy gyermekkorának egykori színhelyét újra összekösse Európával. Az
európaiság nála nem csak hangzatos jelszó. Európa nála a demokráciát, a szabad
véleménynyilvánítást és az egyén képességeinek szabad kibontakozását jelenti.
Ezekért a célokért vonult fel társaival 1956.október 26-án.
2004-ben óriási szerepet vállalt jelenlegi lakóhelye, a Regensburg
közelében fekvő Sinzing és Csorna között létrejött testvérvárosi kapcsolatok
kiépítésében. A kiváló testvérvárosi kapcsolatért nyerte el Sinzing és Csorna az
Európa Tanácstól az Európa Diplomát és az Európa Zászlót.
Tevékeny munkálkodása révén évente szerveződik kirándulás, kulturális
találkozó a két város és a két nemzet között. A testvérvárosi kapcsolat keretében
több kiállítást szervezett Sinzingben magyar művészeknek és volt tárlat Csornán
is sinzingi alkotóknak. Ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően sok barátság
szövődött. A németországi Európai Kapcsolatok Egyesületének folyamatosan
készíti a dokumentációt, fényképekkel, újságcikkekkel, a magyar újságcikkek
fordításával. Idén augusztusban Sinzing-Csorna testvérvárosi kapcsolatok
érdekében végzett évtizedes önzetlen munkája elismeréseként megkapta a
Csorna Városért Emlékérmet.
Miklós folyamatosan publikál, könyveket ír. Elkészítette Életem története
című könyvét, s folyamatosan írja szülőfaluja, Acsalag történetét is. Aktív tagja
a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulatának. 79 évesen is állandóan megújul
és nevel. Holnap például Csornán, a Nyugdíjas Akadémián tart előadást az
egészséges táplálkozásról.
Kedvelt időtöltése még a festészet. A gimnáziumi évek alatt Ágoston Ernő
rajziskolájába járt. Az akvarell festészetet a soproni Horváth Józseftől sajátította
el. A würzburgi egyetemi évek alatt is rendszeresen járt a helyi művészeti körbe,
ahol főleg akvarellt festett, de grafikát is készített. Németországban több
kiállítása volt, de műveivel bemutatkozott Franciaországban és
Spanyolországban is. Magyarországon is sok tárlat nyílt alkotásaiból. Akvarell
képein számos rábaközi templomot örökített meg. A most bemutatásra kerülő
kötetbe 4 festménye került be. A címlapon az akadémia ódon falai, a belső
borítón a sortűz, míg kedves tanára, Dohy János bemutatásánál egy mezei
szarkaláb és egy apró szulák képe kapott helyet.
Keresd a nőt! - tartja a francia közmondás, s valóban minden sikeres férfi
mögött áll egy Nő. Milyen sorsszerű, hogy Miklós felesége, Sieglinde is
kénytelen volt elhagyni szülőhelyét. Ő a második világháború végén menekült
Kelet-Poroszországból az előretörő szovjet csapatok elől. Megtanulták egymás
nyelvét, és a német család leánya mindenben segítette és segíti magyar férjét.
Tisztelt megjelentek!
A könyv címe egyszerű és tárgyszerű. Olyan amilyen a szerzője. Miklós is
azt mondja, amit gondol. A könyv is azt tartalmazza, amit a címe takar. Óvári
gazdászok és tanáraik az 1956-os forradalomban - visszaemlékezések és
kordokumentumok. Óriási feladat volt ötven év távlatából összegyűjteni a
világban szétszóródott akadémisták emlékeit. Tíz év kutatómunka eredményét
vehetik kezükbe az érdeklődők. Miklós magánkiadásában jelent meg a munka,
így belekerült mindaz, amit a szerző fontosnak tart az akadémia és
Mosonmagyaróvár 56-os történetéből.
A kötet nem monográfia, inkább forrásgyűjtemény, melyben felhasznált
minden elérhető kiadványt, sajtóban közölt visszaemlékezést, levéltári anyagot
és periratot. Megszólaltatott minden olyan szemtanút, aki hajlandó volt beszélni
a szörnyű emlékeiről és érdemleges információval rendelkezett az
eseményekről.
A rövid előszó után Walleshausen Gyula 1993-ban kiadott iskolatörténeti
munkájának 1956-ra vonatkozó összefoglalását olvashatjuk. Értékes rész az
1956 őszén beiratkozott tanulók évfolyamonkénti névsora, majd néhány oldallal
később azoknak a gazdászoknak a listája, akik megsebesültek és-vagy elhagyták
az országot.
A hat hősi halott életét és emlékének ápolását bemutató fejezetet nem
tudtam könnyek nélkül olvasni. Az iváni Pintér Gizellát menyasszonyi ruhában
temették, szülőházára pedig 1991-ben emléktábla került. Varga Erzsébetről utcát
neveztek el Töltéstaván. Horváth Gyula szanyi sírkövén ezt a feliratot
olvashatjuk: ,,Életem legszebb hajnalán mint diákot tört le a halál. Imádkozzon
értem ki a síromnál megáll." A művelt és életvidám Nagy Árpád már végzett
tanítóként iratkozott be Óvárra. Szüleik egyetlen gyermekét Sarródon temették
el. Szalai István édesapját és édesanyját is szovjet katonák gyilkolták meg, de a
könyvből azt is megtudhatjuk, hogy síremléke miért van odabetonozva a
fedőlaphoz. Wesztergom Imrét lébényiek százai kísérték utolsó útjára, s ahogy a
koporsója alászállt a mélybe, a nemzeti himnuszt énekelték.
Vegyes érzésekkel olvastam a ,,Professzoraink szerepe a forradalomban"
című fejezetet. Egyrészt a tanulói ragaszkodás és szeretet szép példájával
találkozhat az olvasó, másrészt a megtorlás során értelmetlenül és megalázó
módon kettétört értelmiségi életek és pályafutások bemutatásával. Szinte
jelképes Dohy professzor sorsa, aki aznap távozott az élők sorából, amikor a
rehabilitációját tartalmazó értesítést, benne a Széchenyi-díj odaítélésével
meghozta a postás. A már említett Dohy János igazgató helyettesen kívül
megemlékezik Varga Ernő igazgatóról, több oktatóról, többek között Hídvégi
László, Ebergényi Béla és Pintér László főiskolai docensekről is.
A mintegy 220 oldalas könyv felét teszi ki a 33 visszaemlékezés, melyek
többségét Miklós jegyezte le. Az interjúk készítésénél látszólag egyszerű volt a
munkamódszere. Kikérdezte a szemtanúkat, és leírta, amit elmondtak. Aki
megpróbálkozott már hasonlóval, az tudja, hogy ez mennyire nem könnyű
feladat. Az emberek nem úgy működnek, hogy választékosan, szinte
nyomdakészen tollba mondják emlékeiket. Elengedhetetlen a bizalom
megteremtése, melyet Miklósnak legtöbbször sikerült elérnie. Természetesen
voltak olyanok, akik nem akartak beszélni a történtekről. Különösen az itthon
maradottak nyíltak meg nehezebben. Erről Hirtl László így vallott:
,,Hosszú gondolkodás után szántam rá magam a levélírásra. nem tudom
szabad-e a múlt sebeit felszaggatni, szabad-e az emlékek felidézésével a
borzalmakat még egyszer átélni. Szabad-e az utánunk jövő generációnak olyan
tényeket feltárni, elmesélni, melyek ma csak a horrorfilmek fantáziájának
szüleményeihez hasonlíthatók. Jogunk van-e nekünk ahhoz, akik e borzalmakat
átéltük, hogy fiaink - hozzánk hasonlóan - álmaikban izzadva, hörögve
meneküljenek az őket üldöző, megölni akaró páncélkocsik, tankok elől. Azzal
azonban, ha hallgatunk, nem derül ki az igazság, mely fontos és döntő, mert egy
új generáció csak ennek tudatában képes a jövőt formálni, építeni."
Nagy volt a kísértés, hogy ne idézzek a többi visszaemlékezésből is, de
Önök nem hiszem, hogy felolvasóestet várnának tőlem. 1956-ról csak a
rendszerváltás után lehetett nyíltan beszélni, de a Mosonmagyaróvári
Mezőgazdaságtudományi Kar már az első szabad választások előtt fél évvel
emléktáblát avatott a sortűz áldozatául esett hat hallgatója emlékére. A
visszaemlékezések után az ekkor elhangzott beszédet is olvashatjuk.
Miklós az interjúk készítése mellett fáradhatatlanul fényképezett.
Nemcsak a visszaemlékező személyek arcképét láthatják a kötetben, hanem a
vérengzésnek áldozatul esett akadémisták síremlékeit is.
A kötet erőssége hogy sokféle nézőpontból mutatja be a megtörténteket,
attól függően, hogy ki melyik helyszínen tartózkodott, mikor és kivel vett részt
az eseményeken. A gyilkos sortűz leírása is különbözhet, attól függően, hogy ki
hol állt a menetben. Olyanoktól is olvashatunk visszaemlékezést, akik a
forradalom leverése után voltak kénytelenek elmondani a fegyelmi bizottság
előtt élményeiket. Nagyon érdekes olvasmány az események után keletkezett
jelentések, eljárások, periratok böngészése. Az akadémia tanárainak és
dolgozóinak be kellett számolniuk az eseményekről, de becsületükre legyen
mondva, hogy ilyen nyomás alatt sem árultak el senkit név szerint, nem mondtak
terhelőt senkire.
A könyvet a kötet lektorálását is magára vállaló dr.Kuroli Géza professzor
úr megszívlelendő gondolatokat tartalmazó epilógusa zárja. Szintén őt dicséri,
hogy az óriási mennyiségű dokumentum és visszaemlékezés rendezve és
könnyen áttekinthetően kerülhet az olvasó kezébe.
Tisztelt Emlékezők!
A könyveknek is megvan a saját sorsuk. Kívánom, hogy ennek a kötetnek
az legyen a sorsa, hogy minél többen elolvassák és elgondolkodjanak a
tartalmán. Az előszóban ugyan azt írja a szerző, hogy munkája nem teljes.
Valóban, ahogy az előszóban utal is rá, vannak még olyan dokumentumok,
melyek kutatására nem kapott engedélyt. Mégis megkockáztatom, hogy ennél
mélyebben nem lehet bemutatni az óvári gazdászok és tanáraik 1956-os
szerepét.
Miklósnak köszönöm a bizalmát, Önöknek pedig a megtisztelő figyelmét.
elhangzott: 2014.október 28., Mosonmagyaróvár, Cselley-ház |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-05-18 18:47:35, csütörtök
|
| |
| |
Öt év szünet után jelent meg újra az 1998-as alapítású Moson Megyei Műhely című mosonmagyaróvári tudományos folyóirat.
Bemutatójára 2017. május 17-én került sor immár a Hansági Múzeum tudományos és kulturális folyóirataként.
Részemről nagy volt a várakozás iránta, hisz egyrészt a korábbi kiadó már évekkel ezelőtt átadta a kiadás jogát a múzeumnak évi egy összevont szám ígéretével, de aztán ebből nem lett semmi.
Kárpótlásként viszont lett egy kívül-belül teljesen megújult, mondhatni új folyóiratunk, évi egy szám erejéig.
Ezért is szívesen vettem volna egy-egy főszerkesztői, polgármesteri köszöntőt, bevezetőt, ahogy az írásokhoz a színes fotókat,képeket is.
Örömként ért viszont, hogy egy '56-os témájú írás is helyet kapott benne a Könyvespolc című rovatban.
Fotók a Képtáram MMM c. mappájában találhatók.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-05-17 05:08:18, szerda
|
| |
| |
A Honismeret c. folyóirat 2016/5.6. számában remek leírásokat olvastam különböző ötvenhatos kiállításokról.
Honismeret 2016/6
A szabadság kódjai. A ,, Jelek és jelképek a függetlenség jegyében" című kiállítás a Néprajzi Múzeumban ( Kedves Gyula - Szabó Magdolna)
,, A mi 56-unk". Az 1956-os forradalom 60. évfordulós rendezvénye a szentendrei Skanzenben
(Balázs-Legeza Borbála)
Bács-Kiskun 56/60 (A kiskunfélegyházi városháza dísztermében tartott '56-os emlékkonferencia és kiállítás leírása,Csoma Zsigmond)
Honismeret 2016/5
Elrejtett művek '56-ból
(Rejt/Jel/Képek '56 - A forradalom titkos művészete c. kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Írta: Gál Vilmos)
A 2011/2-es számában hasonlóan jót írtunk anno mi is:
Beregszászi Balázs-Simon Zsuzsanna-Varga Bálint: 1956 emlékezete a Mosonmagyaróvári Városi Kollégiumban
( Beregszászi Balázs: 56-os kiállítás, Simon Zsuzsa: 56-os honlap, Varga Bálint: 56-os tanulmányok
De újat is lehetne írni a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum jubileumi nagy kiállításáról illetve a Gulyás Lajos Kollégium 2016. februárjától megtekinthető Ötvenhatunk vásznon és papíron címűről. Ez utóbbiról én nyitottam egy facebook profilt, melyen leírással együtt minden művészeti alkotás megtekinthető.
Sőt, akár egy önálló kiadványt is lehetne készíteni Mosonmagyaróvár '56-os emlékévi eseményeiről.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-05-16 19:55:51, kedd
|
| |
| |
Múzeum nyílt a kommunizmus áldozatainak emlékére Zalaegerszegen
Megnyitották a kommunizmus áldozatainak emlékére kialakított múzeumot hétfőn ( 2017.05.15.) Zalaegerszegen, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) egykori, Mártírok úti épületében, amely az 1948-as államosítás után vált az ÁVH zalaegerszegi székházává.
"Az épület örök emléket állít azoknak a mártíroknak, akiknek a tisztességéhez, becsületéhez, magyarságához kétség nem fér" - fogalmazott az eseményen Kiss Bódog Zoltán, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének (Pofosz) Zala megyei elnöke. Az emlékhely avatásán részt vett több túlélő: idős emberek, akiket egykor az épület pincéjében embertelen körülmények között tartottak fogva, kínoztak és vallattak.
A múzeumba az eredeti állapotában megmaradt - fémpántokkal, kicsiny kémlelőnyílással ellátott - hatalmas kapun léphetnek be a látogatók. A magasföldszint egyik szobájában a rádió korabeli híradása szól, mellette rendhagyó történelemórák megtartására is alkalmas vetítőteremet alakítottak ki. A pincerendszerben az apró börtöncellát régi tárgyakkal - vasággyal, kínzóeszközökkel, vízbe áztatott kötéllel - rendezték be. A börtönlabirintusban elhelyezett nyolc tablón a fogva tartás körülményeit, a kitelepítéseket, az üldöztetéseket jelenítik meg.
A Mártírok úti épület az 1948-as államosítás után vált az ÁVH zalaegerszegi székházává. Később, 1967-től 2007-ig leánykollégiumként működött, majd egy évtizeden át üresen áll. Az önkormányzati tulajdonban lévő épületben - az egykori Martos Flóra, majd Kaffka Margit Leánykollégium déli szárnyában - 2016-ban, az 1956-os forradalom és a szabadságharc 60. évfordulóján kezdődött el az emlékhely kialakítása. A múzeum a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány "Büszkeségpontok" elnevezésű pályázati támogatásával, mintegy 33 millió forintból valósult meg.
mult-kor.hu
2017.05.15.
Megj.: Mosonmagyaróvár 12 éve tervezi.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-05-16 05:17:57, kedd
|
| |
| |
Most, hogy a helyi Moson Megyei Műhely folyóiratról írtam az előző napokban bejegyzést, majd ennek kapcsán a Honismeret c. folyóiratról is, felfedeztem a neten, hogy a 2016/5.6. számaikban bőven írtak ötvenhatról. Helyi könyvtárunkból ki is vettem ezeket a számokat. De aztán kíváncsi lettem arra, hogy a mi, 2011/2-es 1956 emlékezete a Mosonmagyaróvári Városi Kollégiumban című írásunk után jelent-e meg '56-os cikk a Honismeretben. Úgyhogy végigböngésztem az összes tartalomjegyzéket és meg kellett, hogy állapítsam, egy ötvenhatos írás sem jelent meg 2011/2 után, egészen 2016/5.6.-ig. Úgyhogy most, megint nagyon örülök, hogy akkor annyi egyeztetés, módosítás után sikerült bekerülnünk a folyóiratba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
2017. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
37 db bejegyzés |
| e év: |
390 db bejegyzés |
| Összes: |
2731 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2477
- e Hét: 3025
- e Hónap: 3487
- e Év: 25540
|
|
|
Offline
